31. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Megjelent az Edictum legújabb száma!
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék

Oldalak: « 1 2 ... 11 ... 19 20 [21] Le | Téma száljai | Témaleírás
Fekete Nonó
Diák Eridon, Másodikos diák


Tanulás, cirkusz és az iskolai dolgok, ezt hogy?
offline
RPG hsz: 25
Összes hsz: 32
Írta: 2020. november 14. 14:07 | Link

Angelica

Felébredtem és láttam hogy még mindenki alszik. Még van egy kis időm.
Elhatároztam, hogy megnézem a vadőrlakot. Kiosontam lábujjhegyen és kinyitottam az ajtót és körülnéztem, nincs-e tanár. De senki sem volt ott. Léptem egyet és megálltam aztán megpróbáltam egy bűbájjal elrejteni magam. A folyosó végén lesiettem a lépcsőn, és közben gondolkoztam, hogy milyen állatok lesznek ott.

Elindultam a vadőrlak felé. Megláttam valamit mozogni a fűben, azt hittem, egy róka és rászegeztem a pálcámat, de aztán láttam, hogy az csak a fű, amit a szél fúj. Megálltam és elgondolkoztam, hogy most mi legyen, és akkor a földön megláttam egy fekete-fehér szarkát. Még sosem láttam ilyen szarkát. Meg akartam nézni közelebbről. Pont volt egy kicsi kolbász a talárom zsebében, így hát leraktam neki a földre, és vártam.

Utoljára módosította:Fekete Nonó, 2021. április 15. 09:33 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Merész és bátor, de a fő célja felfedezni a kastélyt, és több barátot szerezni.
Angelica Black Wing
KARANTÉN


extekergő, Várffy ösztöndíjas
offline
RPG hsz: 242
Összes hsz: 1095
Írta: 2020. november 15. 10:38 | Link

Nonó

Vajon ő is egy kalandvágyó diák? Vagy csak nem tud aludni? Kérdezem magamtól, miközben figyelem a lány mozdulatait. Amikor lerakja a kolbász darabkát, elmosolyodok magamban. Nem szeretném megbántani azzal, hogy nem veszem el, de ugyanakkor nem igazán kívánom a mostanra bizonyára összenyomódott, földes kolbászt. Végtére is sikerül kitalálnom a megoldást.
 Lassan odamegyek ahova a diák lehelyezte az “ajándékot”. Közben azért fel-fel pillantok rá, nem tudhatom biztosan, hogy vannak-e hátsószándékai. Mivel azonban teljesen biztonságosnak látom a helyzetet, óvatosan csőrömbe veszem a darabkát, megbillentem a farktollaimat köszönetképpen, majd felrepülök. Megkerülöm a vadőrlakot, hogy pont a túloldalán legyek mint a lány, és leszállok. A kolbászdarabkát leteszem, abban reménykedve, hogy egy másik jószág még örömét leli benne, utána pedig deanimálok.
 Most nem voltam annyira körültekintő, mint amikor kijöttem, úgyhogy amennyiben a lány követett, még láthatta, ahogyan átváltozok emberré.
 Újra megkerülöm az épületet, és ráköszönök a lányra.
 - Szép reggelt! Úgy látom nem én vagyok az egyetlen korán kelő. - Barátságos mosollyal megyek közelebb hozzá, és reménykedem benne, hogy nem hozom rá a frászt.
 - Angelica vagyok, elsős mestertanonc és levitás. Nem ijesztettelek meg, ugye? - Utolsó mondatom közben érdeklődve fürkészem a lány arcát. Szarka alakban nem sokat láttam belőle, most viszont szinte biztos vagyok benne, hogy nem lehet másodikosnál idősebb.
 Egy ilyen fiatal diák viszont mit keres szinte hajnalban az erdő közelében? Ez a kérdés az én számból elég érdekesen hangozhat, mivel szinte minden évemben megpróbáltam bejutni, vagy legalábbis a közelében lenni. Ettől függetlenül egyáltalán nem biztos, hogy az előttem álló lány is az erdőt szerette volna meglátogatni. Az is lehet, hogy csak a friss levegő vonzotta. Egyelőre nem kérdezem meg tőle, hagyom, hogy elmondja, ha szeretné.

Utoljára módosította:Angelica Black Wing, 2020. november 16. 17:55 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

El se mentem, visszajöttem
Fekete Nonó
Diák Eridon, Másodikos diák


Tanulás, cirkusz és az iskolai dolgok, ezt hogy?
offline
RPG hsz: 25
Összes hsz: 32
Írta: 2020. november 15. 12:49 | Link

Angelica

A szarka után futok és messziről látom, hogy egy barna hajú lánnyá változik.
Azta, ezt hogy csinálhatta?
Amikor bemutatkozik, igy felelek:
– Nem ijesztettél meg. Szia.
Én Fekete Nono vagyok,elsős vagyok és eridonos vagyok.
Te hogy tudtál szarkává változni?
Én azért vagyok itt, mert nagyon beszűrődött a mi hálószobánkba a fény, és utána meg nem tudtam visszaaludni, ezért  nagyon gyorsan felkeltem és kijöttem a friss levegőre hogy felkeljek.
És hogy hogy itt  vagy, szarkaként aludtál éjjel?
Utoljára módosította:Fekete Nonó, 2021. április 15. 09:36 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Merész és bátor, de a fő célja felfedezni a kastélyt, és több barátot szerezni.
Angelica Black Wing
KARANTÉN


extekergő, Várffy ösztöndíjas
offline
RPG hsz: 242
Összes hsz: 1095
Írta: 2020. november 16. 17:43 | Link

Nonó

 Beletelik egy teljes percbe, mire sikerül kibogozni a lány mondatait. Ilyen korán reggel hogyan tud valaki ennyit beszélni?
 Egy bólintással nyugtázom, hogy Nonó nem az ijedős fajtából való, és egy mosoly is kúszik az arcomra, de a következő mondatára el is tűnik. Legközelebb tényleg körül kell néznem! Szerencsére nem kell azonnal válaszolnom, mert érkezik a következő kérdés, amit ismét meg kell mosolyognom. Kissé átgondolom, hogyan mondjam el neki, majd végül megpróbálom a legegyszerűbben.
 - Neeem, nem aludtam szarkaként. Egy kicsit talán hideg lett volna ahhoz. - mondom kicsit kuncogva. - Csak épp úgy gondoltam, szép az idő egy kis sétarepülésre. - A szó ezennel új értelmet nyert.
 - Egyébként azért tudtam szarkává változni, mert animágus vagyok. Hónapokig készültem rá, és végül sikerült. - Nem tudom, mennyire világos, de azért remélem, hogy az eridonos megérti. Mintha említettem volna, hogy nem vagyok jó magyarázásból. Vagy rosszul emlékszem?
 - Sétálunk egyet? Kicsit hűvös van ahhoz, hogy egyhelyben álljunk. - Lépek néhányat helyben, és körülnézek, hogy merre mehetnénk, amennyiben beleegyezik a sétába. Végül úgy gondolom, a legjobb, ha egy visszaindulunk a kastély felé. Közben természetesen van időnk beszélgetni, de legalább nem erősödik fel bennem újra a rengetegjárási kényszer.
 - És tetszik az iskola? Mennek a tantárgyak? - Fordulok vissza a lányhoz, és ha ő is benne van, elindulok.

Utoljára módosította:Angelica Black Wing, 2020. november 16. 17:44 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

El se mentem, visszajöttem
Fekete Nonó
Diák Eridon, Másodikos diák


Tanulás, cirkusz és az iskolai dolgok, ezt hogy?
offline
RPG hsz: 25
Összes hsz: 32
Írta: 2020. november 16. 20:07 | Link

Angelica

Ő se aprózza el a kérdéseket.
– Ja értem, akkor az animágus olyan mint a mugli bűvész. Vagy nem? Igen, sétálhatunk. Tényleg egy kicsit hűvös van.
Elindulok Angelica után.
– De szépek a fák, bokrok és a fű, nagyon jó illat van, én imádom az avar illatát. Ez csak egy kérdés, te ismered a fákat? Én csak néhányat, de már csináltam egy növénytan szorgalmit. Nagyon szeretném az Eridont felhozni pontszinten, mert mi eridonosok nem vagyunk egy nagyon szorgalmasak. Vagyis én szorgalmas vagyok, csak a többiek nem.
Remélem, hogy nem fogja leszólni az Eridont. Így is elég ciki, hogy alig van pontunk.
– Amúgy nagyon jól érzem magam. Remélem, majd itt jól teljesítek. – Elmondjam, hogy félvér vagyok és mugli iskolába jártam? Ha rákérdez, hogy ezt hogy értem, akkor majd megmondom neki, hagyom hogy ő közeledjen hozzám.
Utoljára módosította:Fekete Nonó, 2021. március 20. 13:12 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Merész és bátor, de a fő célja felfedezni a kastélyt, és több barátot szerezni.
Angelica Black Wing
KARANTÉN


extekergő, Várffy ösztöndíjas
offline
RPG hsz: 242
Összes hsz: 1095
Írta: 2020. november 17. 18:13 | Link

Nonó

Egy aprót sóhajtok. Nem frusztráltan, sokkal inkább beletörődően. Ezek szerint még jobban össze kell szednem a gondolataimat ahhoz, hogy az eridonos megértse. Ez egy kicsit tovább tart mint terveztem, úgyhogy nem bánom, hogy közben megindulunk. Néhány lépés erejéig csak a lábam előtti talajt nézem, utána pedig felpillantok, és egy - talán - összeszedettebb magyarázatot adok elő.
 - Tulajdonképpen az animágus az a varázsló, vagy boszorkány, aki egy bizonyos bájital elkészítése és rituális elfogyasztása után, feltéve, hogy mindent jól csinált, bármikor átalakulhat egy bizonyos állattá. Az, hogy milyenné, az a mágus jellemétől függ. - Minden szót alaposan megrágok, mintha felelnék. Nem szeretnék téves információt adni, ugyanakkor annak sem örülnék, hogyha a lány saját maga nekiállna egyedül elkészíteni a bájitalt. Ezért nem megyek a részletekbe, és mondom csak a fontos dolgokat, utána pedig reménykedek, hogy megértett.
- Én is nagyon szeretem. A fákat? - Felvonom a szemöldököm, mivel nem teljesen értem, hová szeretne kilyukadni. Már éppen meg is kérdezném, mikor Nonó következő mondata megadja a választ ki nem mondott kérdésemre.
 - Néhányat ismerek közülük, igen, de nem mondanám magamat szakértőnek.
A pontokkal kapcsolatos megjegyzésén kicsit el kell gondolkoznom, hogy mit mondjak rá. Végül nem bonyolítom túl a dolgot, hisz nem szeretnék egy pont-vitát nyitni.
 - Hogyha ez megnyugtat, én nem szereztem még egy pontot sem idén. - Miért nyugtatná meg? Nem tudom.
 - Elsőéves koromban én is a pontokra hajtottam, de utána már nem hajtottam magamat utánuk. Nem vagyok akkora versenyszellem. - Természetesen nagyon jó érzés, amikor a nagyterem kékbe öltözik, és a házkupa a házvezetőnk kezébe kerül, de kicsit talán tényleg túl nagy felhajtás van a pontverseny körül. Ezért a gondolatért tudom, hogy rengetegen megköveznének, úgyhogy remélem, hogy nincs a közelben egy legilimentor sem.
 Nonó utolsó mondatára elmosolyodok, és bólintok egy aprót.
- Örülök, hogy tetszik a hely. Talán ez segít abban, hogy jobban teljesíts. - Bizonyára az ezelőtti iskolájában nem teljesített olyan jól, és ezért mondta ezt. Gondolom, miközben már kérdezek is egy újat, csak a beszélgetés életbentartása végett.
 - Mikor tudtad meg, hogy boszokány vagy? - Csak mikor kimondom, döbbenek rá, hogy ez talán túl személyes, de már késő. Kissé félve várom a lány reakcióját.


Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

El se mentem, visszajöttem
Fekete Nonó
Diák Eridon, Másodikos diák


Tanulás, cirkusz és az iskolai dolgok, ezt hogy?
offline
RPG hsz: 25
Összes hsz: 32
Írta: 2020. november 18. 16:30 | Link

Angelica


Nagyon izgalmasnak tűnik ez az animágia. – Mesélsz még az animágiáról egy kicsit? Miért akartál animágus lenni?                          
Közben én is gondolkozom. Hmm, hogyan is tudtam meg hogy boszorkány vagyok?
Hát…, sok kis varázslatos dolog történt velem. Például egyszer, amikor próbáltunk az előadás előtt, és amikor előadáson tűzzsonglőrködtem, akkor véletlenül a közönség felé dobtam a karikát, de vissza tudtam hozni a kezembe, aztán mindenki megtapsolt, és utána, amikor vége volt a műsornak, elgondolkoztam, hogy ezt hogy csinálhattam. És ezekből sejtettem meg, hogy varázsló vagyok. Korábban néha láttam, amikor este ki mentem inni, hogy anyukám körül minden lebeg, de azt hittem, hogy ez a bűvészkedéshez tartozik, és gyakorolnak.
De csak akkor lettem biztos a varázslatban, amikor megjött a levél a Bagolykőből. Meg is lepődtek, hogy felvettek ide a Bagolykőbe.  Mert az apukám mugli. Még most is nehéz felfognom hogy ez tényleg varázslat.

Gondolkodom, hogy elmondjam-e hogy anyukám nem igazi varázsló, mert nem járta ki az iskolát?  Inkább nem mondom el neki, először megbizonyosodok róla, hogy tud-e titkot tartani.
Utoljára módosította:Fekete Nonó, 2021. március 20. 13:12 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Merész és bátor, de a fő célja felfedezni a kastélyt, és több barátot szerezni.
Angelica Black Wing
KARANTÉN


extekergő, Várffy ösztöndíjas
offline
RPG hsz: 242
Összes hsz: 1095
Írta: 2020. november 18. 18:24 | Link

Nonó
.Zárás.

Legalább megértette. Nyugtázom magamban, és örülök neki, hogy még sincs veszve a remény, hogy megtanulok magyarázni.
 A további részletek kérésére csak kicsit eldöntöm a fejemet, és mivel hirtelen nem jut semmi eszembe, inkább a kérdésére válaszolok.
 - Nagyon érdekelnek az új dolgok. Van, hogy túlságosan is. No mindegy, tehát a kalandvágyam miatt gondoltam, hogy kitanulom az animágiát. És természetesen nem utolsó sorban azért, mert az egyik legjobb barátom és példaképem is animágus. - Mondom kicsit elgondolkozva. Visszaemlékezek arra a napra, amikor ezt a kérdést az oktató tette fel. Mit ne mondjak, akkor nem volt ilyen könnyű válaszolni!
 - Azta! Te tudsz tűzzsonglőrködni? - Lepődök meg a legmellékesebb részleten. Még fiatalabb koromban megnéztük egy tűzzsonglőr előadását. Semmire nem emlékszem belőle, csak arra, hogy mennyire magával ragadó volt a látvány.
 - Én nem is hittem el, hogy boszorkány vagyok, azt hittem, átverés. - mondom nevetve.
 Lassan odaérünk a kastélyhoz, amit nem bánok, hiszen bár a nap már jobban süt, a hőmérséklet még mindig nem valami kellemes. Amikor felérünk az épülethez, elbúcsúzunk, és megbeszéljük, hogy még találkozunk. Utána már rohanok is fel a klubhelyiségbe, és leülök az egyik fotelbe, és elgondolkozok rajta, hogy mit kéne még csinálnom a mai nap folyamán.
Utoljára módosította:Angelica Black Wing, 2020. november 18. 19:04 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

El se mentem, visszajöttem
Helvey Belián Balázs
Gyakorlótanár, Egyetemi hallgató, Szavazásfelelős, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák, Előkészítős tanár


lone wolf
online
RPG hsz: 651
Összes hsz: 4080
Írta: 2021. január 16. 20:12 | Link

kell egy kis szünet. nem szabad ilyet.


Mindjárt vége. Fáradtan dörzsöli meg a szemeit, ahogy épp elsétál egy csoki-békás kártyákat cserélgető diákcsoport mellett, majd megigazgatja vállán a táskáját. Leadott mindent, most egy ideig szusszanhat, de érezhető, hogy ez az utolsó féléve. Furcsa belegondolni, hogy nem fog ide jönni jövőre, megszokta már az utat, a diáksereget, mindent. Eljátszott a gondolattal, hogy bukik, bár amennyire van manapság kedve mindenhez, még az is sikerülhet, vagy felvesz valami új tárgyat, elvégre nem kell aggódnia a nyugdíj miatt, olyan magas az a szám, hogy ő az nem éli meg, így eltengődhet az iskolapadban évekig. Kicsit nyomasztó, de persze, ez nem így lesz, végez, dolgozni fog, elvégre ott az Előkészítő, ahol megannyi feladat várja, amint teljes időben csak azzal kell majd foglalkoznia. Ha nem fut ki a világból. Vannak gondolatai, amik ijesztőek és olyanok, amik egyre erősebbek benne. Lili szavai, tanácsa egy fekete borítójú naplóban testesültek meg, amibe manapság mindent beömleszt és jól eldugja, mintha lelkét mostanság kívül hordaná, nem magában. Most viszont csak levegőre vágyik, mielőtt belevágna a következő órájába.
Átvág a bejárati csarnokon, kilökve az ajtót pedig, hamar a hűvös levegőn találja magát. A benti fények után akaratlanul hunyorog kicsit, nem csoda, hogy az udvar a kastélyhoz közeli részén hógolyózó diákokkal van tele, vagy épp kissé csálé hóemberekkel, akik itt-ott, különböző méretekben fordulnak elő. Egy jó horror alapja is lehetne éjjel, de ő élesen balra kanyarodva másfelé veszi az irányt. Nemigen kíván most beszélgetni, egyszeriben ugyan távol van még az időpont, amikor idegei nem hagyják, azonban most nem is érzi magát teljesnek, sőt, csak egy darabka valami, ami most a vadőrlak felé tart, ahol reméli, nincs senki, senki olyan, aki nem arra készül, amire ő. Nem illik, vagyis valahol lehet, de nem emlékszik, hogy a nagykorúak hol, így most ez lesz. Felszusszan, ahogy megállva az erdő felé sandít, ahol megint egyre több időt tölt, mint illene és a szájába biggyesztett cigarettával áll meg, ujjai között egyelőre csak pihen az öngyújtó.
- Idióta – szól magára, hogy hagyja abba, most nem olyan helyen van, majd kattan a gyújtó és egy nagyobb füstfelhőt kifújva dől a ház falának. Lehet, hogy mindjárt vége, csak neki már nincs ereje hozzá. Feje koccan a falnak, tekintetét pedig az égre szegezve, csendben elfoglalja magát.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Nyusha Rasskazov
Diák Rellon (H), Harmadikos diák


szeretem a tiramisut
offline
RPG hsz: 38
Összes hsz: 38
Írta: 2021. január 16. 23:08 | Link

Az életem viszonylag eseménytelen. Nem, ez nem a legjobb szó. Inkább... Ö, hm. Tragikomikus. Gátlástalan önszórakoztatás és indokolatlan sírógörcsök gyors egymásutánja. Ki érti ezt?
Ma se volt másképp. Szokásos reggeli nyomorom végett elaludtam az ebédlőben. Pontosabban a tányéromban. Azt álmodtam hogy óriás Mads Mikkelsenek - többesszámban, igen - szöcskéket grilleznek az Olümposzon, és olyannyira felzaklatott amiért engem nem hívtak meg, hogy bepánikoltam és felriadtam. Akkor tűnt csak fel, hogy a reggeli szuflétól bedugult az orrom.
Na sebaj. Nyuszi készül valamire. Vagyis én. Tűzpiros klumpában lépek ki a hálóból, alatta tizenöt réteg bundazokni, mind más színű, és mind felemás. Szintén bundás fülvédő ((neon sárga)) pávakék szőrmekabáttal, rá a talár, mer' mér' ne, ugyebár, meg még egy-két rettenetes kiegészítő amiket lusta vagyok felsorolni. Szóval úgy nézek ki mint egy, a párizsi divathét szégyenpadjáról szökött seftes eszkimó.  
De nem is ez az igazán feltűnő. Vagyis... De, de van egy másik, feltűnőbb dolog is engem illetően. Történetesen az, hogy a folyosón egy spárgával, szigszalaggal és szempillaragasztóval egybefogott, elég instabilnak látszó, ilyen olyan könyvborítókból, ketrecdarabokból és miegymásból összetákolt szánkót húzok magam után, ami fülsüketítően recseg és vonyít a folyosó ártatlan csempéin. Ez persze engem nem zaklat fel.

Kijutok az udvarra, majd hosszas, hangos káromkodásokkal tűzdelt kutatómunkám eredményeképp megtalálom a létező legmeredekebb dombot a birtokon, amiről lecsúszni minden bizonnyal életveszélyes, s pontosan ezért fogom megkísérelni. Kezdődhet a buli.
Fel is mászok a dombra, rápuffanok a szánkóra, csodával határos módon nem reccsen ketté, szóval lehetőségem nyílik önfeledten visítozni a gyönyörtől.
- VÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍ!!! - csúszik mint az állat, Nyuszi célegyenesben, ám a finis előtt váratlanul bezúz elém egy hülye strucc bagoly, én meg fékeznék, de nem tudok, szóval kiteszem oldalra a lábam, a "jármű" fájdalmasan kisiklik, én pedig műugrókat megszégyenítő ívben repülök a levegőben két métert. És puff. Valami puhára estem, ezt hamar konstatálom, majd azt is, hogy meggyilkoltam egy hóembert. Upsz.
- Van egy cigid? - kérdezem a vadőr kecójának támaszkodó fickótól. Mert hogy pont előtte landoltam.
Megvakarom a fejem, hangos nyögések közepette arrébb állok a becsapódási ponttól, és a fiút bámulom. Vigyorogva várok a nikotinra.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Helvey Belián Balázs
Gyakorlótanár, Egyetemi hallgató, Szavazásfelelős, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák, Előkészítős tanár


lone wolf
online
RPG hsz: 651
Összes hsz: 4080
Írta: 2021. január 18. 20:23 | Link

kell egy kis szünet. nem szabad ilyet.


Valaki épp kiabál, nem épp szép szavakkal és ebből szinte ki is találja, hogy olyan helyen találta el a hógolyó, amely nem éppen kellemes. Vagy éppen belelökték egy kupacba. Emlékszik ő még a teli árkokra, amikor abba ugráltak és derékig, vagy annál magasabban nyelte el őket a hó, hogy csatak vizesen ment haza és néha anyja szidalmai mellett lázasan feküdt a takarók alatt, mégis vigyorgott, mert alig várta, hogy mehessen. Most lehajolni nincs kedve, és nem azért, mert őrli az, ami, hanem mert már túl hideg, túl vizes, de aztán mégis elkapta otthon a hév és a terasz lépcsője mellé alkotott egy hóembert. Nem tudja, ott áll még, vagy már elolvadt, valaki áldozata lett, kalapja egy tejfölös doboz volt, szemei két kavics, igencsak nyomorult, itt van, amelyiknek rendes kötött sitykája van, sállal, komoly kollekció. Komolyan vették egyesek. Valahogy mégsem tud most azonosulni ezzel, mert nem éppen van itt fejben, sőt, nagyon nincs, messze jár, vagy épp mélyen, mert fogalma sincs, hogy mi várja majd ennek az egésznek a végén, hogy mikor lesz vége, mikor lesz az, mi fogja várni. Gyomrába ilyenkor görcs költözik, szíve hevesebben kalapál, ahogy most is kissé érzi, pedig csak elmélkedik a dologról, pedig most nem akar, nem itt van az ideje, majd este, mit mindig, amikor álmatlan forgolódik és keresi a magyarázatokat, vagy csak a megoldásokat, akármire. Mélyet lélegzik, hosszan fújja ki a levegőt, ameddig ismét minden megnyugszik benne, mert tüdejét már nem a pánik levegője, hanem hamarost a nikotin tölti ki.
Éppen lehunyná hozzá a szemeit is, amikor az eddig csendes és mondhatni félreeső kis sarka már tova is illan. Egy éles hang, erre pattannak ki a szemei és fordul a hang irányába, így, pontosan rálát arra a jelenségre, amely másoknak valami burleszk komédiában jutna csak eszébe. Egy furcsa, igencsak színes és amorf-szerű szánkó kerül szemei elé, annyira hihetetlen, bár már csak a végén látja, mégis, kénytelen megdörzsölni a szemeit, mert lehet, de csak lehet, hogy rosszul lát.
- A franc… - mormog maga elé, mert nem lett volna elég a szán, a hozzá tartozó fiatal alak is közelebb reppen. Lényegében, tényleg repül és ezzel letarolja a közeli, nem olyan rég dicsért sityakos hóembert. De nem azt a kis építményt sajnálja, hanem a gondolatra szisszen fel, hogy ez azért nem lehetett olyannyira kényelmes landolás.
- Egyben vagy? – érdeklődik, ahogy lepillant rá, a kérdés már csak meglepi és megint szisszen. Na igen, ezt nem itt kéne és nem előtte. – Ó, hát az nem lenne a legjobb dolog, tudod – azzal bök a jelvénye felé, de magát a félig elszívott dekket a hóba ejti, hogy oké, bort iszik és vizet prédikál. Azért na, nem akar ő kiskorúakat elrontani, bár ezek szerint, már mindegy. – Inkább azt mond meg, hol fáj.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Nyusha Rasskazov
Diák Rellon (H), Harmadikos diák


szeretem a tiramisut
offline
RPG hsz: 38
Összes hsz: 38
Írta: 2021. január 23. 16:41 | Link

Büdös nagyot zakózok a """szánkóról""" - mindhárom idézőjel indokolt. Semmi baj! Felfogta a frontális lebenyem. Meg a hóember, aki legyen mondjuk... Ö...
- Ne haragudj rám, kicsi Szebasztián! - kétségbeesetten sápítozok, közben simogatom a rottyra zúzott hókupacot. Viszonylag hamar túlteszem magam a gyászon, a bugyim tele hóval, a hajam szintúgy. Zavartalanul felpattanok, mint akivel lépten nyomon történik ilyesmi, ami valljuk be, igaz.
- Nem, három darabra szakadtam. Mint látod. - kacsintok az új fiúra, aki minden bizonnyal csak nekem új, majd mikor a hóba dobja a dekket, rémültem utána vetem magam.
- HOVA GONDOLSZ, ebben még vaaaan... - kikurkászom belőle az ázott hamut, kicsit megigazgatom, flitteres kék gyújtót rántok elő valamelyik zoknimból a sok közül és meggyújtom.
- Ah. Kösz, életmentő. - a vadőrlaknak dobom a hátam, felszabadult sóhajjal fújom ki a füstöt. Ez mekkora királyság volt! Közben realizálom, hogy a szépfiút is szóval kéne tartani. Mégis csak adott cigit. Vagy valami olyasmi.
- A szívem fáj, babushka. De az úgy látom neked is. - nevezzük megérzésnek. Kevés jellegzetesebb dolog van a planétán egy megtört tekintetnél.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Helvey Belián Balázs
Gyakorlótanár, Egyetemi hallgató, Szavazásfelelős, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák, Előkészítős tanár


lone wolf
online
RPG hsz: 651
Összes hsz: 4080
Írta: 2021. január 24. 22:09 | Link

kell egy kis szünet. nem szabad ilyet.


Csendesen figyeli a másik ténykedését, az apró „show-t”, amit alakít a zuhanás mellé, mert neki tény, hogy mindjárt jönnek az infarktus jelei, de úgy tűnik, jobban viselte meg, mint azt, akivel megtörtént az eset. Nagyot sóhajt, megpróbál nem majrés lenni, de olyan hirtelen történt, hogy nem lepi meg, hogy így reagált.
- Ő már egy szebb helyen van, ahol… hát nem olvad el. Béke poraira – tart egy apró „gyászbeszédet”, ha már elnézést kértek az áldozattól és a bűnös felmentésre került. Szavait apró vigyor kíséri, halovány, de legalább ott van, majd tovább figyelve őt, végül valóban megnyugszik, amikor humorosan körítik azt, hogy nincs semmi komoly. Amúgy sem tudna sok mindent kezdeni azon kívül, hogy felkapja és ordítva rohan a gyengélkedőig, mert neki a leukoplast és társai jutottak csak, mint gyógyító „mágia”, bár az is hatásos, de törésre nemigen hatásos, csak lélektanilag lehetne, de… mindegy.
- Ennek örülök, tudok varrni gombot, szóval, akkor csak azt mondhatom, szedd össze magad? – elmélkedik szinte hangosan, majd végül, bujkáló mosollyal bólint és fogadja el a tényt, hogy nincs itt semmi gond. Repült, borult, esett ő már rosszabbakat is, szóval ez igazán kevéske is volt hozzájuk képest. Az eldobott dekkre nem is gondol, csak amikor utána kapkod és felszisszen a látványra.
- De, de, de, de… hát ne szedd össze – még mutogat is, hogy ne, de annyit is ér a dolog. A harsány színekben pihenő alak mit sem törődve kap az alkalmon, ő pedig a homlokára csap, hogy tessék, így rontja meg az alsóbb évfolyamosokat. – Most meg kellene büntesselek, de miattam csinálod – mormog pár sort, hogy mi a francot tegyen, körbe is néz, mintha figyelő szemektől tartana. Igen, ő hibázott, hát majd nem ide jár akkor. Majd bebújik valamelyik wc-be, ott úgyis annyian bagóznak, hogy fel se fog tűnni.
- Nem örülök, hogy bagózol. Nem olyan jó dolog. Meg nem is adhatnék, meg ilyenek – kedve lenne újat gyújtani, de azzal köpné szembe saját magát. Inkább csak ácsorog, rágja a nyelvét és inkább próbálja elengedni az egészet, mert valahol annyira szürreális. Normál esetben már röhögne, a hóban ülne talán és füstölne ő is. De nincs normál eset és ahogy a hangja üti meg a füleit, az megint látványos. Franc.
- Hogy nekem? Miből gondolod? Dehogy fáj – könnyebb tagadni, ugyebár. Ösztönszerűen kaparja ujjain a bőrt, rág nyelvére, ahogy megpróbálja elhessegetni a dolgot. – Az egy klumpa? – pillant el a lábai felé, és ezzel tökéletesen témát terelve. De átlátszó vagy, Helvey.
Utoljára módosította:Helvey Belián Balázs, 2021. január 24. 22:10 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Nyusha Rasskazov
Diák Rellon (H), Harmadikos diák


szeretem a tiramisut
offline
RPG hsz: 38
Összes hsz: 38
Írta: 2021. február 8. 22:20 | Link

Figyeeeelj. Kéz és lábtörést, szokták mondani. És én lelkiismeretes polgárként mindkettőt maradéktalanul betartom. Többnyire. Bár most épp sokkal inkább lefoglal a ratyi hóember iránt tanúsított gyász, mintsem csontjaim épségének felülvizsgálata. Namindegy.
- Nyugodj békében, kicsi ööö... - feltűnően félrenézek és megvakarom az orrom. Belülről. Elfelejtettem a nevét, amit kettő perce ((se)) adtam neki. Aztán feltápászkodok, és a klumpám megcsúszik a hómanus leesett fején, még az orraként funkcionáló fagyott répa is kettéreccsen. Tök morbid. Ez most akkor hullagyalázás?
- Gombot? - nézek rá értetlenül. Ha mélyen a pupillámba tekint, bizonyosan láthatja a cintányért csattogtató csimpánzokat a koponyámban. Még visszhangzik is. - Oké. - vállat rántok, cigiért vetem magam, s voilá: felépülésem teljes. Ennyi kell nekem majd az intenzívre is.
Nekivetem magam a vadőrlaknak, és incselkedve nevetek a fiú mellett.
- Ha beköpsz, beköplek. - pimasz játszma ez inkább, mintsem fenyegetés. Szemtelenül vigyorgok mellé. - Én meg annak hogy te neeeem. Na gyújts csak rá, lazuljál, senki sem látja. - mókásan a szemeim elé teszem a kezem, kis híján felgyújtva a hajam, most épp nincs nálam a mátrixos fröccsöntött műanyag szemcsim. Szétreccsent a talpam alatt mikor Shakirára karaokéztam.
- Az arcodra van írva a szerelmi bánat. Biztos szép csávó volt. Vagy csaj. - hevesen bólogatok, bizony, akkor szoktak a népek így szenvedni. - Ahhhaaaa, kölcsönadjam? - nézek a klumpámra, már készülnék is levenni, ha esetleg erre kerülne a sor. Mély slukk a szent cigikéből. - Ki lehet vele taposni magadból a hártbrékinget. - pergő r betű, fülsértő orosz akcentussal, kacsintok is mellé, tudom ám hogy témaelterelés volt. Van itt gógyi.
Bugyután megvakarom foltos fejbúbomat. Vajon bolhás vagyok, vagy csak felszakadt mikor pofán csűrt a fenyőgally?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Drinóczi Babett Mirtill
Diák Levita (H), Bogolyfalvi lakos, Ötödikes diák


a legkisebb Drinóczi
offline
RPG hsz: 131
Összes hsz: 201
Írta: 2021. február 11. 14:03 | Link

Bencus
gyanútlan várakozás a boldogságban | arcom | felöltöztem

Hosszú lábaimat fürgén szedem egymás után, miközben kilépek a kastély hatalmas ajtaján. Vállamat most nem nyomja a megszokott, súlyos oldaltáska és könyveket sem látni nálam, amiket általában mellkasomhoz szorítva cipelek. Meleg pulóvert húztam vékonyka felsőtestemre, amit még egy kabáttal borítok, azonban össze nem húztam. Ennyire azért nem vagyok fázós. Sőt… a sok otthon és szobában töltött hetek után jólesik izgatottságtól kimelegedett testemnek a kinti hideglevegő. Merre jártam? Leginkább azzal voltam elfoglalva, hogy nővéremet egy időre elköltöztessem Bogolyfalváról, és ez annyira megviselt, hogy utána haza is kellett utaznom. Ezt meg is írtam az ittenieknek, de olybá tűnik – válaszok hiányában –, hogy valahol elkeveredhetett. Hiszen baglyomat sem láttam hetek óta. Vajon vele mi történhetett?
Sok minden kavarog a fejemben. Részeges techno-aláfestéssel, miközben mindenféle szer hatása alatt imbolyognak odabenn, a kobakban a gondolatok. Nem tudom, hogy mit várjak a mai találkozótól, ámbár vagyok olyan naiv, hogy azt higgyem; minden a legnagyobb rendben. Elvégre mi baj lehetne? Egy kis idő egymás nélkül mit jelent? Még nagyobb vágyat és lángoló szerelmet, hogy újra lássam Bencét. Lányból vagyok. Tinédzserlányból. Ami azt teszi, hogy e hosszú idő közben sem tudtam másra emelni a szememet. Vak vagyok, akár a denevér. Azonban valahol, kisagyam leghátában megtámad egy furcsa, megmagyarázhatatlan érzet. Mintha riadót fújna; mégis lesz baj. De ezt zümmögő méhnek tekintem, s elhessegetem a felesleges gondolatfoszlányt, hogy végre a vadőrlakhoz érkezzek. Lehajtott fejjel, zsebre tett kézzel. Megállok. Mély sóhaj száguld végig orrnyergem belsőjében, hogy aztán a levegőbe fújva megmutatkozzon, s így az engem figyelő szemek láthatják, hogy mennyire is van hideg valójában. Lassan emelem fel a fejem, hogy a most kissé megfagyott kertrészlet mellé sétáljak, és csontos kis ujjaimat elővegyem, majd rajzoljak apró szívet a földet takaró hórétegbe. Biztosan nemsokára itt lesz. Hogy’ áll a hajam? Meg kellene igazítanom a kabátot, mégsem nézhetek úgy ki, mint egy lelenc. Gyere, Bence. Várok Rád.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lóránt Bence
Mestertanonc Levita (H), Szélvész Szalamandrák csapattag, Legilimentor, Másodikos mestertanonc


MT (marha tehetséges)
offline
RPG hsz: 539
Összes hsz: 1742
Írta: 2021. február 11. 15:45 | Link

Babu
őszintének lenni jó?  - kinézet

Egy bagoly érkezett Tőle tegnap este, és sokáig csak nézegettem, hogy vajon mi lesz benne. Tényleg nem tudtam, és a legrosszabb az, hogy miután beszéltem Rizával már nagyjából arra vágytam, hogy mondjam el, mert amúgy megőrülök, ettől az egéásztől. Ez abból is látszik, amit Karolával műveltem kétszer azóta, hogy Dia... mindegy. Szóval forgattam, néha már azt is kívántam, hogy bárcsak megsértene valamivel, vagy mit tudom én, ő is megcsalt és el akarja mondani. Nem mintha olyan jól esett volna és attól az én bűneimet egyáltalán nem kisebbíti, csak akkor legalább kapaszkodhatnék valamibe, hogy látod, ő is. Kurvára mindegy lenne, már most tudom, szóval kinyitottam, de csak egy rövid üzenet volt benne, hogy találkozzunk, én meg visszaírtam, hogy oké. Így utólag talán írhattam volna hosszabban is, meg esetleg üzenhettem volna neki a telómon, vagy valami, de már mindegy. A Vadőrlak egy kedves közös emléket rejt, na meg a baglyaimat - amit nagyzás így nevezni, mert nagyrészt a vadőr gondozza továbbra is őket - és a hó ropogásban közeledvén egyre jobban bátorodom el az egésztől. Tényleg nem értem a tetteimet, oké a csárdában ittunk, meg buliztunk, de megálljt parancsolhattam volna a dolgoknak, ha akarok. Valami viszont átszakadt bennem ott, ami mégis ott tartott és megtörtént. Aztán meg, hagyjuk is az egészet, mert csak még szarabb hangulatban leszek. Már messziről meglátom őt, ahogy guggol a hóban és rajzolgat, gondolom és halvány mosoly telepedik az arcomra. Hát igen, nem tudok nem érezni iránta valamit, sőt, azt hiszem továbbra is szeretem őt... ahogy vélhetően Karolát is. Ez már jobban zavar, mint bármi eddig, vagy én nem tudom. Lehet, hogy egyikőjük iránt csak szeretetet érzek? Vagy mindkettőjük iránt? Ki tudja ezt eldönteni? Nekem kellene, de továbbra is tanácstalan vagyok, mint egy kisközség. Végül odasétálok hozzá, de nem megyek teljesen közel, és biztos vagyok benne, hogy meghallotta a lépteimet.
- Szia, mondanom kell valamit és nem fogsz örülni - sóhajtok, és ha meg is fordul, nem tudok rá nézni. Nem lenne igazságos és nem akarom látni, hogy miattam bármi rossz éri. - Nem akarok magyarázkodni, nincs értelme, és már elég fájdalmat okoztam így is, hogy még el sem mondtam neked. De nem voltam jó és elkövettem egy hibát, megcsaltalak valakivel - mondom még a cipőm orrát bámulva, sokkal izgalmasabb most ez nekem, mint hogy a szemeibe kellen nézzem. Viszont nem lehetek gyáva, ha már voltam olyan bátor és megcsaltam, mégiscsak megérdemli. Így végül felemelem a fejem és fájdalmas arccal nézem őt. - Igen, ez történt, sajnálom - a kérdés az, hogy nem elcsépelt-e bármit mondani, főleg sajnálni, amikor ő az áldozat és ki hinné el, hogy sajnálom? Miért bántam volna meg, egyszerűen nem reális és a szavaknak itt nincs ereje, hogy valóban hihető legyen a másik félnek. Igen, tényleg sajnálom, de igen tudom, hogy nem lesz minden olyan, mint eddig. Hiszen, ha olyan lenne, nem lett volna Dia, Karcsinak nem teszem tönkre a randiját, meg ki tudja még ki, akire csak ránéztem és nem Ő volt. Várom az ítéletet, a kötelet meg már úgyis kikészítettem. De legalább vállalom.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

A legjobb postairón a környéken.
Drinóczi Babett Mirtill
Diák Levita (H), Bogolyfalvi lakos, Ötödikes diák


a legkisebb Drinóczi
offline
RPG hsz: 131
Összes hsz: 201
Írta: 2021. február 12. 13:21 | Link

Bencus
gyanútlan várakozás a boldogságban | arcom | felöltöztem

Zavartság keveredik az izgatottsággal az ereimben száguldó vérben, és most kifejezetten jól esik, ahogyan ujjaimat a jéghideg hóba mélyesztem. Romantikus, majdhogynem földöntúli mosoly görbéje mutatkozik meg finom, kislányos vonásaim között, majd kissé oldalra fordítom fejemet, ám szememmel még mindig a havat bűvölöm. Léptek zajára leszek figyelmes, ami lágyan simogatja meg dobhártyámat, ahogyan az érkező talpak alatt meg-megreccsen a friss hó. Tudom, hogy Ő lesz az. Hiszen ki más jönne ki ebben az időben éppen ide? Érzem szívem egyre gyorsuló kalimpálását, mellkasom fel-leemelkedését és azt is, hogy a vér forrni kezd testemben. Hetek óta várom ezt a pillanatot, de szeretném megtartani örömömet egy időre. Hiszen Bence mögöttem áll, s még ugyan nem tekintünk egymásra; érzem, hogy most nem maga az időjárás az, ami miatt a hideg végig harapja gerincem mentét. Jobb szemöldököm kérdőn röppen a magasba, s fordulok meg hirtelen a fiú felé. Szándékosan kerüli tekintetemet, így meseszereplő módjára hajol meg felsőtestem, hogy kíváncsi szemeimmel megkeressem a kék szempárt. Azonban nem engedi, hogy megtaláljam. Nem engedi, hogy felvegyem a kontaktust.
„…nem fogsz örülni”. Ó, Bencus! Jelenik meg egy reménykedő mosoly vöröslő ajkam szegletében. Már hogyne örülnék. Itt vagy és itt vagyok. Itt vagyunk. De még mindig kerüli szemeimet, ezért összehúzott szemöldökkel teszek egy utolsó lépést felé, hogy már alig két méter válasszon el bennünket egymástól. Valami nincsen rendjén.
Baj van? – kérdem aggódón, miközben szokásos idegesség-elleni pótcselekvésemben jobb kezemmel ropogtatni kezdem balom törékeny ujjacskáit. Fájdalmat? Szökik ismét ívelt szemöldököm egészen homlokom közepéig, s a továbbiakban is tartom arckifejezésem miszerint; egyáltalán nem értem, hogy mi történik. Hibát? Apró lépést teszek. Szinte észre sem lehet venni. Szívem már más ritmusban kalapál. Az erekben a forró vér megfagyott és már mellkasom sem mozdul; levegőt is elfelejtek venni.
„Megcsaltalak valakivel”, egy pillanatra megfagyok. Arcom mégis inkább értetlen, mint dühös. Fel sem fogom a szavakat. Mintha értelmük sem lenne húzódik apró, a zavartnál is zavartabb mosolyra az ajkam. Fejet csóválok. Szinte beleszédülök, és Bence elé lépek, hogy bőrdzsekijének gallérjára fogjak vékonyka ujjaimmal, és pipiskedve találjam meg végre a most oly’ hideg kék szemeket. – Nem értelek – nevetek megjátszva. Egy rossz viccnek érzem, és ahogyan egyre tudatosulnak bennem a szavak, úgy kezd szűkülni a tér. A kunyhó ránk dőlni látszik, ahogyan a fák is fenyegetően magasodnak immáron párosunk felé. Zsibongó fejemet csóválom, miközben a szavak eljutnak agyamig.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lóránt Bence
Mestertanonc Levita (H), Szélvész Szalamandrák csapattag, Legilimentor, Másodikos mestertanonc


MT (marha tehetséges)
offline
RPG hsz: 539
Összes hsz: 1742
Írta: 2021. február 13. 22:18 | Link

Babu
őszintének lenni jó?  - kinézet

Őszinte voltam még akkor is, ha éreztem, hogy a saját szívemet is szurkálom véres tőrrel, utána pedig az övébe fogom mártani. Rohadt nehezemre esik kimondani ezeket, de muszáj, mert ezt kell tennem. Nem szabad elsumákolni az egészet, úgyis kitudódna, így meg ha ki is leszek dobva, vagy szét leszek átkozva - akár mindkettő előfordulhat -, nekem kell elmondani az egészet. Már kikértem egy lány véleményét, sajnos ugyanarra jutottunk és akkor még ott vannak azok, akiket megbántottam. Kérdésére csak biccenteni tudok, és nagyon sajnálom őt, hogy egy ilyen pasival hozta össze a sors. Szívfacsaró nézni, ahogy örül nekem én pedig csalódást okoztam. Odajön és szinte elégek, mint főnix a saját tüzemben, kérdéses, hogy újraéledek-e valaha, vagy ez már egy új Lóránt Bence. Azt sem tduom, hogy tetszik-e, azt sem, hogy el tudom-e fogadni, hogy nem vagyok tökéletes, sőt. Az alapokat is alig ütöm meg mostanában.
"Nem értelek"
Hát, én nem nevetek, fájdalmas arccal nézek rá és a legrosszabb az egészben, hogy én sem értem saját magam. Csak fáj, hogy itt ez a lány, akit szeretek és hamarosan olyan fájdalmat okozok neki, amit nem érdemel meg. Legalábbis a jelen helyzetben, az én tudásom alapján.
- Azt hittem kerülsz és elbizonytalanodtam. Aztán hibáztam... sokat. - mondom neki halkan, és ha közeledni próbál, nem hagyom, hogy vegye komolyan. Legalábbis elsőre, nem akarom elmismásolni az egészet, ez komoly dolog és komoly következményei lehetnek. Minden Babettől függ, de nem hagyom, hogy félvállról vegye, vagy elbagatelizálja. Mert ez nem olyan eset, ami véletlen volt, és az én hűségem nem volt elég hozzá úgy, hogy szeretem. De akkor mi Karola? Vagy mi volt Dia? Persze a két lány nem említhető érzéseim szempontjából egy lapon, de akkor is ott voltak. És ha jön egy Anna? Majd akkor vele is ez lesz? Egyáltalán nem tudom mit érzek, ki kell bogoznom, ahogy Riza is javasolta. Ahhoz is kell egy lélek, hogy úgy idiótázzon le, hogy ne haragudjak meg rá. De itt most, más a helyzet.
- Nem tudom mi van velem, bonyolultak az érzelmeim és magam sem tudom, hogy mit akarok. Érted? Hiába mondanám, hogy szeretlek, ezek után elhinnéd? - nézek bele a szemeibe fájdalommal. Nem, sem ő, sem senki nem érdemeli meg tőlem, amit kapott. Nagyon sajnálom lányok, nagyon sajnálom.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

A legjobb postairón a környéken.
Drinóczi Babett Mirtill
Diák Levita (H), Bogolyfalvi lakos, Ötödikes diák


a legkisebb Drinóczi
offline
RPG hsz: 131
Összes hsz: 201
Írta: 2021. február 15. 13:35 | Link

Bencus
gyanútlan várakozás a boldogságban | arcom | felöltöztem

Hogy miért nevetek, mint egy zavart elméjű idióta? Én magam sem tudom megmagyarázni. A szavak, amik elhagyják Bence ajkait oly’ hamisan csengenek fejemben, hogy nem marad más természetesen kényszeres reakcióm, mint a nevetés maga. Aprócska kacajok ezek. Mesterkéltek. Szinte lélekbe markolóan bántóak. Hiszen mindez olyan ártatlanul érkezik belőlem, hogy másnak a szíve szakadhat bele. Azonban ez minden, csak nem szándékos. Nem tudom hová tenni a helyzetet, de az bizonyos, hogy a fiú érkezését megelőző, furcsa érzés nem volt alaptalan mellkasomban. Ahová visszahúzni kényszerülök ujjaimat, és meglepetten pislogok zöldessé vált tekintetemmel, miközben tenyerem szétterül egyre fájdalmasabban lüktető szegycsontomon. Visszautasít. De még mindig nem fáj, csak nem értem. Pupilláim indokolatlanul váltják szűk, majd tág pozíciójukat, és az apró fejcsóválásból hamarosan megállás nélküli, egyértelmű ellenzés keletkezik. Idegesen remegő ujjaim elhagyják szorítón sajogni kezdő mellkasomat, hogy reszketve túrjak vastag tincseim közé.
Hibázott. Sokat? Egyébként is, mi a megcsalás? Azon kívül, hogy a legnagyobb fájdalom, amit a párodnak okozhatsz. Érzelmi szinten történt ez? Fizikális dolgokba torkollott? Mi még nem is… együtt… ő igen? Mással? Merlinre! Bár lenne annyira összeszedett a fejem ezekben a pillanatokban, hogy ezeket meg is merjem kérdezni.
Végül könnyek szöknek szempáromba, de nem sírok. Összeszűkítem zöldjeimet, hogy azok lassan tisztán áttetsző kékség-függönyt húzzanak magukra. Megszólalok.
Hány szálon futnak pontosan az érzelmeid? – kérdem arra utalva, hogy kik a főszereplői Bence ezen groteszk novellájának. A kérdés maga tényszerűbben elvarázsolt, levitássabb már nem is lehetne. Oldalra biccentem a fejem, és lépek egyet hátra. Egyrészt azért, mert én is érzem, hogy a fiú közelsége most valami mást indít meg bennem, mint a megszokott. Illetve, ő maga is jelzi felém, hogy közeledésem szükségtelen. Sőt mi több; nem kívánatos ebben a szituációban. – Nem – csóválom meg fejem, és a távolba tekintek Bence vállai fölött, hogy onnan akkurátusan emeljem vissza azokat az eddig rám oly’ csodás hatással lévő kékekbe. – Nem értem – harapok elgondolkodón egyre vöröslő ajkaimba. – De igen… elhinném – még mindig távol vagyok a dühöstől. – Csak ezek szerint nem annyira, hogy – nyelek egy nagyot, s törlök le jobb kezemmel egy arcomon végig szántó könnycseppet. – Nem annyira erősen, hogy egy ilyen apró problémát átvészeljünk anélkül, hogy… – itt ráharapok nyelvemre, hogy ne mondjak semmi csúnyát. De mégis mit mondhatnék? Hogy „ne a farkaddal gondolkodj”? Valahol mélyen legszívesebben ezt tenném.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lóránt Bence
Mestertanonc Levita (H), Szélvész Szalamandrák csapattag, Legilimentor, Másodikos mestertanonc


MT (marha tehetséges)
offline
RPG hsz: 539
Összes hsz: 1742
Írta: 2021. február 15. 15:51 | Link

Babu
őszintének lenni jó?  - kinézet

Továbbra sem tudom feldolgozni a nevetését. Bántóak, mert tudom, hogy mindezt azért műveli, mert nem hiszi el, hogy rosszat csinálhattam vele. Így persze csak még jobban fáj az egész színvallás, mert tudom, hogy igen, ahogy megismert valóban nekem kellene most felnevetnem, hogy háhá becsaptalak, de nem dőltl be ennek. Nem így van, és érzem, hogy hiába ég a bőröm, fázok a saját bűneimtől. Ráadásul túl messzire mentem, mert mondjuk mennyivel jobb lett volna csak egy csók, nem? Ha nem is jobb, azért még az kimagyarázható, vagy akár megbocsájtható. De ez? Látom az elhomályosódó tekintetet, ahogy a gyönyörű zöldekbe könnycseppek költöznek, de bent maradnak.
- Pontosan? - érzem, hogy mérges leszek, nem értem, hogy miért kínoz tovább. Az egy dolog, hogy megérdemlem, de sajnát magával miért csinálja? - Azt sem tudom, hogy vannak-e szálak, csak azt, hogy... - nem merem kimondani, egy gyáva nyúl vagyok. De úgysem hinné el senki, hiszen én magam sem vagyok benne biztos. Most ő van itt, ő az erősebb bennem, és neki el kell mondanom az igazat. Azt, hogy totál idióta vagyok és nem tudok uralkodni magamon. De aztán hiába vagyok egyenes, nem akarja elhinni, amit tettem. Érzem, hogy hinni akar bennem, és ez sokkal jobban fáj, mintha már kiabálna és felképelne. Még mindig hiszi, hogy nem történhetett meg, nekem pedig addig kell kiábrándítanom, amíg fel nem fogja végre.
- Hogy? - emelem fel a szemöldököm. - Mondd ki, mert mindig őszinte voltam veled. Te is legyél az, még ha fáj is. És nem, nem apró probléma, hogy elhittem azt, hogy kerülsz, és lehet valami, ahelyett, hogy tovább próbálkozom, az első adandó alkalommal a világ legnagyobb hibáját követem el, amit egy kapcsolatban csak lehet - érzem, hogy könnycsepp indul meg a bal szememből, de sem le nem törlöm, sem nem kezdek el sírni. Látnia kell, hogy fáj, amit tettem vele és el akarom viselni, ami jár érte.
- Fogalmam sincs ezek után hogy szeretlek-e annyira, mint kellene, ha egy ilyet meg mertem lépni, érted már? Tudom azt is, hogy szeretlek, meg azt is, hogy össze-vissza beszélek. És... - sóhajtok egyet. - azt hiszem... - még egy sóhaj. - azt hiszem Karolát is szeretem - fordulok el, már nem tudom tovább fenntartani a szemkontaktust, és önkételenül le is gugolok. - Mégis elrontottam a randiját és nagyon összevesztem vele, szóval így szeret bárkit is Lóránt Bence - mondom már csak úgy magam elé, és a felkarommal kitörlöm a szememből a könnyeket. Inkább csak bámulom a fehér havat, az nem vádaskodik, nem csinál semmit, csak van. Sokkal könnyebb hónak lenni. - Egy idióta vagyok - hangoznak fülemben Riza szavai, magam előtt látom, ahogy a lereagálja azt, amikor elmondtam neki, hogy mit tettem. Mondjuk elég egyértelmű következtetést vont le. Végül erőt veszek magamon és felállok - tovább bizonyítva azt, hogy nem vagyok normális - és ha még itt van ránézek, őszintén.
- Talán egy kis szünetet kellene tartanunk, amíg kitalálod, hogy mit kezdj velem, ha most nem tudsz dönteni. Kérdezd meg Ivettet. Nekem is el kellene döntenem, hogy mit kezdjek magammal, talán jobb lett volna anno tényleg a tóba ugrani - sóhajtok, ahogy felidéződik az emlék, ahol a testvérem kihúzott a bajból.
Utoljára módosította:Lóránt Bence, 2021. február 15. 15:57 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

A legjobb postairón a környéken.
Drinóczi Babett Mirtill
Diák Levita (H), Bogolyfalvi lakos, Ötödikes diák


a legkisebb Drinóczi
offline
RPG hsz: 131
Összes hsz: 201
Írta: 2021. február 15. 16:39 | Link

Bencus
gyanútlan várakozás a boldogságban | arcom | felöltöztem

Próbálom szavakká formálni a bennem egyre csak felgyülemlő érzelmeket, ezért nyaki ínam megfeszül, s látványosan nagyokat kezdek nyelni. Ami leginkább szemem szüntelen könnyezésének tudható be. A hideget sem úgy érzem már, mint eddig. Csak egy kellemetlen mellékszereplője a jelenetnek, amiben a jég okozója nem más, mint Bence. A visszakérdezésre kissé hátra hőkölök ijedtemben, amolyan őzike módjára, hiszen látom tekintetében a megszülető dühöt, amit kérdésem váltott ki belőle. De most miért ideges? Csak körbe akartam járni a témát. S ekkor érkezik meg mellkasomba a felismerés szorongása; megijedtem Bencétől. Soha, de soha nem bántott. Persze, hogy nem. Most mégis valami megmagyarázhatatlan energiát sugároz bőrének minden szeglete, s ahogyan ehhez csatlakozik a tekintetéből tomboló kétségbeesés, fájdalom és düh, úgy érzem, hogy a legkisebb ember vagyok a Föld nevű bolygón.
Kérdeznék. Még meg is emelem a levegőben vékonyka mutatóujjamat, miközben egyre fehéredő ajkaim elnyílnak egymástól, majd engedik be a hűs oxigént testembe. Megcsóválom a fejemet, és elfordulok egy pillanatra, hogy utána kissé összeszedettebben tudjak Bence szemeibe nézni. De amint elkapom tekintetét… Esélytelen.
Mégsem tudom folytatni, így megteszi ő. Bár ne tenné. Egy horror show közepén találom magam, ahol a fiú, akit szeretek szavaival kövez, és minden egyes szó úgy talál el, hogy egyre kevesebb erőm legyen újra felállni. „És…”, emelem meg ismét arcomat Bence irányába, hiszen az elgondolkodásért felelős hatásszünet felkeltette az érdeklődésemet.
Mi az, Bence? – teszek felé végül egy játékosan suta lépést. Hangom lágy és halk. Szemeimben ismét fellobban a reménysugár, hogy ez valóban csak egy rossz vicc, aztán… A puszta döbbenet mindenféle érzelmet lemos arcomról. Karola. Ajkaim összeszorulnak, állkapcsom megfeszül, s mellkasom egyre gyorsabban kezd fel-lejárni, miközben könnyeim folyni kezdenek. Mindeközben ismét nagyokat kell nyelnem. Az örökkévalóságnak tűnhet ez az idő, amíg nem szólalok meg. Végül óvatosan visszalépek eredeti pozíciómba, és rezzenéstelen arccal csóválni kezdem a fejem a szavakra.
Neeem – nyújtom el a szót vészjósló lemondással hangomban. – Az idióta én voltam, hogy elhittem; Te más vagymint akikről Gerda mesélt, teszem hozzá gondolatban, elvégre nekem nagy tapasztalatom nincsen. – Te nem idióta vagy – csóválom egyre hisztérikusabban a fejemet. – Ó, nem – fordulok el, és dörzsölöm meg arcomat, hogy a guggoló srácra emeljem most már szikrákat szóró tekintetemet, amikor visszafordulok. – Te csak egy… – kezdem magasan, majdhogynem agresszíven, de nem tudom meghazudtolni magam; ajkaim remegni kezdenek, ahogyan a Bence felé mutató jobb kezem ujjai is. Lemondón sóhajtok. – Túl jó színész vagy. Ez valahol mind tudatos. Szívtelen és önző vagy. Nem idióta – mondom fájdalmas fintorral könnytől ázott arcomon. Ekkor hitetlenül felnevetek.
Hogy én mit kezdjek veled? – feledteti velem a nevetést a keserű nyál, amit kénytelen vagyok újfent leparancsolni torkomon. – Ez szenzációs – suttogom, miközben mellé sétálok, és fejet csóválok. – Tudod, elhittem, hogy csak én vagyok. Üdvözletem küldöm Bossányinak – mondom, majd még mielőtt távozásra adnám a fejem, a vállam fölött, felsőtestem kihúzva intézem Bence felé szavaimat. – Ennyi előnye van a „harmadik félnek” … hogy ő tudja, hogy van szerető. Az idióta, szerelmes barátnő meg azt hiszi, csak ő van.
Egy pillantás erejéig fordítom jobban a fiú felé orcámat, hogy tekintetünk találkozhasson. Ismét tanultam valamit. De hogy mi az? Még nem tudom. A sípolás a fejemben, a lüktető szívem és a savszerű könnyek okozta fájdalom még nem engedi, hogy tisztán lássak. Dühös szomorúsággal figyelem még egy ideig Őt, majd szó nélkül fordítom vissza arcomat a kastély irányába, hogy nyugodalmas léptekkel, és a helyzet ellenére emelt fővel tudjak ma visszamenni a szobámba. Karola… mindig is tudtam.
És a legnagyobb kérdés az, hogy ki vagy te, Lóránt Bence?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lóránt Bence
Mestertanonc Levita (H), Szélvész Szalamandrák csapattag, Legilimentor, Másodikos mestertanonc


MT (marha tehetséges)
offline
RPG hsz: 539
Összes hsz: 1742
Írta: 2021. február 15. 18:53 | Link

Babu
őszintének lenni jó?  - kinézet

Tényleg elmondtam mindent és ez némiképp adott valamennyi megkönnyebbülést. Elmondtam, nem voltam gyáva, kiadtam magamból már csak szembe kell fordulnom az igazsággal és minden egyébbel, amit kapni fogok emiatt. Nem fogok haragudni rá, bármit is tesz, ha kiabál, hát rekedjen be, annyira üvöltse le a fejemet, ha felpofoz, fájjon, megérdemlem az árulásomért. A végitélete viszont meglep, sőt ledöbbent.
- Színész? - mindenre fel voltam készülve, de erre nem. Megjátszottam volna vele kapcsolatban mindent? Erre gondol? Őszinte fájdalommal nézek rá, ahogy kifejti a gondolatait a könnyáztatta arcán át. Igen, talán igaza van, hogy önző vagyok, de szívtelen? Nem, az biztos nem vagyok. Végül felállok és adok egy nagyon suta tanácsot. nem tudok túl józanul gondolkodni, az érzelmek messze nem jó sugallatokat küldenek, az eszem pedig jelenleg hátra van sorolva.
- Ne keverd bele őt, nem tehet semmiről - mondom, de nem kérem valójában, úgysem lenne igazán értelme a védelmembe vennem. Egyrészt Karola meg tudja védeni magát, másrészt nem az ő hibája, hogy én mit érzek. Ha egyáltalán ez hiba. A problémám az, hogy hasonlóan érzek mindkettőjük iránt. Akkor lehet, hogy igaza van és mindkettőjüket csak kihasználom? Miért tennék ilyet? Nonszensz. Találkozik a tekintetünk, ahogy próbálja magát kihúzva, emelt fővel megmutatni nekem, hogy erős. Tudom, hogy erős vagy Babu, nem kell... De átéltem már hasonlót és azt is tudom, hogy nem sok értelme van. Nem szólok már semmit, megint nem voltam jó valakinek. Pedig teljesen máshogy viselkedtem, mint Masánál, legalább annyira fáj... mégis más. Ráadásul Karolával is beszélnem kell, ami biztosan hasonló fájdalommal fog járni. Azért remélem nem ekkorával. Nézem a távolodó alakját és egy nagyot sóhajtok. Nem lett jobb.


>>Köszönöm a játékot💔<<
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

A legjobb postairón a környéken.
Helvey Belián Balázs
Gyakorlótanár, Egyetemi hallgató, Szavazásfelelős, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák, Előkészítős tanár


lone wolf
online
RPG hsz: 651
Összes hsz: 4080
Írta: 2021. február 21. 00:58 | Link

kell egy kis szünet. nem szabad ilyet.


Komikus a jelenet, de tényleg. Valahol olyasmi, mint azokban a tipikus Benny Hill féle filmekben, már csak a vicces zene hiányzik, no nem a futós, hanem valami másik. De igyekszik mégis komoly arcot vágni, ha már belement az őrültségbe és persze, még beszédet is mondott, akkor illjen hozzá, ne pedig az, hogy mindjárt röhög.
- Szebasztián – egészíti ki a másik szavait, amint megakad, amikor elköszönne a beszéd végén tőle. Ahogy feláll és megcsúszik, karja lendül, hogy ha esne, akkor elkapja és ne engedje csattanni a hóban, de szerencsére nincs rá szükség, tartja az egyensúlyát annyira, hogy ne. Ezek szerint a fejét se verte, szóval minden rendben.
- Hát, gombot, igen. Meg, hogy tudok varrni, szóval ha tényleg szakadsz… áhh, hülye vicc volt – legyint egyet, hogy akkor ez most nem jött át, semmi gond, nincs mindenki egy hullámhosszon vele meg a hülye hasonlataival. Oké. Akkor legyen oké, bólint rá. Oldalra pillant, ahogy odadőlve szól felé és vigyorog. Kicsit összeszűkült szemmel figyeli, majd fújtat egyet.
- Nem köplek be – amúgy is, a dohányzás dolog olyan, amit aztán hiába tiltanak, még jobban csinálják. Eleve kábé mindenki kipróbálja, fiatalabbként aztán főleg izgalmasabb, tilosban pláne, így ha azokat kellene hajtania, akik egy-egy szálat eltolnak, soha az életben nem végezne. – Így is többet szívok, mint kellene. De úgyse a tüdőbaj visz el, könnyebb út lesz arra – lazulni, hát ez jó. Főleg, hogy így mondják neki, mintha az élete függne rajta. Ő meg balga és hallgat rá, rá is gyújt és nem is érdekli, ki látja. Inkább rágódik a szavakon, amiket mond. Kedve lenne kiabálni egy sort, mert nem akarja ő azt, hogy mindenki ezzel, vagy a „mi a baj?” kérdéssel bombázza. Nem akar beszélni, nem akarja mindenkire ráhúzni a bajait.
- Nincs bánatom, csak hiányzik – mert nem szakított, csak elment, messze van és ki tudja mikor jön. Fura ez, mert lehet annak tűnik, pedig nem drámázza túl. Egyszerűen a szemei szomorúak. – És csávó – mert minek ezt tagadni, bár lehetne csaj is, ha anno jól választ, de nem is akart választani. Ez az egész is úgy jött, mint a derült égből a villámcsapás. A klumpára pillant végül inkább.
- Kicsi ez az én lábamra, innen látom. De biztos hasznos lehet – mármint taposni. Bár azt még nem próbálta, inkább a csapkodós fajta. – Viszont mondom, nem törött. Csak hiányol. Inkább azt mondd meg, miért klumpa van rajtad. Hát beázik – és a vizes zokninál a világon kevesebb rosszabb van.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Nyusha Rasskazov
Diák Rellon (H), Harmadikos diák


szeretem a tiramisut
offline
RPG hsz: 38
Összes hsz: 38
Írta: 2021. március 7. 20:00 | Link

Nos. Ha én színésznő lennék, Arany málnás lennék. Meg Nobel díjas, de csak azért mert rossz helyre koordinálnám a limuzint. Amúgy meg biztos hogy sikerre vinnék egy alkoholista nőkről szóló sitcomot. Megkívántam a tequilát.
- Igen. Az. - Szebasztián. Szép név, egy hal jut róla eszembe. Olyannyira lefoglal ez az asszociáció, hogy majd' hátast dobok a széjjel trompfolt hóember tetemen, de egy jól irányzott klumpadrifttel megkerülöm a szituációt.
- Ö. - nézek rá zavartan - Cirip? - játékosan vállba bokszolom, hogy ez a fiú milyen vicces! Amúgy nem, de jófej vagyok ezért nevetek. Egyébként úgy két fejjel magasabb nálam, kicsit ágaskodni kényszerülök a válláig. Mélyet szippantok a hóból kukázott dekkből.
- Király. Nem tűnsz anyuci szeme fényének. - hangzik az elmés megállapítás. - Cigikéből sosem elég. - még egy slukk, majd alélt pöfékelés. - Majd előkerül. Vagy nem. Tudod mit érdemes várni a helyzettől? - pillantok rá zavarba ejtően tág pupillákkal, neon zöld pilláim mögül - Semmit. Szarni bele. Lesz másik. Szivárvány család vagyuuuunk. - tátott szájjal, gügyén vigyorgok, még bólogatok is mellé. Nó problémó, minden van ahogy van, és lesz ahogy lesz. Ugyebár. Gondolkodni értelmetlen. - Hát vegyél nagyobbat, hozzád szerintem passzolna a lila terepmintás. Vagy a pink csillámos, ilyen kis muffinos bizgentyűkkel. Ú ú ú vagy amin ilyen pudlifejek vannak, meg kaki emoji. Az a kedvencem. - gyorsan végig pörgetem fejben az ebayes kívánságlistám, ami ötven tételből áll, és összesen kerülhet köbö négy ruppóba. Vajon elfogadnak készpénzt?
- Beázni? - pillantok le értetlenül a lucskosra ázott bundazokni rengetegre - Nos, ja. Majd megszárad. - szórakozottan megrántom a vállam. - Te ilyen főmufti vagy errefelé?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Helvey Belián Balázs
Gyakorlótanár, Egyetemi hallgató, Szavazásfelelős, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák, Előkészítős tanár


lone wolf
online
RPG hsz: 651
Összes hsz: 4080
Írta: 2021. március 15. 10:39 | Link

kell egy kis szünet. nem szabad ilyet.


Semmi sem jó, mégis jót mosolyog, vagy épp valami gyenge nevetést hallat, tény ami tény, ha simán más sétál ide, akkor nem így lenne, most valahogy ez az egész legalább, egy picit feljebb rángatja a kedvét.
- Cirip. Szar poén, vettem a lapot – tartja fel szabad kezét, azt, amibe belebokszol, amit ahogy megérez, odanéz, majd a másikra, enyhén félrebillent fejjel. – Au? Ha lila lesz… - semmi nem lesz, meg se érezte, egy vérszegény vigyort enged rá, majd mint a legerősebbek egyikre, „leporolja” vállát, hogy jó, akkor ez is megvolt, túl is élte, mert ő a kemény. Nem éppen, de ha már ennyire megy a móka, akkor miért ne.
- Attól még nem örülök – csóválja meg a fejét. Tényleg nem az és mégis, mert az egyik olyan személy, amely most, ismét igencsak erősen hiányzik neki, szeretné látni, szeretné ha biztos pont lenne az életében. De nem, azt sem lehet. Többet él lassan a fejében, emlékek között, mint a valóságban, ez a szomorú. – Elég lenne belőle bőven, de nem tudom, mit prédikálok, körülbelül amikor annyi lehettem, mint te, ugyan ezt műveltem, csak még sör is volt nálam. Utálok álszent lenni – mert nem az, csak azért vannak szabályok, amiket be kell, kellene tartani, ennyire figyel, azonban ahogy körbenéz, senkit se érdekel, hogy itt, ezek ketten mit csinálnak. Semmi olyat, azért nem. Visszapillantva sóhajtva a másikra, leginkább azért nehezebb ez, mert amit mond, nemigen van ínyére, nem ilyen, főleg nem ezzel a mentalitással áll elébe.
- Mit? – költői a kérdés, mert akkor is válaszolna, ha semmit se mondana rá, azért mégis, kíváncsiságot mutat. Szeretné, ha előkerülne, ez nem vitás, ezt látni is rajta, de nem ő irányítja a világot. Felhorkan a válaszra, ahogy fejét hátradöntve horkant fel és koccan kicsit a vadőrlak falával. Persze, mert ez így megy. Biztos van, akinek igen, de az messze nem ő.
- Nem szarok bele és nem kell másik, ez nem olyan, hogy csak úgy puff, elmúlik és ó, jöhet a következő. Nem akarok másikat – morogja, szinte már majdnem durcásan, mérgesen, és inkább szív egy nagyot, addig sem beszél semmit, mert nem is akar már. Nem így gondolkodik, ha valóban semmit se kell várnia, ha nem lesz semmi, nos, akkor vélhetőleg vége mindennek, nem keresni fog, hanem elzárkózni.
- Nem nagyon vagyok klumpás, még a papucsaimat se nagyon hordom. Ha választhatok, akkor leginkább mezítláb, bár most lefagyna a lábujjam, de jártam már hóban is, mert úgy hozta a szükség. Nem az én színem a rózsaszín meg a lila – szórakozottan ingatja meg a fejét, de nem felejtette el az előbbi dolgokat. – Hát de nem kellemes, miért nem csinálsz rá ilyen tudod mit, vízálló bűbájizét. Könnyebb lenne, nem? – még mutogat is, hogy tudnak olyat, egyszer a bakancsát is kezelték így.
- Ööö, prefektus vagyok, a vén kinézetemmel ellentétben csak diák. Miért? Kellene valami?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Nyusha Rasskazov
Diák Rellon (H), Harmadikos diák


szeretem a tiramisut
offline
RPG hsz: 38
Összes hsz: 38
Írta: 2021. március 18. 01:16 | Link

Szóval a helyzet, a szituáció, a létállapot amiben jelenleg tartózkodunk az az, hogy a poén tényleg szar volt. Ez persze nem baj, csak pimasz kisnyúl révén szeretek rávilágítani az ilyesmire. Kelekótya bájjal mutatom fel a két hüvelykujjam. No para, Belián. No para.
Persze minden tőlem telhetőt megteszek, hogy végighallgassam a nosztalgikus szentbeszédet, mégis másodperceken belül elkalandozik a figyelmem a csukáján, aztán a szépszép téglákon, meg a fán csücsülő baglyon struccon, meg... Hát szóval mindenen ami nem a mondanivalója, ELLENBEN amikor kiejti a sör szót, másodpercek tört része alatt szökik kislányos lelkesedés a szemembe.
- Hogy neked milyen jó ötleteid vannak! Kedvellek, Béla. - asszem így hívják. Valami B betűs. És rímel a pelikánra.
Mééééélyen - azt mondtam mélyen - belenyúlok a márnemistudommilyenszínű szőrmebundám végtelen zsebébe, és előkotrok egy még fel nem bontott sört, aminek egyébként tudnám is a márkáját, ha nem festettem volna le körömlakkal, és írtam volna rá hogy ALKOHOL. Mert az a lényeg, ugyebár.
- Cheers. - pöcc, serc, glugy. A sör finom. - Kérsz?
Ha kér ha nem, kezdődik a dráma, amit nyilván teljes odaadással figyelek, mert ki ne szeretné a drámát, de meghallva sanyarú vágyait, hát... Önteni kéne bele egy kis lelket. Meg alkoholt. Elvégre egy család vagyunk. Köbö két perce.
- Na figyelj rám, B-B-B... B. Vagyhogyhívnak. - elfelejtettem. Megkeresem az imént elhagyott hókupacot, amit oly keserűen meggyászoltam, és ráállok úgy, hogy a magam százhatvannéhány centijével a fiúka fölé tornyosuljak. Mindeközben egy jellegzetes ffffffcccfhgcsgjklcd hang kíséretében a klumpám a lyukain keresztül kpréseli magából az ázott, koszlott, szutykos, hideg zokninedvet. Nyami. - Te szép vagy. Te ö... hímnemű vagy. Ami gondolom jó. Továbbá... - egyenest a tekintetébe döföm a sajátomat - ...értékes vagy. Ha nem jön vissza, nem érdemel meg. Ennyi. Ha meg nem rajta múlik, hát... Tudok szerezni füvet. Jó srác vagy, ne búsulj. - a hegyibeszédem közben persze nem felejtettem el a cigi-sör kombóval teátrálisan hadonászni, és még meg is ölelem a végén, ha tetszik neki, ha nem, ám mikor meghallom a rangját...
- Prefektus? - nézek rá kérdőn, miután belebüciztem a kapucnijába, majd gyanútlanul oldalra lépegetek párat, és a kövi pillanatban vigyorogva vállon kenem egy ocsmány nagy hógolyóval. - Kapj el ha tuuuuuudsz, béna prefektuuuus, sálálá sálálá!

Oszt akkor futkározás körbe-körbe. Csitrisen visongatva.
Utoljára módosította:Nyusha Rasskazov, 2021. március 18. 01:25 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Helvey Belián Balázs
Gyakorlótanár, Egyetemi hallgató, Szavazásfelelős, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák, Előkészítős tanár


lone wolf
online
RPG hsz: 651
Összes hsz: 4080
Írta: 2021. március 23. 22:39 | Link

kell egy kis szünet. nem szabad ilyet.


Ma se süllyed el akkor szégyenében, ha már elnézi, hogyan tartja fel ujjait, nem a középsőt, mert akkor kínosabb lenne, de nincs itt probléma, el is engedi és próbál majd olyan vicceket kiagyalni, vagyis inkább előadni, amit érteni is lehet. Magyaráz mindenről, végül is arról, miért ódázza el, hogy most valami vaskos esszét írasson vele a dohányzás káros hatásairól, mert lehetne, de nem teszi, nincs olyan módban igazából, hogy most szigorú is legyen, ami amúgy sosem volt. Hiába volt rá próbálkozás, ő nem az a fajta.
- Belián – de a Béla sem rossz, csak az éppen a ritka, négy betűs női név. Nem érti, hogyan ötlet ez, ameddig nem látja, hogy a zsebébe nyúl és keres valamit. Fejét billenti oldalra, ahogy várja, mi kerül elő onnan, mint valami olcsó bűvész trükk, majd amikor előkerül a sörösdoboz, aminek igen érdekes színe van, de alakra lehet energiaital is, viszont a másik mindenkit biztosított róla, hogy nem az van benne. Ekkor nyög fel, hogy ez nem lehet igaz, hát komolyan, mi jöhet még?
- Sonka, kolbász nincs valamelyik zsebedben? – esetleg ha már ital van, étel is lehet. Oké, tudja ő, bármelyik zsebet el lehet látni tértágítással, azonban sosem vágyott arra, hogy könyékig túrhasson a zsebeiben, elég ha táskája van ellátva azzal, amivel idecipekedett anno. – Na lassan tényleg rád kell szólnom, mert na. Ez tilos amúgy – mormog egy sort, majd elé kerül a doboz. Kér? Kér-e? Felröhög az abszurditáson, majd elvéve kortyol egy nagyot belőle, olyan embereset, látszik, hogy nem ez az első söre, meg igazából most kell fejbeverni, mert ilyet tesz. De nincs rendben, ez már biztos. Nyammog egyet, még egy korty, majd visszaadja és halk böffentést nyel le. Ez jó, hazafelé kell szereznie egyet-kettőt, aztán be is verni. Már nincs hova süllyedni ma.
- Hmm? – pillant rá, ahogy a kupacra áll, pontosabban felfelé kicsit, ahogy most magasabbra mászik és onnan beszél. Mint valami próféta, komolyan. Pislog is bugyután, hogy mit akar, aztán amikor hallja, csak sóhajt egyet. Nem szól közbe, hagyja, hogy a bátorításnak és lelki ápolónak szánt szavak elérjék. Halovány, vérszegény mosolyszerű valami, ahogy arcát gyűri át. Nem ettől lesz megoldva a probléma, ezt tudja.
- Ez nem a szépségen és azon múlik, mi van a lábam között – kezd bele, miután kicsit gondolkodott. Nem akar keseregni mindenkinek. – Fogalmam sincs, jó-e. Nem is érdekel. Az hogy értékes… nem mostanában hiszem el magam, meg hogy ki érdemel meg engem. Ez bonyolult, mindegy is. Köszi, kedves szavak, jól esnek azért. A füvet meg öhm… meg se hallottam – pedig hát ha valami lelazítaná, az biztosan. Nem álszent, nem az lenne az első szál az életében, de nem, nem. Nem süllyed le a legmélyére.
- Elég gyatra példá… - csattan a vállán a hógolyó, a másik megrohanni kezd. – Ezt ugye nem gondolod komolyan, hogy én futkározok?! – mert nem, de lehajol, becélozza és már utána is dobja azt. Csak gyalogol, ahogy a következő golyót dobja felé. – Feladom, gyors vagy!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Orbán Gábriel
Tanár, Bogolyfalvi lakos, Vadőr



offline
RPG hsz: 5
Összes hsz: 6
Írta: 2021. április 11. 22:15 | Link

Dórika
Így nézek ki


Benedek nem rossz srác, hamar sikerült is megtalálnom vele a közös hangot, és mondtam neki, hogy nyugodtan bízzon rám pár dolgot, mert szívesen barkácsolok. Tényleg, ez nem volt hazugság. Szóval, miután meggyőződött róla, hogy tényleg nem csak úgy mondom, magamra hagyott, mert, ha jól értettem, akkor a legjobb barátjának a szomszédja, akivel amúgy jóban voltak, meghalt, és most lelki vígaszt kell neki nyújtania. Tőlem akár testit is nyújthat, amíg engem békében hagy, meg nem kell annyira belemélyednem az itteni érzelmi ki-kivelekbe.
Szóval miután ó elment, még valamikor kilenc fele, akkor álltam neki a kerítésnek, amit az unikornisoknak kell csinálni. Minden évben ez a kerítés rongálódik meg a legjobban, mert sokan lelkesednek a kifutórészre kijáró állatok iránt. Az unikornisok - mint már megtudtam - az erdőben élnek, de egy-egy tanóra alkalmával lehetőség van őket itt is bemutatni, illetve, az itteni példányok emberhez szokottak, vagyis, viszonylag gyakran vannak jelen, és nem kellene, hogy egy esetleges riadalom miatt elszabaduljanak, vagy megsebezzék magukat.
Nagy műgonddal, és a pálcám segítségével forrasztom össze a darabokat, miközben az idő egyre csak melegedik. Általános szórakozáshoz éppen ideális, de komolyabb fizikai munkához már jócskán meleg, így én magam sem restellek megszabadulni a pólómtól valamikor dél környékén, és úgy folytatni a munkát, hogy az anyag már nem melegít. Természetesen odafigyelek a hidratáltságra is, ilyenkor megállva nézek közül, hogy lássam, minden rendben van-e, nem ám két kölyök úgy ugrik egymásnak, hogy én itt vagyok, aztán még a végén engem is felelősségre vonnak. Meg aztán az, aki menekül és nem kevés vaj van a füle mögött, eleve érzékenyebb, én pedig úgy érzem, hogy figyelnek, de egyelőre nem látom még, hogy merre vagy ki, így mint aki csak inni állt meg, leteszem a palackot, és újra kezembe veszem a pálcám. De érzem a tekintetét, ez egészen biztos.
Utoljára módosította:Orbán Gábriel, 2021. április 11. 22:15
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: « 1 2 ... 11 ... 19 20 [21] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék