Az erdő felé sétálva lassacskán egy apró, fából készült ház tűnik fel a láthatáron. Ahogy egyre közelebb jutunk a kis viskóhoz, kivehetővé válik a ház oldalánál megbúvó melléképület - ennek belsejében kisebb-nagyobb ketrecek, boxok találhatóak, amelyekben az ápolást igénylő kisebb állatok és bestiák kapnak szállást, illetve itt raktározzák a gondozásukhoz szükséges eszközöket is. A lak mögött elterülő, Mihály által rendbetett kicsi veteményes alaposan kinőtte magát, látszik, hogy gondját viselik. Néhány növény tud vigyázni magára, ezek a veszélyesnek ítélt látogatók közeledtére elszaladnak vagy elbújnak a földben, de akadnak itt teljesen hagyományos zöldségek, gyümölcsök és fűszerek is, továbbá bájitalhozzávalókat és egyéb gyógynövényeket is lelhet az elkerített területen a szemfüles kutakodó. A nyári szezonban hatalmas dinnyék nőnek itt, amiket szívesen megoszt látogatóival.


A házikót új gazdája nem igazán alakította át. Odakint még mindig nyúzott a lábtörlő, legfeljebb terepre való bakancs és gumicsizma állnak mellette; belül is leginkább a bútorok változtak csupán. A ház három helyiségből áll – egy fürdőszobából, egy konyhából és egy nappaliból. Ez utóbbiba érkezik az az illető, aki átlépte a küszöböt. Előszoba tulajdonképpen nincs, csak egy plafonról lelógó színes függönnyel elválasztott apró térrész szolgál arra, hogy felakasszuk a kabátot a falból meredő fogasra, vagy levegyük a cipőt.
Nagyjábóli látkép, a függöny nélkül
A nappali az épület legnagyobb helyisége, bár alapból nem mondható tágasnak. Az ajtótól jobbra egy hatalmas ablak található, amin rengeteg fény áramlik be. Talán a legnagyobb változás, hogy sokkal szellősebb, több a szabad tér - a padlót az ajtótól jobbra megemelték, otthonos zuggá alakítva, a bútorok nagyobbik része eltűnt. A szoba közepén heverő szőnyeget megőrizte, ám az ágyból mindössze a kényelmes matracot hagyta meg, amin tarka takaró és jópár párna hever mindig. A szekrényt egy ügyes bűbájjal voltaképp beleépítette a falba. Az elődje által gondosan fehérre meszelt falat Radúz rajzlapnak kiáltotta ki - amikor csak ideje vagy kedve engedi, festeget rá és díszítgeti. A szekrény melletti polcról jóformán eltűntek a könyvek (csak az okvetlen szükségesnek ítélt darabok maradhattak), így már felfért a gramofon és kevés személyes tárgya. A polc szélére apró égősort utánzó mágikus fényforrást aggatott.
A nappalit a konyha követi, amelyet most fagyöngysor helyett egy másik tarka, batikolt függöny választ el a másik helyiségtől. Berendezése tökéletesen átlagos, leszámítva azt a teakészletet, ami pusztán színeivel vonzza a takintetet. A pult álló fűszertartók száma gyarapodott, míg a rongyos, mugli szakácskönyvek eltűntek. A falak itt is fehérek, a kerámiatálak helyét pedig szárítani felakasztott növénycsokrok vették át. Az ablakban fűszernövények sorakoznak egy virágosládában.
A fürdőszoba meghökkentő egyszerűséget mutat. Bambusz kilépő, törülköző, illetve a tisztálkodáshoz használatos szerek. Az apró ablakra nagy, tarka üvegragasztó került és a ház egyetlen régi növénye is itt kapott helyet, hogy nuygodtan szövögesse magát tovább a végtelen (és a plafon) felé.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=15&post=829474#post829474][b]Orbán Gábriel - 2021.04.11. 22:15[/b][/url]

Benedek nem rossz srác, hamar sikerült is megtalálnom vele a közös hangot, és mondtam neki, hogy nyugodtan bízzon rám pár dolgot, mert szívesen barkácsolok. Tényleg, ez nem volt hazugság. Szóval, miután meggyőződött róla, hogy tényleg nem csak úgy mondom, magamra hagyott, mert, ha jól értettem, akkor a legjobb barátjának a szomszédja, akivel amúgy jóban voltak, meghalt, és most lelki vígaszt kell neki nyújtania. Tőlem akár testit is nyújthat, amíg engem békében hagy, meg nem kell annyira belemélyednem az itteni érzelmi ki-kivelekbe.
Szóval miután ó elment, még valamikor kilenc fele, akkor álltam neki a kerítésnek, amit az unikornisoknak kell csinálni. Minden évben ez a kerítés rongálódik meg a legjobban, mert sokan lelkesednek a kifutórészre kijáró állatok iránt. Az unikornisok - mint már megtudtam - az erdőben élnek, de egy-egy tanóra alkalmával lehetőség van őket itt is bemutatni, illetve, az itteni példányok emberhez szokottak, vagyis, viszonylag gyakran vannak jelen, és nem kellene, hogy egy esetleges riadalom miatt elszabaduljanak, vagy megsebezzék magukat.
Nagy műgonddal, és a pálcám segítségével forrasztom össze a darabokat, miközben az idő egyre csak melegedik. Általános szórakozáshoz éppen ideális, de komolyabb fizikai munkához már jócskán meleg, így én magam sem restellek megszabadulni a pólómtól valamikor dél környékén, és úgy folytatni a munkát, hogy az anyag már nem melegít. Természetesen odafigyelek a hidratáltságra is, ilyenkor megállva nézek közül, hogy lássam, minden rendben van-e, nem ám két kölyök úgy ugrik egymásnak, hogy én itt vagyok, aztán még a végén engem is felelősségre vonnak. Meg aztán az, aki menekül és nem kevés vaj van a füle mögött, eleve érzékenyebb, én pedig úgy érzem, hogy figyelnek, de egyelőre nem látom még, hogy merre vagy ki, így mint aki csak inni állt meg, leteszem a palackot, és újra kezembe veszem a pálcám. De érzem a tekintetét, ez egészen biztos.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=15&post=832308#post832308][b]Orbán Gábriel - 2021.06.05. 07:23[/b][/url]

Az ivás művészete biztosan nem olyan remekművekkel van tele, mint amit most én magam is bemutatok. Hogy miért is nem? Nos, fogalmazzunk úgy, hogy az utolsó kortyot már nem kellett volna elindítanom, mert ekkor jön képbe az, aki miatt újra fellángolt az üldözési mániám.
- Mint Ákos?
Ez csak egy rossz vicc. Ezért is kérdezek vissza élből, mert hirtelen számos, nem túl kedvező forgatókönyv fut végig a fejemben, na meg persze egy kellemes is, de ki gondolná azt, hogy egy ilyen fiatal fruska, érdek nélkül lelné örömét egy nála jóval idősebb férfiban. Igen, még nem töltöttem elég időt itt ahhoz, hogy tudjam, ez egészen átlagos. De bocsássa meg nekem a világ, én az elmúlt éveket külföldön töltettem, és hegyvidéki fészkelőket tanulmányoztam. Papíron.
Szóval a forgatókönyvek szerint a kislány, akinek nem a szemébe nézek, hanem inkább alaposan megvizsgálom a kinézetét - nem vagyok lovag, azt meghagyom a romantikusoknak -, vagy azért van itt, mert jobb jegyet akar, vagy azért, mert a barátnői rávették, vagy azért, mert ő a méhkirálynő, aki megmutatja, hogy mekkora is a hatalma. Hozzáteszem, nekem ez a legjobban tetsző elméletem erre a történetre. Akárhogy is legyen, az biztos, hogy egy veszélyes emberről beszélhetünk, és mindenképpen vigyáznom kell vele, főleg azért, mert kolléga rokona. Milyen kár, pedig...
- Nem fárasztó, kellemesen ellazít.
Fogom meg végül én is a kezét, miután izzadt tenyeremet a nadrágomba töröltem, és elgondolkodva végigtekintek rajta megint, nem is tagadva azt, hogy vizslatom, de hát ha egyszer ő jött ide, ráadásul az egyenruhája totális hiányában, akkor mit csináljak.
- Tanítalak?
Bukik ki belőlem a hirtelen jött vágy hozta gondolat. Zárjunk ki annyi elméletet, amennyit csak lehet.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=15&post=833997#post833997][b]Orbán Gábriel - 2021.07.09. 08:45[/b][/url]

- Nem hasonlítotok.
Vonom meg a vállaimat, mert a helyzet az, hogy nem nagyon érdekel, hogy ki fia borja, csak éppen a név nem olyan, ami sűrűn előfordul. Így már viszont érthető, hogy miért is jelenhet meg így az iskola területén. Mások, ahogy elnéztem, legalább a faluig lemennek, hogy ne nagyon legyen furcsa, vagy éppen el a vízeséshez, de vannak az úgy nevezett merészek. Hallottam már erről is. Diáklányok, akik a jobb jegy reményében, vagy csak mert ki akarják élni magukat, meg bizonyítani a nem tudom, hogy mit, a nőiességüket vagy valami ilyesmit, képesek egy, vagy akár több tanár alatt is vonaglani. Hogy ez miért jó a jövőben, a Jóisten se tudja, engem továbbra sem izgat, mi a legrosszabb, ami történhet? Kiröhögöm. A legjobb meg, hogy fut alattam is egy kört. Attól nem nagyon félek, hogy a Kállay gyerek kezdene velem valamit, megpróbálhatja, de lássuk be, nem tanácsos.
- Valóban, a sportok.
És ott is van, íme, tessék, az egyik díszes megnyilatkozás arra, hogy mit is gondolnak a mai tinilányok arról, hogy illendő volna tán megválogatni, hogy kivel, és mit csinálnak, és furcsa kényszert érzel arra, hogy elhúzd a szádat, mert belegondolsz, akaratlan is, hogy ki tudja hány másik emberrel volt már együtt, és hánnyal lesz még. Azon se kéne csodálkoznom, ha egy átlag kedden besétálnék a tanáriba, és a diáklányok krémje ott nyögdécselne. Micsoda fertő lett ez a világ. Vállat vonva, semleges arccal nézek rá, nem, nem kell azt hinni, hogy bármi drámai pillanat, nagy egymásra találás vagy akár mi is van. Sőt, valljuk be, az ő belefektetett energiája abba, hogy ennek dugás legyen a vége 99,9%, míg az enyém, nos, a jelenlét.
- Tőlem.
A pénztárcámban van óvszer, a fene se tudja miért, mindig van, sőt, rendesen cserélem is, nem ilyen lejárt szarokkal üzérkedem. A fene se akarja, hogy valaki rám verje, hogy az ő kölyke az enyém is. Főleg nem egy diáklány túl a tanári karon.
- És, milyen mocskos vágy él a képzeletedben?
Mert biztos, hogy van, amit kipróbálna, azért is jött ide. Rengeteg lehetőségünk van, tőlem még az unikornisok is nézhetik, ahogy vonaglik, igazán nem zavar, és a legkevésbé sincs szégyenérzetem. Tudom, kellene, hogy legyen.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=15&post=834340#post834340][b]Orbán Gábriel - 2021.07.14. 22:19[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=15&post=856392#post856392][b]Orbán Gábriel - 2022.11.12. 07:28[/b][/url]

Van az úgy, hogy az ember gyerekének mind a két szülője dolgozik, és a férfi hősiesen azt mondja a nőnek, hogy menj csak, mi jól elleszünk. Eddig rendben is vagyunk, de aztán a férfi munkatársa közli, hogy megbetegedett, és nem tud szinte felkelni sem. Semmi baj, bé terv, mert mindig van egy bé terv. Gyerek egy, kettő felkötőződik az apukatestre, és együtt szelik át a messzeséget, ami a kastélyig, egészen pontosan a vadőrlakig terjed. Na hát, ez a jelenlegi helyzetem. Egészen pontosan az, hogy az asszony gyógyító húslevesét belebegtettem a fiúnak a küszöbről, mert bár azt vallom, hogy az ember immunrendszere attól erősödik, ha találkozik a bacikkal, mégsem akarok én parázsvitát ebből, és a huncut kis kölykeim úgyis elárulnának azzal a minimális szókészletükkel.
Szóval a leves leszállítva, aztán kölyök egy, nevezetesen András fiam leengedve, majd kölyök kettő, Armand is csatlakozik hozzá. Ennyi idősen már szépen sétálnak, de most sietni kellett fel, ugyanis három pici unikornisunk is van, akiket mielőbb meg kell etetni. Majd lefelé menet elfáradnak, azt úgyis sokkal jobban szeretik, mert lehet futni, meg persze pofára esni. Több állat gyógyítottam be az elmúlt évbe, mint ahányszor a saját testemen kellett valamit rendbe tenni. Jó, hogy ketten vannak, és ők a baba nyelvet is értik, mert azon a kéttucat szón kívül nem nagyon tudom, hogy mire vágynak.
- Hátul!
Kiabálok vissza annak, aki elől kiabál, csóró Benő gyerek meg így sosem heveri ki azt a betegséget, ami ennyire levitte az életről. A gyerekek a kutyáival játszanak, én meg éppen az eleséget pakolom össze a kis aranyszínű csikóknak, akik már megszokták a jelenlétem, sőt, mi több, egyikük olyan pofátlan, hogy simán még a répát is kilopja a farzsebemből, amire nevetésben török ki.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=15&post=858989#post858989][b]Orbán Gábriel - 2023.01.29. 08:10[/b][/url]

- A legjobb helyen, én vagyok, viszont, ha megbocsátasz, nem fogok kezet, mert akkor egy hétig súrolhatnád magadról a koszt.
Kis túlzás persze, mert azért annyira nem vészes a helyzet, de hát ez nem is egy olyan munka, amit tisztán lehet csinálni. Amikor megkérdezték, hogy milyen elképzeléseim vannak az oktatni kívánt tárggyal kapcsolatban, akkor merült fel, hogy Benő mellett vadőrködjek, és a kissrác rendes kölyök, szóval szívesen csinálom ezt a mai napig is. Eredetileg persze az volt a cél, hogy ne találjanak meg, de most meg már annyira megszoktam itt, hogy egyedül a ritkán látott anyám arca emlékeztet arra, hogy ki is voltam korábban.
- Nem zavarsz, miben segíthetek?
Add, hogy ne egy olyan diáklány legyen, akinek elvileg órán kellett volna lennie, de azt se tudja, hogy ki vagyok, viszont bármit megtenne azért, hogy átmenjen a tárgyamból. Kettő ilyen volt a múlthéten is, és nem nagyon díjaztam, hiszen van asszonyom meg gyerekeim, akikre rápillantva látom, hogy már vastagon úsznak a nyáltengerben, de boldogok, szóval nem nagyon kellenek nekem tinilányok. Megöregedtem a fenébe is! Viszont mindig, amikor keresnek, elfog a kíváncsiság, hogy ugyan a következő ember milyen indokkal és milyen opciókkal keres meg.