36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Helvey Belián Balázs
Tanár, Mestertanonc Tanár, Végzett Hallgató, Szavazásfelelős, Bogolyfalvi lakos, Előkészítős tanár


grey wind | disney princess
offline
RPG hsz: 989
Összes hsz: 4910
Írta: 2021. január 16. 20:12 | Link

kell egy kis szünet. nem szabad ilyet.


Mindjárt vége. Fáradtan dörzsöli meg a szemeit, ahogy épp elsétál egy csoki-békás kártyákat cserélgető diákcsoport mellett, majd megigazgatja vállán a táskáját. Leadott mindent, most egy ideig szusszanhat, de érezhető, hogy ez az utolsó féléve. Furcsa belegondolni, hogy nem fog ide jönni jövőre, megszokta már az utat, a diáksereget, mindent. Eljátszott a gondolattal, hogy bukik, bár amennyire van manapság kedve mindenhez, még az is sikerülhet, vagy felvesz valami új tárgyat, elvégre nem kell aggódnia a nyugdíj miatt, olyan magas az a szám, hogy ő az nem éli meg, így eltengődhet az iskolapadban évekig. Kicsit nyomasztó, de persze, ez nem így lesz, végez, dolgozni fog, elvégre ott az Előkészítő, ahol megannyi feladat várja, amint teljes időben csak azzal kell majd foglalkoznia. Ha nem fut ki a világból. Vannak gondolatai, amik ijesztőek és olyanok, amik egyre erősebbek benne. Lili szavai, tanácsa egy fekete borítójú naplóban testesültek meg, amibe manapság mindent beömleszt és jól eldugja, mintha lelkét mostanság kívül hordaná, nem magában. Most viszont csak levegőre vágyik, mielőtt belevágna a következő órájába.
Átvág a bejárati csarnokon, kilökve az ajtót pedig, hamar a hűvös levegőn találja magát. A benti fények után akaratlanul hunyorog kicsit, nem csoda, hogy az udvar a kastélyhoz közeli részén hógolyózó diákokkal van tele, vagy épp kissé csálé hóemberekkel, akik itt-ott, különböző méretekben fordulnak elő. Egy jó horror alapja is lehetne éjjel, de ő élesen balra kanyarodva másfelé veszi az irányt. Nemigen kíván most beszélgetni, egyszeriben ugyan távol van még az időpont, amikor idegei nem hagyják, azonban most nem is érzi magát teljesnek, sőt, csak egy darabka valami, ami most a vadőrlak felé tart, ahol reméli, nincs senki, senki olyan, aki nem arra készül, amire ő. Nem illik, vagyis valahol lehet, de nem emlékszik, hogy a nagykorúak hol, így most ez lesz. Felszusszan, ahogy megállva az erdő felé sandít, ahol megint egyre több időt tölt, mint illene és a szájába biggyesztett cigarettával áll meg, ujjai között egyelőre csak pihen az öngyújtó.
- Idióta – szól magára, hogy hagyja abba, most nem olyan helyen van, majd kattan a gyújtó és egy nagyobb füstfelhőt kifújva dől a ház falának. Lehet, hogy mindjárt vége, csak neki már nincs ereje hozzá. Feje koccan a falnak, tekintetét pedig az égre szegezve, csendben elfoglalja magát.
Hozzászólásai ebben a témában

Nyusha Rasskazov
INAKTÍV


szeretem a tiramisut
offline
RPG hsz: 38
Összes hsz: 38
Írta: 2021. január 16. 23:08 | Link

Az életem viszonylag eseménytelen. Nem, ez nem a legjobb szó. Inkább... Ö, hm. Tragikomikus. Gátlástalan önszórakoztatás és indokolatlan sírógörcsök gyors egymásutánja. Ki érti ezt?
Ma se volt másképp. Szokásos reggeli nyomorom végett elaludtam az ebédlőben. Pontosabban a tányéromban. Azt álmodtam hogy óriás Mads Mikkelsenek - többesszámban, igen - szöcskéket grilleznek az Olümposzon, és olyannyira felzaklatott amiért engem nem hívtak meg, hogy bepánikoltam és felriadtam. Akkor tűnt csak fel, hogy a reggeli szuflétól bedugult az orrom.
Na sebaj. Nyuszi készül valamire. Vagyis én. Tűzpiros klumpában lépek ki a hálóból, alatta tizenöt réteg bundazokni, mind más színű, és mind felemás. Szintén bundás fülvédő ((neon sárga)) pávakék szőrmekabáttal, rá a talár, mer' mér' ne, ugyebár, meg még egy-két rettenetes kiegészítő amiket lusta vagyok felsorolni. Szóval úgy nézek ki mint egy, a párizsi divathét szégyenpadjáról szökött seftes eszkimó.  
De nem is ez az igazán feltűnő. Vagyis... De, de van egy másik, feltűnőbb dolog is engem illetően. Történetesen az, hogy a folyosón egy spárgával, szigszalaggal és szempillaragasztóval egybefogott, elég instabilnak látszó, ilyen olyan könyvborítókból, ketrecdarabokból és miegymásból összetákolt szánkót húzok magam után, ami fülsüketítően recseg és vonyít a folyosó ártatlan csempéin. Ez persze engem nem zaklat fel.

Kijutok az udvarra, majd hosszas, hangos káromkodásokkal tűzdelt kutatómunkám eredményeképp megtalálom a létező legmeredekebb dombot a birtokon, amiről lecsúszni minden bizonnyal életveszélyes, s pontosan ezért fogom megkísérelni. Kezdődhet a buli.
Fel is mászok a dombra, rápuffanok a szánkóra, csodával határos módon nem reccsen ketté, szóval lehetőségem nyílik önfeledten visítozni a gyönyörtől.
- VÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍ!!! - csúszik mint az állat, Nyuszi célegyenesben, ám a finis előtt váratlanul bezúz elém egy hülye strucc bagoly, én meg fékeznék, de nem tudok, szóval kiteszem oldalra a lábam, a "jármű" fájdalmasan kisiklik, én pedig műugrókat megszégyenítő ívben repülök a levegőben két métert. És puff. Valami puhára estem, ezt hamar konstatálom, majd azt is, hogy meggyilkoltam egy hóembert. Upsz.
- Van egy cigid? - kérdezem a vadőr kecójának támaszkodó fickótól. Mert hogy pont előtte landoltam.
Megvakarom a fejem, hangos nyögések közepette arrébb állok a becsapódási ponttól, és a fiút bámulom. Vigyorogva várok a nikotinra.
Hozzászólásai ebben a témában
Helvey Belián Balázs
Tanár, Mestertanonc Tanár, Végzett Hallgató, Szavazásfelelős, Bogolyfalvi lakos, Előkészítős tanár


grey wind | disney princess
offline
RPG hsz: 989
Összes hsz: 4910
Írta: 2021. január 18. 20:23 | Link

kell egy kis szünet. nem szabad ilyet.


Valaki épp kiabál, nem épp szép szavakkal és ebből szinte ki is találja, hogy olyan helyen találta el a hógolyó, amely nem éppen kellemes. Vagy éppen belelökték egy kupacba. Emlékszik ő még a teli árkokra, amikor abba ugráltak és derékig, vagy annál magasabban nyelte el őket a hó, hogy csatak vizesen ment haza és néha anyja szidalmai mellett lázasan feküdt a takarók alatt, mégis vigyorgott, mert alig várta, hogy mehessen. Most lehajolni nincs kedve, és nem azért, mert őrli az, ami, hanem mert már túl hideg, túl vizes, de aztán mégis elkapta otthon a hév és a terasz lépcsője mellé alkotott egy hóembert. Nem tudja, ott áll még, vagy már elolvadt, valaki áldozata lett, kalapja egy tejfölös doboz volt, szemei két kavics, igencsak nyomorult, itt van, amelyiknek rendes kötött sitykája van, sállal, komoly kollekció. Komolyan vették egyesek. Valahogy mégsem tud most azonosulni ezzel, mert nem éppen van itt fejben, sőt, nagyon nincs, messze jár, vagy épp mélyen, mert fogalma sincs, hogy mi várja majd ennek az egésznek a végén, hogy mikor lesz vége, mikor lesz az, mi fogja várni. Gyomrába ilyenkor görcs költözik, szíve hevesebben kalapál, ahogy most is kissé érzi, pedig csak elmélkedik a dologról, pedig most nem akar, nem itt van az ideje, majd este, mit mindig, amikor álmatlan forgolódik és keresi a magyarázatokat, vagy csak a megoldásokat, akármire. Mélyet lélegzik, hosszan fújja ki a levegőt, ameddig ismét minden megnyugszik benne, mert tüdejét már nem a pánik levegője, hanem hamarost a nikotin tölti ki.
Éppen lehunyná hozzá a szemeit is, amikor az eddig csendes és mondhatni félreeső kis sarka már tova is illan. Egy éles hang, erre pattannak ki a szemei és fordul a hang irányába, így, pontosan rálát arra a jelenségre, amely másoknak valami burleszk komédiában jutna csak eszébe. Egy furcsa, igencsak színes és amorf-szerű szánkó kerül szemei elé, annyira hihetetlen, bár már csak a végén látja, mégis, kénytelen megdörzsölni a szemeit, mert lehet, de csak lehet, hogy rosszul lát.
- A franc… - mormog maga elé, mert nem lett volna elég a szán, a hozzá tartozó fiatal alak is közelebb reppen. Lényegében, tényleg repül és ezzel letarolja a közeli, nem olyan rég dicsért sityakos hóembert. De nem azt a kis építményt sajnálja, hanem a gondolatra szisszen fel, hogy ez azért nem lehetett olyannyira kényelmes landolás.
- Egyben vagy? – érdeklődik, ahogy lepillant rá, a kérdés már csak meglepi és megint szisszen. Na igen, ezt nem itt kéne és nem előtte. – Ó, hát az nem lenne a legjobb dolog, tudod – azzal bök a jelvénye felé, de magát a félig elszívott dekket a hóba ejti, hogy oké, bort iszik és vizet prédikál. Azért na, nem akar ő kiskorúakat elrontani, bár ezek szerint, már mindegy. – Inkább azt mond meg, hol fáj.
Hozzászólásai ebben a témában

Nyusha Rasskazov
INAKTÍV


szeretem a tiramisut
offline
RPG hsz: 38
Összes hsz: 38
Írta: 2021. január 23. 16:41 | Link

Büdös nagyot zakózok a """szánkóról""" - mindhárom idézőjel indokolt. Semmi baj! Felfogta a frontális lebenyem. Meg a hóember, aki legyen mondjuk... Ö...
- Ne haragudj rám, kicsi Szebasztián! - kétségbeesetten sápítozok, közben simogatom a rottyra zúzott hókupacot. Viszonylag hamar túlteszem magam a gyászon, a bugyim tele hóval, a hajam szintúgy. Zavartalanul felpattanok, mint akivel lépten nyomon történik ilyesmi, ami valljuk be, igaz.
- Nem, három darabra szakadtam. Mint látod. - kacsintok az új fiúra, aki minden bizonnyal csak nekem új, majd mikor a hóba dobja a dekket, rémültem utána vetem magam.
- HOVA GONDOLSZ, ebben még vaaaan... - kikurkászom belőle az ázott hamut, kicsit megigazgatom, flitteres kék gyújtót rántok elő valamelyik zoknimból a sok közül és meggyújtom.
- Ah. Kösz, életmentő. - a vadőrlaknak dobom a hátam, felszabadult sóhajjal fújom ki a füstöt. Ez mekkora királyság volt! Közben realizálom, hogy a szépfiút is szóval kéne tartani. Mégis csak adott cigit. Vagy valami olyasmi.
- A szívem fáj, babushka. De az úgy látom neked is. - nevezzük megérzésnek. Kevés jellegzetesebb dolog van a planétán egy megtört tekintetnél.
Hozzászólásai ebben a témában
Helvey Belián Balázs
Tanár, Mestertanonc Tanár, Végzett Hallgató, Szavazásfelelős, Bogolyfalvi lakos, Előkészítős tanár


grey wind | disney princess
offline
RPG hsz: 989
Összes hsz: 4910
Írta: 2021. január 24. 22:09 | Link

kell egy kis szünet. nem szabad ilyet.


Csendesen figyeli a másik ténykedését, az apró „show-t”, amit alakít a zuhanás mellé, mert neki tény, hogy mindjárt jönnek az infarktus jelei, de úgy tűnik, jobban viselte meg, mint azt, akivel megtörtént az eset. Nagyot sóhajt, megpróbál nem majrés lenni, de olyan hirtelen történt, hogy nem lepi meg, hogy így reagált.
- Ő már egy szebb helyen van, ahol… hát nem olvad el. Béke poraira – tart egy apró „gyászbeszédet”, ha már elnézést kértek az áldozattól és a bűnös felmentésre került. Szavait apró vigyor kíséri, halovány, de legalább ott van, majd tovább figyelve őt, végül valóban megnyugszik, amikor humorosan körítik azt, hogy nincs semmi komoly. Amúgy sem tudna sok mindent kezdeni azon kívül, hogy felkapja és ordítva rohan a gyengélkedőig, mert neki a leukoplast és társai jutottak csak, mint gyógyító „mágia”, bár az is hatásos, de törésre nemigen hatásos, csak lélektanilag lehetne, de… mindegy.
- Ennek örülök, tudok varrni gombot, szóval, akkor csak azt mondhatom, szedd össze magad? – elmélkedik szinte hangosan, majd végül, bujkáló mosollyal bólint és fogadja el a tényt, hogy nincs itt semmi gond. Repült, borult, esett ő már rosszabbakat is, szóval ez igazán kevéske is volt hozzájuk képest. Az eldobott dekkre nem is gondol, csak amikor utána kapkod és felszisszen a látványra.
- De, de, de, de… hát ne szedd össze – még mutogat is, hogy ne, de annyit is ér a dolog. A harsány színekben pihenő alak mit sem törődve kap az alkalmon, ő pedig a homlokára csap, hogy tessék, így rontja meg az alsóbb évfolyamosokat. – Most meg kellene büntesselek, de miattam csinálod – mormog pár sort, hogy mi a francot tegyen, körbe is néz, mintha figyelő szemektől tartana. Igen, ő hibázott, hát majd nem ide jár akkor. Majd bebújik valamelyik wc-be, ott úgyis annyian bagóznak, hogy fel se fog tűnni.
- Nem örülök, hogy bagózol. Nem olyan jó dolog. Meg nem is adhatnék, meg ilyenek – kedve lenne újat gyújtani, de azzal köpné szembe saját magát. Inkább csak ácsorog, rágja a nyelvét és inkább próbálja elengedni az egészet, mert valahol annyira szürreális. Normál esetben már röhögne, a hóban ülne talán és füstölne ő is. De nincs normál eset és ahogy a hangja üti meg a füleit, az megint látványos. Franc.
- Hogy nekem? Miből gondolod? Dehogy fáj – könnyebb tagadni, ugyebár. Ösztönszerűen kaparja ujjain a bőrt, rág nyelvére, ahogy megpróbálja elhessegetni a dolgot. – Az egy klumpa? – pillant el a lábai felé, és ezzel tökéletesen témát terelve. De átlátszó vagy, Helvey.
Utoljára módosította:Helvey Belián Balázs, 2021. január 24. 22:10
Hozzászólásai ebben a témában

Nyusha Rasskazov
INAKTÍV


szeretem a tiramisut
offline
RPG hsz: 38
Összes hsz: 38
Írta: 2021. február 8. 22:20 | Link

Figyeeeelj. Kéz és lábtörést, szokták mondani. És én lelkiismeretes polgárként mindkettőt maradéktalanul betartom. Többnyire. Bár most épp sokkal inkább lefoglal a ratyi hóember iránt tanúsított gyász, mintsem csontjaim épségének felülvizsgálata. Namindegy.
- Nyugodj békében, kicsi ööö... - feltűnően félrenézek és megvakarom az orrom. Belülről. Elfelejtettem a nevét, amit kettő perce ((se)) adtam neki. Aztán feltápászkodok, és a klumpám megcsúszik a hómanus leesett fején, még az orraként funkcionáló fagyott répa is kettéreccsen. Tök morbid. Ez most akkor hullagyalázás?
- Gombot? - nézek rá értetlenül. Ha mélyen a pupillámba tekint, bizonyosan láthatja a cintányért csattogtató csimpánzokat a koponyámban. Még visszhangzik is. - Oké. - vállat rántok, cigiért vetem magam, s voilá: felépülésem teljes. Ennyi kell nekem majd az intenzívre is.
Nekivetem magam a vadőrlaknak, és incselkedve nevetek a fiú mellett.
- Ha beköpsz, beköplek. - pimasz játszma ez inkább, mintsem fenyegetés. Szemtelenül vigyorgok mellé. - Én meg annak hogy te neeeem. Na gyújts csak rá, lazuljál, senki sem látja. - mókásan a szemeim elé teszem a kezem, kis híján felgyújtva a hajam, most épp nincs nálam a mátrixos fröccsöntött műanyag szemcsim. Szétreccsent a talpam alatt mikor Shakirára karaokéztam.
- Az arcodra van írva a szerelmi bánat. Biztos szép csávó volt. Vagy csaj. - hevesen bólogatok, bizony, akkor szoktak a népek így szenvedni. - Ahhhaaaa, kölcsönadjam? - nézek a klumpámra, már készülnék is levenni, ha esetleg erre kerülne a sor. Mély slukk a szent cigikéből. - Ki lehet vele taposni magadból a hártbrékinget. - pergő r betű, fülsértő orosz akcentussal, kacsintok is mellé, tudom ám hogy témaelterelés volt. Van itt gógyi.
Bugyután megvakarom foltos fejbúbomat. Vajon bolhás vagyok, vagy csak felszakadt mikor pofán csűrt a fenyőgally?
Hozzászólásai ebben a témában
Helvey Belián Balázs
Tanár, Mestertanonc Tanár, Végzett Hallgató, Szavazásfelelős, Bogolyfalvi lakos, Előkészítős tanár


grey wind | disney princess
offline
RPG hsz: 989
Összes hsz: 4910
Írta: 2021. február 21. 00:58 | Link

kell egy kis szünet. nem szabad ilyet.


Komikus a jelenet, de tényleg. Valahol olyasmi, mint azokban a tipikus Benny Hill féle filmekben, már csak a vicces zene hiányzik, no nem a futós, hanem valami másik. De igyekszik mégis komoly arcot vágni, ha már belement az őrültségbe és persze, még beszédet is mondott, akkor illjen hozzá, ne pedig az, hogy mindjárt röhög.
- Szebasztián – egészíti ki a másik szavait, amint megakad, amikor elköszönne a beszéd végén tőle. Ahogy feláll és megcsúszik, karja lendül, hogy ha esne, akkor elkapja és ne engedje csattanni a hóban, de szerencsére nincs rá szükség, tartja az egyensúlyát annyira, hogy ne. Ezek szerint a fejét se verte, szóval minden rendben.
- Hát, gombot, igen. Meg, hogy tudok varrni, szóval ha tényleg szakadsz… áhh, hülye vicc volt – legyint egyet, hogy akkor ez most nem jött át, semmi gond, nincs mindenki egy hullámhosszon vele meg a hülye hasonlataival. Oké. Akkor legyen oké, bólint rá. Oldalra pillant, ahogy odadőlve szól felé és vigyorog. Kicsit összeszűkült szemmel figyeli, majd fújtat egyet.
- Nem köplek be – amúgy is, a dohányzás dolog olyan, amit aztán hiába tiltanak, még jobban csinálják. Eleve kábé mindenki kipróbálja, fiatalabbként aztán főleg izgalmasabb, tilosban pláne, így ha azokat kellene hajtania, akik egy-egy szálat eltolnak, soha az életben nem végezne. – Így is többet szívok, mint kellene. De úgyse a tüdőbaj visz el, könnyebb út lesz arra – lazulni, hát ez jó. Főleg, hogy így mondják neki, mintha az élete függne rajta. Ő meg balga és hallgat rá, rá is gyújt és nem is érdekli, ki látja. Inkább rágódik a szavakon, amiket mond. Kedve lenne kiabálni egy sort, mert nem akarja ő azt, hogy mindenki ezzel, vagy a „mi a baj?” kérdéssel bombázza. Nem akar beszélni, nem akarja mindenkire ráhúzni a bajait.
- Nincs bánatom, csak hiányzik – mert nem szakított, csak elment, messze van és ki tudja mikor jön. Fura ez, mert lehet annak tűnik, pedig nem drámázza túl. Egyszerűen a szemei szomorúak. – És csávó – mert minek ezt tagadni, bár lehetne csaj is, ha anno jól választ, de nem is akart választani. Ez az egész is úgy jött, mint a derült égből a villámcsapás. A klumpára pillant végül inkább.
- Kicsi ez az én lábamra, innen látom. De biztos hasznos lehet – mármint taposni. Bár azt még nem próbálta, inkább a csapkodós fajta. – Viszont mondom, nem törött. Csak hiányol. Inkább azt mondd meg, miért klumpa van rajtad. Hát beázik – és a vizes zokninál a világon kevesebb rosszabb van.
Hozzászólásai ebben a témában

Nyusha Rasskazov
INAKTÍV


szeretem a tiramisut
offline
RPG hsz: 38
Összes hsz: 38
Írta: 2021. március 7. 20:00 | Link

Nos. Ha én színésznő lennék, Arany málnás lennék. Meg Nobel díjas, de csak azért mert rossz helyre koordinálnám a limuzint. Amúgy meg biztos hogy sikerre vinnék egy alkoholista nőkről szóló sitcomot. Megkívántam a tequilát.
- Igen. Az. - Szebasztián. Szép név, egy hal jut róla eszembe. Olyannyira lefoglal ez az asszociáció, hogy majd' hátast dobok a széjjel trompfolt hóember tetemen, de egy jól irányzott klumpadrifttel megkerülöm a szituációt.
- Ö. - nézek rá zavartan - Cirip? - játékosan vállba bokszolom, hogy ez a fiú milyen vicces! Amúgy nem, de jófej vagyok ezért nevetek. Egyébként úgy két fejjel magasabb nálam, kicsit ágaskodni kényszerülök a válláig. Mélyet szippantok a hóból kukázott dekkből.
- Király. Nem tűnsz anyuci szeme fényének. - hangzik az elmés megállapítás. - Cigikéből sosem elég. - még egy slukk, majd alélt pöfékelés. - Majd előkerül. Vagy nem. Tudod mit érdemes várni a helyzettől? - pillantok rá zavarba ejtően tág pupillákkal, neon zöld pilláim mögül - Semmit. Szarni bele. Lesz másik. Szivárvány család vagyuuuunk. - tátott szájjal, gügyén vigyorgok, még bólogatok is mellé. Nó problémó, minden van ahogy van, és lesz ahogy lesz. Ugyebár. Gondolkodni értelmetlen. - Hát vegyél nagyobbat, hozzád szerintem passzolna a lila terepmintás. Vagy a pink csillámos, ilyen kis muffinos bizgentyűkkel. Ú ú ú vagy amin ilyen pudlifejek vannak, meg kaki emoji. Az a kedvencem. - gyorsan végig pörgetem fejben az ebayes kívánságlistám, ami ötven tételből áll, és összesen kerülhet köbö négy ruppóba. Vajon elfogadnak készpénzt?
- Beázni? - pillantok le értetlenül a lucskosra ázott bundazokni rengetegre - Nos, ja. Majd megszárad. - szórakozottan megrántom a vállam. - Te ilyen főmufti vagy errefelé?
Hozzászólásai ebben a témában
Helvey Belián Balázs
Tanár, Mestertanonc Tanár, Végzett Hallgató, Szavazásfelelős, Bogolyfalvi lakos, Előkészítős tanár


grey wind | disney princess
offline
RPG hsz: 989
Összes hsz: 4910
Írta: 2021. március 15. 10:39 | Link

kell egy kis szünet. nem szabad ilyet.


Semmi sem jó, mégis jót mosolyog, vagy épp valami gyenge nevetést hallat, tény ami tény, ha simán más sétál ide, akkor nem így lenne, most valahogy ez az egész legalább, egy picit feljebb rángatja a kedvét.
- Cirip. Szar poén, vettem a lapot – tartja fel szabad kezét, azt, amibe belebokszol, amit ahogy megérez, odanéz, majd a másikra, enyhén félrebillent fejjel. – Au? Ha lila lesz… - semmi nem lesz, meg se érezte, egy vérszegény vigyort enged rá, majd mint a legerősebbek egyikre, „leporolja” vállát, hogy jó, akkor ez is megvolt, túl is élte, mert ő a kemény. Nem éppen, de ha már ennyire megy a móka, akkor miért ne.
- Attól még nem örülök – csóválja meg a fejét. Tényleg nem az és mégis, mert az egyik olyan személy, amely most, ismét igencsak erősen hiányzik neki, szeretné látni, szeretné ha biztos pont lenne az életében. De nem, azt sem lehet. Többet él lassan a fejében, emlékek között, mint a valóságban, ez a szomorú. – Elég lenne belőle bőven, de nem tudom, mit prédikálok, körülbelül amikor annyi lehettem, mint te, ugyan ezt műveltem, csak még sör is volt nálam. Utálok álszent lenni – mert nem az, csak azért vannak szabályok, amiket be kell, kellene tartani, ennyire figyel, azonban ahogy körbenéz, senkit se érdekel, hogy itt, ezek ketten mit csinálnak. Semmi olyat, azért nem. Visszapillantva sóhajtva a másikra, leginkább azért nehezebb ez, mert amit mond, nemigen van ínyére, nem ilyen, főleg nem ezzel a mentalitással áll elébe.
- Mit? – költői a kérdés, mert akkor is válaszolna, ha semmit se mondana rá, azért mégis, kíváncsiságot mutat. Szeretné, ha előkerülne, ez nem vitás, ezt látni is rajta, de nem ő irányítja a világot. Felhorkan a válaszra, ahogy fejét hátradöntve horkant fel és koccan kicsit a vadőrlak falával. Persze, mert ez így megy. Biztos van, akinek igen, de az messze nem ő.
- Nem szarok bele és nem kell másik, ez nem olyan, hogy csak úgy puff, elmúlik és ó, jöhet a következő. Nem akarok másikat – morogja, szinte már majdnem durcásan, mérgesen, és inkább szív egy nagyot, addig sem beszél semmit, mert nem is akar már. Nem így gondolkodik, ha valóban semmit se kell várnia, ha nem lesz semmi, nos, akkor vélhetőleg vége mindennek, nem keresni fog, hanem elzárkózni.
- Nem nagyon vagyok klumpás, még a papucsaimat se nagyon hordom. Ha választhatok, akkor leginkább mezítláb, bár most lefagyna a lábujjam, de jártam már hóban is, mert úgy hozta a szükség. Nem az én színem a rózsaszín meg a lila – szórakozottan ingatja meg a fejét, de nem felejtette el az előbbi dolgokat. – Hát de nem kellemes, miért nem csinálsz rá ilyen tudod mit, vízálló bűbájizét. Könnyebb lenne, nem? – még mutogat is, hogy tudnak olyat, egyszer a bakancsát is kezelték így.
- Ööö, prefektus vagyok, a vén kinézetemmel ellentétben csak diák. Miért? Kellene valami?
Hozzászólásai ebben a témában

Nyusha Rasskazov
INAKTÍV


szeretem a tiramisut
offline
RPG hsz: 38
Összes hsz: 38
Írta: 2021. március 18. 01:16 | Link

Szóval a helyzet, a szituáció, a létállapot amiben jelenleg tartózkodunk az az, hogy a poén tényleg szar volt. Ez persze nem baj, csak pimasz kisnyúl révén szeretek rávilágítani az ilyesmire. Kelekótya bájjal mutatom fel a két hüvelykujjam. No para, Belián. No para.
Persze minden tőlem telhetőt megteszek, hogy végighallgassam a nosztalgikus szentbeszédet, mégis másodperceken belül elkalandozik a figyelmem a csukáján, aztán a szépszép téglákon, meg a fán csücsülő baglyon struccon, meg... Hát szóval mindenen ami nem a mondanivalója, ELLENBEN amikor kiejti a sör szót, másodpercek tört része alatt szökik kislányos lelkesedés a szemembe.
- Hogy neked milyen jó ötleteid vannak! Kedvellek, Béla. - asszem így hívják. Valami B betűs. És rímel a pelikánra.
Mééééélyen - azt mondtam mélyen - belenyúlok a márnemistudommilyenszínű szőrmebundám végtelen zsebébe, és előkotrok egy még fel nem bontott sört, aminek egyébként tudnám is a márkáját, ha nem festettem volna le körömlakkal, és írtam volna rá hogy ALKOHOL. Mert az a lényeg, ugyebár.
- Cheers. - pöcc, serc, glugy. A sör finom. - Kérsz?
Ha kér ha nem, kezdődik a dráma, amit nyilván teljes odaadással figyelek, mert ki ne szeretné a drámát, de meghallva sanyarú vágyait, hát... Önteni kéne bele egy kis lelket. Meg alkoholt. Elvégre egy család vagyunk. Köbö két perce.
- Na figyelj rám, B-B-B... B. Vagyhogyhívnak. - elfelejtettem. Megkeresem az imént elhagyott hókupacot, amit oly keserűen meggyászoltam, és ráállok úgy, hogy a magam százhatvannéhány centijével a fiúka fölé tornyosuljak. Mindeközben egy jellegzetes ffffffcccfhgcsgjklcd hang kíséretében a klumpám a lyukain keresztül kpréseli magából az ázott, koszlott, szutykos, hideg zokninedvet. Nyami. - Te szép vagy. Te ö... hímnemű vagy. Ami gondolom jó. Továbbá... - egyenest a tekintetébe döföm a sajátomat - ...értékes vagy. Ha nem jön vissza, nem érdemel meg. Ennyi. Ha meg nem rajta múlik, hát... Tudok szerezni füvet. Jó srác vagy, ne búsulj. - a hegyibeszédem közben persze nem felejtettem el a cigi-sör kombóval teátrálisan hadonászni, és még meg is ölelem a végén, ha tetszik neki, ha nem, ám mikor meghallom a rangját...
- Prefektus? - nézek rá kérdőn, miután belebüciztem a kapucnijába, majd gyanútlanul oldalra lépegetek párat, és a kövi pillanatban vigyorogva vállon kenem egy ocsmány nagy hógolyóval. - Kapj el ha tuuuuuudsz, béna prefektuuuus, sálálá sálálá!

Oszt akkor futkározás körbe-körbe. Csitrisen visongatva.
Utoljára módosította:Nyusha Rasskazov, 2021. március 18. 01:25
Hozzászólásai ebben a témában
Helvey Belián Balázs
Tanár, Mestertanonc Tanár, Végzett Hallgató, Szavazásfelelős, Bogolyfalvi lakos, Előkészítős tanár


grey wind | disney princess
offline
RPG hsz: 989
Összes hsz: 4910
Írta: 2021. március 23. 22:39 | Link

kell egy kis szünet. nem szabad ilyet.


Ma se süllyed el akkor szégyenében, ha már elnézi, hogyan tartja fel ujjait, nem a középsőt, mert akkor kínosabb lenne, de nincs itt probléma, el is engedi és próbál majd olyan vicceket kiagyalni, vagyis inkább előadni, amit érteni is lehet. Magyaráz mindenről, végül is arról, miért ódázza el, hogy most valami vaskos esszét írasson vele a dohányzás káros hatásairól, mert lehetne, de nem teszi, nincs olyan módban igazából, hogy most szigorú is legyen, ami amúgy sosem volt. Hiába volt rá próbálkozás, ő nem az a fajta.
- Belián – de a Béla sem rossz, csak az éppen a ritka, négy betűs női név. Nem érti, hogyan ötlet ez, ameddig nem látja, hogy a zsebébe nyúl és keres valamit. Fejét billenti oldalra, ahogy várja, mi kerül elő onnan, mint valami olcsó bűvész trükk, majd amikor előkerül a sörösdoboz, aminek igen érdekes színe van, de alakra lehet energiaital is, viszont a másik mindenkit biztosított róla, hogy nem az van benne. Ekkor nyög fel, hogy ez nem lehet igaz, hát komolyan, mi jöhet még?
- Sonka, kolbász nincs valamelyik zsebedben? – esetleg ha már ital van, étel is lehet. Oké, tudja ő, bármelyik zsebet el lehet látni tértágítással, azonban sosem vágyott arra, hogy könyékig túrhasson a zsebeiben, elég ha táskája van ellátva azzal, amivel idecipekedett anno. – Na lassan tényleg rád kell szólnom, mert na. Ez tilos amúgy – mormog egy sort, majd elé kerül a doboz. Kér? Kér-e? Felröhög az abszurditáson, majd elvéve kortyol egy nagyot belőle, olyan embereset, látszik, hogy nem ez az első söre, meg igazából most kell fejbeverni, mert ilyet tesz. De nincs rendben, ez már biztos. Nyammog egyet, még egy korty, majd visszaadja és halk böffentést nyel le. Ez jó, hazafelé kell szereznie egyet-kettőt, aztán be is verni. Már nincs hova süllyedni ma.
- Hmm? – pillant rá, ahogy a kupacra áll, pontosabban felfelé kicsit, ahogy most magasabbra mászik és onnan beszél. Mint valami próféta, komolyan. Pislog is bugyután, hogy mit akar, aztán amikor hallja, csak sóhajt egyet. Nem szól közbe, hagyja, hogy a bátorításnak és lelki ápolónak szánt szavak elérjék. Halovány, vérszegény mosolyszerű valami, ahogy arcát gyűri át. Nem ettől lesz megoldva a probléma, ezt tudja.
- Ez nem a szépségen és azon múlik, mi van a lábam között – kezd bele, miután kicsit gondolkodott. Nem akar keseregni mindenkinek. – Fogalmam sincs, jó-e. Nem is érdekel. Az hogy értékes… nem mostanában hiszem el magam, meg hogy ki érdemel meg engem. Ez bonyolult, mindegy is. Köszi, kedves szavak, jól esnek azért. A füvet meg öhm… meg se hallottam – pedig hát ha valami lelazítaná, az biztosan. Nem álszent, nem az lenne az első szál az életében, de nem, nem. Nem süllyed le a legmélyére.
- Elég gyatra példá… - csattan a vállán a hógolyó, a másik megrohanni kezd. – Ezt ugye nem gondolod komolyan, hogy én futkározok?! – mert nem, de lehajol, becélozza és már utána is dobja azt. Csak gyalogol, ahogy a következő golyót dobja felé. – Feladom, gyors vagy!
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék