Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Földszint → Erőnlét terme

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

Figyelem a fiú próbálkozásait, amik egyre ígéretesebben sikerülnek, de azt is látom, hogy kezd fáradni. Nem akarom rögtön az első óráján nagyon megterhelni, ezért inkább az óra befejezése mellett döntök, legalábbis, ami a gyakorlást illeti.
- Szerintem mára elég lesz, ez még eléggé kimerítő lehet a számodra. A következő találkozásunkig szeretném, ha gyakorolnád a tűz gyújtását, és kismértékű irányítását. Legközelebb azzal kezdjük az órát, hogy ellenőrzöm, tényleg készültél-e, ugyanis nem szívesen lépnék tovább úgy, hogy még nem vagyok biztos benne, hogy az alapok mennek neked.
Kezemet a zsebembe süllyesztem, és előveszem a kis lényt, amit eddig elrejtettem Nathaniel szeme elől. Az aprócska sárkányróka éppen ébredezik a tenyeremen, hatalmasat ásít kicsiny szájával, majd érdeklődőn körbenéz. Nem tart sokáig míg észreveszi a fiút, félrehajtott fejjel kíváncsian tekint rá.
- Ő itt egy sárkányróka. Az eleme a tűz, így segítségedre lehet a gyakorlásban. Nőstény, és kölyök, alig pár hetes, de ezek a lények viszonylag hamar elválaszthatók az anyjuktól, amennyiben elemi mágus vigyáz rájuk a továbbiakban. Vonzódnak a tűzhöz, és így természetesen a tűzmágusokhoz is. Kisebb bogarakkal táplálkoznak, főleg azokat kedvelik, amiknek nagyon erős a kitinpáncéljuk, szeretik ropogtatni őket. Természetesen nem kell neked összeszedni ezeket, szerintem a közeli állatkereskedésben is kell ilyet árulniuk. Ha mégsem találsz, csak szólj nekem, én be tudom szerezni neked őket!
Közben kezemet kinyújtom, és óvatosan átteszem a sárkányrókát Nathanielébe. Figyelem, ahogy a lényecske megszagolgatja a fiú tenyerét, majd elégedetten összegömbölyödik benne.
- Most még nagyon kell neki a törődés, javaslom, hogy mindig hordd magadnál, például a zsebedben, de akár a válladra is ültetheted, hihetetlenül jól kapaszkodnak. Naponta kétszer kell etetni, és nem árt játszani sem vele, ezen alkalmakkor gyakorolhatnád vele a tűzgyújtást. Képes bánni az elemmel, de csak kisebb mértékben. Ahogy nő egyre erősebb lesz, de sosem lesz túlságosan az, szóval nem kell félned, nem fogja felgyújtani a hálószobád. A tartására már kértem engedélyt az iskola vezetőségétől, szóval ezzel sem lesz gond. Most már csak egy dolgod van: El kell nevezned őt! Ez nagyon fontos, ugyanis a későbbiekben erre a névre fog csak hallgatni, többé nem tudod átnevezni!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → "Vigadófreskó" folyosója

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Földszint → Erőnlét terme

- Ugyan, majd megtanulod kikerülni őket és csak kettő van belőlük. Így tiéd lesz a győzelem, bármennyire gonosz is – a kviddicsben sajnos előfordulhat ilyen, hogy ha pikkelnek valakire, arra jobban odafigyelnek, főleg a terelők. De olyan nagy gond nem történhet, legalábbis itt még nagyon súlyos sérüléssel nem találkozott, és nem hiszi, hogy egy gólyának nagyon hatalmas ellensége lenne az illető. ~ Ennyi idő alatt még meg sem lehet utálni egymást. ~
- Úgy értem, hogy nagyon fontos a posztjuk, mégsem tudnak önfeledten repkedni. Ehhez a poszthoz kellő türelem kell és iszonyatosan jó reflexek, meg a játék nagy szeretete. Különben beleun, hogy ott repked a karikáknál – mondja el gyorsan, hogy mire gondolt az előzőekben. Ő maga nem tudna őrző lenni, nem elég izgalmas az a szegmense a játéknak a számára. őrzővel csak azért találkozik, hogy valahogy túljárjon az eszén és gólt dobhasson.
Közben elkezdik a karate bemutatót, illetve Keiko kezdi el rajta bemutatni a dolgokat, még ki is neveti, ahogy elesik. Ez ugyan nem túl szimpatikus neki, hiszen a másik gyakorlott, és könnyen elvesztheti az exrellonos a lelkesedését, ha nem csak tanító jellegű, amit csinálnak. De túlteszi magát ezen gyorsan, és inkább arra koncentrál, hogy mit kell kijavítania.
- Figyelek – eltűnik a mosoly az arcáról és átmegy komolyba, megjegyzi az instrukciókat és beáll a helyes tartásba immár. Valóban kényelmetlen, de talán stabilabb is, és most figyel arra is, hogy az előbb hogyan dőlt össze, oda koncentrálja a nagyobb energiát. Nem is esik el, egészen szépen csinálja ahhoz képest, hogy másodjára próbálja meg a talpon maradást.
- Csípő, értem – koncentrál tovább, és már egyáltalán nem figyel arra, hogy ez egy ilyen baráti valami, a szokásához híven, most is száz százalékig a feladatra koncentrál. Figyeli a mozdulatot, amennyire csak lehet, majd rákerül a sor. Megpróbálja hasonlóan kivitelezni az ütést, de nagyon figyel arra, hogy ha Keiko visszatámadna, meglephesse azzal, hogy „hátratáncol”, elérhetetlen közelségbe. Hogy ez mennyire sikerül majd kiderül, de előbb a csípő, váll, kar mozdulatot próbálja leutánozni. Amint vége az eltervezett feladatnak, újra beáll alapállásba.
- Na, milyen volt? – érdeklődik nagyon komolyan, vadul fürkészi a kékjeivel Keiko szemeit.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → "Vigadófreskó" folyosója

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → "Vigadófreskó" folyosója

Szőkém

Királylány hozzáér a rellonos arcához, amire hirtelen összerándul, és első gondolata, hogy pálcát húzzon, de a szőke elmosolyodik, és fejét csóválva butának nevezi őt.
- Hé, vigyázz magadra - vigyorodik el ő maga is, majd magához vonja a levitást, egészen közel engedve őt saját magához.
Forróság indul el nyaka azon pontjából, amit Lyra szuszogása ér. Ez a bizsergető érzés aztán utat talál magának teste további részei felé is, hogy másodpercek alatt végigáramoljon bőre alatt, és eljusson az összes idegvégződéséhez. Végigsimít a karjaiba elbúvó lány hátán, és kissé meg is szorongatja hozzásimuló testét, hagy érezze azt a biztonságérzetet. A pillanat, amit az ölelkezés nyújt neki, fenséges, ezidáig soha át nem élt, és most szembehunyásra késztető. Elsöprő, ami hamar véget ér, és Noelnek ismét ki kell nyitnia szemeit.
Egyszerre engedik el egymást, mintha még nem mernének hosszabb ideig így lenni egymással, és inkább indulnak. A kastély felé csak pár gondolat hangzik fel, sem a lány, sem a fiú nem érzi szükségét a beszélgetésnek, ami valahol érthető is, hiszen egy ilyen este, egy ilyen első randevú után van mit végiggondolnia az embernek. Nem egyszerű vele, ezt már édesanyja is a szeme közé vágta régebben, és ezen az emléken most jót mosolyog. Megszorítja Lyra törékeny kezét, és arcát is felé fordítja, hátha láthatja még egy kicsit annak kék tükreit. Izgalmasnak találja ezt a kialakult helyzetet, és gyorsan biztossá válik, hogy még sokáig így is akarja érezni.
- Nem fázol? - kérdezi Lyrától, amely után felbukkannak a kastély tornyai, és ezzel együtt egy félmosoly is a rellonos arcán. Szelíden engedi el a levitás átfagyott kezét, és annak vállait ölelve még közelebb húzza magához. - Nincs sok hátra, hamar ott leszünk.
Nyugodt hangja biztatóan hathat, és a beesteledett táj ezt a békés hangulatot támasztja alá. Sötét van már, és csend, amiben csak lépteik halovány hangja ad némi támpontot hollétük felől. Noel mosolya mintha odafagyott volna arcára, nem változik, és nem tűnik el.
A kastélyba érkezvén kifújja magát a rellonos, és egy pillanatra elengedi a szőkét, hogy apró kezeit sajátjaiba vegye, és megdörzsölve azokat, kissé felmelegítse őket.
- Máskor, ha megyünk valahova hozz kesztyűt magaddal, mert itt hagylak - mondja kacéran, és talán nem is viccel. Jó a kinti móka, de úgy a legizgalmasabb, ha másnap az ember nem arcüreggyulladással, felfázással és vesefájdalommal ébred. Nem jellemző rá ez a fajta odafigyelés, a másikkal való törődés, és a róla való gondoskodás, az ösztönösség ellenben annál inkább, és ez most az. Nem tűnik fel neki, hogy olyat tesz, amit eddig nem, belemosolyog a meleg szempárba, majd egy apró csókot cuppant el a finom ajkakon.
A levita felé veszik az irányt, így hát nem kerülhetik el a már messze bűzölgő festményekkel teli folyosót, ahol egy józan alakot sem lehetne találni. Undorító az összes. Hangosan kurjongatnak a pár beléptére, amitől Noel azonnal megmerevedik, nem bírja elviselni a szutykos keretlakókat, viszont arra sem vágyik, hogy miután éppen rendezték Lyrával a viszonyukat, a lány most kiábránduljon belőle egy esetleges vászonhasítás látványától. Igyekszik nem figyelni a hangos szavakra, csak maga elé, és az előttük fekvő hideg kövekre bámul, miközben az estét eleveníti fel, a csókot, a szavakat, a cukrászda hol izgató, hol feszült hangulatát. Aztán eljut tudatáig az egyik trágár kérdés, amire azonnal megáll, és Lyra kezét szabadon eresztve odafordul a részeg úrhoz, aki nyomdafestéket nem tűrő kijelentéseket tesz a fiatalokra.
Közel lép az aranykeretes festményhez, és előkapott pálcáját a férfi torkának szegezi.
- Diffindo - mormogja, mire a vászon pálcája nyomán szakadni kezd. Csillogó szemekkel nézi a megrongált alakot, aki ijedten bámul le a fiatal rellonosra. - Ha még egyszer ilyen szavakkal illeted ezt a lányt, vagy engem, nem szakadni fogsz, hanem égni.
Nem viccel, és attól sem tart, hogy egy prefektus erre jár, és büntetőmunkát lógat a nyakába, mi több, egyenesen az igazgatóhoz viszi, mert nem érdekli. Az otthoni leégett házrész, és az érte járó atyai verés sem szegte kedvét egy-egy mocskosabb festmény megbüntetésétől.
Vigyorogva lép egyet hátrébb, de a lányhoz fordulva lehervad előző jókedve. Nem tudja hány emberhez jutott már el a hír, hogy van egy diák, aki előszeretettel játszadozik el a folyosó tintapacáival, de abban biztos, hogy nem szeretné, ha a látottak alapján elítélné őt a szőke.
- Összeragasszam? - kérdezi halkan, pálcáját kabátja belsőzsebébe, kezeit pedig zsebe mélyére csúsztatva.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → "Vigadófreskó" folyosója

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Földszint → Erőnlét terme

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → "Vigadófreskó" folyosója

Szőkém

Szelíden mosolyodik el a szőke felvetésére, hogy amikor kesztyű híján itt akarná hagyni őt, akkor nyugodtan maradjon vele ő maga is. Megcsóválja fejét erre az ötletre, majd végigsimít a lány hófehér, tökéletes arcélén, és úgy szólal meg.
- Az itt hagyás lényege pontosan abban rejlik, hogy te nem jössz velem, én pedig nem maradok veled.
Halk szavai végén mosolya széles vigyorrá fejlődik, és a huncut szemekbe pillantva játékosan kezd csücsöríteni ajkaival.
- Nem hiszed, hogy itt hagynálak, pedig... - mondja közelebb hajolva a szőkéhez, ujjaival a fényes, puha hajtincsekben veszve el. - ...elhiheted, hogy megtenném.
Tekintete a kék lélektükrökön ringatózik, egyre csak belemélyülve azok mélyébe. A lány játéka nem áll meg, Noel hiába töltené mással vészesen fogyatkozó idejüket - hiszen a levita nincs már túl messze -, a lány csak búg és búg, játszik a szavakkal, a hangsúllyal, ezzel melengetve a fiú szívét.
- Igazán jó színész lennél - jegyzi meg, aztán lehunyja szemét arra a csöppnyi pillanatra, míg a kedves csókja ajkára ég. - Még, még, még...
Suttogja ellazulva, de nincs mese, a levitás már húzza is klubhelyisége felé, és neki lépnie, az iramot tartania kell. A részeges keretlakók folyosójára érve aztán bekövetkezik az, amitől eddig nem, de ettől a perctől fogva igazán tartott. Az agresszív viselkedés, és a kíméletlen módszerek nem biztos, hogy egy randevú szükséges kellékei, de még a hétköznapi életben is elfogadhatatlannak minősíti az általános társadalom. Leszegett fejjel halad a lány mellett, merengve az előzményeken, és folytonosan csitítva gerjedő, dühös gondolatait. Próbálkozása kudarcot vall, és bár ő elégedett a kihasított vászonnal, Lyrára pillantva szokatlan érzés keríti hatalmába. Tart attól, hogy csalódást okoz a levitásnak, de ott mocorog elméje hátsó részében az is, hogy hiába titkolná valóját, jellemét és mások szerint rossz tulajdonságait, egyszer akkor is fény derülne rájuk, és a később jobb, mint soha elmélet talán éppen abban a szent minutumban bukna meg.
Lyrára pillantva nem tudja eldönteni, hogy mégis mit lát. Csalódottságot? Ellenszenvet? Hosszasan fürkészi a bársonyos arcot, fél az esetleges választól, attól ami következhet. De nem következik semmi elutasító, kiábrándultságnak hangot adó, semmi megbotránkozás vagy sírva elrohanás. Nincs hiszti, nincs kiabálás. A rellonos elmosolyodik ahogy hajas babája az előzőleg szétszaggatott kerethez sétál, és onnan visszafordulva huncut válasszal szolgál. A festményt meggyógyító lány a falnak dőlve nézi Noelt, aki félrebillentett fejjel vigyorog. Ő a szemben álló falig hátrál, s annak nekidőlve hallgatja kedvesét.
- Túlságosan bízol bennük - csóválja meg fejét, és már folytatná is szavait, de elnémítja szavakat formáló száját a lány újabb meglepetése. Egyetlen mozdulattal, nem szakítva meg a szemkontaktust Noellel, könnyedén némítja el a káromkodó, büdös alakot, amire a fiú csak széles, fülig érő vigyorral tud felelni.
- Higgadt, és türelmes vagy - mondja a hozzálépő leányzónak, és annak derekát érintve húzza magához. - Emellett éppoly halálos, mint én.
Tekintetével csitítja szőkéjét, ha az mondani is szeretne valamit, most bizonyára elhallgat majd. Mint ahogy első csókjuknál, most ugyanúgy közeledik a szép archoz. Végre kettesben vannak, igaz, hogy ezernyi szem tapad rájuk, de az előző némító bűbáj hatására, most az összes festett élet csendben figyeli a jelenetet. Furcsának, sőt, lehetetlennek tűnik számára, hogy éppen ezen a folyosón élvezze ki a lány ajkait, mégis így történik. Türelmetlenül húzza-vonja a lány testét, hol magához szorítva, hol engedve láncain. Akarja évfolyamtársát, érezni ízét, illatát, tapintani bőre puhaságát. Nézni akarja miközben semmit sem csinál, vagy csak úgy, tanóra alatt, és a folyosón, és mindenhol. Ott akar lenni mindenhol.
- Abba ne hagyd - parancsolja Lyrának egy kisebb elszakadásuk alkalmával, hogy aztán újult erővel vesse bele magát az érzésekbe. Csókjaik közben ide-oda lép, hol az ő háta, hol a lányé érinti a kőfalat. Aztán véget ér a forróság, mint ahogy minden odavész, és Noel átölelve kedvesét sokáig néma marad.
- Kiskoromban az egyik hatalmas képtől rettegtem otthon, Fehérváron - suttogja a szőke fülébe, hogy csak ő hallja. - És amikor elég éretté cseperedtem a bűbájok használatához, felégettem azt, aminek nyomán leégett a házunk hátsórésze. Ez nem tudom, hogy igazi oka lehet-e annak, hogy gyűlölöm az összeset, vagy csak egy eset a sok közül. Rosszul viselem a jelenlétüket, otthon már egy sincs. Itt viszont nem marad más, csak a pálcám.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → "Vigadófreskó" folyosója

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → "Vigadófreskó" folyosója

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → "Vigadófreskó" folyosója

Szőkém

A két fiatal közötti néma mosolyok, és az apró, szellemi jelenlétüknek is hangot adó szavak gyorsan illannak el, csak úgy, mint az idő egymás teljesebb megismerése, és a kezdetleges fizikai gyönyörök átélése felett. Késő este, már akkor is sötétben érkeztek a kastély falai közé, amely mostanra éjjeli kóborlásba csap át, és bár ez nem zavarja a rellonost, jobbnak látja végigjárni ezt a folyosót, és eljuttatni Lyrát a Levita célállomásáig. Túl sokat árult el ma este magáról, és ez kezdi feszültté tenni önmagával kialakított viszonyát. Senki, és semmi nem nyithatja meg bensőjének ezt a részét, így a levitás lány sem, és ebből nem hajlandó engedni. Élvezzék egymás társaságát, menjenek el ide, és oda, de hagyják meg az egymás közötti tisztes távolságot. Visszahúzó gondolatai alatt meg sem hallja a levitás hozzáintézett szavait. A falnak dőlve, lehajtott fejjel masszírozza jobbjával orrnyergét, ami talán nyugtató hatással lesz háborgó idegeire.
A csókok, az ajkak harca is véget ér, amit ölelkezés követ, ráadásul mindezt ő maga kezdeményezi, mint ahogy fehérvári gyermekkori festménygyújtogatásáról is szívesen beszél. Ahogy abbahagyja az emlék felidézését, és a szőke halkan megjegyzi, hogy már akkor sem hazudtolta meg saját magát, abban a szent minutumban merevedik meg testtartása, és távolodik el a szőke finom testétől, mézillatú hajától, hogy belebámuljon gyönyörű tengerszemeibe. Épp ez az. Akkor hű volt magához. Akkor nem beszélt viselt dolgairól; szavak helyett megcselekedte, amit megkövetelt akarata és szíve. Most viszont elgatyásodva, zöldjei előtt romantikus lepellel tekint a világra, és könnyedén megnyílik a lánynak. A szőke tovább beszél, amire még csak válaszolni sem szeretne a rellonos, hiszen nem tud azzal egyetérteni. Nem fog leszokni arról, amiben élvezethez juthat, még akkor sem, ha ezt éppen Lyra javasolja.
Megrázza fejét, és kifújja tüdeje elhasznált oxigénjét.
- Menjünk.
Bőbeszédűsége itt ér véget, ám hangszíne nem változik, a lánnyal mindentől függetlenül ezután is szépen fog beszélni, és jelenlétében úgy cselekedni, hogy az mindenkinek jó legyen.
- Azt mondják, nekem sem ártana néhány illemtan órára belátogatnom - feleli félmosollyal, aztán zsebébe csúsztatja kezeit, és elindul a folyosón a lány háza felé. Szeretné jó helyen tudni a szőkét, tudni, hogy hazaér, és a klubhelyiségen át bármerre is viszi az útja, otthon van, biztonságban és szeretetben.
- Gyere, késő van.
Hátraszól a lánynak, hogy jöjjön, ő maga pedig megacélosítva magát, tovább sétál, és a folyosón túljutva, hamarosan véget ér közös randevújuk utolsó perce is. Noel szembefordul a lánnyal, és udvariasan köszöni meg neki a mai estét.
- Tőlem ennyire telik, nem vagyok egy tipikus lovag, de még csak herceg sem, és ha úgy gondolod, hogy ennyi elég volt belőlem, azt tényleg megértem, nemcsak úgy mondom, hogy aztán a hátad mögött meg lehordjalak.
Nem siet mondandójával, mert szeretné biztosan tudni, hogy a szőke megérti az őszinte szavakat, és mert az este olyan kabaré volt, amiből egyelőre nem lehet tudni, hogy mi fog következni. A csók nélküli búcsú után elfordul, és visszasétál azon az úton, ahol előzőleg a Levita felé tartottak. Léptei némák, mint ahogy gondolatai is nyugodtak, ám az elnémított festmény előtt megáll, és újfent szétszaggatja.
Ezzel ismét önmaga, és tudja: soha többé nem kér bocsánatot azért, mert azt teszi, amit elméje megkíván. A festmény ijedt arcába belevigyorog még, aztán szája elé teszi mutatóujját, figyelmeztetőleg, hogy bár a keretlakó néma, mint a sír Lyrának köszönhetően, maradjon csak csendbe, és ugyan, ne szégyenkezzen a vászonhasítás miatt, így sokkal csinosabb.
Nem tér vissza a rellonba, helyette ismét Bogolyfalvára vezet útja, méghozzá az első éjszakai, egyedüli kirándulása kezdődik meg.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Egy férfi nem sír. Apukám mindig ezt mondta. Sokra megyek vele, ha bukásra állok bájitaltanból. De most mit csináljak? Menjek egy csokor virággal Felagund professzorhoz és kérjem meg, hogy kivételesen tartson nekem különórát, mert már nincs olyan talárom, amin ne lenne égésnyom? Szerintem csak komplett hülyét csinálnék magamból, és elterjedne a pletyka, hogy mit tettem. Tény, hogy nem vagyok normális, de azért vannak korlátok.
Mondjuk ez a virágos nem is rossz megoldás. Miközben ezen agyalok, és egész véletlenül a velem szembe ülő lányt nézem, aki persze szorgalmasan tanul – chö, levitások, semmi móka csak a betűk – észre se veszem, hogy virágokat rajzolok a bájitaltan könyvem szélére. Talán tényleg ez lenne a megoldás? Viszek neki egy csokor virágot? Vagy a néninek, aki a felesége? Vagy Opheliának? Áh, akkor csak az lenne, hogy Milan megver. Azt meg nem nagyon szeretném, mert egész rendesnek ismertem meg. Vajon hány emberrel kell kezet fognom, ahhoz, hogy a tanár úr lepillantson rám, szegény szerencsétlen halandóra? Ötletem sincs.
Miközben a bájitaltankönyvem kezd trendi tinicsajossá válni, és észreveszem, hogy ezzel arányosan a tintám semmivé foszlik, azonban a beadandómhoz még szükségem lenne egy kisebb adagra. Az asztal vége felé fordulok, ahol fiatalabbik nővérem, Ayva ül, és megpróbálom némi torokköszörüléssel és pisszegéssel felhívni magamra a figyelmet. Ő nem hall meg, csak a mellettem ülő, aki finoman oldalba bök, jelezve, hogy egy tanulószobába nem pisszegünk és nem krákogunk, és jobb lenne, ha befognám, vagy arrébb mennék. Milyen uncsik ezek a diákok.
Tőle meg aztán fix, hogy nem kérek kölcsön. Helyette inkább a szembe ülő helyes lány felé fordulok, valami bé betűs a neve, ez fix, meg az is, hogy nem Barbara. Nem illene hozzá ez a név, valami aranyosabb. Boglárka! Ez az! A szép szemű Bogica. Felveszem legellenállhatatlanabb mosolyom, kicsit felhúzom a szemöldököm, csak olyan szexy fiúsan, és féloldalas sármmosollyal szólítom meg, halkan, szinte már bizalmasan.
- Bogica, adnál nekem egy üveg tintát?
Sok ember között igen bátor vagyok, ha csak ketten lennénk, akkor inkább bukjak meg, de én ezt nem csinálom eset lépne elő. Valahogy nem megy a kommunikáció, ha kettesben vagyok egy lánnyal. Kivétel persze az Eridonos bagázs, hiszen velük élek, mind egy nagy család tagjai vagyunk.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Földszint → Erőnlét terme

Kicsit furcsállja és ehhez megfelelő képet is vág Keiko szavaira.
- A játék szeretete nélkül játszol? Ez merész húzás, mivel itt nem vagy belekényszerítve az egészbe. Persze, ha ki szeretnéd próbálni magad, akkor úgy érthető, de ha nem fog tetszeni, akkor egy percig se kételkedj, hogy abbahagyd. Azt nem tudom, hogy mennyire fog, elfogultság nélkül én pedig nem tudok a kviddicsről beszélni – mosolyog őszintén, és valóban így van. Nem tud olyan negatív dolgot mondani, ami miatt visszariadna a játéktól. Ott vannak a gurkók, a keményebb ellenfelek, a balesetek, de ezt mind a játék részének érzi, ugyanúgy, int bármilyen sportnál. Itt kicsit talán nagyobbat lehet kapni, viszont sokkal felszabadultabban lehet játszani és sokkal látványosabb is az egész, mint bármilyen sport. A repülésért pedig már egyébként is megéri játszani, mintha az ember lelke szárnyra kapna közben, azt pedig nehéz űberelni. Ráadásul a varázsvilágban ritka az olyan sérülés, hogy abba kelljen hagyni a játékot, maximum a pszichés dolgok azok, amikkel nem lehet minden esetben dűlőre jutni. Úgy gondolja, hogy nála nincs olyan aspektusa a játéknak, ami miatt bármikor is abbahagyná idő előtt a kviddicsezést, és ő ennek határozottan örül is.
Közben tovább koncentrál a karatéra, már amennyit Keiko át tud neki adni, hiszen nem szakképzett edző, de mégis Yar úgy érzi, hogy egész ügyes benne a levitás lány. Itt is a maximálisra törekszik, erősen koncentrálva és nézve az alapokat, hogy megfeleljen az elvárásoknak, amik nincsenek is igazán. nem arról van szó, hogy mostantól Karatézni fog, csak bele akar kóstolni, ha már felajánlotta neki ez a kedves lány. Az arcára mosolyt rajzol Keiko, de ezt nem sokáig sikerül megtartania, mert más dolgokra koncentrál. Azért próbálkozik erre is figyelni, de elég felemásan sikerül az egész. Végül mégis sikerül őszintén mosolyognia a dicséretre. Bár volt benne probléma természetesen, de akkor is, sikerült végrehajtani a rá bízott feladatot.
- Igyekszem – válaszol még mindig mosolyogva és próbálja úgy tartani a kezét, ahogy Keiko mondja, majd figyelni később az ütésnél, hogy ne nyújtsa ki teljesen azt. Végül sikerül, és a lány áttér a rúgásra.
- Mégsem vagyok tehetségtelen, Merlinre – fel is kacag, majd visszaalakítja magát komolyba. A kérdésre csak bólint, jöhet a rúgás.
- Bocs, ezt nem tudom elképzelni. De ettől még berúghatok a lábak közé. De úgy gondolom a térd sem rossz célpont – morfondírozik. Ráadásul úgy gondolja, hogy a térdig rövidebb az út, úgyhogy megpróbálja térden rúgni a lányt. Semmi elképzelés, csak úgy, ahogy gondolja.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Földszint → Erőnlét terme

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Földszint → Erőnlét terme

- Ó, ne haragudj, kicsit túlpörögtem. Ha a kviddicsről van szó, általában így reagálok – mosolyog, félreértette a lány mondandóját. Ez van, ha valaki vele kezd el értekezni a játékról, ő 100%-on, maximális hőfokon ég a beszélgetésekben. Gyorsan túlteszi magát a kviddics témán, mert most muszáj koncentrálnia, hogy ne valljon kudarcot, vagy ha igen, emelt fővel tehesse. Először még sok a nehézsége, hiszen teljesen ismeretlen sportot próbál ki, de szerencsére elég jó az egyensúlyérzéke, a reflexe,és a kitartása is, hogy részsikereket elérhessen. Az első jó mozdulatnál még dicséretet is kap, és most legalább kap visszajelzést azzal kapcsolatban, ahogy Runát tanítja. Ő sem tanár – igaz valószínűleg jobb a kviddicsben, mint Keiko a karatéban, de minden bizonnyal tapasztaltabb az életkora miatt -, így hasonlóképpen állhat Keiko Yarhoz, mint a fiú a tanítványához. Most ő is hobbikaratésnak érezheti magát legalább egy fél órára, és ez is mosolyt csal az arcára. Elérkeznek egy kritikusabb részhez, a rúgáshoz. Ez egy nehezebb mozdulat jóval, mint az ütés, hiszen bármikor kibillenhet az egyensúlyából. Ezért aztán megpróbálja tökéletesen kivitelezni, persze a lány kivédi a rúgását. Azonban Yarista kissé túllőtt a célon, és hiába jobb nála Keiko, azért mégiscsak erősebb nála, így erősebben is tud rúgni. A lány a kezéhez kap és még odébb is megy, Yar pedig félig elsápad, majd odasiet ellentmondást nem tűrően.
- Mi baj? Mutasd! Ne haragudj, nem akartam gondot okozni, de meggyógyíthatom – mondja szinte már könyörgően, csak abban reménykedik, hogy nem tört el a lány keze. Az biztos, hogy kisebb sérülést összeszedett, de Yarista nem azért tanult idáig, hogy ezt ne tudná meggyógyítani. Az animágia órán még plusz gyógyítói ismeretekre is szert tett, így mindenképpen esélye van, hogy elmulassza a fájdalmat.
- Nem tört el igaz? Keményebb lány vagy annál – mondja bátorítóan, miközben előveszi a pálcáját. Már éppen varázsolna, de aztán elgondolkodik, hogy mégis inkább a gyógyítónak kéne megvizsgálnia, viszont bekötözni bekötözheti a sérült részt, addig is legalább egyenesen lesz tartva.
- Ferula – tökéletes kivitelezés, a lányon pedig körbetekeredik egy kis géz, egyenesen tartva a csuklóját és a felkarját.
- Bocsi, hogy így alakult… - mondja. – Menjünk le a gyógyítóhoz, oké? – kérleli a lányt, bár szinte már érezhető, hogy mindenképpen oda fognak jutni, mert nem akarja kikerülni a dolgot.