Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Kicsit fáradtan mosolygok vissza Annie-re, majd Laney-re is. Aranyos kislány, és ahogy hallom más gyógyítóktól, ügyesen fejlődik. Már legapróbb korában is harcos volt, akárcsak az anyja. Nem ismerem tökéletesen a családot, éppen annyit tudok róluk, amennyit szakmailag anno tudnom kellett, de a memóriám még mindig jó. Laney pici kezét nyújtja felém, mire én cserébe a mutatóujjamat tartom neki. Ilyenkor jól jön a magasságom és az ezzel járó viszonylag hosszú karom, hiszen úgy is elérem a picit, hogy nem kell az anyukája arcába másznom.
- A friss levegő mindig jól jön - bólogatok serényen, mivel egyetértek a felvetéssel, hogy amíg nem lehetetleníti el valami a kinti életet, addig bizony élvezni kell mindent, amit a lakás falain kívül találunk. Én is leegyszerűsíthetném a sok mászkálást, nem hiába tanultam meg hoppanálni, de jobban szeretek sétálni, főleg munka után. Olyankor mindig jól jön kicsit kiüríteni a fejemet és elengedni a nyüzsgést. Nyilván mindezt azért, hogy másnap újult erővel kezdhessek neki.
- Köszönöm, jól vagyok, csak nem aludtam túl sokat az éjszaka - mondom, egy halvány, ámde keserű mosollyal az arcomon. Egy kutya anyukájának sem könnyű. Gyorsan kiegészítem, hogy a nő is értse. - A kutyám tegnap véletlenül leejtette az egyik kaktuszt a házban, úgyhogy az estém arra ment rá, hogy tüskéket szedtem ki a mancsából, aztán egész este fenn maradtam vele, mert sajnos nem volt otthon semmi bájitalnak való - egyáltalán nem bánom, hogy ezt kellett csinálnom, mert nagyon szeretem Monát, de tény, hogy ma kicsit fáradtabb és nyűgösebb voltam, mint máskor.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Mikor a kutyusnak gondolom elege lett a tisztálkodásból, magamat is törölgetni kezdem. Kicsit furcsán nézek a kutyus pózaira, vajon mit akarhat vele? Talán... hogy fessem le? Vállat vonva veszek elő a mappámból egy másik lapot, és elkezdem festeni. Hupsz, a füleit kicsit elrontottam, de kit érdekel? Csak magamnak festek, nem valami hű de nagy közönségnek. Mondjuk jó lenne egyszer úgy festeni, hogy úgy tényleg, sok embernek megmutatom. Jó, soha nem leszek olyan mint Da Vinci vagy Van Gogh, de kit érdekel?
Aki erre jár, az nem biztos hogy épelméjűnek néz, hogy tiszta festékesen egy pózoló kutyust festek. Á kit érdekel? A kutyus cuki, és nem hiszem hogy rossz neki, mert magától kezdett el pózolgatni.
Nagyon rákoncentrálok, még a nyelvemet is kitolom ahogy festek. Persze sokszor nézek a kutyusra, aki nem tudom mikor fog ráunni arra hogy itt pózol egy kislánynak aki mindenféle színben festi. Mert nem is látom továbbra sem, lehet teljesen lehetetlen színei lesznek szegénynek.
- Te valami modell-kutyus vagy? - nevetek, és most úristen, megint a kutyushoz beszélek, ez furcsa. Vagy lehet hogy tök normális, csak én hiszem azt hogy nem az? De lehet ma még nem normális, holnap meg az lesz a legnagyobb divat hogy mindenki állatokhoz beszél? Ki tudja?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Nem hittem volna, hogy egyszer komolyan be fognak mutatni majd egy babának, de aztán megtörtént! Ténylegesen elhangzott a kis bemutatkozás, én meg némi pozitivitást erőltettem az arcomra és kicsit integettem is a babókának. Aranyos kisfiú volt, bár nem tudtam elképzelni, ahogyan kutyaként szeli az utcákat. Vagy de.
- Kutyajó sorod lesz, hidd el, rendes egy anyukád van - mosolyogtam a kisfiúra, ha mást nem, a saját kis viccemen elheherésztem, mert igen, ha valakinek az anyja egy kutya, számítson rá, hogy legalábbis úgy is lesz viszonyulva a dolgokhoz.
Ők is vörösek voltak mind a ketten, nagyon szépek is, kicsit hiányzott a képből nekem az apuka, de nem tettem szóvá, mert Lucus biztosan nem vette volna jó néven. Gondolom, hogy nem rajta múlt a tény, hogy ő most éppen nincsen itt.
- Úh, hát, nekem van ilyen nyakörvem is, olyan, amit le se lehet venni, még ha ember vagyok se, néha nagyon tud viszketni - dörgöltem meg a bőrszíjat a nyakamon. Nem olyan volt, mint a legtöbb lány féle, divatból hordott darab. Nem, ezen látszott, hogy kutyáé, még ha abból luxus és előkelő darab is. Már nem volt rajtam a garbó, hogy takarjam a világ elől. Még a lány felé is nyújtottam a pórázt, hogy megfoghassa kicsit, ha akarja, de aztán csak beakasztottam az egyik felét a babakocsi egyik részébe, a szíjat áthúzva saját magán, majd a másikat meg a másikba, jó óvatosan, ellenőrizve, nehogy nekem elengedje a babácskát.
- És természetesen medvében sem. Kár lenne értük. A hámot majd csak csatold össze, meg a kis szürke karikákba akaszd be azokat a szürke csatokat - bólintottam még nagyot, kötelességtudóan, mielőtt egy elegáns dőléssel előrefelé dudlivá nem vedlettem, bele is lépve a hámba, már csak fel kellett emelni és összecsattintani a sárga műanyagot a hátrésznél. Kicsit meg is ráztam magam.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

A pózokat egymás után váltja, nagyjából úgy ötpercenként, inkább fotómodellt játszva így, mint festőmúzsát, de hát a lány védelmére legyen szólva, hogy ugyan ki a nyenyere tudna ott állni egy helyben mondjuk tizenöt vagy ne adja ég húsz percig is, meg se moccanva, meg se rezdülve, csupán bambán meredve állni és hagyni, hogy az egyedüli mozgás a testen csak a szél fútta szőrszálak legyenek. Nem, nem, ezt Luca elképzelni sem bírta, így pózai rövidek voltak, azonban nem mozdult annyira drasztikusan sokat, így ha Daliah ügyes lesz, akár össze is tud rakni egy ügyesebb végeredményt az izgő-mozgó ebről.
Amikor úgy a hatodik pózt is megunta Luca önkéntes módon véget vetett a modellkedésnek. Aprócska, kunkori lábacskáin attól függetlenül, hogy a kislány befejezte-e a művét vagy sem, odatipegett hozzá. Néhányat vakkantott, majd hurkatestével mókás-ügyetlen módon feltornázta valahogy magát a padra. Egy-két szín nyilván a földre esett, mert hát, mégiscsak egy mini dombérről volt szó, de azért már sokkal ügyesebben ült le a lány mellé, mint az előbb.
Aztán szépen elkezdte szemlélni a filmet jobbról is, meg balról is. Azonban kicsit sántított neki a dolog. Igaz, kutya módban úgy látott, mint egy kutya, de még így sem stimmelt minden, szóval hamar átalakult, mit sem törődve azzal, hogy esetleg megrémítette ezzel a kislányt.
- Cleo vörös nem rózsaszín - pislogott le Daliahra.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Piactér

- Az epreimet csak a testemen keresztül, a-a. Mit mondok otthon a gyerekeknek? - kérdeztem teljesen felháborodva, mert hát, hogy magyaráznám én meg a bevásárlás hiányát Bencééknek? Jó vagyok az álcázásban, a lopakodásban, meg egy rakás más dologban, de van, amit nem tudtam volna kimagyarázni nekik és asszem, hogy ez is abba tartozik.
Kicsit furcsa volt ez az egész, mármint, persze, emlékezett arra, hogy mit mondtam, de a kínos eloldalgás helyett inkább megpróbált beszélgetni velem. Mint említettem, furcsa.
- Kicsit. De annyira összességében nem is fontos, lesz még olyan, ami érdekel - vontam meg a vállam, mert az az isten még nem született, hogy én bemenjek egy rajzfilmre, egyedül. Voltam már és nagyon rossz ötlet volt. Legalább a helyi szinglianyuknak tetszett. Meg a mese is. - Persze, ez egyértelmű. Különben honnan tudnám, hogy varázslatos?
Mármint, hogy repül. Vagy ilyesmi. Jaj, de rossz vagyok ebben, nem is értem, miért nem ütöttem még el magamat... Párszor.
Inkább megkérdeztem, hogy megvan-e mindene, a válasz pedig nemleges volt, ami azért pozitívum, mert nekem sem volt még karfiolom és az isten se tudja, mit tett volna velem Dorothy, ha nem viszek haza fehér brokkolit, mikor külön megkért rá. Nem lett volna élő ember, aki kimos ebből.
- Pár standdal odébb póréhagyma tutira van. Azzal találkoztam. - Fizettem ki időközben én is az epreimet, majd a kosaramba pakoltam, óvatosan, nehogy valami baja legyen, megnyomódjon, vagy ilyesmi.  Kicsit mutogattam aztán abba az irányba, amerre a társaslakás volt.
- Hja, annyira én sem. És... amúgy mi újság veled? Hogy vagy? - kérdeztem, miközben elindultam a póréhagymás stand felé.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Piactér

- Sosem bántanék piciket - ingattam is meg a fejem szinte egyből. Igazából másokat sem, éppen ezzel ellentétes az életutam és a hivatásom is, egyszerűen csak nehéz néha megfelelően cselekednem. Persze bántam utólag a sütis dolgot, furának és nagyon nem kedvesnek hathattam, de reméltem, hogy el lehet felejteni, picit sóhajtottam is a kosaram rendezgetve, pedig nem volt már benne mit.
- Ebben biztos vagy, most sok aranyos lesz, láttam - közöltem kicsit vidámabban, mint az előző incidens hozta volna. Kezdtem érteni, hogy inkább talán heccel, mint bántani akar vele, ettől még nem lesz kellemesebb a tény. A mozi viszont. Én is láttam, hogy érkezik a Dumbó, az Aladdin, lesz az a mugli mesés feldolgozás, a Pokémonos. Meg jön majd a Toy Story 4 is. Képben vagyok, annak ellenére, hogy mivel sosem volt kivel, nem beszélgettem ezekről. Én annak ellenére, mait mondott, ha arról volt szó, elmentem egyedül megnézni, másképpen lehet el sem jutok. - Ez igaz, és működtek, vagy volt ami csak olyan... hétköznapi perzsaszőnyeg maradt?
Nem bírtam ki, hogy ne nevessek a végére, de leszegtem a fejem, így annyira nem volt feltűnő, meg a nénivel is végeztem és el is mehettem volna innen, de annyira nem vittek a lábaim, csak billegtem rajtuk fogva a kosarat még láttam, hogy ő is végez lassan.
- Akkor az már meg is van - bólintottam nagyot elnézve a belátható standokra, valamelyiknél egy-egy szebb paprika után, nem kell sok, nem túl gazdaságos az nekem. - Az majdnem a szomszédban van, én a Macskabagoly utczában lakom éppen - tettem hozzá, nem mintha ezt megkérdezte volna, de ha már kedves volt meg tényleg segíteni akart ez a legkevesebb. De örülnék, ha elkísérnél, esetleg visszaadhatnám azt a lenyúlt sütit... már nem pont azt, csak sütöttem nemrég -vonogattam a vállam, hogy végül el is induljak, amerre mutatta.
- Jól vagyok, köszönöm szépen. Bár vannak betegek, akik szeretnek engem diagnosztizálni és szerintük nem, de ez előfordul - vicceltem el a dolgot, de valós gond volt. Sok itt a furcsa néni meg bácsi.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Teljesen rákoncentrálok az alkotásra. Észre se venném a nőt, aki úgy kb a semmiből itt mellettem termett, csak amikor megszólal. Egy hatalmasat sikítva ugrok fel a padról, a festmény meg a földön köt ki, arccal lefelé. Király, most a járda tiszta festék lesz.
- C...Cleo? Az ki? - mondom olyan halkan hogy talán meg se hallja a hangocskámat. Mert nem lehet hangnak nevezni, csak hangocskának. Cleo talán a kutya lenne? Gondolom, mert őt festettem. - Ne...Nem látom a szí...neket. - felveszem a festményemet a földről. Szépen összefestékezte, de legalább maradt valami a papíron is. - Csak véletlenszerűen használom a színeket. - motyogom, és folytatom közben a csodálatos és utánozhatatlan Kutya-Mona Lisát. Jó, azért nem fogok soha se annyira szépen festeni vagy rajzolni, mint da Vinci. De nem is kell, vagy a világnak kettő da Vinci kellene?
Körbenézek, a kutyus sehol, csak a nő. Meg kellene talán kérdezni tőle, nem látta-e. De én, megkérdezni egy ismeretlent? Hát az elég furcsi lenne, főleg tőlem. Mástól még persze oké lenne, mástól, aki nem olyan mint én. De mondjuk senki sem olyan mint én, mert nincs két tökéletesen egyforma ember, se kívülről se belülről. És nem is lesz soha életben.
De hogyha jobban belegondolok, az előbb kérdeztem meg egy idegent valamiről. Az "Az ki?" az kérdésnek számít, ugye? Hát ott van a végén a kérdőjel, úgyhogy igen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Én az a rendes apuka vagyok, aki fogja, és befejezi a cigit, mielőtt megközelítené a játszóteret. Nem különösebben félek közterületesektől meg valami csekktől, ha kell itt kifizetem neki, ettől még a gyerekek nem ártottak senkinek. Viszont több, mint két óra, mire kivihetem a kölyköket, szóval megjártam pár helyet a faluban, meg végül beiktattam egy találkozót is.
A zsebembe csúsztatott kezemmel lépdeltem át a parkos területen, hogy az árnyékban lévő hintákhoz menjek, aztán az egyikbe beletegyem magam, mint aki odadöglött és szenvedjek. Ilyen időjárást nem kívánok senkinek, nem ehhez vagyok én szokva! Közben kivettem a zsebemből egy kulcstartó méretű edényt majd a pálcám és két koppintással visszanyerte a méretét a sütis tároló. Felnyitva két szalvétát, meg közte a magamét csúsztattam bele majd az ölembe téve néztem körbe és az órámra látványosan. Egyszer vagyok pontos!
Ez persze nem igaz, a munkám megköveteli én meg teszek róla, hogy ott tartsak abban, ahol, így nem szoktam általában elidőzni, ahogy haza is képes vagyok időben érni, máshova is. Egyszerűen néha akadnak olyan tényezők, amit gyorsan semlegesíteni kell. Nem mellesleg ma azért is vagyok itt, hogy egy ilyen akadály elhárulását megünnepeljük.
Volt egy közös nászajándékunk egy kedves barátom részére, ami után némi prémiumot igencsak megérdemelne Rio barátom. Bár ahogy megláttam kirajzolódni az ismerős alakot csak vigyorogva csóváltam meg a fejem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

A munka az első. Mondja a főnököm. A kölköm az első - mondom én. Nem egyszerű, amit minden egyes nap le kell meccseljek ezzel az emberrel, nem kívánom senkinek. Kaptam egy aktát, három emberrel és pár hasznos infóval róluk. Az viszont elvi kérdés, hogy soha és semmilyen körülmények között nem dolgozom az otthonukban, mert akármilyen csótányok is, a legtöbbnek van családja, vagy az, ami megmaradt belőle.
Inkább be is csúsztattam a fiókomba a mappát és jól rázártam, mielőtt kiléptem volna a lakásból, hogy Kevével találkozzam az adott helyen és időben. Persze, nem mintha fontos ügyem lenne vele.
Más kérdés, hogy a gyerek megint elfelejtett szólni, hogy szétburult a müzli a pulton, így egy grimaszt elnyomva takarítottam össze a konyhát és bamm, helyben is vagyunk. Elkéstem. Az istenit.
És mi a titka annak, hogy ne legyél túl feltűnő, mikor sietsz? Ne tedd. Nem érdemes, mert mindenki téged fog figyelni. Így lassan, kimért léptekkel jöttem meg a játszótérre, majd a Keve melletti hintába dobtam magam.
- Szerinted leszakad alattunk? Siettem, de kitört a müzlikatasztrófa - húztam el a számat, megvakargatva kicsit a nyakam és az egyik kezem a láncra fontam, felfelé sandítgatva. - Mit is csinálunk most itt?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

- Majdnem pontosan. Ezért kell nő a házhoz, palacsinta reggelire és kutyák - néztem felé egész tudálékosan, mire csak elröhögtem magam kicsit rámarkolva a láncra és hajtva magamon párat jobban megnéztem a rögzítést. Ennyire csak nem romhalmaz ennek a világvégi helynek a játszója. Az azért még a gyerekekre is veszélyes lenne, pedig szoktak itt aztán egymás hegyén meg hátán szórakozni. - Nem hiszem, hogy ma patkolunk el, minden más részlet kérdés. Milyen a hely? - érdeklődtem közben, ahogy fél kézzel még mindig az idő közben felnagyított dobozt szorongattam, ami még a louisiana-i melóhoz kapcsolódott, jöttem egy plusz vallomással, mert eddig csak összekötőként tündököltem. Azt hinné az ember, de ideje volt tisztázni pár dolgot. Elégedett voltam, mert mások is azok. - A nejem küldi a kölyöknek, az enyémek is szeretik. A szalvétát neked hajtogattam, úgy hallottam Amerikában csípted - kacsintottam is mellé, tudtam, hogy nem kell többet mondanom, mi is van ott, így csak áttoltam a dobozt, hogy aztán még lökjek párat. Arra nem is figyeltem különösebben, hogy bár tudta, hogy nálam is van kölyök a háznál a többesszám, meg a tény, hogy megnősültem nincs a homlokomra írva.
- Gondoltam megnézem élsz-e még, vagy a helyi térfigyelőkamerák már befogtak unokához és az esküvőd tervezik. Én mondom, vigyázz, kegyetlenek - ingattam is a fejemet, de igazából tényleg érdekelt, én már csak ilyen emberbarát vagyok, nem hinnék kiket tartok fontosnak a munkában vagy az életben, de őket tényleg rendesen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

- Soha nem lehet levenni? De miért nem lehet? - kíváncsiskodik közelebb hajolva, hogy meg tudja nézni a bőrdarabot. Furcsa neki, hogy emberként is ott van, mert ez olyan kutyás vonás, mint a tappancs meg a fül.
- Medvében sem. Értettem, oda fogok figyelni, hogy egy árva maci se legyen a kerekek közelébe. - bólogat lelkesen, s habár a mondat ami elhagyja a száját elég komikus, olyan komolysággal mondja, mintha a disszertációját szavalná el, a himnusz merev testtartásával ötvözve.
Csillogó szemekkel követi végig az átváltozást, kicsit bántja a dolog, hogy ő a sajátját nem láthatja, meg másét sem, Bonnién kívül.
- He he, most sokkal de sokkal, de sokkal kisebb vagy mint én - kacarászik miközben lehajol a lányhoz, hogy becsatolhassa a hámot. Kicsit ügyetlenkedik vele, mert nem csinált még ilyet, de aztán csak meg lesz oldva, a csat csattan, a hám a helyén.
Mikor mindennel kész, akkor odafordul Bencushoz ad neki egy puszit és ő maga is átbukfencezik, hogy Lucából Cleo legyen, mert úgy lehet csak medvék ellen bevédeni magukat, ha ő nagy és erős kutya, aki úgy popón csipi a rendetlen macit, hogy az majd vinnyogva el fog ugrálni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

- Ja, nekem ebből csak a palacsinta van meg, de az se mindig úgy, ahogy tervezem. A múltkor odaégett - még fintorogtam is hozzá, mert nem egyszerű az élet, akkor is siettem volna, de nem jött össze, késtem is, le is b.sztak érte bent. De ha valaki ezt megérti, a Keve kell legyen, tudja, hogy nem egyszerűek a reggeleim. Mindig kezdeni valamit a kölyökkel... Félre ne értsük, imádom a fiam, de néha hosszú az estém és nehéz a reggel. - Volt már rosszabb... vannak ijesztő nők...
Velük sem az volt a bajom, hogy milyenek, inkább hogy... léteznek. Szomorú, nem? Mostanság nem sok az energiám a környezetemre, főleg nem az ilyen bizarr nénikre, mint amilyenek itt laknak. De itt kezdem azt hinni, hogy mindenki bolond, különösebb kivétel nélkül.
Átvettem tőle a dobozt egy sanda pillantással, de aztán csak elmosolyodtam kicsit, a szalvéta mindig jól jött. Azt hiszem, Kevével kicsit jobban is sikerült megtalálni a hangot, mint amennyire azt bárki javallta volna.
- Ugye nem laktózos? Rosszul kezeli a kölök. Mióta vagy te ilyen... rendesnagycsaládos?
Ilyesmiket néha csak úgy elfelejt. Kicsit löktem is inkább a hintán, hogy belengjen, mert ha mást nem, legalább ezt illik jól csinálni.
- Mint láthatod, minden a legnagyobb rendben. Sarki Bözsike már be akart mutatni az unokának, ha a néni elpatkol, te tudtad, hogy szíívproblémái vannak - nevettem el magamat, mielőtt kivettem volna egy sütit a dobozból. Elég guszta volt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

"Ki tudja, merre jár Brightmore."
Ezzel az egyszerű mondattal kezdődött minden. Megfogadta, hogy időt és teret fog hagyni a fiúnak, és ez egészen eddig tartott. Baglyot éppen nem küldött neki, de mindent megtett, hogy megtalálja. Nem akarta elhinni, hogy egy szó nélkül lelépett, hátrahagyva a húgát és a... feleségét.
És pont innen jött a nagyszerű ötlet, hogy felkeresse a kedves, mondvacsinált Birghtmore-t. A kislányt nem akarta zargatni, azért ennyi esze Ellienek is van. Nem tudott csak úgy legyinteni és átsiklani afelett, hogy Denis eltűnt. Nem tartozik hozzá, de nem hihette, hogy így lógva lehet hagyni egy Santost.
A nyomozása megint hosszabb folyamat volt, mint akarta. Remélte, hogy megtalálja Catherine-t a kastélyban, de csak azt a választ kapta, hogy két gyerekre szokott vigyázni ebben az időben. Már így is lejárta a lábait, de nem adta fel, míg nem ért le a játszótérre. A terveiben csak kérdezett volna és a válasz után azonnal távozna is, azonban lefékezett a kerítés mellett. Egy darabig csak figyelte őket, nem is gondolt a saját problémáira. De a sajátja is mocorogni kezdett ott lent, így csak megindult az eridonos felé.
- Szia - köszönt röviden, aztán csak nézett a lány nagy szemeibe, miközben az ajkába harapott. Szerette volna azt hinni, hogy a szokásos pillantás lesz a válasz, és közli vele Catherine, hogyha Denist keresi, akkor majd a pubban megtalálja.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

- Lehet ideje beújítani - nevettem el magam, de nem voltam ebben a tanácsadós fajta. Kéretlenül sokszor teszem, de a család dolgot nem vettem soha viccalapnak, így megvolt a magam hozzáállása ahhoz, miként kezelek ilyen vicceket. Én se kértem tanácsot hogy neveljek gyereket, hogy ne. Hogy alapítsak családot, vagy se. Ha érdekelne, valószínűleg anyámmal is beszélnék.
- Rengeteg bizarr nő van, ismerek is párat, ettől még nem mind ijesztő - jegyeztem meg olyan tudálékosan, mert azt hiszem vannak, akiket ha bemutatnék is így látná, de rá kell jönnie, hogy akkor veszélyesek, amikor mi nem vagyunk célkeresztben. De azok helyében nem lennék, akik igen. RIP rajongók, titkárnők, kutyaörökbefogadók, művészetrajongók és tárlatvezetők, tetoválásra várók... ilyesmi.
A dobozt végül átadtam a magam jótanácsával, aztán csak vigyorogva kezdtem hintázni, ahogy már felszabadultak a kezeim, ő pedig a süteménynek futott. Jól tette, az asszony keze aranyat ér a konyhában. Is.
- Semmi nincs benne amitől pöttyös lesz vagy rosszul. A kisebb kölykeim nem esznek ilyeneket, a nagyok meg maximum a bolti cuccokban - vontam vállat, majd hitetlenkedést véltem felfedezni. - Már az esküvő előtt is volt családom, csak nem vertem nagy dobra. Ebben a munkában nem minden előny.
Könnyedén beszéltem róla, de mindketten tudjuk, hogy nem a melóhely dísze az, ha neked van valamid vagy jól megy. Bármikor beüthet a szar és akkor borul, nagyban.
- Meg mintha mondta volna, hogy a vérnyomására is szed valamit - mutogattam a kezemmel a mellkasom előtt mintha átérezném a dolgot, pedig nem. De hasonlóban volt már részem. De nem voltak a kislányok az eseteim.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Az életnek nem szabad megállnia. Egyszer már megállítottam miatta mindent, és megérte? Szeretném hinni, hogy igen. Az biztos, hogy kettőnk között sok mindent elmélyített, és talán még többet tört össze az az állás. Az életet tovább kell élni, főleg, ha a napjaid alapkövét egy hazugság köré építed, mégpedig aköré, hogy Denis vígan sétálgat Olaszországban, jól érzi magát, és lebarnult már annyira, hogy mikor viszontlátjuk, rá se fogunk ismerni. Mi mást tehetnék, ha egyszer Annie esetében minden szónak tripla jelentősége van? Hazudok. Ezt pedig egy nap Denis kamatostól meg fogja nekem fizetni, arra mérget vehet. És igen, ha nem a földön, akkor majd a pokolban, mert, hogy nekünk kijelölt helyünk van odalent, az is biztos.
Chris, mióta egyre magabiztosabban áll féllábon, azzal szórakoztatja magát, és kerget az őrületbe engem, hogy a homokozó szélén gyakorolja ezt az áldásos tevékenységet. Igaz, legalább nem a betonon, az is nagy segítség, ami azt illeti, mert alig egy hónapja olyan masszívan lehorzsolta így mind a két térdét, hogy az apjával egész éjjel a gyereket vigasztaltuk, remélve, hogy legalább Nasi nem kel fel rá. Pedig de. Ha már Nasi, ő természetesen balerinának öltözött a mai jeles játszótéri kivonulásra, és a saját maga köré szervezett "bandája" életében rendezkedik éppen. Fél füllel azért figyelem, hogy miként szervezkedik, mert van egy határ, amit nem léphet át, mostanában az ikertestvérén is túl sokat gyakorol.
- Naskó!
Finoman, de határozottan nézek rá, mire szája elé kapva a kezeit, csibészes mosollyal néz rám, mert pont ezt akarja kiváltani, hogy figyeljek rá, és éppen így nem tudom elkerülni azt sem, hogy megszólítsanak, én pedig úgy fordulok meg, mint aki szellemet lát.
- Helló.
Nem számítottam rá, bár igazából várható volt, hiszen beközölte a nagy hírt, aztán Denis sehol sincs. Édes lenne, ha azt gondolná, hogy a gardróbomban rejtegetem, és mennyivel egyszerűbb is lenne, ha valóban ott lenne. Ártatlan arccal nézek rá, de kicsit összevonom a szemöldökeimet.
- Segíthetek?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Lemondóan sóhajtott halkan, mert Catherine vagy nem látja a gondját, vagy nem akarja egyszerűen elmondani. Pedig Merlin látja a lelkét, tényleg nem érti Denis indítékait. Bár még mindig ott volt az esély, hogy egyszerűen csak beképzelte magának az egészet, ezért is viselkedik így a lány vele.
- A férjedet keresem - jelentette ki lazán, semmi hűhó nélkül. Korábban használhatott volna más megnevezést is, de felhagyott az áltatásokkal. Semmi értelme megjátszania magát, pár hete már nem foglalkoztatja a féltékenység sem.
Összekulcsolta a kezét a háta mögött, kicsit elfordulva Catherine irányából. Kellemesebb látvány volt neki a gyerekeket nézni, amihez eddig nem volt hozzászokva.
- Nem érdekel, ha elszúrtam - fogalma sincs, miért érezte úgy, hogy bármilyen magyarázattal tartozik a másik felé. - Te ismered a húgát, igaz? Tényleg nagyon beteg? - kérdezte tovább, szeme sarkából újra Catherine-re nézett.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

- Tudom.
Felelem a kijelentésére, hogy Denist keresi. Kicsit azért elégtétellel tölt el, hogy jelenleg Denis még ebben a státuszban van, de valahogy amint ez előbukkan, előjön a félelem is, hogy mi van akkor, ha örökre ebben marad? Nem azért, mert ne akarna elválni, bosszantóan sokszor hagyja el az ajkait az, hogy "két év", hanem hogy nem lesz már lehetősége elválni. Mert elveszítem őt, örökre.
- Nem tudom, hogy pontosan hol van. Sosem tudom, amikor odamegy, csak azt, hogy miért megy oda, hogy másnak ne árthasson.
A tekintetem lejjebb csúszik, a hasára, hiszen már látszik, hogy várandós, majd vissza az arcába.
- Annak, aki neki ártott.
Nem félek kimondani, hogy ezt tette. A terhességgel, azzal, hogy összefeküdt mással, ártott Denisnek, ártott az érzelmeinek, ártott annak, hogy ki mert nyílni előtte. Elárulta őt, és tönkretette a nehezen felépített bizalmat, és Denisnél ha a bizalom megroppan, minden megroppan. Én már csak tudom.
- Én nem hibáztatlak, amiért megtartod, hiszen öregszel. Én is ilyen huszonkilenc körül tervezek majd szülni. Az ideális.
Teljesen jól belőttem a huszonkilencet, előtte még egy csomó mindent szeretnék megvalósítani, befejezni a sulit, az egyetemet, dolgozni kicsit, kialakítani az életemet, amibe beleszületik majd a gyerek. Viszont mondjuk harmincöt után már tutira nem szülnék, az már veszélyes.
- De amúgy igen, elszúrtad. Mocskosul.
Még bólogatok is hozzá, sóhajtva egyet, miközben elkapom Christ, mert megint készül akkorát esni, mint a ház, és nem lenne vicces.
- Haldoklik.
Furcsa, hogy Annie-ről kérdez, és nem is nagyon tetszik, így a figyelmemet megint inkább neki szentelve fordítom felé a tekintetemet. Rossz ötlet lenne, ha éppen őt keresné meg azzal, hogy hol van a bátyja.
- Myocarditis, születésétől fogva. Az orvosok pár hetet ha adtak neki, de elég nagy küzdőszelleme és számos egyéb betegsége van. A bátyám rengeteget küzd azért, hogy megcáfolja a statisztikákat, és Annie megérje a huszonegyedik születésnapját is, de nem túl jók az esélyei. Ha azt vesszük, hogy nem lenne szabad élnie sem, akkor bármi lehet.
Mindazonáltal nem szeretek arról beszélni, hogy mi a helyzet vele, mert nem szeretem az ördögöt a falra festeni. Itt pedig nagyon kérdéses minden kimondott szó.
- Denis egy barátját ment meglátogatni, és pár hetet nála tölt, mint minden nyáron. Annie így tudja, és remélem ez nem fog változni.
Kicsit nyomatékosabban teszem ezt hozzá, nem érdekel az sem, ha megsértődik. Nem fogom elveszíteni őt is, csak mert a nő nem tudja zárva tartani a combjait vagy nem ismeri azt, hogyan kellene védekezni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Tudja. Hát ez igazán pompás, Catherine igazi zseni. Nagyon nehéz lehetett kikövetkeztetni ezt, komolyan le a kalappal a lány előtt. Inkább válasz nélkül hagyja és kivárja, mire újra beszélni kezd.
- Persze - inti le egyszerűen. Megbántotta, hogy oda ne rohanjon. Bár, ami azt illeti, épp ezt tervezi.
Mosolyogva bólintott egyet arra, hogy öregszik. Mégis mi mást reagálhatna erre? Nem Ellie sora elmagyarázni a lánynak, hogy most kezdődik igazán az élet. Elvárni is felesleges lenne, hogy megértse a függetlenség, szabadság és önuralom fogalmakat egy olyan, aki még a húszat sem töltötte be.
- Sosincs olyan, hogy ideális - szögezte le azért. - Bár ha robot módjára a sorban szeretsz állni, akkor mégis neked való lesz.
Ahogy végignézett a gyerkőcökön, azonnal el is döntötte, hogy nem akar majd ilyen határokat szabni a gyereke elé. Persze nem fogja engedni, hogy tizenévesen drogozzon, de ha utcaseprő szeretne lenni, nem fog az útjába állni. Egy biztos; akár fiú lesz, akár lány, bele fogja nevelni a nők tiszteletét.
- Milyen érdekes, hogy pont te törsz pálcát a fejem felett - mosolygott szelíden előre. Egyértelműen nem Catherine egyetértése kellett - ez áll a legtávolabb tőle -, de keresve sem találna nagyobb patchwork családot a Payneknél. Ráadásul mintha pont Catherine magyarázott volna pár hónapja a pubban arról, hogy ne hisztizzen, amiért Denis másfelé is nyitott, ez természetes. Mert férfi.
Önzőség és mérhetetlen gonoszság, de félve a hasára tette a kezét, ahogy a kislány betegségét meghallotta. Mintha csak egy varázsszó lenne, úgy mantrázta magában, hogy az ő babája egészséges lesz. Persze sajnálta, már amennyire egy ismeretlen gyereket lehet.
- Azt hitted, hozzá is be akartam kopogni? - kérdezte majdnem nevetve. Szeme sem rezdült, amiért Payne ismét túlmozgásos, már annyira megszokta. - Nyugi, nem fogok belerondítani a hazugságaidba. Hadd éljen még az a télapó, remélem húsvétkor is eldugtál neki tojást a kertben - egyszerű kijelentés volt, nem bántásnak szánta. A hazugsággal nem értett egyet, de ez már rég nem az ő hatásköre. - Csak azt akartam tudni, kit hagyott hátra Denis. - Miatta. Végső soron a szerelemnek nevezett csúfság mégiscsak nyomorba dönti az emberek életét.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

- Robot módjára? Nem, félreértesz. Nem akarok úgy gyereket szülni, hogy nem éltem, és nem láttam mindent, amit akarok. Ezt a huszonkilencet évekkel ezelőtt eldöntöttem. De persze kompromisszum kész vagyok, de, ha addig nem lesz gyerekem, akkor férfival vagy anélkül, de lesz.
Kicsit még a vállam is megvonom, hiszen ez ennyire egyszerű. Én ezt elhatároztam, és ebben Denis Brightmore önző, gyerekes viselkedése se tud eltántorítani. Az arcára volt írva minden, amikor közöltem vele, hogy gyereket fogok szülni, minden, és mindez úgy, hogy a nőt választotta. Nem tudom, hogy mit hisz, vagy mit vár tőlem, de nem hiszem, hogy én azt Denisnek megadhatom már, hogy csak vele foglalkozzak. Muszáj törekednem arra, hogy boldog legyek, nélküle.
- Nem sok érdekesség van ebben. Én küldtem oda Denist aznap éjjel, amikor pontosan tudtam, hogy mennyire sebezhető, én mondtam neki azt, hogy szereted őt, hogy boldogok lesztek együtt, pedig legalább annyira szeretem őt, mint te. Akkor este bármit megtehettem volna, amivel magam mellett tartom, de nem tettem. Pár héttel később pedig egy összetört embert találok.
Megengedek magamnak egy apró szomorúságot a hangomba, mert, bár nem szeretem kimutatni az érzéseimet, de szeretném, ha értené, tényleg szomorú vagyok attól, ahova Denis jutott. És igen, ha a jövőbe látnék, akkor gyűlöljön meg később Denis bármennyire is, nem engedtem volna el aznap éjjel. Nem engedtem volna, hogy ide jusson.
- Nem azt mondtam, hogy légy a természet lánya, és ne védekezz. Minden hülye tudja, aki több embernek is szétpakolja a lábaid, hogy fontos a védekezés, mert aki veled is kavar, jó eséllyel mással is, ha te is kavarsz több mindenkivel. Ehhez nem kell nagy ész, csak kellő aggodalom a fertőzésekkel és nem kívánatos terhességekkel szemben.
Megint megvonom a vállam, mert biztos Stellával volt nagy öröm, hogy milyen jó dolog a terhesség, pedig nem az, így nem az, hogy valaki szerelmes beléd, és fel akar nőni hozzád, a társad akar lenni. Így a világ legnagyobb hülyesége. Dolgok, amiket sosem tennék meg, de ez én vagyok.
- Bármit megteszek, hogy Annie életben maradjon. Bármit.
Nyomatékosítom, hogy értse, ez nem olyan dolog, amin nagyon élcelődnie kellene. Annie fontos nekem, nagyon megszerettem az elmúlt hónapok során.
- Megígértem Denisnek, amikor elbúcsúzott tőlem, és én állom a szavam. Denis és Annie miatt tanulok gyógyítónak. Egyébként nem érdekelt különösebben, hogy érzékem van hozzá, de miattuk szükségét éreztem. És igen, ha az kell a boldogságához, hogy tojásokat rejtsek el a kertben, akkor megteszem, ha az, hogy tartsam a homlokát, amikor a láztól legyengülten összehány mindent, akkor meg azt.
Szusszanok egyet, amíg Nasi felé pillantok, hogy még mindig nem haragított-e magára mindenkit, de szerencsére nem.
- Amúgy egy teljesen normális gondolkodású tizenhét évesről beszélünk, nem hétévesről. Nem az elméjével, hanem a szívével van baj, van különbség a kettő között.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

- A kettő egy és ugyanaz - felelte türelmesen. Csak azért volt még itt, mert a Kapitány nem jelzett vissza, más esetben már rég itthagyta volna a parttalannak tűnő beszélgetést. - Mindenki ezt csinálja, ez az elvárt. Nem az a lényeg, hogy mikor szülsz, mert akármit csinálsz, akármerre jársz, semmi sem fog megtanítani az anyaságra. Akár most is lebabázhatsz, ugyanakkora esélyekkel indulsz, mint én most.
Ezt pedig pont Stella mutatta meg neki. Vannak dolgok, amik tényleg a korral és a tapasztalattal jönnek, a szülőség viszont pont nem az. A feltétlen szeretetet nem lehet eltanulni mástól.
Nem érti pontosan, miért mondja most mindezt Catherine. Büszke lenne magára? Vagy mártírnak akarja beállítani magát? Nem ilyennek ismerte meg az eddigiek alapján.
- Azért nem ilyen fekete-fehér a dolog, ezt illene látnod. Szeretem és akkor azt hittem, hogy bármit megtennék érte, de nem olyan lapokat kaptam - megvonta a vállát. Nem fog magának hazudni, nem is tagadná, mennyire kétségbeesett, amikor Stella hozta a terhességi teszteket, pont Denis miatt. Függője lett egy olyan dolognak, amit egész életében nem ismert el.
Megforgatta a szemeit, még a kezeit is karba tette mérgében. Megint felfújta magában az egészet, ismét csak a férfi-női dolgot látta.
- Már megbocsáss, de nem hiszem, hogy bárkinek köze lenne hozzá, milyen szokásaim voltak a partnereimmel, egyrészt. Másrészt pedig egyetlen módszer van, ami ezer százalékos védekezés, én pedig nem terveztem és nem is tervezem kipakoltatni magam - felvont szemöldökkel magyarázta a lánynak. Az ő idejében még voltak felvilágosító órák, ahol bemutatták a statisztikákat is. De úgy tűnik, Catherine vagy átaludta, vagy máshol járt, amikor ezt a részt vették.
Türelmesen hallgatta végig a legkisebb Brightmore helyzetleírását. Mint a normális emberek általában, nem ismerte pontosan a betegsége kórtanát, de érezte, hogy nem lehet egyszerű egy ilyen ember mellett élni. Ha más miatt nem is, de emiatt tisztelte Catherinet, amiért úgy csinálta ezt végig, hogy nem is volt a vérrokona az illető.
- Ti hazudtok neki mégis - mutatott rá újból. Ha nem a fejével van a baj, akkor meg tudná érteni, hogy dühkezelési problémái vannak a testvérének, és most igazán nehéz helyzetbe került. - Mindegy, elfogadom, hogy más a fontos neked, mint nekem. Ahogy mondtam, csak az érdekelt, hogy mi a helyzet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

- Persze, ugyanakkorával. De hogy mi az elvárt? Fél éve házas vagyok, a szüleim a születésnapomra és a névnapomra is babakelengyét adtak. Sőt, a nagyszüleim is, pedig én egy könyvsorozatot kértem tőlük. Az elvárt az lenne, hogy a férjem a nászéjszakánkon teherbe ejtsen, vagy ha akkor nem hát a nászút alatt. Még szerencse, hogy a nővérem hamarosan szül.
Ezt eddig senkinek sem mondtam el, Denisnek sem, nem mintha kellene, előtte nyitott könyv vagyok, de igyekszem ezeket a dolgokat kellő nyugalommal kezelni. Nyilván, az én esetemben az lenne az ideális, ha már valóban terhes lennék, sőt lehetőleg egy fiút szülnék, hogy továbbvigye családjaink büszke nevét. Nagyon remélem, hogy lányom fog születni, ha egyszer úgy adódik, és azt is, hogy apám ezt még láthatja.
- És a fekete gólyahír főzet. Az is száz százalékos. Csak mondom. A jövőre nézve. Nem káros, és megvéd.
Isten áldja Várnai Rafaelt, aki elterjesztette a gólyahír főzet hírét anno a kastélyban. Azóta az, aki biztosra akar menni, csak ezt használja. Ráadásul Rafival könnyű üzletelni, mindenkinek megéri. A cucc jó, bár az íze pocsék, de a hatása maximális. Szerintem pedig tökre nem szégyen, ha egy nő tart ilyet a fürdőszoba szekrényében.
- De a kipakoltatás tényleg nem jó, egy csomó bonyodalom csak.
Ezzel maximálisan egyet tudok érteni. Az más, ha valaki nem érzi jól magát a testében, de csak mert ebben a pillanatban úgy hiszem, hogy nem akarok gyereket, vagy éppen olyannal vagyok együtt, aki nem akar, akkor nem az én testemmel van a probléma, de még mennyire, hogy nem.
- Denis akarna gyereket. Évek múltán, nem most, azt nem hiszem, de pár év múlva, ha befejezte a tanulmányait, ha beállt a rutin az életében a munkáját adódóan, akarna. Mondjuk hat év múlva. Kettőnk közül biztos vagyok benne, hogy ő akarna előbb, mert ő ellenkezik jobban. Magamnak tízet adok, neki hatot.
Aztán ha valaha ezt megtudja, majd jól összeveszik velem, hogy hogyan mondhatok ilyet, pedig ez az igazság. Szerintem ő előbb lesz apa, mint én anya. Már, ami a saját gyerekeinket illeti. Ha a párjainkat nézem, akkor nyertem, hiszen nekem már itt van ez a két ördögfióka.
- Hazudunk? Mint a szél. Annie meghallotta, hogy rosszabbodik az állapota, és csak, hogy életében egyszer hallja a testvére hangját, megszökött otthonról, és ki tudja, hogyan, eljutott ide. Hallotta, aztán a bátyám talált rá ájultan az utcán. Ha azt mondanám neki, hogy a bátyád a haverjánál drogozik, piál és valószínűleg halálra vereti magát, akkor tőlem is megszökne. Márpedig én a pokolban nem fogom egy örökkévalóságon át azt hallgatni Denistől, hogy az utolsó kérését se tudtam megtartani.
Még a fejem is megrázom hozzá, de ahogy végiggondolom a mondatomat, úgy válok iszonyúan szomorúvá. Ki tudja, ebben a pillanatban talán már nem is házas vagyok, hanem özvegy. Nincs jó érzésem. Még álmodom vele, még nem érzem, hogy ne lenne itt. Pontosabban azt érzem, hogy nincs itt, és ez jó. Félek, ha meghalna tényleg, akkor azt érezném, mint Holly, hogy Gerry lénye körülveszi őt. Nem akarom hallani, ahogy a The Pogues-tól énekli a Love you 'till the End-et. Csak simán nem.
- Tényleg elbúcsúzott. Mint soha korábban, és nem hiszem, hogy a barátja tudja, hogy ott van. Nem akarja, hogy megállítsák.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

- Az elvárt az, hogy a saját sorsodat teljesítsd be, ne azt, amit előírnak akár otthon, akár a suliban - nézett rá komolyan. Nem volt teljesen tisztában a Payne családdal, de akármit is akarnak a szülők, a gyereknek a saját útját kellene járnia. Persze Santoséknál is Chris volt a sztár, amiért elsőre megtalálta a nagy szerelmet, lett házuk és állásuk a suli után, jöttek a babák, és hol is járnak most? Hiába imádja a testvérét, ő sem hibátlan.
Nem különösebben hatotta meg, hogy Catherine egész családja azt várja, hogy terhes legyen. Ha ezt a lány nem tudja kezelni, sem irányítani, soákig kell még szembenéznie ezzel.
Nagyot sóhajt a főzetet hallva. Ha az eridonos elhiszi, hogy minden alkalommal használ, hát legyen. Hallott már esetről, amikor mégis teherbe estek, pont itt tanított pszichológusként a nő korábban a tanodában, ha jól emlékszik.
- Aha - bólintott egyszerűen. Kicsit eltérően gondolkoznak erről is, milyen meglepő. Vagy nem, mindenki döntse el maga.
Röviden felnevetett Cath spekulációit hallva. Komolyan nem tudta, hogyan került ebbe a helyzetbe. Legtöbbször úgy érezte, hogy az ellensége a csaj, olykor közömbösek voltak, néha meg olyan dolgokat osztottak meg egymással, amit kevesen tudnak csak. Lehetetlen volt az egész.
- Szép tervek, sok sikert hozzá - egész őszintén mondja, mert tényleg nem kívánt rosszat a lánynak. Oké, talán volt már rá példa, de ez most nem az a pillanat épp, ráadásul Denis miatt tényleg nem lenne oka a szarkazmusra.
- Igazad van, nem a te dolgod lenne elmondani neki - bólintott egyet komoran. Nagyon furának találja az egész szituációt, de legalább a kislány még életben van és ez az, ami számít. A többiről meg ráérnek később is beszélni.
- Soha nem akarja - rázta meg a fejét sértődötten. Ez az egész annyira Denisre vall. - Mert nem akar másnak ártani. Ezért vett el téged, ezért mondta nekem, amit hallani akartam. Komolyan olyan, mint egy két lábon járó baptista segélyszolgálat, csak egy obszcén univerzumbeli változata.
Újra az eget kezdte el lesni, hátha végre meglátja Kapitány baglyát, vagy bármi hasonlót.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

- A sajátomat fogom.
Ebben az egyben biztos vagyok, bár szerintem eddig is azt mondtam, hogy a saját terveimet fogom megvalósítani, még ha azok annyira hasonlóak is az átlag vágyaihoz. Eléggé az átlaghoz tartozom, ha azt vesszük. Tiniként egy fiú lett a legjobb barátom, akibe beleszerettem, ő mást szeret, én pedig szeretném őszintén azt szeretni, aki engem szeret. Szamárnak érzem magam Elle mellett Denisnél, és nem akarok a saját páromból szamarat csinálni, mikor ő lóként tekint rám. Tipikus átlag problémák. Nem tartottam magam soha különlegesnek, pusztán csak különlegesnek éreztem magam Denis Brightmore pillantásától, és bár ne éreztem volna magam annak, akkor sosem szerettem volna belé. A szerelmet még mindig gyengeségnek és kellemetlen dolognak tartom. Valaminek, amitől szeretnék megszabadulni, és amit nem szeretnék soha többet érezni. Nem kell szerelem ahhoz, hogy valaki mellett boldog légy, de a szerelem egy másik iránt megölhet mindent. És én nem akarom kockáztatni a most kialakuló kapcsolatomat azért, amit sosem kaphatok meg, mert Denis sosem lehet az enyém.
- Kösz.
Biccentek is egyet hozzá, mert nem hiszem, hogy rosszat akarna, vagy, ha akarna is, hát azzal nem engem, hanem a saját gyerekét mérgezi, mert az ilyen rosszindulatú dolgok mind a gyengébb élőlényben csapódnak le. Szóval továbbra is fenntartom, hogy nem akar rosszat. Amúgy se nagyon feltételeztem róla ezt korábban, egészen addig, amíg az évnyitón meg nem láttam, hogy mit művel. De legalább megnyugodtam, hogy Stellával kettőnk közül nem én vagyok a mérgező. Ha meg valakinek az kell, amit ő nyújt, ki vagyok én, hogy meggátoljam? Naugye.
- De, egy nap majd nekem kell, bár remélem, hogy ez sosem fog eljönni. Denisnek jelenleg én vagyok a legközelebbi rokona, biztonsági okokból Annie-nek semmit sem mondhatnak, pont azért, hogy ne érje trauma. Ezért él velem, mert én tudok vele úgy beszélni, hogy lehetőleg ne halljon bele. Nem garancia ez sem semmire, de növekednek az esélyei ezáltal, és már ez is sokat számít.
Megrázom a fejem az első állítására.
- De, akarja. Ezért van mellette Salvatore, mert ő képes arra, hogy megállítsa. Viszont, ha most felhívnám, hogy mikor látta utoljára Denist, azt felelné, hogy az esküvőnkön, és az nem tegnap volt. Ismerem Denist, jobban, mint bárki, a mozdulatait, a tekintetét. Tudom, hogy mi a különbség nála elköszönés és elköszönés között. Ez nem ellened szól, vagy nem egoizmus. Egyszerűen ismerjük egymást. Egyetlen mozzanatból kitaláljuk a másik következő lépését.
Gyűlölöm, hogy ezt mindig el kell magyaráznom. Denis a barátom, nagyon régtől fogva. Vele éltem le itteni életem nagy részét, és ismerem, éppen ezért. Tudom, hogy mit mondok, amikor azt mondom, elbúcsúzott.
- Azért mondta, amit mondott, mert szerelmes beléd. Én mindent megadtam volna, hogy irántam ezt érezze, de nem voltam elég.
Felemelem Christ a földről, aki szőke fejét a nyakamba fúrja, de kék szemeit végig a velem szemben álló nőn tartja. Naskó legalább három percig fog még barátnőzni, mielőtt elkapja a féltékenység, hogy Christ babusgatom, és neki nem áll itt produkálni magát.
- Neked nincs okod irigynek lenni rám, de én irigyellek téged ezért. Csodálatos lehet, ha viszont szeretnek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Néha úgy beszélt Denis húgáról, mintha maga Hawking lenne, a következő mondatban pedig egy ártatlan baba hatását keltette. Lehet, hogy nem Catherine Lorin igazi anyja, de még Ellie is látta, hogy tényleg felelősséggel tartozik iránta. Elvégre hasonló érzésekkel nézett szembe, amikor a sajátjára gondolt.
- Elég összetett ez, ahogy látom - ráncolta össze a szemöldökét. - De a lényeg, hogy Willnél jó kezekben van, nem? Mármint úgy hallottam, hogy a szakmájában kiemelkedő. - Ha egy kicsit is babonás lett volna, biztosan félt volna, hogy menten rázuhan egy repülő, amiért egy Payne-t ilyen elismerő szavakkal illetett. De akármennyire szereti a családot vagy sem, a sikereiket nem lehet nem elismerni; a srác pedig nem kispályás.
- Meglehet - felelte azonnal. Ezzel értelmetlen lett volna vitatkozni, még ha korábban vágyott erre a szintű ismerettségre. Mostanra már megelégedett azzal, hogy a szerelmes oldalát látta.
Továbbra is karba tett kezekkel állt, viszont végre Catherine felé fordult teljesen, nem nézte sem a gyerekeket, sem az eget, csak a lányt. Figyelmen kívül hagyta a rá szegeződő gyerkőc pillantását is, most az eridonos szavai számítottak.
- Elcsépelt dolog a szerelem, túlértékelik. Annyira óvni akarjuk egymást, hogy közben elfelejtünk igazán fontos dolgokat. Nem Denis volt az első, aki megtudta, hogy terhes vagyok, ahogy nem is nekem mondta el azonnal a húga megjelenését. - Nem bántotta már úgy a dolog, a kellemestől viszont még mindig távol állt. - Irigyelhetsz, csak épp felesleges. Akármennyire is szeret, vágyik rám és magának akar, végső soron mégis neked mond el mindent, veled lakik együtt.
Már nem volt tisztán féltékeny, csak bánta, amiért ezt sosem mondta el Denisnek. Elvárta, hogy valaki olyan legyen, aki nem lehet, olyan szerepeket akart ráerőltetni, ami nem illik hozzá. Hibát követett el, de semmi baj. Nagylány már, ha a cipőfűzőjét is egyedül köti, hát a megoldást is kitalálja.
- Köszönöm azért, hogy válaszoltál - biccentett egyet felé, újra a játszótér felé fordította a tekintetét. - Utána fogok menni - kijelentés volt, nem tétova megszólalás. Szívesen folytatta volna, hogy vissza is fogja hozni, de azért elbizonytalanodott egy pillanatra.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

- Will? Igen, nagyon. Sosem láttam még nála elszántabb embert. Nem fárad el, amíg meg nem oldja a problémát, emberséges, tehetséges, állhatatos. Sosem láttam még ekkora küzdőszellemet.
Nem vagyunk jóban Willék, rosszban sem, persze, de közöttünk nagyon régen eltört valami, mégis, láttam egy kis büszkeséget rajta, amikor megkértem, hogy had lehessek mellette gyakornok, és akkor is, amikor azt mondta, felelősségteljesen végzem a munkám, legyen szó Annieről, vagy a gyengélkedőre került betegekről. Szeretném, ha büszke lenne rám, ha nem csak a rossz dolgok maradnának meg.
- Minden idők legfiatalabb díjazottja, olyan helyeken tart előadást, amelyekről a nála idősebbek is csak álmodoznak. Büszke vagyok rá.
Valóban, a hangomból is árad a büszkeség és a boldogság. Mindannyian tehetségesek vagyunk a magunk területén, ami nagyon ritka, főleg ennyi testvér esetében, de Will és Jason mindig kiemelkedőbbek és szerényebbek voltak, mint mi.
- Szerintem embere válogatja. Nem szeretek szerelmes lenni, de azt szeretem, hogy ezt az érzést Denis váltotta ki, mert benne megbízom, de soha többet nem akarom érezni azt, amit kivált.
Ebben az egyben biztos vagyok. Sosem tapasztaltam meg ezt korábban, de most, hogy már megvolt, köszönöm, nem tetszik. Halvány mosoly kúszik az arcomra, ahogy eszembe jut egy emlék, kicsit feljebb lököm Christ, mert lecsúszott.
- Denis azt mondta, nem zavarja az sem, ha örökre belé leszek szerelmes, és megvallom, én is ennek örülnék a legjobban, ha már éreznem kell, akkor tudjam kezelni, és ezt tudom.
Nem mondom, hogy nem fáj, hogy nem hiányzik, mert de, mocskosul hiányzik, hogy nem csókolhatom meg, hogy nem érinthetem, ahogy korábban, hogy nem érezhetem, ahogy a testünk eggyé válik, de ez egy olyan csőd, amit már megtanultam kezelni. Ezzel már könnyedén együtt lehet élni.
- De például ott van Vajda Ricsi, ezer éve ismerem, és róla sosem feltételeztem, hogy olyan érzései vannak, mint amilyeneket Lili irányába táplál, és látva őket, hogy mennyit küzdenek, és mennyire kitartóak, mennyit beleáldoztak ebbe az egészbe, szeretem hinni, hogy a szerelem csodálatos is tud lenni. Miattuk hiszem, hogy van értelme.
Ahhoz képest, hogy saját magam nem szeretem, hogy szerelmes vagyok, csodálatosnak élem meg mások szerelmét, mint Ricsiékét. Nekem ők ketten az ultimate páros, de van még pár, akiket szeretek, mint Andrej és Maja, vagy éppen Lewy és Maja, azt hiszem, eléggé szeretem, amikor a Maják megtalálják a párjukat. De például Mei és Gergő is olyan, hogy sosem tettem volna össze őket, de tetszik, hogy együtt vannak, látszik a kölykön, hogy már nem olyan görcsös. Összességében szeretem a szerelmet, csak nekem ne legyen részem benne.
- Mi?
Csodálkozva nézek rá, a döbbenet attól, amit mond, kiül az arcomra, és egy hosszú pillanatig szólni se vagyok képes, annyira megdöbbent, amit mond. A fejemben visszhangzik minden szava, én meg állok ott, mint egy rendes hülye. Sejtelmem sem volt róla, hogy ezek a dolgok nincsenek köztük letisztázva.
- Mi?
Ismétlem meg magam, és közben hagyom, hogy a kiskölyök lecsússzon rólam, és elinduljon a testvére felé. Persze utánanézek, majd a fán gubbasztó Niamey felé, aki miatt igen menőnek érzem magam néha, máskor meg halálra vált, hogy mi lesz, ha egyszer bepörög, elméletileg tudom, hogy mit csináljak, de a gyakorlat nagyon más. Eddig mindig ott volt Denis, vagy, Nia tudta, hogy ha végeztünk, visszamegyünk hozzá, de most? Semmit. Még egy pillantás Chrisre, hogy megmarad-e, aztán vissza a nőre.
- Mi nem élünk együtt. Oké, a ház közös, de az apám vette. Minden férjhez menő gyerekének vagy egy házat, ez a nászajándéka. A házat a házasulandók választhatják ki, de ezt a házat én a bátyámmal, Jasonnel és Annievel néztem meg. Hárman lakunk benne. Denis néha ott alszik, de Annie miatt. És van olyan, hogy velem alszik, de pizsamában.
Nem tudom, hogy mennyit segít a tényen az, hogy van rajtam ruha, de tény, hogy kettőnk között sokat, hiszen korábban én Denisszel ruha nélkül aludtam, most azonban odafigyelek erre, hogy mindig fel legyek öltözve. Miatta is, Elle miatt is, Annie miatt is, Jason miatt is. A lényeg, hogy elkezdtem pizsamákat venni és hordani. Kifejezetten mókásakat találtam, szóval van jó része is.
- Én mondtam el Denisnek, hogy Annie a húga, sokkal előbb tudtam, mint ő. Azt mondta, nem létezik, hogy valaki még a Brightmore névvel éljen, így kutatni kezdtem, mert láttam, hogy zavarja, de amikor megtudtam, nem mertem neki elmondani, féltem a reakciójától. Tovább kutattam, más megoldásért, de nem volt más megoldás. Az eset komoly fejtörést okozott. Szó szerint és átvitt értelemben is.
Nyilván, mint mindenki, ő is hallotta, hogy egy ismeretlen megtámadott, hogy több ember is gyanús volt, de végül senkit sem kaptak el. Nem is tudtak volna, hiszen végig hazudtam, hogy Denis ne kerüljön börtönbe azért, amit tett.
- Én nem mennék.
Jelentem ki határozottan, elpillantva a két gyerek felé, majd vissza a nőre.
- Ha szereted a kisbabádat, nem mész utána. Ez nem olyan dolog, hogy majd meggyőzöd, észérvekkel. Ez olyan, hogy ha elkattan, észre se veszi, hogy megölt, nálam sem vette észre, csak amikor már mindent beborított a vér. Ha Will nincs otthon, Denis ma nem lenne házas.
Azt nem tudom kimondani, hogy halott lennék, de ez az igazság. Néha elképzeltem, hogy milyen lenne, hanem lennék, és volt pár mély pont a műtét alatt állítólag, amikor feladtam. Akkor is azt tartottam szem előtt öntudatlanul, hogy nem tehetem meg Denisszel, hogy a gyilkosommá teszem. Nem lehet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

- Csak nem tudom. Az emberem tudja csak leszedni rólam. Így nem veszek el - vontam meg a vállamat, kicsit olyan morbid volt, de minden pillanatát szerettem. Jelezte, hogy hozzá tartozom, ha bajban vagyok, őt hívják, senki mást, ilyen szempontból imponáló volt. Más részről viszont érdekesen mutatott például egy blúz-blézer kombónál, mikor a nyakamban fityegett a medallion.
Elégedetten bólintottam a kis vöröst nézve, mikor ígéretet tett, hogy nem fog egyetlen mackócskát sem elütni.
- Nagyon szeretem őket, szóval remélem, rendesen vigyázol rájuk! - bólogattam tudálékosan, mert a medvék nagyon fontosak, nem lehet róluk csak úgy megfeledkezni. Bár, a faluban eddig csak egyet láttam és nem tudok róla, hogy a családja itt rohangálna. Aztán inkább átalakultam, levedlettem az elnyűtt bőröm, hogy mesés, vörös tappancsossá váljak, farokcsóválva pillogva fel a lányra. Olyan jó illatok voltak, bár a tusfürdője kicsit birizgálta az orrom, az a baba! Olyan finom babaillatot még sosem éreztem!
Még rá is vakkantottam, mert annyira nem voltam kicsi, mint mondjuk Jasmine kutyája a városban, sőt, viszonylag nagylány voltam, de mégis alacsonyabb, mint ő. Kicsit meg is szaglásztam, meg nyalogattam a kezét, miközben a hámmal szerencsétlenkedett.
Még ellenőriztem, hogy minden rendben van-e, majd Cleo láttán lassú, de határozott lépésekkel kezdtem húzni a kocsit, ami elsőre csak megrezzent, majd elkezdett gurulni, én pedig megszaporáztam a lépéseim. A kutya mindenit!
A nénik nagyokat szörnyülködve figyelték, ahogy gurulunk az utcán a kisbabóval.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

Száz ágra sütött a Nap, de messze nem ez volt a legfényesebb, legvakítóbb jelenség a környezetemben, hanem a „drága” bátyám önelégült mosolya. Az ablakra tapadt, mint egy pióca, és bámulta a rohanó tájat a túloldalán. Ha tippelnem kellett volna, most a világ legboldogabb emberének érezte magát, hiszen kiszabadult otthonról. Már nem fogja vigyázni minden egyes lépését anya és apa. Csak én fogom. Bár lehet, hogy jobban teszem, ha a jövőben letagadom Őt mások előtt. Tudni illik egy icurka-picurkát nehéz a természete. Helyesbítek, nála elviselhetetlenebb emberrel még életemben nem találkoztam.
A vonat egy kissé hangosan zakatolt alattunk, de nem eléggé ahhoz, hogy ne halljam Őt, miközben nagyban jártatta a száját. Nem értettem, mit mondott, de nem is érdekelt. Ránéztem, majd le magam mellé, az ülésre. Sóhajtottam egyet, majd újra ölembe vettem a könyvem, és olvasni kezdtem. Azonban nem tudtam huzamosabb ideig koncentrálni a szövegre, mert Theon irritáló hangja zavart fel.
─ Mi van már?! ─ nem volt szükséges válaszolnia, a pakolászásából rögtön koppant, hogy itt fogunk leszállni. Szépen belecsúsztattam a hátizsákomba a könyvem, majd felszedtem a kisállathordóm és a bőröndöm. Ezután ügyesen nekidőltem a falnak, megkapaszkodva az ülésben, véletlenül se ingjak meg, vagy netán dőljek is el Hófehérke társaságában, mert egy remek tulajdonsága ilyenkor kiröhögni engem. Azonban most Ő követett el hibát, és megbotlott, amikor fékezett a vonat, én pedig egy jólesőt kacarásztam a nyomorán, majd előre mentem. Ilyen ez a testvéri szeretet…
Egy padnál vártam meg Theont, és az ő csomaghadát, amelyekkel bajlódott séta közben.
─ Mi van, Theonka?! Sikerült leszállni, ahogyan látom. Nem nehezek a csomagok? Kellett neked egy egész fodrászkellékest elcsomagolnod. ─ nevettem még egy keveset, igazán jóízűen, majd felnyaláboltam magam, és elvettem tőle pár terhet. Majd én leszek lovagias, háta átragad rá is. ─ Most merre egyébként?