Az erdő felé sétálva lassacskán egy apró, fából készült ház tűnik fel a láthatáron. Ahogy egyre közelebb jutunk a kis viskóhoz, kivehetővé válik a ház oldalánál megbúvó melléképület - ennek belsejében kisebb-nagyobb ketrecek, boxok találhatóak, amelyekben az ápolást igénylő kisebb állatok és bestiák kapnak szállást, illetve itt raktározzák a gondozásukhoz szükséges eszközöket is. A lak mögött elterülő, Mihály által rendbetett kicsi veteményes alaposan kinőtte magát, látszik, hogy gondját viselik. Néhány növény tud vigyázni magára, ezek a veszélyesnek ítélt látogatók közeledtére elszaladnak vagy elbújnak a földben, de akadnak itt teljesen hagyományos zöldségek, gyümölcsök és fűszerek is, továbbá bájitalhozzávalókat és egyéb gyógynövényeket is lelhet az elkerített területen a szemfüles kutakodó. A nyári szezonban hatalmas dinnyék nőnek itt, amiket szívesen megoszt látogatóival.


A házikót új gazdája nem igazán alakította át. Odakint még mindig nyúzott a lábtörlő, legfeljebb terepre való bakancs és gumicsizma állnak mellette; belül is leginkább a bútorok változtak csupán. A ház három helyiségből áll – egy fürdőszobából, egy konyhából és egy nappaliból. Ez utóbbiba érkezik az az illető, aki átlépte a küszöböt. Előszoba tulajdonképpen nincs, csak egy plafonról lelógó színes függönnyel elválasztott apró térrész szolgál arra, hogy felakasszuk a kabátot a falból meredő fogasra, vagy levegyük a cipőt.
Nagyjábóli látkép, a függöny nélkül
A nappali az épület legnagyobb helyisége, bár alapból nem mondható tágasnak. Az ajtótól jobbra egy hatalmas ablak található, amin rengeteg fény áramlik be. Talán a legnagyobb változás, hogy sokkal szellősebb, több a szabad tér - a padlót az ajtótól jobbra megemelték, otthonos zuggá alakítva, a bútorok nagyobbik része eltűnt. A szoba közepén heverő szőnyeget megőrizte, ám az ágyból mindössze a kényelmes matracot hagyta meg, amin tarka takaró és jópár párna hever mindig. A szekrényt egy ügyes bűbájjal voltaképp beleépítette a falba. Az elődje által gondosan fehérre meszelt falat Radúz rajzlapnak kiáltotta ki - amikor csak ideje vagy kedve engedi, festeget rá és díszítgeti. A szekrény melletti polcról jóformán eltűntek a könyvek (csak az okvetlen szükségesnek ítélt darabok maradhattak), így már felfért a gramofon és kevés személyes tárgya. A polc szélére apró égősort utánzó mágikus fényforrást aggatott.
A nappalit a konyha követi, amelyet most fagyöngysor helyett egy másik tarka, batikolt függöny választ el a másik helyiségtől. Berendezése tökéletesen átlagos, leszámítva azt a teakészletet, ami pusztán színeivel vonzza a takintetet. A pult álló fűszertartók száma gyarapodott, míg a rongyos, mugli szakácskönyvek eltűntek. A falak itt is fehérek, a kerámiatálak helyét pedig szárítani felakasztott növénycsokrok vették át. Az ablakban fűszernövények sorakoznak egy virágosládában.
A fürdőszoba meghökkentő egyszerűséget mutat. Bambusz kilépő, törülköző, illetve a tisztálkodáshoz használatos szerek. Az apró ablakra nagy, tarka üvegragasztó került és a ház egyetlen régi növénye is itt kapott helyet, hogy nuygodtan szövögesse magát tovább a végtelen (és a plafon) felé.

Bogi & Gombóc úr

- Te tudtad, hogy a nyusziknak nem szabad sok répát enni, mert cukros és rosszat tesz nekik? - kérdezem nagyon komolyan, miközben a földön ücsörögve a gyapotkupacra emlékeztető Gombóc urat simogatom. Szerintem ezt is élvezi, mint ahogy a sétát is élvezte egészen idáig. A póráz Bogi kezében van, elvégre csak úgy mégsem hozhattuk ki levegőzni meg napozni, mert a végén elugrabugrálna még. Jó, én ebben nem hiszek annyira, mert úgy vélem, nagyon is jó dolga van nálunk és melyik nyuszi ne akarná, hogy annyit kényeztessék, mint ezt a törpe angórát?
- Hallod, tisztára olyan, mint valami vattacukorfelhő szemekkel. Át kellene színezni egyszer ilyen pasztellt kékre meg rózsaszínre, szépen nézne ki. Mondjuk Halloweenre. Persze csak ártalmatlan varázslattal gondolom, semmi festék vagy ilyesmi - magyarázom máris a ház- és évfolyamtársamra. Minden egyes szavamat komolyan mondom, még akkor is, ha közben széles vigyor van az arcomon, mert szórakoztatónak is találom a gondolatot. Letépek néhány fűszálat, majd a nyuszi felé tartom, mire ő lelkesen rágcsálni is kezdi a leghosszabb szál végét.
- Tök jó, hogy van egy ilyen kisállatunk. Jeremiás se semmi, bár múltkor megpróbálta megharapni a csuklómat, de sikerült lekenyereznem egy mogyorós csokival. Nem tudom, miért érdekelte annyira, mert mégiscsak egy megbűvölt vízköpő, ami nem eszik, de ő tudja - állapítom meg végül, megvonva a vállamat, és elnyúlok a fűben, hagyva, hogy nyuszi barátunk felugorjon a mellkasomra, és ott rágcsálja tovább a felé tartott fűszálakat. - Ne nézzük meg, nincs-e valami a vadőr veteményesében, aminek még a fűnél is jobban örülne?  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=15&post=878746#post878746][b]Dragomán M. Aurél - 2024.05.22. 20:44[/b][/url]

Bogi & Gombóc úr

- Te tudtad, hogy a nyusziknak nem szabad sok répát enni, mert cukros és rosszat tesz nekik? - kérdezem nagyon komolyan, miközben a földön ücsörögve a gyapotkupacra emlékeztető Gombóc urat simogatom. Szerintem ezt is élvezi, mint ahogy a sétát is élvezte egészen idáig. A póráz Bogi kezében van, elvégre csak úgy mégsem hozhattuk ki levegőzni meg napozni, mert a végén elugrabugrálna még. Jó, én ebben nem hiszek annyira, mert úgy vélem, nagyon is jó dolga van nálunk és melyik nyuszi ne akarná, hogy annyit kényeztessék, mint ezt a törpe angórát?
- Hallod, tisztára olyan, mint valami vattacukorfelhő szemekkel. Át kellene színezni egyszer ilyen pasztellt kékre meg rózsaszínre, szépen nézne ki. Mondjuk Halloweenre. Persze csak ártalmatlan varázslattal gondolom, semmi festék vagy ilyesmi - magyarázom máris a ház- és évfolyamtársamra. Minden egyes szavamat komolyan mondom, még akkor is, ha közben széles vigyor van az arcomon, mert szórakoztatónak is találom a gondolatot. Letépek néhány fűszálat, majd a nyuszi felé tartom, mire ő lelkesen rágcsálni is kezdi a leghosszabb szál végét.
- Tök jó, hogy van egy ilyen kisállatunk. Jeremiás se semmi, bár múltkor megpróbálta megharapni a csuklómat, de sikerült lekenyereznem egy mogyorós csokival. Nem tudom, miért érdekelte annyira, mert mégiscsak egy megbűvölt vízköpő, ami nem eszik, de ő tudja - állapítom meg végül, megvonva a vállamat, és elnyúlok a fűben, hagyva, hogy nyuszi barátunk felugorjon a mellkasomra, és ott rágcsálja tovább a felé tartott fűszálakat. - Ne nézzük meg, nincs-e valami a vadőr veteményesében, aminek még a fűnél is jobban örülne?  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=15&post=878765#post878765][b]Markovits Boglárka - 2024.05.23. 15:36[/b][/url]

Furkászok helyett nyuszit kellett volna tartania. Gombóc ugyanis tejesen nyugisan ugrabugrál pórázzal a hátán és nem akar mindenkit meglopni.
- Oh?! Ezért lett nagy a hasam - motyogva simogatja meg azt a két kiló pluszt, ami télen felszaladt a hasára. A répatorta! - Ki eteti normálisan a nyulunkat? Rudi bácsi? - Mert oké, hogy van egy házinyúl, de ki is gondozza? Ha mindenki etetné, abból igen hamar baj lenne, nem?
- Lebegőbűbájjal tartanánk a fejünk fölé felhőcskét - nevet Aurél ötletén, de amilyen elvetemültek, minden gond nélkül megtennék. Bogi közben elfekszik a fűben és az égre mutat. - Látod? Az ott pont olyan, mint Gombóc uraság. Ott a két füle - rajzol mutatóujjával a felhőre.
- A csuklódat? Nem lehet, hogy maszatos maradt ebéd után? Nem lepne meg - piszkálódik háztársával fülig érő mosollyal. - Gyere el egyszer hozzánk, megmutatom a furkászaimat. Domival fogadtuk őket örökbe, de nem vállalta apai kötelességeit, szóval szingli szülő vagyok - viccelődik, ám az ajánlat komoly. Szereti a vendégeket, pláne ha le is fárasztják a kölyköket.
Aurél felé eső kezével kissé kicsavart pózban vakargatja meg a nyuszi fülét, rendes kis szőrpamacsként elég jól tűri a nyúzást. Szerencse, elég sokan vannak, akik szeretik állandóan babusgatni. Mint ezek ketten a fűben.
- Menjünk, de le ne bukjunk. Pár hete megkóstoltuk Bazsival az epret és majdnem hordóvá változtatott minket - elborzadva meséli a szitut, ami persze nem tartja vissza az újabb lopakodástól. Fel is pattan és kezét nyújtja a fiúnak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=15&post=878768#post878768][b]Dragomán M. Aurél - 2024.05.23. 19:34[/b][/url]

Bogi és Gombóc úr

- Azt hiszem. Vagyis na, gondolom. Anti bá foglalkozott vele előtte, de biztos átvették Reginával, mert Gombóc úr azért elég jó bőrben van - állapítom meg továbbra is elégedetten simogatva a szőrmókot. Olyan hihetetlenül puha és selymes a bundája. Vajon ki is fésüli valaki, vagy erre bűbáj van? Tényleg olyan, mint a vattacukor, és ezt a gondolatot pedig már meg is osztom Bogival is, akivel éppen önkéntesen sétáltatjuk az Eridon nyusziját.
- Nem biztos, hogy szeretné, ha nincs talaj a lába alatt, de ki tudja. Olyan békés amúgy is, egy naaagy cukorfalat... ugye, te? - beszélek most már vigyorogva a nyuszihoz, aki lelkesen rágcsálni kezdi a felé tartott fűszálakat. Bogi közben egy felhőre mutat, én meg az ujját követve igyekszem kiszúrni, melyikre is, amíg meg nem látom a fülnek is nézhető, elnyúlt részét a felhőnek. Hogy is volt? Ami ilyen fura alakokat tud felvenni, az a cumulus, ha jól emlékszem vagy meglepő módon magyarul gomolyfelhő, mert hát ugye gomolyog. Hümmögve bólogat a megállapításra reagálva, hogy Gombóc úrra hasonlít a felhő, majd elnyúlok én is a fűben, hagyva hogy kis barátunk felugorjon rám a még megehető fűszálak nyomában járva. Újabbat tépek neki közben, amire lelkesen rá is cuppan azonnal, közben pedig beszámolok Jeremiásról.
- Ja, hogy a sütitől? Nem tudom, lehet. Azt hittem, nem érdekli az ilyesmi, de majd legfeljebb legközelebb neki is viszek - állapítom meg, elvégre a csoki gyanúsan nagyon érdekelte. Vagy lehet, hogy a mogyoró volt az, ami annyira tetszik neki? Na majd egyszer ezt is csak kiderítem. A furkászok említésére érdeklődve pillantok oldalra.
- És ezt csak most mondod? Mióta? - kérdezem meg a fontos részleteket, azon átugorva, hogy Dominik a gondozásukat teljességgel Bogira hagyta. Nem ítélkezhetek, mert az én tengerimalacaimat meg anyu gondozza ilyenkor. - Hordóvá? Az biztos vicces lett volna. Képzeld el, két hordó a vadőrlaknál. Akkor már káposztává változtatnék valakit itt vagy brokkolivá. Tudtad, hogy abból lila is van meg sárga is, nem csak zöld? Na de amúgy be is kopoghatunk hozzá, hogy nem vendégelné-e meg Gombóc urat egy kis salátával, ha van. Nem hiszem, hogy embereket enne.