A kishölgy
Levita Házszellem
Kvízmester
RPG hsz: 69
Összes hsz: 388
|
Aileen és Alex
A kishölgy ezúttal a megszokottnál durcásabb képpel szálldos erre-arra a kastélyon belül, de sehol nem lát senkit, emiatt csöppnyi szája is lefelé hajlik, s ha tudna talán pityeregne is egy kicsit, hogy kiadja magából a szomorúságot, és azt a kis dühöt ami mardossa.
Hiszen mindenki levegőnek nézi őt mostanában, senkivel nem tud rendesen beszélgetni, vagy játszani. Persze ezt már megszokta az eddig eltelt több mint 400 évben, de most a szokásosnál is több gonoszság éri, amit talán csak ő lát gonosznak.
Szellem létére mindenhova be tud röppenni, és mindenen át tud menni, ezért volt szerencséje a két levitás diáknak akik épp most lopakodtak be a cicás néni mögött.
Hanna még épp látta, amint becsukódik az ajtó mögöttük. Végig követte őket, ugyanis kíváncsi volt, hogy ugyan mi dolguk erre, most a vizsgaidőszak alatt, hiszen ilyenkor nincsenek erre tanórák, és ezt a kis vörös lányka is pontosan tudta.
Amikor meghallotta az első varázsigét, amit az egyik diák mondott ki az ajtón túl, már akkor tudta, hogy beszorultak, és velük ellentétben ő pontosan tudta, hogy hol van annak az ajtónak a kulcsa amit hiábavalóan próbálnak varázsigével, vagy fizikai erővel kinyitni.
Ekkor gondolta, kicsit ráijeszt a diákokra, és átdugta a fejét az ajtón, remélte, hogy sikerült megijesztenie kicsit valakit.
- Víííííííí. - magas hangot hallatott, ami akár még rettentően ijesztő is lehetett volna, ha nem vág közben olyan irtóan aranyos arcot.Mikor már volt egy kis ideje körbe is nézett.
-Nahát, sziasztok. Aleeex! - csillant fel a szeme amikor felismerte a Levita egyik népszerű diákját, akit mellesleg kedvelt is.
- Mégis mit csináltok ti itt? Ez nem való embereknek. - lobogtatja meg hosszú, vörös haját, ezzel is mutatva, hogy neki szabad, mert ő szellemlány. - Hát úgy látom bajban vagytok, ha gondoljátok segíthetek nektek, de csak ha hajlandóak vagytok játszani velem egy kicsit, mert ha nem akkor akár el is mehetek. - bár magában tudta a lány, hogy úgyse lenne szíve itt hagyni őket egyedül.
Ha igent mondanak a segítségére, akkor ismerteti a szabályokat.
- Nos, a helyzet az, hogy szöööörnyen nehéz innen egyedül kijutni, de ha válaszoltok néhány találós kérdésemre, akkor elmondom nektek, hogy merre menjetek, és hogy merre találjátok ennek az ajtónak a kulcsát. - ha mindketten megértették, akkor Hanna elő is szedi kicsi fejéból, valamelyik régen hallott találós kérdését.
- Szóval, íme itt az első:
Mi az, aminek van lába,de nem tud járni vele, van gerince, de nem használja semmire, és van gyomra,de éhes sose lehet, fej nélküli dolog ő, mégis messzire ellát?Ha kitalálják a feladványt, akkor elmondja nekik, hogy merre találják a kulcsot., és már mehetnek is tovább a következő kanyarig. Hanna már most élvezi a játékot, bár kimutatni még nem meri, és alig várja, hogy folytassák.
|
|
Utoljára módosította:A kishölgy, 2013. február 27. 22:03
|
|
|
|
|
|
|
|
A kishölgy
Levita Házszellem
Kvízmester
RPG hsz: 69
Összes hsz: 388
|
Aileen és AlexHanna vidám tapsikolásal jelzi, hogy nagyon boldog, amiért a két Levitás hajlandó játszani vele. Még az sem rontja el a kedvét, hogy legalább tízszer el kell ismételnie a feladványt, lassan, érthetően, szótagonként, mire Alex végre megérti, miről is van szó. De mire a Levita alfahímje gondolkodni kezdhetne, Aileen már löki is a megoldást.
- Bizony, pontosan! A hegy!
Bukfencezik egyet a levegőben, aztán visszatér a diákok elé.
- Na jó, szóval azt ígértem, hogy megmutatom, hol van a kulcs, igaz? Hát ott. A legfelső fiókban.
Mutat a szemben lévő falra, melyet teljes magasságban egy fiókos szekrény foglal el. Vagy húsz fiók lehet ott egymás fölött. Szerencsére létra is akad, úgyhogy ha nem törik ki nyakukat mászás vagy lebegés közben, akkor néhány régi colstok között megtalálhatják a kis, bronzszínű kulcsot.
- Próbáljuk megtalálni az utat kifelé! Útközben pedig szórakoztassatok, mert nagyon unatkozom! Mi a helyzet a Levitában mostanság?
Kezd el vidáman csevegni, miközben elhagyják a termet. Azonban nem sokáig lehet meg az öröme, és Aileen és Alex sem sokáig élvezheti a szabadság nyújtotta boldogságot. Az egyik sarkon ugyanis, teljesen váratlanul, elébük toppan egy páncél, és nem enged utat.- Állj! Egy tapodtat se tovább! Dörgi egy hang, mely mintha nem is a páncélból, hanem a falakból érkezne.- Én vagyok a félelmetes labirintus őre! Nem engedlek tovább, míg meg nem adjátok a nekem járó áldozatot! A hang egyre erősebb és félelmetesebb lesz, mintha a fáklyák fénye is kisebb lenne tőle. Hanna reszket egy kicsit, de aztán gyanakodva felhúzza az orrát, és felkiált:
- Samu! Tudom, hogy csak te vagy az!- A fenébe, Hanna, miért árultál el? Morogja a fiatal suhanc szelleme, aki előröppen a páncél mögül. Így, hogy nem trükközik, olyan a hangja, mint egy átlagos fiúé; termete magas, langaléta, látszik, hogy hirtelen nőtt meg; haja kócos, arca az igazi csínytevőké, mindig pimasz vigyorba torzul. Tizenhét éves lehetett a halálakor.- Na, de ha már így alakult, se higgyétek, hogy jobban jártatok, pupákok! Ugyanis unatkozom, és akárcsak Hannának, nekem is jogom van kérni, hogy feleljetek egy találós kérdésemre, mielőtt áthaladtok. Mi is legyen az... Töri a fejét, de ravasz arca nem sejtet sok jót. Még húzza az időt, hogy pattanásig feszítse az idegeket, aztán kiböki:- Megvan! A kérdésem a következő: Ha IV. Béla öt év alatt tizenkét törvényt hozott, hanyadik Béla hozott nyolc év alatt ötvenkét törvényt? Hahahahaha! Ezt feleljétek meg, szfinxecskék!
|
|
|
|
|
A kishölgy
Levita Házszellem
Kvízmester
RPG hsz: 69
Összes hsz: 388
|
Vikohino
Durcás kedvében van ma a csöpp leányzó. Nem elég, hogy a levitások teljesen kivonták maguk a játék "kötelessége" alól, de még összefutott egy csoport gaz, gonosz zöldikével is. Igen, abból a fajtából valók, akiket naaagyon nem szeret. Pedig akadnak köztük aranyosak és kedvesek is, ezt tanúsíthatja. Egyszer látta, amikor egy zöldecske segített egy nála kisebb sárgácskának és az megköszönte. Mi ez hát, ha nem kedvesség? Viszont ezek a mostaniak csak gúnyolódtak rajta. Megkérdezték, nem-e nézné meg, hogy kint vannak-e az udvaron? Ő meg el is indult nagy buzgón, de a háta mögött felharsanó röhögés észhez térítette, s némi gondolkozás után leesett neki a tantusz, hogy éppen palira vették. Jól felfújta magát, mérgesen közölte, hogy mindannyian csúnyák, mint a Bibircsókos Banya és elsuhant, át az egyik falon.
Most sincs valami rózsás kedvében, ahogy az első emeleti víg freskók folyosójához ér. Pufog és nyűgösködik, amíg meg nem pillant egy újabb élőt az egyik festmény előtt ácsorogva. Odasuhan félig-meddig a hátához, majd felpislog a festményre nagyra tágult szemekkel.
-Ők mit csinálnak ott?- Hangja a semmiből csendülhet elő a gyanútlan nő számára, de talán a gyermeki ábrázat megnyugtatja annyira, hogy ne kezdjen el visítani például. Meg aztán ő is közelebb lebben a másikhoz, felzárkózik mellé egészen pontosan továbbra is a festményt nézegetve érdeklődő tekintettel.
-Ezt nevezik részegnek? A mamám sosem volt ilyen. Ő gyógyított, tudod?- Odafordítja áttetsző arcocskáját a nő felé, végül elmosolyodik szinte kacagásra állóan. Minek szomorkodni, ha újabb lehetősége nyílik valakivel eltölteni az idejét? Ráadásul nem úgy néz ki, hogy valami vérszomjas egyénbe ütközött.
-A nevem Hanna. Téged hogy hívnak?- Végre teljesen szembefordul megszólított áldozatával és pár centit feljebb lebeg a padló szintjétől. Eddig sem érték szellemlábai a kövezetet, de most a freskók ragadós jókedvétől ő is kicsit jobban kezdett lebegni a szokottnál.
|
|
|
|
|
A kishölgy
Levita Házszellem
Kvízmester
RPG hsz: 69
Összes hsz: 388
|
Viko
Ezen a helyen a jókedv ragadvány lehet; az előbbi méregzsák, pukkancs hangulata hamar elpárolog, ráadásul társasága is akad. Az arcán átsuhan egy vigyor árnyéka a láthatóan meglepett arcot elnézve. Ha most elvisítaná magát, hogy „Buuu”, talán ugrana is egyet szegény nő. Kedve lenne hozzá, de úgy érzi, elszalasztotta a megfelelő pillanatot ennek a manővernek a kivitelezéséhez. Meg aztán itt ez a sok vicces bácsi és néni, mind dülöngél, gajdol és megboldogult anyukája szavaira emlékezve ők lehetnek most „a botrányos” viselkedésűek.
-Miért jó nekik, hogy részegek?- Természetesen minden érdekli, hiszen a Levita háza népével létezik együtt nap nap után, így már beleszokott, hogy kérdezzen rá szinte mindenre, ha okosabb akar lenni.
-Hűűű, az veszélyes munka. Mondtad anyukádnak? Nálunk vannak olyan nagylányok és –fiúk, akik aurornak tanulnak. A mestertanoncosok, tudod. Én azt hiszem, félnék a helyükben. Sokkal jobb lenne, ha velem játszanának, de mindenki olyan borzasztóan elfoglalt. Mindig tanulnak, aki meg nem, az edz a csapatunkkal, vagy szakkörös, vagy... hát nem is tudom...- A végét már csak elmorogja és egy pillanatra újból bevágja a durcát jó gyerekesen. Szerencsére nem tart sokáig ez az állapot és amint egy névvel is gazdagabb lett, felcsillannak a szemei, szája pedig játékos mosolyra húzódik, majdhogynem ránevet a Viko nevű hölgyre.
-Szép neved van. Honnan jössz?- Kérdezés közben azért megint olyan szintbe lebeg, hogy Viko lenézhessen rá, de a lábai továbbra sem érik a földet, csak lebeg az egész lányka szép ruhácskájában, pisze orrával, aranyos arcával, hosszú hajával. Amikor a másik megszólítását hallja, elkerekedik a szeme és egész közel suhan Vikohoz, de nem érinti meg.
-Te ismersz engem? Találkoztunk már? De hát arra én biztos emlékeznék. A memóriám nagyon jó, még Alex is megdicsérte régebben... egyszer... Hát én biztos vagyok benne, hogy tudnám, ha beszélgettem volna már veled. A nevedre pedig azonnal emlékeznék, ha játék is lett volna. Honnan tudod, ki vagyok, Viko?- Szemeiben csak úgy ég az érdeklődés őrlángja és láthatóan tűkön ülve várja, hogy a nagylány megfeleljen az ő összes kérdésére. Közben pedig már azon töri az agyát, hogy miféle turpisságra szedje rá Viko-t, ha már úgyis képben van, kivel kallódott egy folyosóra.
|
|
|
|
|
A kishölgy
Levita Házszellem
Kvízmester
RPG hsz: 69
Összes hsz: 388
|
Viko
-Én azt hallottam egyszer, hogy a részegek hamar megbetegszenek. Olyat mondta, hooogy... a májuk beteg lesz. De az micsoda? És, ha vidámak, akkor tényleg betegek lesznek? Ez így olyan furcsa.- Tanácstalanul pislog a jövevényre, mert nem tudja eldönteni, hogy akkor most mi a jó abban, hogy isznak a képlakók, aztán pedig kell nekik a gyógyító bácsi, mert baj van a májukkal, vagy más szervükkel. Ha az anyukája itt lenne, el tudná magyarázni, de a nő továbblépett a halálakor, így a kastélylakóktól szokta szerezni az információit. Most éppenséggel Viko-t nézi két lábon járó lexikonnak és amíg ez a nőt nem zavarja, kérdezni fog, ha pedig zavarja, biztosan jelzi, hogy akkor váltsanak témát.
Viko anyukájára is rákérdez, mert fogalma sincs róla, hogy nem kellene. Ha az ő anyukájáról kérdeznének, már nem is nagyon jutna eszébe, mit mondjon róla, olyan régen volt, hogy együtt voltak. Az érzések azért mai napig tisztán élnek benne és melengetik a kis szívét, amikor csak fel akarja idézni a számára legfontosabb nőt.
-Hát néha szoktak. Van, hogy fogócskázunk, meg mesét olvasnak nekem, meg én is mesélek nekik. Vagy feladványokat oldunk. Tudod, a kék imádják a fejtörőket és én, így hát nagyon jól el tudjuk ütni az időt, csak most mindenki tanuuuul és az olyan unalmaaaaas.- Siránkozik jól érthetően, lefelé görbülő szájjal, megnyúlt arcocskával. Tudja ő is, hogy első a kötelesség, de olyan jó volna végre egy egész napon át csak hancúrozni, rejtvényt fejteni, felfedezni, activity-t játszani, és összehozni az összes kis levitást. Helyettünk viszont most itt van Viko, akivel ki tudja még, milyen kalandokba bonyolódhatnak. Ez a kastély mindig tartogat valami meglepetést.
-Az nincs túl messze. Ott is születtél? Tudod én is itt születtem ám. Vagyis hát... régen, de itt, ezen a környéken. Hasonlítunk.- Bevág egy nagyon aranyos mosolyt külön a nőnek címezve, miközben pördül egyet a levegőben saját tengelye körül. Az különösen lázba hozza, hogy Viko felismeri őt a közkeletűbb nevét használva fel a beazonosításra. Biza, ő a kishölgy, az aranyos kékek szelleme, de ezt ugyan honnan tudja a faluból érkezett leányzó? Ennek utána kell járnia, így hát kérdez és kérdez, jó sokat és jó közelről!
-Óóó, eridonos voltál? Őket is igazán szeretem, nagyon kedvesek. És aktívak, sokat mozognak. Te is sokat mozogsz? Sportolsz is valamit? Sportolhatnánk együtt!- Már el is tervezte, hogyan fognak hancúrozni a hóban és lecsúszni egy dombtetőről télvíz idején, de elég hamar belegondol abba is, hogy ő legfeljebb csak lebegne Viko mellett, de igazán élvezni nem tudná. Ettől kénytelen sóhajtani egyet a pillanatnyi szomorúságtól, ám gyorsan visszatér jókedve és inkább távolabb lebben egy fél karhosszal, hogy Viko-nak is legyen helye mozogni.
-Yaristát?- A név hallatán ábrándossá varázsolódik az arckifejezése és határozottan el lehetne mondani, hogy az arcán jobban beszürkülő két kicsi folt pirulást jelez.
-Yarista bizony levitás, jól mondod. És magas, szőke, és kékek a szemei.- Ez talán mindent elmond, ami lényeges a levitás kviddicsesről: Hanna kedveli. Azt már nem annyira éli meg jól, mikor Rolival szemközt találkozik. A kissárkány elég harcias és Yarista átkerülése óta ugyan eltelt egy egész év, de még mindig furcsa neki egy sárkánnyal egy toronyban lakni. Ám Viko miért keresi Yaristát? Mit akarhat tőle? Talán... talán játszani akar vele? Pedig a kék fiú azt mondta, ma ő is elfoglalt (próbálkozott mindenkinél a kishölgy!), de ha Viko-val meg játszana, Hanna nagyon megsértődne. Így hát a furfangos szellemlány agykerekei mozgásba lendülnek, máris kovácsolódik a terv.
-Én úgy emlékszem, hogy korán reggel elindult a konyha felé. Veled mehetnék megkeresni mondjuk. Szeretnéd?- Igazából már kész a terve mulatságra, s az másodlagos tényező, hogy Viko-t is beleráncigálja ebbe, de ha a lány igent mond, megkezdődik a Hanna-hadművelet.
|
|
Utoljára módosította:A kishölgy, 2013. december 13. 15:01
|
|
|
|
|
|
|
|
A kishölgy
Levita Házszellem
Kvízmester
RPG hsz: 69
Összes hsz: 388
|
Sötétben suttogva settenkedőkBizony az öröklétnek megvan az a sajátos velejárója, hogy aki szüntelen lebeg élet és halál között, elveszti olykor időérzékét, és hosszú idők telnek el anélkül, hogy bármi érdemlegeset is csinálna. Sőt, egyesek már egyáltalán nem is foglalkoznak az idő múlásával. Nappal vagy éjjel, éjjel és nappal, mindegy nekik, ahogy az is, hogy az a nemrég látott vörös hajú fiú nem ugyanaz, akivel hatvanöt éve leálltak beszélgetni.
Hanna azonban más. Ő ritkán lebeg át egyik szobáról a másikra mindenféle ok nélkül, rendszerint nyitva felejtett könyvek után kutat, hogy elolvashassa őket, de ha diákokba botlik, annak örül a leginkább. A Levita ház tagjainak pedig mind-mind tudja a nevét is, sőt, többségükről még titkokat is őriz. Szívesen áll tehát velük le csevegni, de persze az éjszaka közepén ebbéli vágya ritkán teljesül, így ezúttal érdeklődő tekintettel arcán kémlel szét, ahogy átsuhan a sötét klubhelyiségen a Levita toronyban. Sehol semmi érdekes.
Elmereng, vajon mikor lesz majd vizsgaidőszak, amikor majd a ház fele ébren virraszt, és tanul, mert akkor majd nem kell tovasuhannia, ahogy most. És vajon azok ketten akkor mit csinálnak ott a folyosón?
Megtorpan a falban, épp csak a feje kandikál ki belőle, és nagyokat pislogva fürkészi a két alakot a bejárati portré előtt. Valamit susmognak, Hanna pedig nyomban felemelkedik, és a plafonból csüngve közelíti meg őket, hogy ne vegyék észre. Füst gomolyog körülöttük, a padló pedig kisebb-nagyobb víztócsáktól fénylik.
A Kishölgy némán figyel, a sötétben más alakokat is lát mozogni, de tekintetét most a két sötét alak vonja magára a szfinx képe előtt. Csak nem be akarnak menni? Mert bizony nem levitás egyik sem, ezt jól tudja.
Váratlanul egy kellemesen búgó, női hang töri meg a csendet, és a sötétséget egyaránt:
- Ahol a fény, ott a tudás. - Fellobbannak a folyosón a fáklyák, elvakítva egy pillanatra a diákokat. - Remélem ennyi fény elegendő lesz számotokra. Mondjátok csak, elvesztettétek az órátokat? Vagy talán megállt? Volt egy mugli, egy egyszerű fajta, aki szerette a régi kacatokat. Egy szem órája volt, az is egy felhúzós féle, ami rendkívül pontosan járt mindaddig, amíg nem felejtette el felhúzni időnként ugyebár. Egyszer úgy esett, hogy megfeledkezett róla, de nem zavartatta magát, elment a barátjához, együtt töltötték az estét, majd az egyszerű mugli fogta magát, hazament, és beállította a pontos időt az óráján. Vajon hogy csinálta, ha előtte nem tudhatta, mennyi idő a barátjához az út?
Hanna meghökkenve figyelte az eseményeket. A szfinx láthatóan nem tudta, hogy nem a Levita diákjaival van dolga, vagy ha mégis, jól titkolta, vagy egyszerűen nem számított neki. Aki elég okos megfejteni a rejtvényét, az beléphet.
|
|
Utoljára módosította:A kishölgy, 2014. július 2. 21:13
|
|
|
|
|
|
|
|
