Az erdő felé sétálva lassacskán egy apró, fából készült ház tűnik fel a láthatáron. Ahogy egyre közelebb jutunk a kis viskóhoz, kivehetővé válik a ház oldalánál megbúvó melléképület - ennek belsejében kisebb-nagyobb ketrecek, boxok találhatóak, amelyekben az ápolást igénylő kisebb állatok és bestiák kapnak szállást, illetve itt raktározzák a gondozásukhoz szükséges eszközöket is. A lak mögött elterülő, Mihály által rendbetett kicsi veteményes alaposan kinőtte magát, látszik, hogy gondját viselik. Néhány növény tud vigyázni magára, ezek a veszélyesnek ítélt látogatók közeledtére elszaladnak vagy elbújnak a földben, de akadnak itt teljesen hagyományos zöldségek, gyümölcsök és fűszerek is, továbbá bájitalhozzávalókat és egyéb gyógynövényeket is lelhet az elkerített területen a szemfüles kutakodó. A nyári szezonban hatalmas dinnyék nőnek itt, amiket szívesen megoszt látogatóival.


A házikót új gazdája nem igazán alakította át. Odakint még mindig nyúzott a lábtörlő, legfeljebb terepre való bakancs és gumicsizma állnak mellette; belül is leginkább a bútorok változtak csupán. A ház három helyiségből áll – egy fürdőszobából, egy konyhából és egy nappaliból. Ez utóbbiba érkezik az az illető, aki átlépte a küszöböt. Előszoba tulajdonképpen nincs, csak egy plafonról lelógó színes függönnyel elválasztott apró térrész szolgál arra, hogy felakasszuk a kabátot a falból meredő fogasra, vagy levegyük a cipőt.
Nagyjábóli látkép, a függöny nélkül
A nappali az épület legnagyobb helyisége, bár alapból nem mondható tágasnak. Az ajtótól jobbra egy hatalmas ablak található, amin rengeteg fény áramlik be. Talán a legnagyobb változás, hogy sokkal szellősebb, több a szabad tér - a padlót az ajtótól jobbra megemelték, otthonos zuggá alakítva, a bútorok nagyobbik része eltűnt. A szoba közepén heverő szőnyeget megőrizte, ám az ágyból mindössze a kényelmes matracot hagyta meg, amin tarka takaró és jópár párna hever mindig. A szekrényt egy ügyes bűbájjal voltaképp beleépítette a falba. Az elődje által gondosan fehérre meszelt falat Radúz rajzlapnak kiáltotta ki - amikor csak ideje vagy kedve engedi, festeget rá és díszítgeti. A szekrény melletti polcról jóformán eltűntek a könyvek (csak az okvetlen szükségesnek ítélt darabok maradhattak), így már felfért a gramofon és kevés személyes tárgya. A polc szélére apró égősort utánzó mágikus fényforrást aggatott.
A nappalit a konyha követi, amelyet most fagyöngysor helyett egy másik tarka, batikolt függöny választ el a másik helyiségtől. Berendezése tökéletesen átlagos, leszámítva azt a teakészletet, ami pusztán színeivel vonzza a takintetet. A pult álló fűszertartók száma gyarapodott, míg a rongyos, mugli szakácskönyvek eltűntek. A falak itt is fehérek, a kerámiatálak helyét pedig szárítani felakasztott növénycsokrok vették át. Az ablakban fűszernövények sorakoznak egy virágosládában.
A fürdőszoba meghökkentő egyszerűséget mutat. Bambusz kilépő, törülköző, illetve a tisztálkodáshoz használatos szerek. Az apró ablakra nagy, tarka üvegragasztó került és a ház egyetlen régi növénye is itt kapott helyet, hogy nuygodtan szövögesse magát tovább a végtelen (és a plafon) felé.

Pár napja fedeztem fel a vödröket a faházban, mikor annyira elönöttek az érzelmek, hogy vadásztam az üres helyeket, és hát a faház pont az volt. Amúgy sem sokszor látni nagyobb csoport társaságában, de a szünet borzasztóan megviselt.  tehetetlenség, a kezeletlen düh, és a tagadás egyszerre ébredt fel bennem, ami aztán egy hatalmas bőgésben távozott belőlem. A szünet alatt apát elveszítettük. Anya azóta nem szólalt még meg, így válaszok híján maradtunk, egydül a kétségeinkkel, és a magányunkkal. Semmit sem tanultam, és nem adtam be semmit. Nem érdekelt, hogy megismétlem az évem, valamiért azt érzem, szükségem is van rá. Bárcsak az időt is visszaforgathatnám, vagy..vagy az is eszembe jutott, hogy ha tudtam volna, akkor amúgy is apával töltöttem volna az utolsó hónapokat, és nem itt szevedtem volna feleslegesen. Mintha valami miatt szégyen is bújkálna bennem, de még nem ismertem fel, mi miatt. Furcsa volt visszajönni, a faházban órákat töltöttem azt a két vödröt bámulva, aztán fölösleges holmikat mentem vásárolni. Ami miatt most mégis itt szorongatom őket a kezemben fülig érő vigyorral, az ugyebár az eddieket hallván teljesen érthetetlen. Mikor nem bírok el az érzéseimmel, akkor egyszerűen igyekzem valami jó muriba keveredni, és most is így történt. Mire nagy nazavrodottságomban kettőt pislantottam, már készen állt Candyvel a terv, hogy milyen vicces lenne, ha az új kis futóférgeknek megmutatnánk a kastély különböző helyiségét, hátha úgy döntenek, ott is maradnak. Jó, nem, hazudok, mert azt nem szeretném, hogy reggelente ők adnának nekem ragacsos nyálkapuszit, vagy rájuk lépve megcsúsznék és hanyatt vágódnék, de egy rövid kis időtartamra, amíg az emberek meg...lepődnek, addig nagyon is élvezném a társaságukat! teht ezért ácsogok itt oldalt a 2 vödörrel szokatlanul nagy vigyorral, és dölöngélek egyik lábamról a másikra, míg Candy meg nem érkezik.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=15&post=875945#post875945][b]Herlai Hélia - 2024.04.01. 18:43[/b][/url]

Pár napja fedeztem fel a vödröket a faházban, mikor annyira elönöttek az érzelmek, hogy vadásztam az üres helyeket, és hát a faház pont az volt. Amúgy sem sokszor látni nagyobb csoport társaságában, de a szünet borzasztóan megviselt.  tehetetlenség, a kezeletlen düh, és a tagadás egyszerre ébredt fel bennem, ami aztán egy hatalmas bőgésben távozott belőlem. A szünet alatt apát elveszítettük. Anya azóta nem szólalt még meg, így válaszok híján maradtunk, egydül a kétségeinkkel, és a magányunkkal. Semmit sem tanultam, és nem adtam be semmit. Nem érdekelt, hogy megismétlem az évem, valamiért azt érzem, szükségem is van rá. Bárcsak az időt is visszaforgathatnám, vagy..vagy az is eszembe jutott, hogy ha tudtam volna, akkor amúgy is apával töltöttem volna az utolsó hónapokat, és nem itt szevedtem volna feleslegesen. Mintha valami miatt szégyen is bújkálna bennem, de még nem ismertem fel, mi miatt. Furcsa volt visszajönni, a faházban órákat töltöttem azt a két vödröt bámulva, aztán fölösleges holmikat mentem vásárolni. Ami miatt most mégis itt szorongatom őket a kezemben fülig érő vigyorral, az ugyebár az eddieket hallván teljesen érthetetlen. Mikor nem bírok el az érzéseimmel, akkor egyszerűen igyekzem valami jó muriba keveredni, és most is így történt. Mire nagy nazavrodottságomban kettőt pislantottam, már készen állt Candyvel a terv, hogy milyen vicces lenne, ha az új kis futóférgeknek megmutatnánk a kastély különböző helyiségét, hátha úgy döntenek, ott is maradnak. Jó, nem, hazudok, mert azt nem szeretném, hogy reggelente ők adnának nekem ragacsos nyálkapuszit, vagy rájuk lépve megcsúsznék és hanyatt vágódnék, de egy rövid kis időtartamra, amíg az emberek meg...lepődnek, addig nagyon is élvezném a társaságukat! teht ezért ácsogok itt oldalt a 2 vödörrel szokatlanul nagy vigyorral, és dölöngélek egyik lábamról a másikra, míg Candy meg nem érkezik.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=15&post=876000#post876000][b]Candela Sophie Patrocino - 2024.04.02. 14:39[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=15&post=876110#post876110][b]Herlai Hélia - 2024.04.03. 17:23[/b][/url]

Amíg várok újdonsült ismerősömre, azon gondolkodom, hova helyezzük a férgeket. A konyhába? Nagyterembe? Wckbe? Netán a tanáriba? Talán így, ebben a sorrendben, mi baj lehet nem? De. Na ugye! Reggel óta tiszta izgatott vagyok, végre történik valami jó, amivel el lehet ütni az időt. Nem ártunk vele senkinek, így talán ezúttal csak valami büntetőmunkával találom szembe magam, nem pedig egy nagy pofonnal. Már ha persze lebukunk, de bízom benne, hogy nem fogunk, csínyünk a mi kis titkunk marad. Otthon is sok ilyesmit csináltam régebben, de...mára ugye..hát..már nem. De itt van kedvem, meg ha találok hozzá társakat, akkor talán nem leszek annyira egyedül. Nem tudom, hogy kell ygászolni. Még sosem csináltam.
 - Szia! -
Integetek én is vissza kedvesen és talán kissé túlzó lelkesedéssel. A ruhája vidám, mint egy kiskertész, aki virágokat ültet, ásogat, és különleges növények keresztezésével munkálkodik. Belegondolva ez olyan jó hobbi lejet! Nyugtató.
- Semmi baj, én is csak pár perce érkeztem.
Felemelem a két kezembe lévő vödröt, mint valami kis trófeát, és vigyorogva bólogatok.
- Persze! Ezt a kettőt hoztam el, mert ezek voltak a legnagyobbak. Voltak még kisebbek, de szerintem ez a kettő azért..elég lesz...-
Ahogy kifejtem a vödrök méetét, lelassul a beszédem, mert felsejlik a rengeteg futóféreg képe előttem, amint kimásznak a vödrögkből, és rámásznak a kezemre, de annyira, hogy le se tudom rázni. Nyelek egy nagyon, majd egy kissé bizonytalan mosollyal próbálom elrejteni, hogy kicsit azért most megijedtem. De nem, nem szabad, jó lesz, tök jó! Bár az idén már a 16-ik életévem fogom taposni, és igen, ilyen dolgokkal foglalkozom. De..mondtam már, hogy nem tudom, hogyan kell gyászolni. Én így gyászolok.
-Igen, igen, készen!
Most már nem fordulhatok vissza, jó lesz, és addig sem gondolok szoorú és szar kurvaszarfos dolgokra, mint a halál. Asszem nálam is van kesztyű, így csak nem lesz vészes. Ugyan, ki riad meg egy kis nyálkától, hát nem?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=15&post=876672#post876672][b]Candela Sophie Patrocino - 2024.04.09. 17:19[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=15&post=877701#post877701][b]Herlai Hélia - 2024.04.28. 19:26[/b][/url]

Fejemben olyan gondolatok is megfordulnak, hogy ha. Netán. Mégis lebukok mondjuk én, akkor tuti nem árulom el Candyt. Amúgy meg valóban nem látom sok esélyét a lebukásnak. Az a jó a csínyekben, hogy olyankor nem szorongok, hanem érzem, az izgatottságot az ereimben. Hát nem sokkal klasszabb ez az érzés? Mondhat bármit a medimágus, vagy egy pszichológus, ez igen is nagyon is jó módja a szorongás csökkentésének. Oké, nem a kedvenc férgeim, undorítóak, de végülis nem bántanak. Halványuló arcom azért lassacskán visszanyeri a szokásos pirosságát, és én újult félelemnélküléseggel vágok neki a mai napunknak. Délutánunknak.
- Tényleg?-  
Candy az egyik vödörre bök, és elővesz egy pár kesztyűt, amit aztán felém nyújt kedvesen lobogtatva. Erre elmosolyodom, mert szavamra ez igen kedves gesztus részről. Másrészt...ennyire látszott kifelé is, hogy elsápadtam? Tééényleg ennyire levágós, hogy nem csípem a csúszómászókat? Igen, elég valószínű, mert ahogy kibökném, hogy köszi, folytatja hogy ő megeri fogni kéz nélkül is. Na most erre két lehetőségem van...izé...bátornak akarok tűnni...fogadjam el, köszönjem meg, és égessem le magam, vagy kedvesen utasírsam vissza, hogy köszi, de én is meg merem fogni őket, és egyébként meg honnan gondolja, hogy nem merem? Már kezdek is dühös lenni. Honnan veszi, hogy én nem merem? Mit képzeee.áááááá..Héliiii..nyugi van. Veszek egy nagy levegőt, aztán kifújom, és higgadtan, kedvesen válaszolok.
- Köszönöm, nagyon kedves vagy, de tartsd csak meg, nekem sem gond a meztelen kéz. Legalább van benne valami kis kihívás.-
Kuncogok, mer a kihívás szra valóban úgy is érzem, hogy kell ez nekem. És igen, visszafogtam a bunkó énem, pacsi! Nem is akarok a sértettségemre gondolni, inkább elengedem, ahog a pszchológus javasolta. Candy jófejnek tűnik és végre valaki benne van egy csínyben, magammal is kicsesznék, ha elmarnám magamtól. Totál felesleges. Én is megindulok Candy nyomában a vödrökkel.
- Van valaki a tanárok közül akit kimondottan utálsz? Akkor oda viszünk sokat!-

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=15&post=879071#post879071][b]Candela Sophie Patrocino - 2024.05.28. 19:41[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=15&post=880004#post880004][b]Herlai Hélia - 2024.06.29. 10:17[/b][/url]

Nem akartam megsérteni Candyt, mostanában egyre kevesebb ember visel el a hangulatingadozásom és a hirtelen dühkitöréseim miatt. Le kell szoknom róla, hogy a környezetem hibáztassam a saját borús hangulatomért. Elvégre az én feladatom magam jobb hangulatba hozni, nem másé. Kedvesen lóbálom a vödröt, és ahogy eszembe jut, hgy most szerezhetek egy barátot, csak jobb kedvem egy pillanatra. Jól esik nem egyedül vágni bele valamibe, de ahogy haladunk a vadőrlak felé, rájövök, hogy a sima séta és small talk is jól esik. És ez igazán ritkán fordul elő velem mostanban.
- Brightmore? Hmm..szerencsére nem tanít, de elég vegyes véleményeket hallottam róla.-
Rögtönzött bunyót? Csajbunyót, vagy pasibubyót? OKé, igazából mindkettő gáz. Egyik gázabb, mint a másik. Ha jobban belegondolok, nekem nincs olyan tanárom, akit kimondottan nem szeretek. Kakasitól tartok, lábujjhegyen járok, és levegőt is alig merek venni, de azt nem mondanám, hogy utálom, de még csak nem is olyan ellenszenves. Diákok közül van pár Rellonos, akit legszívesebben lehánynék, de a futóférgektől tudom, hogy a szemük se rebbenne, fölöslegesen meg minek túráztassam magam?
- Én, nos, tanárokból azt hiszem nincs olyan, aki iránt kimondottan ellenérzéseim vannak. De szívesen megprankelnék pár elsőst. Vaaaagy...nem, nem merem. De ha netán te...szóval Kakasit tisztelem, meg minden, de okozott pár kellemetlen napot. Szerinted vigyünk belőle párat az irodájába? Azt asztalos fiókjába mondjuk. A lányvécébe is vihetnénk párat.-
A bökkenő csak az, hogy valahogy be kéne jutni az irodájába. Mondjuk az is lehet egy megoldás, ha a tanáriba leszünk a fiókokba egy kettőt. AHogy megérkezünk a kunyhóhoz, elnémulok, és óvatos pokakodásba kezdek. Egyelőre nem látok férget, így Candy kérdésére megrázom a fejem. Tekintetemmel a griffet is keresem, de semmit sem lá..
- Ott az nem az?-
Kérdezem súgva, és a kunyhó melletti ideiglenes tákolmányra mutatok. Van ott pár vödör, letakarva valami lepellel. A lepel mozog, valami lehet alatta. A vödrök mellett egy faláda, tele salátával, és komposzt szerű cuccal.
-Lehet, mindjárt visszajön, csak kiugrott valahova.-

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=15&post=881233#post881233][b]Candela Sophie Patrocino - 2024.09.04. 18:57[/b][/url]