Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Bibircsókos banya folyosója

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Bibircsókos banya folyosója

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Bibircsókos banya folyosója

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

Az éjfél nem csak a szent nap, de műsora végét is jelenti. A kis késleltetés miatt van pár perce míg elüti azt a bizonyos tizenkettőt a vekker. Lassan csak elhangzik az az utolsó dal, s elhal a búcsúnak szánt néhány szó az éterben. Ennyi volt. Mikorofonja mára elnémul. Nem úgy elméje. Abban egyre komorabb és kétségbeesettebb gondolatok vetnek visszhangos tirádát. Hiábavaló volt lelkének kapuját kitárnia a plénum előtt. Talán nem is hallotta. Ez lehet az oka, igaz? Vagy talán már nem szereti? Egek...Fásultan hajtja le ingatva fejét, s dörzsöli meg szemeit. Ujjbegyeit szinte rájukpréselve nyomorgatja őket, míg már nem is lát másodpercekig. Kisvártatva mély sóhajt hallatva teszi le fülhallgatóját. Csüggedt ugyan, ám elégedett is hiszen azért a műsor rendben lement. Fáradtan mozgatja körbe elgémberedett nyakát, hogy azután székével forduljon meg és a pillanat tört része alatt zúduljon át szívén és arcvonásain  a meglepettség, a vágy, a félelem, s állapodjon meg végül mindkettőn a ragyogó boldogság érzése. Szemvillanásnyi idő alatt zajlik ez le hősnönkben. Ekkor azonnal felpattan, mire ülőalkalmatossága kerekein átszáguld a szűk téren, beleütközve az egyik, lemezekkel teli polcba. Lepottyan rá a lendülettől pár bakelit. Elektra, akár egy hurrikán robban ki a stúdióból. Egyetlen szó nélkül veti szerelme karjába magát, reméli nem löki el őt mágától, s úgy öleli, mintha az élete múlna rajta. Szorítja magához, hogy ujjai fehérednek belé. Arcát kedvese nyakszirtébe fúrva lélegzi be illatát. Remegő ajkán mosoly játszik, s észre sem veszi, hogy szemeiből patakokban hullanak a könnycseppek a kabát gallérjára. Nem tud megszólalni. Annyira döbbent, hogy talán nem is hiszi el, hogy tényleg eljött hozzá. Álomkép volna csupán? Meglehet tovaillan, ha kinyitja a szemét. Ettől retteg, s borzong bele a puszta feltevésbe. Ezért nem mer sem megmozdulni, sem szemeit kinyitni. Levegőt szaggatottan vesz, és még így is érezni, hogy szíve kalapál. Fél, hogy a valóságban elaludt a pultra borulva és az a fájó űr vár csak rá a holnapban, ami ott volt a tegnapban. Eközben odabentről kihallatszik, ahogy a hírblokkot követően felhangzik az előre bekészített éjszakai zenei válogatás legelső száma.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Bibircsókos banya folyosója

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Bibircsókos banya folyosója

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Bibircsókos banya folyosója

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → A szfinx portréja előtt

Egyáltalán nem volt kedve egy újabb adok-kapokhoz Zéténnyel, pedig kiváló táptalajt nyújtott az élcelődéshez az, hogy elvileg hozzáértőként nem tudja, mi a különbség a két legnagyobb gyártó között. Persze Lilla se tudta, de őt nem is érdekelte, nem is foglalkozott vele. Legyintett, és közelebb lépett, minden ellenérzése ellenére.
Nem azért tudta a rellonos nevét, mert annyira érdekelte, csupán megelőzte a hírneve. Avagy utolérte Lillát, ahogy vesszük. A lényeg, hogy ismerte, és amit a gazdájáról megtudott, másoktól, illetve a társalgóban történt kis nézeteltérésük után következtetésként levonva, az bőven elegendő volt, hogy korábbi zaklatóinak idősebb verzióját lássa benne. Az pedig nem volt szimpatikus kép.
Visszavágására aztán horkantott egyet.
- Ja, képzelem, te aztán sose - forgatta meg a szemeit is, de azért óvatosan közelebb merészkedett.
Biztos volt benne, meg volt róla győződve, hogy csak szórakozik vele Zétény. Meg akarja alázni, esetleg kiröhögni. Vagy mindkettőt. De ha igen, akkor legalább már kartávolságon belül lesz, és esélye se lesz megúszni, hogy Lilla megfojtsa. Persze nem folyamodott volna ilyen drasztikus megoldásokhoz. Talán. Majd meglátjuk.
Közelebb hajolt, ügyelve rá, hogy levegőt ne vegyen, vagy fújjon ki, és a felé fordított gépre fordította tekintetét.
- Hm - vetett egy közelebbi pillantást is a róla készült képre, és kénytelen-kelletlen be kellett lássa, hogy valóban nem borzasztó. Sőt. Nem igazán szerette, ha fotózzák, ezért elég kevés képen szerepelt valaha is, de azokon rendre borzalmasan is festett. Zéténynek viszont úgy látszik sikerült elkapnia valami igen ritka pillanatot. Persze, ekkora egó mellé azért csak kell némi tehetség is, nem elég jól kinézni.
- Elmegy - hagyta annyiban a dolgot nemtörődöm hangon, és tett egy lépést hátra, hogy felpillantson a rellonosra. - Megtarthatod, de nem járulok hozzá, hogy megjelenjen beadandóban, vagy bárhol máshol.
Ugyan nem tudta, magának eltenni meg mi értelme lenne olyasvalaki képét, akit nem is kedvel, de remélte, semmi undorító célja nincs vele.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Bibircsókos banya folyosója

Hogy hogyan is került oda egy kanapé? Éppen a folyosóra? Nos az ilyen esetekről olykor a tanári karnak sincs sejtése, de hogy hogyan kerül oda két tanár, ráadásul éppen két házvezető? Erre igazán könnyű válaszolnom: Sosem vezet jó útra az, ha az ember gyereke piszkálni kezd egy portrét, főleg ezen a folyosón nem. A hír, miszerint két gyermek éppen igen illegálisan éli mindennapjait a folyosón, pillanatok alatt fut végig a megfelelő kereteken, hogy aztán eljusson a tanári szobába is, ahol két férfiember bőszen dolgozva - nem, nem kártyázva (de) - tölti az esti járőrözés előtti nyugodtnak hitt perceket.
- Én csak azt mondom, hogy Zina lassan kamaszkorba lép, szóval nyilvánvalóan hasznos lenne Odettnek elbeszélgetni vele, mint ezen a korszakon már átesett farkasnak. Nem kellene az, hogy drámai fordulatok legyenek itt a törékeny békében. A múltkor a miniszter állt felettem, miközben a bájitalokat főztem.
A mondat végén a hangom kissé lejjebb halkítom, miközben a pálcámat előhúzom, és bár én egy igazán zen fickónak tartom magam, vannak dolgok, amik ki tudnak hozni a sodromból. Ilyen az, ha valaki illegálisan fogyaszt bájitalt, vagy tudatmódosító szereket. Tök mindegy, hogy hány éves kölyökről is van szó.
- Locomotor Mortis!
Suttogom kétszer, nehogy még valamelyikőjüknek olyan nagyon eltávozni támadjon kedve, így legfeljebb csak elugrálhatnak, de mivel a hírek szerint van bennük anyag rendesen, ez a veszély nem különösebben fenyeget minket. Arcomon pofátlan vigyorral - senki se mondta, hogy mindig jó gyerek voltam - engedem előre Damyan-t és csak utána kerülöm meg én is a kanapét, hogy lássam, mivel is állunk szembe.
- Micsoda látvány, még most is csöpög a víz abból a szerencsétlen vászonból, kedves kolléga.
Bal kezem zsebre téve a jobbal az üres vászon felé mutatva ingatom meg a fejem, mintha ez lenne a legnagyobb baj, pedig valljuk be, vannak itt tabletták, szagok, melyek arra engednek következtetni, hogy bizony a kibontakozó szerelem hamarosan egészen biztosan könyvelhető büntetőmunka lesz. Jó, rendben, bevallom, titkon nagyon dörzsölöm a tenyerem, hogy büntessek, még ha a saját kölyköm is az.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Bibircsókos banya folyosója

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Bibircsókos banya folyosója

Ha valamiről kiemelten hírhedt a Bagolykő Mágustanoda, az a kastély falain belül fénysebességgel száguldó pletykaáradat, hiszen itt egy csorba téglának is füle van. Egy másik ismertetőjegy lehet, hogy ingerszegénynek éppenséggel nem nevezhető a környezet, bármi megeshet, a huzamosabb ideje itt lakók már szemrebbenés nélkül lépnek túl a jelentéktelen abszurditásokon. Komolyabb baklövéseket még évek múltán is felemlegetnek, bár igazságtartalmuk jócskán megkérdőjelezhető, minél több kézen, (szájon, fülön), generáción megy keresztül az információ. Egy ilyen szaftos fogás pedig, miszerint két kicsike kábítószerek arzenálját teszteli épp a félreeső szakaszon, aminél feltűnőbb helyet tulajdonképp csak akkor választhattak volna, ha a nagyteremben csapják ki az étkezőasztalra a felhozatalt, egy csekkolást mindenképpen megér.
Oh, és persze a nívós oktatói gárda. Nem feledkezhetünk meg az iskolánk reputációját végtelen magaslatokba emelő tanárokról sem! Nehogy már csak kétes dolgokat emeljünk ki, hát a végén még az jönne le, pocsék BK-snak lenni.
 - Abszolút igazad van, beszélek ezzel kapcsolatban Odettel később. – Bólint rá rövidre zárva a témát, hiszen pillanatokon belül oda is érnek a tett színére, illetőleg tényleg a navinés Angyalka az expert a témában, és Zinával is közvetlenebb kapcsolatot ápol.  
Eszébe sem jut biztonsági lépéseket tennie, ahogy kollégájának – mégis meddig jutna két, náluk jócskán alulképzettebb varázslócsemete, ha menekülőre fognák?
Öltönynadrágja zsebébe mélyesztett kezekkel, kedélyes mosollyal lép a két nyakon csípett jómadár elé, és pár pillantásnyi méricskélést követően a levegőbe szimatol és tagadhatatlan szakértelemmel húzza fintorra ajkait. Gondterhelten sóhajt.
 - A mai fiatalok miért ilyen átgondolatlanul balgák, ha szabályszegésről van szó? – a kérdés természetesen költői csupán. A bolgár férfi szabadelvűsége senkinek sem ismeretlen, így feltételezhetően Rudolfot sem lepi meg a nyitány, a józsaru és rossz zsaru szerepkörök leosztása is teljesen egyértelmű. – Azt kérem szépen – lustán mutat a tekert cigarettára, és nyújtja érte a kezét.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Bibircsókos banya folyosója

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Bibircsókos banya folyosója

- Legalább az agyát még nem teljesen szívta el.
Az is pozitívum, nem? Mármint felismer, így, azt hiszem, büszke lehetek rá, ez eggyel jobb, mint a múltkori kislány, aki harmadszorra is bemutatkozott nekem, míg Hegénél teljesen kiakadt, hogy ő is ott volt eddig. És valljuk be, én elmegyek egynek, de azért Hege olyan, aki megmarad az emberek tudatában. Szóval én ezt azért magamban egy jó pontnak írom fel, bár sajnos Koppány barátunk valahonnan mínusz kétszázról indult, pedig nem vagyok elítélő, csak szeretem, ha legalább a tisztelet illúzióját megadják. Komolyan, mindenki képes, akkor ő miért nem? Ráadásul még ez a szörnyű ízlésficam, hogy legalább a minőségre ráment volna, ha már ilyen szerekkel tompítja agyi kapacitását.
- Talán azt hiszik, hogy nem szeretjük a kihívást. Lehet, hogy fásultnak nézünk ki?
Végignézek rajta, és nem, egyáltalán nem az, aztán végig magamon, és még mindig az van bennem, hogy egyáltalán nem. Jól nézünk ki. Na, az ilyen gondolataim miatt néztek már akkor is melegnek, aztán néznek most is, ahogy kiveszem a szavaikból. Angliában éltem és szeretem a mellényeket meg az ápolt megjelenést, most komolyan de tényleg komolyan? Szemöldököm egy kicsit feljebb szökken, mert tudom, hogy csak provokál, és nyilván azt kéne válaszolnom, hogy a nőket szeretem, de nem, egy ilyen vitába nem szabad beleállnom, helyette szusszanva pillantok a másikra.
- Damyan?
Mert tudom, ismerem, tudom, hogy ő majd tudja a tökéletes választ, ami mondjuk valószínűleg kellőképpen kellemetlen lesz nekem, de ő majd nagyon jót fog szórakozni rajta. Helyette a tekintetem a lányra téved, és azon gondolkozom, hogy ha már most ennyi a maximum, amit elvár az élettől, akkor elég ingerszegény lehet szerencsétlenem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Bibircsókos banya folyosója

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Bibircsókos banya folyosója

Nem ismeretlen számára a jelen szituáció, a Rellon ház fejeként tapasztalhatott már cifrábbat is; ha a sorra elhangzó mondatok és/vagy a vele szemben tanúsított tiszteletlenség után csak pár ezüstérme landolna minden alkalommal erszényében, egész szép kis backup vagyont tudna felhalmozni. Szórakozott mosolya egy pillanatra sem rezdül, a fiú kérdésére jókedvű, kurta nevetést hallat és leplezetlenül emeli tekintetét Rudolfra, hogy lecsekkolja tetőtől talpig. Kacsint.
 - Oh, Farkasházy házvezető kolléga úr nincs abban a szerencsés helyzetben, hogy élettársának tudhassa szerény jómagamat – sajnos. Még? Nem rak túlzó nyomatékot a tisztjüket fémjelző szavakra, de leheletnyit hangsúlyozza. Igazából amikor csak teheti, prefektusaira bízza azt a felemelő feladatot, hogy elkószált és rosszban sántikáló diáktársaik után kajtassanak, de két újonc, pont a Banya orra előtt? Ígéretesnek indult, egyelőre kellőképp jól is szórakozik. – Igazán mutatós kis semmi ez, amit még véletlenül sem csináltatok – bólogat, és mikor egyik gyerek sem kapkod azért, hogy átadják a kért cigit, pálcáját segítségül hívva megszerzi. Közelebbről is megszagolja, hogy még markánsabb grimaszba torzuljon arca, még egy halk, undorodó hangeffekttel is megerősíti nemtetszését. Legalább fogyasztanának valami minőségi cuccot!
 - Büntetőmunkát javaslok – kezd bele, továbbra is némiképp a fiatalok feje fölött átbeszélve a tanerőnek címezve. – Nem hinném, hogy pár kósza pont elvesztése kellő hatást érne el. Mondjuk fényesre sikálhatnátok a Banya portréját a következő… - töprengve felnéz a festményre, mintha nem tudná már jó előre, mennyire lője be. – Két hétben. Mágia nélkül. – Vázolja elképzelései alapjait, persze még jócskán tudná tovább csűrni, hagy teret az eridonos kollégának, hátha túlszárnyalja a kreativitását. Amúgy meg láthatóan világukat nem tudják épp a kölykök, minek túráztassa túl magát?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Bibircsókos banya folyosója

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Bogolyfalva Hivatala

Megszólít engem a hölgy, aki nézett. Erre nem számítottam. Arra pedig még annál is kevésbé, amit mond. Elgondolkozom, ahogy kékjeimet ráfggesztem. Egy hölgyet, egy festményről, aki olyan mint én vagyok. Ezek a kijelentések pislogásra késztetnek, de udvariatlanség lenne nem válaszolnom, ezért nagy nehezen kipréselek pár épkézláb mondatot magamból. - Semmi baj, ehhez hozzá kell szoknom - sütöm le szemeimet - A hölgy a festményen pedig valószínűleg csak véletlenül hasonlít rám - mondom, majd visszapillantok az iroda felé, ahol a papírjaim és a pálcát az előbb eltűnt. Továbbra is csukva van az ajtó. Lehet az első alkalommal ez a folyamat lassabb, aztán már ahogy visszajöök kevesebb lesz a dolguk. Úgy sejtem aktát nyitnak, minden kétszer átfunak. Így csinálnám én is, ha még itt dolgozhatnék. Fél füllel hallom a beszélgetést, mely lezajlik megszólítóm és a recepciós között. Halványan rázom csak meg fejem. Bizonyára még új itt és lehet a szakmában sem rutinos. Majd az lesz, csak idő kérdése. Nem árt hozzá némi érzék sem, de az szorgalommal pótolható. Ezután ismét hozzám közelebbről hallom az iménti hölgy hangját. Visszafodulok hozzá. - Éjféli Veréna - biccentek halvány mosolyra húzva szám szélét. Viszonozom a bemutatkozást, de kezemet csak kicsit késve nyújtom, s nagyon röviden rázom meg az övét, abban az esetben, ha elfogadja. Az érintésektől, a kiabálástól még ennyi év után is ódzkódom és ekrülöm is őket. - Igen, szeretnék itt letelepedni - fogalmazok szabatosan. Nem vagyok az a csevegős fajta és kétlem, hogy érdekelné, hogy miért vagy hogyan és milyen áron jutottam ideáig. Ha sikerül munkát és egy kis szobát találnom, ahol meghúzhatom magam igyekszem olyan láthatatlanná válni, amennyire csak lehet. Békében élni, csendesen. Kikerülni minden rám vetülő fényből. Elég volt egy életre belőle.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Harsogó portrék folyosója

Hátát úgy húzza a zsák, mintha köveket cipelne reggel óta, pedig az egész fene nagy szenvedésnek csupán egy oka van - elaludta a vállát. Nem mondom, kész káoszban ébredt reggel amikor úgy tudta orrbacsapni magát jobbjával, hogy csak orra fájt, de karja mintha nem is hozzá tartozna, az i-re a pontot azonban az tette fel, amikor kíváncsiságból jól megharapta a kisujját, és... nem érzett semmit. Azonnal riadóztatta Móricot, hogy baj van, valaki levágta a karját az éjszaka és rosszul ragasztotta vissza, de szerencsére pár perccel később már érezte az alkarjába szúrkált rotringhegyeket, úgyhogy lassan leesett mindkettejüknek - csak elaludta azt, nincs itt szó bűntényről. Aztán a nyújtózkodás volt a non plus ultra, elég volt egy rossz mozdulat, és olyan görcs állt a vállába, azt hitte menten összerogy, mint valami prémium focistanövendék. Azóta túlesett egy okklultizmus dolgozaton, ami alatt természetesen végig krokodilkönnyekkel fenyegető sziszegéssel pislogott Ambrózy bára, ugyan szánja már meg a nyomorék kölköt; minekután azonban erre nem került sor, valahogy összepuskázott magának egy elfogadhatót. Hé, ha a nagy szenvedés után is K-t ír, az azért feltűnő lett volna!
- Te Móric - torpan meg mindennek a közepén, majd mint akit kézrátételes gyógyítással megáldott maga a Dalai Pápa, táskáját félredobva kis terpeszben áll meg a folyosó közepén. Az útban. Minek köszönhetően nekimennek, úgyhogy szabadkozik egy sort, majd picit oldalrébb áll meg ismét, hogy kikerülhető legyen. - Azt olvastam, az ikreknek van ilyen különleges izéjük, hogy ha fáj valamilyük, az a másiknak is fáj. - Igazolni látszik az elmélet, hiszen Móric is nagyot szisszent mindig vele együttérzően. - Szóval ha én most meghúzom a hajam...
Tudjátok, van az a tipikus nézés, amitől megszólal a vadnyugati zene, megpördülnek a cowboy-pisztolyok és nyihognak a pacik a díszletben. Na. Egy pillanatra minden megfagy, majd egy nagy levegő kíséretében markolja magát fürtjein, hogy aztán egy hangos kiáltással adja mindenki tudtára - ez bizony kegyetlenmód fáj. - NA, UGYE NEKED IS FÁÁÁÁÁÁJ?!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Bibircsókos banya folyosója

Nem nagyon kell mondanom semmit, mert az arcom úgyis beszél helyettem, és valljuk be, azok a körök, amelyekben én mozgok, többnyire igen messze vannak ettől. Kár, mert a legtöbb diákom értelmes, józan, annak ellenére, hogy Eridonos vehemenciával van megáldva, és úgy vélem a nyugodt hétköznapoknak, ahol a legvészesebb eset Dia túlzó rajongása volt, végleg vége.
- Milyen kár.
Se, mert valljuk be, mindenki úgy éli az életét, ahogy szeretné, és bár mi régóta ismerjük egymást, mégsem kívánok egy lenni azok közül, akiket Volkov meg tudott nyerni magának, mert nekem bőven elég Martha, és mindaz, ami vele jár. Amíg azon a történeten nem tudok túllendülni, amíg ébren fekszem, ábrándozom, addig fel sem merül bennem az opció, hogy más. Kérdés, hogy mi van akkor, ha én sosem tudom kivonni magam a vörös nőszemély jelentette bűvkörből. Nos, akkor Teodor feladata lesz egyedül a családi név továbbvitele. Ő egy válással, én egy felbontott eljegyzéssel, igen rosszul állunk. Nagy valószínűség szerint amúgy Damyan csinálja jól, de morálisan nekem nem összeegyeztethető, főleg, mivel nem próbáltam még. Azonban, amikor a mellettem álló fűzfa és nimfa lesz egyszerre, nem tudom leplezni a mosolyom.
- Gratulálok Volki, úgy néz ki, minden nap egy újabb elismerés. Életrajzba való.
Vidáman paskolom meg a vállát, mert valljuk meg, egy legendás kviddicseshez éppen ez illik, hogy nimfai minősítésbe jelenjen meg. A mosolyom kiszélesedik, amikor arról kezdenek el magyarázni, hogy nem tudja, hogy mi a minőség. Éppen neki, zseniális. Rendesen zseniális.
- Nem hiszem, hogy a minőség olyan nagyon mérvadó lenne, maga a tett és a birtoklás ugyebár, már némi következményt így is von maga után.
Túl a büntetőmunkán, amire hevesen bólogatok, és felpillantva a banyára, akinek kaján vigyora csillan, egyetértően bólogatok.
- Azonban érdemes megjegyezni, hogy itt nem csak egy keretet kellene alaposan megtisztítani, hiszen, ha jól emlékszem, negyvenhét portré sorakozik ezen a folyosón, vétek lenne ha csak mert magasabbra rakták, a többiek nem osztoznának ebben a kiváltságban.
Felpillantva a magasabban elhelyezkedőkre, biztos kellemes izomlázat fog okozni az, mire végeznek. Milyen szomorú, ugyebár.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Bibircsókos banya folyosója

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

A fiúnak két oldala van - és itt most nem arra a csodálatos viccre gondolok, hogy Móric1 és Móric2, hanem tényleg -, egy ami csak felsikít, hogy ÚRISTEN LÁNY, és hirtelen saját nyálával túrja hátra kócos haját, húzza fel tokáig a nadrágját és tűri be jólnevelten ingjét… És egy, ami olvasott, látott, hallott tapasztalatai alapján próbál nem csinálni semmi hülyeséget. Tehát lehetőleg nem tesz felesleges mozdulatokat, nem süt el ordenáré poénokat, nem locsol magára egy vödör dezodort és nem illetlenkedik. Ezekkel csak egy a baj - mindegyik valamilyen tiltás, de azt már hirtelen nem tudja előkukázni terjedelmessége ellenére felettébb kihasználatlan szürkeállományából, hogy akkor ugyan mit is kéne tennie. Szórakoztatni Borcsát; ez az egyetlen elem a to-do listen, a többi sor fájdalmasan üres, tippek, segítségek nélkül.
Eddig minden prímán halad, találkoztak, Móric természetesen megdícsérte, hogy gyönyörűen néz ki, és szavainak igazságtartalmáról hitetlen mosolyánál jobban csak sapka alá tuszkolt elvörösödő fülei mesélhettek volna többet. Megfoghatta volna a kezét, de azt egyelőre nem merte, nem akarta, hogy tolakodónak legyen nézve, így hát kellemes tempóban vezette el a lányt a bunkerig - épp csak annyival sétálva közelebb, mint egyébként tenné, hogy az még ne legyen kellemetlen. - Én, igen - mosolyodik el boldogan, örömmel véve a látszatot, miszerint a lánynak tetszik a búvóhelyük. - Találtam ilyen raklapokat a növényház mellett, nyáron azt hiszem növényeket szárítanak rajta, és azokat raktam körbe, tetejére, és ahhoz a havat - fedi fel az építés rejtelmeit, miközben bemászik ő is a lány után. Kettesben vannak. Úristen. Egy lánnyal kettesben. Móric egy lánnyal kettesben. Úristen. Meg kell köszörülnie a torkát, hogy meg tudjon maradni nyugton, majd mivel két személynek igencsak szűkös azért félig-meddig felegyenesedve, előkaparja a vízlepergető bűbájjal ellátott pokrócot, hogy leülhessenek. Nagy levegő, nagy levegő, mióta tart, húsz perce? Nem kéne itt elájulni, egy SÜVEGgel végződő randi tuti nem a világ legjobbja. - Ülj csak le - nyújtja oda tenyerét a lánynak reflexből (!!), majd ha ő helyet foglal, Móric is végre lehuppan. Ezaz fiam, csak kecsesen és elegánsan. - Az az igazság, hogy inkább csak időigényes, de egyik bűbáj sem bonyolult - lebegtetés, ragasztás, hűtés, melegítés… A takaró ha úgy vesszük csalás, azt vették még régebben, hogy ha kedvük támadna hóban fekve csillagokat nézni, hát megtehessék. - Ó apropó bűbájok, majdnem elfelejtettem. - Kutakodni kezd zsebében, majd pálcáját elővéve int óvatosan maguk elé - Lacarnium Inflamare.
Furcsa módon pont a varázslat nem tölti el aggodalommal, még kicsit talán megnyugtatólag is hatnak rá a megszokott mozdulatok, begyakorolt szavak. Egy aprócska láng tűnik hát fel, ami nem csak, hogy hangulatosabbá teszi a kis iglut, de szépen lassan fel is melegíti. - Nem gyakran mondják rám azt, hogy tehetséges lennék - vakarja meg zavartan füle mögött, majd inkább le is kapja a sapkáját (ez most belső helyiségnek számít, vagy külsőnek? Inkább biztosra megy, hogy ne legyen tiszteletlen). - Inkább, hogy bajkeverő, felelőtlen, értelen, és a társai - itt már vigyorog, érezhetően inkább szánja ezt a hangulat oldásának mint önmaga fényezésének. Tekintete a kosár felé rebben, és szemöldökét is felhúzza, mintegy felhívásként, hogy ha Borcsa kíváncsi, lessen bele.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Bibircsókos banya folyosója

Már-már lenyűgözve figyeli a kibontakozó jelenetet, Rudolf sajnálkozására pedig vet a férfi felé egy vigyort – ó, ha tudná, miről maradt le! Szokás dobálózni azzal, hogy soha ne mondd, hogy soha, és ha fiatalabb kollégája egy nap mégis meggondolná magát, tárt karokkal fogadná kicsiny… khm, háztartása újabb tagját. De abból a korból már jócskán kiöregedett, hogy győzködni próbáljon bárkit bármiről.
És igaz ez a fiatalokra is.
 - Feltétlenül kiegészítem, meglehetősen találó! – És tényleg, már attól eltekintve, hogy néminemű zavar van a fogalom terén, ugyanakkor manapság már egyre lazább a gender téma, és a bolgártól távol álljon, hogy magára vegye, ha szépséges női teremtményekhez hasonlítják. Bár ha a mitológiai vonalon maradunk, talán inkább a szatír szerepe illene rá tökéletesen, véletlenül sem száll vitába.
A minőség kérdésköréhez nem fűz semmit, számára bőven elég a tudat, hogy van némi múltja és tapasztalata a legkülönfélébb tudatmódosító szerekkel. Ízlések és pofonok.
 - Bízom benne, hogy az irónia érzékelését csak a fogyasztott szerek tompítják – ártatlan megjegyzés a két ifjonc értetlenkedésére a tisztogatás kapcsán. Persze lehetséges, hogy kizárólag számára szórakoztató részlet, hogy a rongáláshoz hasonlatos feladatot osszon ki, őszintén, a legkevésbé sem érdekli. Felőle a két hetet is végigkacarászhatják ezen szorgoskodás közben. – Tegyük tisztába a dolgokat – saját rendkívüli humorérzékén ezúttal fel is kuncog, aztán egy-egy némítóbűbájt szórva a huligánjaikra hívja fel magára a figyelmet; beszélhetnek, csak hallani nem fogja senki. Bizony, itt az idő elhordani a csúnya-rossz tanerőket a búsba! – Elég súlyos kihágáson értünk titeket, és tulajdonképp nektek áll feljebb. Kicsit készségesebb hozzáállás esetén az sem kizárt, hogy beültem volna mellétek egy slukkra és adok egy rapid ismertetőt a hogyan kerüld el a vezetőséget kisokosból. Eszem ágában sincs illemtan órát tartani vagy lobbizni az alapvető tiszteletért; nem érdekel mit gondoltok rólam. Azonban ez egy iskola, az anarchia elkerülése érdekében meg akad néhány szabály, amik megértéséhez és ügyes kijátszásához nem szükségeltetik kétezer IQ. – Full chillben magyaráz, egy kicsit talán még lassabban is, mint indokolt lenne, de hát be van tépve mindkét gyerek, na! Bár lehet, egyszerűbb fogalmazásmódot igényelne a helyzet. Már mindegy. – Fogkefékkel fogtok sikálni, és ha bármelyik portré által panasz érkezik rátok, átmehetünk a trófeaterembe, Várffy-Zoller igazgatóhelyettes úr bizonyára örömmel venné, ha a neve minden díján kifogástalanul csillogna. – Ismét int pálcájával, ezzel a pár pillanatig tartó biztosítéka, hogy mondandóját közbevágás és heherészés nélkül befejezhesse, leszáll a delikvensekről, folytatódhat a bomlás. Számol azzal, hogy talán át se ért az üzenet, de hát most... ez van.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Balázs

Halvány mosollyal kívánok szép estét az épp távozó férfinak, aki szó nélkül engedi, hogy belépjek az egyébként már bezárt étterembe. Jól esik a bent fogadó meleg, és ahogy beljebb lépdelek az épületben, hamarosan társaságom is akad. Ismerősen csendülő, kedves hangjára azonnal elmosolyodom, majd megfordulva összefont ujjaim szétválasztva lépek közelebb a tulajdonoshoz, hogy a karjai közé vehessen.
- Szia Balázs! – az ölelést elnyújtom egy kicsit, jó végre olyan családtaggal találkozni, akivel jó kapcsolatot tudtam megőrizni. Elhúzódva tőle felkarjaira fonom ujjaim, hogy ne szökhessen el előlem, amíg végigmérem az alkatát, a ruházatát, a testtartását. Lefogyott volna? Mosolyom elhalványul, ahogy kiejti a következő pár szót a száján, és egy kedves simítással engedem el a karjait. - Hogy vagy? – halkan teszem fel a kérdésem, a körülöttünk lévő csendben mégis mintha üvöltésnek hangzana. Engedelmesen hagyom, hogy kedve szerint terelgessen az étteremben, és a kabátom is sikerül közben lehámozni rólam, amit pedig a hozzám közelebb lévő támlára dobok. - Nem, köszönöm, nem kérek semmit. Túl sokáig nem maradhatok, de már nagyon szerettem volna meglátogatni Téged – magyarázkodás közben helyet foglalok azért, és remélhetőleg ő is így tesz. Csillogó zöldjeim az arcát fürkészik, bármiféle arra utaló jel után kutatva, hogy ha esetleg nem lenne vele minden rendben.
- Nagyon szép egyébként az étterem. Tetszik, amit csináltál vele, viszont a növényeidre ráfért egy kis felújítás – a vállam mögött mutatok az említett zöldekre, amik a terromágiámnak köszönhetően látszólag is sokkal jobb állapotban pompáznak, mint érkezésem előtt. Bár már jó pár év eltelt az elemem megjelenése óta, még mindig csak kevés embernek meséltem róla - azt nem tudom mennyit pletykáltak -, Balázs viszont beletartozik abba a kis csoportba. Már, ha azóta nem felejtette el, amit egyébként teljesen meg is értenék, a történtek után. - Sajnálom, hogy előbb nem tudtam jönni. Nem akarok szabadkozni, most már úgy érzem felesleges, hiszen most itt vagyok – arcomra visszakerül halvány mosolyom, és ahogy alkarjaim az asztalon egymásra fektetve előredőlök, tekintetem elszakítva az arcáról végigpillantok megint az épület belsején. - Hogy tetszik egyébként itt Bogolyfalván?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Bibircsókos banya folyosója

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → A szfinx portréja előtt

Általában nem szokott zavarni, ha valaki nem hiszi el, hogy nem hazudok, de most egészen picit felmegy bennem a pumpa. És nem azért, mert melléültem volna a vécékagylónak, hanem mert egyébként sem ápoltam túl jó viszonyt Lillával. Meg aztán, ha ennyire körbeérdeklődött utánam, vagy csak hallott rólam, pont ez kerülte volna el a figyelmét? Szelektívek lehetnek rólam a hírek.
- Majd meglátod - vonok végül elegánsan vállat, ezt úgysem lehetne megmagyarázni, majd ha lesz rá alkalom bebizonyítom. Talán még ez is egy ilyen, hiszen eddig sem hazudtam neki semmiről, és tényleg letörlöm, ha arra kér. Persze a jelenlegi viszonyunkon ez elég jelentőset rontana, pedig most sem túl kellemes.
- Elmeeegy? - hitetlenkedem teljes joggal, és félig-meddig zavartam fordítom magam felé a fényképezőgép kijezőjét, hogy jobban megnézhessem. Továbbra is ugyanazt a képet látom, amit eddig és szerintem tényleg az egyik legjobb képem, amit valaha csináltam. Márpedig akkor a szakértő asszony azt mondja, hogy pocsék fotós vagyok. Elmegy. Elmész te, tudod hova? És akkor még tetézi a hidegzuhannyal.
- Ne csináld már. Talán... - húú, hogy hangozzon ez jól, hogy nem akarok neki könyörögni? - ...ez a legjobb kép, amit valaha készítettem. És bár nem csak te tehetsz róla, de vétek lenne kihagyni a beadandóból, vagy akár később valahol megjelentetni. Abból úgyis részesedhetnél, de mindegy, az máskorra tartozik. De ez komolyan kellene, kérhetsz cserébe valamit - ajánlom fel, bár nem tudom, hjogy mit tudnék neki adni, amivel elégedett lenne, nagyon visszautasító ez a csaj. Nem vagyok a nagy felajánlások mintapéldánya, de gondolom ez is kimaradt az általa birtokolt, hiányos önéletrajzomból.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Bagolyház

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Bagolyház

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Bagolyház