Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Vadőrlak és környéke

PETYA
hétfő kora délelőtt a birtokon | vizsgaidőszak is on | #afterthehugGIF



Viszonozza az ölelésem és mosolyog, mikor elválunk. Jól van. Akkor minden rendben. Több, mint rendben. Egyébként same here. Mindenkihez állandóan hozzáérek. Mindenkihez. Jólesően, barátságosan, kedveskedve. Hozzám tartozik. Nem rögtön, nem idegenekkel, ám amint picit elengedem magam a másikkal, ezek egyből jönnek. Gondja nem is szokott lenni vele senkinek. Az viszont külön öröm, ha ez kifejezetten tetszik a másiknak, vagy ha partnerre találok benne.
- Jól van - bólintok, hogy ő mindenképpen meglátogatná a gyengélkedőt. - Persze - vágom rá, hogy segítek, elkísérem, útbaigazítom. Együtt meg is indulunk hát a kastély felé, szépen lassan, kíméletesen. Mint két csatamezőről érkezett lovag, baktatunk egymás mellett, ki-ki ilyen-olyan tagjait fájlalva néha, szisszenve, morogva, jajdulva.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

- Ja, én általában az vagyok, aki akar - bólogattam nagyon önegyetértően, még össze is dörzsöltem a tenyereim az asztalra téve a kezeim. Nem volt ezen mit szégyelljek, volt az életemnek szakasza, mikor ez volt a természetes. De ma nem pont ez vezérelt. Jó, nem teljesen így. Tényleg önző vagyok ezzel a kényszeres kutatással, de szeretnék pontot tenni a dolgok végére, és végre itt volt a lehetőség, ha Gabe nem téved.
- Én sem, mikor kölyök voltam nem annyira mozgatott meg a falu, aztán meg elkerültem - vontam vállat, mert bár nem kérdezte, már többet közöltem, mint talán név nélkül illik. Inkább bemutatkoztam, meg akkor már rá kellett kérdezzek, mert kibaszott kellemetlen lenne 10 perc után ráeszmélni, hogy ő nem az a Farkas. Már ha Farkas egyáltalán. Pedig elvileg értek minden négylábú, kutyaszerű állathoz.
- Jaja, Mogyoró. A nejem, mármint Mogyoró a kutyám, de a kutyám a nejem is - röhögtem össze meg vissza, imádtam az emberek arcát ilyenkor. A sajátom azért nem tenném erre  alapra, mikor kiderült. Arról kevésbé vidáman beszélek. - Mit mondtál?
Pillanatok alatt olyan voltam, mint a kivéreztetett állatok fellógatva. A szemem rángva rúgta az utolsókat, ahogy szinte mereven bámultam a srácra. Ez nem olyan dolog, amit bárki, bárhonnan tudhat, teljesen össze is zavarodtam.
- Ja, én... anyád, anyád miatt - próbáltam magam összeszedni, aztán kiszedtem a zsebemből egy papírt, ami valami kórházi cuccból volt, meg se néztem eddig. - Ő az, ugye?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Nem kellene meglepjenek az emberek, az sem, hogy szerintem egy hölgy megkérdezte merre hagytam el az anyukám, én mégis itt vagyok. Az arcomról olvasható a döbbenet. Azaz az is, többek között. ezen kívül még a csodálat is ideköltözött, mert csak néztem, észre sem vettem, ahogy a lábam előre vitt. Meg is történt a baj úgymond. Néztem fel nagy szemekkel a lányra, aztán csak vissza előre. Fejben lassan dekódoltam amit hallottam azt hiszem.
- Te is látod? - kérdeztem vissza a be nem fejezett mondatra. Gondoltam akkor most ő is ledöbbent, az már kérdéses min. Neki is új? Ő se érti miért van mugli helyen varázslat? Vagy egyszerűen csak... nem is tudom mi lehet még, csak néztem, kicsit őt is, ahogy lassan de biztosan leült én meg még mindig a cipős dobozt szorongattam és bámultam tovább. Aztán az egyik kisgyerek megnyomkodott pár kör alakú foltot rajta és hagos lett én meg összerezzentem. Inkább kiijedt belőlem a lélek, ha őszinték akarunk lenni. Ezt hogy csinálta?
- A micsoda? - eszméltem fel rá, hogy nevet adott ennek az egésznek. Nem azt mondom, hogy elveszett tudok lenni a világban, de ez előfordul. Most meg bután néztem rá, majd a zenélő, képvillantó dobozra.
- Márhogy ez? Sosem láttam - tettem hozzá még mindig teljes áhítattal nézve, de lassan a lány mellé indultam és a másik végére a pici, színes ülőhelynek én is lecsücsültem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Bal oldali szárny

- Ő csinálja a tésztát? Ha az övé a legjobb, akkor miért nem eszi mindenki azt? - kérdezem, elég lazán, mert hát, imádom a barátnőmet, de nem hiszem, hogy ha Ezráé a legjobb tészta a világon, miért nem eszi mindenki azt? Ez azt jelenti, hogy mindenki ostoba, Liáékon kívül? Én nem akarok ostoba lenni. - Nem adja el? Mármint, anya biztos venne tőle.
Anya nagyon jó, mikor vásárol. Meg apa is, persze, imádom, mikor hazajönnek a nagy shoppingból és van nutella meg monte. Azok nagyon finomak, bár igazából, bármi jöhet, ami mogyorós. Hol tartottam?
- Miért? A művészek is megélnek valahogy. Legalábbis, apa azt állítja, ő élet-művész. Akkor szerintem ők jól keresnek. - Egyértelműen. Nem is tudom, hogy lehet nem szeretni az apukámat, mikor olyan szépen néz, meg néha ad fagyit vacsi helyett, ha tudja, hogy anyának jó napja van. Talán nem a miénk a legjobb tészta, de az én szüleim a leglazábbak. Vajon Batman is így gondolta, mielőtt az övéi le lettek puffantva?
- Akkor ő kell legyen? Ki más lenne? Ne legyél buta! A mamáék nekem is magyaráztak valami szőke békáról, hogy herceg. De nem az. Ott hagyta anyát - nézek rá komolyan, az ilyenek nem valók apukának, az övé sem, egyértelműen Ezra az, akárki is legyen a másik, az imposz...izé.  - Uh jó ötlet!
Neki is simulok a falnak és lassan, kémes filmbe illő mozgással sétálok a fal mellett, sokszor Lia felé nézve. Ez a mi életünk. Imádom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Egyesek megkérdőjelezik az etikai és morális alapját annak, hogy nekem még jogom van elszívni a házi cigim maradékát, közvetlenül az előtt, hogy belépnék az ajtón egy játszóházba. Mert hát, megbeszéltük, hogy a szokásos játszós délutánba én is becsatlakozom, Quinnek pedig hogy is mondhatnám azt, hogy nem. Szóval eltiportam a csikk maradékát és a kukába dobtam - ne gyulladj fel! - mielőtt beléptem volna, ahol találkoztam a kiscsaláddal.
- Mit is mondtál, mi a feltétel, hogy beengedjenek ide? Nadrág, ugye? - nézek kissé elbizonytalanodva a mellettem állóra, de aztán csak az összes fogam kivillantva vicsgyorgok a pultos nénire, aki azért csak-csak visszamosolyog rám. Megigazítom a gyűrűimet az ujjamon, valahogy még mindig idegen érzés, hogy rajtam vannak, de aztán el is kezdődik a nagy játszós délután és a labdatengerben fekve talán nem is annyira nyomasztó ez az egész.
Hagyom, hogy a labdatengerbe húzzon, fel is nevetek, az ujjaim végigszántanak pár gömbön, majd lebegek, de fogom Quinn kezét.
- Csak az nő fel, aki úgy dönt, fel akar nőni, kiscsillag - hunyom le a szemem, hagyom, hogy az arcomra kiüljön a mosoly, még nem akarok visszajönni a valóságba, pont jó itt nekem. - Tudtad, hogy a vidrák a tengerben így alszanak? Hogy ne sodorja el őket egymástól az áramlat.
Hallom a hangjáról a vigyort. Tudom, hogy boldog és ez engem is felvidít. Szeretek jó ember lenni, még ha nem is mindig sikerül.
- De a gyerekek nem ehetnek fagyit vacsira. Ugye, Manó? - nézek a kisfiúra, aki még mindig ugyanolyan lelkesen tud rám mosolyogni, pedig nem először látom. Bírom a kölyköt. Meg is rázza a fejét, majd elbizonytalanodik. Ah, ne hagyj cserben, Manus.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Vadőrlak és környéke

Valahogy éreztem, hogy ennek ne lesz túl jó vége, ha sokáig maradunk itt kint, és esetleg khm, elkezdenek keresni bennünket. Ezért minimum ki is csaphatnak, a hippogriffek ne éppen veszélytelen állatok, egy rossz mozdulat, és akár az életünkkel is fizethetünk a meggondolatlanságért.
- Angie, ennyi szerintem elég lesz mára. Mielőtt kicsapatjuk magunkat – figyelmeztettem. Ennyi eszének levitás létére kéne lennie, azért ezzel magasan túlléptük a határt. Így is örülhetek, ha sima büntetőmunkával megúszom a szitut.
Egyedül volt a kicsike. Jó, nem annyira kicsike. Az enyém nem igen akart még elengedni, talán jól esett neki a kis törődés.
- Szívem, édes vagy, de nekünk is megvan még ma a dolgunk, majd talán visszajövünk máskor is, ha találunk tanárt, aki szívesen jönne velünk. – Ezt eleve így kellett volna kezdeni, de utólag már késő okosnak lenni. A távozást a megfelelő „rítussal” lezártam, és vártam, hogy Angie mikor tud elszabadulni úgymond a sajátjától. Óvatosan kell őket kezelni, hiperérzékeny lények, persze, a maguk nemében páratlanul gyönyörűek is ugyanakkor.
Megérdemlik a kellő tiszteletet.
Annyira már nem voltam olyan, hú, de nagy vadóc, mint korábban, és kezdtem érezni, hol húzódik az a határ, ami még ennyi idősen belefér. Na, ez már pont nem. Hogy akkor mégis miért mentem bele? Maradjunk annyiban, hogy mérsékelt kerék – és néhanapján agyhiányban szenvedek.
Kivételesen elfeledkeztem arról a fenyegetésről, amit még a tanév kezdetén, az évnyitón intézett felém Sárközi tanár úr: egy stikli, és akár egész tanévre büntetőmunkán végzem.
Jó, a harmadik évem után ez kimondottan jogos volt, khm, nem is vitattam el ezt soha. Nézzük azért a dolog pozitív oldalát is: a cukiság faktorom mára kimaxolva, és még a kaland is kipipálható. Sőt, ha minden igaz, egy cél lekerülhet ezzel a bakancslistámról. Régi álmom volt hippogriffet simogatni, igaz, azt nem gondoltam, hogy ilyen kis kalandos lesz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

Eléggé unalmasra sikeredett az évem. Konkrétan nem csináltam semmi olyat, amivel úgy igazándiból kitűnnék a többiek közül. Mondjuk ez annyira nem is baj, bőven elég, ha a többiek okoznak ősz hajszálakat apunak.
A bizim egész okés volt, és szereztem jó pár barátot. Na jó, azért az elő évi kviddicses húzásom nem volt szép valóban, de Majáékat se akarta cserben hagyni. Azóta rájöttem, hogy nem a kviddics az én sportom, és keresem a nekem való mozgásformát. Nem szeretnék kilendülni a jó kondimból. Egyelőre a rendszeres reggeli futás az, amit beiktattam, annak nincsen sok veszélye, és továbbra is ügyeltem rá, hogy laktóz-mentesen tartsam magam.
Ami, valljuk be, jelentős kihívás, tekintve, hogy nem mindig tudom ellenőrizni a koleszos kosztot. Részben ezért i jeleztem apának, hogy jó lenne, ha dumálnánk egy csöppet.
Szerettem volna inkább hazajárós lenni, így anyát is többet látnám.
Gondolom, örülne, ha néhanapján hazatolnám a képem. És otthon is szerettem volna csöppet átrendezni a szobámat, de ezekhez felnőtt segítségére lenne szükségem. Azért ehhez még csöppet kicsi vagyok, hogy komplett bútorokat lebegtessek át egyik pontról a másikra.
- Szia, Apu! – ugrottam vigyorogva a nyakába. Ehhez sose lehet túlkoros az ember lánya.
Tudom, hogy bármi is történjék, bármekkora is legyek mindig apuci kicsi hercegnői maradunk Alexával.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

Az elmúlt napokban felforgattam az egész otthonunkat, és mondanám, hogy Anna, az én szerelmem ennek nem örült túlzottan, de ez nem igaz. Ha unokád lesz, akkor elkezdesz nosztalgiázni. Emlékszel még milyen pici volt, amikor megszületett? Hát szinte elveszett a tenyeremben! Azok a csöpp kis lábak, most meg már hogy szalad, és amikor nagyobb volt a szeme, mint a feje. Ilyen édes dolgokkal teltek az elmúlt napjaink, miközben a ruhácskákat néztük át, meg az udvaron festettem le a kiságyat. A mai modern ágyak egy gyerekig jótállásosak, ebben viszont, amit én készítettem, három gyerek is biztonsággal felnőtt, és most is, ennyi év után is ugyanolyan strapabíró. Ki tudja, merre laknak majd, de már most jó elkezdeni készülni, nálunk meg nagy a hely, és örömmel tölt el minden ilyen dolog a háznál.
- Szia Kisbogár!
Ölelem szorosan Kincsőt, és felhúzva magamhoz, még meg is forgatom kicsit a levegőben. Olyan kis alacsony ez a lány, imádom, hogy könnyen fel tudom kapni, és őszinte, apai szeretettel megropogtatni a csontjait. Ugyanilyen apai szeretettel hozom kínos helyzetekbe is, szóval tudhatja, hogy mint minden testvéréért, úgy érte is oda meg vissza vagyok. Persze nem akarom, hogy itt rosszul legyen nekem, így szépen visszaeresztem a földre hogy ő is megcsodálhassa legújabb pólómat.
- Na mizu van, Törpicsek?
Érdeklődöm, miközben a korlátra támaszkodom, és elnézek a távolba. Állítólag ez az utolsó szép nap az évben.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

Azt hiszem, az idiotizmus a családunk részévé válik. Alexa kezdet félni, mert úgy elkényeztetem a kölyköt, hogy utána ember legyen a talpán, aki megbír vele később, de ez egy jó nagynéni dolga, nem?
Aztán egy pillanatra köd ereszkedett az agyamra: nagynéni… én… Merlin szent nevére! Öregszem, basszus…
Nem baj, az akkor is jól esik, hogy apu szépen megnyomorgat, ahogy szokta, már csak a szokásos hajborzolást hiányolom tőle. Nem véletlenül hagyom általában leengedve a hajam, imádom, ha borzolják. hülye dolog, de ez van.
 Ki nem hagynám, hogy megcsodáljam, apu ezúttal milyen lüke, rá valló pólót választott, már csak az akut röhögő-görcsért is megéri.
- Apu, elriasztod a leendő udvarlóimat – nevettem önfeledten. – Te vagy a menő tanár, milyen érzés?
Hallottam ám, hogy milyen jó eredményeket ért el ő is, de azért mégiscsak az én apum… na jó, meg Alexáé meg Levi bátyóé is, nem leszek ennyire önző. Meg az unokájáé is. Apropó…
- Kiságy elkészült már? – érdeklődtem, és ha le méltóztatna ülni, szívesen incselkednék az ősz hajszálaival, de hát ő hibája, minek nőtt ilyen felhőkarcolóvá?
- Alig várom, hogy jöjjön a csöpp. Alexa tudja már, mi lesz a neve? – Az össznépi családi izgi rám is átragadt, mit ne mondjak, na, jó buli az ilyesmi, és kész.
Mostanában a vigyort így szinte semmi se tudja levakarni a képemről. Még az az egy VZ-s kegyelem E sem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

- Helyes, nincs még rájuk szükséged.
Amúgy is már maga a tény, hogy tanárgyerek az ember, riasztó lehet, főleg, ha ekkora benga állat az apja, na meg, hogy pszichológus az anyja. Szegény kölyök, elképzelem, ahogy vacsorára jön a nyomorult, és egész végig izzad meg zavarban van, mert azt hiszi, hogy egy kísérlet része, ami közben a gondolatait lehallgatják, majd elássák a hátsó kertben. Pedig nem szándékozom ilyesmit tenni, esküszöm.
- Elég jó, bár nem ezért csinálom, de valljuk be, hazug lennék, ha azt mondanám, hogy nem élvezem a legmenőbb tanár szerepét. Eléggé király.
Mindenki szerénykedik egy szinten, hát én nem. Én rendesen azt mondom, hogy király vagyok, és igen, eléggé jogos a megtiszteltetés, de hát akinek ilyen személyisége van, az másmilyen nem is lehet.
- A mintákon gondolkozom. Egyszerű és letisztult kell, elegáns, mint a nővéred, de nem tudom, hogy melyik legyen, több is felmerült. Hétvégén akár megnézhetnéd velem őket, és eldönthetnénk együtt.
Remek kis program lenne, már most látom magam előtt, ahogy együtt elmélkedünk a minták ívei felett, és végül kialakul a végleges, mindentől független, saját minta, amivel akár hagyományt is teremthetünk.
- Nem tudom, hogy meglepetésnek szeretnék-e vagy előre bejelentik, úgyhogy egyelőre még izgulunk. Szerinted kisfiú vagy kislány?
Pillantok le a Törpike felé, mert neki elég jó megérzései szoktak lenni és szívesen kötök vele akár fogadást is, még ha tudom, hogy veszíthetek simán. De élvezem az ilyen kis bohózatokat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

- Tudtam, hogy úgyse fogsz szerénykedni. Csodálom, hogy nem indítottátok még el VZ-vel a Menők Vagyunk elitklubbot – csóváltam a fejem.
Ahw, az én apum a legjobb. De azért van szükségem rájuk, mert remekül féltékennyé tudom velük tenni apát, és akkor csak velünk, csajokkal foglalkozik, hah. Imádok apuci pici hercegnője lenni, megvan az az előnye, hogy aput egy nézésünkkel az ujjunk köré lehet csavarni. Bizonyos határokig persze, hiszen egy mellékvágányos aurorról beszélünk. Nem nevezném a finomkodást erősségének, pláne, amikor hajba kapnak anyával, khm, ugye az a bizonyos motor. Na igen, bosszantásban apu is igen kreatív szárnyakra képes kapni, nem csodálom, hogy az eridonosok feje.
- Tényleg, kedvenc idiótád még nem készített ki eléggé? – vigyorogtam. Hallogatok ezt-azt időközönként. Itt a kastélyban semmi se maradhat titokban. Max pár hónapig, utána meg futótűzként szoktak terjedni a pletyik.
- Mindenképpen. Apuci – nyújtottam el jól azt az i hangocskát, ha már a berendezésnél meg az átrendezésnél tartottunk. – Segítesz átrendezni a szobámat? Csak mert én még sulin kívül ne varázsolhatok, aj, ez annyira égő… - És az. Otthon miért ne varázsolhatnánk, ha amúgy muglik nem igen vannak a famíliában, akik előtt lebukhatnánk? Ostobaság ennyire gyerekesen elzárkózni.
- Kettőt és könnyebbet. Szerintem csajszi. Fogadunk sütiben? Sütni még tudok úgy mágia nélkül, hogy közben nem gyújtom magunkra a házat – maximum laktóz-menteset kénytelen enni, mert én úgy nem vagyok hajlandó sütit sütni, hogy nem ehetek belőle. Az nem fair. Nagyon nem.
Még hogy én kimaradni a jó falatokból egy nyavalyás kis betegség miatt? Ki van csukva.
Attól azért rellonosabb természet vagyok, értsd: megszerzem, amit akarok. – És szeretnék hazajárós lenni. Hiányzik anyu.
Meg az is, hogy több pénzt spóroljunk ezzel, nem mintha annyira szegények lennénk, hogy minden galleont a fogunkhoz vernénk – már rég a fogászatokon buliznánk a fogdokik örömére, khm… -, de azért mégis csak hiányzik az otthoni környezet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

- Nincs szükségem klubra, megvannak a rajongóim.
Legyezem meg magam, mint aki jól végezte a dolgát, mert hát valljuk be, valamit tudok. Ha van olyan, amit igazságosan választottak meg minden évben, akkor az az év tanára. Szerintem eddig mindenki, aki kapta, teljesen megérdemelte.
- Várffynak sajátos a marketingpalettája, más, mint az enyém.
Ezzel a mondattal pedig illően kívánom lezárni a témát, hogy miért is nincs nekem közös klubom vele. Ő még fiatal, és élvezi az olyan megmozdulásokat, amikhez én már nagyon vénnek érzem magam, meg aztán nekem ott a feleségem, senki más nem érdekel ebben a témában, én nem akarok ilyen diáklányokat hajkurászó kujon lenni, az én szívem sokszor a nejem tempóját se bírja.
- Engem nem igazán könnyű kiidegelni.
Vonom meg a vállam vigyorogva. Mindenki csodálkozik, hogy mégishogyan lehet Gyöngyvér ténykedését elviselni, de igazából könnyen. Auror voltam, tudom milyen az, amikor az idegeim pattanásig feszülnek, mikor egyetlen pillanat is sorsdöntő lehet, és nagyon sok ilyen pillanat volt, nem mindegyik zárult szerencsésen, éppen ezért van az, hogy Kincső nem csak, mint a keresztapja, hanem mint az apja ismer. Ezek mellett Gyöngyvér csak egy kis porszem, ami pofátlanul mindig az orromba másik és tüsszentésre kényszerít. Amúgy is, az ember nem bosszankodhat állandóan.
- Ez egy komoly és megfontolt törvény. Egy csomó hülyeséget csinálhattok, és jobb egyszerre szabályozni mindenkit, mint kiválogatni az embereket. Egyenlőség van. Amikor nagykorú leszel, már tudsz egymásra épülő varázslatokat is és azok semlegesítését, ez pedig fontos. A saját biztonságod érdekében.
Én nem bánom, hogy így alakult ez a törvény, saját magamon és a gyermekeimen is tapasztalom ennek jótékony hatását. Lehet, hogy most nem boldog ettől, de majd úgyis az lesz, amikor odakerül. Az emberek többsége, ahogy varázsolhat, először valami hülyeséggel indít, és majd ott áll, és azt mondja, hogy érti már, miért nem engedték neki ezt az iskolán kívül.
- De amúgy persze, amilyet csak szeretnél, olyan szobát csinálunk.
Eléri őt is lassan a nagylányosodás, fokozatosan el kell majd engednem, ahogy Lexát is, és ahogy Levit is. Kettejük közül az utóbbit volt szörnyen nehéz elfogadnom, de meg kellett értenem, hogy felnőtt.
- Rendben, akkor én azt mondom, hogy kiskölyök lesz.
Nyújtom felé a kezem kézfogásra, habár én is abban reménykedem, hogy kislánnyal gazdagodik a család. Én duplán nyerek, még ha vesztek is ebben az esetben, hiszen lány unokám lesz és Kincső nyer.
- Örülnénk neki. Te is hiányzol neki. Kiürült a ház. Persze csak azután, hogy megtanultad biztonságosan használni a hopphálózatot. Vagy inkább vonatoznál?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

- Ó, azt látjuk – hasamat fogva röhögtem már. Pláne, hogy tudtam, hogy Dia is állandóan ott van körülötte. – Tudod, Apuci, itt semmi se marad titokban.
Azért jól esett tudni, hogy aggódott értem a meccsnél is, legalább tudom, hogy apucira bármikor számíthatok. Legszívesebben agyon nyunyorgatnám, de ahhoz túl kell nőnöm, és az nem lenne egyszerű feladat. Meg anyának is hagyni kell belőle, meg az új uncsihugimnak is.
A kölyök el lesz kényeztetve, az már most garantált, anya meg az én részemről.
Tuti sokszor fogok majd Lexánál dekkolni, bármikor szívesen vigyáznék a pöttömre.
- Aha… jut eszembe apu, még mindig olyan jól viselkedik mostanában? Kevés pletyit hallok főnix-berkekből – talán mert kevés a belső emberem, sajnos. Kéne kicsit jobban barátkozom, nem élhetek mindig apu nyakán, különben mit mesélek majd később a saját unokáknak?
A kölykök amúgy is imádják a jó, vicces sztorikat.
- Tudom, csak olyan jó lenne, ha nem kéne minden ilyen apró vacakért segítséget kérnem. A szobámat már nekem is illene tudnom egyedül átrendezni, tizenöt éves vagyok – húztam ki magam büszkén, igen, már nagylányosodom.
A fiúk közül is van pár, akik szóba jöhetnének, de még úgy igazán nincs kiforrott ízlésem ebben a tekintetben. Majd meginterjúvolom Lexát a témában, igen apa, még véletlenül se téged, mert élből elásnád szegény srácot, khm…
Nem, nem voltam benne olyan biztos, hogy nem csinálna kedvencek temetőjét, és kösz, horrorból nem kérek, elég lesz a Haloween mizériát túlélni. Pláne, ha megint kapunk páncél-műsort a nyakunkba, mint tavaly.
- A bútorokra ráférne egy kis fényesítő varázslat, és világoskék színű falakra gondoltam. Minél világosabb az összhatás, annál jobb. És egy kis tértágítást kérnék a könyvespolcomhoz, szeretnék beszerezni pár jó kis regényt, és tökre örülnék új függönyöknek is. Tudod, hogy értem, hogy új – kacsintottam. A reparóra gondoltam. Szerintem a mi női nyűgjeinkbe hamarabb fog beleőszülni szegény.
Fülöp a nyáron még elintézte a függönyömet, amikor az ablakon akart becsámborogni, és a kis dinkája elvétette a landolást. A függöny annyira nem örült, hát még én. Jól rám ijesztett a kis gyökér macska, de szerencsére jól van. Azóta nem nyitom ki bukóra az ablakot sose, mindig csak oldalra.
- Tartom a szavam – minden gond nélkül fogtam kezet apuval, általában nem szoktam olyan téteket kitalálni, amiből rosszul jönnék ki. Így meg mindenki jól jár, a sütivel nem lehet mellényúlni. Ami kihívás, hogy a házassági évfordulójukra milyen meglepetést találjak ki, ami tényleg meglepetés is marad.
- Apu. Szeretném, ha majd az évfordulós ajándékotokat nem lesnéd ki a buksimból. Legyen tényleg meglepi, ne rontsd el – döntöttem karjára a buksim. a vállát nagyon sokára fogom csak felérni, azt hiszem.
- Tök jó, köszi. Vonatozni szeretnék, ha lehet – vigyorogtam. – Nincs kedvem rossz helyen kikötni khm…

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

Elmosolyodom arra a kijelentésre, hogy itt semmi sem marad titok. Na igen, ez valóban így van. Semmi sem maradt titok, de nem zavar, mert a lelkiismeretem tiszta. Az meg egy dolog, hogy Dia a közelemben van, sőt még Eridonos is lett, amit nagyon imádok, hiszen az egész házra élénkítő hatása van, de még ha a képeket is látnák, amiket nekem üzen, akkor tutira mindenki dobna egy hátast tőle. Meg attól is, hogy én ennek ellenére miért nem törtem még meg, és vetettem rá magam Diára, hiszen neki nem lenne ellenére. De nem. A nejemet túlzottan szeretem, mint, hogy ilyen meglehetősen zavarbaejtő és hízelgő képek miatt megtörjek. Különben is, ha megtörténne, hol maradna utána a játék? Annak az élvezete szerintem sokkal nagyobb, hogy igyekszem nem zavarba jönni, de nem sikerül, ő pedig mindig rátesz egy lapáttal.
- Még nagyon az elején vagyunk, ilyenkor csend van, majd télen kezdenek zsongani, amikor kevesebb lehetőség van a szabadban tartózkodni.
Mindig télen indulnak be, ahogy közeledik a karácsonyi szünet, egyszerre minden bomba robban. Jönnek a nagy szerelmek, a nagy szakítások, a nagy megcsalások. Ezer éves barátok vesznek össze, váratlan szövetségek alakulnak, emberekről, akikről senki sem gondolta volna, derül ki, hogy végig kétszínűek voltak, és mind a két oldalt támogatták egy erősen vitás helyzetben. Van itt minden, mintha az első hóval kötelezően jönnének ezek a dolgok is.
- Az igen, szóval én csináljak meg mindent, te meg majd elégedetten sóhajtasz egyet?
Nem értem, hogy miért lenne akkora befektetés egy új bútor vásárlása, csak mert kifizettem egy esküvőt, még nem mentem tönkre anyagilag, sem attól, hogy jön majd az unokám nem fogok. De van életem nőinek ez a díájváj mániája, hogy mindent meg kell reparálni, mert akkor mennyire jobb lesz és újszerű és je. Nem. Ha valami tönkremegy, kidobom és veszek másikat. Pazarló társadalom, tudom.
- Nem szokásom kilesni a meglepetéseket.
Én ugyanis szeretem a meglepiket másokkal ellentétben, és izgulok is, karácsonykor sem leskelődök, maximum annyira, hogy ki minek örülne, hogy ne vegyek hülyeségeket.
- Én sem, de rendben, akkor vonat lesz. Ma megírom a papírokat, és ha az jó neked, akkor pénteken hazaköltöztetlek, és onnantól leszel bejárós.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

Zseniális a faterom. Mindig tudja, hogy nevettessen meg minket, egyszerűen csak zseniális. Nem is kívánhatnék tőle jobbat.
- Azt nem mondtam – szempilla-rebegtetés, ebben már kezdtem egészen belejönni. egy háztársam mutatta még, Johanna, hogy hogyan kell hatásosan levenni a lábáról a kiszemeltemet, gondoltam, hátha az apukáknál is célt ér a trükk. – Csak azt, hogy ezekre lenne szüksége a szobámnak. És mivel én nem varázsolhatok…
Adott, hogy kire bízzam a melót. – A bútormozgatáskor közbeeső kosztengert majd eltakarítom.
Na, legyen neki is gyereknap. – Ja, és új ágyneműk is kellenének, mert már baromira nem tetszenek a régiek.
Csakhogy dobjunk még egy lapáttal a kívánsághalomra. Természetesen az új cuccok beszerzéséhez anyut fogom elrángatni.
- Helyes – sóhajtottam elégedetten. Ez tök jó, akkor elkezdhetem tervezni a meglepit. Persze, ebből a mókából Lexáékat se fogom kihagyni, nehogy üsse egymást a „gyereksereg” ajándéka.
- Tökéletes, imádlak, én kétajtós szekrényem. Na jó, meg Lexáéké is – ugrottam ismét a nyakába, szokjon csak hozzá a gyerekcipeléshez, az unokájával bőven sokat kell majd játszania. Alig várom, hogy egy rakat képet lőhessek róluk, tuti nagyon édesek lesznek.
Hát még anya hogy ki fog virulni az újabb hírekre.
Miau, ez az év tökéletesen tökéletes lesz, már most, előre érzem. Ehhez jósnak sem kell lenni, saját magam döntése, hogy ha én úgy akarom, akkor jól is érzem magam.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

- Persze, persze, csak finoman megemlítetted. Van még mit tanulnod Lexától.
Lexa a hízelgés mestere, főleg mivel nagyrészt nem tudatosan csinálja, pusztán ilyen a személyisége. De azért pontosan tudja, hogy mikor kell beletenni azt a kis pluszt ami kell ahhoz, hogy teljesen megpuhítsa a szívemet. Azért ez a nem mindegy. Nagyon tehetséges a nagy bambi szemeivel, igazán könnyen meglágyítja az én kemény - NEM - apai szívemet.
- A héten elkezdem majd megcsinálni a dolgokat, és amikor hazajössz, akkor majd átdobáljuk őket a megfelelő helyre. Nélküled nem akarok nekiállni az átrendezésnek, mert ha nem tetszik, akkor nem kell variálnunk.
Nem akarok feleslegesen dolgozni, meg azt sem, hogy azt mondja, tetszik neki, de közben mégsem. Nagyon sok mindent kitalálok én is fejben, és úgy tényleg nagyon jó is, aztán jön a valóság, és rá kell jönnöm, hogy egyáltalán nem olyan, mint amilyennek lennie kéne. Akkor persze jön a variálás, átszervezés, és a végén kiderül, hogy sokkal több energiát fektettem bele, mint amennyi szükséges volt, ezek pedig nem szerencsés tények.
- Akkor szombaton elmegy veled valamelyikünk. Vagy mind a ketten. Te anyáddal összenézed, hogy mi kell, én meg fizetek.
Mint általában, bár én azok közé a férfiak közé tartozom, akik szeretnek vásárolni, és eléggé türelmesek is, úgyhogy velem a sok nő, akik körülvesznek, nagyon jól jártak.
- Te is aztán tudsz udvarolni.
Nevetem el magam, ahogy átölel, és visszaölelem. Hát nem semmi egy gyerek annyi bizonyos.
- Van kedved forrócsokizni? Ma indul a tesztkóstolás a faluban, gondoltam elmehetnénk megnézni az új ízeket.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

- Pontosan – bólogattam nagy lelkesen, finoman megemlítettem, hogy annak kell ebben segítenie, aki varázsolhat sulin kívül is, mert hát, én be voltam korlátozva egyelőre, de semmi para. Még két év és már szabadon dekorálhatom a szobámat, hisz akkor már nagykorúnak fogok számítani a varázsvilágban.
Na, igen, ezt is felírom majd szünidei teendőnek, kunyizási leckéket venni a nővéremtől. Isteni lesz ez az év, nem megmondtam? De én úgyis mindig elérem, amit akarok, és ez eztán is így lesz, mert tudom, hogyan szerezzem meg, amit épp megkívántam. Igen, néha pofátlanul kihasználom, hogy egy aranyos kis dög vagyok, akit nagyjából mindenki imád. Ehe… szeretném ezt hinni.
Azért megvan a tanárgyerek-szerepnek is a hátránya.
- Tökéletes – mutattam fel hüvelykujjam, élő like-gombot mímelve.
- Csúcs. Gyertek mindketten. Több szem többet lát – Legalább lesz, aki megakadályozzon valami őrültség elkövetésében, és erre apu igazán alkalmas.
- Hé, azt nem a fiúknak kéne? – vonogattam szemöldököm, de azért csak nevettem rajta egyet. – Menjünk, ha van laktóz-mentes verzióban is. Nem szeretnék tudod, hol dekkolni hetekig.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

- Ez csak pár napos, egy hete nem nagyon jön a vágy az evésre.
Mivel a pajzsmirigyem szinte már nem is működik, így nem nézek ki úgy, mint azok, akik ugyanezzel a betegséggel küzdenek, és ezért nagyon hálás vagyok, mert nagyon kellemetlen lenne mindig magyarázkodni, és ha mindig úgy néznének rám, mint valakire, aki bármelyik pillanatban meghalhat. Normális emberi külsőm van, és ez az egyik olyan dolog, amiért nagyon hálás vagyok. A hideg, nyirkos végtagjaim ehhez képest már szinte semmik. Tényleg, én már teljesen hozzájuk szoktam, és imádom, amikor például Denis vagy Jason felmelegítik őket.
- A legdurvább egy hónapig tartott. Akkor már tényleg úgy erőszakolták le a kaját a torkomon, meg én is azon voltam, hogy csak egy kicsit egyek, már az is jobb, mint a semmi. Aztán jött egy éjszaka, amikor annyira éhes lettem, hogy mindent kiettem a hűtőből.
Az nagyon kellemetlen volt, emlékszem, hogy már itt történt. Norina jött ki reggel, és én ott aludtam az asztalnál, Mia feje a combomon, és közben nyalogatta le a szaftot az ujjaimról. Mindent megettem, és még csak észre se vettem. Amikor felkeltem, akkor pedig nagyon éhes voltam. Örültem, hogy véget ért.
- Elhiszem, nagyon szeretem a sárgadinnyét.
Pillantok rá lelkesen, csillogó szemekkel. Mondjuk én mindent nagyon szeretek, szóval nem hiszem, hogy ezzel olyan nagy probléma lenne. Jó, a tökfőzelék kizárva, de a rántott tök minden mennyiségben.
- Én is. Nagyon szeretem Thomas-t, olyan nagyon szép a lelke, hogy ilyennel szerintem még nem is találkoztam életemben. Reméltem, hogy egy nap lesz egy kedves barátnője.
Engem annyira nem zavar a dolog, hogy ilyenekről beszélgessek, a Payne családban is elég sok mindent meghallgattam már, szóval nem hiszem, hogy ez zavarbaejtő téma lenne, na igen, az ilyeneket meg kellene tanulnom.
- Hmmm... ez tényleg nagyon finom!
Elégedetten kortyolok még egyet, mielőtt letenném, és visszatérnék az evéshez. Mert hát ez itt rengeteg kaja.
- Nem zavar, hogy bentlakós vagy? Furcsa lehet ilyen sokáig távol lenni a családodtól.