Adele Nadia Krise
Egyetemi hallgató, Művészetis tanonc, Végzett Diák
Gucci Vanilla - ex-Mrs. Krise
RPG hsz: 1606
Összes hsz: 1627
|
Júlia
- Rózsafa | Február vége Ez egy hosszas és idegőrlő keresgélés volt kezdve onnan, hogy az anyjával megejtett egy roppant kínos beszélgetést Júlia munkaviszonyáról, a múltbéli "feladatáról", és hogy tanonc-e még a Sárkányölőben. Utóbbi volt a legfontosabb napirendi pontja, mert az már félig azt jelentené, hogy a lány él. Azután az este után Júlia eltűnt a térképről, majdhogynem literálisan. Hiába kereste a megszokott online platformjaikon, nem találta, a profiljaihoz vagy nem lépett be jó ideje, vagy szó szerint el is tüntette őket. Bagolyra nem válaszolt, a hívás nem ment át, és már lassan kezdett kifogyni az ötletekből, mikor végre elszánta magát: ha Mohamed nem megy a hegyhez, ideje a hegynek Mohamedhez mennie Lucienestől.
Rózsafa olyan, mint bármelyik magyarországi apróbb település: sok a natúr térfigyelő kamera, és kevés a felújított ház, ahogy az utak minősége is nem kicsit megkérdőjelezhető. Az pedig különösen szembeszökő, ha egy fiatal, nem odavalósi anyuka csak úgy besétál a mindennapjaikba a mellkasára erősített kisgyerekkel, különösen jól öltözötten, és megáll az egyik ház előtt csengetni.
Adél egy abszolút nem Rózsafára illő jelenség, ez persze nem akadályozta meg a házhoz jövetelben. Megunta ezt a kergetőzést és a találgatást, és úgy érezte, ideje rendet tenni a történtekkel kapcsolatban, megnézni magának, hogy tényleg életben van-e az egykori barátnője? Addig fogja nyomni a rozoga csengőt, amíg fel nem veri az összes élőt és holtat vele.
|
|
|
|
|
Vattai Júlia
Aurortanonc, Animágus, Világalkotó, Végzett Diák
Porcica
RPG hsz: 1175
Összes hsz: 1241
|
Adél, plusz egy fő
Pofavizit
______________________________________________________
Már hónapok múltak el azóta az este óta. Mégis, ha belegondolok remegni kezdenek a térdeim. Gyűlölöm, amikor félek, annyira hinni akartam, hogy ezt az érzést már legyűrtem magamban, hogy nem fogom sohasem látni többet azt a kis, loknis, rettegő Júliát aki a takaró alá bújt, mert félt, hogy még egy pofont kap az apjától, vagy leveszi róla a bugyiát. Mégis, épp ugyan így rettegtem amikor hozzám vágta Will a tiltott átkokat.
Mély sóhajjal fordulok meg az ágyban magamra húzva a takarót. A traumafeldolgozás legkönnyebb módját választottam, túlterheltem magam az iskolával. Edzések, plussz órák, előre tanulás, csak aludni jártam haza, meg nyulat etetni. Azonban a testem határai végesek. Érzem, hogy túl közel vagyok ahhoz, hogy ágynak dőljek, ha magamtól nem pihenek legalább a hétvégén. Két nap, annyit kibírok. Csak fekszem, a plafont bámulva, érzem, hogy elernyedt végtagjaim remegnek, talán ennem kéne valamit. Hány óra van? Az éjjeli szekrényen heverő telefonomra pillantok. Amikor hazaértem mentálisan teljesen összeomlottam. Zokogtam és tajtékoztam, a telefonom pedig többször is a falnak vágtam. Azóta nem lehet bekapcsolni, de talán nem is baj. Úgy érzem, ha Maeve meg akar találni meg fog, másnak meg nem tartozom semmivel sem.
Nagyot sóhajtok, újból a plafonra pillantva. Vajon mennyire fájt volna az Crucio átok? Sokszor kapom magam azon, hogy erre gondolok. Rettegem tőle, ahogy attól is, hogy megtudjam és dühös amiért rettegek az ismeretlentől.
Aztán hirtelen valaki rátehénkedik a csengőre. Összerezeznek. Mi a fasz?
Először nem mozdulok, várom, hogy feladja és tovább álljon, de végül nem teszi. Akárki is az, kibaszott kitartó. Hát legyen, akkor kinyitom. Kimászok az ágyból, pizsamában, kócos hajjal, mezítláb szelem át a folyosót, hogy az ajtóhoz érjek és kinyissam.
- Adél...ék? - nézek le a babára, majd a lányra, aztán ki az utcára. Mondjuk már azóta mondanak mindent is. Egy gyerekes nő még a legkevesebb, de azért félreállok, hogy ha akar be tudjon menni.
- Will nincs itt... - szögezem le azért.
|
|
|
|
|
Adele Nadia Krise
Egyetemi hallgató, Művészetis tanonc, Végzett Diák
Gucci Vanilla - ex-Mrs. Krise
RPG hsz: 1606
Összes hsz: 1627
|
Júlia Sokkal hamarabb támad mozgolódás, mint hitte. Őszintén azt gondolta, hogy akár egy órán keresztül idekint fog ácsorogni és várni, hátha feltűnik a kócos lobonc és valami bicskanyitogató szarkazmust vág hozzá, ahogy szokta, ehhez képest a pizsamában előbukkanó Júlia látványa új, de a vele érkező határtalan megkönnyebbülés is. Mint valami hirtelen támadt hullám, úgy söpör végig rajta az érzés a gyűszűnyi bűntudata mellett.
Életben hagyták.
- Nincs. - Biccent megerősítően, hogy minden rendben, és belép a kapun. Lucien a szokásos baba-csodálkozó arcát virítja Júliára, és megpróbál magyarázni neki valamit két-három gagyogással, de végül úgy dönt, hogy az anyjához bújni most sokkal érdekesebb és biztonságosabb. Új neki a környezet, ez se nem Hévíz, a nagyszüleinél, sem a Krise-birtok, sem Médi.
Odabent szembefordul Júliával, de látni rajta, hogy keresi a szavakat, hogyan kezdjen bele.
- Élsz... - Zseniális kezdés, le a kalappal, a szavak mestere, hölgyeim és uraim! - Úgy értem... - Megrázza a fejét, mintha megpróbálná a kényelmetlenségét lerázni. - ... örülök, hogy élsz. - Nem épp a legszebben váltak el, de nem is kívánta a lánynak a legrosszabbakat akkor és ott. Azt tette, amit helyesnek gondolt: előtérbe helyezte a gyereke jólétét Júliával szemben.
|
|
|
|
|
Vattai Júlia
Aurortanonc, Animágus, Világalkotó, Végzett Diák
Porcica
RPG hsz: 1175
Összes hsz: 1241
|
Adél, plusz egy fő
Pofavizit
______________________________________________________
Ahogy nézem, hogy beljebb lép rá kell jönnöm, hogy nagyon furcsa gyerekkel látni Adélt. Mármint lassan nem is tudom hány éve terhes meg minden, mégis most, hogy tényleg van neki annyira felfoghatatlan. Behúzom az ajtót, kizárva minden esetleges kíváncsi szemet. Nem egészen tudom mire számítsak. A dokumentumok miatt? Vagy Will miatt? Figyelmeztetni jött vagy dühöngeni? De akkor miért hozta Luciant? A kijelentésére nagyokat pislogok. Aztán bólintok.
- Élek- állammal a nappali felé intek.
- Kérsz...tek valamit? Mit szoktak inni a babák? Teát? - nem igazán volt még dolgom ilyen aprósággal, így erről fogalmam sincsen.
|
|
|
|
|
Adele Nadia Krise
Egyetemi hallgató, Művészetis tanonc, Végzett Diák
Gucci Vanilla - ex-Mrs. Krise
RPG hsz: 1606
Összes hsz: 1627
|
Júlia Úgy érzi, legördült egy hatalmas kő a lelkiismeretéről azzal, hogy Júlia él, mozog, és viszonylag egészségesnek tűnik. Nyilván nem lát bele a mindennapjaiba, maximum azt jegyzi meg gondolatban, hogy nézett már ki sokkal kipihentebbnek a lány, de egyébiránt egészségesnek tűnik, és ez a legfontosabb.
Nagyon idegen az élethelyzet, mégis megmosolyogtatja, hogy Júlia próbál alapvető figyelmességeket megugrani.
- Leginkább a melleimet szereti, de azon fél órája túlestünk, úgy hogy nemsokára le fog billenni a feje és elnyomja a tejkóma. - De a gesztus kedves, mindenképpen értékeli.
Az intésnek megfelelően követte Júliát a nappaliba, odabent pedig leül a kanapéra a már nagyokat pislogó gyerekkel együtt.
- Próbáltalak keresni... Sajnálom, ami történt. - Ami persze édeskevés, de legalább felnyitotta a szemét, hogy Will olyan területekre kalandozott, amit épeszű ember elkerülne, ha sokáig akar élni. Nem, nincs konkrét bizonyítéka, igen, a paranoid gondolkodásmódja felnagyít szinte mindent, és a puszta tény, hogy Maeve elsimította a fenyegetést csak így, plusz, hogy úgy gondolja, közel lehet a rejtélyes pálcához is, neki elég meggyőző érv, hogy ne akarjon a közelében maradni, ergo Will visszakövethető közelében sem nagyon.
|
|
|
|
|
Vattai Júlia
Aurortanonc, Animágus, Világalkotó, Végzett Diák
Porcica
RPG hsz: 1175
Összes hsz: 1241
|
Adél, plusz egy fő
Pofavizit
______________________________________________________
Újból csak biccentek, próbálok mosolyogni, de az ott Adélra kötve tényleg egy kibaszott gyerek. Leül a lány a kanapéra, én pedig vele szembe egy kiült fotelbe rogyok, kicsit nagyobb hévvel is mint kellene. Végül megengedek magamnak pár pillanatot, hogy hátradőljek és behunyjam a szememet, közben a lány szabadkozását hallgatom.
- Hm-hum... összetörtem a telefonomat pár hónapja - Adélra pillantok, majd tekintetem lesiklik a babára. Tényleg van belőle valami kis vonás az apjából. Nem tudom konkrét testrészt mondani, mi hasonlít inkább csak összképben.
- Adél...ugye tudod, hogy nem igazán tartozol nekem semmivel. Én Willhez mentem, Will tett dolgokat velem, nem te. - Nem tudom mi jár a fejében, de előre le akarom tisztázni vele, hogy ne nagyon gondoljon bele bármi másba. Ez nem Adél ugye volt, csak szerencsétlenül épp ott tartózkodott a babával. Azután pedig nem tudom hová lett, kifelé menet nem találkoztam vele, igaz nem is figyeltem csak a lehető leggyorsabban el akartam húzni.
|
|
|
|
|
Adele Nadia Krise
Egyetemi hallgató, Művészetis tanonc, Végzett Diák
Gucci Vanilla - ex-Mrs. Krise
RPG hsz: 1606
Összes hsz: 1627
|
Júlia Nem feszegeti tovább, hogy miért nem lehetett elérni Júliát, mert a nap végén ez abszolút lényegtelen: az a fontos, hogy egy darabban, élve és lélegezve megúszta a házukban történt... incidenst.
- Tudom. Ahogy azt is, hogy ... több sebből vérzik, ami történt. Nem azért jöttem, hogy felemlegessem, hanem tényleg tudni akartam, hogy megúsztad. De nem mertem rákérdezni Willnél. - Ha volna benne igazi szégyenérzet, lesütné a szemét akár, vagy félrenézne, ehhez képest mostanra megszokta, hogy az emberek szemébe nézzen ilyen alkalmakkor. Már nem dacos, nem lázadó, hanem elszánt, hogy szembenézzen a következményekkel.
- Meg azért is, mert ha már közreműködtél közvetetten a megcsinálásában, - Itt megsimogatja Lucien immáron bóbiskoló fejét, csöppet sem leplezett utalással a Magda-Júlia anyagi kapcsolatra. - szerettem volna bemutatni neked, de egyelőre nem túl... kommunikatív. Majd úgy három év múlva talán hasznosabb társaság lesz. - Egyelőre pont elég, hogy Lucien az ő ragaszkodó, pici fia, aki imádja a szüleit és a környezetét.
- Elmondod, mi történt? - Júliától nem fél megkérdezni, Willnél valamiért rettegett volna ezt felhozni, tartván a rossz hírektől, hogy Júlia hullája valahol egy gödör alján rohad mondjuk, vagy egyéb, nem túl szívderítő módon szabadultak meg tőle.
|
|
|
|
|
Vattai Júlia
Aurortanonc, Animágus, Világalkotó, Végzett Diák
Porcica
RPG hsz: 1175
Összes hsz: 1241
|
Adél, plusz egy fő
Pofavizit
______________________________________________________
- Nem mondta meg Will? - ez kicsit meglepett, a hangom hirtelen megugrásából is könnyen meg lehetett volna mondani, de a képem se kevésbé árulkodó, vagy ahogy előre dőlök a fotelben - Ez különös - végül elgondolkodva visszadőlök. Azt hittem Will ennél sokkal fecsegősebb. A következő mondatnál, megremeg a szám. Hát ez csodás, remélem, hasonlóan fognak majd engem is bemutatni a gyereknek ha nagyobb lesz és már emlékszik.
- Aranyos. Haragszol, amiért elfogadtam a pénzt Magdától? - nem igazán lenne logikus nem rákérdezni erre. Ez is egy kibaszott nagy elefánt a szobában, amit jobb körbejárni mint figyelmen kívül hagyni. Nem hiszem, hogy bocsánatot kérnék azért, amit tettem, vagy azt mondani, hogy megbántam, mert nem bántam. Sokat fizetett, kihozott a sitről, cserébe nem kért sokat. Tiszta üzlet volt.
- Will tényleg, de tényleg semmit sem mondott el? - nem arról van szó, hogy ne akarnám beavatni Adélt, inkább csak, ha behunyom a szemem megpillantom az azt átkozott kurvát, azzal az istentelen nagy vigyorával és bár egy szóval se mondott ilyesmit, mégis szinte érzem azokat a karvalyszerű műkörmöket ráfonódni a torkomra.
|
|
|
|
|
Adele Nadia Krise
Egyetemi hallgató, Művészetis tanonc, Végzett Diák
Gucci Vanilla - ex-Mrs. Krise
RPG hsz: 1606
Összes hsz: 1627
|
Júlia - Nem bírtam rákérdezni. - Most először látszik a vívódás az arcán. Rövid szünet után hozzáteszi: - Féltem, hogy kimondja, hogy megölt téged. - A hangja egészen csendes, nem szabadkozik, csak halkan rettegő. Azt jelentette volna, hogy tényleg bűntárssá válik egy gyilkosságban.
- Előbb meséld el, mi történt. - Majd az anyjára is rátérnek, hogyne, de most azt akarja tudni, mi történt Júlia, Will és Maeve között.
|
|
|
|
|
Vattai Júlia
Aurortanonc, Animágus, Világalkotó, Végzett Diák
Porcica
RPG hsz: 1175
Összes hsz: 1241
|
Adél, plusz egy fő
Pofavizit
______________________________________________________
- Ohh...- bár ebbe nem gondoltam bele, én sem voltam benne biztos akkor, hogy túlélem, ezért teljesen logikus, hogy Adél sem. Igaz, nem minden oldalról hasonlítunk, de Williamat azt hiszem majdnem ugyanúgy látjuk.
- Nem hiszem, hogy erről beszélhetek ha meg akarom őrizni a tesi épségem - mély gondterhelt sóhaj hagyja el ajkamat. Ha Will nem mond semmit azt hiszem nekem sem igazán szabad. - Mindenesetre Will valami nagyon aggasztó dologban van benne. Nem tudom ki az a nő de... - a mondat közepén becsukom az ajkam és csak a fejem rázom, ezzel jelezve, hogy erről többet nem tudok mondani. De mint a felesége jobb, ha ezt a figyelmeztetést azért elteszi zsebre, talán szüsksége lesz rá.
|
|
|
|
|
Adele Nadia Krise
Egyetemi hallgató, Művészetis tanonc, Végzett Diák
Gucci Vanilla - ex-Mrs. Krise
RPG hsz: 1606
Összes hsz: 1627
|
Júlia Bólint. Igen, érti. Maeve pont az a fajta arctalan és megfoghatatlan fenyegetés jelenleg az agyában, amiről egykor csak képzelgett az idegen pálca megjelenésével. Hogy egy napon majd nem csak ketten lesznek az életükben, hanem egy ismeretlen valaki, aki elragadhatja tőle Willt és tönkreteheti az ingoványos talajon mozgó, de még létező boldogságát.
- Biztos vagyok benne, hogy valamiben mesterkednek együtt, de inkább nem akarok tudni róla. - Hála Maeve egykori hipnózisának, elkerül minden olyan alkalmat, amikor tényleges részleteket tudhatna meg a Will és Maeve között húzódó ügyletekről.
- Éppen ezért... válunk el. - Nos igen, előbb vagy utóbb ide is kilyukadtak volna. - Beadtuk a papírokat. Pár hónap és véglegesedik minden. - Ettől még nem engedi el Willt, de a hivatalos részt tekintve nem akar egyelőre hozzákapcsolódni. Túl rizikós, és egy razziát már megélt, nem kell több.
|
|
|
|
|
Vattai Júlia
Aurortanonc, Animágus, Világalkotó, Végzett Diák
Porcica
RPG hsz: 1175
Összes hsz: 1241
|
Adél, plusz egy fő
Pofavizit
______________________________________________________
Szkeptikusan emelem fel a szemöldökömet. Elválnak. Megint. Hányszor hallottam már ezt. A fenyegetőzéseket, a papírokat, a pár hónap múlva soha többet nem kell látnom kijelentéseket. Aztán basznak egy jót és megy tovább a szekér.
- Szóval akkor szétköltöztök pár hónapra? - nem rosszmájúságból, csak lefordítom magamnak magyarra. Hiába van ott a gyerek, a múltkor a hálóba Adél Wiltt választotta a szememben Lucian helyett, amikor nem zavarta a gyermekbántalmazós aktaköteg.
- Amúgy még mindig nem válaszoltál a kérdésemre, hogy haragszol-e - fordítom a szót egy relevánsabb téma felé. Elválnak. Na persze. Mosolyszünet, na az esetleg.
|
|
|
|
|
Adele Nadia Krise
Egyetemi hallgató, Művészetis tanonc, Végzett Diák
Gucci Vanilla - ex-Mrs. Krise
RPG hsz: 1606
Összes hsz: 1627
|
Júlia - Nem, aláírtuk a papírokat. Elköltöztem néhány hétre, amíg új helyet talál magának, aztán visszamegyek a házba. Az nálam marad. - Addig Budapesten lesz, mert Médi épphogy férjhez ment, őt nem akarta ebbe most belevonni, a szüleihez sem akar folyton visszafutni, és a Krise-család végleg kiesik az egyenletéből. A külföldi nagynéniket is kihúzhatta a listáról; nem akarja azt a látszatot kelteni, hogy elszökne a gyerekükkel.
De akkor jó, térjenek át a relevánsabbnak ítélt témára.
- Az elején haragudtam. - Lucien már nagyban alszik az anyja mellkasára bukva, a kis feje rábukik Adél szíve tájékára, a szuszogása nyugodt, édes. - Aztán jobban elgondolkodtam és nem annyira te voltál a gond, mint az anyám. Tőled egyenesen várható egy ilyen döntés, mert sosem voltál az az érzelgős erkölcscsősz, aki visszautasítana egy ilyen ajánlatot. Az anyám meg jól tud embereket megvesztegetni, ez tény. - Kibírhatatlan Magda életfelfogása ilyen szempontból.
- Ez persze nem jelenti, hogy repestem az örömtől, mert mindent más megvilágításba helyez. Például, hogy a minimális barátságunkban volt-e őszinteség, vagy csak az anyám pénze? - Erre pedig most ő igazán kíváncsi.
|
|
|
|
|
Vattai Júlia
Aurortanonc, Animágus, Világalkotó, Végzett Diák
Porcica
RPG hsz: 1175
Összes hsz: 1241
|
Adél, plusz egy fő
Pofavizit
______________________________________________________
Csak bólogatok, valahogy úgy érzem, hogy ha mondjuk egy évig valóban fenntartják ezt az elváltunk mizériát fogom csak tényleg elhinni, hogy komolyan elváltak. Papírok meg szétköltözés...De nem vitatkozom Adéllal, nem lenne semmi értelme.
A kérdés tök fair. Talán más bocsánatot kérne vagy elvörösödve lesütné a szemét egy ilyen kérdés után, legalábbis a normálisan szocializált emberek valószínű ezt tennék, én viszont csak a vállamat rántom meg.
- Magda amikor megtette az ajánlatot, hogy kicsit segít anyagilag, akkor voltaképp azért fizetett, amit meglehet ingyen is megtettem volna. Nem tettem túl nagy effortot azért a pénzért. Magda se ezt várta el, egyszerűen csak úgy látta, hogy segít a kapcsolatotoknak ha ott vagyok Will mellett földelésnek - nem igazán szólt másról a megállapodás és valószínűleg azzal a csodás, börtönös kábítószeres balhéból való feltakarítás után én sokkal jobban jártam mint ő.
|
|
|
|
|
Salamon Gréta
Egyetemi hallgató
RPG hsz: 217
Összes hsz: 235
|
StephenMi tagadás, a srácok jól elvoltak a rajongóikkal, hozzám azért nem jöttek oda a srácok lekapott felsővel, hogy na írjam már alá a kidolgozott mellkasukat. Pedig talán még oda is kanyarítottam volna a nevem, de sebaj, én úgyis főként csak vokál voltam ebben az egészben, amolyan mellékdarab. Ennek ellenére élveztem minden egyes percét a színpadi létnek, már készültünk vissza a sátrunkhoz, hogy ott pihenjünk meg, amikor Stephen felkiáltott és láthatóan még a vér is meghűlt az ereiben. Döbbenten pislogtam én is, igaz nem voltam olyan nagy rajongójuk, mint Stephen, de azért még az én arcomra is mosoly szökött, amikor megláttam, hogy milyen ismert zenekar lép fel utánunk a színpadon. - Wow, tök jó! - nevetve vállon veregettem Stephet, aki láthatóan még mindig extázisban volt, olyannyira, hogy a saját rajongóiról meg is feledkezett. - Na de gyere, menjünk és együnk valamit a sátrunkban, aztán majd később kijövünk és megnézzük őket, talán utána még bulizhatunk is velük - ki tudja, hogy a menedzsmentjük mit engedett nekik, mindenesetre Stephet megpróbáltam a sátrunk irányába terelgetni, ha már a fiúk is előre mentek.
Odabent volt minden, kényelmes kanapé, egy hűtő tele különféle italokkal és egy svédasztalra hajazó teríték, finom szendvicsekkel, fasírttal és salátákkal, nem beszélve a sütikről és a sós ropogtatni valókról. - Hű, nem gondoltam volna, hogy ennyi mindent kapunk - nevetve lépdeltem az asztalhoz, majd elhalásztam két szál ropit és ropogtatni kezdtem. Ekkor az egyik rendezvényszervező srác kihívott engem, viszont mellettem egy számomra ismeretlen sétált be, de úgy tűnt, hogy ismeri a dobosunkat.
- Hé Steph, Ő itt Vendel, az egyik haverom Miskolcról - a dobosunk be is mutatta a srácot, aki gratulált a zenekarnak, majd előhúzott egy névjegykártyát és Steph felé nyújtotta.
- Van egy lemezstúdiónk Budanekeresden, kis cég vagyunk, nem túl ismertek, de hiszünk abban, hogy egy jó zenekarral befuthat a biznisz. Ha gondoljátok, akkor benne lennénk egy közös együttműködésben - kíváncsian pillantott Stephenre, miközben baráti mosolyra húzta a száját. A zsebében persze lapult némi jó hangulatot adó tündérpor és egyéb tabletta is, egyelőre azonban kíváncsi volt arra, hogy sikerül-e valamiféle üzleti partnerséget kialakítani a srácokkal.
|
|
|
|
|
Stephen Zimmermann
Prefektus Levita, Mestertanonc Levita (H), Elemi mágus, Pro Levita-díjas, Harmadikos mestertanonc
Pálca eladó, zenekar vezető
RPG hsz: 260
Összes hsz: 327
|
GrétaSopronÉrzem, hogy Gréta nem lelkesedik irántuk annyira, mint én és nem is örülhetnék jobban, amiért ennyire színes ízlésvilágúak vagyunk. Misit épp leköti az őt körülvevő mini tömeg, Armandot nyomasztja, vörös pofával csápol felénk a lánnyal. Kár, hogy ő addigra hátat fordítva próbál a sátor felé terelni, én meg nem ellenkezem. Belecsókolok tenyerembe és vigyorogva intek a kint levegőző bandatagoknak. Azt hiszem, ezért még kapni fogok. - A bulit adom! Remekül teljesítettünk és kell a lazítás, főleg nektek. Én még magamat elviselem például, deee... Komolyan! Te hogy bírtad velem összezárva egy Ladában? - Ez a négy szó a legabszurdabb amit valaha mondok eddigi életem folyamán. Belépünk a számunkra elkerített sátorkába, ahol L-alakban fogadnak az említett terítékek. Jobbról indul és a sátor bal faláig vannak kipakolva a választható dolgok. Először a chipsek, ropik, utána a kicsit laktatóbb szendvicsek és snackek, aztán szénszavas üdítők, kávé, pia. Maga a megtestesült álom! A szagok alapján közép árkategóriás piákat szolgálnak fel. Annyira talán mégse volt rossz ötlet a soproni út, mint először gondoltam. - Na hééllóóó, álljon meg a díszmenet! - csóválom fejemet hitetlenül Gréta választását szuggerálva - Csajszi. Itt vagy Sopronban és neked. A legelső választásod. Ropi. Mit szerénykedsz itt?Kérdezem enyhe éllel hangomban. Hunyorítva nézek rá. Ezt a nőt sürgősen meg kell tanítanom kiaknázni a legjobbakat a svéd asztalnál, ezért odalépek hozzá, szégyenérzet nélkül megragadva egy papírtálcát és két egymásra pakolva két akkora szendvicset, mint a képem. Megvan a férfiak képessége a nagy szájról? Élőben prezentálom átharapva mind a négy kenyérszeletet. Tegyük hozzá, végeredményünk ugyanaz, mint az óvodában stikában csokit habzsoló öt éves lelkes ábrázata, csak én csokikrém helyett majonézes leszek orrtól állig, amit egy szalvéta gyors magamhoz vételével és gyors törlő mozdulatokkal igyekszek helyrehozni. Nem beszélve megsajduló szemfogaimról amiknek sok ez a hirtelen nyomás. Hogy kínomat tetézzem, nem ekkor lép oda hozzám Misi? Szerencse, hogy már nem fehér a szám. Gréta jobb oldalára sétálok, kidobom a piszkos papírt, a szendvicseket még tartom másik kezemmel. Letörlöm a jobb mancsom azért, hogy aztán átnyújthassam annak a bizonyos miskolci barátnak. Szép város lehet, ott még nem jártam. - Örvendek, Stephen Zimmermann, bandavezér - A férfi ijedt kutyaként rezzen össze a magasságomhoz tartozó mély hangtól, ami barátságos közeledéssel leszól hozzá. Épp emiatt ki se kéne emelnem amúgy az utóbbit, csak azért teszem mindig oda, hogy bandavezér, mert van aki egyedül a státuszmegjelölésből érti, hogy ki vagy. Sok azon a pasin az arany fux, a névjegykártya amit határozott mozdulattal elveszek viszont egész kulturált. Vendel a Kék Fény Lemezkiadótól jött, 2021-ben alapultak, szóval reális, hogy kis cég. Hallottam bandákról akik velük szerződtek és próbálnak felfutni, de hát nem is tudom. - Mire gondolsz biznisz alatt? Ott balra vannak székek, érdemes lenne leülnünk szerintem - Mögöttem befurakodik Armand is igencsak dühös képpel. Leginkább azért, mert tőlem nem fér hozzá kedvenc sós chipséhez. Hangomban enyhén érezhető a türelmetlenség, ha sokáig húzza az időmet, én fogok lépni nemleges válasszal. Körbenézek a sátorban indulás előtt, Grétának addigra nyoma vész, de nem aggódom érte. Erős nő, tud vigyázni magára. Remélhetőleg ha bajban van, tudja hol talál. Leülünk a fickóval, elkezdünk tárgyalni és úgy egy óra múlva igencsak jó hangulatban folytatjuk tovább.
|
|
|
|
|
Ivanich R. Benett
Tanár, Végzett Hallgató, Színjátszó vezető, Minisztériumi dolgozó
still alive
RPG hsz: 423
Összes hsz: 590
|
BerciMost, hogy mondja... Hát persze, a Bánffy-ösztöndíj, sok szó volt róla a tanári értekezleteken. Mondjuk, mire eljutunk oda, rendszeresen betelik a jegyzetfüzetem, amit amúgy is csak azért hordok magamnál, mert ennyi információt még az én exlevitás agyam is nehezen szív magába. És akkor még koncentráljak a különórás diákokra, a színjátszókör vezetésére, meg az egyetemi tanulmányaimra. Berci büszkén meséli érdemeit, én pedig egy kissé megilletődötten, de összességében elismerően pillantok rá, mivel ha hülyén is hangzik, de nőtt a szememben.
- Ez igazán nemes gesztus - jegyzem meg udvariasan, amint halványan elmosolyodom. - És hogyhogy az elemisták egyébként? Van valami különösebb oka? - érdeklődöm pusztán kíváncsiságból. Nem tudok róla, hogy ilyen képességekkel bírna, de amilyen szerteágazó családja lehet, könnyen előfordulhat, hogy van néhány különleges varázsló a rokonságban.
- A legjobb barátnőmtől kaptam, másodikos koromban - enyhén zavarba jövök, ezért gyors magyarázkodással töröm meg a csendet. Nem tudom, hogy ez az aranyos jelző mit takar; burkolt gúnyolódás, vagy csak tényleg nem jut más szó eszébe róla. Kompenzálja, hogy az étterem nevét meg ő nem ismeri.
- És mik a kedvenc helyeid? - ha már ez szóba jön, akkor adja magát, hogy rákérdezzek. Nagy vágyam, hogy ha egy kicsit több időm lesz, akkor utazni tudjak, és ehhez jó inspirációt gyűjteni. Addig meg pénzt. Ami gyakorlótanári fizetésből nem olyan egyszerű. De legalább azzal, hogy a kastély egyik lakrészét veszem igénybe, egész sokat spórolok.
- Hm, szerintem csak szükséged van egy amolyan idegenvezetőre, aki útbaigazítana - állapítom meg némi töprengés után. A családja ha valamiben nem jó, akkor az biztosan a varázstalanokkal való érintkezés, az ilyen tudást nem tudták átadni, így segítségre szorul. Nekem szerencsém van, mert majdnem úgy nőttem fel, mint egy mugli. Eközben elhaladunk a Széchenyi tér előtt. Megállok egy pillanatra, a távoli TV tornyot bámulom, meg a dzsámit, vetek egy túlsó pillantást a Zsolnay-kút felé, és a városházára. Nagyon szép tér. Innen csak egy kis séta, hogy elérkezzünk az olasz étterembe. Ebédkor kevésbé zsúfolt, így a pincér le tud minket ültetni egy kétfős asztalhoz, kezünkbe nyomva az étlapot.
- Jaj, nem is kérdeztem, megfelel, ugye? Még mindig mehetünk máshova - sütöm le izgatottan a szemem. Nem könnyű egy aranyvérűnek megfelelni.
|
|
|
|
|
Machay Adél
Egyetemi hallgató, Művészetis tanonc, Végzett Diák
Gucci Vanilla - ex-Mrs. Krise
RPG hsz: 1606
Összes hsz: 1627
|
Júlia - Nem tagadom, hogy az nem volt rossz. Visszafogtad és kezelted... Ettől még most megreccsentünk, Júlia, de ismerlek már annyira, hogy azt feltételezzem, ez neked nem nyom sokat a latba. - Tényleg volt annyira naiv, hogy elhiggye, egy adott ponton túl Júliával megkedvelték egymást, és mióta kitudódott a Magdás fiaskó, ott a bizalmatlanság gyökere.
- De engedd el. A nap végén ennek már annyira nincs jelentősége, főleg, hogy hónapok óta nincs már különösebben kontaktod sem vele. Az is csoda, hogy tőlem nem búcsúztál el hamarabb. - Csak egy Imperio és egy Crucio kellett hozzá, hogy Júlia végleg kilibbenjen a képzeletbeli ajtaján.
|
|
|
|
|
Darvas Félix
Mestertanonc Navine (H), Egyetemi hallgató, Másodikos mestertanonc
RPG hsz: 2
Összes hsz: 6
|
Valentin-nap, valahol egy csokibolt előttAz egyetlen hátránya annak, hogy az ember - teljesen ártalmatlan, aprócska kis - hazugságot ejt el a szüleinek, hogy a füllentés néha hógolyó módjára aláhengeredik a történések hófödte hegyoldalán, minden egyes újabb, mellkasának szegezett kérdéssel csak egyre dagadva. Szóval, pusztán a példa kedvéért, ha hosszas nyaggatózás után az ember fia azt találja mondani, hogy igen, van Valentin-napi programom, abból néha kikerekedhet a vallatás során az, hogy el kell mennie egy utolsó percben kitalált randira egy nemlétező partnerrel, kicsípve magát, sőt, virágot is kell vennie, természetesen a légbőlkapott lény ízléséhez igazodva.
Na ezért állok most talpig glanzban a csokiműhely előtt - a virágcsokrot már lepasszoltam egy cuki, az aluljáróban Fedél Nélkült árusító hölgynek - ahova én csak azért jöttem, mert volt még pont egy darab helyük a mai bonbon kóstolásra és -készítésre. Mármint tényleg Valentin-napi program, csak épp egyik jóanyám se szállna le rólam, ha a valóságot tálalnám. Sóhajtok, mert értem én, hogy jóindulatú aggodalom, nincs is szívem azzal hajtani el őket, hogy magánügy. De most ki kell majd találnom, milyen volt a randim és miért nem lesz következő, pedig én csak csokit akartam enni...
|
|
|
|
|
Salamon Gréta
Egyetemi hallgató
RPG hsz: 217
Összes hsz: 235
|
Steph- Látod, ez egy nagyon jó kérdés Steph - vigyorogva veregettem vállon, közben beléptünk a sátorba, ahol a többiek már rá is raboltak a finomságokra. Persze, hogy én is követni akartam őket, csíptem is egy falatot, mire Stephen meg rám szólt, így nagy szemekkel pislogtam felé.
- Szeretem a ropit - megvontam a vállaim, tényleg bírtam az ilyen sós rágcsákat, bár az is igaz, hogy ezen a terülj asztalkán tényleg minden volt és valami laktatóbb kaját is választhattam volna.
- Hű, ezt mind meg is eszed? - egy kicsit meglepődtem, ahogyan egymás tetejére gyömöszölte azokat a szendvicseket, azon meg felnevettem, amikor megpróbálta egy harapással begyűrni. - De bolond vagy - nevetve kaptam tenyerem a szám elé, Steph össze-vissza kente magát a majonézzel. Közben társaságunk érkezett, egy fura figura Miskolcról. Nekem nem is volt annyira szimpatikus, de azért kezet ráztam vele, majd kíváncsian pillantottam Misire, hogy vakkantson már valamit, mégis honnan ismeri ezt a fószert. Épp csak hogy elkezdte a bemutatást, amikor odaért Steph is, ez pont kapóra jött, mert így kicsit leléphettem a rendezvényszervező sráccal.
Igazából semmi extra nem történt, csak meghívott egy italra meg olyan szöveget lökött, hogy azért jókat nevettem rajta. Megadta a számát és kérte, hogy feltétlenül hívjam majd fel, mert csak akkor nyugszik meg a lelke, ha tudja, hogy biztonságban hazaértem. Hát persze.
Nevetve elraktam a névjegyét a farzsebembe, majd jókedvűen sétáltam vissza egy órával később a sátorba, ahol úgy tűnt, hogy nagyon is jókedvűek a srácok, sőt…megláttam, hogy ez a miskolci fazon épp mivel is kínálgatja ott a srácokat.
- Steph, beszélhetnénk egy kicsit odakint? - megállva mellettük a pillantásommal próbáltam szuggerálni őt.
|
|
|
|
|
Vattai Júlia
Aurortanonc, Animágus, Világalkotó, Végzett Diák
Porcica
RPG hsz: 1175
Összes hsz: 1241
|
Adél, plusz egy fő
Pofavizit
______________________________________________________
Úgy tűnik én sem érzékeltem annyira az elmúlt években, hogy Adél mennyire megkedvelt, vagy, hogy Willel ellentétben Adél érez hosszú távon sértettséget, hiába a szép szemek. Legalábbis az arcából ítélve így érzem, aztán ki tudja, lehet ha neki is megmutatnám a cicimet, ő se emlékezne semmire sem abból, mit tettem az anyjával anno.
- Már miért búcsúztam volna el? Megmondtam, azért kaptam a pénzt amit ingyen is megtettem volna. És voltaképp az akkori incidens sérelmet is valamilyen módon tisztáztuk Willel. Persze nem azt mondom, hogy olyan lesz minden mint régen, csak, hogy ha majd szerzek egy új telefont senki se gátol meg abban, hogy írj, ha kíváncsi vagy rám - nem tudom mit mondjak, kicsit úgy érzem érzéketlen vagyok, de nem vagyok képes Adél szemszögéből látni a dolgokat. Túlságosan lefoglalnak a saját problémáim és kimerítenek a harcok a mumusaimmal. Régebben azt hiszem empatikusabb voltam, tanultan vagy ösztönösen, hogy később megkapjak remek lehetőségeket, de jobban értettem az emberekhez, talán ideje lenne újra megtanulni ezt.
|
|
|
|
|
Athanaczkovics Kornél
Mestertanonc Levita (H), Elemi mágus, Másodikos mestertanonc
bugyuta herceg >>> "élő Ken baba"
RPG hsz: 315
Összes hsz: 410
|
➡Zalán⬅
⤷ look a like / Athanaczkovics kúriaA vizsgaidőszak végeztével még csak levegőt sem tudtam venni megkönnyebbülésemben, hogy túl vagyok ezen, már mennem kellett illegetni magam valami eseményre apám mellett. Meglepő fordulat, hogy Maxim is jelen volt és ráadásul nem egyedül. Esélytelenül akartam vele beszélni egész este, mert mindig beszélgetnem kellett valakivel - ám ennek köszönhetően derült ki: anya és apa elmennek pár napra a kúriából.
Amint végre otthon voltam, kapva kaptam az alkalmon és megírtam a baglyot Zalánnak, hogy érkezhet három nap múlva, ha jó neki. Nem vagyok magabiztos ebben, így kénytelen vagyok barátomra támaszkodni, hogy mellettem legyen ebben a trolltakony helyzetben.
A bejárati ajtóban várom széles vigyorral.
- Készen állsz ma repülni?
|
|
|
|
|
Hollósi Zalán
Prefektus Levita, Jövendőmondó, Másodikos mestertanonc
RPG hsz: 1487
Összes hsz: 1803
|
Kornél Még jó, hogy Kornél időben szólt neki, így volt ideje pénzt félretenni a vonatra, ha a hopp-por drága is volt, és egyedül hoppanálni még nem mert nagy távolságokra. Még mindig kicsit elképedve pislogott a kúria hatalmas sziluettjére, de most már több szorongással lépett a birtokra, mint az első alkalommal. Persze Kornél azért megint beletrafált, hogyan terelje el Zalán figyelmét minderről.
- Nem gondoltam, hogy pont az fog kérdezni tőlem ilyesmit, akinek megígértem, hogy nem csinálom többet - felelte hitetlenkedő mosoly kíséretében és egy gyors baráti ölelés után áthúzta feje felett a válltáskája pántját. - Csak mutasd az utat.
|
|
|
|
|
Markovits Balázs
Diák Rellon (H), Ötödikes diák
Markovits 2.1 | Bazsarózsa | Bazsola
RPG hsz: 140
Összes hsz: 141
|
Hibbant
outfit | ELMEFejében az egyik kedvenc dalának akkordjai mennek, ahogy belép a fertőtlenítő szagú épületbe. Valahonnan ordítás csapná meg a fülét, valahonnan sikolyok, egyszerű nevetés, tapsikolás, random köszönések - ha nem lenne az agyáig tolva fülhallgatója. A recepcióhoz lépve szedi ki, érdeklődik Viola után, majd követi az utasításokat.
Első emelet, balra, az első ajtó a társalgó: a páciensek itt fogadják a látogatókat. Az ajtóhoz távolabb eső asztalt választja, az ablak mellé ül le az üres helyiségben. Ahogy elhagyta a recepciót csapta vissza fülébe a fülhallgatót, így kezeit visszadugva zsebébe ül fel a szék támlájára, lába mozog a ritmusra, halkan énekelget maga elé.
- When you were gone I think of you, I pretend the night is so beautiful - szemeit lehunyva élvezi a dalt, zsebeiben tartott kezében ott van a gitár és éppen játszik rajta.
|
|
|
|
|
Werner Viola Anna
Diák Rellon (H), Bogolyfalvi lakos, Magántanuló, Ötödikes diák
Hibbant
RPG hsz: 87
Összes hsz: 89
|
Csak este szokott szar lenni. Este mindenki megbolondul durvábban, mint nappal, és meg is látszik rajtam, hogy nem egy spa-ba tűntem el, hogy összeszedjem magam. Tulajdonképp még összeszedni se sikerült túlzottan, de… nem baj. Persze az ember lánya másképp képzeli el a szünetét, de ez ilyen. Sose tudom, mikor kerülök ide, csak a szobám az, ami általában ugyanaz, és ugyanúgy egyedül vagyok benne. Nincsenek illúzióim, valahol tudom, hogy nem kockáztatnák meg, hogy összezárjanak valakivel.
Viszont a gyógyszerek jók, most is mosolyogva lépkedek, csak hogy eljussak Abi nénihez, mert más nem jön ide. Miért tenné? Én se akarnám. De a Mama talán behozza a telefonom, aztán majd eldöntöm, kell-e nekem az, hogy bekapcsoljam.
Ismerős az út, ismerősök a bolondok is, a többségük nem csak időszakos látogató itt, mint én.
- Hát szi- tépem fel az ajtót, hatalmas vigyorral a képemen, ami még csak nem is erőltetett, mert rendesen vártam már, hogy jöjjön.
A lábam viszont földbe gyökerezik, mikor nemhogy nem látom sehol Abi nénit, de… mi a francot keres itt. Ez hülye.
Míg látszólag teljesen magába van merülve, én a hajamba túrok, és az ajtóra pislogok. Tudom, mit kell tennem. Feltépni, eltűnni innen, és rávenni a nővért, hogy kamuzza be, épp nem érek rá. Mégis sóhajtok, és sétálok az asztal felé, és értetlen tekintettel az arcomon, húzom ki a széket, és ülök le vele szembe. Tudom, hogy hiába beszélnék, nem hallaná, majd… majd csak észrevesz nem?
|
|
|
|
|
Markovits Balázs
Diák Rellon (H), Ötödikes diák
Markovits 2.1 | Bazsarózsa | Bazsola
RPG hsz: 140
Összes hsz: 141
|
Hibbant
outfit | ELMEMásik füléből szedi ki időközben a fülest, mert rájött: nem biztos, hogy jó ötlet egy elmegyógyintézetben nem hallani. Azt zsebébe mélyeszti, így távolról hallja a basszust, de így sem veszti el a ritmust, amíg a másik fülében ott van.
Az ajtó nyitódására sem reagál, kivár. Ha a hibbant jött, úgyis megtudja, ha nem, akkor meg nem érdekli, így lába jár tovább. Amint meghallja a hangját szedi ki a másik füléből is a headsetet, telefonját elővéve állítja le a zenét és hallgatja, ahogy a lány közeledik.
- Neked is szia - mosolyodik el. - Ezt Pitypang néni küldi - veszi elő kabátja zsebéből a lemerült telefont. - Ezt meg én - csap mellé egy tábla csokit. Nem tudja mit lehet hozni és mit nem, de az például biztos, hogy a pálcáját elkobozták tőle a bejáratnál. Legalább a csoki nála van.
|
|
|
|
|
Werner Viola Anna
Diák Rellon (H), Bogolyfalvi lakos, Magántanuló, Ötödikes diák
Hibbant
RPG hsz: 87
Összes hsz: 89
|
Ülök. Feszengek. Nem értem, hogy miért van itt. Bálint sose volt, mert nem akartam, és megértette. Ez az a hely, ahol… ahol én én vagyok, ahol még csak meg se tudom játszani magam, és kellemetlen, hogy Balázs ide csak úgy betipegett. Abban se voltam biztos, hogy fogom még látni, tekintve, hogy az arcára ült csalódottságot kurva sokszor látom az utóbbi napokban. Komolyan. Még le is tudnám rajzolni.
Törökülésbe vágom magam, mert én itthon vagyok. Óvatosan veszem el a telefont, de csak az asztal sarkára teszem, mert… nem érdekel. Nem is biztos, hogy bekapcsolom, nem akarom látni, mi történik ott kint, amíg én itt bent vagyok.
- Köszönöm - halványan azért elmosolyodok, ahogy a csokit is elveszem. Engem se érdekel túlzottan, be lehet-e hozni, max majd eldugom.
- Ugye nincs baja? - jön a pánikszerű kérdés, mert mi másra gondolhatnék, ha egyszer nem jött? Mindig jön.
- És te?... A baglyok állítólag ide is járnak. El is küldhetted volna - rázom meg a fejem, még mindig a csokit fogva a kezemben, és azt vizslatva.
- Már nem is gáz az orrod - osztom meg vele az első észrevételem, ahogy az arcába nézek. Még a fejem is oldalra biccentem.
|
|
|
|
|
Markovits Balázs
Diák Rellon (H), Ötödikes diák
Markovits 2.1 | Bazsarózsa | Bazsola
RPG hsz: 140
Összes hsz: 141
|
Hibbant
outfit | ELMEÉrezhető, hogy feszeng a másik, míg ő úgy ül a szék támláján, mintha nem most lenne itt először. Pedig most van, és látogatóba jött.
Biccent a köszönömre, majd nevet fel.
- Nincs. Odaadta a látogatós napját nekem - vonja meg vállait. Neki ez nem nagy dolog és őszintén, leszarja. A néni döntött így, most az, hogy Violának ez nem tetszik… majd túllép rajta. Vagy elküldi melegebb éghajlatra, ami nem történt meg egyelőre, így azt következteti le: a lány igenis örül neki.
- Akkor elmegyek és elküldöm bagollyal - kelek fel a székről és nyúlok a csokiért halálosan komoly arccal. Ujjaimat is megmozgatom, hogy siessen azzal, hogy visszaadja, nem érek rá egész nap itt ácsorogni és egy tábla csokira várni.
- Levi helyretette - feleli könnyedén. Nem új, hogy a bátyja segít neki elsikálni a slamasztikát, amit saját magának okozott. Ilyenek a sérülései, amik igen kétes eredetűek, és azért, hogy ne szívjon büntetésben élete végéig, Levi a bűntársa.
|
|
|
|
|
Werner Viola Anna
Diák Rellon (H), Bogolyfalvi lakos, Magántanuló, Ötödikes diák
Hibbant
RPG hsz: 87
Összes hsz: 89
|
- Miért? - ráncolom a homlokom, mert a kérdés jogos, és nem tetszik, hogy a rellonos meg a nagymamám cseverésznek úgy, hogy nem tudom kordában tartani a nénit. Tudom, hogy odafigyel a pasi dolgaimra, és tudom azt is, képes belelovalni magát valamibe.
- Te már odaadtad a kezembe. Nem illik visszakérni - persze, hogy hadakozok, még sápítok is, mekkora faragatlan, de elmosolyodok.
- Tudtad, hogy ha egyszer belépsz ide, ki már nem fogsz? Külön rész van az alagsorban a látogatóknak, rajtuk tesztelik a cuccokat, amikkel minket leszedálnak - hajolok közelebb hozzá, mert rá akarom hozni a fárszt. Még suttogok is, talán még majdnem én is elhiszem a faszságot, ami elhagyja a szám. De Balázs is felfoghatná, hogy ide nem teázni, meg cseverészni járnak az emberek. Főleg, hogy az ajtón túl, megint üvölt valamelyik nő.
- A bátyád okos - biccentek, óvatosan ejtve ki a szavakat, mert tudom, már a múltkor se tetszett neki.
- Balázs minek jöttél? Azt hittem, már látni se akarsz - sokáig nem bírok én fecsegni, tényleg tudni akarom, mit keres itt. Vagy is hát. Miért?
|
|
|
|
|
Markovits Balázs
Diák Rellon (H), Ötödikes diák
Markovits 2.1 | Bazsarózsa | Bazsola
RPG hsz: 140
Összes hsz: 141
|
Hibbant
outfit | ELME- Nemtom - vonja meg vállát, majd huppan le a székre.
- Most küldtél el, és még a csokim is hagyjam itt? Fasza - húzza el a száját, majd dől hátra végül vigyorogva. Kövezze meg bárki, de nem érzi magát feszélyezve azért, mert itt kell lennie és Violát nem tetőtől talpig kikerázva látja, hanem egyszerű lányként. Akinek vannak gondjai. Nagyobbak, mint egy átlag embernek, de ezzel együtt tud élni. Egyelőre.
- Te ezzel komolyan ijesztgetni akarsz? - hajol előre ő is hirtelen. Arcuk között csak pár milliméter van, ám nem húzódik el addig, amíg a lány nem teszi. Előbb kell felkelnie ahhoz, hogy meg tudja ijeszteni. Két ikertestvére van és egy bátyja. Mindenre fel van készülve - és legalább, ha eltűnik, mindenki békén hagyja.
Nem reagál arra, hogy Levi okos. Ja, hagyjuk ezt is, mert csak szemeit forgatni támad kedve testvére említésére. A másik kérdésre sem reagál rögtön. Maga elé tátogja a kérdést, fejét fordítja a plafon felé, ahogy visszaereszkedik a székre.
- Mert te nehezen jöttél volna hozzám - válaszol végül szemtelenül.
|
|
|
|
|
