Az erdő felé sétálva lassacskán egy apró, fából készült ház tűnik fel a láthatáron. Ahogy egyre közelebb jutunk a kis viskóhoz, kivehetővé válik a ház oldalánál megbúvó melléképület - ennek belsejében kisebb-nagyobb ketrecek, boxok találhatóak, amelyekben az ápolást igénylő kisebb állatok és bestiák kapnak szállást, illetve itt raktározzák a gondozásukhoz szükséges eszközöket is. A lak mögött elterülő, Mihály által rendbetett kicsi veteményes alaposan kinőtte magát, látszik, hogy gondját viselik. Néhány növény tud vigyázni magára, ezek a veszélyesnek ítélt látogatók közeledtére elszaladnak vagy elbújnak a földben, de akadnak itt teljesen hagyományos zöldségek, gyümölcsök és fűszerek is, továbbá bájitalhozzávalókat és egyéb gyógynövényeket is lelhet az elkerített területen a szemfüles kutakodó. A nyári szezonban hatalmas dinnyék nőnek itt, amiket szívesen megoszt látogatóival.


A házikót új gazdája nem igazán alakította át. Odakint még mindig nyúzott a lábtörlő, legfeljebb terepre való bakancs és gumicsizma állnak mellette; belül is leginkább a bútorok változtak csupán. A ház három helyiségből áll – egy fürdőszobából, egy konyhából és egy nappaliból. Ez utóbbiba érkezik az az illető, aki átlépte a küszöböt. Előszoba tulajdonképpen nincs, csak egy plafonról lelógó színes függönnyel elválasztott apró térrész szolgál arra, hogy felakasszuk a kabátot a falból meredő fogasra, vagy levegyük a cipőt.
Nagyjábóli látkép, a függöny nélkül
A nappali az épület legnagyobb helyisége, bár alapból nem mondható tágasnak. Az ajtótól jobbra egy hatalmas ablak található, amin rengeteg fény áramlik be. Talán a legnagyobb változás, hogy sokkal szellősebb, több a szabad tér - a padlót az ajtótól jobbra megemelték, otthonos zuggá alakítva, a bútorok nagyobbik része eltűnt. A szoba közepén heverő szőnyeget megőrizte, ám az ágyból mindössze a kényelmes matracot hagyta meg, amin tarka takaró és jópár párna hever mindig. A szekrényt egy ügyes bűbájjal voltaképp beleépítette a falba. Az elődje által gondosan fehérre meszelt falat Radúz rajzlapnak kiáltotta ki - amikor csak ideje vagy kedve engedi, festeget rá és díszítgeti. A szekrény melletti polcról jóformán eltűntek a könyvek (csak az okvetlen szükségesnek ítélt darabok maradhattak), így már felfért a gramofon és kevés személyes tárgya. A polc szélére apró égősort utánzó mágikus fényforrást aggatott.
A nappalit a konyha követi, amelyet most fagyöngysor helyett egy másik tarka, batikolt függöny választ el a másik helyiségtől. Berendezése tökéletesen átlagos, leszámítva azt a teakészletet, ami pusztán színeivel vonzza a takintetet. A pult álló fűszertartók száma gyarapodott, míg a rongyos, mugli szakácskönyvek eltűntek. A falak itt is fehérek, a kerámiatálak helyét pedig szárítani felakasztott növénycsokrok vették át. Az ablakban fűszernövények sorakoznak egy virágosládában.
A fürdőszoba meghökkentő egyszerűséget mutat. Bambusz kilépő, törülköző, illetve a tisztálkodáshoz használatos szerek. Az apró ablakra nagy, tarka üvegragasztó került és a ház egyetlen régi növénye is itt kapott helyet, hogy nuygodtan szövögesse magát tovább a végtelen (és a plafon) felé.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=15&post=878746#post878746][b]Dragomán M. Aurél - 2024.05.22. 20:44[/b][/url]

Bogi & Gombóc úr

- Te tudtad, hogy a nyusziknak nem szabad sok répát enni, mert cukros és rosszat tesz nekik? - kérdezem nagyon komolyan, miközben a földön ücsörögve a gyapotkupacra emlékeztető Gombóc urat simogatom. Szerintem ezt is élvezi, mint ahogy a sétát is élvezte egészen idáig. A póráz Bogi kezében van, elvégre csak úgy mégsem hozhattuk ki levegőzni meg napozni, mert a végén elugrabugrálna még. Jó, én ebben nem hiszek annyira, mert úgy vélem, nagyon is jó dolga van nálunk és melyik nyuszi ne akarná, hogy annyit kényeztessék, mint ezt a törpe angórát?
- Hallod, tisztára olyan, mint valami vattacukorfelhő szemekkel. Át kellene színezni egyszer ilyen pasztellt kékre meg rózsaszínre, szépen nézne ki. Mondjuk Halloweenre. Persze csak ártalmatlan varázslattal gondolom, semmi festék vagy ilyesmi - magyarázom máris a ház- és évfolyamtársamra. Minden egyes szavamat komolyan mondom, még akkor is, ha közben széles vigyor van az arcomon, mert szórakoztatónak is találom a gondolatot. Letépek néhány fűszálat, majd a nyuszi felé tartom, mire ő lelkesen rágcsálni is kezdi a leghosszabb szál végét.
- Tök jó, hogy van egy ilyen kisállatunk. Jeremiás se semmi, bár múltkor megpróbálta megharapni a csuklómat, de sikerült lekenyereznem egy mogyorós csokival. Nem tudom, miért érdekelte annyira, mert mégiscsak egy megbűvölt vízköpő, ami nem eszik, de ő tudja - állapítom meg végül, megvonva a vállamat, és elnyúlok a fűben, hagyva, hogy nyuszi barátunk felugorjon a mellkasomra, és ott rágcsálja tovább a felé tartott fűszálakat. - Ne nézzük meg, nincs-e valami a vadőr veteményesében, aminek még a fűnél is jobban örülne?  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=15&post=878765#post878765][b]Markovits Boglárka - 2024.05.23. 15:36[/b][/url]

Furkászok helyett nyuszit kellett volna tartania. Gombóc ugyanis tejesen nyugisan ugrabugrál pórázzal a hátán és nem akar mindenkit meglopni.
- Oh?! Ezért lett nagy a hasam - motyogva simogatja meg azt a két kiló pluszt, ami télen felszaladt a hasára. A répatorta! - Ki eteti normálisan a nyulunkat? Rudi bácsi? - Mert oké, hogy van egy házinyúl, de ki is gondozza? Ha mindenki etetné, abból igen hamar baj lenne, nem?
- Lebegőbűbájjal tartanánk a fejünk fölé felhőcskét - nevet Aurél ötletén, de amilyen elvetemültek, minden gond nélkül megtennék. Bogi közben elfekszik a fűben és az égre mutat. - Látod? Az ott pont olyan, mint Gombóc uraság. Ott a két füle - rajzol mutatóujjával a felhőre.
- A csuklódat? Nem lehet, hogy maszatos maradt ebéd után? Nem lepne meg - piszkálódik háztársával fülig érő mosollyal. - Gyere el egyszer hozzánk, megmutatom a furkászaimat. Domival fogadtuk őket örökbe, de nem vállalta apai kötelességeit, szóval szingli szülő vagyok - viccelődik, ám az ajánlat komoly. Szereti a vendégeket, pláne ha le is fárasztják a kölyköket.
Aurél felé eső kezével kissé kicsavart pózban vakargatja meg a nyuszi fülét, rendes kis szőrpamacsként elég jól tűri a nyúzást. Szerencse, elég sokan vannak, akik szeretik állandóan babusgatni. Mint ezek ketten a fűben.
- Menjünk, de le ne bukjunk. Pár hete megkóstoltuk Bazsival az epret és majdnem hordóvá változtatott minket - elborzadva meséli a szitut, ami persze nem tartja vissza az újabb lopakodástól. Fel is pattan és kezét nyújtja a fiúnak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=15&post=878768#post878768][b]Dragomán M. Aurél - 2024.05.23. 19:34[/b][/url]

Bogi és Gombóc úr

- Azt hiszem. Vagyis na, gondolom. Anti bá foglalkozott vele előtte, de biztos átvették Reginával, mert Gombóc úr azért elég jó bőrben van - állapítom meg továbbra is elégedetten simogatva a szőrmókot. Olyan hihetetlenül puha és selymes a bundája. Vajon ki is fésüli valaki, vagy erre bűbáj van? Tényleg olyan, mint a vattacukor, és ezt a gondolatot pedig már meg is osztom Bogival is, akivel éppen önkéntesen sétáltatjuk az Eridon nyusziját.
- Nem biztos, hogy szeretné, ha nincs talaj a lába alatt, de ki tudja. Olyan békés amúgy is, egy naaagy cukorfalat... ugye, te? - beszélek most már vigyorogva a nyuszihoz, aki lelkesen rágcsálni kezdi a felé tartott fűszálakat. Bogi közben egy felhőre mutat, én meg az ujját követve igyekszem kiszúrni, melyikre is, amíg meg nem látom a fülnek is nézhető, elnyúlt részét a felhőnek. Hogy is volt? Ami ilyen fura alakokat tud felvenni, az a cumulus, ha jól emlékszem vagy meglepő módon magyarul gomolyfelhő, mert hát ugye gomolyog. Hümmögve bólogat a megállapításra reagálva, hogy Gombóc úrra hasonlít a felhő, majd elnyúlok én is a fűben, hagyva hogy kis barátunk felugorjon rám a még megehető fűszálak nyomában járva. Újabbat tépek neki közben, amire lelkesen rá is cuppan azonnal, közben pedig beszámolok Jeremiásról.
- Ja, hogy a sütitől? Nem tudom, lehet. Azt hittem, nem érdekli az ilyesmi, de majd legfeljebb legközelebb neki is viszek - állapítom meg, elvégre a csoki gyanúsan nagyon érdekelte. Vagy lehet, hogy a mogyoró volt az, ami annyira tetszik neki? Na majd egyszer ezt is csak kiderítem. A furkászok említésére érdeklődve pillantok oldalra.
- És ezt csak most mondod? Mióta? - kérdezem meg a fontos részleteket, azon átugorva, hogy Dominik a gondozásukat teljességgel Bogira hagyta. Nem ítélkezhetek, mert az én tengerimalacaimat meg anyu gondozza ilyenkor. - Hordóvá? Az biztos vicces lett volna. Képzeld el, két hordó a vadőrlaknál. Akkor már káposztává változtatnék valakit itt vagy brokkolivá. Tudtad, hogy abból lila is van meg sárga is, nem csak zöld? Na de amúgy be is kopoghatunk hozzá, hogy nem vendégelné-e meg Gombóc urat egy kis salátával, ha van. Nem hiszem, hogy embereket enne.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=15&post=879071#post879071][b]Candela Sophie Patrocino - 2024.05.28. 19:41[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=15&post=880004#post880004][b]Herlai Hélia - 2024.06.29. 10:17[/b][/url]

Nem akartam megsérteni Candyt, mostanában egyre kevesebb ember visel el a hangulatingadozásom és a hirtelen dühkitöréseim miatt. Le kell szoknom róla, hogy a környezetem hibáztassam a saját borús hangulatomért. Elvégre az én feladatom magam jobb hangulatba hozni, nem másé. Kedvesen lóbálom a vödröt, és ahogy eszembe jut, hgy most szerezhetek egy barátot, csak jobb kedvem egy pillanatra. Jól esik nem egyedül vágni bele valamibe, de ahogy haladunk a vadőrlak felé, rájövök, hogy a sima séta és small talk is jól esik. És ez igazán ritkán fordul elő velem mostanban.
- Brightmore? Hmm..szerencsére nem tanít, de elég vegyes véleményeket hallottam róla.-
Rögtönzött bunyót? Csajbunyót, vagy pasibubyót? OKé, igazából mindkettő gáz. Egyik gázabb, mint a másik. Ha jobban belegondolok, nekem nincs olyan tanárom, akit kimondottan nem szeretek. Kakasitól tartok, lábujjhegyen járok, és levegőt is alig merek venni, de azt nem mondanám, hogy utálom, de még csak nem is olyan ellenszenves. Diákok közül van pár Rellonos, akit legszívesebben lehánynék, de a futóférgektől tudom, hogy a szemük se rebbenne, fölöslegesen meg minek túráztassam magam?
- Én, nos, tanárokból azt hiszem nincs olyan, aki iránt kimondottan ellenérzéseim vannak. De szívesen megprankelnék pár elsőst. Vaaaagy...nem, nem merem. De ha netán te...szóval Kakasit tisztelem, meg minden, de okozott pár kellemetlen napot. Szerinted vigyünk belőle párat az irodájába? Azt asztalos fiókjába mondjuk. A lányvécébe is vihetnénk párat.-
A bökkenő csak az, hogy valahogy be kéne jutni az irodájába. Mondjuk az is lehet egy megoldás, ha a tanáriba leszünk a fiókokba egy kettőt. AHogy megérkezünk a kunyhóhoz, elnémulok, és óvatos pokakodásba kezdek. Egyelőre nem látok férget, így Candy kérdésére megrázom a fejem. Tekintetemmel a griffet is keresem, de semmit sem lá..
- Ott az nem az?-
Kérdezem súgva, és a kunyhó melletti ideiglenes tákolmányra mutatok. Van ott pár vödör, letakarva valami lepellel. A lepel mozog, valami lehet alatta. A vödrök mellett egy faláda, tele salátával, és komposzt szerű cuccal.
-Lehet, mindjárt visszajön, csak kiugrott valahova.-

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=15&post=881233#post881233][b]Candela Sophie Patrocino - 2024.09.04. 18:57[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=15&post=881985#post881985][b]Szentesi Lilla Kamilla - 2024.09.26. 22:41[/b][/url]

Hosszú napok állnak mögöttem, én pedig... fáradt vagyok. Ebben az a végtelenül szomorú, hogy különösebben semmit nem kell tennem, mert csak jön, és maga alá gyűr annyira, hogy a koncentrálás is alig megy. Hatékony sem vagyok annyira, mint amennyire szeretném, így esik meg, hogy tovább maradok a könyvtárban. Mire mindent elrendezek, itt a kastélyban már takarodót fújnak.
Viszont mielőtt az új lakásunkba mennék, lebattyogok a konyhába, hogy bezsebeljek két pohár forrócsokit, és a birtok felé veszem az irányt.
Tudom ugyanis, hogy Magor a szokásos körjáratát végzi, vagy hogy is nevezik, én meg... én meg csak beszélni akarok, csak egy kicsit nem arról a nagy változásról, ami szinte teljesen hirtelen történt. Nem akarok identitást veszteni, nem akarok nem Lilla, vagy Kamilla lenni, hanem csak egy terhes nő... vagy egy anya. Sose értettem, hogy miért kell lemondani egy életről, és alárendelni magad másnak, csak mert gyereked van. Félreértés ne essék, én alapjáraton szeretem ezt... leszámítva a rosszulléteket, a szédüléseket és az émelygéseket, meg azt, hogy a kedvenc ételemre rá se bírok nézni, de még csak az illatát se bírom. Ezeket az apróságokat  - mert ezek tényleg csak apróságok -, nem olyan rossz dolog gyereket... várni. Azt hiszem. De szeretem a könyvtárat, és szeretek dr. Laines mellett is dolgozni. Szeretek belekezdeni valamibe, és elégedetten pásztázni a végeredményt, de az igencsak nehéz, ha a lakótársam jóformán még a szemetet sem hagyja levinni. Nem okolhatom, mert ha a családomhoz megyek haza, ott is pontosan ez fogad, szóval két kézzel kapaszkodok azokba, akik elhiszik nekem, hogy attól, hogy gyereket várok, még képes vagyok önálló életet élni.
Meg is örülök, mikor meglátom a férfi sziluettjét, noha... ő még nem tud a változásról. Legalább is nagyon remélem. Kicsit megszaporázom a lépteim, hogy aztán Magor mellé érve, nyújtsam is neki az ő papír poharát, amiben a forrócsoki gőzölög.
- Most már egész hidegek az esték. Teljesen kiborít ez a nyárból tél, mindenféle átmenet nélkül - nem azt mondom, hogy magyarázkodok, nem szoktam. Csak gondolom, neki sem lehet túl kellemes idekint, a forrócsoki meg ezen segít.
- Sikerült már megszoknia? Jó hangos... főleg év elején - nézek rá mosolyogva, természetesen a kastélyra és a diákokra utalva.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=15&post=882064#post882064][b]Ránki Magor - 2024.09.28. 12:11[/b][/url]

Immár a második tanévet kezdtem itt, a Bagolykőn, mint defenzor, de a poszt még mindig szokatlanul nehezedett a vállamon. Nem azért, mert kvázi kvibliként nem voltam tökéletesen alkalmas rá, és nem is azért, mert ennek ellenére azon rágódtam volna, hogy nem tudom ellátni a feladatot. Azért volt különös, mert bár illeszkedett immár nyugodt, kiegyensúlyozott életemhez, offenzív manőverekhez szoktam a munkám során, nem defenzívekhez. Márpedig a kastély védelme kizárólag ebből állt, és bár szokás mondani, hogy a legjobb védekezés a támadás, nem volt ellenség, akit el kellene üldözni, akit le kéne győzni, mielőtt a védővarázslatok közelébe érne.
Ezeket ellenőrizve lépdeltem az iskola birtokán éppen, a vadőrlakot is csekkolva. Semmilyen gyanús mozgást nem érzékeltem, figyelmem pedig elsősorban kifelé fordítottam, mögöttem, az ódon falak mögött amúgy is túl sok volt belőle, azokat igyekeztem ilyenkor kizárni, ezért sem tűnnek fel azonnal a lassan mögém felzárkózó lány léptei. Mikor azonban már hallhatóvá váltak, hátrapillantok, és le is lassítok, mert látom, hogy nem üres kézzel érkezik.
- Nahát, kedves vagy, köszönöm - veszem át tőle az egyik poharat, és fel is emelem, hogy beleszimatoljak. Inkább teás vagyok, tejes dolgokat egyébként is ritkán fogyasztok, de igaza van, tényleg kicsit hűvös van, főleg, hogy pólóban vagyok. De ha pulcsit is felveszek, valószínűleg melegem lenne.
- Kezdem, de az évnyitó ünnepséget ezúttal is kénytelen voltam kihagyni - nevetek aprót kérdésére, és ha már így alakult, megállok, amíg az italt fogyasztjuk, a körutamat meg majd folytatom később.
Úgyis megérdemli az osztatlan figyelmem, ha már ilyen figyelmes volt. Nem láttam már vagy két hónapja, a nyáron én se voltam az iskola környékén, és valószínűleg ő is hazamehetett a nagyszüleihez, vagy esetleg nyaralni valahová.
Arcom finoman megrándul, és egy pillanatra zavarodottság költözik rá. A finom rezdülések, amit a lány szapora szívverése kelt, valahogy szokatlanok. Zavarosak. Egy-két pillanat is eltelik, mire megértem, miért olyan különösek. Mert nem ugyanonnan érkeznek.
- Lilla... jól vagy amúgy? Minden rendben? - kérdezem, próbálva tapintatos lenni, hiszen akarva-akaratlanul a magánszférájába másztam bele, és egyáltalán nem biztos, hogy szeretné, hogy bárki tudjon róla, hogy egy másik élet növekedik a szíve alatt.