Dana Straw Berry
INAKTÍV
°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie°
RPG hsz: 622
Összes hsz: 1355
|
Úgy tűnt, hogy ez egy nyugodt este lesz, a konyhában sem volt már igazán forgalom, ami érthető is volt. A többi prefitársam bőszen megdolgozott a rangért vagy épp mást csinált, én pedig vacsorázással töltöttem az időt. Mostanság amúgy is kitolódott nálam minden, járőrözések alkalmával pedig általában még a "műszak" megkezdése előtt betoltam valamit. Szuper volt, hogy kineveztek prefinek, mert így sokkal nagyobb volt a mozgásterem, mint valaha, és nem kellett aggódnom amiatt se, hogy tilosban mászkálok épp. Már majdnem megettem a kajám felét, mikor valaki hirtelen betért a konyhába. Rögtön felismertem a háztársamat, de a világért se jutott volna eszembe a neve. Vajon hogy hívják? Morfondíroztam magamban, miután köszöntem neki, de gondolataimat megzavarta azzal, hogy elkezdett mentegetőzni. Elég merev, szabálypárti szöveget vágott le, egyből kiderült, hogy itt bizony nem az alvajárásról volt szó, tudta, hogy tilosban jár.
- Mondták már, hogy rosszul hazudsz? - sandítottam rá komoly tekintettel, majd az szemben lévő ülőalkalmatosságra mutattam bátorítóan.
- Semmi gond, ülj le, ha gondolod, nem harapok. Nekem se kéne itt lennem amúgy, szóval nincs bünti - vontam meg a vállam, majd folytattam jóízűen az evést. Világosan elmondtam neki, hogy nem számíthat tőlem semmi rosszra, szóval, ha kedve tartotta, leülhetett hozzám kajálni valamit. Úgy tűnt, hogy a manók is felvillanyozódtak a kései vendég láttán, mert rögtön ott termettek körülöttünk, hogy felvegyék a srác rendelését.
- Egyébként Dana vagyok - tettem hozzá, majd ittam egy kortyot az ásványvizemből, reméltem, hogy én is megtudom így a másik nevét. Azt ugyanis nem tudtam, hogy arcól ismer-e csak vagy a nevemet is tudja talán, de az világossá vált számomra, tudott a prefektusságomról. Mondjuk ez annyira nem lepett meg, mert szinte mindenki tisztában volt vele, hogy kik voltak a házuk prefektusai.
|
|
|
|
|
Isaac Matthew Philips
INAKTÍV
Melankolikus emo-punk, éjféllovag pálcikaember
RPG hsz: 192
Összes hsz: 2385
|
Dana Straw Berry
Soundtrack / 00:05 am Nah, ennyit arról, hogy olyan vagyok, mint egy macska az éjszakában. Mint egy árny, amit sosem veszel észre. Mint egy szeles szellem. Vagy szellemes szél. Na mindegy, most nem voltam egyik sem. Csak egy szerencsétlen idióta, aki lebukott. Otthon ugye nem kaptam különösebb fenyítést az elböffentett alvási szokásaim miatt, így sosem voltam rászorulva, hogy megerőltessem magam és egy hihető kifogással tudjak előrukkolni a lebuktatómnak. Na de lám, mindennek eljön az ideje egyszer, ezúttal lelepleződtem. Sajnos még elugorni és elrejtőzni sem lett volna esélyem, mert mikor beléptem, tekintete egyből rám szegeződött. Az egyszerű, már minden filmben valaha ellőtt alvajárós dolgot. Saját bevallásom szerint nem is adtam elő olyan rosszul, sőt! Már éppen fordultam volna sarkon, kínos vigyorral az arcomon a ki- és bejáratot egy személyben megtestesítő ajtó felé, sőt, már végre is hajtottam a 180 fokos fordulatot, mi több már az első kivezető lépést is majdnem végre hajtottam ám a prefi csaj megsejtette, hogy hát akarom. Basszus.
Kérdésével egy időben fordulok meg, olyan fejjel, mint akit orrba vágtak, ám miután felfedi, hogy nem szándékozik hozzám vágni egy büntetést, az arcizmaim elengednek, kivéve a szemöldököm. Az úgy felszalad, mintha krokodilok volnának alatta.
- Ah, várj csak, a holnap reggeli baglyomban fognak értesíteni az Oscar-jelölésemről. - ironizálok, miközben megindulok a szék felé, amire az imént mutatott. Mialatt helyet foglaltam, néztem, ahogy a késői vacsoráját tünteti el a tányérjáról. Ahogy leteszem magam, egyből manó-sereg jelenik meg, érdeklődéstől csillogó szemmel. Én pedig csak elkerekedett, tanácstalan tekintettel tudok egyenlőre csak válaszolni. Ahogy erőlködök azon, hogy kitaláljam, mit eszek, lassan megindul a fejem jobbra-balra, s felfúvódott arcomból kiengedek egy nagy kupac levegőt. Végül kinyögöm.
- Ahm, én asszem egy vega burritot eszek, fekete teával. - rendelek kissé kétes hangon, bizonytalanságom pedig az arcomon is kivehető. Ez egy random kívánság volt. A manók köddé válnak mellőlem, szóval már minden figyelmemet a vacsora partneremnek szentelhetem. Ő meg is nyitja a beszélgetést egy bemutatkozással, ami jó, mert habár voltak halvány emlékeim, hogy hogy hívják, de azért jobb az elején letisztázni nem ám a mondat közepén például izomból benyögöm, hogy Dia, vagy mi?
- Azért, akkor jól emlékeztem. Lol, ez új, emlékszem valamire! - csóválom felé a mutatóujjam hunyorogva, ám a második mondatnál csak elnézek mellette, hogy ilyen kis "mellékes megjegyzésnek" állítsam be a poént - Én meg Matt, önjelölt zenész és már évek óta felfázásra pályázó, örvendek! - kacsintok közép- és mutatóujjammal szalutálva, utólag belegondolva, hogy az utóbbi jelzó lehet nem ugyanúgy fog landolni, mint ahogy azt én kigondoltam.
- És... meló-szünet? - próbálok érdeklődni finoman afelöl, hogy hogyhogy nem a folyosókat járja ilyenkor?
|
|
|
|
|
Jáger Sára
INAKTÍV
RPG hsz: 36
Összes hsz: 142
|
TheonVisszamehetne, mondván, hogy a partnere nem bukkant fel a megbeszélt időben, de valójában nem érez késztetést a másik bemártására, sem arra, hogy csak úgy visszaballagjon az Eridon toronyba, így a további fennmaradó percet telefonozással üti el, a messenger üzeneteit pörgeti végig és válaszol az egyik csoportbeszélgetés legutóbbi üzeneteire. "Holnap raid? Muszáj gyakorolnunk a Scavenger Hunt-ra." A Félkövér olvasatlan üzenet kilóg a többi közül, ujjával rábök és szűkszavúan visszagépel. "Ok." Az ajtó dörrenésére néz fel ebből a tevékenységéből és alighoz rányom a küldés gombra el is rakja inkább az eszközt.
- Csá. - Nem biztos benne, hogy csak egyszerűen nem akar vagy nem tud ÉS nem akar reagálni a váratlan bókra, bár a végeredményen ez végülis nem változtat. Inkább ignorálja, az kényelmesebb. Megfogja Theon kezét, határozottan és egyelőre még türelmesen leveszi a karjáról és visszapakolja a srác törzse mellé. Nem rángatja, nem szorít rá fájdalmasabban, de a szándék tiszta és egyértelmű.
- Mire gondolsz fun dolog alatt? - Nem feltétlenül ellenérdekelt abban, hogy ne kelljen céltalan köröket róniuk a folyosókon és netán összefutni diákokkal, akiknek amúgy is csak maximum jelképes büntetéseket osztanának ki, ha egyáltalán osztanának.
|
|
|
|
|
Dana Straw Berry
INAKTÍV
°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie°
RPG hsz: 622
Összes hsz: 1355
|
- Áh, akkor tudom már, honnan is vagy ismerős. Te nyerted el a legjobb férfi főszereplőnek járó Oscar-díjat. Gratulálok! - álltam fel színpadiasan megtapsolva őt, majd egy széles vigyort elejtve felé visszaültem a helyemre. Közben a fiú leült hozzám, én pedig vígan toltam be az arcomba a finom bolognait.
- Hmmmm... mexikói étel, remek választás - sandítottam rá, miután lenyeltem a számban lévő falatkát, melyet aztán ásványvízzel öblítettem le. Anyámtól megtanultam, hogy teli szájjal nem beszélünk.
- Ezt örömmel hallom, akkor nincs még szükséged arra a bizonyos mugli gyógyszerre. Hogy is hívják? Cavinton? Egyszer hallottam az egyik barátnőmtől, hogy az egyik ismerősének ezt kell szednie, uhhhh, szegény - ugrattam a fiút vidoran, reméltem, hogy nem vette személyes sértésnek a humoromat, és értette a viccet. Már, ha egyáltalán ismerte azt a gyógyszert...
- Örvendek, Matt! Milyen zenében utazol? - kérdeztem tőle mosolyogva, majd egy újabb adag tésztát vettem magamhoz, aztán elégedetten eszegettem. Nagyon finom volt a kaja, azon gondolkodtam, hogy talán még valami nasi is belém férne a végén.
- Mondhatjuk úgy is. Kell az energia a jó munkához, éhesen azért mégsem róhatom a folyosókat - néztem a srácra, majd elnevettem magam. Végül is rátapintott a lényegre a kérdésével... valóban a folyosókat kellett volna rónom, de semmi kedvem nem volt hozzá, inkább úgy döntöttem, hogy eszem valami finomat. Ez azért mégiscsak jobb időtöltés.
- Na, és te mi járatban errefelé? Megéheztél így estére? Vagy csak unatkoztál? Megértem, én is unaloműzés gyanánt csináltam magamnak programokat anno esténként - közöltem vele, majd eszembe jutottak azok az idők, mikor még nem voltam prefi. Ó, azok a régi szép idők, mikor még résen kellett lennem nagyon, nehogy lebukjak a tilosban járás miatt.
|
|
|
|
|
Lena Felagund
INAKTÍV
Iskolasokadik
RPG hsz: 87
Összes hsz: 461
|
DanaEgy franciának a palacsinta ugyanolyan mennyei fogás lehet, mint egy magyarnak, de most kettős célja lesz a főzőcskének. Danával beszültünk össze egy közös kalandra a konyhában, hogy bebizonyítsuk, érdemesek vagyunk a bizalomra, hogy fejlődött a tudásunk és satöbbi. Bal kezemben két tojást egyensúlyozva, jobb kezemben bőrpóráz, végén egy Tücsökkel. Ki kell ábrándítanom a kedves olvasót, nem a Pinocchio béli bölcs tücsök vezetődik megalázva egy pórázon, hanem a Levita kutyája, egy border collie. Sajnálkozva pillantok Danára, mikor találkozunk. - Bocsi, de vagy lemondom a mai sütést, vagy elhozom. - Lemutatok a lelkes jószágra. A szeme sem áll jól. Pajkosan csillognak barnái, kölyök lelke rosszaságon töri a fejecskéjét. Félve hoztam el, de nem volt mit tennem. - Én vagyok ma a soros. Nem tudtam elcserélni. Ágota a járőrözésre hivatkozott, persze tudom, hogy olvas valahol. Lotti rajzol, Kardos, meg csak Kardos. Reménytelen - vonom meg a vállaimat, a tojásokkal még mindig egyensúlyozva. Rozáliát is megkérdeztem, de gyengélkedik a Gyengélkedőn. Ha jól belegondolok, szánalmas a helyzet, mivel a múlt héten őt helyettesítettem a vigyázásban, mert akkor is beteg volt. Mélyet sóhajtok, jelezve, hogy nem egyszerű az élet, de itt vagyok, és remélem, hogy Tücsök ezúttal ne csinál ostobaságot. Persze neki minden csak játék, de engem vesznek elő, ha kárt okoz. Szép kis kilátások futnak át agyamon, ahogy letekintek a kis kópéra. Meg kell zabálni. Cuki kis dög. - Na, nekilátunk? Sikerült tejet szerezned? - Lepakolom a tojglikat, aztán tál után kutatok a szekrényekben. Tücsök elmélyülten szaglászik...egyelőre.
|
|
|
|
|
Dana Straw Berry
INAKTÍV
°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie°
RPG hsz: 622
Összes hsz: 1355
|
Már nagyon vártam a mai nap eljövetelét, hiszen megbeszéltük, hogy sütünk majd valami finomat. Lena mindig is nagyon jó barátnőm volt, hiszen együtt töltöttük a karácsony előtti időszakot, plusz bájitaltanból is rengeteget segített nekem. Sok mindent elmondhattam neki, amit másnak nem mertem, úgy éreztem, hogy ő mindig megértett, olyan dolgokban is, amelyek terén talán más nem értett volna velem egyet. Legutóbb együtt tanultunk a könyvtárban, éppen a bájitaltan próbálta megértetni velem, amely egyáltalán nem volt egyszerű számomra. Anno még korrepetálást is kértem ebből a tárgyból, most pedig, hogy kiderült, hogy az egyik legjobb barátnőm a bájitaltan professzor unokája, naná, hogy éltem a szolgáltatásaival.
- Jól tetted, hogy elhoztad végül - bólogattam hevesen mosolyogva, a kutyuk mindig is cukik voltak számomra.
- Amúgy aranyos az a tücsök - néztem rá biztatóan. Mindig is állatbarát hírében álltam, egy lénnyel sem volt gondom. Egyedül a nagy, szőrös pókoktól féltem, ráadásul voltak róluk rossz emlékeim is a tiltott erdőt járva Theonnal. De végül szerencsénk volt, és mindketten megúsztuk élve a dolgot.
- Igen, hoztam végül tejet. Ne is kérdezd, hogy hogy sikerült... a lényeg, hogy itt van - néztem a lányra nagy mosollyal az arcomon. Közben felvertem négy tojást, hogy előre haladjunk, majd áttoltam a kész tálat a lánynak, hogy most ő következik.
|
|
|
|
|
Isaac Matthew Philips
INAKTÍV
Melankolikus emo-punk, éjféllovag pálcikaember
RPG hsz: 192
Összes hsz: 2385
|
Dana Straw Berry
Soundtrack / 00:05 am Ha valaki rám néz, biztos az egyik első gondolata az, hogy milyen bunkó lehetek, meg hogy valami önjelölt anarchista lázadó vagyok, aki minden egyes mozdulatával a rendszer megbuktatásán ügyködik. Pedig közel sem vagyok ilyen. Elég nyomi egy punknak számítok a magam kis csendes, chill, szabálykövető mivoltjával. Na jó, ha leszámítjuk az éjszakai ide-oda mászkálást takarodó után. A lány pedig nagyon kedves, már csak azért is, hogy nem akaszt büntetést a nyakamba. Tetszik, hogy érti a viccet, a kis tapsra grandiózus kézmozdulattal és egy meghajlással válaszolok, majd egy fáradt mosollyal helyet is foglalok, s kisebb tanácstalanság után a manóknak is feladom a rendelést.
- Jap, elég random volt, de a lényeg, hogy vega legyen. - mutatok egy laza béke-jelet és egy lapos vigyort. Ahhoz képest, hogy a varázsvilág még eléggé újkori technikával éli mindennapjait, a Bagolykőben mégis tudnak kezdeni valamit azzal, hogy az ember fia nem fogyaszt állatot. Meglepő módon a többi diáknak kell inkább magyarázkodnom az étkezési szokásaimról. Pedig nem olyan komplikált az egyenlet. Egyszerűen nem eszek húst, vagy akármit, amiben állat van. Ennyi.
- Ahm, indie, acoustic... - nézek el merengve a távolba. Ekkor jöttem rá, hogy a bemutatkozásom nem azt a reakciót váltotta ki belőle, amit vártam, szóval kicsit konkretizálnom kellett - És a te neveeeed....? - könyökölök a pultra, érdeklődő tekintettel. Egyre biztosabb vagyok benne, hogy Danának hívják, de mondom, azért jobb meggyőződni, minthogy utána szégyenkezzek, illetve pofára essek.
Hallgatom, ahogy meséli, hogy üres hassal nem lehet dolgozni. Biztos igaza van. Én magam nem nagyon tudom ezt átérezni, hiszen én magam kevés táplálékkal is elmegyek. De azért egyetértően bólogatok.
- Ahm, nem tudom, unatkoztam, kinda éhes lettem, gondoltam elzsalok bekapni valamit. - vakarom a tarkómat, nem találva izgalmasabb választ. Hirtelen meglepve felnézek rá - Te is eljártál anno éjszakánként... már... mielőtt még megtehetted volna? - ráncolom a szemöldököm. Éreztem, hogy cool a csaj, de hogy ennyire?
|
|
|
|
|
Lena Felagund
INAKTÍV
Iskolasokadik
RPG hsz: 87
Összes hsz: 461
|
DanaMár nyílik a szám, hogy megkérdezzem, hogy sikerült szereznie, de aztán visszafogom magam. Biztosan nagyon kalandos lehetett, de csak elmondja, ha fontos. Megkapom a felvert tojásokat és elmosolyodom. - Látom, te sem teszel cukrot a tésztába. - Ebből kiderül, hogy én sem szoktam, mivel a töltelék úgyis cukros, felesleges még több édeset beletenni. Hozzáöntök a tojásokhoz néhány kanál lisztet. Általában érzéssel szoktam adagolni, eddig még mindig sikerült, soha nem szakad szét. - Odateszed a palacsintasütőt a tűzre vagy hagyjuk állni kicsit? Nagyon éhes vagy? - Áttolom vissza Danának a tálat, hogy a tejet adagolhassa, közben lepillantok Tücsökre, aki felmeredő szőrrel megmerevedve szuggerál valamit. Követem a kutya tekintetét és mit látok? Ne! Ezt nem akarom! Ilyen nincs. Miért pont itt? Miért pont most. Kiáltok egyet, de hatástalan. - Tücsök, ne! - A kis oktondi már ki is lőtt és eszeveszett futásnak indul, letarolva maga előtt mindenkit, hogy megkaparintsa azt a kívánatos farkincát, ami egy cica alkatrészét képezi. - Ezt Kardos macskája! Akkor ő is itt van valahol. - Ismét kiáltok, hol a macskának, hol a kutyának, hol Kardosnak. - Paragrafus! Fuss! Kardos! Tücsök! - Nem rohanok utánuk, mert a kutya így azt hinné, belemegyek a játékba, és eszébe sem jutna megállni.
|
|
|
|
|
Theon Delacroix
INAKTÍV
"Az a fura rellonos srác"
RPG hsz: 311
Összes hsz: 869
|
Sára  Anno, de még most sem értem, miért lettem prefektus. Semmi olyan tulajdonság nincs bennem, ami valakit azzá tesz. Szemtelen pofátlan, szabályszegő, makacs és mindezek mellé erőszakos is vagyok. Ha valaki egyszer megfülelné, hogy mit tettem Benettel azon a végzetes estén, tuti nem csak a jelvényem, de az iskolába járás lehetőségét is elveszíteném. Szerencsém, hogy a srác elég beszari ahhoz, hogy tartsa a száját.
Egyetlen jó dolog van az egészben; a járőrözés. Na, nem azért, mert olyan piszok jó lenne az éjszaka közepén bócorogni holott mondjuk a kenyered is kereshetnéd, nem. A kifizetődő benne az, hogy egy, bárkit megbüntethetsz, ergo szétszívathatsz a francba, kettő pedig az, hogy néha napján olyan jóképű vagy esetünkben csinos lányokkal osztanak egy műszakba, mint amilyen Sára is. Pofátlanul mérem őt végig, tetőtő-talpig, el-elidőzve a fontosabb részeknél. Nem rossz, kifejezetten szemrevaló egy teremtés. Mondhattam volna csúnyábbat is, de az nem lenne gyerekbarát tartalom. Bár mondjuk eddig tetteim kilencven százaléka sem az. Na, mindegy.
- Úgy hallottam a csillagvizsgáló elég „romantikus” hely egy kis esti kalandra – mosolyodom el gonoszul, szemöldökömet kacéran megemelgetem. Jómagam még nem csináltam ott, de valamelyik ismerősöm elmondása szerint sokan járnak oda egy-egy kiadós unga bungára. És ki lennék én, ha nem Theon Delacroix, aki bárkit belevisz a rosszba, csakhogy meglegyen a napi adagja. Lehet úgy hangzom, mint valami rossz drogos, hisz valamelyest az is lennék. Függője vagyok a szexnek, mint elképzelésem szerint minden korombeli fiatal. Nincs ezzel semmi gond.
|
|
|
|
|
Jáger Sára
INAKTÍV
RPG hsz: 36
Összes hsz: 142
|
TheonNehéz nem észrevennie, hogy – és ahogy végigmérik, Theon nem igazán titkolja vagy próbálja diszkrétté tenni a gesztust. Egyrészt, bár nem ül ki az arcára, de inkább kényelmetlen számára ez a mustrálás, mintsem hízelgő, másrészt az ő helyzetlátását még nem vágták tönkre az úgynevezett hormonok, így átérezni sem nagyon érzi ezt az izgatottságot, amit Theon közvetít. Sára számára ez a járőrözés a maga lehetőségeivel és kötelességeivel sem másabb, mint ami: egy egyszerű séta a kastély számukra kijelölt területén, amely során ellenőriznik, járkálnak-e illetéktelenül idekint diákok takarodó után.
- Mi van? – Böki oda homlokráncolva egy idő után, mikor megelégeli Theon szuggesztív bámulását és már nem hagyja szó nélkül. Lehet nem volt annyira jó ötlet megkérdezni az előzőt, sőt, mikor a rellonos srác válaszol rá, már biztos benne, hogy felesleges volt.
- Ja, persze, nagyon izgalmasan hangzik fűtetlen kövön, bezárásra alkalmatlan szobában dugni, Theon, mindenki álma. – Nem mintha végtelen kényelmes lenne számára a téma, de azért nem arról van szó, hogy nem merne róla beszélni vagy szégyenlős lenne. Talán pont azért nem szégyenlős, mert kevésbé érdekelt az egészben. Ahogy nézi vele szemben-sréhen álló srácot, nem igazán érez ellenszenvet vagy utálatot, nincs rá oka, viszont ennek az ellentétét sem. Merthát – meglepetés – arra sincs oka.
- Inkább menjünk végig a kijelölt folyosókon, hogy aztán aludhassak, holnap korán kelek. – Sára minden nap korán kel. Ezt főleg a szobatársai, de még a háztársai, illetve a tanárok is tudják, illetve azok, akik reggel-hajnalban még vagy már fenn vannak vagy az udvaron cigiznek. Addigra a lány már felkel és még az órák előtt kimegy futni egy kört, még most télen is.
|
|
|
|
|
Theon Delacroix
INAKTÍV
"Az a fura rellonos srác"
RPG hsz: 311
Összes hsz: 869
|
 Akár a piaci árut, úgy vizslatom végég Sárát. Jóllehet a járőrözés után nekem még kuncsaftjaim vannak, mégis most éhes fény csillan fel szememben, ahogy először a mellén, utána pedig a lábai között akad meg a tekintetem. Mondhatnám, hogy tipikus férfi vagyok, de én még talán azoktól is egy fokkal rosszabb helyen állok. Pofátlan köcsög vagyok. Nincs ezen mit szépíteni.
- Na mi van, nem szereted, ha rád nyitnak? Pedig abban van az élvezet. Sokkal jobban felviszi az adrenalin szinted – illegetem meg rosszallóan fejem a válaszára. Biszex vagyok, mégsem tudtam sosem megérteni a nőket, vagy női fejjel gondolkodni. Valahogy túlságosan túlreagálnak mindent. Ez alól persze Anna kivétel, mert neki egyszer elég volt elmondanom, hogy csak szexet és nem kapcsolatot kérek, míg más fajtársai már rögtön ordítanák a szerelmes vagyok beléd szavak bűvös kombinációját.
Csalódottan húzom el szám, szememből kialszik a bűvös fény és ismét üres és érzelemmentes lesz. Hogy most csalódott vagy e? Nos… nem. Megszoktam már, és akármennyire is fáj elfogadni, de vannak olyanok, akikre bizony csáberőm vagy nem hat, vagy nem akarnak tudomást venni róla. És megtanultam, ha ilyenkor tovább erőltetem, akkor úgy járok, mint Benettel. Azt pedig megpróbálom inkább elkerülni.
- Igaz. Nekem is vevőim vannak még ezután – azt már nem kötöm orrára, mifélét árulok. Gondolhat a testemre, de a lopott árumra is, ami már kész feketekereskedelemmé nőtte ki magát a rosszalkodó ifjak számára. Tény, mindkettő igaz lenne.
Csettintek egyet nyelvemmel, majd megvárom, hogy ő menjen előre. Na, nem azért, mert akkora úriember lennék. Nem. Így ingyen és bérmentve kukkolhatom a seggét, ami azért valljuk be, nem az utolsó. Kicsit löttyedt meg ebben a cuccban nem igazán látszódik, de az én röntgen szemem mindent látnak. Még a kis almácskákat is.
Ahogy befordulunk az egyik folyosóvégen, én zsebembe nyúlok, majd kiveszek még egy cigit, majd fittyet hányva az iskola szabályaira, na meg a minden bizonnyal működő füstjelző bűbájokra, rágyújtok.
- Na és… - fújom ki a füstöt jólesően, belsőm megremeg a pillanatnyi örömtől – javíts ki, de elég szűznek látszol. Kell néhány használt pasi alsó? De csaj buggyijaim is vannak, ha az érdekel – szemöldökeimet megemelgetem, ahogy az alsó szint egyik kisebb termébe lépünk be.
|
|
|
|
|
Dana Straw Berry
INAKTÍV
°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie°
RPG hsz: 622
Összes hsz: 1355
|
Megvoltak a forrásaim az alapanyagok beszerzéséhez. A tejet végül Alíztól sikerült beszereznem, ő imádott főzőcskézni, otthon is sokat konyhaművészkedett mugli módra. Azt nem kérdeztem tőle, hogy honnan halászta elő a hozzávalókat, de gyanítottam, hogy a mostohaanyjából, bár ez csak feltételezés volt részemről. Igazából nem is firtattam a dolgot, a lényeg, hogy megvolt az, ami a sütéshez szükséges volt.
- Nem szoktam. Ez jó, akkor hasonlóképp vélekedünk erről - mosolyogtam rá, majd figyeltem, ahogyan a tojásokhoz hozzáad egy kis lisztet. Láttam, hogy ő se méricskél, hanem érzéssel adagolt, ebben is hasonlítottunk.
- Szerintem hagyjuk kicsit állni, még kibírok egy kis időt, míg el nem készül - feleltem vidáman, majd miután Lena áttolta a tálat nekem, elkezdtem óvatos mozdulatokkal adagolni a tejet a megfelelő mennyiségben. Miután leraktam a tejesdobozt, kezdetét vette a káosz. A kutyus gondolt egyet hirtelen, majd a macska után vetette magát, én pedig csak pislogtam nagyokat. Figyeltem, ahogyan Lena kézbe veszi a dolgokat, nem tudtam hirtelen mit tegyek, hülyeséget pedig nem akartam csinálni. Magamhoz szorítottam a tálat, mintha el akarná venni valaki, pedig nem leselkedett rá veszély, majd kíváncsian szemléltem az eseményeket. Nem akartam a blöki után rohanni, mert láttam, hogy a lány sem teszi, jobbnak láttam, ha egyelőre csendes megfigyelő vagyok, persze, ha nagyon eldurvulna a helyzet, közbeavatkoznék, de reméltem, hogy erre nem fog sor kerülni.
|
|
|
|
|
Lena Felagund
INAKTÍV
Iskolasokadik
RPG hsz: 87
Összes hsz: 461
|
DanaCsak mosolygok csendesen, szelíden. Jó mókának ígérkezik ez a feladat. Nem is túl bonyolult, bár párt szerezni hozzá kicsit kacifántos. Meg az idő is nagy úr. Nem, nem Várffy. Lassan összeáll a tészta, Dana pihentetné kicsit, amit nagyban helyeslek. - Rendben van. Én is kibírom még kicsit. - És ezzel a végszó elhangzott, a nyugalomról ennyit. Minden a feje tetejére áll a konyhában. Dana magához szorítja a tálat. Jól teszi. Legalább az legyen biztonságban. A manók ezer felé szaladnak a kutya elől, ami nem törődik az apró lényecskékkel, mikor ott van Paragrafus, becenevén Paragrafuss. Kardos, aki ügyvédnek készül, általában a Konyha területén magol. Nem szotyolázik, hanem tanul. Általában ott van vele a macskája is, ez most sincs másképp. Ez a mi balszerencsénk. Repülnek a fedők, különböző zöldségesládák, szertegurulnak az almák, karalábék. Nagy a hangzavar. - Itt egy alma. Reszeljük bele a tésztába! Mit szólsz? Addig megfogom a kutyát. - Odadobom a lánynak a földről felvett gyümölcsöt, kapja el! A királyi többesből pedig levághatja, hogy rá vár a munka oroszlánrésze, mivel én igen elfoglalt vagyok. Hirtelen gyanús, vészterhes csend támad. Rosszat sejtve lopakodok a kutya felé. Paragrafuss bebújt egy láda mögé, a farkincája sem látszik ki. Kardos dermedten áll, kezében a Mágiatöri könyvvel. Szóhoz sem tud jutni.
|
|
|
|
|
Dana Straw Berry
INAKTÍV
°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie°
RPG hsz: 622
Összes hsz: 1355
|
Ismertem olyan embereket a környezetemben, akik nem fogyasztottak állati eredetű ételeket, én viszont igen. Úgy gondoltam, hogy az az ő dolguk, ez meg az enyém, mindig is figyeltem arra, hogy tiszteletben tartsam más szokásait, véleményét, hiszen mindenki úgy élte az életét, ahogyan akarta. Voltak bizonyos ételek, amelyeknek én is szerettem a vegán változatait, mert nekem sem volt mindig kedvem húsos kaját enni. Ezek az ételek pedig tökéletes alternatívaként szolgáltak arra, hogy egyek valami finomat, ha épp ráuntam a húsos étkekre.
- Na, majd egyszer meghallgatom, ha nem bánod - feleltem neki kíváncsi tekintettel.
- Szeretnék még egy szelet málnaszeletet, és narancslevet - adtam közben le a rendelésemet a manóknak. Nagyon megkívántam az édességet, ennyi pedig belefért, amúgy is mentem másnap az edzőterembe, szóval nem hagytam lerakódni azokat a fránya kalóriákat.
- Dana. Dana Straw Berry - mutatkoztam be neki, miután megkérdezte, hogy mi a nevem. Ha idáig nem tudta, akkor most bizonyára megjegyezte egy életre a gyümölcsös nevemet. Az emberek zöme legalábbis nem tudta elfelejteni. Igaz, kis koromban sokat gúnyolódtak rajta, de idővel valahogy ez szerencsére abbamaradt, igaz ezen a családom legtöbb tagja átesett.
- Jól tetted. Én késő este is képes vagyok enni, ha rámtör az éhség. Sokan azt mondják, hogy nem tud utána jól aludni az ember, ha bekajál, hát én tudok... meg kell egy kis szünet őrjáratozás közben. Nagyon monoton az egész - meséltem Matt-nek nagy beleéléssel.
- Persze. Elég sokszor. Szerencsém volt, hogy nem kaptak el, általában megúsztam a dolgot. Egyébként meg jó móka, szóval nem bántam meg egy kihágást sem - vontam meg a vállamat vidoran. Közben megérkezett a rendelésem, melyet jóízűen kezdtem el eszegetni. Közben hangokat hallottam kintről, reméltem, hogy senki se nyit be a konyhába, mert akkor lehet, bajban leszünk, sőt biztos. Nem sok kedvem volt bebújni az asztal alá, de ha nem lett volna más választásom, éltem volna vele, magammal húzva a fiút.
|
|
|
|
|
Dana Straw Berry
INAKTÍV
°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie°
RPG hsz: 622
Összes hsz: 1355
|
Úgy tűnt, közös nevezőre jutottunk akaratunkon kívül is a lánnyal, mert egyikünk sem volt még farkaséhes. Ennek köszönhetően pedig sikerült rögtön megegyeznünk abban, hogy még pihentetjük egy ideig a tésztát.
- Nem gondoltam, hogy itt lesz Kardos a macskájával. Igaz a kutyus is meglepetés volt, hogy hoztad, de annak örültem, nem gondoltam, hogy összekerül majd egy cicussal - közöltem a lánnyal őszinte arccal. Reméltem, hogy sikerül megoldania ezt a kis kellemetlenséget, illetve a cica is ép bőrrel megússza a dolgot. A negatív opcióba bele se mertem gondolni...
- Rendben! Sok sikert! - feleltem a barátnőmnek, majd egy almahámozót elővéve elkezdtem meghámozni az almát. Ezután pedig reszelővel elkezdtem apró darabokra nyesni a gyümölcsöt. Készültem ám erre a sütős délutánra. Hogy miért nem varázslattal csináltam? Talán azért, mert meg akartam dolgozni azért a finomságért, hogy aztán élvezhessem a munkánk gyümölcsét. Túl egyszerű lett volna csupán a pálcát elővéve megoldani mindent, szerettem a kihívásokat. Miután lereszeltem az adott mennyiségű almát, összekevertem azt a tálban lévő hozzávalókkal. Ezután elővettem a palacsintasütőt, majd pár perc várakozás után, csak hogy összeérjenek kellőképpen az ízek, rátettem azt a lángra, hogy összesüljenek a dolgok.
- Na, mi újság? - kiáltottam oda a barátnőmnek, miközben arra koncentráltam, hogy ne égessem oda a tésztát, hiszen ez a művelet igencsak nagy koncentrációt igényelt. Csak remélni tudtam, hogy Lena jól halad a kutya elkapási projekttel, aztán ha minden rendben megy, akkor újra ide tud jönni asszisztálni a sütéshez.
|
|
|
|
|
Isaac Matthew Philips
INAKTÍV
Melankolikus emo-punk, éjféllovag pálcikaember
RPG hsz: 192
Összes hsz: 2385
|
Dana Straw Berry
Soundtrack / 00:05 am - Wow, most megnyugodtam, hogy nem hallatszik át, amikor a szobámban verem a gitárom hajnali egykor. - nevetek. Na igen, eddig mindig azt gondoltam, hogy a navinéből legalább is azért néznek rám ferde szemmel, mert az éjszaka közepén is képes vagyok hangszert ragadni. Mondjuk eddig sosem tett senki szóvá ilyesmit, szóval kitalálhattam volna, hogy akkora gáz nincs. Jól esik, ha az emberek érdeklődnek az iránt, amit csinálok, főleg, hogyha az ilyen kis szolid, nem pedig habszó szájú ujjongás. Mármint girl, chill, csak húrokat pengetek amúgy. Egy laza kacsintással párosított "klikk" hanggal válaszoltam az érdeklődésére. Reméljük nem jön majd rá, kiről is szólnak a dalaim túlnyomó részt. Az lehet kínos lenne, pláne ha jóban voltak Fannival.
Neve hallatán egy egy elégedett sóhaj repült ki ajkaim közt, kezem pedig a mellkasomra tapadt.
- Azért, jól emlékeztem, csak gondoltam. Csak biztosra akartam menni! - jegyeztem meg inkább csak magam elé szórva a mondatot - Cool név by the way. Ez is kaptad a szüleidtől, vagy ez saját identitás? - néztem rá érdeklődően, az asztalon támasztott kezeimet még össze is kulcsolva. Egyre szimpatikusabb a csaj, pláne, ha ez magának adott neve. Ha pedig a kezdetektől így szólították... grat a szülőknek, így kell original nevet adni a gyereknek! Habár kisebb korában biztos nem örült neki ennyire. Talán még most sem. Remélem azért nem hagyott maradandó nyomokat benne az esetleges bántalmazás. Mondjuk ebben az esetben nem a teljes nevét mondta volna. Mindegy, azért csak óvatosan. Sose tudhatjuk, hogy a másik min ment keresztül. Szeretem hallani mások hasonló történeteit, hogy ők hogyan élték meg ezt, hogyan léptek túl rajta, illetve mit tehetek értük, ha ez nem történt meg. De azért nem kérdezek rá, akármennyire is foglalkoztat a kérdés. Majd megosztja velem, ha ő készen áll.
Lelkes mesélésére csak bólogatok egyetértően. Elég menő dolog lehet este járőrözgetni. Habár nem tudom, hogy az én műfajom-e az egész. Másokkal betartani a szabályokat? Én? Kicsit irónikus lenne.
- Wow, cool. És mióta vagy prefektus? Nem kell ahhoz ilyen... szabálykövető, jó tanuló valakinek lenni? - próbáltam legjobb magyar nyelvi ismereteim szerint megfogalmazni a kérdésem, de valahogy nem sikerült. Pár másodperccel az után, hogy a mondat elhagyta a számat, egyből megbántam.
- Nem mintha nem gondolnálak jó tanulónak, vagy mi, csak... nem tudom. Bocs! De remélem kivehető volt, hogy mit makogok itt. - vigyorogtam kényelmetlenül, tarkómat vakarászva. Hiába, este van már. Remélem nem sértettem meg túlzottan.
|
|
|
|
|
Lena Felagund
INAKTÍV
Iskolasokadik
RPG hsz: 87
Összes hsz: 461
|
DanaJó ötlet az alma a tésztába és ezért Tücsöknek lehettem hálás. Ha ő nincs itt, akkor pár pont hiányzott volna talán a vizsgához. Sajnos a munka Danára várt, s bár furkált a lelki, de nem hagyhattam, hogy a dolgok elfajuljanak. Kardos imádja a macsekját, ezért utálja Tücsköt, Tücsök meg utálja a macskát, viszont nem szereti Kardost. Nagyon nem, így ahogy meglátja, ugatni és morogni kezd. - Kardos! Fogd meg a macskádat, addig tartom a kutyát! Na, mire vársz? - Mondanám, hogy még palacsintát kell sütnöm, és ha sokáig totojázik, nem marad nyers tészta, csak kóstolni tudok. Erősen fogom a pórázt, bár Tücsök már Kardos fenekét szaglászná, Paragrafus pedig nem tiltakozik. Végre valahára helyreáll a rend, Kardos a kardjába dőlne, ha baja esne a cicusnak. Lágyan gügyögve a jószágnak, hagyja el a konyhát. Még valami olyasmit is mond, hogy feljelent a MÁK-ÖJÁL-nál, gyengébbek kedvéért a Mágus Közegészségügyi Állomás. Lihegve, és dúlva-fúlva térek vissza Danához. - Most nézd meg! Ez a Kardos nem normális. Képes behozni ide egy macskát. Mindent összeszőröz. Nem lett olyan a tészta? Ha szőrös a tészta, MJ szőrözni fog. Szerinted? - Bekapok egy darabot, szőr ide vagy oda. Hümmögve bólintok, jelezve, hogy mennyei lett. Tücsök lihegve, kérlelő tekintettel mered rám, meg a paleszra. - Adjunk neki? Nem lesz baja? Na, engedj egy kicsit! Hagy süssek párat! - veszem át a lapos edényt, forrósítok olajak, hogy a tészta sercegve folyjon szét a forró serpenyőben. Imádom a lehető legvékonyabbra elteríteni, bár az alma miatt nem lehet eleve hajszálvékony. Apropó hajszál... - Ha lesz szőr a tésztában, majd azt mondjuk, hogy alma. - Elnevetem magam, pedig halál komolyan mondom. Megkóstoltam és még élek. Nem lehet nagy baj.
|
|
|
|
|
Dana Straw Berry
INAKTÍV
°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie°
RPG hsz: 622
Összes hsz: 1355
|
Miután csendes megfigyelője voltam az eseményeknek, hagytam, hogy a barátnőm intézkedjen, én pedig a sütni valónkkal foglalkoztam. Mindig is odavoltam a finomságokért, igaz, igyekeztem egészségesen élni, de úgy voltam vele, hogy időnként belefért az is, hogy egyek némi édességet. Készülődés közben fél füllel hallottam, ahogyan Lena odaszól a srácnak, hogy fogja vissza a macskáját. Idővel boldogan konstatáltam, hogy újból helyre állt a rend, a cicusos páros ugyanis épségben elhagyta a konyhát. A feljelentési fenyegetőzését nem tudtam komolyan venni, végül is mit várt, mi fog történni, ha egy macsek és egy eb egy szobába kerül? Egyébként sem esett baja senkinek sem és ez volt a lényeg.
- Igen, látom. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy a tészta megúszta, nem lett szőrös - feleltem a lánynak megkönnyebbülve. Közben megkóstoltam sütésünk gyümölcsét, majd elégedetten megjegyeztem magamban, hogy iszonyat finomra sikeredett.
- Egy picit adhatunk, szerintem isteni finom lett - feleltem a barátnőmnek, majd lehajoltam a kutyuhoz, és adtam neki egy kis szeletet a finomságból. Úgy tűnt, hogy neki is nagyon ízlett, mert egy-kettőre bepuszilta az egészet. Közben odaengedtem Lena-t a tűzhelyhez, és hagytam őt is érvényesülni.
- Rendben, benne vagyok! - vigyorogtam rá jókedvűen, majd megvártam, mire ő is elkészült, hogy közreműködhessek a töltelékadagolásban.
- Szerintem nagyon ízletes lett, szuper kis páros vagyunk! - kacsintottam vidoran a lányra, miután ettem egy újabb kóstolót a finomságból. Úgy éreztem, hogy remek munkát végeztünk, innentől pedig a tanárunkon múlott, hogy elnyerte-e a tetszését munkák gyümölcse. /Köszönöm a játékot!/ 
|
|
|
|
|
Dana Straw Berry
INAKTÍV
°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie°
RPG hsz: 622
Összes hsz: 1355
|
- Egyáltalán nem hallatszik át - nyugtattam meg a fiút arról, hogy nincsenek álmatlan éjszakáim a zenei rajongása miatt. Hallottam már olyanokról, akik amiatt összevesztek, mert áthallatszott a szomszédból, mit csinál az egyik fél, a másik pedig nem bírta hallgatni... szerencsére nekem ebben még nem volt tapasztalatom. Jó volt, ha volt egy barátja az embernek, de emellett azzal is tisztában kellett lennie, hogy melyik tényező az, ami árthat annak a kapcsolatnak. Anyámék pedig felnyitották a szemem arra, hogy sima szomszédokkal sosem barátkozunk, mert ha egyszer hülyeséget csinál az ember és megharagszik rá a másik, vagy éppen fordítva, akkor oda a jó szomszédi viszony, kerülgethetik egymást nap mint nap... ez pedig mindkét félre nézve igencsak kelletlen tud lenni, főleg, ha durván összekapnak. Ha három-négy házzal odébb lakik nincs nagy gond, de ha a közvetlen szomszédod, nem árt erre odafigyelni, legalábbis jóanyámék elmondása alapján. Nem is értem, miért mondták el ezt nekem, biztosan rossz tapasztalatuk volt nekik ezen a téren.
- A szüleimtől van. Ez ilyen gyümölcsös család - nevettem el magam, végül is vicces volt kijelenteni azt, ami igaz tény volt, mások szemében viccesen hangozhatott.
- A te őseid mivel foglalkoznak? Apám a sportfogadásokban érdekelt, kisfőnök. Anyám pedig a vendéglátásban tevékenykedik - mondtam el neki a fontosabb információkat, ha már szóba jött a család.
- Hát egy ideje az vagyok, szerencsémre idáig nem buktam le, szóval megválasztottak a rend őrének vagy hogy is mondjam. Így viszont nekem is jobb, mert könnyebben mozoghatok, ha érted, mire gondolok - kacsintottam huncutul a másikra, hiszen biztos voltam benne, hogy sejtette, miről is van szó. Jó fejnek tűnt a srác, így én is megnyíltam neki valamelyest, még úgymond a biztonság határain belül, bár igazából én is átéltem már azt jó párszor, amit most ő, szóval bíztam benne, hogy nem úgymond egy besúgóval van dolgom.
|
|
|
|
|
Ombozi Boróka
INAKTÍV
#Alcedo atthis
RPG hsz: 161
Összes hsz: 447
|
Tegnap végre az utolsó vizsgát is letudtam, így a magamnak emelt határidő is véget ért. Merlin rőt szakállára mondom, ennyire még egy hímnek sem sikerült felhúznia, mint ahogy ezt ő tette! Esküszöm, fogalmam sem volt, hogy képes vagyok ilyen nagyszabású türelmet és nyugalmat produkálni, mint azt az elmúlt hónapok alatt tettem. Komolyan... mi a fene van ezzel a férfival!?
Sok mindent lejátszottam már fejben. Biztos meleg. Kasztrálták. Impotens... de egyik sem állja meg a helyét a pletykákkal! És minden pletykának van valóságtartalma...
Eddig bírtam. A tanári felé csörtetek és már az se érdekel, ha az egész kastély szeme láttára rendezek jelenetet...
- Payne! Állj meg ott, ahol vagy! - Visszhangot vet a hangom a folyosón, ahogy megtorpanok egy pillanatra a sarkon. Pár diák felém fordul, van, aki megbotránkozva néz rám, hogy hogy veszem én a bátorságot, hogy így beszélek a félisten proffal. Hát pont hidegen hagy az összes!
- Kérlek, világosíts fel... mi bajod van neked?! - Felé lépkedve teszem fel az ominózus kérdést, mutatóujjammal a fejemhez mutatok, hogy bizony az említett díszpéldánynál ott vannak a problémák. Más kérdezhetné, hogy mivan, ha velem van a probléma? Biztos kétszer körbenevetném... Hisz, hahó! Én egy Ombozi vagyok! Nekem nem szoktak nemet mondani!
|
|
|
|
|
Jason Henry Payne
INAKTÍV
grizzlyme
RPG hsz: 129
Összes hsz: 232
|
Kezemben a régi, már ütött-kopott, sokat látott fekete paksamétával húzom be magam után az igazgatói iroda ajtaját, és arcomon derűs mosollyal, jókedvűen indulok el a zegzugos folyosókon, hogy minden különösebb visszhang nélkül, csendben hagyhassam el a Bagolykő Mágustanodát. Már, ha tudnám, persze... és most nem azokra a diákokra gondolok, akik lépten-nyomon megállítanak, és a szerintük problémás, túl nehéz, túl könnyű, túl, túl, túl... vizsgafeladatról kérdezősködnek - nem, velük az ég egy adta világon semmi gond nincs (de tényleg!) -, hanem az Ombozi lányra, aki olyan érzékkel választja ki az iskola talán legveszélyesebb folyosóját, mint senki más. Elég csak a hangját hallanom, hogy tudjam, ő az, és bár gyomrom azonnal ugrik egyet, nem mutatom, hogy bosszant. Végtére is, annak amit érzek, nincs sok köze bosszankodáshoz. Még rámosolygok egy Jó napot, tanár úr!-féle, abszolút illem- és szabályismerő lányra, majd lassítva lépteimen veszek egy mély levegőt, és látványos kelletlenséggel, számszegletében mégis egy csúnya, bujkáló mosollyal megfordulok. - Micsoda váratlan meglepetés! Én is hasonlóképp örülök, hogy látom, Ombozi kisasszony - szólalok meg formálisan, bár a tekintetem csibészesen csillog, miközben bejárja a nőzet arcocskáját. - Sajnos nem áll módomban megadni önnek azt az utolsó pontot, ami a kiválóhoz szükséges. Talán majd jövőre... akárki is vegye át a tárgyat.Persze, érzem, hogy nem a vizsgafeladatról beszél, hát nem vagyok teljesen hülye, de eszemben sincs megkönnyíteni a dolgát. Főleg nem itt, az alvást tettető, hangosan szuszogó-horkoló, de a fülüket rohadtul hegyező portrék között. Pillantásom a nőstényördög felsőjére esik, mire sebes szemöldököm megemelkedik kissé. Are you still you? Ó, kislány, ha te azt tudnád...
|
|
|
|
|
Ombozi Boróka
INAKTÍV
#Alcedo atthis
RPG hsz: 161
Összes hsz: 447
|
Ahogy felém fordul, akaratlanul is ráharapok az alsó ajkamra. Annyira idegesít, annyira irritál, annyira... akarom. Nem tudom megmondani, hányszor ültem Noelnél és hozzám nem illő módon panaszkodtam emiatt a Félisten Ősember miatt. Egyszerűen ésszel nem tudom felérni, hogy miért nem akar A pontból B-be lendülni és menni tovább. Külön-külön, mindenki a maga útján, természetesen. Hisz én ugyan nem fogom magam egy helyhez kötni! Nem. De feladni sem tudom, mert... az rontaná a nyerőszériámat, igen. Mi más okom lenne?
Noel mégis azzal a mindentudó mosolyával nézett rám minden egyes alkalommal, amitől bizseregtek az ujjaim a pálcám után és Merlinre esküszöm, ha nem szeretném ennyire, már rég leátkoztam volna az összes hajszálát... egyesével.
Ahogy megszólal, libabőrös lesz a karom, ami aljas módon, túlságosan tisztán tudatosul bennem. Hogy emiatt, vagy a szavait reagálom le egy horkantással, azt még én magam sem tudom eldönteni. Csak szúrós szemekkel csörtetek felé, a többi diákról tudomást sem véve. Borzadjanak csak, ha akarnak, legalább történik velük valami említésre méltó!
- Ne add nekem itt a bárgyút, Payne! Nagyon is jól tudod, hogy miről beszélek! Tényleg nem unod még a játszadozást? Ne hidd, hogy tűkön ülve várok rád, mindketten tudjuk, hogy annyi skalpot gyűjtök, amennyihez kedvem szottyan és bizony meg is teszem! Mert én... - Hirtelen hagyom abba a monológom, ami tisztán hallható volt mindenkinek, aki csak egy picit is hegyezte a fülét. Év vége van, pont nem érdekel, hogy ki hallja meg és ki nem, hisz a hírem úgy is megelőz. Nem hiszem, hogy pont ez verné ki bárkinél is a biztosítékot. Egy szuszra vágtam szavaimat Payne-nek, így csupán hatalmas fáziskéséssel jutottak el hozzám az övéi. Hirtelen azt is elfelejtem, hogy még mit akartam hozzávágni, pedig bizony készültem! Hirtelen párolog el a haragom egy kis része és csalfa mosolyra húzódnak a pirosra festett ajkaim.
- Azt hiszed, hogy ezzel minden el van intézve? Akkor nagyon rossz ajtón kopogtatsz! - Hiába próbálom hitelesen előadni, az előbbi vehemenciának csupán egy részét tudom belepasszírozni a szavakba. Csak állok ott előtte karba font kézzel, nem törődve a személyes térrel és félig megemelt szemöldökkel. Tessék Payne, a staféta átadva!
|
|
|
|
|
Jason Henry Payne
INAKTÍV
grizzlyme
RPG hsz: 129
Összes hsz: 232
|
nőstényördögpletyka, pletyka | hawaiime | ha jó a kedved...egyedül neked
 | | Figyelmeztetés!
Ez a hozzászólás a nyugalom megzavarására alkalmas cselekmények gyönyörűszép leírását tartalmazza, amit kérlek, csak akkor olvass el, ha elmúltál 18 éves és/vagy helyén tudod kezelni a szexuális utalásokat-tartalmakat.
Ha így van, kattints a karikára. |
Húúú, apám, de bitang idegesítő ez az Ombozi... sóhajtanom kell, de nem teszem, inkább csendben visszanyelem az összes kikívánkozó gondolattal együtt, és csak nézem őt derűs békével, amivel tudom, közel hasonló érzéseket - bosszúságot - váltok ki belőle, mint ő énbelőlem.
A testemben dolgozó adrenalin felett persze nincs hatalmam, a tűz mintha a vénáimban lüktetne, érzem, hogy a szívem minden egyes dobbanásával forróbban táplálja a mélyen bennem nyugvó sárkányt, a dögöt, amit aligha ismernek az emberek. Még azok sem igazán, akik azt hiszik, tudják, ki vagyok. Azt, ami lüktet, pulzál és dobban, a férfit, aki a mindenki által úgy szeretett Buddha képe alatt tűkön ülve arra vár, hogy valaki eltépje végre azt a bizonyos utolsó cérnaszálat, és...
A szemeim résnyire szűkülnek, ahogy nézem a magából teljesen kikelő lányt, a mindenki előtt megelevenedő ördögöt, és érzem, nem bírom tovább, hogy az elmúlt időszak túl hosszúra nyúlt, túl sokáig maradtam veszteg, fordítottam félre a fejem, és mondtam nemet. Nemet neki és magamnak.
A nyakamon kitüremkedik egy súlyos ütőér, de nem törődök vele, észre sem veszem, hiszen a vér szinte éget belülről. A szívem átkozottul ver, kavargó gondolataimtól egyszerre túlzsúfolttá válik a fejem, tudom, hogy lassan megháborodok. Elvesztem az eszem.
Egy utolsó pillantás; a tekintetünk még összevillan, aztán a testem megadja magát. Mélyről feltörő mordulással vicsorgok rá a lányra, és hirtelen színét vesztő arccal, a békét hírből sem ismerő szemekkel lépek előre, és taszítom őt az ódon kőfalhoz, ezernyi festmény közé. Nem érdekel, ha leverünk egyet, nem érdekel, ha diákok vagy ex-tanárkolléga sétál el mögöttünk, most nem érdekel, ki mit gondol.
Felmondtam, visszanyertem a szabadságom.
Tekintetemet Boriéba fúrom, ahogy testét a falhoz nyomva tartom, és jobbra billenő fejjel nézem. Így még nem látott. Fogalma sincs arról, ki vagyok.
- Nem érdekelnek a skalpjaid, Boróka - morgom az arcába, forró leheletemet a bőrén érezheti. A szemeim elsötétülnek a vágytól. - Lehetsz bárkivel, ha közben rám gondolsz. Ha engem látsz, és miattam lesz nedves a bugyid...
A hangom mély, de meg-megreszket a testemen és elmémen egyszerre elhatalmasodó szexuális vágy ereje alatt. Csípőmet egy röpke pillanatra engedem, hogy az ördöghöz érjen, érezze csak, mennyire feszíti a kín a nadrágomat, hogy mennyire vágyom őt.
- Felesleges köröket futsz - mondom még neki visszafojtott hangon, övébe olvadó pillantással. Ha az út hozzám vezet, hiába fekszik le bármelyik széparcú jöttmenttel, a vágyát egyik sem elégítheti ki. Mert azt csak egy valaki tudja. Akkor is, ha az a valaki se nem szép, se nem korabeli. Akkor is, ha az a valaki tele van sebhelyekkel és a teste szét van varrva. Akkor is, ha várni kellett rá, és sokáig bizonytalanságban hagyta a legkisebb Ombozit.
Akkor is...
|
|
|
|
|
Ombozi Boróka
INAKTÍV
#Alcedo atthis
RPG hsz: 161
Összes hsz: 447
|
Vedd el
| | Figyelmeztetés!
Ez a hozzászólás a nyugalom megzavarására alkalmas cselekmények gyönyörűszép leírását tartalmazza, amit kérlek, csak akkor olvass el, ha elmúltál 18 éves és/vagy helyén tudod kezelni a szexuális utalásokat-tartalmakat.
Ha így van, kattints a karikára. |
Sosem voltam egy ma született bárány. Mindig a magam makacs feje után mentem és csakis azt tettem, amihez épp kedvem volt. Elvettem, amit akartam, eldobtam azt, amire már nem volt szükségem. Mindezt mindig egy cseppnyi bűntudat nélkül. És mindig mindent meg is úsztam. Tudtam, hogy hogyan keverjem a lapjaimat, hogy végül széles, elégedett mosollyal én legyek az, aki a royal flösst teríti az asztalra. Most mégis úgy érzem, hogy csak egy satnya sort tudtam a másik elé tenni. És az a helyzet, hogy ezzel az Ősemberrel szemben a világ összes Felix Felicise is kevés lenne ahhoz, hogy nálam lehessenek a legjobb lapok a játszmában.
Minden apró mozdulatát figyelem, miközben és miután hozzávágtam mindent, ami tőlem telt ebben a pillanatban. Tény, nehezen élem meg, hogy nem én vagyok az, aki irányít. Nehezen éltem meg azt is, hogy folyamatosan vissza lettem utasítva, holott sosem hagyta el a férfi száját az a kis szócska, hogy nem. Annyira idegesít, annyira bosszant és mégis annyira vonzz, hogy azt el se tudom mondani. Talán olyan gyorsan túlléptem volna ezen az egész kalandon, ha nem kéreti magát és az első pillanatban leteper, mint ahogy ezt elvártam volna. Ahogy mások tették, miközben dróton rángattam őket. Ahogy mondtam... a royal flöss Payne kezében virít.
Hirtelen megszólalni sem tudok, ahogy a falnak nyom, csak a benntartott levegő szökik ki a tüdőmből a tompa ütközésnél. Nyelek egyet, de ez minden, ami a meglepettségemet mutatja. Nem ijedek meg tőle, nem düllednek ki a szemeim, nem keresek menekülőutat. Nem... vörös ajkaim vigyorra húzódnak, szemeimben kíváncsi fény villan, mintha csak azt ordítanák, hogy MÉG!
Hatalmas elánnal dübörög a szívem, mintha csak ki akarna szakadni a helyéről a hirtelen jött adrenalin hatására. Kicsit szaporábban is szedem a levegőt, miután újra hozzájutok. Már meg sem hallom a körülöttünk lévők ijedt, vagy hitetlen felkiáltásait. Nem létezik jelenleg más, mint a hátam mögött a hideg fal, a testemet perzselő hő, az arcomat érő lélegzet és az a térdrogyasztó mély bariton.
- Mégis honnan veszed, hogy te nem csak a következő skalpom leszel? - halkan, édes hangon búgom, miközben balra billen a fejem és a mosolyom még inkább kihívóvá válik. Nem veszem le a tekintetem róla, még pislogni is elfelejtek a kialakult helyzetben. A kérdésem viszont jogos, hiába a nagy önbizalom Payne hangjában. Hisz az alapelvem egyszerű és ezt mindenki ismeri. Nem áltattam soha senkit. Most sincs ilyesmiről szó. Nem azért kattogok rajta folyamatosan, mert bárminemű érzés kavarogna bennem iránta. Csupán testi vágy, kíváncsiság ez, semmi más. Merlinre, hányszor magyaráztam már ezt el Noelnek is! De az a mindentudó vigyor...
Minden gondolat kiszökik a fejemből, ahogy megérzem Őt magamon. Nem tagadom, nehéz nem rávetni magam, de hatalmas önuralomról teszek épp tanúbizonyságot. Ráharapok az alsó ajkamra, közben ujjaim már a laza zubbony alá tévednek, hogy a hátába marva húzzam magam közelebb hozzá.
- Össze fog törni a kicsi szíved, Payne... - lehelem túlcsorduló magabiztossággal. Azt már elfelejtem közölni vele, hogy igaza van... már a puszta hangjától nedves lett a bugyim...
|
|
|
|
|
Jason Henry Payne
INAKTÍV
grizzlyme
RPG hsz: 129
Összes hsz: 232
|
nőstényördögpletyka, pletyka | hawaiime | ha jó a kedved...egyedül neked
| | Figyelmeztetés!
Ez a hozzászólás a nyugalom megzavarására alkalmas cselekmények gyönyörűszép leírását tartalmazza, amit kérlek, csak akkor olvass el, ha elmúltál 18 éves és/vagy helyén tudod kezelni a szexuális utalásokat-tartalmakat.
Ha így van, kattints a karikára. |
Igaza van. Mégis honnan ez a mérhetetlen magabiztosság, ami már a kezdet kezdetén, azon az estén, ott, a székesfehérvári Ombozi kúriában makacsul a bőröm alá fészkelte magát? Fogalmam sincs. Nincs is rá logikus érveken alapuló valódi válasz. Ez csupán egy érzés. Mondjuk ahhoz képest elég erős. Olyasfajta, amit nem tudsz szavakba önteni, csak úgy megmagyarázni, de ott van benned, a sejtjeidben, és ha ránézel a másikra, egyetlen villanásból tudjátok. Mind a ketten. Mert ugyanarra gondoltok, és mert ugyanazt érzitek. Tudod, hiszen épp ugyanúgy tagadtok.
Nem lehet, hiszen majd' tíz év húzódik közöttünk, meg mert a diákom, és ami azt illeti, a feletteseim tökéletesen értésemre adták a Bagolykő Mágustanoda zero tolerancia elvét a tanár és diákja között kialakuló intim viszony esetén. Nem lehet, mert tanítottam a bátyját, és mert Noel jóbarátom lett, nem lehet, mert fiatal és előtte az egész élet, én meg lassan megállapodnék. Talán össze se illünk, ő hebrencs, még mindent akar, még két kanállal falja az életet, még az összes srácot magában szeretné tudni... én meg a kibaszott, ezeréve megtért behemót-Buddhát testesítem meg... nem nyerő szelvény a miénk.
Mégis...
Érzem a leheletét; mintha még ajkaimon is végigfutna a libabőr, ami csak még, még, még közelebb húz őhozzá. Utálom az önhittségét, a felsőbbrendűségét, a magabiztosságát, de még így is a bűvkörébe vont. Utálom azt, amilyen, de hónapok óta csak rá gondolok, őt akarom, érezni a testét, végigcsókolni minden egyes porcikáját, belekóstolni a húsába, és lehunyt szemmel eggyé válni vele.
Most, a testemben kínlódó tűzzel meg robbanni készülő férfiasságommal csak le akarom tépni róla a ruhát, és fordítva egyet rajta, hogy meztelen melle a hideg kőfalhoz nyomódjon, és én gondolatvesztve, átadva magam a tiszta vágynak, hátulról tehessem magamévá. Érezni, és végre, ennyi idő után, megdugni akarom. Aztán ráérünk összetört szívekről beszélgetni...
Az a visszafojtott sóhaj most szakad ki résnyire nyitott ajkaimon, ahogy megérzem Bori ujjait a felsőm alatt. A hátamon egyetlen centiméternyi ép bőrfelület sincs, azon vastag hegek és sebhelyek emlékeztetnek a választott hivatásomra. Dehát, ilyen ez. Önként vállaltam.
Tekintetem összeforr az ördögével; egyre mélyebbre és mélyebbre látok őbenne, és láthat ő is énbennem. Már nincs titok, nincs ellenszegülés, egyetlen ellenvetés sincs.
Szabad vagyok.
- Nagyfiú vagyok már, életem, személyim is van - mosolyodom el szélesen, ahogy leheletnyit közelebb hajolok hozzá, hogy orrunk hegye súrolja egymást, és a szavakat szinte ajkai közé suttogjam. - Egyébként sem te lennél az első... volt már dolgom bestiával.
Méghozzá nem is akármilyennel. Azt hiszem, Bori sokban emlékeztet is Carolinára. Mindkettő harcos amazon-típus, makacs és önfejű, szelidíthetetlen sárkányfajzat. De míg egyiküket feladtam, a másikukat nem fogom. Ezért is döntöttem úgy, ahogy.
- Ha az előbb nem figyeltél, most elismétlem - suttogom szájának vörös húsába, önkéntelen is lecsukódó szemekkel - ...felmondtam.
Alig érek a szó végére, már csókolom is, megadva magam neki, az általa ébresztett vágynak és ép ésszel talán fel sem fogható hatalmának, amivel uralkodni képes rajtam. Szabad kezemmel lassan végigsimítok az oldalán, majd mellébe marva nyakához érek, s rátartva megtámasztom a fejét, hogy a lehető legbiztosabban mélyíthessem el csókunkat.
Néhány pillanattal később az ütött-kopott, sokat látott fekete mappa észrevétlen csúszik ki balomból, de akkor már nem hallom a tompa puffanást, amivel földet ér.
|
|
|
|
|
Farkas Zétény
INAKTÍV
RPG hsz: 369
Összes hsz: 2234
|
Nadiaelső tanítási nap - kinézetA mai napon is egész unalmasan indult. Még mindig a csárdában hesszelek, de most vessen meg érte valaki. Tök jól elvagyok ott, az én szobám patyolat, szóval… A vizsgák természetesen simán mentek, sosem okoztak gondot, tulajdonképpen. Idén viszont rá kell mennem a portfólióra, ha már ennyi okossággal áldottak meg, amit felhasználhatok hozzá. Viszonylag gyorsan elérem a kastélyt, diákok sokasága tarka ruhákban szaladgál a dolgára. A lényeg, hogy engem hagyjanak békén. Sajnos Kimoriah nem fog belém botlani, pedig rá mindenképpen szükségem van az egész portfólióhoz. Oké, megígérte, hogy részt vesz benne, de nem tudom, hogy valóban megtartja-e a szavát. Ez egy kritikus része a beadandómnak év végére, szóval még kell találni több lányt is. Na, de kit? Nézegetem a tömeget, de csak fintorgok. Olyan kellene, akit ismerek, de Izát megkérni necces, Odett… gőzöm sincs, pedig ő aztán rendben van. Brigit, Piroskát azóta nem láttam… talán Michelle? Ő jó bőr, és biztos benne lenne egy kis fotózásban. Jules! Az ajkaim vigyorra nyílnak, ahogy elhaladok a homokórák mellett, csak rápillantok… még mindenki ugyanott áll. Szóval Jules, biztosan felhőtlen boldogsággal állna a kameráim elé. Ahogy a gondolataim Jules felé, a szemeim a homokórák felé kalandoznak el, hirtelen ütközök bele valakibe. Egy alacsonyabb illetőbe, aki éppen lehajol, mert kivertem a kezéből a dolgait. A segge mindenesetre jó, így felülről, lehetne az egyik alanyom, öcsém! De az arc lesz a fontos. valamit magyaráz is, de eddig azt nem figyeltem, de, ahogy felpillant, meghűl bennem a vér, öcsém! Ő hogy kerül ide?
- Nadia – a hangom kérdőn és hitetlenkedve szól, de mást nem tudok mondani. Csak állok ott előtte és nézem az öt éve nem látott lakótársam, akit faképnél hagytam egy este, amikor már…
|
|
|
|
|
Nadia Rosales
INAKTÍV
RPG hsz: 141
Összes hsz: 187
|
ZéténykinézetVégre, eljött az első tanítási nap, amit már azóta vártam, hogy megkaptam az igazgatóság pozitív visszajelzését, s megkaptam az állást. Hetek óta erre készültem, tantervet írtam, anyagokat gyűjtöttem, kicsit felturbóztam a ruhatáramat is, hogy még se topisan állítsak be a munkahelyemre. Anyám is azt mondta, hogy ha tanítok, akkor azért legyen egy megjelenésem, mert ha úgy sétálnék be, mint aki kosármeccsre készül egy pofa sör kíséretében, akkor nem biztos, hogy komolyan vennének.
Emiatt magassarkút is húztam, melyhez szoknyát és egy blúzt párosítottam, a talárt azonban elhagytam. Néhány kollégát láttam, hogy viseli, s talán nekem is magamra kellett volna öltenem, de úgy éreztem, hogy addig, míg nem szólnak rám, addig nem kell ezzel törődnöm. A tárgyam amúgy is közelebb állt a muglik világához, s azt hiszem, talárban kevésbé tudtam volna átadni nekik mindazt, amit szerettem volna.
Az iskolán belüli közlekedést még szoknom kellett, hisz hatalmas volt ez az épület, s elsőre nem tudtam minden egyes pontját megjegyezni. Talán emiatt lehet az, hogy egy kör után ismét a bejárati csarnokban bukkantam fel, s magamhoz szorítva az órához szükséges jegyzeteimet, sietve indultam neki újra, hogy ezúttal csak megtaláljam azt a tantermet. Nem akartam késni az órámról a legelső napon, de még ez is benne volt a pakliban. Olyannyira siettem, s annyira izgatott voltam, hogy pechemre nem vettem észre a szemből érkezőt, s már csak arra eszméltem, hogy valakibe beleütköztem. A holmi természetesen azonnal kicsúszott a kezeim közül, így fel sem nézve, automatikusan hajoltam le a lapjaimért egy káromkodás kíséretében.
Sietve kapkodtam össze a szétszórt lapokat, s csak ezután egyenesedtem fel, de talán jobban jártam volna, ha nem pillantok a fiatal férfire. Ahogy viszont láttam magammal szemben Zétény vonásait, hirtelen érzelmek armadája öntött el, de leginkább a düh volt az, mely elborította az elmémet. Nem tudtam visszafogni magam, túl sok minden bántott vele kapcsolatban.
- Mierda! Carajo! - haragosan törtek fel belőlem az érzelmek, először szóban, spanyolul, ezt követően dühösen léptem előrébb, s két tenyeremmel fogva löktem a mellkasán egyet, miközben folytattam.
- Vete a freir espárrágos! - s ha nem állított le, akkor tovább folytattam a lökdösését. Ennyit a legelső, várva várt tanítási napomról. * Carajo - francba
* Mierda - basszus
* Vete a freir espárrágos - menj a fenébe
|
|
|
|
|
Farkas Zétény
INAKTÍV
RPG hsz: 369
Összes hsz: 2234
|
Nadiaelső tanítási nap - kinézetÖt év. Öt év kellett, hogy valaki megint felszakítson egy régi sebet, és ez a valaki most én voltam. Persze kiabál, lökdös, káromkodik. Igen, ezeket a szavakat ismerem, nem tud meglepni vele, hiszen szórakoztunk is nála egyszer ezen. Megtanított spanyolul káromkodni, de ez most hót mindegy, öcsém! Nadia itt van, Magyarországon a Bagolykőben. MI a fityfenét keres itt? Miért futunk egyáltalán össze, mi ez az egész, ki akar kibaszni velem, velünk? Annak idején ott kellett hagynom őt, bár nagyon nehezemre esett. Izával beszéltem meg és ő igent mondott. Igaz, csak a fényképével, de tudtam, hogy így helyes az egész, de az élet kegyetlen. Az arcom meg falfehér, ahogy döbbentem hallgatom az édes hangját, az ajkaiból nem kedvesség és mosoly fakad, csak simán kiadja magából a feszültséget, ahogy ő azt szokta. IM a szart csináljak? Fogjam le? Így is már egy csomóan minket néznek, gondolom, d enem merem elvenni a szemkontaktust, mert azzal szítanám a gyűlölete tüzét. Igen, gyűlöl, látom, mert otthagytam egy olyan éjszaka után, egy rövid, semmitmondó levéllel. De mit írhattam volna? "Bocs, de kezdelek megszeretni és nem akarom, hogy bajod essen, ezért elmegyek. Ugye megérted?" Nem, jobbnak láttam, ha nem tud rólam, kihever egyszer, és éli az életét, amit megérdemel. Nagyon naiv vagyok úgy néz ki, öcsém. Mi a szart kezdjek most ezzel?
- Mit keresel itt Nadia? - kérdezem továbbra is hitetlenkedve, és nem, nem akarom átölelni, remélem csak egy délibáb, vagy bármi. Nem érdemlem meg, hogy lásson, nem akarok több fájdalmat okozni neki, de mégsem lököm el a kezeit, hagyom, hogy rongybabaként bánjon velem. Egyelőre.
|
|
|
|
|
Nadia Rosales
INAKTÍV
RPG hsz: 141
Összes hsz: 187
|
ZétényAnnyira gyűlöltem, hogy ezer darabra tudtam volna szétszedni őt! Képes volt lelépni, ott hagyni egy hülye cetlivel, mintha csak egy olcsó nő lettem volna, akit leakasztott valahonnan. Ott mert hagyni, amikor már úgy éreztem, hogy ez az egész több is lehet köztünk, mint egy különleges barátság. Mikor annyira jól kijöttünk egymással, képes volt ez a baromarc ott hagyni! Persze, mit is vártam tőle? Anyám is megmondta, ő tipikusan az a pasas volt, aki megbízhatatlan. Jön, ha segítség kell, beteszi a lábát az életedbe, megmelegszik, eszik a kajádból, élvezi a tested, felcsinál és ott hagy. Gratulálok kedves Zétény.
Az érzések nem csitultak bennem, nem csak magam miatt voltam rá dühös, de végtelen haragot éreztem, amikor arra gondoltam, hogy a kislányomnak nem volt apja, nem volt mellette, amikor ott kellett volna lennie, még csak nem is tud róla. Vajon mi lett volna, ha közlöm vele? Nem hiszem, hogy maradt volna. Még az is lehet, hogy ráérzett, ki tudja, hogy miféle képességei voltak ehhez. Ráérzett, beparázott és inkább eltűnt a francba.
A kérdésével mit sem törődve, löktem még rajta egyet, így a falhoz került, s mikor már nem volt tovább hova lökdösnöm, ütni kezdtem a mellkasát.
- Te egy igazi..egy igazi seggfej vagy! - szitkozódtam, ahogy apró ökleimmel elkezdtem ütlegelni a mellkasát. - Miért kellett lelépned, mi? Miért?- sziszegtem dühösen, de halkan, hisz már nézőközönségünk is akadt.
- Mi van, nincs jobb dolgotok? - morrantam rá az ott lebzselő, kósza lelkeknek, s azok erre már szét is széledtek. A francba, hogy így cseszem el a karrieremet, egy ilyen alakért...
|
|
|
|
|
Farkas Zétény
INAKTÍV
RPG hsz: 369
Összes hsz: 2234
|
Nadiaelső tanítási nap - kinézetTeljesen bepörög a spanyol ajkú barátom, akit ha így neveznék, lehet, hogy le is fejezne érte. De minimum három-négy átok kilátásba lenne helyezve nála, már csak a miheztartás végett is. Teljesen érthető a kifakadása Nadiának, de nem tudok változtatni semmin. Akkor az tűnt a legjobb megoldásnak, és bármennyiszer visszagondolok, ugyanezt tettem volna. Talán hamarabb, talán később? Nem, később nem, ez volt a fordulópont. A gyengéd szálak elkezdtek sarjadni irányában, már nem csak egy kedves lakótársra, egy felhőtlen vad leányzóra kezdtem tekinteni rá, hanem néha elgondolkodtam, hogy milyen jó lenne vele. De Iza fényképe mindig kijózanított gyengébb pillanataiban, és muszáj voltam ott hagynom őt. Kegyetlen, tudom, de nem akartam, hogy apáméknak újabb célpontja legyen, így is elég fájdalmas volt ez, minden szinten. Most pedig már azt érzem, hogy a falnak simulok, miközben egy ádáz leányzó nem bír a vérével, és most kivételesen nem a jó értelemben.
- Állj le, Nadia - kérlelem, eszembe sem jut beleállni a szavaiba. teljesen egyetértek most vele, tényleg az voltam az ő szemszögéből. Persze kérdezgetni kezd, hogy miért megyek el, végre valami olyan, amire talán kaphat választ, és értelem. Nem mondom, hogy ha tudtam volna, hogy itt van és találkozunk, nem erre számítottam volna. Szerencsémre mindkettőnket váratlanul ért a találkozás, így nem tudta felépíteni a nyárson sütésemre a tervét. Elzavar pár diákot, amire majdnem elmosolyodok, csak megrebben az ajkam egy pillanatra, de visszafogom magam. Viszont valamiért kettesben maradunk, mintha megérezték volna, hogy hagyjanak minket békén. Esetleg elkezdődött az órájuk, ki tudja.
- Azért mentem el, mert... - én, Farkas Zétény, megszégyenülve sütöm le a szemeimet. - ... nem akartam, hogy bajod essen - fejezem be végül. Gondolom nem lesz elegendő ez a válasz, de megvárom, hogy milyen állapotban lesz ettől. Nem biztos, hogy folytatni fogom vele a beszélgetést, ha úgy látom, hogy nincs értelme.
- De te miért vagy itt? - kérdezem meg újra.
|
|
|
|
|
