Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Bagolyház

  Óvatosan lépkedett fel a bagolyház felé vezető lépcsőfokokon, hiszen már az is tele volt bagolyganéval, amiben akárki meg tud csúszni, ha nem vigyáz. Az utolsó fok majdnem kifogott rajta, de még időben meg tudott támaszkodni az ajtófélfában. Bár a kezében lévő pergamen kicsit meggyűrődött, olvashatónak tűnt, amikor még utoljára leellenőrizte azt. Mármint ha valaki el tudta olvasni Zalán macskakaparását.
Egy rövidnek nem igazán nevezhető levél volt az, amit haza akart küldeni a szüleinek. Az első napjáról ahol nem igazán találkozott még rokonlelkekkel; arról, hogyan csinált hülyét magából a prefektusai előtt, amikor fekete pofázmánnyal állt Bogi elé és amikor összeakadt Bettivel késő este a folyosókon. Arról, hogy az első repüléstan óráján lezakózott a seprűjéről és hogy egy szerencsétlen félreértés folytán kell jóslástanra járnia, ami egyáltalán nem tartozik a kedvenc tárgyai közé.
  Zalán prüszkölve sóhajtott egyet, mint a lovak. Ez a levél nem fog jobban kinézni már. Hazuni meg nem fog benne. Számított rá, hogy nem fog zökkenőmentesen indulni az első éve Bagolykövön, de azt is tudta, hogy ez idővel változni fog.
  Letette a táskáját az egyik ablakpárkányra, majd egy madzagot halászott elő a zsebéből. Lassan közelítette meg az iskolai baglyok ülőfáját, miközben azt nézte, melyik állat bírná könnyebben az utat Baranya megyéig. Majdnem az összes az uzsonnáját falatozta, a többi pedig mélyen aludt. Egy kissé tépettnek kinéző példány rekedten ráhuhogott Zalánra. A fiú a száját húzta az ötlet láttán, de mivel nem volt túl sok lehetősége, rákötötte az állat lábára a levelet.
 - Köszi - mondta a bagolynak, az meg már majdhogynem hálásan nézett vissza rá, mintha örülne, hogy kapott valami munkát. Lendületesen széttárta szárnyait és útnak indult. Az ablakon kifelé haladva máris nekirepült egyik társának, ami éppen vadászatról tért volna vissza. Valami koszos kis barna izét hordozott addig a karmai között, de az ütközés következtében elejtette azt. Egyenesen Zalán táskájára. Mindkét bagoly a padlón landolt.
 - Hékás! - kiabálta a fiú, amint észrevette, hogy a bagoly, ami most érkezett, máris talpra kászálódott és nyomban a táskáját vette célba.
Zalán szerencsére gyorsabb volt és előbb szerezte meg a válltáskáját. Az állat rendkívül dühösnek látszott. Jobb ötlet híján odafordult, hogy a még padlón heverő társán töltse ki inkább dühét.
 - Ne, mit csinálsz?! Tűnj onnan! - a fiú segíteni akart volna a baglyának is, és nem utolsó sorban a levelét is szerette volna biztonságban tudni, így jobb ötlet híján, miután gyorsan felmérte a terepet, odaszaladt az egyetlen emberhez, akit akkor látott belépni a bagolyházba - Fogd meg ezt! - hadarta neki, majd visszafutott a csetepaté helyszínéhez.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Bagolyház

  Zalán nem tudta, kit támadott le épp a kérésével, ezt később is ráért kideríteni. Sietve, de azért körültekintően közelítette meg a két állatot. Nem akarta, hogy bármelyiknek baja essen, bár ez a veszély jobban fenyegette a padlón heverő példányt. A másik éles karmaival már készült nekiugrani, amikor Zalán kettejük közé tartotta a karját egyfajta védfalként. Próbálkozása sikeres volt, de nem fájdalommentes. Az  karom nem csak a rágcsálókon tud nagy sebet ejteni.
  A fiú felszisszent és megütközve nézett az őt megsebesítő bagolyra.
 - Fejezd be, már rég találhattál volna magadnak másik vacsorát! Nem engedem, hogy bántsd, szóval fölösleges próbálkozni.
  A bagoly levágott egy pofát és sértődötten szállt a földre. Zalán megesküdött volna rá, hogy a madár értette, amit mondott. Még párszor pattogva próbált áldozata közelébe férkőzni, de hamar rájött, hogy nincs sok értelme. Végül zsákmány híján felröppent a párkányra, onnan pedig ki a szabadba. A fiú megint fújtatott egyet. Amikor már biztos volt abban, hogy lenyugodtak a kedélyek, a saját baglyát kezdte el vizsgálni. Annak már érdekes mód nyitva voltak a szemei, Zalánt vizslatta velük.
 - Nem tudom, hogy elájultál, vagy csak halottnak tettetted magad - kezeivel fellapátolta az állatot eközben a földről - de legalább jól vagy - márha a tépett pofázmányát jónak lehetett nevezni.
 Amikor megbizonyosodott arról, hogy a madár él és virul, felnézett a lányra, akire rábízta a cuccát... és azt a bizonyos vacsorát, amiről azt hitte először, hogy kiesett az ablakon. A lány hozzá képest egészen alacsony volt, szemeiben ijedtség tükröződött. Ismerte őt látásból. Egy évfolyamba jártak.
 - Én... - kezdte óvatosan. Próbálta megválogatni a szavait - Sajnálom. Nem akartam a frászt hozni rád.
 Zalán felállt, még mindig a kezében tartva a baglyot. Fel sem fogta még, hogy a bal karja vérzik. Talán az adrenalintól. Mindenesetre nem mutathatott túl bíztató látványt, de remélte, hogy a kedvessége enyhítő körülmény lesz és a lány nem menekül le futva a lépcsőn a látottak alapján.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Bagolyház

  Kicsit megkönnyebbült a lány válasza hallatán, de nem bízta el teljesen magát. Óvatosan elvette a táskáját, hogy ne tegyen hirtelen mozdulatot, amivel parába hozná a másik kezében lévő jószágot. A patkány ugyanis árgus szemekkel meredt rá, majd a kezében lévő bagolyra. Az orra remegett és még mindig látszott, hogy zihál szerencsétlen, úgy vert a szíve.
 - Köszönöm - gyorsan a vállára kapta a táskáját. - Ramóna, ugye? - nem volt túl jó az arcmemóriája, de megpróbált tippelni. Már az első pár napban kiszúrta a hozzá hasonló csendesebbik diáktársait. A különbség annyi volt köztük, hogy Zalán azért nem beszélt sokat, mert minden erejét abba forgatta bele, hogy ne aludjon el tanítási időben. Túl sokáig van fent éjszaka. - Emlékszem rád gyógynövénytanról... - mondandóját kénytelen volt félbehagyni, mert észrevette, hogy mit akar mondani a lány.
 - Hoppá. Észre sem vettem. - a seb nem tűnt túl mélynek, cserébe egész hosszan végigszántotta a bal alkarját. Semmi, ami ne gyógyulna be maradéktalanul egy-két hét alatt - Nem olyan vészes, mint amilyennek látszik - ítélte meg végül.
 A bagoly nyugtalan fészkelődéssel kezdte jelezni, hogy bár jó volt, hogy fetrenghetett kicsit, szívesen indulna útnak ő is.
 - Hát, ha ennyire menni akarsz... én nem tartalak vissza. - Odalépett hát az ablakhoz és megbizonyosodott arról, hogy a levél még mindig jól van-e rögzítve a lábához. Engedte, hogy a madár kirepüljön a karjából.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Bagolyház

  Sikerült elkapnia halovány, de őszintének tűnő mosolyát Ramónának. Most már biztos volt benne, hogy ez a neve. Felbátorodván  a jó tippen, és hogy nem sikerült egyből elijesztenie sem a lányt, sem a kisállatot, egy vigyor kíséretében vette el a neki felajánlott zsebkendőt. Amint szabaddá vált mindkét keze, oda is nyomta a seb leginkább vérző részéhez. Talán elég lesz, hogy ne legyen minden tiszta folt, amíg oda nem talál az egyik mosdóba, hogy lemossa.
 Zalán is észrevette, hogy Ramóna miért helyezkedik ismételten. Nem épp a legjobb hely ez egy patkánynak. Igazából neki nem volt különösebb érdeke, hogy a kis rágcsáló élve megússza, de látván, hogy a navinés lány mennyire próbálja védeni, nem fordulhatott csak úgy el. Zalán szétnyitotta a táskáját és felmutatta a másiknak.
 - Hé, esetleg megpróbálhatjuk, hogy tetszik-e neki ebben, amíg nem találunk egy jobb helyet. Persze, ha magadnál akarod tartani, az is oké. Ahogy elnézem egészen nyugis a kezedben. - Azért tett egy lépést Ramóna felé, hogyha kell, akkor felfogja a következő bagolyzáport is. Nem tudta elképzelni, hogy egy ilyen félénknek tűnő lány mégis hogyan reagálna, ha egy madár megpróbálná kikapni a kezéből a féltve őrzött állatot.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Bagolyház

  - Oké, rendben - sóhajtott beleegyezően. Nem igazán érdekelte a táskája sorsa, amennyiszer már kiborított benne minden hülyeséget, ahányszor letette már valami koszba... Úgy nézett ki az a táska, mintha valamelyik rokonától örökölte volna, pedig még újonnan lett véve az iskola miatt. De ha Ramóna magánál akarta tartani a patkányt, akkor legyen, elfogadja. Viszont kissé aggasztónak találta, hogy amíg az a rágcsáló látható lesz, addig a baglyok sem fognak nyugton maradni.
 Nem volt semmi rossz szándék a lány felé tett lépésében, épp ellenkezőleg. Viszont azt is látta, hogy Ramónát ez nem érdekli, ugyanúgy tartotta a kezdetben felállított távolságot. Zalán értetlenül állt a dolog előtt. El nem tudta képzelni, mi volt félénk természetének a forrása. Éppen ezért ennél kreatívabbnak kellett lennie, ha biztonságban akarta tudni mindhármukat. A fiú gondolt egyet és inkább elővette a varázspálcáját. Végtére is varázsló volt. Ha kell, ezzel meg tudja védeni magukat anélkül, hogy a lányt elijesztené. Legalábbis remélte.
 - Na és mit szeretnél csinálni vele? - kérdezte végül. - Megeteted? Elrejted? Vagy elengeded? Ma lehet megmenekült, de holnap megint elkaphatják. - Nem akart túl rideg lenni, de naivnak sem tartotta magát, hogy azt higgye, hosszú életút vár arra a rágcsálóra Bagolykő környékén.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Bagolyház

  Üresen meredt maga elé egy darabig, amíg végiggondolta Ramóna okfejtését az állatvilágról és a természet rendjéről. Talált benne igazságot, de az nem nyugtatta meg őt különösebben. Persze, ez egyfajta körforgás, de nem volt kellemes belegondolni, hogy az erőfeszítés, amit az adott pillanatban tesz valaki egy másik lényért, hiábavaló, mert a következő pillanatban úgy lenne a helyes, ha inkább a sorsára hagyjuk.
 - Akkor... kivisszük őt? - kérdezte, amikor látta, hogy a másik elindult. Tétován lépett egyet, mert még mindig nem tudta eldönteni, mikor lépi át Ramónának azt az érdekesen meghúzott komfortzóna vonalát. - Hé, várj meg! - Futva eredt utána, amikor a lány már lefele tartott a lépcsőn. Ha már az ő okán került a lányhoz az állat, segíteni akart neki megtalálni a tökéletes helyet, ahol a legjobb esélyekkel indulhat útnak a vadonban.
 Nem volt biztos abban, hogy a lány pozitívan viseli a társaságát, de arra már rájött, hogy a hirtelen mozdulatok, a zajok és a túlzott kíváncsiság rossz taktika vele szemben. Próbált lefele menet nem túl sokat beszélni, csak arra kérdezett rá, hogy neki van-e háziállata. Viszont sokkal kényelmesebbnek találta valamiért, ha csend volt közöttük. Sosem érzett még ilyet, idáig kizárólag a kínos csend fogalma létezett neki más ember mellett. Biztosan azért, mert lerítt Ramónáról, hogy ő ilyenkor érzi jól magát.
 A patkánymentő akció után udvariasan igyekezett megköszönni a lány segítségét. Hogy vigyázott a holmijára, na meg a zsebkendőt is. Megjegyezte magában, hogy ha Ramóna nem tartja őt púpnak a hátán, szívesen lógna még vele, csak kicsit nyugodtabb körülmények között. Ezt követően eldöntötte, hogy nem fog sokat szöszölni a sebével, inkább felbaktat a gyengélkedőre, ott pillanatok alatt el tudják neki tűntetni az ilyesmit.
 Visszaúton az iskola felé már azon gondolkodott, hogy túl korán küldte el azt a levelet. Igazán beleírhatta volna még, hogyan lett futólag barátja a bagoly, a patkány és az unikornis.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

Október utolsó estéjének vacsorája különösen jó hangulatban telt a diákok körében. Talán mert kétszer annyi desszertből tudtak válogatni, vagy mert lépten-nyomon hangulatos töklámpások tárultak a szem elé, vagy csak simán vasárnap volt, rengeteg okuk volt örülni. Mégis, akiről bármelyik levitás bátran elmondaná, hogy a jókedvéről ismert, az most csendbe burkolózva ült az asztal végében, egyedül. Zalánt többen is hívták beszélgetni, még az Eridon asztalától is integettek felé, de míg egyik felét udvariasan, de elutasította, addig a másik feléről még csak tudomást sem vett.
 Autumn-ot kereste egy darabig tekintetével, de nem találta. Hát persze. Hétvégén nem valószínű, hogy bejár. Talán most is dolgozik. Aztán Ramira esett pillantása. Nem mintha sok újdonságot látna. Háttal ült neki, hozzá hasonlóan egyedül. A különbség az volt, hogy ő mindig így tett. Zalánra nem volt jellemző.
 Már többeknek is feltűnt a jelenség, érezte magán az értetlen, kutakodó szempárok kereszttüzét. Nem volt túl kellemes. Amikor már nem bírta tovább, fogott egy szalvétát, felnyalábolt egy nagy maréknyi kondéros kekszet még, majd elindult a nagyterem kijárata felé. Az ajtóban két eridonos folytatott egy beszélgetést olyan beleéléssel, amit ő csak akkor vesz észre magán, ha a kviddicsről kezd el magyarázni. Nem figyelt arra, mit beszélnek, csupán egy-két név hangzott el. Csak akkor ismerte fel a logikát bennük, amikor már félúton járt a szfinx portréja felé: prefektusok nevei voltak.
 Nem tudta, hogy a sors fintora volt-e, de neki is az első ötlete az volt, hogy fel kéne keresnie Bettit vagy Zentét, ugyanis a Szfinx hiányzott a helyéről. Az ő Szfinxük. Sosem hagyná ki a lehetőséget, hogy találós kérdésekkel gyötörje a diákokat, mivégre nincs itt akkor? Értetlenül nyújtogatta a nyakát, de a folyosón más festmény nemigen volt. Elindult, hátha a következő folyosón több szerencséje lesz. Csak meg kell találnia a Szfinxet és kérni, hogy menjen vissza a helyére. Egyszerűnek tűnt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

Sok portré csak üresen állt a helyén. Mi a fene van már ezekkel? Nemhogy a Szfinx nincs meg, de még segítséget sem kérhet egyik festménytől sem. Egy félig nyitott ajtó mellett sietett el, de vissza is lépett, amikor fura hangokra lett figyelmes. Tényleg a nevét hallotta, vagy...?
 Összevont szemöldökkel pislantott be az ajtórésen, de odabent vaksötét volt. Amikor tovább akart menni, megint valamiféle suttogást hallott a szobából. Libabőrös lett hirtelen és hazudott volna, ha azt állította volna, nem riadt meg a jelenségtől. De a kíváncsiság erősebbnek bizonyult a pillanatnyi félelemnél, így nagyobbra tárta az ajtót és belépett a helyiségbe.
 Bár nem volt sok fény a folyosón sem, szoknia kellett szemének a homályt. Értetlenül fordult körbe, de úgy érezte, nincs más rajta kívül odabent. Éppen ezért kiáltotta el magát, amikor az ajtóban egy körvonalat vélt felfedezni.
 - Szent griffgané, Kornél! - mondta még mindig a kelleténél hangosabban, de legalább a pánik tovaszállt, amikor a tónust nagy nehezen sikerült összepárosítania barátjával. Megkérdezte volna, hogy mégis mit keres itt, de jobban lefoglalta a szobában végbemenő változás. Mintha világosabb lett volna. Már látta a másik vonásait is. Eközben Kornél meghozta neki a választ, amiért pár perccel ezelőtt nekiindult a folyosón.
 - A Rellonban? - kérdezte kissé vontatottan, mert most minden új információt nehezére esett befogadni. Már a meglévőket is kezdte elfelejteni. Hát tényleg, Halloween van. Az, Halloween...
 - Ezzel azt hiszem, nem vagy egyedül - vallotta be végül egy halvány mosoly kíséretében. Még azért zavarban volt rendesen. - Megijesztettél. Amikor a nevem mondtad. Már azt hittem, hogy... mindegy is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

Amennyire megörült Kornélnak, annyira hervadt le a mosoly az arcáról, amikor körbenézett ő is a szobán.
 - Nagyon vicces vagy - mondta szárazon, tekintete ellaposodott. Nyilván ő szólongatta. Ki más lett volna? Talán elkapta őt is a halloweeni láz. Mint ahogy mindenki mást a kastélyban. Szerencsére már nem tudta újra úgy megijeszteni. Legalábbis abban a pillanatban ezt gondolta. A szoba is sokkal barátságosabbnak tűnt, most hogy már világos volt... De mitől lett ennyire világos?
 Lebámult Kornél kezére. Nem látta nála a pálcáját. Villanykapcsoló sem volt mellette, bár olyasmivel amúgy is kevéssel találkozott a kastélyban. Szólásra nyílt a szája, hogy megjegyezze észrevételét, meg említette volna, hogy most nem annyira vevő az ilyen viccekre, de megint változott a szoba hangulata. Zalán gyomra görcsbe rándult tőle.
 Ismét homály borult rájuk. Távoli nevetés hallatszott, amitől a fiú karja libabőrös lett. Most már biztos volt abban, hogy ezt nem Kornél csinálta vele. Női hang volt. Kicsit talán ismerős is, ami azt illeti.
 - Zalán! - úgy visszhangzott a neve, mintha egy üresen kongó tanteremben álltak volna, de amikor még látott, megesküdött volna rá, hogy ez a szoba annál sokkal kisebb. Kornél irányába lesett kérdőn, mert nagyon remélte, hogy ő segít ezt neki megmagyarázni.
 - Te tudod, hogy hol vagyunk most? - kérdezte óvatosan.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

  - Én semmit... - kezdte volna, de újabb zaj csatlakozott az előbbiekhez. Inkább dallam. Nem éppen mostani. Mintha régi lemezjátszóról szólt volna. Egyszerre volt vészjósló, de nosztalgikus is, mintha...
 - Lumos - mondta végül, miután előhalászta övéről a pálcáját. Frusztrálta, hogy egyre több érzékszervével járatták a bolondját s ez ha kicsit is, de segített nekik. Már amennyire a platánpálca engedte. Remegő, kicsit sem stabil fény tört elő a hegyéből.
 Már elhitte, amit Kornél mondott s most inkább azt kívánta, bárcsak fordítva lenne. Még barátja viccei is jobbak lennének annál, mint hogy egy ismeretlen dolog rémítse őket halálra.
 A zene mellett játékos nevetés csendült. Gyerekeké. Zalán szemei tágra nyíltak a felismeréstől és bár egyszerre örült, hogy ez nem valami rossz halloweeni tréfa, értetlenül állt a jelenség előtt. Most képzelődik vajon? Nem lehet, hiszen Kornél is hallotta az előbb.
 - Ez... - motyogta, miközben lassan körbejárta a helyiséget a pálca fénye mellett. Orrába különös illatkavalkád kúszott. Régi, lakkozott fa. Levendula. Alma és csalántea. - Ez a nagyszüleim háza. Mármint olyan, mint az ő házuk.
 Amikor felfogta, hogy nagy valószínűséggel orbitális ostobaság hagyta el a száját, szégyenlősen elfordította a fejét Kornéltól és további bizonyítékokat kezdett keresni ahhoz, hogy alátámassza az elméletét. A szoba berendezése nem épp úgy nézett ki, mint az általa említett hely, de... A zajok és az illatok. Ezek mind onnan voltak ismerősek neki.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

- Nem, nincsenek lovaik. - vallotta be. Váratlanul is érte az ismeretlen inger. - De nektek vannak - mutatott rá hirtelenjében. Kezdett egy elmélet körvonalazódni a fejében. Hangosan ötletelni kezdett. - Talán ide jöhetnek azok, akiknek honvágyuk van. Ez a szoba sajátossága.
 Ahogy Zalán aggodalma halványulni kezdett, ismét világosabb lett a helyiségben.
 - Vagyis nem tudom, neked mennyire van honvágyad - tette hozzá kisvártatva. A maga részéről ezt elég valószínűnek tartotta. Hiszen egész nap más sem járt a fejében, csak az otthona, de tudta, hogy Kornélnak ennél kicsit összetettebb a képlet.
 - Igen, az. Tényleg otthonos - válaszolt egy halovány mosoly kíséretében. Felfogta, hogy nincs mit szégyelnie, barátja nemhogy nevetségesnek hívta volna, hanem egyenesen érdekelte a jelenség, ami annyi emlékhez fűzte őt. - Most már egyre kevesebbszer szoktunk menni. Nagyapa elég elfoglalt még mindig a seprűműhellyel, szóval nincs sok ideje velünk foglalkozni. Meg aztán én is itt vagyok már, ugye. Ritkábban jutok haza.
 Hátrébb lépett párat, amikor megütközött egy ülőalkalmatosságban. Most, hogy már biztossá vált, hogy senki nem akarja a bolondját járatni velük és nincs okuk menekülni, óvatosan leült. Végtére is egy helyet keresett, ahol magában lehet. Hát most megtalálta.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

Egyetértően bólintott. Kétség sem fér hozzá, hogy rájöttek a szoba egzaht különlegességére. Biztonság érzése telepedett rá, ennek fényében már több értelmét látta eloltani a pálcáját.
 Hitetlenkedve, ugyanakkor mosolyogva csóválta a nevét Kornél lovának neve hallatán. Egyszer muszáj lesz rákérdeznie, honnan jött neki az ötlet.
 - Igen, bár egyelőre nem sokmindenben tudok. Rengeteg ráolvasást kell csinálni egy seprűnél, meg egy rakat bűbájt használni, amihez én nem értek. De amikor nagyapa rájött, hogy apámat nem tudja bevenni a bizniszbe, eléggé teperni kezdett azért, hogy minél többet legyek ott. - Megállt egy kicsit, hogy mentálisan egy objektívebb szemszögből tekintsen a témára. Talán Kornél félreérthette a csendjét, mert magyarázkodni kezdett. Zalán ennek hallatán hevesen rázni kezdte a fejét és tiltakozásra nyíltak ajkai.
 - Azt hiszed, nem fogok tudni elég időt tölteni velük? Hidd el, még sok is lesz az a pár nap. Anyáék sem bánják... Mondjuk anya lehet azért, mert nem tudja, hogy repülnek a lovaitok, de én tényleg szívesen mennék. - Kényelmesebben helyezkedett el a párnák között, úgy folytatta. - Mellesleg nincs sok kedvem a műhelyben lenni. Nem mertem még elmondani papámnak, de ez a része nem érdekel annyira, mint maga a repülés. Tudod, neki a munka a mindene. Főleg, amióta a mamám...
 Gombócot érzett a torkában, mert ezt így sosem mondta még ki. Ami azt illeti, még nem is beszélt róla.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

A szoba fénye néha-néha megremegett. Nem tudta, hogy azért, mert a nagyanyjára gondolt vagy mert Kornél fejében kavarogtak éppen olyan gondolatok. Talán utóbbi, mert egészen más illatok kerültek előtérbe a szobában. Furcsának találta először, hogy ennyi negatívum jut eszükbe, de jobban végiggondolva ez egy egészen hétköznapi jelenség. Sokszor kavarog az ember fejében sötét képzelet, csak máskor ez nem észrevehető a külvilágon. Kizárólag rajtunk, ha nincs elég önuralmunk.
 - Nem, nem igazán izgat. Nekem sem sikerül elképzelni - rázta a fejét egy szégyenlős mosollyal párosítva. Közben elővette a zsebéből azt a nagy maréknyi kondéros kekszet, amit még vacsoránál csomagolt el magának, és letette maguk közé, hogy barátja is vehessen belőle, ha akar.
 - Figyelj, ha van egy mugli szülőd, aki szíve szerint minden mágikus sporttól eltiltana, mert azt vallja, hogy túl veszélyes, te sem lennél teljesen őszinte vele ilyenkor. Múltkor vett nekem egy kerékpárt. Érted? Egy mugli kerékpárt. Kicsit nehéz megértetni vele, hogy ez a része az életemnek nem egy kinevelhető hóbort.
 Kornél végső konklúzióját hallva megkönnyebbült. Sosem kellett neki sokat magyarázkodnia. És ezt igencsak értékelte barátjban.
 - Nos. Azt a saját szemével is látnia kell, hogy te ahhoz nem vagy elég rámenős. Meg ahogy észrevettem, mintha gerinced is lenne. - szúrta oda viccelődve és próbálta figyelmen kívül hagyni a már csak messzi távolból hallatszó gyerekkacagást. Volt egy tippje, hogy ez ő és Szofi lehettek még nagyon régen.
 - A testvérednek is ugyanilyen pályát képzelt el? - kérdezte végül kíváncsian.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

- Tudom. Amikor apához ment, beleegyezett, hogy a mugli életét hátrahagyja, mert hát... kockázatos volt. De nem minden részét akarja elfogadni a világunknak. - ecsetelte a kezében lévő sütire meredve.
 - Igen, az a tekerős cucc a kerékpár. Most ott rozsdásodik a hátsó kerti sufniban. A mugli gördeszkát már próbáltam, azt mondjuk élveztem is.
 Elgondolkodva hallgatta Kornélt, ahogy a családi örökségről beszél. Képtelenség lett volna nem párhuzamot feltételezni kettejük szituációja között. Éppen ezért volt olyan nehéz megmondani, hogy vajon melyik lépés lenne jó kettejük jövőjében. Ő kifejezetten örült volna, ha az apja nyomdokaiba léphetne, míg Kornél... nos igen.
 - Ez abszurd! - bukott ki belőle az értetlenkedő felelet. - Miért téged terhelnének minden ilyen bugyutasággal, amikor van egy idősebb testvéred? - Persze, sokmindennel szokta fárasztani őt a családja, de azt már nagyon jól megtanulta, hogy ez azért van, mert ő volt a legidősebb a Hollósik újabb generációjában. Szofival sokkal elnézőbbek voltak, Fannival meg pláne. Nem is nagyon voltak a szülőknek elvárásaik feléjük, csak hogy tudjanak viselkedni és ne zavarják a felnőtteket a dolgukban.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

- Ez nem igazán fair veled szemben - vallotta be, majd a sütibe harapott és elcsendesedett. Persze, panaszkodott ő arról, hogy a nagyapja tovább szeretné ruházni rá a családi örökséget, de... ez azért sokkal komolyabbnak hangzott. Lehet, hogy köze van az aranyvérnek hozzá? Őt talán azért nem piszkálták ennyit, mert neki nem folyik arany az ereiben. Bár sosem éreztették vele, hogy ez valaha gond lenne, így nem is folytatta a gondolatmenetet. Buta ötlet volt.
 - De azt a bátyádnak is észre kéne vennie, hogy ez neked nem tetszik. Azt hittem, hogy jóban vagytok. Én nem éppen bátorságnak nevezném azt, hogy elmenekül a kötelességei elől, hogyha ezzel a te nyakadba akaszt plusz terhet. Miféle testvér az olyan?
 Hirtelen lekapta a tekintetét Kornélról, mert az utolsó mondatát nagyon tapintatlannak érezte. Mégis kicsúszott a száját valahogy.
 - Bocsánat - tette hozzá halkan.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

- Egy minisztériumi poszt mégsem egy trón - jegyezte meg száját elhúzva. Hosszú szünetet tartott, mielőtt újra megszólalt volna. - Egyikőtöket sem kéne ilyesmire kötelezni, ami azt illeti. És... akkor mi a terv? - kérdezte óvatosan. A szoba változásai már nem jelentettek akkora ingert számára, talán azért, mert most nem az ő érzései voltak előtérben.
 - Talán ha mindketten sikereket produkáltok abban, amit szerettek, meg tudnátok győzni a szüleiteket. Márpedig úgy tudom, hogy egyikőtöknek az gyerekjáték. - cinkos félmosolyt küldött barátja felé, hátha ezzel kicsit pozitívabb mederbe tudja terelni a beszélgetést.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

Lehet pont azért, mert nem az ő érzései voltak a szoba palettáján érzékelhetőek, egy idő után képtelenség volt figyelmen kívül hagyni, hogy valami nem oké Kornéllal. Nem kellett volna ennyire belemásznia a témába. Most már bánja. Az ujjai között forgatta esetlenül a következő sütit, nem tudta hirtelen, mitévő legyen.
 - Oké - bólintott szinte azonnal egyetértően, amint barátja terelni próbálta a témát. Amit Kornél választott, az előzőek fényében nem kellett volna hogy váratlanul érje, mégis nehezen sikerült elkezdenie beszélni.
 - Persze. Talán arról, amit te is hallhattál az előbb. Mamám nagyon ügyes volt a védőbűbájokkal. És nem csak a muglik ellen használta, hanem valahányszor el akart dugni előlünk valamit. Szülinapi ajándékokat vagy a desszerteket, amiket vacsorára tartogatott, ilyesmit. Az unokatestvérem egyszer elhitette velem, hogy a Magpies egyik hajtójának, Alasdair Maddocknak az aláírásával van elrejtve egy kvaff valahol a házban. - mosolyogva emlékezett vissza, milyen nevetségesen lelkes lett a feltételezéstől.
 - De sehogy nem találtam meg, szóval Szofi azt tanácsolta, hogy vegyük kölcsön a nagyi pálcáját. Már akkor rá kellett volna jönnöm, hogy nem volt semmiféle labda, csak ki akarta próbálni a pálcával, hogy az általa költött vers mennyire működik bűbájként. A mama nagyon ki volt akadva, amikor meglátta - újra felcsendült a távoli gyerekkacagás és az éles női hang, ami Zalán után szólt. - Utána szaladtak velem a gyógyítóhoz, mert megállás nélkül nőttek elöl a metszőfogaim. De szokás szerint én vittem el a balhét. Mily meglepő... Sok ilyen jó emlék van. Bár az utóbbi évekből egyre kevesebb. A legutolsó az.. hát az nem éppen volt kellemesnek mondható. Nem voltam túl kedves vele. Most meg már hiába akarnék az lenni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

- Persze, tudom én - motyogta s ő is észrevette magán, hogy amint kényessé vált a téma, kerülni kezdte Kornél pillantását. A vállára tett kéz azonban megnyugtatta, mert ezt annak vette, hogy barátja nem bánja, hogy nem sikerült annyira vidámra a nosztalgia, mint amennyire szerették volna. - Csak még egészen új. És így kicsit fura ez így halottak napja környkéném. Apáék majd visznek neki virágot. De én nem tudom, mit csináljak.
 Megállt egy kicsit, hogy mély levegőt vehessen. Az otthoni illatokat újra érezni kezdte, azok segítettek valamennyit.
 - Mielőtt eljöttem Bagolykőre, náluk töltöttem pár napot. De valami nagyon nem volt rendben nagyszüleim között. Minden kis lényegtelen dolgon összevesztek. Minden volt az a néhány nap, csak nem kikapcsolódás. És úgy látszott, hogy mindig mamám kezdte. Még akkor is, amikor ott voltam velük a szobában. Egy idő után én is dühös lettem miatta. Mindenfélét a fejéhez vágtam, hogy... miért nem képes felnőttként viselkedni, meg hogy nem akarom látni, ha folyton ilyen, és hogy... szóval inkább visszamentem anyáékhoz. Utána meg jöttem suliba. Innen küldtem neki egy levelet, amiben bocsánatot kérek tőle, de azt már nem tudta elolvasni.
 Hagyta, hogy a szavak leülepedjenek. Hátradőlt a kanapén és a légzését figyelte. Felkavaró volt ezt így kimondani, de közben valamitől könnyebb is lett a lelke. Legalábbis sokkal könnyebb, mintha továbbra is ott maradt volna a nagyterem hangzavarában a zsibongó, gondtalan diákok gyűrűjében.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

  - Nem, már mondtam nekik, hogy kihagyom. Meg kedves tőled is, de jobban örülnék, ha az első pécsi utad hozzánk kicsit derűsebb okból történne. - Alig láthatóan bólogatott, de ezzel inkább magát próbálta győzködni, mint barátját. Most már úgyis mindegy, nem? Már csak a saját lelkiismeretén tud könnyíteni és nem volt biztos abban, hogy segítene, ha elmenne holnap ahhoz a sírhoz.
 - Annyira váratlan volt, én bele sem gondoltam, hogy... Nem volt beteg, vagy... - nem volt képes folytatni, mert eljutott egy pontra, ahol minden erejét abba kell fektetnie, hogy ne szökjenek könnyek a szemébe. Egyszerűen nem szabad. Kornél előtt sem.
 Ismét sóhaj. Eső zaja csendült fel és nedves avar illata terjengett a szobában. Máskor imádta ezt, mert a hely mégiscsak kedves volt neki. Most keserédesnek tűnt az érzés.
 Bólintott még egyet a másik szavaira. Tudta, hogy nem haragudna rá. De azért jólesett, hogy valaki ezt fennhangon közölte vele.
 - Oké. Azt hiszem, hogy ez kicsit így - a levegőben köröztek ujjai, mert képtelen volt rendesen magyarázni. Arra gondolt, hogy most már kicsit sok az az inger, amit a szoba kreált neki. - Megnézzük, hogy vissza tudunk-e menni már a klubhelyiségbe? Vagy megvárjuk, hogy kijöjjön valaki? Ez így elég volt most.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

Még úgy is felkészületlenül érte, hogy Kornél közelebb került hozzá, miután már egyszer hozzá értek. Megköszönte volna a kedves szavakat és a vigasztalást, de most képtelen volt többet mondani. Csak ült ott, a fiú kezével a vállán és meredt még egy darabig maga elé. Igen. Ennyi határozottan elég volt neki.
 Egy vállrándítással jelezte, hogy ő sem tudja, hogyan tervezték mindezt a rellonosok, csak abban volt biztos, hogy ma este igazán örült volna, ha messze lehetne a többiektől. Felállt ő is, körbenézett még utoljára a szobában, majd elindultak vissza a Levita felé. Próbálta memorizálni a visszautat. Most talán sok volt ez így egyszerre, de vissza akart térni később is arra a helyre.
 Karját összefonta maga előtt, amikor meglátta, hogy kisebb tömeg torlódott fel azóta a Szfinx portréjánál. Kicsit távolabb álltak meg tőlük, úgy várakoztak, bár egy idő után bűntudat ébredt Zalánban, amiért Kornélnak is ott kellett áldogálni vele, fájó lábbal. Szerencséjük volt, mert valaki éppen távozni készült a körletükből, így a bejárat jelszó nélkül is megnyílt előttük. Még szerencse. Nem akart ő már sehova sem menni ezen az estén.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

Rengeteg kutatómunka. És az eredmény: a nagy büdös semmi. Semmilyen történetet nem talált a múltban, ami azt ecsetelné, hogyan lehet TÉNYLEG elemezni egy látomást. Az elején álmoskönyveket túrt fel. De ez nem álom volt, nem elég elvont. A folyóiratok egésze szemét számba ment, de... Kornéllal így is jutottak valamire. És tudta, hogy Rue történetesen konyított valamicskét a látomásokhoz, így ha ő valamit képtelen lesz kibogozni, mert elsodorja őt az élmény, Autumn talán képes lesz jobban megérteni.
 - Jártál már itt? - kérdezte kíváncsian a lányt, még mielőtt benyitott volna a szobába. - Csak hogy elmagyarázzam és ne érjen meglepetésként. Amikor megtaláltam, a frászt hozta rám a hely.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

- Ez... láttat veled dolgokat. Hallat veled abból kiindulva, amit érzel. Ami érezni akarsz. Nekem emlékeket elevenített fel a nagyanyámról. Kornélnak az abraxánjairól. Az elején fura volt, de egészen gyorsan hozzá lehet szokni, amikor már tudod, mit csinál és miért. - Megerősítést várt pillantásával, ahogy óvatosan benyitott. Üres volt szerencsére. - Segíteni akartál megfejteni az álmot. Olyasmit észrevenni, ami felett talán elsiklottam... amire eléggé nagy esély van. - ecsetelte, ahogy odalépett az egyik kanapéhoz.
 - Szóval? A válasz az lesz, hogy "Zalán, nem tudom, honnan hortál össze ennyi hülyeséget", vaaaaagy "Zalán, kivételesen van egy épkézláb ötleted, próbáljuk meg"? - Látszott rajta, hogy feszeng, másképp nem venné ennyire félvállról a dolgot. De közben felsejlett valami abból a gyermeki  szórakozottságból, amit a látomások egy ideje kiöltek belőle.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

Önkéntelen volt a lelkes mosoly, ami szétterült az arcán, hallva a beleegyezést és kész volt tovább győzködni a lányt.
 - Csak gyere és megmutatom. Érteni fogod. - ledőlt a hatalmas kanapé egyik sarkába és lehunyta a szemét. Bár azért egy pillanatra fél szemét kinyitotta, hogy megbizonyosodjon arról, Rue szkepticizmusa nem üldözte-e el őt máris a teremből.
 Kisvártatva zajok csendültek a szobában és annak ellenére, hogy beltérben voltak, fák lombjai zörrentek. Az addigi porlepte levegőt felváltotta az erdőszéli hűvös fuvallat. A fények meleg színbe öltöztek. Nevetés szállt keresztül a helyiségen és egy gunyoros replika Zalán hangján anélkül, hogy neki ki kellett volna nyitnia a száját.
 - Csak mellépattant. Simán túlrepült volna a tiednél.
 Aztán egy csilingelő kislány hangja is becsatlakozott.
 - Láttam, hogy Szofi csalt.
 - Nézz oda, amikor már ő véd be engem, az jelent valamit. Visszavágót...
 - Az erősebb gondolatok és érzelmek dominálnak. Remélhetőleg nem kavarodik össze a tiéddel. Kornél emlékei csak akkor jelentek meg, amikor mesélni kezdett. A családjáról. - Itt elhallgatott, mert nem érezte illendőnek kiteregetni a legjobb barátja személyes dolgait.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

Honvágya tükröződött a nosztalgikus mosolyból, amit bólintás kísért.
 - Ez csak egy emlék. A szoba többnyire a vágyaidat tükrözi, meg jobb kedvre akar deríteni. De... - ő most teljesen mást akart a helytől és csak remélni tudta, hogy működni fog.
 Nem pazarolta tovább a szót, inkább erőtt vett magán és megint lehunyta a szemét. Próbálta letisztázni magában, hogy mire is van most szüksége.
 Meg akarom fejteni a látomást. Láttatni akarom azt, amit én látok. Tudni akarom, mi történik velem...
 A szobára szinte nyomban félhomály borult. A meleg színek megfakultak s a szellő levetkőzte hívogató álcáját, hogy valami sokkal baljóslatúbb áramlat kapjon bele Autumn hajába.
 - Itt maradsz, ugye? - kérdezte félve a lánytól. Bele sem mert gondolni, mi történik vele, ha efféle idegen mágia magával sodorná és nincs mellette senki, aki kirámgassa belőle.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

Sosem próbálta meg magától előcsalogatni a látomást... most sem ezt tette, bár érezte, hogy ennyi hozzá kapcsolódó inger már szédülésre késztette őt. Sóhaj szakadt fel belőle az érintéstől, ami egy pillanatra valami más hangulatot adott a szobának. Két röpke szívdobbanás zaja dübörögte túl a szelet, tisztán elütött a rémálomtól. Zalán óvatosan elhúzta a kezét Autumn-tól és erre jó oka volt: elterelte a figyelmét olyan irányba, amit nem mert a lánynak megmutatni. Mégegyszer nem.
 Hasznosnak bizonyult, mert eső illata terült szét a levegőben. Bár a valóságban nem volt ott, Zalán érezte a bőrén az esőcseppeket. Emberek moraját. Hogy valami süvít a levegőben.
 Légzése elnehezült, mert már maga elé is képzelte a jelenetet, ahogy száguld a seprűn. Most csak úgy idézte fel, mint egy emléket, éppen ezért próbálta minél jobban rekonstruálni. Most nem akart tenni ellene, bármennyire is fájdalmas lesz.
 Villanást érzékelt szemhéjának fátyla mögül, feje kissé megrándult az élménytől. Ez új volt. Viszont a reccsenés hangja, ó nem. Azt már nagyon jól ismerte.
 - Merlin, segíts meg... - motyogta magának, talán csak ő hallotta meg ekkora zaj mellett. Épp, amikor kiejtette ezt a száján, ujjai remegni kezdtek és testét olyan érzés fogta el, mintha ismét súlytalanságba zuhanna. Ez már nem emlék volt. De végig kellett csinálnia.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

Interveno momentum...
 Visszahallotta saját könyörgő sirámát s már ő maga is motyogta a mágikus visszhanggal egyetemben. Ismételni kezdte újra meg újra. Újra meg újra.
 - Sajnálom- derengett fel egy ismeretlen hangfoszlány a szobában. Zalán ebből már mit sem érzékelt, minden izma megfeszült, ahogy felkészült a becsapódásra. Az a sok inger önkívületbe kergette, amiből már nem tudott kiszakadni.
 Torz reccsenés hangzott, a helyiségben tömeg morajlott fel. Egy nő sírt fel hangosan, hangja egyre közelebbinek hatott. És még egy fiatalabb hang, a nevét ismételgették szüntelen.
 Zalán feje rándult egyet, s a mozdulatot nyomban követte az egész teste is. Elakadt a lélegzete, s akármennyire próbálkozott, a tüdeje nem akart engedelmeskedni az akaratának.
 - Sajnálom - ismétlődött megfakultan. A szoba végében egy árnyék futott át a falon, melyel egy időben Zalán látomásában is felderengett a homályos alak. Nem segít neki. Mindenki más hangja egyre közelebbinek hatott, de ő csak ott állt. Figyelte, ahogy a fiú vérét mossa össze a sárral az eső.
 Ujjai görcsösen feszültek, már-már groteszk módon, hiszen a lidércnyomásban mozdítani próbálta őket. De képtelen volt rá. Itt kéne, hogy vége szakadjon. Miért nincs még vége?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

Könnyek törtek át csukott szemhéjának résén, arca eltorzult a fájdalomtól s bár a kép homályosodni kezdett, nem érződött az, hogy véget akarna érni. Csupán a homlokán serkenő vér mosta el szeme világát.
 Az oxigén tiltakozott, hogy éltető manaként szálljon Zalánba, mikor hangok törték át elméjének falát. Olyan abszurd volt, annyira váratlan... És Merlinre, milyen csodálatos volt belekapaszkodni abba a hangba, amely őrangyalként karolta fel, hogy kiemelje a sárból.
 Felbukkant a mélyből, levegőért kapkodott, mellkasa emelkedett és süllyedt, akárcsak egy riadt madárnak. Megint hátravetette a fejét, visszahunyta szemét és belefeledkezett az emlékbe, amely oly kedves volt neki, de szinte már el is felejtette. Nyakán vándorolt már a sós könny, de ajkában reszkető mosoly tükrözte, hogy meghatódott.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

Fejét rázta, mintha túl jó lett volna az emlék ahhoz, hogy megtörténtként tekintsen rá. Autumn csodaszép volt. Azzal a csodaszép lánnyal neki egyszer megadatott, hogy táncolhasson. A könnyek tovább patakzottak, amit nem értett, hiszen már nem a zuhanás járt a fejében.
 A hirtelen váltástól kinyitotta megint a szemeit, s meglepetésére csak sötétséget talált. Nem mert levegőt venni, noha még mindig sóvárgott érte, jobban lekötötte, hogy mi fog vajon most következni. Hiszen ezeket az emlékeket nem ő idézte fel. Már ezt is furcsállta.
 Amikor először hallotta ezeket a szavakat, szégyent érzett és végtelen szomorúságot. De most nem tudott másra gondolni, minthogy a lányt, aki mellette ül, egyszerűen magához vonja és véget nem érő ölelésbe zárja. Amikor kivilágosodott és meglátta Rue-t fölé magasodni, az érzés csak erősebb lett. Még az arcáról leolvasott zaklatottság sem tudott ezen enyhíteni.
 Elködösült tekintetével kereste a másikét, hogy választ kapjon arra, mi történt az imént. A szoba mágiája nem engedte, hogy kedvükre idézzenek fel jelentéktelen emlékeket az életükből. Ezek a pillanatok neki is jelentettek valamit, pont ezek, ahol Zalán úgy érezte, hogy elmosódott valamiféle határ kettejük közt, amit barátságnak neveztek meg.
 - Sosem lehet elég - találta meg rekedten a hangját végül. Szavai hatására egy jellegzetes illat erősödött fel a levegőben. Autumn érzelmekkel teli sóhaja verődött vissza kísértetiesen a falakról, melyre a mágia festette ezernyi árnyalatát a zöldnek. Rue íriszének palettáját. Ritmusos lüktetés koronázta az érzékek kavalkádját, ami pontosan azt az ütemet adta, amit Zalán érzett a lány kezét fogva a kviddicspálya lelátóján. -Belőled nem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

 A hangok bár kissé tompulni kezdtek, a színek és az illatok ugyanúgy hatottak Zalánra. Már emlékezett, miért sír még mindig.
 Elfordult Autumn-tól, mintha az is bűn lenne, ahogy ránéz. Valószínűleg tényleg az volt. Ebben a pillanatban sebezhetőnek érezte magát és nem tudta visszahúzni azokat a falakat, amiket ígéretekkel épített maga köré. Csak a falat bámulta, melyen még mindig úgy táncoltak a fények, mintha ólomüveg ablakon keresztül szűrődnének át.
 - Nem megy - nyelte vissza az újabb könnyeket. Lába felé bökött enyhén fejével, ami remegett, mintha fagy mardosta volna. Meg is toldotta a magyarázattal. - Fantomfájdalom.
 Közben valami sokkal fájóbb mardosta belülről, de erőt vett magán, hogy kijelentse.
 - Nem kell ittmaradnod.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

- Ez így nem megy. Nekem nem megy. - ismételte, de már másra értette. Gondolhatott volna arra, hogy nem tud most tisztán gondolkodni, annyi egymásnak ellentmondó érzés kerítette hatalmába, hisz ez is igaz lett volna. De a hangjában valami sokkal súlyosabb csendült.
 Azt hitte, a látomások rémsége lesz ma a legmegrázóbb, amit ebben a szobában találni fog, s fogalma sem volt róla, hogy amit elnyomott magában Rue iránt, ilyen könnyen a felszínre tud törni.
 Mikor újra megszólalt, hangja a körülményekhez képest nyugodt volt. Szeretettel teli. És emiatt szomorú.
  - Menj el, kérlek.