Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Bagolyház

- Miért nem tartod a szobádban a zöldségeidet? Egyáltalán miért neveled azt a sok bigyót? - kérdezek vissza máris. Nem szánom én ezt sértőnek, sőt, szerintem teljesen konstruktív javaslatot osztok meg vele éppen. Ha megbüntetik, amiért az erkélyig kell elmennie öntözni, akkor nem az erkélyen kellene tartani. Egyszerű, mint az egyszeregy. Nekiállok közben a lapáttal ügyködni. Nem tudom, mit esznek ezek a madarak, és főleg mennyit, de biztos vagyok benne, hogy egy troll szégyenben maradna mellettük, amennyi madárszart kitakarítunk itt reggel meg este.
- Na jó, de abban mi lenne a büntetés? Melyik tanár küldene ide ezzel szívni, ha két pálcasuhintással le is tudnánk az egészet? - tűnődöm el hangosan a dolgon. Lehet, hogy filozofálnom kéne? Lövésem sincs, mihez akarok kezdeni az életemmel majd, bár szerencsére még a varázslástani alapvizsgáig is van egy évem, azalatt megálmodhatom.
- Hm? Lökjed - adok engedélyt, hogy kérdezzen is, ha már ennyire akar valamit. Remélem, nem azt, hogy kimehet-e pisilni, bár azért ennél kicsit talán mégis életképesebb minden első benyomás ellenére. Kicsit olyan málészájúnak tűnt elsőre, akinek megalszik a szájában a tej, de azért viszonylag pozitívan változott ez, mióta már pár napja együtt takarítjuk ezt a helyet. Meg is állok a lapátolással, annak a szárára támasztom az alkarom és figyelek.
- Bellával? Igen, mondhatjuk így is - válaszolom szélesen elvigyorodva, még a vállamat is kihúzom. Bella az első tartósabb hódításom, noha be kell látnom, hogy ő jobban ragaszkodik a kizárólagossághoz, mint én. Mondjuk na, főnyeremény a csajom. - Csak nem tanácsot szeretnél, hogy szedd fel valamelyik menő csajt?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

Dermedten vártam a válaszát, ám az jobban fájt, mint minden, amit előtte mondott. Mert tudtam, hogy én képtelen leszek azt a lépést megtenni, hogy az életemben tartsam. Pláne nem ilyen kondíciók mellett. Arcomra kiült a bánat összes árnyalata, és tekintetem elhomályosodva nézett egy pontot a szobában.
- Sajnálom, hogy nem vagyok elég barátnak - erőltettem még nyugalmat a hangomba, mielőtt kiléptem volna az ajtón. Tekintetemben egyre szikrázóddá vált a napsütés, ahogy átszűrődött a könnyeken. Aztán meghallottam, hogy a folyosó végén valaki a nevemet szólítja, és gyors pislogásokkal szorítottam vissza az összes visszafojtott érzelmemet, mielőtt a hang tulajdonosa odaért volna.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

Nem akarta megmagyarázni, úgy érezte, hogy Rue-nak már pontosan tudnia kéne, miért nem akar a közelében lenni. Egy óvatlan pillanat, mint az előbbi elég lett volna, hogy megszegje a saját ígértetét és csókkal hintse be a lány arcát. Hogy kezét kulcsolja össze vele, a hajával babráljon, karjaiba zárja. Elég lett volna, hogy szó nélkül otthagyjon mindent és elvigye Autumn-ot Írországba, hogy a honvágyát csillapítsa, hogy elhalmozza neki tetsző versekkel, táncolni kérje fel, úgy nevettesse meg, ahogyan egy szerelmes és nem egy barát teszi.
 De mire lett volna elég? Hogy megint zavarba hozza és megbántsa a lányt, akit szeret. Az sokkal nagyobb fájdalommal járt volna, mint most Autumn szavai, ami nagy szó volt, hiszen Zalán így is úgy érezte, mintha cruciatus átok szaggatná őt belülről.
 Amint becsukódott az ajtó, a szoba Rue hangján kezdte szajkózni az egyetlen kívánságot, ami most a fiúban égett.
 Nem hagylak magadra.
 Mellkasa fantomfájdalomtól lüktetett és csak rontott a helyzeten, hogy szakadozottan kezdte venni a levegőt. A szoba mágiája mindent megtett azért, hogy jobb kedvre derítse, de sajnos ez azt eredményezte, hogy olyan dolgok ütötték szíven, amit csak attól kaphatott volna meg a valóságban, aki épp most sétált ki azon az ajtón.
 Teste még ültő helyében is elnehezült, a mellette heverő platánpálca szikrákat hányt a kanapén s valami vadmágia kavarta fel körülötte a levegőt, ami elkeseredetten próbálta süvítésével elnyomni Autumn hangját. De már mindegy volt. Zalán fejében visszhangzott tovább.
 Nem hagylak magadra.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

Nem akartam rávenni magam arra, hogy ezt tényleg megtegyem, de rájöttem, hogyha visszakozom, azzal Bonnie-t is hoppon hagyom. Ha már megígérte, hogy eljön velem, akkor az a minimum, hogy összeszedem magam és végig csinálom.
Bár fogalmam sincs mit várok ettől az egésztől, de hátha tényleg segít a szoba. Egyáltalán nem fűzök ehhez sok reményt, de erősen markolom a Zámboritól kapott naplót ujjaim között. Kékjeim tévednek is le rá, ahogy fel-felbukkannak a már elolvasott mondatok. Mindenkinek más...
Az ajtó előtti falnak döntöm a hátamat, megvan a késztetés, hogy annak mentén csússzak le, és így várjam Bonnie-t, majd inkább be se menjek, de megemberelem magam, és állva maradok. Jár a Merlin-díj ezért. Talán azért is, hogy a bagolyban értelmesen tudtam leírni Bonnie-nak, hol találkozzunk. Nem ismerte a szobát, így a legegyszerűbb volt, hogy itt találkozunk, hiszen képes lettem volna elvinni teljesen máshova, hogy ne kelljen belépnem oda.
Lemondóan sóhajtok. Menthetetlen vagyok. Fejemet hajtom előre, a járólapon lévő repedést kezdem el birizgálni cipőmmel, miközben várok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

El kellett ma intéznem egy csomó papíros dolgot, és azt hittem, hogy ott lelem a halálom, annyira unalmas volt. Egyedül az éltette bennem a lelket, hogy hamarosan találkozom Kornéllal és bemegyünk abba a nagyon különleges szobába. Lehet, hogy át kellene öltöznöm, fogalmam sincs, hogy mondjuk hideg lesz-e, de már nincs idő rá, csak arra, hogy igyak egy picit, aztán fussak, nehogy elkéssek. Vörös loboncom egy piros szalaggal fogtam össze, ami sétához jó volt, de futásra nem alkalmas, így, mire odaérek, egészen kibomlik és leomlik a derekamig. Ez viszont nem zavar, mert ahogy meglátom, vidámság kezd el bennem táncolni, és széles mosollyal, gyors léptekkel teszem meg azt a néhány métert.
- Nem vársz régóta, ugye?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

Cipőm gumitalpa fájdalmasan nyikordul meg, ahogy elakad a repedésben. Én is nyekkennék ugyanezen okból, ha meg nem hallom a hangot. Felkapom fejemet, halvány mosoly kerül ajkaimra.
- Szia! Egyáltalán nem - csóválom meg fejemet, mintha nem lennék oltári nagy zavarban. Nem vagyok vak, látom mit visel, és ez így csak... még rosszabb. Zavartan köhécselek párat, elfordítom róla a tekintetem.
- Izé... öm... csinos vagy - bár a megbeszéltek nem indokolják, hogy így kiöltözzön, de biztos volt máshol is ez előtt. Oka van rá, amiért ennyire, nos... szép. Igen, ez lehet. Előtte volt máshol. Oldalvást sandítok vissza rá.
- Szóval... - dörzsölöm meg tarkómat. - Gondolkodtam, és szerintem jobb lenne, ha egyedül mennék be először - sütöm le tekintetem. - Csak jó lenne tudni, hogy valaki olyan vár kint, aki... olyan, mint én. Nem akarlak feleslegesen itt tartani, megértem, ha most elmész - pillantok végül rá komolyan, hogy rendesen át tudjam adni, szavaim is ugyanilyen komolyak, nem csak tekintetem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

- Úgy gondolod?
A mosolyom olyan széles, büszke mosoly lesz, annyira széles, hogy szerintem csak azért nem szélesebb, mert már egészen elfogyott az arcom oldalt.
- Próbálom kitalálni a stílusokat, de szerintem ez nem lesz az. Feszélyez.
Anna sokféle ruhát adott nekem, de ezek szerint ő ruhái, szeretem őket, de nyílván nem én vagyok.
- Kornél.
A vállára teszem a kezem, és közelebb hajolok, hogy a szemembe nézzen.
- Barátok vagyunk, szövetségesek és...
És? Hát most itt nagyon gyorsan ki kellene találnom valamit.
- Fontos vagy nekem.
Felelem végül őszintén, azzal nem veszíthetek.
- Ha így szeretnéd, akkor itt állok és várlak, rendben? Ez most rólad szól, és én örülök, hogy a része lehetek. Menj, és itt leszek, rendben?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

Egy halk, és egyáltalán nem magabiztos ühüm a válaszom a visszakérdezésre. Tényleg az, de azért örülnék, ha gyorsan átöltözne vagy ilyesmi. Gondolom ez nem opció, ha már eddig eljött.
Kékjeim siklanak a vállamra tett kézre, majd onnan arcára, és totálisan megszeppenve várok. Igazából arra, hogy befejezze, szívem nagyot is dobban, de mikor kimondja végül, megkönnyebbülten mosolyodok el.
- Köszönöm, hogy megérted - markolok rá erősebben a kötetre. - Oké. Nem tudom meddig fog tartani, vagy ilyesmi, de... tényleg köszönöm - mosolyodom el még egyszer utoljára, majd lépek el tőle és állok az ajtó elé. Akkor most vagy soha.
Lendületesen lépem át a küszöböt, az ajtót csukom be magam után, és a szobát azonnal betölti a szalma és a széna illatának keveréke, a meleg szelet érzem magamon, ahogy hallom Pandáék halk köszöntéseit. Mindezek ellenére lesz a szobában sokkal sötétebb, mint eddig volt. A boldog emlékek ellenére áraszt el a félelem, mikor a szalma illatát váltja fel a föld illata, a nyerítések hangját a kicsavarodó fák és a hangos robajok. Alsó ajkamba harapok, szemeimet hunyom le gyorsan.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

Olyan, mintha apró szárnyas állatkák repkednének a gyomromban. Pillangók és fecskék, akik boldog táncot lejtenek, amikor csinosnak gondol. Annyira jól esik, hogy hirtelen, még ha nem is érzem jól magam ezekben a ruhákban, elkezdek örülni neki, hogy ezeket vettem fel.
- Nagyon jó vagyok abban, hogy várakozzak.
Még ki is húzom magam, mintha ez egy ilyen rendkívüli képesség lenne, és azért egy picit az is, mert nyughatatlan vagyok, és izgága, meg lelkes, és szerintem csak hajszálon múlt, hogy a Navine a házam és nem az Eridon. Bent tartom a levegőt, biztatóan mosolygok rá, hátha hátranéz, de onnan, hogy becsukódik az ajtó, a vállaim elnehezülnek, a szemeim könnyessé válnak, és a szívem már nem a mellkasomban dobog hevesen, hanem a torkomban. Először a falnak vetem a hátam, de fázni kezdek, így a táskámból előveszem a belegyűrt szürke, kötött pulcsit, és felhúzom. Ujjai egészen elfedik a kezeimet, mégis, aki tudja, az felismerheti, hogy éppen imádkozom. Kérem a lelkeket, a földet, az elemünket, hogy vigyázzanak Kornélra, hogy szabadítsák fel és adják vissza a mosolyát. Most is szépen mosolyog, de úgy érzem, hogy akkor képes lenne igazán ragyogni. Lehunyt szemekkel érzékelem a mozgását, nem akarok belemászni abba, ami bent van, csak azt akarom tudni, hogy jól van-e.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

Mindegy mennyire szorítom össze a szemeimet, az érzés nem múlik. A félelem lesz úrrá rajtam: hallom édesanyámat sikítani, apámat kiabálni, és nem látok mást magam előtt, mint félelemtől sugárzó tekintetüket. Mélyebb levegőt veszek, a szoba, mintha forogna velem, de mikor kékjeim kipattannak, ugyanott állok, a szoba is ugyanolyan. Elfehéredett ujjakkal markolom Zámbori naplóját.
Nem tudom mit keresek itt. Kapkodva a levegőt nézek körbe, de a robajlás nem csitul, és én semmit nem vagyok képes tenni ellene. Hallom a háttérből kiszűrődő hangokat, amelyek varázslatokat kiáltanak, hogy menthessék, ami menthető, hallom a lovak ijedt nyerítését - azt kívánom, Zámbori bárcsak már akkor mellettem lett volna. Azt akarom, hogy itt legyen és segítsen ezen túllendülni. Segítsen valahogy meg nem történtté tenni.
Segítsen, hogy a szüleim ne féljenek tőlem.
Tudom, hogy azt teszik. Folyamatosan magam előtt látom az arcukat. Az a kulcs. Hogy félnek tőlem, és nem akarom, hogy ezt tegyék. Nem elég, hogy én teszem tőle? Miért kell még nekik is? Ők a szüleim, mellettem kellene, hogy álljanak!
A gondolataimmal együtt forgolódok körbe-körbe a szobába, követve a hangokat és illatokat, amik körbe vesznek. Nem volt jó ötlet ez a szoba...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

Nem teljesen mondtam igazat, legalábbis úgy vélem. Eddig azt hittem, hogy jó vagyok a várakozásban, sőt, a csendkirályban és a szobrom, szobromban is, de most, ahogy telnek a percek, kezd úrrá lenni rajtam a pánik, és egyre csak egy dalt dúdolok, amit anno a mamám is dúdolt. Ugyanazt a dallamot, amit véresen a verandán hintázva a széken. Az altatót, amit annyira szerettem. És a legszörnyűbb benne, hogy hat, hogy tényleg ellazulok tőle, holott tudom, hogy a papám és az öcsém ezt a dallamot hallotta utoljára.
Kornélra koncentrálok, fohászkodom az isteneimhez, sőt, papához ás Benájához is, hogy vigyázzanak rá, a fiúra, aki miatt elszöktem volna, ha bátrabb vagyok. Eszembe jut ez, meg az, hogy mennyire furcsa is a világ, a sors, hogy egymásra leltünk. Akkor csak egy-két villanás volt, pillantások, álmok, pillanatnyi érzések, most pedig itt állok, imádkozom érte, a barátomért, a terro-társamért, aki miatt várom a holnapot.
A mosolyból nevetés lesz, még ha közben a könnyeim ki is csordulnak, mert jön a felismerés, tudtam, hogy meglelem az állatot, abban a pillanatban, hogy felszabadulok, felbukkan a gondolataimban, és tényleg így történik. Végigcsúszok a falon, hogy teljesen földet érjek. Egy kis darab gesztenyefát, amit az udvaron találtam, meg a papa bicskáját, és faragni kezdem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

Az érezhető feszültség a szüleim és Maxim között soha nem fajult még el annyira, mint amit én érzek most köztük és köztem. Mintha teljesen más világokból érkeztünk volna, és csak belecseppentem volna az életükbe - váratlanul. Nem akarom és nem is vagyok képes elhinni, hogy ez ennyire egyszerű a részükről. Nem ignorálhatnak, azt sem tehetik meg, mintha a félelmük nem létezne.
A felismerés villámcsapásként ér, ahogy újra meghallom anyám sikolyát és Freedom kétségbeesett nyerítését. Én is félek magamtól. Nem csak az elememtől, hogy mire lehetek képes vele, hanem magamtól is. Nem csak a földtől való félelem kerített egészen eddig hatalmába, hanem az, hogy... mi lettem. Elemi mágus. Elemi mágus vagyok. Egy olyan ember, aki képes irányítani a főelemek egyikét, amik az egyensúlyhoz kellenek.
Önmagamtól félek.
Lélegzetem szaggatott lesz, kikerekedett szemeimmel forgolódom körbe-körbe, attól függ, honnan hallom szüleim vagy éppen Maxim hangját. Mellkasomra csúsztatom kezemet, majd lépek hátra párat: sarkon fordulva tépem fel az ajtót, vágom be magam mögött és előtte megállva támaszkodom térdeimre, nehezen lélegezve, mintha lefutottam volna egy maratont.
- Rájöttem - jelentem ki Bonnie-nak, mikor végre képes vagyok felnézni rá.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Bagolyház

Egész kellemesen elcseverésznek a baglyokról és a macskákról, ha már Amadeus ajándékozási szokásai is szóba kerülnek. Időnként kap tőle kisebb madarat is, nem csak egeret vagy patkányt, és legalább nem csak a szemétben végzi mindez, hanem elhozza ide a baglyoknak, akik aztán boldogan csócsálják a zsákmányt. A vállán ücsörgő egyeddel is sokat javított a barátságukon a felajánlott finomságok áradata.
- Ó, és hogy tetszik itt? - érdeklődik. Ugyan ő is lakott bent az előkészítős évek alatt, meg most is jár be szabad hétvégéken, sok részét nem ismeri a településnek. Véleményt nem igazán tud így mondani érdemben, úgy érzi. Lehet, hogy egyszer felfedező túrát kellene szervezni az apukájával, amikor nem csak a cukrászdába mennek el meg a Boglyas térre.
- Haspókok - válaszolja kuncogva. Nemrég tanulta ezt a szót magyarul az egyik manótól, hát most örömmel használja is. Olyan furának tűnt a múltkor, elképzelése sem volt, milyen kontextusban emlegethetné, erre tessék, most itt az alkalom. Megsimogatja a baglyot közben újra, ezért is van itt, nem akarja elhanyagolni, de közben érdeklődve hallgatja Lili válaszát.
- Á, értem. Nálunk csak ahhoz ragaszkodnak, hogy mindenki tanuljon valamilyen hangszeren játszani - válaszolja igyekezve találni valami kapcsolódási pontot, maga sem érti, miért. A modern technológia annyira nem létfontosságú a családjának, a mágiát nagyobb magabiztossággal használják. Lehet, hogy komfortzóna kérdése, de igazából ő is remekül elvan enélkül.
- Ó, hát inkább Huba érezte meg rajtam. Nem volt semmi látványos megnyilvánulása, vagy legalábbis nekem nem tűnt fel. De lehet, hogy csak nem figyeltem, nem is tudom - magyarázza. Igéző, úgy talán kicsit nehezebb is észrevenni, mint ha mondjuk gyógyító lenne, de igazából ha választhatna, akkor is erre döntene, ez viszont marad az ő titka. - Neked hogy mutatkozott meg?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

Valamelyik mozdulatnál egy kicsit megvágom magam, érzem a hirtelen jött bizsergős fájdalmat, felszisszenek, de nem fájlalom, éppen csak annyit foglalkozom vele, hogy egy kicsit a számhoz érintsem és benyálazzam a sebet. Majd teszek rá gyógyfüveket, pillanatok alatt szépen összehúzzák a sebet, mintha nem is lett volna. Nem tudom, hogy Kornél mennyi ideig lesz még távol, de szeretnék minél előbb elkészülni, hogy oda tudjam neki adni a totemállatot. Elmélyülten faragok, az ujjaim már egy kicsit görcsösek, elszoktam azoktól a munkáktól, melyeket ennyire a kezemmel kell végeznem, és ehhez a kis görcshöz hozzájön az a pillanat is, amikor kivágódik az ajtó, és kirobban Kornél. Egy apró sikítás hagyja el az ajkaimat, és érzem, ahogy megint megvágom magam, de ennél is jobban érzem őt, a zaklatottságát, azt, hogy kapkodva veszi a levegőt.
Feltérdelek, és térden csúszok közelebb hozzá, aggódva pillantva rá, előrenyúlva, óvatosan megsimogatva a haját. Nem szólok hozzá, nem zavarom meg hanggal abban, hogy rendezze a gondolatait, de szeretném, ha érintés útján érzékelné, hogy itt vagyok, vártam rá, és vigyázok rá.
- Ez nagyon jó hír, Kornél!
A szemeim aggodalomból örömbe fordulnak, és ahol a tekintetünk találkozik, a csillogó szempárhoz egy biztató mosolyt is társítok. Ujjaim lejjebb siklanak, megsimítják az arcát is, de a tekintetem nem mozdul. Anyáskodó mozdulat, tudom, de ez nekem is nagyon sokat jelentett régen.
- Van kedved beszélgetni róla velem, vagy inkább Ezrával szeretnél?
Mégiscsak ő a mentoruk, ő talán bölcsebb tanácsokat tud adni neki, mint én, aki magam is még csak dolgozom azon, hogy eggyé váljak az elememmel.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Bagolyház

- Hobbi, szeretem és finom is. A szobában nem egyedül vagyok, és a többieknek nem igazán tetszik ez, meg amúgy sem szobába valóak ezek a növények - vonta meg a vállát, tudta ő azt, hogy sokan furán néznek rá emiatt, de nem érezte úgy, hogy bővebb magyarázkodásba kellene kezdenie. Ha honvágya volt, akkor egy kicsit ültetett, és máris jobban érezte magát. Tervei közt szerepelt az is, hogy egy napon majd saját farmja lesz, ahol állatokat tarthat és növényeket termeszthet, ám ezzel se szerette volna leterhelni Doriánt. Közben kapargatta a madárürüléket, meg persze gondolkodott is. Tudta jól, hogy ugyan egyidősek az eridonossal, mégis két különböző világot képviselnek. Látta a srác stílusát, ruházatát, hallotta lányoktól, hogy milyen menő, erről ő persze csak álmodozhatott. Ennek ellenére fejében ott keringtek a gondolatok, hogy most itt lenne az alkalom, hogy kérdezzen a mestertől. Kérdezett is, s meglepő mód a Jankovits srác szinte a fejében olvasott. Jake ettől egy kicsit leakadt, kellemetlenül is érezte magát, de ha már belekezdett, nem volt veszíteni valója.
- Dee, olyasmi. Mond, hogy csinálod? Mi kell hozzá? - kérdezte kíváncsian, még a takarítást is abbahagyta, annyira érdekelte ez a mágikus dolog, mert egy valamiben biztos volt, Dorián évfolyamszinten is muffmágusnak számított.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Bagolyház

- Hát akkor meg tartsd a Navine területén - közlöm vállat vonva. Ennek a gyereknek is lassabban jár az egyik fogaskerék, ha nem hiányzik teljesen. Eleve zöldségeket nevelni az iskolában, mintha nem kapna eleget a sulis kosztból vagy valami. Szememet forgatva kapargatom meg inkább a lapáttal a padlót, ahol épp vastagabban van rétegződve az egész madárürülék. Hát mégis mi a jó édes akármit esznek ezek a madarak, hogy tegnap este óta megint úgy néz ki az egész hely, mintha senki se takarított volna? Szóba hozza aztán Bellát, és gyanítom máris, hogy azért, mert tanácsot óhajt kérni csajozáshoz. Tudom ám, hogy szegény Korit hajkurászta, meglehetősen sikertelenül, de egész jó alapul szolgál néhány vicces sztorihoz. Meg Inezzel is volt valami, rémlik, de mégse sikerült egyik csajt se megfognia, ami azért valahol ciki. Nem ronda pedig, csak ritka béna szerintem. Olyan régimódian jófiús, ami nem igazán sok csajnál nyerő amúgy sem tapasztalataim szerint. Mondjuk az is biztos, hogy Pankának nem szeretnék olyan pasit kívánni, mint amilyen én vagyok, vagy legalábbis voltam Bellát megelőzően - habár kacsintgatni nem felejtettem el azóta se, de csak ésszel -, úgy csapnám le, hogy attól nyekken. A húgom szívét összetörni mégse ér. Cikizni is csak nekem szabad, testvéri szeretetből, ez van.
- Hát, először is szabadulj meg a paradicsomoktól, de legalábbis ne azzal koslass Kori után, mert közröhej tárgya vagy - javaslom olyan komolyan, mint amilyen komoly egy vakbélgyulladás lehet még. Amit a folyosón produkálni sikerült, amikor Kakasi elkapott gördeszkázni, az is félelmetesen ciki volt. Elsüllyedtem volna már a helyében. - Meg ne legyél ilyen jófiú. Az olyan, mint a mágnesnek az antipólusa, vagy mi a fene. Tudod, amikor fordítva tartod és baromira taszítja egymást a kettő. Na úgy.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Bagolyház

A tanácson elgondolkodott, és ebben is volt igazság, jó néhány büntetést megúszott volna, ha nem mászkál állandóan a paradicsomokat öntözni. Sőt, ahogy Dorián tekintetéből olvasni lehetett, úgy érezte, hogy ez a hobbija annyira mondjuk nem menő, mint a másiknak a gördeszka. S ahogy erre gondolt, úgy már a srác is kimondta, ráadásul úgy, hogy az egy kicsit rosszul is esett Jacobnak. Közröhely tárgya. Jó, gondolhatta volna, hogy ettől nem lesz annyira menő, de azért ez fáj neki, hogy emiatt csúfolták a háta mögött. Amiatt meg égett most az arca, hogy már Dorián is tudott Koriról. Vajon ki dumálhatta el, Zalán volt? Senkiben sem lehet bízni, jellemző.
- Jó…hát…ez mondjuk tényleg átgondolandó, Kori is említette, hogy nem értette, miért adtam neki zöldséget - vallotta be, s igen, ez egy jó tanuló lecke volt. Úgy tűnt, hogy a lányok nem szeretik azt, ha a képükbe csak úgy uborkát nyomnak. A következő tanácsot azonban nem tudta jól értelmezni. Egy kicsit félre is biccentette a fejét, látszott rajta, hogy megdolgoznak az agytekervényei.
- Mármint? Én ilyen vagyok, hogy érted, hogy ne legyek jó? Mit…mit csináljak? Te miben vagy rossz? - kíváncsiskodott, mert szerinte Dorián vagány volt, és a stílusa ellenére nem gondolta őt rossz embernek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Bagolyház

- Ó, hogy az a... - mordulok fel, amikor a már éppen feltakarított területre pottyant az egyik bagoly, aztán követi a másik. Ez olyan véget nem érő feladat, de komolyan, mint annak a görög csávónak, aki a követ görgette fel a helyoldalon vagy hogy is volt az. Szisziakármi. Sose figyeltem igazán a mitológia órákon, csak ez ragadt meg valamiért meg a másik csávó, aki tüzet gyújtott, aztán egy keselyű marcangolta, mert ez állítólag jó nagy hülyeség volt, mint az, hogy én a folyosón gördeszkáztam. Na, tessék, Kakasi már a görög mitológiában is ott volt. Nem csoda, hogy olyan vén az öreglány. Pár pillanatig nem is figyelek túlságosan, de azért bólogatok arra, hogy ezzel a meglátással ezek szerint Kori is egyetértett.
- Például ne rohangálj már utánuk. Feltűnően szaladsz Kori után is, csak a hülye nem látja. Ajándék meg ha a pletykák igazak, a bálra is elhívtad, meg úgy minden. Hagyd a fenébe. Ne bombázd se ajándékkal, se érdeklődéssel, mert nyilván nem is jön be neki. Amilyen fejet vágott múltkor a folyosón is, egyáltalán nincs elájulva ettől - magyarázom neki. Talán nem javaslom, hogy kezdje azzal, hogy nem keresi a lányt, miután a lelátó alatt smároltak, az már egy következő szint. Főleg, ha még azt is bevállalja az ember, hogy esetleg szembe találja magát egy kissé ideges fiútesóval.
- Legyél kicsit távolságtartó. Nem kell ordas nagy bunkónak lenni, ne vérig sértsd, de ne mássz rá, mert azt mindenki utálja. Esetleg...ööö... lássuk, kezdhetsz egy antibókkal mondjuk. Meg szerintem az érdeklődés a fontos, ha felpofoz, az is az, mert azt még át tudod forgatni. Baj akkor van, ha levegőnek néz - értekezek hangosan. Mondjuk antibókot rég használtam, szerintem ehhez már túlságosan is kiépítettem a kis technikámat, de ő még elég kezdő.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Bagolyház

Felröhögött, amikor egy Bagoly szép nagy díszt hagyott maga után, de látva Dorián pillantását, inkább el is hallgatott. Ennek ellenére azért egy kicsit viccesnek találta ezt a helyzetet, hogy bármennyit is küzdöttek a rendért, ezek a tollasok mégis mindig odapiszkítottak. - Talán meg kéne vonni tőlük az élelmet pár napra, vagy lehet valami bájitalt kéne itatni velük - gondolkodott el, nem sok jó módszert ismert ennek kapcsán. Az ablakokban végzett, így az ott felkapart trutymót a földre kaparta, majd fogta a lapátot, s azzal folytatta tovább a munkát, közben persze bőszen figyelt és hallgatta a tanácsokat.
- Öhm, antimi? - némi értetlenséggel nézett Doriánra. Jó, azt felfogta, hogy ne futkosson Kori után, meg ne adjon neki ajándékokat, tulajdonképp mióta a lány a szemébe vágta, hogy neki nem tetszik, azóta valóban inkább kerülte Kornéliát. Ezt az antibókos dolgot viszont sehová se tudta tenni, így csak találgatott.
- Úgy érted, hogy mondjuk ne dicsérjem meg, hanem őő, mondjam azt, hogy hé szia, béna a frizurád? - ezt a kérdést teljesen komolyan tette fel, hisz neki valami ilyesmi jött ki a magyarázatból.
- Engem többnyire annak néznek - sóhajtott. - Mit csináljak, hogy észre vegyen? Gördeszkázni nem tudok - utalt ezzel a mágus hobbijára. - Te például mivel szedted fel Arabellát? - ez a kérdés nagyon is foglalkoztatta, hisz tudta jól, hogy az a lány is menőnek számít itt a suliban.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Bagolyház

- Akarsz lapátolni? - kérdezem meg, amikor felröhög a derült égből érkező ajándékcsomagon. Pedig már feltakarítottam azt a részt, aztán most mehetek vissza. Kelletlenül teszem meg azt a két lépést, aztán vissza és folytatom, ahol abbahagytam.
- Azért az már állatkínzás lenne szerintem. Alapvetően bírom őket, csak utánuk takarítani szar ügy, szó szerint - válaszolom egy grimasz kíséretében megrántva a vállam. A kérdésére válaszul aztán már kész kiselőadásba kezdek, a lapátolást is abbahagyva végül, inkább megtámaszkodom a lapát nyelén kicsit. Ez fontos téma, foglalkozzunk azzal.
- Antibók. Mondjuk... ismered Agyarkát? Mi is a neve... óh, megvan, Aporka. Akinek olyan nagy szemfogai vannak, szerintem már mosolyogni se mer szegény nyitott szájjal, pedig amúgy cuki lány, na de szóval... odamész és azt mondod neki, hogy figyi, hát én nem bírom alapból az ekkora szemfogakat, de neked kifejezetten jól áll... vagy tudomisén, a zsíros hajról sose gondoltam volna, hogy szexi, de a tied meglepően jól néz ki... gyakorlatilag egy burkolt sértés is. Nem mindenkinél válik be. Agyarkánál talán inkább mégse próbáld ki, mert szegény szerintem már nagyon érzékeny a dologra, szóval ezt mérlegelni kell. Bella is ideges lenne egy ilyentől például, de... szóval ehhez a lányról is tudni kell valamit - válaszolom neki nagyon okosan, elvégre mégiscsak jártas vagyok a témában. Lassan alig van lány, akinek még nem mutattam meg közelebbről a titkos zugok valamelyikét.
- Ja, meg ha Kakasi elkap, itt végzed úgyis - állapítom meg keserű éllel, majd vállat vonok.
- Dobolok is amúgy, az is menő, de lehet a stílusodon is kéne kicsit csiszolni. Szakadt farmer, póló, laza hányavetiség, egy bőrkabát... és smúzoltam. Ő nem az, akit sértegetni akarsz. Meg lássuk... csajt akarsz vagy rovátkákat? - kérdezem meg ezt is, lehet innen kellett volna kezdeni, mert nem mindegy, hogy egy röpke hódítás-e a cél vagy egy hosszabb idejű valami. Utóbbiban mondjuk nem is vagyok én a téma tudora, ezt kénytelen vagyok belátni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

Kell pár pillanat, amíg képes feldolgozni az agyam az információt: kint vagyok. Nincsenek a múltból hangok, csak a borzongás a gerincem mentén, ami mindig van, amikor Bonnie csak a közelembe ér.
Kikerekedett szemekkel nézek rá, ahogy előttem térdelve simogatja a hajamat, majd ujjai érintik arcomat. Megszeppenve, heves szívdobogással hagyom, hogy csinálja, halványan mosolyodom el arra, hogy jó hír. Kinek mi... végül bólintok egy aprót. Valóban az. Legalábbis remélem.
Lassan nyúlok fel, elveszem arcomtól kezét, hogy szinte öntudatlanul térdeljek le én is elé és csuklóját fogva öleljem magamhoz. Sokkal jobb volt így, hogy várt valaki olyan, akiről tényleg tudom, hogy mellettem van. A kérdésre nem válaszolok, mert nem tudom rá a választ - vele megbeszélni, aki mindig pozitív és támogat, vagy elmondani Ezrának, aki reálisan látja? Kissé reszketegen engedek ki egy sóhajt, fél karral ölelem magamhoz szorosabban, miközben az előttem lévő falat bámulom kikerekedett szemekkel.
A felismerés nem jó dolog.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

Érzem, ahogy elpirulok, miközben letérdel ő is, és csak remélni tudom, hogy tényleg nem fog erre jönni senki, mert érzem a pillanat jelentősségét. Szinte a kezemben tartom, súlya húzza le a karom, de tartom, mert tartani akarom, óvni ezt a percet. Nem ellenkezek, amikor mozdul, és olyan erősen bújok és szorítom magamhoz, amennyire csak tudom, hogy érezze, jó helyen van, biztonságban, hogy itt nem bántja semmi és senki. Megharcolnék érte, védeném, és fel is áldoznám magam, ha úgy alakulna a helyzet, mert ő sokkal értékesebb ember, mint azt hiszi.
Bújok, testemmel melegítem a testét, és remélem, hogy ez eljut a lelkéig is. Szeretném, ha érezné, hogy mennyire fontos nekem, mennyire nagyon szeretném, ha jobban lenne. Szabad kezemmel a tarkóját simítom nyugtatóan, mélyen beszívom az illatát, amiben érzem azt a sok, felszabadult negatív érzést. Kesernyésebbé válik, de még mindig Kornél illata van.
- Nagyon büszke vagyok rád, ez hatalmas lépés volt, bátor vagy, Kornél, bátrabb, mint bárki, akit ismerek.
Suttogok, mert szeretném, ha tudná, hogy mit érzek, de nem szeretném megriasztani, viszont úgy érzem, hogy kell még a megerősítés, hogy ha fájdalmasan is, de helyesen cselekedett. Vissza fogja kapni önmagát, vissza a mosolyát, és újra boldog lesz, akkor is, ha most még nem hiszi.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

Nem tudom hány pillanat telik el anélkül, hogy pislognék, de mikor végre megteszem, a szemem szúr. Lehunyva tartom, mikor közelebb bújik. Elmosolyodva ölelem szorosabban, államat teszem vállára, és igyekszem mélyeket lélegezni. Már kint vagyok, és próbálok csak arra gondolni, mégis mit fogok Zalánhoz vágni, amikor legközelebb meglátom.
A latolgatásból Bonnie hangja rángat ki és így eszmélek is fel, hogy mi történik éppen. A lány nagyjából a karjaimban ül, miközben én kényelmesen elhelyezkedtem, mintha egy folyosó közepén ez lenne a legtermészetesebb dolog, amivel csak találkozhatsz. Szívem hatalmasat dobban, nagy levegőt veszek - de nem mozdulok még, hogy elengedjem. Nem csinálhatom ilyen hirtelen, az... modortalan lenne. Lassan kezdek eltávolodni, csuklóját magunk közé eresztem, ahogy kissé elpirulok és a padlót fixírozom.
- Köszönöm - szólalok meg halkan. - Igazából mindent. De majd... szóval Ezrával beszélném meg, ha nem baj - hogy adod elő másoknak ezt az egészet úgy, hogy ne nézzenek teljesen hülyének? Alsó ajkamba harapok. Legalább Bonnie büszke rám, bár egyáltalán nincs rá oka. Eddig mindent a terromágiára fogtam, homokba dugtam a fejemet, pedig én magam vagyok a probléma, nem az elem, ami bennem él. Miattam nem vagyunk képesek együtt dolgozni, amit tudtam, de valahogy ez most így... még rosszabb. Mély levegőt veszek, ahogy agyam ismét működésbe lép.
- Elmondod, hogy értetted azt, hogy fontos vagyok neked? - sandítok fel rá féloldalas mosollyal, előreesett tincseim mögül.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

Jó érzés ennyire közel lenni hozzá, jó érzés, hogy ennyire bízik bennem, és jó érzés az érintése, a bőröm bizsereg és meleggé válik, különösen a csuklómnál. Annyira jó érzés, hogy az sem zavar, hogy a szívem majdnem kiugrik a helyéről. Remélem, hogy ő nem érzi, vagy nem zavarja, ha érzi is, hogy mennyire nagyon elöntött a boldog zavarodottság.
- Nem kell megköszönnöd, barátok vagyunk, ez természetes.
Nem mintha én ne köszönnék meg dolgokat, mégis, szeretném, ha tudná, hogy legyen bármilyen rossz is a pillanat, én mellette vagyok, és rám támaszkodhat. Nem ellenkezem, hagyom azt is, hogy rossz irányba induljon, ha arra akar menni, és csak úgy, mint most, ott ülnék az ösvény szélén, hogy bármikor rám tudjon támaszkodni, ha kell. A kérdésére elmosolyodom, zavart pírral az arcomon, az orrom ráncolódik, és megrázom a fejem, mert érzem, hogy cikis helyzet lenne, és nem szeretném, ha félreértene, de aztán meg, úgy vagyok vele, hogy nem lenne szép tőlem, ha nem mondanám el. Azt mondják, hogy a dolgokat jobb, ha nem a testünkben meg a lelkünkben őrizgetjük, mert akkor jön az elmélkedés, hogy milyen lenne az élet, ha másként csináltuk volna. Nagy levegőt veszek, a tekintetem a padlóra szegezem, ujjaimra ráhúzom a pulóverem, és azt piszkálom, ahogy beszélek.
- Hát, csak olyan normális módon. Te vagy az első igazi barátom, és itt van a terromágia is, ami összeköt minket. Ezránál is érzem, amikor a közelben van, de nem úgy, ahogy nálad, nálad sokkal jobban. És... jó veled beszélgetni is, meg jó az ölelésed is, és sokszor szívesen simogatnám a hajad, meg bújnék hozzád, mint lány. Olykor álmodok, furcsákat is, és nem szeretnélek elveszíteni emiatt.
Mert tudom, hogy az ilyen gondolatok megosztása veszélyes, de kimondom, mert ki kell mondani, de, hogy ne ezen kelljen kattognia, felé nyújtom az oroszlánt.
- Bátornak látszik, de valójában szelíd. Legyőzi a félelmeit, a bátorság példaképe, meg az őszinteségé, és egyenes vagy, mindig, mikor kérdezek, őszintén felelsz. És majdnem szfinx, nem az oroszlánt adtam volna, de ma, ahogy besétáltál, úgy éreztem, hogy ő az.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

Halkan nevetek fel. Tényleg azok vagyunk. Bár nekem kissé különös, hogy tudok lányokkal is barátkozni, de Bonnie-val egyszerűnek tűnik minden - és eddig bele sem gondoltam abba, hogy lehet a terromágia miatt. Magamban hümmögve fogadom az információt, mert közben a szám gyorsabban mozdul, mint az agyam dolgozik, így már kérdezek is.
Biztató mosolyt küldök felé, végül türelmesen hallgatom. Aprókat bólintok, jelzésképpen, hogy figyelek, de egy ponton a térdeim szétcsúsznak, és lehuppanok a földre kissé elnyílt ajkakkal. Szólni nincs időm, mert folytatja és egy faragott oroszlánt nyújt felém. Akadozva veszem el tőle, mosolyogva forgatom ujjaim között, de az agyamban az előző szavai járnak csak. Simogatná a hajamat, bújna hozzám... ez most egy... érted. Szerelmi vallomás? A furcsa álmok csak megerősítenek valahogy ebben a hitben, mégsem kérdezek rá így, de valahogy a kíváncsiságomat ki kellene elégítenem, különben nem alszok napokig.
- És... - köszörülöm meg torkomat. - Szóval miket szoktál álmodni? - ha már ennyire nyílt lapokkal játszunk, akkor csináljuk rendesen és hadd tudjak meg mindent, hogy miután megdobáltam Zalánt, segítséget is kérjek tőle.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

- Tényleg ez az egyetlen dolog, amit megragadtál?
Kérdezem megrökönyödve, zavaromban elnevetve magam. Még a könnyem is kijött attól, hogy csak ez az egy dolog nyert értelmet nála, az álmaim.
- Olyanokat álmodok, amik zavarba hoznak, és amiket nem szeretek álmodni akkor, amikor fent vagyok a kastélyban.
Mégiscsak vannak szobatársaim, és nagyon furcsa érzés a vágy úgy, hogy másokat hallasz szuszogni. A testem elkezdett felnőttesebb lenni, a gondolataim, az izgalom, ami végigsöpör raktam, mind azt hivatottak jelezni, hogy többféle módon érzek és vágyok Kornélra.
- Kérlek, had ne kelljen őket részleteznem. Kérlek.
Esdeklőn pillantok rá, mert képtelen lennék ennél jobban belemenni, mert az már olyan intim lenne, hogy egészen meztelennek érezném magam itt mellette.
- Sajnálom, nem szándékos, csak úgy megtörtént.
Valójában nagyon régen kezdődött ez, de mostanra már intenzíven jelen van az életemben, és ha már ebbe belementünk, úgy érzem, hogy tudnia kell róla. Nem tudom, hogy miért, de ki kellett mondanom.
- Jobb lenne, ha most elindulnánk, nem?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

A visszakérdezésre alsó ajkamba harapok, lehajtom a fejemet. Nem a lényeget fogtam meg, tudom, de nem tudok mit kezdeni a többivel. Kori is lány, de soha nem mondott ilyeneket, és így... elég idegen a helyzet. Valamit kell mondanom, tudok róla, de fogalmam sincs mit kellene.
Azonban mikor azt kéri, ne kelljen részleteznie felkapom fejemet. Védekezően emelem magam elé kezeimet.
- Én nem... mármint, nem kell részletezned. Ne haragudj, amiért rákérdeztem, igazából nincs hozzá közöm, én csak... - te csak egy barom vagy, fiam, akinek nem esik le semmi - a szerk. - Bocsánat - pillantok ismét a padlóra. A gerincem mentén szaladgál ismét a hideg, ám ez most valahogy mintha mélyebbről jönne - és így sem tudok mit kezdeni vele.
Alsó ajkamat rágcsálva bólintok egy aprót, majd tápászkodom fel. Halvány mosollyal nyújtom neki a kezemet, hogy felsegítsem. Lazán tartva kezeinket nézek le az oroszlánra.
- Köszönöm - emelem feljebb az állatot. - Remélem a hajam nem befolyásolt - küldök felé cinkes mosolyt, lesütött pillákkal nevetek fel halkan, majd engedem el ujjait.
- Szóval... mit szólnál, ha évkezdéskor ejtenénk meg azt a sütit? Öm... - túrok tincseim közé zavartan, kicsit elpirulva. - Kiderült, hogy sok dolgom lesz a szünetben - ha az annak számít, hogy egy hetet töltök Zalánnal, majd előtte és utána is mehetek mindenhova édesanyámékkal, hogy mutogassanak az aranyvérűeknek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

- Csak egy kicsit furcsa beszélni róla, kellemetlen.
A mama és a papa sem beszélgettek róla, sőt, egyik felnőtt sem beszélgetett róla. Egyszer volt egy néni a faluba, ő elmondta, hogy hogyan lesz a kisbaba, mi az, amit érzünk, de én akkor még nem éreztem semmit, így csak száraz tananyagnak gondoltam. Aztán először láttam Kornélt, először álmodtam vele, először éreztem azt, hogy ki akarok válni. Akkor megértettem, hogy mit magyarázott, majd most itt vagyunk, évekkel később, és még jobban, még határozottabban érzem azt, amiről szó esett, és most már ő is tudja, hogy mi történik. Remélem megérti, és nem lesz nagyon mérges rám miatta.
- Talán csak egy picit. De szerintem meg fog tudni védeni téged.
Legalábbis ebben reménykedem, hogy sikerül majd azt éreznie, amit én érzek a katicámmal kapcsolatban. Elfogadva a kezét szökkenek talpra, és amikor elenged, akkor csak a kis bizsergés marad az ujjbegyeimen, ami megmosolyogtat, meg az is, amit mond, mert ezek szerint nem zavarja, hogy vannak érzéseim. Talán neki is vannak? Talán csak a szünet kell, hogy átgondolja.
- Az nagyon jó lenne, tanévkezdéskor új sütik is lesznek. Állítólag csinálnak olyat is, ami ilyen házba beosztós, megnézhetjük, hogy eléggé levitás vagy-e.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

Megértően bólogatok és mosolygok. Tényleg nem kell erről beszélnie, ha nem szeretne. Eddig bele sem gondoltam, de lehetséges, hogy rémálmai vannak, nem? Akkor viszont kéne neki segítenem valahogy, de ha nem szeretné részletezni... Merlinre mondom, sokkal nehezebb másokkal barátkozni, mint Kori és Zalán. Ők tudják mennyire kellemetlen tudok lenni bármikor, és így is állnak hozzám, de Bonnie... ő olyan ártatlan. És még elhiszi, hogy normális vagyok.
Halkan nevetek fel arra, hogy csak egy picit. Ujjaim között forgatom még párszor, majd nadrágom zsebébe csúsztatom az állatot. Ha Bonnie azt mondja megvéd, akkor reméljük tényleg így van, mert arra éppenséggel szükségem lenne a szünetben.
- Mindenki azt mondja, hogy az vagyok, úgyhogy nem aggódom - vonom meg vállaimat. - Megnézzük te elég sárga vagy-e, és kiderülne, hogy inkább Rellon. Micsoda csavar! - nevetek fel hangosan.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Bagolyház

Dorián kérdésére csak nevetve mutatta fel a kezében lévő eszközt, jelezve, hogy már sajnos rajta van az ügyön, de azért próbálta diszkréten átrendezni arcvonásait, hogy ne legyen rá pipa az eridonos srác.
- Ja igen, tényleg  - nevetett fel ismét a vicces megjegyzésen, s tovább folytatta a takarítást, de azért kíváncsian fülelt, mert nagyon is érdekelte ez a bókolási mód. - Őő, tudom, igen ismerem - bólintott, be is villant neki az arc, aztán próbálta valahogy Dorián szavait mellé képzelni, hogy milyen is lenne, ha efféle dumával próbálkozna. Kicsit furának tartotta ezt a módszert, ráncolta is a homlokát. - Tehát akkor nem mindenkinél válik be, hm. Mondjuk Korira nem tudok semmi rosszat mondani - sóhajtva csusszant ki a száján, amit inkább gondolatnak szánt.
- Ne is mond, nem tudom, hogy azt a nénit mivel lehetne lekenyerezni. Félek már akkor is, ha rám néz. És olyan rémisztő a botja - sóhajtott egyet, egy kicsit tartott is tőle, hogy a nő majd hirtelen megjelenik az ajtóban, mert hát Kakasinak szép nagy fülei voltak, s biztosan sok mindent már messziről is meghallott.
- Rová…mit? - kellett egy kicsit gondolkodnia, hogy rájöjjön, mire is gondolt Dorián, de aztán leesett neki. - Jaaaa, hát én nem akarok rovatkákat - rázta meg a fejét. - Kornéliát szeretném - mondta nagyon határozottan.
- Szóvaaal, őt mondjuk hogy szednéd fel? - kíváncsiskodott, minden infót magába akart szívni a mestertől, bár egyelőre csak a bagolybűz volt az, ami átitatta ruházatát.