37. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Északi Torony - összes RPG hozzászólása (1141 darab)

Oldalak: « 1 2 ... 27 ... 35 36 [37] 38 39 » Le
Jankovits Dorián
Egyetemi hallgató, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


muffmágus | Babyface | mester
RPG hsz: 118
Összes hsz: 155
Írta: 2023. április 10. 18:43 Ugrás a poszthoz

Lehman


- Jól látod, nincs univerzális recept - válaszolom nagyon is bölcsen. Elvégre mondhatom, hogy jártas vagyok a témában. Már nem is számolom igazából. Elsőben egyébként még én is nyüzüge kiscsávó voltam a tornasor közepén valahol, de azóta már szerintem lassan el se hinné rólam senki, ha nem mutatok képet. Kinőttem magam azóta, szó szerint is. Megtámaszkodva a lapát nyelén ecsetelem neki a téma tudoraként, hogy mihez is kezdhet.
- Hmm... hát Korinál szerintem semmi esélyed sincs. Szerintem neki egyáltalán nem a jófiúk jönnek be - válaszolom némi gondolkodás után. Mondjuk sose hajtottam rá, mert túl sok mindenre hatna ki, ha bepipulna rám aztán, és én meg nem szeretném, ha bántódás érné a tökéletes kinézetemet, márpedig azt nem úsznám meg ép bőrrel. Felhorkanok aztán a kérdésére, hogy mivel is lehetne lekenyerezni Kakasit.
- Szerintem egy fél báránytetemmel még akár esélyünk is lehet - válaszolom, körbe pillantva azért, hogy nem bukkan-e elő mindjárt valamelyik sarokból, mert már komolyan kezdem elhinni, hogy a vén keselyűnek mindenhol van szeme és távolba lát, de legalábbis át a falon is. Megvakargatom a homlokom, aztán visszatérek az eredeti témához, a munkát továbbra is hanyagolva egyelőre.
- Hát öcsém, nálad tényleg nincs minden a helyén. Nagyon szép ez a hősszerelem, de ha Kori egyszer nemet mondott, akkor nem ott kellene folytatni, hogy tovább ostromlod. Szerinted mit érsz el azzal, hogy rohansz utána, amikor ő menekül? Menekülni fog tovább. Azt fogja hinni, hogy valami hülye megrögzött barom vagy - próbálom felrázni a szép álmokból. - Nem szedném fel sehogy sem. Megpróbálhatod esetleg féltékennyé tenni, aztán ha az se válik be, akkor keresni valaki mást és elfelejteni. Semmi nagy barátság, semmi haverság, nulla, zéró... érted?
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Bencsik Bonnie
Prefektus Navine, Elemi mágus, Bogolyfalvi lakos, Előkészítős tanár, Másodikos mestertanonc


Földleányka | BOOnnie
RPG hsz: 124
Összes hsz: 145
Írta: 2023. április 11. 11:30 Ugrás a poszthoz



Megkönnyebbülök, amikor nem kell részleteznem a dolgokat, különben is elég egyértelmű, nem? Az intim szó olyan nagyon sok mindent leír, hogy úgy érzem, nem kell ennél többet mondanom. Bár a várt hatás elmaradt, azt gondoltam, hogy az, hogy elmondom az érzéseimet, az majd viszonzásra lel, de talán csak időre van szüksége, igen, biztos ez a helyzet. Most majd a szünetben jól átgondolja, hogy mit is mondtam, és megbeszéljük, és talán ő is mond valami hasonlót. Valahogy így képzelem el ezt, hogy ez fog történni.
- Én, mint rellonos?
Először sűrűn pillogok a feltételezésre, de aztán elnevetem magam, és hevesen megrázom a fejem. Ki van zárva, én nem olyan lány vagyok, aki oda illő lenne. Ott olyan lányok vannak, akik, nos úgy néznek ki, mint az előljárók. Nemesek, és sosem piszkosak és mindig olyan, mintha egy képről léptek volna elő. A hajuk, az arcuk makulátlan. Én pedig akkor vagyok a legboldogabb, ha mezítláb sétálhatok az erdőben.
- Ha kiderül, hogy a rellonba osztanának be, akkor elkezdek majd olyan lenni, mint a rellonos lányok!
Kihúzom magam, mókázva, és pilláim alatt lapos oldalpillantást vetek vetek rá, egy visszafogott félmosollyal.
- Kornél kedvesem, ha lennél oly drága, hogy a házifeladatomat megírod, hálám nem maradna el.
A végére azonban nem bírom, elnevetem magam, mert annyira képtelen, hogy én ilyen legyek. Nekem ez az úriaskodás nem menne.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Athanaczkovics Kornél
Mestertanonc Levita (H), Elemi mágus, Másodikos mestertanonc


bugyuta herceg >>> "élő Ken baba"
RPG hsz: 314
Összes hsz: 409
Írta: 2023. április 11. 12:18 Ugrás a poszthoz

Bonnie
look a like...

Most, hogy már együtt nevetünk a lehetetlen felvetésemen, sokkal könnyebbnek érzem az egészet. Ujjaim akaratlan fonódnak a csuklómon lévő karkötőre, de már nyugodtabb vagyok. Nevetésem lassan csillapodik, de mikor Bonnie elkezdi játszani az eszét, ismét felnevetek.
- Ezt soha többet, kérlek - túrok tincseim közé mosolyogva. Azokat összeborzolva teszem zsebeimbe kezeimet. - A rellonosok ijesztőek. Mármint nem mindegyik, gondolom, de a legtöbben azok - jelentem ki vállamat megvonva. Nem szeretnék előítéletes lenni - bármennyire az vagyok -, de lássuk be, a rellonosokban van valami olyan, amitől megáll benned az ütő. Hozzászólni sem mernék egyikhez sem. Talán akkor, ha kényszerítenek.
- Visszakísérlek a Navinébe - pillantok rá oldalvást, majd indulok el határozottabban a folyosón, hogy Bonnie épségben visszaérjen a sárgákhoz. A körlete előtt elköszönök tőle, és lassú, komótos léptekkel térek vissza a Levitába, hogy a gondolataimat engedhessem szabadjára.
Szünetben átgondolom. Utána beszélnem kell Ezrával. Nem kerülhetem ki.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Jacob Lehman
INAKTÍV


the amish boy| "Jake"
RPG hsz: 123
Összes hsz: 135
Írta: 2023. április 16. 18:29 Ugrás a poszthoz

Dorián

Itta a mester szavait, fejben próbált jegyzetelni, de azért eléggé elszomorodott, amikor Dorián közölte vele, hogy bizony semmi esélye Korinál. Ezt mondjuk Zalán is megmondta neki, sőt, Kornélia elég világosan a képébe vágta, hogy neki bizony más tetszik. Jake szívesen lett volna az a más, azonban most el kellett gondolkodnia azon, hogy vajon megéri-e, hogy egy lány miatt rossz legyen. Rúgjon fel kukákat, üssön meg kisebbeket? Tényleg ez lett volna a menő? Nem-nem. Jake nem akarta ezt bevállalni, még az eridonos leányzóért sem. A báránytetemes viccen azért elmosolyodott, bár már annyira nem tudta volna elrejteni a csalódottságát. - Jó, de nem akarok rossz lenni csak azért, mert neki az jön be - sóhajtott, s ezután érdeklődött, hátha van valamiféle kiskapu. Dorián persze mondta a tanácsokat, Jake meg kezdte magát kínosan érezni, mert tulajdonképp már egy megrögzött baromnak tűnt.
- Hát, nem hiszem hogy rám lenne féltékeny, ha nem is tetszem neki - gondolkodott el, ezt a tanácsot kevésbé preferálta, az viszont jobban tetszett neki, hogy találhatna valaki mást. Csak ki kéne vernie a fejéből Korit. Hallotta, hogy az egyik eridonos például naplót ír és úgy igyekszik feledni a szerelmét, Jake-nek viszont ehhez nem volt kedve. Szeánszot se akart tartani, hogy a lány fotóját égesse egy üstben, az úgy sem vezetne semmire. Talán tényleg jót tenne, ha keresne valaki mást.
- Jó, oké, akkor azt mond meg, hogy mondjuk ha megtetszik valaki más, mit csináljak? Te hogy szedted fel mondjuk Bellát vagy a többi csajt? - tényleg érdekelte még valamiféle praktika, bármi, amit felhasználhat.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Jankovits Dorián
Egyetemi hallgató, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


muffmágus | Babyface | mester
RPG hsz: 118
Összes hsz: 155
Írta: 2023. április 17. 22:10 Ugrás a poszthoz

Lehman


- Szerintem nincs olyan lány, aki most egy olyan pasit akarna, aki nem menő, márpedig a menő az, aki nem csúszik térden előtte, hogy nézzen rá - válaszolom neki. Ha kicsit közelebb lenne, még talán vállon is veregetném. Én se vagyok az, aki másokba beleköt vagy elveszi az ebédjüket, szerintem az ember nem vagány attól, ha másokat bánt.
- Ha Bellát letámadom azzal, hogy úristen, de csodaszép és én szívből szeretem, meg el akarok lovagolni vele a naplementébe egy unikornis hátán, tutira visítva menekült volna ki a világból is. Azzal kezdtem, hogy csak ráköszöntem, hogy helló, de néha vissza se köszöntem, csak dumáltunk a haverokkal. Mindenkinek az elérhetetlen kell. Le merném fogadni, hogy egy héten belül mindent is tudott rólam, mert nem próbáltam folyamatosan az orra alá dörgölni, hogy érdekel - osztom meg vele a nagy bölcsességet, ha már Belláról kérdez. Tulajdonképpen az elején egyébként össze se akartam jönni vele úgy annál tovább, hogy elmondhassam, megvolt az ügyeletes méhkirálynő is, mert mekkora kihívás. Aztán meg minél több időt töltöttünk együtt, annál jobban az ujja köré csavart, most gyakorlatilag az ablakon is kiugranék, ha szépen kérné. Azért remélem, nem kér soha ilyet, de ez jelenleg egyébként is mellékes Jacobot illetően, úgyhogy nem osztom meg vele, csak elbámulok kicsit az ablak irányába. Lehet, ki se férnék, csak kétrét hajolva. Hmm. Logisztikai gondok adódnának.
- Ja... igen... szóval... ne borulj senki nyakába, mert menekülni fognak. Legyél távolságtartó, nem túl érzelmes, a tündérmeséket hagyd meg az ovisoknak. Lehetsz a fényes páncélú lovag, de csakis ha van értelme. Akkor mentsd meg a póktól, ha visít. Ha magának lecsapná, akkor fölösleges. Meg ne beszélj kapcsolatról, házasságról, hány gyereket akarsz. Koncentrálj a pillanatra - magyarázok. Fuh, nekem ilyet kéne tanítani. A végén még megtalálom itt a hivatásom, úgyis kéne valami szakmai irányt jövőre találnom. Lehetek a randi guru.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Jacob Lehman
INAKTÍV


the amish boy| "Jake"
RPG hsz: 123
Összes hsz: 135
Írta: 2023. április 21. 18:48 Ugrás a poszthoz

Dorián

Jacobnak rá kellett döbbennie a beszélgetés során arra, hogy bizony igaza lehet Doriánnak, mert eddig tényleg futott a lány után, még sem ért célt, mi több, valószínűleg Kornélia elkönyvelte őt egy örök életre flúgos bugris uborkás fiúnak. Ráeszmélve erre csak még inkább megzuhant, már mosolyogni se tudott, de figyelni azért továbbra is figyelt. S miközben figyelt, elképzelte, hogy majd ő is elvonul Kori mellett, és nem köszön neki. Kíváncsi volt arra, hogy vajon ez a trükk működne-e, így ezt mindenképp elraktározta a fejében. Egy halovány mosolyt azért elengedett Dorián felé, amolyan hűha-ként, de nehéz volt elismernie azt, hogy a másik mennyivel sikeresebb is nála.
- Házasságról se? - nagy szemekkel nézett Doriánra, hát persze, biztos emiatt is haragudott rá az eridonos leányzó. Zalánnak biztosan eljárt a szája, hogy őt akarná feleségül venni, még szerencse, hogy nem mesélt a levitásnak arról, hány gyereket képzelt a farmukra, s hogy már a házi kedvencek nevét is elképzelte.
- Jó-jó, hülye kérdés. Nem gondoltam, hogy ez a lányokat zavarja, mindegy - kezdte magát irtó kínosnak érezni, hogy felfedte gondolatait Dorián előtt, biztosan már ő is fura űrlényként nézett rá. Elgondolkodott azon, hogy ezután majd átmegy Inezhez, s megkérdezi, hogy ő vajon mit szólna annak, ha a fülébe jutna, hogy valamelyik srác feleségül akarná venni. Ezen terveit viszont most nem osztotta meg Doriánnal, helyette inkább kaparta tovább a madárkakit, s igyekezett belehúzni, hogy minél előbb végezhessenek.
- Na jó, azt hiszem, hogy ez mára meglesz - jegyezte meg, ahogy a lassan megtelt vödörre pillantott.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Agárdi Kornélia Auróra
Prefektus Eridon, Egyetemi hallgató, Másodikos mestertanonc


be Lilith. never Eve.
RPG hsz: 309
Összes hsz: 466
Írta: 2023. április 22. 19:21 Ugrás a poszthoz


X Kinézet X Like A Villain X jöttemnézelődni X gyorsabbantessékkaparniakakit


A múltkori fergeteges balhé után Kornélia nagyon remélte, több galibába nem kerülnek az évben. Kakasi professzort félte ugyan, mint a halált, azonban humorérzéke kora ellenére is a helyén volt. Sose látott még olyat, hogy valakit a mamusza miatt dicsérjenek meg és adjanak neki házpontot. Innentől lehet többet kellene lógjon Teddyvel, hátha ragad rá egy kis stílusérzék. Az asszony kérésére felment a Bagolyházba, hogy megnézze, mire jutottak - és megkímélje a vén csontot a felesleges lépcsőzéstől. Hang nélkül érkezett az ajtó elé, a kilincsre fókuszálva hallgatta a beszélgetést, nem is értette, miért nem lépett be azonnal.
Unikornis hátán? Házasság? Mi a fasz? - hang nélkül tátogta, szemeivel pedig a falra vetülő Aladárra pillantott, azonban az árnyék csak vállait rángatta. Jellemző. Itt kellett benyitnia.
- Halika - köszöntötte a két jómadarat, míg Aladár alamuszi mozgásával egész magasra kúszott fel a falra, hogy onnét figyelhesse a diákokat.
- Kakasi küldött, hogy nézzek rátok. Kíváncsi, hogy... haladtok - zsebre vágott kezekkel állt meg a srácok mellett. Először kékjei rájuk, majd a csatatérre villant. Uh, itt nem lesz elég a kaparás, ezek a szagok... iszonyúak!
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Jankovits Dorián
Egyetemi hallgató, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


muffmágus | Babyface | mester
RPG hsz: 118
Összes hsz: 155
Írta: 2023. április 24. 00:28 Ugrás a poszthoz

Gerlepár (se)



- Most mondtam... se házasság, se gyerek, se unokák, de még kapcsolat se, semmi - sorolom ismét, ezúttal nyomatékosan hangsúlyozva is minden egyes szót. Hát mit nem lehet ezen érteni, öcsém? Egyszerű, mint az kétszer kettő. Mindenki tudja, hogy az eredmény négy. Persze, előfordul néha még a matekban is, hogy öt, és kiderül a lányról, hogy már óvodáskora óta az esküvőjét tervezi és heti kétszer férjhez ment már a kutyához a párnahuzatot a fejére terítve fátyol helyett vagy éppen a függönyt, de az szerintem igazi ritkaság. Majd ha mégis találok, akkor lehet, hogy tovább irányítom Jacobhoz, ha neki is ez a szíve vágya.
- Hát ritka, akit nem, de Korinál tuti nem vágódsz be ezzel - válaszolom határozottan. Nem mintha én próbálkoztam volna nála, de azért még hülye nem vagyok. Sőt, ezekhez elég jó szemem van igazából, meg hát amúgy is, az évfolyamtársamról van szó, aki szintén Eridonos. Négy év, ember. Azalatt igazán sok mindent meg lehet tudni bárkiről. Ismét elkezdek a lapáttal ügyködni, hogy haladjunk ezzel is, mert mégiscsak el kéne majd jutnom a hálókörletbe is lezuhanyozni, még mielőtt Bellával találkozom, hogy ne olyan szagom legyen, mint aki egész nap a bagolyházban aszalódott.
- Na szóval akkor... öhh, szia, Kori... hát te? - fordulok meg, amikor meghallom a hangját. Emlegetett szamár, ugye. Hogy is van, háromszor kell elmondani valaki nevét? Az övé kicsit többször is elhangzott ma, remélem, nem Kakasi lesz a következő, aki megjelenik a semmiből. Mondjuk engem nem zavar különösebben, hogy vajon mennyit hallhatott, semmi olyat nem mondtam, amit ne mondanék el előtte is, csak meglepett, hogy felbukkant. Lapátolok is inkább tovább, főleg, hogy már ő emlegeti a nénit.
- Szóval ide még nem lát el? Pedig már fogadni mertem volna rá, hogy távolba is lát, meg olyan lézertekintete van, aminek a fal se gond - dünnyögöm inkább magamnak, de nem annyira halkan, hogy ne hallják.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Jacob Lehman
INAKTÍV


the amish boy| "Jake"
RPG hsz: 123
Összes hsz: 135
Írta: 2023. április 24. 20:17 Ugrás a poszthoz

Mester és a Lány

- Jól van már - jelezte gyorsan, hogy értette elsőre is, csupán meglepődött. Náluk a faluban szokás volt az, hogy már tizenévesen kinézték a leendő arát, viszonylag fiatalon is alapítottak családot, hogy aztán házat építsenek, növényeket ültessenek, állatokat gondozzanak és persze gyermekeket nemzenek. Jacob fejében ezek a gondolatok kavarogtak, ha Korira gondolt, persze, hogy szerette volna őt elvenni, de úgy tűnt, a magyar lányokat ijeszti a gondolat, s itt Keleten kicsit óvatosabban kell bánni a hölgyekkel.
Tulajdonképp már épp kezdte felfogni, hogy mire is gondolt Dorián, amikor az ajtó kinyílt, és belépett rajta a nő. Jacob tekintete megakadt Kornélián, egy pillanatra elfelejtett levegőt venni és a szája is nyitva maradt, emiatt meg egy galamb elhullajtott tolla kavargott a nyelvére, sebaj. Legalább a bagolyköpeny darabja észhez térítette a srácot, aki hirtelen kényelmetlenül és kellemetlenül érezte magát, mert épp a legrosszabbkor érkezett a lány. Jake pedig összeszorította az ajkait, mesterére pillantott, aztán vissza a lányra, s közben végig ott motoszkált fejében a gondolat, a tanítás. Legyél távolságtartó, elérhetetlen. Ne köszönj, légy bunkó. Lökd fel.
Na persze, nem biztos, hogy valóban ezek hangzottak el a mester szájából, ám a tanítvány hirtelen csak ezekre emlékezett, a gondolatok meg összekavarodtak a fejében. Szavak helyett inkább csak fintorgott egyet, miközben megtámaszkodott a lapátján.
- Látom hazatértél - szólt oda Korinak, mert arra is emlékezett, hogy Dorián mondta, valami olyat kell mondani, ami sértő, de még sem az. Hát mondjuk Kori egyáltalán nem volt büdös, viszont néha tudott olyan komolyan nézni, mint egy bagoly, így erre gondolt Jake is, mikor ezt megjegyezte a lánynak, viszont mivel zavarba is jött, mert nem tudta, hogy ügyes volt-e, máris felkapta a teli vödröt, s megindult nagy lendülettel a kijárat irányába, vállával meg direkt nekiütközött Korinak, pechére viszont a vödör füle ekkor vált el az alsó résztől, s az összegyűjtött madárkaki a lány, na meg persze Jacob lábfejére is borult.
- ÖÖÖ - nagyot nyelve kapta pillantását Doriánra, amolyan segíts rajtam kérlek tekintettel, mert ez nem volt benne a tervben. Dorián nem tanította meg neki, hogy ilyenkor mi a teendő, pedig Jake próbált nagyon bunkó lenni, viszont most nem tudta, hogy mi vár majd rá.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Agárdi Kornélia Auróra
Prefektus Eridon, Egyetemi hallgató, Másodikos mestertanonc


be Lilith. never Eve.
RPG hsz: 309
Összes hsz: 466
Írta: 2023. április 24. 23:34 Ugrás a poszthoz


X Kinézet X Like A Villain X jöttemnézelődni X gyorsabbantessékkaparniakakit


Kissé megemelte szemöldökét a két jómadár elsápadt képe láttán, mintha Jacob a száját is eltátotta volna, míg bele nem hullott... valami? Gross. Csípőre vágva kezeit csak vállát vonogatta enyhe mosollyal arcán Dorián kérdésére. Bár a lány meg mert volna esküdni, hogy Kakasi titokban figyelteti őket a baglyokkal. Az asszony megjelenése - és a magával hordozó hangulat - egy keselyű jelenlétével egyenlő. Erre a tollai is bónuszpontot adnak. Simán mondhatnák, hogy az asszonynak tollas a háta, azonban Kakasi minden, de hülye biztosan nem.
- Honnan tudod, hogy nincs a baglyok között egy megbűvölt, amin keresztül nem tart titeket szemmel? - kérdezte játékosan háztársától. Persze, a lány viccnek szánta, de ismerjük a mondást: minden viccnek a fele igaz.
Tekintete ezután a navinés irányába terelődött. Már nem volt nyitva a szája. Picit oldalra döntötte a fejét, próbálta kifürkészni Jacob vonásait vagy egyáltalán azt mi járt éppen a fejében. Agyára ment volna a bűz és a sok madárkula? Megjegyzésén szemöldöke azonban hamar megemelkedett. Egy ilyen csípős megjegyzésre nem számított, pláne nem köszönés nélkül. Ajkait összepréselte, Aladár mögötte nagyobbra nőtt érzékelve Kornéliát és fizikailag nem létező tenyereit dörzsölte össze.
- Haza, de nem takarítottál ki rendesen - "Csúnya, rossz házimanó!" még ezt hozzátehette volna, de nem sértegetni akarta Jacobot, csak amolyan adok-kapok csipkelődést. Jobban értékelte, minthogy térden csúszva másszon elé.
- Jó, hát én nem is zavarok, csak benéztem, hogy szóljak Gabi néninek, hol tartotok, de talán ma még készen lesztek - épp távozni készült már, amikor az imént említett felpattant egy vödörnyi szart szorongatva és sietett ki. Annyira, de annyira ment, hogy Korit telibe levette vállal, amire a lány megtántorodott és kapálózva tudta csak megtartani az egyensúlyát. Ezt nem akarta szó nélkül hagyni, nyitotta épp ajkait, mire térdtől lefelé csupa trutymó lett. A szó is belefagyott, csak meredt maga elé le, a dagonyába.
Pislogott még párat, tényleg jól látta-e amit látott. Sajnos jól. Aladár némán fetrengett el a falon torkaszakadtából röhögve, amelyet a három halandó egyáltalán nem hallgatott, csak az alak tekergését. Baromira jól szórakozott a lánnyal ellentétben.
Kék szemek villantak Jacobra, nem szólt még. Épp fejben fogalmazta át a megannyi trágárságot, amelyek Jacob ügyetlenségét jellemezte volna. Nyelt egyet és rezzenéstelen arccal Dorián felé fordult.
- Tedd le a spatulát. A maradékot innentől Jacob csinálja egyedül! - az utolsó szót a lehető leghatározottabban nyomta meg, hogy mindkettő biztosan megértse. Ezután sarkon fordult és kiviharzott a Bagolyházból maga mögött hangosan becsapva az ajtót. Szinte tőle zengett az egész helyiség, a farudakon megülő madarak pedig ijedt szárnysuhogtatásban és hangos huhogásban törtek ki. Remélte, nem kell már több büntetést adjon az évben, de ezt nem láthatta előre. A kártyái rebesgettek ugyan váratlan meglepetésről, de meg sem fordult volna fejében ilyen meglepetés.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Jankovits Dorián
Egyetemi hallgató, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


muffmágus | Babyface | mester
RPG hsz: 118
Összes hsz: 155
Írta: 2023. április 26. 01:43 Ugrás a poszthoz

Gerlepár (se)


Tessék, itt az alkalom, hogy máris gyakorlatba ültesse, amit éppen tanítottam, erre úgy eltátja a száját, hogy még egy madártollat is sikerül benyelnie. Jó, hogy valamelyik apróbb bagoly be nem repül éppen a száján. Te szentséges szalamandra, szedd már össze magad. Inteni próbálok neki a számat is elhúzva, de ettől meg úgy fogok kinézni záros határidőn belül, mint akire rájött a rángógörcs, ha nem hagyom abba. Úgyhogy inkább abbahagyom.
- Jaj, hagyjál már a hülyeséggel. Ha animágus lenne, tuti keselyű lenne, azt meg nem látok egyet se, a baglyokkal meg csak nem traccsol egy tea mellett. Vagy igen? - kérdezem meg kissé elbizonytalanodva, de nem sikerül sokáig filozofálni rajta, mert miközben tanácstalanul vakargatom a tarkómat végignézve a madarakon, valami csoda folytán Jacobnak mégis  sikerül összekapnia magát, és olyat mond, hogy már majdnem büszkén húzom ki magam a dolog fültanújaként. Na így. Ez már valami. Látom Korin is, hogy erre tuti nem számított a navinéstől, de veszi a lapot, és csípkelődve reagál. Tökéletes. Zseni vagyok, basszus. Tényleg ez lesz az életcélom, én leszek a randiguru, ha ez összejön. Megtámaszkodom a lapát nyelét, várakozón pillantva rájuk. Kíváncsi vagyok, mi lesz még ebből, mert eddig a madártolltól eltekintve egészen reményteli alakítást nyújt. Van benne lehetőség, csak ki kell kupálni, mondom én.
- Meglesz. Már gyakorlott vagyok - felelem vállat vonva, és ismét nekiállok lapátolni. Ha átlag havi egy hetet nem töltök itt, akkor ne legyen a nevem Jankovits. Szerintem már a baglyok is kifejezetten bírnak, teljes mértékben békén hagynak, legfeljebb csak egy újabb adag kakival szoktak megajándékozni alkalmanként, bár arról egyszer azt hallottam, hogy úgyis szerencsét hoz. Jacob közben megindul nagy lendülettel, és abban a fél percben, amíg nem figyelek, nem tudom, mi történik, de a következő kép, hogy térdig trutymóban úszik Kori is, meg ő is. Na, ezt meg pont nem így kell.
- Merlin csíkos gatyájára... - dünnyögöm. Nem tudok máshova nézni, ez olyan, mint egy tömegkarambol. Odanéztél? Na akkor így jártál. Meg hát... basszus, te gyerek.
- Kori... vááárj - kiáltok utána, hátha még minimálisat menthetek az egészen. Nem is spatula van nálam, legalább azt. Ez egy lapát, de végülis, jó, hogy nem robbant fel. Mindegy, most csapom csak homlokon magam, hogy már kifordult az ajtón. - Na ez meg kicsit sok volt. Gyakorolni kell még, öcsi. Keress könnyebb célpontot kezdetnek.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Somlay Kornél
Prefektus Levita, Harmadikos diák


Som, Somi
RPG hsz: 158
Összes hsz: 205
Írta: 2023. május 6. 16:15 Ugrás a poszthoz

Sadie



Már egy ideje itt vagyok. Legalábbis a tanévkezdése óta eltelt jó pár nap, de a szüleim kérésére még mindig életjelet kell adnom hetente magamról. Ez az oka annak, hogy a mai sétám a Bagolyházba vezet. Az öltözékem ma is a szokásos ing, fekete nadrág, cipellő és a Levita színeiben pompázó nyakkendő. Lassú, komótos léptekkel megyek fel a baglyok lakhelyére, lépcsőfokról-lépcsőfokra haladva. Őszintén szólva semmi kedvem hozzá. Már a levél megírásához is egy fél nap kellett, mert konkrétan nagy újdonságokról nem tudtam beszámolni az otthoniaknak. Maradt a szokásos. „Sziasztok! Élek még, ez nem csak szóbeszéd. A suli tetszik, az órák izgalmasak, bár van egy-két tanár, akit szívesen elkerülnék, de csak kibírom valahogy. Jókat eszem, a Levita menő, a könyvek érdekesek és próbálok barátokat is szerezni. Üdv, Som”
Eléggé távolságtartónak tűnik az egész, de az elköszönés még nem az erősségem. Meg minek ez az egész? Elsős vagyok, egy idegen helyen, ahol nincsenek a szüleim, a szabályokat kell csak betartanom, de ezen kívül szabad ember vagyok, s mégis leveleket kell küldenem hetente.
Nagy nehezen sikerül felérnem a  Bagolyházba, ahol eléggé nagy a kosz. Tollak és mindenféle hasonló jóság lepi el a padlót, a fejem felett pedig baglyok százai ülnek a farudakon. Nem is olyan egyszerű megtalálnom a saját kis baglyomat, Hugót. Egy gyors buksi simi után csőrébe is veszi levelemet és elsuhan vele, én meg maradok a baglyok között.
Már épp indulni készülök vissza a hálókörletbe, amikor az egyik bagoly a vállamra száll. Ő is kap tőlem egy kis simogatást csak, hogy ne tűnjek bunkónak. Majd óvatosan megpróbálom áthelyezni a vállamról, az egyik közelben lévő gerendára, de ahogy a lábai a fához érnek, vissza is repül a vállamra. Ezt még kétszer megismétlődik, de valamiért nagyon ragaszkodik hozzám. A nagyobb baj, hogy rajta kívül még egy másik bagoly érez hasonlóan és így már mind a két vállam foglalt lett. Úgy látszik bele kell törődnöm sorsomba, én vagyok a Bagolyház új madártartója.  
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Sadie Sallow
Prefektus Rellon, Ötödikes diák


a sallow hallow in the shallow also, a pixie
RPG hsz: 329
Összes hsz: 411
Írta: 2023. május 6. 16:44 Ugrás a poszthoz

Somlay

Fel nem foghatom, mit keres az iskolán belül a madárház, a Roxfortban a baglyok egy külön toronyban, az iskolától kicsit távolabb pihentették szárnyaikat, de ez is biztos valami magyar szokás, hogy együtt lakunk az állatokkal. Persze biztos csak a honvágy mondatja ezeket velem, és ott kötök bele a tanodába, ahol tudok. Nem mintha ettől jobban érezném magam. Vagy bármitől is.
Azt se tudnám megmondani, hogy mit keresek itt most. Elvégre kinek akarnék írni? A szüleimnek, akik lényegében kitagadtak? Az ikertestvéreimnek, akik el se köszöntek tőlem? Vagy a barátoknak, akik egyszerűen úgy tettek, mintha sosem ismertek volna?
Azt se tudom, egyáltalán elrepülnek-e az itteni madarak Skóciáig. Valószínűleg nem ezért vannak tartva, hanem országon belüli kommunikációra. A sajátomat nem hozhattam el ide. Talán pont azért, mert nem is akarták az otthoniak, hogy megpróbáljak írni.
Ahogy beérek a békésen huhogó szárnyasok közé, egyből az egyik ablaknyíláshoz sétálok, hiszen ha valami, a kilátás, ami érdekes lehet ezen a helyen. Illetve a másik előnye, hogy nincsenek emberek, akiket most szívesen kerülnék. De mintha csak direkt rám akarna cáfolni, persze, hogy itt van egy elsősforma srác, és a madarakkal szórakozik.
Nem számít, talán nem vesz észre, meg lekötik annyira a vállára szállt baglyok, hogy nem próbál meg szóba elegyedni velem.
Utoljára módosította:Sadie Sallow, 2023. május 6. 16:44
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Somlay Kornél
Prefektus Levita, Harmadikos diák


Som, Somi
RPG hsz: 158
Összes hsz: 205
Írta: 2023. május 6. 17:06 Ugrás a poszthoz

Sadie



A baglyok tartónak használnak, az orromba beleszáll minden por, amit felvernek a kis madarak és itt egy lány, aki szinte tudomást se vesz rólam, szürreális az egész. Rám se néz, csak békésen üldögél, mintha ez a jelenség, ami körülöttem kialakult teljesen természetes és normális lenne. Nos, ha a hegy nem megy Mohamedhez, akkor Mohamed megy a hegyhez. Lassan oda topogok a lányhoz, útközben már rájöttem, hogy könnyebb lenne csak simán szólni neki, de ha már eddig nem vett tudomást rólam -feltételezem szándékosan-, akkor a segélykiáltásomat is figyelmen kívül fogja hagyni. Szóval, odatopogok a lányhoz, vállaimon a baglyokkal, most úgy nézek ki, mint a parkban ülő idős hölgyek, akiknek életük az ott lévő galambokat etetni.
-Bocs, tudnál segíteni? -teszem fel a kérdést. Hangomba próbálok kedvességet csalni, de nehéz. Utálom, amikor az emberek átnéznek rajtam, de nyugtat a tudat, hogy okosabb vagyok náluk. A lány meg teljesen úgy viselkedik, mint egy Rellonos, rájuk jellemző, hogy csak magukkal vannak elfoglalva.
A jobb vállamon lévő bagolynak talán csak egy fuvar kellett, mert amint az ismeretlenhez lépek és felteszem a kérdést, a kedves kis madárka átpártol az ő vállára. Mondjuk ez korrekt húzás volt tőle, megvárta, amíg megszólítom a lányt. Már csak egy madárról kell gondoskodnom, akit most leveszek a bal vállamról és elindulok vele az egyik gerenda felé, hogy lerakjam oda. -Kösz a segítséget! -vetem oda a lánynak. Most teljesen érződik a szarkazmus a hangomban. A bagoly most már az ő gondja.
Amíg leteszem a baglyot, a jól nevelt Levitás énem is előjön, pontosabban a lelkiismeretfurdalás hívja elő őt és bemutatkozom.
-Somlay Kornél vagyok, de hívj csak Somnak. -nem tudom miért mondtam el a nevem. Talán csak arra várok, hogy segítséget kérjen, bár elég talpraesettnek tűnik, szóval várom a fejleményeket. Vajon mi lesz a madár sorsa? Kiderül, hogy a lány valóban Rellonos, ahogy azt a megérzéseim súgják? Vajon, hogy folytatódik a történet?
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Sadie Sallow
Prefektus Rellon, Ötödikes diák


a sallow hallow in the shallow also, a pixie
RPG hsz: 329
Összes hsz: 411
Írta: 2023. május 7. 09:19 Ugrás a poszthoz

Somlay

Nem tudom, minek ülök le, észre se veszem először, de utána gyorsan fel is pattanok, mert még a végén azt hiszi ez a srác, hogy arra várok, hogy leüljön mellém. Így sincs szerencsém, már ami az elkerülését illeti, mert bár csak a szemem sarkából figyelem, látom, hogy egyre közelebb totyog hozzám a baglyaival. Menőzni akar velük, vagy micsoda?
Kérdésére felé pillantok, és felvonom kissé a szemöldököm, de nem válaszolok, van valami a hangjában, ami miatt, ha eleve nem akarnám szóra se méltatni, meggyőzne róla, hogy biztosan ne tegyem.
Azt viszont már nem tudom figyelmen kívül hagyni, hogy az egyik madár átpattan a vállamra.
- Hess! - förmedek az állatra, de az csak félrebillenti a fejét, és úgy bámul bele az arcomba két centiről. Egészen ijesztő, és ha nem jutna eszembe az amúgy nem túl valószínű szcenárió, hogy belecsíp az arcomba, vagy ne adj isten a szemembe, akkor is elkergetném.
Egy határozott mozdulattal lesöpröm a vállamról, a bagoly pedig elröppen, tesz egy gyors kört a levegőben, és letelepedik az egyik gerendára, hogy onnan figyeljen meg. Újfent félrebillent fejjel. Szerintem nem leszünk barátok.
A srác ellenben úgy tűnik barátkozna, legalábbis bemutatkozik, miután ő is megválik baglyától, bár sokkal kedvesebben, mint ahogy én tettem. Az egyenruháját elnézve a kék házhoz tartozik. Biztosan az lesz a Hollóhát megfelelője itt. A kis tudálékosok.
- Inkább nem - felelem. Sehogy sem szeretném hívni, nem hogy Somnak, inkább elküldeném. De valami kattan a kobakomban, és mire észbekapok, megkérdezem: - Somlóinak nem szoktak hívni? Vagy Galuskának?
Szemét dolog mások nevével viccelődni, ami azt illeti, én is hallgattam eleget a "Sadie Swallow"-t, és nyilván nem a madárfajra céloztak vele.
Utoljára módosította:Sadie Sallow, 2023. május 7. 09:20
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Somlay Kornél
Prefektus Levita, Harmadikos diák


Som, Somi
RPG hsz: 158
Összes hsz: 205
Írta: 2023. május 7. 20:44 Ugrás a poszthoz

Sadie


A segítségkérésemet ignorálja, de szerencsémre az eddig jobb vállamon pihenő bagoly karmaként működik tovább és átpártol az ismeretlen lány vállára. Ha Rellonos lennék a jelenetet látva biztos megjelenne arcomon egy gonosz mosoly, de jó Levitásként inkább nyugodt helyre viszem a másik baglyot. Na, nem a bagoly miatt, inkább magam miatt. Súlya már kezdte nagyon nyomni a vállamat. Félszemmel a lányt nézem, ahogy elzavarja a baglyot.
-Okos kis madarak. Tanulmányok bizonyították, hogy a bagoly a legcsendesebb vadász a húsevő szárnyasok között. Zsákmánya meg se hallja a madár közeledését és a semmiből csap le rá. -intézem rövid madártani beszédemet a lánynak. Közben elhelyezem a másik baglyot a gerendán. -Tudod egyesek madarak megjegyzik azokat a személyeket, akik ártottak nekik és csapatostul visszatámadnak. Én a helyedben tartanék tőle, hogy megtámad a madár, amit elzavartál. Nem véletlen, hogy ennyire szemmel tart téged. -gúnyos kis mondatom csak féligazságot tartalmaz, mert a mondat első fele ornitológusok által bizonyított, de eddig csak a varjakról derült ki ez a felfedezés. A baglyokra nem jellemző a csoportos támadás.
Azon már meg se lepődőm, hogy a nevemből próbál gúnyt űzni. Most, hogy már a madarat biztonságba tudhatom, szembe fordulok a lánnyal és egyenesen ránézek. Két lépést közelítek hozzá és csak most reagálok a kis tréfára.
-Nagyon szellemes, most találtad ki vagy a Rellonosok kézikönyvében olvastad? -most már biztos, hogy Rellonos a lány. Rajta kívül még egy Rellonossal se találkoztam, de egymaga hozza a ház diákjaira jellemző tulajdonságokat. -A legtöbb esetben azok az emberek próbálják megbántani embertársaikat, akiknek valami nyomja a szívüket vagy belső vívódásaikban nem találják helyüket. Szóval, mi a te történeted? Nem tűnsz gonosz varázslónak, inkább durcásnak, aki lázad a hely és az ittlét ellen. Esetleg büntetésből kerültél a suliba? -teszem fel kérdéseimet, ha már ő támad, akkor valahogy meg kell védenem magam. Hangom teljesen higgadt, kis beszólásával egyáltalán nem bántott, sőt önmaga sétált be az erdőbe. Rossz emberrel kezdett.
-Az élet szép, nem is értem, hogy miért látják mások az egészet feketében és miért küzdenek minden ellen? Ha gondolod, nekem elmondhatod! A Levitások jó fejek és kedvesek. Tudom, a Rellonban ezek ismeretlen fogalmak. -a végén megtetszik, hogy szívhatom a vérét. Már alig várom, hogy milyen gúnyos kis mondattal fog visszatámadni. Persze, az is benne van a pakliban, hogy itt hagy, de próbálok óvatos lenni. A célom nem az elriasztás, hanem a megértés. Mindenkinek kell valaki, akinek elmondhatja az életét, még akkor is ha látszólag egy áthatolhatatlan burkot épít fel az illető, s ez a burok nem más, mint a támadás és mások sértegetése.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Sadie Sallow
Prefektus Rellon, Ötödikes diák


a sallow hallow in the shallow also, a pixie
RPG hsz: 329
Összes hsz: 411
Írta: 2023. május 8. 16:42 Ugrás a poszthoz

Somlay

Csakhamar elfog az a valószínűtlen érzés, hogy valami előre kitervelt csapdába csaltak, és az egész madaras attrakció arra ment ki, hogy a hollóháti kiakasszon. De mielőtt komolyabb összeesküvés-elméleteket szőhetnék a Court of Owlsra (a Batman képregényekben megjelenő titkos társaság) alapozva, egy kiselőadás közepén találom magam. Kétséget sem hagy a továbbiakban bennem afelől, hogy melyik házból is szabadult.
- Oh, Em, Dzsí - artikulálom szemem forgatva a betűket. A fordítóvarázs ennél többet nem tud kezdeni az "OMG" betűszóval, ami az Oh My God, vagyis a magyar "úristen" vagy "te jó Isten" kifejezések megfelelője, de talán a hangsúlyomból is kiérzi a srác a lényeget. - Te tényleg Hollóhátas vagy.. mármint az a mi..  Levitás.
Le se tagadhatná az övéit. Tudálékos, és lesi az alkalmat, hogy kioktasson másokat. Lehet van is nála egy könyv épp a baglyokról, és azt olvasgatta idáig, és alig várta, hogy valakit ideegyen a fene.
- Nem olvastam sehol, ti vagytok beleragadva arccal a könyvekbe, mi alapból vagyunk ennyire intelligensek - felelem aprót rántva vállamon, és részemről ennyiben le is tudnám az egész társalgást, mert őszintén, semmi élvezet nincs a kisebbek bántásában. Legalábbis már nincs.
Csakhogy Galuska nem akarja ennyiben hagyni a dolgot, és talán tényleg van némi sütnivalója, mert a lényegre tapint, amit persze a világért se ismernék be még magamnak sem, nemhogy neki.
- Ugye most nem várod el komolyan, hogy elmeséljem az életemet, miután egy perce se, hogy találkoztunk? - kérdezem megütközve, és olyan arcot vágok, mint akihez hozzávágtak egy trágyagránátot. - Az egyedüli dolog, ami ellen jelenleg küzdök, az ez a beszélgetés, oké?
Mondjuk, akár fel is állhatnék, és faképnél hagyhatnám, de nehogymár nekem kelljen odébbállnom.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Somlay Kornél
Prefektus Levita, Harmadikos diák


Som, Somi
RPG hsz: 158
Összes hsz: 205
Írta: 2023. május 8. 17:43 Ugrás a poszthoz

Sadie


Olyan mámorító örömmel tölt el, amikor embereknek tarthatok kiselőadást. Ha mugli lennék, biztos, hogy felnőttként egy neves egyetem professzora lennék és fiatal felnőtteknek tartanék 90 perces előadásokat, amelyeken végig én beszélnék és megosztanám velük tudásomat. Persze vizsgaidőszakban keményen vissza is kérdezném az elmondottakat. Most kicsit megfájdult a szívem, hogy erről lecsúsztam és varázslóként kell élnem életem. Nem sokat javít a helyzeten az, hogy a lányt hidegen hagyja a baglyokról szóló kis történetem.
-Oh, Em, Dzsi? Bocsánat, nem tudtam, hogy épp imádkozol, ha befejezted az imát, akkor mesélek tovább. Látom, érdekel a téma. -tudom jól, mit jelent eme rövidítés, amit az ismeretlen így idedobott, mint valami lerágott és kiköpött csontot. Azt is tudom jól, hogy ez nem egy zsoltár befejező himnusza. Nem gondoltam volna, hogy képes lesz megfejteni a házat, amelyhez tartozom.
-Hollóhátas? -kérdezek vissza, és már pörögnek a fogaskerekek, hogy vajon hol is találkoztam ezzel a szóval. -A Hollóhát nem annak az angol varázslóképzőnek az egyik háza? -most beugrott, a Roxfort Levitás megfelelője a Hollóhát, de vajon a Rellonos ezt honnan tudhatja? Kétlem, hogy szabadidejében a Roxfort történetéről olvasgatna, hisz nagy valószínűséggel még ennek az iskolának a házirendjét se ismeri, nemhogy egy másik varázslóképző házairól tanulna.
Kezdek hozzászokni gúnyos válaszaihoz, amikkel egyébként csak labdákat dob fel nekem és én szívesen lecsapom őket.
-Szóval ezek szerint intelligens embernek nevezed azt, aki bánt egy ártatlan madarat? -nehezen szakadok el attól, hogy elriasztotta szegény kis baglyot, aki csak szeretetre vágyott. Szeretet…egy Rellonos számára ismeretlen fogalom lehet ez.
-Nem várom el, de érdekel. Van egy ajánlatom, ha elkezdem én a te történetedet és igazságot is tartalmaz, amit elmondok, akkor te folytatod és mesélsz nekem magadról. Ha nem mondok el legalább három valós tényt rólad, akkor elismerem, hogy jobb vagy nálam. Mit szólsz? -most nem várom meg gúnyos kis válaszát. Fejben úgyis lassan összeállt a Puzzle. -Szóval Roxfortos voltál és onnan kerültél ide Bagolykőre. Aranyvérű varázslók gyermeke vagy. Van legalább egy testvéred, aki nem itt tanul, hanem a Roxfortban. Nem szereted ezt a helyet, kifejezetten utálod és úgy véled, hogy nem elég jó neked. Az éven kezdtél és még nem szereztél barátokat. Most pedig levelet vársz a családodtól és azért vagy itt a baglyok között. Nem Magyarországon születtél. Imádod a kékeket és lenyűgözz magas intelligenciám, szeretnél olyan okos lenni, mint én. Nos, mennyit találtam el? -az utolsó tényt csak a poén kedvéért tettem a listához, tudom, hogy úgyis tagadni fogja.
-Küzdesz a beszélgetésünk ellen? Miért? -játszom a meglepettet, pedig szavai egyáltalán nem lepnek meg. Nem indulhat minden barátság olyan könnyen.
-Mit szeret egy Rellonos csinálni? Azt sejtem, hogy nem tanulni, de a varázslatokkal, hogy állsz? -teszem fel érdeklődve a kérdést, hátha sikerül kiugrasztani a nyulat a bokorból.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Sadie Sallow
Prefektus Rellon, Ötödikes diák


a sallow hallow in the shallow also, a pixie
RPG hsz: 329
Összes hsz: 411
Írta: 2023. május 9. 18:41 Ugrás a poszthoz

Somlay

A fene se érti, mi baja ennek a srácnak, miért épp engem kell csesztetnie, de egyre jobban felhúz. Persze nincs itt más rajtunk kívül, így aztán a miért épp én kérdés különösebb nehézség nélkül is megválaszolható, de azt továbbra is rejtély övezi, hogy miért van erre egyáltalán bármi igénye is.
- De, igen, a Roxfortnak, tudod, csak kábé a leghíresebb varázslóképző a világon - vágok pofát kérdésére, és örömtelenül elnevetem magam. - Elég ciki kék létedre ezt nem tudni. Ja és igen, a Hollóhát a Levita megfelelője, a kék színből levágható.
Nem tudom mondjuk, hogy szándékosan lettek-e ugyanazok a színek, és nagyjából hasonló erények átemelve, vagy teljesen véletlenül alakult pont így, mindenesetre van más mágusiskola is, ahol több, különböző ház van, és az Ilvermornyban például épp a Roxfortot vették alapul, mikor négy házat hoztak létre. Csak ott mondjuk más színek dominálnak, azt hiszem. Tudja fene, én ugye nem olvastam utána.
- Mégis mi köze az intellektusnak ártatlan lények bántalmazásához? Nem tudtad, hogy a legveszedelmesebb gyilkosok, diktátorok és hasonlók többnyire nagyon is intelligensek? - Akaratlanul is elnézek az elhessegetett bagoly irányába. - Egyébként sincs semmi baja, nézd! Nem bántottam, csak... arrébb helyeztem.
Megint odatéved a tekintetem, és igen, ismét meggyőződöm róla, hogy kutya baja sincs a madárkának.
Hamar megfeledkezem aztán a bagolyról, mert frusztráltságomat csak tovább tetézi, úgy járatja ez a srác a száját, mintha kötelező lenne. Hiába is próbálnék közbevágni, hogy nem, egyáltalán nem érdekel az ajánlata, és nem, nem akarom őt megismerni, azt meg végképp nem akarom, hogy ő megismerjen engem.
- Befejezted..? - kérdezem indulatosan csattanó hangon. Kicsit mintha kívülről hallanám saját hangom, mintha nem is az enyém lenne. Olyan gondolatok kavarognak a fejemben, amik mintha nem is odavalóak lennének. - Egyáltalán semmit nem találtál el, vagy amit mégis, az olyan nyilvánvaló, hogy egy troll is könnyedén megtippelné. És nem, az utolsó nincs köztük!
A sok zavaros, felkavaró gondolattördék közt, mely tornádóként tombol fejemben, valahogy felszínre bukik, amolyan figyelmeztetésként egy, és elsötétül a tekintetem.
- Provokálni próbálsz? Azt akarod, hogy megátkozzalak?
Tán csak nem olyan beképzelt, hogy azt gondolja, volna esélye. Én öt éve tanulom a mágiát. De mégis minden idegszálam ellenkezik az ellen, hogy pálcát fogjak a levitásra.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Somlay Kornél
Prefektus Levita, Harmadikos diák


Som, Somi
RPG hsz: 158
Összes hsz: 205
Írta: 2023. május 9. 19:40 Ugrás a poszthoz

Sadie


Ez nem egy könnyed kis nyári csevegés. A lány nagyon ellenáll. Látszik, hogy nem akar nyitni felém. Kicsit szomorúvá tesz, de nem adhatom fel, vagyis feladhatom, de az nem vall rám.
-Tényleg, a Roxfort. -magamtól is rájöttem volna, azért elég nagy ismeretem van a világról és benne minden kis létesítményről. -Megnyugtatlak, tudtam az iskoláról. Csak nem ugrott be a neve, nem olyan jó, hogy észben tartsam. Szerintem a Bagolykő, kenterbe veri. -szemtelen mosoly húzódik arcomon Persze, hogy jó és nagy a Roxfort. Talán a mágusképzők közül a legrégebb óta működő intézmény, köszönhetően négy varázslónak. Ha már ő beszólogat nekem, akkor én is megtehetem ezt.
-Ez nem feltétlenül igaz, a legtöbb vezető csak jó retorikai képességekkel rendelkezett vagy katonai múltuk miatt kerültek előtérbe. -vele együtt felnézek a madárra. -Külsőleg valóban jól néz ki, de belül lehet, hogy megsebesült. A sebesült állat a legveszélyesebb, mert gyengének érzi magát és kiszolgáltatottnak. Fél, hogy ezt mások is észreveszik, ezt pedig nem engedheti. -kinyújtom karomat és a bagoly, ami eddig a gerendán ült most a karomra száll. -Pedig, ha tudná, hogy a világon nem csak gonoszok vannak, akik csak a gyengeséget látják. Vannak jók is akik segíteni akarnak. Szerinted miért nem látja azokat, akik segítőkezet nyújtanak? Szerinted miért löki el azt, aki barátkozni akar és nem bántani? -enyhe célzás van mondandóm és kérdéseim mögött. Igen, most a lányra gondolok, akinek a nevét még mindig nem tudom. Viszont a madár jól jött, hogy ilyen filozofikus kérdéseket szegezhessek a Rellonosnak.
A lány reakciójából ítélve érdemes volt a klasszikus irodalom mellett, pszichológiai könyveket is olvasnom. Mind az öt állítás igaznak bizonyult, máskülönben már kinevetett volna vagy tagadta volna az állításokat, de igazából csak az utolsó pontot tagadta. Bár az érthető, én is csak a poén kedvéért mondtam. Látszólag olyan kaput kezdtem el kinyitni, amit szeretne zárva tartani. Majd később visszatérünk rá.
-Megátkozni? Nem, dehogyis! -nem is tudna, elsős és ha valamit össze is hozna nem tudná kijavítani. Én abban az esetben biztos, hogy nem segítenék neki. -Csak egy kérdés volt. Miért tekintesz rám ellenségként? Tök jófej vagyok, laza, vicces és okos. Nem fecsérlem arra az időmet, hogy másoknak ártsak. Szóval, nyugi! Béke van! -próbálom megnyugtatni a paprikás kedvű ismeretlent.
-Legalább a nevedet elárulod? -most már eléggé érdekel. Lassan több, mint tíz perce beszélgetünk, de azt se tudom, hogy hívják.
-Ha már úgyis a neves Roxfortból jöttél, mesélj milyen különbségeket tapasztaltál az angol suli és a Bagolykő között? -teszem fel a kérdést. Próbálom őt is beszédre bírni, hogy ne csak az én szám járjon. Közben a bagollyal a karomon lassan leülök a földre. Elfáradtam az állásban és jelenleg csak ide tudok letelepedni még akkor is, ha nem a legtisztább. Figyelek a lányra és szabad kezemmel a bagoly buksiját simogatom.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Sadie Sallow
Prefektus Rellon, Ötödikes diák


a sallow hallow in the shallow also, a pixie
RPG hsz: 329
Összes hsz: 411
Írta: 2023. május 10. 19:25 Ugrás a poszthoz

Somlay

Adja itt nekem a lazát, persze, tudta, de ha tényleg tudta volna, nem csak azután szemtelenkedne velem, hogy felvilágosítottam a Roxfortot illetően. Próbálhatja a jelentőségét elbagatellizálni, de nagyon kétlem, hogy lenne a mágusvilágnak olyan szeglete, ahol ne ismernék a több, mint ezer éves iskolát. Vagy lehet mégis? Kicsit elbizonytalanít túltolt magabiztosságával.
- Vajon miben..? - csóválom meg a fejem, és inkább lenyelem a sértéseket, amik eszembe jutnak. Abban igaza van, hogy tényleg szívesebben lennék Nagy-Britanniában, de nincs kellő ismeretem még a Bagolykőről, hogy összehasonlíthassam őket, és esetleg kiemeljem, miben marad el az angol varázslóképzőtől.
Értetlenül bámulok Galuskára és a baglyára. Egyáltalán nem tűnik vele ellenségesnek a madár, még azután se, hogy én elhessegettem, de aztán leesik, mire próbál utalgatni.
- Valószínűleg azért, mert már épp elég pofont kapott az élettől, és pont nem egy tudálékos locsifecsire van szüksége, aki olyasmire próbálja rávenni, ami egyáltalán nincs ínyére - magyarázom el neki lassan, mindenféle indulatot vagy megvető csengést mellőzve hangomból. Tényleg nem szeretném, ha felbosszantana.
Pedig mintha mindent elkövetne érte, de aztán figyelmeztetésemre gyorsan védekezni kezd, és arról győzködni, milyen tök jó fej, de sokkal inkább tűnik tökfejnek.
- Ha elárulom a nevem, békén hagysz? Vagy ragaszkodsz ehhez az interjúhoz? Tudod mit, válassz, a nevem érdekel, vagy hogy milyen különbséget találtam két ősrégi kastély között? Az egyik dohosabb, mint a másik, tudni szeretnéd, melyik? - nevetem el magam, és megcsóválom a fejem.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Somlay Kornél
Prefektus Levita, Harmadikos diák


Som, Somi
RPG hsz: 158
Összes hsz: 205
Írta: 2023. május 11. 13:49 Ugrás a poszthoz

Sadie


Van valami magasztos ebben a jelenetben, hogy egy Roxfortossal beszélgetek. Pontosabban inkább én beszélek, ő marad a titokzatosság ködfátyola mögött és nem árul el túl sokat magáról. Az vitathatatlan tény, hogy nem egyszerű eset a Rellonos lány.
-Erre a kérdésre nekem kell válaszolnom? Te voltál Roxfortos, te látod a különbségeket. -próbálok kibújni a válaszadás alól. A lányt látszólag kellemetlenül érinti a téma, mintha még nem engedte volna el a volt iskoláját és visszavágyna oda, ahonnan eljött.
Gyorsan felismerte mondataimban az utalást és magára ismert. Talán segítségére volt a karomon békésen pihenő bagoly.
-Lehetséges. Pont egy tudálékos locsifecsitől kéne tartania? Szerintem ez a tudálékos locsifecsi az egyetlen, aki a kezét nyújtja, bármiféle hátsó szándék nélkül. -rá se nézek a lányra, bár szavaimat neki intézem, de inkább simogatom tovább a madár fejét. Vajon tényleg úgy nézek ki, mint akitől pofonra kell számítania? Talán mégis csak megkellett volna fésülködnöm mielőtt idejöttem, lehet akkor nem tűnnék megbízhatatlan embernek a szemében.
Kedves tőle, hogy választási lehetőséget ad nekem.
-Akkor legyen a neved! -ha már ez a két lehetőség maradt, akkor inkább az utóbbi jobban érdekel. Vajon milyen névvel rendelkezik az, aki az enyémből próbált viccet fabrikálni? Szemeimmel a Rellonosra nézek, tényleg érdekel a neve.
A bagoly, amely eddig a karomon pihent megemeli testét és elszáll egyenesen ki a szabadba.
-Ők nem egy társas állatok, de néha még nekik is szükségük van valakire, akire számíthat. Fura, hogy a világon mindenki jobban szeret egyedül lenni, de mégis mindenkinek szüksége van egy másik emberre, akiben bízhat, aki meghallgatja, aki megtöri a magányt. -lassan felállok monológom közepén a földről és leporolom nadrágomat. Miután végzek a művelettel, állok csendben hátha szavaim célba érnek.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Sadie Sallow
Prefektus Rellon, Ötödikes diák


a sallow hallow in the shallow also, a pixie
RPG hsz: 329
Összes hsz: 411
Írta: 2023. május 14. 16:45 Ugrás a poszthoz

Somlay

Horkantok egy gúnyosat szavaira, de egy pillanatra azért majdnem elgondolkodtatott, hogy ő lenne az egyetlen, aki hátsó szándék nélkül közelít. Nagyon megtépázódott az önbizalmam, magabiztosságom valahol a Rellon körlet alatt nyugszik párszáz méterrel, vagy ahogy az itteniek mondják, a béka segge alatt. De azért ne vicceljünk már. Biztosan találnék én egy csomó barátot, ha akarnék. HA akarnék.
Nyelvem hegyén van a válasz, de aztán mégse mondom ki, megelégszem a horkantással, talán az is elég lesz neki, és nem firtatja tovább a témát. És ha a nevemmel is beéri, talán túl is lehetünk ezen az egész felesleges beszélgetésen.
- Sadie - árulom el, és egy pillanattal később eszembe jut, hogy igazából mondhattam volna valami kamunevet is, nem mintha számítana.
- Aha - bólintok egyet filozofikus kis gondolataira. - Mondd csak, ha látsz valakit egymaga bemenni mondjuk a vécére, ugye nem tartasz vele, hogy véletlenül se legyen addig se egyedül? És amúgy egyik embertől a másikig ugrálsz, vagy azért egy-egy percre te is szoktál magad lenni? Véletlenül se fogjon el a magány!
Jó, tudom, egy paraszt vagyok. De senki se kényszerítette, hogy hozzám szóljon.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Somlay Kornél
Prefektus Levita, Harmadikos diák


Som, Somi
RPG hsz: 158
Összes hsz: 205
Írta: 2023. május 14. 20:55 Ugrás a poszthoz

Sadie


A horkantás egy elég erőteljes „nem akarok válaszolni”, legalábbis én ezt a definíciót adnám a jelzésnek. Szóval, inkább hagyom a témát, ha nem akar bízni bennem, nem erőltethetem rá.
Legalább a nevét megtudtam ennyi beszélgetés és hegyi beszéd után.
~Sadie, és még ő cikizett. ~remélhetőleg a lány nem legilimentor, így a gondolataim biztonságban maradnak és a „bemutatkozására” csak bólintok egyet, hogy tudomásul veszem. Vagyis nem, muszáj jófejnek tűnni. -Köszönöm! -mosolygok a lányra. Kicsit erőltetett a mosoly, de azt mégse mondhatom el neki, ami elsőre eszembejutott.
Az újabb hegyi beszédem a társaságról és a magányról nem hatotta meg. Egy újabb sértő mondat érkezik tőle válaszként.
-Én mindig önmagam vagyok és tudod mit? Vettem a lapot, békén hagylak, ha ezt szeretnéd. -elindulok a bagoly felé, ami még mindig a gerendán ül azóta, hogy odatettem és megsimogatom a fejét.
-Csak nyitni próbáltam, de megértelek, hogy elutasítasz egy Levitást. A Rellonosok teljesen megbízhatóak és számíthatsz rájuk, nem is kell az én figyelmem. -a sértődés jól hallható hangomban. Ez egy újabb strigula életem legrosszabbul sikerült beszélgetéseihez. Majd megindulok lassan az ajtó felé.
-Ha mégis meggondolod magad, akkor tudod hol találsz. -bár kétlem, hogy ezek után az én társaságomra vágyna. Majd megállok az ajtó előtt és a lány felé fordulok. -Minden jót, Sadie! Remélem nem bánod meg, hogy a Bagolykőre jöttél! -majd elindulok lefelé a lépcsőn.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Sadie Sallow
Prefektus Rellon, Ötödikes diák


a sallow hallow in the shallow also, a pixie
RPG hsz: 329
Összes hsz: 411
Írta: 2023. május 15. 18:22 Ugrás a poszthoz

Somlay

Látszik rajta, hogy nem a "köszönöm" volt az első, ami átfutott az agyán válasz gyanánt, de mindkettőnk szerencséjére ennyiben marad a dolog, már ami a nevemet, és a további kérdéseket illeti. De azért bosszant, hogy nem ismerem meg a valódi gondolatát. Pedig aztán mit érdekel az engem? Nem is érdekel! Vagy mégis? Nem! Nem? Mindegy.
De tényleg mindegy, hiszen sikerül jó alaposan megsértenem, szarkasztikus válaszára csak összeszűkül a szemem kissé és ajkaimat is összepréselem. Valahol mulattat, de közben a bűntudat halovány érzése is megkörnyékez, amíg gyorsan el nem hessegetem. Úgyse szól hozzám többet, nekem sincs dolgom vele, mit foglalkoztasson a lelki világa? Elég nekem a magaméval törődni, és most kicsit az is nyomorultabb lett. Ahelyett, hogy jobban érezném magam, hogy undok voltam valakivel, hát persze, hogy csak rosszabb lett. Aztán lehet ő már öt perc múlva nem is emlékszik rám. Szóval jó lesz nekem is hamar kiverni a fejemből ezt az egészet.
Azért még egy értetlen pofavágás a végére belefér, hiszen egyáltalán nem tudom, hol keressem, ha netán mégis épp az ő barátsága lenne az egyetlen dolog, ami hiányzik az életemből.
- Fogalmam sincs, sziaaa! - intek felé egyet alig túljátszott kedvességgel, és megint csak magamat tudom szidni gondolatban, hogy ugyan erre már mi szükség volt így a végére..?
Gondolataimba temetkezve visszafordítom tekintetem a baglyokra, és nyelvet öltök arra az egyedre, amelyiket a srác az előbb dédelgette. Jó nekem egyedül is, győzködöm magam.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Kárási-Tóth Zsanna
Diák Eridon (H), Harmadikos diák


neveletlen hercegnő | napraforgó
RPG hsz: 281
Összes hsz: 402
Írta: 2023. május 29. 09:00 Ugrás a poszthoz

Somlay Kornél
az a péntek | ruhácska




Kíváncsi vagyok, mi fog ebből kisülni. Remélhetőleg Somlay majd jól az égbe küldi a helyet, aztán tatarozás közben már csak-csak beüzemelnek egy-két liftet. Értem én, hogy nagy múltú kastély, meg hogy már a dédszüleim is idejártak, de attól még igazán haladhatnának a korral, és nem kéne elvárni tőlem, hogy fellépcsőzzek olyan marha magasra. Annyira kellemetlen. Most. Most még istenes, nincs az a bazi nagy hőség, de akkor? Csupa izzadtságtól bűzlő alak fog itt szaladgálni nekem, na úgy menjen az ember lánya enni. Nem is értem, anyukám hogy bírta itt ki, ő is irtózik az izzadtságtól. Na, majd ha hazamegyek kifaggatom, biztos van rá egy tuti tippje.
Amúgy magával a lépcsőzéssel nincs is bajom, rendesen megedzi a combom, megspórolok már majdnem egy cardiot, vagy pilatest. Nem is igazán tekintek erre az egészre randiként, mert csak poénnak indult, az a kelés elleni cucc meg még jól is jöhet a későbbiekben, már ha a levitás képes rendesen megcsinálni. Dorian pedig kiválóan megmondta nekem, hogy találok oda fel, szóval még gördülékenyen oda is érek. Még keresek egy ablakot, amiben jól látom magam, és megigazítom a tincseim, mert nem létezik, hogy ne úgy álljanak ahogy én azt akarom.
 
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Somlay Kornél
Prefektus Levita, Harmadikos diák


Som, Somi
RPG hsz: 158
Összes hsz: 205
Írta: 2023. május 29. 09:47 Ugrás a poszthoz

Kárási-Tóth Zsanna



Eljött a nagy nap. Baromi sok könyvet olvastam el a randizásról meg úgy mindenről, ami hozzáköthető. Egy 17. századi könyvben azt írták, hogy a randizás csak az úrinépség bugyuta elfoglaltsága, elég a lány apjának valamilyen haszonjószágot adni és a hölgy már a miénk is. Nos, mivel nálam nincs kecske vagy más ilyesmi, ezért ezt elvetem, főleg, hogy a XXI. században már máshogy mennek a dolgok. A lélekszoba lett a kiválasztott helyszín, ahol találkozom Zsannával. Örültem volna valami kevésbé lépcsős helynek, leszakad a lábam mire elérek oda. Nem tudom mennyire gondolta komolyan, hogy megcsináljuk a bájitalt, ezért a biztonság kedvéért magammal hozom az üstömet és a szükséges egyebeket, nehogy az legyen, hogy ő tényleg elakarja készíteni ezt a valamit én meg üres kézzel toppanok be.
Nagy nehezen feljutok a szobába, belépek az ajtón és meglátom őt. Az én egyszerű kis fehér ing-fekete farmer kombómhoz képest ő úgy néz ki, mint aki divatfotózásról ugrott be gyorsan. Végig nézem a teljes szettet, meg persze őt is, kicsit elakad a lélegzetem, de gyorsan összeszedem magam és köszönök neki.
-Szia, Aranyoskám! -mosolygok, majd beljebb lépek a szobába. -Készen állsz? -teszem fel a kérdést vigyorogva és leteszem az üstöt a padlóra.
-Ha mákunk van, akkor sikerül valamit összehoznunk, ha nincs, akkor beírjuk magunkat a történelembe, mint egy őskori kastély megsemmisítői. -előszedem a cuccokat és az üst aljából egy rózsát is előhúzok, amit a lány felé nyújtok. Egy másik könyvben olvastam, hogy randira virágot kell vinni és a legjobb egy szál vörösrózsa.
-Ezt neked hoztam! -igen, mondhattam volna valami nyálas dolgot is, de szerelmes versek olvasására már nem maradt időm.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Kárási-Tóth Zsanna
Diák Eridon (H), Harmadikos diák


neveletlen hercegnő | napraforgó
RPG hsz: 281
Összes hsz: 402
Írta: 2023. május 29. 10:28 Ugrás a poszthoz

Somlay Kornél
az a péntek | ruhácska




Amúgy már tök nagy terveim vannak. Ha sikerül a levitásnak a bájital, akkor tuti ráveszem, hogy csináljon még több szépítőszert, aztán szépen árulom őket, és meggazdagszunk belőle, vagy megíratom másokkal a vizsgáim, és az az időszak is le van tudva. Jó, felvetődik bennem az is, hogy lehet el se jön, de azt hamar elhessegetem, hát tökre bejöttem neki, láttam én.
El is vigyorodok, mikor látom, meg a kezében az üstöt. Még a végén még segíteni is hajlandó leszek, mert azért valahol érdekel, de egyedül tuti nem állnék neki, nincs az a magasztos erő, ami rá tudna arra venni.
- Ha nem nevezel többet aranyoskámnak... komolyan... ciki - grimaszolva összefonom a kezeim a mellkasom előtt, jelezve, hogy addig egy tapodtat se megyek, míg meg nem ígéri, de látni rajtam, hogy nem vagyok vérig sértve. Mosolygok. Jó, mondjuk ez becsapós, mert akkor is mosolyogni szoktam, mikor képzeletben kilökök valakit az ablakon, csak az a mosoly valahogy más.
- Az utóbbiban reménykedek, nagyon kellene már ide egy lift... de most tényleg, ez még senkinek nem jutott eszébe? - forgatom meg a szemem, közben beljebb is lépek, és kicsit megtorpanok az elém táruló látványtól. Mindenre számítottam, csak erre nem... a hely egész kellemes, már majdnem mondhatnám, hogy megérte felszambázni idáig.
- Köszönöm - illetődök meg, és amúgy tök esetlenül veszem el a rózsát, elsőre majdnem ki is esik a kezemből, de hát... nem szoktam én lépten-nyomon virágot kapni, hogy kellően jól tudjam lereagálni.
- Én csak ezt hoztam - rántom elő a zsebemből a csomag, brutál savanyú gumicukrot.
- Remélem, szereted, mert én élek-halok érte, pedig tiltólistás - grimaszolok, mert anyu néha nagyon kegyetlen tud lenni, de amit nem tud, az nem is fáj ugyebár.
- Szerintem az üstöt tegyük oda - veszem egyből kezembe az irányítást, és mutatok egy szabad felületre, ami közelében nagyon nincs semmi, így legalább lángra nem kaphatnak a dolgok.
- Kotyvasztottál már, vagy te ilyen elméleti srác vagy? - puhatolózom azért, csak hogy tudjam, mekkora bummra számíthatok. Azért nem lenne jó, ha a hajam beszívná azt a füst szagot.
 
Utoljára módosította:Kárási-Tóth Zsanna, 2023. május 29. 10:30
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Somlay Kornél
Prefektus Levita, Harmadikos diák


Som, Somi
RPG hsz: 158
Összes hsz: 205
Írta: 2023. május 29. 11:21 Ugrás a poszthoz

Kárási-Tóth Zsanna



Az az igazság, hogy csak olvastam a bájitalról, de soha nem készítettem el. Anyám biztos tudná a fortélyát és lehetséges, hogy tanácsokkal is ellátna, hogy hogyan is kell elkészíteni a főzetet. Viszont az ő véleményét most nem kérhetem ki, mert mégis csak tilosban járunk és félek, hogy ha valaki rajtakap minket egyből írna a szüleimnek, anyámnak meg lelkiismeretfurdalása lenne, hogy még tanácsokkal is ellátott. Szóval, ez lesz az első önálló, órán kívüli bájital készítésem, de ezt persze nem mutathatom Zsanna felé, muszáj magabiztosnak lennem.
Az első megszólalásom már nem tetszést váltott ki a lányban.
-Oké, nem nevezlek se butusnak, se aranyoskámnak! Akkor mondj te egy becenevet, amit használhatok! -nézek a lányra. Azzal talán nem lövök mellé legközelebb, ha az általa választott néven szólítom őt.
-Egy lift? Ugye az megvan, hogy még mindig baglyokkal kell levelet küldözgetnünk? Majd legközelebb a hátamra veszlek, hogy ne kelljen ennyi lépcsőt megmásznod! -nem mintha nekem olyan könnyű lett volna ide feljönnöm. Szerintem a hegymászók is hasonló fáradtságot érezhetnek egy-egy sikeres mászás után. Konkrétan ahhoz kell legalább két-három perc, hogy újra érezhessem a lábaimat, de erős vagyok és belül szenvedek.
Vasárnap beáll az ajtó elé, hogy nekiütközhessek most meg elejti a virágomat. Még szerencse, hogy nem kecskét hoztam, ahogy azt a 17. századi könyvben ajánlották, szegény állatkát meg se tudná fogni. Csak egy mosollyal nyugtázom, hogy végül sikerül kézbe vennie a virágot. Utána előkerül a savanyú gumicukor.
-Úristen, imádom! -majd széles vigyorral az arcomon gyorsan be is tömök a számba kettőt, nem akarok mohónak tűnni, de konkrétan az összeset megtudnám enni. A kedvencem, egyszer annyit ettem meg belőle, hogy utána fájt a hasam. Majd belépünk a szobába, ő már meg is mutatja, hogy hova tegyem az üstöt én pedig a kijelölt helyre pakolom le a cuccokat.
-Bájitaltan órán már kotyvasztottam, de a véremben van a főzetek elkészítése. -vagyis remélem, ha anyám eltudja készíteni őket, akkor remélhetőleg nekem is menni fog. Gyorsan kipakolok minden hozzávalót, előveszem a könyvet és kinyitom a bájitalnál.
-Először is kell víz. Addig te megkeresed az őrölt csalánt meg a kígyófogakat? Valamelyik tasakba tettem őket. -mutatok a földön heverő zacskóra, amiben sok kis tasak van. Közben megtöltöm vízzel az üstöt, mert vizet is hoztam magammal, semmit nem bíztam a véletlenre. -Az egyik sötétzöld, a másik fehér színű!
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Kárási-Tóth Zsanna
Diák Eridon (H), Harmadikos diák


neveletlen hercegnő | napraforgó
RPG hsz: 281
Összes hsz: 402
Írta: 2023. május 29. 13:58 Ugrás a poszthoz

Somlay Kornél
az a péntek | ruhácska




- Zsanna. A Zsanna miért nem jó? - pislogok rá értetlenül, mikor a becenév felől faggat. Mert hogy nekem nincs. Jó, egy van, de az olyan mintha nem is lenne, mert úgy csak Lenke hívhat. Le is van védetve meg minden.
- Na az meg a másik... már az email is tök oldschool az smsről nem is beszélve, aztán meg mikor küldenéd, az a dög megcsíp - igen, a baglyok is fent vannak a nem kedvelem listámon, ami itt tartózkodásom alatt egyre csak nő. Ide komoly változások kellenek kérem szépen, mert lassan nem egy alig, hanem egyáltalán nem élhető környezetté avanzsál ez a kastély.
Be nem vallanám, de még sose voltam randin. Ezt se tudom annak titulálni, mert fogalmam sincs, milyen az. Az pedig lehetetlen, hogy engem bárki elbizonytalanodni lásson, így is fő a fejem, mert anyu csokrokat vesz át teljesen tökéletesen, nekem meg szál rózsát nehéz. Viszont korrigálok gyorsan, és megmutatom én mivel járulok hozzá ehhez az egészhez, a mosolyom szélesedik, ahogy Kornél rá is támad a zacsira, sajnos túl jól ismerem ezt az érzést.
- Bármennyit képes vagyok belőle megenni - mondom miután én is bekapok egy cukrot, és nyammogni kezdek, persze a fintor se marad el, ezt nem lehet anélkül enni, de pont ez benne a poén.
A szobába lépve némi ámulkodás után pedig kezembe is veszem az irányítást, és mondom, hová is pakoljunk. Ez amúgy egész jól megy, eldalolni az elképzeléseim, és végig nézni, ahogy más megvalósítja őket.
- Hagyjuk a bájitaltant, én robbantottam, de mondtam annak a nyominak, hogy ne öntsön annyi cuccot bele... esküszöm párt fogok cserélni - mert nyilván az ő hibája, ki másé lehetne?  Biccentek és keresni kezdem a táskában azokat, amiket mond, de egy ponton megakadok.
- Várj, milyen sötétzöld? Haragos, Oxford, Gucci-zöld, Viridián...? - nézek rá várva a választ, mert nem, letudni valamit annyival, hogy sötétzöld nem pálya. Tudjátok mennyi árnyalata van?
- És milyen fehér? Angyalfehér, krétafehér, gyolcsfehér.... - tárom szét a karom. Pfff... fehér... köszi.
Utoljára módosította:Kárási-Tóth Zsanna, 2023. május 29. 14:01
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Északi Torony - összes RPG hozzászólása (1141 darab)

Oldalak: « 1 2 ... 27 ... 35 36 [37] 38 39 » Fel