Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Esküszöm, ha megtudom, ki tehet róla, hogy éppen ezzel a flúgos eridonos kis libával tettek párba, feldugom a pálcáját valami kellemetlen helyre és meg is forgatom.
Merlinre, mit vétettem én, hogy ezt érdemlem? Miért nem lehetek mindig Sigriddel? Ha meg épp beteg vagy elfoglalt vagy akármi, akkor vállalom szólóban is ám, nem kell hülye szabályokhoz ragaszkodni. Elvégre én is épp áthágok valószínűleg egyidejűleg többet is, mivel épp az egyik iskolai seprűn ülve próbálok meglógni a szőke elől.
- Kopj máááár leeee - morgom magam elé, de nagyon kitartó, és még egy kelletlen elismerést is megérdemel, mert abban a cipőben, amit visel, én már biztos, hogy a bokám és a nyakam szegtem volna két folyosóval korábban.
Leszállok a bejárati csarnok közepén, és hanyagul félrelököm a seprűt, ami lassan elsodródik tőlem, majd pár méter után koppan a kövön, de addigra felvont szemöldökkel és karba tett kézzel figyelem, amint a szöszi rendbe teszi a sminkjét. Én csak lazán dobok egyet hajamon és máris tökéletes vagyok újra.
Illetve továbbra is.
- Jázminnak repülő szőnyege van. Tudom, ez a nyomorult ország hajlamos a kelet felé húzni inkább, de azért ez túlzás - forgatom meg én is a szemeim. Csinálhatnánk versenyt is belőle, bár ebben is csak mögöttem loholhatna.
- Nézd, nyugodtan elmehetsz, majd jelentem, hogy ellógtad a melót, de az ne izgasson - ajánlom fel megnyerő mosollyal arcomon.
Kár, hogy hiába rúgatnék ki egy eridonos prefektust, jönne helyette másik.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Még ezzel az ócska intézményi vacakkal is úgy vettem a kanyarokat, mint egy profi, egy normális seprűvel állva hagytam volna Barbie-t. De mivel a jóleső szívatáson felül csak kénytelen vagyok ellátni prefektusi teendőim, és amilyen könnyedén jelenthetném én őt mulasztásért, ő is ugyancsak megtehetné velem, kénytelen vagyok végül bevárni. De ahogy ott állok, és várom, hogy rendbe szedje magát, már félig-meddig meg is bántam józan döntésemet.
A szemöldököm már jóformán a hajamig felszaladt, de szavaira majdnem el is nevetem magam, de csak valamiféle krákogó kuncogásra futja.
- Hogy aranyvérű létemre..? Te beszélsz? A fajtád egyáltalán tudja, melyik végén fogja a pálcát, vagy minden alkalommal ki kell lesned a könyvből? - Igazából az is kész csoda, hogy a mágia nem testesül meg, csak hogy képen röhögje az összes fél- meg sárvérű senkiházit.
Csöpög a gúnytól minden szava, és rendesen fel is piszkál vele, aprókat bólogatok, mint aki elfogadta a kihívást, de arcomról lerí, hogy úgy gondolom, fogalma sincs, kivel húzott ujjat. Mert hát tényleg nem tudja. Kis butus.
- Ó, ha a társaságomra vágysz, intézhetek neked egy büntetőmunkát, miután leadtad a jelvényed. Eskü minden egyes másodpercét érezni fogod - biztatom nagylelkűen, őszinte odaadást kamuzva arcomra.
De aztán kissé rá is fagy képemre, és átfordul pillanatnyi megdöbbenésbe, de nem. Nem célozhatott arra. Arról senki sem tudhat. Főleg nem egy ilyen plasztiktündér, akiről lerí, hogy kedvenc időtöltése a pletykálás.
- Mi lenne, ha inkább rajtad segítenék? Nem megy a cipődhöz ez a talár - jelentem ki, és egy pálcaintéssel a felrántom a fejére az eddig bokáját érő anyagot. - Jaj, bocs, nem akartam! - sápítozom megjátszott ijedséggel, és még rá is tekerem újabb intéssel, lehetőleg jól összeborzolva haját.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Őszintén, fel sem merül bennem egy pillanatra sem, hogy esetleg pont ő aranyvérű lenne. Hisz csak rá kell nézni..! Egy valamennyire is magára adó tisztavérű boszorkány nem próbálna ennyire muglinak látszani. Persze tényleg irigylésre méltó az arcbőre, de minden más azért túlzás! Vajon a szempilláit varázslattal csinálta meg így? Fókusz, Sadie!
- Lehet róla szó - biztosítom felőle, hogy ha a jelvényével szeretne a föld alá kerülni, a teljes támogatásomat élvezi. - Csak egy szavadba kerül, és intézem.
Tudom, én és a vaj szívem. Szinte esedezik érte, hogy hidegre tegyem, és ki vagyok én, hogy ilyen kis hercegnők álmának útjába álljak? Főleg miután olyan dolgokra kezd utalásokat tenni, amiről nagyon nem lenne szabad tudnia.
Szinte rögtön meg is bánom, hogy pálcát ragadtam. Gyakorlatilag már csak indulatból kerül a kezembe, és ez kezd egy nagyon rossz beidegződéssé válni.
- Idefigyelj, Löwenherz! Nincs türelmem a lányos hülyeségeidhez - sóhajtok ingerülten, próbálva úgy tenni, mintha az értelmetlen süketelése bosszantana, nem az, amit mond.
Nem hiszem, hogy valódi bizonyítéka lenne bármire is, és ha úgy teszek, mint akinek fogalma sincs, miről zagyvál, talán elbizonytalanodik abban, amit hinni vél.
- Nézd, én rohadtul hagynám, hogy azt higgy, amit akarsz, de ha másoknak is továbbadod, az már probléma. Még ha nyilvánvaló hazugság is, biztosan találsz még olyan hülyét, mint te, aki elhiszi, és rossz híremet keltitek. - Apró, de örömtelen nevetést hallatok. - És ha így lesz, hamar megtudod, igaz-e, hogy pszichopata vagyok.
Aztán intek egyet magam elé, hogy mehetünk.
- Csak utánad. - Azért még a kezem ügyében van a pálca, hátha a háta közepébe kéne küldeni valami rusnya átkot.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Látom rajta, hogy nagyon poénra veszi a dolgot, de ha ennyire könnyelmű, nyilván nem hallott még elég pletykát rólam, vagy épp nem a megfelelőt. De ha elég sokáig húzkodja ki a gyufát, könnyen a fasz rosszabbik végén találhatja magát, ahogy mondani szokás. Na nem azért, mert valaki megfekteti, illetve de, csak nem úgy, hanem egy átokkal, vagy egy jól irányzott pofonnal.
Nagyon igyekeznem kell, hogy megőrizzem a hidegvérem, és fapofával tudjak reagálni a sajnos nagyon is igaz eseményekre, melyekkel szembesít. De biztos nem fogom önként megadni neki ezt a győzelmet.
- Ahhoz nem kell semmilyen szituba keveredni, hogy holmi irigy szűzpicsák hazugságokat kezdjenek terjeszteni. Vagy téged talán senki sem irigyel? - kérdem felvont szemöldökkel. Elvégre állati szép csaj, ha egy idegesítő mitugrász is közben, de persze csak utóbbi tulajdonságát hangoztatnám előtte.
Inkább el is indulunk arra az járőrmunkára, ami persze teljesen felesleges, ha végigpofázza az egészet, mert már két folyosóval előbb tudni fogják, hogy jövünk, ha netán kint mászkálna még tilosban valaki. Ha még érdekelne is ez az egész lefülelősdi, szóvá is tenném, de rohadtul nem mozgat meg. Tőlem aztán az császkál takarodó után a házán kívül, aki akar. Csak engem hagyjon békében.
Horkantok egyet szavaira. Helyes, féljen csak. Vagy ha még nem teszi, majd eljön annak is az ideje.
Vagy lehet meg kéne sürgetni a dolgot, mert Löwenherz köti az ebet a karóhoz, illetve engem a faházhoz. Amit nem hagyhatok neki.
- Továbbra se tudom, miről rebegteted a pofazacskóidat, Mókuspofa. De ennyire dugni akarsz valakivel, fogd be inkább, és csináld - torpanok meg, kissé elvesztve a türelmem. Ha beszélni szándékozik róla másoknak is, legjobb lesz most leállítani, amíg még lehetőségem van rá. - Van kiszemelted? Összehozzam neked vele? Meggyőző tudok lenni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Abban mondjuk van igazság, hogy csak arról pletykálnak, akiről érdemes. Aki egy kicsit is érdekes. A szürke senkik érdektelenek, és még egy szaftos hírverés se segít a megítélésükön. De azért nem teljesen mindegy, miféle pletykák terjednek rólam, elvégre jobb szeretném, ha nem a szexuális kalandjaim okán ribancoznának le, hanem mert tartanak tőlem.
Elhúzom kissé a szám, amolyan undorodva, bár hangsúlyából úgy sejtem, csak egy róla állított pletykát visszhangzik, és valójában nem egy félvér förtelem.
- Tartogasd azoknak, akit meghatsz vele - mondom, mivel nyilván szentül hiszem, hogy rám a vélamágia nem hat. Ó, hogy mekkorát tévedek!
Aztán megtorpan ő is, sőt, kis híján nekem is jön, és ilyen közelségből meg is csapja orrom az illata. Igaz, hogy az előbb futott utánam, valahogy megúszta, hogy megizzadjon, és undi legyen, helyette van pofája olyan illatot árasztani, hogy akaratlanul is mélyen beszívom a levegőt.
Még jó, hogy kitörő felháborodásom előjelének tudom álcázni. Elhátrálok tőle, és úgy nézek rá összeráncolt szemöldökkel és felhúzott felső ajkammal, mintha épp összehányta volna magát előttem.
- Megőrültél!? - fakadok ki. - Nem vagyok vevő a beteges perverziódra, Löwenherz.
A bolondját járatja velem. Direkt triggerel. Előbb azzal, hogy nem is teljesen ember, most meg a ferde hajlammal. És még azt várja, hogy bevegyem, hogy aranyvérű?
- De azt látom, hogy még mindig sok a feles energiád, szóval lehet rögtön egy orgiát szervezek neked. - Persze nyilván csak pasikkal. - Vagy talán azt is próbáltad már?
Valószínűbbnek tűnik, hogy csak a szája nagy, és még a kezét se fogta meg senkinek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Önbizalomnak ez a csaj sincs híján, és van is mire, nem mondom, hogy nincs, csak hát közben teljesen hülye, normális férjet az életben nem fog kifogni magának. Kivéve persze, ha beházasítják valahova. Szerencsére nincs bátyám vagy öcsém, így a mi családunk megússza ezt a katasztrófát.
- És én azon kevesek közé tartozom - jelentem ki, amit szentül hiszek, és amit illetően nagyon is tévedésben élek.
És azt is hiszem egyébként magamról, hogy nehéz kizökkenteni, meglepni, de ennek a szőke libának valahogy összejön, talán azért, mert nem néztem ki belőle, hogy egyáltalán poénkodna ilyesmivel. Viszont a kezdeti undorom helyét átveszi a hanyag megvetés, mert ahogy tovább üti a vasat, már meggyőződésem, hogy csak szórakozik velem. Márpedig nem hagyom annyiban, hogy kiélvezze, hogy zavarba hozott, az hétszentség!
De mielőtt reagálhatnék hazug szavaira, amiket elém lök, belökődik az egyik ajtón, ahová én amúgy biztos nem néztem volna be, mert ki nem szarja le, de ő úgy látszik komolyan végezni akarja a munkáját.
Belépek utána én is, és unottan intek a srácnak, hogy tűnjön a francba, aztán a lány felé bökök pálcámmal, mire összekoccannak térdei.
- Na kotródj innen, mielőtt még rádveti magát Löwenherz - mondom neki hanyagul, majd suttogva hozzáteszem prefektustársam felé böködve fejemmel: - Leszbi.
Aztán visszafordulok az eridonos felé, és gúnyosan elmosolyodom.
- Szóval, akarsz még csókolózni? Most már válogathatsz is, ketten vagyunk - visszapillantok a másik lányra. - Vagy esetleg megvoltál Sean Warrennek is? Mert válogatós ám a hölgy.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Vicces, hogy az elásásommal viccelődik, mert bennem is felmerült vele kapcsolatban ugyanez, azzal a különbséggel, hogy őt egész biztos nem találnák meg többet. De kár lenne..!
Persze nem ér annyit, vagy legalábbis próbálom magam visszafogni ezzel a már unalomig ismételt, bárkire ráhúzható anekdotával, de ezeknek az eridonosoknak különösen erős érzékük van hozzá, hogy felhúzzanak.
Hiába leszbizem le, nem zavaztatja magát, sőt, még rá is kontrázik, mire csak ciccenek egyet.
- Inkább hálás vagyok, tartsd is meg ezt az egy szem jó szokásod!
A menekülőre fogó lány után prefektustársam is távozóra veszi, nekem pedig egyáltalán nem áll szándékomban útját állni. Egy pillanatra persze eljátszok a gondolattal, hogy tényleg beköpöm, amiért korábban meglépett, de valószínűleg lenne annyi esze, hogy felhozza ellenem, hogy én pedig seprűvel repkedtem a folyosón. Nem érné meg kirúgatni, ha cserébe én is visszaadhatnám a jelvényem.
Így aztán csak hanyagul intek felé, miközben távolodó kopogását hallgatom cipőinek, aztán még pár pálcasuhintással rendet teszek a tetthelyen, és én is visszaindulok saját klubhelyiségem irányába.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Nem nagyon beszélünk, legalábbis én nem erőltetem különösebben meg magam, míg a klubhelyiségből a konyhába érünk Theony-val. A sötét, csendes folyosókon sétálva egyébként sem szívesen ébreszteném fel a halkan szuszogó portréalakokat. Ha valamit még jobban gyűlölök, mint az élőlényekkel való társalgás, az a holtak sápítozásának hallgatása.
A konyhában aztán persze lerohannak a házimanók. Ilyenkor a többségük nekik is alszik, csak néhány munkamániás kis eszelős van ébren, az ilyen éjszakai baglyok kedvéért, mint mi, és csak annyit kell mondanom, kávé, és már szaladnak is teljesíteni a kérést.
Ledobom magam az egyik asztalhoz, és megvárom, míg a másik is helyet foglal.
- Nem direkt vagyok egyébként mindig ilyen - próbálkozom meg valamiféle bocsánatkéréssel, épp csak kínosan kerülve, hogy valóban kimondjam azt, hogy sajnálom. - Néha csak a megszokás beszél belőlem. Szóval.. annyira nem is nézel ki szarul.
Tálcán, kiskanállal, cukros és tejszínes edénnyel érkezik a kávénk, egy kis tányérkán még kekszet is kapunk mellé.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Lehet a fáradság teszi, de egész egyszerűen nincs energiám a viszálykodásra, és ezzel magyarázható, hogy itt kötünk ki a sráccal, és nem a gyengélkedőn mondjuk. De jobban belegondolva, ez a fáradság talán nem is fizikai, vagy nem csupán az. Csak nehogy túlságosan összemelegedjünk, és kiöntsem a szívem neki minderről. Már így is vészesen közel kerültem egy bocsánatkéréshez.
- Nincs túl sok inferus ismerősöm, de közülük te nézel ki a legjobban - mondom hasonlóan ernyedt mosollyal, csak későn realizálva, hogy ez már egyeseknél egyenesen flörtölésnek számít.
El is rettenek néhány pillanatra magamtól, és gyorsan a kezembe veszem a kávém, hogy beleszaglásszak, miközben gyors pillantást vetek Theony felé. Remélhetőleg simán elengedte a füle mellett a megjegyzést, vagy úgy vette, csak húzom az agyát. Végül is, ez történt, csak félreérthető voltam. Vagy csak én képzelem bele? Nem, ez csak a fáradság lesz.
Csakhogy az ő szavai is szokatlanul él nélküliek, és velem ellentétben attól sem retten vissza, hogy bocsánatot kérjen. Pedig nem is gondolom, hogy lenne miért. És valamiért nem tetszik, hogy omladoznak a falak közöttünk, jó okkal húztam fel ezeket magam köré.
- Milyen vagyok most? - teszem le a csészét, és egy keksszel a kezemben hátradőlök. - Kérlek, ne mondd, hogy kedves!
Eleve a vizsgák okozta stresszelése okán vagyunk itt, szóval nem lep meg, hogy úgy érzi, sok. Csak azt nem hiszem el továbbra sem, hogy ez a VAV ekkora para volna.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Viaskodnom kell a saját arcizmaimmal, mert az még rendben van, hogy nem öljük egymást, de azt azért nem hagyhatom, hogy azt higgye, jól is szórakozom a társaságában. Mert még a végén tényleg elbízná magát. És nem is igazán ettől félek, hanem attól, hogy vevő lennék rá. Azok a falak érezhetően remegnek, repedeznek.
A kávénkat kortyolgatjuk, és közben a felém intézett szavait próbálom kibogozni, pedig lehet jobb lenne nem piszkálni, hanem ott hagyni összegubancolódva. Mégis arra késztet valami, hogy rákérdezzek.
- Pedig nem kérdeztem - mondom halkan, félig a kávémba, és sikerül is a nyakamba öntenem belőle egy keveset.
Szitkozódom egy sort, és mire leteszem a csészét, szerencsésen megállva, hogy elhajítsam, már ott is áll mellettem az egyik manó egy törlőkendővel.
- Nem hiszem, hogy az előnyömre válna - mondom aztán, miközben szárazra törölgetem magam. - Tudod mit? Te végül is tudod, mi történt velem. De azt is tudod, hogy egyik akkori barátom sem áll szóba velem azóta se? Sem a testvéreim, a szüleim?
Újabb kekszért nyúlok, és úgy harapom ketté, mintha arra is haragudnék, amiért negligál.
- Sokkal inkább az előnyömre válik, ha eleve nincs senki, aki elhagyhatna - mondom halkan az egyik szekrényt fixírozva.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Úgy látom, nem veszi észre szerencsétlenkedésem, vagy ha mégis, tapintatosságból úgy tesz, mintha nem tenné. De persze az se kizárt, hogy olyannyira le van lassulva, hogy nem jutott még el a tudatáig, hogy én épp kávét törölgetek magamról a ruhám alá nyúlva. Akárhogy is, jó, hogy nem teszi szóvá, mert eléggé belerondítana keserű előadásomba, ha közberötyögne.
Úgy látom, elgondolkodtatom, és ez bizony azt a felismerést hozza el bennem, hogy valóban túlságosan sokat mondtam. Megnyíltam, és bár nem most először adom ki magamból ezeket, most van először olyan közönségem, aki úgy tűnik, megérti.
- Persze, tudom, bajban ismerszik meg az igaz barát - forgatom meg szemeim, és még vagy másik három közhelyet mellétűzhetnék, de nem teszem. Ahogy azt sem teszem hozzá, hogy cseppet sem érzem jobban magam attól, hogy nem elvesztettem a barátaimat, hanem hogy valójában soha nem is voltak.
Viszont a srác ábrázatára kiülő visszatetszés valamelyest megmosolyogtat.
- Szóval mennyi energiát fektetsz abba, hogy te legyél? - kérdezem, miközben pálcám után kezdek matatni. - Milyen vagy, ha senki sem figyel?
Nem tudom, mit is felelhetnék szavaira, ezért inkább rá terelem a beszélgetést, már csak azért is, hogy azt a bizonyos kartávolságot valóban fenntartsam. Elvégre ő maga mondta, hogy előnyömre válna, és a mindenkibe beletartozik, nos, mindenki.
Összefogom össze-vissza álló, kissé ápolatlan hajam, párszor megtekerem és egy gombócba összeszedve rögzítem egy ügyes kis varázslattal a fejem tetején. Most már ez sem idegesít tovább, az meg, hogy szarul nézek ki, nem számít, hiszen a manók úgyis rusnyábbak, Theony meg... előtte most sikerült elengednem magam. Ami... jó?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Na persze, Theodore Ebony, mint a társaság közepe, minden figyelem és csodálat tárgya. Nevetnem kell, és most már kezd aggasztani, mennyire normálisan és nem rosszul, megkockáztatom, jól érzem magam a társaságában. Még a végén megneszelik a manók és elterjesztik, hogy barátok vagyunk.
Mégis, valahogy hiába hat teljesen komolyan vehetetlenül amit mond, elgondolkoztat és miközben rendezni próbálom arcizmaimat, tekintetemmel az arcát fürkészem. Ha nem lennék ilyen kurva fáradt, biztos észre is venném, mi nem stimmel, de most egyszerűen képtelen vagyok rá.
- Szóval ezt is megtudtuk. Nem inferus vagy, hanem mumus. - Elvégre senki se tudja, hogy néz ki, ha nem néznek épp rá egyre, akár semmilyen is lehet, épp, ahogy Theony jellemezte most önmagát.
Szerencsére én is számhoz emelem a csészémet, mielőtt még olyan meggondolatlanság csúszna ki rajta, mint mondjuk, hogy "ezek szerint félek a magas, jóképű srácoktól". Ugyan viccnek szánnám, de persze magamból csinálnék csak bolondot.
Hajam elpakolását követően bágyadtan bólintok egyet, és széttárom a karom.
- Csak akkor, ha senkinek tekinted magad. Hiszen épp figyelsz, nem? - Úgy hangzom, mint valami levitás, meg is borzongok kissé. - Azt hiszem, a tettetés egyik sarkalatos pontja, hogy jól nézzek ki. De te már úgyis tudod, hogy gyönyörű vagyok, szóval kicsit felfüggeszthetem.
Baromira humoromnál vagyok, ha fáradt vagyok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Hiába kezd aggasztóvá válni, mennyire jól kijövünk épp egymással, ahelyett, hogy behúznám a kéziféket, és szó nélkül faképnél hagynám, együtt nevetünk egymáson és magunkon. Vajon annak idején, a Roxfortban miért nem sikerült ez sose? Én kerültem őt, ő nem közeledett felém - most mégis itt vagyunk.
- A hideg is kirázott - erősítem meg, próbálva komoly fejet vágni, ám testbeszédem és mimikám tökéletesen cserben hagy, de nem számít, hiszen már annak ellenére is tudja, hogy viccelek, hogy azt jeleznem kéne.
Persze meglehet, hogy túlbecsülöm a képességeit, de az se kizárt, hogy csak azért értetlenkedik, hogy elsüthesse nagyon is találó metaforáját.
- Na, kikérem magamnak! Nem is vagyok pixi.
Van, amit tagadni kell, mást pedig szuggerálni, és olyan jóízűen nevet szavaimon, hogy azt már majdnem sértésnek is venném, ha a poénáradat nem folytatódna. Tisztában vagyok a tulajdonságaimmal, úgy hiszem nincs torzulva az énképem sem pozitív, sem negatív irányban túlságosan. Nem fognak sosem bálkirálynőnek választani, nem nyerek szépségversenyeket, de a csúnya jelzőtől több tucat sárkányszárny fesztávolságban vagyok. Mármint egyébként, nem most.
- Azt ajánlom is, Ebony - somolygok rá. - Ha meglátom egy publikus merengőben kavarogni ezt - kőrözök egyet arcom előtt -, tudni fogom, hogy te voltál.
Nem biztos, hogy ötleteket kellene adnom neki, miként járathat le, de ez most már veszett seprű nyele.
- Még az okklumenciáddal sem tudnád elrejteni, mekkorát kamuztál most - nevetem el magam újból, "bókjára" célozva.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Ezúttal csakugyan találó kifejezés a "nem rajtad nevetek, hanem veled", mert valóban szórakozást lelünk a civódásban, és nem csupán gúnyolódunk a másikon - amihez már hozzá vagyok szokva. Ez viszont új, és nevetéstől elszokott arcomon is érzem, hogy rendhagyó eset a mai.
Széttárom kezeim, és szemem is megforgatom, ajkaim pedig összepréselődnek azt üzenve, hogy naugye. Abba már bele sem kezdek, hogy milyen megalázó volna kéknek lenni, de még mindig jobb, mint pirosnak. Ami azonban még kínosabb lenne, ha tényleg közszemlére kerülne jelen külsőm, és hiába viccelődünk, remélem tudja Theony, hogy az életével játszik.
- Mi van, talán pénzszűkében vagy, Ebony? - veszem fel vele a versenyt a undok grimaszolásban. - Adjak kölcsön?
Több, mint valószínű, hogy kettőnk közül én vagyok az, aki kevésbé van eleresztve, lévén, hogy a családi támogatás megszűnt létezni a Sallowéktól. Persze nagybátyám adna, ha kérnék, de nem az ő felelőssége vagyok. Igazából már senkié sem.
Nem értek a legilimenciához, hogy teszt alá vethessem képességét, de van, amihez egyszerűen nem kell a másik fejébe látnom, hogy tudjam, nem igaz. Persze van némi önkritika is a dologban, ami egyáltalán nem jellemző rám, vagy az, hogy ne tökéletesnek állítsam be magam mások előtt, de köztünk valahol leomlott egy fal, ami ezt a látszatot fenntartotta. Nem kell tovább tettetnem, hogy minden porcikámra büszke vagyok.
- Bármit? Tudod ez most úgy hangzott, mintha elhallgatnál előlem valamit - hajolok közelebb hozzá, fáradt pillantásomat vetem arcára. - Vagy mindenki elől? Van valami nagy titkod talán?