Kakasi Gabriella
Igazgatóhelyettes, Tanár, Mestertanonc Tanár
RPG hsz: 115
Összes hsz: 153
|
Ifjabb Holló professzor - Maga itt marad - szegezte sétabotját Hollósira, akin bár látszott, hogy megfeszül a rámutató pálcától, nem vált ki belőle különösebb reakciót. Karba font kézzel dőlt hátra a székben és burkolózott némaságba. - Ha nincs fontosabb dolga Albert kedves, megtenné, hogy szemmel tartja, amíg visszajövök? Pár perc. - kérdezte aztán megenyhülten a férfi felé fordulva, mielőtt kirobogott volna a tanári elé. Ott rövidesen nem a síró lányka volt a leghangosabb, mert újra elüvöltötte magát az asszony.
- JANKOVITS!!!
Csapódott a tanári bejárata és a keselyű kopogása is hamar beleveszett a csendbe.
|
|
|
|
|
Ifj. Holló Albert
Tanár, Végzett Hallgató
Miksáné <3 | Kölyökkutya képű
RPG hsz: 392
Összes hsz: 410
|
Professzor asszony és Zalán- Önnek bármit. - mosolygok rá kedvesen, és nem tudom kiverni a fejemből a gondolatot, ahogy megront, amitől kicsit ki is ráz a hideg, de próbálom minél jobban leplezni. A fejfájás makacs dolog, nem szeretem, amikor megjelenik, mert ki tudja meddig tart, és nem szeretném, ha rosszabbodna, de a gyógyszereimre ilyen hamar nem vehetek be még egy fájdalomcsillapítót is. - Minden rendben? Elég ijesztően szegezte neked a botját. - amit az ember senkinek nem kíván, mert lássuk be, több, mint ijesztő. - Mit követtél el? - kérdezem inkább, hátha nem kapott akkora sokkot, mint amekkorát én szoktam néha.
|
|
|
|
|
Hollósi Zalán
Prefektus Levita, Jövendőmondó, Másodikos mestertanonc
RPG hsz: 1476
Összes hsz: 1791
|
Holló professzor - Semmit - felelte Zalán tömören. Már csak ez hiányzott neki. Annak kifejezetten örült, hogy Albert nem volt éppen a látószögében, bár a hangja is éppen elég volt ahhoz, hogy feszültség legyen újra úrrá rajta. Kimerülten hunyta le a szemét és már éppen döntötte volna hátra a fejét, mikor az egyik portréból kiszólt egy asszony, akit egymás után követtek szajkóként a többiek.
- Tilosban jár.
- Tolvaj.
- Rongál.
- Tiszteletlen!
- Befejeztétek? - Már a fiú nyelve hegyén volt egy sokkal paprikásabb replika, de hamar visszaszívta, mielőtt még újabb jelzővel bővülne az előbbi lista.
|
|
|
|
|
Ifj. Holló Albert
Tanár, Végzett Hallgató
Miksáné <3 | Kölyökkutya képű
RPG hsz: 392
Összes hsz: 410
|
Zalán Igen, a legtöbben semmit sem tesznek, azért kerülnek büntetésbe. Én sokszor azért kerültem, mert Bontovich Miksa mellett álltam. Szó szerint, csak álltam, szóval tudom, hogy milyen is az. Aztán jönnek a hangok, és én felpillantok az asztallap bámulásából, kissé összevonva a szemöldökeimet. Szusszanok egyet, felkelve közelebb sétálok, és Zalán mellett megállva felpillantok a hangadókra. - Na de kérem, kedves Fatma, ha jól emlékszem kegyed ellopott egyet a fajtiszta hófényekből egy tilosban járó férfi hatására, aki a házasságuk során igen sokszor volt tiszteletlen, és rongált is, Ön mégis kitartott mellette, és ha nincs az a végzetes momentum, ki tudja, mi történik még, nem igaz, Mr. Budge? - mindig is kegyetlenségnek gondoltam, hogy a feltalálót és feleségét egy azon falra, egymás melletti keretekbe helyezték el, és mégis megtörtént. - Nem kell itt ülnöd, nyugodtan gyerek oda hozzám, majd azt mondjuk, hogy a szorosabb megfigyelés érdekében.
|
|
|
|
|
Hollósi Zalán
Prefektus Levita, Jövendőmondó, Másodikos mestertanonc
RPG hsz: 1476
Összes hsz: 1791
|
Holló professzor - Köszönöm, de jó itt - felelte egy újabb sóhajt követően. A cipője orrát kezdte bámulni, ahogy lábait kinyújtotta maga előtt ültében. - Tanár úr.
Ezernyi gondolat cikázott az agyában, de Albert idáig egyik szereplője sem volt. Szerette volna, ha ez így maradna. Bár fájt elismerni, egy fokkal jobban esett neki, hogy ő legalább nem üvölti le a fejét. Összekulcsolt jobb kezének ujjai görcsösen összeszorultak, majd ernyedtek aztán el hirtelen. A pálcája a mögötte lévő asztalon pihent, mellette a táskájával.
|
|
|
|
|
Ifj. Holló Albert
Tanár, Végzett Hallgató
Miksáné <3 | Kölyökkutya képű
RPG hsz: 392
Összes hsz: 410
|
Zalán- Ám legyen, ha jó itt. - nekem nem tisztem megítélni, de a velem szemben lévő íróasztalnál, ahol Reményi Emma tanárnő ül, bizony sokkal kényelmesebb szék van, nem tudom, hogy azt magával tervezi-e vinni, ugyanis éppen új irányba készül terelni az életét, és az év végén otthagyja a tanodát. Visszalépkedve az asztalomhoz leülök, és levéve a szemüvegem, a homlokomra teszem a két kezem, és masszírozni kezdem, úgy, ahogy Laura tanította. Ő persze ügyesebb, olyankor mindig elmúlik a fejfájásom, ha ő csinálja. Szusszanva könyökölök az asztalomra, és Zalán hátára pillantok, aki jó barátja Rue-nak, de mostanában már nem mesél róla, ami furcsa. - Tényleg megtetted azt, amivel vádolnak?
|
|
|
|
|
Hollósi Zalán
Prefektus Levita, Jövendőmondó, Másodikos mestertanonc
RPG hsz: 1476
Összes hsz: 1791
|
Holló professzor Fejét oldalra döntötte és újra szorított egyet az ujjain. Ajka enyhén megrándult, de ezt a másik nem láthatta.
- Számít bármit magának, mit válaszolok? - nem volt tiszteletlenség a hangjában, de érezhető volt a különbség, ahogyan vele és ahogyan Kakasival beszélt. - Higgyen, amit szeretne.
Komolyan gondolta, amit mondott, de közben mégis ambivalens érzések szorították a mellkasát. Inkább ezen volt megbotránkozva. A saját hangja annyira... idegennek hatott.
|
|
|
|
|
Ifj. Holló Albert
Tanár, Végzett Hallgató
Miksáné <3 | Kölyökkutya képű
RPG hsz: 392
Összes hsz: 410
|
Zalán- Szokott számítani, igen. - felelem teljesen higgadtan, a homlokomat ráncolva erre a visszakérdezésre, de azzal nyugtatom magam, hogy még a sokk hatása alatt van. Nem hibáztatom, én is az alatt lennék, ha Kakasi rám meredne így. - Rendben, akkor véleményem szerint csupán csak félreértés történt. - kizárt, hogy egy levitás kölyök lopjon és tiszteletlen legyen, szerintem beléjük születésükkor beléjük kódolják azt, hogy miként kell jól viselkedni. Miksa például szívből gyűlöli őket, és őszintén szólva a diákéveim alatt nekem is számos alkalommal meggyűlt a bajom velük és a kis spicli hajlamukkal. Mivel a gyógyszernek még kell egy kis idő, hogy hasson, de közben érzem, hogy a vércukrom leesni készül, és a fiókomban nincs semmi, így felkelve Farkasházy asztalához sétálok, bele megint a fiú látószögébe, és az asztala alsóbb fiókjában kezdek el kutakodni, teljesen természetesen. - Nem vagy éhes? Én enni fogok, és remélem nem zavar.
|
|
|
|
|
Hollósi Zalán
Prefektus Levita, Jövendőmondó, Másodikos mestertanonc
RPG hsz: 1476
Összes hsz: 1791
|
Holló professzor Szemét a plafonra tapasztotta, mintha azt kérdezné Merlintől, hogy miért van ilyen röhejesen kifacsart humorérzéke, amiért ezt a beszélgetést végig kell ülnie.
- Nos, örülök - préselte ki magából a megjegyzést. A portrék közül közben több is megüresedett, úgy látszott megunták Zalán szófukarságát és Kakasi sem volt éppen itt, hogy műsort adjon. Legalább az ő megjegyzéseiktől meg lett kímélve.
- Gondolom a vak bizalma miatt kedvelik annyira. Népszerű tulajdonság. - bukott ki belőle hirtelen. Alig láthatóan az ajkába harapott, mert azon kapta magát, hogy épp kezdi feszegetni a határokat.
|
|
|
|
|
Ifj. Holló Albert
Tanár, Végzett Hallgató
Miksáné <3 | Kölyökkutya képű
RPG hsz: 392
Összes hsz: 410
|
Zalán- Az biztos, hogy nem a legjobb barátom miatt. - közismert tény, hogy Miksa az, és őt sokan nem tudják hova tenni. A legtöbb fiú és férfi utálja, mert a nője jó eséllyel megvolt neki, emellett az őszintesége sem éppen a legkifizetődőbb. Farkasházy székébe ülök, miközben két pezsgőkrémes croissant kezdek el bontogatni. - Én alapvetően jónak ítélek meg mindenkit, és bizalommal vagyok mindenki iránt. - felelem nyugodtan, hogy a feltételezésére is választ adjak. Tekintve, hogy Rue-val nagyon jóban vannak, feltételezem, hogy ez az új felállás miatt bizalmatlan velem, de nem bánom, ha szeretné kitapogatni milyen ember vagyok, anélkül, hogy az ő neve szóba kerülne. - Mielőtt a Bagolykőbe kerültem, papnak készültem. Aztán megváltoztak a dolgok.
|
|
|
|
|
Hollósi Zalán
Prefektus Levita, Jövendőmondó, Másodikos mestertanonc
RPG hsz: 1476
Összes hsz: 1791
|
Holló professzor Ha nem azért ült volna ott, amiért, ezen talán még nevetett is volna. Igaz, hogy keserédesen. Valószínűleg eme tulajdonsága miatt nem üldözte el Autumn őt maga mellől. Zalánnnak kellett hozzá pár hét, mikor már különösebb ok nélkül megengedte, hogy leüljön mellé a nagyteremben.
- Figyeljen, ez így is épp elég kínos anélkül, hogy rámerőltetné, hogy megismerjem magát. - fordult hirtelen hátra a székben. Arca kérlelő volt, karjait pedig már az ölébe ejtette, nem fonta össze védekezőn. - Kíméljük meg egymást az ilyen beszélgetésekkel. Magának nem kell megtudnia rólam olyasmit, ami egyből aláásná az úgynevezett bizalmát, nekem meg nem kell meghallgatnom a pályaválasztási krízisének a melléktermékét... Minden tisztelettel... - fakadt ki végül, hogy nyomatékosítsa: nem akar itt lenni vele, de nem akarja már erősebben sem kifejezni magát.
|
|
|
|
|
Stephen Zimmermann
Prefektus Levita, Mestertanonc Levita (H), Pro Levita-díjas, Harmadikos mestertanonc
Pálca eladó, zenekar vezető
RPG hsz: 249
Összes hsz: 313
|
Máltai Ramóna EmeseNem akartam megzavarni semmit, de a gitáromat látni akartam, hogy kipróbáljam, milyen lenne elengedni őt. Amikor nyílt az ajtó, egyúttal kinyílt bennem egy ólomkapu, amin lassan minden érzelmem keresztülfolyt és összekeveredett. Korábban még a színpad felől hallottam a lépteket, viszont amikor becsuktam és törött hangszeremhez fordultam, a leányzó már körülötte legyeskedett. Lehet fogalma se volt róla, mennyire kecsesnek tűnt, kicsit egy őzre emlékeztetett. Amikor kérdőre vontam, még úgy is viselkedett! - Oóóh – Óvni egy törött tárgy darabjait? Kicsit megnyugtattak a lány szavai, illetve hogy látszólag nem nagyon érdekelte, hogy mi jár a fejemben – Köszönöm.Feleltem halkan, továbbra is a gitárt nézve. Felvetülhet a kérdés, „Oké, de mit?” Hálás voltam, mert tiszteletreméltó módon bánt ezzel a hangszerrel. Láttam, hogy tulaja egynek, szóval mertem feltételezni, picit egy hajóban eveztünk és meg tudta érteni, miért nem néztem rá, amikor beszéltem. Csendben maradtam, egyedül akkor szólaltam meg újra, amikor ő kérdezett. Kérdőn rápillantottam. Kék tekintetében kavargó zavart láttam, amitől ösztönösen is szélesebbre húzódtak ajkaim. Aztán észrevettem felém nyújtott kezét, mintha lett volna benne valami… Feszítő érzés lett úrrá mellkasomban, szívem darabjait tartotta selymes ujjai közt és nyújtotta felém. - Igen – bólintottam, de nem vettem el a húrokat - Tartsd meg nyugodtan, nekem egyelőre… nem aktuális. Neked viszont jól jöhet még. Haa akarod, alaposabban is megnézheted a gitárt--, vagyis ami maradt belőle. Ez különben egy Gibson. Ismered a márkát? Most vettem észre, mennyivel kisebb tőlem a másik. Mulattató volt. Kis méret, hozzá legalább kétszer akkorra zavar. Halkan kuncogtam ábrázatán, köszönetnyilvánítását pedig egy szívből jövő mosollyal fogadtam. Aranyosnak találtam. Aztán ez a pöttöm lány meglepett; kitörő hangjának élén leplezetlen meglepődöttséget mutattam elkerekedett számmal. Lehet csak azért tűnt így, mert hangosabban beszélt az eddigiekhez képest, ám nekem az agyam ennek hatására másik csatornára kapcsolt és a saját képére formálta az eseményt. Kicsit a saját vádló hangsúlyommal kevertem az egészet, amit az Eridonosnak szegeztem, aki ezt tette Vele. Kezem enyhén ökölbe szorult, majd amilyen hirtelen ez történt, úgy elernyedt. az egész hátterében az állt, hogy haragudtam Nonóra, őt és magamat is vádoltam a történtek miatt; túlságosan friss volt ez a seb. - Én a színpad szélén ültem, amikor jöttek a színjátszósok próbálni. Mondtam, hogy elmegyek, aztán erről a falról – léptem oda - mászott valami, gondolom egy pók, az egyik női tag arcához közel. Na most ő reflexből a hozzá legközelebbi dolgot használta, hogy leüsse… Ekkor vette el tőlem a gitárt és csapta szét a falon. Jéé, nézd! Még itt a kráter, amit hagyott! Akkora volt majdnem, mint az öklöm. Még a póknak is ott maradt a falra száradva két lába és alvadt vértócsája. A helyzet beálltakor nem realizáltam, hogy ekkora dögöt loccsantott szét az Eridonos lány. Néztem a földet, de szerencsére más nem maradt az állatból. - Vajon ez farkaspók lehetett? – kérdeztem félhangosan, kicsit elterelődve, de aztán hamar visszatértem eredeti témánk medrébe – Szóval betörte a csajszi a gitár fejét, elpattant úgy két húr és meglazult a nyak, én meg rárivalltam. Megpróbálta megcsinálni, de rossz varázsigét használt, és még tovább tört, úgyhogy itt vagyok rockerként hangszer nélkül!Fortyogó dühöm kezdett ismét a felszínre törni, úgyhogy elmentem az ismeretlen mellől, fel-alá sétáltam egy pontban, majd vegyes érzésektől fűtve inkább leültem a színpad szélére, a tárgyra fókuszálva, hogy kifújjam magam. Kezeimet magam mellett tartottam, rájuk támaszkodtam. Remegtek.
|
|
|
|
|
Ifj. Holló Albert
Tanár, Végzett Hallgató
Miksáné <3 | Kölyökkutya képű
RPG hsz: 392
Összes hsz: 410
|
Zalán- Kínos? - pillantok rá csodálkozva, mert nem tudom, hogy miért lenne kínos. Talán Rue elmondta neki, hogy haldoklom? Azóta, hogy mindenki, aki számomra fontos, tud erről, elszállt az aggodalmam, hogy milyen lesz az, amikor majd kiderül. Minden és mindenki normális maradt, sőt, Botond szörnyű vicceket is elsüt néha. - Esetleg tettem valamit, ami miatt ellenőrzések vannak Önben? - mivel magáz és feszült, jobbnak látom én is visszamagázni.
|
|
|
|
|
Hollósi Zalán
Prefektus Levita, Jövendőmondó, Másodikos mestertanonc
RPG hsz: 1476
Összes hsz: 1791
|
Holló professzor Vissza akart fordulni, remélve, hogy ezzel le van tudva a dolog, de ez a válasz azért meglepte. Albert vonásait fürkészte, mennyire gondolta komolyan a kérdést. Merlin jószagú gatyája.
- Semmit - motyogta aztán még mindig meglepettséggel a hangjában. Rue ezek szerint semmit nem mondott neki róla. Ez sokat elárult arról, mennyire szégyellte, ami kettejük közt történt. El akarta felejteni. Mintha meg sem történt volna. Ez most felért neki egy pofonnal.
- Semmit - ismételte megsemmisülten, most már sokkal halkabban, amíg visszafordult az ajtó felé. Megint ökölbe szorította jobbját, arcán pedig grimasz futott át, mintha egyenesen fájna a neki a mozdulat.
|
|
|
|
|
Ifj. Holló Albert
Tanár, Végzett Hallgató
Miksáné <3 | Kölyökkutya képű
RPG hsz: 392
Összes hsz: 410
|
Zalán- Valamit azért mégis úgy hiszem, hogy elkövettem, és így belegondolva a helyzetbe, valószínűleg tudom is, hogy mit. - biztos vagyok benne, hogy forró nyomon vagyok, hiszen az a fajta bűntudat, aminek a mondatait már hallottam sokszor Miksa szájából, az én szívemben is egyre többször jelen vannak. Két csodálatos lány fog nagyon szomorú lenni miattunk, két olyan ember, akik egyáltalán nem ezt érdemlik. - Nincs semmi probléma, nem fogok Rue-ra haragudni, mert elmondta. Sőt, azt hiszem, ez természetes folyamat, hiszen a legjobb barátjával az ember mindent megoszt. - azt inkább nem teszem hozzá, hogy mennyi mindent, mert a Miksával való barátságunknak számos olyan pontja van, amit a sírba viszünk magunkkal. - Biztosíthatom róla, Zalán, hogy annak fényében, hogy haldoklom, a legkevésbé sem kívántam párkapcsolatra lépni senkivel. Ezt Rue-nak is lemondtam, de ő makacs, kikerülhetetlen. Tudom, hogy valakivel, aki folyamatosan épül le, nehéz az élet, hogy a környezetemben mindenkinek nehéz velem, és tudom, hogy Ön védeni próbálja őt, amiért nagyon hálás vagyok, és nagyon megnyugtató is, mert tudom, hogy ha eljön az idő, egy biztos támasz lesz mellette, Ön, amit már most köszönök, mert lehet, hogy később erre nem lesz alkalmam.
|
|
|
|
|
Hollósi Zalán
Prefektus Levita, Jövendőmondó, Másodikos mestertanonc
RPG hsz: 1476
Összes hsz: 1791
|
Holló professzor Hatalmasakat pislogott, hiszen rengeteg mindent zúdítottak kéretlenül a nyakába. Olyasmit, amit még annyira sem szeretett volna hallani, mint Albert élettörténetét.
Autumn semmit nem mondott neki. Ez zaklatta fel leginkább. Az Edictumból kellett arra a sejtésre jutnia, hogy valami igaz lehet belőle, de a bizonyosság jobban fájt neki, mint egy pofon. Pont ezt akarta elkerülni.
Beszédre nyitotta száját, de egy hang sem akart először kijönni rajta. Most azért nem mert a másikra nézni, mert attól félt, hogy arról mindent le fog tudni olvasni.
Fején rázott egy halványat, mintha azzal ki tudná verni a fejéből a gondolatokat.
|
|
|
|
|
Ifj. Holló Albert
Tanár, Végzett Hallgató
Miksáné <3 | Kölyökkutya képű
RPG hsz: 392
Összes hsz: 410
|
ZalánÍgy legyen az ember őszinte. Jó, tudom, hogy ez sokkoló, de mindenki szólt hozzá valamit, mindenki mondott valamit, még a tizenhat éves Miksa is, aki az apám után először tudta meg, hogy mi a helyzet velem. Zalán viszont hallgat, és meg tudom érteni, nem lehetett ezt könnyű hallani. Zalán igazán nagyon jó barát, és nagyon hálás vagyok neki, hogy ennyire odafigyel arra, hogy a barátja ne szenvedjen. Már most sajnálom, mert tudom, hogy fog, és ezért is vagyok olyan nagyon bizonytalan vele. - Szerinted... um... szakítanunk kéne? Mármint elmondtam neki, ahogy ő is elmondta neked ezt a dolgot, de szerinted jobb lenne neki, ha még most megtörténne? Mielőtt túlzottan benne lennénk? - Zalán fontos ebben a kérdésben, nagyon jól ismeri Rue-t, és kívülről látja a helyzetet.
|
|
|
|
|
Hollósi Zalán
Prefektus Levita, Jövendőmondó, Másodikos mestertanonc
RPG hsz: 1476
Összes hsz: 1791
|
Holló professzor
Izmai megfeszültek, úgy érezte, most már eleget hallott. Megfontoltan húzta ki magát ültében, szavait hasonlóan mérlegelte, de olyan halkan kezdte, csoda, ha Albert hallott belőle valamit.
- Milyen álszent maga, Merlinre. Papol nekem itt arról, hogy mennyire nem akar ártani neki azzal, hogy közel engedi magához, és még van bőr a képén sírni a problémáján, amit ezzel már Autumn-ra is átruházott? - felállt a helyéről, égkék szemére viharfelhők úsztak. Ujjait úgy szorította, mintha benne lenne a platánpálca.
- Közölném magával, hogy rácseszett velem. Nem tudom, miben reménykedett, de több mint valószínű, hogy én nem leszek már ott neki, amikor maga jószerével átkot szór a nyakára. - Zalán dühe elég bátorságot adott neki, hogy amíg beszélt, Albert felé tegyen pár lassú lépést. De még közel sem volt ahhoz, hogy befejezze. - Ha ezt tudta magáról már akkor, miért nem volt képes nemet mondani időben...? Félt, hogy fájni fog magának? Most meg kihátrálna belőle, hogy más takarítsa maga után a romokat - most már erősebben beszélt, de még mindig nem annyira hangosan, hogy a mögöttük lévő portrék értsék, mit beszél. - És még engem tartanak felelőtlen kölyöknek.
Annyira elsodorta magával a méreg, meg sem hallotta Kakasi csizmájának kopogását, csak azt, amikor már az ajtó nyikordult. Az asszony kérdőn váltogatta pillantását közöttük, de végül Alberten állapodott meg, hogy van-e hozzáfűznivalója és magyarázata ahhoz a tapintható feszültséghez, ami a terem végében is érzékelhető volt. Majd koppantott egyet sétabotjával, hogy Zalánt mozgásra bírja, egyelőre sikertelenül. Valószínű egyenesen a Levita vezetősége elé fogja cibálni őt.
|
|
|
|
|
Ifj. Holló Albert
Tanár, Végzett Hallgató
Miksáné <3 | Kölyökkutya képű
RPG hsz: 392
Összes hsz: 410
|
ZalánNem rezzenek össze és nem lepődök meg, az elmúlt több, mint két évtizedemben Miksa mellett igencsak megedződtem, és itt is éreztem már elég rendesen a feszültséget. Azt nem mondom, hogy ki akartam provokálni, hogy végre őszintén megszólaljon, de szinte már örülök, hogy megtette, még ha az, amit mond fáj is, főleg, mert tudom, hogy igaza van. Ezért kerültem mindig az olyan helyzeteket, amik hosszabb ideig is eltarthatnak, ahol lehetnek érzelmek. Miksa már az elején megmondta, ebből baj lesz, és én nagyon sokáig tagadtam ezt ez egészet. Hiszen csak beszélgetünk, és mindig erre is fókuszáltam, hogy ez csak beszélgetés, fogalmam sem volt róla, hogy ezzel az egésszel meg is szeretem Rue-t. De minden, amit Zalán mond, jogos, és tényleg önző lépés lenne a szakítás, ahogy önző lépés lenne a mellette maradás is. Az időt kellene visszafordítani, és akkor este nem hagyni neki, hogy lépést tegyen felém.
- Ne most! - sosem szóltam még erélyesebben, és nem hiszem, hogy a kollegina ezt nyugodtan tűrné tőlem, valószínűleg az igazgatóig meg sem áll, sőt, ami rosszabb, apámig. Na az lesz csak az igazán szép kör. Letorkoltam Kakasit, úgy is kell nekem ez még, mint egy falat kenyér. Megemelkedve az asztalra támaszkodom, és némiképp előrébb hajolok. - Miért ne lennél ott neki? Mit ártott ő neked? - van egy kellemetlen érzés a gyomromban, azt érzem, hogy Rue-nak esélye volt arra, hogy egy hosszú és boldog életet éljen valaki mellett, aki egészséges, és ne egy olyan mellett, mint amilyen én vagyok.
|
|
|
|
|
Kárási-Tóth Zsanna
Diák Eridon (H), Harmadikos diák
neveletlen hercegnő | napraforgó
RPG hsz: 281
Összes hsz: 402
|
Tudom én, hogy nem mi vagyunk az elsők, meg az utolsók se. Most is a fura érmét forgatom a kezem közt, míg arra várok, hogy idő legyen. Igen, izgatott vagyok, hisz ez vagy nagyon nagy buli lesz, vagy nagyon nagy bajba kerülünk emiatt, de mikor felvetettem az ötletet Lacának, már-már biztos voltam abban, hajlandó vásárra vinni a bőrét velem.
Nem is értem egyébként, az előkészítőben miért nem bandáztunk együtt, csak most, hogy felkerültünk a kastélyba, meg egy házba, jövök rá lassan, hogy nem is olyan rossz arc, mint amilyennek első és második látásra tűnt.
Amint jelez a telefonom, hogy idő van, pattanok is fel, majd rongyolok a fiúk hálókörlete felé. Tudom én, nagyobb buli lenne ez éjjel, de egyrészt a múltkori után nem akarok még egy kört megreszkírozni - nem való nekem a társaságban csatangolás, jobb egyedül -, másrészt, szeretném azt hinni, nagyobb sikerünk lesz, csak mert senki nem gondol arra, valaki ezt nappal próbálja meglépni.
És nem, nincsenek illúzióim, hisz az ötletet is Rudi bá' adta tudtán kívül, nála csíptem el, hogy mondta valakinek, mindig vannak akik megpróbálják. Vajon büszke lesz ránk, ha sikerül? Mondjuk nem is az a lényeg, hanem az, hogy ne legyen a levitánál - hiába nyerték meg -, hanem maradjon nálunk.
Odaérve Lacus szobájának ajtaja elé, kopogok lassan hármat, de csak nem rontok be, lehet nincs is egyedül. Szépen megvárom odakint.
- Oké, még én sem vagyok teljesen biztos benne. Mi van, ha lebukunk? De tudod mit? - mutatok meg neki a furcsa érmém, ami még most is olyan szépen csillog, mint a jövőm.
- Fogalmam sincs, milyen érme, találtam a piactéren leesve, de... bízzuk a sorsra, na? - pislogok rá mosolyogva, mert bárhogy is alakul ez, foghatjuk a felsőbb erőkre a kimenetelt legalább.
|
|
|
|
|
Hollósi Zalán
Prefektus Levita, Jövendőmondó, Másodikos mestertanonc
RPG hsz: 1476
Összes hsz: 1791
|
Holló professzorTalán ha az éjszakai parádéja nem most történt volna meg és nem edződött volna Kakasi üvöltésén fél órán keresztül, félsz ébredt volna benne Albert iránt. De akkor sem borította volna a teljes igazságot a nyakába, ha pálcát szegezett volna rá. Ő nem fog mártírt csinálni magából.
Jobbját nyújtotta, mintha csak ezért álltak volna olyan közel egymáshoz, hogy elköszönjön, de szemét nem vette le a férfiról.
- Semmit. Magával ellentétben bennem volt annyi, hogy az ő érdekében lemondjak róla - felelt halkan és ő is közelebb hajolt, ám arcán düh helyett már csak szánalom és végtelen szomorúság tükröződött. - Szeresse úgy, ahogy nekem nem volt szabad.
|
|
|
|
|
Gergelyfi László
Diák Eridon (H), Negyedikes diák
A metamor fia
RPG hsz: 106
Összes hsz: 289
|
ZsannaszettMég mindig nem tudom, hogy mivel vett rá erre Zsanna. Talán elkezdtek hiányozni a csajok - Zórát kivették, Panka meg nyaral a vizsgaidőszak kellős közepén? Nohiszen -, ami már önmagában fura, hiszen állandóan szekálnak. Jó, ez nem igaz, de szeretnek rajtam szórakozni, ráadásul Gertit meg igyekszem kerülni is, a múltkori bénázás miatt. Meg amúgy is tanulni kéne, mert a bájitaltan továbbra sem az erősségem, de mindegy, inkább lógok az elsős szépségkirálynővel. Mondjuk ebből a szempontból nem volt nehéz rábeszélni, de maga az akció már vet fel kérdéseket. Tavaly már "ellopták" ezt, bár nem volt sokáig kérdés, hogy kinél lehet. Most meg nem tudom, hogy miért kell éppen bátornak lenni eridonosként, de csak nem hagyhatom Zsét cserben. Hát hogy nézne már ki, mikor meg amúgy tök jó fej, ha nem számítjuk a sznobizmust, a flegmaságot, a ... mindegy is, én sem vagyok a világ legnormálisabb sráca, minek ítélkezzek? Főleg, hogy a barátaim nagy része sem normális, úgyhogy illik a képbe Zsazsa is. Na, de hogy pont azt, pont most fújjuk meg? Csak ülök a szobámban és ilyeneken töprengek, közben a bájitaltan könyv szétnyitva hever, természetesen fejjel lefelé, nehogy véletlenül a betűk beugorjanak a fejembe. Kopogás, megjött ő hercegnője. Mikor már kinyitom dumálni kezd, ráadásul pont arról, ami számomra is elég para. Hirtelen az ajkára teszem a mutatóujjam, miközben behúzom magam mögött az ajtót. Szerencsére senki más nincs bent, lehet, hogy őt magát kellett volna behúznom a szobába, nem az ajtót.
- Baszki a folyosón vagyunk, halkabban - veszem el az ujjam rögtön, mert Zóráéktól megtanultam már, hogy a csajok ilyenkor bármi kínos mozdulatra képesek, és még fájhat is. Közben nézem az érméjét, hát... egy érme, fura dolgokkal. Nem vizsgálom meg tüzetesen, csak éppen vetek rá egy pillantást, mert aztán újra Zsanna szemeibe nézek, ahogy - ha eddig nem lett volna éppen elég para amit csinálunk - még tovább feszíti a határát a hülyeségnek, amire készülünk. Azért nem mondom, hogy nem izgat és izgalmas a dolog, de egyértelműen a csínytevések azon válfaja, amikor rohadt nagy a kockázat/siker arány, de ha a rosszabb jön be, akkor bizony falhoz leszünk állítva.
- Jó, bízzuk, de mit? Hogy sikerül-e? - nézek rá nagy szemekkel, majdelindulok a trófeaterem irányába. - Jössz? - közben is dobálhattja az érméjét, én meg már azon gondolkodom, hogy átváltozom inkább, más bőrébe bújva. - Te figyusz, van tanár, aki akkora, mint én és ismerjük? - nem vagyok éppen kicsi már, de most hirtelen üres a fejem eléggé, hogy ilyenek eszembe jussanak. A pálcám hűvösen simul a tokjában hozzám, nagyon remélem, hogy segítségünkre lesz.
|
|
|
|
|
Kárási-Tóth Zsanna
Diák Eridon (H), Harmadikos diák
neveletlen hercegnő | napraforgó
RPG hsz: 281
Összes hsz: 402
|
Amint nyílik az ajtó, én neki is zúdítom aggályaim, vagyis tenném, ha épp nem akadna meg a szemem valamin.
- Jól áll ez az ing - igen, vannak prioritások, és nem én lennék, ha nem nézném meg, mit vesz fel. Csak egy halvány mosoly fut végig az arcomon, mert abszolút nem mondtam, fekete a dress kód, csupán én is szeretek abban lófrálni.
Aztán csak folytatom, mert az aggályaim ettől még nem tűnnek el. Viszont egy ponton elkerekedik a szemem, és belém akad a szó. Nincs mese, szoknom kell, hogy csak úgy random hozzám érnek. Eddig ez nem volt ilyen, mármint a családtagjaimon kívül nagyon senki, és hiába ismernek sokan, mindig ügyeltek arra, hogy ne kerüljön senki a közelembe a kelleténél, szóval ez nekem új dolog.
- Jó bocsi - dünnyögöm, próbálva leplezni a rajtam eluralkodó zavart. Mert azt meg utálom, tök kellemetlen érzés, és nem is múlik el olyan hamar.
- Neeeem, abban szinte teljesen biztos vagyok. Egész évet megúsztam büntimeló nélkül, egy belefér - vonok kecsesen vállat, az érmét szorongatva, aztán próbálok valami nagyon sötét mosolyt megejteni. Mielőtt még kilépnénk a klubhelyiségből, megállok és úgy nézek Lacára.
- Ha fej megpróbáljuk mágiával, ha írás.... betörjük - itt a nagy ötlet, kérlek szépen. Persze ezt is csak halkan vetem fel, mert itt aztán a falnak is füle van.
- Hmmm Irving? De neeee... láttad az Edictumot? Múltkor is lehúzták, hogy tanárnak adtad ki magad, erre lehet számítanak, és amúgy is. Nincs nekem apakomplexusom, hogy folyton tanárokkal lógjak, Laca - rázom a fejem, nagyot is sóhajtva mellé. Arról nem is beszélve, hogy az eridonos könnyebben megússza, mert ő tud ilyet.
- Vagy beijedtél? Mert akkor nem kell ám - döntöm oldalra a fejem, hogy húzzam kicsit az agyát.
|
|
|
|
|
Gergelyfi László
Diák Eridon (H), Negyedikes diák
A metamor fia
RPG hsz: 106
Összes hsz: 289
|
ZsannaszettÉrted, én itt majd beszarok, hogy hogyan temetnek el élve felakasztva, ő meg azt mondja, hogy milyen jó az ingem! Nooormális? Ezen a gondolatmeneten meg már túl vagyunk.
- Kösz, neked is jó a szetted. Nem is feltűnő! - ironizálok, mondjuk, ha nincs rajta talár, akkor kábé mindenben lehet, mert ugye a modellséggel kéz a kézben jár az, hogy mindig tökéletesen öltözködik. Most is, ahogy mindig elég egy pillantás, hogy megállapítsa bárki, hogy nem egy kezdő vasutas öltözködött fel, a reggeli munkába járáshoz. A bocsánatkérésre csak bólintok és hirtelen vörös is lesz az arcom, amit majdnem elég gyorsan vissza is állítok a képességemmel, de attól az égő érzés még marad. Francnak kell nekem lányokhoz érnem? Mindegy, de legalább már csendesebben lopunk! Háhá, de jó!
- Jó, akkor mi baj lehet? Egy büntimunka... - fújom ki látványosan a levegőt, de tudom, hogy úgyis megpróbáljuk. Bármekkora baromság, bármennyire is para, nem baj, mi vagyunk a Bátrak Karavánja. Csak ki ne essen a kocsink kereke út közben, néhány fentről már úgyis kiesett.
- Mi van? - hitetlenkedve nevetem el magam, de gyorsan visszaveszek a hangerőből. - Hát ezek egyre jobb tervek! - szorítom el az ajkaim, majd azért megnyugtatom. Ha már hülyeséget csinálunk, akkor legyen minél nagyobb, nem igaz? - De tudod mit? Legyen! Dobd! - innentől azért már más üzemmódba váltok. Nem is tudom, hogy melyiknek örülnék jobban a mágiának, vagy a törésnek. De figyelem a történést, és közben valamiféle álcán gondolkodom.
- Jaj, igaz. Bár nem szoktam ilyet csinálni. Abba mondjuk azt is írták, hogy mennyi csajom van, te is köztük vagy, jobb, ha tudod - gurgulázok fel az egész hülyeségen. Én csípem amúgy az Edictumot, mert tök jó sztorikat találnak ki. Jó, némelyik nem kellemes, amikor összesúgdolóznak mögöttem, de el tudom viselni, mivel elég ha én tudom, hogy mi igaz, meg mi nem.
- Jól van ám. Nem leszek az apád, még az kéne - kuncogok, mert tudom, hogy nem lennék jó apa. Jó nekem így gyereknek lenni, nem kell a sok hülyeség, mert tudom, hogy én miket mondok, és azt visszahallani nem okés. Hirtelen kapom fel a fejemet a vádakra.
- Dehogy ijedtem. Már rég beszartam! Mehetünk - vigyorgok egyet és végre elindulunk a végzetünk irányába.
|
|
|
|
|
Kárási-Tóth Zsanna
Diák Eridon (H), Harmadikos diák
neveletlen hercegnő | napraforgó
RPG hsz: 281
Összes hsz: 402
|
- Nincs nem feltűnő ruhám - forgatom meg a szemem. Mert amúgy teljesen átlagos, arról nem tehetek, hogy itt a lányok többsége nem törődik azzal, valahogy ki kell nézni a talár alatt is. Azt meg már elvetettem, hogy megreformáljam a sulit, veszett ügy.
És megint kicsit kellemetlenné válik a helyzet, mert látom akkor is rajta is a zavart, hiába próbálja gyorsan eltüntetni. Ugyanez volt Kornéllal is, és annak is mi lett a vége, bár... Lacával ezen is hamar túllendülünk, amiért most hálás vagyok.
- Figyelj, együtt ezer éves könyveket pakolgatni... hát tök romi - próbálom elviccelni, csak hogy ne érezzük a súlyt.
- Meg azt mondták, addig nem is vagyok jó diák, míg egyet be nem zsebelek... - jó, anya mondta, aki rellonos volt, és nem csak egyet élt túl, szóval nem tudom, ez más háznál, hogy működik. Azt is csak sejtem, Rudi bá' se fog minket vállon veregetni, ha lebukunk.
- Ha már neki állunk, csináljuk rendesen - biccentek, aztán fel is dobom az érmét. Jó, talán meg kellett volna említeni Lacusnak, hogy furi cucc ez, de jobbnak látom, ha nem teszem, így is rá van írva az arcára, mennyire tart flúgosnak.
- Igen, ki is akadhatnék, hogy lecseréltél... úgy tűnik ez az én keresztem - sóhajtok teátrálisan, de megforgatom a szemem.
- Mármint... Kornéllal egyszer randiztam, de nem sikerült túl jól... aztán igazából kiderült az is, hogy egy az érdeklődési körünk, ha érted, mire célzok... - vakarom meg a tarkóm, mert ezen a ponton érzem, hogy ezt nem kellene feszegetni, még mindig irtó kínosnak érzem azt az estét. És talán még bunkó is vagyok, amiért azóta se beszéltem vele, pedig tényleg fontos nekem... csak tök nehéz azok után a szemébe nézni.
- Még a felvetés is szörnyű - biccentek, egyet értve vele, és hagyom, hogy látványosan kirázzon a hideg. Behalnék, ha Laca lenne az apám, azon a ponton már tényleg elgondolkodnék, hogy megkeresem az iskolapszichológust.
- Úgy bírom, hogy ilyen bátor vagy - nevetve lépek ki az Eridonból, és indulok el háztársammal a trófeaterem elé.
- De ez a kupa olyan szép... bűn lenne, ha a kékeknél lenne - húzom el a szám, pedig tudom, hogy megérdemelték a stréberek.
- Na, benézel te, vagy nézzek be én? - állok meg a terem előtt. Első körben mindenképp fel kellene deríteni, hogy szabad-e a pálya.
|
|
|
|
|
Gergelyfi László
Diák Eridon (H), Negyedikes diák
A metamor fia
RPG hsz: 106
Összes hsz: 289
|
Zsannaszett- Tudom - nyugszom le végül, hát ez van, de akkor is mellbevágott, hogy ez a ruhamizéria még annál is fontosabb, hogy elvigyük a kupát a helyéről. Mármint illegálisan.
- Úgy érzem, hogy te egy szikláról ugrálást is romantikusabbnak tartasz, mint egy pizzázást. Mondjuk lehet, hogy ezt én is - vonok végül vállat, bár tény, hogy ha együtt kellene undorító könyveket pakolni, legalább nem unnánk halálra magunkat. Csak bólogatok, ilyeneket már én is hallottam, hogy ha nem teszel semmit, akkor el leszel könyvelve bénának. Jó, hát nem mondom, egy két hülyéskedés belefér, nem tudom mit aggódok. Lehet, a közelébe sem jutunk, mert jelez valami néma riasztó. Úgyhogy fel is vetem neki inkább, hogy jól vigyázzon, ha már a csajom az Edi szerint.
- Túl nagy a nyomás, tudod? Kati is mindig ostromol, ahogy te - kuncogok, mert nagyjából annyira hajtanak rám mind a ketten, mint lovashintó az autópályára. A Kornélos megjegyzésnél pedig felhúzom az egyik szemöldököm. Egy az érdeklődési körük? Jahogy...
- Tényleg? Nem tudtam - elgondolkodom az egészen, még a jobb arcfelemet is megvakarom a bal kezemmel. Nem tudtam, hogy meleg, de hát nem is mutatott ilyesmit eddig, meg nem is szoktam mindenkitől megkérdezni ezt. Közben elszórakoztatjuk magunkat, hogy rossz apa lennénk mindkettőnk szerint is, aztán persze beszól megint Zsazsa. Ő egy bátor Eridonos, vagy flúgos... esetleg mindkettő. Nem is esetleg.
- Ja tényleg bűn, végül is megtettünk mindent, hogy miénk legyen - nem próbálok bűntudatot kelteni benne, csak az igazság az, hogy nem árasztottuk el szorgalmikkal a tanárokat. Valamelyikük ezt finoman meg is jegyezte, hogy esett volna el a saját lábában. - De ugye ez egy másik módszer, lássuk! - szélesen elvigyorodom, miközben megérkezünk a helyszínre. - Megyek én - mondom és elindulok a trófeateremben. Hát egy két lézengő diákon kívül nincs senki, szóval mondhatni szabad a terep. - Jöhetsz - lépek vissza egy pillanatra, majd a házkupa felé indulok. Látszólag egyetlen, sima üvegvitrinben van, ahogy elnézem, amikor megállok előtte. - Mit csináljunk, hogy a téblábolók elhúzzanak? - biccentek a két srác és a három lány felé, akik a teremben vannak még. - Végül is nem sietünk... vagy de? - nézek rá és tovább próbálom felderíteni a hely mágiáját. Nem nagyon fog menni így, hogy van közönség.
|
|
|
|
|
Mesélő
Mesélő
RPG hsz: 811
Összes hsz: 1286
|
TolvajkákAmint az érme a magasba lendül, az egyik oldalán mintha ököl, a másikon szikrázó pálca mutatkozna - néhány pillanatig pörög a levegőben, aztán elegánsan landol Zsanna kézfején. Az eredmény: írás.
Úgy tűnik, a tárgynak van humorérzéke - egy varázslóiskola közepén arra biztatja a két gólyát, hogy pálcájuk nélkül lopjanak. Mondjuk, lehet ebben némi ráció, elvégre az ilyen értékeket ritkán hagyják védelem nélkül, márpedig nem elsősök fognak zseniális mission impossible szintű varázstörést csinálni.
Ami viszont kínosabb, hogy az első próbálkozásnál, amit az üveg betörésére tesznek, könnyedén lepattannak a vitrinről. Mert arra, hogy létezik törésgátló, valahogy egyikük sem gondolt a tervezési fázisban. Szerencséjükre úgy tűnik, riasztóbűbájt sem aktiválnak.
Szóval így állnak egymással szemben, mint marcona cowboyok: a kupát rejtő kis üveges szekrény vs a két Eridonos.
|
|
|
|
|
Ifj. Holló Albert
Tanár, Végzett Hallgató
Miksáné <3 | Kölyökkutya képű
RPG hsz: 392
Összes hsz: 410
|
ZalánCsodálkozva nézem őt, mert nem értem még mindig az ellenséges élt. Sosem mondtam vagy utaltam arra, hogy nem barátkozhatnak, vagy engem zavarna, mert egyáltalán nem zavar, én nem hiszek a nemi különbségek okozta szexuális feszültségben két barát között. - Én sosem kértem, hogy hagyja el. - a dilemmám már-már igazolja magát az első mondattal, azonban a második hihetetlen erősségű pofonként ér, főleg, mikor megértem, hogy mennyire rossz nyomon voltam egész végig. Az ajkaim elnyílnak, majd összezárulnak, majd újra elnyílnak. Így minden érthető. Mindegy, hogy haldoklom-e, valószínűleg nem is tudott róla. Érzem, hogy az ujjaimból mostanra teljesen kifutott a vér, olyan erősen szorítom az asztallapot. De valamit el kell mondanom neki, amit fontosnak érzek közölni. - Sosem mondta, hogy lett volna másik opciója, igazi lehetősége a boldogságra. Ha csak sejtem is, sosem engedtem volna neki. Soha. - ezt a szót fontosnak tartom nyomatékosítani, mert igaz. Ha Rue bármilyen utalást tett volna rá, ha látom, hogy ez komolyabb, mint barátság, akkor udvariasan a háttérben maradok. Bárcsak szólt volna róla, hogy Zalán szereti, bárcsak ne hárított volna, amikor én azt feltételeztem, hogy együtt vannak. Most nem lennénk itt, nem mardosna a bűntudat a ténytől, hogy szomorúvá fogom tenni, hogy az élet mellettem nem lesz vidám, és nem mardosna a bűntudat Miksa miatt sem, amiért olyan lányt szeretek, akit ő nem. - Nem tudtam róla. - és ötletem sincs, hogy mégis, egy ilyen információ birtokában, hogyan alakítsam a jövőt.
|
|
|
|
|
Hollósi Zalán
Prefektus Levita, Jövendőmondó, Másodikos mestertanonc
RPG hsz: 1476
Összes hsz: 1791
|
Holló professzor Hiába ment bele a beszélgetésbe, mintha Albert teljesen másmilyen valóságot ismert volna. Mintha azt hinné, miatta vágódott volna el Zalán egy lehetőségtől. Megint csak magával tudta elképzelni a képletet, mi több: a változójának tette meg önnönmagát. És ezt a levitás csak sajnálni tudta, mert nem fogja fűnek-fának elmondani a látomását, csak hogy megmagyarázzon egy általa már feladott játszmát.
- Sokmindenről nem tud - fogott rá Albert kezére erősen. Ajka megrándult a mozdulattól és már a vele szembenálló is érezhette, miért. Mintha valami éles fúródott volna kettejük tenyerébe. - Tanár úr.
Zalán csak lassan szakította el a tekintetét és hátrálva távolodott pár lépést, mintha attól tartana, hogy pálcát fognak rántani rá a tiszteletlensége miatt. Kakasi felé fordult és sietősen megindult a nő által mutatott irányba; a Levita tornya felé. Ujjait remegve nyitotta szét és vetett egy pillantást rá, órák óta most először.
Egész tenyerén vékony vágások húzódtak, közepén pedig egy mélyebb seb árulkodott arról, hogy valami ténylegesen belefúródott előtte. Egy üvegszilánk. Jelentéktelen mementója egy sor elkövetett hibának, amelyet most véglegesen átruházott valaki másra.
|
|
|
|
|
Kárási-Tóth Zsanna
Diák Eridon (H), Harmadikos diák
neveletlen hercegnő | napraforgó
RPG hsz: 281
Összes hsz: 402
|
- Naaaaa, ne írd le a pizzázást. Imádok enni, de amúgy igen, tök szívesen ugrálnék szikláról is - csillog a szemem, mert mindkettőért lelkesedek. A kaja azért, mert tilos, és amúgy buli olyat csinálni, amit tilos. Főleg, hogy anyu nem tud a hátam mögött kopogni a tűsarkújával, hogy ő most rajta kapott, csak ha feltűnően sokat hízok. De ugye odáig meg nem hagyom fajulni a helyzetet, tisztességesen lemozgom.
- Ostromollak? Drágám, hagyom, hogy velem lógj. Ez aligha nevezhető ostromolásnak - kérem ki magamnak, mert az azért nem úgy van. Még ha lennének is olyan gondolataim, hogy én meg Laca, se kezdenék el utána futni. Vannak elveim, és igenis, tessék a lányokat tisztességesen felszedni. Mit lehet kezdeni egy olyan pasival, aki még csak arra se veszi a fáradtságot, hogy felszedje a lányt? Számomra az annyira kiábrándító.
- Fontos nekem, csak nem úgy, ahogy elsőre gondoltuk... - megvonom a vállam, azt már inkább elhallgatva, hogy egyébként bunkó vagyok, mert a jelenlegi helyzettel nem tudok mit kezdeni. Tudom én, hogy megbántottam a Levitást, de nem tudok eléállni, és bocsánatot kérni, mert azt amit mondtam, nem bántam meg. Máig így látom. Szerintem ott valami nagyon félre siklott.
- Szóval, ha most szekálni kezded emiatt, beverem a képed - közlöm vele félig komolyan, hisz közben azért mosolygok, mert annyira ismerem Lacát, hogy nem fogja ezzel szekálni, de azt is akarom, hogy tudja, senkinek nem hagyom attól függetlenül, hogy Kornélt cseszegesse.
A tervem viszont fontosabb, és így is érzem, többet beszéltem, mint kellett volna. Nem szoktam a saját magam szennyeseit kiteregetni, nagyon ritka, mikor valakinek megnyílok annyira, hogy kap egy szeletet belőlem, és ez most megint egy furcsa helyzet. Még Lencsunak se beszéltem Kornélról, vagy hogy most mi van. Boldogan hagyom, hogy elhíresztelje, mekkora egy bunkó picsa vagyok, ha így neki könnyebb.
- Én megpróbáltam. Esküszöm. Rávettem egy rellonost, hogy segítsen tanulni - húzom ki magam, büszkén vigyorogva is mellé, mert ez aztán nagy szó. Mintha egy sárkányt szelídítettem volna meg. Jó, az aprócska részlet, hogy rokon az illető, most nem fontos. Tudom én, ha Álmosnak nem lett volna kedve, sehogy se veszem rá.
- Oké, mégse vagy olyan beszari - vigyorodok el, mikor magára vállalja a felderítést, és ahogy szól, már megyek is.
- Szerintem várjunk - suttogom neki, közben a dolgokat nézve, mint akit baromira érdekel.
- Fúúú, nézd annak a srácnak a haját... bahh, ez a frizu már akkor se volt menő - vágok mellé egy jól szituált fintort is, és felteszem magamban a kérdést, hogy hagyhatta, hogy ez a kép kerüljön ki róla? De most komolyan?
Persze ahogy azt vártam, a lézengők is megunják az ittlétet, szóval ahogy csukódik mögöttünk az ajtó, megropogtatom az ujjaim.
- Szóval akkor betörjük - nézek körbe, valami nehéz tárgy után kutatva, majd ahogy megtalálom, lendülök is neki. A mozzanat viszont nekem jobban fáj, mint az üvegnek, így kénytelen vagyok felnyögni.
- Basszus, hülye suli - mert mi mást is okolhatnék, miközben átfogom a csuklóm, és mozgatni kezdem.
- Ötlet? - nézek eztán Lacára, hátha neki van valami jobb.
|
|
|
|
|
