Kárpáti Damian INAKTÍV
there's a flaw in my code | elektromágus RPG hsz: 29 Összes hsz: 185
|
Lehet a sárgabarack mellett még van egy nárcisznyi hely, de ha gondolod, van idekint légkondi, az csak jobb Vagy már mindenki a hűtőmre pályázik?
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Eleonore Santos Nyugodjék békében!
RPG hsz: ? Összes hsz: ?
|
♔ | ♪ | ☞ Júli 3., délután Lemondóan sóhajtott halkan, mert Catherine vagy nem látja a gondját, vagy nem akarja egyszerűen elmondani. Pedig Merlin látja a lelkét, tényleg nem érti Denis indítékait. Bár még mindig ott volt az esély, hogy egyszerűen csak beképzelte magának az egészet, ezért is viselkedik így a lány vele. - A férjedet keresem - jelentette ki lazán, semmi hűhó nélkül. Korábban használhatott volna más megnevezést is, de felhagyott az áltatásokkal. Semmi értelme megjátszania magát, pár hete már nem foglalkoztatja a féltékenység sem. Összekulcsolta a kezét a háta mögött, kicsit elfordulva Catherine irányából. Kellemesebb látvány volt neki a gyerekeket nézni, amihez eddig nem volt hozzászokva. - Nem érdekel, ha elszúrtam - fogalma sincs, miért érezte úgy, hogy bármilyen magyarázattal tartozik a másik felé. - Te ismered a húgát, igaz? Tényleg nagyon beteg? - kérdezte tovább, szeme sarkából újra Catherine-re nézett.
|
|
|
|
Juhász Laura INAKTÍV
Nyárfalevél kisasszony ^^ RPG hsz: 919 Összes hsz: 3147
|
óó én holnapra rendeltem pizzát az itthon maradóknak én csavargok mozizok szennykaját eszek awwh dejólesz
|
|
|
|
Eleonore Santos Nyugodjék békében!
RPG hsz: ? Összes hsz: ?
|
♔ | ♪ | ☞ Olaszország | Júli 3., Este-éjszaka Egyszerre érezte azt, hogy célba ért és nagyon melléfogott. Mintha egy mázsás súly került volna le róla, amikor meghallotta Denis hangját, de azért nem erre a fogadtatásra számított. Ott állt egy darabig a nyitott ajtóban, hirtelen szikrát sem kapott. Fenébe a szerelemmel meg az összes többivel, mikor a srác fel sem ismeri! Megmakacsolta magát, kissé ideges mosolyra húzódtak az ajkai. Ha így, hát legyen így. Fogalma sem volt, hol lehet a konyha, szimplán csak követte Brightmore hangját, így egész könnyen megtalálta. Amint széket látott, azonnal ledobta magát rá, kezeit karbatéve úgy dőlt hátra, mintha világ életében itt lakott volna. - Remélem, hogy nem pakoltál ki túlságosan, mert megyünk haza - szólította meg mézes-mázos hangon. Dühös volt, ezt nem lehetett vitatni, ha a rellonos ránéz, egész könnyen kiszúrhatja ő is. Lelépett a vizsgák elől, otthagyta a húgát a feleségével, meg egy kiszámíthatatlan állattal, hogy itt halál lazán cigizzen és ki tudja mit csináljon. Talán Ellie helyett valamilyen nőcskét várt? Mindegy is. - Te tényleg ilyen idióta vagy? - kérdezte lényegretörően, miközben ujjaival dobolni kezdett az alkarján. Ha általában türelmes volt, most semmit nem érzett belőle. Azonnal válaszokat akart, de leginkább elindulni vissza Magyarországra.
|
|
|
|
Eleonore Santos Nyugodjék békében!
RPG hsz: ? Összes hsz: ?
|
♔ | ♪ | ☞ BP; Wait for it Fél szemöldökét megemelve nézett a férfira. Még hogy nem lényeges? Aki ezt állítja, sosem volt szenvedélye, nem empatikus és-vagy soha nem volt barátja. - Dehogynem, ez nem valami kis póniklubbos verseny volt, ahol a totyogók futószáron próbálnak nem leesni a félig alvó paciról - vágta rá gondolkodás nélkül. Igazából egy ilyen versenyen volt, ott is arról szólt minden, hogy az edzők azon izgultak, melyik gyerek tud szebb karkörzést csinálni, az apukák - Chris-szel az élen - azon versenyeztek, ki tud többet inni, az anyukák meg mindent is lefotóztak. Nem járt még hivatalos versenyen, de gyanította, hogy ott azért nem ilyen a légkör. - Dehogyis. Vagyis pihenj nyugodtan, majd megvesztegetem valahogy Mitzingert - vonta meg a vállát. Nagyon is jólesett neki ez a lelkesedés, már ha lehet így hívni, de inkább segíteni akart a férfin, mintsem jobban terhelni. Röviden felnevetett Eugén hangsúlyán, ahogy az apa felől érdeklődött. Még nagyon sok kört le kell játszania, de végre nem veszi olyan halálosan komolyan a dolgot. Elvégre kevés dolog van, amit nem tud egyedül megcsinálni, a babóca felnevelése pedig nem szerepel ezen a listán. - Persze, hogy vannak elképzelések. Úgyis máshogy fog kinézni, mint ahogy elképzelem, de jó lenne azért valami támpont - vonta meg a vállát szelíden. - De azért örülnék, ha leginkább az én véremet örökölné. Párszor csak megilletődve pislogott a férfira. Sok mindenre számított, de erre azért nem. Nagyon rövid ideje ismerik csak egymást, sokkal inkább a munkakapcsolat dominált eddig, most pedig felajánlja, hogy segít neki? - Köszi, majd észben tartom - bólintott egy aprót végül. Készségesen kikérte magának a válaszott italt, hogy elgondolkozva Eugén könyvén felejtse a tekintetét. Nem sokáig maradt így, de hirtelen kapta fel a fejét, mintha ezer éve szólalt volna meg. - Nem azért hívtalak egyébként, mert tanácstalan vagyok - kezdett bele a magyarázkodásba. Akárhogy gondolkozott, csak arra tudott gondolni, hogy a férfi túlságosan jószívű. - Azt hiszem, csak a véleményedre voltam kíváncsi. Meg azt sem akartam, hogy egy ezredik forrásból tudd meg, azt nem lett volna túl fair.
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Bremzay A. Eugén INAKTÍV
Lovardatulaj RPG hsz: 68 Összes hsz: 78
|
EllieTermékbemutató | BP; WarmCup kávéház >> A Zayongó Fogadóiroda büszkén prezentálja... Ellie furcsán állt ehhez az egészhez. Nem vártam el tőle, hogy megértse vagy érdekelje az életem bármely szegmense, de közben mégis sikerült neki. Vagy legalábbis nagyon látványosan próbálkozott, a lovardán kívüliek közül kevesen voltak így. - Tényleg nem ennyiből áll, de akkor sem hinném, hogy ez létfontosságú infó - zártam le ennyivel a dolgot. Sok ismerősöm nem foglalkozott vele, hogy mikor és miért tűnök el, csak természetesnek vették, hogy ez hozzám tartozik. - Ha mégsem sikerül, tudod, hol találsz. - Nem ajánlat volt, megállapítás. Közös üzlet volt, értettem a dolgomat, amit még nem, ahhoz volt elég ismeretségem, hogy megoldjam más módon. A nevetésre kicsit felszaladt a szemöldököm, nem értettem hirtelen, mi volt ebben olyan vicces. Ha a pasija azon a listán van, akkor az a gyerek megérdemel egy pár imát, hátha tényleg mástól van. És ezt egész nyugodtan állítom csupán azok alapján, amiket eddig hallottam. - Gondolom majd úgyis kiderül, ha érdekel a dolog - vontam egyet a vállamon, kicsit hátra is dőlve a széken, ismét a kávémba kortyolva. - A véleményemre? Arról, hogy gyermeket vársz? És ez engem azért érint, mert..? - kérdeztem, a kékjeim a nőre szegezve. Sokan mondták, hogy a legnagyobb jóindulattal is nyugtalanító tud lenni, ahogy bámulok. Szerintem csak annak, akinek rossz a lelkiismerete.
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Adam Kensington Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos
suicidally romantic scoundrel RPG hsz: 1282 Összes hsz: 8150
|
Annamari és a négy kismacska éjjel | a nappaliban | x
Részemről igazán élvezem, amik kiáradnak az ügyeletes macskaszitterből. Már alapból magát a tényt, hogy duruzsol nekik. Legalább valaki tegye, mert tőlem nem sok ilyenre számíthatnak. Nyilván nem illendő ember meg állat gyerekeket hasonlítgatni -és Dwayne nekem is jönne, ha megtudná, hogy pont az ő kölkével teszem-, de amikor Seanre szoktam felvigyázni, mint jó keresztapa (mert az apukája máshol van, vagy itt van, csak annyi erővel itt se lenne), akkor sem hagyja el sok minden a számat. Kisebb korában is csak hagytam, hogy mászkáljon a házamban és ha éppen meg akarta ölni magát nagyjából akármivel, annak elejét vettem, különben meg tőlem csinálhatott, amit akart. Most meg, hogy valamivel nagyobb, általában csacsog nekem össze-vissza, játszik valamit nálam, aztán így ennyi. Sok szövegelésre nem számíthat tőlem. Nem is teszi. Valószínűleg még örül is neki. Az a tapasztalatom, hogy mint mindenki, a gyerekek is egyszerűen szeretik, ha hagyják őket élni. A cicákra visszatérve tehát: nem is baj, ha Annamaritól megkapják a szóbeli édeskedés adagjukat. Leveszem a napszemüvegem, dzsekim meg bakancsom is az előtérben egy pillanat alatt, aztán visszatérve hordjuk a kis vernyogókat a tálhoz. Nagy lelkesen látnak neki lefetyelni. Leguggolok melléjük és térdemről lógatott karokkal figyelem őket. Hajam félig szemembe hullik. Mikor az egyikük, mégpedig a fehér láthatóan végzett a táplálékbevitellel, hosszú, hűs kezem érte nyúl és odarakom az alomba, amit picit távolabb helyeztem el, ahogy írták. Miután apró tappancsok belesüppedtek, ujjaim végével söprögetem kicsit a könnyű, kavicsszerű darabkákat, hogy mutassam neki, milyen kiválóan lehet ezt kaparni, ami ugye tudjuk, mit jelent... Ugye tudjuk? Okos cica ez, mint a cicák általában, úgyhogy rögtön tudja. Már igénybe is veszi. * * *
|
|
|
|
Dana Straw Berry INAKTÍV
°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie° RPG hsz: 622 Összes hsz: 1355
|
Szép esténk volt, kellemes korai nyári idővel, szél nélkül. Se túl hideg, se túl meleg nem volt, kell ennél jobb idő egy kis repkedéshez? Persze, mikor eszembe jutott, hogy kedvem lenne hozzá, már rég takarodó volt, de persze ez nem gátolt meg abban, hogy ne tartsak egy kis esti szálldosást a seprűvel. Kényelmesen felöltözve, sport ruházatban közelítettem meg a kviddics pálya felé vezető utat. Nagy szerencsém volt, mert senkivel sem találkoztam út közben, legalábbis egy pisszenést sem hallottam, nyugodt tempóban érkezhettem meg az úti célom felé. A kviddicspályára érve rögtön a szertárba vezetett az utam, ahol egy "alohomora" varázsige segítségével be is jutottam a helyiségbe. Nem őrizték túl szigorúan ezt a területet, hiszen, ki lenne az az őrült, aki éjszaka áll neki seprűt elkötve repkedni? Gyorsan ki is választottam egy általam preferált járgányt, majd kivonultam vele a pályára. Nem gondoltam volna, hogy ennyire egyszerű dolgom lesz, bíztam benne, hogy az este további része is ilyen zökkenőmentesen fog telni. Nagyon untam a suli tanulás részét, kivéve azokat a tárgyakat, amelyek egyébként is érdekeltek, így próbáltam feldobni a napjaim egy kis szórakozással, ami hol szabályellenes volt, hol pedig megengedett. Persze az előbbi mindig is izgalmasabb volt számomra... Ez az este is az izgalmakról szólt, hogy kicsit kizökkenhessek a szürke hétköznapokból, érezhessem azt, hogy végre élek, önmagam vagyok. Nem is láttam ebben semmi kivetnivalót, mindezt csupán magamért tettem. Miután kivittem az általam választott seprűt a pályára, minden vágyam az volt, hogy végre repülhessek vele. Vártam, hogy átjárja testemet az adrenalin, hogy végre történjen valami, ami kibillenthet a monotonitásból.
|
|
|
|
|
|
Juhász Laura INAKTÍV
Nyárfalevél kisasszony ^^ RPG hsz: 919 Összes hsz: 3147
|
ááá, meg kéne már jegyeznem hogy ki hol van (mármint az aki egyszer már írta is) sebaj....majd gondolok rád egy órával az én 15.20-m előtt hogy úúdejó te már xD időeltolódás rlz (és dejó hogy ezt fejből tudtam hogy van háhá ) igen van egy óra eltérés miniminiBK tali lehetett volna lol
|
|
|
|