Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Dwayne, Adam
Budai-hegység

Bár ténylegesen nem tesz egyetlen lépést se – sem hátra, sem előre, szemmel látható, hogyan változtatja a súlypontját fokozatosan hátrébb és hátrébb tolva, azzal arányosan, minél közelebb ér hozzá Adam. Ő is megáll aztán, egy hosszú pillanatig farkasszemet néznek egymással. Alig megállapítható, hogy van-e emberi értelem az állatias mozdulatok mögött, ennek megállapításához részletesen fel kéne fejteni és kiválogatni egyenként azokat az érzelmeket, amelyek most kavalkádként hömpölyögnek benne: rémület, értetlenség, fáradtság, düh és még ki tudja mennyi minden, mind ott van a türkiz pillantásban, amit most a vámpírra szegez.
Adam, illetve a fenevad ösztönei jeleznek, bizonyos fokú óvatosságra intik, mert nem kizárt, hogy el tudna bánni a teremtménnyel, de nem sokat tud róla, az évek pedig megtaníthatták már arra, hogy nem minden a látvány. Azonban a lány nem támad végül, csak feszülten figyeli minden egyes rezdülését a hozzá közelebb álló lénynek. Elvégre valószínűleg számára a másik kettő épp úgy ismeretlen és potenciális veszélyforrás lehet, mint ahogyan ez fordítva is igaz.
 
A „fekete” lassan mozog és nem gondolná, hogy támadni akar..
.. ekkor azonban a „vérszagú” egyszer csak hangos, indulatos hangot ad ki magából, mire ő akaratlanul is megrezzen, morgása felerősödik. Beleszagol a levegőbe, Ők nincsenek a közelben, csak ez a kettő.

A mozdulatai simák és határozottak, egyáltalán nem olyanok, mint valakié, aki az imént repült át egy autó tetejéről az út másik oldalára, végigbucskázva a betonon. Az egyik kezét megemeli és Adam felé csap karmokba hajlított ujjaival. Nincs kartávolságon belül, a mozdulat célja nem is a tényleges támadás lehet, hanem mindössze egy jelzés arra, hogy ne tovább. A fekete tinta mintázata láthatóvá válik erre a rövid időre, egyértelműen egy tetoválás az, amely a „AW22” betű és számsort ábrázolja. Hátrál egy lépést, hol Adamre, hol Dwayne-re néz – utóbbi esetében mindig a levegőbe szagol, mint aki megérezte a sérült állatot a „falkában”.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

A tenyerét az autó poros oldalán húzza végig, ahogy lassan megkerüli azt. A nyaka rettentően fáj még, a végtagjait pedig szokatlanul könnyűnek és gyengének érzi, ez azonban tudja jól, hogy csak a szapora szívverése és korábbi, kapkodó légzése hozománya. Ezek már csillapodni kezdenek, pláne így, hogy a figyelmét a dologra fókuszálhatja.
A vörös fénnyel égő hátsó lámpa fölött emeli el a kezét az ezüstszínű fényezéstől és ereszti le maga mellé. Közelebb azonban nem megy, egy megveszekedett lépést sem, na még az hiányozna. Ebből a kényelmes távolságból és szögből ép látja azt, amire kíváncsi, az pedig épp elég is hozzá, hogy a hátán futkározni kezdjen a hideg. A szeme a testtartástól meggörbült, vékony gerincoszlopon marad, a papírvékony bőrrel fedett karokon, vonakodva bámul az áthatóan kék szemekbe.
   -  Adam, asszem menjünk...
Mormogja halkan, a szemét nem fordítja el a lényről... amiről azt se igazán képes megállapítani, ember vagy állat inkább. Chupacabra. Azonban bármi, a morgásából ítélve nincs szüksége segítségre - részéről tehát kocsiba pattanna, hogy elhúzza a csíkot innen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

Átható tekintetét a férfire emelte, bámulta pár másodpercig, majd kissé megrázta magát és felemelkedett a székből. Az asztalára ledobott mappához hozzá sem ért, nem szándékozott figyelmet fordítani rá abban a pár percben, ami még a munkaidő végéig akadt. Az asztal elé sétált és megtámasztotta rajta magát, karjait összefonta maga előtt, ám most nem görcsösen elutasítóan.
 - Láttalak titeket a farsangon.
Semmi él nem volt felfedezhető a hangjában, mintha már rég beletörődött volna a történetbe, pedig nem. Még mindig fájón érintette a tudat, hogy az állítólagos legjobb barátnője képes volt ezt így megtenni vele, de már bőven kisírta a bánatát a kispárnájába a napok során. A nehezén már túl volt.
 - Aztán másnap Nina meglátogatott, elmondott ezt-azt.
Szándékosan nem ejtette ki a száján a beszélgetés valódi tartalmát, kíváncsi volt, a férfi mit fog reagálni. Eddig nem volt esélye ezt elé tárni, bár az is könnyen előfordulhatott, hogy Nina már Dwayne-t is tájékoztatta, arról, hogy ő tulajdonképpen mindent tud. Vagy legalábbis azt hiszi, hogy mindent tud.
Azóta sejtelme sincs róla, hogy ezek ketten hogy és mint állnak egymáshoz, őszintén eléggé meglepte maga a tény is, hogy ilyesmire vetemedtek, tekintve, hogy pár héttel azelőtt még egymás szemét akarták kikaparni a budanekeresdi lakásban.
Szemeit végighordozta a férfi ruházatán, majd megállapodott annak kézfején.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Dwayne Warren és a valami
Budai-hegység
késő éjjel

AW22. Mint valami kísérleti alany kódja. Legelsőnek ez ugrik be. Persze, akármi más is lehet. Minden esetre ezt az adatot megjegyzem magamnak, különben viszont mélyen egyetértek barátommal a távozást illetően. Ha a lény súlyosan megsérült volna, nem hagynám itt magára, azonban látom és érzem, hogy nincs komolyabb baja. Ez esetben meg minek ebbe jobban beleártani magunkat? Rég megtanultam már, hogy nem kell mindennek a végére járni mindig. Bizonyos dolgokat úgy kell hagyni, ahogy vannak. Ettől függetlenül egy bejelentést mindenképpen tehetünk majd. Lehetőleg minél hamarabb. Ezt viszont nem most fogom megvitatni az aurorral. A javaslata nyomán egyszerűen csak bólintok neki, régi fényű tekintetem viszont a szerzeten tartom.
- Megvárom, amíg elindulsz. - közlöm a férfival és olyan helyre húzódom az úton, ahol nem zavarok be neki a kitolatásnál és a tovább hajtásnál. Mehetnék már rögtön a kocsimhoz én is, azonban látom a teremtményen, hogy felfigyelt Dwayne állapotára és nem vagyok biztos benne, hogy ne használná ki. Szóval fedezem barátomat. Persze, így felmerül a jogos kérdés: ha egyszer feltételezem, hogy egy veszélyes egyeddel van dolgunk, hogy hagyhatom szabadon elmenni? Az ok egyszerű: mert még én sem tudom pontosan felmérni az erejét. Ha úgy találnám, elbírok vele, nem haboznék cselekedni. Így viszont nagy ostobaság lenne. Rá kell ezt hagyni a hatóságokra.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Dwayne, Adam
Budai-hegység

Sem a "fekete", sem pedig a "vérszagú" nem tesz hirtelen és fenyegető mozdulatokat, így az ő morgása is alábbhagy egy kicsit. A tartása nem lesz lazább, továbbra is látni, mennyire pattanásig feszül minden ín a bőre alatt, de az arcát kevésbé torzítja vicsor, az orrtövénél felgyűrődött bőr kisimul - így valamivel jobban hasonlít egy emberrel. Gyanakvóan néz hol erre, hol arra, aztán tekintete Adamen állapodik meg, amikor a férfi megmozdul, hogy odébb húzódjon. Pokoli hideg van, ezt a lény is érezheti, mert látni, ahogy lúdbőrözni kezd, a fák között elsuhanó éjszakai légáramlat miatt. Közelebb ereszkedik a földhöz és megfog egy keze ügyébe eső követ, majd Adam felé hajítja. Nem egyenesen a vámpírnak, hanem elé a földre, aztán felkapja a fejét rá, mint aki figyeli, mi lesz a "fekete" reakciója erre. Némileg komikus is lehet a szituáció, hiszen hiába emlékeztet csak nyomokban emberre, mégis ő vizsgálja úgy a másikat, ahogy a kisgyerekek böködik az érdekes kisállatokat.
Ez az ismerkedési fázis azonban hamar megszakad az autófelzúgó hangjára, amire rémült csaholásszerű hanggal ugrik meg és menekül át a szalagkorlát másik felén lévő kiszögellésre, a fém fölül lesve a megmozduló kocsit és a vámpírt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

A cigarettával ismét a szájában vakarja meg a fájó sebeket a kézfején, amik különben az alkarja belső felén, bár haloványabban, de folytatódnak a sötétszürke egyenruha ujja alatt. Egyáltalán nem tudja elviselni, ha valami belül fáj. Úgy érzi, megfullad a maró érzésben, ami ezerszer rosszabb, mintha a bőre égne vagy a csontja törne. Kénytelen az érzést így fizikai fájdalommá változtatni, vagy így, vagy úgy, ez elemi, önvédelmi ösztön benne.
Összefonja a karjait maga előtt, szinte leutánozva Léna korábbi mozdulatát. Nina nevének említése, ahogy mondani szokás, hideg zuhany így a nyomozóiroda közepén, ennyi idegen előtt állva. Az arcára mindez azonban egy furcsa rándulásként ül ki.
   -  Nem mondhatott ezt- azt, mert nincs semmi. A világon semmi.
Erőszakos egyszerűséggel közli ezt a hazugságot, a szemét a nő papírokkal telehalmozott asztalán tartva. Ezt- azt. Fogalma sem volt róla, hogy Nina az egyik exénél járt, ráadásul egy ilyen kényes, értelmetlen okból. Mi ütött abba a hibbant félvélába...?
A maszatos arca kissé elbizonytalanodik, amin nagyon nehezen lesz úrrá.
   -  Én meg azt hallottam, téged Mr. Irodista S*ggfej vitt el egy körre.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Ha előbb kezdjük, hamarabb túlesünk rajta. Így nem annyira sikerült koncentrálni a filmre, de a szaloncukrok ütemesen készültek, ahogy összeérő karokkal, combokkal egymás mellett ülve csomóztuk a cérnákat.
Aileen kérdése eszembe juttatta, hogy kis koromban duplán is kötöttük a szaloncukrokat, de már olyan régen, hogy alig emlékszem rá. Így most úgy egyeztünk meg, hogy ő duplákat köt, én meg szimplákat. Egybe öntöttem a két zacskót, hogy változatosabbak legyenek a színek. Olyan uncsi, amikor két csomag piros szaloncukrot kell egyhuzamban, végeláthatatlanul kötözgetni.
Még a szakadékos megmerénylős résznél sem jártunk, amikor elkészültünk a rabszolgamunkával. A kész szatyrot az ágy végébe raktam, a robot közben levámolt szaloncukrok papírjai a kukába kerültek. Innentől nyugiban (és zavarba ejtő közelségben) nézhettük meg a film hátralévő részét.
A stáblista végére már benne jártunk az estében, szóval elvetve az éjszakai séta gondolatát, inkább elszállingóztunk fürdeni. Egyenként, mármint. Pedig anyám - próbálta nem mutatni, csak szarul - majdnem sokkot kapott, mikor megkérdeztem, szabad-e a fürdő, mert mennénk zuhanyozni, lol.
Az éjszaka további felében válogatott Pop Cap játékokat játszottunk a gépen. A legnagyobb sikert a tárgykeresős aratta, amikor a felsorolt tárgyakat kell egy nagyon zsúfolt helyiségben megtalálni, de szállítottunk pizzát, lövöldöztünk kulcsokat egy hajóról Velencében, és visszavertünk kerti növényekkel zombitámadásokat is, szóval fárasztó egy éjszakánk volt.
Tervben volt, hogy felfújom magamnak a matracot, de csak pillanatnyi elmezavar lehetett, mert aztán Lin rávilágított, hogy a BK-n is képesek voltunk egy ágyban aludni, és azok az ágyak sem voltak szélesebbek. True. Ő talán nem vette észre, mennyivel más most az egész. Talán csak az én fejemben.
Most itt fekszünk az ágyamban két takaró alatt, és nem jön álom a szememre.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Adam Kensington és a Mesélő

Neki aztán nem kell könyörögni. Aurori pályafutása alatt számtalan életbennmaradási tippet elsajátított, ennek köszönhető, hogy nem csak sikeresen elhagyta a harmadik x-et, de közeledik a negyedikhez. De még csak nem is kell minden nap az életét kockáztatnia ahhoz, hogy józan ésszel rájöjjön, ha valami így néz ki és ilyen pofát vág, azt inkább hagyja békén a kövesút közepén, ne játsszon vadbefogót.
Bólintana, ha tudna, ám így mindössze a kezét az autó fényezésén végighúzva hátrál vissza a vezetőoldali ajtó mellé. Vonakodva bár, de kénytelen elszakítani a tekintetét a lénytől, hogy fájó, öregemberes mozdulatokkal hajoljon le, a kezével pedig kitapogassa a pálcáját az autó kereke mellett. Ezzel együtt, ahogy felegyenesedik, máris nagyobb biztonságban érzi magát, ám mégse eléggé ahhoz, hogy a saját szakállára felfedezőútra induljon a dolog közelébe.
Amilyen szerencséje van a nőkkel, ez biztos azonnal kitörné a nyakát vagy valami.
Behunyja a szemét, amíg elmormol egy könnyű varázsigét, hogy a csigolyái éles fájdalmát csillapítsa. Nem teszi el a pálcát, amíg fellélegezve megmozgatja a nyakát, az autóba visszaülve is maga mellé teszi az ülésre, elvégre sose lehet tudni. Egy szitkozódás és egy fohász groteszk keverékére gondol, amíg elfordítja az indítókulcsot és Isten tudja melyik, de használ: a Volvo, bár sértődött köhécseléssel, de indul. Elővigyázatosan tolat hátra, a hűtőrácsba akadt bokrokat és út széli növényeket maga után vonszolva, a becsapódás helyszínén pedig fénylő üvegszilánkokat és egy deformált szalagkorlát- szakaszt hagyva hátra.
Adam tud vigyázni magára - ezzel a gondolattal halad el széles ívben kikerülve a cuccot és az úton álldogáló barátját, majd hajt tovább a hegyi szerpentinen. Pár kanyar után biztos bevárja majd, de... de most jobb neki távolabb innen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Dwayne Warren és a valami
Budai-hegység
késő éjjel

Nem nézek barátom felé, épp csak akkor pillantok utána, mikor már elhajtott. Különben tekintetem végig a furcsa szerzeten tartom. Most, hogy Dwaynet már biztonságban tudom -legalábbis távol a lénytől-, alkalmam nyílik kiélvezni a helyzetet. Amit pedig élvezek benne, az nem más, mint az ismeretlen, az újdonság. Nem túl gyakori eset az ilyesmi nálam. Márpedig még azt is értékelni és becsülni szoktam, amihez már oly' sokszor volt alkalmam, hát még mit kezdek azzal, ami ennyire ritkaságszámba megy. Megélem, magamévá teszem, hagyom hatni rám, elraktározom. Szóval bár megtehetném, hogy sarkon fordulok és megyek a kocsimhoz, hisz ez az érzékelésemen, egy esetleges támadáskor tanúsított reakcióidőmön mit sem változtatna; viszont most hátrafelé kezdek lépkedni, mert addig is szemlélhetem az groteszk egyedet. Ahogy elérek az autómhoz, vetek még a különös teremtményre egy pillantást, majd bevetem magam a Jaguárba és egyszerűen elhajtok. A tükörben még vissza-vissza nézek a valamire, míg el nem tűnik a szemem elől.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Dwayne, Adam
Budai-hegység

Ha lenne szőre, akkor biztosan borzolná, így azonban csak természetellenes szögben púpozza a hátát, inkább egy kutya acsarkodó mozdulatára hajazva, mintsem a macskák lusta nyújtózkodására. Emberi anatómia szerint a csípőnek nem kéne tudnia ilyen ívet leírnia – a vékony bőr alól felsejlenek halványan a bordák vonalai, az erek kéksége… Olyan mű az egész, irracionális, szürreális látvány, mint az a tengernyi szobor Madame Tussaud panoptikumában.

Először a vérszagú száll vissza az autóba, látott már ilyet korábban az ablakból egyszer-egyszer. Aztán a másik lény. Furcsa a szaga, felkorbácsolja az indulatait, de nem támadhat. Miért?

Ahogy a másik motor is felzúg, majd elindul, leül a hideg földre és megpihen, lassan kifújja a levegőt, de tekintete követi a hátul haladó járművet. Adamet a visszapillantó tükörbe nézve az a baljós érzés fogja el, hogy azon keresztül a lány pontosan a szemébe néz, még ilyen távolról is.

Végül eltűnnek a szeme elől. Az autók zúgó hangja is elhalkul, ő pedig magára marad az erdő csendjével, a sötéttel és az ázott avar és nedves, fonnyadt levelek szúrós szagával. Két lábra áll, próbálgatva, hogy sikerül-e még, halkan roppannak belül a csontjai, ahogy összecsúsznak, rendeződnek. Megmozgatja a lábujjait, ránehezedik a lábára, igaz meginog egy pillanatra, mielőtt megtalálná ezt a merőben másfajta egyensúlyt. Jó, hogy nem kellett megállnia harcolni, nincs annyi ideje.

- Ez meleg volt.

Azzal beveti magát a sűrűbe, folytatva fékevesztett rohanását.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

Régóta tervezem ezt. Igazából már évszázadokkal ezelőtt megfogalmazódott bennem a gondolat, azonban -érthető okokból- sokáig odáztam. Ki akartam várni, nem kockáztatni. Napjainkra megérett bennem az elhatározás és szerintem immáron minden kétséget kizáróan alkalmas vagyok. Amennyire csak az lehetek. Egyeztettem hát az ispotály vezetőségél és bár kifejezték érthető aggályaikat, végül az udvarias viselkedésem, a benyújtott ajánlóleveleim és az impozáns életrajzom nyomán természetesen úgy döntöttek, az esély jár és ha valóban olyan jónak bizonyulok, mint azt állítom magamról, akkor még akár főnyeremény is lehetek.
Kora este van. A Vörös Sün fogadó kandallóján át érkezem meg az ispotályba. Jártam már itt, utoljára pár hónappal ezelőtt Dwaynenél. Akkor ment végbe nála az a csodával határos gyógyulás, amihez nekem természetesen a világon semmi közöm. Legalábbis az auroron és rajtam kívül jobb, ha mindenki így tudja.
Egyenesen az eligazítópulthoz sétálok könnyed, bakancsos lépteimmel. Sápadt kezemben egy borítékot lógatok magam mellett.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

Két állásban dolgozni fárasztó, de egyelőre úgy néz ki, egész jól helyt tudok állni. Kicsit büszke vagyok magamra, arra, hogy az életem minden területén jól haladok és azt hiszem, sikereket érek el, élek meg. Próbálok pozitív lenni, mindig is visszahúztak a borús, negatív gondolataim, legalábbis amennyire emlékszem.
Éppen van egy kis szünetem, nyugodtan ücsöröghetek és kávézhatok kicsit, ezek azok a pillanatok, amiért megéri bejönni. Ami segít, hogy végigcsináljam a napot zokszó vagy elgyötörtség nélkül. Pár perc kikapcsolás, pihenés, egy bögre finom kávé, ami feltölt és felpörget. Kellemesen kavargatom, még nem akarom meginni a maradékot. Van egy igen kedves betegem, akivel sokat beszélgetek mostanában és úgy gondoltam, az ágya mellett fogyasztom majd el.
Amint úgy érzem, kész vagyok kilépni a kis nyugalmas helyiségből a külvilágba, már fel is kapom a kávém és becsukom a magazint, amit szórakozás gyanánt olvasgattam. Ideje visszatérni a pörgésbe, azonban ahogy haladok a folyosón, egy magas alakra leszek figyelmes. Épp azt nézem, nehogy fellökjek valamit a lábammal, és ahogy felpillantok, meglátom az arcát.
Nem kell sok, hogy felismerjem, ki ő, megtorpanva elvesztem a koncentrációm, a bögrém kiesik a kezemből, hamar arra kell koncentrálnom, hogy elkapjam, a kávé sem ömlik ki mind. Előveszem a pálcám és egy gyors Evapores-szel eltüntetem a kilöttyent kávét, hogy ne hagyjak koszt magam után, de nem késlekedek tovább, mert a végén még csak úgy elillan, akit láttam.
- Ada... Mr. Kensington! - Szólítom meg, ahogy gyors léptekkel közelítek hozzá. Upsz, pálcával a kezemben. Kicsit lehetek csak fenyegető, szóval inkább elteszem, mielőtt azt hiszi, hogy itt rá akarok támadni és ki akarom csinálni. Bár azt inkább hydromágiával tenném, de nincs rá okom. Igazából tök kellemetlenül érzem magam az egésztől, szóval gyorsan megköszörülöm a torkom, kissé idegesen kezdem el kaparászni a bögrém fülét.
- Segíthetek? - Kérdezem, hátha... nem is tudom, hozzám jött. Ki máshoz jött volna? Miért van itt, te jó ég? Csak nem azért, mert az őrült tervét készül megvalósítani és... a mi vérkészletünk... ne. Az nem lehet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

Már éppen a pulthoz érnék, amikor egy közelgő ismerősre leszek figyelmes, akivel ezzel egyidejűleg történik egy kis baleset. Elpillantok az irányába. Az a bizonyos harcias kis boszorkány közelít felém a tanodából, kivont pálcával, amelyre le is eresztem pillantásom, majd ismét a nő arcára tekintek, miközben megszólít. Biccentek neki és figyelem, ahogy észbe kap és elteszi a fegyvert. Szembe fordulok vele, jócskán lenézve rá.
- Úgy hiszem, igen. - bólintok a kedves érdeklődésére, közben azért látom rajta a félszt. Nem annyira tőlem, sokkal inkább attól, hogy mégis mi a frászt keresek én itt. Megemelem kissé a kezemben lógatott borítékot, felmutatva azt.
- Gyakorlatra jöttem az ispotályba. - fedem fel előtte egyszerűen, mi az oka annak, hogy itt vagyok. A kórház pecsétjével ellátott, jellegzetes borítékban a vezetőség rendelkezése, engedélye található ezzel kapcsolatban.
- Egy olyan gyógyítót, orvost kéne találnom, akinek a szolgálatára lehetnék és aki foglalkozna velem. Központilag nem akartak erre senkit konkrétan kijelölni. Azt mondták, jöjjek el és beszéljem meg. - magyarázom tovább békés baritonomon, és ezzel átnyújtom a levelet Lorelainak, hogy olvassa csak el, ha gondolja. Ebben nagyjából az áll, amit elmondtam, csak nyilván hosszabban és hivatalosabban. Valamint mellékletként megtalálható a borítékban az adatlapom. Nevem, fajom, lakhelyem, ismereteim, képességeim. Ez egy hosszas dokumentum.
- Nyilvánvalóan csak esténként tudnék itt jelen lenni. Ajánlana valakit, akinek illik ehhez a beosztása és esetleg vállalna engem? - emelem meg sötét szemöldökömet. További részleteket nem fedek fel egyelőre. Sem a hátteremet ehhez, sem az indíttatást, se más egyebet. Legfeljebb, ha kérdez. Különben minek traktáljam? Nem szokásom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

Látom rajta, amikor felé vágtatok, hogy tudja, ki vagyok. Benne is olyan élénken él a legutóbbi találkozásunk, mint bennem. Ó, igen, nem volt valami kellemes, utána hazamenni sem. Sok dolog maradt bennem ennek ellenére is, amit nem tudtam elmondani neki. Mert nem láttam értelmét. És most sápadt arcára felnézve, bögrém piszkálva kérdem, segíthetek-e.
- Miben? - Kérdem érdeklődően, ő pedig megválaszolja a kérdést, én pedig kicsit megszédülök, azt hiszem. Nagy szemekkel pislogok rá, meglehetősen értetlenül. Mármint... gyakorlatra jött az ispotályba? Mielőtt még elnyílna a szám, gyorsan befogom egy kis kávéval. Igaz majdnem félrenyelek, amikor folytatja és részletezi. Lerakom a pultra a bögrém és elveszem az orrom alá tolt levelet. Adam szavait hallgatva bontom ki finoman, és olvasgatom némileg összevont szemöldökkel.
- Szóval, ühm... - Keresem a szavakat, de nem igazán találom. Gyorsan össze kéne szednem magam. Szóval nem azért van itt, mert végre legálisan vihet a vérkészletünkből. Nem, nem azért jött, hogy megkeserítse az életünk, hanem ellenkezőleg. Furcsa tekintettel pillantok fel rá, fürkészem kicsit fakó arcát, érzem, ahogy lassan ellágyulnak a vonásaim.
- Ma éjjel én vagyok az ügyelet vezetője, szóval azt hiszem a legjobb embernél jár. - Ez azért van így, mert a mai éjjel lazának ígérkezik, és én vagyok a rangidős gyógyító. Kicsit abszurd, de a friss gyógyítóknak is jó sok gyakorlatot kell csinálniuk tanulmányaik alatt, ide pedig tényleg csak a legjobbak jutnak el. Alsó ajkam rágcsálva olvasom el a levelet, majd visszarakom a borítékba és visszanyújtom neki, hátha még valahol mutogatnia kell majd.
 - A beosztását majd megbeszéljük, de ha nem bánja, ma gyógyítanánk. - Mosolygok rá féloldalasan. Pontosan tudom, hogy én vagyok az egyik, akinek legtöbb esti-éjszakai műszakja van a gyengélkedő miatt. Elveszem a kávésbögrém és igyekszem összeszedni a szétesett önmagam.
- Jöjjön velem. - Villantok rá még egy visszafogott, kissé tartózkodó mosolyt, mielőtt elindulnék az ispotály jellegzetes illatú, hosszú folyosóján.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Almásy LénaFebruár 16. Budapest, Váci utca.
   
Majd harmincévesen is ugyanolyan nehezére esik hoppanálni, mint mikor éppen tanulta, vagy az első években kisebb-nagyobb nehézségek árán hasznosította megszerzett tudását. Imbolyogva igazítja meg öltönymellénye felett elmozdult sötét nyakkendőjét, míg kiér az étterem mögötti zsákutcából. Csak néhány szemetes konténer, és üres doboz fekszik ott. Elvétve előfordul egy-két autó is, és van, hogy új plakátot ragasztanak a hirdetőtáblára, azonban a Váci utcán nincs ennél elhagyatottabb, s ezáltal jobb hely arra, hogy megérkezzen a szokásos, már-már kötelező, havonta megrendezésre kerülő családi ebédre. Már az étterem ablakában megpillantja szüleit, akikről távolról lerí, hogy szóváltásba keveredtek, és anyja, mint mindig, úgy most is alulmaradni látszik makacs apjával szemben.
Dünnyögve nyitja ki az ajtót, zakóját a hozzásiető pincérnek adja át, majd a zongora mellett helyet foglaló idős párhoz sétál. Anyját arcon csókolja, apjával tiszteletteljesen kezet ráz, és mihelyst elhelyezkedik díszes asztaluknál, nyomban értesül is a vita tárgyáról: vajon elrontott házaséletük miatt nem alapított még családot egy szem gyermekük?
Konstantin - csakúgy, mint minden találkozójuk alkalmával - hidegfejjel, meglehetős türelemmel igyekszik levenni anyja válláról ezt a terhet, nyugodtan érvel szeretett munkája, és nőtlen élete mellett, ám bármikor erre terelődik a szó, Aliz elnézést kér, és még azelőtt kisiet a mosdóba, hogy fia befejezhetné megkezdett mondatát. Az asztalnál maradó férfiak eztán az étlapba bújva ütköztetik a muglivilág politikai hanyatlásáról szóló képzeteiket, s mikor visszatér körükbe a megnyugvást nem találó asszony, az összes kényes téma kerülésével, kizárólag bulvár - és sajtóhírek felreppentésével fogyasztják el ebédjüket. A desszert alatt mindannyian csendesebbek, asztaluknál csupán az ezüst evőeszközök hangja hallatszik, végül apja nehézkes köhögés után hátradől székén, és imára kulcsolt ujjakkal jelzi; befejezettnek ítéli találkozójukat.
- Köszönöm az ebédet! Vigyázzatok magatokra, ne veszekedjetek annyit, azt a csekkfüzetet pedig tedd el, mert nem szorulok rá - utasítja el anyagi támogatást ajánló szüleit, majd egy rövid ölelésbe zárja édesanyját, a kézfogás alatt pedig hallgatagon megszorítja apja vállát. Nincs jól mostanság az öreg, tudja és egyre inkább látja is rajta. Szüleit hátrahagyva, az ajtóban álló fogadópincértől visszakapott öltönyzakóját magára kanyarítva lép ki a hűvösbe, és körbepillantva az utcán, egy közeli antikvitáson akad meg a szeme. Zsebébe süllyeszti fázós kezeit, és a zsibongó tömegen át elindul a régiségek felé.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Sietős léptekkel rótta a végtelen sokaságú métereket. Fejét leszegve kerülgette a varázstudók és muglik színes kavalkádját, szinte fel sem pillantott a talaj komor szürkeségéből. Szemei elé mindenféle undok jelenetek úsztak, amik makacsul ragaszkodtak hozzá a kiölésükre szolgáló mindennemű próbálkozás ellenére is. Nina látogatása, illetve az azt megelőző este történései valami ócska és megmagyarázhatatlan oknál fogva felkavarták erősödni látszó lelki békéjét és ezzel az érzéssel egyelőre nem igen tudott mit kezdeni. Utálta magát, amiért ilyen szerencsétlen és utálta a Nina-Dwayne párost is, amiért ezt képesek voltak megtenni vele. Zsák a foltját, ahogy azt mondani szokás. Lelke mélyén azonban hinni akart, bízni abban, hogy amit a legjobb barátnője a nagy vallomás után a fejéhez vágott, az igaz. Előbb vagy utóbb, de mindent meg lehet bocsátani.
Kezeit a kabátzsebébe süllyesztette, nyakát behúva a vastag, kötött sál rejtekéből tekintgetett ki a világra, ahogy a Váci utcának egy előre meghatározott pontjára érkezett. Egyáltalán nem tarott sokáig számára kiszúrni az üzletek között cikázó emberek között a csodálatraméltó daliás hátat, ami az ő egyetlen Konstantinjához tartozott. Sietett, ahogy tudott, mégis valamennyivel a megbeszélt időpont után érkezett meg a helyszínre. Arca kipirosodott a csípős koradélutáni levegőtől, gondosan fésült loknijait pedig kócosra borzolta a szél.
Egy apró, gyenge érintés a lapocka magasságában - első körben így, s nem szavakkal üdvözölte a férfit, akit bár körülbelül fél napja nem látott, de igencsak hiányolt a közvetlen környezetéből. Egyáltalán nem tudta, hányadán is állnak egymással, minden olyan egyszerű volt, mégis bonyolult a maga valójában. A hirtelen szintlépés és a közösen eltöltött gyönyörű este után -  aminek emlékeire teste még mindig képes volt ugyanúgy féktelen izgalomba jönni - a gyeplőt valahogy rövidebbre fogták, talán tudatosan vagy félig tudatalatt, de időt adtak egymásnak az ismerkedésre. Mindettől függetlenül átható tekintete akárhányszor Konstantin ajkaira téved, szíve kihagy egy ütemet és minden porcikáját elönti a forróság.
 - Szia!
Elé kerülve lábujjhegyre állt, hogy pipiskedve ugyan, de egy puszit nyomhasson partnere arcára. Ez talán kicsit közelebb sikerült a vágyott területhez, így zavarát leplezve esztelen magyarázkodásba kezdett.
 - Ne haragudj... Mármint amiatt, hogy késtem. Csak Nina átugrott egy percre, aztán... Hogy sikerült az ebéd?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

Enyhén sokkolom. Ismét. Most azonban -úgy tűnik- egy elég jó irányba. Ugyan ez még nem derül ki egyértelműen, hiszen szegény most egyelőre azon van, hogy ne haljon fulladásos halált a kávétól, meg hogy kicsit helyre tegye az érzéseit azzal kapcsolatban, mit keresek itt. Végül azonban egész gyorsan képes váltani és csaknem tárt karokkal fogad. Azt hiszem, jócskán megkönnyebbült, hogy nem a vérkészletekből jöttem lakmározni.
Szelíd vonásokkal bólintok, mikor közli, hogy nála a legjobb helyen járok. Ezt örömmel hallom. Visszaveszem tőle a levelet és farzsebembe süllyesztem. Szavaira ismét csak bólogatni tudok, hiszen a beosztás megbeszélése tényleg ráér és természetesen remekül hangzik, hogy máris belevetjük magunkat a gyógyításba. Számmal nem, de régi tekintetemmel viszonzom kedves, visszafogott kifejezését, és követem őt a folyosón.
- Mi a szakterülete? - kérdezek rá a kis nőnél, mert gondolom, van olyanja. Közben haladunk az ispotály jellegzetes közegében, amelybe árnyszerű alakommal és laza öltözetemmel vajmi kevéssé illek különben. Lehet, ad majd rám valamit személyzeti egyenruhát, hogy mégse így lófráljak.
- Egyébként... - kezdek neki valaminek csöndesen.
- ...a Minisztérium elutasította a javaslatomat. - árulom el neki lágy hangon, lepillantva rá magam mellé. Nem úgy tűnök, mint akit ez nagyon megrázna. Viszont gondoltam, ő örülne neki, ha megtudná. Végül is rövid ismeretségünk alatt eddig ez nyújtotta az egyetlen konfliktusforrást. Azt meg nem feltétlen kell tudnia, miért nem vagyok nekikeseredve amiatt, hogy nem jött össze a törvénymódosítás. Persze, ha rákérdezne, nem fogok mellébeszélni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Az egész nap úgy röppent el, mintha nem is órákból, csupán percekből állna, és mire észbe kaptam már EBBEN a helyzetben találtam magam. Nem mintha rossz dolog lenne, csak hát... De csak magamat hibáztathatom, elvégre, ha nem szólok rá a fiúra, most alhatnék a matracon, nem kevesebb szokatlan gondolattal, de némileg talán kényelmesebben. De hát én mondtam, hogy aludjunk együtt, mint régen. Végül is teljesen logikus, valószínűleg őt is ez győzte meg a gondolat helyességéről. Csak hát...
Édes istenem! Hát hogy lenne ez logikus meg helyes? Az egy dolog, hogy egy egyszemélyes ágyat nem véletlenül hívnak EGYszemélyesnek, de az akkorihoz képest igencsak megváltoztak az érzéseim. Nem mondanám pálfordulásnak vagy száznyolcvan fokos fordulatnak, de régen Alex számomra a legjobb barátom és fogadott testvérem volt. Nem volt abban semmi kínos, hogy mellette aludtam néhanapján. De most csak arra tudok gondolni, hogy milyen jó az illata és, hogy még csak ki se kéne nyújtanom a kezem ahhoz, hogy megérinthessem.
Én ezt nem bírom! El kellett volna neki mondanom, mielőtt lefeküdtünk. Mármint aludni, értitek... Talán most, hogy sötét van és csend könnyebben el tudnám neki motyogni a mondandómat. De lehet, hogy már alszik... Oh, hallom a légvételeit. És ez annyira awhh... Na, jó, több értelmet kérünk, ennyire nem vagyok csöpögősen rózsaszín. Nem, és kész! Nem vagyok Barbie! Többé már nem, sőt soha többé! Miért van az, hogy valahányszor szerelmes leszek valakibe, agyatlan liba lesz belőlem?! Talán el kéne felejteni ezt az egészet... De nem tudom! Kész, vége, agyhalottnak nyilvánítom magam.
Puffogva, hirtelen mozdulattal fordulok az ágyon, egészen elfelejtve, hogy ez csupán egyszemélyes, sőt azt is, hogy nem ártana figyelnem arra, hogy ne lökjem le a mellettem feltehetően már alvó fiút. A csattanás elkerülhetetlen hangjára megáll a szívem is egy pillanatra, majd turbó sebességgel keresni kezdem az ágy szélét - és lepottyant, lelökött Alexemet -, vagy a lámpát vagy valamit, de csak azt érem el, hogy tapogatózásom közben az ágy mellé nyúlok, hogy aztán elveszített egyensúlyomat a földön és Alexen szedjem össze.
- Áucs - nyögök, majd rémülten megpróbálok lemászni a fiúról, elhessegetve az olyan gondolatokat miszerint nem is olyan rossz ez a testhelyzet, és azonnal bocsánatkérés-lavinát zúdítok rá. - Sajnálom, annyira, de annyira... bocsi, én ezt nem így akartam, illetve nem is akartam, teljesen véletlen volt. Jól vagy? Hol van itt valami fény? Jézusom, én annyira hülye vagyok. Bocsi, ugye nem esett semmi bajod? Vagy legalább semmi komoly. Én annyira...
Kezdenek könnyek szökni a szemembe, leginkább a dühtől, amit magam iránt érzek. Most komolyan, ennél jobban hogyan lehet bármit is elrontani? Mindegy, mihez nyúlok, totál béna vagyok. Maradnom kéne a vásznaim és ecseteim között, azokban legalább nem teszek kárt. Egyszerűbb lett volna egy festett szívet küldeni a srácnak, bár azzal lehet nem tisztult volna ki egészen a közölnivaló, de akkor legalább megúszta volna az esést, meg engem. Sokkal jobban járt volna.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Remélhetőleg sikerült lebukás nélkül magunkra varázsolni a kihűlést megakadályozó bűbájt. Összeszedve magunkat aztán elindultunk a csecsebecsék irányába, miközben barátnőm érdeklődik, hogy mit szeretnék venni.
- Meglátjuk, hogy most milyen kulcstartók lesznek, de szeretnék egy L-est a Death Note-ból és egy Black Rock Shooter-t. – Már nagyon rég próbálom beszerezni őket, remélhetőleg most lesznek és még nem fogy el. Elég nagy a rendezvényhelyszín, de nem is meglepő, hiszen kell is, hogy ennyi ember, ennyi program kényelmesen elférjen egy helyen. Éppen ezért bőven volt időnk beszélgetni. Bólintgatok, amikor megjegyzi, hogy a harcos jellegünk passzol, és amikor megtudtam, hogy Gwen is a régi jelmezét vette fel. Hát igen, nem könnyű cosplay-eket szerezni, csinálni meg végképp nem, mégis látok és ismerek embereket, akik annyira megszállottak, hogy képesek minden conra új jelmezt csinálni, ráadásul nem is egyszerűt. Egyszer beszéltem egy aktuális Gaara-val és ő mondta, hogy az elmúlt évben mindig részt vett ezeken és ahogy sorolta, hogy miknek öltözött be, hát le a kalappal, de tényleg.
Megérkeztünk az épületbe. Körülnéztem és megpillantottam a kulcstartós részt, legalábbis mintha az lett volna. Gwenre szegeztem tekintetem, amolyan „nem bánod, ha most odaszaladok” nézéssel, majd meg is rohamoztam a kinézett pultot, amiről közben kiderült, hogy tényleg az, amire gondoltam. Gyorsan végigbogarásztam a halomnyi kulcstartót. Volt ott minden, több is megtetszett, de túl céltudatos voltam. Keress, keress! Éésssss, megvan! Legalábbis az egyik. Találtam egy BRS-t, azonnal a markomba vettem, majd kotorásztam még egy kicsit az L-esért is. Azt nem találtam meg, de nem akartam húzni az időt, mert Gwen valószínűleg rám várt, ezért az egyikkel a pultoshoz mentem, hogy kifizessem.
- Megvan az egyik. – Mondtam a lánynak örömteli arccal miután kifizettem. Gwen egy jó ötlettel állt elő. Még én sem vettem részt versenyen, de miért is ne próbáljam ki? – De, jó ötlet. Csak akkor kigondolom, hogy mit fogok csinálni. – Mert ugye ott mozogni is kell, lehetőleg úgy, ahogy a karakter. - Ott csak egyesével lehet, nem? A Performance-okenál lehet csak csoportosan?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Igyekeztem annyira kihúzódni az ágy szélére, hogy egy kicsit se kelljen hozzáérnem. Lehet, hogy mégis keskenyebb ez az ágy egy kicsit, mint az azerothi. Ott mintha jobban elfértünk volna. Mondjuk ott félig egymáson feküdtünk, tudjátok, pusztán helytakarékossági célzattal. Höhö.
De hogy most átöleljem, hozzám bújjon, összegubancolódjunk? Nope. Kényes helyzetet szülne, ahogy a fülembe szuszogna minden lélegzetvétellel megbirizgálva a pihéket a nyakamon...
Bűnös gondolataimért elnyerem a méltó büntetést, a következő pillanatban a fejemet irtózatosan bevágva a éjjeli szekrénybe landolok a földön. Nagyon fájt.
Kótyagos fejjel fekszem kiterülve, a koponyámhoz nyúlok, ömlik-e a vérem, de fura mód nem. Viszont ha hozzáérek, csak rosszabb. Meghalok. Készvége. Aztán máris érkezik Aileen - nem számolom, de - két centivel elkerülve legérzékenyebb pontomat egyenesen beletérdelve a combomba, ami majdnem annyira jól esik, mint az előbbi "ne is kezdj disznó gondolatokba, Alex" büntim. Egy mély torokhanggal üdvözlöm a fájdalmat, ami legalább eltereli a figyelmem a lüktető fejemről. - Pont eddig, ameddig ezt ki nem jelentettem. Összerándulás közben karjaim elérik Lin derekát, így lepakolom magamról, és visszahanyatlok a földre.
Egyébiránt nem szitkozódom, nem szólok semmit. Most már senki nem esik lejjebb - bár még ránk dőlhetne a szekrény -, nem mozdulok, próbálok magamhoz térni.
Aileen ellenben propellergyorsaságban kezd bocsánatkérésekbe, míg én a csillagokat nézem elsuhanni a szemeim előtt, vúú, vúúú. Sajnos a lánynak még várnia kell néhány percet, míg meg merem kísérelni, hogy felemeljem a fejem a földről. Felülök és háttal fordulok az ágynak, oda támaszkodom. Fájok.
- Na jó, mit szólsz hozzá, ha felfújom a matracot? - kérdezem mély hangomon, éjjeli időponthoz mérten halkan, bár az előző akcióval ha anyámékat nem is, Szilvit valszeg felvertük.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Bocsánatkéréseim után olyan sokáig húzódik a csend, hogy félek, Alex többé nem is fog hozzám szólni. Meg is érdemlem amilyen béna vagyok. Némán térdelek a közelében és ajkaimat beharapva átkozom az ostoba fejem, de hiába ostorozom magam, valahogy nem érzem jobban magam tőle.
Mikor megszólal, először elönt a megkönnyebbülés. Na, azért mégiscsak hozzám szól, talán nem is haragszik nagyon, hogy összetörettem a fejét és még rá is estem. De, amit mond, attól megkörnyékez a kétségbeesés. Én nem akartam, hogy ez legyen a vége.
Érzem, hogy könnyek szöknek a szemembe, nem igazán a szomorúságtól, inkább dühkönnyek ezek. Utálom magam. Végre itt vagyok vele, a közelében, vele is alhatnék, erre mindent elszúrok. A cseppek végigfolynak az arcomon, majd lezuhannak ölemben tartott karjaimra, és én csak rázom a fejem.
- De én szeretnék veled aludni - sírom, megpróbálva halkan cselekedni ezt, elvégre semmi kedvem Alex szüleinek magyarázni, hogy miért próbáltam meggyilkolni a fiúkat. - Én csak... Sajnálom. Nem tudom, mi van velem.
~Hazug liba. Még szép, hogy tudod, mi a gond, csak gyáva vagy és nem mered bevallani. És ezzel most mindent tönkreteszel.~
Könnyeimet megpróbálom letörölni a kezem hátával, de csak arra tudok gondolni, hogy milyen gáz, hogy elbőgtem magam. Nem vagyok már kisgyerek, és mégis úgy viselkedem. Ez annyira... szánalmas. De mit tehetnék? Amióta tudom, mit érzek Alex iránt, valahogy már semmi sem olyan, mint régen.
- Ha megígérem, hogy nem mozdulok, alhatok melletted? - kérdezem csendesen. - Majd én fekszem kívül, és akkor legközelebb csak én esem le.
Szipogva emelem könnyes tekintetem a fiúra, szemeimben némi könyörgéssel. Én tényleg nagyon szeretnék mellette maradni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Nem sejtettem, hogy egy matrac említése ilyen erővel fog hatni. Mindenesetre higgyétek el, egy síró lány szépen meg tudja ölni a korábbi hangulatot s a tiltott gondolatokat. Ez éppen kapóra jön, mert ha ideiglenesen is, áttöri a gátat, ami miatt nem érhettünk egymáshoz... nos, a majdnem csókunk és a pillanatot buldózerként leromboló anyám óta, aki szerintem csak örökbefogadott, mégpedig azért, hogy azt az egy életeseményemet tönkretegye. Nagyon agyafúrt, anyu.
A besütő hold kevés fényénél éppen látom az ezüstös csillogást az arcán, ami megerősít abban, amit a hangján amúgy is látok hallok: sír. Hogy miért? Halvány fogalmam sincs. Kis híja volt, de azért nem haltam meg, nem kell temetni. Tán csak feltolult benne mindenféle gond, ami úgy a nőkben általában. Imádnám megérteni Aileent, elvégre ő Noé és Bálint mellett a legjobb barátom, de szinte biztos vagyok benne, hogy nem ez a jó alkalom arra, hogy megértsem, miért van ez a kitörés.
- Na - csitítónak szánt hangon, már alig lüktető fejjel tárom ki a karom, amiből fogalmam sincs, mennyit lát a sötétben, így inkább megérintem egyik kezemmel a vállát, hogy magamhoz vonjam. A szokásos fegyveremhez nyúlok:
- Tudom, mindenki velem szeretne aludni, de te ezért ne sírj. Megnyerted.
Simogatom a haját, és azon gondolkodom, mennyire képtelen ez az egész helyzet. Romantikus filmekben megy el az ilyen, és ezen a ponton, a szőnyegen ülve, az ágynak dőlve szentül megfogadom, hogy ha hasonló jelenetet látok legközelebb egy filmben, nem fikázom, hogy milyen durván mű.
Egy puszit is nyomok a feje búbjára, és megint visszatér a kellemetlen érzés, hogy tilosban járok. Már majdnem ott tartok, hogy fckit, megcsókolom most, este van, besüt a hold, minden milyen békés (ha Szilvi nem most hívja ránk a TEK-et), ilyenkor jobbak az esélyek. De aztán Lin megszólal, én pedig - bebizonyítva, hogy hidegvérem van - nem rándulok össze, mint akit rajtakaptak. Kicsit helyre rázom a gondolataimat azért, mielőtt válaszolok tündérlényemnek.
- Enyém a megtiszteltetés - mosolygom a feje búbjába. - De mit szólnál, ha ezúttal egyből a földön indítanánk?
Az ötlet hamar elvetődik, szőnyeg ide vagy oda, nincs elég takaró és hálózsák a szobámban, hogy kényelmessé lehessen varázsolni - igen, ez nem jutott akkor eszünkbe - a talajt. Visszacihelődünk hát az ágyra, ezúttal összeér az oldalunk. Persze nem hagyom, hogy ő feküdjön a szélén, de mert nem szeretnék még egy kupán verést, beljebb teszem magam én is. Lapjával fekszem, tenyerembe támasztott fejjel, amíg beszélgetünk. Valami vidítóról, hogy felszáradjanak a könnyei, például, hogy hogyan fogom levakargatni az Aileen-matricát a falról, amivé reggelre válik, meg ilyenek.
Aztán elcsendesedünk lassan. Engem pedig nem hagy nyugodni a gondolat a holdról és a békéről meg az esélyekről. Ebben az állapotban még az is egészen hihetőnek tűnik, hogy a filmezés és szaloncukrok előtt mind a ketten ugyanarra gondoltunk. Már nem aggaszt, hogy kényelmetlen helyzetet teremtek, olyan természetesnek tűnik, hogy a közvetlenül előttem, a hátán fekvő barátosnémnek hintsek egy csókot az arcára. Aztán felfelé, halántékára, homlokára, lefelé a csukott szemére és a másik orcájára. A szája sarkára, csak úgy próbaképpen, vajon mi történik.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

"Keverő előtt" - ennyit pötyögök SMS-ben a telefonomon (ez az egyik jó dolog abban, ha az ember itthon van, a mugli világban, nem a BK-n), ezt küldöm az Abiból újonnan kicsikart telefonszámra.
Hülyeség volt konkrétan a koncert helyszínére megszervezni a találkozót, de ezt a tanulságot most már csak a következő alkalommal kamatoztathatom. Legalább nem a verdában ülve kell megpróbálnom feltűnőnek lenni, mondjuk így sem vagyok valami magas. Lábujjhegyen állva lesem Abigélt. Végigfuttatom a szemem a színpad felé forduló arcrengetegen, barna, hosszú haj libbenését és valami bohókásat remélek. Mondjuk buborékokat minimum.
Áh, ott van! - néhány ácsorgó koncertváró között elsuhanok, és beérem barátosnémat.
- Megvagy, végre! Legközelebb valami kevésbé zsúfolt helyen verődjünk össze - javaslom, és a zsebembe csúsztatom a telómat.
A lányra hagyom, hogy eldöntse, előre menjünk inkább a zsufiba, vagy maradjunk hátul, ahol szellősebben állnak az emberek. Hamarosan a koncert is megkezdődik, Tibi rögtön bele is vág a közepébe, az egyik szeretemszám indul! Ütemesen bólogatok az elején, de a szövegét igazából csak a refrénnek tudom:
- Neki megadom magaam, neki megadom magaaam!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Bíbipp-bíbipp - mondta a telefon.
Még szerencse, hogy Abigél kezében volt a kis készülék, mert máskülönben nem tudott volna rájönni egy darabig még, mi pityeg. Igaz, hogy már másfél hónapja is megvolt annak (de szerintem több is), hogy megkapta apukájától a szerkezetet, de eddig nem is volt rá szüksége. Most viszont gondos volt, valahogy sejtette, hogy Alex majd ezen keresztül fogja elmondani, hol is van pontosan. És tényleg!
Alig pár félrekattintás, meg egy felesleges alkalmazás letöltése után el is olvashatta a lányka az üzenetet.
Keverő előtt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Almásy Léna
Február 16. Budapest, Váci utca.


Nem kell hátrafordulnia ahhoz, hogy megpillantsa Léna közeledő alakját. A napfénytől csillogó kirakatüvegben már azelőtt látja sálba csavart kolléganőjét, hogy az pillanatokkal később megtorpanna mögötte, s üdvözlésképp lágyan megtapintaná lapockáját. Az érintésre titkon elmosolyodik, és bár úgy tervezi, hogy lehajtott fejét már csak komoly fizimiskával, rendezett vonásokkal emeli a nőre, ahogy megfordul, és szembetalálja magát a szélfútta tincsekkel, és Léna már-már kamaszlányos zavarával, nem bírja megállni, újabb, immáron egy percig sem rejtegetett vigyorra húzza ajkait. Arca frissen borotvált, és bár sima bőréért szüleit tartja felelősnek, önmagának mégsem hazudhatja, hogy reggel a tükör előtt állva nem volt annak is pontos tudatában, hogy ebéd után találkozója lesz az aurorral.
- Szia – köszönti ő is halkan a nőt, majd a szájához túlságosan is közeleső puszira elneveti magát. Vállai megreszketnek a félhangos kuncogás alatt, feje jobbra-balra mozdul, s kék fényű szemei környékén is megjelenik néhány apró, egészen halvány nevetőránc. Jóleső mosollyal néz le az előbb még pipiskedő nőre, majd megnedvesíti kiszáradt ajkait, és csak egy apró fejrázást követőn szólal meg. – Nem baj, én is csak nemrég értem ide. Elhúzódott.
Szavai után Léna bal oldalához szegődik, s karját annak derekára téve, az antikvitás bejáratához kíséri őt. Az illemszabályoknak eleget téve csak miután kinyitja előtte a csengőbongó ajtót, utána lép be a dohszagú helyiségbe, és int az üzlet legvégében üldögélő, köztudottan süket eladónak.
- Jártál már itt? - kérdezi a nőt, s míg továbbfűzi gondolatsorát, közelebb hajol hozzá. - Az úr semmit nem hall. Nyugodtan beszélgethetünk. Kezdjük mondjuk ott, hogy nagyon… csinos vagy.
Hasonlóan a kolléganőhöz, ő is kisfiús zavarba jön, ha olyan szokatlan szavak akaródznak kibukni szájából, amikre már évek óta nem volt példa. Nagyot nyel a kimondott tényre, majd hümmögve elfordul, és egy nagyon érdekesnek tűnő, szakadt borítású könyvért nyúl, amit nyomban fel is kap, és tüzetes vizsgálat alá vet.
- Az ebéd meg… - kezd bele rekedtes hangszínen. - …ugyanazokat a köröket rójuk, újra meg újra. Anyám unokát akar, és amiért még nincs saját családom, szüntelen magát, meg apámat hibáztatja. A másik, amit az utóbbi időben a fejébe vett, hogy nem vagyok boldog. Nem érti meg, hogy én így boldog vagyok.
Léna barnáit keresve beszél, hangjában itt-ott érezni némi feszültséget, szemeiben tehetetlen harag éledezik, de amint találkozik tekintetük, minden indulat kivész belőlük. Megrázza fejét, mintha ekként akarna bocsánatot kérni előző szavaiért, majd egy könyvkupac tetejére teszi előzőleg kézbe vett könyvét, aztán egész testével a nő felé fordul.
- Mesélj, milyen volt találkozni Ninával? - kérdezi őszinte érdeklődéssel. Noha hozzá is eljutott egy-két ízesebb pletyka, ő csak ritkán ad a faluban szájról szájra járó, sokszor rosszindulatú kitalációkra. Majd Léna elmondja az igazat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Szája szegletébe kislányos mosoly húzódott, akaratán kívül talán még alsó ajkát is lebiggyesztette kicsit. Szemei felcsillantak, mint mindig, amikor a férfit olyan közel tudhatja magához. Nem ismerték egymást olyan régen, mégis képes volt minden egyes pillantásából olvasni, természetesen a legilimencia használata nélkül is.
Csendesen pillantott fel Konstantin magas alakjára, jóleső forróság járta át a februári hidegben, ahogy a másik a derekára fonta karját. Karjait összefonta maga előtt, ahogy a szeles utcáról beléptek az antikvárium dohos helységébe. Már jó ideje nem járt ilyesfajta helyen, régen is csak azért, mert édesanyja nagy gyűjtő és mindennemű ünnepi alkalomkor valami régiségre vár, ő azonban nem tett már eleget ennek a követelésnek nagyon régen. Annyi kacatot hordott már össze drága jó anyja az idők során, hogy a lakást, amelyben felnőtt, már szinte meg sem lehet ismerni.
- Nem, itt még nem voltam, csak a polgármesterék boltjában a faluban. Anyám félelmetes módon imádja az ilyesmit - beljebb lépve tekintetét egy díszesen faragott komódra szegezte.
 - Én...? - pislogott párat, felpillantott a markáns arcra, majd vissza a bútorra. Soha sem viselte jól a bókokat, mindig zavarba jött, ha valaki a külsejére pozitív kritikát fogalmazott meg - Köszönöm. én... igyekeztem. Ez meg amúgy nagyon szép.
Lányos zavarában azt sem tudta hirtelen, fiú-e avagy lány, így a témát a kiszúrt bútordarabra terelte. Huszonnyolc éves létére még mindig nem nőtt be a feje lágya, holott ez már talán elvárható lett volna.
 - Sajnálom - hangjában őszinte megértés csengett - Anyám is folyamatosan ezzel nyaggat, akárhányszor meglátogatom. Éppen ezért nem mondok el neki semmit sem, mert képes lenne már a következő napra megszervezi az esküvőt meg az ásó-kapa-nagyharangot.
Ujját végighúzta egy körülbelül kétszáz évesnek tűnő hintaszék támlájának élén és nagy levegőt vett. Már-már azt hitte, hogy egy pillanatra ki tudja zárni a fejéből a témát, de aztán újra a szemei elé úsztak azok az undok képek, amik Nina látogatása óta kísértették.
 - Hát... határozottan idegesítő volt. Igazából rettentően felhúzott, ki is dobtam a házból. Végeztem vele.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Almásy Léna
Február 16. Budapest, Váci utca.

Titkon figyeli a nőt, tekintetét csak akkor választva el finom vonásaitól, amikor az visszapillant rá. Érzi, hogy teste kimelegszik, s legszívesebben nyomban kifordulna az utcára, hogy a kirakatüvegnek dőlve lehűtse magát. Mindemellett a nő egyetlen rezdüléséről sem szeretne lemaradni, így amikor vérszegény, gyakorlatban még alig alkalmazott bókjától Léna kislányos zavarba esik, s pironkodva egy régi, szépen megmunkált komódra süti le szemeit, ő a kezében tartott könyv felett fürkészi tovább formás arcát.
- Édesanyád megértené magát az enyémmel - mosolyodik el lágyan, majd a szakadt irományba kapaszkodva, egyenletlenül dobogó szívvel hallgatja újra a kolléganőt. Amikor aztán afelé a bizonyos, minden férfi számára kényes téma felé sodródnak, és válasz gyanánt Léna is unokák után vágyódó anyját hozza szóba, ő élesebben, szúrósabb szemekkel kezdi vizslatni őt, minden szavára dupla olyan koncentrációval figyelve oda. Az ő korukban sajnos már nem elhanyagolható kérdéskör a család, és a gyerek, ami az ismerkedést újra és újra külön megnehezíti. Ilyenkor veszi csak észre hogy elröpültek felette a bohém évek. Most már figyelembe kell vennie olyan tényezőket is, amelyek évekkel ezelőtt még csak fel sem merültek benne, mára viszont már prioritást élveznek.
Akar-e a másik családot, el kell-e vennem feleségül, hány hónap után illik összebútorozni, meg kell-e változnom miatta, egyáltalán, hárpia lesz-e, ha elhagyom a félpár zoknimat?
Az auror őszinte sajnálatából azt a következtetést vonja le, hogy ha az előtte vörösödő, édes nő anya is szeretne lenni egyszer, attól nem kell tartania, hogy az az elkövetkezendő években lesz. Nyugodtabb, megkönnyebbült arccal dobja le kezéből a könyvet, majd egy alig észrevehető sóhaj után fordul vissza Lénához.
- Nem akarok gyereket - mondja ki váratlanul, saját maga is megilletődve a nyers valóságon. És bár az illem megkövetelné tőle, hogy válaszoljon a Ninával történtekre is, mégsem teszi meg. Helyette csöndbe burkolózva mustrálja a nőt, tekintetét le sem véve annak szóra nyíló ajkairól. Noha nem így tervezett előhozakodni a számára legkényesebb témával, talán jobb is, hogy már most tisztázzák. Még mielőtt valóban egymás mellett döntenek. Tudnia kell. Mereven néz a másikra, teljes testével felé fordulva. Most még bármelyikük kiléphet az antikvárium és régiségkereskedés csengős ajtaján.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Az abszurd gondolatra horkantott egyet. Még hogy az ő anyja és egy másik hölgy! Amilyen aranyos és kenyérre kenhető nő volt kiskorában az édesanyja, most vénségére annyira házsártos és kibírhatatlan. Apja halála után egyedül maradt és drága lánya már csak azon csodálkozik vele kapcsolatban, hogy még nem szerzett be tizenöt macskát és egy jósgömböt.
 - Semmi kétségem afelől, hogy édesanyád egy tünemény, hiszen aki egy ilyen férfit nevelt... - majdnem kicsúszott a száján egy rakat bugyuta bók, amelyeknek amint észrevette, mibe is kezdett bele, rögtön gátat is szabott. Kissé belepirult mondandójába, kezeit mélyen belesüllyesztette a kabátja zsebébe és nyakát is belehúzta a sáljába, mintha az bármit is el tudna rejteni.
 - Anyám természete igen szeszélyes. Szegény nem viseli jól a magányt.
Nincs mit szépíteni rajta, a nő, akire nagyon sokáig felnézett, mára nem más, mint egy koravén asszony, akinek semmi sem jó és ha tehetné, elüldözne maga mellől mindenkit. Talán ez az oka annak, hogy a lánya is csak jeles eseményeken tiszteli meg jelenlétével, egyébként meg munkára és egyéb elfoglaltságokra hivatkozva soha nem ér rá. Szégyelli is magát rendesen emiatt, de ember legyen a talpán, aki kibírja, hogy folyamatosan a sárba tiporják mindennemű önbizalmát és törekvését.
Érdekes módon addig, amíg Konstantin szóba nem hozta, egyáltalán nem fordult meg a fejében a gyerektéma. Ő személy szerint még éretlennek és felkészületlennek érezte magát a feladathoz, hogy megszüljön és felneveljen egy gyereket, hiszen még egy normális párkapcsolatot sem tudott fenntartani gátlásainak vagy éppen jóhiszeműségének köszönhetően. Nem gondolta volna, hogy a férfi fejében ilyen gondolatok kavarognak, így hát meglepetten, szemöldökét felhúzva pillantott fel rá ismét az őket körbevevő bútorokról.
 - Nézd, szerintem ez teljesen természetes. Vannak, akik korán családot alapítanak, meg vagyunk mi, akik a harminc körül tengődünk és nem is gondolunk ilyesmire. Bár szinte biztos vagyok benne, hogy idővel meggondolod majd magad a témával kapcsolatban.
Lehet, hogy meggondolatlanság a részéről, de egyáltalán nem játszott el a gondolattal, hogy mi lesz, ha. Tipikusan az a nő ő, aki nem mer előre tervezni semmit, pontosaz azért, mert az ördög mindig pottyant valamit a végén, így az őszinteségi kérdéssel kapcsolatos félelmein kívül minden ilyet félretett már.
Lágy mosolyra húzta ajkait, majd közelebb lépett Konstantinhoz és körbepillantott az üzleten. Valahogy ez túl intim téma volt számára egy ilyen nyilvános, ismeretlen helyhez.