Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

Mivel mindent megbeszéltek a fiú a mosolyokra mindössze mosolyokkal válaszol, majd aláírja a papírt. Ő nem biztos benne, hogy az idézőjelet Révay tanár úr is annak venné, van amiben nem ismer tréfát a szigorú tanerő. Pár pillanattal később rájön, hogy Erdős tanárnő értette elsőre is, hogy nem használja majd a kviddicsben az elemi mágiát, csak nyomatékosítani szerette volna Yaristában. Egy rövid szégyenlős mosoly, majd a feladatra kezd koncentrálni. Megkapja a gömböt, amiben egy "levegő" süvít, kavarog. ~ Bármit tehetek vele, de mit? Gondolom nem tudok orkánt fakasztani hirtelen... ~ Elmélkedik, és jól megnézi magának az elemet. Mi több próbálja tanulmányozni, koncentrál rá, próbálja magába szívni a milyenségét, a kecsességét és mindazt, amivel rendelkezik. Amikor úgy érzi, hogy már mindent megtett ezért, mocorgásra próbálja bírni a levegő elemet. Úgy gondolja, hogyha körbe-körbe forogna a gömbön belül, nagyjából a gömb "egyenlítőjén" haladva az pont megfelelő lenne. Koncentrálni kezd, szinte kéri az elemet, nem utasítja. Az megmozdul, de kérdéses, hogy mennyire sikerül a terv. Nagyjából jó irányba halad a levegő, Yarista pedig koncentrálni kezd, hogy minden a legnagyobb rendben menjen...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

Nagyszerű volt az első óra, és Yarista már nagyon várta a következő, és gyakorlatilag az összes többi alkalmat. Gyakorolni nem sokat mert, és csakis azt csinálta, amit az első órán megmutatott és kért tőle a tanárnő. Na meg persze a büntetőmunkát hosszú pergamenjét is hozta, amit a múlt órán kapott egy kis szemtelenségért. ~ Nagyon nem vethetem el a sulykot,mert képes és egy könyvet írat velem az elemi mágiáról. ~ Halványan elmosolyodik, amikor belép a teraszra és elindul az levegő részlegre, ahol ennek az elemnek vannak a védelmei és lehetőségei kialakítva. Szokásához híven, most sem öltözött ki nagyon,d e azért a rellonos talárját magára kanyarintotta, amúgy a szokásos hétköznapi cuccában volt: hosszú ujjú póló, nadrág, tornacipő. Amikor meglátta a tanárnőt, szélesen elmosolyodott és odalépdelt hozzá, nem látszott rajta sem megbánás, sem az, hogy orrolna a tanárra a büntetőmunka miatt.
- Szép napot Tanárnő! Itt a feladat, mit kért. És persze gyakoroltam is  használatát, több kevesebb sikerrel. Főleg kevesebbel. - Itt egy kicsit elfanyalodik, de nem annyira, hogy két pillanattal később már újra vigyorra nem görbülnének az ajkai.
- Ma veszünk valami újat, vagy csak gyakoroljuk az eddigieket? - kíváncsiskodott, irónia nélkül ez esetben. Nagyon várta már, hogy jobban tudjon bánni a levegővel, mert bizsergető érzésvolt számára, hogy ezt tudhatja. A levegővel akár még repülni is tud majd seprű nélkül is, legalábbis ő ezt feltételezte, nagyon sok lehetőséget látott az elemben. Vagy például a nagy nyári melegben némi hűs szellőt idézni, az is nagyszerűen kielégítené. Persze biztosan sok mindenre lehet még használni, de Yarista még nem tartott ott, hogy a hétköznapi dolgokon is túllásson a lehetőségeket illetően.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

„Hiszem, ha látom.” Yarista halványan elmosolyodik, igazából ez a téma már nem érdemel több kommentárt, és a tanárnő is megfelelően áll a kérdéshez, a fiúnak tetszően. Be kell mutatni a gyakorlását, így hát, ha kelletlenül is de belefog. Nagyon nem megy még úgy, ahogy a rellonos ezt szeretné, a levegő kikerül az irányítása alól. Meglepődik, hogy a tanárnő is ugyanezt teszi, amiért nem sikerül a házi feladat túl jól, egész pontosan katasztrofális kimenetellel végződik a kviddicses szemszögéből. A tanárnő szavai nem tükrözik az arcára kiült gondolatait, amit Yarista tökéletesen megért. Eddig egész jól haladt, de már az első komolyabbnak tűnő dolognál nehézségekbe ütközött. Meg tudja érteni Erdős professzort, ő is ugyanígy érez.
- Rendben, akkor gyakorlás lesz ma, ahogy a tanárnő előírja természetesen. – küld neki egy önbizalom hiányos bíztató mosolyt, és bármit megadna jelenleg, hogy sikerüljön az óra végére elérnie azt, amit a tanárnő eltervezett. Majdnem bármit. A gyakorlási feladat nehezítéssel lesz meghintve, amit nem teljesen ért Yarista, de nem szól bele. Érzi ő, hogy Julianna azt szeretné tőle látni, amit eddig, ezért össze kell kapnia magát, hogy mindez jól sikerüljön. A gömb is előkerül, kezdődhet a dolog. A tanárnő intésére felgyorsul a levegő és elindul. Yar már nem válaszol, hanem először is próbálja egy helyre összpontosítani a gondolatait, a többi nem idevalótól pedig megszabadulni. Egyelőre ez sem olyan könnyű, pár perc alatt éri csak el ezt a szintet, amikor már csak ő a gömb és a levegő gyorsan forgó esszenciája létezik. Kicsit asszociálva a kviddicsre, elképzeli, hogy a nonfiguratív, sebesen pörgő elem, egy meglovagolható dolog, ő pedig beleképzeli magát, belekapaszkodik és hagyja, hogy magával ragadja a pörgés. Aztán szépen belemarkolva megpróbálja lassítani, de nem figyel arra, hogy ez mennyire sikeres. Valamennyit lassult talán, igazából nem tudja megállapítani, inkább csak koncentrál tovább. Aztán ha már ott ül a „seprűjén” gyorsabb menetre ösztökéli, miközben szinte érzi, hogy az üvegfal hozzá- hozzáér az arcához, amikor a vad csikója egy kicsit kitér a forgási irányából. Ezt tovább próbálja fokozni, egyre csak hajtja az elemet, hogy minél jobban gyorsuljon. A legtöbbször inkább kérleli, néha keményebben „odaszól” neki, de mindebből kívülről csak annyi látszik, hogy a szemeivel követi a keringő levegőt és erős koncentráció ül ki az arcára, valamint a jobb keze önkéntelenül is mozogni kezd a levegő áramlásával megegyező irányban.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

A gyakorlat szépen halad a maga útján. Yaristának sikerül a feladat, bár a végén már elfogy belőle a koncentráció. Sajnos ez nem kviddics, itt máshogy mennek a dolgok. Emlékezett arra is, hogy nem volt egyszerű egy dugóhúzó sem még az elején, ma meg már rutinmunka. Amikor a végez, a tanárnőtől bezsebelhet a felemás dicséretet. Most sem szól be semmit, inkább csak figyel. Bár az Elemi Mágia tanulása nem fogja elrabolni a kviddicstől, de azért megpróbálja tökéletesíteni a tudását, és ha nem megy, majd akkor kilép. Egyelőre ettől azért nagyon messze van, tudja ő ezt jól, a második órán nem kell csodát várni, a kisebb részsikereknek kell örülni.
- Ahogy kívánja tanárnő, köszönöm a tanácsot. - az illedelmessége már-már gyanús lehet a tanerőnek, azonban továbbra sem cselekszik mást, csak amit mondanak neki. Újra nekifog hát, elképzeli a levegőparipákat amiket megül, és gyorsulásra készteti őket. Immár néhány hibát kiküszöböl az előző próbálkozás tanulságai miatt, most például nem veri oda a fejét az üvegfalhoz, de még mindig nem érzi, hogy az elemet bármennyire is uralná. Amint úgy érzi, hogy a gyorsulás már teljes lehet, következik a lassítás. Elképzeli, ahogy minden megáll körülötte, a tanárnő figyelő arca nem mozdul, a mellkasa is egy helyben marad, nem lélegzik. A porszemek a levegőben tovább várakoznak, pedig kavarogni szeretnének, ő is belesimul az időbe a "levegőparipáján" feszülve, megmerevedve ül. Aztán mindenki mást "felgyorsít", csak saját magukat hagyja ebben az állapotban, remélve, hogy ez lassulásra bírja az ő elemét. Amint végez a tanárnőre pillant, mivel most sem érzékelte teljesen, hogy hogyan sikerült a gyakorlat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

Minden sikerül, pont úgy, ahogy a rellonos elgondolta. A levegő engedelmeskedik neki, ő mégsem tökéletesen elégedett. Volt pár másodperc, amikor érezte, hogy rövid időn belül kicsúszik a kezéből az irányítás, de aztán valahogy mégis sikerült magához édesgetnie az elemet.
- Mehetünk tovább. - mondja rezignáltan, egy felesleges energiacseppet sem pazarol el, mindent amije van, az elkövetkező feladatokra akarja felhasználni. Újabb gömb kerül elő,e gy másik, egy nagyobb méretű, Yarista pedig akaratlanul is megérinti és érzi ennek tisztaságát. ~ Nocsak, vajon mit tervez? ~ Rápillant Erdős professzorra és várja a magyarázatot. Hamarosan meg is érkezik, de továbbra is inkább a rébuszok jönnek elő, és ebből neki kell kitalálnia, hogy i is csináljon. Persze már megszokta ezt a fajta tanítást és tudja, hogy ezt nem is lehet könyvből elsajátítani, tehát nem idegenkedik tőle.
- Rendben. - konstatáltja gyorsan a feladatot, majd gondolkodni kezd, hogy mit is tegyen vele. ~ Sűrítettem, gyorsítottam, forgattam. Legyen akkor most egy kicsit meredekebb. ~ Egy kósza gondolat fogan meg benne, mielőtt elhessegetné magától. Közvetetten fog művelni valamit, majd neki is lát. Csak előbb elfordul és maga elé képzeli az asztalt, ahol fekszik a gömb, és a benne lévő levegőt. Majd azt akarja, hogy a gömb emelkedjen el az asztalról felfelé azért, mert a levegőt most nem kéri, hanem utasítja, hogy felfelé induljon, minél sűrűbben. Elképzeli a jelenetet, ahogy egyre csak megy felfelé, próbál kiszabadulni az elem, de mivel a gömb fala elég vastag így az csak szép lassan elemelkedik. Mivel nem látja, gőze sincs, hogy sikerül-e neki, de azért végigcsinálja a jelenetet. Tehát felemeli, majd szép lassan visszahelyezi az asztalra. Aztán megfordul és a gömb nagyjából ugyanott lehet, mint amikor elfordult tőle.
- Történt valami tanárnő? - kérdezi némi érdeklődéssel. Most nem gondolja azt, hogy gáz, ah nem sikerült, teljesen kikapcsolta az érzelmeit erre az órára. Legalábbis nagyon úgy tűnik, hogy nem a megszokott Yaristával van dolga a tanárnőnek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

- Ó, köszönöm. – Még sosem kapott ilyen spontán dicséretet a tanárnőtől és ez nagyon tetszik neki. Még egy örömteli félmosoly is megjeleni egy rövid időre Yarista arcán, de aztán újra figyel a tanerőre. Ugyan hallotta, hogy történt valami, de hogy pontosan mi azt nem tudja, viszont a dicséret valószínűleg azt mondatja az eszének, hogy sikeres volt valamelyest a dolog.
- Rendben. – egyezik bele, nem mintha bármi ellenvetése lett volna ezzel kapcsolatban. A tanárnő nagyjából azt csinálja, amit ő elképzelt, így a félmosolya, most már teljes.
- De jó! – lelkendezik egy kicsit, majd visszavesz, mégiscsak ő YP, a nőcsábász, meg minden ilyen hülyeség. De a tény, az tény, elérte, amit akart és ez büszkeséggel tölti el. A tanárnő kérdésére pedig készséggel válaszol.
- Megpróbálom. Először is elképzeltem az egészet, mintha ott állnék előtte nyitott szemekkel. Aztán utasítottam a levegőt, hogy sűrűsödjön be és induljon el felfelé, amilyen erősen csak tud. Arra gondoltam, hogy ezzel felemelhetem a gömböt valameddig, hiszen az én erőm korlátozott, tehát a levegő vélhetően nem töri majd át a gömb oldalát. Aztán elképzeltem, hogy kicsit felemelkedik, majd leeresztettem az egészet. Ha jól láttam, viszonylag sikeres lehetett, a tanárnő hasonlót művelt a gömbbel. – befejezi, majd felnéz a tanárnőre. Talán sikerült valamit magától elsajátítania? Talán ez a tantárgy főleg intuíciókon alapul? Abban biztos, hogy kell hozzá mester, aki utat mutat az egészhez, és úgy gondolja, hogy a tanárnő nagyon megfelelő erre a posztra. Végre egy kicsit felszabadultabbnak érzi magát Yarista, eddig nem annyira bízott az egészben, de most egész sok mindent csinált egyszerre és még csak oda sem nézett! Mi ez, ha nem haladás?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Földszint → Erőnlét terme

Egy hét szünet a kviddicsben neki olyan, mintha kínoznák. A szezon közben biztosan így van, a szezon végeztével legalább fel van rá készülve, de most ők a heti kimaradók, és Legra mindenkinek regenerációt rendelt el, minimális edzéssel, ezért kérte is Yaristát, hogy ne jelenjen meg rajta, hanem rábízza a dolgot. A lány számított rá, hogy ellenkezni fog, és az utolsó mondatával leszögezte, hogy halálosan megkínozza, ha mégis megjelenne az edzésen az exrellonos, így nem volt mit tenni maradt a hátsóján a végzős fiú. De, hogy formában maradjon és a lelke is megnyugodjon, hogy nem lóg, valamilyen edzést kitalált magának. Úszni most nem volt kedve, futni sem, így maradt az erőnlét terme, még úgysem volt benne soha, pedig már majdnem öt éve ide jár. A házakban is vannak edzőtermek, így kiélhette bennük magát, de most nem vágyott oda, és még Grósz Anna is dicsérte neki anno, hogy ez egy jó hely. Akkoriban nem ért rá kipróbálni, most viszont már van ideje és kedve, ezért most elő is szedi az edzőcuccát, majd levágtat a terembe. Ott az öltözőben gyorsan átöltözik, majd belépve végignéz a termen. Egy fiatal lány van még vele, ha jól emlékszik a Levitában látta már őt, és nagyon emlékezteti Ikimonora, akivel egész jó barátságban volt. Az emlékeivel a fejében nézi a gyakorlatozó lányt, aki elszenved néhány ütést már az elején, és a későbbiekben is kap párat. Már pár perce nézi a fiatal levitást, amikor rájön, hogy neki is kellene mozognia, ezért a futópályára megy, majd meg is tesz rajta pár kört. Aztán egy kis gimnasztika és már megy is az egyik padhoz, ahol a felsőtestét tudja erősíteni. Egy fél órás edzés után kellemes fáradság lesz úrrá rajta, a lány még mindig gyakorol, tetszik neki, hogy ennyire kitartó a háztársa. Odaül nem messze hozzá, nem akarja zavarni az edzésben, csak figyeli.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Földszint → Erőnlét terme

Ez az edzés is megszabadította néhány deciliter víztől, kellemesen elfáradva baktatott oda a padhoz. Miközben figyelemmel kisérte a lányt, aki egyre jobban jött bele a dologba egy apró állat ugrándozott felé. A mókus – hirtelen nem is tudta, hogy hogyan lehet a kastélyban egy mókus, és mit keres itt – nem állt meg, hanem felugrált Yaristára és elhelyezkedett benne. A fiú nem érintette meg az állatot, hanem csak elmosolyodott. Az jutott eszébe, hogy ugyan minek jött ide az állat, talán a diótörésre edzette a mellső lábait? Úgy nézett ki, hogy a mókuska őt választotta új lakhelyéül, aminek Roli örült volna csak igazán, egy desszertnyire. Egy hangos puffanás hallatszik, ahogy a fiatal lány elesik, Yar látja, hogy a bábu a helyére megy, és azt is, hogy a idegen vonásokkal rendelkező alsóbb éves felismeri az állatot. Felszólítására nem megy oda mégsem hozzá, amit Yarista furcsáll is, a kis mókus nem tágít legújabb figyelőhelyéről.
- Helló! Minden okés? Elég nagyot estél – nézi a lányt, aki láthatóan húzza a lábát, tehát biztos nem lehetett túl jó ez az esése. ~ Tényleg olyan, mint Ikimono. Mindig akad egy-egy csinos keleti lány. ~ Sóhajtozik magában, de ez a vonat már elszállt a fiatal levitás még nincs abban a korban, hogy Yar udvaroljon neki. Nem beszélve arról, hogy most nem tudja, hogy éppen milyen állapotban van érzelmileg. Persze bármilyen állapotban lehet, az ennyire fiatalok, nem jöhetnek számításba nála. Ez van, majd a kis Kalászi meghódíthatja őket.
- Nem valami szófogadó – mutat a mókuskára, de továbbra sem simogatja, a combján pihenteti a kezeit.
- Yarista vagyok, Levitás. Mit csináltál az előbb? Érdekesnek tűnt – kíváncsiskodik, mert a jó modorát még mindig nem vesztette el. A kis mókus viszont nagyon nem hallgat a gazdájára, ezzel viszont nem tud mit kezdeni. Ha a lány majd elkéri, természetesen odaadja neki, tudja, ő is, hogy mit jelenthet egy ilyen állat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Földszint → Erőnlét terme

Megnyugtató választ kap a kérdésére, nincs komolyabb baj. Persze biztos benne, hogy lesznek kék-zöld foltok, ami nem meglepő és kellenek is. Hiszen, ha nincs visszajelzés, akkor nem tudja az ember, hogy hibázott valamiben, legyen az a harcművészet, vagy csak simán az élet. Ettől függetlenül értékeli, hogy a lány ilyen elszántan küzd és még csak nem is panaszkodik, belátván a korábbi bölcsességet. Viszont a kis állatja már nem olyan szófogadó, és a kérésére sem mozdul a fiú öléből. Ezt már muszáj szóvá tennie vicces hangnemben, habár csodálkozik, mert az állatok nem szokták kedvelni őt. Talán a sajátján és Carlyén mással nem is kötött szorosabb barátságot. Amira puffskenjei nem számítanak, mert a puffskeinek mindenkivel barátkoznak, és nem is egy vad szőrmókok.
- Biztos nőstény, más miatt miért ragaszkodna hozzám jobban, mint a gazdájához? – mondja mosolyogva. – Persze, tessék – felnyalábolja a kis jószágot, aki majdhogynem menekülni próbál, de végül feladja a Yarista nagy markában, és engedelmesen átmászik Keiko kezére. A fiú mulatságosnak tartja egy kicsit ezt a ragaszkodást és egyben jól is esik neki valamelyest. Bemutatkozik, és már átkozza is magát, mikor a lány is ezt teszi. Ha levitás, illett volna ismernie, legalább látásból. Az is igaz, hogy mostanában nem nagyon figyelt senkit, de ez persze nem kifogás.
- Hű bocs, nem ismertelek meg. Biztos, mert nincs rajtad a talár. Sajna, mostanában keveset vagyok a klubhelyiségben, hogy ismerkedjek újakkal, vagy bárkivel is – húzza el a száját.
- Az egyik és a másik sem mondott sokat, nem vagyok egy nagy mugliismeret bajnok – húzza fel a vállait, idén már leadta, mert tavaly sem értette, hogy miről van szó, nem erőlködött tovább vele. Valószínűleg a kviddics-karrierjében nem fog hiányozni ez a tudás.
- Miért pont ezt csinálod? Van valami oka, vagy csak ezt választottad, mert… - a kérdést már nem fejezi be, mert azt Keikonak hagyja. Közben előhúzza maga mögül a törölközőjét és letörli a homlokára újból kiült izzadságot.
- Kviddicsezel? – nem is tudja senki, hogy mi lett volna, ha ez a kérdés nem hangzik el Yarista jelenlétében.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Földszint → Erőnlét terme

Yarista visszaadja a lánynak a ki s mókust, aki láthatólag nem vesz erről tudomást, elhelyezkedik a gazdáján ugyanolyan kényelmesen, mint, ahogy eddig az exrellonoson tette. ~ Akkor ez nem egy kóbor mókus. ~ Gyorsan levonja az egyértelmű követeztetést, majd be is mutatkozik a lánynak. Kiderül, hogy egy háztársa az, ami elég ciki, hiszen azért nincsenek olyan sokan, hogy legalább látásból ne ismerné Keikot. Persze miután elmondta a szép szemű, hogy levitás, Yart megszállják az emlékképek, hogy látta már többször is a klubhelyiségben őt, csak nem fordított rá túl nagy figyelmet.
- Népszerű? Ez kedves tőled – inkább hírhedtnek tartja magát, mint népszerűnek, bár a lányok körében végül is igaz, hogy népszerű, de inkább nem tekint vissza, hogy hány csinos kacsó fordult meg a kezei között. Nem tagadja le a múltját, mert azoknak is meg kellett történnie, hogy most ilyen legyen, és bár pár nélkül nem az igazi az élet, azért jól megvan, és mostanában már nem legyeskednek körülötte annyian, mint régen. Az is igaz, hogy a gólyalakba – mert még mindig nem költözött el onnan – rengeteg időt tölt, hanyagolva a barátait, így mindenki más elől is elzárkózik. De azért még fel lehet lelni néhányszor, nem fog eltűnni az éterben. Keiko harcias játéka kihozza belőle a sportembert és megérdeklődi, hogy mi az, amit a lány csinált. A szó nem mondd neki semmit, de azért figyelmesen hallgatja a monológot.
- Végül is miért ne. Lehetek próbababa – kuncog, mert tudja, hogy bármennyire is nagydarab a lányhoz képest, kevés lehet, és inkább kapni fog, mint adni. De jó mókának ígérkezik az egész, nem baj, ha belevágnak. Egy váratlan kontrával rákérdez a kviddicsre is, és máris vigyorog, amikor kiderül, hogy Keiko a Levita csapatát fogja erősíteni.
- Szuper, akkor majd szurkolok neked is! Menni fog ne félj, csak a gurkókat kell elkerülni – vonja meg a vállait, majd rákérdez, hogy melyik posztot választotta Keiko.
- És mit játszol a csapatban? De közben mondjad, hogy mit kell tennem – fel is áll, hogy meggyőzze a másikat, nem csak poénból ment bele a harcművészeti oktatásba. Várja az utasításokat, kíváncsi, hogy van-e egyáltalán bármilyen tehetsége is ehhez, vagy inkább maradjon a kviddicsnél.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Földszint → Erőnlét terme

Érdekes, hogy mostanában sok új diákkal ismerkedik meg. Valahogy sosem volt az, hogy valamelyik korosztállyal nem tudott szót érteni, szinte mindenkivel megtalálta eddig a megfelelő hangsúlyt és érdeklődési témát. Az rendben, ha valaki szereti a kviddicset, az rossz ember nem lehet – kivétel néhány rellonos -, de nem csak olyanokkal ismerkedett sosem, akik kedvelik az ő által magasra predesztinált játékot. Így van ez most is, Keiko – habár még nem nyilatkozott a kviddicsről – is hasonló eset, jóval fiatalabb is nála és mégis tud hozzá úgy szólni, hogy érdekelje a másikat. Lehet, hogy tanárnak kellett volna mennie? ~ Az kizárt dolog! ~ Bár tanítja Runát, kisebb sikerekkel, és már rájött, hogy nehéz dologba fogott, de kitart, mert így a siker édesebb. ~ Senki sem veszett fejsze feje. ~ Keiko pedig szintén kviddicsezni fog, és éppen azt ecseteli, hogy nem a gurkóktól, hanem egy lánytól fél.
- Én a gurkóktól jobban tartanék a helyedben. Attól a bizonyos lánytól miért tartasz? – kérdez rá, mert nem igazán tudja elképzelni, hogy mit okozhat neki egy társa egy meccsen. Oké, lehet könyökölni, meg rugdosódni, stb, de egy vasgolyó azért sokkal nagyobb sérülést okozhat, mint egy ember.
- Én meg hajtó. Sosem irigyeltem az őrzőket, a leghálátlanabb feladat az övék. Persze, ha jól teljesítenek, akkor meg szuper – biztatja a lányt, talán nem most kéne elvenni a kedvét az egésztől. Ha valaki pedig kitűnik a többiek közül, majdnem mindegy, hogy milyen poszton játszik.
A beszélgetés a karatéra terelődik át, amihez Yaristának halvány segédfogalma sincsen. Figyelmesen hallgatja Keikot, majd megpróbál beállni, ahogy mondja.
- Hát, mondjuk – mosolyog és próbál beállni az utasítások szerint. Kicsit csálé lesz ugyan, és nem érti, hogy ez a kényelmetlen póz miért is jó, de hátha kiderül majd ez is számára.
- Oké, várok – engedi le a kezeit maga mellé, miközben elindul Keiko megnézni, hogy minden stimmel-e. Vár egy rövid ideig, amikor egy rúgás érkezik a térdére, amitől kibillen az egyensúlyából, majd el is esik. Szerencsére a rúgás nem fáj igazán, inkább pontos volt, mint erős, és ennek nagyon örül.
- Szép volt – pattan fel mosolyogva, majd érdeklődve nézi Keikot.
- Mit rontottam el? Vagy semmit? Persze hátulról nem volt szép dolog, vagy de? – kuncog, gőze sincs, hogy szemtől-szemben kell-e harcolni. Egyébként sem tudott volna mit csinálni, mert a lábai bár edzettek, másra vannak kiképezve, mint Keiko gyors alsó végtagjai. ~ Legközelebb már nem lesz ilyen könnyű! ~ Felébred benne a versenyszellem, és Keiko utasításaira vár. Egész jó mókának ígérkezik ez az ifjúsági karakter, vagy mi.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Földszint → Erőnlét terme

- Ugyan, majd megtanulod kikerülni őket és csak kettő van belőlük. Így tiéd lesz a győzelem, bármennyire gonosz is – a kviddicsben sajnos előfordulhat ilyen, hogy ha pikkelnek valakire, arra jobban odafigyelnek, főleg a terelők. De olyan nagy gond nem történhet, legalábbis itt még nagyon súlyos sérüléssel nem találkozott, és nem hiszi, hogy egy gólyának nagyon hatalmas ellensége lenne az illető. ~ Ennyi idő alatt még meg sem lehet utálni egymást. ~
- Úgy értem, hogy nagyon fontos a posztjuk, mégsem tudnak önfeledten repkedni. Ehhez a poszthoz kellő türelem kell és iszonyatosan jó reflexek, meg a játék nagy szeretete. Különben beleun, hogy ott repked a karikáknál – mondja el gyorsan, hogy mire gondolt az előzőekben. Ő maga nem tudna őrző lenni, nem elég izgalmas az a szegmense a játéknak a számára. őrzővel csak azért találkozik, hogy valahogy túljárjon az eszén és gólt dobhasson.
Közben elkezdik a karate bemutatót, illetve Keiko kezdi el rajta bemutatni a dolgokat, még ki is neveti, ahogy elesik. Ez ugyan nem túl szimpatikus neki, hiszen a másik gyakorlott, és könnyen elvesztheti az exrellonos a lelkesedését, ha nem csak tanító jellegű, amit csinálnak. De túlteszi magát ezen gyorsan, és inkább arra koncentrál, hogy mit kell kijavítania.
- Figyelek – eltűnik a mosoly az arcáról és átmegy komolyba, megjegyzi az instrukciókat és beáll a helyes tartásba immár. Valóban kényelmetlen, de talán stabilabb is, és most figyel arra is, hogy az előbb hogyan dőlt össze, oda koncentrálja a nagyobb energiát. Nem is esik el, egészen szépen csinálja ahhoz képest, hogy másodjára próbálja meg a talpon maradást.
- Csípő, értem – koncentrál tovább, és már egyáltalán nem figyel arra, hogy ez egy ilyen baráti valami, a szokásához híven, most is száz százalékig a feladatra koncentrál. Figyeli a mozdulatot, amennyire csak lehet, majd rákerül a sor. Megpróbálja hasonlóan kivitelezni az ütést, de nagyon figyel arra, hogy ha Keiko visszatámadna, meglephesse azzal, hogy „hátratáncol”, elérhetetlen közelségbe. Hogy ez mennyire sikerül majd kiderül, de előbb a csípő, váll, kar mozdulatot próbálja leutánozni. Amint vége az eltervezett feladatnak, újra beáll alapállásba.
- Na, milyen volt? – érdeklődik nagyon komolyan, vadul fürkészi a kékjeivel Keiko szemeit.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Földszint → Erőnlét terme

Kicsit furcsállja és ehhez megfelelő képet is vág Keiko szavaira.
- A játék szeretete nélkül játszol? Ez merész húzás, mivel itt nem vagy belekényszerítve az egészbe. Persze, ha ki szeretnéd próbálni magad, akkor úgy érthető, de ha nem fog tetszeni, akkor egy percig se kételkedj, hogy abbahagyd. Azt nem tudom, hogy mennyire fog, elfogultság nélkül én pedig nem tudok a kviddicsről beszélni – mosolyog őszintén, és valóban így van. Nem tud olyan negatív dolgot mondani, ami miatt visszariadna a játéktól. Ott vannak a gurkók, a keményebb ellenfelek, a balesetek, de ezt mind a játék részének érzi, ugyanúgy, int bármilyen sportnál. Itt kicsit talán nagyobbat lehet kapni, viszont sokkal felszabadultabban lehet játszani és sokkal látványosabb is az egész, mint bármilyen sport. A repülésért pedig már egyébként is megéri játszani, mintha az ember lelke szárnyra kapna közben, azt pedig nehéz űberelni. Ráadásul a varázsvilágban ritka az olyan sérülés, hogy abba kelljen hagyni a játékot, maximum a pszichés dolgok azok, amikkel nem lehet minden esetben dűlőre jutni. Úgy gondolja, hogy nála nincs olyan aspektusa a játéknak, ami miatt bármikor is abbahagyná idő előtt a kviddicsezést, és ő ennek határozottan örül is.
Közben tovább koncentrál a karatéra, már amennyit Keiko át tud neki adni, hiszen nem szakképzett edző, de mégis Yar úgy érzi, hogy egész ügyes benne a levitás lány. Itt is a maximálisra törekszik, erősen koncentrálva és nézve az alapokat, hogy megfeleljen az elvárásoknak, amik nincsenek is igazán. nem arról van szó, hogy mostantól Karatézni fog, csak bele akar kóstolni, ha már felajánlotta neki ez a kedves lány. Az arcára mosolyt rajzol Keiko, de ezt nem sokáig sikerül megtartania, mert más dolgokra koncentrál. Azért próbálkozik erre is figyelni, de elég felemásan sikerül az egész. Végül mégis sikerül őszintén mosolyognia a dicséretre. Bár volt benne probléma természetesen, de akkor is, sikerült végrehajtani a rá bízott feladatot.
- Igyekszem – válaszol még mindig mosolyogva és próbálja úgy tartani a kezét, ahogy Keiko mondja, majd figyelni később az ütésnél, hogy ne nyújtsa ki teljesen azt. Végül sikerül, és a lány áttér a rúgásra.
- Mégsem vagyok tehetségtelen, Merlinre – fel is kacag, majd visszaalakítja magát komolyba. A kérdésre csak bólint, jöhet a rúgás.
- Bocs, ezt nem tudom elképzelni. De ettől még berúghatok a lábak közé. De úgy gondolom a térd sem rossz célpont – morfondírozik. Ráadásul úgy gondolja, hogy a térdig rövidebb az út, úgyhogy megpróbálja térden rúgni a lányt. Semmi elképzelés, csak úgy, ahogy gondolja.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Földszint → Erőnlét terme

- Ó, ne haragudj, kicsit túlpörögtem. Ha a kviddicsről van szó, általában így reagálok – mosolyog, félreértette a lány mondandóját. Ez van, ha valaki vele kezd el értekezni a játékról, ő 100%-on, maximális hőfokon ég a beszélgetésekben. Gyorsan túlteszi magát a kviddics témán, mert most muszáj koncentrálnia, hogy ne valljon kudarcot, vagy ha igen, emelt fővel tehesse. Először még sok a nehézsége, hiszen teljesen ismeretlen sportot próbál ki, de szerencsére elég jó az egyensúlyérzéke, a reflexe,és a kitartása is, hogy részsikereket elérhessen. Az első jó mozdulatnál még dicséretet is kap, és most legalább kap visszajelzést azzal kapcsolatban, ahogy Runát tanítja. Ő sem tanár – igaz valószínűleg jobb a kviddicsben, mint Keiko a karatéban, de minden bizonnyal tapasztaltabb az életkora miatt -, így hasonlóképpen állhat Keiko Yarhoz, mint a fiú a tanítványához. Most ő is hobbikaratésnak érezheti magát legalább egy fél órára, és ez is mosolyt csal az arcára. Elérkeznek egy kritikusabb részhez, a rúgáshoz. Ez egy nehezebb mozdulat jóval, mint az ütés, hiszen bármikor kibillenhet az egyensúlyából. Ezért aztán megpróbálja tökéletesen kivitelezni, persze a lány kivédi a rúgását. Azonban Yarista kissé túllőtt a célon, és hiába jobb nála Keiko, azért mégiscsak erősebb nála, így erősebben is tud rúgni. A lány a kezéhez kap és még odébb is megy, Yar pedig félig elsápad, majd odasiet ellentmondást nem tűrően.
- Mi baj? Mutasd! Ne haragudj, nem akartam gondot okozni, de meggyógyíthatom – mondja szinte már könyörgően, csak abban reménykedik, hogy nem tört el a lány keze. Az biztos, hogy kisebb sérülést összeszedett, de Yarista nem azért tanult idáig, hogy ezt ne tudná meggyógyítani. Az animágia órán még plusz gyógyítói ismeretekre is szert tett, így mindenképpen esélye van, hogy elmulassza a fájdalmat.
- Nem tört el igaz? Keményebb lány vagy annál – mondja bátorítóan, miközben előveszi a pálcáját. Már éppen varázsolna, de aztán elgondolkodik, hogy mégis inkább a gyógyítónak kéne megvizsgálnia, viszont bekötözni bekötözheti a sérült részt, addig is legalább egyenesen lesz tartva.
- Ferula – tökéletes kivitelezés, a lányon pedig körbetekeredik egy kis géz, egyenesen tartva a csuklóját és a felkarját.
- Bocsi, hogy így alakult… - mondja. – Menjünk le a gyógyítóhoz, oké? – kérleli a lányt, bár szinte már érezhető, hogy mindenképpen oda fognak jutni, mert nem akarja kikerülni a dolgot.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → A szfinx portréja előtt

A Keleti szárny első emeletén, jól elrejtve az idegenek szeme elől, a folyosó jobb oldalán hatalmas festmény található, amely egy szfinxet ábrázol. Fölötte a felirat: Veritas, Scientia, Sapientia. Csak a beavatottak tudják: a festmény takarja a Levitába vezető bejáratot. A szfinx pedig csak akkor enged be a kék ház klubhelyiségébe, ha rejtvényét helyesen megfejted.
Mindenki mással is hajlandó elbeszélgetni a varázslatos lény a maga tűnődő, éteri módján, de ha információkat akarsz kicsikarni belőle, jobb, ha még néhány legendás lények gondozása órát meglátogatsz, különben nem vetemednél erre.

Vajon feltűnt már bárkinek is, miért alszanak olykor éjjelente ezen a folyosón meggyötört levitás gólyák...?