Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Adél

Hiába mentem el az erőnlét termébe, hogy egy kicsit karban tartsam az izmaimat, és a sportolással levezessek némi feszültséget, ez nem egészen sikerült. A zuhanyt követően csak forgolódtam az ágyamban, hiába próbálkoztam olvasással, nem tudtam elaludni, mindvégig csak az otthoni gondok jártak a fejemben. Döntenem kellett volna minél előbb, mert a húgom napról napra több időt töltött az apámmal, s már előre féltem attól, hogy bántani fogja őt. Ha nem fizikálisan, akkor talán lelkileg. Eszembe jutottak azok az esték, amikor anyámat szidta, mindig veszekedett vele és soha nem volt jó neki semmi. Engem nem bántott, többnyire tudomást sem vett rólam. Egyszer akart csak megütni, akkor is azért, mert anya védelmére keltem. Ennek ellenére nem tudhattam azt, hogy mit hoz ki belőle az ital, s vajon nem-e fog kezet emelni a húgomra. Emiatt többször is volt rémálmom, most viszont az álmatlansággal küzdöttem.
Már harmadszor ültem fel az ágyamban, annak szélén támaszkodva egyik kezemmel, másikkal a szemeimet dörgöltem, s hosszan fújtam ki a levegőt, hogy így próbáljak megszabadulni a terhektől. A telefonom ekkor rezzent meg az éjjeliszekrényen, hunyorogva pillantottam a kijelző éles fényeibe, s először az órát akartam lecsekkolni. Hajnali három körül lehetett. Ki a f*** keres ilyenkor?
Először el sem tudtam képzelni azt, hogy ki lehet, de ahogy megnyitottam az üzenetet, megláttam Adél nevét, és a sorait, már azonnal tudtam, hogy baj van. Ő nem az a csaj, aki csak unalomból küldözget ilyen sms-eket. Vagány lány, tele tetkókkal, aki képes megvédeni magát a legtöbb helyzetben. Ez viszont sokkal komolyabb lehetett ennél. Nem is ültem tovább tétlenül, azonnal felpattantam, majd megbotlottam a szőnyeg szélében, amire egy szitokszó is kicsúszott a számon, majd sietve kaptam magamra a gatyát, zoknit, pólót, pulcsit, hogy végül bakancsomba ugorva, kezemben a kabátommal megiramodjak a csárda felé.
Hogy ne kelljen rám sokat várnia, hoppanálva érkeztem meg a csárda közelébe, onnan pedig csak néhány métert kellett megtennem sietős léptekkel, hogy aztán elérjem az ajtót. Közben már írtam neki egy sms-et hogy úton vagyok, így nagyjából az üzenetváltást követő negyed órán belül odaértem a vendéglátóegység elé, s azonnal bezörgettem annak az ajtaján.
- Adél, én vagyok az, Soma. Engedj be! - tovább kopogtattam, remélve, hogy nem értem ide túl későn, közben egyik kezembe vettem a pálcámat, és körbepillantottam, hogy minden rendben van-e a közelben.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Henrik

Csak némán bólintok, és a kabátot kénytelen-kelletlen (erről a gondolatról még elbeszélgetünk te lány) visszaadva lehajolok, elügyetlenkedni a cipőfűzőmmel. Henrik magamra hagy, de nem élek vissza a helyzettől, kivételesen egészen szófogadóan teszem amire kért, cipőimet a falhoz toszogatva (mert azért minden mégsem változik) indulok a mutatott irányba. Igyekszem minél kevesebbet nézelődni, kicsit fura a helyzet amibe csöppentem, de gondolkodás nélkül húzom magam alá praclijaimat a puha, vajszínű kanapén. A takaró, és lassan a tea is megérkezik, és ahogy tenyereim közé fogom a bögrét, az ujjaim lassan engedni kezdenek. Az ujjak amikkel az előbb még ki tudja milyen lónyálakat tapicskoltam össze.
- Öhm, nem kéne előbb kezet mosnom? - nézek fel bizonytalanul, az épp nem idejében eszembe jutott kérdéssel.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Fénylő Lelkek Udvara

Soma jelenlétével számomra értelmet nyert az egész este. Na, nem azért, amiért most sokan hiszik, a bugyim rajtam fog maradni... elviekben. Egyszerűen csak a mi történetünk olyan hirtelen. Hirtelen jött utálat - mert emlékszem én, elinte mekkora ripacs majomnak tartottam -, ami ugyanolyan hirtelen váltott át valami mássá. Mert amennyire ripacs majom volt, és amennyire én ezt akkor mindenkinek hangoztattam, annyira égette bele magát a gondolataimba, és fordult meg velem a világ. És ahogy fordult, úgy nyisszant is el minden, és tért vissza az eredeti kerékvágásba, egy aprócska dolgot leszámítva. Nem tudtam már utálni azóta. Hisz hazamentem, azt hiszem két év is volt, mikor inkább apám rokonságánál töltöttem a nyarakat, csak ne kelljen ide visszajönnöm, mert bizony lényem egy jelentős darabja itt maradt. Nála.
És most visszagonolva erre, csak mosolyogni tudok azon a két kamaszon, akik voltunk, és egyszerűen nem érzek megbánást.
- Nem, de erősen ajánlott, mert cseszheted az újéved - és áldom Merlint, hogy most lát, hogy így lát, hogy nem tudja, mi történt velem, milyen lettem valójában. Nem is akarok olyan lenni, de egyelőre csak az alkoholt találtam, ami kellő segítséget nyújt nekem ebben.
- Teljes életnagyságban - még meg is pördülök előtte, persze töretlen vigyorral, mert látom, amint felismer, nem akar elküldeni a francba, vagy ahová az exeket szokás.
- Veled is... egész jól bánt az idő - természetesen nem fogom kimondani a nyilvánvalót, valószínűleg ő is tudja magáról, hogy sok gyerekszívet tör össze napi szinten, amint végigsétál a folyosókon.
- Jól tetted, hogy nem tetted... - és ezt őszintén mondom neki, mert fogalmam sincs, ha egy átlag hétköznap a folyosón botlanék belé, egyáltalán a szemébe tudnék-e nézni. De még csak gondolni se akarok erre.
- Szerintem inkább kérj fel táncolni... - rebegtetem a pilláim, újfent átkarolva a nyakát, amennyire lehet, hozzápréselve magam, így talán neki is feltűnik, már nem vagyok szomjas.
- Szülői kényszer egyébként. Ide kellett jönnöm, hogy vigyázzak Alinára. Ironikus, de amióta itt vagyok, neki kell rám vigyáznia - döntöm oldalra a fejem. Szándékosan, nehogy egy lány is meglássa Somát, és idejöjjön nekem rontani a levegőt. Ő most az enyém.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Masa szót fogad, ami igazán nagy plot twist kettejük előtörténetének ismeretében. Halálos nyugalommal ül le mellé és átnyújtja a teát, hogy ezzel is felgyorsítja a melegedési folyamatot, azonban nem akar megszólalni. Úgy érzi, talán nem neki kéne megtörnie ezt a fülsüketítő csendet.
- Szerintem most már mindegy. A kútban megmosakodtál - megvonja vállát, és azért egy óvatos mosoly megjelenik arcán. Alapvetően a felvetés jogos, de miután már bejött, bebugyolálta magát, megfogdosta a bögrét... Nem mindegy? Ennek előbb kellett volna eszükbe jutnia, bár akkor jobb lett volna inkább egy komplett fürdés, mert kútvíz ide vagy oda, nem a leghigiénikusabb megoldás.
- Hogy vagy? - meglepően emberi és kedves a hangja, de ami még ennél is döbbenetesebb és, amire rá kell csodálkoznia, hogy ebben a percben nincsenek ellenérzései. Talán a tény, hogy Masát nem kissé megtörte ez a kis fürdés, még őt is megenyhítette.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Henrik

Felhorkanok a válasz hallatán, ami ezután egy fél pillanatnyi kuncogásba, majd köhögésbe vált át. Picit elfordulva teszem szám elé a kezem, miközben másikomban igyekszem lötykölődés nélkül megtartani az italt. Nem akarok tönkretenni semmit, ami azért főleg fura, mert ha pár napja találom itt magam, lehet még kínzó kísértést is éreznék a rombolás iránt. Te jó ég, mióta gondolok én ilyesmire? A felfedezéstől még mindig kicsit döbbenten mocorgok úgy, hogy jobban a másik felé fordulhassak. Takaróba bugyolálva, forró teával a kezemben süpedős párnák között ez bizony nem egyszerű feladat, de szépen lassan megoldom, és addig is elnyomom magamban a késztetést hogy csináljak vagy mondjak valamit, hiszen... csinálok. Pótcselekvés at it's finest.
- Hát - dugom bele nózimat a felszálló gőzbe - bolondul.
Az elmotyogott szavak, mit szavak, szó, őszintén lebeg be közénk, valami olyat üzenve amiről eddigi történemünk alatt jóformán tudomást sem voltam hajlandó venni, ez pedig nem más mint az, hogy elismerem; hülyeséget csináltam. Még ha szó szerint ezt így... nem is tudom kimondani. - De lehetne rosszabb - teszem hozzá, nem is igazán a közérzetemről beszélve már, és mielőtt belekortyolnék a forró italba alig érthetően teszem hozzá - sokkal rosszabb.
Jájj, ez forró.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Fénylő Lelkek Udvara

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → A szfinx portréja előtt

Kicsit ideges vagyok. Kicsit nagyon. De tökre el fogom én ezt rejteni, ha meglátom. Vagy valami olyasmi. Igazából tavaly nem csináltam ilyet, most próbálkoztam és... siker! Egyre jobb. Bár nem tudom, mekkora kihívás van abban, hogy elhívnak valakit a bálba meg ilyenek, de nekem eléggé. Mindegy. Lesz ez még így sem? Nem tudom. Nem szoktam lányokkal lógni!
Megigazgatom magamon ezt a piros csodát, nem épp érzem azt, hogy ez a színem, de hát, ha egyszer ezt kérték, akkor ez van. Az ingem nem sikerült jóra, azt is pirosnak akartam, halovány lett mert igen, ezeket én színeztem át és tökre büszke vagyok, még ha... ilyen nyomorult is lett kicsit. Mert a normál ember feketét vesz, ha valami hivatalos, nem akartam külön még venni, mert minek, nem veszem fel többet majd úgysem, mert minek. Mármint, a piros. Egyszeri nem? Fogalmam sincs. De nyakkendőre már nem futotta, amúgy sem szeretem, a cipőm barna, nem volt kedvem még azt is mázolni, szóval érdekesen festek. Talán. Elsőnek úgy véltem, majd jól megfésülködök, legalább egy évben egyszer, de aztán elvetettem. Úgy lássanak, lásson, ahogy mindig is, így természetes. Hozhattam volna tök romantikusan virágot is, de ez nem randi, vagy nem tudom az e, ez most ilyen lett. Locsoltam kölnit is magamra, mint a nagyok, jó ez ide címmel és most... órát nézek. Még van idő, én szaladtam ide túl hamar, mert izgulok mint a fene és mert már mennék. Nem tudok táncolni, remélem az, ha jobbra kettőt és balra kettőt tolok, elég lesz. Arra viszont kíváncsi leszek, hogy milyen lesz a hely. Mindenre.
Betti amúgy halál aranyos csaj, nem röhögött, amikor harmadszorra sikerült kinyögnöm, mit is akarok, szóval már jó jel. A nagyteremben léptem oda hozzá, bár tény, követtem az egyik háztársam, aki a mellette ülőt kérte fel, én meg biztos vérszemet kaptam, hogy mikor véletlen találkozott a tekintetünk, ki is mondtam. Nem baj, nem kár érte. Jó lesz ez.
Ugye?
Én már készen állok, kicsit hintázok a sarkamon, miközben várom őt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Fénylő Lelkek Udvara

Én. Meg egy férj. Másnak a férje. Szilveszter este. Biztos kezdődik így valami híres dráma, ahol a végén mindenki meghal. Hisz nekem valami menő partin kéne most táncolni egyik férfival a másik után. Nem valaki másnak a férjével bájcsevegni. Biztos be voltam már rúgva, ha igent mondtam egy meghívásra. Oké, azért szemrevaló egyed, de ott éktelenkedik az a fene gyűrű. És én, Ombozi Boróka, ugyan nem fogok kicseszni egy nőtársammal sem! Jó, mondjuk, ha már feleség. Akkor nem.
Fejben legalább háromszor elátkoztam már magam. A saját magam szabályát szegtem meg, azzal, hogy rábólintottam erre a kis... összejövetelre. Még megfelelő szó sincs rá! Boró, ezt elcseszted.
- Szerintem negyedjére már te jobban mesélnéd, mint én. - Illedelmesen nevetek, majd elkobzok pár sültkrumplit. Sajnálom, nem vagyok én Bogar bárd, hogy estimeséket zengjek. De ha már itt tartunk...
- De lenne egy érdekességem a számodra. Ha jól sejtem, elég sok kapcsolatra szert tettél már az évek során. És nekem most pont erre lenne szükségem. Kicsit előrébb hajolva, mosolyogva nézek rá, úgy várom a válaszát. Még akár tényleg lehet egy kicsit izgalmas az este.
- Az életem legizgalmasabb pontjait már tudod és nem szeretem túlzottan ismételni magamat. Szóval mit szólnál, ha most szerepcsere lenne? Várom a piszkos kis titkokat. - Vigyorogva emelem a poharam és kortyolok belőle párat. Legalább a hangulat legyen egy alapszinten.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Vigyorog egy sort a nevetésre, az mindenre jó, leginkább, hogy fájjon tőle az oldala, szóval... Érdekes dolgok ezek. De ha már meg tud nevettetni másokat, akkor jót mond. Vagy legalább vicceset. Haladás. Év elején még azt sem tudta elképzelni, hogy ilyen nyílt helyre jön, emberekkel tele. Az év eleje... érdekes volt.
- Tudod, az aminek hat, hét, sok emelete van. Abba a tortás műsorban szokott lenni, hogy miket hoznak ki belőle – lehet neki volt csak ideje ilyeneket nézni, ezt bevallja. De tény, hogy nem egy sütimester, ahhoz nincs érzéke. Finomnak finom, csak ronda.
- Jóóó már mindegy, én ezt eldöntöttem. Tényleg finomak a gyümölcsök, sőt, nagyon, de na. Nem vitázok – nagyon határozott. Bár ha ezt a gyümölcsös sört Denis meglátja, lehet röhög rajta egy sort. Apja is megmondta anno, az alkoholmentes szesz egy lépés a guminő felé. Na azt meg ő nem akarja, ugyebár. Nem is ivott ilyet, csak akart. Végül ő is lezuttyan, a tasakot letéve veszi fel a lapot, hogy rendelhessen.
- Ennek örülök. Meg az ajándéknak is. Akármilyen egyszerű – ki ne számolja, mióta ez az első, mert lehet meglepődne.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Igazából ebben az elmúlt négy hónapban egészen elfeledkeztem arról, hogy miért is jöttem ide. Az első hónapban talán még volt is rá indokom. Elhelyezkedni. Megszokni. Beilleszkedni. Ezekkel magyaráztam. Aztán valahogy ebből elkényelmesedés lett. Abból pedig megszokás, végül megfeledkezés. Nemrég vettem csak észre azt a levelet, ami az asztalom sarkán porosodott. North utolsó levelét, amiben felszólít, hogy az első nyom egy személy. Akinek van a birtokában - jobb esetben az ujján - egy gyűrű. Ezt elég részletesen jellemezte, így habár képet nem küldött róla, azért felismerném ha látnám. A probléma pedig itt gyökerezett ki. Egyelőre nem láttam a könyvtári látogatok kezén ilyen gyűrűt, sétáim közepette sem sikerült összefutnom senki hasonlót hordó emberrel. Ami azért volt furcsa, mert nekem éppen ezért kellett szeptember óta egy kötést hordanom a csuklóm körül karkötőre kötve, hogy a másik fél is megismerjen. Amolyan vakrandi, csak úgy tűnik az egyik fél egészen megvakult, a másik meg nem lát.
Már meg is fordult a fejemben, hogy január környékén küldök egy baglyot bujdosó barátomnak, hogy adjon kicsit nagyobb segítséget, mert a másik fél nem együttműködő,v agy borzasztóan rosszul játszunk egy csapatban, mikoris egy napon mégiscsak feltűnt az a gyűrű.
Ugyanolyan munkanap volt, mint az összes többi. Diákok lézengtek a sorok között és szorgos tanulók falták a könyveket az asztaloknál a halovány gyertyafényben. Én épp néhány visszahozott kötetet lebegtettem magam mögött, keresgélve a helyüket. Erre is van bűbáj, de sokkal jobban szeretek saját kézzel gondoskodni rólunk. S akkor megvillant. Először csak egy pillanatra láttam meg a könyvlyuk helyén, ahogy elsuhant. Néhány pillanatot tétováztam, nem voltam teljesen megbizonyosodva abban, hogy tényleg felismertem a tárgyat vagy csak a képzeletem játszott velem. Azonban ezt legjobban megtudni úgy lehet, ha utána jár az ember. Hamar átrobogtam a másik sorba, ahol egy szőke lány forgatott épp egy könyvet a kezében.
- Elnézést - köszörültem meg a torkom. Aztán viszont nem egészen jutott eszembe semmi, amit úgy odamondhatnék neki. Mégsem akartam azzal letámadni, hogy North és gyűrű, mert ha tévedek akkor ő azzal fog letámadni, hogy bolond és perverz.
Megvakartam hát kínomban a tarkómat, majd ráböktem a kezében tartott könyvre.
- Amúgy az egy nagyon szép könyv egy gyűrűvel eljegyzett lányról - fingom nem volt arról, mit tart a kezében - a férfi elszökött mert üldözték és a nőnek csak jeleket hagyott hátra, meg egy segítőt - folytattam. Ha nem is ő az aki, mert innen se látom a gyűrűt annyira nagyon, akkor legalább csak azt hiheti, hogy egy hirtelen könyvajánlást kapott egy flúgos könyvtárostól.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Boldog vagyok, amiért sikerült mindenféle bénaság nélkül átadnom az ajándékot. Nem ejtettem le, nem szakadt el a zacskó, nem hagytam el valahol. Ezek igenis fontos dolgok, főleg, mivel rólam beszélünk.
- Nos - emelem tekintetem Balázsra teljesen komolyan. - Fogalmam sincs miről beszélsz, de elhiszem neked - nem nézek tévét. Szabadidőmben, ha tehetem, inkább olvasok, kertészkedek vagy sétálok egyet Spike-kal, és ezek azért jó programok, mert addig sem az újságra vagy... vagy Henrikre gondolok. Ami jó. Nagyon jó.
- De... - rögtön vitába szállék, ám olyan határozottan mondja, hogy nem vitatkozik erről, hogy inkább alsó ajkamat beharapva maradok csendben. Természetesen ez még nem azt jelenti, hogy elfogadtam.
- Úúú - vigyorodom el szélesen. - Úgy örülök, hogy tetszik. Nagyon izgultam, sosem ajándékoztam még senkinek a családomon kívül.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Bagolyház

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- Eeeh.. én szoktam, amikor úgy van – főleg ha épp felkelni nem bír, akkor nézi főleg, elalszik rajta folyamat, de legalább nem fáj, mint a mozgás, meg a létezés. Persze, ezt nem kell közölnie, csak nem lát ő is fejbe. - Lényegtelen. Rendelj bármit, ez volt a lényeg, nem számít – mosolyodik el, nem ebbe fog a tárcája belepusztulni, még ha ő aztán totálisan nem a gazdag gyerek típus. Sosem volt, sosem hiányzott neki, amit akart, azért megdolgozott. És ez így van jól. Bár még mindig nagyon morog a lakbér témára, de akkor is megoldja. Azt is.
- Mm-mm – a de szócskára játékosan rázza a fejét és ennyiben is marad. Jó, nyeregben érzi magát és a lapra pillant. Mióta van ennyi kávé? Vagy ezek nem azok? Látni, hogy szája némán formálja a macchiato szót, majd szemöldöke ráncolódik. Már csak azért, amit alatta olvasva lát, mi van benne. Oké, nem kávézott mostanság olyat, amit a kotyogós vagy most az a masina adagol.
- Tényleg? Aaaa és én vagyok az első? - pislog és tényleg, tényleg meghatja. Még zavartan vakar a tarkójára, hát most komolyan, pont őt? - Mivel érdemeltem ki? - nem bírja ki, mivel... tudni szeretné.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Mosolyogva bólogatok, miközben magam elé veszem a másik itallapot és szemöldök ráncolva figyelem a kínálatot. Hát én nem ehhez vagyok szokva. Otthon megnyomok két gombot és kávé, itt meg mindenféle extrákkal feltuningolják. Aha, ez remek lesz.
- Rendben, köszönöm - csak egy pillanatra emelem el tekintetem az itallapról, hogy jelezzek Balázsnak, figyelek ám, csak tele van külföldi szóval az itallap.
- Figyelj - szuggerálom összeszűkült szemekkel még mindig az első oldalt. - Én ezeket nem értem - bevallom nőiesen, nincs mese, most sülök fel csak igazán, de nem bánom, ha az lesz a vége, hogy megértem mi van leírva elém. - Maradok a capuccinónál szerintem - nevetek fel halkan, majd az itallapot visszahelyezem a tartójába.
A kérdéstől, majd a kérdésektől rögtön vörös árnyalatot vesz fel arcom, amit ugye nehezen palástolnék. Lesütöm tekintetemet, az asztal alatt morzsolgatom egy ideig ujjaimat, kicsit fészkelődök, mintha ezzel foglalkoznék, mert kényelmetlen a hely. Nem az. - Hát... én... nem tudom. Csak ültem otthon, gyümölcssalátát ettem és eszembe jutottál - vonom meg vállaimat kicsit, tekintetemet még mindig az asztallapra szegezve. - Aztán az is, ahogy elváltunk, gondoltam kellemes a hasznossal.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Felemeli a tekintetét a lapról, lassan, és kicsit közelebb hajol. Alig, de mint aki titkot akar átadni. Beharapja alsóajkát, de csak, hogy ne nevessen. Nagy levegő.
- Oké, mert... én sem – tör ki belőle egy apró nevetés. Hát tessék, itt ülnek ketten és nagyon értik a kávézók nyelvezetét, nagyszerűen. Ezek szerint ő sem jár nagyon ilyen helyekre? Hmm. - Fogalmam sincs, hogy kell kimondani a legtöbbet, szóval ne parázz, ezen ne. Nekem marad a dupla espresso és akkor máris intézem – leintene valakit, ha látna, végül magától talál oda, ő pedig le is adja a rendelést. A süti!
- Ööö... ha kihozza és kérsz sütit, szólj ám – mert ő akart, azt a lapot veszi a kezébe, de egyelőre rá figyel. Zavarba hozta, minek mondta ki hangosan? Nem is érti. Lehet csak a fejében hangzott ez egyszerű kérdésnek.
- Ez kedves, tényleg. Én... nemigen kaptam ajándékot évek óta, még ennyit sem. Szóval sokat jelent meg... ja. Nagyon rosszul tudom megköszönni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Fénylő Lelkek Udvara

Újév-Blanka

- Hm, ez esetben akkor ki kell szemelnem valakit erre a nemes feladatra- egy szemtelen mosolyt elengedtem felé, mert benne volt a pakliban, hogy talán ő lesz pontban éjfélkor mellettem, de Blankánál azért ezt sosem lehetett tudni. Képes volt meglepetéseket okozni, ez egész biztos. Mindig volt benne egy kis játékosság, mint most is, amivel annak idején valahogy magába bolondított. Igaz, már rég volt, ennek ellenére szép emlékek fűztek hozzá, s így utólag már nem is emlékeztem, hogy mi okból is szakítottam vele. Egy biztos, ha ő valahol megjelent, akkor általában nem egy pillantás vette szemügyre.
- Tényleg káprázatosan nézel ki, dögös ez a ruci- elég bejövős volt a holmija, de úgy láttam, hogy nem csak nekem tetszett, mert feltűnt, hogy távolabbról figyeli őt egy srác. Ezzel azonban nem foglalkoztam, túl rég láttuk egymást ahhoz, hogy csak úgy elmenjünk egymás mellett. S bár egy kicsit váratlanul ért az, hogy épp itt és épp most futottunk össze, örültem annak, hogy újra láthatom.
- Oh, köszi. Lecseréltem a szemüveget lencsére, már csak néha veszem fel - meséltem mosolyogva, bár ezt valószínűleg észrevette. Annak idején, amikor együtt jártunk, pontosabban mielőtt összejöttünk, mindig levettem magamról, hogy ne nézzen nyominak, s már csak azután fedtem fel előtte, miután összejöttünk. Mondjuk nem emlékszem rá, hogy zavarta volna, bár ki tudja.
Egy pillanat erejéig megfordult a fejemben a gondolat, hogy utólag bocsánatot kellene kérnem, amiért olyan sietve, mindenféle magyarázat nélkül szakítottam, de aztán nem volt pofám előhozakodni ilyesmivel az év utolsó napján.
- Úgy emlékszel, hogy nekem megy a tánc? - nevetve csóváltam meg a fejemet, akkoriban eléggé botlábú voltam, aztán valamelyest sikerült kikupálódnom. Blanka meglehetősen közvetlen volt velem, sőt, talán egy csöppet túl közvetlen is, amiből szinte azonnal feltűnt, hogy ez nem egészen természetes. Nagyon úgy tűnt, hogy a hölgy már nem szomjas, erről árulkodott a testbeszéde, s a mozzanatai is.
- Csak nem nélkülem fogyasztottál pezsgőt? - finoman érdeklődtem hogyléte felől, amit akár annak is betudhatott, hogy engem is megkínáljon. Nem akartam atyáskodni felette, meg amúgy is jól állt neki ez a kis mosoly, így nem tettem ennél több megjegyzést az állapotára. Ehelyett inkább derekára csúsztattam a tenyereimet, s elkezdtem vele táncolni a zene ringató ritmusára.
- Miért kell vigyáznod Alinára? És akkor...jól értem, hogy kényszerből vagy itt? Mi van a saját terveiddel?- fura volt ezeket a dolgokat hallani a lánytól, és kicsit úgy éreztem, mintha ezek a gondok nyomnák a lelkét.
- Én úgy emlékszem, hogy te egyetemre akartál menni, legalábbis régen mindig erről meséltél - kérdően pillantottam rá, ha sikerült elkapnom a tekintetét, közben lassan andalogtunk tovább a zenére a táncparkett közepén.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

Hogy is lehetne haragudni a fiúra ezt a gyermeki örömöt látván? Rafináltak ám, és feleolyan ártatlanok, mint amilyennek első ránézésre tűnnek, hát ilyen galád módon kihasználni az elragadóan bájos, nemcsináltamsemmirosszat tekintetet… Fél kézzel átöleli, másikkal pedig a világos tincsek közé simít egy megbocsátó szusszanás kíséretében. Azonban még mielőtt véleményezhetné a kis kitérőt, vagy úgy egyáltalán bármit kinyöghetne, egy idegen nő jelenik meg a színen és… ajánlja fel segítségét?
 - Szép jó napot! Nos, ezt én is kérdezhetném Öntől… - értetlenül szaladnak össze szemöldökei, láthatóan abszolút nem tudja hova tenni a helyzetet, hiszen a körülmények egyértelműen nem indokolják, hogy bármiben is rászoruljon másokra.
Lepillant a kisfiára, majd újra a nőre, tökéletesen leolvasható arcáról a ráébredés, vonásai ugyanakkor nem enyhülnek azonnal. Leo lelkesedése nyomán halványan elmosolyodik ugyan, de a kabátujj-piszkálódást egy gyengéd, féltő simítás követi, ahogy a törpördög kezéért nyúl, és sajátjába zárja – mintegy finom jelzésként. Persze megvan az esélye annak, hogy majd pont most akar igazi nagylegénynek tűnni és kirántja, úgyhogy azonnal korrigál is ezt elkerülendő. Óvatosan a vállánál átkarolva vonja közelebb magához. Mint minden szülő tenné hasonló szituációban.
 - Ó, valóban? Ez sok mindent megmagyaráz. – Egyáltalán nem hangzik ellenségesnek, a kicsi örvendezéséhez ösztönösen alkalmazkodik a tónus. Mosolyogva les az eleven kölyökre. – Leo odavan az aurorokért. És teljesen jogosan, rendkívül tiszteletreméltó munkakör.
Némi bólogatással megerősíti szavait, támogatva kisfia rajongását, félig mintha a nőnek is magyarázattal szolgálna. Valahol érthető, hogy a rend védelmére felesküdvén valaki aggódik egy elkallódottnak tűnő gyermekért – legalábbis logikai alapon valami ilyesmit sikerül összeraknia hirtelenjében az ok-okozatokat vizsgálva.
 - Mester Dominik, örvendek – nyújt kezet a nőnek, ha már Leo ilyen készségesen kezdeményezte a bemutatkozást a felnőttek közt. Középső nevét elhagyja, rendszerint csak félrevezeti vele az embereket, hiszen nem azt használja. Érdeklődve tekint az aurorra, nyilvánvalóan nem fogja elrángatni a kisfiút a társalgásnyitást követően.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Megilletődött tekintetem emelem rá, majd amikor közli az infót, kitör belőlem a nevetés. Szám elé kapva a kezemet próbálom visszafogni magamat, de nem megy, őszintén nevetek, egyik kezem hasamra is csúszik, mintha segíthetne megelőzni a fájdalmat. Ez amolyan ösztönös mozdulat, nem?
Folyamatosan bólogatva hagyom a rendelés elintézését Balázsra, majd amikor a pincér elmegy, ráemelem tekintetem.
- Mindenképpen - bólintok mosolyogva, hogy aztán, mint hidegzuhany jöjjenek a kérdések és teljesen szétessek, mint egy első randin lévő kamaszlány. Nem merek felnézni, így csak válaszolok, de amikor neki áll ő is, érdeklődően tekintek fel.
- Nem szükséges megköszönnöd - oldalra biccentem fejemet kissé, majd folytatom. - Nem a hálálkodásod miatt adtam, hanem, mert... mert nem is tudom miért. Mert csak - és akkor én itt lezártam a témát.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- A sütik nevét ki tudom mondani – legalább az egyszerű, vagyis, eddig úgy néz ki. Annak idején volt olyan helyeken, aminek mindnek fantázianeve volt, de legtöbb akkor is magyarul van írva és nincs gond. Ha mondjuk francia étterembe ültek volna be, bajosabb lenne. De oda meg nem jár.
- Huh... oké. Ez jó volt – a nevetés főleg, de a beismerés is. Nem rontja el igazán a zavar sem, a sajátja sem, szóval, gördül minden tovább, az ő arcán meg a mosoly görbül, minden rendben van. Nem?
- Illik. Meg szeretném – általában amit nem szeret, nem teszi. Ez a legegyszerűbb benne legalább. Vagy nagyon kell noszogatni, de ez a ritka. - Mert ajándékozni jó. Így tartja a mondás, és ez egy egyszerű indok. Húh... sokat nem lehet felejteni azért – fújja ki a levegőt és a sütikre les. Tényleg érti, és igazából... mindenből enne. Csak még picit rendbe rakja a fejét.
- Addig nyugodtan mesélj csak. Mi újság veled mostanság?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Talán nem ez a legmegfelelőbb pillanat arra, hogy viccelődjön, azonban észrevétele tulajdonképpen jogos. Ha olyan rémesen mocskos lenne, a férfi úgyis előbb a mosdóba küldte volna, nem pedig a tiszta, rendezett lakásba.
A kérdésre érkező válasz hallatán elmosolyodik. Mit nem mond! Ha azt felelte volna, hogy jól, akkor Henrik minden bizonnyal halálra rémül. Belekortyol teájába, de csak óvatosan, majd a forró bögrét az asztalra helyezi. Tekintete elidőzik a csapzott hajon, a takaró alól kikandikáló, épp csak felmelegedő kezeken és a sírástól kissé kipirosodott, felpüffedt arcon. Akárha a gyerekét hozta volna haza egy félresikerült buli után.
- Úgy érted meg is halhattál volna? - a kérdés, bár költői, mégis kedvesen és nyitottan áll a lány előtt. Az általában metsző kék szemek örvényszerűen vizslatják a másik reakcióját. - Nem tudom, hogy miért csináltad, de talán jobb is. Valószínűleg így is kapsz egy tüdőgyulladást - kissé meggyötörten sóhajt fel, ahogy tekintetét égnek emeli. Bárcsak egyszer könnyű lenne ezzel a nőszeméllyel. Bárcsak!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Megilletődve hallgatok. Tudnom kellene? Úgy tesz, mintha főbenjáró bűnt követnék el azzal, hogy nem ismerem fel. Szerintem felettem járhat pár évvel, mégis honnan ismerném, ha alig néhány hónapja vagyok itt? Hírét se hallottam.
- Ezzel nem lettem okosabb - motyogom a legyintése után. Maradjon akkor titokzatos, de tudjon róla, hogy sose késő ezen változtatni nálam. Kíváncsi természet vagyok, ráadásul a memóriám is elég jól működik. Újabban görcsösen ügyelek arra, hogy mások titkait se fedjem fel. - Kicsit sokat képzelsz magadról... - intem le a kis monológját, mielőtt még elkalandozna. Az elmúlt napok tanulsága szerint viszont, a szabályokat még a rend őrei sem tartják be mindig. Ha pedig felelősséget vállaló személyek tettei maradnak következmények nélkül, az csakis arra sarkall, hogy néhanapján én is letérjek a helyes ösvényről. Azt hiszem, ez amolyan elégtétel számomra, hogy tudatom magammal: én is lehetek néha rossz. Nekem is jár annyi, hogy ne kapjanak el érte. Nem mindig csak az úszhatja meg büntetlenül, aki rajtam követ el valamit.
- Galleonra van szükségem. Vagy inkább tudod mit? Hívj meg valamire, de jó drága legyen - ajánlom fel mosolyogva az egyezségem. Leszek a kísérője, én úgy fogom fel. A piszkos munkát mindenképpen vele akarom elvégeztetni. De beadom a derekam, mert elég meggyőzően beszél, jó marketinges lenne belőle. Nem akarom kedvét szegni, mert nekem se esne jól fordított esetben, ha elutasítanának. Az álnevemre vállat vonva elmosolyodok, majd követni kezdem az általa ismert útvonalon. Megérkezve előzékenyen intek, hogy ötletgazdaként menjen csak előre.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Mindent összevetve eseménydús volt a december, hiszen minden megtalálható benne, aminek egyáltalán nincs ott a helye. A karácsonyt Dankával együtt a Nérel családnál töltötte, ahogy már évek óta nem - a Lillával való kapcsolata megkövetelt bizonyos változtatásokat, ezek között szerepelt a kettesben töltött ünnepek is -, ami különösen megnyugtató tényként szolgált Henrik számára. Jó ideje várta már, hogy legyen egy kis béke, nők nélkül az életében. Mert nők azok bizony akadtak, kezdjük is a legproblémásabbal: Máriával. Noha a lány csupán egy tanuló, akarva-akaratlanul, de leginkább akarva, állandóan borsot tör az orra alá, az utolsó csepp a pohárban pedig a büntetőmunka napján elkövetett enyhe öngyilkos merénylete. Ha nem ismerné a levitást, már az ELME szűkös falai közé rejtette volna, hogy még csak véletlenül se szabadulhasson ki onnan. A másik problémát Lianna jelentette, akivel sehogy sem akaródzott dűlőre jutni a dolog. Sokat gondolt rá, írt is neki, de nem tudta, hogy kellene továbbfűznie kettejüket, így hát végül ez a rejtély is megoldatlan maradt.
Eközben az AMS folyamatosan ostromolja, hogy ne csak vendégelőadóként legyen jelen, hanem vállaljon nagyobb szerepet az egyetem életében. Nehéz döntésekkel fog indulni a következő év is, ez már bizonyos. De nem a mai vacsora alkalmával. Noha általában jobb szereti otthon megejteni a nap utolsó étkezését, ezúttal úgy döntött, nem árt neki, ha még egy kicsit házon kívül van. Fel sem merül benne, hogy hirtelen jött ötlete és magyarázata esetleg kapóra jöhet más számára is.
Ahogy végez, összeszedi magát, még vált pár szót Opheliával, majd megindul a kijárat felé. Nincs neki több dolga a kastélyban, mi több, vágyik is már arra, hogy kényelmes ágyában elterülve előkaphassa legújabb szerzeményét. Egy kollégája behatóan tanulmányozta az indiai fekete mágiát, s mivel maga is nem kevés időt töltött az országban, várta már, hogy kezébe kaphassa ezt a művet is. Bármi, ami érkezik a szakterületén belül, azt szinte azonnal beszerzi, hiszen nem maradhat le. Persze ezen túl nem elhanyagolható tény, hogy érdekli is, de ez talán nem hátrány, ha a szakmánkat hivatásnak tekintjük. Komótos léptekkel halad el az asztalok között, kezeit zsebeibe mélyeszti és néhány biccentésen túl nem fordít különösebb figyelmet a diákságra.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Természetesen számára roppant hízelgő, hogy egy elsős ennyire fel szeretné venni a tárgyát és hallgatni az óráját. Az más kérdés, hogy az öröm ebből kifolyólag kétes is, hiszen miért érdekel ennyire egy ilyen fiatal lányt a téma? Azonban az ilyen helyzetekben egyértelműen érdemes az egóra építeni, miszerint Henrik tárgya annyira csodás, hogy nem képes várni addig, míg másodéves lesz. Idilli elképzelés.
- És ezt senki nem is állította. Egyszerűen csak van egy szabály - széttárja karjait, mert ez ügyben tényleg tehetetlen. Amikor pályázott és végül kiderült, hogy övé a tárgy, még kérdéses volt, mely évfolyamokon és milyen mélységben taníthatja, amit akar. Kriszpinnel akkor arra adtak kezet, hogy második évfolyamtól indul, mivel ő túlságosan tartott attól, hogy a fiatalok idejekorán felveszik a tárgyat és olyasmikkel találkoznak, amikkel ráérnének. Ezért is lehetséges, hogy a tanterv némileg változott, már ami az órák tartalmát és sorrendjét illeti, ezt azonban Henrik nem bánta. A véleménye persze ugyanaz: nem évfolyamhoz, hanem érettséghez kötné a tárgyát, de ez ugye nem így működik.
Nem mondom, hogy nem lepődik meg, ahogy Hanna szinte levegővétel nélkül, egy szuszra eldarálja az érveit, ami inkább hangzik valamiféle lelkesítő beszédnek. Félreértés ne essék, Henrik szinte már örvend, hogy ennyire akarja, de vannak dolgok, amikben meg van kötve a keze. Ha a fene fenét eszik is, akkor sem adhatja be a derekát.
- Nagyon örülnék, ha tehetnék valamit, de van egy megállapodásom az igazgatóval, amit nem hagyhatok figyelmen kívül - arcán bocsánatkérő mosoly nyugszik, ebben már sem lenézés, sem gúny nincs. Nem mintha az eddigiekben lett volna jelentőségteljes dózis, csak a miheztartás végett fontos leszögezni, hogy most aztán végképp nincs. - Esetleg, ha gondolod... Tudok ajánlani megfelelő irodalmat, amiről, ha gondolod, később beszélgethetünk. Amolyan különóra szerűen - nem sok, de több, mint a semmi. Persze ez sem igazán hivatalos megoldása a problémának, de mit van mit tenni... Úgysem fog neki olyan könyveket adni, amik veszélyeztetnének bármit vagy bárkit. De talán kellőképp kiengeszteli a felspannolt rellonost.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Henrik

Á nem, a dacosságom most valahol épp a szökőkút alján fagy kockába, szóval se őt se magamat nem kezdem el azzal álltatni, hogy jól lennék.
- Hát - nyújtom el a hangot, küzdve magammal, hogy ne mondjam ki mennyire beparáztam amikor a hideg vízben először meg se bírtam moccanni. Pillantásom az övébe vándorol, amit így még talán sose láttam, hiszen vagy szórakozott rajtam, vagy mérgelődött... de ez a kedvesség új, nekem új. Nem is tudom hirtelen hova tenni magamban. Megvárom, hogy befejezze a sóhajt is, és ahogy tekintetét a plafon felé fordítja, válaszolok hát én is. - Hát én csak... - vagy azért mondta hogy jobb ha nem tudja mert nem akarja tudni? Nem baj, tudni fogja - kicsit felhúzott, hogy kvázi befogtad a számat. - Hörpintek egyet, majd hozzáteszem - kicsit nagyon.
A betegségre igyekszem nem gondolni, mert valahogy nem fűlik a fogam hozzá... és amiről nem veszünk tudomást, az nem is létezik, ugye.