Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Nem zavartatom magam, hangos hahotába kezdek, hisz mást nemigen tehetnék. Aztán a még égő cigaretta maradványát a számhoz érintem, hogy még egy slukkot szívjak. Lazán engedem ki a bennragadt füstöt, majd azzal a lendülettel bökök egyet fejemmel a kiscsajnak, hogy húzzon el melegebb éghajlatra. Nem kell unszolni, el is lép, én pedig egy hümmögéssel konstatálom, hogy bizony kemény csávó vagyok. Vagyis a levitások szemében minden bizonnyal, bár nem valami nagy elismerés, tekintve, hogy Benettet is milyen könnyű volt megfélemlíteni. Beszari könyvmoly mindegyik.
Már éppen mennék tovább, mikor is hangos durranásra leszek figyelmes. Arcmimikám valamelyest lefagy, vonásaim kissé gondterheltek lesznek. Szemimmel direkt nem nézek a mellettem tobzódó lányra, inkább próbálok az ellenkező irányra koncentrálni, miközben még szám is elhúzom. Pontosan úgy, mint egy kisfiú, akit az anyukája csínytevésen ért.
- Na csá – azzal táskámat féloldalast a hátamra csapva lépek is tovább, meg sem várva a lány reakcióját. Az ajtó kitárul, én pedig kilépek, de mielőtt még bebasznám magam után olyan stílusosan, fülemet megragadják szavai. „Ha nem akarsz megbukni” – visszhangzanak fejemben lexémái. Arcomra undor ül ki, elhúzom szám, hüvelykujjam alsóajkamhoz érintem, majd körmömet kezdem el rágni. Fáj beismernem, de a kis szarosnak igaza van. Nagyon bukásra állok VHT-ből és még ezen kívül még négy tantárgyból. Igen, a legutóbb, hármat tudtam felsorolni, de ugye azóta én rászoktam a cigire és a zombis gyilkolászásra, ergo még két indok, amiért nem ücsörgök benn a sok lúzerrel. Magamnak se mondom ki, de eredetileg is azért érkeztem a terembe, hogy vagy puskát írjak a vizsgára – ami valljuk be, egy gyakorlatorientált tárgynál nem sokat segít -, vagy valahogy feljavítsam a tevékenységem. Aztán ebből mind tudtuk, mi lett. Robbanó mikrók, füstölő sütők, amikért akár JG még meg is baszhat jó keményen. Na nem úgy, akárhogy is szeretném. Nem, ő az iskolából fog kicsapatni, ha ezt megtudja. És tudod kinek van kedve hazamenni és a Beauxbatonsba járni a sok francia faszkalappal? Hát nem nekem.
Mérgemben és a bennem felgyülemlő hisztit leküzdve dobbantok egy nagyot, számból kicsit sem férfias nyüsszögés tör fel. Nem akarom én ezt, nagyon nem. De muszáj lesz. Így hát, feltépem a már becsukódott ajtót, majd a lány mellé állok. Az okosan észreveszi a hajamban megbúvó, valamikor még tojásra hajazó anyagot, mire én durcásan kapok oda. Kezem rögtön létyós lesz, számat elhúzom a belőle áradó természetszagtól.
- Mindent te csinálsz. Pont. Én csak itt leszek – nem, ez nem kérdés és nem is kérés, kifejezett parancsot és tényállást helyezek elé. - És ha valakinek szólni mersz az itt látott rendetlenségről, nem hogy az iskolai életed teszem pokollá, de még ki is fingatlak – sziszegem, szemeimet összehúzva, ahogy az imént elhangzott szavaimnak próbálok gesztusaimmal súlyt adni. Aztán megfogom a hátamon pihenő táskát, majd egy kézzel az egyik pult alá dobom. Hanyag, nemtörődöm mozdulat ez, ahogy az is, ahogy lerogyok az egyik székre, majd azt kezdem el figyelni, ahogy a kislány előkészül a sütéshez. És hogy én mit fogok csinálni, amíg ő főz? Nos, játszok a Zombie apocalypse ultimate frissített változatával.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Nem mintha valójában firtatni akarnám, hogy mi az, amit Karola hallott Theonról, ahogy a véleményére sem vagyok különösebben kíváncsi erről, mégis éget a kíváncsiság, hogy esetleg olyanról tudhat, ami valamiért nem jutott el hozzám. Pedig ha így fest a helyzet, az igazságot akkor sem akarnám elhinni neki, hiszen teljesen más embernek látom a zöld prefektust. Azt azért nagyon sajnálom, hogy a születésnapom megtudakolása nem zajlott le köztük zökkenőmentesen, hisz érdekemben áll, hogy ők jóban legyenek. Mintha szánt szándékkal nem akarná felemlegetni az incidenst, ami ugyanakkor nagy megkönnyebbülés számomra, hiszen aztán magyarázkodhatnék a történtekről. Alig bírom ki, hogy a haragtól és a sértődöttségtől ne szisszenjek fel csúnya vádjaira. Hát persze, hogy az őt ért sérelmek hatására erősnek akar mutatkozni a srác, de nem kéne félreérteniük, és elkönyvelniük valami kőbunkónak. Belül vajból van a szíve, és ugyanolyan érzékeny, mint én. Csak neki sikerült megedzeni magát, amin még egyelőre dolgozom.
- Aha... - jegyzem meg flegmán. - Figyelj, te ezt nem értheted, de ő nem olyan, mint amilyennek hallottad, hidd el - győzködöm naivan. Felháborítónak tartom, hogy hisz a pletykáknak, holott tudom róla, hogy Karola jó emberismerő. És mégis hagyja magát megvezetni! Először én is féltem tőle, persze. Aztán megláttam benne valamit, magam se tudom pontosan, hogy mit, de onnantól kezdve meg tudtam érteni a viselkedését. Nem hiszem, hogy ez másnak olyan nehéz feladat lenne.
- Nem akarsz beleszólni, mi? - rázom meg a fejem kételkedően. - Nem értem, miért hozod fel őt. Olyannak nézel, aki befolyásolható? - már a feltételezés is sértő számomra. Nagyon feszült leszek, ahogy kényelmetlenné kezd válni számomra a srác szóba hozása. Mintha csak kerülgetni akarna valamit, amit egész egyszerűen nem akar egyenesen megmondani számomra. Mit hallhatott róla, hogy ennyire félt tőle? Értem én, hogy jót akar, de muszáj a védelmére kelnem.
Idegességem, s a témán való kattogásom hamar másra terelődik a soron következő vallomásával. Úgy érzem, hogy túl sok információt mondott, most már egyáltalán nem látom át a dolgokat. Összefüggéstelen katyvasz ez az egész köztünk... Valósággal forrongok belül, még az öklöm is megfeszül, olyannyira felzaklat velük. Hajszálra vagyok attól, hogy belerúgjak az egyik átkozott asztalba. Egyszerre érzem magam megtisztelve és elárulva. A legjobb barátom hazudott nekem, pontosabban elhallgatta a valóságot. Aztán ahogy végiggondolom, hogy azóta mi történt köztem és Theon között a kísértetházban, végül is arra jutok, hogy mindkettőnknek lehet elég vaj a füle mögött, és álszent lennék, ha túlságosan kiakadnék rá.
- És mégis mikor óhajtottad volna elmondani nekem, ha nem adom ezt a karkötőt? - kérem számon indulatosan, teátrálisan megrázva előtte az öklömet, hogy szemügyre vehesse a csuklómon fityegő művemet. Hosszú másodpercekig nézek rá értetlenkedve, szemeimben azonban végig ott csillog a tűz.
- Jó - eresztek egy apró mosolyt felé, mikor egy nagy sóhaj után sikerül lenyugodnom végre. - Igazad van. Hirtelen túlreagáltam. Valószínűleg én is ugyanígy viselkedtem volna - nyelek egy nagyot, a pezsgőzés utáni smárolásomra gondolva, amit gyorsan el is hessegetek.
- Hát azt, hogy nincs köztetek semmi. De jól van, ezt már hallottam párszor. Aztán ki tudja, lehet hamar szintet léptek - vigyorodom el, elvégre nem egy furcsa sztoriról hallani a kastélyban. Vicces lesz, amikor ezeket fogja kitárgyalni nekem, igazi kis lelki szemetesláda leszek.
- Ja. Hát elég durva ez az egész. De én örülök nektek, tényleg. Mármint klassz lenne, ha összejönnétek. És majd azért mesélj néha a fejleményekről - döntöm oldalra a fejem kérlelően. Azt azért még mindig nem vallanám be, hogy mennyire félek attól, hogy ezentúl egyedül fog hagyni. Lecsüccsenek az egyik közeli padra, ahol lábaim lóbálva hallgatom tovább a vallomását. Gyerekesen nevetem el magam, amikor azt taglalja, hogy miért jön be neki. Valószínűleg egy kicsit még éretlen vagyok ahhoz, hogy jól tudjam kezelni az ilyet. Vagy csak fura ezeket a mondatokat a legjobb barátom szájából hallani.
- Öhm, már nem nagyon tudom, hogy hogyan értette. Kicsit kiszámíthatatlannak gondolt talán? - vakarom meg a fejem bizonytalanul, mert a részletekre már alig emlékszem. Ritkán fordul elő, hogy elfelejtek valamit, de akkor sokkal inkább mást akartam tudni éppen.
- Tényleg? És hova mentek majd? Ez jól hangzik, mindenképpen kérek beszámolót! - parancsolok rá lelkesen, de az arcomon lévő mosoly hamar megfagy a visszakérdezésével. Túlságosan szemfüles lány. Érzem, hogy hosszú ideig csak sápadtan ülve hebegek, s mire végül meg tudok szólalni, akkor se vagyok a helyzet magaslatán. - Semmibe. Hogy én? Ne hülyéskedj már... Jó vicc. Tudod, hogy milyen béna vagyok. Inkább felejtsd el, amit mondtam, és örülj az ajándékodnak... - hangzik a nyomatékos kérés a magam rekedtes hangján, ahogy elfordulok az oldalba bökésétől, s a cuccaimért szedelődzködöm. Minden egyes másodperc egyre kínosabb vele. Óriási butaságot csináltam az előbb... Egy karnyújtásnyira van attól, hogy leessen neki a dolog, és összekösse az apró nyomokat. Szörnyű barátja vagyok Theonnak, hogy ennyire óvatlan vagyok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

A hasonló csínyeket komolyan kell venni. Megértem azt, hogy ilyen korban a viccelődést visszafojtani nehezebb mint a fingást. Én sem voltam jó gyerek. Azonban a cselekedetet mindig következmények követik.
Nem kellett sok, hogy néhány csiripelő kismadár megtaláljon engem és Tányát, így elég hamar elkezdhettük a felelősök felkutatását, most pedig az első gyanúsította várunk. Máriának már elküldtük a baglyot, hogy haladéktalanul jöjjön ebbe a terembe pontosan ebben az időpontban.
Mi Tányával már nagyjából öt perce várunk. Kicsit előbb érkeztünk, úgy tűnik egyikünk sem az a típus, aki ilyenkor megül a fenekén. Az én kezemben a szokásos napi adag kávé. Míg bele-belekortyolok oroszlán köreimet járom a terem egyik végétől a másikig.
- Egy levitás képes lenne ilyesmire? Azt hittem nyugodtabb személyiségek - gondolkodok fennhangon. Néha fejem az ajtóra téved, aztán az órára. Minden pillanatban megérkezhet. Nem szabad megijesztenünk, mert akkor talán megapad a beszélőke. Nekünk pedig minél előbb kellenek azok az információk. Hogy valakivel nap végére már felnyalathassuk a fürdőszobai padlót büntetésből.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Igaz ami igaz, az elmúlt időben bátorkodtam felfedezni, hogy animágusként nem csak Bencét tudnám ám meglátogatni, de bármely másik házba is belopakodhatok ha épp kedvem úgy tartja. És melyik majom tudna ellenállni pár ingyensiminek nem igaz? Így mikor végre kiszabadultam a gyengélkedőről, többé kevésbé felépülve a kviddicsmeccs okozta sérüléseimből, hopp! Fogtam magam, és kioldalogtam, felfedezni a még ismeretlen területeket. Legutóbbi navinés látogatásom nem sült el a legjobban, ám ez nem szegte kedvem, kíváncsiságtól, csínytevékenykedési kedvtől buzogva osontam be, hogy kicsit szórakoztathassam a sárgák népét.
Lehet nem kellett volna. A bagoly által hozott levelet gyűrögetve ácsorgok az ajtó előtt, miközben lassan már két perce kések, mégsem merek igazán benyitni. Mancsom a kilincs fölött habozik, aztán végül sikerül meggyőznöm magam, hogy jobb úgysem lesz, szóval idegességemben elpirult fülekkel nyitok be, hogy aztán már-már cincogó hangon köszönjek a bent lévőknek.
- Jó napot! - még nem akarnak megenni talán... Kezdetnek jó. Izzadt tenyeremben megfeszül a papír, bátortalanul pislogva állok, épp csak belépek s behúzom magam mögött az ajtót, de ezután nem moccanok. Szám bátortalanul nyílik el mentegetőzni, de aztán be is csukom. Előbb kérdezzenek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Lépés, lépés után. Tyúklépés, hosszú lépés, yard, ujj. Hol egyiket, hol a másikat csináltam, hogy ezzel is lefoglaljam magam. Közben megnézegettem a padokat, van-e rajta új firka, kosz, bármi, amivel elbabrálhatok. Társam közben hasonlóképp járkált, és szürcsölgette kávéját. Eleinte én is azt kívántam, bár hoztam volna magammal egy bögrével, aztán rájöttem, hogy már hármat megittam, és még csak kora délután volt.
- Tinédzserekről beszélünk. Teljesen mindegy, hogy melyik házba tartoznak. Ráadásul Masáról a tanáriban is hallottam ezt-azt - vontam meg a vállamat. No nem mintha én előítéletes lennék. A lány az óráimon mindig tisztességtudóan viselkedett, és az egyik legügyesebb kis boszorkány volt az évfolyamán.
Újra az órára néztem. Késik. Hát, nem indítja jól ezt a beszélgetést. Ahogy ezt kigondolom, már nyílik is az ajtó. A félelem körüllengi, és én bármennyire is úgy gondoltam, hogy kemény leszek, azonnal egy biztató mosolyt küldök felé. Hiába, szimpatikus lány, akiről még nem tudjuk, hogy bármi rosszat tett volna.
- Szia! Kérlek fáradj közelebb. Ülj le nyugodtan, ahova tetszik - tárom szét a kezemet a terem bármelyik padját felajánlva.
- Ne aggódj, nincs semmi gond, csak fel szeretnénk neked tenni pár kérdést - biztosítottam, és hogyha helyet foglalt, akkor vele szembe én is leültem. Kellett, hogy egy szintbe legyek vele, nem akartam megrémíteni.
- Azt hallottuk, bementél a navine területére a minap. Igaz ez? - tettem fel az első kérdést bemelegítésnek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Tánya szavaira mordulok egyet. Igaza van, ez alapján nem ítélhetek, ahogy az alapján se feltétlen, hogy van híre a tanáriban. Ez a szomorú a könyvtáros posztban, hogy nem hallok pletykákat, amik ott lézengenek, esetleg néha egyet-egyet a helyettesemtől, de csak akkor, ha az nagyon odavág egy témához, ami engem is érint.
A lány késik, de épp egy kicsit.
- De légy szíves gyorsan - mordulok oda. Ez azért mégsem teadélután. Akkor sem az, ha láthatólag Tányának erről halvány lila gőze sincsen. Úgy mamáskodik a megszeppent lány körül, mint valami tyúkanyó. Nem akarom ráhozni a frászt a lányra, csak azért a valóság hálóin belül tartani. Érezze, hogy bajban van.
Átengedem a kicsikét Tányának. Hátratett kézzel megállok mögötte. Szigorú tekintetem Márián nyugtázom. Nem fogok kedveskedni neki, amúgy is ahogy látom kedves helyettesem a jó zsaru szerepét játszani, vagyis én vagyok akkor a rossz. Így enyhén rá is játszok arra, hogy nagy, ijesztő bácsi vagyok, aki képes reggelire gyerekcombot enni rántottával és bacennel. Még a kávémat is hangos koppanással leteszem az asztalra, hogy ez már annyira komoly úgy, hogy szürcsölgetni sem érek rá.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Tánya & Misha

Beharapott szájjal kapkodom tekintetem a két felnőtt között, habozásomat kívül rúgva a képből szedem össze magam annyira, hogy legalább lábaim megmozduljanak. Első blikkre simán levetném magam egy padra itt, a terem végében, azonban Misha bá szigorú hangja hallatán inkább nem játszom az agyalágyultat, és egy alig észrevehető kitérő után közelebb megyek hozzájuk. Hát, úgyis elől szoktam ülni... Nincs ebben semmi különleges, semmi különleges. Lehuppanok a második padba, így Tánya kényelmesen elém tud telepedni, ami azonban már annyira nem tetszik, az a bácsi beállása mögötte. Tekintetem lesütöm, még mielőtt megérkezne az első kérdés, bár pontosan tudom, hogy ezzel nem a legbiztatóbb képet alkotom magamról.
Eszembe sem jut bocsánatot kérni a késésért, annyira nem az van már a fejemben, pedig lehet javítana siralmas helyzetemen. Ha kérdéseket akarnak feltenni ott már baj van. Nem mondom ki hangosan félelmemet, azonban végre felpillantok, és ha a mosolyt nem is tudom viszonozni, erőszakkal kicsit lejjebb nyomom vállaimat, legalább ne nézzek ki annyira rémültnek mint amilyennek érzem magam.
- Ööö - na erre most mit mondjak. Hazudni nem akarok, jártam bent, de eleve ugye ez is tilos... Fene. Túl szép volt, hogy igaz legyen. - Hát... Nem tagadhatom. Igen, igaz.
Szavaimat bólintások kísérik, de nem kezdem el megtoldani mentegetőző mondatokkal, itt bizony most harapófogót kell játszaniuk, ha bármit is meg szeretnének tudni tőlem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Nem tagadom, volt még mit tanulnom Mishától. Fogalmam sem volt, hogyan is kéne szigorúnak lenni a diákokkal. Általában jobban szerettem, ha valaki olyat látnak bennem, akivel megoszthatják a gondjaikat, és segítséget kérnek. És ezzel nem is volt semmi gond. De ilyenkor el kellett volna nekem az a picike képesség, amit a férfi olyan jól művelt. Csak attól féltem akkor a végén olyan leszek, mint az anyám. És hadd ne mondjam, inkább voltam lágyszívű, minthogy olyan legyek, mint ő.
Őszinte. Igaz, ezzel megszegett egy házirendi pontot, most mégsem ez a fő téma. - Mond csak, milyen gyakran jársz be más házakba? És ki adta meg neked a kulcsot? - tettem fel a két összefüggő kérdést. Ahhoz, hogy bejusson az ember, kellett valaki, egy belsős ember, aki vagy magától beengedte, hogy megadta neki a jelszót. Tehát nem egy, hanem két embert kerestünk, még akkor is, ha csak egy valaki követte el a tettet.
- Mond el nekünk pontosan, mit csináltál odabent, és volt-e valaki veled. Valamint azt is, hogy az este folyamán mikor értél vissza a saját klubhelyiségedbe. - Előzetesen megkérdeztük a portrékat, ki és mikor használta az átjárókat. Habár erre nem emlékeztek, arra igen, hogy melyik az utolsó időpont este, amikor kinyitották kapuikat, és reggel mikor mentek ki az első emberek. Ha ennél későbbi időpontot mond, biztosak lehetünk benne, hogy nem a levita körletében töltötte az estét.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Tánya & Misha

Ehehe, na igen, ezért kéne megtanulnom hazudni. Behúzott nyakkal nyitom a számat, hogy válaszoljak - tuti nem fog nekik tetszeni -, de megakadok, ahogy Misha bácsi közbeszól. Immár teljesen elpirult arccal nézek fel rá, és biccentek, szemkontaktust tartva, csak utána adom meg a konkrét válaszomat Tányának is. Minek hazudjak? Most már úgyis tök mindegy.
- Néha, de nem gyakran, és a naviban csak most voltam... - mentegetőzök, hátha ez enyhítő körülménynek számít. - Nem adta meg senki. Besurrantam. Animágia.
Úgy bököm ki, mintha ez a pár ragozatlan szó mindent megmagyarázna. Így is van, nem segített a bejutásban senki, azaz senki nem tudott róla, hogy ezt teszi. Sóhajtok, nyirkos tenyerem a szoknyámra simítom, kínosan ficeregve a széken.
- Egyedül mentem be, azaz besurrantam egy elsős-másodikos alak nyomában, majd meglapultam, mert bár eredetileg azt terveztem, hogy majd jól összekuncsorgok magamnak egy kis simit, végül nem volt bátorságom előbújni, hátha felismer valaki. Szóval ott a portré környékén megbújtam, figyeltem kicsit a többieket, nevettem pár poénon, de azért ez így elég uncsi volt, úgyhogy kiszaladtam, amikor többen is megindultak vacsorázni. Valószínűleg akkor láttak meg, de velem nem volt más, akinek ne lett volna ott a helye.
Lebiggyedt szájjal motyogom el mi történt, hiszen így tuti fény fog derülni rá, hogy az eridonban is meg-megjelenek néha. Pedig olyan büszke voltam magamra, hogy ilyen ügyesen nem buktattam még le magam... Erre tessék, valaki babrál a berendezéssel, és máris gyanúba keverik a csíkos bundám.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Komolyan, ha nem ismerném Mishát már ennyire, még én is azt mondanám, hogy olyan a hangja, mintha mérges lenne. Persze az is, csak nem a lányra, hanem a szituációra, ami kialakult.
Animágia, hát persze. Tudtam róla, hogy a lány elsajátította már ezt a tehetséget, de valamiért nem merült fel bennem, hogy ezt használva jut be a különböző klubhelyiségekbe. Igyekeztem, hogy arcomon ne látszódjon nagyobb érzelem, de igazából egészen megsajnáltam a lányt. No persze ez nem jelenti, hogy nem fogjuk büntetőmunkára, de valamiért nem hittem, hogy ő tette.
- Miután kijöttél a klubhelyiségből lementél vacsorázni? - kérdeztem meg, ugyanis azt könnyű bizonyítani, hogy lent volt. - És ezek után mit csináltál? - fűztem tovább a gondolatfonalat. Egy kicsit reménykedtem benne, hogy majd azt mondja valakivel tanult, vagy ehhez hasonló, csak hogy legyen egy szemtanú, hogy nem mászott ezek után vissza a sárgákhoz.
- Mikor a klubhelyiségben tartózkodtál, csak majom alakban voltál? - Talán ez még egy sorsfordító kérdés lehet.
Hátranéztem Mishára, hogy most ő jön. Sosem voltam igazi kutató elme, még csak apa bűnregényeit sem szerettem annyira. Nálam itt kifújtak a kérdések, felőlem mehetne a lány, amerre szeretne. Nem ő az egyetlen, akit ki kell hallgatnunk, és ha később még felmerülne valami, akkor ugyanúgy elő tudjuk majd szedni érte.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

- Az animágiát a még tanuló diákok csak így szabadon használhatják - kérdezek rá meglepődve. Persze benne van a pakliban, hogy igen, ezért sem úgy mondom, mint aki valamit számon kér, csak úgy mellékesen érdeklődik. Azután jön a többi kérdés, csakhogy valami szemet szúr nálam. Tánya úgy kérdezi ki Máriát, mint egy szemtanút. De Mária jelenleg nem szemtanú. Mária A gyanúsított.
- Elég - mordulok fel - jelen esetben Mária nem úgy áll a szénád, mint egy enyhe bűnt elkövetett szemtanúé. Tisztában vagy vele, hogy mi történt a navinében ma reggel?  - kérdezek rá közelebb lépve egy lépést. Kit izgat, hogy mikor ment le vacsorázni? Hát előtte is szétpakolászhatta a rúnákat. Akár majom formába is, hiszen azoknak a lényeknek még kezük is van hozzá. Míg várok a válaszra szigorú tekintettel nézek rá. Amúgy is én vagyok a rossz zsaru. Ideje egy kicsit annak is tettetnem magam és nem csak szigorú apukának.
- Honnan tudjuk, hogy nem te követted el azt? - a reakcióját akartam látni, a jeleket az arcán, az enyhe rezdüléseket, amik képesek árulkodni akkor is, ha az illető néma marad mindvégig.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Tánya & Misha

Hááát nem igazán Misha bácsi nem igazán, azonban ezt már nem bököm ki, nem súlyosbítom a dolgot. Az újabb kérdéeknél gondolkodnom kell, hogy hogyan hangozzon mondandóm a legkevésbé gyanúsnak, de hát nincs túlzottan nagy mozgásterem.
- Nem mentem le, felmentem a körletbe, tea, alvás - foglalom össze gyorsan a napom. A teakonyhában még iszogattam, de mivel a legtöbben a nagyteremben voltak épp, nem is beszélgettem senkivel. Aztán meg gyorsan elmentem aludni, hogy a lehető legjobb formámba kerüljek a következő meccsünkre. Tánya majmos kérdésére csak bólintok, s jól is teszem, hogy nem kezdek bele semmibe, mert a férfi veszi át a szót. Mordulása hallatán észrevehetően húzom be a nyakam, és kezdek pislogni felfelé. Gyakran járok a könyvtárban, és megrótt már hangoskodásért, de azt hiszem most épp ellenkezőleg, úgy kell majd a szavakat kihúznia belőlem.
- Csak annyit hogy valami volt és azt hiszik közöm van hozzá - emelem meg a levélpapírt, hiszen tény ami tény, annyi dolgom volt ma, fene figyelt a sustorgó hangokra. Vissza kellett mennem a gyenguszra, hogy mindenem jól gyógyul-e, aztán meg szépen elkezdtem edzeni, hogy rendbehozzam magam teljesen a kövi meccsre. Szemeim elkerekednek következő kérdésére, döbbenten nézek fel, talán kicsit elhűlt arccal. Mi az, hogy honnan tudják, hogy nem én voltam? Nem azt kéne bizonyítaniuk, hogy én voltam? Az az alap, hogy nem én... Nem is tudom miről van szó pontosan! - Mit?
Mondja ki, legalább tudni fogom mit csináltam.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Ha nem szólna közbe Misha, talán már el is engedném a lányt. Ismerem, és nem olyannak, mint aki nem mondaná el a teljes igazságot. Ráadásul Várffy-tól hallottam micsoda sérüléseket szerzett a legutóbbi meccsen, így nem is akartam még én is, hogy szenvedjen. De legyen így. Ha játsszunk, akkor játsszuk rendesen a jó zsaru, rossz zsarut.
- Nyugalom kolléga. Mindenki ártatlan, amíg be nem bizonyosodik az ellenkezője - ismertettem vele az emberi jogi törvényt megkeményített hangon, mint aki tényleg mérges a társára, amiért kijött a sodrából.
- Az a helyzet Masa, hogy valaki eltüntette a mágiát a navine területén. Se fény, se víz, semmi nincs, amit eddig mágiával oldottunk meg. Még átváltozni sem tudnál ott. És okunk van feltételezni, hogy ez az egyik diák műve. És mivel te tartózkodtál ott engedély nélkül aznap, ezért kérdezünk ki. Mostanra már sikerült alternatív módokat kitalálnunk, azonban tudnunk kell, ha te voltál - próbáltam kedvesen fordulni Masához, és már előre vártam Misha kitörését ezért. Egyrészről, mert tudtam, hogy akár illetlen szavakat is mondani fog, másrészről, mert utána, ahogy a jó zsaru-rossz zsaru forgatókönyvben áll, kiküldhetem őt a teremből, hogy a lánynak legyen lehetősége négy szem közt elmondani az igazat. Aztán pedig jöhet a függöny és a taps a hatalmas alakításért.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Szerencsémre Tánya érti, hogy mit művelek. Legszívesebben elvigyorognék, de akkor lebuktatnám magamat. Nem nekem most a nagyon mérges, nagyon harapós rossz zsarut kell játszanom.
- Így is sok mindenért kaphatna már büntetést, talán ha fél évig kellene minden áldott szombaton a könyvtár padjai alól rágógumit kapargatnia megtanulná a leckét - jegyzem meg. Nem mintha olyan sok rágó ragadna a padok aljára, de ha csak ezen múlik én ismerek egy könyvtárost, aki ezért nagyon szívesen vesz pár csomag rágógumit és kiosztja a nép között.
- Tudnunk kell, hogy te voltál-e! Ha most derül ki még jobban ki tudsz jönni, mintha később derülne rá fény. Én a helyedbe minél előbb bevallanám. Persze, amennyiben te voltál - teszem még hozzá, mert azért mégse fair akár színjáték akár nem. Nem emelem fel a hangom, azonban higgadtan is van olyan fenyegető mintha más kiabálna. Pláne az orosz akcentus miatt. Szerencsére az a hangnak elég sok élet és keménységet ad. Valószínűleg mert az agy összekapcsolja a gengszterek hangjával, a filmek és könyvek történetei miatt. Akárhogy is, nekem ez pont kapóra jön.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Tánya & Misha

Tánya szavai megerősítik gondolataimat, habár nem ez az amiért végül nyugodtabban dőlök hátra. Misha fenyegetőzése a büntetéssel igazából én esküszöm mindenkinek nem hat meg annyira, fele olyan megalázó lenne fél évig a könyvtárban nyünnyögni, mint akár csak egy percig összezárva lenni Henrikkel. Szemöldököm felszalad, és kicsit el is töprengek azon, hogy miért nem nyúltam én még bele göcsörtbe, ha állítólag ennyi van, de a nő hangja visszaterelget a jelenbe. Végighallgatom a mesét arról mi is történt a sárgáknál, és mire a végére ér, már szám diszkrét kis ó-ra kerekedik. Jahát. Én erről nem tudok semmit. Igazán kezdhették volna ezzel is.
- Nem - rázom meg a fejemet, és végre picit van érkezésem hátrébb dőlni. - Azt hittem csak azt fedezték fel, hogy beszöktem és azért ilyen morcik - töprengek el. Viszont mivel onnan továbblendültünk, és láthatólag nem ott határozták meg a beszélgetést drámai tetőpontját így van okom kicsit kifújni magam. - Mármint khm, természetesen az sem szép tőlem, hogy beszöktem, tudom, de na. Ez nem én voltam, nem engem keresnek.
A végére még egy kis mosoly is felkúszik az arcomra, miközben hiszek abban, hogy ez így már bőven jó lesz. Elmondtam mit tettem, olyan nagyon nem csaptak le érte, ellenben ugyanolyan őszintén megmondtam azt is, hogy innentől már nem én vagyok az emberük. DIPLOMÁCIA. DIPLOMÁCIAI ÉRZÉK, hát én, olyan király vagyok, ez a szó nem jutott eddig eszembe!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Nem kelt ki magából Misha annyira, mint amennyire én azt elvártam tőle. Talán nem is egészében gonosz és harsány, mint ahogy beállítja magát. Látszólag Masa is valami hasonlót vehetett észre, mert mintha kicsit megnyugodni látszik. A szavak, amik újfent elhagyják a száját, sokkal kevésbé összeszedettek, sokkal inkább... Masásak.
- Esküszöl, hogy nem te tetted? Ez nagyon fontos Masa, értsd meg - keményítettem meg én is egy kicsit a hangom, csak hogy érezze a súlyát a dolognak.
Nem volt mit tenni, ennek a szálnak úgy tűnik a végéhez közelítettünk. Legközelebb majd hozunk be egy zseblámpát is, hogy azzal riogassuk a diákokat, annak a fénye olyan, hogy még én is színt vallanék csak azért, hogy távolabb vigyék tőlem.
- Nos, ebben az esetben már csak egy dolgot kell elmondanunk. Sajnos kénytelenek leszünk a többi ház vezetésének is elmondani, hogy gyakorta belógsz hozzájuk. Habár azt mondtad a navinébe ez volt az első alkalom, azt nem tudhatom, hogy például az eridonba milyen gyakran mész - közöltem vele a kegyetlen igazságot, és felálltam, hogy Misha mellé sétáljak. Beszéden közben többször rá-rásandítottam a férfire, hogy lássam, egyetért-e velem. Végül is ha minden vezető kitalál neki valami büntit, akkor aztán már nem lesz szabadideje, amiben más klubhelyiségekbe lógjon be.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

Bírtam Bencében, hogy értette a humoromat, sőt, egészen egymásra voltunk hangolva a hülyeséget illetően.
- Jól van, Mr. Nem hivatalos - ötlöttem rá ki a nyelvem poénosan, jó fej volt, hogy ennyire a szívén viselte a státuszunkat.
- Ígérem, nem leszek többé ennyire hivatalos, Bencus - néztem rá vigyorogva, még a vállát is megpöcköltem játékosan.
- Én is simán el tudom képzelni, hogy aztán végül összejönnek. Én legalábbis nagyon bírnám a szitut - kacsintottam a másikra vidoran. Ha már egy ágyban aludtak, legyen bármilyen cikis is a szitu, az már azért csak jelentett valamit. Legalábbis számomra, aztán más számára nem biztos, de bírtam volna nagyon, ha a két barátom összejön végül. Talán Bencének igaza volt, túl nagy volt köztük a bolondság ahhoz, hogy ne történjen végül semmi... sose lehet tudni.
- Abban biztos lehetsz, hogy sokat fogunk csacsogni egymással, ha meglesz az a telefon - csacsogtam neki hatalmas mosollyal, végtére a telefon arra volt való, hogy kommunikáljon az ember a másikkal, az már nem volt előírva, hogy ez mennyi időt fog igénybe venni...
- Okés! Hozd a szellemidézős tábládat is! Jó móka lesz, remekül fogunk szórakozni! - dörzsöltem össze játékosan a kezeimet. Mindig is kíváncsi voltam a kísértetházra, most pedig a fiúval is ellátogathattam oda, ha valóban benne volt a mókában.
- Menj már a tudod hova.... - öltöttem rá a nyelvem gúnyosan, majd keresztbe font karokkal ültem rajta, miután helyet foglaltam a porondon.
- Igen, ezt eltaláltad. Nagyon is a kedvemre való, amit most művelsz - feleltem neki negédesen, még egy kis buksisimit is kapott, csak úgy ösztönzésként.
- Jól van, akkor mínusz tíz pont az Eridonnak - válaszoltam vigyorogva, majd felkeltem az ülőhelytemből, hogy  kapjon végre egy kis levegőt a másik fél is.
- Amúgy nehogy már elhidd! Tök jó voltál és nem is kellett volna fekvőtámaszoznod! Csak szívattalak, drága! - közöltem vele vidoran, majd miután egy oltári mosolyt villantottam a srácra, kissé hátrébb léptem tisztes távolságba, csak hogy ne legyen egyszerű bosszút állnia rajtam, már ha akart. Bírtam benne, hogy akár a végtelenségig képes voltam húzni az agyát, ez pedig fordítva is így volt, én is vevő voltam a humorára.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

- Arra még visszatérünk, ne aggódj - rázom meg a fejem. Véletlenül sem akarom, hogy azt érezze túl van a nehezén, bekerült a biztonsági zónába. Amúgy is fog kapni valamit, kiindulva abból, hogy a Navine falai között kószált engedély nélkül.
Mikor Tánya is felemeli a hangját alig bírom visszatartatni vigyorom. Annyira édes. Mint egy kölyökkutya aki úgy akar vonyítani mint egy oroszlán, de csak úgy sikerül, mint egy köröm végighúzása a táblán. Igaz az sem kellemes a fülnek.
- Büntetéssel mindenképp számolnod kell. Méghozzá elég keménnyel, arra pedig külön rákérdezek, hogy szabad-e neked állati alakban mászkálnod. Viszont lásd mennyire kedves bácsi vagyok a büntetésedet úgy szabom ki, hogy közben azt tehesd amit eddig is tettél. Egy teljes hétig majomalakba. Nincs semmi átváltozás, nincs semmi felmentés. A teendőidet el kell látnod, órákra járni, házit írni. A vizsgaidőszak után jelentkezz nálam és kerítünk neked egy csinos nyakláncot ami segít megtartani az alakot - annyira nem vészes feladat. Belegondolva, hogy a majom már majdnem egy kicsi, leegyszerűsített ember. Tehát akkora világrombolóan szigorú dolgot nem tettem, a fecsegést meg meg tudja oldani majd valahogyan biztos. Kreatívak a fiatalok. Túlságosan is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

*Alig várja, hogy elkezdődjön a következő tanév, és végre ne kelljen titokban gyakorolnia. Elég fárasztó folyton olyan helyet keresni, ahol van elég tér, viszont ember egy szál se, és kevés az esélye annak, hogy lebukik. Semmibe nem került volna engedélyt kérni az iskola vezetőségétől, és mivel versenyszerűen űzi választott sportját, minden bizonnyal engedélyt is kapott volna a seprűhasználatra, annak ellenére is, hogy elsős. De persze anyja úgy döntött, hogy inkább a tanulmányaira kellene fókuszálnia, hiszen a nemzetközi versenyekre úgysem jutott ki, a következő magyar bajnokság pedig majd csak a következő tanévbe fog némileg bezavarni. Így hát Csenge hiába próbálta meggyőzni arról, hogy a gyakorlás fontos akkor is, ha éppen nincs nagyobb megmérettetés a közeljövőben, anyja hajthatatlan maradt, neki pedig a bujkálás lett az egyetlen lehetősége.
Időnként azonban vállalja a kockázatot, és olyan helyeken is gyakorol, ahol sokkal nagyobb tér áll a rendelkezésére. Nehéz kifigyelni és kivárni azt, az időpontot, amikor éppen nincs senki a kviddicspályán, és még nem sérti a takarodó idejét sem, de mindig megéri. Most is éppen azt használja ki, hogy üresen találta, s van elég helye a különféle repülés közben manőverekhez.
Egy láthatatlan kör ívének mentén halad, elképzelve az akrobatika félgömb pályáját. Egyelőre hanyagolja a koreográfiát, csak halad körbe-körbe összefűzve ismert elemeket, kiélvezve a repülés élményét. Haját cibálja a menetszél, bár nem repül olyan gyorsan, mint egy kviddics seprűvel lehetne. Arcán feszült koncentráció látszik. A bájmosolyt ráér majd akkor feltenni, ha a versenyen pontozzák.
Testét kiegyenesíti, lábait a farokkal átellenes irányba fordítja, majd tesz két gyors lépést az előre haladó seprűn, hogy aztán a nyél legvégéről elrugaszkodva bemutasson egy hátraszaltót. Egy lábra érkezik, a balra, jobbjával félkört ír le a levegőben a seprű elejétől a tollakig, melyek a végét díszítik. Karjait kitárva mérlegállásba hajlik, majd felegyenesedve tesz egy mozdulatot jobbra, és ekkor feltűnik neki a nézőközönség.
Szemei elkerekednek, elméje hirtelen kiürül, hogy aztán rögtön megtöltse rengeteg félelemszőtte gondolat. A seprűtől telhető leggyorsabban igyekszik a föld felé, majd ott tanácstalanul tekinget körbe, hogyan és merre is tudna a lehető leggyorsabban eltűnni.*

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

A nagy járkálásban és toporzékolásban, a tehetetlen energiák levezetésében megzavarja az a teljesen nyilvánvaló mondat, mely elhagyja Bercel ajkait. Mintha csak megakadna a logikus tényen, hogy nem a világ sorsa forog a cikeszen, egyszer csak ellazulnak vállai. Talán csak ennyi kellett: hogy valaki azt mondja neki, minden oké lesz akkor is, ha ugyan rajta múlik a meccs, de nem szerzi meg az aranylabdát.
- Erre még nem is gondoltam - enyhe pír borítja el arcát, ahogy a felismerés megkörnyékezi. Kissé zavarban érzi magát, hogy ennyire felfújja, főleg azért, mert a benne felgyűlt versenyszellem egy fikarcnyit sem lett kisebb. Most inkább csak átalakult, ami nem jelenti azt, hogy ne tudna összevissza rodeózni tovább, ha akarna. És miért is ne akarna? Mondjuk, mert a rellonos kinyújtja a kezeit Layla felé, aki meglepetten pislog rá hosszú szempillái alól, majd kissé megilletődve elfogadja azt és könnyedén lép fel a seprűre. Érdekes, hogy egy pillanatig sem inog meg, látszik rajta, hogy nem először csinál ilyesmit és nem ez a legnehezebb gyakorlat, amit valaha végrehajtott. Ettől függetlenül nem húzza el ujjait, hagyja, hogy a fiú finoman cirógassa őket.
- Nem tudom Berci, nagyon aggódom. Ha csak simán repülnöm kéne, ha csak én lennék és a labda, akkor nem lenne gond - igen, ebben biztos. Elvégre túl régóta repül, ismeri minden apró mozzanatát az akrobatikus elemeknek, könnyűszerrel bukfencezik, ugrik és szaltózik, neki ez teljesen normális. Jó, ezt talán nem egy kviddicsmeccsen kellene megcsillogtatnia, de ki tudja, talán lesz olyan szituáció, amikor hasznát veszi majd. - Ha már itt vagy, nyújtsunk. Én már nagyjából be vagyok melegedve, de csatlakozhatsz - hamis mosoly jelenik meg szája szegletében, ahogy enyhén rászorítva a rellonos kezeire egyszer csak mérlegállásba emelkedik lába, majd feljebb... És feljebb... És hopp, ott a spárga. Elnézést a bocsánatért.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Egy pillanatra talán meg is könnyebbül, amikor a fiú elhagyja a termet - bár az ajtó csapódására összerezzen -, de szinte még sóhajtania sincs ideje, és már újra ott áll mellette. Csenge lassan fordul felé és gyanakvón összeszűkült szemekkel pislant fel rá.
Hall mindent, amit a srác mond, érti is... és mégse. Elvégre mi abban a logika, ha csak ül itt mellette? Attól miért fog jobban teljesíteni majd a vizsgán? Ha meg tényleg csak itt akar tespedni, azt csinálhatná máshol is, mert tétlen nézőközönségre, ami majd, ha alkalom adóik rá, jól körberöhögi, igazán nincs szüksége. Ha együtt bénáznának, az más, de így... Ez cseppet sem tetszik neki.
De Csenge nem az, az ember, aki ezt közölné is vele. Száját összeszorítva elfordul, hogy újabb pillantást vessen a receptre, de ezúttal nem jut el a tudatáig, mit is lát a pergamenen. Helyette megcsapja a sütő felől érkező égett szag, és egy ötlet.
 - És, ha magamra vállalom? - fordul vissza a rellonos felé. - Összetakarítom a kupit, és amit nem tudok eltüntetni - itt fejével a tönkrement eszközök felé bólint -, arról azt mondom, én tettem. Nincs még stiklim, nem hiszem, hogy nagyobb gondom származna belőle - vonja meg a vállát és megpróbál közben magabiztosnak tűnni. - Cserébe, te segítesz összehozni ezt - ezúttal kezével int a recept felé -, és talán még lisztes is leszel, nem csak tojásos, de eskü, arról is hallgatni fogok. Ha nem tetszik az alku, akkor valamelyikőnk elmegy, de csak egyikünk fog majd elhasalni a vizsgán.
Bátor szavak, kevésbé bátor tálalás, de Csenge mindent megtesz, hogy kellően önbizalommal telinek hasson. Persze emellett a srác mellett esélye sincs, de talán már az igyekezet is értékelendő. Valahol mélyen felmerül benne a gondolat, hogy ezek után a rellonos egyszerűen megátkozza és ott hagyja, de ezt nem találja elég ésszerűnek ahhoz, hogy komolyabban elgondolkodjon rajta.
Közben viszont saját magát sem érti. ~ Miért is törődök vele? Nem is éri meg a macerát! ~ Talán megsajnálta a srácot, aki nem érdemes erre, és nincs is szüksége rá, esetleg egyszerűen nem akar egyedül ügyködni a darabjaira hulló teremben, de azt is lehet, hogy tényleg csak zavarja a kéretlen néző jelenléte. Mindenesetre ez túl sok vállalás túl kevés eredményért, ami cseppet sem ésszerű, de valahogy most mégis helyénvalónak gondolja. Ki érti ezt?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

Eljön majd az a pillanat is, mikor már majd Petya nem vakargatja ilyen jó kedélyűen a tarkóját, ugyanis Layla el fogja engedni a kezét. No persze nem most, ebben a pillanatban, csak a miheztartás végett jobb, ha már most közlöm, hogy nem lehet örökre a támasztéka.
- Mmm, láttalak az edzőteremben, azt hiszem. Vagy kondi? Sosem tudom, hogy mondjátok - megvonja vállait enyhén nemtörődöm módon. Mi tagadás, a magyarja egészen rendkívüli ahhoz képest, hogy két éve még egy mukkot sem tudott, de a szleng és a szinonimák még ki tudnak fogni rajta. Meg egyébként néha kihallatszik belőle az a nemesi francia nyelv, amitől töri a szavakat, főleg az r betűket. Azért az esetek többségében ez az apróság már nem feltűnő. - Na mindegy, nem is ez a lényeg, igazából arra kell figyelned, hogy amíg nem érzel rá egyből, addig próbálj meg egy pozíciót találni, ahogy nem esel le. Utána már majd lehet menőzni - azt már tudja, hogy a szavaknak vannak olyan ragozott formáik, amik kicsit populárisabbá teszik őket, mint a menci, köszcsi, szupcsi... Mégsem érzi úgy, hogy jó benyomást keltene, ha ezeket használná az eridonos jelenlétében.
- Egyáltalán nem. Első szárnypróbálgatásnak egész jó - szinte fel sem tűnik neki, hogy csökken lassanként a kettejük közötti távolság, tudniillik egészen másra figyel. Mondjuk arra, hogy jó támasztékként ne hagyja kibillenni Petyát az egyensúlyából. Neki végül is mindegy, de ebből a magasságból is nagyot lehet zakózni.
A kérdésre csak bólint egyet, szemei folyamatosan csillognak: le sem tagadhatná, milyen szenvedéllyel képes tekinteni a táncra. No meg a seprűakrobatikára. - Úúú, elviszel táncolni? - íriszei most másképp fénylenek, mint az előbb, izgatottságot sugároznak. Ha a fiú nem lenne kezdő, Layla most minden bizonnyal iceregne-ficeregne, még ugrálna is a seprűn, de így... Így csak majdnem elengedi, hogy tapsikoljon, de végül észbe kap. Mínusz egy baleset a mai napra. - Jaj már jelentkeztem! Képzeld, fogó leszek! - könnyedén csapong egyik témáról a másikra, nem zavartatja magát. - Gondolom te is ezért gyakorolsz, milyen poszton játszol majd?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

Hát, Layla… én is ebben reménykedek, hogy eljön az a pillanat, amikor már nem fog ennyire zavarba hozni, hogy egy lány fogja a kezem. És az is jó lenne, hogyha nem a kviddics csatamezőjén veszteném életemet rohamos időn belül. Szeretnék jó lenni, szeretnék kicsit macsóbb lenni. Egy olyan fiú, aki nem csupán egy bongyor koponya a jellegzetes arcvonásaival, és a mugli holmikért való rajongással. Tök jó, hogy D&D mesélésben párom nincs ezen a világon – vagy akármelyik világon –, de valami másra vágyom még most, mert nem tudom, hogy így mennyire lehetek boldog később.
Szemeimben ugyan látszik, hogy valamin igazán agyalok, hiszen Layla tekintetében elveszni látszok, és feltűnően szótlan vagyok egy néhány percre. Az utóbbi időben, ahogyan egyre közelebb ez a fránya sötét tinédzserkor, egyre többet gondolkodok ilyen jellegű dolgokon, pedig eddig soha nem fordultak meg ilyenek a fejemben.
Felrázom magam, majd a lány csilingelő hangjára ismét mosolyra húzom ajkaimat.
- Gym – mondom hasonló hanyagsággal vállat vonva. – Sokat használok angol szavakat. Azt szinte mindenki megérti – annyira sok nemzetiség fordul meg az iskolában, hogy néha jobbnak érzem, hogyha néhány angol szóval próbálom meg kifejezni magam. És még azt mondják, hogy a játékok elbutítanak… - Te honnan is jöttél? – teszem fel hirtelenjében a kérdést. Érzékelhető, hogy nem teljesen magyar a lány, de meg nem tudnám mondani, hogy miből érzem ezt.
A következőkben, amikor kitérünk a táncra mindkettőnkön látszik, hogy igen felvillanyoz bennünket az elképzelés, miszerint ropjuk együtt valahol. Tanultam táncolni, tudok és imádok is. Mondjuk, édesanyámon és az táncoktatón kívül kezem még nem volt nőneműn tánc közben, s ettől a gondolattól kissé görcsbe rándul a gyomrom.
- El én – biccentek, majd kicsit közelebb hajolok hozzá, hogy megsúghassam titkomat. – Lesz egy Valentin-napi móka a kastélyban – biccentek a kastély felé. – Én leszek a DJ – húzom ki magam büszkén, és arcomon szétterül bájos mosolyom. – Nézz be, ha úgy gondolod – vonom meg kissé nemtörődöm módon vállaimat. – Tutira küldök neked egy számot – kacsintok barátságosan, s észre sem veszem, hogy bátortalanságom egyre csak távolodik tőlünk, fehér zsebkendőjével integet, hiszen felfogta; itt bizony nincsen rá szükség a továbbiakban.
Amikor meghallom, hogy jelentkezett, mosolyom kiszélesedik, és serényen bólogatni kezdek, miközben szabad kezem hüvelykujját mellkasomba fúrom.
- Én hajtó – távolodok el a lánytól, magammal húzva finom illatát. – Melyik csapatban vagy? – érdeklődök. Fogjuk még egyáltalán egymás kezét? Nem tudom már.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

Layla-nak bevallottan nem tűnik fel Petya elmélkedése, mert annyira belelovalja magát a témákba, hogy talán csak egy atombomba zökkenthetné ki. Vagy az sem. Ezt nevezhetjük rossz tulajdonságnak is, de egy másik oldalról szemlélve hihetetlenül ösztönző ez a fajta vidám lelkesedés, a szenvedély, ami benne lakozik. Ezek alapján simán lehetne eridonos, nem is igazán érti, hogy került a Navine-be, én viszont elárulom: nem csupán fellángolásai vannak, elvégre a legtöbb dolog az életében egyszer megjelenik és ott is ragad. Lásd a táncot, a seprűakrobatikát: végtelenül szorgalmas, nem adja fel, a végsőkig elmegy, nem tekint ezekre múló szeszélyként. És még nem is annyira rebellis, bár az első jelek már megvannak. Kamaszkorának derekán jár, ami előrevetít némi bonyodalmat amúgy sem komplikációktól mentes életében, de ez ilyen, meg kell élnie.
- Hát nem tudom, mindig olyan cringe, mikor valaki keveri a két nyelvet - megpróbál elfojtani egy mosolyt, elvégre szándékosan kihangsúlyozza ő is az idegen kifejezést magyar mondatában. Kis hamis ám, s reméli, hogy az eridonos nem veszi majd zokon ezt a kis tréfálkozást. Layla lenne az utolsó, aki meg akarna bántani bárkit is, ezt elhihetitek. - Franciaországból. Jaj, olyan szép hely! Mi egy csendesebb részén, Lille-ben éltünk anyuékkal, csak muszáj volt elkezdenem suliba járni, aztán a Beauxbatons-osok folyton piszkáltak, szóval átírattak ide - nem mintha bárki kíváncsi lenne az élettörténetére, de ha Petya válaszokat akar, hát a lánynak akad bőven kimerítő. Most is csak akkor jön rá, hogy egy halom jelentéktelen információt zúdított a másikra, mikor befejezi mondandóját, így hát azzal a kezével, amivel nem tartja a fiút, szájához emeli ujjait és egy kínos mosolyt elenged. - Ne haragudj, tök sokat fecsegek, szólj rám, meg szakíts félbe - hesseget egy keveset, mintha csak saját gondolatait közvetítené ezáltal.
Az igenlő válaszra széles görbe ível arcára, picit mocorogni kezd seprűjén, ezzel egyértelművé téve, hogy ő akár itt és most nekilát a táncnak, ha úgy van. Mondjuk valószínűleg Péter nem éppen balettra gondolt, mikor azt mondta, hogy ropják, de Layla-nak kifejezetten jó a ritmusérzéke, nem kell félteni. - Úristen, hát akkor én itt egy igazi sztárral gyakorlok éppen! - kikerekednek szemei, láthatóan le van nyűgözve és ebben semmi túljátszottság vagy szarkasztikus reakció is. Minden suliban az egyik legmenőbb poszt a DJ vagy rádiós, legalábbis a mugli filmekben, ő meg ugye imádja az ilyen kis tini limonádékat. Tiszta gáz, de most épp a Camp Rock-ra van ráfüggve, meg valami balettos sorozatra. Megtalálsz Párizsban...? Igen, az! - Ilyen ajánlatra nem mondhatok nemet! Ha úgy van, ki is csallak, hogy behajtsam a beígért táncomat - rákacsint az eridonosra, arca pedig enyhe pírt kap. Hát ő ilyet még nem csinált, ő most akkor flörtöl? Hűha! Mondjuk amúgy is gyakorolnia kell, meg hát nem nagyon vannak fiú barátai, talán csak Bencus és Berci, de mindketten foglaltak, sohasem érdeklődtek vagy érdeklődnének iránta úgy. Persze Petya se, nem is ismeri még, meg különben sem tartja magát ennyire nagy számnak.
- Az kemény poszt, nem mertem hajtónak menni, mert túl durvának tartottam - elhúzza száját, s arra lesz figyelmes, hogy a köztük lévő távolság egyre csak nő. Ennek köszönhetően folyamatosan, egy leheletnyit mindig enged a szorításon, mígnem már épp csak egymáshoz érnek. - Az Okkamikhoz szálltam be, te? - láthatóan jól szórakozik, ami feltűnhet a fiúnak is hiszen arckifejezése nem leplezi a tényt, hogy örül valaminek. Merthogy Layla mindkét kézzel a saját seprűjén támaszkodik könnyedén, tehát Petya immáron a maga útját járja. Megvan az a fránya súlypont!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Fülembe bedugva szól valami mugli zene a mobilomból, jókedvűen, jobbra-balra dülöngélve sétálok a rét felé, néha még szökkenek is vidáman egyet. Randira hívtam az én drágámat, hogy nézzünk egy kis Holdfényt és próbáljuk szőni valamit a sugaraiból, na meg megjelent az Edictum is, kíváncsi vagyok, hogy most melyikünkről találtak ki valami vicces pletykát. A kviddicsmeccset is megúsztuk egyelőre úgy nagyjából, a mezcserés támadás mindent megért, azokat az arcokat soha nem fogom elfelejteni. Szóval már nagyon várom, hogy újra a karjaimba vehessem ezt az édes bolondot, mert a baglyokkal is kezdenünk kell majd valamit, meg kéne beszélni a részleteket. Hú, nagyon jó ez a szám, felvidulok tőle. Elkezdtem beleásni a magyar mugli zenébe magam, és nagyon jók is vannak, de tényleg, az utóbbi napokban szinte bedugott füllel jártam, és élveztem minden percét. De miért is ne élvezném? Minden vizsgám megvan, jön a szünet és rengeteg tervem van Masával kapcsolatban, meg Márkóval is. Azt hiszem a bátyó is megkedvelt már valamennyire, vagy legalábbis kevésbé mutat ellenszenvet irányomba, mint korábban, attól függetlenül, hogy a megbeszélésünk vége nem alakult túl… optimálisan. De most hagyjuk is őt, hiszen hamarosan odaérek, a kavicsos talaj megropog a talpam alatt, ahogy a szürkületben a rét a látótávolságomban ér. A kedvenc padunkat már messziről próbálom kiszúrni, és Masa már ott is üldögél rajta. Olyan gyönyörű és én olyan szerelmes vagyok belé, hogy el nem tudom mondani. Aki nem látja meg benne a szépséget a zizisége mellett, az eléggé vak, pedig valójában tényleg csodás teremtés, felhőtlen – mások szerint felelőtlen – viselkedése pedig mindig mosolyt csal az arcokra, ahogy nekem is most. Kicsit meggyorsítom a lépteimet, de aztán mégis lopózni kezdek és megpróbálok mögé osonni. Előtte még kihúzom a fülemből a dugókat, hogy ne zavarjon és kikapcsolom a zenét is. Remélem, nem ma küld valamit félre megint Karola, amit Márknak szánt, az a múltkor vicces volt. Lassan közelítek Masa felé, majd hirtelen karolom át.
- Én vagyok a vérnyenyec és most elfogtalak. Halljam az utolsó kívánságod! – fejem bebújtatom a válla mellett, hogy csókot lophassak tőle, mosolyom nem is lehetne szélesebb, szemem pedig csillogóbb. Az biztos, hogy a boldogságom hónapok óta csúcsra van járatva, és ha Masa nem is mindig vevő erre, engem az nem zavar. Talán én egy kicsit jobban bele vagyok esve, mint maci a málnásba, ahogy a muglik mondják. De őt sem kell félteni, kimutatja ő az érzéseit, és érezteti, hogy számít rám mindig.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Nade. Ez így nem jó. Nem úgy nem jó, ahogy lehetne jó de mellette rossz, hanem úgy igazából teljesen kicsit se nem oké, az a fajta amit már nem tudok figyelmen kívül hagyni, és muszáj csinálnom valamit, mert ez már nem csak nekem rossz, idebent, rejtetten, de biztosan Bence is érzi, hogy valami nem klappol. És... És... Hogy csinálják az emberek, hogy felnőnek a problémáikhoz? Normálisak? És még van aki halhatatlansági cucclötyit meg öregítőszérumot akar csinálni meg inni, hát én inkább kérek szépen olyat ami visszaalakít kisbabává és csak annyi a dolgom újra, hogy gőgicséljek és kalapálózzak. De mégis, tudom, hogy nem nekem lesz a legrosszabb ez az egész. Számtalan forgatókönyvem van már, innen indítva onnan indítva, megbeszélve, nem beszélve, feláll és itthagy, kinevet, mert viccnek hiszi... Mérges lesz, csalódott, szomorú, elkeseredett... Számat rágcsálva ülök a padon, ahol oly sokszor ültem már, lábaimat pedig felhúzva, bő pulcsim alá bújtatom, így csupán valami kis halványszürke gömböcnek nézek ki. Leheletem nyomán apró felhőcske szökik tovább az éjszakába, s szöknék kicsit vele én is, menekülnék a beszélgetés elől. De elhatároztam magam, most tényleg el. Túléltem a tegnapi meccset, és mivel ennek az előmenetelem alapján annyi esélye volt, minthogy egy erdőben pingvin teremjen a csipkebokron, én hülye megfogadtam, hogy bizony ha így lesz, beszélek... S mit ad ég most bezzeg amikor ilyen felelőtlen ígéreteket teszek, így lett.

Egyébként (!!!) ha tudtam volna, hogy létezik olyan út le a pályáról ami után klubhelyiséges ugrálós ünneplés vár a fertőtlenítőszagú gyengélkedős suttogós üvöltve hányás helyett, lehet sokkal korábban meggondolom, hogy esetleg egyben jöjjek le a pályáról... Tiszta égő, reflexből megindultam volna a gyenguszra a meccs után aztán végül kh lett belőle. Jobb buli, el kell ismernem.
Már épp elterelném a figyelmem kicsit a múlt estéről, egy hajtincsem simítom végig újra és újra ujjaimmal. Bence, beszélnünk kell. Bence, beszélnünk kell. Hajtogatom magamban, hiszen mindig ezt láttam eddig, minden filmben így kezdik a... Nem tudom kimondani. A kavicsok zaját dúdolgatásomtól nem hallom, csak a karokat érzem meg, a váratlan öleléstől pedig azonnal megugrok.
- Hőőő - rdülök fel, s bújtatom ki lábaim a pulcsi alól, reflexből simítva rá a karjaira. Felnevetek, de amikor meg akar csókolni, elhúzódok. Nem. Nem hagyjuk, hogy eltérítsenek a szándékunktól (miért a többes szám, kezdünk megbolondulni? o-ó). Ez most komoly dolog lesz. Bátorságom azon nyomban száll is inába, így mielőtt furcsállhatná a dolgot emelem szám elé a kezem, hogy picit elfordulva-előredőlve köhögjek párat. Nem mondom, a kviddicshuzat nem a legegészségesebb, de amúgy nem fáztam meg ennyire... - Csüccs a kívánság - fordulok végül felé, s megveregetem magam mellett a padot, jelezve, tegye le magát. Nem megyek bele a viccelődésbe, talán látszik rajtam, hogy valami nyomja a buksim, de egyelőre nem mondok semmit. Tekintetem az Edictumra siklik, és már csillannak fel kékjeim, jezésértékűen szugerálva a lapokat. Egy kis idő még... belefér... nem?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Hűha, tényleg megvan a ninjutsu mestere cím - vajon érdemes belekezdenem Masának a magyarázatba később, vagy nem érdekli a dolog? - simán átkarolom, és érzem, ahogy rázkódik a meglepetéstől. Háhá, egy null ide szívecském, én vagyok a jobb kém! A csók megint nem jön, ez kissé elszomorít, de azért a mosolyomból marad egy halvánnyi. Aztán meglátom mi a baj, talán megfázott, de tudhatná, hogy nem érdekel, ráadásul az arcán zavart vélek felfedezni. Hmm, látom, hogy az újságra siklik a szép szemének tekintete, talán abban lehet valami? A múltkoriban is összehozták Ambrózyval, de az azért szerintem nevetséges. Én jót röhögtem rajta, bár nem kérdeztem rá, minek? Engem szeret. A kívánság az kívánság viszont, szóval mellé ülök. Tényleg van valami... talán, megbántottam valamivel? A meccseket nem bírja elviselni?
- Oké, itt ülök, kívánság pipa - kedvesen elmosolyodom, mert hiába na, szeretek vele kettesben lenni. Annyi barátunk van, hogy az ilyen pillanatok azért nem olyan sűrűk ám. Magam mellé teszem az újságot és nézem őt. Valami. Nem. Stimmel. A kezemmel közelítek, mint egy pók felé, el akarom érni az övét.
- Hallgatag vagy ma, valamit elrontottam? - próbálok belátni a fejébe, de mivel a gondolatolvasásig sosem jutok el, és egyébként sem néznék bele,így marad a szuggerálás.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Látom az arcán, hogy rosszul esik neki, nem érti mi történik, de ahelyett, hogy ezért lefújnám az egészet, csak megerősítem magam. Most, hogy rájöttem, már nem tudnám titkolni, ha akarnám se. És milyen dolog is lenne az? Mondjuk nem rosszabb mint az eddigiek... Féloldalas mosoly kúszik az arcomra, ahogy keze közelebb araszol, mire habozás nélkül nyúlok közelebb, hogy az én ujjaim szaladhassanak végig kézfején. Na itt a gond, hogy ezt szeretem. Ezt.
- Köszönöm - kulcsolom át végül ujjait, ahogy felé eső lábam felhajtogatom magam mellé a padra, s felé fordulok. A kérdésre lesütöm tekintetem, az újságos figyelemelterelés úgy néz ki nem vált be. - Te? Dehogy - felelem halkan, és egy apró pillanat alatt ezer variáció fut keresztül az agyamon. Mielőtt még bármit is mondhatna, belekezdek a kímételes felvezetőbe... De hogyan is kéne egy ilyet mondani? Túl jó vagy hozzám; jobbat érdemelsz; most nem tudok bevállalni egy komoly kapcsolatot; nem veled van a baj, én vagyok a rossz; olyat tettem amit nem kellett volna; ne haragudj rám de; nem fogsz örülni ennek; talán már sejtetted... A gugli hasznos, most mégsem tűnik elégnek, hiszen az egyetlen ami hirtelen kiszökik a számon, mielőtt feleszmélhetnék, az a - szakítsunk. - MONDOM KÍMÉLETES FELVEZETŐBE, MASA NEM HISZLEK EL.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

- Köszönöd? - szép lassan hervad ám az a mosoly az ilyen dumákra. Fura, meglehetősen fura és valami a gyomromban jeges fuvallatként kezdi összeszorítani ott azt a valamit. Nem volt még sosem ilyen. Tuti elrontottam valamit, ki kell javítanom, vagy.. nem? De mit? Valaminek lennie kell a háttérben. Mégis Ambrózy? Ne légy nevetséges Bence! Az az ember egy állat, és Masát is kiklopfolta, meg Márkót is az előző meccsen. Jó, Masát nem akarta, de nem láttam, hogy annyira bánkódott volna miatta...
- Huhh - bár őszintén hangzott, a gyomorgörcsöm nem nagyon akar elmúlni, mert a mozdulatai egy kicsit mást mutatnak. Igaz a keze összefűződik az enyémmel, szóval tényleg nem lehet nagy baj. Egészen a következő mondatáig ezt hiszem. Aztán megállok minden mozdulatban, talán a kezét is megszorítom véletlenül erősebben, mint kéne.
- Hogy mi? - nyögöm ki nagyon halkan, mert a szám kiszárad, a szívem vadul ver, a kezem elernyed végre az övén, és lever a víz. - Mi... - a szavak nem érkeznek meg, a szemeim nedvesedni kezdenek. TUDOM, hogy komolyan mondja, nem, nem viccel! Mit csinálhattam? Mit csinálhatott? Mi történt? - Miért? - a kérdés ott döngeti a szívem, a lelkembe éles karmokkal mar az az egyetlen szó.