Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Pislogok rá, nagyokat. Egy kicsit értetlenül, egy kicsit csalódottan, de a nézésemben ott van minden, ami ahhoz kell, hogy szuggerálni tudjam őt a folytatásra. Most nem adhatja fel. Most, amíg tart a lendület, és felbuzdult a sikertől. Nem is értem, hogy honnan jöhetett ez az elbizonytalanodás. Még meg sem próbálta, és már így áll hozzá, akkor erre szokták mondani, hogy ne csodálkozzon, ha utána nem sikerül valami. Félek, hogy a szorongásai az oka annak, hogy nem tud jól teljesíteni, és magamat is emészteni kezdem, hogy képes leszek-e ezen változtatni.
- Akkor mi van? Még meg sem próbáltad - ingatom a fejem rosszallóan. - Egyébként meg, akkor megpróbálod újra. És újra. Van jobb ötleted? - nem vagyok mérges, hanem inkább nagyon hatásosan akarom őt meggyőzni, hogy márpedig lásson neki, mint egy túlpörgött porszívóügynök, aki éppen most ajánlja a másiknak élete üzletét. Várok, akár perceket is, hogy döntsön, majd annak függvényében folytatom a mondókámat.
- Ugyan... tök ügyes vagy - győzködöm, de kezdem érezni, hogy kezdek erőszakos lenni. A tanulónak, pláne az első alkalmán, egy kicsit több teret szeretnék hagyni. - Na jó, ha úgy érzed, elfáradtál, vagy ma már pihennél inkább, akkor befejezhetjük mára - ajánlom fel, és bár a lelkem mélyén szomorú vagyok, mindezt nem akarom kimutatni neki, mert nem az az érzelmileg zsarolós, manipulatív fajta ember vagyok.
- Vagy beszélgethetünk is - teszem hozzá a végén egy mosollyal. Aztán persze lehet, hogy rohanna ki a teremből a dolgára. Döntsön ő, az ő korrepetálása.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Faház

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Faház

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Aprót biccent a köszönetre. Végül is, ezért vannak itt, ő pedig szívesen segít. Főleg az eridonosnak, akinek soha nem fogja elfelejteni a mosolyát valószínűleg.
- Kreatív írásra megint - mosolyodik el. Zavartan hajtja le a fejét, meredten nézi a könyvét, pedig nyitva sincs. - Jelentkeztem már, csak nem tudták megfelelőre értékelni a projektmunkámat, pedig a felvételim jól sikerült - vonja meg vállait, mintha nem lenne nagy dolog, pedig emiatt hagyta abba az írást hónapokra. Ha nincs az apja, lehet még most sem írna. Pedig nagyon szereti - és nem akarja elhinni, hogy még mindig ennyire nehezen viseli, hogy akkor nem sikerült neki.
Túllendül a saját rossz szájízén és csillogó tekintettel hallgatja Aurélt.
- Ez igazán kedves tőled. És illene hozzád. Könnyen megtalálod a hangot az emberekkel, ami előnyös lehet... - köszörüli meg torkát, majd pislant inkább az ajtó felé. Az afölött levő órát meglátva nyel egy nagyot, végül halad tovább az anyaggal. Bármi kérdése van Aurélnak, megválaszolja a legjobb tudása szerint, ha más nem, annyit mondd, ezzel menjen a tanár úrhoz, mert rajta is kifogott.
De vele van. És segít neki. Boldogan megy vissza a körletébe a másfél óra után.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Faház

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Faház

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Faház

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Faház

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Faház

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Attól, hogy nem volt időm, én még nem felejtek. És igenis fontos ez a dolog is, csak volt sok más is, ami fontos volt. Nem is értem, mások hogy tudják azt mondani, hogy a suli uncsi. Lassan már saját magamra sincs időm, annyira leköt mások baja. Még arra se volt időm, hogy átgondoljam, miért érdekel egyáltalán mások baja, na mindegy. Viszont kölcsönkérem én a konyhából a sámlit. Leteszem az esküt, hogy én azt vissza is viszem, ami valljuk be... kicsit meggondolatlan, ha azt vesszük alapul, mihez kell.
Következő körben megragadok mindenkit, hogy megkérdezzem, hol van a nagy melák, akire én most dühös vagyok. Az pedig látszik is az arcomon. Feltépem én a nagy ajtót, kezemben a sámlival masírozok a birtokon, és most se érdekel, ki hogy néz rám. Szar lehet azoknak, akik ezzel foglalkoznak non stop.
- Lafayette David Saint-Venant - kiszúrni nem nehéz, úgy kiabálni, hogy meghallja már annál inkább. De megoldom, komolyan. Csak épp a hangom se csilingel kedvességemben.
Remélem, hogy megáll, így mint egy dühös törpe, masírozok felé. Nem állítom, hogy külső szemmel ez nem lehet vicces.
- Hajolj le! - ó, nem kérem. Igazából kihallani a hangomból, hogy ez inkább egy lehetőség. Arra, hogy ne kelljen használnom a kezemben tartott sámlit.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Tereget. Miért, nem láttál még embert teregetni? Közép- és Kelet-Európában még szokás, a szárítógép drága faszverés, a pálcájuk Zalánnal meg még mindig büntetésben ül minden szombaton Kakasi asztalán. Szombat délelőtt tehát kirakni a ruhákat a kézimosás után egy program, nekik, a kastélylakók meg már hozzászoktak, hogy a jó időben idekint, a rosszban odabent üközzenek a fiúkba.
Zsannát a saját hangja konferálja fel, olyan hangosan harsogja az ő nevét. Összeráncolt szemöldökkel fordul hátra egy kisgatyával a kezében (Szentesi, a kurva anyádat, hogy ejtőernyőket hordasz! Hát mekkora szőlőindát nevelsz te a sátorban, he?), hogy aztán észlelje, óh, ez "csak" Zsanna.
- Na mi a stájsz, Palvin Barbi? - Nyilván ismeri, nyilván bókol, nyilván hűséget és nem vakságot fogadott. És ez nyilván egy vicc, akinek még nem esett volna le.
- He? - Már miért hajolna le? És miért van ennél a lánynál egy sámli? De végül is... Zsanna mindig valami... - Már megint milyen faszságban töröd a fejed? - De amúgy lehajol, mint valami engedelmes birka. Végül is mi rossz történhet... ?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Jó. Azért egy fél pillanatra csak kizökkenek, mikor teregetni látom. Teregetni. Mi a franc van ebben az iskolában? Mégis csak valós a régi elképzelésem, hogy itt rabszolgamunkát végeztetnek a tanulókkal? Megrázom a fejem. Nem számít. Mérges vagyok. Tényleg mérges.
- Zsanna. Zsanna vagyok. Zsanna. Nem bonyi - puffogok, teljesen fel is fújva magam, mert nem szeretem én ezeket a beceneveket. Ráadásul most azt se tudom, hogy bókol, vagy sérteget, mert ha az utóbbi, Merlin a tanúm rá, hogy bokán is rúgom.
Felvonom a szemöldököm a kérdésre. És fogom még a sámlit is, mert ha nem hajol le magától, felmászom én hozzá, azon ne múljon.
De megteszi, így jobb kezemmel el is engedem, hogy az aztán a melák levitás arcán csattanjon. Jó, tisztázzuk. Nem ütök nagyot, nem is tudok, mert csak újonnan kaptam rá, de remélem, annyira tényleg erős, hogy rájöjjön, mérges vagyok.
- MÉGIS TE MIT KÉPZELSZ MAGADRÓL? Hogy ferdeszeműzheted le a barátomat? Hogyan? Az SÉRTŐ!!! - teljesen kikelek magamból, és most már a körülöttünk lévők is tudni fogják, az a pofon igenis jogos.
- Ráadásul Jiyunt, Lafi. Hát mit ártott ő neked? Senkinek nem árt... megbántottad. Sírt.  - azért csak visszaveszek, aztán csalódottan nézek rá, mert ezt abszolút nem vártam volna tőle.
- Szekáltad volna azért, mert nyámnyila... mert mindenért bocsánatot kér, vagy mert a hangját alig lehet hallani, de olyanért szekálni, amiről szegény egyáltalán nem tehet... ez gerinctelenség. Még tőled is. Én azt hittem, jó fej vagy. Én kedveltelek - sóhajtok egy nagyot, és szomorúan biggyesztem le az ajkam mellé.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Már rég elfogadtam, hogy nem fog Gittának hívni, de sebaj. Valami hasonló ez is, és tudom, hogy rám gondol ilyenkor. Rámosolygok barátságosan, a maga módján mégiscsak kedves lány. Hallottam pletykákat, hogy nem jó ötlet még csak ránézni sem a párjára, de az igazság az, hogy egyrészt nem is ismerem, másrészt meg miért is nézegetném más párját? Majd meglesz az enyém is egyszer, amikor meg van írva, és biztos vagyok benne, hogy az a férfi meg nekem lesz tökéletes, nem kell senki más kezéről lecsapnom. Szerintem nem is tudnék bízni benne, ha valaki mást hagyna ott értem. Meg is rázom a fejem a gondolatra, majd igyekszem inkább az illúziókra koncentrálni, mert mégiscsak látványossággal készültünk, és én nagyon örülnék neki, ha hibátlanul menne. Igaz, hogy végül csak Seth látja az egészet, de gyakorlásnak ez is nagyszerű alkalom. Megalkotom a virágaimat is, nem csak a kis csóvákat, fokozatosan téve látványosabbá minden egyes elemet, amit megalkotok, majd visszaveszek belőle, ismét csak kis pöttyök lesznek a vörös és arany foltok, amíg Arabella is megidézi a maga illúzióinak egy részét, ahogyan azt már többször is egyeztettük. Kivárom a sorom, addig is a háttérben szépen koreografáltan forognak a pici foltok, hol felbukkannak, hol eltűnnek, egy számomra logikus útvonalat követve mennek körbe, amíg el nem érkezik az ideje valami sokkal látványosabbnak. Ismét nagyobbak lesznek a foltok, szétrobbannak, majd megérkezik az is, amit eddig csak tervezgettem - egy főnix. Egészen elégedett vagyok az eredménnyel, ahogyan a hatalmas és nem meglepő módon főként vörös és arany színekben pompázó madár kitárja a szárnyait felemelkedve a levegőbe, megmutatja magát, végül lángra lobban és egyetlen kis fénycsóvává zsugorodik össze a végén, pici kis madárfiókaként tűnik el a láthatáron. Hölgyeim és uraim, ezzel kész is volnék.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Szokatlanul meleg, tavaszias tél van, de ez valahogy nem segít a hangulatomon. Olyan vagyok, mint egy sehova se tartozó lélek, csak csapódok jobbra meg balra, de nem igazán van célom. Hogyan is lehetne? A legnagyobb vágyam az volt, hogy az apám büszke legyen rám, hogy ott álljunk egymás mellett, és, hogy azt mondhassam neki, hogy csak azért vagyok jó, mert ő segített azzá válni. De már nincs itt, már nincs velünk. Fogalmam sincs, hogy mi mást tudnék tenni, még bizonytalanabb vagyok, mint voltam. Ráadásul az anyám olyan nyugodt, hogy azt elmondani nem tudom, és rendesen nem érzem jól magam a közelében, mert én szeretném kiadni a fájdalmamat, de most nem érzem azt, hogy megbízhatok benne. Ez furcsa érzés, nem kellemes. Így hát jobb ötlet híján az órák után egyenruháról feketére váltva, zajszűrős fejhallgatóval a fejemen kiülök egy távolabbi padra, és csak szívom magamba a D-vitamint. Jelen pillanatban ennyi az, ami tőlem telik.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

- Jól van már, mit rikácsolsz, szent kentaur... - Menstruál? Bal lábbal kelt? Összeveszett az öribarijával? Ma épp melyik női szindróma érte utol Zsanna agyát? Hát meg nem mondaná, az esetek 90%-ban flúgos csaj, de jófej mód flúgos. Most meg mi...
CSATT.
Nem, nem ütötte el a jövő hetet, nem érte trauma, nem vágódott indiai drámai módon el a füvön, hogy aztán hasba szúrja egy fűcsomó, etc etc Wz nem Bollywood, feleim!
Az viszont, hogy mindenféle előjel vagy magyarázat nélkül Zsanna úgy gondolja, jogos megütnie őt, totálisan átkattintja az agyát másodpercek alatt, és hiába hallja a leszidós magyarázatot, közel kerül hozzá, hogy ingerből felkenje Zsannát a póznára. Csak az állítja meg benne, hogy lány, de abban nem, hogy hirtelen ledobja a vizes kisgatyát és megragadja Zsanna csuklóit, amennyiben a lány nem ugrott félre még idejében előle. Mert nyilván benne van a pakliban, hogy elugrik, nem?
- Te mégis mi a kurvaisten képzelsz magadról? - Nem üvölt, de a hangja roppant hideg és kimért, nem is szorongatja Zsannát (már, ha sikerült elkapnia), de érezhetően nem engedi mocorogni ide-oda kézben. - Ha az ember normális veled, már azt hiszed, minden szart megtehetsz? Jiyunnek meg nincsen szája, hogy megbeszélje velem? Téged kell maga helyett küldjön? Mondhatom, kibaszott jól összebeszéltetek akkor. - Az agyát eldobja, hát ebben a retkes iskolában minden csaj őrült? Sadie, azt már elkönyvelte, hogy klinikai eset, de ZSANNA?
- Húzz innen, míg jóban vagyunk, mert ezt kibaszottul elcseszted most. Ha Jiyunt megbántottam, azt vele fogom megbeszélni, biztos nem veled, mint az önjelölt igazságosztóval. Szállj le a magas lóról, Zsanna, mert gecire össze fogunk akadni. Senki nem kért rá, hogy legyél a fogadatlan prókátor. - Látszik, hogy éktelen felhúzta az agyát a lány és a türelme visszaesett százról tízre. Az ilyen indokolatlan faszverések mindig felhúzzák.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Hirtelennek hirtelen a cselekedetem, meggondoltnak aligha nevezném, és nem is tulajdonítok neki akkora jelentőséget, mert hát... lány vagyok. A lányok pofozkodnak, nem? Lehet le kellene vele állnom, mert amúgy még csak nem is esik jól, ahhoz nekem igazán dühösnek kellene lennem. Hellát. Hellát nagyon szívesen felpofoznám mondjuk, de... a karma előbb elintézte, én pedig boldog vagyok.
Ami kicsit sem látszik rajtam, mikor a levitás megragadja a csuklóim. Annyira ledöbbenek, hogy még a sámli is kiesik a kezemből, és elkerekedett szemekkel, értetlenül pislogok Saint-Venantra.
- Ne már Lafi, én nem... én nem is gondoltam komolyan. Mármint... a franc gondolta volna, hogy téged fel lehet húzni - motyogom teljesen megszeppenve, mert én őt így még sose láttam.
- Sajnálom, de tényleg - pislogok rá szépen, mert a felismeréssel együtt, a bűntudat is beköszön, amit amúgy igazán utálok, mert nagyon kellemetlen érzés tud.
- De Jiyun tényleg sírt. Tudod milyen, ha egy lány sír? Mérges voltam - persze próbálom azért kiszabadítani a kezeim. Nem azért mert fájna, vagy bármi... csak nem épp a legkomfortosabb érzés.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Vennie kell egy mély levegőt, hogy lenyugodjon ténylegesen, mert most bele tudna vágni bármilyen gurkóba és elküldeni egy home run-ra. Ezzel párhuzamosan Zsannát is elereszti, érzi a ficergést, plusz a lány, még ha nem is túl összeszedetten, de motyogott valamiféle bocsánatkérést. Kifújja a levegőt és hátralép egyet, hogy keletkezzen valamennyi távolság kettejük között.
- Ti nők! - És felemeli a jobb keze mutatóujját, úgy kezdi el fenyegetően rázni Zsanna felé, mint egy öregember a földszintről egy társasházból. - Ti nők és a hirtelen véretek! Sír a másik? Pofozkodtok! Meghallgattátok az egyik felét egy pletykának és beindul a barátnői szolidaritás? POFOZKODTOK! - Sokkal inkább méltatlankodó-felháborodottan beszél, mint üvöltene, de végre-valahára valaki kifakasztotta belőle a panaszkodó franciát.
- Mindenre az erőszak a válasz, a hirtelenkedés, hát Zsanna sérvet is kapna, ha csak leszidna, MON DIEU! - Levezetésként sápítozik így egy sort még, de egyébiránt látszik rajta, hogy amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan le is zúgott az árvíz.
- Tudom, milyen, ha egy lány sír, ma puce, együtt élek eggyel, ha nem járt volna még körbe a hír ebben a balkáni iskolában. - Layla pedig egy időben rengeteget sírt, okkal, és nem ő volt az ok, inkább a társ-szenvedő.
Újabb beszív-kifúj.
- Jó... Kezdjük elölről. De úgy, hogy értsem is! - Még egy ujj-lebegtetés Zsanna felé, amolyan "látlak" stílusban. Közben felveszi a gatyát is tömény undorral a képén. - És miért van nálad egy kisszék? - Nem tudja, mi az a "sámli", de a kisszék benne van a szótárában.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Már nyílik a szám, épp csak egyetlen hang nem jön ki rajta. Egyrészt, mert amit itt most kifakadt, az... valójában tűpontos. Ha engem nézünk. Engem, aki randitippeket is a sorozatokban látottak alapján ad. Az hogy Keviné nem torkollott katasztrófába, az csak azért történhetett, mert Aurélnak volt józan esze. Tisztázzuk, csak azért nem mondtam, hogy kösse be a legjobb barátom szemét, és pakolja be egy csomagtartóba, mert tudom, hogy erre nem igazán járnak autók. Igen, ennyi.
- Te mióta tudsz franciául? - kifakad ám belőlem is, ráadásul remekül ragadom meg a lényeget, mint az látszik. De tényleg csak arra tudtam figyelni, hogy a szavakkal együtt az akcentusa is felbukkant, ami... ami eddig nem volt, vagy csak én nem láttam. Sok mindent nem látok. Meg hát... még mindig nem értem, minek tereget, meg miért van az, hogy az egyik fűszál sokkal sötétebb zöld, mint a másik? Jó, kezelik ezt a hülye ADHD-t, de... nem egy rövid folyamat, és megingok... nagyon sokszor megingok.
- Ez? - nézek aztán a sámlira, és beharapom az ajkam, de még a nyakam is behúzom, mert... hazudni nem akarok, de azt se tudom, az mennyire tenne jót a kapcsolatunknak, ha most még el is mondanám, minek kell.
- Ez azért, ha nem akartál volna lehajolni - sóhajtok egy nagyot, de azért vagyok annyira bátor, hogy felnézzek... bele a szemébe.
- Akkor, akkor nem haragszol? Mert van egy tuti pletykám... első kézből - most mondhatnám, hogy Sadievel a viszonyom pozitív, de ha a Lafival való barátságom a tét... nos, lelkiismeretfurdalás nélkül áldozom fel. Úgyse fogja megtudni, hogy tőlem indult, tekintve, hogy nem is tőlem indult. Az egészet ő és Warren indították el, ugye.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

- Félig francia vagyok! - Hasonlóan gálánsan fakad ki, mint Zsanna, bár nála ez nem elterelő hadművelet. Kajak nem érti, hogy lassan nyolcadik éve rohad itt és hogy a picsba nem esett még le az embereknek, hogy a Saint-Venant családnév eléggé... gyanús, hogy lehet, francia? Vagy belga, még azt is elfogadná, hát az anyja belga.
De a sámli és a funkciója hamar elfeledteti vele a származását érintő kérdés feletti idegállapotát.
- Te nő... - És ez az a pont, ahol Lafayette David Saint-Venant a kezébe temeti az arcát, hogy ezt ő nem, ezt képtelen, ez már sok(k). - Tudod, az az egyetlen szerencséd, hogy a jó napjaidon normális vagy, másként elgondolkodnék, hogy Sadie tesója vagy-e. - Újabban ez a legnagyobb sértései egyike.
- Nem haragszom, de legközelebb ne üss, hanem beszélj. Ígérd meg! - Addig egy tapodtat se hajlandó se előre-, se hátramozdulni. Természetesen kivárja, hogy Zsanna kimondja az ígéretet, csak azután engedi szétterülni az érdeklődést az arcán.
- Na ki vele, mit tudsz? - Egy jó pletykára mindig vevő!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Ezen a ponton már akár árva is lehetnék. Több hónapja már, hogy anyám utolsó levelére dacból nem feleltem, és azóta lényegében semmit se tudok róluk. A családomról.
Azt hittem, hogy aggódni fognak, hogy majd keresnek, esetleg lebasznak, amiért nem jelentkezem. De semmi. Csak az egynapi késéssel érkező Reggeli Prófétából derül ki ez-az otthonról, de semmi olyan, ami képbe hozna. Azt hiszem, meghalt valami távoli unokatestvérem, de abban se vagyok biztos.
Egyes napokon még valahogy, úgy-ahogy el is fogadom a valóságot, hogy most már ez az otthonom. Illetve az iskolám, és a hely, ahova a szünetben úgymond hazatérhetek, nagybátyám háza. Ahonnan valószínűleg ki fog penderíteni, amint lehet. Sőt, van egy olyan visszatérő képzelgésem, hogy már legközelebb úgy fogad, hogy sehogy sem.
Ezért is próbálok minél több pénzt a szar melóból kisajtolni, és a vizsgákon minél jobb érdemjegyet szerezni. Persze dacból is, hogy megmutassam, mennyit érek, de elsősorban azért, mert úgy sejtem, az égvilágon senkire se számíthatok önmagamon kívül. És ezt senki, senki nem tudhatja meg.
Épp visszafelé tartok a kastélyba, mikor megakad a tekintetem Warrenen. Elég nehéz nem magam elé képzelni másként, mint ahogy most látom, emiatt egy pillanatra elidőzik rajta a tekintetem, és körülötte gondolataim, ami elég időt hagy neki, hogy észrevegyen.
Pedig jobb lenne feltűnésmentesen elslisszolni mellette. Akkor nem kéne beszólnom neki a fülén lógó bizgere miatt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Tényleg nem érti, és ezt Kakasi pontosan tudja, mert Lafayette figyelme és részlet-lekövetési készsége elég... csapongó a legkedvesebben körbeírva. Ettől függetlenül van valami felemelő abban, hogy Kakasi bizalmat fektet belé, ezt kár volna tagadnia. Nem hiába megy kiskutyaként az öregasszony tanításai után, még ha sokszor az agyát kaparná ki a koponyájából tőle.
Ettől független nyilván megpróbálta az alkudozást, és ő is tudta, hogy ez veszett seprű nyele lesz, de attól még irtó vicces nézni, ahogy Kakasi átmegy keselyűbe a szeme előtt. Akarva-akaratlan is elvigyorodik az újabb leckéztetés hallatán, de már fél lábbal kint is van az ajtón, onnan szól vissza.
- Nem is gondoltam komolyan, tanárnő. Köszönöm a mai órát, tessék vigyázni az egészségre! - És leillan, mielőtt Kakasi tényleg meggondolná magát és újabb büntetést ad neki szemtelenkedésért.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Valóban furcsa helyzet a miénk, amibe jó ideig nem is gondoltam bele, pedig láttam őt, haladni a folyosókon, termek előtt várakozni, de, ahogy megbeszéltük, ment mindenki a maga útján. Most azonban néz, és ezt nem tudom és nem is akarom ignorálni. Hátrébb tolom a fülemen a zajszűrés királynőjét, és a fejemmel biccentek is felé. - Prefektus kisasszony, ahogy láthatja, nem szabálytalankodom. - hiszen még a padon is képes vagyok rendesen ülni, sőt, még magamhoz képest ki is húzom magam, nem görnyedek. Ez azért már valami, legalábbis anyám büszke lenne az elért eredményeimre. Jobbra pillantok, majd balra, nem nagyon vannak a közelünkben, de tudjuk, hogy itt akkor is tudnak mesélni a falak, ha esélytelen, hogy lássanak bármit is. - Mi a helyzet?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Elkapom a tekintetem, de persze már későn, és ha esetleg abban reménykednék, hogy ő is inkább úgy akar tenni, mint aki nem vett észre, hát csalódnom kell, mert meg is szólít.
Lelassítok, majd meg is állok, és visszafordítom tekintetem felé, kissé bosszúsan nézve végig rajta, majd körbe, hogy van-e valaki a közelben rajtunk kívül. Akadnak, de hallótávolságon kívül, amennyire meg tudom állapítani.
- Kivételesen? - kérdezem. A fejhallgató sajnos nincs betiltva, csak az én világomban, de ő nem lakója annak, így nem minősül kihágásnak. Legfeljebb baszogathatom érte, de valahogy úgy érzem, most nem a legalkalmasabb.
Kissé bizonytalanul, de végül is elindulok felé. Az iskolai egyenruha van rajtam, mert abban siettem el dolgozni, és ebből kifolyólag csak azt tudtam visszavenni, miután kiderült, hogy ma nem is vagyok beosztva. Kezdenek kicsit összefolyni a dolgok, legjobb lenne a vizsgák előtt szabadságolni magam.
Megállok Warren előtt, egy pillanatra eljátszva a gondolattal, hogy leülök, de nem kínált hellyel még, és nem is biztos, hogy kéne neki. Vagy hogy elfogadnám.
- Semmi. Tudod, vizsgák. Munka - összegzem életem azon részét, ami annak is nyilvánvaló, aki egy rohadt szót nem szólt még hozzám soha. A lelkem, a valódi gondolataim széfbe zárva nyugszanak bennem.
A srác nem a barátom. Igazából semmim se. Kedves volt hozzám, sőt, meglepően normális, és kényszerűségből együtt töltöttünk egy éjszakát, amit felnőttek módjára kihasználtunk, ha már így alakult, de ez nem jelent semmit se.
- Szarul festesz.
Pedig igazából nem, most sincs semmi gond a külsejével, de valami a kisugárzásában más, mint korábban.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

- Stresszes időszak. - értek vele egyet, mert valóban az, nem könnyű, nem is tudom, hogy a vizsgákon hogyan fogok átmenni, lehet, hogy egy évfolyamtárs segítségével. Csak ebbe még nem szeretnék belegondolni. Talán jobb lenne gyorsan túllenni mindenen és hazamenni, csak most otthon sem jó. Olyan, mintha folyton menni akarna a lábam, és mégis, minden tettől viszketne a bőröm. Furcsán nyugtalan ez az egész. A "dicséretre" elhúzom a számat és bólintok párat. - Meghalt az apám. - közlöm a nyilvánvalót, mert tényként kezeli ezt mindenki. A temetésére állítólag többen is eljönnek majd, függetlenül attól, hogy anyám mit dönt, hol legyen. Mina szerint Amerikában a helye, a családja körében, anya meg itt tartaná. Mindenben magabiztos, kivéve ebben. Szerintem fél a föld alá tenni, mert az megmásíthatatlanná teszi a dolgot, ami amúgy is az. - Váratlan volt, és eléggé furcsa most minden. Mármint, haltak már meg rokonaim, de... ja, ő más, mint egy rokon.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Mint mondtam, nem a barátom. Nem olyasvalaki, akinek a legkevésbé is érdekelnie kéne. Hogy mi van vele, hogy érzi magát, mi bántja, vagy mitől boldog. Ugyanolyan senki számomra, mint itt mindenki más.
És mégis, ahogy szavai megütköznek tudatomban, valami megtekeredik a mellkasomban, és torkom összeszorul. Warren..! Hát persze, pedig tisztában is voltam vele eddig is, csak valahogy nem volt okom összekapcsolni alapvető tényeket, annak ellenére sem, hogy konkrétan közölte is őket velem múltkor. Mesélt az apjáról, az anyjáról, a testvéreiről is, úgy megnyílt, mintha azt a benyomást keltettem volna valamivel, hogy érdekel.
És hallottam, hogy az iskolai defenzor elhunyt nemrégiben, de mivel semmi dolgom nem volt vele, lepöcköltem a vállamról a hírt, és mentem tovább. De most, hogy nem Warren defenzorról van szó, hanem Warren.. Sean apjáról, már egész máshogy ülepedig a dolog.
- Ó.
Bólintok egyet, és lassan megemelem lábam, majd lépek kettőt, fordulok egyet, és leereszkedem a padra a másik mellé. Mit lehet erre mondani? Egyáltalán kell? És épp nekem?
- Engem megvetnek a szüleim. És gyűlölöm őket ezért. De fogalmam sincs, mit éreznék, ha nem lennének többé.
A haláluk lenne az utolsó dolog, amit kívánok. Ő pedig alighanem még szerette is az apját.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Nézem, ahogy felém lép, és egy pillanatra az a furcsa kép tárul elém, hogy megölel, amit nem tudom, hogy miként reagálnék le, de végül mégsem így történik, leül, és én lopva kifújom a benntartott levegőt, amíg beszél. - Miért vetnek meg? Van konkrét okuk is rá, vagy csak lánynak születtél és nem így kellett volna lennie? - nála nem lehet tudni, lehet, hogy a sziporkázó stílusa nem illeszkedik bele a családi normákba, bár, valahogy inkább, ha magam elé képzelem a Sallow családot, akkor egy zord és hideg, nagy épületben, hosszú asztalnál ülő, csendes társaságot vizionálok magam elé. - Más a tudat, hogy ott vannak, beszélhetsz velük, még ha nem is teszed, mint az, hogy már nem tehetitek. A halál valami olyan dolog, amit nehéz elképzelni, amíg nem történik meg.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Nem tudom, hogy kell egy gyászolóhoz fordulni, nincs benne tapasztalatom, és nem is hiszem, hogy épp nekem kellene bármiféle vigaszt nyújtanom. Esetlennek, bénának éreznék egy érintést, az meg egyenesen nevetségesnek hatna, ha megölelném. Pedig érintettük egymást, nem is akárhol, és voltunk összeölelkezve is. De az más volt, abban nem volt más, mint testiség, ebbe a gesztusba pedig sokkal több kellene, mint amit nyújtani tudnék.
Úgyhogy csak ülök mellette, magam elé bámulva, és hülye módon a saját őseimet emlegetem, mintha bármi közük lenne bármihez is. Pedig azon kívül, hogy a világra hoztak, és életben tartottak, valamint elvárásokat támasztottak felém, mást nemigen kaptam tőlük.
- Bármi, amit csináltam, kezdve azzal, hogy megszülettem, tüske volt a szemükben, legalábbis ezt éreztették velem.
Nem mintha a szüleimről akarnék beszélni, like ever. Bárkivel is. De valamit mondanom kell. Vagy mégse? Komolyan nem tudom.
Emésztem kicsit szavait, de valóban képtelen vagyok elképzelni, még akkor is, ha elképzelhetetlennek tűnik is jelenleg, hogy a szüleim valaha szóba fognak még állni velem.
- Hónapok óta nem tudok róluk semmit, akár halottak is lehetnének - mondom érzelemmentes hangon. - De igen.. közben tudom, hogy élnek valahol. Csak nem érdeklem őket, de attól még.. vannak.
Megint kissé elszorul a torkom, ahogy ránézek a srácra. Nem látom rajta, hogy a sírás kerülgetné, esetleg dührohamot készülne kapni. Csak érzem rajta, hogy valami végérvényesen és örökre megváltozott.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

- Sosem fogom megérteni, hogy ilyen hozzáállással minek vállal valaki gyereket. Mármint bocs, tényleg, csak tudod, egy gyerek az nem dönthet arról, hogy akar-e jönni, ha összehozzák. - én nem voltam tervezett gyerek, a nővérem sem volt, és ezt nem is titkolták előlünk, de normálisan is hozzá lehet állni egy gyerekhez, a szüleim egészen rendben tették. Én legalábbis nem éreztem soha, hogy ne így lenne. - Szóval, ha mondjuk nem mennél haza a szünetre, akkor élhetnél a saját vágyaid szerint és tölthetnéd úgy az idődet, ahogy te akarod? Ez végül is, nem is hangzik olyan rosszul. - mindig próbálom a dolgok jó oldalát nézni, ami néha kicseszett undorító lehet, de így van az agyam bekötve. - Persze, az eleje nem könnyű, de van most már egy csomó támogató program, ami segít függetlenné válni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Bár abszolút semmi vicces nincs az egészben, mégis egy apró kis nevetést hallatok. Örömtelen, inkább ilyen szórakozott.
- Még jó, hogy mi nagyon ügyeltünk rá, hogy ne hozzuk össze egyet - mondom, de szinte rögtön meg is bánom. Vagy nem teljesen abszurd erről beszélgetni most?
- Bocs.
Valószínűleg sosem tudom meg, hogy engem terveztek-e, bár mindig is volt egy olyan érzésem, hogy apám fiút akart, és próbáltam is hozzá kapcsolódni ilyen módon egy darabig, fiús programokkal, fiús beszélgetésekkel. Ha már a nővéreimtől nem kapta ezt meg, legalább emiatt szeressen engem, de nem értem el vele semmit - sőt, még mintha rossz szemmel is nézett volna rám a próbálkozásom miatt.
Tetszik a pozitív szemlélete, a korai függetlenedés valóban vonzónak hangzik, amíg nem kényszerül rá valóban az ember.
- Igen, ez még jól is hangzana, ha nem kerülne pénzbe. Amiből nincs sok. -Pedig nem győzöm érzékeltetni, hogy én milyen egy gazdag, aranyvérű családból származom. Aztán mire megyek vele, ha kvázi ki vagyok tagadva? - Ilyen programokat meg nem ismerek, de.. nevess csak ki, nem hiszem, hogy elbírnám a megaláztatást, ha másokra kéne szorulnom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

- Még jó, hogy szerencsések voltunk. - mert az odafigyelés, az egy picit messze állt tőlem a vége felé már. Az eleje még csak-csak, de utólag belegondolva, ahogy fokozatosan nyugodtam meg, fokozatosan ütöttem ki az éberséget is. - Viszont, ha gyerek lett volna belőle, akkor megbeszéltük volna és megoldottuk volna. Anyám már volt terhes tizenévesen, szóval ő egészen jól otthon lett volna abban, hogy mit csináljunk. - valójában a szüleim példáin keresztül én egészen sok mindent elsajátítottam már, ami azért eléggé jó. De persze, én is olyan vagyok, aki ekkora dráma esetén futna az anyja szoknyája mögé.
- És azt kinek kell tudnia, hogy másokra szorulsz? Lehetsz te is látszatra egy a gazdag gyerekek közül, akinek házat vesznek, hogy ne kelljen az iskolatársaik szuszogását hallgatniuk. Komolyan, még csak mondanod sem kell semmit, az irigyek összerakják maguk ezt. - sok máguscsalád gyereke kap házat, amiért létezik és nem bukik meg év végén a tárgyaiból. Sadie varázslócsalád gyereke, simán elhiteti ezt. - A házvezető-helyettesem intézi ezeket a házakat a hivatalban, egy kérdést megér, hátha nem olyan vészes, én is megkérdezhetem neked. Mondanám, hogy anyámnak meg a nagynénémnek van közös háza Bogolyfalván, de van egy olyan érzésem, hogy az anyám vissza fog költözni ide a kicsikkel. Itt van a nővérem is, babázhat, Mina meg segítheti őt, hogy ne kattanjon meg.