Theodore Julias Ebony
Prefektus Rellon, Jövendőmondó, Okklumentor, Ötödikes diák
× golden child ×
RPG hsz: 258
Összes hsz: 261
|
× Előzmény × Overdose ×Zalán ismét meglep. Szemöldököm enyhén felfelé rezzen, mikor a nehézségekről beszél. Na, ezt se mondta még nekem senki. A kávésbögrét hamarosan már kézbe veszem, és iszok is belőle egyet (majd enyhén fintorgok is az ízre), mielőtt válaszolnék.
- Nem hiszem - csóválom meg a fejem lassan. - Így is, úgyis az lesz a vége... ami lesz. Jobb tudni.
Megbánni meg... ismét kortyolok egyet, hátha az majd segít összerántanom magamat.
- Köszönöm, Zalán. - Bólintok egy aprót. A hangsúlyt, azt, ahogy beszélt. Hogy engedte magát kirángatni a reggeliről.
|
|
|
|
|
Hollósi Zalán
Prefektus Levita, Jövendőmondó, Másodikos mestertanonc
RPG hsz: 1487
Összes hsz: 1803
|
Theodore Vitára kelt volna a "jobb tudni" résszel, de épp csak látta, hogy megnyugszik. Nem volt megfelelő az alkalom arra, hogy kötekedjen. Fordított esetben legalábbis ő nem fogadta volna jól.
Testvériesen fogott megint a fiú vállára, szorított rajta egyet, mielőtt megveregette volna azt.
- Semmiség - felelte kurtán és fejével intett egyet, hogy most jobban tennék, ha felkészülnek a mai nap egyéb megpróbáltatásaira.
|
|
|
|
|
Theodore Julias Ebony
Prefektus Rellon, Jövendőmondó, Okklumentor, Ötödikes diák
× golden child ×
RPG hsz: 258
Összes hsz: 261
|
× Előzmény × Overdose ×Ez a gesztus is jólesik - halványan rámosolygok, mielőtt indulásra intene minket. Már majdnem bólintanék is, mielőtt kapnám magam, hogy odaérjek LLG-re... Ám végre eszembe jut egy apró részlet a ma reggeli mutatványról. Ez - hogy az agyam működésbe lép - csakis a kávé hatása lehet. Na jó... talán Hollósi keze is benne van.
- Zalán... Mi az a fiola nálad? - Teszem fel a kérdést enyhén oldalra billentett fejjel. Hiszen az ember nem tart magánál minden nap egy ilyen tartalmú üvegcsét; legutóbb még a Beauxbatonsban láttam ilyet a legilimenciateremben.
|
|
|
|
|
Hollósi Zalán
Prefektus Levita, Jövendőmondó, Másodikos mestertanonc
RPG hsz: 1487
Összes hsz: 1803
|
Theodore - Még nem tudom - csapta le Theo kíváncsiságát röviden, habár igazat mondott. Lehet, hogy valami őt érintő dologba tenyerelt bele, de annak is megvan az esélye, hogy csupán a nagyapja személyes ügyeibe készül beleártani magát. - De dolgozom azon is, hogy kiderítsem.
Eltökélten kihúzta magát, mintha ennyivel fel tudná készíteni magát, hogy újra visszavesse magát ép elmével a káoszba, amit a háztársai produkáltak reggelinél.
|
|
|
|
|
Theodore Julias Ebony
Prefektus Rellon, Jövendőmondó, Okklumentor, Ötödikes diák
× golden child ×
RPG hsz: 258
Összes hsz: 261
|
× Előzmény × Overdose ×Zalánnak több titka van, mint amit elárul. Igaz, ezzel nincs egyedül - mégis bosszant válasza, hiszen kíváncsiságom kiapadhatatlan, és tényleg nem tartogat bárki ilyeneket magánál reggeli közben. Elég nagy hülyeség is volt, ha engem kérdez, hiszen ha titokban akarná tartani, ez volt a lehető legkevésbé értelemszerű húzás. Ennyi erővel el is újságolhatná a foszlány tartalmát.
- Hát persze - bólintok. - Ha tudok segíteni, szólj. Egész jó nyomozónak tartom magam. - Grimaszolok egy kissé, bár nem állítok valótlant. A játszótér megtalálása igencsak nagy teljesítmény volt, s nem kis elhatározottságot követelt tőlem.
- Hát akkor szia. Este találkozunk - mondom még neki, emlékeztetve rá, hogy nem úszhatja meg a meditációt, ha egyszer nekem is hatott az ő ötlete.
Hamarosan pedig már a reggeli hűvösben mélyesztem kissé kihűlt ujjaim a talárom zsebébe, miközben a háztársaim azt találgatják: krupot simogatunk, vagy netán egy szalamandra fog előbújni valamelyik kő alól.
|
|
|
|
|
Stephen Zimmermann
Prefektus Levita, Mestertanonc Levita (H), Elemi mágus, Pro Levita-díjas, Harmadikos mestertanonc
Pálca eladó, zenekar vezető
RPG hsz: 261
Összes hsz: 328
|
Fekete NonóElmentem a Nagyterem mellett, le a lépcsőn, aztán leültem az egyik lépcsőfokra, szembe a bejárattal. Úgy vizslattam az ajtót, mintha csak azon tanakodtam volna, hogy hogyan készült, ki szerelhette be, aztán mintha kicsit azon nosztalgiáznék, hogy milyen volt az első napom a tanodában. Kicsit máson járt épp az eszem. Iskolai egyenruhámat viseltem, annyi szépséghibával, hogy egy normális vagy jól kinéző lábbeli helyett papucs volt a lábamon. Az évnyitó óta eltelt kis idő, nagyjából helyrepakoltam magamban a történéseket, így már mondhatnánk, hogy egészen irányba álltam és terveket szövögettem. Farkasházy produkciója után túl nyomasztóvá vált a csend, Eridonos közelébe nem igen kerültem. Felkeltette alvó gyanakvásomat: mi van, ha tömegesen összebeszéltek ellenem, ha kerültek, mert részben nekem hála a házvezetőjük esetleg tényleg lelépett? Túl nagy volt a csend. Mindenki lapított. A faliújságot rondította egy inspektor papírja is. Frankón eljuthatott a Minisztériumba a sorozatos, rémes évnyitók híre, amelyben bűnrészes voltam. Egyik lábam felhúzva tartottam, a másikat kényelmesen elnyújtva két fokkal lejjebb. Átöleltem a felhúzott lábam és összekulcsoltam rajta ujjaimat. A gondolataimba mélyedve azon agyaltam, hogy felkutatom Farkasházyt, a bűntudatom arra késztetett, hogy legalább egyszer egy őszinte bocsánatot elmormoljak neki. Hogy utána mi lesz? Fogalmam sincs.Azt se tudtam, hogy tényleg kirúgták -e végül, vagy ő kért -e szünetet, mert ennyire nem hallottam felőle semmit, bármennyire jártam nyitott szemmel. Szerencsétlen tippelgetéseket tudtam csak tenni; tétje nagyon nem volt, egyelőre így láttam. Aztán lehet, hogy csak a csőlátású kölök szólalt fel belőlem erre a fél pillanatra. Megfordult bennem, hogy talán hagyni kéne szegény tanárt a francba, nem piszkálni az alvó darázsfészket, mielőtt rám esik mindenestül. De én makacs vagyok. Nem ismerem azt a szót, hogy „nem”.
|
|
|
|
|
Fekete Nonó
Mestertanonc Eridon, Színjátszós, Másodikos mestertanonc
Tűzes Főnix
RPG hsz: 136
Összes hsz: 750
|
Stephen ZimmermannRudolf lemondása
Már legalább három napja, hogy volt az ünnepély ahol is bejelentették, hogy Farkasházy Rudolf már nincs az Eridon házvezetői poszton. Bár sok pletyka keringett az iskolán belül mégis mindenkit meglepett a hír. Én őszintén nagyon is szomorú voltam. Hiszen sok mindent köszönhetem Rudolfnak és nagyon jó ház vezető volt.
Az Eridon körletből haladok a bejárati csarnok felé. Pont a lépcsőn felfelé igyekszem. Amikor észreveszem, hogy valaki tartózkodik ott. Morgok valami olyasmit, hogy “Miért van ez a lépcsőn”. Aztán felismerem az illetőt és nem leszek egy cseppet sem boldogabb. Köhintek egyet.
– Szia. – Remélem, hogy nem zökkentettem ki semmiből.
– Kicsit arrébb tudsz menni? Útban vagy. – Majd hozzáteszem.
– Min gondolkodtál? – Kérdezem fürkészve a tekintetét. Csak azt látom, hogy valamin gondolkodik, de hogy min azt nem tudom leolvasni. Amikor valamiért furcsa érzésem támad.
– Rudolfon gondolkodtál? – Kérdezem, mert valahogy az a megérzésem, hogy ő a gondolatainak a forrása. Azt, hogy hogyan azt nem tudom… Lehet, hogy a legilimencia órákból valami rám ragad. Kicsit kuncogok.
Majd Stepen arcát kezdem el fürkészni.
– Történt valami? – Kérdezem őszinte aggodalommal és kíváncsisággal. Amivel még magamat is meglepem. Talán kezd eltűnni a Stephen iránt érzett dühöm és félelmem. És ezeket az érzéseket a baráti közeledés és a kedvesség váltja fel. Aminek örülök. Mosolyogva várom válaszát és közben azon gondolkodom mit kell még csinálnom. És végül a fejemben kirajzolódik a bakancslistám és a e-heti teendő lista. Aminek nagyon örülök és ezt az emléket elraktározom. És aztán Stepent figyelem.
– Tudod, mindenkit megrázott a hír. Hiszen nem számítottunk arra, hogy Rudolf annyi munka után lemond a posztról. – Ami bennem akkor felmerült, hogy vajon miért megy el.
– Azt esetleg tudod, hogy miért ment el Rudolf? – Kérdezem, mert ez egy olyan dolog ami nagyon is sok kérdést vetett fel bennem. Lehet, hogy nem tudja, de ha igen az jó.
|
|
|
|
|
Stephen Zimmermann
Prefektus Levita, Mestertanonc Levita (H), Elemi mágus, Pro Levita-díjas, Harmadikos mestertanonc
Pálca eladó, zenekar vezető
RPG hsz: 261
Összes hsz: 328
|
Fekete NonóOrcámat bágyadtan térdemre hajtottam, töprengve tanulmányozva a bejárat körvonalait. Gondoljuk végig racionálisan. Kakasi Gabriella professzornál kéne kezdenem, végtére is ő hívta magával Farkasházyt. Vagy először Adlerrel kéne beszélnem a terveimről? Ááhh!! Valószínűleg marhára pikkelhet rám, Hubával együtt. Nem kéne az alvó darázsfészket piszkálni...Nyugtalanul kihúztam magam, a köhintésre mit sem reagálva. Esetleg egy másik fejest kéne találnom az Eridonon belül? Vagy valamelyik diáknál mérjem fel először a terepet?Minden tervezgetés egy félbeszakadt filmszalaggá vált a köszönéstől. Egyből a hang forrásához fordultam, közelsége miatt nem nagyon kellett kutatnom. Mérgesen ráncoltam is a homlokom. Ó hogy az a... Hogy neked is pont most kell felbukkannod!- Nyisd ki a szemed jobban, ott a lépcső másik fele - szóltam vissza csípősen. Elég hely volt neki lemenni, mert én majdhogy nem eggyé váltam a korláttal, miután hátradőlni aligha tudtam volna, visszafordultam előre és nekidöntöttem szőke fejemet. A semminél jobbnak bizonyult. - Na, hát arról pont neked akarok megnyílni a legkevésbé - duzzogtam. Farkasházy emlegetésétől enyhén szólva egy kést forgatott bennem, mintegy kicsit karcolgatva frissen gyógyult lelki sebeimet. Ezeket az emlegetett sérüléseket az okozta, hogy erőteljesen magamra próbáltam venni egy olyan problémát, aminek az eredménye nem csak rajtam múlott. De akkor mégis... Mégis... Miért ilyen nehéz elvonatkoztatni tőle?Mindkét lábamat előrenyújtottam, így támaszkodtam a lépcsőn ülve, miközben törzsemmel felegyenesedtem. Késztetést éreztem arra, hogy jobb tenyerembe temessem arcomat. Nem bírtam a kissé felettem állóra nézni. Nem ment.- Te nem voltál évnyitón ezelőtt ? - kérdeztem hitetlenkedve, nedves arccal felnézve rá, tekintve, nem nagyon mozdult az irányomba. Eléggé ki kellett tekerednem hozzá, nehezen tartottam magam ebben a pozícióban. Hamarjában elfordultam tőle, mielőtt még azt is megkaptam volna, hogy egy férfit bőgni lát. Próbáltam letörölni a sós cseppeket arcomról, de helyette csak ügyetlenül elkentem. - Vagy nem hallottál semmit se arról, hogy milyen katasztrofálisak szoktak lenni? - szipogtam. Néha úgy éreztem, hogy Nonó nagyon is jól tettette a dinkát és valójában sokkal okosabb attól, mint akinek tűnik. Hallhatott futólag történeteket az eláztatott évnyitóról, egy-két kisebb problémáról, az idein meg ő is ott volt, láthatta a páncélos lovagot. Az csak nemrég jutott eszembe, hogy esetleg nem tudhatta, ki volt az a bizonyos szerenádozó balek. Szomorkás mosoly ült ki arcomra, amellyel a bejárati ajtót ajándékoztam meg. Nonónak nem kellett látnia megviseltségemet. - Amúgy meg... mióta vagytok annyira közel, hogy a keresztnevén szólítasz egy tanárt? - rándult fel szemöldököm hirtelen. Rudolf így, Rudolf úgy... Kicsit ki akartam őt javítani, hogy legalább ennyire tiszteljük a másikat, ha már róla beszéltünk. Egyébként viszont nem tudtam mit kezdeni azzal, amit mond. Papíron Saint-Venantnek adtam igazat, tényleg tutyimutyi vagyok, hogy ennyire a szívemre veszem mások sorsát. Gosh, ez fogja egyszer a vesztemet okozni, nem a tó vize vagy a pánikroham. - Most én kérdeznék tőled. Ha tegyük fel, hogy... én szerenádoztam volna az asztalotoknál, amikor Farkasházy kiborult... Akkor mit gondolnál rólam?
|
|
|
|
|
Fekete Nonó
Mestertanonc Eridon, Színjátszós, Másodikos mestertanonc
Tűzes Főnix
RPG hsz: 136
Összes hsz: 750
|
Stephen Zimmermann
Rudolf lemondásaKicsit még vizslatom Stephent majd megnézem a lépcsőt. Valóban.
Meghökkenek.
– Oké… – Mondom sejtelmesen. Majd, hogy nem kapott tőlem egy teljesen új gitárt, sőt még többet is. És még mindig pikkelt rám. Mindegy. - veszek egy nagy levegőt és kifújom - nem lesz baj. Hagyom őt a francba.
– De voltam. Miért? – Oldalra döntöm a fejemet. És értetlenkedve nézem.
– Hát azt nem mondanám, hogy katasztrofálisak. – Még mindig nem értem.
– Azóta, hogy a házvezetőm. Nem is tudom. Nevezünk mindenkit úgy ahogy hívják.
– Oké. – Mondom neki határozottan és a két szemébe nézzek.
– Nézzük csak… – Gondolkodást színlelek, majd újra megszólalok.
– Szerintem kicsit hülyének tartanálak. De nem t’m. – Vonom meg a vállam. – Még nincs tapasztalatom ilyen téren. – Végig gondolom újra a kérdést.
– Lehet, hogy meglepődnék. Aztán peddig vagy megkérdezném ezt miért kaptam. Vagy elküldenélek a francba. – Elnézek.
– Már bocsánat a kifejezésért. – Nem szoktam így beszélni. Nem ez a megszokott nálam.
– Szóval végső válasz. Fogalmam sincs. Miért? Valakinek zenéltél egy sort a gitároddal? Vagy csak gondoltál rá? – Kérdezem érdeklődve. Mert úgy kérdezte, hogy a mi asztalunknál. Lehet, hogy bejön neki valaki az Eridonból. Ú… Talán az évfolyamomból. Vagy nem is… Az ő évfolyamából. Nem kérdezem még meg ki a kiszemelt illető. Talán elmondja ki az a személy, de lehet nem. Kicsit elmosolyodom majd őt figyelem.
|
|
|
|
|
Stephen Zimmermann
Prefektus Levita, Mestertanonc Levita (H), Elemi mágus, Pro Levita-díjas, Harmadikos mestertanonc
Pálca eladó, zenekar vezető
RPG hsz: 261
Összes hsz: 328
|
Fekete NonóKomolyan hálát adok annak, hogy nem te vagy a legélesebb kés a fiókban.Hamar helyreráztam magam és előbbi könnyeimnek nyoma se volt, ugyanis az összes gőzzé vált, annyira forrt a fejem Nonó mellett. Gondterheltem, kissé bosszúsan kifújtam a levegőt, szúrós tekintettel nézve rá. - Ujjujujj! - hördültem fel - A tiszteletteljes megszólítás kettőnk közt is „Farkasházy”, ha meg szembetalálnád vele magad, „Professzor Úr”. Te talán örülnél annak, ha tegeznének tanárként, ő nem biztos.Valaki mondhatná, hogy csak túlreagáltam, de a bennem élő Levitás igenis szigorú volt, illetve a pónis műsor ellenére nagyon is tisztelettudó. Egyszerűen nem hagyhattam a lányt tévhitben élni! Ki kellett javítanom egy picinykét... Csak a miheztartás végett. Aztán persze jó kérdés, a szóban forgó illető mennyire értene egyet most velünk, nem az én házvezetőm volt. Nonó nagyon jól színlelte a gondolkodást, pár percig el is hittem, hogy képes rá. Ha sokat dolgozott rajta, szarkazmusomat félretéve hittem benne. Próbálkozott, valami úgy láttam csikorgott sötét hajjal takart kobakjában. Türelemmel vártam, időm ugyanis akadt bőven. Mikor válaszra méltatott, csak hümmögni tudtam, aztán harsogva nevettem. - Egek! - egyszerre volt nagyon mulatságos és nagyon kimerítő is a vele való beszélgetés. Konkrétan elterültem a lépcsőn, hasamat fogva nevettem tovább. Hjaj! Valahol aranyosnak találtam. Ártatlannak - Ha neked a „francba” még a legnagyobb káromkodás...Fejemet csóváltam. Nem ezért nevettem, hanem mert annyira... Mi a legmegfelelőbb kifejezés ide? Távolinak tűnt a leányzó. Komolyan elgondolkodtatott, hogy az egész évnyitó történését átaludta -e, klónozta magát valahogy, mert akkor súghatott volna, vagy... megátkozták esetleg? Tűnődve államra helyeztem kezemet. - Nem tudom mennyire követted végig az eseményeket, de kaptam tőle ajándékot - vigyorogtam szarkasztikusan, majd mindez lelohadt - Szerintem egyszerűen szólva csak kihúztam nála a gyufát és az volt az utolsó. Aztán, mint a mesékben: volt, s most nincs.Elkomorodtam. - Részben hozzájárultam ahhoz, hogy már ne lehessen hallani Farkasházyról. Igazából marhára nem tudom mi van vele és aggódom. Talán nem a legjobb boszorkányt kérdezem, de te felkutatnád őt és elnézést kérnél tőle ha úgy véled, hogy esetleg megbántottad?
|
|
|
|
|
Fekete Nonó
Mestertanonc Eridon, Színjátszós, Másodikos mestertanonc
Tűzes Főnix
RPG hsz: 136
Összes hsz: 750
|
Stephen Zimmermann
Levitással a beszélgetésMost komolyan elgondolkodom. Igaza van. Figyelnem kéne mit mondok és kinek.
– Hát nem annyira. – Válaszolom.
Őszintén ezt nem is tudom miért mondtam. Kezd kicsit vagyis nem is kicsit hanem nagyon az agyamra menni Stephen.
– Fáradt vagyok már. – Mondom ki végül.
– Értem. – Mondtam neki unottan. És még egy ásítást is hozzá fűztem, hogy még hihetőbb legyen az unalmam. Majd újra felvettem a fonalat.
– Értem. Én nagyon sajnálom, hogy elment. Hiszen nagyon jó tanár és házvezető volt. Sokat segített nekem. – Újból gondolkodásra ad alkalmat.
– Én biztos felkutatnám. Vagy legalább írnék neki egy levelet. – Kezd kicsit elegem lenni a keresztkérdéseiből.
– Végül is beszélsz vele vagy sem? – Vettem fel a leglogikusabb kérdést.
Közben körbe pillantok majd a karomon lévő órára terelődik a tekintettem. És ekkor kapok észbe, hogy milyen késő van. Megpróbálom le rendezni gyorsan a fiút és aztán megyek. Mert még van egy kis elintéznivalóm. De még meg várom hátha felvetődik még valami kérdés vagy téma. Megrázom magam és stephenre tekintek. Két szőke hajtincs a szemébe lóg. Hirtelen olyan cukinak tűnik, hogy az hihetetlen. És közben próbálom lebeszélni magam. “Nonó, ő nem a barátod. Ne akarja az ellenségeiddel kezdeni… Hagyd!” Bármennyire próbálom nem tudom levenni róla a tekintetemet. De végül mint egy varázsütésre eltűnik az érzés. Megrázom magamat. És mintha misem történt volna várakozom Stephenre aki még mindig nem folytatja a beszélgetést.
|
|
|
|
|
Stephen Zimmermann
Prefektus Levita, Mestertanonc Levita (H), Elemi mágus, Pro Levita-díjas, Harmadikos mestertanonc
Pálca eladó, zenekar vezető
RPG hsz: 261
Összes hsz: 328
|
Fekete Nonó- No ugye? Mindig van mit tanulni - biztató mosolyt küldtem a leányzó irányába. A fáradtság egy dolog, attól még a tisztelet mindenkinek jár függetlenül attól, hogy épp jelen volt -e, vagy sem. Nehéz lecke ez, neki minden bizonnyal új is lehetett. Próbáltam türelmesen viselkedni vele, elvégre senki sem kezdte ugyanarról a szintről. Milyen példát mutatnék, ha undok lennék megint? Valahogy helyre kell hozni azt a szociális képet, vagy mi. Amellett sokkal több energiát elvett rossz kapcsolatot ápolni valakivel, mint a békés semlegesség felé úszkálni. Hej! Jól láttam, az egy ásítás volt? Hamar viszonzásra talált. Nonó látványosan unatkozott, viszonylag elegáns manőverrel jelezve, hogy mennyire unta már a velem való bájcsevejt. Egyszer fordultam felé kérdésekkel, többet már nem biztos, vagy legalábbis nem az Eridon kapcsán. Homlokráncolással reagáltam unott hangvételére, viszont a levéllel gondolkodásra késztetett. - Úristen!! - lelkendeztem - Most az egyszer nem beszélsz sületlenséget!A fentiekkel a levélírás gondolatára céloztam. Úgy döntöttem, adok neki egy esélyt, aztán... a gondolataim elterelődtek más vizekre. Elmélyedtem barna tekintetében, azt hiszem megragadta a leányzót negyed-vélaságomból fakadó karizmám. Más különben mi a kneazle-ért bámult volna így?! Éreztem, hogy vörösödik az arcom. - Öööhm... Háááát... - makogtam zavartan. Kicsit kínos volt, hogy így szemeztünk, még ha gyakorlatilag én voltam az a balek, aki képes volt az ülés helyett korábban teljesen elfeküdni a lépcsőkön - Inkább írok neki, az talán még nekem is segítene összeszedni pár gondolatfoszlányt.Megtörve a szemkontaktust felálltam és leporoltam magam. Úgy döntöttem, legyen, kicsit rá akartam játszani Mr. Karizmatikus szerepére. - Aztán csak óvatosan a lépcsőkkel! - búcsúztam tőle bársonyos hanggal, s hozzá kacsintottam egyet. Barátságosan intettem, majd pillanatokkal később már itt se voltam. //Köszönöm szépen. :3//
|
|
|
|
|
Fekete Nonó
Mestertanonc Eridon, Színjátszós, Másodikos mestertanonc
Tűzes Főnix
RPG hsz: 136
Összes hsz: 750
|
Stephen ZimmermannLevitással a beszélgetés Bólintottam. Majd felkiáltás kissé összerezzentem.
– Ugye? – Egy kis mosoly húzódott az arcomon. De nem vártam választ. Tekintetemet elkaptam. De még így is feltűnt neki.
– Igen. A levél mindig egy lehetőség. – Mosolygok a fiúra.
Még egyet bólintottam majd én is felálltam, majd útnak indultam. De érdekes mód most nem dühvel és félelemmel hanem boldogsággal és melegséggel a szívemben. Befordultam és csak akkor veszem észre, hogy még mindig rajta agyalok. Hogy lehet, hogy pont az ellenségem lesz az új kiszemeltem. Egyszerűen ez nem lehetséges. Visszaérek a klubhelyiségbe és egy könyvel a kezemben elterülök az egyik kanapén. És kb két órát olvasok. //Én is köszönöm a játékot! //
|
|
|
|
|
Scheffler Ella
Prefektus Navine, Harmadikos diák
Harci golymók
RPG hsz: 39
Összes hsz: 73
|
- késő este -A late night snack koncepciója nagyon közel áll a szívemhez szerintem már úgy... évek óta? Nagyjából egyidős a nagyi mellett töltött konyhai gyakorlatommal, és anya sosem örült neki igazán, mikor este tizenegykor megtalált a hűtőbe félig belemászva a fagyi után kutatva. Sajnálom, na, imádom az édességet, elkészíteni és megenni is, és akárcsak apa esetében, rajtam se látszik egyelőre, hogy mennyi mindent elnyel a gyomornak nevezett feketelyuk a hasamban.
Most azonban tovább megyek a snacktől, egyenesen a bolognait céloztam be... céloznám, de a konyhai manók elég gyanakodva méregetnek. Nem hibáztatom őket, ez az ő területük és a diákság elég sok bajt szokott kavarni a hozzá nem értéssel.
- Beccszó, hogy nem fogok semmit felrobbantani! -
- Kisasszonyka, nem olcsók ezek a serpenyők, tetszik tudni? Morgó és mindenki más minden nap megügyeli őket. Tetszik tudni használni is mindet? - Morgó igazán rászolgált a nevére, most is húzza a száját, ahogy végigmér, pont ezért igyekszem a lehető legbizalomgerjesztőbb arckifejezésem használni. Nem akarom, hogy kipakoljanak, mert akkor éhen kell lefeküdnöm aludni itt a járőrözés végén majd.
- Így görbüljek meg, még el is mosogatok a végén mindent! - Jelzésképp tényleg behajlítottam a mutatóujjam, hogy egy kérdőjelet formázzak vele. Lehet, magammal kellett volna hoznom Annát? Neki olyan nyugis feje van, lehet, nem méregetnének így, ha látnák, hogy hamarabb végzünk. Mondjuk még mindig nem késő nyakon csípnem egy éjszakai járkálót, és még jól is járna velem. Persze az is lehet, hogy a végére csak snack lesz belőle, hát úgyis ráérek eldönteni, csak tisztáznom kell magam a gyanú alól, hogy konyhát készülök robbantani.
|
|
|
|
|
Ingelheim Júlia
Diák Eridon (H), Művészetis tanonc, Bogolyfalvi lakos, Harmadikos diák
Oh, Júlia! mért?
RPG hsz: 38
Összes hsz: 44
|
E l l aMinden valamirevaló művész a hosszú éjszakákat és rövid nappalokat kedveli. Legalábbis etz tartják. Julcsinak is vannak ilyen napjai, de általában csak azért mert a hasa a konyha felé szólítja. Ne essék félreértés, ha játszani kell, vagy nézni, vagy szurkolni a kulisszák mögött, akkor bírja ő az éjszakázást. Akkor is, ha stábbuli van. De a dolgos hétköznapokon alapvetően a korai fekvést és késői kelést preferálja. Minél többet alhat, annál jobb.
Most azonban ennie kell valamit. Kérhetne egy kis nasit az Eridon konyhájába is, de abba nem lenne elég izgalom. Vacsorázott is, persze, de hát hol van az már ilyenkor? Már legalább másfél, vagy még inkább két órája volt! Pizsiben csattog végig a folyosókon, valamelyest igyekszik ügyelni lépéseinek hangerejére. Balog, a mozgástanára biztos rettenetesen leszúrná, ha látná, milyen ormótlanul trappol végig a fél iskolán. Hát nem erre tanította!
Nem igazán tudja eldönteni, hogy mi kellene, még akkor sem, amikor belép a konyhába. Abban bízik, hogy majd ott megihletődik, esetleg a manók adnak valami jó tippet a nap aktuális ajánlatáról. Ennél azonban valami sokkal jobb történik, mikor meglátja a barnát. Ez ugyanis, közös evést jelent, bárhonnan is nézi. Magabiztosan közelebb sétál, hogy lássa, miféle komoly munka folyik éppen. - Mit főzünk? - teszi fel kérdést, mintha a másik lánynak is teljesen egyértelmű lenne, hogy nem csak osztozni fognak a pótvacsorán, de annak elkészítésében is közösen vállalnak majd szerepet. Végtére is, mi a legrosszabb dolog ami történhet? Hogy lekoptatják és kénytelen magához venni egy nagy halom édességet amit aztán a szobájában elfogyaszthat? Ő éppen ebben is benne van.
|
|
|
|
|
Scheffler Ella
Prefektus Navine, Harmadikos diák
Harci golymók
RPG hsz: 39
Összes hsz: 73
|
- késő este -Kb a fél fülemig juthatott el, hogy nyílik mögöttünk a konyhaajtó, és azzal a slunggal tova is szállt, mert épp Morgóval vagyok elfoglalva. Most már mindjárt én is morgok, ha még sokáig méreget ez a jó házimanó.
- Hm? - Ja hogy már gyűlünk? Elnézve a lány pizsijét, hasonló célja van, mint nekem. Tökéletes!
- Látod, Morgó? Már ketten vagyunk! Az a bolognai seperc alatt el fog készülni, bízd csak ránk! - Azért jó lesz csekkolnom a hirtelen jött partneremmel, hogy egyáltalán megeszi-e az említett második vacsorának szánt kaját? - Szereted a bolognait? - Ezt csak amolyan mellékesen suttogom oda, mielőtt Morgó megint elkezd replikázni, de meglepetésemre a manó csak sóhajtozik egy sort, megcsóválja a fejét, és a lelkünkre köti, hogy tényleg takarítsunk fel a végén.
- Komolyan, azt hiszik, hogy át akarjuk építeni a konyhát? Én csak éhes vagyok, nem tenorista. - Mert a terrorista olyan ijesztgetős töltetű szó, ez meg viccesebb.
- Leváltották Zsannát? - Még megvan az évnyitóról, hogy Farkasházy elvette Zsanna prefektusi jelvényét. Lehet, ez a lány az új szerencsés választott? Most tisztára irigylem az ötletét a pizsi-szereléssel; mi miért nem így hajkurásszuk az ötödéveseket? Komolyan.
Beszéd közben összeszedegetem a hagymát és a paradicsomkonzervet kezdésképp, meg a hűtőből kell majd a darálthús, meg a fűszerek... Vajon boruk van a manóknak? És adnak, ha kérünk? Hmmm
|
|
|
|
|
Ingelheim Júlia
Diák Eridon (H), Művészetis tanonc, Bogolyfalvi lakos, Harmadikos diák
Oh, Júlia! mért?
RPG hsz: 38
Összes hsz: 44
|
E l l aÓ igen, az az áldott jó Morgó. Találkozott már vele néhányszor. Úgy tűnik a manó kiemelten kedves és kifinomult stílusát nem csak Julcsinak tartogatja, hanem mindenkivel ilyen. De legalábbis minden lánnyal ilyen, ez a következtetés már egyértelműen levonható. - Így is van, két ekkora sztárszakácstól igazán nem kell félteni a konyhát - teszi hozzá komoly bólogatások közepette, hátha ketten nagyobb meggyőzőerővel bírnak majd. Az, hogy a manó visszavonulása melyikük érdeme, már sosem derül ki, de őszintén, kit izgat? A lényeg hogy szabad a pálya, övék a konyha. - Nem szeretem, hanem egyenesen imádom! - Mégis ki az az elvetemült lélek, aki ne szeretné a bolognait? De komolyan. Az tuti valami súlyos mentális problémával küszködhet. Julcsi egyébként sem volt sosem különösebben válogatós, nyilván van egy-két étel, amiért nem rajong, de jobban szeret annál enni, minthogy azon gondolkozzon, mit utálhatna legközelebb.
- Tulajdonképpen azt hiszem, ők csak a lerombolásig jutnak, az építésig nem igazán. És azt hiszem a szemükben minden ember egy igazi kis tenorista. - Jót mulat ezen a szón, nagyon is, szereti az ilyen vicces és kreatív megoldásokat. A nyelvi humor az egyik kedvence, még ha neki nincs is különösebben jó érzése hozzá.
- Hmm? - Most rajta a sor, hogy hümmögjön, nem igazán esik le neki, hogy milyen Zsannáról, de legfőképpen hogy milyen leváltásról van szó. Bővebb magyarázatot vár, ez nem vitás. Addig is inkább dologra fogja magát, összeválogat néhány fűszert, amiben majdnem egészen biztos, hogy kelleni fog második vacsorájuk elkészítéséhez.
|
|
|
|
|
Scheffler Ella
Prefektus Navine, Harmadikos diák
Harci golymók
RPG hsz: 39
Összes hsz: 73
|
- késő este -El nem tudom nektek mondani, mennyivel jobb, ha hagynak dolgozni a konyhában, és nem kell árgus szemekkel figyelő manók kommentárjait kivédenem. Imádom őket, de kérem, a nagyi tanított, nem fogom elrontani, főleg úgy, hogy itt van... Ráérek később is megkérdezni, ki ő. A lényeg, hogy éhes, akárcsak én.
- A legjobb válasz, amit adhattál! Ha nem szeretnéd, kénytelen lennék feltételezni, hogy rosszban sántikálsz. - Úgy hunyorítok rá, mintha rövidlátó lennék itt a megjátszott gyanakvásommal.
- Hahh, ettől mi mérföldekkel jobbak vagyunk. A főztünk után könyörögni fognak, hogy adjuk meg a receptet. - A magabiztosságomnál már csak a hagyma iránti ellenszenvem nagyobb. Márpedig a bolognaiba az kelleni fog, ugh!
- Megnézed, hogy van-e valami vörös boruk főzéshez? Meg sűrített paradicsom. - Vannak azok a jó kis vallatós házi borok, ahogy nagypapa szokta mondani, ami annyira savanyú, hogy minden bűnöd megvallod, ha beleiszol. Na az pont jó lenne főzni, úgyis kimegy belőle az alkohol, és a fűszerrel meg utána lehet igazítani bármi ízének.
- Úgy értem ő az egyik prefektus, Löwenherz Zsanna, és tudod, volt az a kis közjáték az évnyitón... - Na most lehet, hogy mellélőttem? Éjszaka elvileg kijárási tilalom van, meg járőrözés, és váltig azt hittem, ez a lány is prefektus. Végiggondolva mi is történt ott az évnyítón? Volt ugye a dínós lány, de tőle nem vettek el semmiféle jelvényt, de mint utólag megtudtam, Lőwenherz Zsanna jelvénye landolt Farkasházy professzor kezében (volt egy kis agytágításom, ki kicsoda a prefektusok meg házvezetők között), és az a lovagnak öltözött valaki is mintha kitűzőt viselt volna... Vagy lehet, ez a lány a lovagot váltotta? Uhh, de kínos, hogy okosnak akartam tűnni és vaktában lövöldözök itt, mikor még alig ismerem ki magam a helyen. Szedd össze magad, Ella, ez már nem az előkészítő!
- Felejtsd el, elkezdtem kombinálni, de hülyeség az egész. - El is hessegetem jobb kézzel az összeesküvés-elméleteimet, mert csak még jobban beviszem saját magam az erdőbe. - Fú, remélem, nem vagy laktózérzékeny, de ebbe egy halom sajt fog menni. Csak mondom. -
|
|
|
|
|
Ingelheim Júlia
Diák Eridon (H), Művészetis tanonc, Bogolyfalvi lakos, Harmadikos diák
Oh, Júlia! mért?
RPG hsz: 38
Összes hsz: 44
|
E l l a- Egyetértünk, aki nem szereti, az... - látványosan kirázza a hideg, mintha valóban ódzkodna az ilyesfajta emberektől. Mintha a bolognai-utálók felérnének valamely szörnyű embercsoporttal.
- Naná! - Büszke vigyorral konstatája, hogy a másik lányban is megvan a kellő magabiztosság, amit ő igencsak kedvel. Így kell ezt kérem, így kell ezt. - Bár kérdés, hogy ezen goromba fogadtatás után, meg akarjuk-e kínálni őket. - Nem egy irigy típus, de azért néha kibukik, hogy mégiscsak egyke, és ez az osztozkodás dolog nem mindig sikerül neki úgy, mint ahogy kellene, vagy legfőképpen illene.
- Már nézem is. - Kicsit el van veszve, mert fogalma sincs, hogy ebben a konyhában hol kellene bort keresnie, abban semi biztos, hogy egy kiskorúakkal teli iskolában egyáltalán tartanak ilyesmit, pláne, hogy mint azt az aktuális példa is igazolja, bárki könnyen belóghat ide és megdézsmálhatja a készletet. De aztán néhány szekrény kinyitogatása után talál egy megkezdett üveg bort eldugva néhány konzerv közé. Győzelem! Már csak a sűrített paradicsomot kell meglelnie, ami egy kicsit könnyebb feladatnak bizonyul. Teljes siker. - Jahogy az, ühüm... - szerencsére Ella is úgy gondolja, hogy jobb, ha nem firtatják ezt a témát, hanem hagyják szépen a csudába és inkább a főzésre koncentrálnak. Leszállítja a kívánt alapanyagokat, és érdeklődően áll meg a másik lány mellett. Elvégre ma Ella a szakács, Julcsi csak kuktáskodik itt mellette, ha már véletlen épp jött ls beleütötte az orrát ebbe is. - Felvágjam a hagymát? - Tudja, hogy mindenki utálja a feladatot, mert megy közben a sírás. Julcsi sem tudja elkerülni, de talán nem annyira érzékeny rá, mint mások, vagy csak nem aprít elég gyakran ahhoz, hogy már elege legyen belőle. - Iszonyú sok sajttal csak az igazi, sehogy máshogy. - Ki sem bírná, hogy érzékeny lenne bármire, és így nem ehetné ezt és akkor, amihez épp kedve van.
|
|
|
|
|
Scheffler Ella
Prefektus Navine, Harmadikos diák
Harci golymók
RPG hsz: 39
Összes hsz: 73
|
- késő este -- Fontos a lekenyerezés sajnos. - De nem is olyan mélyen tagadhatatlanul egyetértek újdonsült bűntársammal: ilyen fogadtatás után bárki kétszer is meggondolná, megosztja-e a családi receptje végeredményét holmi túlféltő manókkal.
Kimondatlanul is megegyezünk, hogy több figyelmet kár fordítanunk erre az incidensre, helyette ideje nekiesnünk főzni, mert éhesen borzasztó volna ágyba mennünk, és teljesen kizárt ezek után! Úgy hogy, amíg bajtársnőm keresgél, én is széttúrom a közeli szekrényeket a lehet legminimálisabb káoszt hagyva magam után: egy nagy tál a spagettinek, még egy kisebb a húsos szósznak, két vágódeszka, éles késekből szintén kettő, reszelő, sajt, spagettitészta, stb stb, szóval ától zéig mindent be kell készítsünk, mert főzéskor már nincs idő vacakolni, minden gyorsan történik.
- Aha, azt nagyon szépen megköszönném, ha vállalod! - Én pedig akkor a répákra teszem rá a kezem és gyors, gyakorlott mozdulatokkal pucolom meg őket, majd elkezdem apró kockákra darabolni az alapanyagot.
- Ja, amúgy... - Kicsit megáll a kés a kezembe, ahogy rávigyorgok a lányra, aki remélhetőleg besorolt mellé a másik vágódeszka-kés kombóhoz. - ... Scheffler Ella, Navine. Kicsit megkésve, de örülök, bajtárs. - A kést letéve még szalutálok is a teátralitás kedvéért. - Legalizálnunk kellene a késő esti ilyen összeruccanásokat. Teljesen csapatépítő hatásúak. - Mögöttük Morgó ellenző szusszanása hangzik fel, amint elhalad mögöttük, talán pakol egy kicsikét a lányok matatása után, de ez is hamar lecseng és ismét magukra maradnak a hatalmas konyhában.
|
|
|
|
|
Ingelheim Júlia
Diák Eridon (H), Művészetis tanonc, Bogolyfalvi lakos, Harmadikos diák
Oh, Júlia! mért?
RPG hsz: 38
Összes hsz: 44
|
E l l a- Sima. A chilinél semmi nem lehet rosszabb. Mármint az csak akkor rossz, ha béna vagy, de akkor nagyon. Tényleg amúgy te hogy állsz a csípőssel? - Nyilván, az eredeti verzió nem csíp, de egy kis pikantéria még semminek sem ártott. Ha a másik lány azt mondja, hogy leginkább sehogy, akkor majd a saját adagját hinti meg egy kis ezzel-azzal, hogy kedvére valóbb legyen.
- Ingelheim Júlia, Eridon. Részemről a szerencse. - Elviccelve a mozdulatot pukedlizik egyet, kezében egy félig megpucolt hagymát tartva. Biztos benne, hogyha most látná magukat kívülről, rendkívüli látványnak bizonyulna. Miután végez a pucolással, neki vág a kockázásnak is. Ügyes mozdulatokkal aprítja fel a zöldséget, bár a művelet felétől a látása már nem bizonyul megbízhatónak az előszökő könnyek miatt. Van annyi esze, hogy nem hagymás kezével nyúl a szeméhez, hanem ruhaujjával próbálja eltüntetni a nemkívánatos könycseppeket.
- Ugye? Nem is értem miért veszik olyan komolyan ezt a takarodó dolgot. Mármint értem, de a konyhával igazán kivételt tehetnének. Szerintem el kéne kezdeni megfűzni az igazgatóságot. Ha elég bájosak és kedvesek vagyunk, csak nem mondanak nemet. Ugye? - Hogy alátámassza, prezentálja is angyali mosolyát és a szempillarebegtetést, aminek általában kellemesen szívlágyító hatása van. - Végeztem a hagymával, következő lépés?
|
|
|
|
|
Kakasi Gabriella
Igazgatóhelyettes, Tanár, Mestertanonc Tanár
RPG hsz: 115
Összes hsz: 153
|
Krausz úr - Ha nem így gondolnám én is, be sem engedtem volna a kapun - húzta fel az orrát nagy büszkén.
- Szeretném, ha a formalitásnál azért több hasznát vennénk egymásnak. A munka meg erényeket kovácsol nekünk, ne dobjuk ki olyan könnyen az ablakon a koncepciót - nyekeregte aztán könnyedén, ahogy pálcájával beljebb lökte a hatalmas bejárati ajtót. Feszülten lesett ki szemüvege mögött, mintha arra számítana, hogy a bejárati csarnok már lángokban fog állni.
- Majd megítéli, mennyiben változtak a dolgok. Azt azért el tudom árulni, hogy nem csak a diákok cserélődtek. Az iskola alaprajza is itt-ott, talán erről is van már valami fogalma. De folyamatosan dolgozik az iskola vezetősége azon, hogy minél biztonságosabb körülményeket biztosítsunk a diákoknak. A gond csak az, hogy még nekünk is meggyűlik a bajunk a felhalmozódó vadmágiával, ami a gyerekekből árad. Intézményünk mint tudja, kiemelt figyelmet szentel a különleges képességek oktatásának, de azt hiszem... - itt sétabotjával rászúrt egy a kövön árválkodó zöld valamire. Felemelve magához, megszaglászta és mondatait igazolván mutatta fel Nádornak is. Egy mandragóra levél volt az. - Azt hiszem, talán túlvállaltuk magunkat egyes területeken és most ki kéne találnunk, milyen keretek közé tudnánk mindezt szorítani anélkül, hogy kibontakozó tehetségeket kéne elnyomnunk.
|
|
|
|
|
Krausz Nádor
Minisztériumi dolgozó, Okklumentor, Független varázsló
Minisztériumi Inspektor
RPG hsz: 13
Összes hsz: 14
|
Kakasi Gabriella- Ilyenek ezek a varázslóiskolák, nem tudnak megülni a fenekükön. - Ezek a mindig-változó kastélyok mindig lenyűgözték, de az is tény, hogy nem könnyítik meg a diákok dolgát. Hányszor kellett a prefektusoknak az ő idejében is eltévedt elsőéveseket összeszedni a folyosóról a tanév első felében!
- És hogy állunk az erdővel? - Az erdő mindig a téma necces oldalán állt, mert nyilvánvalóan élnek odakint mágikus lények is, nem teljesen veszélytelen, de valahogy kezelni kell a birtok azon részét is. Arról nem is beszélve, hogy óhatatlanul is előfordulnak likantrópiával fertőzött diákok, akiknek az átváltozását valahogy menedzselnie kell az iskolának.
Illetve beszéltünk már a varázslótelepülések környékén élő vámpírokról? Egy erdő tökéletes hely számukra is, főleg, ha annak területe átfedésben van egy iskola birtokával is.
- Nos, igen. Azt hiszem, nem mondok nagy titkot azzal, hogy a minisztérium figyelmének központjában is a különleges adottságokkal rendelkező diákok és a vadmágiák állnak. A tavalyelőtti évnyitónak igencsak híre ment.
A probléma, hogy már így is rossz volt a minisztérium benyomása ebben a témában, a jelenlegi hivatali attitűd pedig .. abisszi mélységeket súrol. Alulról.
- Én magam is remélem, hogy tudok majd olyat mondani majd a hivatalnak, ami javíthat a helyzeten.
|
|
|
|
|
Kakasi Gabriella
Igazgatóhelyettes, Tanár, Mestertanonc Tanár
RPG hsz: 115
Összes hsz: 153
|
Krausz úr - Amióta itt vagyok, meglepően kevés dolog jutott a fülembe az erdővel kapcsolatban. Persze ez nem jelenti azt, hogy ne lennének ott gondok, csupán annyit, hogy még nem vagyok elég tájékozott.
Egy csapat diák rohant el fejvesztve mellettük, bár amint felismerték Kakasit, valamennyi automatikusan lefékezett, hogy aztán sunnyogva sétáljanak tovább.
- Az elemi mágia tanárunk, Zámbori professzor azóta már elővigyázatosabban dolgozik, több óvintézkedést is tett, hogy ne történhessen még egy ahhoz hasonlatos eset - bólintott határozottan. Látszott rajta, hogy meg van győződve igazáról. - És a tanári karban felmerülő problémák is kivizsgálás alatt vannak. Általunk - tette hozzá mihamarabb, és egy óvatos mosoly kíséretében indult el a lépcsőházak felé. - Kapott már konkrét listát a feletteseitől, kikkel vagy hol szeretné kezdeni a kutatását vagy szabad keze van ebből a szempontból?
|
|
|
|
|
Krausz Nádor
Minisztériumi dolgozó, Okklumentor, Független varázsló
Minisztériumi Inspektor
RPG hsz: 13
Összes hsz: 14
|
Kakasi Gabriella- Nem is tudom, hogy ez jó vagy rossz hír. Én sem vagyok nyugodt, ha tudom, hogy pók van a szobámban és mégsem találom meg újra- jegyzi meg hangosan gondolkodva az erdővel kapcsolatban, de nincs a kommentár mögött rosszindulat. Inkább ismeri a diákokat, ő is volt lókötő: kizárt, hogy az erdő csendes, nyugodt és problémamentes legyen. Puskát Túrafelszerelést kellett volna hozni ehhez a melóhoz.
Van a régi kastély kőfalainak egyfajta egyedi, nehezen meghatározható odőrje. A régi kövek illata, amelyet hálistennek nem kísér penész az általános bűbájoknak hála. Vannak illatok, amik sokáig kísérik az embert, aztán teljesen megfeledkezünk róluk. Nem is vesszük észre a hiányukat, ahogy a meglétüket sem vettük észre, mikor még körbevettek minket. Aztán eltelnek évek, évtizedek és hirtelen újra megcsapnak - és olyan igazi mélyről jövő nosztalgiát csalnak elő. Visszarepítenek abba az időszakba, mintha nem teltek volna el évek. Kicsit ilyen belépni a bejárati csarnokba, ahol azóta nem járt, hogy elballagott a Bagolykőből. Akaratlanul is derűt, boldog - talán még némileg elérzékenyült(?) mosoly ül ki az arcára.
- A hivatal mert reménykedni abban, hogy azonnal felmérték a kockázati tényezőket. Kimerítő jelentést kaptunk az iskolától, és tulajdonképpen ezért nem is kötekedtek tovább.
Bizony, a reportok ereje. A bürokrácia hatalma. Elég egy jól megfogalmazott, megfelelően diplomatikus és nehezen támadható jelentés, hogy azzal a papírral betömhessék a miniszétiumi aktatologatók száját.
Az 'általunk' szóban érezte a ki nem mondott figyelmeztetést, de sajnos ez ezen a ponton nem olyasmi, ami a Bagolykő számára opcionális kérdés.
- Ahhoz a kivizsgáláshoz csatlakoznék, ami azt illeti. Több kétely több témában is felmerült a tanári kar kapcsán. - Mentális problémák, diákokkal való romantikus kapcsolat, az Eridon házvezető távozása, amiért fizikai útra terelte a fenyítést .. ez már rögtön három igencsak disztinktív és mégis fontos vizsgálati alap.
Az utolsó kérdésre csak szélesedő mosollyal széttárja a karjait.
- Abszolút szabad kezet kaptam. Gondolom nem meglepő, hogy ennyi botrány után a minisztérium teljesen el van veszve, hol kezdje és mivel, így a feletteseim azt tették, amihez a legjobban értenek. Kiadtak egy konkrétumok nélküli elkent utasítást, hogy oldjam meg valahogy. - A sok éves hivatali tapasztalat az, ami miatt derűsen tud ezen szórakozni, majdhogynem várható volt, és személy szerint jobban is szerette volna így intézni ezt az egész helyzetet a Bagolykővel.
|
|
|
|
|
Löwenherz Zsanna
Diák Eridon (H), Harmadikos diák
neveletlen hercegnő | napraforgó
RPG hsz: 281
Összes hsz: 402
|
- Várj máááár meeeeeeeeg - ha ezt tudom, nem az új cipőm veszem fel, hanem valami converset. Tökre nem vagyok sportcipős amúgy, és nekem senki ne mondja, hogy ekkora sarkakban nem lehet futni. Hát tudok én. Még csak meg se ingok... egyszer sem. Nem ma kezdtem.
Nem tudom, kinek borult el annyira az elméje, hogy minket összerakjon, de... felveszem én a kesztyűt. Kevés dologtól félek, és a rellonos lány nem tartozik közéjük. Nem lehet sokkal rosszabb Álmosnál. És lány. Utána még futhatok is. Fiúk után nem szoktam csak.
- Na, kirepkedted magad, Jázmin? - azért a bejárati csarnoknál csak sikerül beérnem, és még a szemem is megforgatom. Gyorsan keresek egy tükröződő felületet, majd a zsebemből előhalászom a szájfényem, hogy megigazítsam, mert érzem, hogy vesztett a fényéből, ami vétek, tekintve, hogy milyen gyönyörű rózsaszín. Aztán belebújok a talárba, és magamra aggatom a jelvényem, mert meló van.
- Zavarjuk le gyorsan, mert tökre el vagyok maradva a sorimmal - mások bezzeg... mások bezzeg meg ilyen vizsgaidőszak miatt feszkóznak. Ők nem tudják, mi az igazi feszkó. Sose fogom megtudni, hogy Alihan meg Zeynep összejönnek-e.
|
|
|
|
|
Sadie Sallow
Prefektus Rellon, Ötödikes diák
a sallow hallow in the shallow also, a pixie
RPG hsz: 337
Összes hsz: 419
|
LöwenherzEsküszöm, ha megtudom, ki tehet róla, hogy éppen ezzel a flúgos eridonos kis libával tettek párba, feldugom a pálcáját valami kellemetlen helyre és meg is forgatom.
Merlinre, mit vétettem én, hogy ezt érdemlem? Miért nem lehetek mindig Sigriddel? Ha meg épp beteg vagy elfoglalt vagy akármi, akkor vállalom szólóban is ám, nem kell hülye szabályokhoz ragaszkodni. Elvégre én is épp áthágok valószínűleg egyidejűleg többet is, mivel épp az egyik iskolai seprűn ülve próbálok meglógni a szőke elől.
- Kopj máááár leeee - morgom magam elé, de nagyon kitartó, és még egy kelletlen elismerést is megérdemel, mert abban a cipőben, amit visel, én már biztos, hogy a bokám és a nyakam szegtem volna két folyosóval korábban.
Leszállok a bejárati csarnok közepén, és hanyagul félrelököm a seprűt, ami lassan elsodródik tőlem, majd pár méter után koppan a kövön, de addigra felvont szemöldökkel és karba tett kézzel figyelem, amint a szöszi rendbe teszi a sminkjét. Én csak lazán dobok egyet hajamon és máris tökéletes vagyok újra.
Illetve továbbra is.
- Jázminnak repülő szőnyege van. Tudom, ez a nyomorult ország hajlamos a kelet felé húzni inkább, de azért ez túlzás - forgatom meg én is a szemeim. Csinálhatnánk versenyt is belőle, bár ebben is csak mögöttem loholhatna.
- Nézd, nyugodtan elmehetsz, majd jelentem, hogy ellógtad a melót, de az ne izgasson - ajánlom fel megnyerő mosollyal arcomon.
Kár, hogy hiába rúgatnék ki egy eridonos prefektust, jönne helyette másik.
|
|
|
|
|
Löwenherz Zsanna
Diák Eridon (H), Harmadikos diák
neveletlen hercegnő | napraforgó
RPG hsz: 281
Összes hsz: 402
|
Amúgymeg... hát vágjon fel nyugodtan. Hogy nem esett még le? Hogyan? Nem mintha azt kívánnám, hogy törné ki a nyakát, vagy hasonló, de... akkor is. Még a hajamba is beletúrok, nehogy nekem lelapuljon, mert én azt túl nem élem. Most lett festve nemrég, és annyira tökéletes, hogy esküszöm, bekönnyezik tőle a szemem.
- Hmmm... aranyvérű létedre nem is vagy ergya... meglepő - és tényleg, meg is lepődöm, hogy képben van a mesékkel. Nem kellene neki. Ebony se értette, miről beszélek, az a kettő meg, mint zsák meg a foltja. Még cuppantok is egyet az ajkaimmal, és Sallow felé fordulva, eresztek meg egy szikrázó mosolyt, csak hogy jelezzem, mehetünk. Én készen állok.
- Hogy aztán megfosszam magam a társaságodtól? - mímelem én az ijedtséget, még a mellkasomhoz is kapok, csak hogy kicsit fokozzam ezt a drámai helyzetet.
- Dehát... ezt kértem karácsonyra - még a pilláim is megrebegtetem, mert nem mondom, gáláns a felajánlás, még el is gondolkodnék rajta, ha nem az ő szájából hangzott volna el.
- Talán tehetnél kitérőt a Faház felé, hátha lesz ott valaki, aki segít... megvárlak - mert bizony a falak suttognak, és ami még rosszabb... pletykálnak is. Sadie meg tényleg úgy viselkedik, mint aki azóta nem volt ott, és a kéretlen feszültség sose jó. Szívemre venném, ha megtépáznám a gyengének ható idegrendszerét.
|
|
|
|
|
Sadie Sallow
Prefektus Rellon, Ötödikes diák
a sallow hallow in the shallow also, a pixie
RPG hsz: 337
Összes hsz: 419
|
LöwenherzMég ezzel az ócska intézményi vacakkal is úgy vettem a kanyarokat, mint egy profi, egy normális seprűvel állva hagytam volna Barbie-t. De mivel a jóleső szívatáson felül csak kénytelen vagyok ellátni prefektusi teendőim, és amilyen könnyedén jelenthetném én őt mulasztásért, ő is ugyancsak megtehetné velem, kénytelen vagyok végül bevárni. De ahogy ott állok, és várom, hogy rendbe szedje magát, már félig-meddig meg is bántam józan döntésemet.
A szemöldököm már jóformán a hajamig felszaladt, de szavaira majdnem el is nevetem magam, de csak valamiféle krákogó kuncogásra futja.
- Hogy aranyvérű létemre..? Te beszélsz? A fajtád egyáltalán tudja, melyik végén fogja a pálcát, vagy minden alkalommal ki kell lesned a könyvből? - Igazából az is kész csoda, hogy a mágia nem testesül meg, csak hogy képen röhögje az összes fél- meg sárvérű senkiházit.
Csöpög a gúnytól minden szava, és rendesen fel is piszkál vele, aprókat bólogatok, mint aki elfogadta a kihívást, de arcomról lerí, hogy úgy gondolom, fogalma sincs, kivel húzott ujjat. Mert hát tényleg nem tudja. Kis butus.
- Ó, ha a társaságomra vágysz, intézhetek neked egy büntetőmunkát, miután leadtad a jelvényed. Eskü minden egyes másodpercét érezni fogod - biztatom nagylelkűen, őszinte odaadást kamuzva arcomra.
De aztán kissé rá is fagy képemre, és átfordul pillanatnyi megdöbbenésbe, de nem. Nem célozhatott arra. Arról senki sem tudhat. Főleg nem egy ilyen plasztiktündér, akiről lerí, hogy kedvenc időtöltése a pletykálás.
- Mi lenne, ha inkább rajtad segítenék? Nem megy a cipődhöz ez a talár - jelentem ki, és egy pálcaintéssel a felrántom a fejére az eddig bokáját érő anyagot. - Jaj, bocs, nem akartam! - sápítozom megjátszott ijedséggel, és még rá is tekerem újabb intéssel, lehetőleg jól összeborzolva haját.
|
|
|
|
|
Löwenherz Zsanna
Diák Eridon (H), Harmadikos diák
neveletlen hercegnő | napraforgó
RPG hsz: 281
Összes hsz: 402
|
- A fajtám? - megütközök. Arcomról eltűnik a mosoly, de csak egy pillanatra, aztán ugyanolyan édesen mosolygok.
- Ó drágám, kicsit többet figyelnél magadra, te is nézhetnél ki így... az arcod például szép... a szemöldököd se menthetetlen... erre akartál célozni, ugye? Mert Löwenherzként nem igazán nyelném be azt, amit még csak feltétezni sem vagyok hajlandó. Amúgyis... vérségi kérdésekkel jönni tökre 2013 - meg a szám is elhúzom, mert egyszerűen nem.... sose fogom megérteni, miért akadnak fent az emberek még ezen.
Nem, nem ijeszt meg... és nem rettent el. Amíg az adok-kapok megy, én teljesen jól szórakozom, már azt leszámítva, telik az idő és érdemi történés nincs, így haza se érek időben.
- Egyszer már elvették... ezt velem fogják eltemetni, de köszönöm - nem szégyenkezem, és még titkot se csinálok belőle tekintve, hogy felesleges, mert a nyomi évnyitón ott volt mindenki.
Őszintén megdöbbent a reakciója, hogy két pillanat alatt ennyire ki lehet zökkenteni, pedig csak láttam őt odamenni, aztán meg Seant, a többit tényleg a portrék fecsegték. Így ahelyett, hogy kiakadnék, még fel is nevetek.
- Ezt nem hiszem el - komolyan, mint aki megtudta, hogy új tokot dobnak a piacra, úgy érzem magam.
- Most komolyan? Warrennel? - azért akkora köcsög nem vagyok, míg a hajam rendezem,és a taláromból hámozom ki magam, még közelebb is araszolok a lányhoz, és csak suttogok. Tényleg suttogok, de a vigyorom olyan lelkes, hogy azt szavakba nem lehet ontani.
- Nem félsz, hogy az apja kiátkozza belőled a lelket, és elás a hátsókertbe? Úgy hallottam, a pszichopaták nem a szíve csücskei, és bocsi, de rólad az hírlik, az vagy...mondjuk szerintem nem, csak sajátos a védekezési mechanizmusod... - még végig is nézek rajta, végre komolyságot erőltetve magamra.
- De ha megfogadsz egy kéretlen jó tanácsot.... erőltess magadra nyugalmat... és hagyd, hogy azt higgyenek, amit akarnak... mert az, hogy egyből pálcát rántasz... nagyon levágós, de tudom... Ebonynak is hiába magyaráztam, pöpecül értetek ahhoz, hogy megnehezítsétek az életeteket... mehetünk? - még bele is karolok én, esküszöm.
|
|
|
|
|
