Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Ha előbb szóltak volna, hogy a globális felmelegedés ilyenekre képes, talán megfontoltabban dobta volna ki az új Gucci táskájának csomagolását. Most komolyan, ez a meleg, valami elviselhetetlen! Nemhogy nappal, de még éjszaka sem hagyja nyugodni az embert, s ami talán a legfontosabb, aludni sem lehet tőle. Ha meg is próbálod, tuti, hogy másnap reggel úgy fogsz felébredni, mint egy ötéves, aki összepisilte magát álmában. A szagod és az állagod is olyan lesz, s nem is beszélve a sok szenvedéssel, ami az ágynemű lehúzását és az új feltevését illeti. Ráadásul ezt akkor sem tudod elkerülni, ha teljesen Isten adta formádban alszol. Theon már csak tudja, ő világéletében így aludt s teszi is a mai napig, ám Franciaországban sosem volt baja a klímával. A nagy családi házuk elég kondicionált volt ahhoz, hogy csak beledőlt az ágyába, aztán aludt másnap este hatig.
Nem bírva tovább a helyzetet, felpattan hát, hogy aztán a sötét szobájában alsónadrágja után indított kutatása kudarcba fulladjon, s így kénytelen legyen az első dolgot, mely' szeme elé kerül, felvenni. Ez esetben ez egy elnyűtt köntös lett, amelyet fájóan kihívóan sikerül felkötöznie magára. Lehet jobban járna mindenki, ha nem lenne rajta, mivel mellkasa egészen köldökéig kilátszik, s az alsó rész is néha vészesen fel-fel libben, ahogy a kastély lépcsőin lavírozik, hogy találjon magának valami esti hűsítőt. Igen, tudja, hogy a Rellonban van konyha, de az egyáltalán nem muris. Ott neki kéne mindent előkészítenie, így pedig csak besétál, s máris száz szorgos kéz áll rendelkezésére. Jó, a sétál eléggé egyszerű kifejezés Theon dráma megjelenéséhez, ahogy a normális ajtónyitás helyett konkrétan belöki azt.
- Csapos, egy limonádét, de rögvest! Mindjárt szomjan halok! - Játssza el, ahogy a szomjúságtól mindjárt a padlóra ájul, kezét a homlokához emelve. Szegény kis manók, először nem is tudják, kihez szól ez a drámakirálynő, majd némi egymásra mutogatás után, újraéled a konyha. Kis lábak szaladgálnak össze-vissza, mígnem az egyik bátor jelentkező, felszolgálja Őfelségének a kért italát, ki elégedetten rakja lábait keresztbe az egyik asztalnál, majd kisujját felemelve belekortyol a hűsítő nedűbe.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Elégedetten sóhajt egyet, mikor a hűs nedű utolsó cseppje is legördül torkán. Forgatja még a szájában a savanykás utóízt, alaposan megbecsüli, ahogy az lehűti egész nyelvét és szájpadlását. Mondhatni a mennyek kapujába kerül, s megszűnik számára ég és föld. Csak ő van és az a röpke hűvösség érzet, melyet az ital hagyott. Ám a pillanat múlandó, végül pedig magára marad Theory-val és az értettlen kis manókkal, kik aligha szűrtek le bármit is a szituációból.
- Oh, köszönöm Drágám! Szerinted megállná a helyét apa egyik bemutatóján is? - Pattan fel székéről, hogy aztán különféle pózokba vágja magát, melyeket azokon az emlegetett kifutókon látott gyermekként. Jól lehet nem sokszor szabadultak ki egy-egy ilyen összejövetelre a házukból, de amikor igen, az felért számára minden csodával, mely' e világon létezik. Az a sok szép modell, a szebbnél szebb ruhák, nem is beszélve a fényképezőgépek adta fényességről, mely' képes volt úgy beteríteni a nézőteret, hogy egy egész galaxisnak hatott, a millióm és egy apró kis csillogó pontjával.
- Nem hát. Majd meghaltam odalenn! Úgy ragadok mindenhol, mint valamilyen állat! Nézd csak meg! - Azzal fellép a köztük elterülő asztalra, hogy azon átszökkenve, közelebb kerülhessen húgához. Majd miután ez megvolt, leoldja felsőtestéről köntösét, hogy aztán ikre kezét végigfuttathassa cseppet sem fiús, inkább kislányos vonásain. Már megszokott az ikerek között, hogy tapicskolják egymást, hisz gyakorlatilag a másikkal nőtt testük, Theon pedig elég kíváncsi természetként előszeretettel nézte meg, milyen is lánynak lenni. Jó, nem a durva verzióját, de mondjuk, Theory lába és válla sosem maradt ki a repertoárból. Oh, azok a csodás vállak...
-Oh, jó hogy mondod! Egy parfaitot, de rögvest! - Adja ki legújabb utasítását, mire újra élet tölti meg a konyhát. Kicsinyke lábacskák és kezecskék szorgoskodnak, tejszínhab, s krém repül ide-oda, ahogy a gyümölcsökből és habból álló mennyei mannát a tányérra szervírozzák. Félve sétál hozzá oda az egyik manó, hogy aztán átadja neki a kívánt desszertet, s aggodalma nem is hiábavaló. A fehérség először egy kis darabot vesz a szájába, alaposan megforgatja azt, majd azzal a lendülettel köpi vissza, egyenesen bele a kis pohárba, melyben az édességet kapta.
- Blöööh... ennél még én is finomabbat tudok csinálni! - Fejezi ki nemtetszését elég drámaian, ahogy orcáját elemeli az étek felől, s szabad kezét szeme elé teszi, hogy még ne is lássa azt. A kis jószágoknak valószínűleg nem eshet valami jól a kritika, az egyik, ki a rendelést hozta, szomorúságában sírva fakad, és elfut a helyiség legmesszebb részére, hogy még látni se lássa a nagy és csúnya Hófehérkét. Ám nem sikeres választása, mivel drága hősünk eldönti, hogy kezébe veszi az irányítást, s el is indul a tűzhelyek irányába, hogy ez alkalommal ő legyen a konyhafőnök.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Hirtelen mozdulattal csap a húga előtti asztalra. Ajkára pajkos mosoly ül ki, haját pedig, mint egy jó ficsúr, úgy lebbenti meg a kihívás hallatán. Ha harc, hát legyen harc! Mégis milyen nehéz lehet összehozni egy rántottát meg egy csésze teát? Csak fog néhány tojást, beízesít egy kanna vizet, aztán máris bon appetit, készen van az ötcsillagos gourmet különlegesség. Most komolyan, ha az otthoni szakácsoknak sikerült – pedig ők sem voltak azért Gordon Ramsay-k -, akkor neki is sikerülni fog. A manókkal pedig nem lesz gond. Odahaza sem volt szüksége egyik szolgálatára sem, tökéletes elboldogul ő egyedül is.
Az izgalom adta adrenalinnal felpörögve lát neki megkeresni a szükséges eszközöket, azonban útja során sikerül fellökni néhány idegesen felpislogó szempár tulajdonosát, ám nemtörődöm módon csak átlép felettük. Valószínűleg a csöppségeknek maga a kénköve pokol nyithatta ki kapuit, mikor az átszökkenő fiúcska köntöse óvatlanul fellibbent előttük.
Tojás, víz, teafű. Mi kell még? Esetleg egy kis kurkuma, meg tej! A sikeres hozzávalógyűjtés megvolt, már csak az elkészítés maradt. Fog egy nagy tálat, majd felemeli az első tojást. Nézegeti egy darabig a természet adta csodát, majd hanyag módon beledobja az elkészítésre alkalmas tálba. Ugyanezt teszi a második, harmadik, majd a negyedik darabbal is, aztán jól nyakon önti egy liter tejjel. A csemege még nincs kész, szór bele némi fűszert is, ezután fog egy mélytányért, és beleszervírozza az elkészült mesterművet. Végtére is sok ember ropogósan szereti, hát most Theory is így fogja. A teának szánt vizet már a procedúra előtt feltette, ám sikeresen el is felejtkezett róla. Hangos sípolással és ki-kifröccsenő vízzel adja a konyhafőnök tudtára, hogy bizony már jócskán készen van. Theon oda is lép, hogy levegye, persze csupasz kézzel. Hamar realizálja tette súlyosságát, mikor a forró kanna megégeti hosszú ujjacskáit. Azonnal el is hajítja az ördögi szerkezetet és fut a csaphoz, hogy a hideg helyett a forró vizet nyissa meg. Az égési sérülés már garantált, mikor végre hűs folyadék ér a kényes területre. Francia szitokszavakat mormogva kapja fel a földről az üstöt, majd a még megmaradt löttyöt egy csészébe önti. Nagyot ránt vállán, ahogy a hatodik kanál cukor is belekerül a gépezetbe. Végül megfogja mindkét találmányát, majd büszkén Theory elé teszi őket.
- Bon appetit, Mon cheri! – Jó étvágyat, Kedvesem – villant egy száz wattos mosolyt a bizonyára halálra rémült vagy éppen csak rettentően értetlen lányra.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Nevetgélek egy sort Csaba ocsmány viccén, ami az igazat megvallva egyáltalán nem is humoros. Inkább hánynék tőle, meg az embertől is, aki kitalálta. Azonban, ha nem tartom azt a nagy lepcses számat, nem csak Pierre, de Csaba is faképnél fog hagyni, azt pedig nem szeretném. A vacsora lassan a végéhez közeledik, a diákok többsége pakolja a holmijait, hogy lassan visszatérjenek hálókörletük komfortos közegébe. A körém gyúlt kis csoport, valamint jómagam is eme tevékenység űzésére készülünk éppen. Komótos lépteink valamint hangos hahotázásunk visszhangzik az üres folyosókon. Pierre egyre közelebb araszol hozzám, ugyan tartja még a szemkontaktust Csabával, ám már érezni rajta, hogy teljesen máshol jár az esze. Nekem mondjuk nem jön be, de úgy is unatkozom, nincs hát mit tenni. Aztán bumm, mintha a Nagy fater odafenn meghallotta volna elszalasztott gondolatfoszlányomat, abban a pillanatban hogy képzeletbeli nyelvemről legördül a monotonitást jellemző szó, felbukkan egy nagyon is ismerős arc. Először hunyorgok egy sort, majd mikor a gatya a képembe kerül, kikristályozódik a tegnap éjszaka, valamint a házsártos banya szavai, melyekkel magamra hagyott. Ijedten kapok alsó felemhez, majd hümmögve konstatálom, hogy ismét elszalasztottam a reggeli rutinom azon részét, mikor alsónemű kerül hófehér popómra. Arra a hátsó félre, melyet pár nappal ezelőtt még annak a srácnak a kezei gyúrtak, ki most a Gonosz királynő szavai szerint az Ispotályban fetreng épp valami nemi betegséggel küszködve.
- Szerezd meg hát mind! – Emelem öklömet a levegőbe, ám tekintetemben továbbra is a nemtörődömség lángja ég. Kurvára leszarom, mi fog történni vele vagy ezzel a nővel a továbbiakban. Mindkettőtől csak egy röpke kalandot kértem és nem többet. Ha a srác kidől, és talán sosem fogom látni… Hát így kell lennie. Igaz bírtam benne hogy az orránál fogva tudtam vezetni és a teljesítménye sem volt rossz, de egyszer mindennek mennie kell.
- Azt javaslom, szerezz be egy UV- lámpát. Van még bőven abból, ahonnan ez jött – azzal rázom meg a nő orra előtt gatyámat. Nem mondom, hogyha letenném a földre, ottmaradna, de már igazán közel áll ahhoz, hogy saját életre kelljen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Odahajolok Oliverhez, a szánkban lévő cigaretta egyszerre izzik fel, ahogy a fiú öngyújtóját hozzájuk érinti. A körülöttünk lévő társaság cseveje egyre kevésbé szivárog be füljárataimba, tompa sistergéssé vállnak, szinte már eggyé olvad a sercegő dohány égésének hangjával. Szívok egy jó mélyet, tüdőm megtelik a tiltott élvezettel. Oliver is ugyanezt teszi, majd játékosan rám fújja a füstöt. Mindketten tudjuk, mit jelent ez, agy mikor a bláz újra ujjaim között pihen, odahajolok hozzá, majd incselkedően végignyalok ajkain. A srác elmosolyodik, ahogy én is, s már hajolna is egy csókért, mikor hangos pittyegésre leszünk figyelmesek. A zsebem rezegni és csörögni kezd, felverve ezzel az egész kis bagázst.
- Szöszi, azt hiszem kapásod van – vágja oda Troye, miközben saját elszívott adagját hanyagul a földre taszítja. Az parázslik még ott egy darabig, de mikor a mestertanonc rálép, rögtön kialszik a fénye. Én anyázva fordulok el partnerem ajkaitól, hogy zsebemből előkotorásszam a felrúnázott telefonom, majd egy gyors simítással feloldjam azt. „Prefektusi járőrözés” – áll a képernyőn, hatalmas betűkkel, a háttér színe bassza érzékeny szemeimet.
- A fenébe is – dugom vissza az immáron hangtalan készüléket tarsolyomba, majd felkapom saját cuccaim. – Bocs srácok, mennem kell – köszönök még el futtában. Felháborodott kiáltások csapnak fel a csoportban, mikor kabátomat magamra terítve, belököm az iskola bejáratát. Nem vagyok egy mintaprefektus, de már elég járőrözést hagytam ki az elmúlt hetekben ahhoz, hogyha ezt is véletlen elfelejteném, mint a többit, akkor tuti a jelvényem a kukába lendülne. Azt meg nem szeretném. Akármennyire is terhes és idegesítő meló, megvannak az előnyei. És ismertek, ha valamiből hasznot húzhatok, annak nagyon is szoktam örülni.
Ahogy az ajtó hangos dörrenéssel kinyílik, nem kell sokat kutatnom, hogy megtaláljam, akit keresek. Vagyis igazából tuti vele kell majd ma rónom a folyosókat, hisz csak ő tartózkodik itt ebben a kései órában. Hanyagul dobom neki a falnak saját már elégett cigarettámat, majd ahogy az lepattan a falról, hanyagul nyomom el lábammal, csak úgy, mint percekkel ezelőtt társam is tette.
- Áh, micsoda szépséggel osztottak ma egy szolgálatba! – Csinálok úgy, mint aki valóban örül, talán még egy cseppet meg is lepődik, ahogy karjaimat kitárom a gesztus imitálása érdekében. – Nos, Darling… - simítok végig kezén, nem törődve a személyes tér fogalmával – Mit szólnál hozzá, ha elfelejtenénk ezt a buta őrjáratot és csinálnák valami igazán fun dolgot?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Anno, de még most sem értem, miért lettem prefektus. Semmi olyan tulajdonság nincs bennem, ami valakit azzá tesz. Szemtelen pofátlan, szabályszegő, makacs és mindezek mellé erőszakos is vagyok. Ha valaki egyszer megfülelné, hogy mit tettem Benettel azon a végzetes estén, tuti nem csak a jelvényem, de az iskolába járás lehetőségét is elveszíteném. Szerencsém, hogy a srác elég beszari ahhoz, hogy tartsa a száját.
Egyetlen jó dolog van az egészben; a járőrözés. Na, nem azért, mert olyan piszok jó lenne az éjszaka közepén bócorogni  holott mondjuk a kenyered is kereshetnéd, nem. A kifizetődő benne az, hogy egy, bárkit megbüntethetsz, ergo szétszívathatsz a francba, kettő pedig az, hogy néha napján olyan jóképű vagy esetünkben csinos lányokkal osztanak egy műszakba, mint amilyen Sára is. Pofátlanul mérem őt végig, tetőtő-talpig, el-elidőzve a fontosabb részeknél. Nem rossz, kifejezetten szemrevaló egy teremtés. Mondhattam volna csúnyábbat is, de az nem lenne gyerekbarát tartalom. Bár mondjuk eddig tetteim kilencven százaléka sem az. Na, mindegy.
- Úgy hallottam a csillagvizsgáló elég „romantikus” hely egy kis esti kalandra – mosolyodom el gonoszul, szemöldökömet kacéran megemelgetem. Jómagam még nem csináltam ott, de valamelyik ismerősöm elmondása szerint sokan járnak oda egy-egy kiadós unga bungára. És ki lennék én, ha nem Theon Delacroix, aki bárkit belevisz a rosszba, csakhogy meglegyen a napi adagja. Lehet úgy hangzom, mint valami rossz drogos, hisz valamelyest az is lennék. Függője vagyok a szexnek, mint elképzelésem szerint minden korombeli fiatal. Nincs ezzel semmi gond.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Akár a piaci árut, úgy vizslatom végég Sárát. Jóllehet a járőrözés után nekem még kuncsaftjaim vannak, mégis most éhes fény csillan fel szememben, ahogy először a mellén, utána pedig a lábai között akad meg a tekintetem. Mondhatnám, hogy tipikus férfi vagyok, de én még talán azoktól is egy fokkal rosszabb helyen állok. Pofátlan köcsög vagyok. Nincs ezen mit szépíteni.
- Na mi van, nem szereted, ha rád nyitnak? Pedig abban van az élvezet. Sokkal jobban felviszi az adrenalin szinted – illegetem meg rosszallóan fejem a válaszára. Biszex vagyok, mégsem tudtam sosem megérteni a nőket, vagy női fejjel gondolkodni. Valahogy túlságosan túlreagálnak mindent. Ez alól persze Anna kivétel, mert neki egyszer elég volt elmondanom, hogy csak szexet és nem kapcsolatot kérek, míg más fajtársai már rögtön ordítanák a szerelmes vagyok beléd szavak bűvös kombinációját.
Csalódottan húzom el szám, szememből kialszik a bűvös fény és ismét üres és érzelemmentes lesz. Hogy most csalódott vagy e? Nos… nem. Megszoktam már, és akármennyire is fáj elfogadni, de vannak olyanok, akikre bizony csáberőm vagy nem hat, vagy nem akarnak tudomást venni róla. És megtanultam, ha ilyenkor tovább erőltetem, akkor úgy járok, mint Benettel. Azt pedig megpróbálom inkább elkerülni.
- Igaz. Nekem is vevőim vannak még ezután – azt már nem kötöm orrára, mifélét árulok. Gondolhat a testemre, de a lopott árumra is, ami már kész feketekereskedelemmé nőtte ki magát a rosszalkodó ifjak számára. Tény, mindkettő igaz lenne.
Csettintek egyet nyelvemmel, majd megvárom, hogy ő menjen előre. Na, nem azért, mert akkora úriember lennék. Nem. Így ingyen és bérmentve kukkolhatom a seggét, ami azért valljuk be, nem az utolsó. Kicsit löttyedt meg ebben a cuccban nem igazán látszódik, de az én röntgen szemem mindent látnak. Még a kis almácskákat is.
Ahogy befordulunk az egyik folyosóvégen, én zsebembe nyúlok, majd kiveszek még egy cigit, majd fittyet hányva az iskola szabályaira, na meg a minden bizonnyal működő füstjelző bűbájokra, rágyújtok.
- Na és… - fújom ki a füstöt jólesően, belsőm megremeg a pillanatnyi örömtől – javíts ki, de elég szűznek látszol. Kell néhány használt pasi alsó? De csaj buggyijaim is vannak, ha az érdekel – szemöldökeimet megemelgetem, ahogy az alsó szint egyik kisebb termébe lépünk be.