Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Harsogó portrék folyosója

Beavatási rítusnak egy menő társaságba mondjuk nem elég ijesztő, de mivel fogalmam sincs, itt milyen társaságok vannak, ha egyáltalán vannak, így ha a lány azt mondaná, igen, én pedig belekeveredtem, és meg fogom szívni, simán benyelném.
-Fogadás. Áh,akkor részvétem. Én még sosem veszítettem el fogadást. Jóóóó, mondjuk életemben kétszer, ha fogadtam valamiben. Felelem, mintha valami tudományos tényt közölnék vele. Egészen fura úgy beszélgetni valakivel, hogy közben kendő van a szemén. Túl kiszolgáltatott egy dolog. Szépen körbepislantok, a társai nem e figyelik, hogy betartja e a szabályokat, és nem e veszi le a kendőt, de nem látok senkit. Ha látták az iménti kis incidenst, biztosan nagyon élvezték, pedig egáltalán nem volt vicces. - Á, felejtsük el...Na jó, azért pár napig még emlékezni fogok rá....- Örülök Nonó a...örülök ennek a kissé szokatlan találkozásnak. Én Hélia vagyok, Levitás elsőéves. Nyújtom a kezem automatikusan, de azzal a lendülettel le is teszem a kezem, úgy sem látja, mit erőlködöm. - Kísérjelek? Ö..persze, csak mondd, hova megyünk. Anyámnak írt levelem felveszem a földről, és a hátsó zsebembe csúsztatom.
Ahogy újra felegyenesedem, mielőtt mág válaszolna, bevillan, hogy mi van ha..mi van ha éppen bevásárolni megy a faluba pennáért, vagy..mittudom én bármiért? Mindenki minket fog nézni, én meg tiszta lámpalázba jövök majd, és együtt fogunk elesni! Nem, nem, minden okés lesz, lehet..igen, igen, lehet épp a könyvtárba tart, hiszen könyvek vannak nála. Felolvasok neki egy két oldalt, meg jegyzetelek.
-És elárulhatod nekem, mi volt a fogadás tárgya, vagy meg kell, hogy öljenek, ha elmondod? Ú, az ott nem egy dudor a fején? Félre húzom a szám, tuti nekiment még pár dolognak ide fele jövet. Az a jó abban, hogy nem vagyok magas, hogy esni sem esek magasról...- Gyakran fogadsz a barátaiddal?
Ha a szerencse forgandó, Nonó szerencsekereke most a fekete nem nyert feliraton áll. Na de...hogyan is kísérjem? Szépen lassan körbesétálom, majd megállok a bal oldalán. - Na figyu...most a szabad kezed rárakom a vállamra, így ni. Igen, nem vagyok egy magas csaj...így én előtted leszek, és nem mész neki semminek. Csak a lábamra vigyázz, semmi esetre se taposs meg rendben?   

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Harsogó portrék folyosója

A hangja nagyon szép. Amúgy nem szabadott volna elmondani, hogy ki.
– ahm… az a helyzet… hogy… na jó figyelj lehet félreértettél. Én úgy gondoltam legyünk olyan barátok akinél én nem tudom te ki vagy. De így, hogy elmondtad. Hát tudod…. tudom már ki vagy. És így már nem nagy dolog a találkozás. Nem azért tök jó, hogy barátok vagyunk. Csak így ez az ötlet kicsit elszállt. - sóhajtok egyet. - Ki akartam menni egy kicsit a vadőr lakra. Hátha ott kicsit jobban tudok bármit csinálni és annak reményében is, hogy nem lesz különösebb bajom ott. - bár az eredeti ötlet a volt, hogy a könyvtárban olvasok, de hát rá kellet jönnöm, hogy bekötött szemmel kicsit nehéz olvasni.
– Azt nem mondhatom el. És nem, nem gyakran szoktam fogadni a barátaimmal - nem akarom elmondani, hogy egy fiút kellett volna randira hívnom. Vagyis a kiszemeltemet kellet volna. De nem sikerült. És, hogy vissz utasított. - amikor megfogja a kezemet valami furcsa érzés fog el. Megdobban a szívem és nem úgy mint amikor megijed az ember. Hanem egy jóleső érzés. - ok… é… s… - mondom nagyon akadozva. A szívem elkezd gyorsulni és mintha ki akarna ugrani a helyéről. Valami nagyon furcsa érzés fog el. Mint amikor…
- Jacobbal voltam - hangosan fejezem be. Fú nagyon elpirulok. Ránézek Héliára és nagyon furcsa érzés fog el. Hirtelen elengedem a kezét és nagyon elkezdek pirulni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Harsogó portrék folyosója

Olyan barátok, akinél nem tudja ki vagyok. De...ha még sosem találkoztunk, ami valószínű, mert nekem nem ismerős,bár el van takarva a szeme, szóval ha nem találkoztunk, attól hogy tudja a nevem, még nem tudja, ki az a Hélia. Kissé értetlenül állok előtte, próbálom megérteni, mire gondol, de arckifejezésemre kiül az értetlenség.
- De...csak a nevemet tudod. Ha holnap elhaladsz mellettem a folyosón, nem fogsz felismerni, hacsak meg nem szólalok. De hang alapján meg a nevem nélkül is be tudsz azonosítani. Én mondjuk felismerlek, de az nekem nem gond.
Fura egy kérés, meg nagy találkozás...csak egy fogadás. Vaksin esik kel a kastélyban, ő meg nagy találkozást akar? Éééés, először is, még nem vagyunk barátok, bár szerintem valóban nem vagyok ellenséges. Elszállt? Mi? A piros lufi? -Hát...te tudod...Kicsit örülök, hogy nem látja a fura félrehúzott szemem és szám, ami a nem értemmiahelyzet arcom.
-Jó, akkor irány a vadőrlak. Játszhatunk olyat, hogy ismeretlen dolgokat adok a kezedbe, neked meg ki kell találni, mi az. Mondjuk bogarakat, levelet, virágot, kavicsot, vagy valami undi dolgot, hogy legyen valami értelme is. Kár, hogy nem árulhatja el, de ha nem, hát nem, annyira nem fog megölni a kiváncsiság, hogy ne tudjak tőle aludni. Aludni amúgy sem tudok apa miatt. Ráhelyzetem a kezét a vállamra, hogy útnak induljunk, mint valami béna játékot játszó előkészítős kislányok. Már lendítem is a lábam, mikor indokoltalanul bök ki a hátam mögött egy fiú nevet. Oké, bár fogalmam sincs, ki az a Jacob, de ha jobb kint, mint bent...nekem jó. Az emberek és a kapcsolatok olyan ingatag dolgok, sosem tudhatod, mikor érsz ingoványos és veszélyes talajra, aztán egyszer csak puff. A földön vagy.
- És ki az a Jacob? Nem ismerem. Valami fiú, aki tetszik neked?
Én nem vagyok egy szerelmes típus, a romantikus alkattól pedig baromi messze állok. Nehezen és lassan kezdek kötődni bárkihez is, ezért vagyok inkább egyedül úgy általában. Nem vagyok egy emberfóbiás csaj, csak olyan óvatos, mint a róka a Kishercegben. A dolgokhoz idő kell és józanság, megfontoltság. Csakis ésszel. De Nonó arcszíne karmazsin vörössé válik, és elkapja a kezét. Okééé, akkor ez egy kényes témaaa
- Nem kell beszélned róla, ha nem akarsz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Harsogó portrék folyosója

Elgondolkodom. Végül is igaz.
– Ez mondjuk nagyon is igaz - mondom
Bólintok - oké ez egy jó ötlet csak ne rakj bele undi dolgokat
– Igen. Egy fiú akit egy önkéntes alkalomkor megismertem jobban és azóta tetszik. De aztán bevallottam neki az érzéseimet, de végül visszautasított. - amúgy erről eszembe jut, hogy nem is mondtam még el neki a történetemet. Talán azért, mert nem látom és nem jött ez az automatikus “mozdulat”. De ki tudja.
- Amúgy magamról még nem is meséltem annyit. - először megkérdezem tőle, hogy szeretné-e hallani a történetemet, mert lehet nem is érdekli.
– Elmeséljem a történetemet? - kérdezem. És közben körülnézek, hogy hol vagyunk. De aztán rájövök, hogy semmit sem látok. - hol vagyunk? - kérdezem, mert annyira nem tudom hol járunk. Honnan is tudnám. Talán ha már kint lennénk akkor lennének növény illatok. Gondolkodom. Várok egy kicsit.
– Ja nem az. - próbálok kitalálni valami hazugságot, de végül csak ennyit felelek - mindegy semmi - még nem állok készen arra, hogy bevalljam a levitásnak, hogy lehet belé szeretem. Több dolog miatt is. Első, hogy még nem tudom mit érzek. És másodszor kisebb nálam így nem is annyira lehetne semmi. És még egy ok az, hogy nem is lehetne belőle semmi, mert ő kiskorú és lány. Az érzelmek miért ilyen nehezek. Hagyjuk. Nem akarom ezt a témát tovább firtatni. Felnézek a lányra. Fülig pirulok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Harsogó portrék folyosója

Persze hogy igaz, én mondtam. Oké, nem lehet mindenki éles kés abban a bizonyos fiókban, Merlin látja lelkem, nem fogom az orra alá dörgölni. Általában idegesít az a fajta tompaság, de ma megígrtem magamnak hogy türelmes és segítőkész leszek...ameddig bírom. Ha elfogy a türelmem, maximum bevezetem egy gödörbe, vagy utána kiabálom, hogy ezaz, még két lpés, míg lefejel valamit. De nem, kibírom, ha a száját nem hagyja el több képtelenség.
- Nem, nem rakok bele...
Szóval fiú, meg szerelem, és zutty. Micsoda hülyeség valakinek rögtön bevallani. Jó, hogy nem írja fel a homlokára, hogy céltábla, vastag, fekete betűkkel.
- Ötödévesen a vizsgák miatt ennyire elmegy az ember.......khmmm
Nagy levegő. Beszív. Kifúj. - Szerintem nem kell mindig mindent rögtön kimondani.Vajon mi lett volna, ha a keleti szárnyra fordulok rá? Elnézek a másik irányba, sóhajtok egyet, majd tudomásul veszem a mai sorsom.
- Ha nem egy órás a történeted, elmesélheted. Addig kijutunk innen.Határozott léptekkel indulok meg, mint akit kergetnek, pár lépés után jövök rá, hogy nem vagyok egyedül. - Még a folyosón. Nyugati, harsogó potrék. Ha a festményekre hallgatna, már ötször nekiment volna a falnak.
- Egy jó tanács. Ne fogadj olyasmiben, aminek a teljesítésében nem vagy biztos. Legalább mondjuk becsületesen játszik, sokan csalnának ilyenkor. A folyosón lévő portré egyik másik portréja hangosan helyesel, és olyanokat kiabál be, mint a Meghiszem én azt! és a Aki nem csal, az hazudik!
- Amúgy a legegyszerűbb az lenne, ha a klubhelyiséged felé kísérnélek nem? Jó, nem rázom le, csak biztonságosabb lenne, hiszen ott jobban kiismeri magát.
-Mármint az jó, ha a vadőrlak után elkísérlek? Ott jobban boldogulsz majd.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

- Ne kérdezd, az ő dolguk - nevetve ráztam meg a fejem, tényleg nem akartam ezen filozofálgatni, hisz kettejük kapcsolata nem érdekelt, csak az, ha a fél iskola a szájára vett a nagy semmiért. Ezt el is meséltem barátnőmnek így főzőcskézés közben, hátha nem hallotta még a pletykákat.
- Nem ránéztem, hanem elesett gördeszkával, megsérült csúnyán és segítettem rajta. A portréknak meg nagy a szája, és egyből kanyarítottak ebből valami hazugságot, gondolom. Csak esélyem sem volt arra, hogy mondjuk elmondjam a verziómat, mert aljasul hátba támadott. De inkább nem is foglalkozom vele - vontam meg a vállaimat, közben tovább folytattuk a sütemény készítését. A konyhát már betöltötte a piskóta illata, mennyei volt. Közben tovább dumáltunk a fiúkról, röpködött is néhány név a levegőben.
- Létai Roli? Áh, ő mindenkinek is udvarol - nevetve megráztam a fejem, kósza pletykákat lehetett hallani a srácról, persze lehet, hogy a fele sem volt igaz, és tény, hogy széles vállai voltak és egész helyes volt arcra, de attól még nem ismertem jobban, hogy véleményt alkothassak vele kapcsolatban.
- Na ez jó - a következő név hallatán fel is nevettem, mert meglepett, hogy Bonnie barátnőm épp egy tanárt javasolt, ha nem hallom, el sem hittem volna.
- Helyesnek helyes, de nem hiszem, hogy épp rám lenne szüksége - inkább legyintettem is a témára, még mielőtt efféle gondolatokon kezdek el filozofálni jobban.
- Aham - bólintottam, ahogy szóba jött a navinés, de sajnos ennél több infóval nem tudtam szolgálni, mert pechemre nem jutott eszembe a srác neve. Az viszont megfordult a fejemben, hogy szervezzek neki és Bonnienak egy kis randit, ami mindkettőjüknek meglepetés lenne. Ennek gondolatától még egy mosoly is szökött az arcomra, miközben Bonniera kacsintottam.
- Helyes, figyeld csak meg őket - közben gyorsan befejeztem a pudingot, miközben ő kivette a sütőből a piskótát.
- Jajj nagyon jól néz ki! Kenjük meg és kész is vagyunk - dörzsöltem össze lelkesen a kezeimet.
- Deee, szívesen! Menjünk, jó ötlet. Már ezer éve nem voltam kint meccsen, egy kicsit már hiányzik is - vallottam meg, miközben segítettem Bonnienak kettévágni a piskótát, ezután kentem bele a pudingot, a zselét viszont már ráhagytam.  - Szerintem ennek örülni fog Lara, mit gondolsz? Már csak gyertya kellene  és kész is!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Harsogó portrék folyosója

Érzem a lányon, hogy kezd ideges lenni. Mivel nem látok ezért a többi érzékszervem sokkal kifinomultabb lett. Ezért nagyon is érzem a lányon, hogy mit érez. Akarom vagy sem. Megpróbálok a lányra nézni. Megnyugtatás képen rá mosolygok. A következő mondata kicsit megbánt.
– Miből gondolod? - kérdezem
– Ez mondjuk nagyon is meglehet. Bocsi kicsit bátrabb vagyok. Valamiért. - mondjuk amúgy is az vagyok. Nagyon durván közvetlen. Ami a legtöbbször nem jó. Ez egy nagyon negatív tulajdonságom, de ezt tudom magamról
– Nagyon közvetlen vagyok. Amiért bocsánat. (Sajnos.) – kicsit szomorúan tekintek rá
– oké. Szóval a szüleim cirkusz vezetők. Gyerekkoromban rengeteget voltam ott és rengeteget adtam is elő. Például tűz zsonglőrködőm, karikával ilyenek. És hát én úgy tudtam meg, hogy boszorkány vagyok, hogy egyszer láttam hogy anyukám varázsolt. Plusz volt egy kis incidens. Az, hogy volt az előadás és a közönség felé ment a tűzkarika - itt egy levegő szünetet tartok - ,de vissza repült a kezembe. Akkor még nem tudtam, hogy boszorkány vagyok. És utána kicsit később megjött a levelem. És akkor elmondta anyukám az igazságot. Aztán elkezdtem az első évemet itt a bagolykőben. – nem tudom mennyi idő volt ezt elmesélni, de remélem nem lett egy órás. Kicsit kuncogok.
Mikor elmondja hol vagyunk, bólintok. És mintha elkezdenék pirulni. Olyan hirtelen jön. Valahogyan elkezdtem kis szünet után érezni a kezét és fülig pirulok új fent.
– oké - felelem kicsit bizonytalanul
– inkább csak az volt, hogy rengeteget beszéltem nekik róla és mindig mondták, hogy mondjam el neki. Mert nem veszthetek semmit. És azért találták ki mert talán ezzel egy kicsit motiváltabb leszek. Ennyi
– Igen, csak ügye onnan indultam. Már mint onnan indultam a legelején is. Szóval az nem lett volna túl igazságot onnan menni. Plusz a lelkemre kötötték, hogy el kell hagynom a körletet. Aztán vissza mehetek, de nem maradhatok végig ott. Pontosan ezért. De szerintem teljesítettem. Szerintem ha a vadőr lakik eljutok plusz ott el vagyok egy fél órát vagy valami és utána vissza téblábolok a klubhelyiségig akkor szerintem bőven teljesítettem. - magyarázom a lánynak

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Harsogó portrék folyosója

Nos, miből is gondolom? -Mert vannak gondolatok, amikot jobb, ha egy ideig érlelünk magunkban. Amíg összeérnek az érzések, a gondolatok. És a körülmények sem mindig alkalmasak. Ki kell várni a megfelelőt. Nem jó, ha túl hamar közöl az ember bizonyos dolgokat.Hát ezért. Én szeretek például több időt szánni a saját belső monológjaimra. Van, hogy mire harmadszor is átgondolom, változtatok rajta, és a végső, tökéletes állapotában adok neki hangot. Lektorálom, és cenzúrázom, kidobom ami mégse kell. -Ha egyszer már kibökted, nem tudod visszaszívni, az már akkor elhangzott, akkor is, ha vér ciki, és akkor is, ha ez magadban sokkal jobban hangzott. A bátorság pedig nem egyenlő a botorsággal. Bocsánatot kér, ezért a közvetlenségért, ahogy ő nevezi, pedig tőlem igazán nem kell bocsánatot kérnie. Látpm rajta, szeretné elmesélni a..történetét, így egyszerűen csak hagyom, hátha utána jobban éerzi magát tőle. Kicsit nehezen értem, mit mond, de próbálom követni. Cirkusz, meg tűzkarika. Ahogy követni próbálom, én is úgy érzem, minth eg trapézon himbálóznék, ahol kétségbeesetten keresem a mnető puha matracot alattam, de hirtelen megtorpanok, Nonó simán el is botolhatna, ha nem figyel eléggé.
- Na, várj egy kicsit. Szóval előtte nem is mondta anyukád? És mi a helyzet apukáddal? Én is félvér vagyok, de nem éltem teljes varázstudatlanságban a levelem előtt. Újból elindulok, lassabb tempóban, mielőtt valóban orra bukik, elered az orra vére és blöeeee....Igen, most már el tudom kézelni, ahogy rengeteget beszél róla, elég tisztán el lehet képzelni.
-Hát jólvan, azért dicséretes, hogy betartod a szabályt, akkor is, ha cikis helyzetbe hozhatod magad. Én lehet hogy....csalnék. A csalnék szó előtt hagyok egy kis szünetet és magát a csalnék szót sokkal halkabban mondom, szinte suttogva. Olyan taszító kimondani úgy ragozva, hogy azt én csinálnám. Csalnék. Nem szoktam csalni, de ha valamit nagyon nem akarok, akkor azt nem teszem meg, pláne nem pár haver, meg egy kis fogadás miatt. De persze iába mondom halkan ki a szót, vagy sőt, azt hiszem, pont amiatt, mert szinte csak tátogom, a portrék hangosan kezdik harsogni, higy CSALNAAAA!!!  CSALNAAA!!!
-Csssssss már, a manóba is! Próbálom csendre inteni őket, de csak kinevetnek, hiába néze szúrós tekintettel.
Ahogy Nonó részletezi a szabályokat, bólintok, bár nem látja. Teszünk egy kört, aztán lefutok még este előtt a faluba.
- Rendben, akkor sétálunk egyet, aztán visszakísérlek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Harsogó portrék folyosója

Nagyon igaza van a lánynak. Nem tudom miért, de kezdek egyre jobban bízni benne. Nem tudom. Valahogy két felé húz a szívem, hogy “nem is láttad még ne akarj neki rögtön szerelmet vallani” a másik meg “kicsit beszélgess vele és aztán vallj” próbálok a kettő között találni egy kiskaput. De mintha az a kapu kulcsra lenne zárva és a kulcs pedig elveszett volna.

Túlságosan is igazat tudok adni a lánynak
– Igen sajnos. Néha nagyon nem vagyok meggondolt - miket beszélek?? hogy néha nem vagyok meggondolt???? hiszen soha nem gondolkodom mielőtt beszélek, hiszen mindig ömlenek a szavaim.
– Ő se mondott semmit. Gondolom egyikük se akarta, hogy megtudjam, mert csak rossz sebeket téptek volna fel. Mert… - itt kicsit megakadtam. Elmondjam neki? gondolkodom. Na jó, bízom benne. A fejemet kicsit oda döntöm a fejemet, hogy oda súgjam neki:
- Anyukámat a szülei elítélték, mert a cirkuszban felhasználta a varázslatot. Ezért nem tartják a kapcsolatot. És nem akarta a sebeket feltépni. Fogalmazunk így - na úgy látszik a fogalmazásom is kezd egyre rosszabb lenni. Mi történt velem hat év alatt. Lehet, hogy igaza volt a lánynak… elmosolyodom. A következő mondatára még egy mosoly húzódik a számra
– Hát nem is tudom. Vesztettem… Amúgy meg kicsit magamat is fel akartam mérni mennyi ismerem a sulit… - fel nevetek
– Meg azért illene tudnom csukott szemmel is, hogy mi hol van az iskolában, ha már hat éve itt vagyok. Igen buktam egy évet. Ha érdekel elmondom - nem akarom ezzel untatni, de ha érdekli mesélek. Nincs ellenemre imádok beszélni. Mintha mondtam volna. Lehet, hogy lemaradt. Nevetek egy kicsit a saját gondolatomon. Nem tudom hirtelen mire mondja, hogy csend legyen. Ezért inkább hallgatok. Mert aztán lehet nekem mondja. De aztán elkezdtem hallani a portrékat.
– hallgassatok már el! - szólók rájuk határozottan. Érzem a hatását a szavaimnak. Mert utána olyan csendben voltak, hogy azon még én is meglepődtem, de lehet, hogy csak a saját határozottságomon lepődtem meg ennyire. Ezt nem tudtam eldönteni
– Nem kell őket sajnálni. - mondtam kicsit vigyorogva. Elképzeltem a szemem előtt a portrék arcát (persze a lány arcát is) és tovább vigyorogtam. Végül megszólalt a lány.
Egészen megszoktam a sötétséget. Mert valahogy hirtelen azon kaptam magamat, hogy mintha látnám őt. De aztán bele gondolok, hogy az nem lehet hiszen rajtam van a szemkötő. Csak bólintok egyet az ötletre.
És elindulunk. Közben kicsit beszélgetünk és azon kapom magamat, hogy kint vagyunk a vadőr laknál. (legalábbis nagyon úgy érzem. Valahogy meg csapnak a régi emlékek. Szóval csak megérzés) Nagyon nosztalgikusan tekintek körbe. Még úgyis, hogy semmit nem látok, mégis látom magam előtt az egész tisztást. A házat a füvet a szarkát ahogy rá szegezem a pálcát és A kolbászt, ahogy mozgok, a régi Nonót és a beszélgetésünket is fel tudom idézni ami a mi nap elhangzott. Elmosolyodom és megszólalok.
– Fú, ez nagyon nosztalgikus számomra. Tudod én amikor annyi idős voltam mint te akkor itt voltam. – adom át a tudásomat az elsősnek - És itt találkoztam az első legjobb barátnőmmel. Levitás volt mint te. Angelica Black Wingnek hívták. - kis szünetet tartok
- Azóta ő végzet. – közben vissza gondolok arra a napra.  
Vissza fordultunk. Az utat nem is figyeltem. Hélia néha szólt, hogy éppen merre tartunk vagy éppen figyelmeztettet az előttem lévő akadálypályára. De olyan gyorsan eltelt az idő, hogy az hihetetlen. Közben jól megismertem a lányt. Nem akartam elbúcsúzni tőle, de lehet hamarosan bekövetkezik.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Harsogó portrék folyosója

Persze vannak pillanatok, amikor az ember egyszerűen nem gondolja át, mit tesz, csak megtörténik. Én kiborulok az ilyen pillanatoktól, mert az azt jelenti, nem én irányítok. És valóban az van, hogy amit egyszer kimondasz, azt...azt nem tudod visszaszívni, hacsak nem raksz rá az illetőre egy felejtés átkot. Egyszerűen célszerűbb csendben maradni, amíg nem vagy biztos a dolgodban. SZóval valahol megértem, de roppant bosszantó.
-Hát..nem egészen értem. Vagyis, ha azt az oldalát nézrm, hogy meg nem érdemelt előnyre tett szert, akkor igen, az bosszantó. De azért annyira csak nem, hogy mumus legyen az egész boszorkányság. Egyszerűen nekem ez...fura.
A  festmények a falon hegyezik a fülüket, de már nem kiabálják, hogy CSALNAAA..a folyosón egy pár pillanatig egészen nagy csend kerekedik, annyira, hogy csak a cipőink kopogása hallatszik, aztán meg hogy a lány beszél. AZ a helyzet, hogy most annyira nem igazán érdekel, hogy bukott egy évet. Ha mndjuk egy jobb lábas keléses napomon talál meg, amikor kedvem van cseverészni, akkor bizonyára meghallgatnám, de most..ma valahogy csak egyedül szeretnék lenni megint.
- Csukott szemmel? Miért kéne ismerni a sulit csukott szemmel? Őszinte megdöbbenés ül ki az arcomra, amit ha nem is lát, a hangomon hallhatja.
- Izé, ebből is van később vizsga? Egyáltalán nem ér a fiatalabbat ijesztgetni, és annak a gondolata, hogy ilyen bugyuta kastélyismereti vizsgám is lesz, kissé megijeszt. De nincs is ilyen tantrágy, tuti átver.
- Ennyire azért én sem vagyok szorgalmas.
A folyosót és a kastélyt is elhagyjuk idő közben. Igyekszem magam sem orra bukni, és úgy vezetni Nonot, hogy ne legyünk túl feltűnőek. Ahogy a vadőrlakhoz érünk, megállok kicsit venni egy nagyobb lélegzetet. Mond egy nevet, valami Angelikát, de nem ismerős, de aztán folytatja is, hogy végzett, amire csak némán bólintok.
-Jó, valóban nem rossz hely. Igazából az egész kastély elég menő. Viszont a nem nagy baj, visszakísérlek, van még egy két dolog, amit el kell intéznem.
A zsebemben lévő levelemet megérintem, megvan e még, majd kissé csendesen visszakísérem az új ismerősöm a klubhelyiségébe.
-Örültem a fura találkozásnak. De legközelebb óvatosabban fogadj.
Visszaúton a levelet már majdnem feladtam, de egy rövid sóhaj utn visszacsúsztatom a zsebembe és a könyvtárba vánszorgok vissza csiga lassúsággal. Jaj apa...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

- Mindig ezt csinálják. Elég unalmas lehet az életük, pedig olyan sok festmény van a kastélyban. Simán át is tudnak menni egymáshoz, és elpletykálhatnának a múltról. Bár, lehet, hogy nem akarják felidézni azt, amikor emberek voltak? Már, aki az volt persze. Én sem hiszem, hogy a múlton rágódnék. Ilyen szempontból remélem, hogy szellem sem leszek soha, mert nem szeretnék ízek, illatok nélkül létezni.
- Sajnálom, ez nem volt valami kedves dolog tőle.
Nem is mindig kedves. Egyszer egy lány csak annyit mondott rá, hogy “méhkirálynő”, és akkor nem értettem, hogy ez mit is jelent, ösztönösen a méhek királynőjét kezdtem el keresni, és nem értettem, hogy mit keresne a folyosón, de aztán elmagyarázták, és most már értem. Wessi nem mindig kedves vagy megfontolt, sajnos, ezért sok mindenkinek tud fájdalmat okozni, belőle kiváló portréalak lenne.
- Akkor vele inkább vigyázni kellene, mert nem hűséges. Elég nehéz megfelelő fiút találni.
Pillantok rá elgondolkozva, miközben nem csak az agyam jár, de a kezeim is. Egy mesterművet készülünk alkotni, és itt legalább tudom, hogy miről is van szó. A másiknál vannak problémáim, például, hogy fogalmam sincs, hogy ki a srác, aki szerinte vicces és navinés. Nem sok fiúval beszélgettem eddig, főleg, mert Kornélra figyeltem, most meg próbálok minél több időt tölteni a faluban, és segíteni Barnabásnak ahol csak tudok. Együtt lehetek a húgommal, nem is kérdés, hogy segítek neki ezért cserébe.
- Szerintem imádni fogja, én is imádnám, ha ilyen szép és finom meglepetést kapnék.
Nem is kérdéses, különben is, mindennek, ami házi készítésű sokkal jobb íze van, mint azoknak, amiket a boltban vesz az ember. Az is finom persze, csak az olyan tucat, ebben érződik a másik fél szíve és lelke.
- Holnap akkor kviddicseseket nézünk! Lehetnének kviddicses barátaink, és akkor együtt mennénk velük, mint a többi lány meg fiú, akiknek szintén kviddicses párjaik vannak, és akkor, amikor pizzázni mennek, akkor mennek ők is. Tök szuper lenne!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Elmosolyodom amikor túl önzőnek nevezi magát a nő. Én tudom, hogy képes vagyok az lenni, nem is kicsit. Az elsőszülött gyerek kártya a kedvencem, mégis csak majdnem egy évtized szorult közém és az öcsém közé. Egy pocsék és sivár évtized, de attól még ott van. Az önző jelzőt könnyen magamra veszem, a hermosára nézve pont nem jutna eszembe. Semennyit sem értek a baletthoz, egyszerűen csak elhiszem neki, hogy azon a terepen önző, de éppen egy rakás árvának süt két cukrászdányi süteményt. És kérdez. Sokat.
- Változó mennyire látok messze. Apróságok gyakrabban jönnek, rövidebb intervallumokon belül. Ami jelentősebb, az előfordul, hogy többszörös köröket lefutva forrja ki magát. Esetleg észre sem veszed, amíg benne nem vagy a helyzetben - biztosan nem fogom tudni megválaszolni neki az összes kérdést.  - A többit majd az órámon meghallgatja Senorita Krise - főleg mert egyszerre egy valamire tudok figyelni. Néha arra is nehezen. Ez a valami most a megégetett keze.
Tincsek mozdulnak ahogy megingatom a fejemet. Bőven gurult elénk elég kihívás, ha tovább tetőzzük ledobom a láncot és csak lefekszem aludni. Szélesedő mosollyal hallgatom, ahogy tervezget és átforgatja a napomat, hogy vele menjek.
- Tízre vége az órámnak - emelgetem rá a szemöldökömet, mert ez akkor meg van oldva. Amúgy sem szívesen lógnám el az első óráim egyikét. Egy hét múlva már egészen mást fogok mondani. Halkan hümmentek. - Attól elmehetünk együtt lakást keresni - mindkettőnknek szüksége van rá, pontosabban mindhármunknak. Ha Andrés nem is tud velünk jönni, mielőtt végleg rábólintok és aláírom a szerződést majd elrángatom magammal. Hirtelen rántom vissza a kezemet, meglepetten pislogok a mujerra.
- Ay… - rázom le az ujjaimat, pedig szinte meg sem éreztem. A szavai végén fél szemöldököm emelkedik, vigyorom terpeszkedik el. - Szeretném - csípőmmel dőlök a pult szélének. - Jó fiú leszek, kivárok addig - bólintok is mellé. Azért a krém még kap tőlem egy oldal pillantást. Na, majd ha elfordul.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Figyelmesen hallgatom őt, a gondolataim a hirtelen jött fájdalomról egészen megszűnnek. Sosem érdekelt a jóslástan, mert sosem volt olyan az életemben, aki elhallgattam volna ezzel a témával kapcsolatban. De, ahogy ő beszél róla, tényleg érdekessé teszi, és szívesen kérdeznék még százat, ám helyette elpirultan leszegem a fejem.
- Akkor hallottad, hogy nem engedték, hogy módosítsam.
Ez egy kellemetlen beszélgetés volt, én könyörögtem Francinak, ő nem engedett, sőt, közölte, hogy ha három perccel korábban érek oda, akkor még lett volna esélyem, mert az egyik évfolyamtársam az utolsó pillanatban esett be, hogy elvigye az egyetlen szabad helyet a tárgyak közül. Karma, egészen biztos, hogy karma.
- Nem is ütöttem nagyot, ez férfidráma.
Emelem a plafonra a tekintetem, de közben vigyorgok, aztán egy pillanattal később már gyanúsan nézek rá, mert nem tetszik nekem ez a mosoly. Vagyis de, nagyon is tetszik, csak a jelentése kezdi el megint felforrósítani a bőröm. Mosolyog, mit mondtam, mit válaszolt?
- MERLINRE CARLOS, NEM ÚGY GONDOLTAM!
Sikítok fel riadtan és zavaromban hátat fordítok neki vörös fejjel, hát mit képzel, de tényleg, hogy én azt gondoltam, hogy? NEM! Eddig nem gondoltam azt, hogy, de most már persze előttem van az, hogy de. Hát nem hiszem el! Szerintem életemben nem voltam olyan rákvörös, mint most, és szívem szerint bemosnék neki egyet, mert úgy mosolyog. És még azon agyalok, hogy nekem mi bajom, hát erre hogyan nem lehet reagálni?
- Remek.
Próbálok nem rápillantani, ahogy a muffinokhoz lépek, amikhez habzsákba töltök több színű krémet, és ahogy elkezdem nyomogatni őket kifelé, úgy lesznek szivárványosak.
- Um, egy kérdés, tudtad, hogy Farkasházy az egyik diákjával járt? Most már nem a diákja persze, mert már kijárta az iskolát, de nyílt titok volt, hogy együtt vannak. Nagykorúval nem bűn. Csak mondom. Ha tetszene neked valaki, aki diák.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Ujjaimmal hajamba túrva bólintok egyet. Annak ellenére, hogy úgy volt leadja a tárgyamat, ebédszünetben egy pletykás ügyintézőtől kellett megtudom, hogy erre a tanévre a diákom marad. Annak ellenére, hogy abban egyeztünk meg távol maradunk egymástól most annak ellenkezőjét űzzük. Pedig nem kellene, aztán még csapkodni kezd és a szemtelen megjegyzésem után szinte várom a második csapást. Helyette viszont édesen elvörösödik, a hangjából süt az ártatlanság én viszont kihasználom, hogy zavarában elfordul is rámegyek a pisztáciás krémre. Egy teljes másodpercig tudtam jófiú lenni. Még jó, hogy nem ígértem csak kamuztam. Oldalra nyúlok, ujjammal kanalazok a tetejére és egy gyors mozdulattal, mielőtt összkenem a cuccomat, a számba kapom. Az ízek és a habos könnyedség miatt, a munkálkodásától alig hallhatóan hümmentek. Bármennyire kívánok többet, nem nyúlok bele ismételten, ennek a legfőbb oka a téma amibe a Hermosa lendületesen és borzasztóan átlátszóan vág bele. Két oldalt támaszkodom magam mellett, fejemen mosoly ahogy kissé lehajtott fejjel, tincseim mögül figyelem Esthert a barnáimmal amíg beszél, és utána is egy jó hosszú pillanatnyi csendben.
-Tudok róla, igen. Nem beszél róla sokat, de tudtam - tekintetem az finom kezeire eresztem, amikkel precízen mozdul, hogy a süteménye úgy nézzen ki ahogyan szeretné. Nagyon különbözünk egymástól, mégis hasonló dolgokra vágyunk. - Esther, valamiért megbízom benned, szóval elmondom, de maradjunk köztünk. Tényleg tetszik egy diákom - hiába rezzen ajkam sármos mosolyra, hangom selymes és komoly. Arrébb lépve nézek végig a már kész, színes, szebbnél szebb süteményeken. - Egyelőre még semmi komoly, de megbeszéltük, hogy a héten találkozunk. A hétvégén elviszem egy rendes randira mert nem érdemel kevesebbet… tényleg, bueno, te jobban ismered a várost - fordulok felé mintha csak patrónus villant volna a fejem felett. - Szerinted minek örülne, ha hova vinném? - ajkamba harapva méregetem tovább a süteményeket pedig fejben erősen gondolkozom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Én sem tudom pontosan megindokolni, hogy miért bízom benne. Van valami megmagyarázhatatlan az egész lényében, ami olyanná teszi, mint akire egész életemben vágytam. Így hát, amikor azt mondja, megbízik bennem, olyan otthon érzés fog el, természetes pillanat, így érdeklődve fordulok felé, és bár ne tenném, mert hirtelen olyan szomorúság fog el, amiről nem is tudtam, hogy létezhet.
- Oh…hát…oh. Szóval, az attól függ, hogy mennyire szeretnél vele kettesben lenni.
Ez most komoly? Tényleg képes vagyok erről beszélni? Zavartan piszkálgatok egy muffint, aki sehogy sem akar a többiek közé beférni. Ennyire félreértettem? De ő tudja, hogy hogyan érzek, hiszen kimondtam. Ez annyira kínos!
- Ha olyan hely, ahol ketten lennétek, a csónakház vagy a stég a víznél, mind a kettő meghitt, rejtett. Még nincs olyan meleg, hogy mások oda menjenek. Néha megállok ott, amikor futok, nagyon szép, romantikus. Napközben is, meg este is, csillagleséshez, például. De, ha már csillaglesés, és esetleg a kastélyban bűvölnéd el, akkor a csillagvizsgálónál van egy trükk, amivel ki lehet jutni a tetőre, mivel az a legmagasabb pontja a kastélynak, szinte olyan, mintha elérhetnétek az eget. Én ott szoktam meghozni a nagy döntéseimet, ha gondolod, megmutatom, hogyan lehet kijutni.
A saját vágyaimat mondom neki, hogy elvigyen valakit? Kit? Az agyam pörgeti az arcokat, többeket is kiemel, fogalmam sincs, ki lehet, de nem kérdezhetek rá, az furcsa lenne. Nagyon  furcsa. Nem mintha ez a mostani helyzet ne lenne az.
- Ha emberek közé mennétek, akkor szerintem a Pillangóvarázs. Ott is vannak elbújós részek, de lehet rendelni. A csónakházhoz én mindenképpen piknikre készülnék, itt meg lehet venni a dolgokat. De, um, ha elmondod, hogy milyen a diákod személyisége, talán tudok jobban hozzá illőt ajánlani.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

A pisztácia íze még ott van az alsó ajkamon, amikor szemem sarkából nézek a hebegő nőre. Jobban felé fordulok, nagy, sötétbarna szemeimmel kíváncsian vizslatom mi lesz a folytatás. Szélesen elvigyorodom, miközben közbeszólok:
- Mucho. Nagyon is kettesben lennék vele hermosa - ez az infó nem veszhet el miközben magamban világi jól szórakozom rajta és a muffinon amit piszkálgat. Nagyjából négy romantikus regényre való muníciót terít elém, hogy még akkor választhatok is. Ismét rájövök, hogy még nem találkoztam olyannal, mint ő és ettől a vigyorom visszafogottabb mosolyra vált.
- Még én is csak most kezdem kiismerni, de szerintem ez mind totalmente illik hozzá. Hozzám kevésbé, de miatta bevállalom ha már folyamatosan okot ad rá, hogy egy baromnak érezzem magam, mert lassan hagyom kicsúszni a kezeim közül - közelebb lépek Estherhez, az előtte lévő muffinokat arrébb tolom. Ujjbegyemmel simítok végig a puha, porcelán színű bőrön egészen végig a karján, végül az egyik megszökött, össze lisztezett tincsét simítom a füle mögé. Kezemet visszahúzva támaszkodom a pultra, ahogy a hermosa felé dőlök, tekintetemet az övébe fúrva és arcomon játékos mosollyal kérdezem. - Akkor a hétvégén ráérnél? Ha tetszene neked valaki, aki nem diák.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Megint olyan képek villanak be a lelki szemeim elé, amiknek nem kellene, mert sem az idő, sem a hely, sem a tény, hogy van a közelben egy lány, aki tetszik neki, nem alkalmasak arra, hogy én róla ábrándozzak. Nem is szoktam ábrándozni, biztos, hogy ez valami bűvölet, valaki a bolondját járatja velem, nekem pedig józan gondolkodásúnak kell maradnom. Pontosabban józan gondolkodásúnak kellene lennem, de már eddig sem ment, most pedig, ahogy közelebb lép hozzám, biztos vagyok benne, hogy végleg elvesztem. A térdeim megremegnek, és nem hittem, hogy ez valóban létező jelenség, azt gondoltam, csak a regények főszereplőinek túlzó reakciója, de most nagyon szerencsés, hogy van itt egy masszív faasztal, amire észrevétlen tudok támaszkodni.
Nem csak közelebb lép, de meg is érint, és érzem, ahogy az érintése nyomán egyre libabőrösebb leszek, a végén már a lábujjam hegyétől a fejem búbjáig érzem, ahogy átjár az érzés, és nem tudok nem rá nézni, a szemeibe. Az ajkaim valahol a mozdulatsor elején elnyíltak már, és amikor a hajamhoz ér, amikor ujjai a fülemet érintik, egészen biztos vagyok benne, hogy ez lesz az utolsó dolog az életemben, mert a szívem olyan hevesen ver, mintha a következő pillanatban felrobbanna, és azzal bevégeztetne. De nem, szerencsére utána is lélegzem még, ez fontos, hiszen a következő mondata leleplezi, én pedig lassan, de biztosan fel is fogom, hogy mit mondott, és megkönnyebbülésemben, szégyen, vagy sem, de ahogy elmosolyodom, a szemeim is párásabbá válnak. Ez nem volt szép dolog.
Most rajtam a sor, hogy viszonozzam mindazt, amit nekem okozott, és bár nincs sok közöttünk, én is teszek egy lépést felé, így a felsőtestünk összeér. Ujjammal az ajkára simítok, lassan végighúzom, majd elemelve onnan, megmutatom neki a bizonyítékot, mely odatapadt, és amely elárulja, hogy egy komisz kölyök, aki beleevett a pisztáciás krémbe. Az ujjamról a kis krémet lenyalom, úgy, hogy közben végig a szemébe nézek, majd lassan megingatom a fejem.
- Rá, de csak egy feltétellel. Mivel holnap olyat csinálunk, ami nekem fontos, ezért csak akkor mondhatok igent, ha a hétvégén olyat csinálunk, ami neked fontos, ami rólad szól. Szeretnélek megismerni, és nem csak kívánni téged. És szeretnék türelmes lenni, nem butaságokat csinálni, mert elveszítenélek, ezért szépen kérlek, hogy most menj el.
Mert ha nem teszi, akkor bizony baj lesz, akkor nem fogok tudni távolságot tartani, hiszen most is érzem a forró leheletét az arcomon.  
- Holnap találkozunk.
Ígérem, és gyorsan puszit nyomok az arcára, mielőtt teljesen elpirulva elfordulnék tőle, hogy folytassam a süteményeket, és reggel ne egy karikás szemű nő várja őt. Érzem, ahogy mozdul, és mivel engedelmesen elsétál, megengedem magamnak azt a luxust, hogy amíg el nem tűnik a szem elől, a fenekét fixírozzam. Ha esetleg visszanéz, amit remélem, hogy nem tesz, akkor nem láthat mást, mint azt, ahogy kiskutyásan oldalra billentett fejjel, az alsó ajkamba harapva nézem őt.

    

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Bonnie szavai a festményekről elgondolkodtattak, bólogattam is a gondolatmenetére. - Igen, ez könnyen meglehet, inkább foglalkoznak másokkal, mint hogy a saját életükkel vagy emlékeikkel foglalkozzanak. Pedig, ha fellapoznánk a történelemkönyveket, biztosan találnánk szaftos pletykákat róluk is - jegyeztem meg, s fel is merült bennem a gondolat, hogy ha legközelebb valamelyik portré pletykát indít rólam, akkor felolvasom a folyosón a róla szóló múltbeli sztorikat, hátha akkor majd észhez tér.
- Ne is mond, szellem én sem szeretnék lenni, szerintem ez nekik is rossz, és valószínűleg valami oka van annak, hogy itt ragadnak, talán valami megoldatlan ügy. Ha elmegyek, menjek tisztességgel és békével, ne kelljen nekem még ötszáz évig itt repkednem - fűztem hozzá, egyetértve azzal, hogy milyen rossz is lehet ez a szellemlét.
- Áh, szerencsére lepereg. A Prambergeren nőttem föl, ott megedződtem már, nem fogok összeomlani egy olyas valaki véleményétől, aki még csak nem is ismer - vállat vontam, nem feltétlen tartottam rossz embernek Wessit, hisz nem ismertem, de az már messziről sugárzott róla, hogy van benne rosszindulat és komplexusai lehetnek. - Hát igen, csak akkor fuss össze a Létaival, ha kalandra vágysz - jegyeztem meg nevetve Bonnienak, majd megcsodáltam a tortát, amit sikerült összehoznunk ebben a pár órában.
- Na ezt nem felejtem el, mikor is lesz a szülinapod? - kérdeztem nevetve, úgy, mintha nem tudnám, pedig nagyon is jól tudtam, és már volt is ötletem arra, hogy majd mivel is lepjem meg.
- A családi receptek a legjobbak. Legközelebb megsüthetnénk a nagyim almás-rácsosát - mondtam lelkesen, szerencsére Bonnie szeretett sütni, meg én is, és ilyenkor mindig jókat tudtunk dumálni.
- Benne vagyok! - lelkesedtem az ötletért. - Hjajj Bonnie, bevallom, hogy én tök szívesen lennék szurkoló is. Tudod, pom-pomokkal, szép ruciba öltözve. Ha benne lennél, meg találnánk még pár lányt, akkor akár csinálhatnánk egy ilyen szurkolócsapatot is. Vagy ez szerinted hülyeség? - elgondolkodva pillantottam rá, közben még gyorsan rendet raktam, hogy szép tisztaságban hagyjuk magunk mögött a konyhát.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Zalán lassú felfogása nincs ínyemre, ez még akkor is látszik az arcomon, mikor kiérünk a nagyteremből, hogy a bejárati csarnokban szembe is forduljak vele.
- Na végre - fűzöm hozzá kissé idegesen. - Kicsit előbb is rájöhettél volna, hogy mi van.
Esküszöm, hogy ha még pár pillanatot el kellett volna töltenem a viháncoló kamaszok között, nem álltam volna jót magamért. Nem mintha nem tudnék én is néha megfeledkezni magamról, de ez nem az a nap.
- Tegnap az edzés után alig tudtam megakadályozni - szűröm fogaim között, igyekezve a legkevesebb konkrét információt kimondani, arra az esetre, ha valaki azzal szórakozna, hogy minket hallgat. Most viszont nem érzem úgy, hogy sok időm lenne, hogy kerülgessem a tárgyat. - ...azt, amelyiket már láttam melletted. De most éjszaka... nem az volt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Kicsit nagyobb lépésekkel próbált meg felzárkózni hozzá és megért fékezni, mikor ráfordultak. Maradék lendületét használta fel, hogy még időben hátradőlhessen tőle. Amúgy sem nyújtott most Theo arca kellemes látványt közelről.
 - Ez... gondolom jó hír - nyögte ki óvatosan. Félt a választól, így megpróbálta tovább magyarázni, mintha az segítene a helyzetén. - Ezt akaruk elérni. Hogy ne random jöjjön rád a roh... - elharapta a mondatot, amikor pár navinés özönlött be a főbejáraton. - Szóval az.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Ezt akartuk volna elérni? Pár pillanatig csak bámulok a másikra, majd végül megrázom a fejem, egy csúnya tekintettel kísérve az elharapott elszólásra. A diákok belépnek a csarnokba, s míg elhaladnak mellettünk, el is hallgatok.
- Nem érted - ellenkezek fojtott hangon, kezeimmel hevesebben gesztikulálva, mint egyébként tenném. - Mielőtt ez volt éjszaka, volt egy... a másik. És nehezen tartottam vissza. Nehezebben, mint szoktam. - Szinte hebegem. A kezemben maradt bögrében a kávé egyre nagyobb hullámokat vet, lassan kockáztatva, hogy kicsapjon a peremen. - És este sem a bogolyfalvás volt, hanem...
De hiszen én akartam, nem igaz? Hogy kontrollálhatatlanul megtámadjanak a képek álmomban. Úgy, hogy semmit sem tehetek ellene...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Az nagyobb aggodalomra adott okot, hogy a fiú már nem mutatta nyűg jeleit, az ingerültséget is mintha kifújta volna a szél az ajtón.
 - Másik - ismételte még nagyobb értetlenséggel. Mit szóljon még hozzá ehhez, amikor őt egyetlen egy gyötri évek óta?  - De ugye nem... Nem hasonlít az enyémhez? - nézett jelentőségteljesen a szemébe.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Bár óvatosan kellene ezt a témát megközelítenem, főleg akkor, mikor egy ennyire nyilvános helyet választunk a beszélgetésre, a rajtam eluralkodó érzéseket mégis elég nehéz kordában tartani. Szemeim szinte kiguvadnak, ahogy a levitásra nézek.
- Elindult felém - mondom halkan. - Csak villanások. De azt hiszem, elindult felém az asztalon. Lassan.
Hát döntse el ő, hogy hasonlít-e az övéhez. A gyomromban lévő görcs, mellyel keltem, s azóta is kínoz, nem tudom, miről árulkodik. Persze nem is tudom, mit hittem. Hogy majd megfordul, s másfelé indul el? Hogy majd nem törődik velem, hogy majd nevetni fogok a dohos szobában az ismeretlen hanggal együtt? Hogy valamiféle viccnek vagyok épp tanúja? Ez azért elég valószínűtlen opció volt mindig is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Akármennyit is viccelődött vele, nagyon nem tetszett neki, hogy Theodore szemmel láthatóan kontrollt vesztett önmaga felett. Még mindig teljesen a hatása alatt volt a látomásnak, a hülye is látta volna rajta.
 Ráfogott Theo vállára, hogy beterelje a hatalmas nyitott ajtószárny mögé sietősen, mert nem járja, hogy a többi diák szeme láttára hozakodjon elő a saját aggodalmaival. Végigmérte mégegyszer a rellonost és gyors mozdulattal fogott rá a kávéscsésze peremére, hogy kiemelje azt a remegő ujjai közül.
 - Bántott téged? - faggatózott tovább.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Az ajtószárny mögé húzódunk, Zalán keze a vállamon, s a bögre, melyről el is feledkeztem már, kikerül a ujjaim közül. Viszonzom pillantását, s nekem fel sem tűnik, de szinte kapaszkodom a tekintetébe. Kérdésére kiráz kissé a hideg.
- Nem - lököm ki a választ kapkodva, ahogy idegesen a hajamba túrok. - Még nem. Csak lassan elindult, azt hiszem. De nem láttam rendesen, mert mindig csak egy-egy képszakadásnyi időre... jelent meg. - Halkítom le a hangom a végén. - Azt sem tudom, fog-e. Egyelőre nem fájt semmi.
A vak is láthatja, hogy szükségem van Hollósi jelenlétére ebben a pillanatban. Hogyan is siklanék el afölött a részlet fölött, hogy életemben először végre folytatódott egy látomás?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

- Én örülnék, ha ez így is maradna. - Nem szereté ha már egyel többen lennének az iskolában, akik azzal a tudattal kelnének minden áldott nap, hogy valami baljóslatú ómen lebeg a fejük felett. Vonásaiból próbált még valami hasznosat kihámozni, de nem jutott vele előrébb.
 - Figyelj, mondhatod, hogy hülye vagyok, de... ez előrehaladás. Azt hittem, hogy felkészültél rá. Hogy talán nem fog tetszeni, amit majd látni fogsz. - felelte csendesen. Elbaszott egy vigasztalás, de abban a pillanatban ő is csak ennyire volt képes.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

- Hát, én is - szűröm a fogaim között. Nem lenne rossz, ha csak... nem is tudom, miért indulna el felém az állat. Csak mert épp arra volt dolga.
Szavai talán kissé lehorgonyzó hatással vannak rám, de mégse mondanám, hogy annyira megnyugodtam. Lassan megcsóválom a fejem, miközben még mindig rászegezem a pillantásom.
- Szerintem erre nem lehet igazán felkészülni. - Persze, hogy nem. Hiszen Zalán sem tud igazán felkészülni az ő jövőjére. Ki lenne képes erre? Megbirkózni mindezzel? - De... igazad van... előrehaladás. - Nyelek egy aprót.
- Csak el akartam mondani. Hogy tudd, mi van.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Amikor Theodore a kviddicspályán mondott neki, merőben ellentétes volt a mostani válaszával. Most a saját bőrén tapasztalhatta meg. De Zalán ettől nem érezte jobban magát, hogy most már ő is érti, sőt.
 - Ha - kezdte egy elnyújtott csend után. - Ha szeretnéd, akkor nem kell tovább kísérleteznünk vele. Ha nem merülsz ki annyira, akkor valószínűleg megint - normális lesz minden, akarta volna mondani, de fegyelmezőn harapott bele alsó ajkába, mielőtt kiejtette volna. - Könnyebb lesz kezelned.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Zalán felvetését is hosszabb csend követi - a csarnok zsivaja és a légzés persze megtöri. Mögöttünk egy csapat eridonos halad el, talán a konyha felé, hogy egy kis extra adag reggeliért puncsoljanak a manóknál, ki tudja. Nevetnek, és hangjuk megtölti a csarnokot pár másodpercig.
- Ne, csináljuk - csóválom a fejem lassan. - Csak... nem arra a jelenetre számítottam álmomban. Hanem a másikra. Azt reméltem... - hogy végre megfordul. De persze nem ez történt. - Csináljuk. Haladni kell előre.
Kezeim talárom zsebébe mélyesztem, még egy sóhajt is hallatok a döntés meghozatala után. Senki sem mondta, hogy könnyű út lesz, nem igaz?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Feszülten fújta ki az addig visszatartott levegőt. Jelen esetben nem tudta, melyik lenne itt a jó válasz Theonak.
 - Oké - suttogta végül, inkább magának, mint a rellonosnak. - De ha bármikor úgy érzed, hogy sok, akkor befejezzük.
 Lenézett a keze tartalmára, majd bocsánatkérően nyújtotta vissza a kávét neki. Talán most már nem áll fent a veszély, hogy kiborítja.
 - Nem akarom, hogy megbánd.