Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

- Igen, ez is közrejátszik, bár ismerek olyan aranyvérűt is, aki nem igazán jeleskedik a mágikus képzéssel kapcsolatos tárgyakban. Tulajdonképpen az elméletben sem.
Ezt szinte bocsánatkérő mosollyal teszi hozzá, nem úgy, mint aki ténylegesen mulatni akarna más tehetségének vagy fogékonyságának hiányán. De hiába, az ő köreikben olyan gyakori a túlzottan pökhendi önajnározás, hogy néha-néha élvezet elmenni olyanok mellett, akik valójában kész csődtömegnek számítanak. Ilyenkor mindig megnyugtatja, hogy végső soron nem a vér, hanem az ambíció számít. Számára megnyugtatóbb azzal a tudattal élni, hogy bár, igen, kétségtelenül vannak olyan anyagi (és más) forrásai, amelyekkel egy közember vagy varázsló nem élhet, de mindezek mellett a saját munkájának is megvan a gyümölcse.
- Hát, még én. Szeretnék felkészült lenni. Van egy mugli mondás, ami szerint jobb félni, mint megijedni, és van benne valami.
Követi Attila tekintetét a beérkezők felé, de csak legyint gondolatban, egy olyan arcot sem ismer fel közöttük, akikkel kapcsolatban érdekelt lehetne most vagy a jövőben. Az üres tányérokkal teli tálcát leadja egy, diszkréten az asztalok között járkáló manónak, és kényelmesen hátradőlve a helyén dörzsöli meg az állát. Halvány borostája van, szóval a mozdulatot halk sercegő hang kíséri.
- Tanulni inkább. Nem mintha tiszteletlen akarnék lenni az itteni rendszerrel szemben, de Magyarország elég.. nos, apró. Ha van lehetőség egy szerteágazóbb szférában elhelyezkedni, akkor inkább azt választom. Igaz az is, hogy ott talán túlságosan könnyű lenne a dolgom, mert valljuk be..
Ezen a ponton pedig nem túl szélesen, de széttárja a kezeit, és finoman vállat von.
- Az lenne. - Már csak az apja személyéből kifolyólag is, számára ki van kövezve az út. Ethan sem hazudik magának, tökéletesen tisztában van ezzel.
- Szóval néhány évet lehet, hogy eltöltök vagy itt vagy máshol, de semmiképpen sem Franciaországban, hogy lássam, egyáltalán a saját erőmből mire viszem. És hogy mások is lássák.
Úgy akarja elfoglalni majd egyszer Anatole helyét (mert célja elfoglalni, pökhendiség és ostobaság lenne dacból visszautasítani az örökségét), hogy ne mondhassák, csak az előmelegített karosszékbe ül bele ilyen sikerrel.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Nem formál negatív vagy pozitív véleményt a fiú magabiztosságáról, mindenesetre az tény és való, hogy sokkal könnyebb úgy dolgozni, hogy átugorhatják a saját maga vagy képességei felett érzett bizonytalanságokat. Rengeteg varázslóval és boszorkánnyal fordul elő, hogy tulajdonképpen saját maguk emelnek gátat a sikeres vagy erős varázslatok végrehajtásának azáltal, hogy már jó előre elhatározzák, nem fog sikerülni. Gareth mozdulatai nem erről árulkodnak. Nem néz körbe a terembe, Sándor gesztusai alapján nemigen lehetne megállapítani, merre hozta létre a varázslatot. Magából indul ki, annak idején, amikor neki elsőre nem sikerült a varázslat, a bizonyítási vágya és büszkesége azonban fiatalon és forrófejűen nagyobb volt az igazmondás iránti igényénél, az alapján tippelte meg, hol van az illúzió, hogy az oktató pillantása hová tér mindig vissza és vissza.
Aznap elég tisztán és érthetően megtanították neki, hogy bár ez egy tanórán, első alkalommal beválhat, gyakorlatban semmi haszna. Nem is kíván alapot adni erre sem Garethnek, sem más tanítványoknak.
Az első varázslat sikeresen létrejön, azonban a fiú hiába fürkészi körbe a termet, egyelőre nem lát semmit. Szándékosan épp csak egy hajszállal komolyabb varázslatot hozott létre, mint amilyeneket eddig Gareth-től tapasztalt. Ugyanakkor nem behozhatatlan szakadék nyújtózik a nehézségi szintek között.
- A technikával nincs baj. Az oculus lényege, hogy minél többet gyakorolja és minél inkább hozzászokjon ahhoz a mágiahasználathoz, amit ez a varázslat igényel. Sokak dolgát általában megkönnyíti, ha megpróbálják vizualizálni a varázslat működését. Gondoljon arra, hogy vékony lencséket képez a szemei elé. Minél inkább koncentrálni tudja a varázslathoz felhasznált manát, annál könnyebbé válik egy illúzió felfedése.
Ez a módszer jobbára nincs leírva a könyvekbe. Nem azért, mert évszázados titok lenne, pusztán ez egy olyan tanács, amelyet a számtalan tanonc és a gyakorlat csiszolt készre.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

Van az úgy, hogy semmi kedved semmihez, de ha már ennek a semminek a közepén összefuthatsz egy valakivel, akkor miért ne tennéd meg? Így lehet egy unalmas és haszontalan programból némi értelmet kicsikarni. Kissé nehezen ugyan, de elkeveredek az aurori részlegre, ahol gyors útbaigazítás után – legközelebb már tudom, hová jöjjek – hamar meglelem a keresett személyt.
Mivel sosem voltam szívbajos típus, így lazán felpattanok Dwayne íróasztalára, mintha napi szinten járnék be. Körbekémlelek és látom, hogy furcsán néznek a munkatársai, ami akár feszélyezhetne is, de… De helyette elmosolyodok. Olyan vélásan. Mindenki kap belőle egy aprócska szeletet, a reakció pedig nagy általánosságban az, hogy lesütik a szemüket, vagy elfordulnak. Ejnye, hát tudják ezek mivel van dolguk? Nyilván nem. Dwayne-t most kihagyom az osztogatásból, nem célom, hogy itt, az iroda kellős közepén valami olyasmit tegyen, amit ugyan meg nem bánnánk, de nem feltétlenül itt lenne illendő művelni.
- El kellett intéznem pár dolgot. Papírokat hoztam be, meg a többi – vállat vonok és kérdés nélkül lepillantok a férfi előtt heverő papírokra. Üresek. Ez ám a meló emberek, ha nekem is így kéne dolgoznom, egészen biztosan aurornak álltam volna. Jobban meggondolva még akár alkalmas is lehetnék rá, csak egyszerűen nem vágyom arra a pályára. Különben is, nagy dolgok vannak készülőben, bizony…
- Meddig vagy bent?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Mivel Rose láthatóan nem akarta bővebben kifejteni a dolgot, így inkább nem feszegettem. Ismerős a megfelelési kényszer, bár nem a saját édesanyámnak – lévén ő születésemkor meghalt és sosem ismertem, ez elég nagy akadály -, hanem a mostohának. Aztán persze később rájöttem, hogy az is felesleges volt. Mindegy már. Azóta bölcs lettem – haha -, és nem foglalkozom ilyen semmiségekkel. Ráérnek mások, én elfoglalt vagyok.
- Akkor legközelebb elmegyünk egy jó hamburgereshez. Tudok egy helyet, ahol akkorát adnak, amivel egy etióp falu jóllakna -  elmosolyodom és még egyszer belekortyolok italomba, ráadásul utoljára egy időre. Nem azért, mert hirtelen absztinens lettem és nem kívánom többé, illetve nem akarom, nem azért, mert jelentkezett az alkohol intoleranciám, sokkal inkább azért, mert szó szerint megfosztanak a lehetőségtől, hogy elfogyasszam a már kifizetett itókámat. Ezek a dolgok bizony fel tudják bőszíteni szerény személyemet, most sincs ez másképp. Dühönghetnék és üvölthetnék, de már rég eljutottunk arra a pontra, ahol egyikkel sem érek semmit, maximum kiérdemlek egy hátulról való tarkón vágást. Azt meg általában én osztom, így köszönöm, nem kérek belőle.
Egy rendkívül nőies mozdulattal úgy orrba nyomom a részeg delikvenst, hogy bár fölkelt volna, most erőtlenül fekszik vissza a földre. Na ugye. Épp diadalittasan rámosolyognék Rose-ra, mikor jön a következő adag. Ezek sosem adják fel? Míg a szőkének kellett némi erőfeszítés, úgy én csak kitértem az útból és hagytam, hogy a nyomorult tovább sétáljon. Nem tudom, milyen indíttatásból jött felém, de hogy azt útközben elfelejtette, az is biztos.
- Enyhén fogalmazol – elhúzom a számat, majd látom, hogy egy még viszonylag józan kedves úriember közeledik felém, az öklét rázva. Felsóhajtok és hagyom az eridonost kibontakozni, míg a böhöm állat nekem támad. Lazán hajolok el, mert mint tudjuk, sokkal több erőfeszítésbe kerül melléütni, mint eltalálni valakit. Ezen szabályt érvényesítve, míg ő ismét megpróbálja lendületbe hozni magát, egyszerűen megkínálom a lágyabb részét a térdemmel. Utána, biztos, ami tuti, megragadom a fejét hátulról és lazán megcsókoltatom a homlokát az egyik közeli asztallal. Hatalmasat koppan, de nem zavar különösebben, még mindig jobb, mintha az enyém lenne. Meg kell viszont jegyeznem, ha nem lennének ittasak, simán laposra vernének minket – vagy legalábbis nem lenne ilyen könnyű dolgunk.
- Szerintem sincs, verekedjük ki magunkat innen – szó szerint. Így, hogy szorosan egymás mellett vagyunk, jelzem Rose-nek, hogy induljon meg szemből, én tartom a frontot hátulról. A lényeg, hogy megtisztítsuk az utat a kijárat felé, ami ugyan nem nagy táv, viszont a kocsma tömve van. Ettől lesz némi pikantériája a dolognak. Kezdve azzal, hogy a felém érkező ütés véletlenül egy másik hapsit talál el, mikor az utolsó pillanatban leguggolok előle. Meleg volt...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

A Titanic egy olyan film, amit, ha nem siratsz meg, akkor érzéketlen vagy. Ezt onnan lehet tudni, hogy azt tényleg mindenki, szerintem még Arnold Svarcenegger is megkönnyezi. Hát akkor hogy ne tenné meg Norbertünk vagy pláne Annánk? Na ugye! Hát ezek a szerencsétlenek, ezek a megveszekedettek belefogtak egy lehetetlen küldetésbe, de hősként küzdenek és ez dicsérendő!
- Mindenképpen. Ha ennek vége, indítványozom is – komoly arckifejezéssel bólogat. A legrosszabb az egészben az, hogy az eridonosból valóban kinézem, hogy benyújtja ezt a papírost olyan érvekkel, minthogy „nagyon szomorú”, meg „Jack megfagy, hát röhögnöm kéne?”, és ne feledjük el a „csípi a szemem” változatot sem. Az már egészen más problémakörbe tartozik, hogy ennek végeredménye mi lenne, hiszen nem illik ennyire előre szaladni, mikor a jéghegy még csak most jön. Mit csak most jön?! Már bele is ütközött a hajóba és ekkor még nem tudjuk, de ők már igen és akkor indul a PÁNIK. Mentőmellények, de kevesebb a mentőcsónak a jó életbe, ki tervezte ezt az úszó csotrogányt? Hát nem látjátok, hogy mindenki elpusztul?
És akkor megemelkedik a hajó hátsó fele és akkor lezuhan és akkor elsüllyed ÉS AKKOR MENNYI GYEREK FULLADOZIK?! Norbi nem teketóriázik sokat, az alkarján nyugvó kézre teszi a sajátját és érzi, ahogy az első könnycsepp ki akar buggyanni. Mindjárt meghal Jack, a fenébe, mindjárt meg fog halni, valaki csináljon már valamit! Annus tereli el – végül is terelő, vagy mi fene – figyelmét, amiért nem lehet elég hálás. Majdnem meggyalázta férfiúi mivoltát egy liternyi sós folyadékkal. Meg egy százas csomag zsepivel.
- Tudod, én most olyan szívesen lennék szociopata. Vagy pszichopata. Nevetni fogsz, még a bikapatát is elfogadnám, csak ne tudjak könnyezni – elfordítja tekintetét a filmről, de tudja, hogy ez így csalás és visszanéz. És ott dideregnek ketten együtt… Úristen. Érzi, már érzi, ahogy a gombóc a torkában van. Tudja mi lesz a vége, ez csak egy film, nem győzheti le egy film, főleg úgy nem, hogy ezzel egyidejűleg egy lány is ott ül mellette. Nem vallhat kudarcot. Összeszorítja ajkait és nagyon koncentrál, mondjuk arra, hogy elzsibbadt a hátsó fele. Igen, az jó lesz.
- Totál elgémberedtem. Soha nem mondanék ilyet, de meghalhatnának már végre, mert szétültem magam – pedig még nem. Még fekszik a csaj, meg Jack szép lassan halálra fagy, pedig mind a ketten felfértek volna arra a rohadt ajtóra! Komolyan, a film készítői nem tudtak volna valami kis deszkát adni ehelyett a böhömnagy rohadvány helyett? – Most mondd meg, Rose direkt ki akarta nyírni, tök elfért volna a Kapribogyó gyerek!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

- Bizonyára ők is tehetségesek valamiben. Nem lehet mindenkiből professzionális mágiahasználó, még ha a hátterük meg is lenne hozzá. Nem nézem le őket, kifejezetten izgalmas kihívás egy tanár számára az ilyen tanulókkal való foglalkozás, gondolom megérted.
Ethan aranyvérű családból származik, akik talán nem egyenlő módon becsülnek meg embereket. Tekintettel szakirányára, feltételezhetően képes racionálisan gondolkodni, vagy legalábbis diplomatikusan úgy tenni, mintha Attila állításával abszolút egyetértene. Ez amolyan elővigyázatosság a részéről. Nincs tisztában konkrétan a Saint-Venant felfogással, az is elképzelhető, hogy jóval kevésbé konzervatívabbak az átlagnál, de jobb megelőzni a bajt. Ilyen szempontból a tanár úr is megérthető, aki a felsőoktatásban alapos ismertetőt kapott arról, hogy hogyan kell viszonyulni különböző adottságú diákokhoz. Akkor még szigorúan a varázstalan világ keretein belül. Félvérként úgy érezte, nem teheti meg, hogy mások fölé helyezze magát. Tanulmányainak köszönhetően társadalmáról ilyen tekintetben sem alkot véleményt, elfogadja és tiszteli mások nézeteit, csupán a sajátját vállalja fel gerincesen.
- Ahogy mondod. Örülök, hogy így állsz hozzá, ennek függvényében segíteni is fogok neked céljaid elérésében. De furán hangzott... - mosolyodott el magán, hangjában felismerve egy nagypapás, egyszerű karaktert, akiről csak úgy süt a merő jóindulat. Vissza is váltott kifejezéstelen tekintetére, újbóli köretadagot lapátolva villájára. Szánalmas alak lesz, ha végleg elnyomja magában a még fiatalságra törekvő énjét. Ezek a mondatok...
- Ezt mindenki tudja, nem bántasz meg a kijelentéssel. Iskola után én is kimentem szerencsét próbálni külföldön, de rövid időn belül haza kellett térjek - gondolkodott el - Igazából szerencsém volt, hogy itthon el tudtam helyezkedni. Neked biztos jó lesz egy kis "idegenbeli" tapasztalatszerzés, jól fog mutatni az önéletrajzodban.
Tanulmányai befejezése után társa gyakorlatilag már révbe ért. Kinek több, kinek kevesebb munka árán adatik ez meg. Ethanről se mondható el, hogy visszaélne előnyeivel, ahogyan az jelenlegi szándékából is tisztán látszik.- Ajánlottak már fel valamiféle állást itt, vagy ez még kérdéses? Esetleg pont emiatt tartózkodsz a minisztériumban?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Talán mozdulatai túl természetesek, mindenesetre, ezzel nem nagyon tud mit kezdeni - a kezdetektől sejtette, hogy ha akarná, akkor sem igazán lenne képes átvágni Magnust ebben a tekintetben, azonban minél tovább figyelhette, annál biztosabb volt benne, hogy a legapróbb, felesleges hazugsággal is csak maga alatt vágná a fát. Semmiképp sem akart a férfi elől többet vagy tovább titkolni, mint amennyit okvetlen szükséges, amíg meg nem győződik róla, hogy megbízhat benne. Elsősorban nem a saját szabadsága a tét, hanem az öccséé, ami sokkal többet nyomott a latban. Azzal a magabiztossággal varázsolt hát, ami a mágia világába született, gyakorlott varázslók és boszorkák sajátja - természetesen, pontosan, sőt, bizonyos fokú eleganciával. Maga a felesleges mozdulat egyfajta mentális kapcsoló volt, ami segített neki fókuszálni az erejét és a lehető legegyenletesebben hajtani végre a varázslatot. Próbálkozását félsiker koronázta, a bűbáj létrejött, azonban ahogy a rövidlátó ember szemüveg nélkül, úgy ő sem tudott semmit kivenni a teremben, ami segítségére lehetett volna. Nem frusztrálta, igazából számított erre, mert az illúzióalkotásban jóval magasabb szinten állt már - ha Magnus ebből indult ki, akkor nagyon pici volt az esélye, hogy rögtön elsőre sikerül.
Némi magyarázatot mellékelnek neki, ő pedig némán bólint. Ismeri a technikát, a gond a gyakorlással van - mivel nem kereste meg a többi illúziómágia-tanoncot, az észlelése nem fejlődött igazán, amióta Renée elment, annak pedig már több hónapja. A másik tény, hogy nem is fektetett maximális energiát elsőre a varázslatba, mivel ennek szempontjából a leggazdaságosabb megoldás valahonnan középtájról indítani - ekkor 50-50% az esély, hogy eléri a szükséges szintet, s nem pazarolja feleslegesen erős, sem feleslegesen sok próbálkozásra az erejét. Szótlanul fog hozzá, hogy megismételje, most 75%-ra tornászva fel az erősséget és hosszabb időt szán a felkészülésre is, szemét lehunyva elvágva magát átmenetileg a terem képétől. Maga elé idézte azt, amikor a tárgyak bűvöléséhez használt szemüveget használta, mert tudta, hogy valami nagyon hasonlót kellene látnia - a kérdés csak az, meg tud-e alkotni pusztán varázslatból olyan erős lencséket, amik segítségével felfedi tanára kifinomult manaszálait? Valószínűleg van egy adott próbálkozásszáma, amibe ha nem fér bele, előbb Sárával kell majd gyakorolnia, hogy behozza a lemaradását, ami nem dobta fel túlzottan, de a legtöbb, amit tehetett, hogy tudomásul veszi a hiányosságát és nem próbálja meg máson levezetni, hogy egyszerűen bizalmatlan ahhoz, hogy önként keressen magának gyakorlópartnert.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

- Valamiben biztosan. Volt egy mugli író, Terry Pratchett, azt hiszem, ő írta, hogy a világon mindenki tehetséges valamiben, és az a legnagyobb tragédia, amikor ez rejtve marad. Vannak olyan csodás zenészek, akik a következő Schubert lehetnének, de sosem fogtak még a kezükbe hangszert.. és nem is fognak.
Nem szégyelli, hogy olvas mugli irodalmat. 2015 van, és már az aranyvérűeknél sem dívik (legalábbis nem mindenkinél, főleg a fejlettebb, nyugati országokban) a teljes elzárkózás a technológia elől. Ethan pedig értékeli azt a fajta találékonyságot, amellyel a muglik élnek varázslat híján. Többre tartja a vérségi büszkeségnél a jólinformáltságot és a széleskörű ismereteket. Abból ugyanis nem élsz meg és nem boldogulsz a világban, hogy büszkén duzzadó méllkassal kihúzod magad és lépten-nyomon a származásod tisztaságáról biztosítasz mindenkit.
Szórakozott hangon és félrebiccentett fejjel teszi viszont hozzá..
- De hidd el, néhányaknak jót tesz, ha letörik a szarvát. Bár igaz, hogy nem a pedagógiai meggyőződés beszél belőlem.
Inkább az, hogy sokkal könnyebben volt DB elnökként is kezelhető az a problémás diák aztán, aki már valamivel alább adott önnön tökéletességének tudatából. Kiszélesedő mosolya apró gödröt gyűr a száj vonala alatti sarokba aztán, amikor Attila egy röpke pillanatra szabadjára engedi magában a jóindulatú nagypapát. Bár ő nem egészen így fogja fel.
- Ha furcsa, ha nem biztató, hogy van valaki, akire számíthatok. Szóval köszönöm.
Ez egy idegen ország még számára, azzal együtt, hogy vannak ismeretségei már. De közel sem annyi, hogy biztos lábakon álljon egyelőre, jól jön mindenki, aki a segítségéről és támogatásáról biztosítja. Ha nem most, majd később fog megtérülni ez, amikor igazán szüksége lesz rá.
- Na igen. Hálás passzus egy CV-ben. Viszont te hogyhogy visszatértél inkább? Biztosan bőkezűbben honorálják a munkát nyugatabbra, mint itt.
Ethan materialista ember. Vannak szolgáltatások. És azoknak megvan az ára. Akkor márpedig miért ne azokat a lehetőségeket keresse, amik a legkecsegtetőbbek? Szépek és jók az ideák, de megélni és egy bizonyos életszínvonalat fenntartani belőle, aligha lehet.
- Talált, emiatt vagyok itt. Le kellett papírozni a gyakornoksággal kapcsolatos ügyeket. A következő években az iskola és a minisztérium között fogok ingázni, a mentorom személyét elnézve, nem fognak hagyni unatkozni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Alexanderen még mindig ott pihen a mágialátó varázslat, így pontosan figyelemmel tudja követni azt a stratégiát, amivel a fiú összegyűjti a manát és a varázslat funkciója szerint irányítani próbálja. Így a legkönnyebb tanítani ezeket, mert nem pusztán azt látja, hogy sikerül vagy sem, hanem azt is, hogy ha nem sikerül, miért nem sikerül. Illetve, hogy mit kéne másképpen csinálnia a tanoncnak. Továbbra is csendben marad, nem tesz felesleges mozdulatokat, amellyel megzavarhatná a fiú koncentrációját. Fejlődőképes, ha azt nézi, hogy milyen tudatossággal igyekszik uralni a mágiát, amely felépíti a varázslatot. Ugyanakkor látható, hogy még nem tud elég tömör és vékony "lencsét" (erre egyszerűen nincs jobb szó vagy hasonlat, mert lényegében tényleg erről van szó) létrehozni. Gyakorlás kérdése az egész. Szükséges is, mert a legideálisabb tanulás szempontjából, ha ez a két készség - az illúziók létrehozása és felfedése/megtörése - nagyjából egy szintre kerül. Jelenleg ahhoz képest, amilyen arányokat kéne látnia, túl nagy a szakadék, de ez nem azoknak a hibája, akiknek nem volt módjuk eleget gyakorolni. Nem is fontos, hogy ki miatt van ez, jobban koncentrál most inkább arra, hogy ezt szintre hozza.
Főleg, mert ez egyelőre csak a felfedés, illúziótörésről még szó sem volt, az majd egy következő lépés lesz számukra, amikor Gareth már látja egyáltalán, hogy mit kell lebontani. Az szerencsére nem ilyen körülményes, mint az oculus, ami precizitást és irányított koncentrációt igényel. Az a varázslat már inkább erőt kíván meg, azt a fajtát, amivel a varázsló a védelmi vagy támadó varázslatokat létrehozza SVK-n.
- Mondja, mennyire van otthon az okklumencia területén?
Szólal meg két három további próbálkozás után, ahol látja, hogy Gareth már bele-belekap abba a módszertanba, amelyre szüksége van, de még nem az igazi.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

- Egyetértek. Ebből a szempontból az illetőn múlik, hogy megadja-e a lehetőséget saját magának az önmegvalósításra, persze a társadalmi és egyéb környezete nagyban befolyásolhatja. Ezzel viszont egy olyan kérdést feszegetnénk, amire nincs egyértelmű válasz, az erről való vitatkozás pedig sok időbe telne.
Utolsó szavával párhuzamosan nyúlt a desszerthez. Konstatálva Ethan tájékozottságát irodalmi témákban, az olvasással kapcsolatos szokásai kezdték érdekelni. Kíváncsi volt, hogy ez az ambiciózus természet, akinek első látásra a lexikonokon kívül egyéb művekre aligha jut ideje, mit forgat még a keze ügyében olykor-olykor. Néhány évvel fiatalabb volt nála, amikor megélte a saját irodalmi fénykorát. Verseket, rövid történeteket írt otthon a füzetébe, rendszeresen látogatta Pest legelismertebb könyvtári létesítményeit, könyvesboltjait, ahonnét az éppen aktuális kérdéseire kereste a választ. A nagybátyjánál lakott még ekkor, s valamelyest több idővel rendelkezett, mint manapság. Olvasmányai hatására támadt érdeklődése az idegennyelvek, kultúrák és társadalmi szokások iránt, ezzel párhuzamosan olvasva el a nagy klasszikusokat.
- Mindenki a maga szerencséjének a kovácsa, ha már mondásoknál tartunk - erősítette meg korábbi álláspontját - Mellesleg milyen műfajokat kedvelsz? - gondolt itt a könyvekre. Kérdésével azt is elkerülhette, hogy ne a kötelezően bemagolandó szakirodalomra asszociáljon.
- Igazából annak idején még nem rendelkeztem olyan végzettséggel, amely megfelelő jövedelmet tudott volna biztosítani. Túl kevés tapasztalatom volt, és persze teljesen magamra voltam hagyva, fiatalon - itt egy kissé közelebb hajolt, akaratlanul is halkabban folytatva, egy pillanat erejéig elfeledkezve a kantinban egyébként folytonosan működő bűbájokról - Nem tudtam még bánni a pénzzel, az az igazság. Lényeg, hogy túl korán léptem, ha újra visszamennék, talán sikerrel járnék, de most meg már nem hagynám abba itt, amit elkezdtem.
Mondatai után újra hátradőlt a székben, s elrágódott azon, amit az előbb mondott. Végül is arra jutott, hogy igaza van, semmit se bánt meg az egészből, a dolog tapasztalatszerző része így is teljesült. Világot látott, megtanult megállni a saját lábán, aztán tiszta lappal vágott bele egy újabb projektbe.
- Ki tudja, végül hol kötök majd ki. Korábban azt se hittem volna, hogy valaha bűbájtan tanár is leszek - merthogy visszatérhetne a társadalomtudományok, viselkedéskultúra-illemtan vonala felé, csakhogy azt most egy ideig szüneteltetné. Bőven elég neki a bűbájtannal járó hajtás.
- Akkor remélem hoppanálni is jól tudsz. Nem irigyellek, de sok sikert. És akkor mikor válhatsz hivatalos alkalmazottá?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Jared S. Nightingale
szeptember 30.

Angus a sarkon várakozott már egy jó húsz perce. Lába mellett egy összegyűrt Burger Kinges hamburgercsomagolás pihen. A sokadik dohányt szívja már. Komolyan már, hogy ezek a kölykök mennyit tudnak egy könyves boltban tölteni! Hogy aztán teljesen üres kézzel jöjjenek ki onnan ráadásul.
Szabad kezében a kopott, olcsó zsebórát forgatja, unottan térképezve fel ujjaival újra és újra a már jól ismert vonalakat, íveket. Némelyiket a készítőjének köszönheti a tárgy, de van köztük olyan is, amit saját két kezével vésett bele. Lehetett volna könnyebben megdolgozható tárggyal is dolgozni - egy fadarabba könnyebb rúnákat vésni, de azt mondták neki annak idején, hogy az ilyen típusú varázslatokhoz a fém dukál. A karcos óralap alatt egy hajszál pihen, azt nem volt nehéz megszereznie.
Tulajdonképpen így, hogy a megfelelő előkészületeket megtette, nem kéne, hogy nehéz legyen most már semmi. Pikk-pakk, megszerzi a kölyök felett az irányítást, megkeresi a fatert, és a világ újra megmenekül hála Angus-nek. Szörnyen hálásak lesznek neki, majd, ha egyszer érdemei elszámolásra kerülnek. Lapos körömhegyével megpiszkálja a varázstárgy oldalát, azt az apró kis kiszögellést, amellyel a mutatókat lehet állítani. Percmutató. A percmutatóval levédi magukat - főleg a kölyköt, nála van más, amivel ezt az aprócska problémát már megoldotta. Na és most jön a lényeg.
Felnéz, Jared éppen most sétál el egy mostanra bezárt hot dog stand mellett. Jól van, sétálj csak, te kis nyeszedék, hamarosan úgy is szó szerint úgy fogsz táncolni, ahogyan Angus bácsi fütyül. Szórakozottan, csendesen a London bridge is falling down kezdetű nótát kezdi fütyörészni, amikor az óramutatót a tizenkettes számra állítja és mágiájával mozgásba lendíti a szerkezetet. Az egy halk kattanást követően felizzik, Angus hozzákötött tudata pedig a mágia által létrehozott hídon keresztül Jared elméje felé száguld. Nincsenek, határok, nincsenek akadályok, nem sokára ráteheti kezét a fiú emlékeire, hogy...

Az utolsó dolog, ami átfut a fején, hogy valami nem stimmel. A tárgy ritmustalan vibrálásba kezd a tenyerében.

Jared érzi a mentális támadást - tisztán és világosan, valami erőszakosan igyekszik a falai mögé tolakodni, már-már fizikai fájdalmat okozva számára.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Jared S. Nightingale
szeptember 30.

Nem jó. Nem csak az egyszerű ember - egyenesen a varázsló előérzete szólal meg benne, amikor ez a két szó, vagyis inkább a meggyőződés keltette kétely elönti. Használta már ezt a varázslatot máskor is, sosem reagált így. Valami zavarja vagy a fiú mágiágában vagy valami nála lévő varázstárgy, de az is lehet, hogy mind együtt gabalyodik úgy össze a támadásával, hogy az egyszerűen visszasül.
Jared mindebből főleg annyit fog fel, hogy sikeresen eltaszítja magától az idegen tudatot. Ám, ahogyan az egyre távolodik, a befolyásolómágia éles kampói, amelyeket már belemélyesztett Jared tudatába, ahelyett, hogy szelíden visszahúzódnának, tövestül tépnek ki a fiú elméjéből valami nagyon egyedit és jellegzeteset.

Angus, mintha az óra megégette volna, úgy csúsztatja vissza a zsebébe, visszahúzódva a sötétbe, és hátát a falnak veti. Ritkás hajának tövét verejték nedvesíti be, s értetlenségtől remegő kézzel durván megdörzsöli az arcát.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Türelmetlenül előkapar egy szál cigarettát és nonverbális varázslattal meggyújtja. Elég kihalt már ilyenkor errefelé ez a környék, hogy ez ne jelentsen problémát. Persze nem a törvények izgatják, de semmi kedve "varázslat!" felkiáltásokkal kíváncsiskodó muglik faggatózásához. Manapság mindig azt hiszik, hogy utcai bűvész vagy ami rosszabb: LARP RPG-s! Akármit is jelentsen ez a dolog.
Mindegy, látta, hogy a kölyök kiszúrta. Logikus lenne hoppanálnia, mégsem tesz egy lépést sem, mágiájának azt a részét még csak meg sem piszkálja, amellyel azt a varázslatot kéne végrehajtania. Nem baj, akkor majd kevésbé diszkrétan oldja meg az ügyet: a kölyök idejön, ő meg majd akkor kapja el. Figyeli a száján kiáramló füstöt, s azon keresztül az elé lépő Jaredet is.
- Hooogyne.
És a legilimencia működésbe lépve nekicsapódik Jared falainak. Ahogyan azt a jó öreg Angus képzeli, ám ezúttal a képzelet és valóság sajnálatos módon nem találkozik egymással. A saját varázsereje áll ellen a szándéknak, megmakacsolva magát, mozdulatlanul.
Zavartan a földre hamuzik.
- Angus vagyok és cseppet sem érdekelnek a gondolataid. Ellenben az emlékeiddel..
Csak úgy kicsúszik a száján, de nem is tűnik úgy, mint akinek feltűnt, hogy gyakorlatilag azonnal kiadta a motivációját és szándékait. Olybá tűnik, teljesen természetes számára, hogy ez így történik.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Az első gondolata a kölyökkel kapcsolatban az, hogy egészen biztosan nem normális, másképpen miért is mosolyogna ennyire céltalanul és ok nélkül? Igen, ismeri ezt, páran szeretik bevetni a "nyugtalanító konstans mosolyt", mint egyfajta eszköz, de öreg ő már ahhoz, hogy ezek hatással legyenek rá. Megfélemlíteni nem igazán sikerül ezzel. Sőt, általában az első dolga lenne ilyenkor leszedálni és eltenni az útból a zavaró tényezőket.
- Carpenter. Nem lettél vele okosabb, mi?
Nem valószínű, hogy valaha Jared hallotta a nevét. Sosem ment a házukba és az apja sem nevezte soha a nevén. A következő kérdésnél azonban egy pillanatra teljesen lefagy. A félresikerült varázslat kényszere vetekedik azzal, mennyire érdekei ellen való felfedni a célját, s számára sajnálatos módon nem éppen az utóbbi győzedelmeskedik.
- Az apádat könnyebb megtalálni úgy, ha biztos forrásból merítem az információkat.
Ugye, hogy könnyű volt ez, csak úgy ömlenek ki a szavak. Egészen könnyű igazat mondani ennek a fiúnak. A gondolataiban motoszkáló baljós érzésnek és - mostanra megmagyarázhatatlanná váló - kétségbeesésnek a nyoma lassacskán enyészik el.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Az a nem várt szituáció állt elő, hogy hiába van birtokában továbbra is minden emlékének, minden személyiségjegyének, egyes motivációi most kiüresedettnek tűnnek. Céltalannak. Értelmetlennek.
Vannak emberek, akikben van kimondatlanul is egyfajta kellem, simulékony elegancia. Nem kell hozzá felöltözniük, szép gúnyát ölteni, gondosan fésülni a hajuk. Ezek az emberek reggel felkelve és kitévedve az ágyból, kócosan, gyűrött pizsamában is azt az eleganciát mutatják fel a külső szemlélődő számára, aminek talán tudatában sincsenek. Az ilyen emberek mozdulatait lenyűgözve nézzük. Gondolatban adózunk adottságuk előtt, tekintetünk a parányi mozdulatokon időzik el, miközben titkos, lelkünk egy kis része arra vágyik, hogy olyan lehessen, mint Ők.
Nos, Angus nem tartozik ezek közé az emberek közé. A tartása inkább görnyedt, mint lezser, és a cigarettát sem mutatósan, a mutató és középső ujjának bütykei között tartja, hanem a hüvelyk és mutató közé csípve fogja, amolyan tenyerestalpas módon.
- Kell nekem az ereje. Hasznos.
A felé nyúló pálcától, amennyire tud, hátrahajol a fal felé, de a mozdulata nem igazán pánikszagú, inkább valami léha, hanyag, dülöngélés.
- Miben kéne? - Lehetne ez dörzsölt ajánlatkérés is ugyan, ám Angus hangjában tisztán kivehető az egyetértés és beleegyezés.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

~ Nem kellett volna eljönnöm, nem kellett volna eljönnöm... - bizony egy tetoválószalon előtt ácsorogva Mattben és mindenki másban is felmerül(het) a kérdés, hogy ő mit keres itt, de nincs ok az aggodalomra. Egyelőre nem tervezi, hogy matyóhímzést csináltat a hátára. A tű és a tetoválógép borzasztó berregése önmagukban is ájulásra bírják az óriást. Kamilla nem biztos, hogy teljesen átgondolta, hogy éppen őt hozta el magával. Valószínűleg egy szál kardvirág is nagyobb lelki támogatásban tudná részesíteni a lányt, mint Matthew. Persze azért pár napja tréningezi már a lelkét a dologra, tegnap például önszántából megközelített egy pókot 2 méterre! Ilyet előtte maximum akkor csinált volna, ha azzal fenyegetik, hogy forró ólmot öntenek a fülébe. Nem jelenthetjük ki teljes magabiztossággal, hogy Matthew a gyógyulás útjára lépett abban, hogy ne féljen mindentől és mindenkitől, aki él és mozog, de határozottan bátrabbnak tűnik.
Ők nem tudnak róla, így a srác megnyugtatni sem tudja Millit, de a tetoválásokat hál'istennek egy nagyon picike tűvel készítik el, és inkább kellemetlen, mint fájdalmas érzés az egész művelet. (trust me, varrtak már) Így hát mindketten továbbra is belül körmöt rágva állnak az üzlet előtt.
- Jó - brummogja háztársának. Feltett szándéka nem gyáva nyúl módjára megfutamodni ebből a helyiségből, szóval... a szándék megvan, a többi meg majd jön utána, nem?
Kamilla végül zöld ágra vergődik saját magával, és benyit az üzletbe. Az óriás hirtelen még levegőt is elfelejt venni, annyira feszülten várja, hogy mi les rájuk odabent. Egyelőre a legkomolyabb veszélyt az a borotvált fejű spiné jelenti, aki a pultnál unottan kérődzik. Milli vagy tényleg megijed, vagy csak idegességében, de hátralép egyet, ezzel egy masszív testbe ütközik, ami az óriáshoz tartozik. Háztársa jóindulattal is a hasáig ér, így minden komolyabb megmozdulás nélkül rakja a vállára a kezét, és igyekszik nem fájdalmasan, de bátorítóan megszorítani a testrészt. Mosolyogni nem igazán tud, de determinált nézéséből Kamilla könnyen rájöhet, hogy innen már nincs visszaút. Óvatosan lök egyet a lányon, hogy induljon el, ő pedig szorosan a nyomában igyekszik utána a pult felé.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Tisztán látta maga előtt a házat. Vagyis azt, ami megmaradt belőle. Vakon ásító ajtó-és ablaknyílások. Padlót borító nyirkos avar, amit befújt a szél, rongy és szivacs cafatok. Összefirkált, csupasz, hideg kőfalak, pergő vakolat. A tetőről egy nagy foltban hiányzó cserepek, kikandikáló gerendák. Moha, zuzmó, kőtörmelék, üvegszilánkok. Szinte érezte az áporodott, dohos levegőt, az évek alatt kialakult állandó, enyhe bűzt.
Kírának fogalma sincs, miért jutott eszébe ez a hely. Kirázza a hideg, ahogy hirtelen a fák között találja magát alig húsz méterre az épülettől. Járt már itt, hiszen elevenen élt benne a kép, mégsem tudja felidézni mikor és miért. Vagy, hogy most mi hozta ide.
Szipog párat, letörli arcáról a sós cseppeket.  Ködös tekintettel pislog le a könnyektől nedves ujjaira. Felrémlik előtte a sikátor, a lány és a férfi. De mindez csak valami távoli víziónak tűnik, valaminek, ami nem is vele történt, és főleg nem alig egy perccel ezelőtt. A nadrágjába törli a kezét, és sóhajt egyet. Nem tudja hová tenni az előbbi képet, de nem ez most az első eset. Többnyire nem akad már fenn az ilyesmin, nem is próbál minden emlékképbe belekapaszkodni és a helyére tenni azt. Egyszerűen csak hagyja, hogy mint a homok, kifolyjanak az ujjai közül. Könnyebb nem ragaszkodni, nem keresni a magyarázatot. És Kíra bizonyos helyzetekben szereti a könnyebb utat választani.
Lassan, óvatosan indul el az omladozó ház felé. Valami láthatatlan erő vonzza befelé. Nem is volt kérdés, hogy bemegy, ha már itt van. Rengeteg érzés, gondolat kavarog a fejében. Egyszerre rettenti és izgatja a helyzet. Egyedül van. Most nem látja senki. Nyugalommal, önbizalommal, szabadságérzettel tölti el a gondolat. Egyedül van, nem látja senki és bármi történhet, de fél attól, hogy történni fog.
Lassan lépi át a küszöböt, aztán kikerül egy kisebbfajta bokorkezdeményt, ami a padló repedései közül nőtte is magát. Határozottan vág át az első helyiségen, a másodikban ismerősen csikorognak a talpa alatt a szilánkok, de megy tovább.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Végül mégis elkísértem a szőke navinést a sikátorbeli események után egy darabon. Hiába tűnt fel és próbálta megakadályozni ezt a zaklatott kedves. Csak annyit ért el, hogy mindenki még rosszabb állapotba került. Komolyan mindenki. A diáklánynak több se hiányzott azután, hogy megtámadtak, minthogy felbukkanjon valaki a semmiből és megátkozza, majd az ő pálcája kapja telibe véletlenül a megmentőjét, hogy még ez is nyomja a lelkét. Aztán ott van Kíra, aki teljes tévképzetekben fürdőzve érkezett meg és hagyta is el a helyszínt kétségbeesetten, könnyek között. Végül pedig itt vagyok én, aki elűztem a navinéstől a támadóját, majd miután a féltékenységtől elborult kedves megjelent a színen, mindkét boszorkányt lefegyvereztem, hogy a végén nehogy nagyobb kárt tegyenek egymásban, ennek eredményeként pedig az egyik ott hagyott, a másik pálcája pedig ugyebár véletlenül eltrafált. Dúltan, megátkozottan érkezem tehát a semmi közepére.
Kíra után jöttem. Vissza akarom adni a pálcáját, és különben is... látni szeretném őt. Siettem, ahogy csak tudtam. A kötelékünknek hála, hamar a nyomára akadtam. Itt lesz valahol. Bent a házban. Hallom neszeit, érzem illatát. Besétálok az elhagyatott épületbe. Nyelvem még mindig a szájpadlásomhoz tapadva. Nem tudom hát szólítani őt. Viszont megijeszteni sem akarom a néma settenkedéssel. Nem tudhatja, hogy én vagyok az. A bajt megelőzendő, pár pillanat múlva határozott léptekkel sétálok oda a szoba küszöbére. Direkt úgy, hogy hallja érkezésem és rám nézzen. A pálcáját a kezemben lógatom magam mellett. Végigpillantok rajta.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Már legalább egy órája csak a Hold tündököl az égen, csillag-háremével körülvéve. Tiszta az égbolt, a víz felszínén hosszúkás árnyként csillan a Hold ezüstös fénye. A tó fenekén békésen szunnyadnak már a halak és társaik, mintha nem is léteznének, csak napfelkeltétől napnyugtáig. Kihalt a környék, csak a tücskök muzsikája töri meg az éteri csendet, néhol egy-egy kutya nyüszítése, madarak riadt röppenése, faágak rezdülése. Görnyedt alak ücsörög a köveken. Piszkos sárga, kötött kardigánja 2 számmal nagyobb, mint az ő mérete, anyaga pedig pókláb hosszúságú ujjaira is rácsúsznak, ahogy egy fényképet tart bennük. Kócos hajával az esti szellő kénye-kedve szerint játszik, de nem foglalkozik vele túl sokat. Ugyanez a szellő megfodrozza az előtte elterülő Velencei-tó felszínét, a nádast meghajlítja, a fülledt levegőt tovarepíti, ám mindebből semmit se lát az ott ülő alak. Nem tudni milyen kifejezés ül az arcán, talán nem is lényeges, de mivel az ember szereti tudni az ilyet: semmitmondó és merengő. A képen, amit zongorista ujjaiban tart, egy fiú meg egy lány látható, minden bizonnyal egy párt alkotnak. Egy teljesen hétköznapi jelenet elevenedik meg rajta és játszódik le újra meg újra, mint egy felvétel. Az ott szereplő lányt már ismerjük hátulról, ő üldögél itt a köveken. A képen is bozontos, göndör, piszkosszőke haja van, amit az erősen fújó szél hol az arcába pakol, hol eltűri onnan. Egy viccet mesél. Nem túl különleges, még csak nem is kifejezetten poénos, de látszik, hogy nekik, kettejüknek igenis, vicces. Lényegtelen a tartalma, hisz ez csak nekik, kettejüknek humoros. A lány itt-ott beleakad, mire a végére ér, ám szemmel láthatóan jól sikerült, mert a férfi társa, egy jó kiállású, feketés hajú, sűrű, hosszú szemöldökű fiatalember, közepesen vékony szájjal és erős járomcsonttal, azonnal elkezdett teli torokból nevetni - melyet bár a kép nem ad vissza. De a vak is látná: tetszett neki, élvezte és átjött neki a poén. Szemei egészen résnyire összeszűkülnek, nevetőráncai megjelennek, ajkait a füléig tolja a mosoly. Átkarolja a lány nyakát, magához húzza és homlokon csókolja. Aztán az elejétől ismétlődik ez a jelenet.
A tó mellett üldögélő egyénünk egy mély sóhaj kíséretében nyakához nyúlt, majd medáljának a láncát összecsippentve előhúzta azt a pólójából. Egy lakatot ábrázol. Egymás mellé teszi ezt a két tárgyat, majd ahelyett, hogy tovább mustrálná őket, elréved a tekintete a távolba. Ha egy mondatban össze lehetne foglalni az őt gyötrő problémát, akkor az a következő lenne: A jövője ajtaján bekopogtatott a múltja. Jobb kezében a fénykép, baljában a már szabadon lengő medál. Mindkét tárgynak egész más a tapintása, egész más érzéseket társít hozzájuk. A nyaklánchoz tartozó személy emléke régóta kíséri és kísérti az életét, majdnem 6 éve. Egy nagyon őszinte és mély érzelmet jelképez, s egyúttal ez a múlt. A fotó egy új keletű érzést takar, a fényt a sötétségben, a levegőt az óceán mélyén, a boldogságot a kínok sűrűjében. Bizalmat és örömet, kötődést és szabadságot, megnyugvást és hiperaktivitást. De hiába a képre siklik többször a pillantása, ha a medál valami nagyon mélyre eltemetett dolgot hoz a felszínre újra és újra, ahogy meglátja.
Percekig, sőt, talán még órákig ücsörgött ott. Többször felemelte a bal kezét, hogy az abban lévő tárgyat a víz bugyraira bízza, ám mégis, valami visszahúzta a kezét, valami nem engedte. Ha a kép széttépése vagy a lánc elégetése között kéne választania, fel se merülne benne a választási lehetőség, hisz azonnal tűzbe vetné az ezüstöt.
De most még nem tudja eldobni a múltat a szebb jövőért. Olyan hirtelen kocogtatta meg a vállát és vigyorgott a képébe a lezáratlan élete, amitől szabályosan megrettent - ezért is jött le a számára is felajánlott házba ide a tó mellé. Kell egy kis magány. Hogy végiggondolhasson pár dolgot. Nem mintha kifejezetten menekült volna e bal kezében tartott tárgy adójától, csak.. nem akarta többé látni. Jobb volt ez így. Jobb volt nem tudni. Jobb volt elfelejteni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Kíra elmosódva, a fejében furán lüktetve hallja a közeledő léptek zaját. Egész testében megrándul. Mintha csak kipukkanna a lány körül a képzeletbeli buborék, a jövevény könyörtelenül rángatja ki őt a kellemes magányából. A könnyed érzésből, hogy nem kell semmire és senkire sem figyelnie, hogy egyszerűen csak lehet. Kénytelen energiát fordítani a környezetére.
Ösztönösen a pálcája után nyúl, és csak ekkor tűnik fel neki, hogy a varázseszköz nincs nála. Fogalma sincs, hol lehet. Nyel egyet, a félelem lassan kezd felkúszni a gerincén. Mintha csak most ébredne igazán tudatára annak, hogy mi veszi őt körül, és hol van egyáltalán. Egy fél pillanat alatt méri fel, hogy nem tud sehová sem rejtőzni. Elkerülhetetlen hát, hogy a küszöbre toppanó férfi meglássa őt és fordítva.
Nem mozdul az alakot látva, némán méri végig a másikat. Szemei kitágulnak, beszívja a levegőt, ajaki összepréselődnek, ahogy megpillantja a másik kezében a pálcáját. Mert az az ő pálcája, nem kell közelebbről megvizsgálnia, hogy tudja. ~ De mégis... hogyan, miért? ~ Nyel egyet, minden idegszála megfeszül, csak a legapróbb rezzenésre vár, hogy ha kell, meneküljön. Tehetetlen düh, félelem, zaklatottság, zavarodottság, sok minden kavarog benne. Leginkább csak meg akar szabadulni a szituációból, a másik tekintetének kereszttüzéből.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Igazából azt sem tudom, felismer-e engem egyáltalán. Vagy csak egy ellenséget lát, aki a pálcáját bitorolja. nem tudom kivenni. A szíve hevesen ver, a légzése éles. Látszik bár még rajta, hogy nem rég sírt, ám az arcán és tekintetében már nyoma sincs ennek. Egészen más indulatok fűtik.
Közelebb lépek és kinyújtom felé a pálcát. Nem rá szegezve, hanem hosszában tartva, valahol a közepén markolva. Így meg tudja fogni bármelyik végét. Őt talán nem bántja a saját pálcája. Várom, hogy elvegye. Másik kezemet magam mellett lógatva tartom. Egyik szemembe belóg kissé hajam. Mozdulatlanul figyelem őt. Szomorúan pislogok rá lefelé.
Nem tudok hozzá szólni. Jellemző, hogy máskor bőszen hallgatok, most meg, amikor beszélnék, nem lehet. Próbálom ismét lehúzni nyelvemet a szájpadlásomról. Márványszerű vonásaim kínlódva torzulnak el. Szememet szorosan összezárom. Hiszen fáj. Fáj, ahogy próbálkozom. Már ott tartok, hogy erővel leszakítom onnan a nyelvem. Úgyis begyógyul. Azonban az átok nem hagyja ezt sem. Csak remélni merem, hogy mihamarabb elmúlik.
Egy kellemetlen, ingerült fújással kapom szabad kezem a számhoz és szorítom rá. Lassan engedem csak vissza és borúsan pislogok a kedvesre. Megtehetném, hogy a szemébe nézve, a tudatán át szólok hozzá. Ilyen lépést azonban nem akarok tenni. Nem csinálhatom ezt. Nem használhatom ki így a képességeimet folyton. Nem díjazná ő sem. Bár nem mindig tudom, mit díjaz egyáltalán.