Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

RILEY, a kísérőm
hétköznap délután | a szemészeten | x


Bólogatva hallgatom, mire számíthatok, bár néha összevonom kicsit a szemöldököm. Jó-e a nyomás? Hirtelen az ugrik be, hogy megnyomják a szemgolyóm, amitől vágok egy fintort. Pedig ez biztos nem így megy. El is legyintem magamtól a képet.
Szusszanok, hümmögök, ahogy masszírozgatni kezdi a kezem. Nagyon finom.
- Komolyan? Az alakváltásod miatt romlott a látásod? - kérdezek vissza csodálkozva. Soha nem jutna eszembe ilyesmi. Ez nagyon érdekes. Elmerengve emésztgetem aztán, némileg reménykedőn, hogy esetleg könnyen megúszhatom a dolgokat. Jó lenne. Tényleg nem tudom, való-e nekem szemüveg.
- Azt mondta, klassz - idézem fel Liam bácsi reakcióját a plakátot illetően, és arról persze fogalmam sincs, hogy ez a dicséret félig szarkasztikus volt ám. Az a fele annak szólt, hogy ő tényleg nincs oda ezért, de naná, hogy Riley meg ilyeneket szerez nekem; az őszinte fele meg annak, hogy látta, én milyen boldog vagyok tőle.
Érdekes, most mintha nem lenne annyira nekünk való a kínálat. Drámák meg horrorok meg animációs filmek váltogatják egymást. Na nem mintha műfajfüggő lenne, mi a jó meg mi fog meg, viszont ezek közül egyik sincs, amire hirtelen lecsapnék. Nem úgy, mint múltkor. Ide-oda húzom töprengőn csücsörítő számat.
- Lehet, várnunk kéne a következő bemutatókig - vetem fel neki, ezzel tudtára is adva, hogy valahogy most nem kapott el ez a kínálat. Ami mondjuk kicsit meglepő, még számomra is. Hiszen engem akármi leköt. Ezek is biztosan tetszenének, szinte bármelyik. Lehet, inkább csak az a gubanc, hogy most izgulok a vizsgálat miatt. Vagy mindkettő. Nem tudom.
Éhezem az érintésre, az efféle kedveskedésre, ez pontosan így van. Azonban nem lehet mondani, hogy ne kapnék belőle eleget Rileytól, ne jutna Liam bácsitől és a barátaimat is állandóan taperolom, ők meg szívesen veszik, gyakran viszonozva. Azonban tény és való, hogy ez nekem még így is édeskevés. Kifejezetten visszafogom magam ilyen tekintetben. Nyilván, ami csak úgy jön és nem nagy ügy, mint egy vállmarkolás, karsimítás, azokat bőkezűen osztogatom, viszont a többivel csínján bánok. Ez az önmegtartóztatás szerintem -ahogy annyi minden más- az otthonból maradt meg, ahol is, amikor túlléptünk egy adott kort, a többiek ellöktek maguktól, mikor én még mindig ölelgetni akartam őket. Nekik már ciki volt. Nekem nem. Aztán teltek az évek és én nem változtam ebben, mindenki más viszont igen. Ám arra jutottam, talán nem baj, hogy lett bennem egy ilyen, saját magam által felépített gát, hiszen ahogy látom a világban, nem megszokott ez. Talán azt is mondanák, nem egészséges az, milyen közel akarok lenni máskhoz folyton. Belelátnának mindenfélét, ami nálam egyáltalán nem játszik szerepet. Úgyhogy marad ez. Örülök annak, amennyit érintkezhetek másokkal, azonban a tényleges igényeimtől ez igen távol esik. Rileyval sikerül némileg csillapítani az éhséget.
Mosolygok, ahogy az orrával cukiskodik velem. Nyomok egy puszit az arcára, aztán gyorsan visszadöntöm a fejem, mintha ez meg sem történt volna. Látott bárki bármit? Nem. Na ugye! Tekintetem odakapom aztán az ajtóra. Kijön egy páciens és megy be a következő. Utána én következem! Visszakapom fejem Rileyra, tekintetét keresem. Látta ezt? Ugye jól gondolom, hogy mindjárt mi jövünk? It's happening!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

- Nehem, tizennégy voltam, amikor nagyon hirtelen nőttem meg és akkor ment valami félre. Az átváltozások inkább csak ellehetetlenítik a tartós korrekciót,-*pontosítok, mielőtt további félreértéseknek adnék helyet. Közben gyúrkászom tovább a felkínált mancsot. A poszteres reakcióra felhorkantok, perszehogyeztmondtad, nevetek magamban, mert nem kell Liam hangsúlyát hallanom, így is érzem a gondolatban felém lövellt nyilacskákat.
- Rendben, úgyis van még millió programötletem,-*egy pillanatra sem keseredem el, mindössze bezárom a böngészőt, ha már így feleslegessé vált.
Jómagam mindig is nagyon "tapadós" gyerek voltam, aminek semmi köze sem volt félelemhez vagy szégyenlősséghez, egyik sem jellemzett igazán. Egyszerűen így töltődöm és fejezem ki a szeretetem, és hatalmas szerencsémre a szüleim megértették és hagyták. Lehet, hogy ennek van némi köze ahhoz, hogy ikerként jöttem a világra, egy másik lénnyel szoros kapcsolatban, de nehéz megmondani. Charlie megváltozott a bemarás után, a teliholdak magánya valahogy megmásíthatatlanul beleette magát a lényébe, néha a legszorosabb ölelésben is didergett tőle.
Engem mások véleménye ritkán érdekel, viszont a naivitás távol áll tőlem - mindig felmérem, biztonságos-e a környezet és a helyzet. Jelenleg semmi sem fenyeget minket, ha látja is bárki, inkább hihet testvéreknek, mint bármi másnak, bár ez utóbbi esetben a hibát az ő elméjükben keresném. Halk kacagást csal elő belőlem a meglepetésszerű puszi, s ahogy Thomas elfordítja a fejét, ál-morcogva magamhoz húzom, hogy viszonozzam, aztán nevetős fújtatást hallatva ledörzsölöm a hátramaradt halvány rúzsfoltot. Ezt azért mégse.
Az ajtó nyílik, a várakozók cserélődnek és a mellettem kucorgó srác kicsit pánikba esik, már amennyire hirtelen macskamód táguló pupilláiból ítélem. Nyugtatóan simítom meg a karját, aztán háta mögé nyúlva, félig átölelve megdörgölöm az átellenes vállát. Minden rendben van és lesz.*
- Nagy levegő. Itt leszek végig. Szóval nyugtasson a tudat, hogy szükség esetén egy jávorszarvas töri rá az ajtót a rendelőre, aminek csak felpattansz a hátára és elgaloppozunk a homályos napnyugtába,-*hunyorgok rá mosolyogva, ám abszolúte komolyan gondolva, hogy majd szarvhegyre hányok bárkit, aki bántani próbálja.
Egyelőre azonban csak nyílik az ajtó, visszaadják a kártyáját és a vizsgálóba szólítják - úgy tűnik, az előző beteg csupán egy receptért jött.*
- Lesz egy meglepim, mire kijössz!-*Szólok még utána, hogy eltereljem picit a figyelmét.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

- Tudom.
Felelem a kijelentésére, hogy Denist keresi. Kicsit azért elégtétellel tölt el, hogy jelenleg Denis még ebben a státuszban van, de valahogy amint ez előbukkan, előjön a félelem is, hogy mi van akkor, ha örökre ebben marad? Nem azért, mert ne akarna elválni, bosszantóan sokszor hagyja el az ajkait az, hogy "két év", hanem hogy nem lesz már lehetősége elválni. Mert elveszítem őt, örökre.
- Nem tudom, hogy pontosan hol van. Sosem tudom, amikor odamegy, csak azt, hogy miért megy oda, hogy másnak ne árthasson.
A tekintetem lejjebb csúszik, a hasára, hiszen már látszik, hogy várandós, majd vissza az arcába.
- Annak, aki neki ártott.
Nem félek kimondani, hogy ezt tette. A terhességgel, azzal, hogy összefeküdt mással, ártott Denisnek, ártott az érzelmeinek, ártott annak, hogy ki mert nyílni előtte. Elárulta őt, és tönkretette a nehezen felépített bizalmat, és Denisnél ha a bizalom megroppan, minden megroppan. Én már csak tudom.
- Én nem hibáztatlak, amiért megtartod, hiszen öregszel. Én is ilyen huszonkilenc körül tervezek majd szülni. Az ideális.
Teljesen jól belőttem a huszonkilencet, előtte még egy csomó mindent szeretnék megvalósítani, befejezni a sulit, az egyetemet, dolgozni kicsit, kialakítani az életemet, amibe beleszületik majd a gyerek. Viszont mondjuk harmincöt után már tutira nem szülnék, az már veszélyes.
- De amúgy igen, elszúrtad. Mocskosul.
Még bólogatok is hozzá, sóhajtva egyet, miközben elkapom Christ, mert megint készül akkorát esni, mint a ház, és nem lenne vicces.
- Haldoklik.
Furcsa, hogy Annie-ről kérdez, és nem is nagyon tetszik, így a figyelmemet megint inkább neki szentelve fordítom felé a tekintetemet. Rossz ötlet lenne, ha éppen őt keresné meg azzal, hogy hol van a bátyja.
- Myocarditis, születésétől fogva. Az orvosok pár hetet ha adtak neki, de elég nagy küzdőszelleme és számos egyéb betegsége van. A bátyám rengeteget küzd azért, hogy megcáfolja a statisztikákat, és Annie megérje a huszonegyedik születésnapját is, de nem túl jók az esélyei. Ha azt vesszük, hogy nem lenne szabad élnie sem, akkor bármi lehet.
Mindazonáltal nem szeretek arról beszélni, hogy mi a helyzet vele, mert nem szeretem az ördögöt a falra festeni. Itt pedig nagyon kérdéses minden kimondott szó.
- Denis egy barátját ment meglátogatni, és pár hetet nála tölt, mint minden nyáron. Annie így tudja, és remélem ez nem fog változni.
Kicsit nyomatékosabban teszem ezt hozzá, nem érdekel az sem, ha megsértődik. Nem fogom elveszíteni őt is, csak mert a nő nem tudja zárva tartani a combjait vagy nem ismeri azt, hogyan kellene védekezni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Először úgy volt, hogy kimozdulunk valamerre, de aztán valahogy nem ment az elindulás, viszont nem akartam nem találkozni Esztivel, szóval kértem, hogy jöjjön át, és inkább a nemrég beszerzett kerti függőágyakban héderelve beszélgessünk. Tudom, hogy most nem én vagyok a legjobb program, amit az ember el tud képzelni magának, de szükségem van arra, hogy beszéljek vele. Megértette, és jött, és most minden csodás. Már a körülményekhez képest.
- Morcos vagy.
Állapítom meg csendesen, mikor egy bárányfelhő beúszik a Nap elé, és rápillantok, hogy az arcát is lássam. Azt hittem, hogy csak nekem nem működik az élet, de ahogy elnézem, neki sem igazán akar összejönni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Egyik lábam lelógatva lököm meg néha magam, napszemüvegem mögött lehunyt szemekkel, miközben nyelvem hegyével a számban rohadó levelet piszkálgatom. Végül elhúzom szám szélét, ahogy megszólal, vonok egyet vállaimon. Részben szeretnék róla beszélni, részben nem, mert félek beismerni azt, amit már napok-hetek óta érzek.
- Ricsi hazajött Lilihez. Ennyi történt - fáj-e? Rettenetesen fájt, de amióta találkoztam Lilivel, egyszerűen csak nem érdekel.  Még mindig fáj, de már nem érdekel sem ő, sem az öcsém.
- Nem szeretnék róla beszélni - szusszanva ülök fel, kezeim ölembe ejtem. - Beszélj te.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- Szerintem inkább beszéljünk róla.
Empatikus ember vagyok, de még mennyire. Látszik nem? És még tudom fokozni is. Lehunyt szemmel hallgatom Eszti lélegzését.
- Irigység vagy bánat?
Ricsi szerelmes. Sosem tapasztalt még ilyet, és hazajött, de részben elképzelhető, hogy ez az én okomból is történt. Az is, hogy Lilihez jött haza. Velem beszélt erről, én mondtam, hogy mit gondolok róluk meg a helyzetről.
- Denis barátnője terhes.
Mondom csendesen, olyan halkan, hogy talán senki sem hallja meg. De kimondom. Már látszik, mit alakoskodjak.
- Nem tőle.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- Nem szeretnék beszélni róla - sóhajtva ismétlem meg, de nincs idegesség a hangomban. Ahogy mondtam, már nem érdekel, legyen ez bármilyen szomorú.
- Egyszerűen csak fájt, hogy amikor szükségem lett volna rá, nem akart jönni miatta, most meg.. - aprót vonok vállaimon, a napszemüveget feltolom a hajamra, majd újra vállat vonok. - Mindegy.
- Érdekes - alapvetően nem értem az embereket. Alapvetően soha nem értettem Denist, miért kell mindenkit ellöknie magától, amiért egy ember megbántotta őt, persze, fáj, de elég ha csak az ő életéből lépsz ki, nem kell mindenki másak is fájdalmat okozni.
- Soha nem értettem hogyan várhatod el valaki szeretetét és bizalmát ha egyszer elárultad őt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- Elmondtad neki végül, hogy mi történt?
Kérdezem érdeklődve, mert erről azután sosem beszéltünk, hogy azt mondtam, el kellene mondania. Legutóbb azt mondta, nem tud róla beszélni úgy, hogy ne nyomnák el a szavait az érzései.
- Lili Ricsit? Ricsi Lilit? Vagy én Denist?
Kérdezem vissza kérdőn, mert ez az elárulás mindig valahogy nálam jön elő, de Eszti még sosem mondta nekem, és nem tudom, hogy melyikről is van szó.
- Lili megcsókolta Denist, miután Ricsi azt mondta, nem akar tőle semmit. Mind a ketten ezt tettük volna, egy másikhoz mentünk volna, hogy megbántsuk azt, akit szeretünk. Ricsi válaszul felszedett egy unszimpatikus tyúkot, akivel nem csak egy csókja volt. Én pedig még mindig nem tartom árulásnak, hogy nem azonnal mondtam el Denisnek, hogy ki Annie, csak amikor már biztossá vált.
A vége kicsit élesebben hangzik talán, mint a többi része, de hát az bosszant a leginkább.
- A választ nem tudom, a szív egy nagy marha, aki nem ért a nemből.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- Szerinted titokban tarthattam volna? - kérdésre nem szép dolog kérdéssel válaszolni, de ez van.
Szemrebbenés nélkül hallgatom végig, talán csak a szemöldököm emelkedik meg kicsit, mert személy szerint én már nagyon unom a csodálatos Rililand témát, ezért sem akartam beszélni róla.
- Santos megtartotta valaki más gyerekét, miután megcsalta Denist - mert erre gondoltam. Semmi túlbonyolítás, semmi lélekbemenő gyanúsítgatás, csak ennyi. - Vagy nem ez történt?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- Áááh, hogy Santos.
Csapok a homlokomra, mikor rájövök, hogy vannak még opciók. Kicsit jobban meglököm magam, hogy gyorsabban ringjak.
- Hát ja. Mondjuk elég gusztustalan maga a történet, de ha azt veszed, tök idős már van vagy harminc, csak akkor ne szédítette volna Denist, ha volt más opciója is, nem?
Felülve a koktélom után nyúlok, nem lett rossz, ahogy képest, hogy csak összedobáltam, ami itthon van.
- Szerinted... Denis papás-mamást fog játszani?
Akárhányszor erre gondolok, elönt a csalódottság, mert akkor tudom, hogy végleg elveszíti önmagát, és ezzel együtt én is végleg el fogom veszíteni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

- Van egy ismerősöm a nyomozási hivatalban, neki pedig megvannak a kapcsolatai - vonta meg a vállát. Ennél többet még az agyturkász képességével sem tudna kiolvasni belőle, mert tényleg ennyi volt a lényeg neki. Tina még mondani akart valamit, mielőtt indult, csak épp nem hallgatta végig. Gyanította, hogy amikor következőnek megjelenik a pubban, majd az orrára köti, addig meg nem lényeges.
De hihetetlen, hogy mindez a nyomorult nyomozás ide vezetett. Egyszerűen annyit mondott neki, hogy menjen el, semmi más nem érdekli. Akaratlanul is megrándult egy izom az arcán, ahogy meghallotta a kérést, vagyis inkább parancsot. Csak egy gond volt ezzel; nem épp az a szófogadó kislány, aki ennyitől megrettenne.
- Helytelen a ragozás, darling - hangsúlyozta ki külön a megszólítást, amit régebben ő kapott Denistől. - Menjünk el, Ivana, így hangzik helyesen. De a legjobb kérdés, hogy te mit keresel itt?
Amíg háttal állt neki a fiú, bármit megadott volna, hogy forduljon vele szemben. Így azonban elbizonytalanodott. Nem ilyennek szokta meg az arcát, a tekintete sem tetszett neki. Nem kerülte el a figyelmét, hogy korábban a hasára tekintett, de nem fog reagálni rá.
- Nézd, ez nem megoldás. Nem futhatsz el a problémák elől, csak mert azok túlnőttek rajtad. Megértem, hogy nem akarsz a drága apuci szerepében tetszelegni az oldalamon, de egyvalamit elfelejtettél. Már felelősséggel tartozol egy gyerek miatt - jelentette ki könnyedén. Akár elhúzhatta volna az egészet, de nem volt hozzá hangulata. Inkább megpróbált észérvekkel hatni rá, hátha nagyobb hatást ér el.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Tudja. Hát ez igazán pompás, Catherine igazi zseni. Nagyon nehéz lehetett kikövetkeztetni ezt, komolyan le a kalappal a lány előtt. Inkább válasz nélkül hagyja és kivárja, mire újra beszélni kezd.
- Persze - inti le egyszerűen. Megbántotta, hogy oda ne rohanjon. Bár, ami azt illeti, épp ezt tervezi.
Mosolyogva bólintott egyet arra, hogy öregszik. Mégis mi mást reagálhatna erre? Nem Ellie sora elmagyarázni a lánynak, hogy most kezdődik igazán az élet. Elvárni is felesleges lenne, hogy megértse a függetlenség, szabadság és önuralom fogalmakat egy olyan, aki még a húszat sem töltötte be.
- Sosincs olyan, hogy ideális - szögezte le azért. - Bár ha robot módjára a sorban szeretsz állni, akkor mégis neked való lesz.
Ahogy végignézett a gyerkőcökön, azonnal el is döntötte, hogy nem akar majd ilyen határokat szabni a gyereke elé. Persze nem fogja engedni, hogy tizenévesen drogozzon, de ha utcaseprő szeretne lenni, nem fog az útjába állni. Egy biztos; akár fiú lesz, akár lány, bele fogja nevelni a nők tiszteletét.
- Milyen érdekes, hogy pont te törsz pálcát a fejem felett - mosolygott szelíden előre. Egyértelműen nem Catherine egyetértése kellett - ez áll a legtávolabb tőle -, de keresve sem találna nagyobb patchwork családot a Payneknél. Ráadásul mintha pont Catherine magyarázott volna pár hónapja a pubban arról, hogy ne hisztizzen, amiért Denis másfelé is nyitott, ez természetes. Mert férfi.
Önzőség és mérhetetlen gonoszság, de félve a hasára tette a kezét, ahogy a kislány betegségét meghallotta. Mintha csak egy varázsszó lenne, úgy mantrázta magában, hogy az ő babája egészséges lesz. Persze sajnálta, már amennyire egy ismeretlen gyereket lehet.
- Azt hitted, hozzá is be akartam kopogni? - kérdezte majdnem nevetve. Szeme sem rezdült, amiért Payne ismét túlmozgásos, már annyira megszokta. - Nyugi, nem fogok belerondítani a hazugságaidba. Hadd éljen még az a télapó, remélem húsvétkor is eldugtál neki tojást a kertben - egyszerű kijelentés volt, nem bántásnak szánta. A hazugsággal nem értett egyet, de ez már rég nem az ő hatásköre. - Csak azt akartam tudni, kit hagyott hátra Denis. - Miatta. Végső soron a szerelemnek nevezett csúfság mégiscsak nyomorba dönti az emberek életét.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Eddig annyira hajtotta a düh, de arra nem számított, hogy válaszokat kap. Mármint nem hülye, pontosan tudta, hogy ezért van itt Denis, mégis mást várt. Csak akkor gondolt bele mélyebben, hogy Denis soha nem hazudott neki, akkor sem, amikor a fura szer hatása alatt állt.
- Ez a megoldás? Ha villámlik, akkor bebújsz a szekrénybe? - kérdezett vissza dühösen. Tisztában volt vele, hogy fájdalmat okozott, de elfelejtené? Sosem volt sablon kapcsolatuk, nem lehet kiemelni szép és jó emlékeket, de az érzéseket mindvégig meg akarja tartani magába, akár lesz folytatás valaha, akár nem.
Tényleg eléggé elfáradhatott, mert kellett jó pár pillanat, amíg megemésztette a hallottakat. Elképzelni sem tudta, hogy innen fúj a szél, hogy ez bántja a legjobban.
- Tehát ha ez korábban történik meg, és tegyük fel, már lett volna gyerekem, amikor találkozunk, akkor szóba sem állsz velem? - halkan kérdezte, a tekintete teljesen elkomorult.
Oké, helyben vagyunk - nyugtatta magát. Nem volt túl sikeres, mert a pálcáját előkapva pár mozdulatot követően a whiskey üvege egyenesen a falnak repült. Nem fogja hagyni, hogy bármi is eltompítsa az igazi Denist, akit végig annyira rejtegetni próbált. Akármit is hisz, Ellie már ereje teljében van, és össze sem lehet hasonlítani Catherine gyenge megnyilvánulásaival. Nem egy ijedős kiscica, még ha eddig mást is vélt látni Denis.
- A húgod, ki más! - felelt legalább olyan hevesen. Már nem foglalkozott semmivel, olyan hirtelen pattant fel az átkozott székről, hogy megszédült egy pillanatra. A fejéhez kapott, de ez sem tántorította el attól, hogy folytassa. - Hogy tudnád megóvni bármitől is, amikor itt vagy? Hogy tudnád elérni a céljaidat, ha félsz szembenézni velük? Ha akarsz, elfelejthetsz engem, ami köztünk volt, ami talán lehetett volna. De egy valamire megtanítottál Denis, még ha nem is szándékosan - közelebb lépett hozzá, nem számított, hogy reagál rá a fiú. - Felelősek vagyunk azokért, akiket megszerettünk. Nem fogom hagyni, hogy tönkre tedd magad, mert én hoztam egy döntést korábban.
Ennyit a higgadtságról és az észérvekről.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

- Robot módjára? Nem, félreértesz. Nem akarok úgy gyereket szülni, hogy nem éltem, és nem láttam mindent, amit akarok. Ezt a huszonkilencet évekkel ezelőtt eldöntöttem. De persze kompromisszum kész vagyok, de, ha addig nem lesz gyerekem, akkor férfival vagy anélkül, de lesz.
Kicsit még a vállam is megvonom, hiszen ez ennyire egyszerű. Én ezt elhatároztam, és ebben Denis Brightmore önző, gyerekes viselkedése se tud eltántorítani. Az arcára volt írva minden, amikor közöltem vele, hogy gyereket fogok szülni, minden, és mindez úgy, hogy a nőt választotta. Nem tudom, hogy mit hisz, vagy mit vár tőlem, de nem hiszem, hogy én azt Denisnek megadhatom már, hogy csak vele foglalkozzak. Muszáj törekednem arra, hogy boldog legyek, nélküle.
- Nem sok érdekesség van ebben. Én küldtem oda Denist aznap éjjel, amikor pontosan tudtam, hogy mennyire sebezhető, én mondtam neki azt, hogy szereted őt, hogy boldogok lesztek együtt, pedig legalább annyira szeretem őt, mint te. Akkor este bármit megtehettem volna, amivel magam mellett tartom, de nem tettem. Pár héttel később pedig egy összetört embert találok.
Megengedek magamnak egy apró szomorúságot a hangomba, mert, bár nem szeretem kimutatni az érzéseimet, de szeretném, ha értené, tényleg szomorú vagyok attól, ahova Denis jutott. És igen, ha a jövőbe látnék, akkor gyűlöljön meg később Denis bármennyire is, nem engedtem volna el aznap éjjel. Nem engedtem volna, hogy ide jusson.
- Nem azt mondtam, hogy légy a természet lánya, és ne védekezz. Minden hülye tudja, aki több embernek is szétpakolja a lábaid, hogy fontos a védekezés, mert aki veled is kavar, jó eséllyel mással is, ha te is kavarsz több mindenkivel. Ehhez nem kell nagy ész, csak kellő aggodalom a fertőzésekkel és nem kívánatos terhességekkel szemben.
Megint megvonom a vállam, mert biztos Stellával volt nagy öröm, hogy milyen jó dolog a terhesség, pedig nem az, így nem az, hogy valaki szerelmes beléd, és fel akar nőni hozzád, a társad akar lenni. Így a világ legnagyobb hülyesége. Dolgok, amiket sosem tennék meg, de ez én vagyok.
- Bármit megteszek, hogy Annie életben maradjon. Bármit.
Nyomatékosítom, hogy értse, ez nem olyan dolog, amin nagyon élcelődnie kellene. Annie fontos nekem, nagyon megszerettem az elmúlt hónapok során.
- Megígértem Denisnek, amikor elbúcsúzott tőlem, és én állom a szavam. Denis és Annie miatt tanulok gyógyítónak. Egyébként nem érdekelt különösebben, hogy érzékem van hozzá, de miattuk szükségét éreztem. És igen, ha az kell a boldogságához, hogy tojásokat rejtsek el a kertben, akkor megteszem, ha az, hogy tartsam a homlokát, amikor a láztól legyengülten összehány mindent, akkor meg azt.
Szusszanok egyet, amíg Nasi felé pillantok, hogy még mindig nem haragított-e magára mindenkit, de szerencsére nem.
- Amúgy egy teljesen normális gondolkodású tizenhét évesről beszélünk, nem hétévesről. Nem az elméjével, hanem a szívével van baj, van különbség a kettő között.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

- A kettő egy és ugyanaz - felelte türelmesen. Csak azért volt még itt, mert a Kapitány nem jelzett vissza, más esetben már rég itthagyta volna a parttalannak tűnő beszélgetést. - Mindenki ezt csinálja, ez az elvárt. Nem az a lényeg, hogy mikor szülsz, mert akármit csinálsz, akármerre jársz, semmi sem fog megtanítani az anyaságra. Akár most is lebabázhatsz, ugyanakkora esélyekkel indulsz, mint én most.
Ezt pedig pont Stella mutatta meg neki. Vannak dolgok, amik tényleg a korral és a tapasztalattal jönnek, a szülőség viszont pont nem az. A feltétlen szeretetet nem lehet eltanulni mástól.
Nem érti pontosan, miért mondja most mindezt Catherine. Büszke lenne magára? Vagy mártírnak akarja beállítani magát? Nem ilyennek ismerte meg az eddigiek alapján.
- Azért nem ilyen fekete-fehér a dolog, ezt illene látnod. Szeretem és akkor azt hittem, hogy bármit megtennék érte, de nem olyan lapokat kaptam - megvonta a vállát. Nem fog magának hazudni, nem is tagadná, mennyire kétségbeesett, amikor Stella hozta a terhességi teszteket, pont Denis miatt. Függője lett egy olyan dolognak, amit egész életében nem ismert el.
Megforgatta a szemeit, még a kezeit is karba tette mérgében. Megint felfújta magában az egészet, ismét csak a férfi-női dolgot látta.
- Már megbocsáss, de nem hiszem, hogy bárkinek köze lenne hozzá, milyen szokásaim voltak a partnereimmel, egyrészt. Másrészt pedig egyetlen módszer van, ami ezer százalékos védekezés, én pedig nem terveztem és nem is tervezem kipakoltatni magam - felvont szemöldökkel magyarázta a lánynak. Az ő idejében még voltak felvilágosító órák, ahol bemutatták a statisztikákat is. De úgy tűnik, Catherine vagy átaludta, vagy máshol járt, amikor ezt a részt vették.
Türelmesen hallgatta végig a legkisebb Brightmore helyzetleírását. Mint a normális emberek általában, nem ismerte pontosan a betegsége kórtanát, de érezte, hogy nem lehet egyszerű egy ilyen ember mellett élni. Ha más miatt nem is, de emiatt tisztelte Catherinet, amiért úgy csinálta ezt végig, hogy nem is volt a vérrokona az illető.
- Ti hazudtok neki mégis - mutatott rá újból. Ha nem a fejével van a baj, akkor meg tudná érteni, hogy dühkezelési problémái vannak a testvérének, és most igazán nehéz helyzetbe került. - Mindegy, elfogadom, hogy más a fontos neked, mint nekem. Ahogy mondtam, csak az érdekelt, hogy mi a helyzet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

RILEY, a kísérőm
hétköznap délután | a szemészeten | x


Kétségem sem volt afelől, hogy ne lenne ezer és egy másik ötlet is még a tarsolyában. Meg hát magunkat ismerve még csak tervek sem kellenek nekünk ahhoz, hogy jól érezzük magunkat az akármivel. A mozik nem szaladnak el, biztos megvárják, míg a látásom helyre rázódik így vagy úgy.
Rávigyorgok, mikor a viszontpuszit kapom, majd megemelt szemldökkel, mozdulatlan hagyom letörölni rólam a rúzsfoltot. Először nem értem, mi történik, hiszen eddig még soha nem csókolgattak össze kisminkelt hölgyek, aztán leesik és csak derűsen engedem eltűntetni a bűnjeleket. Na igen, aztán meg majd csodálkoznék, miért kapok ennyi cinkos mosolyt mindenkitől.
Kicsit felold, ahogy elképzelem a jelenetet, amit Riley felvázol a rendelőbe törő jávorszarvassal, azonban ekkor egy másik aggodalom üti fel bennem a fejét kisvártatva, ami hamarosan be is igazolódik, mikor nyílik az ajtó: ő nem jön be velem. Hú, basszus. Persze, hogy nem jön be. Miért gondoltam, hogy bejön? Megkérjem rá? Neeem, nem kérem meg. Ennyire nem lehetek majrés. Le kell higgadnom.
- Észre sem veszed és itt vagyok - ígérem mosolygón, ám nehezen kendőzhető feszültséggel. Izzadt tenyerem nadrágomba törzsölöm és besétálok az ajtón, mikor a gyógyítósegéd int nekem, hogy fáradjak előre. Körbenézek a midenféle izgalmas eszközzel felszerelt helyiségben. Még nem is jártam ilyesmiben szerintem. Az otthonban saját gyengélkedőnk volt, azóta meg nem volt olyan gondom szerencsére, amiért ispotályba kellett volna jönni. Üdvözlöm a gyógyítót, aki kérdezget kicsit, mikor vettem észre, hogy nem látok rendesen, meg hogyan, aztán be kell ülnöm egy székbe, ahol tényleg először fénnyel világítanak, mint Riley is mondta, majd a doki elmormol egy varázsigét és pálcájából egy füstszerű, színváltós derengés kúszik a szemembe. Megnyugtatott előtte, hogy nem kell tartanom semmitől, legfeljebb furcsa lehet az érzés, de nem fáj. Ez így is van. Mintha valami puha anyag ölelné körbe mindkét szemem. Sűrűbben pislogok. Nemsokára kiszáll aztán belőlem, vissza a varázslóhoz, aki egy üveglapon elteríti a ködszerű képződményt, láthatóan kiolvasva belőle dolgokat. Jön aztán az, hogy különféle, áttetsző hártyákat idéznek a szemem elé, amelyek más-más dioptriával rendelkeznek és meg kell próbálnom átnézve rajtuk elolvasni a falon lévő betűket. Eljön aztán az, amelyiknél tökéletesen látom. Ezzel végzünk is a vizsgálattal. Alig hiszem el. Mosolyogva sóhajtok. A doki pennát ragad, írni kezd és közben elmondja nekem, mi a teendő. Nagyon összpontosítva, bólogatva hallgatom és kiderül, egy apróság azért még hátravan: fel kell próbálnom valamit.
Viszonylag hosszan vagyok benn, aztán csak kijövök végre. Nyílik az ajtó, visszafordulva búcsúzom még a gyógyítótól, majd kilépek és kísérőmre pillantok. Egyik kezemben egy pergamen, a másikban egy kis tasak, az orromon pedig... egy szemüveg.
Egy hatalmas szemüveg.
- Azta - nézek Rileyra meg körbe a folyosón, miközben feljebb tolom a keretet orrnyergemen. Ámulón pislogok mindenfele, lassan sétálva közelebb a lányhoz, utána is ide-oda járatva a szemem. Nagyon éles minden. Ilyen a világ? Ezt mindenki ilyen jól látja? Hát így könnyű. Mintha egy fotót néznék.
- Ideiglenes szemüveg - kezdem el tájékoztatni őt, amikor a nagy csodálkozás után rájövök, hogy bizony azt sem ártana. Indulhatunk közben kifele, ha gondolja.
- Kaptam egy főzetet, azt kell naponta háromszor csepegtetnem a szemembe - emelem meg a kis papírtasakot, jelezve, hogy abban lapul ez a bizonyos csodaszer.
- Azt mondták, olyan rövidlátás, amit kinőnék, de ezen a természetes folyamaton lehet gyorsítani ezekkel a cseppekkel. Elvileg pár hét és helyreáll - magyarázom neki, amíg míg frissek az infók a fejemben és át tudom adni csaknem szó szerint. - De itt minden le van írva - lóbálom meg a pergament.
- A szemüvem lencséje meg igazodik a javuláshoz - fogok rá a keretre hüvelyk és mutatóujjammal, aztán megint körbepislogok, ahogy haladunk kifelé. Ez nagyon durva.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

- Persze, ugyanakkorával. De hogy mi az elvárt? Fél éve házas vagyok, a szüleim a születésnapomra és a névnapomra is babakelengyét adtak. Sőt, a nagyszüleim is, pedig én egy könyvsorozatot kértem tőlük. Az elvárt az lenne, hogy a férjem a nászéjszakánkon teherbe ejtsen, vagy ha akkor nem hát a nászút alatt. Még szerencse, hogy a nővérem hamarosan szül.
Ezt eddig senkinek sem mondtam el, Denisnek sem, nem mintha kellene, előtte nyitott könyv vagyok, de igyekszem ezeket a dolgokat kellő nyugalommal kezelni. Nyilván, az én esetemben az lenne az ideális, ha már valóban terhes lennék, sőt lehetőleg egy fiút szülnék, hogy továbbvigye családjaink büszke nevét. Nagyon remélem, hogy lányom fog születni, ha egyszer úgy adódik, és azt is, hogy apám ezt még láthatja.
- És a fekete gólyahír főzet. Az is száz százalékos. Csak mondom. A jövőre nézve. Nem káros, és megvéd.
Isten áldja Várnai Rafaelt, aki elterjesztette a gólyahír főzet hírét anno a kastélyban. Azóta az, aki biztosra akar menni, csak ezt használja. Ráadásul Rafival könnyű üzletelni, mindenkinek megéri. A cucc jó, bár az íze pocsék, de a hatása maximális. Szerintem pedig tökre nem szégyen, ha egy nő tart ilyet a fürdőszoba szekrényében.
- De a kipakoltatás tényleg nem jó, egy csomó bonyodalom csak.
Ezzel maximálisan egyet tudok érteni. Az más, ha valaki nem érzi jól magát a testében, de csak mert ebben a pillanatban úgy hiszem, hogy nem akarok gyereket, vagy éppen olyannal vagyok együtt, aki nem akar, akkor nem az én testemmel van a probléma, de még mennyire, hogy nem.
- Denis akarna gyereket. Évek múltán, nem most, azt nem hiszem, de pár év múlva, ha befejezte a tanulmányait, ha beállt a rutin az életében a munkáját adódóan, akarna. Mondjuk hat év múlva. Kettőnk közül biztos vagyok benne, hogy ő akarna előbb, mert ő ellenkezik jobban. Magamnak tízet adok, neki hatot.
Aztán ha valaha ezt megtudja, majd jól összeveszik velem, hogy hogyan mondhatok ilyet, pedig ez az igazság. Szerintem ő előbb lesz apa, mint én anya. Már, ami a saját gyerekeinket illeti. Ha a párjainkat nézem, akkor nyertem, hiszen nekem már itt van ez a két ördögfióka.
- Hazudunk? Mint a szél. Annie meghallotta, hogy rosszabbodik az állapota, és csak, hogy életében egyszer hallja a testvére hangját, megszökött otthonról, és ki tudja, hogyan, eljutott ide. Hallotta, aztán a bátyám talált rá ájultan az utcán. Ha azt mondanám neki, hogy a bátyád a haverjánál drogozik, piál és valószínűleg halálra vereti magát, akkor tőlem is megszökne. Márpedig én a pokolban nem fogom egy örökkévalóságon át azt hallgatni Denistől, hogy az utolsó kérését se tudtam megtartani.
Még a fejem is megrázom hozzá, de ahogy végiggondolom a mondatomat, úgy válok iszonyúan szomorúvá. Ki tudja, ebben a pillanatban talán már nem is házas vagyok, hanem özvegy. Nincs jó érzésem. Még álmodom vele, még nem érzem, hogy ne lenne itt. Pontosabban azt érzem, hogy nincs itt, és ez jó. Félek, ha meghalna tényleg, akkor azt érezném, mint Holly, hogy Gerry lénye körülveszi őt. Nem akarom hallani, ahogy a The Pogues-tól énekli a Love you 'till the End-et. Csak simán nem.
- Tényleg elbúcsúzott. Mint soha korábban, és nem hiszem, hogy a barátja tudja, hogy ott van. Nem akarja, hogy megállítsák.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő