Az erdő felé sétálva lassacskán egy apró, fából készült ház tűnik fel a láthatáron. Ahogy egyre közelebb jutunk a kis viskóhoz, kivehetővé válik a ház oldalánál megbúvó melléképület - ennek belsejében kisebb-nagyobb ketrecek, boxok találhatóak, amelyekben az ápolást igénylő kisebb állatok és bestiák kapnak szállást, illetve itt raktározzák a gondozásukhoz szükséges eszközöket is. A lak mögött elterülő, Mihály által rendbetett kicsi veteményes alaposan kinőtte magát, látszik, hogy gondját viselik. Néhány növény tud vigyázni magára, ezek a veszélyesnek ítélt látogatók közeledtére elszaladnak vagy elbújnak a földben, de akadnak itt teljesen hagyományos zöldségek, gyümölcsök és fűszerek is, továbbá bájitalhozzávalókat és egyéb gyógynövényeket is lelhet az elkerített területen a szemfüles kutakodó. A nyári szezonban hatalmas dinnyék nőnek itt, amiket szívesen megoszt látogatóival.


A házikót új gazdája nem igazán alakította át. Odakint még mindig nyúzott a lábtörlő, legfeljebb terepre való bakancs és gumicsizma állnak mellette; belül is leginkább a bútorok változtak csupán. A ház három helyiségből áll – egy fürdőszobából, egy konyhából és egy nappaliból. Ez utóbbiba érkezik az az illető, aki átlépte a küszöböt. Előszoba tulajdonképpen nincs, csak egy plafonról lelógó színes függönnyel elválasztott apró térrész szolgál arra, hogy felakasszuk a kabátot a falból meredő fogasra, vagy levegyük a cipőt.
Nagyjábóli látkép, a függöny nélkül
A nappali az épület legnagyobb helyisége, bár alapból nem mondható tágasnak. Az ajtótól jobbra egy hatalmas ablak található, amin rengeteg fény áramlik be. Talán a legnagyobb változás, hogy sokkal szellősebb, több a szabad tér - a padlót az ajtótól jobbra megemelték, otthonos zuggá alakítva, a bútorok nagyobbik része eltűnt. A szoba közepén heverő szőnyeget megőrizte, ám az ágyból mindössze a kényelmes matracot hagyta meg, amin tarka takaró és jópár párna hever mindig. A szekrényt egy ügyes bűbájjal voltaképp beleépítette a falba. Az elődje által gondosan fehérre meszelt falat Radúz rajzlapnak kiáltotta ki - amikor csak ideje vagy kedve engedi, festeget rá és díszítgeti. A szekrény melletti polcról jóformán eltűntek a könyvek (csak az okvetlen szükségesnek ítélt darabok maradhattak), így már felfért a gramofon és kevés személyes tárgya. A polc szélére apró égősort utánzó mágikus fényforrást aggatott.
A nappalit a konyha követi, amelyet most fagyöngysor helyett egy másik tarka, batikolt függöny választ el a másik helyiségtől. Berendezése tökéletesen átlagos, leszámítva azt a teakészletet, ami pusztán színeivel vonzza a takintetet. A pult álló fűszertartók száma gyarapodott, míg a rongyos, mugli szakácskönyvek eltűntek. A falak itt is fehérek, a kerámiatálak helyét pedig szárítani felakasztott növénycsokrok vették át. Az ablakban fűszernövények sorakoznak egy virágosládában.
A fürdőszoba meghökkentő egyszerűséget mutat. Bambusz kilépő, törülköző, illetve a tisztálkodáshoz használatos szerek. Az apró ablakra nagy, tarka üvegragasztó került és a ház egyetlen régi növénye is itt kapott helyet, hogy nuygodtan szövögesse magát tovább a végtelen (és a plafon) felé.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=15&post=878746#post878746][b]Dragomán M. Aurél - 2024.05.22. 20:44[/b][/url]

Bogi & Gombóc úr

- Te tudtad, hogy a nyusziknak nem szabad sok répát enni, mert cukros és rosszat tesz nekik? - kérdezem nagyon komolyan, miközben a földön ücsörögve a gyapotkupacra emlékeztető Gombóc urat simogatom. Szerintem ezt is élvezi, mint ahogy a sétát is élvezte egészen idáig. A póráz Bogi kezében van, elvégre csak úgy mégsem hozhattuk ki levegőzni meg napozni, mert a végén elugrabugrálna még. Jó, én ebben nem hiszek annyira, mert úgy vélem, nagyon is jó dolga van nálunk és melyik nyuszi ne akarná, hogy annyit kényeztessék, mint ezt a törpe angórát?
- Hallod, tisztára olyan, mint valami vattacukorfelhő szemekkel. Át kellene színezni egyszer ilyen pasztellt kékre meg rózsaszínre, szépen nézne ki. Mondjuk Halloweenre. Persze csak ártalmatlan varázslattal gondolom, semmi festék vagy ilyesmi - magyarázom máris a ház- és évfolyamtársamra. Minden egyes szavamat komolyan mondom, még akkor is, ha közben széles vigyor van az arcomon, mert szórakoztatónak is találom a gondolatot. Letépek néhány fűszálat, majd a nyuszi felé tartom, mire ő lelkesen rágcsálni is kezdi a leghosszabb szál végét.
- Tök jó, hogy van egy ilyen kisállatunk. Jeremiás se semmi, bár múltkor megpróbálta megharapni a csuklómat, de sikerült lekenyereznem egy mogyorós csokival. Nem tudom, miért érdekelte annyira, mert mégiscsak egy megbűvölt vízköpő, ami nem eszik, de ő tudja - állapítom meg végül, megvonva a vállamat, és elnyúlok a fűben, hagyva, hogy nyuszi barátunk felugorjon a mellkasomra, és ott rágcsálja tovább a felé tartott fűszálakat. - Ne nézzük meg, nincs-e valami a vadőr veteményesében, aminek még a fűnél is jobban örülne?  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=15&post=878768#post878768][b]Dragomán M. Aurél - 2024.05.23. 19:34[/b][/url]

Bogi és Gombóc úr

- Azt hiszem. Vagyis na, gondolom. Anti bá foglalkozott vele előtte, de biztos átvették Reginával, mert Gombóc úr azért elég jó bőrben van - állapítom meg továbbra is elégedetten simogatva a szőrmókot. Olyan hihetetlenül puha és selymes a bundája. Vajon ki is fésüli valaki, vagy erre bűbáj van? Tényleg olyan, mint a vattacukor, és ezt a gondolatot pedig már meg is osztom Bogival is, akivel éppen önkéntesen sétáltatjuk az Eridon nyusziját.
- Nem biztos, hogy szeretné, ha nincs talaj a lába alatt, de ki tudja. Olyan békés amúgy is, egy naaagy cukorfalat... ugye, te? - beszélek most már vigyorogva a nyuszihoz, aki lelkesen rágcsálni kezdi a felé tartott fűszálakat. Bogi közben egy felhőre mutat, én meg az ujját követve igyekszem kiszúrni, melyikre is, amíg meg nem látom a fülnek is nézhető, elnyúlt részét a felhőnek. Hogy is volt? Ami ilyen fura alakokat tud felvenni, az a cumulus, ha jól emlékszem vagy meglepő módon magyarul gomolyfelhő, mert hát ugye gomolyog. Hümmögve bólogat a megállapításra reagálva, hogy Gombóc úrra hasonlít a felhő, majd elnyúlok én is a fűben, hagyva hogy kis barátunk felugorjon rám a még megehető fűszálak nyomában járva. Újabbat tépek neki közben, amire lelkesen rá is cuppan azonnal, közben pedig beszámolok Jeremiásról.
- Ja, hogy a sütitől? Nem tudom, lehet. Azt hittem, nem érdekli az ilyesmi, de majd legfeljebb legközelebb neki is viszek - állapítom meg, elvégre a csoki gyanúsan nagyon érdekelte. Vagy lehet, hogy a mogyoró volt az, ami annyira tetszik neki? Na majd egyszer ezt is csak kiderítem. A furkászok említésére érdeklődve pillantok oldalra.
- És ezt csak most mondod? Mióta? - kérdezem meg a fontos részleteket, azon átugorva, hogy Dominik a gondozásukat teljességgel Bogira hagyta. Nem ítélkezhetek, mert az én tengerimalacaimat meg anyu gondozza ilyenkor. - Hordóvá? Az biztos vicces lett volna. Képzeld el, két hordó a vadőrlaknál. Akkor már káposztává változtatnék valakit itt vagy brokkolivá. Tudtad, hogy abból lila is van meg sárga is, nem csak zöld? Na de amúgy be is kopoghatunk hozzá, hogy nem vendégelné-e meg Gombóc urat egy kis salátával, ha van. Nem hiszem, hogy embereket enne.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=15&post=884241#post884241][b]Dragomán M. Aurél - 2024.11.27. 20:21[/b][/url]

- Öhm... szóval elárulod, hogy mi is az elemed? De nem muszáj, ha nem akarod, csak azt érzem, hogy te is közénk tartozol, és biztosan nem vagy terromágus... ugye nem vagy az? - kérdezem meg, biztos, ami biztos alapon. Még annyira nagyon ügyes azért nem vagyok, és azt sem tudom, hogy valaha leszek-e. Meg kellene kérdeznem legközelebb Zsófitól vagy Farkastól, hogy ezt mennyire lehet pontosan betájolni éppenséggel, ha egyáltalán lehet. Azt tudom, hogy Farkas például valamiért könnyen kiszúrja az aeromágusokat, mert feszült lesz tőlük. Még Avától is, pedig ő teljességgel ártalmatlan, de tény, hogy az a föld ellentétes eleme. Engem viszont nem zavar, hogy a barátnőm eleme a levegő, mert szerintem nem vagyunk mi olyan nagy ellentét, sokkal inkább kiegészítjük egymást. Biztos terromágusa is válogatja, ki hogy viszonyul, nem tudom. Azt viszont igen, hogy előnyök, hátrányok, erősségek és gyengeségek függvényében is igazán eltérőek lehetünk, úgyhogy ezen fogok a legkevésbé fennakadni. Én bemutattam Avát, mert úgy éreztem rendesnek, hogy ismerjék, főleg, ha néha bent is alszik. Azt is tőle tudom egyébként, hogy Alicia is elemi mágus, csak éppenséggel azt meg Zsófitól, hogy nem mindenki szereti ezt reklámozni. Engem a legkevésbé sem zavar a dolog, de ezzel nem mindenki van így. - Kíváncsiskodhatok, hogy hogy derült ki? De nem muszáj elmondanod, ha nem akarod. Az enyém nem volt látványos, pedig tud a terro is az lenni, viszont egyszer csak volt. Mintha mindig is lett volna, pedig amúgy kiskorom óta arról álmodtam, hogy melodimágus leszek. Kicsit irigy is vagyok azért Sigridre, amiért ő az, de na... túlélem - jelentem ki vigyorogva, közben pedig megsimogatom Gombóc urat. - Meg akarod simizni amúgy? Nem harap.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=15&post=884501#post884501][b]Dragomán M. Aurél - 2024.12.12. 18:44[/b][/url]

- Levegő? - kérdezem, miközben felém nyújtja a kezét kitárt tenyérrel felfelé, még a homlokát is összeráncolja, úgy igyekszik valamit mutatni. Sajnos nem érzékelem az eredményt, inkább csak tippelem, mert ez az az elem, aminél nem mindig látni mindent. Eszembe jut, amikor Ava az illatokkal játszott, így a levegőbe is beleszagolok, nem ilyesmivel próbálkozik-e ő is.
- Ava? - kérdezek vissza meglepetten, majd megrázom a fejem. Belegondolva azt hiszem, pontosan tudom, miért nem került ez szóba, és a gondolatra elmosolyodom. Majd jól megölelgetem, amikor találkozunk később. - Nem, nem, mert... hát tudod, az úgy van, hogy nem minden elemista szereti, ha másoktól tudják meg róla, mi az eleme, meg hogy jelent meg. Van, akinek elég nagy trauma tud lenni, ezért ezt igyekszünk mindketten tiszteletben tartani, és majd mindenki mesél magától, ha szeretne - fejtem ki, hogy mi is magyarázza a dolgot, amiért bár a barátnőm tud a dologról, nekem mégis újdonság. Ez amolyan elemista íratlan szabály, azt hiszem, legalábbis amikor megismerkedtem a többiekkel, Annát például elég rosszul érintette, hogy Ava megelőzte az eleme megtippelésével. Azt hiszem, kicsit közelebb hozott minket egymáshoz a dolog már akkor, ez csak szimplán ilyen bonyolult is lehet.
- Óóó... értem - jelentem ki, bólogatással is jelezve, hogy minden világos. Megemlítem Sigridet is, akinek a képességére egyébként talán még mindig irigykednék is, ha nem békéltem volna meg a sajátommal, amivel egyébként is rengeteg részlet értelmet nyert. Közben Alicia már Gombóc urat simogatja, aki kifejezetten élvezi a dolgot. Szereti, ha foglalkoznak vele, ellenkező esetben pedig mindent is megrág a klubhelyiségben. - Mondasz valamit - állapítom meg én is elnevetve magam. - Szegény már biztos csuklik. Gondolom, most is a VAV-ra tanul már, mert ha valakiből, hát belőle kinézem, hogy aztán behúz egy száz százalékosat. Egyébként hogy tetszik itt neked? Említette, hogy csak egy évre vagy itt cserediákként. Vagy maradnál utána is?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=15&post=884934#post884934][b]Dragomán M. Aurél - 2024.12.30. 00:57[/b][/url]

- Ó, akkor te vagy a kiválasztott, aki tényleg Zsófitól tud mindent tanulni - válaszolom neki elmosolyodva. Ugyan a nap végén nekem is ő hivatalosan a tanárom, ahhoz mégiscsak szükségem van egy terromágus mentorra, hogy az igazán a saját elememre jellemző sajátosságokat begyakorolhassam. Mondjuk eszem ágában sem lenne panaszkodni, mert éppen ezért élhetek Bogolyfalván, ahol most egy hatalmas, terromágusok számára igazán csodás birtok közepén gyakorlatilag saját kis házikóm van, és még a házigazdáim is kifejezetten kedvesek. Ráadásul Ava is akkor jöhet, amikor csak szeretne. Összefoglalom aztán a kérdésére válaszul, hogy miért is nem beszélünk mások elemi mágiájáról Avával, mindenki elmondhatja magáról, és még azt is elmesélem, hogy én egyébként nagyon sokáig reménykedtem abban, hogy melodimágus leszek egyszer. Helyette azonban ezt dobta az élet, és tulajdonképpen ennek is nagyon örülök, és sok mindent még meg is magyaráz velem kapcsolatban.
- Igazi stréber, és ezt nem sértésből mondom, hanem őt idéztem. Tavaly megosztva lettünk iskolaelsők, azt nem is tudom, hogy sikerült. Szerintem biztos elfelejtett felvenni valami tantárgyat - jegyzem meg kuncogva. A magam részéről igazán nem törekedtem erre a dicsőségre, csak kellemes meglepetés volt az ötödiket úgy végezni el, hogy ennyire jó eredményeim legyenek.
- Ó, nálatok nincs képzés? Mondjuk az igaz, hogy a Bagolykő épp a tehetséggondozásban kiemelkedő. Elég sok képességoktatás van itt, ami máshol nem annyira hangsúlyos. Azt tudom Sigridtől, hogy melodi nincs nálatok, de azt gondoltam volna, hogy elemi talán. Nem tudom. Viszont csak nem olyan rossz. Vagy igen? Mindjárt itt a szünet, akkor meg biztosan mész haza te is, nem? Hop-hálózatot használtok ilyenkor? Azt tudom, hogy az elején nehéz amúgy, de hidd el, könnyű megszokni. Biztos jó azért, hogy nem vagy egyedül, nem? - kérdezem, igyekezve közben pozitívumokat is felsorolni, ha már ez a téma így szóba került. - Amúgy elhiszem, hogy hiányozni tud az ember testvére. Nekem is van kettő, és Budanekeresden laknak. Vagyis hát... a húgom félig Szalamantonban, ő csak magántanuló, mert fellép a Mirákulumban, de teljesen megértelek, hogy hiányzik. Viszont biztos vagyok benne, hogy annál jobb lesz majd találkozni az ünnepekre, meg a nyári szünetre. Néha egy kis távolság csak még erősebbé teszi ezeket a kapcsolatokat... óóó... hűha. Milyen kis csinos tűzgolyó. Veled biztos nem érdemes packázni - jelentem ki elmosolyodva, amint sikerül megidéznie a kis tűzgolyót a tenyere fölött. - És tudod már, hogy mi mást fogsz még tudni? Nem sok pyrót ismerek, és Zsófit általában nem erről szoktam faggatni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=15&post=885040#post885040][b]Dragomán M. Aurél - 2024.12.31. 19:45[/b][/url]

- Lehet - válaszolom, megvonva a vállam, mint aki erről nem tehet. Van azért olyan tantárgy, amivel nekem is meg kellett küzdenem, a sötét varázslatok kivédését például nem nekem találták ki. A párbajszakkörbe sem véletlen nem jelentkeztem, viszont Sigriddel ellentétben tanársegéd sem vagyok, ráadásul a képességem is sokkal később mutatkozott meg, mint az övé. Ez összességében talán önmagában is magyarázza, hogy miért boldogultam viszonylag jól az elmúlt tanévben. Az állandó kérdezősködésről is sikerült leszoknom, aminek szerintem külön örült némelyik tanár, mert így nagyobb eséllyel sikerült befejezni az órára betervezett tananyagot, mint ha folyamatosan eszembe jutott volna valamire rákérdezni. Most már inkább csak feljegyzem, és megpróbálom megtalálni magamnak a választ a könyvtárban több-kevesebb sikerrel.
- Hú, az elég bonyolultan hangzik. Ti is Gotlandon laktok, mint Sigridék? Bevallom, sose kérdeztem, hogy jut haza, és ő sem mesélte. Ehhez képest én egy szót se szólhatok, mert csak Budanekeresden lakunk - osztom meg vele. Amúgy sem szokásom panaszkodni. A hallottak alapján inkább csak még hálásabb vagyok, hogy ha nem is Bogolyfalván lakik a családom, Budanekeresd sincs különösen messze. Tavaly pedig a hoppanálási jogosítványomat is sikerült megszerezni, így gyakorlatilag az iskola kapujától egészen a házunk elé tudok ugrani a térben. Percek alatt otthon vagyok, ha szeretnék. Többször kellene mennem, nem csak szünetekben. Megidéz aztán egy kis tűzgolyót is, amire rácsodálkozom, meg is dicsérve.
- Mert ez hozzád tartozik. Ez is te vagy... tényleg fura, de majd biztosan megszokod - mondom neki elmosolyodva. A felsorolást érdeklődéssel hallgatom végig, még ha meg is simogatom közben Gombóc urat, majd elé tartok egy nagy lapulevelet, hogy egye csak meg. Egész serényen kezdi rágcsálni azonnal.
- Azta... az komoly. Hasznos lehet, nagyon. Én olyat tudok, hogy a földre nehezedő súly alapján be tudom határolni, hogy nagyjából mivel van dolgom és hol. Még kell gyakorolnom, nem tökéletes, de ha koncentrálok, te is érzékelhető vagy. Ezen túl meg... jobban boldogulok a növényekkel, tudok segíteni nekik gyógyulni, ha betegek, meg életben maradni, meg tudom változtatni a talaj minőségét, irányítani indákat is, meg érzékelni ásványokat, de azt is mocst tanulom még. Hmm... - hallgatok el végül ezzel, elgondolkodva, mit is mutassak. Végül azt érem el, hogy a fölénk magasodó fák egyikének az ága vállon veregesse. - Nem fognak megindulni nekem, mint abban Shakespeare darabban... azt hiszem, a Macbethben volt a jóslat, hogy ha jön az erdő... meg a Gyűrűk urában az entek. Olyasmire nem tudom őket rávenni, de az ágaikat meg tudom mozgatni, ha kell.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=15&post=885620#post885620][b]Dragomán M. Aurél - 2025.01.14. 21:38[/b][/url]

- Haha, olyan sokan vagytok rokonok? Azt futólag említette mondjuk, hogy mindkét oldalon eléggé nagy a családja, szóval azt hiszem, nem igazán meglepő végülis - válaszolom neki vigyorogva. Érdekes lehet úgy élni, hogy az embernek annyi rokona van, hogy inkább nem is bogarássza, ki kicsoda. Nekem nincs ilyen sok, mert apu felől ő az utolsó családtag. Anyunak mondjuk van pár testvére, de ott sem tobzódunk azért az unokatestvérekben. Egyedül mi lettünk hárman, máshol egy a legtöbb, ha van. Mondjuk ebben is van valami jó, kevesebb ember között kell majd elosztani a nagyszüleim gyógynövényeit, ha egyszer arra kerülne sor. Azért remélem, hogy az sem mostanság lesz, még nem olyan idősek ám. Megidéz közben egy aprócska tűzgömböt, ami szerintem nagyon is menő. Lehet, hogy kicsit még fura, mert tudom, hogy nekem is az volt az elején az elemi, de aztán egészen hamar meg lehet szokni, ahogy elkezdi megtanulni uralni az ember.
- Meg fogod szokni, ez biztos - jelentem ki, majd elnevetem magam a megállapításán, a fejemet csóválva. - Nem szoktam ezzel szórakozni, mert tudom, hogy sokaknak kényes téma. Egy aurornak biztos hasznos tudás amúgy, de én nem is tervezek ilyen irányba menni tovább... szóval legfeljebb akkor jó, ha az erdőben fel akarom mérni, nincs-e valami veszélyes a környéken - jelentem ki, megvonva a vállamat a végén. Tényleg nem tudom, hogy a tudásom egy része hol és milyen formában lenne hasznos, de a lényeg, hogy van. Ha szükségem lenne rá bármikor, elő tudom kapni. Sokkal jobb, ha van és nem kell, mint ha nincs, de kellene. Mutatóba végül egy ágat bírok mozgásra, mert az tűnik igazán látványosnak, a kérdésére válaszul pedig megrázom a fejem. - Az ágai szabadon vannak, a gyökereket meg nagyon ki kellene mozgatni. Lehet, hogy menne, sose próbáltam, de nekik elég mélyre nyúlnak a gyökereik... nem vagyok biztos benne, hogy jót tenne nekik, de szerintem jól vannak ők ott, ahol vannak. Így is biztos elég para, ha ezt éjszaka játszom el. Mint valami jó kis horror... most képzeld el.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=15&post=885863#post885863][b]Dragomán M. Aurél - 2025.01.21. 20:48[/b][/url]

Igazán látványos meg izgalmas, hogy tüzet képes gerjeszteni a semmiből. Az én képességem ehhez képest lassú és észrevétlen, nyugodt, ráérős, nekem pedig éppen tökéletes, már csak azért is, mert a levegő elemű barátnőm mellé így én vagyok az, aki a földön tartja szó szerint is. Kiegészítjük egymást. A kérdésére elnevetem magam, ujjaimat közben a nyuszi bolyhos bundájába fúrva.
- Az az igazság, hogy nem, mert most egy olyan terromágus családi birtokán lakom a faluban, ahol a kert hatalmas és amolyan szabadon használható gyakorlóterület, meg aztán az erdő veszélyes is tud lenni. Vannak vámpírok, kentaurok, még vérfarkas is... a házirend szerint tilos oda kijárni, de van, aki éppen ezért bátorságpróbának tekinti, hogy este menjen ki. Biztos érdekes lehet amúgy megismerni ezeket a lényeket is, de még szeretnék sokáig élni. Nappal mondjuk nem feltétlen rossz hely az erdő széle, sok a szép növény - válaszolom, megvonva a vállam. - De a fákkal táncolni lehet, hogy kipróbálom egyszer - teszem hozzá vigyorogva az egész elképzelésen. Mókásan hangzik.
- Szereted a horrort? - kérdezem meg aztán a válaszát hallva. Nekem nem annyira az a kedvenc műfajom, bár olvastam a Drakulát meg a Frankensteint is például, hiszen klasszikusok, de nem mozgat meg különösebben. - Mi az, amit szeretsz? Mármint ilyen pszichoizé lélektani, vagy amiben sok a vér? Vagy a természetfelettit? Olvastam néhány könyvet, de nem is tudom, tetszettek-e. Jó, persze, minden könyv jó, és legalább tudom, mit nem szeretek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=15&post=886031#post886031][b]Dragomán M. Aurél - 2025.01.26. 04:32[/b][/url]

- Ó, hát azért nem kell szerintem az erdőig menni. Lakik néhány Bogolyfalván is, amennyire én tudom. Némelyikük egészen emberbarát, már nem úgy, hogy embert enne - nevetem el magam. - A Kins és Kens egyik tulaja is az, és néha fizetségként véradományt is elfogad, úgy hallottam - mesélem neki. Arról fogalmam sincs, hogy ez tényleg így van-e, mert még nem jártam egyszer sem abban a boltban, legfeljebb csak a kirakatában lévő dolgokat néztem meg. Gyakoribb vendég vagyok a cukrászdában, amikor éppen időm engedi.
- Azt hittem, az is ijesztő - állapítom meg, bár úgy tűnik, erről kicsit másak az elképzeléseim. Azért már csak Eridonosként sem vagyok egy kifejezetten ijedős valaki egyébként, azt hiszem, ezt elmondhatom, de valahogy mégsem az én műfajom az ilyesmi. Egyszerűen csak nem kedvelem.
- Ezt nem teljesen így mondanám, inkább csak azt is elolvasom, ami nem feltétlen tetszene, mert adok egy esélyt minden könyvnek, és a végén csak kiderül legfeljebb, hogy nem szeretem. Megalapozott véleményem lesz. Meg igazán lenyűgöző horrort még nem találtam, de szeretem a krimit például, az izgi tud lenni - válaszolom, még egyelőre a könyvek témájánál maradva, de máris folytatom. - Azt is tudom egyébként, hogy Avát is szeretem, meg a családomat, de a konyhában kísérletezni is, nyelveket tanulni, a növényeket és a zenét. Jól van, Gombóc úr, téged is szeretlek - jelentem ki a nyúlnak is, megsimogatva vattacukorszerű bundáját. - Na és te miket szeretsz?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=15&post=886205#post886205][b]Dragomán M. Aurél - 2025.01.28. 21:03[/b][/url]

- De ezt csak úgy hallottam. Szerintem kérdezd meg a boltban, ott biztosan tudják, hogy is van ez pontosan - válaszolom neki kicsit megvonva a vállam. Sosem mozgatott meg, hogy ilyesmiken borzongjak, de ha őt ez izgatja, akkor már javaslom, hogy hol szerezhet további információt a témában. Azt nem igazán értem, hogy a horrorban mi is a jó pontosan, de elfogadom, hogy neki ez tetszik, ezért nem is kommentálom. Inkább csak bólogatok egyetértően, ha már hozzátenni semmit nem tudok a témához. A kérdésére válaszul kifejtem aztán, hogy mi mindent is szeretek, bár a lista közel sem teljes.
- Hát ő is benne van... de mondtam, zene, sütés-főzés, elemi mágia, növények, nyelvek... hmm... a krimit is mondtam, amúgy még történelem, minden, ami Örményországhoz kapcsolódik, mondák és mítoszok... - sorolom tovább, közben el-elgondolkodva, mi is az, ami úgy tényleg kiemelkedőbb módon érdekel. Tovább simogatom közben Gombóc úr bundáját, amit most egész lelkesen fogad, közben egy káposztalevelet rágva. Hoztam még neki, ne kelljen a vadőr készleteit megcsócsálnia ahhoz, hogy éhes ne maradjon, de csak egyenként adom oda neki.
- Na és neked? - dobom vissza ismét a kérdést, amire az előbb nem válaszolt, de nem hibáztatom. Hirtelen nagyon sok téma kerül terítékre, Gombóc úr pedig egyébként is képes bárki figyelmét elvonni bármiről.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=15&post=886388#post886388][b]Dragomán M. Aurél - 2025.02.02. 00:56[/b][/url]

- Mert végsősoron onnan származom. Örmény vagyok - válaszolom. A válasz talán nem ennyire egyszerű, de a lényeg mégis ez. - Apa ott született, eredetileg Tharkmanyan lennék, csak magyarosította, mielőtt megszülettem, de anyukám is magyar örmény. A mondák meg nem, nem... Örményországról úgy minden érdekel, a kultúra, a gasztronómia, a nyelv, a történelem, a mondák és mítoszok meg általánosságban. Érdekes a görög mitológia például, de olvastam indián mítoszokat is. Elég izgi némelyik - magyarázom, hogy mit hogyan is értettem pontosan. Nem mondanám, hogy horrorisztikusak, bár ez lehet, hogy néha csak nézőpont kérdése. Kíváncsian hallgatom aztán, hogy neki például mi is érdekes pontosan.
- Pedig az is elég izgi téma. Elég valószínűtlennek tűnik, hogy egy ekkora világegyetemben csak mi lennénk értelmes lények, nem? - teszem fel a jobbára költői kérdést, hiszen biztos választ erre amúgy nem tudunk adni, mert nem áll rendelkezésünkre megfelelő információ.
- Ez változó szerintem. A skandináv krimiket például szeretni szoktam, mert elég izgik. Nem feltétlen élvezem, hogy a háttérben sokszor van valami ilyen fura drámai szál, hogy egy család élete vagy szerelmi hűhó, de önmagukban az egyes sztorik eléggé pörögnek szerintem, és nem is olyan nagyon hosszú sok. Csak ilyen háromszáz oldal és alatta - fejtegetem kicsit a témát, mert szerintem a krimi egyébként nem rossz műfaj. - De a pörgés tényleg jó. Ha ennyire szeretsz pörögni, hogy viseled a Rellonban az életet?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=15&post=886778#post886778][b]Dragomán M. Aurél - 2025.02.09. 22:22[/b][/url]

- Leírni még annál is kacifántosabb, de egyébként vicces, mert tolmácsot jelent, és a szüleim mindketten tolmácsok. Jó, anyu megtartotta amúgy a nevét, és Jakabffy, de azért még tolmács - magyarázom máris lelkesen a családnevemet és a szüleimet illetően. A nagyszüleim ennek ellenére saját pékséget üzemeltettek, amíg el nem törölte az egészet velük együtt a háború sok évvel ezelőtt, erről pedig valami csendes megegyezés eredményeképpen nem beszélünk.
- Leginkább sütiket ismerek, azok nagyon finomak. Ha érdekel, majd amikor legközelebb hozok otthonról, akkor szólok és megkóstolhatod - ajánlom fel, mert ezek mégiscsak olyan sütik, amikkel nem kísérletezem. Annyira az örökségem részét képezik, hogy mindnek megvan a maga ideje és rendje, mikor és ki készíti a családból, ebbe pedig eszem ágában sincs belekavarni. Olyan, mint valami Dragomán rituálé, hogy különféle ünnepekre és egyéb jeles alkalmakra mindennek megvan a maga rendje. Úgy érzem, ha megbontanám ezt a rendet, valamit megszentségtelenítenék vele.
- Indiánt nem... de nem is tudom, megnézhetjük amúgy, hogy van-e a könyvtárban valami receptkönyv és akkor szívesen állok neki ilyesminek. Biztos készítettek valamiféle kenyeret amúgy, esetleg kukoricával dolgokat - mesélem az eddigi ismereteimre alapozva. Tényleg nyitott vagyok rá, hogy ha találunk hozzá receptet, még ki is próbáljam akár, milyen lehet ilyesmit főzni vagy sütni. Remek kihívásnak hangzik már az is, hogy az esetlegesen különleges hozzávalókat beszerezzem, márpedig szeretem a kihívásokat.
- Vagy tényleg ezüstösek és nagy lufifejük van meg csápjaik - válaszolom mutogatva is mellé, inkább szórakozásból ábrázolva így őket, mert tulajdonképpen ezen még sosem töprengtem el, hogy milyennek is képzelem a földönkívülieket, akiknek a létét nem zárom ki egyértelműen. Megrázom aztán a fejem, és újra megsimogatom Gombóc urat, mielőtt adnék neki egy salátalevelet, rágcsáljon csak tovább. - Csak nem akkora, mint nálunk - válaszolom, majd én is elnevetem magam a folytatáson. - Mondjuk a házvezető-helyettesünk egy mókus lesz, ha akar, mert animágus, ő tényleg tudja a farkát kergetni, az előző pedig egy maine coon volt - osztom meg vele. - És a legjobb barátom pedig vidra, ő is. Szóval... végülis nem jársz messze a valóságtól.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=15&post=886880#post886880][b]Dragomán M. Aurél - 2025.02.12. 20:52[/b][/url]

- Dehogyis, a könyvtár teljesen jó hely - vágom rá szinte azonnal, vigyorogva rázva meg a fejem. - Mondjuk őt tényleg onnan ismerem. Szerinted rejteget valahol egy párnát valamelyik kevésbé frekventált részlegen egy takaróval együtt vagy csak jól megy neki az átváltoztatás? - teszem fel a kérdést. Most egészen kíváncsi lettem, mert azért a magam részéről fontosnak érzem a kellő mennyiségű alvást is, azt meg szeretem a saját ágyamban megejteni. Ott kényelmesebb mégis, mint a könyvtár asztalainál.
- Lehet, hogy nekik is van saját megfelelőjük a legilimenciára, bár az nem teljesen gondolatolvasás, azt hiszem, de a fene érti. Sose akartam mások fejében turkálni amúgy sem. Ki tudja, mi lakik ott - viccelődök. Azért szeretem a legjobbat gondolni mindenkiről, és optimistán állni a helyzethez. Biztos vannak mindenkinek jó ötletei, legyen az kicsi vagy éppen világmegváltóan nagy, de beérem azzal, hogy ezt mindenki önszántából megosztja velem, ha szeretné. Ha meg véletlenül nem szeretné, úgy is pont jó. Gombóc úr simogatását átvállalom, amint hátrébb húzódik kicsit, és újra megpróbálja az elemi mágiáját használni. Addig noszogatom a nyuszit, amíg az ölembe nem ugrik végül, úgyhogy két kézzel tudom gyömöszölni vattacukorra emlékeztető dús bundáját, amíg a salátalevelet rágcsálja. A kérdésén gondolkodás nélkül nevetek fel.
- Hát... ezt nem biztos, hogy el akarom képzelni, de amúgy neeeem... dehogy. Ismerik mondjuk egymást, de Anti bá sose volt az a vicces természetű, csodaszámba ment, ha kedvelt valakit. Mondjuk Regit elvileg ő ajánlotta be a helyére, de egy évet még Zsófi is volt a házvezető-helyettesünk. Szegénynek szerintem kicsit agyára is mentünk - mesélem, bár lehet, hogy nem teljesen erre volt kíváncsi.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=15&post=887014#post887014][b]Dragomán M. Aurél - 2025.02.16. 11:30[/b][/url]

- Jobb könyvjelző, mint ha szamárfülezni kezdené a könyveket - jegyzem meg, bár kizártnak tartom, hogy valaha is eszébe jutna egyáltalán neki is ilyen barbár megoldásokhoz folyamodni. Vigyorogva bólogatok közben arra, hogy bizony ez elég valószínű, hogy valamelyik félreesőbb részlegen inkább megágyazott a Rellonos. Hamarosan pedig már az űrlényekről beszélgetünk, hogy milyenek is lehetnek, meg a legilimenciáról, amiről egyébként különösebb tudásom nincs, mert soha nem is érdekelt, hogy mások fejébe lássak. Tökéletesen megfelel az is, hogy mindenki azt osztja meg velem, amit éppen szeretne, minden mást pedig megtart magának vagy éppen másoknak. Ezen igazán nem szoktam problémázni.
- Macskának tényleg elég aranyos amúgy... óriási szürke kandúr, és ha az ember nem ismeri, eszébe se jutna, hogy amúgy ember. Szerintem többször láttam macskaként, mint emberként, amíg itt tanított - mesélem, ha már így szóba került. A mostani helyettes azért nem bukkan fel mindenhol mókusként, elég ritkán mutogatja a tudományát ilyen téren. Utoljára talán pont a tanévnyitón láttam. Kitartóan simogatom Gombóc úr bundáját közben, amíg ő a salátát rágcsálja, Alicia pedig a tűzgolyóval játszik, amit megidézett, a kérdése azonban elgondolkodtat. Nem érzem éhesnek magam, de az nem jelenti, hogy ne lenne jó ötlet lassan mégis visszamenni a kastélyba.
- Mehetünk, persze. Majd bent is meg tudja enni a maradék zöldséget, amit hoztam neki. Nem akartam, hogy a vadőr veteményesét nyirbálja meg esetleg - válaszolom a fejemet ingatva, és a nyuszit odébb tessékelve már fel is kelek a földről. Néha noszogatni kell ugyan a nyuszit, egészen addig, amíg a Rellonos úgy nem dönt, szeretné a nyakába ültetni. Onnantól egészen gyorsan sikerül haladni, visszaérve a kastélyba pedig vissza is viszem az Eridon klubhelyiségébe a mi kis szőrmókunkat, hogy ott rágcsálja tovább a zöldségeket a bútorok lába helyett lehetőleg.