Az erdő felé sétálva lassacskán egy apró, fából készült ház tűnik fel a láthatáron. Ahogy egyre közelebb jutunk a kis viskóhoz, kivehetővé válik a ház oldalánál megbúvó melléképület - ennek belsejében kisebb-nagyobb ketrecek, boxok találhatóak, amelyekben az ápolást igénylő kisebb állatok és bestiák kapnak szállást, illetve itt raktározzák a gondozásukhoz szükséges eszközöket is. A lak mögött elterülő, Mihály által rendbetett kicsi veteményes alaposan kinőtte magát, látszik, hogy gondját viselik. Néhány növény tud vigyázni magára, ezek a veszélyesnek ítélt látogatók közeledtére elszaladnak vagy elbújnak a földben, de akadnak itt teljesen hagyományos zöldségek, gyümölcsök és fűszerek is, továbbá bájitalhozzávalókat és egyéb gyógynövényeket is lelhet az elkerített területen a szemfüles kutakodó. A nyári szezonban hatalmas dinnyék nőnek itt, amiket szívesen megoszt látogatóival.


A házikót új gazdája nem igazán alakította át. Odakint még mindig nyúzott a lábtörlő, legfeljebb terepre való bakancs és gumicsizma állnak mellette; belül is leginkább a bútorok változtak csupán. A ház három helyiségből áll – egy fürdőszobából, egy konyhából és egy nappaliból. Ez utóbbiba érkezik az az illető, aki átlépte a küszöböt. Előszoba tulajdonképpen nincs, csak egy plafonról lelógó színes függönnyel elválasztott apró térrész szolgál arra, hogy felakasszuk a kabátot a falból meredő fogasra, vagy levegyük a cipőt.
Nagyjábóli látkép, a függöny nélkül
A nappali az épület legnagyobb helyisége, bár alapból nem mondható tágasnak. Az ajtótól jobbra egy hatalmas ablak található, amin rengeteg fény áramlik be. Talán a legnagyobb változás, hogy sokkal szellősebb, több a szabad tér - a padlót az ajtótól jobbra megemelték, otthonos zuggá alakítva, a bútorok nagyobbik része eltűnt. A szoba közepén heverő szőnyeget megőrizte, ám az ágyból mindössze a kényelmes matracot hagyta meg, amin tarka takaró és jópár párna hever mindig. A szekrényt egy ügyes bűbájjal voltaképp beleépítette a falba. Az elődje által gondosan fehérre meszelt falat Radúz rajzlapnak kiáltotta ki - amikor csak ideje vagy kedve engedi, festeget rá és díszítgeti. A szekrény melletti polcról jóformán eltűntek a könyvek (csak az okvetlen szükségesnek ítélt darabok maradhattak), így már felfért a gramofon és kevés személyes tárgya. A polc szélére apró égősort utánzó mágikus fényforrást aggatott.
A nappalit a konyha követi, amelyet most fagyöngysor helyett egy másik tarka, batikolt függöny választ el a másik helyiségtől. Berendezése tökéletesen átlagos, leszámítva azt a teakészletet, ami pusztán színeivel vonzza a takintetet. A pult álló fűszertartók száma gyarapodott, míg a rongyos, mugli szakácskönyvek eltűntek. A falak itt is fehérek, a kerámiatálak helyét pedig szárítani felakasztott növénycsokrok vették át. Az ablakban fűszernövények sorakoznak egy virágosládában.
A fürdőszoba meghökkentő egyszerűséget mutat. Bambusz kilépő, törülköző, illetve a tisztálkodáshoz használatos szerek. Az apró ablakra nagy, tarka üvegragasztó került és a ház egyetlen régi növénye is itt kapott helyet, hogy nuygodtan szövögesse magát tovább a végtelen (és a plafon) felé.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=15&post=831891#post831891][b]Kállay L. Dóra - 2021.05.27. 17:30[/b][/url]

Azért szerettem Olaszországot, mert ott lehetett nudista strandot találni, de olyan igazán kedvemre valót, nem holmi bozótos, szeméttel szétszórt partszakaszt. Idehaza sajnos nem ismertem sok ilyen helyet, főleg nem Bogolyfalva közelében, így jobb híján kénytelen voltam keresgélni, hogy szabadon napozhassak. A fizetős strandokat, és a falu határán található tavat, meg annak környékét azért nem szerettem, mert ott állandóan kóricált valaki, és még messze is volt. A suli közelében elhelyezkedő réten meg állandóan rohangáltak a kis majmok, hol sárkányt eregetve, hol bűbáj által életre kelt papírpillangókat hajszolva. Nekem meg maradt volna a kastély egyik-másik ablaka, hogy aztán rácsosra süljön az arcom?  
Kizárt, nekem minden pénzt megért egy kis nudizás, mert így tetőtől talpig barnulhattam anélkül, hogy fehér csíkok, s foltok maradjanak rajtam. Ahhoz meg, hogy jobban nézzek ki, szükségem volt egy kis színre. Így év elején még amúgy sem volt nagyon sok teendőm, ezért is akartam kihasználni a jó időt.  A vadőrlak irányába indultam, hogy a közelében találjak egy kellemes kis helyet, távol a zsibongó diákságtól, ahol aztán megmutathatom a természetnek pőreségemet.
Éppen találtam is egy kis placcot, gondoltam ez lesz a megfelelő hely, ahol kellően érnek a nap sugarai, de van egy kis árnyék is, s nem tűnik nagyon göröngyösnek, meg hangyák rohamozta talajnak. Már épp húztam le bikinim pántját, mikor neszezésre figyeltem fel, s ahogy oldalra kaptam a pillantásom, megláttam ezt a félistent.
Mintha az Olümposzról szállt volna alá, kidolgozott testén megcsillantak az izzadságcseppek, könnyedén emelte ajkaihoz a palackot ivásra, de lettem volna az a vízcsepp. Hogy alaposabban szemügyre vegyem, lejjebb toltam a napszemüvegemet az orromon, s ekkor ismertem csak fel az ismeretlenben azt a fickót, akit az évnyitón is kiszúrtam. Azt hittem, hogy tanár, de akkor lehet, hogy Ő volt az új vadőr?
A nudizást kicsit halasztva, visszatoltam pántomat a vállamra, az áttetsző kendőt visszakötöttem a derekamra, a napszemüveget is visszatoltam, s csak így, szalmakalapban sétáltam oda, hogy bemutatkozzam.
- Nem fárasztó ebben a nagy melegben itt kint dolgozni? - szólítottam meg, közben leemeltem a szemüvegem, s miközben a kezem nyújtottam felé, még rá is mosolyogtam. - Kállay Dóra - így közelről is végigmértem, tetszetős volt a tanár úr.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=15&post=833477#post833477][b]Kállay L. Dóra - 2021.06.30. 21:16[/b][/url]

- Igen, a húga vagyok - mondtam némi sóhajjal, mert ez a Kállay név eddig valamiért mindig rossz helyzetbe kevert. Idefelé tartva mertem remélni, hogy nem kerül majd szóba Ákos, mert nem akartam, hogy ugyanaz legyen, ami Edmunddal történt. Valamiért, ha megtudják, hogy Ákos a bátyám és még kollégák is, máris behúzzák fülüket-farkukat, mintha olyan nagyon félelmetes lenne az én drága bátyusom. És akkor Bertalanról még nem is hallottak, pedig szerintem neki hamarabb eljárna az ökle, mint Ákosomnak. Erről az új jövevényről viszont egy percig sem gondoltam azt, hogy félénk lenne, már az évnyitón is elég volt elkapnom a tekintetét ahhoz, hogy tudjam, van ebben a pasasban valami, ami nem hétköznapi. Nem egy könyvmoly, s ahogy elnéztem, a külsejét tekintve sem tűnt épp tanár formának. Ráadásul a kézfogása is határozott volt, nem gyengéd, de nem is túl erőteljes, pont jó.  S ahogy én sem rejtettem véka alá, hogy megszámoltam a kockáit, úgy azt is érzékeltem, hogy szemügyre vesz a barna szemeivel. - A munka mellett azért akad sok más tevékenység is, ami hasonlóan jó hatást gyakorol a szervezetre és kellemes - játékos mosoly szökött az arcomra, miközben kihívóan csillant fel a tekintetem. Na nem a tudásunkat akartam összemérni, egész biztos, hogy a tanár úr remekelt, bármit is tanítson. - Nem tanítasz…szeretnél? - bátorkodtam megengedni ennyi pimaszságot, bár azt hiszem, ebből már sejthette, hogy nem a Legendás Lényekre gondoltam, amint alsó ajkamba harapva újra végig mértem őt. Nem tudom, ki küldhette az iskolába ezt a csodát, de Merlinre, köszönöm.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=15&post=834338#post834338][b]Kállay L. Dóra - 2021.07.14. 20:24[/b][/url]

Még jó, hogy nem hasonlítunk, vicces is lennék szakállal és olyan bongyor hajjal, mint Ákosé. Ezeket a gondolatokat persze nem fűztem hozzá a tanár úr szavaihoz, inkább csak egy mosolyt engedtem meg felé, miközben végig futtattam rajta a pillantásom. Ezt bárki megtette volna, akinek van szeme, mert kár lenne tagadni, hogy nagyon is dögös volt az új tanerő, már-már ki is tűnt a többi professzor közül. Félreértés ne essék, a maga nemében akadt köztük sármosabbnál sármosabb, de ebben a fickóban volt valami fura lazaság, ami a többiekre nem volt jellemző.
Már csak ezért is volt kedvemre való, s ki is használtam az alkalmat, hogy egy kis flörtbe elegyedjek vele, ha már adódott ez a remek lehetőség. Direkt és szánt szándékkal ejtettem ki kétértelmű mondatokat, részben azért, hogy egy kicsit felcsigázzam, másrészt mert kíváncsi voltam arra, hogy vajon mennyire is laza a prof. És igen, azt sem bántam volna, ha magához ragad, letépi rólam a fürdőruhát és maga alá gyűr. Bevallom, megmozgatta a fantáziámat, de az a vállvonás, s az a közömbös reakció meglepett. S nem csak, hogy meglepett, de egy kicsit még fel is bosszantott, mert nem ezt vártam. A férfi a vadász, a nő meg a préda, s még ha szökelltem is előtte, vártam volna némi vágyódást, vagy bármit, ami azt sugallná, hogy neki is bejövök.
Ez a laza semlegesség azonban kiborítóan hatott, s csak a természetemnek hála, hogy álltam a sarat, s nem mutattam ki a csalódottságot. Ehelyett mosolyt villantottam felé, s ahogy az utolsó kérdés elhagyta ajkait, közelebb hajoltam hozzá, s a fülébe súgtam.
- Hm, most például az, hogy beszámoljak az igazgató úrnak arról, ahogy megpróbált megkörnyékezni Orbán professzor - az utolsó szavakat halk nevetéssel ejtettem ki a számon, hogy csak azért is pukkadjon meg a levében. Megsértett, ezt pedig nem hagyhattam annyiban, bár hanglejtésemben nem volt semmi fenyegető, így azt is hihette, hogy csupán csak szórakozom.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=15&post=835875#post835875][b]Kállay L. Dóra - 2021.08.18. 15:10[/b][/url]

Vagy remek humorérzékkel rendelkeztem, amiről jelen pillanatban fogalmam sem volt, vagy a tanár úr ezzel próbálta leplezni a belső feszültséget, mindenesetre igazán jót szórakozott a szavaimon, láthatóan sikerült nagyon is megnevettetnem. Nevess csak drága, nevess csak.
Nekem sem tűnt el a mosoly az arcomról, mi több, álltam a professzor tekintetét is, s eszem ágában sem volt félbe szakítani őt ebben a nagy jókedvében. Ha valaki engem megsért, annak tudnia kell számolni a következményekkel is. S bizony valóban megfordult a fejemben az, hogy kirúgassam őt az iskolából, már csak azért is, ahogy beszélt velem. Pedig azt hittem, hogy másmilyen.
-  Minden tisztelettel, Dóra…és Tanár úr, értékelendő, hogy ilyen mívesen használja anyanyelvünket, de nagyot téved. A fél tanári karnak halvány fogalma sincs a szexualitásról, már a szó hallatán is összerezzennek - vontam vállat, igaz a gondolataikban némelyik biztos pajzánkodott már, de valljuk meg, egyikük sem mert volna erkölcsi határokat feszegetni, legtöbbjük jól nevelt családból érkezett.
S még, ha létezett is néhány kaland, azok bizony titokban zajlottak, mert nekik legalább volt annyi eszük, hogy ne fényes nappal, a szabad levegőn kérjenek fel orális szokások folytatására. Itt viszont még a fának is füle volt, gyakorta futkostak erre kalandvágyó másod-és harmadévesek, s ha még sem, hát az sem okozott problémát, hogy fül-és szemtanút vásároljak.
- Tanár úr, ennyire azért nem kell bestresszelni, vicceltem, és ne aggódjon, megtarthatja az állását egyelőre - fúrtam pillantásom határozottan a tekintetébe, ezúttal azonban enyhe élt adva az utolsó szónak, s éreztetve vele azt, hogy talán nem vagyok olyan gyenge játékos, mint azt elsőre gondolja. Ha szívózik velem, ki fogom csinálni. Mindenesetre, fájt a szívem, hogy ez így alakult. Kár ezért az olümposzi testért.
Még végig futtattam rajta a pillantásom, hogy emlékezetembe véssem, aztán visszaemeltem rá a tekintetem, amint ominózus ajánlata arcon csapott. Tökéletes külső, romlott belső. Szívem szerint felképeltem volna ezt az alakot, mert az egy dolog, ha én kurvaként élek, de az már egy más dolog, hogy kinek engedem meg, hogy így szólítson. Azt meg nem is értettem, hogyan is lehet tanár, valami nagyon nem stimmelt.
Ezen persze még hosszasan morfondírozhattam volna, azonban úgy éreztem, hogy ilyen körülmények közt nem vagyok hajlandó tovább ismerkedni. Pedig…de nem. Csak azért sem. Inkább megemeltem a szemöldököm, s mosolyra húzva ajkaimat tettem fel a következő kérdést.
- Bocsánat, de nem látom, hogy mit is  - nevettem fel, hadd sértsem egy kicsit férfiúi egóját, attól függetlenül, hogy mit vagy mit nem tartalmazott a csomag, majd sarkon fordulva éppen csak távolabb sétáltam tőle, de még látóhatáron belül maradva, s ledobva a textilt, még felé pillantottam, aztán kifeküdtem a napra. Végül is, napozni jöttem.