Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

- Nem voltam elég egyértelmű?
Kérdőn pillantott a férfire. Lényének egy része meg akart maradni a szeretett fél mellett, a másik pedig levegőért és nyugalomért ordított. Végig és még akkor ott is úgy érezte, a nyugvást kereső lénye az erősebb. Belefáradt már a folyamatos veszekedésekbe, féltékenységi jelenetekbe és ami azt illeti, a bizalma egyáltalán nem a régi. Azt hitte, hogy majd működni fog ismét, de a zöld szemű szörny feléledt mogyoróbarna íriszei alatt és azt onnan sehogy máshogy nem tudja kiölni, csak ha elengedi a múltat. Teljesen.
 - Itt végeztem, Dwayne. Nem fogom visszacsinálni, még ha fejre állsz, akkor sem...
Az egész talán abból adódott, hogy egyáltalán nem passzoltak egymáshoz soha, még ha az a bizonyos kémia jól is működött közöttük. Egyetlen percét sem bánta meg a kapcsolatnak, még azt sem, amikor a rakparton ismét visszamászott a már amúgy is halálra ítélt kapcsoltba. Szeret és szeret szeretve lenni, de ez ilyen feltételek mellett nem működhet többé. Zója és a gyerek mindig ott lebegne közöttük, mint egy hatalmas, ledönthetetlen fal.
 - Látod, ez a baj. Hogy úgy gondolod, rendeződni fog minden. De nem fog.
Tekintetét elszakítva a férfiról a fiók foggantyújához nyúlt. Feltett szándéka volt még mindig, hogy összepakolja a cuccát és eltűnjön a sötét budapesti éjszakában.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

Szíve szerint visszaszólna, sőt, ráordítana, ha tehetné: nem voltál egyértelmű, te rohadt liba, csak sírtál elrohantál és meg se próbáltál meghallgatni és egyáltalán megérteni, mi az, amin én keresztülmegyek. Szerinted akartam ezt az egészet? Szerinted felüdülés nekem, hogy lesz egy gyerekem, akit nem akartam, akkor, amikor a legkevésbé alkalmas? És tényleg el tudod képzelni rólam, hogy akarattal bántottalak volna?
Igen, ezt kéne mondania. Meg kéne ragadnia a vállát és közvetlen közelről az arcába kiabálni, hogy Léna is érezze, ebben a helyzetben nem ő az egyetlen áldozat.
   -  És ha lemondok a gyerekről? Nem lesz közöm hozzá. Akkor?
Hosszabb töprengés után pillant föl rá, hogy végignézze, ahogy már a fiókokkal matat. Ötletszerű feltételezés, mindössze egy kósza gondolat, még ő sem biztos abban, mennyi a valóságtartalma és, hogy az elhatározásból valaha születhetnek-e konkrét tettek. Ám, ha racionálisak maradunk, ő pedig maradéktalanul az: választási helyzetben számára nem lenne kérdés, hová húz. A nőhöz, akivel másfél évet szinte együtt élt, vagy egy félig kifejlett magzathoz, akihez a vér köti, ám semmi több.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Körülbelül egy hete beszéltem Gwennel, amikor megemlítette, hogy lesz téli mondocon és megkérdezte, hogy nincs-e kedvem elmenni vele. Gyorsan végigfuttattam az agyamat, hogy ráérek-e akkor, szerencsére nem jutott eszembe semmi előre eltervezett program, ami ütötte volna. Szóval belementem. Komoly fejfájást okozott a jelmez, elvégre, ha már elmegyek egy cosplay fesztiválra, akkor illendő beöltözni is nem? Régebben, még Dél-Koreában sok időt áldoztam a conokra és a jelmezekre. Rájöttem, hogy egy régi Erza nadrág még ott lappanghat a szekrényembe. Megnézem és tényleg ott volt. Még jó, hogy anno nagy volt rám, így ha minden igaz, akkor most pont jó. A maskara felsőrésze nem okozott problémát, egyszerűen csak be kellett tekernem a mellkasomat valami kötözővel. Lehet nem télen kéne ilyen cosplayeket kitalálni, de hát mire van a varázspálca, ha nem varázslásra? A hajamat is vele csináltam meg pirosra. Őrültnek is néztek a vonaton és a metrón, de nem különösebben érdekelt.
Nagyon örültem, hogy Gwen megvette előre a jegyeket, mert így legalább nem kellett beállnunk a sok végére. Egy hosszú kabáttal fedtem testem, de alatta árulkodó volt már a nagy megtéveszthetetlen nadrágom, a hajamról és a kardjaimról nem is beszélve. Nem kellett órákat várnunk, hogy elkezdődjön a buli, a tömeg gyorsan megindult befelé én meg kissé eltávolodtam barátnőmtől. A fanok hullámként sodortak befelé, legszívesebben használatba vettem volna kezeimben szorongatott két igazi kardomat, amit a taekwondonál szoktam használni, de visszafogtam magam és igyekeztem valahogy kikeveredni.
A Hungexpo nagy és tágas hely, ez most is jól jött, mert a tömeg egyre inkább eloszlott, így én is tudtam menni a fejem után. Gwent kezdtem el keresni. Hát persze hogy vattacukorral a kezében találom meg, nem is ő lenne, ha nem így kezdené a napot. Nevetve indulok el felé.
- Csak nem vattacukor? – Röhögve kérdeztem. – Először is kéne valami nem feltűnő hely, már ha van itt olyan, hogy magamra varázsolhassam a fagyásgátlót. – Én csak így hívom, pedig van normális neve is a bűbájnak. Ezt még a húgom tanította nekem és most nagyon jól jött. Ide nem csak varázslók járnak, ezért nem kéne feltűnősködni a pálcámmal.
Örültem, hogy alkalmam adódott eljönni egy újabb conra. Koreában én animéken nőttem fel, nem csoda, ott azok az általános sorozatok, amiket nézni lehet. Kíváncsi vagyok, hogy fogok-e találkozni koreaiakkal, vagy legalább ázsiaiakkal. Kár, hogy nem japánt tanultam az otthoni sulimban, hanem kínait, most hasznát venném a nyelvnek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

Senki sem mondta, legfőképpen ő nem, hogy Dwayne helyzete könnyű. Mindenki követ el hibákat, olyan hibákat, amik - mint például az esetükben - fatális következményeket okozhatnak, éppen ezért valahol fel volt készülve a lehető legrosszabbra is. Nagyon rosszul érintette maga a gyerek ténye, becsapottnak érezte magát és tényleg, először bele sem gondolt, hogy a férfi is ugyanúgy csapdában van, ahogy ő. Tulajdonképpen be lettek zárva egy helyzetbe, ahonnan ő, mint sértett nő így vonult ki. De meg kellett lépnie.
 - Ne kövesd el ugyanazt a hibát, mint Minánál. A fiad lesz, Dwayne, bármennyire is úgy érzed, ez most nem számít. Szüksége lesz rád.
Én meg majd megleszek. Maga ellen beszélt, de tudta, hogy így a helyes, valakinek engednie kellett a helyzetből és tekintve, hogy Zója visszafordíthatatlanul terhes lett, nem lehetett ő a feláldozó. Már csak a férfivel kellett megértetnie valahogy az álláspontját és nem láttott más kiutat ebből a kegyetlen ostromból, csak ha belerúg egyet. Fájt neki megtenni, mégis... ez is egy szükséges rossz.
 - Van valakim - bökte ki végül, szemeit lesütve. Nem teljesen volt igaz az állítás, hiszen Kolos elvileg csak a barátja és mégis, hiszen több történt köztük, mint egy ártatlan baráti beszélgetés. Mondhatjuk azt is, hogy minden egyes alkalommal belepirul a gondolatba, akárhányszor eszébe jut az az este és nem csak azért, mert szörnyen zavarban érzi magát miatta mindenki előtt, hanem azért is, mert furcsa mód azt sugallja, hogy túl van Dwayne-en. Pedig ez az egész helyzet nem iyen egyszerű.
Nagyot nyelve várta a férfi reakcióját. Kiborul majd, ordít vele? Remegő kézzel nyúlt a fiók tartalma után.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

A bejutás kissé macerás volt, de azért sikerült, igaz, hogy elkeveredtem Gwentől. Nem koncertem vagyunk hékás! Minek kell így berontani? Itt az egész nap, mindenki be fog érni és senki sem marad le semmiről. Néha nagyon nem értem az embereket. Még szerencse, hogy szamurájkardjaim tokban voltak, mert ha nekiszaladt volna valaki az igazi fegyvereknek, akkor nemkívánatos dolgok történtek volna és én a börtönben végezném. Játékkardot meg fogalmam sem volt, hogy hol kell szerezni. A kezdeti mérgelődések után megtaláltam barátnőmet. Feltűnőbbek voltak a kezében lévő finomságok, mint maga a lány. Megkérdezte, hogy mit csináljunk először, mire én elmondtam neki, hogy jégoldót kéne innunk. Persze nem szó szerint, de tény, hogy néhány iszákos már megcsinálta, hiszen abban is alkohol van. A varázslat elvégzését nem a nagy tömeg orra előtt kéne megtenni, bár szerintem egy ilyen helyen, ahol sokan varázslónak és egyéb különleges lénynek öltöznek, már semmi csak furcsa. Én sem akartam órákat tölteni a mellékhelységre várva, inkább lazára fogtam a dolgot.
- Takarj, de azért ne túl feltűnően. Pókerarc fel! – Mondtam, miközben kardjaimat a földre tettem, majd a lány mögé léptem és elővettem a pálcámat. Én is takartam a kezeimmel ahogy tudtam, próbáltam az én hosszú hajamat is és Gwenét is úgy beállítani, hogy szinte fátyolként védje a pácát. Nem tétováztam, gyorsan és halkan kimondtam a varázsigét és mindkettőnket bevontam ezzel a bűbájjal. Kicsit csikizett is, de rögtön utána már nem éreztem a hideget. Eltüntettem a varázseszközt és levettem a kabátomat. Hogy a mugliknak se legyen feltűnő, megigazítottam a mellkasomon lévő kötéseket, amit ugyebár nem kéne mindenkinek látni, de valójában teljesen jól be voltam tekerve. Felvettem a kardjaimat.
- Nekem teljesen mindegy, hogy hova megyünk. Lerohanjuk a mangákat és az ajándékokat? Legutóbbi alkalomkor elvették minden kedvenc kulcstartómat mire odaértem. - Szomorú pillanatok az életemben, de most elhatároztam, hogy mindenáron megszerzem őket. - Hajime - Mondtam boldogan, mert végre elkészültem teljesen. Megindultunk a kiszemelt hely felé, mikor Gwen érdeklődött a jelmezválasztásommal kapcsolatban. Elmosolyodtam.
- Tudod, Erza nagyon hasonlít rám, nemcsak a harcos jellege, de a személyisége is. Legalábbis ha jól tudom. Régebben már beöltöztem, szóval a nadrág adott volt és egyébként sem lett volna időm és pénzem új jelmezt keríteni. – Vallottam be. Persze a többiek talán örültek volna, ha nem fagynának meg, amint ránk néznek. Lehet, hogy akatsukinak kellett volna öltözni, akkor legalább kabátban lettünk volna.
Az épületbe érve az első, amit megláttam egy nagy Bleach-es takaró volt. Nagyon jól nézett ki, de nekem másra fájt a fogam.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

Nem sokkal mögötte áll, maga előtt összefont karokkal, konokul, jelezvén, hogy egyelőre nem fog távozni. Ám ahogy Léna Minát említi, kénytelen lesütni a szemét. Ám a mozdulat inkább az elnyomott indulat leplezése, mint a bűntudaté.
Még mindig. Még mindig ugyanaz a szalag. Találkozott Zójával, terhes lett és igen, igen, elhagyta őket, aminek már másfél évtizede, mégis kísérti, akár egy nyughatatlan és feltűnően idegesítő kopogószellem. Léna pedig nem volt ott, sőt - életkorát tekintve még az iskolapadban ült, a történetet így mindössze Dwayne szűkszavú elmondásából ismeri.
Mégis nekiáll ítélkezni fölötte? Pont ő? Pont most?
Ám ezt a megrökönyödést felülírja az, amit Léna legközelebb mond.
Szólása nyitja a száját, a szeme összeszűkül, ő pislogni kezd. Valakije. Hiszen azt mondta, teljesen biztos benne. Van valakije, mindezt háttal állva, egy fiókban matatva, anélkül, hogy a szemébe merne nézni.
   -  Valakid.  
A hangja halk, ám hűvös és éles, mint az acél. A fejét oldalra billenti, majd az egyik kezét egész lassan az egyenruhája belső zsebébe csúsztatja. Hátrapillant a válla fölött, kissé megnyalja az alsó ajkát.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

Egy mappa és még egy, néhány kósza papír, összegyűrt feljegyzések és tollak. Ezeket pakolta ki a legfelső fiókból, miközben egy, a Dwayne-nel való kapcsolatának sorsdöntő pillanatát élte meg. Ez valamiféle pótcselekvés volt a részéről, nem tudott volna csak úgy létezni ott, mint egy falnak döntött, merev és szótlan vasalódeszka. Valamit muszáj volt tennie és bár a legjobban a  férfi meleg ölelésébe szeretett volna burkolózni, nem tehette meg. Elkezdte felégetni azt a fránya hidat, ami a múltját köti össze a jövőjével és nem táncolhatott már vissza.
Szinte rettegve pillantott fel Dwayne-re. Egyáltalán nem tudta, hogy fog reagálni a kijelentésére és tartott, nagyon is tartott tőle, hogy a következmény fájni fog. Talán így, talán úgy.
 - Igen, de...
Már épp belekezdett volna, amikor emlékeztette magát a fülletése valódi okára. Füllentésnek érezte, nem valódi hazugságnak, hiszen valami valóságalapja csak volt a dolognak és titkon azon imádkozott magában, hogy Dwayne-t ne borítsa el a lila köd és nehogy kárt tegyen Konstantinban a ferdítése miatt.
 - De... érts meg, kérlek!
Lehet, hogy nem ez volt a legmegfelelőbb mondat, amit mondhatott. Hogyan is értheté meg őt bárki is, mikor saját maga sem tudja, mi is van vele pontosan. Hogyan várhatná el Dwayne-től, hogy ne akadjon ki az egész miatt? Hangja esdeklőn csengett, tekintete Dwayne mellett, a közös képeik régi helyén állapodott meg, ahogy végül felé fordult.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

   -  Mit kéne megértenem? Hah?
Hirtelen csattan fel, ám a hangja nem ver visszhangot a padlószőnyeggel fedett, apró falakkal felszabdalt parancsnokságon. Nem látja, ám érzi, hogy a szoba túlvégében az egyik kolléga felegyenesedve feléjük bámul, halva a hangsúlyt, amit semmiképp sem üthetne meg egy nővel szemben. A parancsnokságon pedig mindennek szeme és füle van.
Ez az, amiről hajlamos megfeledkezni.
Hűvös ujjai masszív tárgyat, annak fém szegélyét tapintják a belső zsebében. Az érzés egyszerre megnyugtatóan hat rá. Az irányítás csalóka érzete. Ha most akarná, akár be is fejezhetné az egészet. Csak el kéne határoznia. Csak meg kéne mozdulnia. Megtehetné - hiszen ki állítaná meg? Léna?
Egy leszedált sárkány karámjának képe rémlik föl előtte. A nő akkor se tudta megvédeni magát, neki kellett a segítségére sietni. Megmentette az életét.
Megóvta őt. Akkor is. Léna képtelen az ilyesmire. Csak egy kis virágszál.
Az életével tartozik neki.
Nem léphet le csak úgy.  
   -  Rendben van.
A szempillája kissé megremeg, végül kihúzza a kezét a zsebéből, üresen és tétlenül. A hüvelykujjával megdörzsöli a homlokát, a hangja erőltetetten nyugodt és szinte gyanúsan könnyednek hat.
   -  Akkor majd vele beszélek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

Ijedten pillantott a háta mögé, aztán vissza a férfire. Még nem igazán fordult elő, hogy ilyen nyíltan élték volna a magánéletüket a Parancsnokságon, de egy biztos volt számára: másnap már az egész Minisztérium tudni fog arról, hogy elhagyta Dwayne-t és egy hónapon belül új pasira tett szert. Talán még azt is tudni vélik, hogy csak azért kéri át magát, hogy Konstantin mellett dolgozzon és megszabaduljon az egyébként meglepő agresszivitásra képes exétől. Aztán jön majd a szokásos gyerek- és házasságtéma, a kitalációk és minden egyéb pletyka, amiket ő személy szerint rettenetesen gyűlöl.
A kérdésére már nem igazán tudott mit válaszolni. Annyiszor kérte már, hogy értse meg az ő álláspontját is, hogy gondoljon bele egy kicsit az ő szemszögéből is. Az a baj a világgal, hogy valahol mindenki önző és csak a saját sértettségével képes foglalkozni, bármekkora horderejű dologról is legyen szó. Ez alól Dwayne és ő sem voltak kivételek soha, a veszekedéseik nagy része is ebből adódott.
 - Hogy... mivan?!
Kegyetlenül megijedt. Mit megijedt? Rettegett. Tudta, hogy mire képes Dwayne, ha valamit a fejébe vesz és éppen ezért minden egyes porcikája tiltakozott az egész ellen. Kiejtette a kezében tartott paksamétát, a benne lévő iratok szétterültek a padlón, ő pedig a pillanat tört része alatt ugrott fel a székről.
 - Ezt nem teheted! Nem fogom hagyni, hogy bántsd!
Hangja körülbelül egy oktávnyival feljebb csúszott, a férfinek úgy tűnhetett, mint egy kétségbeeséstől cincogó kisegér, de amit mondott, teljesen komolyan gondolta. Csak azt nem tudta, hogy fogja megállítani a férfit.
Szerette.
Ahhoz hogy leszedálja, túlságosan is élénken élt benne minden egyes közös pillanatuk, közben pedig Kolost is szerette volna megóvni mindentől, amiről egyáltalán nem tehet. Nem miatta hagyta el Dwayne-t, nem csalta meg vele, még csak a kapcsolatuk emlékét sem gyalázta meg, éppen ezért igazságtalanság lett volna a hivatalnokot belevonni ebbe a nyomorult bosszúhadjáratba.
 - Neki ehhez semmi köze! Ha valakit hibáztatni akarsz, akkor itt vagyok én...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

Visszaejti a kezét maga mellé, már- már flegmán, úgy figyeli odavetett szavai hatását. Az egyik fénymásoló papír a bakancsára hullik, ő arrébbrúgja, majd hanyagul rálép. Aztán néz a nő szemébe. Keményen és valahol egészen kihívón.
Ha így szeretnél játszani, nekem mindegy, játszhatunk így. De ne feledd el, Dandelion, ebben sokkal jobb vagyok mint te. Vagy a Lovagod.
   -  Nem mondtam, hogy bántani fogom. Csak beszélek vele, jó?
Szabadkozón felemeli mindkét kezét, felmutatva üres tenyereit, melyek egyikét vörös, gyógyuló heg szeli át, egy pár nappal korábbi bevetés fájó sérülése. Akkor elvesztette a türelmét, aminek következményei voltak, mint mindig. Ezt nem szabadna elfelejtenie - mégis minduntalan megteszi.
A parancsnokságon kevesen vannak már, ennek köszönhetően pedig igen, minden szavukat hallja, akár a folyosón elhaladó takarító is, ha szeretné. A Minisztérium persze sosem volt híján a drámáknak, pláne, ha két munkatárs került kapcsolatba, az új pletykákra azonban mindig kaphatók.
Konokul néz farkasszemet vele - hosszú, hosszú másodperceken át. Egy mély levegőt vesz, nyel egyet. Majd elfordítva a fejét felveszi a táskáját a székéről.
   -  Téged nem bántanálak, ezt tudod. - közli végül szilárdan - Mert hozzám tartozol.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

Felhúzta a szemöldökét a vészjósló kijelentésre. Beszélgetés. Hát persze. Már előre látta maga előtt a jelenetet, ahogy nekiesik Kolosnak mindenféle előzmény nélkül és minden haragját, csalódottságát rázúdítja pontosan arra az emberre, aki azon fáradozik, hogy őt összekaparja valahogyan a földről. Csodálatos.
 - Nem. Egyáltalán nem jó. Hagyd őt békén, Dwayne!
Egyáltalán nem hitt a gesztus őszinteségében, kétkedő pillantáskat lövellt a férfi felé, közben összefonta a karjait maga előtt. Ez lett az általános testtartása Dwayne-nel szemben az elmúlt időszakban, mintha így könnyebben lepereghetett volna róla minden sértés és fenyegetés.
Meglepettségében először egy szót sem szólt, ám ahogy felfogta a szavak valódi értelmét, szája határozott vonallá préselődött, mélyen és szaggatottan vette a levegőt. Azzal a lendülettel hátrafordult ismét a dobozához, belevágta még a maradékot, a papírokat azonban hagyta a földön, pontosan ott, ahol talán mindkettejük önbecsülése is darabokban pihent. Ennél rosszabbul nem is végződhetett volna kettejük kapcsolata, de tulajdonképpen mit is vártak? Az egész annyira... intenzív volt, minden fekszekedéssel és békés perccel együtt.
 - De igen, megint arra készülsz - idegesen fújtatott egyet és felkapta a dobozt az asztalról - Nem vagyok a tulajdonod és nagyon jó lenne, ha ezt felfognád végre.
Még egy pillanatra megállt a férfi előtt, még egyszer a hűvös tekintetbe fúrta a sajátját.
 - Hagyd őt békén - lassan, mindhárom szót egyenként megnyomva hagyta el a száját ismét a figyelmeztetés, azzal hátat fordított neki és hatalmas léptekkel, mint egy csatatank elhagyta a harcmezőt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Punkosításom ötletét teljesen kitárgyaljuk, még, ha igazából fikció is az egész. Nem tudom elképzelni magam ártatlan - na, perszeee, röhögnöm kell - rellonosokat kikötözve és tetkósítva, sőt igazából rózsaszín hajjal sem. Bár ez utóbbi még elmenne valamilyen jelmezbálon vagy farsangkor, esetleg egy nap viccből, de hosszabb ideig biztosan nem csinálnék magamból szivárványpónit. Misi már így is olyan sokáig hívott Barbienak, hogy erős a gyanúm, a tanulóim nagy része is így nevez a hátam mögött. Kíváncsi lennék, hogyan reagálnék, ha valaki szemtől szembe szólítana így... de nem, annyira azért nem vagyok kíváncsi.
Aztán áramszünet következik. Valaki lekapcsolta a lámpákat a fejemben, a szívem a fülemben zakatol, a tüdőm pedig üres, Alex arca pedig már szinte csak centikre van, amikor egy a szoba előtt gyorsan elhaladó személy megtöri a pillanatot. Zavartan próbálok kilábalni a helyzetből, miközben csalódottnak érzem magam, amiért végül semmi nem történt. Kedvem lenne közelebb bújni a fiúhoz, de nem vagyok az a leteperős típus. Ráadásul fogalmam sincs, hogyan reagálna, ha rámásznék. Várjunk csak! Az előbb ő is észrevett valamit a csókközeli állapotból, vagy csak annyit látott, hogy bambán bámulok rá? A fenébe! Annyira elmerültem a saját kis világomban, hogy nem tudom felidézni a reakcióit. Pedig az most kifejezetten fontos lenne. Végül is nem hátrált el, nem röhögött ki, szóval nagyon rossz véleménye nem lehet, de az is előfordulhat, hogy csak nem vette észre. Miért nem tanultam legilimenciát? Na, nem mintha használnám rajta. De legalább a jósképességem erősebb lehetne. Na, nem mintha minden jóslat igaz lenne.
Amíg én ilyen gondolatok között tipródok Alex igyekszik kilábalni a kínossá váló szituációból és filmnézést kezdeményez, ami ellen nem is szólalok fel, elvégre a sötétben könnyen közelebb lehet bújni a másikhoz, sőt, ha ijesztő a film, akár még a kezét is megfoghatnám... khm... Akarom mondani biztosan nagyon izgalmas a film, szóval érdemes lesz megnézni. Illetve érdemes lenne, ha nem lenne ilyen közel a karácsony, és nem kéne készülődni rá. Alex anyukája újabb feladattal lep meg minket, ami nincs is annyira ellenemre, bár a filmes összebújást többre értékelném jelenleg. Na, de hogy a legtöbbet hozzam ki a helyzetből magam elé kapok egy zacskónyi szaloncukrot, és igyekszem vele Alex közvetlen közelében elhelyezkedni.
- Nálunk is hasonló - nevetek fel. - Sőt a buli miatt annyi hópelyhet vágtam ki, hogy a végén már nem éreztem az ujjaimat. Na, de apámért és a bulijáért bármit.
Beszéd közben a kezem is mozog, egy cérna segítségével kettőt felkötök, majd egy pillanatra megtorpanok, és Alexhez fordulok segítségért:
- Ti kettőt vagy egyet szoktatok egyre kötözni? Mi is-is, de nem tudom... - nézek bizonytalanul, pedig ennél aztán csak nagyobb problémáim lesznek ma. Hiszen még mindig nem mondtam meg neki, pedig lett volna alkalmam rá. Most így két szaloncukor között csak nem vethetem oda neki, az milyen lenne már. Ahjj, ha így folytatom vénlányként fogok meghalni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Verseny a budai hegyekben. Erre készülünk barátommal, ahogy megbeszéltük. Fehér Jaguar XJ-S XJ27em begördül a helyszínre, ahol az auror már ott vár a szürke Volvo S40ével. Meglehetősen másfajta verdák, az övé kevéssé alkalmas arra, amire készülünk. Úgy tudom, otthon az USAban van neki egy menőbb járgánya, de teljesen mindegy, feszültséglevezető, lélekfelszabadító céljainknak ez is tökéletesen megteszi.
A térképet kiterítjük a motorháztetőmre és kijelöljük a pályát, a teljesítendő távot. Izgalmasnak tűnik. Rábólintok. Tőlem mehet! Bepattanunk hát kocsijainkba, a starthoz hajtunk, stílusosan bőgetjük motorjainkat, letekert ablakainkon át sandítva egymásra, és megkezdjük a visszaszámlálást, fokozatosan keményedő és erősödő hanggal. Három... kettő... egy... Maga a kezdő jelzés pedig már csak valami morduló kiáltás mindkettőnk részéről. Számat összepréselem, orromat megráncolom és a gázra taposok. Csikorognak a kerekek, kavarog a por, mi pedig szépen eltűzünk.
Általában egyedül szoktam repeszteni kihalt útszakaszokon. Ez így társaságban egészen más. Még pezsdítőbb élmény. Néha barátom felé sandítok, máskor az úton tartom a szemem, és eszem ágában sincs a fékre lépni. Egyre jobban átadom magam az önfeledt száguldásnak. Sápadt ábrázatomra lassan, de biztosan egy játékos, elégedett mosoly kúszik, megállapodva rajta.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Összehajtja a térképet, félszegen bólint egyet a férfi felé, nyugtázva a tervet. A kocsi halogénizzós reflektorának fényében az alakja hosszú árnyékot vet az őszről maradt falevelekkel teleszóródott, ritkán járt betonúton, ahogy megkerüli Volvót, majd kinyitja annak ajtaját.
Nem mai gyerek már, meg kell hagyni, ám ahogy az ő késői tinédzserévei elmúltak, úgy vesztette el a lelkesedését az iránt, hogy állandóan új kocsit vezessen. Persze annak is megvan a maga elvitathatatlan varázsa, mint mikor a frissen kibontott elektronikai eszközről először mi húzhatjuk le a biztonsági fóliát, a már-már perverz, bűnös élvezet. Régen ő is kergette ezt a fajta benzingőzös kielégülést, az otthonában ma is szívesen garázdálkodik a hűséges pickuppal, itt azonban egyáltalán nem. Ezt az ezüstszürke, lassan öt éves autót az ideköltözését követő első héten vette, arra, amire használja, a rakparton araszolni vele bőven megfelel.
Versenyre még sose használta.
A tárképet bedobja az anyósülésre, beülve bevágja maga mögött az ajtót, ráadja a gyújtást, csak aztán nyúl a biztonsági öv után. Az 1.8-as diesel motor inkább morog, mint dorombol, ellenben Adam eleve sportolásra szánt járgányával. Kissé letekeri az ablakot, épp annyira, hogy a hűvös levegő befolyjon rajta, a pálcáját maga mellé teszi az ülésre.
Just in case.
A kijelölt rajtvonalig ráérősen vezet el, a jobb kezét a váltón pihenteti. A reflektorok kanyargós hegyi út egy szakaszát világítják meg, erdővel és rozsdás szalagkorláttal szegélyezve. Épp elég széles hozzá, hogy ketten elférjenek, azonban ahhoz már nem, hogy ha egy idegen bukkanna fel szemből, kikerüljék a frontális becsapódást. Dwayne tudja ezt. Valószínűleg Adam is.
Nem csoda, hogy ezt a helyet javasolta.  
Három, kettő, egy. Az ő kocsija - felépítéséből és meghajtásából fakadóan - lomhábban indul, mintha nyújtózkodva ébredne egy hosszas alvás után, ezt követően azonban felveszi és tartja a tempót, ahogy kell. Erőszakosan nyúl a váltó után ismét, az ő arcán pedig egész más tükröződik vissza.
Az elfojtott, kiadni kívánt harag.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Az én lidércszerű vonásaim is eltorzulnak olykor a vezetés hevében, máskor visszasimulnak mámorittas elégedetté. Tökéletesen tisztában vagyok azzal, milyen veszélyes, agyament sportot űzünk éppen, azonban nincs okom rá, hogy ez engem eltántorítson. Nekem nem igazán lehet bajom, maximum a kocsimat tehetem tönkre -természetesen kár lenne érte-, azonban kétlem, hogy bármilyen baleset érne, hiszen az ösztöneim, fokozott érzékeim ezt nem engedik. Nagyon el kéne bambuljak, hogy bármi tragikus bekövetkezzen. Barátom miatt aggódhatnék, persze, dehát nem fogok. Minek tenném? Csak ő felelős saját magáért, ráadásul tapasztalt sofőrnek tűnik. Tudja, mit csinál. Az adrenalin meg úgyis besegít neki, hogy végképp a toppon legyen.
Nem a száguldás az, ami különleges a számomra ebben a mi kis feszültséglevezetésünkben, hiszen én magam sokkal gyorsabban mozgok és tudok le bármilyen távot, mint egy autó. Itt az a lényeg, hogy egy ekkora géppel döngetek és hogy versenyzünk egymással. Nagyjából fej-fej mellett haladunk. Néha az egyikünk tör előre, néha a másikunk. A kanyaroknál akadnak főleg izgalmak. Ilyenkor összes-összeszorítom a fogam, vicsorítva szinte. Élvezem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Dwayne, Adam

Az elején kijelölt útvonal teljesen megfelelőnek tűnik, valóban, az útviszonyok szempontjából is. Bár néhol az út mentén megtépázott fák és a növényzet arról tanúskodik, hogy nemrégiben komolyabb vihar pusztított a környéken, sehol egy útra dőlt törzs, amely derékba törné egy remek verseny lehetőségét. Ugyan Dwayne vezetési stílusa enyhén szólva is az agresszív kategóriáját súrolja, az első kilométerek csak úgy elsuhannak mellettük a száguldás lendületében. Egy kanyart vesznek be éppen, a volvo az út belső ívén halad el, a fehér jaguar pedig a külsőn; épp egy meglehetősen terebélyes fa alatt haladnak el, annak sűrű, csupasz ágai takarják el azt a kevés fényt is, amelyet a felhőkön keresztültüremkedő holdfény nyújtani tudna. Csak az autók lámpáinak fénypászmái hasítják át a szinte kézzel fogható sötétséget. Veszélyes futam, ezen a szakaszon mindössze annyit látnak az útból, amennyit bevilágítanak, így minden kanyarnál ösztöneik és reflexeik legjobbját kell nyújtaniuk.
Az első szokatlan tapasztalat azonban mégsem ebből fakad, hanem abból a fémes dörrenésből, amit Dwayne a feje fölül hall – ugyanúgy Adam érzékei is felfigyelnek a jelenségre, amely még a menetszél süvítésén és a motorok hangján keresztül is átsejlik. Ha lenne is arra esély, hogy talán csak egy lezuhanó toboz volt (igaz, ahhoz túl hangos, valami nagyobbnak kellett lennie) a dörrenést rövid, motozásszerű zörgés kíséri. Dwayne szeme sarkából érzékelheti a mozgást a két elülső ablak felső pereménél. Ebből a szögből nem is tudja megállapítani elsőre pontosan, hogy mi lehet az vagy mik lehetnek azok.
Ellenben Adam a túlvégről tisztán kiveheti a sápatag, csontos kézfejet a felé eső oldalon, amely görcsösen próbál megkapaszkodni bármilyen kiszögellésben. Mást azonban nemigen lát, az autók túl közel vannak egymáshoz ahhoz, hogy fel tudja mérni, mi lehet a volvo tetején.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Wrooom- wrooom, egy hároméves kisfiú szavaival élve.
Az ujjai a kormányra fonódnak, érzi, ahogy a műbőr borítás varrása a tenyere bőrébe nyomódik, szinte fájón. Ő az úton tartja a szemét, nem pillant sem a vámpír, sem annak kocsija felé, a haja félig a szemébe hull, az állkapcsa megfeszül, ahogy összeszorítja a fogait. Az agyában hónapok óta őrjöngve kavargó gondolatokat pedig végre elhallgattatja a szenvedő motor és a fejében zakatoló vér zaja.
Élesen veszi be a kanyart, megrántva a kormányt, érzi, ahogy az autó hátsó fele a gravitációnak némileg engedve a szalagkorlát felé sodródik. Ösztönösen fékez és kerül így Adam mögé, a kanyar után egyenesbe rántja a kormányt, ismét a gázra lép...
Bumm, egy másik hároméves kisfiú szavaival élve.
Egy auror az élete során két dolgot kénytelen a saját bőrén megtanulni, ha még ámítja magát a hosszú élet lehetőségével. Az egyik, hogy nincs olyan apró, jelentéktelennek tűnő seb, ami nem gennyesedhetne be annyira, hogy végül végtagvesztéssel járjon, a szakszerű ellátás tehát kötelező. A második ennél egyszerűbb, olyan törvényszerűség, amit már nem a tanteremben, hanem a csatatéren ismernek meg, onnan ivódik az elemi ösztöneik közé:
Ha a fejed fölött dörren valami, húzd össze magad, különben kifolyik az agyvelőd.
Egy átlagos vérmérséklettel, tapasztalatokkal és reflexekkel rendelkező ember nyomban arra gondolna, egy állatt ütött el, vagy egy terjedelmes faág puffant a kocsi tetején. Ezzel szemben egy auror, nos, ő egyáltalán nem gondolkodik.
Ahogy a teste összerándul, a kormányt úgy rántja balra közvetlenül a becsapódás után. A kocsija orra nem sokkal véti el Adam hátsó lámpáját, ahogy csikorogva keresztbe fordul az úton, majd a korlátnak ütközik, a lassulás miatt azonban abban már nemigen tesz kárt.
A dolog pedig, hacsak nem kapaszkodik igazán, valószínűleg a betonra esik.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

Hosszú napok és éjszakák teltek el az áthelyezése óta, mégsem tudott igazán visszarázódni a nyomorúságos irodai életbe. Minden egyes percben azért imádkozott, hogy végre beessen egy bagoly vagy egy tanonc, esetleg munkatárs valami izgalmasabb eset hírével, de mivel világ életében ilyen szörnyen szerencsés volt, ez az esemény egyáltalán nem akart bekövetkezni.
A toll vége újra és újra koppant az asztalon, egy régi, lasú zene ritmusára. Motyogva, alig érthetően darálta a szöveget mellé, térde folyamatosan fe-le járt, közben pedig az ablakon keresztül bámulta az éledező térmészetet. A Nap napok óta sütött, valahol ez életerővel töltötte el ezekben a szörnyű napokban. Apropó szörnyű napok... Nina látogatása után teljességgel ki volt borulva. Pont ő, pont ezt nem tehette volna meg vele. A legjobb barátnője volt, az ég szerelmére, és mégis ő adta meg a kegyelemdöfést a történet végén. Első körben nem tudta hova tenni a farsangos dolgot, csak bámult meglepetten a kézenfogva lelépő páros után, de nem tett semmit. Állt volna le cirkuszolni? Hisztizni? Elmondhatta volna, mennyire rossz neki látni ezt, hogy ezt nem tehetik meg, elmondhatta volna, hogy rohadjanak meg ott, ahol vannak, de semmi joga nem lett volna a fejükre olvasni ilyesmit. Legalábbis Dwayne-t többé már nem vonhatta felelősségre semmiért sem, kilépett ebből az egészből, szépen szólva elhagyta a süllyedő hajót és talán jól is tette, hogy egyszer az életben tényleg önző volt. Az oldalán pedig ott volt Kolos, az egyetlen ember, akiben megbízhatott és akire támaszkodhatott nehéz pillanataiban.
Már alig várta, hogy lejárjon a munkaideje és maga mögött hagyhassa a sötét és nyomaszta, emlékekkel teli Minisztérimot és az ölelésébe vethesse magát.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

A bal kezével magához szorítja a fekete mappát, a jobbjával felkattintja az öngyújtót néhányszor, amíg a cigaretta tüzet kap. Elhaladva mellette kurtán biccent egy távolabbi kollégának, lassan kifújja a füstöt, egy épp kilépő nő utána megállítja az ajtót, hogy a folyosóról besétáljon a zsúfolt irodába.
Nyomtatványok, vádalkuk és papírra vetett, monoton hazugságok, tragédiák bűze. A kívülről érkezőt ez fogadja, elkeveredve a munkaterületeken ügyködő nyomozók halk mormogásával és az elvesztegetett életük perceinek koppanásával. Hagyja, hogy az üvegezett lengőajtó visszazáródjon mögötte, a cigarettát a fogai közé fogva indul el a csoszogó léptektől szürkére koptatott futószőnyegen az asztalok közt. Kósza pillantásokat érez magán, ő azonban maga elé bámul, részben kizárva a zajos világot, ami körülveszi.
Csak essünk túl ezen is.
Megáll az asztal mellett, nem köszön és még egész véletlenül sem néz a nőre. Dohány és áporodott föld szagát hordja magával, az egyenruhája piszkos a térdénél és a vállán, a körmei alá rakódott homokot pedig akkor láthatja a nő, amikor Dwayne kérdés nélkül elé teszi a mappát.
   -  Sürgős. Kösz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Dwayne Warren és a valami
Budai-hegység
késő éjjel

Egy újabb kanyar, barátom mögém kerül. Rátekintek a visszapillantón át, és hasítok tovább az úton. Valamire aztán figyelmes leszek. Hiába van sötét, amelyet csak a fényszóróink világítanak be, nekem ez a természetes közeg. Látni mégsem annyira látom azt a valamit, mint inkább érzékelem. Dwayne kocsijának tetején landol, nem sokkal azután, hogy a férfi nagyjából felzárkózott mellém. Odakapom a fejem, még mielőtt becsapódna az auror feje fölött az a dolog, és hamarosan látom, ahogy kapaszkodik csontos kezével. Dehát mégis mi ez?
Versenytársam elrántja a kormányt. Nem lassítok még, hiszen akkor nekem jön. Hajtok tovább, így bár csak pár centi híja, de nem koccan nekem. A szalagkorlátnak viszont szépen nekifut. A fékre lépek, félreállva az úton valamivel távolabb, majd kipattanok a kocsimból és egy pillanat múlva már a szerencsétlenül járt verdánál vagyok. Éppen csak elnézek a szerzet felé, ami a balesetet okozta, de most első sorban barátommal foglalkozom. Az az akármi ráér utána. A fél szemem persze azért rajta tartom. Lehajolok, benézve a sofőrülésre, és kinyitom ajtót.
- Dwayne... - szólítom meg a férfit.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Dwayne, Adam
Budai-hegység

Bántja a fület a kerekek csikorgása a rossz minőségű úton, mégis ez az utolsó dolog, amire akármelyikük is elsősorban figyelne most. Dwaynenek csak nehezen sikerül azt a maradék uralmat is megőrizni a volvo felett, mégis, az autó szerencsés módon úgy állt meg, hogy a férfinak semmi komolyabb baja nem történt - legalábbis csonttörés biztos nem. Azonban mutatványának lendülete arra elég volt, hogy egy erős rántást érezzen a nyakánál – egyedül a bekapcsolt biztonsági övnek köszönheti, hogy nem zuhan ki az ablakon, ám a fejének így is kellemesnek éppen nem mondható találkozásban van része az ablakkal. Megszédül és a nyakában is állandósulni látszik a görcsös fájdalom, amit az iménti rántás generált, ettől függetlenül viszont határozottan tudatánál marad.

A manővernek egy haszna biztosan volt – akármi is volt az autó tetején, az most elegáns ívben zuhan előre, nagy puffanással és egy elkínzott, artikulálatlan kiáltással érkezve a hideg betonra. Adam rövid pillantása épp annyira elég, hogy a vizuális érzékelése valami fehéres-világos színt dolgozzon fel.

Az autó ajtaja enged Adamnek, halk kattanással nyílik, a sofőrülésen pedig annak rendje és módja szerint ott van Dwayne, életben. A halántékánál egy kisebb horzsolás, valamint a testének izmai még ösztönösen megfeszülnek, ahogy tudat alatt is próbálta magát védeni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Nem a sebesség az, ami megöl, fiam. Hanem a nem várt parkolás.
Mélyeket lélegzik. A szívverése lüktetésén és a fülében kezdődő, halk sípoláson kívül hallja, ahogy a Volvo lefullad az út szélén. Összeszorítja, majd hunyorogva kinyitja a szemét, amíg ismét tisztán lát, megrázná a fejét, hogy a haját kisöpörje a szeméből... a teste ekkor rándul össze ismét a csigolyáin végigfutó fájdalomtól, amibe a szeme is könnybe lábad. Az első gondolata az, hogy kitörte a nyakát. A második szintén. Harmadjára azonban kiegyezik egy komolyabb rándulással.
Lassan engedi le a kezeit, amiket az utolsó pillanatban védekezőn maga elé kapott. A jobb keze ujjai a biztonsági öv csatja után matatnak, ami fájón feszíti az ülésnek, szinte kipréselve a tüdejéből a levegőt. Legalább is ő így érzi most.
Adam hangja az, ami végül emlékezteti arra, hol van és mit csinál. Az öv csatja halkan kattan, a mozdulat felénél, anélkül, hogy a fejét arra fordíthatná, int a férfinek egy aprót. Megvagyok, élek még. Bal keze, melynek könyökét szintén csúnyán odavágta, zsibbadtan nyúl a halántékához, majd elhúzza onnan, hogy megnézze az ujjait. Vörös maszat. Épp egy kevés. Túléli.
   -  F*ck... - ez az első, ami egy mély sóhajjal kiszakad belőle. Egy lökéssel kinyitja a vezető oldali ajtót.
   -  Mi a p*csát ütöttem el...?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

Egy halom papír feküdt ismét előtte az asztalon. Már megszokta a Kommandóban az iroda hatalmas semmittevését, hiszen Dwayne-hez hasonlóan ott neki is csak le kellett adni az aktákat, aztán a további papírmunkát, iktatást, továbbítást és a többit már másik végezték helyette. Most viszont egyszerre a nyakába szakadt minden, de nem igazán tudott már mit kezdeni vele. Kinőtte a helyet, de az osztagnál sem igazán volt helye törékeny nőként, mindkét tényt belátta, de talán még mindig a nyomozóiroda volt a kisebbik rossz szerinti lehetőség.
Tolla még kettőt koppant a sötét mahagóni íróasztal lapján, másik kezével pedig a fejét támasztotta, így bámult ki a fejéből egészen addig, amíg egy vaskos mappa nem landolt közvetlenül előtte.
 - Heh?
Kérdőn pillantott fel a mellette álló alakra, ajkai rögtön egy vonallá préselődtek, ahogy felfogta a szituáció mibenlétét. Ez a jelenet mintha lejátszódott volna köztük úgy körülbelül másfél-két évvel ezelőtt, csak akkor az ismeretségük még egyáltalán nem volt ilyen mélyen gyökerező. Akkor teljesen felhúzta magát azon, hogy Dwayne gyakorlatilag egy irodai cselédnek nézi, most is megtehette volna, mégsem tette. Megfogadta, miután kidobta Ninát az otthonából, hogy ez az ember nem fogja többet kiakasztani, bármit csináljon is.
 - Hova sietsz ennyire?
Nem mosolyodott el, tulajdonképpen nem is várt választ a kérdésére, sejtette, hogy egy teljesen komor semmi-közöd-hozzában lesz része. Nem igazán kommunikáltak az elmúlt napokban, hetekben, még csak nem is igazán látták egymást, maximum csak az iskolában elvétve, és bár teljesen abszurd az érzés a történések után, mégis érdekelte, hogy mi van vele. Csak úgy nagy általánosságban.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

A legjobb az lenne, ha a nő egyszerűen bólintana, maga elé húzná a mappát, esetleg közölné, mikorra jöhet vissza érte, őt pedig hagyná elsétálni anélkül, hogy egyetlen árva, megveszekedett szót kelljen érdemben szólnia hozzá. Háromszor. Háromszor kereste meg, rimánkodott és könyörgött neki, először azért, hogy ne haragudjon rá, próbálják meg helyrehozni a kettejük dolgát. Végül leginkább pusztán azért, hogy Léna szóba álljon vele, amire, minden korábbi kapcsolatuktól eltekintve, a legnagyobb szüksége lett volna. Többször nem fog. Különösen aztán, amit Léna a parancsnokságon vágott a fejéhez, szinte búcsúzóan.
Osztrovszky K. Konstantin. Így hívják. Nem esett nehezére kideríteni a nevét és lakcímét, ám, hogy mihez fog kezdeni az információval, egyelőre nem tudja.
   -  Lejárt a munkaidőm. Húzok haza - válaszol félvállról, a cigarettát kiveszi a szájából. A kézfején sötétbarna és bordó égett hegek és forradások sorakoznak, akár egy elfertőződött aknamező. Rossz szokások.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Dwayne Warren és a valami
Budai-hegység
késő éjjel

Barátom egyben van. Jelzi is nekem, de látom és érzem is rajta. Nincs semmi komoly baja. Megrándultak tagjai, beütötte magát néhol, halántéka pedig vérzik. Aprót nyelek csak ennek láttán. Fogaim nem bújnak elő. Tiszta, higgadt tudatállapotban könnyedén visszatartom őket, ha akarom. Márpedig most akarom, hiszen már csak az hiányozna még az aurornak, hogy a kivont agyaraim miatt kezdjen aggódni.
Hátrébb lépek, ahogy jobban kilöki az ajtót. Nyújtanám neki a kezem, vagy alá karolnék, de nem az a típus, aki rajong a segítségért, vagy legalábbis aki vállalná, hogy rajong érte. Meg hát tényleg nincs vele nagy gond. Ha mégis megszédülne, vagy támogatásra szorulna, könnyen és gyorsan ott teremhetek érte. Egyelőre azonban ez szükségtelen. Hagyom őt összeszedni magát. Jogos kérdése nyomán pedig a szóban forgó szerzet irányába fordítom fejem.
- Inkább: mi zuhant a kocsidra? - javítom ki a kérdését, hiszen az az akármi fentről érkezett, nem az úton volt. Az a helyzet, hogy ha eleddig a figyelmemet a lénynek szenteltem volna akár csak minimálisan, már rég beazonosíthattam volna, mi az. Hiszen fejlett érzékeimnek és a halandók számára feldolgozhatatlan gyorsaságomnak köszönhetően egyetlen pillantás, egyetlen nesz elkapása, egyetlen szippantás a levegőből elég ahhoz, hogy nagy mennyiségű információ birtokába jussak. Egyedül azért nem tudom még, mivel van dolgunk, mert eddig ez nem érdekelt. Az a része majd most jön. Most, hogy barátomat viszonylagos épségben tudom.
Komótos, bakancsos lépteimet a kocsi tetejéről az útra vágódott szerencsétlen felé veszem. Hosszú, sápadt kezeimet magam mellett lógatom. Fejem kissé oldalra biccentem. Nyugodtan közelítem meg, már távolról felmérve mindazt, amit eddig elmulasztottam, hogy így mihamarább kiderüljön, mivel van dolgunk és hogy mekkora kárt szenvedett, milyen állapotban van.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Dwayne, Adam
Budai-hegység

Amíg a páros összeszedi magát, pontosabban Adam segítségével vagy anélkül, de Dwayne kikászálódik az autóból, a betonra esett „csomag”, nem igen mozdult. Csak jobban megnézve vehető ki az összekucorodott, vékonyka test. Mert hogy egy emberi testről van szó, olyan sápadt, hogy még ebből a sötétből is kirí, ugyanakkor szemmel látható törékenysége ellenére nincs benne semmi légies vagy szellemszerű. Ha fájt is neki a zuhanás, semmi jelét nem mutatja, mert mióta földet ért, magzatpózba merevedve, térdei fölül mered feszülten a vámpírra és az aurorra. Nehéz megállapítani, hogy a sápatag bőr alatt húzódó hevenyészett inak a félelemtől vagy valami más szélsőséges érzelemtől feszülnek pattanásig – leginkább egy sarokba szorított állat tekintetéhez hasonlít a pillantása, amely világos, élénk türkizkék íriszekből süt Adam és Dwayne felé.
Teljesen meztelen, a bőre fehérségét néhol horzsolásszerű sérülések szakítják meg, azok a legfeltűnőbbek onnan a Dologtól hat-hét méterre, ahol a kettős áll. Első látásra egyértelműen ember, de túlzottan kicsire húzza össze magát, hogy feltűnő szemein és fehérbe hajló, egyenes haján kívül jobban meg lehessen szemlélni.

Ahogy Adam jobban koncentrál arra, hogy megállapíthassa, miféle-kiféle szerzetről van szó, egyszerre több zavaró tényre is rá kell eszmélnie. Egyrészt, hogy hosszú élete során még vért, amelynek ilyen aromája lenne, nem szagolt. Azt mondaná, hogy vérfarkas, talán, de mégsem olyan a szaga, mint az alakváltóké. Mondhatná, hogy mágus, de mégsem olyan, mint a mágusoké. Még magába az emberi szagba is valami kellemetlen, szúrós, természetellenes vegyül, úgy rántja össze az érzékeit egyetlen kínlódó gócponttá, akár az égett műanyag intenzív bűze. Akárki is fekszik előttük, a vére alapján is épp olyan beteg, mint amilyennek kinéz. Amikor pedig a vámpír közelíteni kezd felé, állati morgással csúszik ki addigi mozdulatlanságából, négy lábra emelkedve, egy kutya támadó pózába húzódva vissza – nyújtott karokkal és behajlított, ugrásra kész lábakkal.

Az egész jelenség olyan groteszk. Így már látni, hogy nőről vagy legalábbis lányról van szó, de borzasztóan alulfejlett, bőre papírvékony, körmein egészségtelen fehér pöttyök árulkodnak a feltételezhető vashiányról. Vicsorra húzott ajkai repedezettek és szárazak, közöttük azokban erős, fehér, hegyes, állati állkapocsra emlékeztető fogsor húzódik, amit most fenyegetően összecsattint. Morgás morajlik fel mélyen belőle, masszívabb, testesebb és veszélyesebb annál, mint amilyet az ember a látvány alapján várna. A felkarja belső részén mintha fekete tinta egy apró részlete villanna, de a szög nem megfelelő sem Adam, sem Dwayne számára, hogy kivegyék mi lehet az.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Elütötte vagy a tetejére zuhant, számára teljesen mindegy. Igaz, nem csak a nyakát fájlalná, ha egy szarvas koponyáját díszítő tízpontos trófea döfte volna át a szélvédőt és állt volna meg a tüdejében, ahogy azt az agancsok szokták ebben a helyzetben. az elsődleges kárfelmérés alapján, amit magán végzett, olcsón megúszta a találkozást a valamivel - ami akár egy egyszerű, korhadt farönk is lehetett.
Ahogy Adam elhátrál a kocsi ajtajától, darabos, vontatott mozdulattal fordul oldalra. Az egyik kezével a kormányt, a másikkal a Volvo oldalát markolva teszi bakancsos lábait a betonra, majd egy fájó szisszenéssel emelkedik fel az ülésből. A pálcája, amit korábban elővigyázatosan az ülésre tett, pattogva gurul be az autó alá.
   -  Ooohh... b*sszamegazajó...
A kezét a kocsi oldalán végighúzva kezd óvatosan térdre ereszkedni, hogy a pálcát magához vegye, később pedig azzal helyrehozhassa a nyakát, mikor jóval arrébb, az autó túloldaláról meghallja a hangot. Mozdulatlanná dermed, mint a szagot fogó vadászkopók, arrafelé fordul, amerre korábban Adam indult. Az ereiben pedig perceken belül már másodjára hűl meg egészen a vér.
Jóval távolabb van a lénytől (lánytól?), mint a vámpír, így a reflektorok visszaverődő fényében a legalapvetőbb jegyeit figyelheti meg. A sápadt bőrt, a hosszú hajat, ezt a majomszerű testtartást, ami különben emberi felépítését hátborzongatóan állatiassá teszi. És a fogakat, ó igen, ez az első, ami szemet szúr neki.
   -  Mi... - a kérdés foszlánya afféle halk sóhaj csupán. Hosszú másodpercekig csak bámulja a teremtményt, a szája elnyílik - Hé! - emeli fel a hangját végül - mit ugrálsz a kocsi tetejére, mi?!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Dwayne Warren és a valami
Budai-hegység
késő éjjel

Abban a különleges élményben van részem, hogy csaknem fogalmam sincs, mi kuporog itt előttem. Kicsit hasonlít ehhez, kicsit ahhoz, összességében pedig valamiféle bizarr, beteges teremtmény. A látvány, ahogy ez a szerzet magzatpózban gubbaszt az úton az éjszakában, biztos sokak gyomrát és lelkét megviselné, azonban egyikünk egy minden tekintetben edzett auror -aki most mondjuk éppen a varázspálcát hajkurássza, de ez mellékes-, a másikunk meg egy sok száz éves tapasztalattal rendelkező, több életre eleget látott, éjjeli ragadozó. Ami tehát az érzékeim elé tárul, groteszk valója ellenére egyáltalán nem megrémiszt vagy taszít, hanem összességében sokkal inkább lappangó szánalmat és törődést ébreszt bennem és mindenek felett felkelti az érdeklődésem. Ritkán adódik, hogy nem tudom, mivel van dolgom.
Jobban megnézem magamnak, ahogy morogva támadó pozíciót vesz fel. Megállok tőle pár lépésnyire és csak figyelem őt vizsgálódón, rezzenéstelenül. Dwayne megszólítja valahonnan a kocsi mellől a maga szokásosan szimpla, direkt módján. Nem tudom, kapunk-e bármilyen választ a csont és bőr leányzótól, minden esetre nyugodtan kémlelem tovább, ügyelve rá, hogy kisugárzásom, amely máskor halálos fenyegetést sugallhat, most csak békés közvetlenséget árasszon. Szépen, lassan felemelem sápadt kezeimet nagyjából deréktájig, tenyereimet az idegen felé tartva, így jelezve neki, hogy nem akarjuk bántani. Én legalábbis.
Van valami a karja belső felén, kivenni viszont még nem tudom teljesen, mi az. Sok minden felvetődik bennem, mi lehet, minden esetre eléggé elüt az amúgy rikítóan fehér bőrétől. Várom, lenyugszik-e és megközelíthetem, vagy kénytelen leszek akarata ellenére begyűjteni. Megtehetnénk, hogy egyszerűen itt hagyjuk, részemről azonban nem vagyok ez a fajta. Eleve szeretek bizonyos dolgoknak a végére járni, másfelől meg meztelen, sérült, kétségbeesett lényeket nem hagyunk így magukra az úton, főleg így, hogy előtte jól eltrafáltuk őket.