36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínek

Oldalak: « 1 2 ... 85 ... 93 94 [95] 96 97 ... 105 ... 139 140 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Nadine Rohr
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 108
Összes hsz: 186
Írta: 2019. október 17. 21:24 | Link

Arie • Budanekeresd, Kulturális Központ • dress up

Tudjátok van az az állapot, amikor mondjuk az alkohol úgy kellemesen kezdi elzsibbasztani az agyad. És akkor úgy pont jó. Aztán vagyok én, aki ilyen esetekben pontosan tudom, hogy akkor most kell megállni. Erre, mit teszek? Iszom még egy pohárral. Meg még eggyel. Szóval mennyire kínos már, hogy mikor kicsit becsiccsentek, még akkor is tudatában vagyok, hogy mikor kellett volna nem elvenni a következőt. Viszont onnantól kezdve szépen lassan kezd minden összemosódni, és van egy olyan sejtésem, hogy még az is lehet, hogy holnap nem emlékszem majd mindenre. Amiről meg kell mondanom, hogy egyszerre szórakoztató és rémisztő is. Na meg az is kicsit kétségbeejtő, hogy az összeszedett kommunikációnak sem állok ilyenkor a magaslatán. Szóval hagyom, hogy Arie végül magával sodorjon, és ez az a pillanat, amikor tényleg engedem felülkerekedni a rozét.
- Én nem úgy értettem, csak.. hát szóval… - ismét egy értelmes habogás, a roppant kínban lévő arckifejezés mellé. Remélem holnapra ezeket is elfelejtem. - Azt hiszem ebből már nem jövök ki jól - vonom meg a vállam, és talán jobb lenne, ha a továbbiakban csendben maradnék. De a támaszom viszont nem marad szótlan, és a suttogása a nyakamtól kiindulva végigborzongatja minden egyes porcikámat. És Merlinre, hogy ez milyen aljas húzás. Halkan felnevetek.
- Csak szimplán nem kell mondani semmit. Az emberek arról is beszélnek, amit nem is láttak - pillantok oldalra Arie arcára. Egy pillanatra azért átfut az agyamon a gondolat, hogy mi lenne ha… ha mondani kéne valamit. Ha mondhatnék valamit…? Egy picit megrázom a fejem, csak úgy magamnak válaszolva és amíg kiérünk végig az összekulcsolt ujjainkba kapaszkodom. Mert biztonságot ad.
Hosszan fújom ki a levegőt, megtámaszkodva a falon az egyik tenyeremmel, amint Arie karjai elengednek. Nem akarok ránézni, mert pontosan jól tudom, hogy milyen szórakoztatóan festek számára. De most… most egy kicsit engem is mosolyra késztet a saját helyzetem, a holnapi szégyen meg egyelőre elkerül. Az a majd problémája.
- Köszönöm - pillantok fel végül hálásan a barna szemekbe, amikor rám teríti a zakót. Majd az én szemeim el is kerekednek a meglepettségtől.
- Nem is volt olyan olcsó az a bor! - csattanok fel némiképp hevesen, mert ez egy kicsit olyan, mintha olcsó nőnek titulált volna, és én nem.. és nem úgy… szóval. Hm. Majd ismét kínosan elnevetem magam, összehúzva magamon a zakót. (Jelzem, ezúttal van annyi lélekjelenlétem, hogy ne közöljem, hogy ennek is Arie-illata van, szóval remélem valaki értékeli ezt rajtam kívül.)
- Szóval ezt te értékeled? Vagy csak ki akarod használni? - nézek rá félrebillentett fejjel, hátamat a falnak támasztva, mert maradjunk annyiban, hogy nem hátrány, ha van valami biztos pontom jelenleg.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Frank Arie Martin
INAKTÍV


Pizzamester
offline
RPG hsz: 159
Összes hsz: 358
Írta: 2019. október 19. 11:14 | Link

Nadine


Próbálom visszafojtani a nevetésemet, és az talán sikerül is, viszont a mosolygásom így is vigyorrá változik, ahogy próbálkozik, majd végül feladva az egészet, elengedi a problémát, és inkább hagyja, hogy csak úgy megtörténjen az elengedés. Valóban nem jönne ki jól belőle, de azért amellett nem mehetek el szó nélkül, hogy a szívem mennyire vidáman dobbant kicsit gyorsabban párat, ahogy rám nézett, és egy pillanat alatt avanzsált át azzá a bizonyos páncélos herceggé, aki megmenti az ő BJH-ját, vagyis a bajba jutott hölgyét. Szóval ezért vagyunk most itt, hogy megmentve őt, a megmentés fennálljon, hogy ne akarjon visszamenni, és nagyon kínosan élni az elkövetkezendő hónapokat. Tudom milyen az. Tudom milyen hónapokig szégyenkezni, és tudom milyen a szekunder szégyenérzet is, hiszen mindig, amikor némi időt töltök a nagyszüleimmel, eszembe jut, hogy azért nem tudják, hogy az unokájuk vagyok, mert szégyenkezek anyánk miatt. Pedig csodálatos unokáik vannak, főleg Luna, ő a legcsodálatosabb ember a világon. Egy kicsit, abban a természetes mértékben, ahogy testvér testvér iránt érezhet, szerelmet érzek a nővérem iránt. Ő az etalon, a minden, és aki látta őt táncolni, majd látja őt aurorként, aztán anyaként, tudja, hogy igazán csodálatos és jó példakép.
- Gondolj mindig arra, mikor kibeszélnek, hogy szegényes életüket ez teszi teljessé. Az információ nem csak hatalom, de kielégítés is.
Én is szoktam másokról beszélni, és elismerem, hogy életem több szakaszán is kiváló eredménnyel, vagy, ha nem is kibeszélni, de gondolni. Néha irigykedve nézem a párokat, akik összepasszolnak, máskor a veszekedőket, megint máskor a kisgyerekeseket. Elképzelem, ahogy én csinálom ezeket, csak  a másik fél alaktalan, arctalan, és így nem annyira tiszta a dolog. Nem akkora élmény. Én ezeket már megélném. Furcsa, hogy ilyenekre vágyom, tudom, mégis vonz a dolog.
- Szóval, ha jól értelmezem, kisasszony, ön olyan, akit egy férfi csakis drága itallal kényeztethet.
Állapítom meg, egy lépést téve felé, így Nadine a fal és közém szorul, de nem szorosan, csak nem akarok kiabálni, és nem akarok lemaradni arról, hogy érte tudjak nyúlni, ha bármi baj lenne. Azért elég sokat ivott, amit nem csodálok olyan emberek mellett, mint szegény Márk, de nem is hagytam volna, ha előbb észreveszem, mi is zajlik éppen.
- Szerinted képes lennék kihasználni a helyzetet?
Hozzátenném, hogy “veled sosem tennék ilyet”, de egy ilyen helyzetben, egy kicsit jobban spicces lánnyal, aki fontos nekem, nem szerencsés ez a kijelentés, mert megsérthetem vele, pedig pont az nem lenne a célom. Viszont fölé hajolok, és még egy fél lépést teszek felé, de többet nem, mert nem szabad.
- Talán le kellene pihennünk.
Utoljára módosította:Frank Arie Martin, 2019. október 19. 11:15 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Damien Achille DiAngelo
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 37
Összes hsz: 39
Írta: 2019. október 20. 19:47 | Link

Ms. Megbánás
megjelenés × szeptember 27.


Ha van a világfájdalmasnál mélyebb sóhaj, és sokkal elgyötörtebb, az biztosan hasonlatos lenne ahhoz, ami éppen elhagyott engem. Közel éreztem a spirituális dolgokat, mikor azt mondják kileheled a lelked. Csak bennem maradt, azt nem mondom, hogy nem háborgott, de nem ment amerre látott.
- Nagy vallomásos? Akkor milyen lány vagy? - kérdeztem egészen felkeltett érdeklődéssel, nem teljesen értettem, mire is akar ezzel célozni. Meg talán megértem az ijesztő mivoltam. Persze, hallottam már ezt tárgyalóteremben, íróasztal mellett, találkán Mikolával. De ezek a szituációk nem a legjobb formám követelték meg viselkedésben. Ha fejben minden jól is van karbantartva, az ember az arcát nem mindig tudja csukva tartani a szó szoros értelmében.
- Mert főállásban nős férfi szeretője vagy éppen? - néztem rá értetlenül. Nem azt mondom, hogy meglepett, tisztáztuk azt, hogy miféle munkában volt jártas korábban, de eddig úgy tűnt múltidőben nyilatkozik. Egy kicsit még talán én is meg tudok illetődni, úgy látszik. - Én ebben nem hiszek.
Ha azok lennénk, aminek születünk, mindketten lehetnénk szerintem agyon máshol most. Én biztosan, a nagyapám anno nem álmod nagyot, apám nem használja ki élete lehetőségeit, nem nyit az új felé én pedig nem vetem ebbe bele magam. Valószínűleg egy borászatnál tevékenykednénk, közel sem ezeken a szinteken.
Az agyam nem blokkolt le, valami volt ebben az egészben, ami miatt még csak el sem gondolkodtam, ahogy felállva elfogtam a haját. Igazság szerint még kifejezetten kellemetlennek se mondanám számomra, ez a takarítónőm meglátásait most biztosan nem fedné. Végigsimítottam a hátán párszor, mielőtt az elnézést kéréseket túlfokozná, és inkább a fürdő felé tessékeltem átlépve az egész katasztrófán és magam mögött hagyva másra, mint mindig.
- Ülj le a kádhoz, elintézem a többit - közöltem és végül sikerült ténylegesen megszabadulnom a mellénytől, majd feltűrve az inget a kezemen féltérdre ereszkedtem, hogy kifűzzem azt a bizonyos cipőt, majd kisebb rángatással le is szedtem.
- Még sosem hánytak rám, hogy is volt a meglepetésekkel? - próbáltam elviccelni a helyzet, hátha a kedvén is segít, mert úgy tűnt nem lett jobb a megkönnyebbüléstől.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Nadine Rohr
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 108
Összes hsz: 186
Írta: 2019. október 20. 21:20 | Link

Arie • Budanekeresd, Kulturális Központ • dress up

Azt hiszem holnap mérhetetlenül hálás leszek Arie-nak, amiért kivezetett a teremből, és megszabadított Márktól. Még akkor is, ha eközben remekül szórakozott. Sőt, talán örömmel is tölthetne el, hogy lekötöttem annyira a figyelmét, hogy okozzak neki egy jó estét.
Mosolyra késztetnek a szavai, mert volt, aki mondta már, hogy legalább annyira a helyén kéne legyen az önértékelésem, hogy mások pletykái nem ingatnak meg, és esküszöm, hogy fejlődtem ezen a téren! Még Kevin is büszke lenne rám, de sajnos teljesen elengedni még nem tudom, így inkább nem felelek a férfi szavaira, csak lehajtom a kesernyésen mosolygó arcomat.
Heves felcsattanásomra aztán megemelem a tekintetemet is, hogy aztán meglepő közelséggel nézzek bele a barnákba. Ajkaimra ismét mosoly kúszik és egy kicsit megrázom a fejem.
- Nem állítottam, hogy kizárólag azzal - nézek derűs sejtéssel Arie arcába, és a gondolat másik felét ezúttal a fantáziájára bízom. Amit talán más helyzetben inkább nem tennék, de most… most elengedtem magam. De nem úgy a falat, még mindig biztos támaszt nyújtva simul hűvösen a hátamhoz, amit még egy picit a zakón keresztül is érzek, de inkább frissítő, mint zavaró.
- Azt hiszem itt az udvarias válasz az lenne, hogy semmiképpen nem hinnék rólad ilyet, de őszintém… - fürkésző tekintetem kutatja a férfi arcát és a mondatot egy könnyed hatásszünet után fejezem be. - …nem vagyok benne biztos - bököm ki végül. Nem akarok kegyetlen lenni, és azt kéne hinnem, hogy Arie igazi úriember, mégis időnként a legnagyobb lovagok gyalázzák meg a hercegnőket. Csak nehogy ezt Leonie megtudja, menten kiszaladna a világból, Keith meg futhatna utána. És a tudatom valamelyik része hevesen tiltakozik a gondolat ellen, hogy Arie bármikor visszaélne egy ilyen helyzettel, ha logikusan gondolkodom, mégiscsak férfiból van…
A közelsége ellenére kitartóan állom a tekintetét, és nem fordítom el a szemeim, csupán ajkaim nyílnak el kissé, ahogy megnedvesítem őket. Majd felkacagok, nem sértően hangosan, éppen csak olyasfajta nevetéssel, ami jólesően végiggurul az ember gerincén. Megrázom a fejem, néhány tincs az arcomba is hullik.
- Pihenni? - kérdezem hitetlenkedve? Ahhoz túl sok az energiám, és hogy ezt be is bizonyítsam elslisszolok Arie mellett (a szűk hely miatt persze elképzelhetetlen, hogy ne érjek hozzá), és megpördülök magam körül. - Látod, még táncolni is tudok! Tele vagyok energiával - hangomon hallatszik, hogy a mosoly még mindig ott virít az arcomon, viszont a fordulat végére, már önkéntelenül is Arie karjai, válla, mellkasa, bármije után kapok, mert azért egy pörgés következtében nem annyira jó az egyensúlyérzékem, mint azt számítottam. Mégis… elképesztően jó érzés, egy kicsit nem azt csinálni amit kell, nem megfelelni, és újra gyereknek lenni.
Mindezt csupán azért tehetem meg, mert tudom. Tudom, hogy ő vigyázni fog rám ma este.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kapitány Fortuna Cinna
INAKTÍV


Szultána | K.F.C.
offline
RPG hsz: 70
Összes hsz: 99
Írta: 2019. október 20. 21:33 | Link

D.A.D.dy
Dress | |  Szeptember 27, 02:59



- Olyan... olyan. Nem vallogatok, mások szoktak nekem - még bólintok is hozzá, mert így van. Virág, meg jó nagy cash köteg szokott jönni, néha csak az utóbbi, én meg kipattintom magam és megyek az adott rendezvényre. Néha akár az adott ruhában is, az egyik kedvenc Versace ruhámat is így kaptam.
- Nem. De ezért költöztem a faluba. A pasas miattam elhagyta a nejét, tök nagy ügy van benne, újságokban van meg minden - rázom meg a fejemet, a múltkor is küldött valami rózsacsokrot és nagyon ijesztő volt, mert nem is kéne tudnia, hogy hol lakom... ehhez képest ott várt vele a futár, nagyon ciki volt. - Akkor még lehetek hercegnő?
Mert bár a szultána nagyon szimpatikus foglalkozás, mégsem akarok minden figyelmen hat másik nővel osztozkodni, most legalábbis nagyon ezt érzem. Azt akarom, hogy csak rám figyeljen, minden gáz kifogás és kiegészítés nélkül.
Aztán sikerül tökre meglőnöm az egész tervem, mikor kidobom a taccsot a szőnyegre, de ő nem igazán úgy viselkedik, mint aki ezen kiakadt. Az ujjai a hajamba fonódtak,  ahogy végigkísért a folyosón a fürdőig,  közben párszor végigsimítva a hátamon, mire egy nagyobbat szipogok.
- Hjó... - hüppögöm, miközben leülök a kád szélére, jó erősen meg is kapaszkodva benne,mielőtt még lezuhanok, bele. Kicsit meg is emelem a lábam, ő meg letérdelve leveszi rólam a szürke tornacsukát egy erélyes mozdulattal. - Olyan édes vagy...
El is nevetem magam könnyes szemmel a hányós sztorira, de nem ragozom túl, csak figyelem őt, majd kigombolom a farmeromat is. A biztosan tiszta kezemmel megsimítom az állát, majd elmosolyodom kicsit.
- Ebben nem szeretnék az első lenni. Talán majd megleplek máshogy - veszek egy nagyobb, mély levegőt, majd leveszem a farmert is, kicsit felemelkedve a kád széléről. - Nem tudom eldönteni, hogy a te kezed túl nagy, vagy az én lábam túl pici.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Frank Arie Martin
INAKTÍV


Pizzamester
offline
RPG hsz: 159
Összes hsz: 358
Írta: 2019. október 21. 15:25 | Link

Nadine


Szeretnék vele máshogy viselkedni, mint másokkal. Tudom, ez most furcsán hangozhat éppen akkor, amikor én vagyok az élet császára, de azt hiszem a Scarlettel történtek eléggé fejbe kólintottak ahhoz, hogy tudjam, vége van, hogy van egy pont, aminél megálljt kell magamnak parancsolni. Ez így nem mehet tovább! Az, hogy következmények nélkül csak élek bele a nagyvilágba. Ez a pont pedig itt és most, ezen a folyosón történik meg, ebben a pillanatban, ahogy nézem őt, ahogy érzem, látom mellkasa finom emelkedését és süllyedését. Nem azért mert túl sokat ivott, egy kicsit sem azért. Ez valami más. Elkezdtem félni. Azt hiszem, amikor az egyik nagyon jó barátságod lesz a tét, átértékelsz mindent, és akaratlanul is elkezded másként látni magad ebben az egészben.
Nem akarom elveszíteni Nadine-t, ahogy Scarletet se szeretném, éppen ezért kell megállnom. Nem akarom egy nap azt mondani, hogy ennyi voltam, egy megsértett férfi, aki nem tisztelte a nőket, csak egyre másra hajtotta őket. És amikor mások ünnepelnek, vagy éppen hosszúhétvégére készülnek a családdal, én csak gyúrom a tésztát, és nézem, ahogy a listámon szereplő minden nő elmegy a szerelmet ünnepelni. Én pedig ott vagyok egyedül, barátok nélkül. Hát jó ez? Azt hiszem nagyon nem.
- Szóval nem?
Mégis azt hiszem, hogy nem lennék képes azonnal átállni, talán csak a játék maradjon meg, némi ártatlan flört, és a tény, hogy Márk ne menjen Nadine, Nadine szobája, Nadine ágya, sőt Nadine aurája közelébe se. Csak simán ne. Többek között ezért is ugrok oda, és ölelem át a nőt, aki szórakoztatóan vidám, és szemet gyönyörködtetően gyönyörű. Nadine szeme és szája a legszebb, olyan érdekes és egyedi összképet ad, mely sokszor jelenik meg álmaimban. Szívesen nézek ezekbe a szemekbe, és bevallom, álmaimban olykor csókolom ezeket az ajkakat. De most, hogy itt lenne minden gátlás mentesen az alkalom, most valahogy mégsem mozdulok, mégsem teszem meg. Nem felnőttem, szó sincs róla, de ő Nadine.
Nadine, aki ellépve tőlem táncra perdül, bizonyítva, hogy ő még tele van energiával, még táncolni is tud, mosolyog, sőt, szinte sugárzik, de azért ebben szerepe van az alkoholnak is, ami miatt az egyensúlya már nem a régi, és ahogy mellkasom felé kap, úgy kapom rendesen kezeim közé, és tartom meg őt, amíg vissza ne nyeri az egyensúlyát.
- Ajánlok egy egyezséget Nadine Rohr.
Halkítom le kissé a hangom, mosolyogva nézem őt, a kezemben tartott törékeny nőt.
- Aludj ma velem, filmezzünk, beszélgessünk, és cserébe holnap te irányíthatod a napom.
Alvás. Na ezt se mostanában ajánlottam egy lánynak. De ha velem alszik, ha nálam alszik, akkor kicsi lesz az esélye annak, hogy bárki bemenjen hozzá. Meg szeretném védeni, ahogy így a kezeim között tartom, érzem, hogy nem akarom, hogy bárki más hozzáérjen, hogy bepróbálkozzon nála. Nem akarom, hogy bárki mással legyen. Ismerem magam, tudok megálljt parancsolni, de férfi vagyok, vagyis semelyik férfiba se bízok.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Daisy Blue Berry
INAKTÍV


¤ kacsás lány ¤
offline
RPG hsz: 92
Összes hsz: 262
Írta: 2019. október 21. 18:00 | Link


# kinézet # június 19.

- Az emberek furák - meresztettem a kék szemeim rá, nem mintha ezzel feltaláltam volna valami újat. Én néha azt sem értettem mi ez a sok enyém meg tiéd harc, amit olyan apróságokon követnek el, amik nem is számítanak. Múltkor láttam két lányt, akik azon összeszólalkoztak, hogy melyiküké a hatos és melyiküké a hetes sorszám. Nem igazán láttam jelentőségét, mert előtte beszélték meg, hogy úgyis kivárják egymást.
- Aki így tesz nem bízik a környék biztonságában, mondjuk abban én sem, de eddig eszembe sem jutott, hogy el kéne vinnünk magunkkal a lakást. Néha T-rex vigyáz egyedül a helyre - tártam el a kezeim, ahogy kimásztam végre az arcából, hogy haladjunk is. Leginkább tovább és előre. Frusztrált voltam, ha azt vesszük, hogy most már hónapok óta keresem az igazit. Már kocsmából, máshogy szerintem nagyon jól állok.
- Szakképzés? És mit szeretnél kitanulni jobban? Vagy arról még nem esett szó? - kérdeztem rá végül és kifejtettem közben a növényes ötleteim is. Nem volt annyira fontos, igazából rengeteg foszlány van már erre-arra felírva a lakásunkban, de majd ha átláttam a hova települjünk káoszt foglalkozom a többivel. Csak szeretnék már ott tartani, hogy a legnagyobb bajom az legyen, milyen virágokat szerezzünk.
- Igen, menjünk is, mert még a végén valaki zsebreteszi előlünk - mutattam is előre, aztán felszálltam és megkapaszkodtam.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Damien Achille DiAngelo
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 37
Összes hsz: 39
Írta: 2019. október 21. 18:24 | Link

Ms. Megbánás
megjelenés × szeptember 27.


Mi az a vallogatás? Teljes értetlenséggel néztem magam elé, és mire ez kicsapott az arcomon már úgyis mindegy volt, mer tő a szőnyeget méregethette én meg a haját fogtam. Nem kifejezetten vártam hasonlót az életemtől, és ha bárki megkérdezné, azt se mondanám, hogy ez egyáltalán a pakliba volt téve, de szavam sincs. Nem azért, mert korrekt vagy megértő lennék, inkább azért, mert el kellene ismernem, mennyire semmi nem történik körülöttem. Ezt persze nem valaki ittas megjelenése és a nappalim körbehányása kellett volna felfedje. Értem Ezra mit értett "te nem ilyen vagy" alatt, mikor valami közös meghívást kaptunk.
Az infókkal nem különösen törődtem most, bár a hercegnőre csak megejtettem egy mosolyt, olyan biztatót, amivel akkor tekintesz, ha teljes mellszélességgel tudsz támogatni egy ügyet. Én ezt kevésszer teszem életemben. Valahogy kimaradok a bizalmi körökből az üzletek felé.
- Előbb a jobbot - mutattam a kádhoz közelebbi lábára, mert ha fordítva haladok még orrba rúg egy rántással cipővel. Ez meg nem hiányzik, egyikünknek sem azt hiszem. - Aligha, de ez igaz volt, nem kedveskedés - szorítkoztam a tényekre, mielőtt következőkörben édes és ferdítő leszek. Aztán a cipőket letettem kicsit odébb és felegyenesedtem, hogy úgy nézzek le rá, tudom mi jönne, de nem tudom ezt most hogy kéne neki elmagyarázni. Bár mondjuk kisegít, mikor magától kezd el megszabadulni a ki tudja mivel összegányolt ruháitól. Van mosógép, azt hiszem (támaszkodott meg rajta mindeközben - a szerk.).
-  Ilyen kicsik a vombatok - nevettem magam elé, aztán csak eltártam a kezeim. Keresnem kellene egy törölközőt meg valami ruhát. - Megoldod, vagy segítsek még valamit?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Cassandra McNeilly
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 61
Összes hsz: 78
Írta: 2019. október 21. 23:32 | Link


×××

Én sosem kételkedem benne, ellenben az megakasztó, mikor szeret. Nem a szó, az érzés vagy ő a gond, a tény, hogy van egy személyiségem. Mondjuk mind a kettőnknek. Ha van közös jövős párhuzamos univerzumunk, akkor ott van valaki, aki visszafogta magát. Szerintem Arthurral is ez lett volna velük a gond, valahogy nincs meg a találkozópontjuk. azt hiszem ez egy sosem mondott brozone meg siszone. De én nem török le senkit.
- A magyar törvények, a lehetőségek, Bence... - soroltam fel a lényegi pontokat, mai hibádzik Garfield léte megkoronázásához. Ezt a mesét éppen ismerem, vörös is a macska, aranyos, megnéztem Liával, nagy kaland. Önéletrajzba sosem kerül bele. - Elkeserítselek? El foglak, ő már tegnap tudta, holnap mit reggelizel - döntöttem oldalra a fejem. Igazából én ezt valahol megértettem, de be nem vallottam volna. Ezek az idegesítő szokások, amit Bence vagy Gabe űzött néha nálam is tomboltak. Egyszerűen szeretem tudni ki, mikor és éppen hol van. Leginkább a miért a lényeges, de az nem ad teljes képet. Elment reggelizni. Jó, de mit rendelt? Párosan vagy páratlanul tette? Hideg vagy meleg? Hosszú ott tartózkodásra szólt? Azt hiszem merőben ijesztő vagyok, nyilván ezért vagyok egyedül legtöbbször.
- Vannak elképzeléseim az ideális ruháról, sőt, a sajátomról is, amiben mennék rá. Ki tudja, még fogok is ott valamit - morbid? Nagyon. De azt hiszem ő nem venné zokon. Sóhajtva elvettem végül a tesztet, mielőtt itt szétkapja nekem őt az ideg, nézegettem, majd lefogva a kijelző részt emeltem rá a tekintetem.
- Beszéltetek, ti, gyerekről? - vontam össze a szemöldökeim, ahogy rá néztem. - Miért változott volna meg? Ne haragudj, de ha van ember aki begyöpösödött a saját terveibe, az Mitzinger. Mikor tért el a saját szarjaitól?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Rhédey I. Pandora
INAKTÍV


× Panda ×
offline
RPG hsz: 86
Összes hsz: 185
Írta: 2019. október 24. 17:28 | Link

    
¤ ¤ ¤


Bonnie hajthatatlan volt, és azt hiszem kicsit olyan is, mint akivel senki nem hajlandó beszélgetni. Ez utóbbin jókat mosolyogtam, ahogy folyamatosan mesélt Olivérről, adott versenyről, bocsokról meg arról, hogy sokkal jobb, mióta a férje nem tud róla, de egészséges sütiket etet vele. Nem tudom szeretnék-e azon az oldalon lenni, igazából nem is annyira értem mi az és mi nem. Mármint van egy csomó édesség, amit sosem kóstoltam, pedig amúgy érdekelnek, de ez nem fontos. Ma azért jöttünk, mert jó idő van, biztos hirtelen jön majd a tél és Bonnie szerint, amit eddig viseltem, meg a gumicsizma, az nem hozzám való és nézzünk valami sokkal... nőcisebbet. Kicsit értetlenül álltam előtte, de a ruhavásárlásokat már megszoktam, nagy baj nem lehet. Szóval fogtam a teámat, amit vettünk és sétáltam a polcok között, próbáltam rá figyelni, miket mondd, vagy javasol, de végül egy ilyen elég hosszúban kiegyeztünk, hogy meg kéne próbálni. Megkereste a legkisebb méretet, én pedig elindultam a kevésbé tömött része felé a boltnak a dobozzal.
És megálltam.
Ott volt a doboz, nem csak hanggal, de mozgó képekkel is. Körbe is néztem, mert még nyilván egy mozgó újság se olyan fura nekem, de ez egy mugli hely, itt nem kellene ilyennek lennie. Két gyerek nevetve szaladt el, kiabálva egymáshoz, hogy kapcsoljuk el én meg pont ekkor ütköztem egy.... nagyon magas lányba.
- Ne haragudj - kértem elnézést az ölembe húzva a dobozt az útból, de a tekintetem csodálkozóan terelődött vissza arra, ami zajlott abban a zenélő masinában.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Juniper Delaney Iredale
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 71
Összes hsz: 97
Írta: 2019. október 24. 22:05 | Link

Pandácska
&

Nagyon ritkán szabadulok meg cipőktől, tényleg. Túlságosan hozzám nőnek, beléjük szeretek és nem akarok lemondani róluk. Elég szomorú, nem? Miután ma a kedvenc bokacsizmám atomjaira hullott a lábamon, végül kénytelen voltam, még pár könnycseppet is elhullajtottam, mielőtt a kukában kötött volna ki. De aztán csak az egyik szandálom felvéve sasszéztam el az egyik mugli cipőboltba, hogy vegyek magamnak egy új párat, bejártam három üzletet is, de nem találtam olyat, ami tetszett volna annyira, hogy megvegyem.
Ez volt a negyedik, csak aztán meghallottam a hangot és automatikusan abba az irányba vettem a séta irányát, nem is nagyon nézelődtem, csak mentem előre, mint a szemellenzős lovak, vicces, nem? Ha úgy vesszük, annyira nem.
Ott voltak a játszó gyerekek, meg a tévé is, előtte azzal a kicsi paddal, amire le lehetett ülni, hogy nézd a mesét. Mindig lenyűgözőnek tartottam Hollywoodot és hogy mennyire sok időt és energiát ölnek az ilyen művekbe. Arról nem is beszélve, hogy lesz olyan kicsi? Sosem értettem, de imádom.
Aztán nekem jött véletlenül az alacsony, szőke csajszi, őszintén, kicsit talán meg is ijedtem.
- Oh. Semmi baj. Nem gond. Ugyan. Én csak... - megköszörültem a torkom és a tévére mutattam, majd inkább leültem a pici padra elvörösödve, mert nem hiszem, hogy itt kellett volna lennem, de közben meg ez valahogy jobban érdekelt, mint a bakancs-keresés. - Kicsit jobban leköt a tévé, mint kellene.
Utoljára módosította:Juniper Delaney Iredale, 2019. október 24. 22:11 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kapitány Fortuna Cinna
INAKTÍV


Szultána | K.F.C.
offline
RPG hsz: 70
Összes hsz: 99
Írta: 2019. október 24. 22:43 | Link

D.A.D.dy
Dress | |  Szeptember 27, 02:59



Észreveszem a mosolyt, mert hiába vagyok szétszórt és all over the place, attól még látom, mikor valaki támogató. És ember, egyszerűen sírni tudnék tőle, mert olyan nehéz egy ilyen pasit találni! Erre ő itt van, csak úgy megtörtént az életemmel, én meg idejövök és széthányom a nappaliját! Ez érdemli? Nem.
Inkább csak szipogva ülök le a kád szélére, kapaszkodom is, mintha muszáj lenne, mert félek, hogy beleesek és összetöröm magam, úgy érzem baromi magasan vagyok. Inkább csak elgondolkodom pár pillanatig, melyik a jobb, majd lassan, nagyon óvatosan megemelem.
- Akkor is... - vonok egyet a vállamon. Nem lett volna kötelező beengednie sem, sőt, ki is rakhatott volna akkor is, mikor a szőnyegre taccsoltam, de nem tette, kicsit tanácstalanul is néz rám, de nem kell szólnia, értem én, vetkőzni kéne, meg megtisztulni, mert undorító vagyok.
- Igaz. Minivombatlábak. Bizonytalanok az életben - bóólintok magam elé, le is tolva a nacimat, majd felsóhajtok és körbepillantok. - Kaphatok fogkrémet? Meg azt a... nagy bigyót. A... törölközőt. Igen. Azt.
Mert azt hiszem, elég undi lehetek most ténylegesen, egy fogmosás nem ártana. Amennyiben ad, megköszönöm, majd engedek magamnak vizet, olyan elég jó meleget, majd belemászok, öntve bele a tusfürdőből a kád szélén. Elég jó illata van, meg buborékos is, szét is fújkálok belőle párat, olyan szép színesek. A fogaim is megsikálom, bár ha tudok róla, hogy ez lesz a vége, eleve hozok fogkefét vagy... valami. Azt hiszem kicsit sok ideig pancsolok, de lehet, hogy csak nekem tűnik egy örökkévalóságnak. Az biztos, hogy végül ugyan nagy erőfeszítések árán, de csuromvizesen kievezek a kádból.
- Túléltem. Azt hiszem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Archibald Napoleon Crawford
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 14
Összes hsz: 43
Írta: 2019. október 25. 10:51 | Link

BOSSÁNYI KAROLA| goddamnit

Technikailag tökéletes lépés volt Harry botrányáról egy születésnapi partival - szigorúan az a hivatalos, formális fajta, dögunalmas emberekkel - elvonni a figyelmet. A csalfa tökéletesség alatt rothadó személyünk ugyan gennyes sebként hasadt most fel lényegében a világ előtt - hiszen a szennylapok bulvártitkai minden országban képesek kiterjedni a külpolitikára, ha az elég zaftos - a megfelelő lépésekkel, a megfelelő időpontokban még képesek lehetünk semmissé tenni. Hiszen Crawfordok vagyunk - amit mondunk, az úgy történt.
Legalábbis ez anyám hitvallása.
Néha csodálom, néha pedig egész egyszerűen ostobának tartom őt azért, mert még ennyi idő elteltével is képes ránk építeni egy, a családunk jó hírnevét helyreállító terv alapjait. Ő a legintelligensebb nő, akit valaha láttam - ugyanakkor, ha a gyermekeiről van szó, a naivitása egyenesen negatív tartományokba sodorja.
A Blair születésnapját ünneplő kosztümös szépelgéshez például elengedhetetlen részese lenne maga Blair - aki, ugyan, az első fél-egy órában isteni tehetséggel bűvölt le mindenkit a lábáról, amint megunta, ugyanezzel a lendülettel dizolválódott, feltehetőleg egy, a figyelmét jobban lekötő helyre. Egy részem meglehetősen gyűlöli ezért, hiszen így már képtelen leszek egész nap ezek között tetszelegni, egy másik részem viszont mélységesen megérti őt. Ha nem rám esett volna a felelősség, hogy apánk kövessem, már én is megtettem volna.
A tükörsimára fényezett, kivételesen nem antik, de nagyon szép és elég értékes üveglapú asztalról leemelek egy pohár pezsgőt, balom zakóm zsebébe süllyesztve ellenőrzöm le, hogy nálam van-e a cigarettám és a vele járó gyújtó, majd, a tökéletesen mozgó-rendezkedő anyám felé fordulva, mutató- és középső ujjam ajkaimhoz érintve jelzem, hogy csak egy szálra megyek ki.
A terasz pár fokos márványlépcsőjének alján ülök le, háttal az egész puccarádénak. Felpattintva az új doboz karton tetejét hunyom le egy pillanatra szemeim, míg ujjaim közé csípek egy szálat - ezt kihúzva fordítom meg, s csúsztatom vissza dohánnyal felfelé, megszokás - majd a mellette fekvőt már rendeltetésszerűen ajkaim közé szorítom. Térdeimre könyökölve kissé előre dőlök, szemöldökeim szigorú ívbe húzva tartok balommal takarást a gyújtóból fellobbanó lángnak, s ahogy megszívom a fehér halálrudat, annak vége vörösen izzik fel.
Futólag az óra számlapjára pillantok, kellemetlenül oldalra húzódó ajkaim között fújom ki a füstöt, majd jobbom ujjai épp csak a kissé már megkopott anyaghoz hozzáérve simítanak végig a bőrkarkötő anyagán. A mögöttem neszelő léptekre megemelkedik szemöldököm, slukkolva fordulok hátra, hogy lássam, ki az, majd megállapítva, hogy annyira nem fontos, vissza is térek a természetes testhelyzetembe.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Damien Achille DiAngelo
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 37
Összes hsz: 39
Írta: 2019. október 26. 00:38 | Link

Ms. Megbánás
megjelenés × szeptember 27.


Nem hittem, hogy valaha ezt akár csak magamban kimondom, de tanácsot kell kérnem Ezrától. Vagy legalább egy mankót és egy új szótárat, ezt még nem gondoltam egészen át, de valamire mindenképpen szükségem van. Ezt pedig nem is vagyok rest elismerni, mindezt persze szó nélkül teszem, csak rá emelem a tekintetem. Igazából a mozdulatára várok, hogy haladjunk a cipőkkel, és bár időbe telik, azért segítve őt túlesünk ezen. A többit inkább rá bíznám, nem mintha ne értenék hozzá, de ez jelen helyzetbe se nem illő, se nem elvárható.
- Értem - nevettem el magam kicsit, én aztán nem állok le egy hölggyel sem vitatkozni. Valahogy akad még bennem némi életösztön, ami remekül megmutatkozik most is. Bár nyilván lehetett volna egy darabolós gyilkos is, akit csak úgy beengedtem, de akkor így jártam. Az embereim meg nagyon jól, meglepően végrendelkezem.
- Bizonytalanok az életben? Miért...? - néztem rá kérdően, kicsit el is vesztettem ennek a történetnek a fonalát, pedig minden idegszálam rá koncentrált, az is, amiről azt sem tudtam, hogy létezik még. A fejemmel lassan a tükör felé intettem, majd kinyitottam a kis oldalsó mélyedéssel, hogy a mögötte rejlő szekrény felfedődjön. - A fogkrém, meg van bontatlan fogkefe is a polcon. Törülköző a mosdókagyló alatt. Válassz kedvedre - közöltem, aztán ki is léptem a fürdőből, hogy az egyik szekrény előtt szobrozzak percekig.
Ingek, pulóverek, öltönyök, alsónadrágok. Szerintem egyik sem kifejezetten egy hálóing darab. Végül nagy sóhajjal kihúztam az egyik fiókot és egy régebbi, beletűrt pamutpólót kihúztam valamelyik futóverseny virított rajta, de nem foglalkoztam vele most, hogy melyik. Talán még Ezrával próbálkoztunk. Meg végül fogtam egy rövidnadrágnak betudható boxert és a fürdő melletti szekrényre tettem én pedig elsétáltam a szobáig és megszabadultam az ingemtől is és kerestem valami mást. Pizsamát.
- Tessék? - mondtam hangosabban kifelé, ahogy az ajtó nyitódása után mintha hallottam volna valamit.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kapitány Fortuna Cinna
INAKTÍV


Szultána | K.F.C.
offline
RPG hsz: 70
Összes hsz: 99
Írta: 2019. október 26. 13:07 | Link

D.A.D.dy
Dress | |  Szeptember 27, 02:59



Nem tudom, hogy jutottam el idáig, hogy arról beszélek, fogalmam sincs, mit csináljak magammal. De itt vagyunk, valószínűleg a pia miatt jutottam el erre a pontra. Meg is remeg kicsit a szám, ahogy végigsimítok a karján, aztán utána csak szorongatom a kád szélét.
- Nem tudom, mit kéne kezdenem az életemmel. Szeretem a boltomat, de csak azért jöttem ide, mert nem akartam, hogy Csenger tudja, hol lakom. Nem jött össze, mert megint tudja, hogy merre vagyok... ijesztő egy kicsit - karolom át magam, ki is ráz a hideg kicsit, szerintem a hideg miatt. Figyelem, ahogy elővarázsolja a szekrényt, kicsit el is nyílnak az ajkaim, olyan varázslatnak tűnik az egész. Inkább be is csukom a számat.
- Köszönöm. -  És komolyan is gondolom, nagyon hálás vagyok érte, amiért ilyen nagyon szépen bánik velem. Végül csak befekszem a kádba és jó ideig csak pancsolok, nagyon jó illat van, imádom, rá emlékeztet, de olyan... kellemes, nem hivalkodó, imádom. Végül a törölközőbe bugyolálom magamat, úgy lépek ki a fürdőből, fel is markolom a ruhákat.
- Semmi fontos. Végeztem - a hajamból sem csöpög már a víz, szóval nem vagyok olyan rossz, fel is öltözöm inkább, ott a folyosón, mert nem akarom zavarba hozni, vagy nem tudom... Aztán a törölközőt a fürdőajtóra akasztom mert nincs rá jobb ötletem. Csak utána togyogok a mini lábaimon nem a nappali felé. Jó hosszú nekem a póló, de nem zavar, igazából kényelmes, meg nagyon jó az illata. - Inkább hallgatok rád. Most mi lesz...?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Quinn Ashwood
INAKTÍV


apnyu | a másik Szombat lány
offline
RPG hsz: 98
Összes hsz: 525
Írta: 2019. október 26. 18:39 | Link

Kedvesem

Mindig odáig van, amikor a játszós nap következik. Talán jobban élvezi, mint a saját fia. Még valamikor az egyik előkészítős anyuka mutatta nekik a játszóházat, ahol nem csak a gyerekek, de szüleik is élvezhetik a magas építmények és megbűvölt labdás medencék nyújtotta örömöt. Természetesen a nagy gyerek apnyu borzasztóan éli a dolgot, főleg, hogy ez alkalommal a kedveskéje is vele tart.
Na, nem úgy kedvese, csak nagyon kedvese, imádott Frankosa. Az ő kedvéért nem vesz kisestélyit egy ilyen helyre, sőt, mi több. Játszós ruhában, melegítőben és pólóban készíti össze a gyerkőcöt. Még a haját is felköti egy kis kontyba, aztán bumm!
Nevetve bukkan fel a feje a színes labdák alól, a nő kezéért nyúl, hogy húzza őt is befelé. Úgy érzi, csak lebeg, mintha vízben lenne, a lába alatt nincs talaj és talán el is lehetne veszni a labdákban.
- Mondd, ugye nem muszáj felnőnünk? - vigyorodik el. Tagadhatatlanul élvezi ezt, pontosan olyan, mintha nem is ő lenne a felelős apuka, hanem mondjuk a kedveske vitte volna őt is, meg Manót is. De nem érti, miért is kellene kint üldögélnie, csak mert van egy gyereke. Persze, persze, van mit fejlődnie, de kérem szépen, melyik anyuka tud egyszerre apuka is lenni?!
Utoljára módosította:Quinn Ashwood, 2019. október 26. 18:41 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Rhédey I. Pandora
INAKTÍV


× Panda ×
offline
RPG hsz: 86
Összes hsz: 185
Írta: 2019. október 27. 01:33 | Link

    
¤ ¤ ¤


Nem kellene meglepjenek az emberek, az sem, hogy szerintem egy hölgy megkérdezte merre hagytam el az anyukám, én mégis itt vagyok. Az arcomról olvasható a döbbenet. Azaz az is, többek között. ezen kívül még a csodálat is ideköltözött, mert csak néztem, észre sem vettem, ahogy a lábam előre vitt. Meg is történt a baj úgymond. Néztem fel nagy szemekkel a lányra, aztán csak vissza előre. Fejben lassan dekódoltam amit hallottam azt hiszem.
- Te is látod? - kérdeztem vissza a be nem fejezett mondatra. Gondoltam akkor most ő is ledöbbent, az már kérdéses min. Neki is új? Ő se érti miért van mugli helyen varázslat? Vagy egyszerűen csak... nem is tudom mi lehet még, csak néztem, kicsit őt is, ahogy lassan de biztosan leült én meg még mindig a cipős dobozt szorongattam és bámultam tovább. Aztán az egyik kisgyerek megnyomkodott pár kör alakú foltot rajta és hagos lett én meg összerezzentem. Inkább kiijedt belőlem a lélek, ha őszinték akarunk lenni. Ezt hogy csinálta?
- A micsoda? - eszméltem fel rá, hogy nevet adott ennek az egésznek. Nem azt mondom, hogy elveszett tudok lenni a világban, de ez előfordul. Most meg bután néztem rá, majd a zenélő, képvillantó dobozra.
- Márhogy ez? Sosem láttam - tettem hozzá még mindig teljes áhítattal nézve, de lassan a lány mellé indultam és a másik végére a pici, színes ülőhelynek én is lecsücsültem.
Utoljára módosította:Rhédey I. Pandora, 2019. október 27. 01:34 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Mitzinger-Yazel Frances
INAKTÍV


She-hulk
offline
RPG hsz: 80
Összes hsz: 149
Írta: 2019. október 27. 02:50 | Link

Csillagom

Egyesek megkérdőjelezik az etikai és morális alapját annak, hogy nekem még jogom van elszívni a házi cigim maradékát, közvetlenül az előtt, hogy belépnék az ajtón egy játszóházba. Mert hát, megbeszéltük, hogy a szokásos játszós délutánba én is becsatlakozom, Quinnek pedig hogy is mondhatnám azt, hogy nem. Szóval eltiportam a csikk maradékát és a kukába dobtam - ne gyulladj fel! - mielőtt beléptem volna, ahol találkoztam a kiscsaláddal.
- Mit is mondtál, mi a feltétel, hogy beengedjenek ide? Nadrág, ugye? - nézek kissé elbizonytalanodva a mellettem állóra, de aztán csak az összes fogam kivillantva vicsgyorgok a pultos nénire, aki azért csak-csak visszamosolyog rám. Megigazítom a gyűrűimet az ujjamon, valahogy még mindig idegen érzés, hogy rajtam vannak, de aztán el is kezdődik a nagy játszós délután és a labdatengerben fekve talán nem is annyira nyomasztó ez az egész.
Hagyom, hogy a labdatengerbe húzzon, fel is nevetek, az ujjaim végigszántanak pár gömbön, majd lebegek, de fogom Quinn kezét.
- Csak az nő fel, aki úgy dönt, fel akar nőni, kiscsillag - hunyom le a szemem, hagyom, hogy az arcomra kiüljön a mosoly, még nem akarok visszajönni a valóságba, pont jó itt nekem. - Tudtad, hogy a vidrák a tengerben így alszanak? Hogy ne sodorja el őket egymástól az áramlat.
Hallom a hangjáról a vigyort. Tudom, hogy boldog és ez engem is felvidít. Szeretek jó ember lenni, még ha nem is mindig sikerül.
- De a gyerekek nem ehetnek fagyit vacsira. Ugye, Manó? - nézek a kisfiúra, aki még mindig ugyanolyan lelkesen tud rám mosolyogni, pedig nem először látom. Bírom a kölyköt. Meg is rázza a fejét, majd elbizonytalanodik. Ah, ne hagyj cserben, Manus.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Quinn Ashwood
INAKTÍV


apnyu | a másik Szombat lány
offline
RPG hsz: 98
Összes hsz: 525
Írta: 2019. október 27. 14:57 | Link

Kedvesem

- Szerintem ezt nem szabadna kikötniük, láttam, hogy egy csomó gyerek levette még a kisgatyóját is - ciccegve ingatja a fejét és rosszalló pillantást küld a kisfiúra, aki erre kitágult szemekkel figyelt fel. Ha nem lenne ott a saját kölyke is, biztos, hogy kiöltené nyelvét rá.
Valamiért az első perctől imádja ezt a boszorkányt. Mintha a lelki társa lenne vagy ilyesmi, amit a tenyérjósok és kamubanyák szoktak emlegetni. Mondjuk Manót nem bízná rá, a saját életét talán. Kivéve, ha fényszóró van a közelben. Az eltereli a figyelmet, hát nem akar meghalni!
- Mi vagyunk Pán Péter és az elveszett...vidrák? - elképzeli, ahogy a vízen fekve ugyanígy lebegnek és átalusszák a fél életet. Aztán egyszer csak partra sodródnak és rájönnek, lövésük sincs, hol a francban vannak.
Hirtelen emelkedik fel, Frankót a kezénél fogva húzza közel magához. Átkarolja a vállát, a másik oldalon pedig kisfiát tartja.
- Mi szoktunk enni, így lesz tökéletes a gyerekkor. Igaz, Dzsimbim? Mondjuk meg Francosnak, hogy ő is csatlakozhat? - fél szemöldökét felvonja a fiára nézve, ő pedig nehézkesen, de rákacsint a nőre. Ellenállhatatlan, Quinn pedig büszke, az ő fia, az ő fagyiján nevelve.
- Ki akar felmászni a kalózhajóra? Aki az utolsó, az a kappa! - ad egy kis előnyt a pici vörösnek, megvárja, míg kimászik a labdás árokból, de a kedvessel már igazi versenytársak.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Damien Achille DiAngelo
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 37
Összes hsz: 39
Írta: 2019. október 27. 20:27 | Link

Ms. Megbánás
megjelenés × szeptember 27.


A felkészültségem nem feltétlenül egyenlő azzal, hogy nem lep meg az életben olykor egy-egy helyzet. Pláne az, mikor teljesen a semmiből valakiből ömleni kezd a szó, és amit mond, kicsit sem olyan bársonyos, mint mait a legtöbb lány megálmodik. Nyilván a hercegek, a romantika és a tökéletesség hiú ábránd, de ez merőben túl van azon. Azt hiszem elég kelletlen grimaszba is csúszik az arcom, ahogy a padlót nézve figyeltem a cipők lezuhanását arrébb, amerre hajítottam rajta egy kicsit.
- Csenger? - kérdeztem vissza, mert bár bizonyosan úgy tűnik, a tájékozottságom a nevénél eléggé kimerült, mondjuk azt szűk dokumentációval dolgoztam eddig, nem ígérem ezt a jövőre is. De egyelőre a ki fontosabb volt, mint egy miért visszakérdés. Elég komoly vádaknak hangzik ez, és ha tényleg olyan komoly, mint ahogy a leányzó félelmei, nem is játék. Nem kedvelem a hasonló helyzeteket, közel sem.
- Ugyan - mosolyogtam rá, majd zsebre tett kézzel kifordultam és be is csuktam az ajtót magam után. Az állam megvakarva sóhajtottam még fel, ahogy a szoba felé ballagtam, de nem tudtam már a gondolataim se megfelelően összeszedni. A nappalira ráfér a renoválás, meg egyelőre a ruháira is ráférne. az enyémek legalább a szokott rendben sorakoztak, így viszonylag gyorsan találtam egy pólót meg egy szabadidőt a célhoz.
- Minden meglett? - kérdeztem már felvéve a pólót is és fordulva az ajtóhoz. A fejemmel az ágy felé intettem. - Én javaslom, hogy vedd birtokba a párnákat, rád fér az alvás, van egy üveg víz az éjjeliszekrényen, biztos kelleni fog. Szükséged van még valamire?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Mitzinger-Yazel Frances
INAKTÍV


She-hulk
offline
RPG hsz: 80
Összes hsz: 149
Írta: 2019. október 27. 22:01 | Link

Csillagom
#francos


- Jó, volt, ahová nem engedtek be, mert "nincs rajtam nadrág". Pedig volt, jól össze is vesztünk - bólintok rá, mert a legnagyobb gondom az volt, hogy hiába kiabáltam hangosabban, attól még az öreg agyáig nem jutott el a tény, hogy én fel vagyok öltözve rendesen. Itt is csak furcsán néznek, de nem tudom, hogy az most a hajamnak szól, vagy a ruháimnak, vagy csak a teljes lényemnek.
Tagadhatatlan, hogy Quinn egyike azoknak, akikkel nem bánom, hogy tartom a kapcsolatot. Néha jó csak elszaladni vele a külvilág elől, mintha nem lenne holnap, hírnév, iskola, úgy leginkább semmi, csak az adott pillanat.
- Úgy valahogy - helyeselek, de a szemeim továbbra is csukva tartom, koncentrálok, óvatosan fogom a kezét az enyémbe. A balesetem óta mindenki annyira törékenynek látszik, akár a porcelán. Olyan, mint egy véget nem érő, nagyon pocsék trip. Hagyom, hogy közel húzzon, a kezem a hátán nyugtatom, a fejem a vállának billentem kicsit és mosolygok. Külső szemlélő számára akár még egy kissé morbid, de boldog családnak is tűnhetünk.
- Igazán csábító az ajánlat, milyen ízű a fagyi? - kérdezem kíváncsian, még el is nevetem magam a kisfiú kacsintásán, igazi kis törpe szívtipró, akit tuti nem tud majd senki elutasítani, ha nagyobb lesz.
- Hé, ez csalás! - pattanok fel rövid úton, kikepesztek nagy nehezen az árokból és már sietek is a hajó felé, elég gyorsan sprintelve, de vigyázva, hogy ne hagyjam le a kiskölyköt. Ami azt illeti, a megbűvölt kalózhajó nincs olyan messze, de asszem elég hamar ki is futok a szuszból a sprint mellett. Quinnt beérve rántok is egyet a melegítőnacin lefelé, egy nagyon felnőttes mozdulattal, majd felvinnyogva szaladok tovább. - Nem én voltam!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Krushnic Dimitri
KARANTÉN


Árminné | Lois | dárdás nádtippin
offline
RPG hsz: 224
Összes hsz: 2850
Írta: 2019. október 29. 09:51 | Link

Gerda
megjelenünk



Úgy foglal helyet s úgy kémlel körbe, mintha arra számítana, itt is támadás áldozata lesz. Egy kicsit belecsavarodik a szívem, de az arcomon csak a szokásos mosoly látható még mindig, abból is a kevésbé idióta fajta. Jó, nem ígérek majd egy nagymama-szintű édes kedvességet, mert az bizarr is volna részemről, meg szerintem nem is volna annyira nyerő. Úgyhogy csak magamat hozom, egy enyhe cenzúrával, mint amikor a süti kicsit ronda, de rányomjuk a tejszínhabot s akkor nem látszik.
Nem teszek úgy, mintha nem látnám, hogy remeg a keze, de nem is bámulom, mint egy ökör. Belekortyolok a saját bögrémbe, aztán iszok egy kevés vizet rá.
- Kit nem? - Arcomon a mosoly szélesedik. A Minisztériumnak dolgozok, de a lelkem szabad, s nem is titkolom a véleményem. Teljesen tisztában vagyok azzal is, mennyire a szellemi deficitjüket bizonyítja, hogy engem kerestek meg. Ez nem holmi kéretlen önbizalomhiány, olyanom nincs, viszont tudom, hogyha egy olyan tapasztalatlan és minisztériumi politika-ellenes embert kértek fel erre a munkára, akkor nem volt más, nem volt jobb. A varázspszichológia még hátulgombolósban szarja össze magát, nincs olyan nagy választék olyan szakértőkből, akik nem futnak a kényszerzubbonyért az első normalitástól eltérő jel láttán. Vagy akikre nem kellene valóban ráadni azt a bizonyos kínzóeszközt.
- Nem kell mondanod semmit, amit nem szeretnél. Nem is muszáj beszélned. - Felvonom a vállaim és ide-oda ingatom a fejem. Felőlem csak elüldögélhetünk itt, kellemes az idő, jó a kávé, a székek sem olyan vészesek. Majd esetleg beszélni fog a második, harmadik találkozás alkalmával. Vagy most. Amikor csak szeretne. Én azért próbálkozni fogok, ha már - minden félelme ellenére - eljött ide, ne vesszen kárba az ideje és energiája.
- Milyennek tűnik a Bagolykő? Még minden tornya egyben van, mióta eljöttem? - Ilyen semleges vizekre evezek először, hogy megteremtsek egy alapot.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Egervári Zalán
INAKTÍV


Princess
offline
RPG hsz: 141
Összes hsz: 261
Írta: 2019. október 29. 22:43 | Link

Ombozi sok.nulla


Mindent eltervezett előre. A filmet, a kocsit, az inget. Már lassan egy hete ezzel foglalatoskodott, minden mást elengedve maga mellett. A tanulást, az alvást, még Lédát is. Csak éppen azzal nem számolt, hogy Roxy nem fog megjelenni. Tökéletesre vasalt mélykék ingében ott ült a volán mögött már lassan fél órája. Folyamatosan a karóráját nézegette, pedig biztos volt benne, hogyha a lány ide akart volna érni, már rég megtette volna. A fákról folyamatosan estek le az aranyló levelek, és egyre inkább beterítették a motorháztetőt, hogy ezzel is jelezzék Zalán számára milyen régóta nem mozdult. A mozi pedig lassan már kezdetét is veszi.
Nagyon sóhajtott, és végül előre hajolva elfordította a Ford Mustang kulcsát. A motor élesen felböfögött. Utolsó körbepillantás, óracsekk, de senki sehol. Betette egyesbe a kocsit, és lassan kigurult a parkolóból. Ha már kölcsönkérte ezt a szépséget, azért se fog most csak úgy hazamenni. Pláne, hogy otthon csak a családja várja. Egyik idegesítőbb mint a másik, közben pedig mindent átleng az a halálos feszültség, amelyet apja jelenléte okoz.
Alig telt öt percébe, és már a pultnál is volt. Kikérte a jegyét, és foglalt egy placcot magának. Igazából életében először csinálja ezt. Eddig nem volt se ember, akit elvitt volna, se műszer, amivel elment volna. De úgy tűnik most se lesz társasága.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Quinn Ashwood
INAKTÍV


apnyu | a másik Szombat lány
offline
RPG hsz: 98
Összes hsz: 525
Írta: 2019. október 30. 19:18 | Link

Kedvesem

Mindig jó érzés keríti hatalmába amikor a kedvessel tölti az időt. Valahogy olyan, mint egy családtag, aki előtt bárki lehet, nem veti meg érte. Igaz, Franknak sem kell messze mennie a különcségért, elég kettejükre nézni, meg az igazi koboldkinézetű gyerekre és megmondják, milyen elcseszettek. Ez van.
Ennek megfelelően öleli a két kis makit magához, Manó pedig az apját meghazudtoló profizmussal próbálja meg elcsábítani vendégüket. Természetesen Bori erre borzasztóan büszke, de mindig elmondja pöttöm fiának, hogy a lányok szíve nem játék. Nem szeretné, hogy olyanná váljon, mint a valódi apja.
- Amilyet csak szeretnél! Van egy külön polcunk csak a fagyiknak - komoly arccal, bólogatva osztja meg a kis családi titkukat a nővel. Van ez így. Lehet, hogy nem a legjobb szülő, a gyereke viszont boldog.
A versenyszellem úgy néz ki, mindenkiben elég erős ahhoz, hogy egymáson áttaposva is akár, de legyőzzék a másikat. Quinn vigyorogva néz hátra, a következő pillanatban pedig nyögve terül el a földön lerántott gatyóban. Manó az igazi kalóz, apnya pedig az utolsó, méltóságát elvesztett kappa. Néhány másodpercen belül felpattan ugyan, de mire visszarántja a nadrágját, a kevésbé kedves már elégedett lehet magával.
- Te gonosz, gonosz nőszemély, ezt megbosszulom! - kiált fel, aztán a hajóhoz tartozó gumikardok egyikét Frakie-re szegezi. - Mi az utolsó kívánságod, kutya?!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Nadine Rohr
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 108
Összes hsz: 186
Írta: 2019. október 30. 22:07 | Link

Arie • Budanekeresd, Kulturális Központ • dress up

Egyre inkább eluralkodik rajtam egy olyan sejtés, hogy holnapra ezek az emlékek nem lesznek ilyen tiszták. Kiesik egy-két perc, mozdulat, és ez izgalmas. Mert új, mert ebben az esetben itt és most kell megélnem a pillanatot, nem fogom tudni visszaidézni minden apróságát. Csak egy hang, egy lépés, egy érzés marad meg. És egy illat, Arie illata. De kicsit előreszaladtam, mert ezek már a holnap gondolatai, nekem pedig itt a helyem. A mostban, egy olyan férfival, akinek a ma estét életem végéig köszönni fogom, mert nagyon valószínű, hogy ezen múlik a karrierem.
A kérdésére csak megrázom a fejem. A válaszom nem, de emellé a szokásosan levakarhatatlan mosolyom is társul, és azt akarom, hogy ez a mosoly, ez a boldogság, bearanyozza Arie-t. Egy kicsit olyan tiszta szikrát kapjon a szeme, ami talán mostanában nem volt rá jellemző. Még akkor is, ha ez a boldogság nagyrészt az elfogyasztott rozénak köszönhető. Mert mindez itt volt bennem, az alkohol csupán segített kibontani.
Talán csak pár pillanattal ezelőtt történt, de már nem teljesen emlékszem az elhatározásra. Csak arra, hogy forog körülöttem minden, és aztán két biztos kar megtart.
- Hoppá - nevetek fel ismét, visszahúzva a vállamra a zakót, ami le akart csúszni a lenyűgöző táncmozdulatok közben. Tekintetem elkomolyodik, mikor meghallom a vezetéknevem is. Ezt általában ilyen komolyabb helyzetekben szokták mondani az emberek. Például, ha valahol előadást tartok, vagy bemutatnak, vagy csak… ha Arie fel akarja éppen kelteni a figyelmemet én meg többet ittam a kelleténél. Hát jó, figyelek. Aztán ismét óvatosan megrázom a fejem. Pár pillanatig csak figyelem azokat a mélységes barna szemeket, amik annyi melegséget képesek árasztani.
- Nem akarlak irányítani. Nem akarom megmondani, hogy mit csinálj.. - kezdem halkan, szemeimet mindvégig Arie tekintetébe fúrva, éppen csak egy szívdobbanásnyi időre pillantva le ajkaira. - Nem akarom megtervezni az idődet, de… ha nem terhes számodra a társaságom, szívesen töltöm veled a holnapot - fejezem be lepillantva, halvány mosollyal az arcomon. Kezemmel összehúzom magamon a zakót. Sosem akartam birtokolni, irányítani másokat, túlzottan tisztelem a saját döntéseiket, plusz azt hiszem teljesen zavarban lennék, hogy mit is mondjak Arie-nak, mit csináljon, és valószínűleg állandóan azt kérdezgetném, hogy nem baj-e, vagy azt, hogy nem unatkozik-e… és így nem sok értelme lenne, azt hiszem.
- Szóval így már áll az alku, Frank Arie Martin - pillantok bele ismét a barnákba, és ahelyett, hogy kezet nyújtanék az egyezségre, inkább közelebb húzódva lehelek egy puszit Arie jobb arcára. Egy szempillantásnyi ideig még közel maradok, beszívom az illatot, amit ezentúl a ma estéhez fogok kötni, majd hátrébb lépve elhúzódok, bal kezemmel ismét megtámaszkodva Arie vállán. Nem, határozottan nem biztos, hogy rendesen működnek a lábaim.
- Nos, merre is megyünk? Mielőtt még Márknak eszébe jut errefelé keresni - pillantok az ajtó felé, mert ugyan már jó ideje nem láttam, de a leglehetetlenebb időpontokban tud felbukkanni ez a szerencsétlen.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Liam Laoiseach
INAKTÍV


† lawful chaotic †
offline
RPG hsz: 210
Összes hsz: 512
Írta: 2019. október 31. 13:02 | Link


Budanekeresd | irodám | délelőtt


Azt gondoltam, egy gyakornokkal majd könnyebben fog menni a munka, kevesebb időt kell itt töltsek. Valahogy ennek az ellenkezője történt. A lány kétségtelenül nem hülye, de szüksége van segítségre szinte minden lépésnél. Amíg valamit elmagyarázok, már rég megcsinálhattam volna én magam. Abban reménykedek, hogy előbb-utóbb beáll egy megszokott ritmusra és elég rutint szerez ahhoz, hogyha új problémával is szembesül, egyedül megtudja oldani. Addig meg mentorkodok - ebből már nincs kitáncolás.

Ma is hamarabb bejöttem, hogy mindent előkészítsek, a hiányzó részeket pedig megírjam, mire Myra befut. Mentálisan próbálom szuggerálni az éteren keresztül, hogy hozzon kávét - a kora hajnali kezdés azt jelentette, hogy még semmi se volt nyitva, így az otthoni egy bögrével sínylődök még mindig. Nehéz az élet.

Már szép kupac papírhalom felgyűlt, kaotikusan hektikus rendszeretetem eredményeképp alig lehet megtalálni valamit benne, s észrevétlen leköltözött néhány lap a földre. Az írógép ütemes kattogással kíséri a hangomat, csak olyankor tartva szünetet, amikor én is elakadok. Hajam valaha jólfésült, mostanra azonban zilált, ingem még úgy-ahogy tartja magát, a mágikus vasalás előnyei, a nyakkendőt viszont már az ajtóban letéptem magamról. Tehát nem nézek ki másként, mint olyankor szoktam, ha egy nagy ügyet készítek elő, s tudom, hogy aznapra egy bejelentett kliensem sincs.
Hozzászólásai ebben a témában

Ombozi Bertalan
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 20
Összes hsz: 31
Írta: 2019. november 3. 10:35 | Link

z a l á n


Kapucnimat a fejemre húzva, kissé ingerülten szállok ki a bátyámtól kölcsön kapott kocsiból, és hogy lehetőleg mindenki hallja, jó hangosan be is csapom szegény verda ajtaját, ezzel is jelezve az anyósülésen ülő vézna tyúknak, hogy kösz, nekem ennyi elég is volt a ma estéből.
Van az úgy, hogy olyan sötét csajjal hoz össze Cupido, mint az éjszaka se, de ha más nem, legalább szép - a mai találkozó ennek ékes példája -, de arra senki sem tanítja meg az ember fiát, hogy azon kívül mégis hogyan kell ezekkel az absztrakt lényekkel eltölteni az időt. Gondoltam én ostoba, elhozom moziba, ráadásul autósba, hadd örüljön a szentem, de csak hápog, mióta itt vagyunk, hogy ő nem lát, mert a műszempillájától nem tudja viselni a szemüvegét meg amúgy is, a ruci, amit a mai randira választott, túl feszülős, és kényelmetlen benne ülni, meg most nehogy kitaláljam, hogy fekete-fehér filmet fogunk nézni a huszonegyedik században! ÚR ISTEN.
Zsebre dugott kézzel sietek az autók között, hogy minél előbb minél távolabb legyek az enyémtől, amit foglyul ejtett az az istenverte hárpia, az az IQ bajnok magassarkú huszár, az a... befejezetlenül hagyva a gondolatot húzom ki jobbomat a dzsekim zsebéből, és tenyeremet szorosan mellkasomra téve teszek férfiúi esküt mind az itt egybegyűlt ismeretlen tömeg előtt: ha a kocsimat viszi is ez az alien, vigye, hát több is veszett Mohácsnál, de az én szívemet, na azt biztos, hogy nem fogja! Dögös ruha ide vagy oda, én erősebb vagyok, mint a 75D-s csodák. Erős vagy, Berci, csak mantrázd ügyesen.
A leheletem ködszerűen hömpölyög az autók lámpáinak fényében, és érzem, hogy az ideg miatt ütemtelenül lüktet valami ér a torkomban. Létezhet ez egyáltalán?! Fogalmam sincs, az eddig megtapasztalt jogi kultúra kevésbé foglalkozott efféle élettani kérdésekkel.
Aztán meglátom a mustangot, és elnyílik a szám. Mi a rozsdás rákolló van itt, hát milyen emberek járnak ide? Közelebb lépek hozzá, és úgy, tátott szájjal és kikerekedő szemekkel lehajolok, és mi sem egyszerűbb, benézek a jobboldali ablakon. Ezaz!, se ronda, se szép nő, csak egy korban hozzám hasonló ürge, aki láthatóan nem csak évszámban, de szerencsében is pont olyan elöl jár, mint én. Kiiiirááááály.
- Nem hiszem el, man ezeket a kibaszott nőket - vágok egyből a közepébe, miután beülök, és gondosan behúzom magam után az ajtót. A fejemet ingerülten csóválva nézek a havercsávóra, és közben kényelmesen hátradőlök. A visszapillantó tükörből pont látom a saját verdám orrát, a nőt viszont, hála Merlinnek, nem.  
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Egervári Zalán
INAKTÍV


Princess
offline
RPG hsz: 141
Összes hsz: 261
Írta: 2019. november 3. 11:23 | Link

Ombozi sok.nulla


Bús lehorgasztott fejjel és nagy kutyaszemekkel nézte a kezdődő filmet. Agyában folyamatosan azt a kérdést tette fel, hogy vajon elrontott-e valamit. Vagy talán Roxy csak elfelejtette. De ha utóbbi is a válasz, ez mégis mit jelentsen? Mármint a frissen indult kapcsolatukra nézve.
Nagyot sóhajtott, és elhelyezkedett. Legalább a filmet élvezni fogja, hiszen... több is veszett Mohácsnál. A mozijegy meg nem volt ingyen neki sem.  Ám ekkor hirtelen valaki feltépte az ajtót. Zalán rögtön készenlétbe állt, és agyában már a kilencedik verziót futtatta végig, hogy mégis mit kéne csinálnia támadás esetén. Felmérte a támadó tömegét, sebességét, a lehetséges menekülési útvonalakat és a tárgyakat, melyeket fegyverként is képes volt alkalmazni. Mindezt egy pillanat leforgása alatt. Szakmai ártalom. Viszont a beszálló nem tűnt veszélyesnek.
Feszülten nézte a megjelent férfit, azon gondolkodva ismeri-e. De nem. Pár másodperc agyalás után már biztos volt benne. Akkor meg mégis mi a szent szart keres a kocsijában. Ami ráadásul nem is volt az övé. Ha ezt Ádám megtudja, biztos pipa lesz.
- Haver! Mégis mit csinálsz?
- kérdezte Zalán felháborodottan. Szeme kikerekedett, ahogy az ismeretlen kényelembe helyezte magát az ülésen. - Asszem eltévesztetted a rendszámot - jegyezte meg, bízva abban, hogy a férfi talán összekeverte egy másik, nem létező Ford Mustanggal az ő szépségét. Ez volt még a kellemes, kicsit sem fenyegető hangneme. Még nem állt át teljesen aurori szerepbe, mert hitt benne, hogy a másik nem fog packázni vele. Azonban testtartása már tanúskodhatott valami agresszióról. Kihúzta magát - már amennyire a kocsiban képes volt -, és kezeit a kormányra fektette. Onnan könnyebb és gyorsabb volt a megmozdítása.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ombozi Bertalan
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 20
Összes hsz: 31
Írta: 2019. november 3. 11:45 | Link

z a l á n


A kapucnit hátrasimítom, majd a dzsekim ujjait könyökhajlatig felhúzva odafordulok a sráchoz. A hirtelen melegre rendesen bepárásodó szemüvegem mögül kezdem őt sasolni, közben természetesen, érzem, hogy rohadt idétlennek tűnhetek így, de mielőtt bármit is mondanék a hatalmas felháborodásra, megvárom, amíg a pára egyre csak zsugorodva végül eltűnik a lencsékről. Aztán széles vigyorra húzom a számat, és kezet nyújtok a kormányba kapaszkodó krapeknak.
- Ja, igen, bocs, bocs, bocs, Berci vagyok, öt kocsival hátrébbról - intek fejemmel, mutatva neki a megfelelő irányt. Komoly vonású arccal, kissé még a szemöldökeimet is összébb húzva folytatom. - Csajkatasztrófa lépett fel a verdában. Katapultálni kényszerültem.
Remélem, veszi az s.o.s. jelzésemet, és nem dob ki a hidegbe, mert jó lenne látni a filmet, ha már kifizettem a jegyárat - méghozzá duplán, és még egyébként sem állok készen arra, hogy visszamenjek a kocsihoz, aztán meg egész úton hazafele a vézna tyúk vernyákolását kelljen hallgassam. Lehet, hogy könyörgő kiskutyaszemekkel nézem a srácot, de nem biztos.
- Van egy twixem, a felét megkaphatod - jövök egy perccel később a Keresztapa-féle visszautasíthatatlan ajánlatommal, ha már ragyogó társaságom nem elég meggyőző a számára... Egy fél twixnél meg mondjuk ne akarjon többet, azért ismerjük már a saját határainkat, hékabéka. - Amúgy is, már rég megy a film - húsz másodperce - nem akarok zajongani itt feleslegesen.
Utoljára módosította:Ombozi Bertalan, 2019. november 3. 11:47 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Egervári Zalán
INAKTÍV


Princess
offline
RPG hsz: 141
Összes hsz: 261
Írta: 2019. november 3. 12:14 | Link

Ombozi sok.nulla


Szinte egy életnek tűnt, amíg a férfi válaszra nyitotta a száját. Volt valami komikus abban, ahogy a párás szemüvege szép lassan felfedte a szembogarait és végre láttatni engedte az egész embert. Zalán abban a pillanatban döntötte el, hogy nem lehet veszélyes rá nézve. No nem azért, mert nem csillogott volna valami őrültség a tekintetében, mert de, hanem mert nem voltak egy súlycsoport.
Elfogadta a kéznyújtás, és biccentett hozzá. Legalább egy név megvolt. - Zalán - felelte kurtán, még mindig nem tudva, hová is tegye a kiscsávót. Belenézett a felső visszapillantóba, amíg a férfi magyarázott. Mivel magasabb volt, így ő tökéletesen fel tudta mérni a bent ücsörgő lányt. Sokszor volt már tapasztalata hasonlóakkal. Tipikusan az egy estét kategória, akivel inkább nem akar beszélgetni az ember, mert egy sárgarigóval értelmesebb beszélgetést lehet lefolytatni. Elhúzta a száját, és megértően megpaskolta Berci vállát.
- Rendben haver, maradhatsz - adta meg az engedélyt, és elvette a fél twixet, amit felajánlottak. - De azt remélem tudod, hogy nagy genyaság otthagyni egy nőt a kocsiban, ha elhozod randizni - oktatta ki a férfit, miközben jóízűen beleharapott a csokijába. Mégiscsak volt egy húga, akit nem akart soha, hogy ilyen sorsra jusson.
Oldalról előhúzott egy kis csomagot. - Popcornt? - nyújtotta a férfi felé, és betette kettőjük közé a kézifékhez. Elhelyezkedett, és ahogy Berci mondta, elkezdték végre nézni a filmet. A nőt éppen egy rendőr igazoltatta le. - Te láttad már ezt a filmet? - kérdezte Zalán. Most hogy lemaradtak az első negyed óráról, fogalma sem volt róla mi történik.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: « 1 2 ... 85 ... 93 94 [95] 96 97 ... 105 ... 139 140 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínek