Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Tudtam, hogy egy kész katasztrófa lesz ez az év. Idegen helyen, idegen kultúrában, de legalábbis más szokásokkal körülvéve, és persze egy jókora megbicsaklással tanulmányaimban, mert hát persze, hogy egész más itt a tanrend is. Harmadévesként vettek át, ami abszurd, a Roxfortban már a hatodik évfolyamomat kezdtem volna el. Nem mintha olyan kiváló, vagy várakozáson felüli tanuló lettem volna a szigetországban, de most itt, az eddigi óráimon nem tudtak újat mondani. Unatkozom, és emiatt csak több időm van a gondolataimmal foglalkozni. Ami erősen ellenjavallt, ennyit pszichológus nélkül is tudok.
Viszont minden ellenérzésem ellenére is biztos vagyok benne, hogy ha maradok, az se lenne kisebb katasztrófa. Másféle lenne. Olyan, amikor mindenki engem bámul, összesúg a hátam mögött, sőt, talán még előttem is, és elkerül, mint egy leprást. Vagy, ha magamból indulok ki, átkot küld utánam, amint nem figyelek.
Szóval, talán tényleg jobb itt most nekem. Legalábbis még pár pillanatig így érzek, mígnem nekem nem ütközik valaki, akit egy-két pillanattal előbb felismerek, mint ő engem, de a meglepettség miatt nem marad időm elfordulni, elszaladni, vagy kámforrá változni, bár utóbbi azért sem jön össze, mert nem vagyok házimanó.
- Mi a.. fészkes.. franc! - fújtatok döbbenten, aztán néhány másodpercig az arcmozgásomból ítélve nem tudom eldönteni, hogy mosolyogjak-e vagy se.
Egy másik ex-mardekáros. Nem is akármilyen, a szüleim még dolgoztak is azon, hogy összeismerkedtessenek vele iskolán kívül is, elvégre jó parti lenne. Ha nem irtóznék az egész intézményes szokástól, és nem volna bennem egy általános lázadás minden ellen, amit az őseim akarnak, vagy csinálnak, talán még sikerül is. Így maradt a felületes ismeretség. De vajon eljutott hozzá a hírem? Tudja, miért vagyok itt? És ha tudja.. tudja más is?
Hirtelen már nem is érzem azt, hogy még öt perc, és belehalok a nihilbe. Helyette a pánik uralkodik el rajtam, tekintetem ide-oda vándorol az órakezdést várók arcára, hogy vajon ők is engem néznek már, vagy csak Theony. Igen, magamban így kereszteltem el, bár lehet más szokta is így hívni. De én nem. Vagyis nem volt rá alkalmam még. Más körökben mozogtunk. Ő a jó hírét építgette, én pedig mindent elkövettem, hogy csakazértse hozzam helyre a családom renoméját. És ha itt is híre megy, hogy állítólag mit műveltem, valószínűleg sikerrel is jártam.
Nyelek egyet, és megpróbálok lazának tűnni, szóval nekikönyöklök az egyik festmény keretének, ami persze ettől elmozdul. El is kezd panaszkodni a lakója, de lepisszegem.
- Pszt! Nem látod, hogy beszélgetünk? - nézek csúnyán a mázolt alakra, majd tekintetem visszafordítom háztársamra. Egykori és mostani, a jelek szerint. - Helló! Rég volt már, nem? Te már biztos nem is emlékszel a Roxfortra.
Persze nyilván tudom, hogy nem így van. Maga az iskola jóval emlékezetesebb, mint én, aztán még a nevem is egyből tudta. Vajon megtanulta azóta a legilimenciát is? Remélem nem...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Mégis mi a francot művel ez a nő itt? - tűnődöm, ahogy közeledem felé. Elvégre mi más kötné le a gondolataim egy ilyen fura jelenetet látva. Már messziről is eléggé flúgos benyomást keltett, az, hogy bemászott a gödörbe, csak rátett egy lapáttal. Illetve egy ásóval, ha már az van kéznél itt.
Valamit találhatott, mert a megbűvölt eszköz megpihen, míg ő matatni kezd pálcájával. Én pedig kicsit lassítok lépteimen, és ujjaim megfeszülnek saját varázsvesszőmön. Felzaklat, ha valakinek a kezében pálcát látok, és azonnal a sajátomhoz nyúlok ilyenkor. Alighanem az utolsó dolog, amit tennem kéne, és a nagybátyám figyelmeztetett is, hogy nem lesz jó vége, de elég nehéz megállni.
Megköszörülöm a torkom.
- Na? Megtaláltad az elásott csontodat? - kérdezem unottan, majd ugyanazzal a nyugalommal hangomban folytatom: - De ha mondjuk sírt ásol valakinek, ahhoz kicsit kicsi lesz.
Igazából őszintén érdekel, mi a fenét csinál, de eszembe sincs a nyakamat nyújtogatva, a legminimálisabb kíváncsiságot mutatva úgy viselkedni, mint egy túlbuzgó levitás. Akinek mindent tudnia kell. Nem, nem is érdekel igazán. Illetve talán akkor, ha tényleg el akar földelni valakit, mert akkor nem árthat elkezdeni hátrálni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Törődhetnék a magam dolgával is, persze, meg ugye minek keresem a bajt, jelenleg inkább bújócskáznom kellene előle, de sajnos úgy jöttem ki a kastélyból, hogy nem volt semmilyen konkrétabb célom, csupán levegőzni vágytam. És egyébként is, teljesen valid okot tudok kreálni ittlétemre.
Elengedem a fülem mellett a csaj első szavait, azt mindenesetre megállapítom, hogy egy kicsit talán idősebb, mint amennyinek először tűnt. És innentől kezdve már nem is érzem úgy, hogy én vagyok rossz helyen. Tekintetem arra a valamire vonom, amit varázslattal kiemel a gödréből, és szinte csalódottan húzom el a számat, hogy mégsem egy félig megrágott csont.
- Miért, kivel kötekedjek? Amennyire látom, te vagy a környéken az egyetlen, aki az iskola területén furcsa dolgokat kapar elő a föld alól. Nem kéne az ilyesmihez valamiféle engedély?
Valójában nem tudom, miféle dokumentummal igazolhatná jogosultságát mindehhez, számomra akár egy teljesen random szöveg valami szignóval is ugyanúgy értelmezhetetlen lenne, mint egy húsz oldalas nyomtatvány hat különböző aláírással. Csupán eljátszom, hogy magabiztos vagyok, és tudom, miről hadoválok. - Nem tűnsz diáknak sem, a professzorok pedig valamelyest jobban öltözöttek ennél - nézek végig szerelésén. - Szóval csak érdekel, nem kellene-e szólnom valakinek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Hiába nyilvánvaló, legalábbis számomra, hogy kettőnk közül ő az, aki kevésbé illik ide, még úgy is, hogy én itt sem akarok lenni, láthatóan nem hozom zavarba. Cseppet sem izgul azon, hogy "lebukott". Vagyis talán tényleg joga van itt lenni, csak esze ágában sincs azzal fáradozni, hogy nekem bizonygatja ezt. Legalább nem valami tesze-tosza szerencsétlenség, már ezt is becsülni kell.
- Az ott az erdő - bökök fejemmel a valóban pár lépésre lévő fák irányába, majd pillantok le a kupacba halmozott földre a füvön. - Ez pedig nekem egy rétnek tűnik, de persze lehet rosszul tudom, és ebben az országban már fák sem kellenek ahhoz, hogy erdőnek hívjunk valamit.
Visszafordítom pillantásomat a fák felé, és egy pillanatig hallgatok, mintha valami neszt hallottam volna, pedig épp ellenkezőleg. - Egyébként is, mi félelmetes van ebben?
Látná csak a Tiltott Rengeteget a Roxfort mellett, akkor tudná, milyen a félelmetes. Ott még mintha a fák is elevenen akarnának felfalni. De nem kezdem el neki ecsetelni ezt, mert lepisszeg, és már épp kezdenék kiakadni, hogy mit képzel, amikor figyelmem eltereli az ügyködésével. Illetve leginkább azzal, hogy nem történik a világon semmi.
- Komolyan? Ebből látod, hogy nincs átok? Ha lett volna, elkezd pörögni, vagy mi? - nevetem el magam hitetlenül. Nem értek az átoktöréshez, csak a szkepticizmusomon dolgoztam eleget ehhez.
- Na jó, mi ez? - biccentek a fura valami irányába, és akármennyire próbálom, nem tudom elrejteni hangomból kicsengő kíváncsiságot.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Azon kapom magam, hogy az egyetlen dolog, már azon felül, hogy valamelyest érdekel, hogy miféle értéktelen vackot ásott elő a földből ez a nő, ami kicsit is érdekessé teszi számomra ezt az egész helyzetet, hogy láthatóan sikerül felbosszantanom a szemtelen beszólogatásaimmal. Szinte látom, ahogy egyre több idegszála pendül meg, ahogy feszülnek, mielőtt elpattannának. Esküszöm érdekel, vajon mit csinálna, ha miattam elrontana valamit, eltörné ezt a micsodát vagy csak nem bírná tovább, hogy a nyilvánvalóan örök szingli életre kárhoztató, béna munkáját zavarom.
- Kileng, mi? És ha fúj a szél, vagy mondjuk egy hajón próbálod használni? - kérdezem a hasam fogva. - Ez tök jó, mint azok a nefeledd gömbök, amik elszíneződnek, ha elfelejtesz valamit, és aztán törheted a fejed, hogy vajon mi volt az, amire nem emlékszel. Tök hasznos!
Hitetlenkedve figyelem tovább ügyködését, ahogy tisztogatja a kincsét, és majdnem el is hiszem neki, hogy találhatott valami valóban értékes tárgyat. Elvégre akad belőlük a világban, nem is kevés, csak nem tudom elképzelni, hogy valaki épp itt ásta volna el az iskola határán. Alighanem megszívatták. Remélem, és erre a gondolatra megint elvigyorodom. De hát szép dolog a káröröm, szokták mondani, hiszen nincs benne semmi irigység.
- Na és mi a terved vele? Már persze, ha érdekes. Eladod a fekete piacon? Egy múzeumnak? Sok értékes holmit találtál már? - Végignézve a ruházatán mondjuk ezt erősen kétlem, de hát ki tudja, lehet ez a játszós rucija. - Vagy az érdekes nem mindig jelent értékest?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Természetesen eszem ágában nem volt kimenni a rétre napközben, mikor diákok tucatját kellett kerülgetni, a visongásról, fröcskölődésről, és az általános jókedvről nem is beszélve, ami különösen taszítónak tetszett, főleg ebben a hőségben. Na meg leégni sem akartam, túl fehér a bőröm ahhoz, hogy csak úgy kimenjek a Napra. Amit nem vallottam volna be, még magamnak se igazán, hogy azt is szerettem volna elkerülni, hogy fürdőruhában lássanak mások.
Nem mennék bele most az önelemzésbe, legyen elég annyi, hogy úgy döntöttem, inkább megvárom a napnyugtát. Így sem találom teljesen elnéptelenedve a helyet, de még nem kezdtek őrült futkosásba a kis medencék, és a pirosat üresen is találom, szóval felé veszem az irányt.
Egyrészes, fekete fürdőruha van rajtam, semmi fenszi, de a gyakorlatilag már felesleges napszemüvegem igazán szép (és drága) darab, a zöld törülköző is nagyon puha, bolyhos még. A tangapapucs, ami lábamon csattog, szintén fekete, de legalább meg van bűvölve, hogy ne csússzon a talpa és mellesleg ha nem akarom, nem is esik le a lábamról, ha netán futni kéne benne. Nem tudom, miért kéne ugyan, de mindig jó, ha menekülőre tudom fogni.
Lepakolok a medencétől pár lépésre, és belépdelek a nem túl mély vízbe. Úgyis csak feküdni szeretnék kicsit benne, ha majd úszni támad kedvem (nem fog), átmegyek a nagyba, lassan talán úgyis kiürül az is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Szeretem a vizet, már ami a benne ázást illeti. Nem is meginni, hát fúj. Viszont azt annyira már nem szeretem, hogy mások is így éreznek, ezért is jöttem ilyenkor. Erre richtig csak odajön hozzám valaki, és kérdés nélkül besétál a medencémbe (igen, most épp az enyém, mert csak én vagyok benne, ez így működik, jó?), és kérdését hallva még csak nem is értem, miért nem ment tovább. Mi érdekes lenne a kis medencényi vízben?
Pont eltakarja alakjával a Napot, így csak a sziluettjét látom, hát megemelem szemüvegem, hogy jobban megnézzem, ki pofátlankodott ide, mielőtt elküldöm a búsba. A legújabb divatot követi a márkás fürdőnadrágja, úgyhogy még akár érdemes is lenne azért nem egyből megutáltatni magam vele, de mielőtt átgondolnám, milyen választ adhatnék neki, váratlanul eltűnik alólam a medence alja, és összecsapnak fejem felett a hullámok. Mert hogy kelt némi mozgást, hogy váratlanul belemerül két test a vízbe. Meg az is, hogy csapkodni kezdek ijedtemben, a srác meg belém csimpaszkodik. Reflexből én is átkulcsolom lábaim rajta, és nyakát húzva próbálok felszínre jutni.
- Azt a.. rohadt... - kiköpök némi vizet, miután sikerül tartósan a vízfelszín felett tartani a fejem, és továbbra is meghökkenve tapasztalom, hogy nem ér le a lábam. - Ezt te.. csináltad?
Még mindig kapaszkodom belé, és csak késve jut eszembe, hogy tudok én úszni amúgy.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Nyilván más a gyerek fekvése, ha az ember számít valamire, és más, ha teljesen váratlanul éri ugyanaz. Csak itt most én feküdtem, aztán a következő pillanatban elmerültem. És hiába tudja az eszem, hogy nem hagynák, hogy megfulladjak, az ösztön az ösztön, és ha mostanában nincs is jó kedvem, azért az életemet nem untam még meg.
Szóval kapaszkodom az életemért, és mire kettőt pislogok, már az esti szellő borzolja csupasz bőrömet, én meg még mindig koalaként csimpaszkodom egy vadidegenen. Sajnos a feleszmélésemet megelőzi szavaival.
- Tudom én - pattanok le róla, mintha áram alatt lenne, és kimondottan örülök, hogy rajtam maradt valahogy a szemüvegem, így legalább a tekintetem nem látja, ha rákvörösre színeződő arcomat ki is szúrja.
Gyorsan hátat is fordítok, és úgy szökkenek ki a medencéből, mintha piranhákkal lenne teli a harminc centis kis pocsolya. Magam köré tekerem törülközőmet, és belebújok a papucsomba.
- A Roxfortban is állandóan ez ment. Elvarázsolt fiszem-faszomok mindenütt - puffogok, miközben a vizet csavargatom hajamból.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Nem valami edzett a srác, illetve kis híján meg is sértődöm azon, hogy a hattyú halálát játssza itt nekem, amint leszállok róla. Van némi önértékelési gondom, ha nem mondtam volna.
De a bosszankodás a medence, és előbbi kellemes, nyugalmas pillanataim elkergetése miatt jobban foglalkoztat, viszont a srác inkább a Roxfort miatt jön izgalomba, mint mondjuk, hogy kis híján (nem is) meghaltunk.
- Mi? Nem, nem vagyok cserediák, csak eljöttem onnan - nézek vissza rá. Nyomát se látom előbbi zavarodottságának, helyette láthatóan fel van csigázva, úgy néz rám, mintha valami sztár lennék. Persze nyilván az vagyok, csak nem feltétlenül a jó értelemben. De nem is azt a fajta érdeklődést látom tekintetében, mely végigkísért abban a pár napban, amíg még a skót iskolában voltam, és ami miatt úgy éreztem magam, hogy akár még kapóra is jött volna egy fulladásos halál.
Most már, hogy nem csurog belőle a víz, a hajamba tűzöm a napszemüvegem, és kissé összeráncolt szemöldökkel nézek rá. Oké, tehát nem ismert föl, de a kérdés akkor is fura.
- Kviddicseztem, bár nem sokáig - felelem, és rögtön megbánom a kiegészítő információt. Még a végén rákérdez. Gyorsan beszélni is kezdek, mielőtt még megtenné:
- A törülköződet elnézve te tuti játszol, öhm.. Luca? - kérdezek vissza, k-val ejtve a nevet, mert ilyenről már hallottam. Biztos helyi a srác.
A sajátomat még megtartom magamnak, egy van belőle, nem szívesen osztogatom. Talán nem is kérdez rá. Talán keresnem is kéne gyorsan egy másik medencét. Még jó, hogy tudok futni ebben a papucsban - merengek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

El is kezd nagyon csábítani a gondolat, hogy bizony fel kéne kötni a nyúlcipót, vagy hát, ha már rajtam van ez a szuper papucs, akkor anélkül, de menekülőre lehetne fogni a dolgot, az előbb még felkavaró és kínos helyzet ugyanis roppant gyorsan kezd idegesítővé eszkalálódni.
Az eridonos (te jó ég, csak most esik le, hát persze, hogy az!) ugyanis kezd túlpörögni, és úgy durrogtatja a kérdéseit, és olyan lelkesedéssel, amit már nemigen fogad be a gyomrom. Nem haraptam le egyből a fejét, amiért hozzám szólt, mert úgy tűnt, talán egy nevesebb család sarja lehet, de legalábbis egy gazdagé, és velük nem árthat jóban lenni, de a tűréshatárom végére ér hamar.
- Hogy kit ismernek? Mi van? - nyilván a fordító bűbájnak hála hozzám a kifacsart név már egész más kezdőbetűkkel jut el, és bizony nem sok értelme marad, de nem is ezen akadok fent igazán, de a többi kérdését már lereagálni sem igazán tudom. Értem én, nagy Roxfort meg kviddics fan, ezekben a dolgokban abszolút nem is vitatkoznék vele.
- Hé, hé, hé, nyugodj már le, ha már a medencébe nem fulladtál bele, mi lenne, ha hagynád magad levegőhöz jutni? - próbálom elhallgattatni, kis sikerrel. Aztán meg nekiáll ilyen hülyén vigyorogni és bámulni. Még jó, hogy a törülközőt magamon hagytam, de azért kedvem lenne most lekapni, felcsavarni és jól odasózni vele neki. Nedves is lett tőlem, szóval biztos csípne, mint a fene.
- Amúgy meg nem nehéz. Lasza. La-ca. Laca - mondom ki végre, és rántok is egyet vállamon. - Látod, tök jó vagyok béna nevek kiejtésében. Te miben vagy olyan jó?
Meg is bánom egyből a kérdést, elvégre vagy valami perverz dolgot fog mondani, vagy valami totál érdekelent, szóval inkább tényleg elindulok keresni egy másik medencét, ahol nyugtom lehet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Az a helyzet, hogy az előbbi medencés malőr bőven kimerítette számomra az egy nap alatt befogadható meglepetések számát, és még csak el sem jutottam odáig, hogy teljesen fel tudjam dolgozni, ami történt. Erre meg történik egy újabb furaság, ami igazából egy varázslócsaládba született boszorkánynak, mint amilyen én is vagyok, közel nem olyan nagy dolog, de még egyszer, az előbbit sem sikerült még feldolgoznom, és még hevesen ver a szívem, mikor ez a bolond valamit csinál az arcával, amivel újfent teljesen zavarba hoz. És csak lassan jut el a tudatalattimból a tényleges felfogásomig, hogy amit láttam, azt a tükörben szoktam, csak véletlenül sem pont így. Nem szoktam magamra vigyorogni ugyanis.
Oké, szóval egy metamorfmágus, aki mások cukkolására pocsékolja a képességét. Jó tudni, de akkor is inkább útnak indulok másfelé, még kérdését hallva se állok meg, csak visszapillantok rá, remélve, hogy most már nem én nézek vissza férfitestben.
- Nem hagytalak itt, a szemét medencét hagyom itt - mondom, és rámutatok egy másikra, hogy oda tartok épp. - A nevemet meg majd elmondom, ha biztos leszek benne, hogy nem lopod el azt is.
Miért akarják tudni a nevem itt annyian? Idővel úgyis el akarnák inkább felejteni. Ahogy minden korábbi barátom tette.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

A kicsi a világ tipikus esete áll fent, és egyelőre nehéz megítélni, hogy ez jelenleg eléggé vagy rohadtul kellemetlen. Mindenesetre őt láthatóan szórakoztatja zavarodottságom, ami csak tovább erősödik, mikor nem érzek késztetést, hogy képen töröljem, amiért nevet rajtam.
Azért kicsit összeszalad a szemöldököm, mikor a festménytől kér elnézést, és nem tőlem. Ki akarja húzni a gyufát, de még mindig jobb tetszik az arca így, mintha monoklit csinálnék neki.
- Nem, ugye? - kérdezek vissza, szinte boldogan, amiért ő is úgy érez, mint én, és ezen a pontom már inkább magamat ütném, amiért ilyen idióta mód viselkedem, vigyorgok, mint a fakutya és bájcsevegek. Nem tudom, mi lelt, valószínűleg a helyzet váratlansága.
Amikor az embernek van egy bizonyos imidzse, azt igyekszik fenntartani, és bár az enyémet a gőg, és a sértettség is alakította, attól, hogy most olyan érzések uralkodtak el rajtam, melyekre nem voltam felkészülve, még nem lenne szabad kivetkőznöm magamból. Hát más is lát minket... de abba se most kéne belegondolni, hogy milyen lenne kettesben lefolytatni ezt a beszélgetést.
Ellépek a festménytől, és lassan végigpásztázom környezetünkön, a felénk pillantó diáktársakra szúró tekintettel nézek vissza, és mire újra a másik ex-mardekáros felé fordulok, már összefonom magam előtt karjaim, arcom pedig nem tükröz mást, mint érdektelenséget.
- Akkor most szerencsésnek érzed magad, hogy itt lehetsz? - kérdezem kétkedő hangon. - Én próbáltam volna máshol lenni, de mostanra feladtam. Itt voltam már év eleje óta, de én se láttalak eddig téged.
Kimaradt pár tanóra is, az étkezéseken se a többiekkel együtt vettem részt, de így se tudom, hogy úsztuk meg eddig a találkozást. Egyáltalán egy évfolyamon vagyunk vajon?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Nagy bosszúságomra csak szép lassan sikerül rendeznem vonásaim, és testbeszédem, hogy pontosan tükrözzék szavaim, és véletlenül se valami buta fruska képét erősítsem meg magamról Theonyban. Bár talán ismer - valamennyire -, a saját bőrömön tapasztaltam meg, milyen könnyen változik meg az emberek hozzám való viszonya egyik pillanatról a másikra. Korábban népszerű voltam, bár persze nem a mindenki szeret módon, hanem a többség jóban akar lenni velem, a másik fele pedig fél tőlem féle módon, mindkettő odalett, és a lenéző, vagy keresztülnéző magatartás maradt utánuk, kiegészülve némi utálattal.
Igazából nem is tudom, mit foglalkoztat, hogy ő mit gondolhat rólam. Vagy mit tud. És mit fog potenciálisan továbbadni itt...
- Ne is mondd. Hallottál a hazugságokat terjesztő iskolaújságról? - Nem mintha legilimentor lennék, és tudnám, hogy hasonló gondolatok kerülgetik, csupán eszembe jut, hogy ez megfelelő alap lehet az esetleg rólam szóló nem is olyan alaptalan pletykák tagadásához.
Azt nem tudom eldönteni szavaiból, hogy mennyire ért egyet anyjával, amiért ideküldték, de az mindenképp pozitív érzést kelt bennem, hogy nem én vagyok az egyetlen, akit a szülei lökdösnek mindenfelé.
- Gondolom - bólintok kétkedve. - És sikerült olyat megismerni, aki megfelel a szülői elvárásoknak, vagy majd intézkednek, mint korábban?
Nem próbálok bunkó lenni kivételesen, de könnyen úgy hangozhatok. Már észre se veszem.
De Theonyt magát észre kellett volna, ha valóban egy évfolyamon lennénk, és itt kezd gyanússá válni, hogy másokat is látok körülöttünk, akikkel eddig nem vagy nem nagyon találkoztam.
- Negyedikes? Várjunk csak... - Idegesen a táskámba kotrok az órarendet keresve, és közben újabb kisebb pánikroham kerülget. - Itt nem harmadikos átváltoztatástan lesz?
Most már biztos, hogy nem egy évfolyamon vagyunk, és tekintve, hogy mennyire baszta a csőröm, hogy harmadikosként vettek át, így, hogy már azt is tudom, hogy a srác meg előttem jár, az idegességem lassan idegbajba csap át. Kiesik a táskámból egy könyv, mire dühödten az egészet utána vágom a földre, és már majdnem elő is kapom a pálcámat, hogy felgyújtsam a holmim a folyosó közepén. De szerencsére marad annyi lélekjelenlétem, hogy mégse tegyem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

Eleinte azt hittem, milyen jó lesz majd ez a futárkodás, azt csinálhatom pénzért, amit szeretek, de mint kiderült, sokkal több időt töltök a földön, mint a levegőben. Hol rendelésre várok, hol arra, hogy elkészüljön a rendelés, hol pedig arra, hogy a rendelést leadó, drága, egyetlen és mindenben igaza van ügyfél kitámolyogjon az ajtóba, majd elmásszon a pénzéért, miután eszébe jut, hogy ó, tényleg, hiszen ő kaját rendelt.
Raadásul nem is olyan túl nagy a település, de még ha kicsit messzebb is mennék, akkor is rövid röptávon belül megoldható lenne, szóval nem, nem különösebben sok időt töltök a levegőben. Így aztán a seprűlovaglás iránti vágyódásom inkább csak nőtt, mert csomaggal, vagyis sérülékeny élelmiszerrel megpakolva még csak a száguldás is nagyrészt ki van zárva. Azért lakott terület felett egyébként is hajlamosak megszólni. Nem mintha érdekelne, legalábbis normális esetben, viszont csak kéne a fizu a hónap végén.
Szóval egyszer-egyszer kijövök ide, az iskolai kviddicspályára, mint ma is, és bizony ráhasalok a seprűnyélre. Senkit nem zavarok, és ami még fontosabb, engem sem zavar más.
Már a harmadik körömet teszem, mikor kezdem érezni, hogy süt a Nap ugyan, de azért kicsit csípős már az idő, szóval leszállok a fűre, és pálcám intésére egy pár kesztyű röppen ki a szélen lepakolt táskámból. Ha igazán ügyes lennék, kitartanám a kezem, és egyből felröppenne rá, de egyelőre még csak két ujjat sikerült jó helyre felhúzni, egy harmadik meg olyan roppant, hogy többet egyelőre nem kísérleteztem vele azóta. Inkább elkapom most is a levegőben, és a felhúzást már nem bízom a mágiára. Van rajtam egy bolyhos, meleg, sötétzöld pulóver, fekete leggings, de még lábszármelegítő is. A sálat, sapkát azért még nem erőltettem, és pufajkát se húzok repüléshez, mert igencsak rontaná a légellenállásomat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

Ééés ennyit a nyugtomról. Éppen rugaszkodnék már el a földről, mikor meglátom szemem sarkából az érkező pirosló foltot, amit aztán természetesen egy eridonos képében vagyok kénytelen azonosítani.
- Kétszer? Nem hát - sóhajtok, és néhány pillanatig ráncolom a tekintetem, ahogy nézek rá. - Mert valószínűleg háromszor is sikerülne.
Az persze rémlik, hogy összeakadtunk már korábban is, de a neve nem ugrik be, szóval valószínűleg nem kérdeztem meg. Igazából az lenne a fura, ha tudnám, de szerintem ő sem tudja az enyém, azért hív medencés csajnak. Vagy egyszerűen csak cukkolni próbál, teljesen reménytelenül. A szúrós részt nem is értem.
Elindul, és vissza-visszanéz, hogy rákaptam-e a csalira. Persze nem, izgatja a francot, mit dumál, de aztán azon kapom magam, hogy utána iramodok, és gyorsan leredukálom köztünk a távolságot.
Aztán felé rántom a seprűmet, hogy kitérő manőverre kényszerítsem, ezzel is lassítva, hogy aztán valóban ráverjek pár kört, ha már elhatározta, hogy megaláztatja magát.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

Nem terveztem versengeni, de végül is repülök, van benne nehezítés is, így kihívás, és az sincs épp ellenemre, ha bónuszként lealázhatok egy eridonos csírát. Nagyra van magával, biztos egymás után utasítja el a csajokat, vagy fekteti meg őket sorra, ráfér, hogy kicsit helyretegye valaki az egóját.
Hallhatóan máris sikerül kicsit megpiszkálnom, de hát ő kezdte.
- Ja, mert előnyből indulni olyan fair volt - kiabálok magam mögé, mert természetesen ott van, és ott is fog maradni a srác. Nyilván nem fogok köröket ráverni, mert ahhoz jobb seprű kéne, de elméletben ingerelni vele még lehet.
Hátrapillantva látom, hogy mögöttem van, nem teljesen ügyetlen, és rövidebb íven is jön, élesebben veszi a kanyarokat nálam, de még így se fog tudni lehagyni, legfeljebb több kör után. De akkor is zavar, hogy a nyomomban van.
- Ne tegyük érdekesebbé? - kiáltok hátra, és jobbra kirántom a seprűt, a lelátók felé kanyarodva. Azok között szlalomozva nem lehet rövidíteni a körökön, csak ha nagyon szűkre veszi és azt kockáztatja, hogy fent akad valamiben.
Centikre kerülöm el a fájdalmas találkozást, és a vele járó, garantált csonttörést, és bár nem látom, úgy sejtem, az eridonos is ott jön mögöttem. Hacsak nem csirke persze.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

Azért csak meglátszik, ha valaki napi szinten seprűn ül, és amióta az eszét tudja, arra vágyik, hogy repüljön, mert bár nem béna a srác, azért attól fényévekre van, hogy komolyan felvehesse velem a versenyt. És ezt igazolja az is, hogy a lelátók közti gerendák közé is csak épphogy bemerészkedik, aztán már a pálya felől hallom a hangját.
Jóízűt nevetnék rajta, csakhogy amint egy pillanatra dekoncentrált leszek, már sikerül is majdnem elvinnem fejjel az egyik keresztirányú, vaskos fát. Nem hiányzik egy koponyatörés, az meg főleg nem, hogy egy eridonos szeme láttára balesetezzek, szóval kiperdülök a ívről, vissza be a szabad térre, a póznák felé suhanva. Érzékelem, hogy kibomlott a hajam, és így, hogy az arcomba fúj néhány tincset a menetszél, már bánom kissé, hogy mégsem vettem fel sapkát, ami leszorítaná.
- Hé, én meg amúgy erre, vagy te hátrafelé mész? - pillantok felé, amit instant meg is bánok, mert még több haj zavar bele a látásomba. Még szerencse, hogy csukott szemmel sem fenyegetne az a veszély, hogy a pálya felett nekimegyek valaminek, hacsak nem egy másik seprűlovasnak, de amíg mögöttem tudom Gergelyfit, erre nem sok esély van, arra pedig, hogy elém kerüljön, még kevesebb.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Faház

Az utóbbi pár hét kibaszottul megerőltető volt. Teljesen leszívta a tartalékaim a tanulás, a munka, és az éjszakai járőrözések, melyeken továbbra sem szívesen hagytam magára Sigridet, mert kezdtem úgy érezni, hogy őt jobban kedvelem, ha lélegzik. Ezzel nem sokan büszkélkedhettek, szóval remélem megbecsüli.
Aztán végre sikerült úgy alakítanom a dolgokat, hogy legyen egy szabadnapom. Amikor tényleg semmi teendőm nincs, és koncentrálhatok a feltöltődésre. Be is feküdtem egy mindenféle színes, habzó francokkal teli vízbe, és áztattam vagy egy órán át. Aztán elintéztem azt a pár kötelező dolgomat, ami nem tűrt halasztást, és úgy döntöttem, a nap további részét simán szkippelem, átalszom.
A dolog ott bukott meg, hogy előzetesen nem foglaltam le magamnak a Rellon teljes hálókörletét, mások meg úgy döntöttek, ez a legjobb alkalom bulizni. Egy-két keresetlen átkot kiszórva ezért aztán a városka felé indultam, de aztán rájöttem két dologra. Nem biztos, hogy csak úgy engednek kivenni ott egy szobát egy diáknak, és még kurva messze is van. Így aztán a faházig jutok csak, de azt üresen találom, és bár a kényelmestől távol áll, mostanra az igényeim a béka segge alá kerültek.
Nem terveztem persze az erdőben aludni. És még bőven nappal volt, mikor elnyúltam az egyik hálózsákon, és szinte azonnal halkan hortyogni kezdtem. Vagy hát gondolom, hogy így lehetett, ezt már nem hallottam, csak az apró nyáltócsa tűnik fel, mikor egyszercsak felriadok ugyanabban a pózban, de nyilvánvalóan órákkal később. Már sötét van, és nem vagyok egyedül.
- Mi a fa... ki vagy? - próbálkozom meg egy kérdéssel kissé elfeküdt arcomat a Hold fényében jól kivehető alak felé fordítva. Annál kábább vagyok, hogy egyből megtaláljam a pálcám, és azt is rászegezzem, ahogy amúgy egy ilyen helyzet megkívánná.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Faház

Úgy ülök fel, mint aki minimum egy cserbehagyásos gázolásból tápászkodik fel. Még a nyakam is beállt kissé, fáj, mint a fene, nesze neked, Sallow, hogy aludni se tudsz normálisan. Úgy nézek a velem szemben leülő srácra, mint egy félnótásra, pedig még csak minden második szavát sikerül értelmeznem.
- Várj, mi van? - rázom meg a fejem, és szisszenek fel ezzel egyidőben, mert bizony tényleg rútul elfeküdtem a nyakam.
Tekintetemmel megkeresem a legközelebb eső ablakot, és bizony kénytelen vagyok belátni, hogy hiába megy le már hamarabb a Nap ilyenkor, nem délután öt óra van, hanem inkább már a következő napba fordulunk át.
- Most ugye csak szórakozol velem? - nézek vissza végül Warrenre azzal a megfáradt, lenéző tekintettel, amivel azokat jutalmazom, akik nyilván megpróbálnak hülyére venni. - Még a Tiltott Rengetegben sincs négy vérfarkas, majd itt pont egymást érik, mi?
Még azzal is bepróbálkozik, hogy a házvezetőjét emlegeti, hátha ettől komolyabban veszem, de persze nem, szóval minden pisszegésére fittyet hányva feltápászkodom, és elindulok az ajtó felé. Még simán visszasétálok, és prefektus vagyok, szóval senki se fog baszogatni, amiért kint császkálok. Az eridonos meg le van szarva, tőlem itt éjszakázhat, én biztos nem maradok vele. Trükknek nem rossz, de nem most jöttem le a falvédőről.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Faház

Megdörgölöm a szemem, miközben a srác az elméletét fejtegeti, és szívesen elmesélném neki, hogy havi egyszer én is elég szarul festek néhány plusz nappal előtte és utána is, mégsem vagyok vérfarkas, de aligha értené meg. Különben is, a négyből hirtelen máris csak egy farkas lett, és még az se biztos. Szerintem nyilvánvaló, hogy túloz.
- Nem voltam itt elsőben - hagyom a témát ennyiben, és hacsak nem vetődik elém, az ajtóhoz lépek, és kinyitom. Kezem a kilincsen, és úgy fülelek az éjszakába.
- Csak téged hallak vernyákolni, Warren - fordulok az eridonos felé, és kissé megcsóválom a fejem.
De aztán valóban megüti a fülem valami, ami egy horror filmben kötelező hangeffekt volna. Kicsit bele is borzongok, de nem ijeszt meg. Talán egy kicsit csak.
- Ez.. meg full messzi volt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Faház

Csak annak köszönheti, hogy nem vágom azonnal képen, vagy rúgok bele egyet, hogy még eléggé kába vagyok a pillanatokkal ezelőtti ébredésem után, és az is lefoglal, hogy kihalljam az éjszakából a vonítást, amit Warren emlegetett.
De így is elég gyorsan megváltozik az arckifejezésem, és ökölbe szorul a szabad kezem, míg a másikat próbálom kiszabadítani a fogásból.
- Eressz el, te fasz! - förmedek rá. Amúgy se nagyon bánnám a sértést, de mivel leidiótázott, így még annyira se. - Kösz szépen az LLG kiselőadást, tisztában vagyok vele, hogy gyorsabb nálam egy vérfarkas, csak épp azzal is, hogy elég valószínűtlen, hogy lenne kint egy.
Végre elenged, vagy ahogy én látom, sikerül kiszabadulnom a szorításából, és egyből lépek is párat hátra, kis híján hanyatt esve egy ott felejtett hálózsákban.
- Hogy te milyen lovagias vagy, egyelek meg - mondom gúnyosan, és hitetlenkedve még nevetek is egyet. - Hacsak nincs teleszórva mindenféle védővarázslattal ez a kis fa tákolmány, ha tényleg ólálkodik kint egy dög, könnyűszerrel bejut, és innen még elfutni se fogunk tudni.
Persze ha csendben maradunk, és nem érzi meg a szagunkat, jó esélyünk lehet, de mivel nincs semmiféle vérfarkas odakint, ezt nem fogom az eridonos srác orrára kötni.
- Ha valakinek őrködnie kéne, az amúgy is én lennék - jegyzem még meg, megkopogtatva a jelvényemet. Jut is eszembe, majd ne felejtsem el megbüntetni, ha visszaértünk.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Faház

Nem tetszik a szituáció, amibe kerültem, és nem segít az sem, hogy látványosan nem osztjuk egymás véleményét Warrennel arról, hogyan is kellene kezelni ezt. Legalábbis amíg elő nem adja, hogy akkor bizony védővarázslatokra van szükség, de úgy, mintha az ő fejéből pattant volna ki. Hitetlenkedve nevetek egyet, de azért előhúzom a pálcámat.
- Túlélés óra nem jár hozzá, csak a felelősség, amivel én tartozom a te épségedért, és nem fordítva. Plusz idősebb is vagyok, vagyis némileg több varázslatot ismerek.
Ez már csak az előrébbhaladott roxforti tanulmányoknak is betudható, odahaza ugyanis már végzős lehetnék.
Töröm a fejem, latolgatom az esélyeket, és ahogy az álompor utolsó szeme is kihullik a szememből, kénytelen-kelletlen belátom, hogy ha vérfarkas nincs is kint, más veszélyes bestia simán lehet, a defenzor fiára meg lehet nem is teljesen, végtelenül nagy ostobaság ilyen kérdésben hallgatni némiképp. Nagyon nem fűlik hozzá a fogam, de sajnos kénytelen leszek itt éjszakázni vele, hogy másnap egész biztosan legyen esélyem megbüntetni.
- Hát jó. Megpróbálkozom a cave maliciummal - gyűröm fel ruhám ujját miközben az ajtó felé fordulok. - Annak a szagunkat is el kell rejtenie. Egy erősebb protegot meg tudsz idézni?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Faház

Ha egóról van szó, nekem sem kell a szomszédba mennem érte, Warren azonban teli zsebbel érkezett. Még akár igaza is lehet abban, hogy képzettebb, őszintén szólva nem nagyon érdekel, a jelvény rajtam van, szóval nincs mit bizonygatnom. Egy sokatmondó mosolyt húzok csak az arcomra a tankönyv szerint haladással kapcsolatban, miközben felkészülök a varázslatra.
Azon azért jót derülök, ahogy elképzelem, hogy mindenféle csetresszel hajigálják a testvérei.
- Arra számítasz, hogy a vérfarkasunk a karomreszelőjével fog dobálózni, vagy mi? - nevetem el magam. - Lehet, hogy van nála sampon is a bundájára. Azt is hozzánk vághatja.
Ha komolyan venném, hogy tényleg attól kell tartanunk, hogy egy likantróp vacsorájaként végezzük, valószínűleg akkor is kicikizném, de erre azért van szükségem, hogy fölényben maradjak, ne a szituáció uralkodjon felettem, hanem fordítva. Elvégzem a varázslatot, ami elméletben észlelhetetlenné tesz minket, amíg a faházban vagyunk, és úgy látom, az eridonos sem szúrja el az ő részét.
Mostanra teljesen kiment az álom a szememből, és a védőbűbájok kiszórását követően nem is maradt több teendőm. Ennyit a helyzet irányításáról.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Faház

Sokkal jobb fölényeskedni a másik vérének szívásával, mint átkokkal szórásával, utóbbi ugyanis a saját vérmérsékletemnek nem tesz jót, és nagyon vigyáznom kell a dühkezelésemmel. De az élcelődésem is csak addig működik, amíg azzal bosszantom az áldozatot, jelen esetben azonban az arcomra fagy a gunyoros mosoly, mikor meglátom a tetoválást a karján.
Most már kezdem komolyan venni Warrent. Nem sokan szoktak a legbelsőbb félelmeikről beszélni nekem.
- Most már csak azt nem tudom, a vérfarkasoktól, vagy a testvéreidtől kellene jobban tartanom - próbálkozom még meg egy beszólással, de már nincs éle.
Széttárom a karjaim, aztán párszor megpaskolva a lábaim az egyik sarok felé fordulok, és letelepedem ott egy matracon. Innen jól belátom az egész házat, rálátok az ajtóra, és az eridonosra is.
Elgondolkodva figyelem őt néhány pillanatig, majd átölelem a lábaim. Már most sincs meleg, de rövidesen kocogtatni fogom a fogaim, azt hiszem.
- Nem mintha amúgy bármi esély lenne rá, mert nincs, de - mi lenne akkor, ha mégis megmarna egy? - kérdezem olyan egyszerűséggel, mintha arról beszélnénk, mi volt bájitaltanon ma.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Faház

Még jó, hogy pont elfordulok, így nem látja, hogy megmosolygom a megjegyzését. Nem jópofizni jöttünk ide ki, sőt, itt se kéne lennünk, főleg neki nem, de nélküle lehet már kint kolbászolnék, mint egy ütődött. Bár a fene tudja, elsősorban azért indultam az ajtó felé, hogy ne legyek vele összezárva, nem az itt éjszakázás gondolata zavart. De most már mindegy.
Aztán beszélni kezd, én pedig nyitnám a számat, hogy félbeszakítsam, elvégre nem ez érdekel. Tisztában vagyok a vérfarkas kórság tüneteivel, hogy fáj, különösen kezdetben, de aztán mégse szólalok meg. Elnyílnak ajkaim, aztán összezárom őket, és csak hallgatom a srácot, aki olyan részletességgel adja elő mondandóját, hogy ha nem épp vérfarkasokra hivatkozva húztuk volna meg itt magunkat, még azt gondolnám, ő is az. Egy kicsit meg is borzongok, de aztán gyorsan annak tudom be, hogy kezdek komolyan fázni.
Magam köré tekerek egy hálózsákot, és úgy gubbasztok tovább.
- Igen, igen, borzalmas, ugyanakkor nem sokban különbözik egy ragályos betegségtől - mondom kissé vacogva. - Ha a fertőző betegeket elzárjuk az egészségesektől, miért nem tesszük ugyanezt a vérfarkas kórtól szenvedőkkel?
Nem bebörtönözni akarnám őket persze, csak elzárni, amíg tart a hatása a betegségüknek. Ráadásul nem is emlékeznének rá, akkor nem mindegy? Szerintem kimondottan humánus dolog lenne, főleg a azokkal, akik ténylegesen humánok szeretnének még maradni.
- De amúgy nem ez érdekelt. Hanem, hogy veled mi lenne? - nézek rá fürkésző tekintettel. Akit ennyire közvetlenül érint a téma, bizonyára már gondolatban lejátszott pár forgatókönyvet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Faház

Na igen, valószínűleg ez is egyike azoknak az égető, sürgős kérdéseknek, amit ide-oda dobálnak egymás közt az illetékesek, mert vagy érdekük vagy merszük nincs mit kezdeni vele. Jól van az úgy, mondják, amíg őket nem érinti, minek foglalkoznának vele komolyabban? Valami igazán kirívó, közfelháborodást keltő eset kellene, hogy lépésekre szánják el magukat, gondolom.
Szóval igazából nem lep meg, hogy ez a helyzet, és a srác válasza is csak kicsit. Értelme van, amit mond, logikus, de mivel személyesen ismer olyat, aki érintett, akár sokkal beletörődőbb válasza is lehetne. Vagy lehet épp ezért, mert tudja, mivel jár ez, ilyen.
- Azért a szarért szerintem senki se hálás - rántom meg a vállam kissé. - Bár persze biztos akad olyan emberi hulladék, aki a kór előtt is csak a levegőt szívta el másoktól, és van olyan pszichopata, hogy még képes is legyen élvezni, hogy pokoli kínok közepette nőnek meg a csontjai egyik percről a másikra.
- Szóval - folytatom aztán, a témaváltás mellett döntve. - Nem túl kreatív módon te is aurornak készülsz. Uncsi, de becsülendő. Bé terv nincs is?
A fene nagy érdeklődésemet Warren irányában annak tudom be, hogy valamivel el kell tereljem a hidegről a figyelmem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

Egy kézzel kapaszkodom, a másikkal meg elszabadult hajammal viaskodom, de elég kilátástalanul, hiszen folyamatosan elejét veszem próbálkozásaimnak azzal, hogy az eridonos felé fordulgatok, azt nézni, hogy hol van. Ha nem adná épp fel, most még esélye is lenne behozni engem, de a kispadok felé veszi az irányt, nekem pedig diadalittas mosoly terül el az arcomon. Kicsit furcsa érzés, de nem esik le azonnal, hogy azért, mert egy ideje nem nagyon csináltam. Kiabálását hallva azonban hamar leolvad, és kissé felhúzva magam kanyarodok vissza.
- Mit nyertél? Legfeljebb a vesztesnek járó vigaszdíjat kaphatod meg, de azt se tőlem - mondom, miközben elegánsan landolok mellette, oldalt fordulva és lábam átvetve a seprűn leugrok róla, egyszerre érkezve mindkét talpammal a fűre.
Így mondjuk már kevésbé nézek úgy ki, mint aki totális fölényben van a sráccal szemben, mert némileg nagyobb és magasabb nálam.
- Szerintem inkább te vagy, aki jön nekem eggyel. Mondjuk egy istenítéssel be is érem. Ha szépen fogalmazod meg. Talán.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Faház

Továbbra sem örülök a helyzetnek, de kénytelen-kelletlen beletörődöm most már. Ahogy azt is el kell fogadjam, hogy ebből semmiféle büntetés nem lesz, vagy ha mégis, annak én is megiszom a levét, mert jelvény ide, prefiség amoda, nekem sem kéne az éjszaka közepén az erdőben lennem. Szóval hangosan ugyan ki nem mondom, de jó tervnek tűnik ez a reggeli visszalopódzás a kastélyba.
A gond most már inkább az, hogy addig is mi legyen, mert csak nem fogom átcsacsogni az éjszakát Warrennel. Bár még mindig jobb program, mint vacogni.
- Én sem vagyok pszichológus, még csak az kéne, de az az érzésem, nem igazán akarsz te auror lenni - mondom aztán, meglepve magam is szavaim gyöngédségével. Meg is köszörülöm a torkom gyorsan, és folytatom: - Mármint ki nem szarja le, mit akarnak a szüleid? Meg dugja fel a nővéred is a sikerét magának. A te életed, nem nekik kell megfelelned, hanem saját magadnak.
Mindjárt leszakad a pofám ettől a dumától. Még jó, hogy valószínűleg ő semmit se tud rólam, mert képen röhögne, vagy épp köpne, amiért éppen én akarom ezt a maszlagot letolni a torkán. Még ha igaznak is gondolom szavaim, képmutató vagyok, hiszen egész életemben a szüleimnek próbáltam megfelelni, és az ikernővéreim által támasztott elvárásokat megugrani. Nyilván teljesen esélytelenül.
- Én a fiúnak születést elbasztam, már ha ez saját érdemnek tekinthető - teszem még hozzá, megfeledkezve kicsit róla, hogy nekem tökéletesen megfelel, ha nem tud rólam továbbra sem semmit. De sajnos a beszélgetések már csak ilyenek, talán ezért is utálom nagyon ezt a szituációt most.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

Hiába a megalázó vereség, sőt, lényegében szabályos földbe döngölés, amit elszenvedett tőlem, az eridonosnak továbbra is nagy az arca, és egyáltalán nem mutatja, hogy szégyenkezne, amiért vesztett. Pedig kellene, hiszen szétaláztam!
Fel is bosszant vele, hogy a második helyről károg, hogy nyert, és tudom, nem vagyok valami komolyan vehető látvány, ahogy eltörpülök mellette immár a földre szállva, azért nem hagyhatom annyiban a dolgot. Ha már kihívott, viselje tisztességesen, hogy vesztett.
- Nyilvánvalóan túloztam! Nem ez volt a lényeg - puffogok, mintha nem tudta volna ő is nagyon jól, hogy csak érzékeltetni kívántam a nagyzolással, hogy mennyivel jobb vagyok, ami így is van! Háromszor körbe se értem a pályát, nyilván nem tudtam volna ennyi idő alatt őt sem elhagyni ennyiszer. De talán egy-két óra alatt meglett volna akkora előny, hogy elsuhanjak mellette legalább egyszer.
Kinevet, pedig aztán csupán a minimumot várom tőle, cserébe meg a nevem akarja. Mielőtt még jobban átgondolnék bármit is, elvégre túlságosan is felhúzott, hogy nyugodt maradjak, odavakkantom neki a nevem.
- Sadie. - Majd szavaira gúnyos mosolyt eresztek felé. - A jelzőket elengedheted, vagy helyettesítsd be mondjuk a tökéletesség és a nagyszerűség szavakkal, úgy jó lesz.
Na jó, talán a nagyképűségben van valami igazság. De attól még igazam ugyancsak lehet, és van is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

Persze nyilvánvaló, hogy a megalázó vereségét próbálja palástolni ezzel a viselkedéssel, amolyan ragtapaszként a megsebzett kis egójára, amit megrágtam és kiköptem, de még így is felbosszant vele. Tudom, hogy nem kéne magamra vennem, és több eszem lehetne (amúgy van is, csak mellé a büszkeségem is befigyel), de olyan egy... kis.. tenyérbemászó az arcszerkezete. El is képzelem, hogy lábujjhegyre állok, megfogom két oldalt és... hagyjuk is.
Rántok egyet vállamon a bemutatkozására, és olyan képet vágok, amiről könnyedén leolvasható, hogy "És, kérdeztem?". Milyen név ez amúgy is? Jó, hogy nem kell kiejtenem.
Nagyvonalúan bólintok egyet végül, hisz megjön az esze.
- Lehetne jobb is, de megteszi. A fő, hogy elismerted, hogy nyertem.
Persze hiányzik, hogy én legyek a mindenség közepe, csodálók gyűrűjében állva. A Roxfortban volt részem benne, de most már tudom, hogy hamis barátok vettek körül. Sosem szerettek és néztek fel rám valójában, de attól még hiányozhat az érzés, ha nem is volt igaz.
- A helyedben, ha olyan képességem lenne, mint neked, én csökkentenék a légellenállásomon. Nem minden esetben rossz a kis méret - jegyzem meg aztán, miközben elfordulok, hogy összeszedjem a cuccom. - Persze ellenem az is kevés, de lehetnél egy fokkal kevésbé béna is.
Nem mintha amúgy béna lett volna, mert nem volt rossz, csak hát ezt biztos nem fogom az orrára kötni. Még elhiszi.