Farkasházy Rudolf
Házvezető Eridon, Tanár, Egyetemi tanár, Navigátor, Staff, Avatarfelelős, Bogolyfalvi lakos
Pertner a könytösben
RPG hsz: 197
Összes hsz: 629
|
Igazgató-helyettes asszonyElhúzom a számat arra, hogy akik bent vannak, azok gyerekek. A jövő zálogai, és nem is mind gyerek.
- Negyedévtől felfelé felnőttek. Attól a pillanattól, hogy betöltik a tizenhetedik életévüket, nem számítanak a mágustörvények szerint sem gyerekeknek, sem fiatalkorúaknak. Felnőttként hivatkozik rájuk a törvényalkotás. Emellett nem egy prefektus is érintett az esetben, azok a személyek, akiknek példát kellene mutatniuk. Ez rendben van?
Kérdezem teljesen nyugodtan, mert attól még, hogy órára járnak, ha elkövetnek valamit, nem a Balaton mélyére kerülnek, hanem mennek a Mecsek bányáiba. Vajon akkor mi a határ, ahol e falak között gyermekeknek vagy felnőtteknek vannak titulálva.
- Minden évben ezzel a mondattal ússzák majd meg azt, hogy minden évkezdésünk olyan, mintha egy olcsó mugli katasztrófafilmben lennénk? Gyerekek. Maga is volt gyerek, és is voltam gyerek. A szüleim szégyenkeztek volna, az oktatóim lemondtak volna rólam. Sosem engedtem ezt meg magamnak, és én Sebastian Felagund diákja voltam, ami dicsőség volt. A mai napig büszke vagyok arra, hogy milyen diák voltam, pedig az Eridonba jártam, voltak stiklijeim, de az eseményeket, az oktatóimat, mindig megtiszteltem. A mai fiatalokból ez hiányzik, és ezért tartunk most itt.
Én hiába nevelek, Anti is hiába nevel, újra és újra elkövetik ezeket. Tudom, hogy Adler is próbálkozik, A Rellon vezetősége is, amit láttam is, hogy lesz onnan is diák, aki mehet az irodába raporta.
- Nekem meg arra lett volna szükségem, hogy csírájában legyen ez az egész elfojtva, de nem történt meg, tavaly is azt érzékeltem, hogy ha nem veszem a kezembe az irányítást, akkor az egész tragédiába torkollik, és az idei év sem volt másként. Csak most a tragédia éppen itt történik. Példát kell statuálni, hogy végre belegondoljanak abba, hogy a tetteiknek súlyos következményeik vannak. Nem ok nélkül lettem többször is az év tanára, az év házvezetője. Tettem érte, és mindig figyeltem arra, hogy a tudás és az élmény is meglegyen a számukra. Én azért jöttem ide, mert Sebastian megkért rá, olyan utódott szeretett volna, aki szakmailag felkészült, és akinek a neve segíti a tanoda szakmai előmenetelét. Azért lettem házvezető, mert Emily könyörgött nekem, hogy vállaljam el, mert ő a szerelme után akart menni. Én azzal az ígérettel jöttem ide, hogy ez egy nyugodt tanári állás. Nem volt az, de tavalyig nem bántam. Tudta maga is azt, amit én. Hiába vagyok feddhetetlen, mint tanár, mint házvezető, hiába vagyok becsületesebb, mint a kollégáim nagy része, velem kell példát statuálnia.
|
|
|
|
|
Kakasi Gabriella
Igazgatóhelyettes, Tanár, Mestertanonc Tanár
RPG hsz: 113
Összes hsz: 151
|
Farkasházy professzor Hirtelen csapott az asztalra a kérdés halltán. Csoda, hogy a súlyos gyűrűrengeteg nem vájt mélyedést a lakkozott fába a mozdulattól.
- PERSZE HOGY NINCS RENDBEN! - kelt ki magából rekedtes hangon. - Higgye el, bennem nagyobb szégyenérzet kering, mint valamennyiükben együttvéve! Mit mondjak a Minisztériumnak, ha ez a fülükbe jut?!
Megkerülte a férfit és illedelmesen hallgatta tovább a replikát, mert érezte magán is, hogy már az etikátlanság határát súrolja a saját viselkedése.
- Maga a helyes magatartásával lett példamutató ebben az iskolában, nem ezzel a bohóckodásával - fordult aztán vissza. - Ezt próbálom a fejébe verni. A diákoknak példamutatásra van szüksége, nem ilyesfajta retorziókra. Nevetséges helyzetbe hozott azzal, hogy az egyik legjobb tanerőn kell most demonstrálnom a következményeket.
|
|
|
|
|
Farkasházy Rudolf
Házvezető Eridon, Tanár, Egyetemi tanár, Navigátor, Staff, Avatarfelelős, Bogolyfalvi lakos
Pertner a könytösben
RPG hsz: 197
Összes hsz: 629
|
Igazgató-helyettes asszonyRezzenéstelen arccal konstatálom, hogy szegény fa igencsak ellenálló, és tekintetem kicsit lejjebb siklik, azt mérlegelve, hogy a pálcám biztonságos távolságban van-e még az aranyaktól. Egyelőre igen, de azért az ember szemmel tartja azt, akivel már huszonnégy éve együtt van. Lassan negyven leszek, és nem szeretnék új pálcával ismerkedni.
- Nos, kedves tanárnő, véletlenül sem szeretném elkeseríteni, de Holló Albert úr, aki Rothman igazgató másik oldalán ül minisztériumi alkalmazott, azt hiszem itt nem kérdés, hogy a fülükbe jut-e, hanem az, hogy miként van tálalva, de tavaly is egészen ügyesen magyarázta ki a dolgokat.
Pedig ott aztán biztos voltam benne, hogy a diákjainkat szét kell lőnünk majd Európa mágusiskoláiba és nekünk befellegzett. Nem lett volna csoda. Inkább az a megdöbbentő, hogy még mindig nyitva van az iskola, és a hála helyett újabb eseményt tettek katasztrofálissá.
- Véleményem szerint ez hatásosabb, mintha egy kevésbé jó tanáron tenné. Egy kezdőn, vagy olyanon, akinek nem megy olyan jól az oktatás, de lelkes. Vagy, akit utálnak. Ott még meg is könnyebbülnének. Nem vagyok egoista, félre ne értsen, de van annyi önértékelésem, önkritikám, hogy pontosan tudom, hogy ott vagyok, ahol a kezdet kezdetén bepozicionáltam magam. Hogy veszteség leszek.
Jó, ez talán egy kicsit egoista kijelentés, de legyünk őszinték, én tényleg rengeteg mindent megtettem azért, hogy legyen mire nagy arcomnak lenni. Van tizenkét bájital, ami a nevemhez köthető, hat rég elfeledett, aminek a kutatását végigvittem, és melyeket visszaadtam a társadalomnak, és hét kísérleti bájitalom, szakkönyveim, és más publikációim. Több elismerésem és díjam, mint a tanártársaimnak összesen. Szóval, ha azt mondom veszteség, akkor az úgy is van.
- Mutattam én példát. Harminchét tanár van az intézményben, harmincöt nézett ki a fejéből, egy benne volt egy büntetés kiosztásába, és voltam én, aki cselekedtem is. Harmincöt oktató ült, és nézte, ahogy egy prefektus nevetségessé tesz egy tanulót, ahogy egy másik diák félig páncélba jön be, dinójelmezeseket, a helyüket megtalálni képteleneket, majd egyet, amelyik egy pónit hozott be, és páncélban ment szerelmet vallani. Mindenki csak ült. Ha csak azt elértem, hogy más kollégák is cselekedjenek, akkor már megérte. Ha azt is, hogy ezentúl megtisztelik az esemény ünnepiességét, akkor higgye el, bőven megérte, hogy én holnap reggel már nem itt kezdek.
|
|
|
|
|
Kakasi Gabriella
Igazgatóhelyettes, Tanár, Mestertanonc Tanár
RPG hsz: 113
Összes hsz: 151
|
Farkasházy professzor Vastagkeretű okkuláréja mögött a szigorú arc ellenére szomorúság csillant, mikor felsorolták neki milyen tudással gazdagította Rudolf a varázsvilágot. Ezért volt ennyire zaklatott. Ilyen tanerőt kiereszteni a keze közül vétek lenne.
- Nagyon sajnálom - nyekeregte halkan. Most sokkal inkább hasonlított egy vénséges öregasszonyra, mint pár perccel azelőtt. - Értékelem a kiállását, és látom, milyen szándék vezérelte, de nem fog tudni meggyőzni arról, hogy ez szükséges önfeláldozás volt.
Az ébenfa pálca szerény kört írt le a levegőben, ami mozgásra bírt egy üres papírlapot és egy tollat.
- Ezennel indítványozom Farkasházy Rudolf, tantestületi tag felfüggesztését, oktatói tevékenységének beszüntetését az intézményben, valamint megfosztom az Eridon házvezetői rangjától. Határozatlan időre.
A toll hevesen szántani kezdte a papírost, a végére pedig egy hivatalos szöveg szegeződött az asztallapra. Az íróeszköz felette lebegett, arra várva, hogy mindketten megpecsételjék nevükkel a döntést.
|
|
|
|
|
Farkasházy Rudolf
Házvezető Eridon, Tanár, Egyetemi tanár, Navigátor, Staff, Avatarfelelős, Bogolyfalvi lakos
Pertner a könytösben
RPG hsz: 197
Összes hsz: 629
|
Igazgató-helyettes asszony - Ön pedig az ellenkezőjéről.
Erre meg én tudok egészen biztosan hivatkozni. Azért akkor, amikor hangosan is kihirdetésre kerül a felfüggesztésem, érzem, hogy egy kicsit összébb szorul a mellkasom. Amikor idejöttem, azt mondtam, ideiglenesen teszem, aztán eltelt hat év, ami alatt nagyon megszerettem a házvezetői szerepet, és azt is, amit a srácoktól kaptam. A harmincas éveim elején voltam, összetört szívvel, karrierista vágyaimtól telve. Most, közel a negyvenhez, a szívem ép, a lelkem is, ahogy arra gondolok, hogy mennyire szeretek itt tanítani. A jövőt formáltam, nem pedig készen kaptam az egyetemen.
- A hét második felében, csütörtökön, talán pénteken érkezik egy nagyobb szállítmány bájital alapanyagokból és eszközökből. A minisztérium igen keveset ad erre, így magam szoktam gondoskodni arról, hogy a diákjaim megfelelő minőségű és mennyiségű alapanyaggal sajátíthassák el a bájitalokat.
Közben a kezembe veszem a pennát, és a magam részéről alá is írom, hogy teljesen hivatalos legyen, még az a fránya dr.-t is odakanyarítom, nehogy emiatt mondják azt, hogy nem teljes a dokumentum.
- Ajándék a jövőnek. A számla rendezve van.
Felkelve a székből szerényen elmosolyodom, és kissé meghajolok, méltóságteljes tisztelettel a tanerő irányába.
- Ne szomorkodjon. Gondoljon arra, hogy egy ifjú hölgyet a Mennydörgő utcában most a legboldogabbá tett azzal, hogy elbocsátott, mert végre több időt leszek otthon.
Mindenben meg kell látni a lehetőséget, és remélem, hogy Nelli is így fog gondolni rá, amikor ma egy nagyobb doboz kíséretében hazaállítok. Elhátrálok az ajtóig, és kilépve rajta törekszem rá, hogy minél előbb eltüntessem a nyomát, hogy egyáltalán itt jártam, és hazamenjek.
|
|
|
|
|
Várffy Altea Katalin
Prefektus Rellon, Ötödikes diák
bambiraptor
RPG hsz: 68
Összes hsz: 88
|
Laciharmadéves vagyok T_T- Mm---megkérdehezték, hogy lettem elsős létemre prefektus,- küszködik a szavakkal a könnyein és szipogáson át, a mellé csüccsenő Laci arca helyett inkább a szembefalat meg a padlót vizslatva. Egyáltalán nem a filmekbe illő kis diszkréten lepergő egy-két cseppről beszélünk itt, sokkal szánalmasabb az egész összhatás, amint kifújja az orrát. - HARMADIKOS vagyok! Ha...harmadikhos!- magyarázza a csempéknek felháborodottan, aztán elkeseredetten, mert nem ez az első eset, hogy összekeverik valaki fiatalabbal. Sig egy évvel alatta jár, tényleg elsősként lett prefekta, mégse kérdőjelezte meg senki. Senki!
- De én nem akarok "csajszi" lenni!- bukik ki belőle egy hirtelen kéz-gesztussal, mert mindenki ezzel jön. Kislány, kicsi lány, leányzó, csajóka, Katinka meg a kicsi Kató, a nagyitól, a rokonoktól, a tanárok pillantásaiból... aztán most az elsősöktől az utolsó csepp a pohárban. - Te she gondholod komolyan...- motyogja szontyologva, bár talán egy kissé zavartan a dicséretre.
- Rolit bele fogom fullasztani a saját önelégültsébe,- ó, ez a téma, eeez szinte el is feledteti vele néhány pillanatra a gólyákat. Felpillant a vitrinekre, ahol munkáját dicséri jópár átirt név és dij, hogy a fotókról ne is beszéljünk. Szabályos eltökéltség ül az arcán, mert az a görény képes volt még a katasztrófa közepette is megpróbálni valami nőnek tetszelegni. Ellenben a bajszokról eszébe jut az a másik is.
- Sa...sajnálom azt. Ma...majd visz-szacsinálom,- szipogja, Laci arca felé gesztikulálva. Amint nem rázza a sirás utója, már mer varázsolni - Laca addig megnézheti valamelyik üvegben a tükörképét.
|
|
|
|
|
Kakasi Gabriella
Igazgatóhelyettes, Tanár, Mestertanonc Tanár
RPG hsz: 113
Összes hsz: 151
|
Farkasházy professzor Mosolya alábbhagyott, ahogy a férfiból tovább ömlött a szó. Gondolatait mélyen magábafojtotta, de látszott, hogy valami kikívánkozna belőle, csupán az illem most sem engedte neki, hogy kinyissa a száját. Bal kezének ujjai feszülten tartották az ébenfa pálcát. Mikor észbekapott, szabaddá tette azt és odakanyarította saját nevét is a papírra. Inkább más gondolatainak próbált hangot adni, bár azt sem volt kellemes kimondani.
- Közel annyi időt szántam erre a hivatásra az életemből, mint amennyit maga ezen a világon töltött. Jogom van szomorúnak lennem. Rengeteg fiatalt fosztottam meg egy kivételes tanártól. - A sétabotot újra egybecsavarta, majd kimerültem támaszkodott rá.
- Menjen haza most, Rudolf.
|
|
|
|
|
Gergelyfi László
Diák Eridon (H), Negyedikes diák
A metamor fia
RPG hsz: 106
Összes hsz: 288
|
Paloma (és Macskabácsi)szettPersze, törjünk be a tanáriba, mi baj lehet?! De úgy a legjobb, ha egy másik házbélivel, nehogy rám fogják, hogy csak az Eridonosokkal tudok baromságot csinálni. Úgyhogy, ha elkapnak, mindjárt le lehet venni ezt a terhet is rólam, csak simán hülyének lehet nézni. Önszorgalomból csinálom, nyugi!
- Nem hiszem, hogy Kakasi csak a két szép szemedért adott V-t, mert gáz lenne, ha nekem ugyanezért K-t adott - motyogom halkan, miközben már azon gondolkodom, hogy hogyan is kéne bejutni. A lényeg az, hogy sűrűn pislogok minden irányba, ahonnan jöhetnek tanárok, de ma szerencsénk van, még diákokkal sem találkozunk. Igaz, nem sok embernek van kedve ide jönni, általában nem jókedvükből másznak fel a tesák a tanáriba.
- Ha sikerül. Már csak annyi van hátra - óvatoskodom, mert tényleg nincs kedvem az akcióban részt venni. Az megint más kérdés, hogy jó lenne egy kis plusz pénzhez jutni, mert az tuti, hogy erre lenne kereslet, illetve van. Végül én leszek a bátor és benyitok, de tök szerencsénk van senki sincs bent, így mindent tudó mosollyal engedem előre Palomát, hogy belekezdjen a keresgélésbe. Ebből már próbálom magam kivonni, mert ne minden balhé csak az én lelkemen száradjon. Nem is vagyok balhés, de a csajok minden rosszba belevisznek, ergo ők a hibásak!
- Nem szoktam idejárni, nem tudom. De mivel ő az igazgatóhelyettes, nincs neki kitüntetett asztala? - szerintem nincs, ez mégiscsak egy tanári. Mondhatni inkább gondolom úgy, hogy neki itt egyáltalán nincs helye, max egy széke, ahol értekezleten ül. Talán külön irodája van, nem? Á, mindegy, erre nem ma fogok rájönni.
- Hát, nagyon - forgatom meg a szemeimet. Mondjuk inkább egy macskát simogassunk a tanáriban, mint lopjunk, nem igaz? Az talán nem annyira törvénybe ütköző. Aztán persze Paloma emel a szinten, és nagyon rossz irányba.
- Á-á, nem lopjuk el az egyik tanár kiskedvencét. Normális vagy? - szegezem neki az amúgy költői kérdést és odalépek hozzá, hogy ne lopja el a kismacskát, vagy nagy macskát, mint tudom én mekkorának számít ez. - Jaja, lehet, hogy van egy kutyánk, de mondjuk nem Rothmané "volt" - mutatom is a kis macskafüleket, de amúgy ez a példány tényleg cuki. Mondjuk nem nyúlok hozzá, mert semmilyen szinten nem akarom elvinni más macskáját, főleg nem egy tanárét. Így is elég sok van már a számlámon. - Szóval a macsek marad, inkább a dolgozatokkal kéne foglalkoznod - teszem keresztbe a kezem magam előtt, hogy egyértelműen kiállok az álláspontom mellett.
|
|
|
|
|
Gergelyfi László
Diák Eridon (H), Negyedikes diák
A metamor fia
RPG hsz: 106
Összes hsz: 288
|
KatiNem pontosan értettem ki a szavakat a sírás mögül - azaz: egyáltalán nem érttettem, hogy mi lehet a pontos probléma -, de hamarosan rájöttem, mikor Kata összeszedte magát és kitisztítja légútjait, kiderül a dolog. Azaz, hogy ő nem magas, és kislányos(?) a kinézete, ezért gólyának nézték. Nos, ezt valahol meg tudom érteni, hogy nem király dolog, de amúgy én nem nézném ennyire kicsinek, mármint magasságilag igen, de amúgy... mindegy, nem nagyon kérdőjeleznék meg senki prefektust, hogy miért kapta meg a jelvényét. Főleg nem a Rellonban, de ők tudják... szerencsések, hogy Kata nem a vérmes prefik közül való, különben már másképpen gondolnának rá. A vigasztalási képességem nem éppen profi, ahogy a példa mindjárt is mutatja.
- Én nem úgy értettem, ahogy te gondolod - sóhajtok egyet, miközben ő mérgelődik még gondolom az előző kedvességemen. - Az hülyén hangzana, hogy jó nő vagy, na, mégiscsak az egyik barátom vagy, akiknek nem mondunk ilyeneket - hej, Laca te aztán ne kezdj el magyarázkodni. Már az államat vakarom, hogy hogyan is segítsek rajta, miközben ő valahogy Létaira fordítja a dühét, de legalább nem az eredeti problémán vetyeng tovább. Az a srác menőnek számít szerintem, habár tud ő igazi szemétláda is lenni, ahogy hallottam, jobb elkerülni, ha nem vagy lány. Vagy éppen akkor is? Az a hír járja, hogy elég sok fordult meg az ágyában, emiatt akár még hype-olni is lehetne, de inkább rohadjon meg! Mindegy, nem vagyok lány és nem is leszek előtte, hehe.
- Miért? Bepróbálkozott nálad is? - kérdezek akkor már rá, kíváncsian vizslatom a szemeit, hogy legalább elvezessem őt a témáról más vizekre. Tökre bírom Katit, szóval, ha már itt járok valamennyire kötelességemnek érzem, hogy kirántsam őt ebből az állapotból. Igazi lovag vagyok, még ha béna is.
- Mármint mi... ó - nézek magamra furán, és már az előző vakarászásnál is volt valami furcsa, ami a kezébe akadt. De most már látja a kackiás bajuszát és pár másodperc múlva hahotázásba tör ki és vadul röhögni kezd a saját tükörképén.
- Nagyon tehetséges boszorkány vagy - alig tudja értelmesen kiejteni a szavakat, talán nem is lehet érteni teljesen őket, ráadásul Kati is láthatja, ahogy felé fordulva látszik, hogy egyáltalán nem haragszik rá, sőt. Aztán gondol egyet és megpróbálja a veleszületett képességével eltűntetni a szőrt... sikerrel. A bajusz gondol egyet és az orra alatt visszahúzódik egy pontba, majd eltűnik. - Szerinted a szakáll hogy állna? - kérdezi vigyorogva, miközben kinöveszt egy teljes körszakállt magára és várja az ítéletet.
|
|
|
|
|
Stephen Zimmermann
Prefektus Levita, Mestertanonc Levita (H), Pro Levita-díjas, Harmadikos mestertanonc
Pálca eladó, zenekar vezető
RPG hsz: 238
Összes hsz: 302
|
Máltai Ramóna EmeseA lány bólintott kérdésemre, ami oldotta egy picit dühömet. Nem vártam el tőle, hogy teljesen ismerje a márkát, hacsak nagyjából sejtette miről van szó, örültem, mert így kevésbé éreztem azt vele, hogy a sötétben tapogatóznék. Kék íriszeim még egy ideig a gitárt pásztázták, majd szemem sarkából a lány gesztusait figyeltem. Miként elmeséltem a hangszer tragikus történetét, időnként éreztem, hogy arcomat vizslatja és kifejezetten értékeltem, hogy nem próbált szemkontaktust létesíteni velem. Most még inkább dühített volna és úgy éreztem, ha képes lennék rá, megolvasztanám vele a mellettem lévőt, vagy a falakat… Először adtam hálát az égnek, hogy nem elemi mágusnak születtem, ha miattam kell tüzet oltani és evakuálni egy diáksereget, lelkiekben tuti nem élném túl. - Hmm, te sokkal jobban ismered őket, mint én - állapítottam meg felé sandítva - Én nem igazán vagyok jó pókok felismerésében.Szórakozott nevetés hagyta el tüdőmet. Nem néztem a szemébe, mivel korábban ő se tette; egyértelműen másnak tűnt a testbeszéde az eddig tapasztaltakhoz képest. Volt már tapasztalatom félénk lánnyal is, nem tudtam megmondani pontosan, a mellettem levő annak számít -e. Lehet csak feszélyeztem volna, hogyha bámulom, szóval inkább udvariasságból hanyagoltam, mintsem gyerekes féltésből vagy félénkségből tenném. Miután ledobtam magam a színpad jobb szélére, hajamba túrtam mindkét kezemmel majd nyújtóztam egyet. Próbáltam valahogy konstruktívan levezetni dühömet, de a feszültség túl nagynak bizonyult. Magamtól nem tudtam igazán lenyugodni. Azt hittem felkeresem ezután a Levitás konditermet aztán ott lemozgom a többit, ám azelőtt, hogy felálltam és elhúztam volna, a lány leült pár méterre tőlem s halk gitározgatásba kezdett. Legalább annyira halk produkció, mint amennyire először beszélt hozzám a kiscsaj, ugyanakkor hülye lettem volna, ha nem ismerném fel még így is. Meglepődve fordítottam fejemet a szorgosan mozgó kézpár felé, aztán óvatosan a lányra néztem. Igyekeztem hamar elkapni a tekintetemet, mielőtt zavarba hoztam volna és megáll fél úton. Heh. Micsoda jó választás.Most már nem csak azt tudtam a kishölgyről, hogy a gitárjátéka klassz, hanem megtaláltam a suliban azt aki Beatles számokat tanulmányozhatott szabadidejében. Ha már játszott, összekötöttem kellemest a hasznossal. Saját, törött hangszeremre néztem. Kvázi kinyírták a társamat akivel először átléptem a határon, aki megannyi könnyemet elnyelte, miután volt lehetőségem kiadni mindazt ami történt a családban… A gitárom története egyszeriben balladává változott, már csak azért is, mert nem a bűbájtan az erősségem és magamtól képtelen lettem volna megjavítani. Találnom kellett valakit, bárkit, aki meg tudja csináltatni és nem iskola társam, különben mindenki rajtam röhögött volna. „Úristen, mestertanonc de a saját gitárját nem tudja rendbe rakatni!” „De hát azt már másodikban tanultuk!”Fejemet csóváltam, legalább úgy, mintha egy bogár repült volna bele és azt próbálnám lerázni magamról. Kezeimet ölemben pihentettem, majd amikor véget ért a produkció, halk tapsokkal illettem a lányt, határozottan őt nézve. Észre sem vettem, hogy miután befejezte játékát, mosolyogtam. - Nem tudom milyen gitárod van, de jól szól. Szép volt a játékod is - dicsértem. Kicsit trükköztem, először direkt a hangszert emeltem ki, talán így kevésbé akart hanyatt-homlok menekülni beszélgetőpartnerem - Köszönöm. Mióta játszol így?
|
|
|
|
|
Ingelheim Júlia
Diák Eridon (H), Művészetis tanonc, Bogolyfalvi lakos, Harmadikos diák
Oh, Júlia! mért?
RPG hsz: 38
Összes hsz: 44
|
B e n e d e kAz élete felét ebben a teremben tölti. Ha valakit ez meglep, az egészen biztos, hogy még sosem találkozott a lánnyal. Hol egyedül jön, hol a színjátszó csoporttal, hol valakit rángat el magával.
Jelenleg ez utóbbi opcióban próbál szöveget tanulni. Nem rossz ez az iskolai színjátszó, az első néhány alkalommal próbált itt reformjavaslatokat tenni, fogékony arcokat keresni az alternatív színház bármely szegmensére, de miután kiderült, hogy nem annyira lelkesülnek se a bábokért, se a mozgásos darabokért, de még csak azért sem, hogy valami ős-klasszikust interpretáljanak modernebb környezetbe le tett róla, és úgy döntött, nem különcködik. Megtartja a véleményét magának és ha már egyszer nem egymást keresik, nem zavarja itt feleslegesen a munkát. A művészeti... a művészeti más. Ott kiélheti a vadabb fantáziáit is, ott megtalálja azokat az embereket, akikkel egy hullámhosszon rezeg.
Most is épp oda kellene szöveget tanulnia. A szövegkönyve nála, vagyis legfőképpen Benedeknél, rózsaszín kiemelővel kihúzva benne minden a szerepéhez tartozó szöveg és instrukció. Improvizációba épített élményeik alapján írta kifejezetten számukra az osztályvezetőjük, így értelemszerűen minden diáknak közel áll a szívéhez ez a darab.
Saját monológját igyekszik tökéletesre fejleszteni úgy, hogy rezzenéstelen arccal bámulja magát a tükörben. Tökéletes fókusz, kizárja a külvilágot, és teljes lényegével a szövegre koncentrál... koncentrálna, ha nem sülne bele. - Baszki, hát nem hiszem el! - Nem gyakran beszél csúnyán, és akkor sem nagyon - ez a maximum, ami telik tőle az esetek igen nagy többségében. Dühös magára. - Felolvasnád légyszi a negyedik mondattól? - dobja le magát a földre egy akkora sóhaj kíséretében, hogy csoda, ha a kastély másik felében nem hallják. Ideje lazítani kicsit, mert nem is tudja mióta ácsorog már a tükör előtt.
|
|
|
|
|
Rothman Anton
Iskolaigazgató, Auror
RPG hsz: 284
Összes hsz: 560
|
Kakasi professzor
megbeszélés még az évnyitó előtt Hát eljött az igazság pillanata! Először találkozunk úgy a kolleginával, mint igazgató és helyettese. Sok az átrágni való, kíváncsi leszek, hogyan haladunk majd. Mármint konkrétan arra, hogyan. Engem mindig az érdekel. A miként. Eddig nem váltottunk olyan rémesen sok szót egymással az ősz hajú boszorkány meg én, ám mindig is egy üdítő jelenségnek tartottam - még ha ez egy olyan kifejezés is, amit mások nagyjából utoljára alkalmaznának őrá. Dudorászva írogatok alá mindenféle iratokat, aztán intem el őket lebegni a kandalló előtti térbe. Nem mondom, hogy nem fordult már elő párszor, hogy megindultak a lángokba vetni magukat, dehát így izgalmas az élet. Közben mindjárt itt a délután négy és vele együtt a helyettesem is közeleg, gondolom.
|
|
|
|
|
Bakonyi Benedek
KARANTÉN
RPG hsz: 19
Összes hsz: 21
|
Julcsi Kifejezetten örült, hogy a mai napot a tantermeken és a klubhelyiségen kívül tölthette, ugyanis már azt érezte, hogy szétrobban a feje a rengeteg tanulástól, amit az elmúlt két hétben leművelt. Nem volt stréber vagy ilyesmi, de az évnyitón történt malőr óta úgy érezte, hogy helyre kell állítania a renoméját és erre jelenelg nem volt jobb ötlete, mint az eszeveszett magolás és gyakorlás. Ez a nap viszont más volt, hiszen Julcsi elrángatta (azért nem kellett annyira győzködni) magával a próbaterembe, hogy átvegyék a darabot, amire most gőzerővel készül. Nem ismerte még olyan jól a lányt, de meg volt az összhang köztük. Bár Beni abban is biztos volt, hogy ha Laca vagy Rómeó ráértek volna, akkor most nem ő ücsörögne a terem sarkában, kezében a (baromi hosszú!!) szövegkönyvvel, de jelenleg ezzel sem volt különösebb problémája. Tudta hogy elsősként még nem rúghat labdába az idősebb srácokkal szemben és nem is nagyon akarta magát hiú ábrándokba kergetni. Most inkább csak barátokat gyűjtött, aztán ki tudja, a jövő teljesen kifürkészhetetlen és eddigi 14 éve során is már bőven okozott neki meglepetéseket. - Nyugi, jó vagy! Menni fog ez, csak ne feszülj rá! Én a felét se bírnám megjegyezni annak amit eddig elmondtál! - próbálja nyugtatni háztársát. Nyilván ő nem érezeheti azt a nyomást, ami Julcsin van, de voltak hasonló tapasztalatai a sport karrierjében és azt már régen megtanulta, hogy az a lehető legrosszabb, ha elkezd idegeskedni, mert akkor tuti, hogy minden szétesik benne és körülötte is. - Persze... "Ugyanis olyankor úrrá lesz a késztetés, hogy megfelej, még akkor is..." - olvassa a mondatot és érdeklődön néz Julcsira, hogy hogyan folytatja.
|
|
|
|
|
Ingelheim Júlia
Diák Eridon (H), Művészetis tanonc, Bogolyfalvi lakos, Harmadikos diák
Oh, Júlia! mért?
RPG hsz: 38
Összes hsz: 44
|
B e n iSzereti, ha változatos emberek ücsörögnek vele itt ilyenkor, mert így változatos visszajelzéseket kap, és partnerei sem unják meg már a második alkalom után ezt az egészet. Kevés az olyan elvetemült őrült, mint ő, de lehet azt még ő sem csinálná meg senkiért, hogy többször leüljön vele szöveget tanulni. Elég azt magával megszenvedni minden alkalommal. Mármint alapjáraton ezzel a pályának ezen szegmesével sincs különösebb baja, sőt, néhány szövegkönyvet kifejezetten élvezetes volt megtanulni. Az első izgalma, a kedvenc szentimentális öröme... minden szerepéhez kötődik valamilyen érzés. Általában a számára fontosakkal szenved a legtöbbet. És nem azért, mert a szöveganyaggal van problémája. Az olyan mint máskor, megvan a kialakult stratégia, működik, bizonyítottan. De annyira a tökéleteset hajkurássza ilyenkor, hogy sosem lesz elégedett önmagával.
- Nem vagyok feszült. Még. - Az nem egészen így néz ki. Most csak dühös egy kicsit, és az bizony teljesen más. Ilyenkor nem életveszélyes a közelében lenni. - Csak az bosszant, hogy én ezt az egészet tudom. De ha megpróbálom kontextualizálni és úgy elmondani, ahogy annak egy színpadon hangoznia kell, akkor nem megy. Nem akar életre kelni. - És ez bosszantja. Kétségkívül bosszantja. Ezért is kéri arra Benit, hogy olvassa fel azt a hülye mondatot, ahol elkezd kuszálódni a dolog. Aztán talán kissé váratlanul lefekszik a hátára, kinyújtja karjait a teste mellett, lábai lazán hevernek a földön. Vesz néhány mély levegőt, teljesen megpróbálja ellazítani magát. - "Ugyanis olyankor úrrá lesz a késztetés, hogy megfelelj, még akkor is, ha tudod, hogy ártasz. Ez nem szabadság. De a szabadság nem kiváltság." - Végre sikerül eltalálnia, melyik mondat jön. Ettől azért nem pattan fel és kezd örömtáncba, mindenesetre azért aprócska sikernek könyveli el, hogyha nem foglalkozik semmi mással és kellemesen ellazul, akkor működik ez a dolog. Már csak a tükörben kéne működtetnie.
|
|
|
|
|
Bakonyi Benedek
KARANTÉN
RPG hsz: 19
Összes hsz: 21
|
Julcsi Egészen jól haladtak a próbával, legalábbis Beni megítélése szerint. Bár a lány ábrázatából egyáltalán nem ez volt kivehető. Ő nem volt megelégedve saját teljesítményével, és valami olyan dolog bosszantotta, amit Benedek nem teljesen értett még. - Oké, értelek! Bár nem tudom mit jelent az, hogy "kontextualizálni", de azt látom, hogy nagyon görcsösen próbálod jól csinálni. Gondolom ez számít, ha bele akarsz helyezkedni valaki másnak a bőrébe. Mármint pont az, hogy ne legyen görcsös. Nyilván kívülről nézve könnyű okosnak lenni, de mi lenne, ha megpróbálnád csukott szemmel először? - fogalma sem volt róla, hogy van-e bármi használható a mondandójában, vagy csak még jobban felidegesíti Julcsit, de egy próbát mindenképp megért. - Ezaz! Na ez már sokkal jobb volt! - lelkesíti háztársát, majd ő is lefekszik mellé a a próbaterem padlójára. - Figyi, mesélsz kicsit erről a szerepről? Mi lesz a lényege, meg miért fontos neked? -Nem igazán volt otthon ebben a színjátszás témában, de azt tudta, hogy nagyon fontos, hogy valahogy személyessé és átélhetővé váljon a színész számára az adott szerep. Azt nem tudta, hogy ezt hogyan lehet megcsinálni, de elméleti szinten nagyjából össze tudta rakni, hogy miről lehet szó. Lehet, hogy egyszer ki is próbálom. Végső soron nem lehet tudni, hogy biztosan nem menne neki, amíg egyszer ki nem próbálja. Bár annyira nem vágyik a rivaldafényre, de néha úgy érzi, szívesen elbújna egy kicsit a világ elől, és lehet, hogy erre egy szerep éppen tökéletesen megfelelne.
|
|
|
|
|
Dr. Kedves Antal Nimród
Tanár, Animágus, Egyetemi tanár
KAN | mindig "kedves"
RPG hsz: 179
Összes hsz: 421
|
 Anti az a fajta ember, aki már földrengést is aludt át. Ehhez képest a két settenkedő gézengúz párbeszéde meg sem kottyan, egyébként is a tanáriban aludt el az ablakpárkányos, és itt mégiscsak gyakoriak tudnak lenni a párbeszédek, amikor több kolléga is tartózkodik itt épp egy időben. Az már kifejezetten csak háttérzajnak minősül, amolyan kellemesen altató duruzsolásnak, főként ilyen kellemes őszi napsütésben, amitől olyan remekül átmelegszik sűrű, szürke bundája. Álmában mocorog kicsit a párkányon, de még csak nem is sejti, miféle veszély közeleg. A helyzet az, hogy macskaként tulajdonképpen még el is viseli, jobb napokon pedig szereti a simogatást, valaki házikedvencévé viszont aligha szeretne válni. Legfeljebb a frászt tudja majd ráhozni a lelkes, ám egyelőre még igazán naiv Palomára, ha váratlanul visszaalakul emberi alakjába. Vagy belemegy a játékba, ha nem ébred túlságosan morcosan, de ez majd nemsokára úgyis kiderül minden bizonnyal, ha a Navinés lelkesedése győz.
|
|
|
|
|
Ingelheim Júlia
Diák Eridon (H), Művészetis tanonc, Bogolyfalvi lakos, Harmadikos diák
Oh, Júlia! mért?
RPG hsz: 38
Összes hsz: 44
|
B e n iLegyint, hogy ne is foglalkozzon azzal, hogy mi az, hogy kontextualizálni. Nyilván más tizenöt éves nem szokott ilyen idétlen szavakkal bohóckodni. És ez így normális, dehát Julcsi és az élete sem volt sosem normális - de ami azt illeti, ő ezzel így kimondottan jól megvan.
- Igen, és néha nehéz elérni, hogy ne legyen görcsös. - Még akkor is, ha az embernek nem ez az első nagyobbacska szerepe. Épp ez a legbosszantóbb benne, hogy mikor ennyire akar valamit, akkor sosem sikerül. - Az a baj, hogyha becsukom a szemem, hajlamos vagyok elaludni - válaszol kuncogva a felvetett ötletre. Most eléggé lelazult állapotban van, szóval valószínű az történne, hogy becsukja a szemét, elmond két szót és már szundikál is. Bárhol és bármikor képes elaludni nagyjából.
- Maradjunk annyiban, hogy alakul. - Bár nagyon kedvesnek tartja, hogy így próbálja bíztatni, de nem szereti, ha nagyon megdicsérik egy olyan teljesítményért, amit ő még nem tart teljesítménynek. Érzékeli, hogy Beni lefekszik mellé, de nem fordul kimondottan felé, marad a hátán és a plafont bámulja. - Persze. Ez egy improvizáción alapuló darab, amiben a saját szorongásainkat próbáljuk feldolgozni, bemutatva a mindennapos kihívásainkat és szembe állítva ezekkel a pozitív megéléseinket. - Pont olyan lazasággal adja ezt elő, mintha csak azt ecsetelné, mit evett reggelire. Neki természetes, hogy ilyen szavakkal beszél egy ilyen témáról. - Tulajdonképpen magunkat alakítjuk, egy osztályni kölyköt, akik küzdenek azért, hogy megtalálják magukat és a helyüket a világban.
|
|
|
|
|
Dr. Riley Meyers
Iskolapszichológus, Edictum lektor, Független varázsló
jámborszarvas | non-binary metamorf/animágus
RPG hsz: 469
Összes hsz: 615
|
RamiA csend sokakat zavar, nekem inkább olyan, mint egy találós kérdés - mindenki kicsit másként hallgat, sőt, ugyanannak az embernek is sok-sok féle csendje van. Keresem a közös ritmust, amiben együtt hallgathatunk, egy kicsit közelebb araszolva egymáshoz.
- Hm, jogos kérdés. Volt egy riporter, aki sorozatot készített úgy, hogy egy adott városrészt más-más emberekkel járt végig, akik a maguk szemszögéből mutattak rá dolgokra - a biológus a növényeket és madarakat figyelte, a typográfus a feliratok és cégérek történetét ismerte, az építész a házakat...- igazodom valamennyire Ramihoz, épp' csak egy árnyalattal nyugodtabb és puhább tónust véve fel, kevésbé pattogósat, halkabban derűset.
- Szóval mesélhetsz arról, amit érdekesnek találsz. De nem muszáj beszélgetni, ha ijesztő. Akkor is bejöhet valaki, ha épp nem akar egyedül lenni,- kanyarodom aztán vissza. Azért vagyok itt, hogy segítsek, s ha neki elég a jelenlétem vagy az iroda biztonságos csendje, akkor ezt adom. Van időm, bőven van még teának való, vannak könyvek... néha még macskák is, ha nem zárom elég jól az ajtót, mert Karen megtanult kilincset lenyomni.
|
|
|
|
|
Várffy Altea Katalin
Prefektus Rellon, Ötödikes diák
bambiraptor
RPG hsz: 68
Összes hsz: 88
|
Laci- Nem?-* néhány pillanatig összevont szemöldökű zavar ül ki az arcára, mert attól, hogy például Sig a legjobb barátja, napnál világosabb számára, hogy milyen csinos (és egyre csinosabb, ahogy rátalál a stílusára). Mármint, hirtelenjében nem emlékszik, mondta-e ezt neki valaha, de nem is érzett visszatartó erőt. Bizonytalanul szipog egyet, orrot fújva. - Miért hangzana hülyén?- teszi aztán fel teljesen őszintén a kérdést, mert érdekli a másik érvelése.
Eltart egy ideig, mire rájön, hogy félreértést szült - ő Sárffy-Roller "Roli" Lóbeltre gondolt, nem Létaira, de... A kiballagó prefektusnak is akad a rovásán, szóval nem javítja ki. Ellenben roppant nőiesen horkant egyet a felvetésre, ami felerészt megvetés Létai irányába, felerészt saját magára irányuló utálat. Ugyan, ki mozdulna rá? Ott van Esther, akire az évnyitó alatt csorgatták a nyálukat a fiúk, az ő létezéséről jóformán tudomást se véve. Talán még Armandnak is több esélye van bepasizni, mint neki... pedig mellek tekintetében aztán ugyanott tartanak.
Furcsa nézni, ahogy a másik nagyjából elgurul a röhögéstől - aztán Katin a sor, hogy kuncogva nézze, mint szippantja vissza a bajszot a fiú, látszólag az orrlyukával. Persze tudja, hogy metamorf, de a következő pillanatban azért megdöbben, félrenyelve a nevetést.
- Merlin bársonygatyája,- bukik ki belőle két köhögés közt, mert Laci hirtelen úgy fest, mint a koboldfelkelések egyik nem túl pozitív alakja - azokból, akikre unalomból még csak firkálni se tudott, mert szinte teljes arcát beborította a dús szakáll. A neve sehogy se jut eszébe, de látványosan elborzad, teljesen megfeledkezve a sírásról. - Ezzel legfeljebb valamelyik szellemet tudnád felszedni, vagy a dédimet,- nyögi aztán, amint valami koherenset tud gondolni.
|
|
|
|
|
Máltai Ramóna Emese
Mestertanonc Navine (H), Animágus, Másodikos mestertanonc
lány a csöndben | Kis unikornis
RPG hsz: 193
Összes hsz: 228
|
"A gitár a lelkem - amikor eltévedtem,
mindig a gitár segített vissza az útra;
a gitár az, ami eszembe juttatja,
hogy mit keresek egyáltalán itt" StephenNem sokat reagál a pókokkal kapcsolatos megjegyzésre, csak még egyszer megvizsgálja a lábak maradványát. Sosem értette, hogyan félhetnek egy ilyen kis ártatlan lénytől az emberek. Még csak nem is csíp a legtöbb. Csak másképpen néznek ki, mint az emberek.
Nem tűnik fel neki a fiú udvariassága sem a tekintetét illetően, pedig Ramóna biztosan értékelné, ha tudná. Azonban az, hogy kezébe meri venni a gitárt és játszani kezd, mindenképpen arról tanúskodik, hogy Stephen nem hozta pánikba a lányt, hogy kényelmesebben van mellette, mint a legtöbb iskolatársával. Talán a zene kapcsolata teszi. Ki tudja?
Dalválasztását abszolút a fiú története ihlette, no meg a pók emléke a falon. Még ha nem is tudatosan. Végig halkan játszik, sokkal inkább magának, mint közönségnek. Mint mindig. A tapstól meg is illetődik. Óvatosan, féloldalasan pillant a fiú felé. Az ő arcára is kiül valami halvány mosoly féle. Azért mindenkinek jól esik a dicséret.
- Yamaha - felel egészen halkan a fel sem tett kérdésre, szemeit visszafordítja hangszere felé. Két karját a gitár tetején támasztja meg, úgy szemléli a jól ismert karakterisztikákat. - Tíz éves voltam, amikor a gitáromat kaptam. - Nem törődik azzal, hogy a másik nem feltétlen tudja, hány éves, vagy, hogy a játéka szempontjából ez mit jelent. Benne annyi él, hogy akkor megkapta a hangszert, és azóta elválaszthatatlanok. El tudja képzelni, mit érezhet Stephen.
|
|
|
|
|
Stephen Zimmermann
Prefektus Levita, Mestertanonc Levita (H), Pro Levita-díjas, Harmadikos mestertanonc
Pálca eladó, zenekar vezető
RPG hsz: 238
Összes hsz: 302
|
Máltai Ramóna EmeseSzegény pók halálát én se értettem. Nem a kedvenc állataim, de az élethez való jog mindenkinek szól. Van ami egyszerűen elkerülhetetlen. A halál is rendszerint ilyen, viszont erre csak azt lehet mondani, hogy "szerencsétlen eset". Tekintetemmel továbbtanulmányoztam a lányt. Látszólag megtalálta mellettem a komfortot, bár szerény személyem betudja ezt a zene kapcsolatának, hiszen az illető egy gitárt fogott a kezében, én meg... Inkább csak gyászoltam ami az enyémből maradt. Nem sok időt töltöttem még a házvezetőmmel, de valahogy ide tudnám képzelni, hogy talán Huba is megpaskolná a vállam szimpátiából. Legalábbis szeretném, ha így tenne. A dalválasztást ötletesnek tartottam. Búcsút venni az apró lélektől, meg egy hangszernek, ami csúfos végére lelt. Mi ez, ha nem tiszteletnyilvánítás? A végén még mosolyt is kaptam a másiktól. - Szép márka - bólogattam elismerően - Majdnem vettem egyet annak idején.Megnedvesítettem ajkaimat. Hosszú sztori lesz. - Nagy gitárválasztásban voltam és közte meg a Gibsonok közt vonakodtam. Életem legelső hangszerét kerestem. Mindegynek tartottam, hogy mit tukmál rám az eladó, csak húros vagy vonós legyen és könnyen hordozható. Addig nézelődtünk, hogy a felső sorban jobbról a másodikat kiszúrtam: egy gyönyörű, fekete modellt. Megszólaltatott bennem valamit. Akkor tudtam, hogy Ő kell nekem. Ez mondjuk nem itt volt. Hanem még otthon. Svédben.Ha már mesélt, akkor infóért cserébe infót kapott. Jelenleg szentimentális megközelítéssel éltem, ezért fel se tűnt, hogy koromat nem említem. Vagy hogy neki nem feltétlenül volt meg a bolt belső elrendezése. Vegyes érzésekkel teltem, ahogy visszaemlékeztem arra a forrón fűtött hangszerboltra. Halk rockzene szólt. Egy idióta átszúrta a kiállított dobszettet és fizethetett kártérítést. Ááh, igen. Régi, kedves emlékek ezek. - Azt lehet tudni, hogy mennyi idős vagy most, vagy hogy... mi a neved? - Lassan leesett, hogy be se mutatkoztam. Rami, akiről még nem tudtam pontosan kicsoda, nem tűnt olyannak, aki ezért bunkónak tartana, de készen álltam a fejmosásra is. Mindegyik lány akinél megejtettem ezt a hibát, olyan kiosztásokkal reagált általában, hogy örülök, hogy még van hajam. - Én Stephen vagyok, de a Stephet jobban szeretem. Ennek ellenére van aki csak Zimmermannak hív.Nem folyamatosan néztem a lányt. Néha levettem róla tekintetemet és inkább a pók helyét néztem, mert az adott egy pontot amire fókuszálni lehet és könnyebben jöttek szavaim. Meg nem akartam rosszarcnak tűnni, hogy itt bámulom, hisz fordított esetben én tuti rossz néven venném. Reflexszerűen az ajtóra sandítottam, nem mintha ezekben az órákban sokan jártak volna erre felé. Kinéztem Venantból, hogy beront, vagy valamelyik szerencsétlenből, hogy ismét elengedi a Levita kabalakutyáját. Szerencsére csak mi ketten voltunk meg a csend ami éket vert közénk. Kellemes üresség szállt meg. Enyhült az a mardosó magány a szívemben, amit betudtam a mellettem lévő jótettének hatásaként.
|
|
|
|
|
Máltai Ramóna Emese
Mestertanonc Navine (H), Animágus, Másodikos mestertanonc
lány a csöndben | Kis unikornis
RPG hsz: 193
Összes hsz: 228
|
"A gitár a lelkem - amikor eltévedtem,
mindig a gitár segített vissza az útra;
a gitár az, ami eszembe juttatja,
hogy mit keresek egyáltalán itt" StephenNem reagál a dicséretre, helyette halkan pengetve behangolja az elhangolódott H húrját. Csak a sztori végén néz fel, és nem is a fiúra, hanem a törött gitárjára bámul. Számára is első látásra szerelem volt a gitárja, bár talán inkább azért, mert az anyukájától kapta.
Pár másodpercig még bámul a törött hangszerre, mielőtt Stephen térdei felé fordítaná tekintetét. Önmagához hűen halkan felel a kérdésekre, a fiú térdének szegezve a választ.
- 19. Máltai Ramóna Emese. - Nem nyújt kezet a bemutatkozással, csak gitárjába kapaszkodik, miközben pontos sorrendben válaszol a kérdésekre. Nem volt eddig hiányérzete a fiú nevét illető. Nem szokta megszólítani az embereket, főleg nem név szerint.
A csönd a lehető legkevésbé zavarta Ramónát. Kifejezetten élvezte, hogy Steph nem erőlteti vele a beszélgetést. Ezt nem sokan teszik meg mellette. A legtöbb embert zavarja, hogy Ramóna nem beszél magától, küldetésüknek tekintik, hogy elindítsák a beszélgetést, rávegyék a navinést, hogy megnyíljon. Valahol hálás Stephennek, hogy ő nem próbálkozik ilyen módon.
|
|
|
|
|
Stephen Zimmermann
Prefektus Levita, Mestertanonc Levita (H), Pro Levita-díjas, Harmadikos mestertanonc
Pálca eladó, zenekar vezető
RPG hsz: 238
Összes hsz: 302
|
Máltai Ramóna EmeseSokan alábecsülik a csend erejét vagy piszkos dolgokra használja. A silent treatment szerintem az egyik legszemetebb dolog, legalább annyira szar, mint a ghosting. Előbbinél elszigeteled az összes kommunikációs csatornádat, megnehezítve a nyílt és őszinte beszélgetést. Nem véletlen becézik "Manipulátorok kedvencének". Mi okozhat nagyobb fejfájást, mint amikor még azon is agyalnod kell, hogy mi rosszat tettél, ami miatt a társad faképnél hagyott és elhallgatott a nap maradék részében? Út az önmarcangolásba. Persze ahhoz a ghosting vezet még inkább. Amikor szó nélkül eltűnik a másik hosszú időre, teljesen megszakítva az addigi kapcsolatot. Voltam már az akit ignoráltak így és én is kivágtam másokat vele az életemből. Lassú, de hatásos módszer. Számomra a csend, mely köztünk kullogott, ólom nehézségű volt. Mégis megnyugtatott. Itt tartott a valóságban. Nem hagyott túlságosan elkalandozni. Az előbb is csak azért sikerült, mert el kellett terelnem kicsit a fókuszt a törött fekete csodáról, miután róla meséltem a lánynak. Örültem, hogy nem mutatott hamis egyetértést, a reakcióját meglepően őszintének és nyíltnak gondoltam. Én se tudnék mit reagálni a gitár sztorira, de nem is tűnt úgy, hogy ignorálna. - Nahát - suttogtam meglepődve - Egykorúak vagyunk akkor! Hmm... A Ramónát, vagy az Emesét használod inkább?Nem mondhattam, hogy illik hozzá a neve, mert az kb. mindenkire igaz. Ha választani lehetett, én szerintem inkább "Ramisabb", mint "Emesés", az utóbbi olyan uuuuugh. Óvatosan kérdeztem őt, mert észrevettem, hogy jobban szereti a csendet. Nekem is kellemesebb így. Nem kellett hülye ismerkedős kérdésekre válaszolni. Talán elmondhattam, hogy találtam az iskolában valakit, aki a lényemet nem csak egy névhez kapcsolta, és nem csak egy jellemvonásra limitálta le. Mégis, ha más erre szükséget látott, bemutatkoztam. Nagyon is tudtam csacsogni a magam limitált energiakészletével. Fel se tűnt, hogy míg ezeken gondolkodtam, ismételten gitáromat vizslattam. Darabokban volt, csakúgy, mint a tulajdonosa. Magát a zenélést nem akartam elengedni, de ha egyáltalán sikerül póthangszert találnni, egész biztosan más lesz.
|
|
|
|
|
Máltai Ramóna Emese
Mestertanonc Navine (H), Animágus, Másodikos mestertanonc
lány a csöndben | Kis unikornis
RPG hsz: 193
Összes hsz: 228
|
"A gitár a lelkem - amikor eltévedtem,
mindig a gitár segített vissza az útra;
a gitár az, ami eszembe juttatja,
hogy mit keresek egyáltalán itt" StephenRamóna természete sokaknak szokatlan, sokszor még zavaró is. Főleg az idősebb korosztályt szokta idegesíteni. A nagymamája is számtalanszor szólt már rá, mikor nem köszönt szépen hangosan, vagy az ő megítélésében udvariatlan dolgot mondott. Ilyenkor Ramóna is hasonlóan ideges tud lenni. Bármennyire is imádja a nagymamáját, nagyon fel tudja húzni az ilyesmivel. Felesleges finomkodásnak érezte.
- Ramónát. Az Emese anyukám neve - fűzi még hozzá, mintha a fiú már birtokában kellene legyen az információnak.
Azzal nem foglalkozik különösebben, hogy egyidősek. Sosem foglalkozott igazán az életkorával, s a szülinapját is csak az anyukájával hajlandó ünnepelni. Az ő világában ezek jelentéktelen dolgok. Nem is sokan tudhatják, hogy mikor született, pedig évfolyamtársai nagy részénél idősebb.
Steph térdéről ismét a saját kezében tartott gitárjára néz, és kis vacillálás után újra játszani kezd. Ezúttal a Quimby Most múlik pontosanját kezdi pengetni. Épp olyan halkan, ahogy azt korábban a The Beatles számnál tette. Nézi ujjait, bár azok ösztönből mozdulnak. Tíz éves kora óta tudja ezt a számot. Az egyik első volt, amit megtanult. Hallás után. Az anyukája hallgatta rengeteget, más Quimby számokkal egyetemben. A levitással továbbra sem erőlteti a beszédet. Nem érzi értelmét.
|
|
|
|
|
Stephen Zimmermann
Prefektus Levita, Mestertanonc Levita (H), Pro Levita-díjas, Harmadikos mestertanonc
Pálca eladó, zenekar vezető
RPG hsz: 238
Összes hsz: 302
|
Máltai Ramóna EmeseEgy hümmögéssel egybekötött bólintással lerendeztem a lány válaszát. Bizonyos fokig szükséges volt a név, ahhoz, hogy hivatkozni tudjunk valakire, mint egyén és emlékeket kötni hozzá. Kettőnk közt teljesen oké ez a fajta kiterjedt, kötetlen gondoskodásmód, de ha valaki tök ismeretlenül elém állna, nem mondhatom, hogy a levegővel próbáltam meg kommunikációt létesíteni. Nem mondhatom, hogy egy, a névnél sokkalta nagyobb dologgal, lénnyel, lélekkel beszéltem, mert az emberben kiveszőben van ez az elvont gondolkodási forma. Adott körben mozogva felettébb kínos is, ha legalább nem emelem ki, hogy egy hölggyel töltöttem az időmet. Szóval bármennyire éljük a gen-z "élj és ne bélyegezz meg másokat" filozófiáját, valamilyen szintű megkülönböztetés mindig lesz és szükség van rá, hogy a mondandónk közérthető legyen. Gondolataim igencsak furcsa, kanyargós ösvényen vándoroltak. Észre sem vettem, hogy egy sarkot kipécézve fixíroztam, miközben Ramóna gitárhúrjait megpendítette. Halkan énekelt. Ez a szám olyan szomorú. Egyszer amikor itt énekeltem az iskolában, beszóltak és megpróbáltak leköpni, mert a nagyokos szerint a dal a drog abuse-ról szól. Szerintem meg túl kéne látni a csőmentalitáson. Nem minden szól a függőségekről. Megvártam egy alkalmat és halkab becsatlakoztam a lány énekéhez, figyelve, hogy ne zökkentsem ki teljesen. Nem néztem rá, ugyanúgy két fal találkozását bámultam. Jó is volt átlépni a határt azzal a csodás hangszerrel. Bandát alapítani és azt gondolni, hogy majd én leszek a naaagy, méltán híres rock sztár. Léteznek álmok, és úgy tűnik, hogy a "Most múlik pontosan" lesz az én balladám.
|
|
|
|
|
Máltai Ramóna Emese
Mestertanonc Navine (H), Animágus, Másodikos mestertanonc
lány a csöndben | Kis unikornis
RPG hsz: 193
Összes hsz: 228
|
"Az ember bonyolult lény,
valóságos labirintus,
és ha magyarázatot keresve indulunk el
benne, könnyen eltévedünk" Dr. MeyersVörös szempillái rebbennek, lerakja az üres teás bögrét. Picit ringatózik feszült tartásában, miközben Riley beszél. Érteni véli, hogy hova akar kilyukadni. A szőnyeget bámulja, továbbra is a fotel szélén egyensúlyozva. Egy pillanatra olyan, mintha szólni akarna, ajkai elnyílnak egymástól, ám aztán újra összepréseli őket, mégis csendben marad.
- Szeretek egyedül lenni - nyögi ki végül, rekedten. Picit még meg is vonja a vállát, jelezve, hogy nála semmiképp sem ez a probléma.
Hiába próbálta Riley megnyugtatni, Ramóna még mindig nyomást érez magát, hogy beszéljen, s ettől érzi magát ennyire kényelmetlenül. Még akkor is, ha ez egy belső nyomás.
- Nem vagyok... olyan... mint mások. - Nagyon lassan ejti ki a szavakat, alig hallhatóan. De kibukik belőle az, ami valójában zavarja. Szavait pedig egy szaggatott sóhaj kiséri. Olyasmi, ami zokogás közben szokott feltörni az emberből.
|
|
|
|
|
Máltai Ramóna Emese
Mestertanonc Navine (H), Animágus, Másodikos mestertanonc
lány a csöndben | Kis unikornis
RPG hsz: 193
Összes hsz: 228
|
"A gitár a lelkem - amikor eltévedtem,
mindig a gitár segített vissza az útra;
a gitár az, ami eszembe juttatja,
hogy mit keresek egyáltalán itt" StephenA zene Ramóna életében mindig is támaszként szolgált. Sokat énekelt neki az anyukája, mikor kicsi volt, és mindig szólt valami zene takarítás közben vagy kocsiutakon. A navinés zenei ízlése nagyban megegyezik édesanyjáéval, de talán még nagyobb szenvedéllyel tudja szeretni. Ezért is örült annyira, mikor megkapta a gitárt. Az anyja három évig gyűjtött rá.
Nem gondolkodik sokat a dalválasztáson, elkezdi, ami először eszébe jut. Azzal sem foglalkozik, hogy Steph mit fog gondolni róla. Hosszúakat pislog játék közben. A hangok szinte már ösztönösen jönnek neki, nem sokat kell gondolkozzon a következőn. Egy pillanatra kizökkenti a fiú hangja, ki is hagy néhány hangot, de könnyedén visszacsatlakozik. Eddig csak az anyja énekelt vele, senki más. Furcsa érzés számára úgy játszani, hogy valakit kísér. Általában csak önmagára kell fókuszálnia ilyenkor. De nem hagyja abba, sőt ahogy vége lesz, eljátssza még egyszer.
Nem néz a levitásra, pláne nem szól hozzá. Most elég a zene. Talán mindkettőjüknek. Az formál kapcsot köztük. Olyat, amit semmi más nem tud. Egy olyan dallal, ami Ramónában régi, szép és mély emlékeket ébreszt.
|
|
|
|
|
Stephen Zimmermann
Prefektus Levita, Mestertanonc Levita (H), Pro Levita-díjas, Harmadikos mestertanonc
Pálca eladó, zenekar vezető
RPG hsz: 238
Összes hsz: 302
|
Máltai Ramóna EmeseA zene segített megnyugodni sokszor, amikor ideges voltam. Amikor egyedül remegtem a paplan alatt éjszakánként, remélve, hogy vége szakad az epizódnak. Vagy ha csak arra volt energiám, hogy bambuljak magam elé, de továbblökni a váltót már nem tudtam. Ramónáról szentül hittem, egy remek melodimágus, aki zenével kommunikál. Nem csak valaki, hanem a tipikus lány, akit az ember óvni szeretne. Gitárjátékával karjaiba zárt, libabőrössé tett. Úgy éreztem, gyengéd szellő támad a helyiségben, és egy pillanatra leomlanak a falak és repülök. Huh, de jó illúzió. A szárnyakelésé! Észre sem vettem, hogy elvigyorodom mellette. Egyszerre voltam boldog, meg liftezett a gyomrom. Tudom, mi következett. Kivártam a dal végét. - Hej - szóltam, előrecsúszva, majd ellöktem magam a színpadtól. Talpra egyenesedtem, kezeimet hanyagul zsebeimbe csúsztatva. A lánynak háttal álltam. - Köszönöm a mait. Továbbra is úgy gondolom, hogy jól játszol - Enyhén fordultam csak meg, egy széket fixírozva. Láthatta, szétterülő, elégedett mosolyomat. Hangom frissebbnek, arcom kisimultnak tűnt, mint aki ledobta vállairól összes nehézségét. - Most mennem kell, mert eszembe jutott, hogy nem csináltam meg az LLG beadandómat - üres duma fiam, üres duma - Legközelebb. Laza intéssel búcsúztam, aztán kiléptem a színjátszósok terméből. Hallótávolságon belül lazán sétáltam, de már nagyon marta torkomat a gyomorsav. Egy bizonyos táv után sprintelve rohantam a legközelebbi mosdóig, ahol kiadhattam magamból a dolgokat. Ó, hogy azokat a fránya lepkéket sütné meg a sárkány!Nem Ramóna dalválasztásával volt bajom. Hiszen gyönyörűen játszotta. Inkább egy olyan személlyel, aki eszembe jutott róla...
|
|
|
|
|
Abe Mikihisa
Tanár, Mestertanonc Tanár, Legilimentor, Okklumentor
Abe-chan
RPG hsz: 38
Összes hsz: 76
|
Lassan közeledik az év vége, ideje összeülniük Reményi kollégával, hogy átnézzék a legilimenciát és okklumenciát tanuló diákok előrehaladását. Személy szerint nagyon elégedett és már-már megilletődött, annyira lelkes mind Theodore, mind Damian. Előbbi szereti hangosan is kifejezni, utóbbi inkább a hozzáállásával mutatja, mennyire érdekli a témakör.
- Mr. Ebony-nak határozottan élénk az érdeklődése a téma iránt, és azt láttam, hogy sok részlet érdekli, talán nehezebben döntött a végső részletek terén. Ezzel szemben Mr. Felagund teljes, kidolgozott elképzeléssel érkezett már az első órára. Nagyon meglepett pozitív értelemben. - Igen, a két fiú közül Damien a határozottabb, eddig viszont Theodore tűnik a pedálozósabb fajtának; nagyon érdekes kontrasztot alkotnak.
|
|
|
|
|
Kakasi Gabriella
Igazgatóhelyettes, Tanár, Mestertanonc Tanár
RPG hsz: 113
Összes hsz: 151
|
Igazgató úr Habár nem látszott az asszonyságon, örömmel és nagy reményekkel tért vissza a kastélyba. Nem sokkal előtte még új szemüvegkeret ügyében intézkedett, útjára engedte Ganymedest egy személyes hangvételű levévvel, s csakhogy az újonnan megítélt pozíciójával járó felelősséget is gyakorolja, egy rövid óvaintő üzenetet hagyott az iskola faliújságán az évnyitóval kapcsolatban.
A titkárságon átjutva sétapálcája fejével kopogott az igazgatói iroda ajtaján, majd udvarias bólitással köszöntötte Rothman professzort.
- Mondanám, hogy még élvezze ki az utolsó órákat, amíg nem harsog diákoktól az összes folyosó, de botorság lenne tőlem - jegyezte meg szerény mosollyal az asszonyság, ahogy lassan kihúzta magát és botjára támaszkodott. - Feltételezem, hogy ez még csak a könnyed, pepecselős része a dolgainak. Ám reménykedem, hogy némi terhet hajlandó lesz megosztani velem. Az iskola és az ön érdekeinek is jó szolgálatot fog tenni.
|
|
|
|
|
