A kontinensen zajló játékok színhelye - a kezdő hozzászólásban jelezzétek, melyik országban is jártok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=878479#post878479][b]Damian B. Krise-Flaviu - 2024.05.16. 02:22[/b][/url]

szívesen
A jóval később, akkor érkező válaszra, amikor már nem is számít rá, először ennyit ír vissza. A sötétben hunyorogva többször el kell olvasnia az üzenetet, hogy megértse annak a tartalmát, a mondandója azonban még így is cseppet zavaros. Mi az, ami működött és mit nem tud már mással csinálni a lány?
A homlokát a kézfeje élén támasztva, az alsó ajkát rágcsálva néz le a képernyőre egy ideig. A túloldalon az üzenet írását jelző buborék egymás után többször megjelenik, majd eltűnik. Végül percekkel később érkezik válasz:
rendben, mi a terv?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=878482#post878482][b]Szentesi Lilla Kamilla - 2024.05.16. 04:36[/b][/url]

Kortyolom én a pezsgőt,  de nem is tudom, miféle csodát várok tőle. Rá kell parancsolnom magamra, hogy ne horkantsak fel az egyetlen szót látva. Kényelmesen dőlök hátra, hisz visszamenni sincs túl sok kedvem, nem tudnék az előadásra koncentrálni úgy, ahogy szeretnék, így megnyitom az egyik játékot annak tudatában, hogy ez a beszélgetés ismét befejeződött, és én ismét nem látom másképp a dolgokat. Most mégsem kezdem magam okolni, nem jön az önostorozás, hogy minek írtam egyáltalán rá, hisz mikor az első üzenetet elküldtem, számítottam arra, hogy a vége valami hasonló lesz.
Pontosan ezért lep meg a rezzenés és az újabb kérdés percekkel később. Felsóhajtok.
Nem tudom, Damian. Inni, szórakozni, szexelni... csak amit az egész elején is csináltunk, mert az a Damian Flaviu hiányzik. De ha te inkább lélek búvárkodnál, akkor skippeljük, mert pszichológusom már van....
Abszolút nem nehéz őszintének lenni így. A pohár pedig megint kiürült, én meg azért hagyok magamnak pár percet, csak aztán kelek fel, és megyek vissza, hogy elfoglalva a helyem, tényleg a színpadra szegezzem a tekintetem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=878528#post878528][b]Damian B. Krise-Flaviu - 2024.05.17. 12:59[/b][/url]

Szórakozottan nyúl a zsebébe és veszi elő a korábban taktikusan elrejtett pogácsát a sötétben. Addig, amíg nem csap különösebb zajt és okoz feltűnést, nem tart tőle, hogy a nagyanyjának bármi feltűnne, de ha Madlen mégis felé pillantana, ő bármelyik pillanatban kész a sarokba hajítani a pogit és olyan ártatlan arcot vágni hozzá, mint aki tényleg tegnap született.
Ahogy elolvassa az üzenetet, nem válaszol azonnal, helyette kényelmesen hátradől és a színpadot nézi addig, míg a pogácsa kitart. Porral a szervezetében meglehetősen nehezére esik egyhelyben maradnia, így élvezi, hogy lefoglalhatja a kezeit. A szituációt amibe akarata ellenére belekeveredett, már kevésbé.
Szeretné elhinni, hogy a szexualitás nem választás kérdése, és nem ő volt az a balek, aki Zeusz előtt állva a születése előtt eldöntötte, hogy a nőkhöz fog vonzódni, különben a tükörben kénytelen lenne szembeköpni magát. Az is lehet, hogy neki kellene pszichológushoz mennie, hogy kezelje a mélyen gyökerező önundorát, hiszen más magyarázatot nem tud arra, hogy újra és újra önként teszi ki magát ennek a fejfájásnak és valahol, nagyon mélyen élvezi is.  
Öt, legfeljebb tíz percet ad magának, és ennyi elég hozzá, hogy ne hirtelen indulatból válaszoljon a nyílt provokációra. Most már felveszi a telefont és a térdére könyökölve kezd írni.
"hagyj békén"
"ne hagyj békén"
"látni akarlak"
"nem akarlak látni"
nem értelek
és nem tudom mit vársz tőlem most amikor mellettem ül a nagyanyám
mert nem foglak megbaszni a mosdóban ha ezt szeretted volna
Futólag felpillant. Az ujjai töprengve megállnak egy pillanatra.
de igazad van
nagylány vagy már
szóval ha meghoztad a saját döntéseidet akkor tudod hol lakom

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=878555#post878555][b]Szentesi Lilla Kamilla - 2024.05.18. 14:04[/b][/url]

Nem feltétlenül mosdóra gondoltam
Igen, egy épeszű ember, egy ideális világban ezen a ponton tekintené lezártnak a.... "beszélgetést", csak hogy van egy kis probléma. Tulajdonképp kettő is. Ez nem egy ideális világ, és én sem vagyok teljesen épeszű. Most már meg sem próbálom megcáfolni ezt. Pedig én is látom, mekkora gáz ez, és még csak nem is okolom a lengyelt, hogy ő ezt nem érti, ráadásul az agyam még tudja is, hogy nekem most kell eltennem azt a nyamvadt telefont, mert én meg fogom ezt bánni. És meg is van a mozdulat. Felnyitom én a kis táskám azzal a szándékkal, hogy bele süllyesztem, aztán megint eljön az a pont.
Nem akarok megint felülni arra a vonatra
Nem akarom a hülye komplikációkat és azon agyalni, mikor mit gondolsz
Veled lenni szeretnék, de család Charon és a többi nélkül
Igen, azt határozottan tudom, hogy azokból a dolgokból én ki akarok maradni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=878753#post878753][b]Damian B. Krise-Flaviu - 2024.05.22. 23:11[/b][/url]

Nem a mosdóra gondolt. Köhint egyet, ami szerencsére beleveszik a zenébe, ahogy pedig a térdeire könyökölve nézi a telefonját, az egyik tenyerét kénytelen a szájára tapasztani, hogy ne nevesse el magát. Ebben a nevetésben nem lenne semmi szarkasztikus vagy bántó, egyszerűen csak nem számított erre az egyenes válaszra a lánytól. Tőle hosszas kergetőzéshez és vállvonogatáshoz szokott és ahhoz, hogy ő nem olyan lány. Ez a kétszínű önámítás az elején majdnem imponáló is volt, hiszen ki nem szeretne térdre kényszeríteni egy nem olyan lányt, azonban hamar zavarni is kezdte őt. Ám, ezek szerint Kamilla még okoz meglepetéseket.
Újabb üzenetek villannak fel az annyira elsötétített képernyőn, hogy ne vívja ki a nagyanyja nyílt ellenszenvét, bár már így is érzi már magán elvétve az idős nő pillantásait. A viselkedése miatt azonban egy későbbi Damian fog felelni.
a család és charon és a többiek a csomag részei
de megmondtam: hozz egy döntést amivel együtt tudsz élni
ha megvan akkor tudod, hol találsz
addig is
byebye kamilla
Az utolsó üzenettel megelégedve pedig visszateszi a zsebébe a mobilját.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=878777#post878777][b]Szentesi Lilla Kamilla - 2024.05.24. 19:52[/b][/url]

Egyelőre még csak el se tudom dönteni, hogy ostobaság volt-e ráírni. Abból szempontból egyáltalán nem, hogy az idő tényleg jobban telik így. Nem tehetek róla, ez a darab most nem nyűgöz le, ahogy a következő üzenetek sem. Hagyok időt magamnak, mert legszívesebben leírnám a kisregényt, ami már megfogalmazódott bennem, de úgy érzem annak nem most van itt az ideje.
Kezdem egyre inkább azt érezni, hogy igazából te vagy egy csomag része, és muszáj megvennem a tartozékokat a is
Tudom le helyette ennyivel, mert abban is biztos vagyok, hogy nekem nem ma, és nem most kell döntéseket hoznom. Aztán én is elteszem a telefont, és megpróbálom túlélni azt a pár órát.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=879056#post879056][b]Molnár-Vars Tímea Magda - 2024.05.28. 15:26[/b][/url]

Talán később nagy rácsodálkozással fognak visszagondolni erre a pillanatra. Most azonban Timi csak próbál ottlenni barátnője számár, támogatni valahogy. A maga esetlen módján. Az érzelmek elég távol állnak az eridonostól. Idegen tőle az a családi sokaság is, amiben Sigrid él és amit most a képeken lát.
- Ja. - Ennyit tud csak kinyögni válaszképpen. Még mindig idegen neki, még mindig olyan, mint egy buborék, ami bármikor kipukkadhat. Hiába tudja, hogy szeretik őt, és hiába szereti ő Molnárékat - minden konfliktus és nehézség ellenére. Mert persze nem alakult zökkenőmentesen az a három év.
Mosollyal hallgatja Sigridet. A zajokat illetően kénytelen hinni neki, mert ő nem hall semmit. Többször megpróbálta már elképzelni, milyen lehet Sigrid képességével élni, de tőle mindig távol állt bármi féle művészet, nemhogy még mágikus képesség is társuljon hozzá. Azt azért meg tudja állapítani, hogy barátnője szépen zenél, de sosem tudott még ennél többet hozzátenni a dologhoz.
- Ő is zenél, ugye? - Rémlik neki, talán Sigrid mesélt már ilyesmit, de nem biztos benne, hogy tényleg emlékszik-e, vagy csak képzelete egészítette ki a férfiról hallottakat. Közben elfogadja a felé nyújtott kezet, és barátnője után indul. - És nem szoktál untatni.
Érzi, hogy szívdobogása ugrik egy tempót, ahogy lefelé mennek. Pedig nem szokott izgulni emberek társaságában. Még felnőttekkel sem. Általában olyasmivel sem törődik, hogy "hol és kivel mit és hogyan illik". Most mégis az ágyán hagyja baseball sapkáját, ami addig a fején volt és pulcsija zsebéből is kiveszi a kezét ahogy leérnek. Itt szeretne jó benyomást tenni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=879085#post879085][b]Madarász Gergely - 2024.05.28. 22:28[/b][/url]

Egy ponton visszatérek az asztalhoz, hogy öntsek magamnak a gyömbéres Kinleyből, sőt, vakmerően még a hűtőként funkcionáló szekrényt is megkörnyékezem, jégkockák reményében. A szekrény ajtaja a kezemben marad - előzékenyen letámasztom a földre, amíg kikotrom a jeget a poharamba - de átmenetileg ki tudom peckelni egy darab összehajtogatott újságpapírral.
Az italt kortyolgatva, óvatosan sétálok végig a lakáson, amíg Sebastian a beépített illúziókat csodálja. A felszálló por erőszakos tüsszentést csikar ki belőlem, de még épp időben sikerül letennem a poharat, hogy ne locsoljam le magam. Hah! Akkor is megiszom azt a gyömbérborzalmat!
- Wow indeed,- derülök magamnak, miközben leguggolok a kanapém mellé, előrángatva egy matracszerűséget alóla. Szeretem a bútoraimat, úgyhogy most beérem azzal, hogy elgurítom a szivacsréteget és elheverek rajta. Egyik karomat használom párnának, kicsit megpihentetve a hátam és az idegeimet.
- Milyen bőkezű vagy ma a dícséretekkel,- pillantok fel, pont akkor, amikor a fürdő felől gyanús gurgulázó-szörcsögő hangok szólalnak meg.
- Ohohooo, FUCK no,- közlöm, felpattanva és a forrást meg se keresve zárom be az oda vezető ajtót. - Indulás van, Mr. Selwyn, illetve ma nálad alszom,- közlöm egyszerűen, mert köszönöm, nekem ennyi elég is volt, az ő kiváncsisága meg vagy jóllakott, vagy tökön rúgom, hogy újraértékelje a helyzetet.    

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=879105#post879105][b]Tóth E. Krisztián - 2024.05.29. 13:52[/b][/url]

Élvezi a kis adok-kapok szóváltásaikat, de az az igazság, hogy még jobban élvezné, ha Médi engedne neki, jobban, mint most, bár már ez is egy jelentős előrelépésnek számít tekintve, hogy annyira hangoztatta, házas és blablabla.
- Már miért halnál meg? - Szinte recsegnek a szemgolyói, úgy megforgatja őket. Hát ennyire tartják, hogy nem mentené meg Médit, ha megpróbálna belefulladni a tengerbe? Hova lesz a világ ennyi minimális bizalom nélkül?

Néhány óra elteltével már a nap is megszívta őket, és annyira sósak, hogy egy cápa számára pont tökéletes lenne az ízesítésük, mire összeszedelőzködnek és visszaindulnak a lakásba. Mondjuk az első adandó alkalommal, amikor elhagyatott partszakaszhoz érnek, kézen fogja Médit, és egy alapos terepszemle után inkább hoppanál csomagostól-nőstől, mert a halál bokája fog visszacaplatni gyalog, kifáradva a lakásukba fél Faron keresztül.
Odabent már bőven felmelegítette a nap a szobát, úgy hogy a minimum, hogy egy hűtővarázslatot ráereszt kezdésnek a lakásra, mielőtt felfő az agyvizük.
- Mi változott egyébként? - Nagyon a semmiből rántja elő a kérdést, Médi valószínűleg nem fogja érteni egyből, mire gondol. Kint áll a teraszajtóban, épp a hajából rázza ki hanyag kutya módjára a homokot, nem mintha ne létezne Suvickus a világon, de mint mondta, a mugli módszerekben van valami megnyugtató biztonság és ismerős báj.
- Ezt már egy ideje meg akartam kérdezni tőled; heteken át nem tudtam áttörni a falaid, most meg rá tudlak venni ilyen kiruccanásokra. Mi változott? - Látni az arcán, hogy egyszerűen kíváncsi, nem kötekedik, csak őszintén érdekli, mit csinált másképp, ami eredményre vezetett? Egyetlen tegeződésből magázódásba váltás? Tényleg ennyi volna?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=879263#post879263][b]Damian B. Krise-Flaviu - 2024.06.03. 23:24[/b][/url]

Ha Bécsben jár, általában reggelizni jár ide. Szereti a világos termet, a csendes és rendezett atmoszférát, amit általában igényel egy Ritzben vagy Imperalban töltött éjszaka másnapján. Most azonban, ahogy kinyúl az asztal fölött, az ujjai nem egy teáscsésze fülére, hanem egy borospohár nyakára kulcsolódnak, a tányérjáról pedig nem a megszokott palacsintája, hanem egy salátaágyon heverő grillezett fogas néz rá vissza. Ismeri a húgát - annyira legalább is mindenképp, hogy már meg se forduljon a fejében, hogy reggelire hívja, vagy bármit tervezzen délután kettő előtt, ahová úgysem érne oda. Tehát marad az ebéd.
Úgy egy órával ezelőtt érkeztek, ő pedig azóta derűsen hallgatja a lányt. Az iskoláról, az életről, az apró-cseprő kis drámáiról, a tanárokról, a kutyáról. Ha jó hangulatban találják, szereti hallgatni, hogy fecseg, akkor is, ha az átadott információk többnyire lenyomat nélkül ki is folynak az agyából.
   -  Hoztam neked különben valamit - szúr közbe egy teljesen váratlan pillanatban.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=879264#post879264][b]Elsie Rose Krise - 2024.06.04. 00:05[/b][/url]

A gyomrom szinte felzokog ahogy normális ételt érez magában. Nem menthetetlenül szar az, amit a suliban adnak, csak nem ahhoz vagyunk szokva. Én is komfortosabban érzem magam még annak ellenére is, hogy az elmúlt napokban tisztább aligha lehetnék. Nincs itt semmi megtérés, vagy az életem újragondolása... egyszerűen csak nincs időm. Folyton rohanok és Desgrange-el csatázok, de nem esek kétségbe. Mire végzek vele, azt is megbánja, hogy megszületett, de erről azért jobbnak látom hallgatni. Az irodai dolgok maradjanak is ott.
- Jajj a lényeg - kapok észbe, mert aznap mondtam Daminak, hogy majd akarok neki mesélni valami, de nem gondolom telefon témának.
- Figyelj. Azt pletykálják, hogy Sallow nekiment Charonnak - kortyolok az édes vörösborból, tekintetem végig Damin tartva. Ha valamire, akkor arra nagyon figyelek, hogy rólam ne kelljen szárnyra semmi. Pontosan ezért nem álltam oda Sadie elé megkérdezni, hogy mizu.
- Annak a lánynak alapból van egy rajongó tábora. Mindenki a szájára veszi, szóval nem tudom, mi igaz, vagy mi nem - kecsesen vonok vállat, hisz megtehettem volna, hogy nyomozók, de... annyira nem érdekel. Meg a pletyka sem.
- Igen? Mit? - még nyújtózom is ültő helyében, szemeim is jó kedvűen csillannak. Szeretem a meglepiket.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=879265#post879265][b]Damian B. Krise-Flaviu - 2024.06.04. 00:24[/b][/url]

Elengedi a pohara nyakát, szórakozottan a zsebébe nyúl és... és ekkor fogja fel a lány szavait.
   -  Várj... mi?
Mentségére szóljon, Elsie dömpingje arra kényszeríti, hogy az agya ne csak szűrje és szelektálja, hanem bufferelje is az információt. Így Charin neve az első, amire tényleg felfigyel aztán, hogy az elmúlt percekben már csak felületesen hallgatta a pletykákat többnyire olyan emberekről, akiket sosem ismert.
   -  Ki az a Sallow? Miért ment neki?
Megrökönyödve és némileg sürgető-irritáltan kérdez tovább, a keze pedig el is engedi a tárgyat, amit így egyelőre nem húz elő a zsebéből. Az, hogy nekiment, tág fogalom és szófordulattól konkrét fizikai agresszióig bármit takarhat. Az pedig, hogy ő történetesen nem is olyan rég a Pubban már összefutott Sadie-vel, egyelőre nem jut eszébe.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=879266#post879266][b]Elsie Rose Krise - 2024.06.04. 00:37[/b][/url]

- Sadie, Dami. Sadie Sallow. Végzős, 157 cm, egy bunkó tirpák, és a haja is üvölt egy oxygen kezelésért. Most komolyan, csak azért mert a világ végén vagyunk, már ne is adjunk magunkra? - akadok ki teljesen, nyilván más szempontokat helyezve előtérbe.
- Nem tudom, mi volt. Én csak hallottam, deeee egyikük se érdekel annyira, hogy foglalkozzak vele - ismerem be, hisz maga a tény kellemetlen, mert a kettő közül egyik a leendő sógornőm, de ugyanolyan nyugodtan enném a steaket akkor is, ha kiderülne, mindkettő föld alatt végezte.
- De ha szépen megkérsz, megtudom. Vannak már kapcsolataim - mosolyodok el büszkén, még a hosszú pilláim is megrebegtetem.
- Ki tudja.... lehet, hogy már özvegy vagy - mindig mondják, hogy kellenek a pozitív gondolatok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=879267#post879267][b]Damian B. Krise-Flaviu - 2024.06.04. 03:09[/b][/url]

Sadie, Sadie... tehát Sadie. Hetekkel ezelőttről felrémlik előtte egy nagyon részeg, nevetgélő lány képe, ahogy az elfekszik a kanapén, mielőtt ő egyedül hagyná a Pub boxában. Összeráncolt homlokkal, rosszallóan dől hátra a székében, azt a kezét, amit eddig a villája mellett pihentetett az asztalon, az ölébe ejti.
Charon nem említette, hogy bárkivel konfliktusba keveredett volna, ámbár... a szűkszavú beszélgetéseik eddig egyáltalán nem terjedtek ki az iskolai mindennapokra. Ő a maga részéről annyiban igyekszik, hogy a szombati találkozók mellett kétnaponta rövid üzenetet ír a lánynak hogy megkérdezze, minden rendben van-e vele, a válasz pedig többnyire szintén velős és semmitmondó. Soha egyetlen félmondat sem sejttette, hogy bárki "nekiment" volna. Ez pedig nem tetszik neki.
Sem maga a tény. Sem pedig, hogy nem tud róla.
Csodálkozva pislog maga elé, de csak pár pillanatig, amíg leküzdi a kognitív zavarát.
   -  Majd inkább beszélek Charonnal én... de köszönöm, hogy szóltál erről.
Lassan válaszol, pedig rá nem jellemző, hogy nem találná a megfelelő szavakat. Az Adéllal és Kamillával történt fiaskó után már egyáltalán nem szeretné, ha bárki a minimálisnál jobban beleártaná magát Charon és a saját magánéletébe, ebbe pedig Elsie és a közismert kendőzetlen őszintesége is beletartozik. Ha már Adél, akiről azt hitte, hogy mindkettejük szövetségese lehet ebben az elátkozott eljegyzésben, sem tudott uralkodni magán és a megjegyzésein, el sem meri képzelni, mi történne akkor, ha Elsie is nekiállnak kérdezősködni. Damian szereti a húgát... de azt is tudja róla, hogy nem a legjobb a diszkrécióban.
   -  De ezt hagyjuk most - folytatja még azelőtt, hogy Elsie bármit közbevághatna, amivel újra kisiklatja a gondolatai vonatát. - Tényleg van nálam valami, amit szeretnék odaadni neked. De mielőtt megkapod, lenne egy kérésem hozzád. Nem is kérés, inkább... nevezzük annak, ami: feltétel.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=879274#post879274][b]Elsie Rose Krise - 2024.06.04. 15:09[/b][/url]

Egy újabb vállvonás, hisz pontosan erre gondoltam én is. Majd Dami intézi, vagy kezd vele amit akar, én a részemről teljesítettem a - szerintem - kötelességem azzal, hogy megemlítettem neki. Másrészt a Charonnal való kommunikációm kimerül egy "Hello"-ban a klubhelyiségben, és ez annyira jól működik, hogy nem is érzek semmiféle késztetést a szint lépésre.
Meg aztán valljuk be, két csitri hajtépése minden, csak nem nagy dolog. Már ha volt egyáltalán hajtépés.
- Feltétel - persze, hogy grimaszolok, ahogy azt az aprócska szót ízlelgetem. Meg is lepett volna, ha Dami úgy hoz nekem bármit is, hogy cserébe nem kér semmit. Még egy falatot eszek, de végig a bátyámon tartom a tekintetem közben, rajtam is látszik valami lelkesedés, de mivel nyilvános helyen vagyunk, nem tervezem túltolni. Szava nem lehet különben, teljesen odafigyelek magamra.
- És mi lenne az a feltétel? - ha azt mondaná, hagyjam ott azt a nyamvadt ügyvédi irodát, már küldeném is az üzit Desgrangenek, hogy fulladjon bele a sok dolgába, csak sajnos nem hiszem, hogy Dami erre kérne engem, én pedig túl makacs vagyok ahhoz, hogy hagyjam, megint nekik legyen igazuk apuval.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=879283#post879283][b]Damian B. Krise-Flaviu - 2024.06.04. 18:10[/b][/url]

Igen, feltétel. Nem ismétli meg a szót, de kurtán bólint, hogy a lány is értse - még akkor is, ha valójában a szándéka ennyire véresen komoly. Ő azonban úgy fog tenni, mintha az lenne, ami pedig már a hosszútávú stratégiája része.
Elsie nem gyerek már. Ezt a családnak sokkoló felismernie, ahogy azt is, hogy a gyermeteg viselkedésének oroszlánrészét valószínűleg pont az okozta, hogy sokkal tovább kezelték kvázi csecsemőként, mint a testvéreit. Elsie a legkisebb, Elsie-re vigyázni kell, Elsie nem tud gondoskodni magáról... ennek azonban ideje véget vetniük.
Lassú, óvatos léptekkel ugyan, de ideje, hogy a lány is a saját lábára álljon. Ennek pedig a legelső mozzanata volt az ügyvédi irodában intézett munkája. A második pedig ahhoz a lakáskulcshoz fűzhető, amit végül előhúz a zsebéből és kettejük közé félúton leteszi az asztalra.
   -  Kéthetente egy vasárnap, ebéd anyádékkal vagy a birtokon, vagy a faluban. Ez a feltétel.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=879284#post879284][b]Felagund-Radetzky Médi - 2024.06.04. 18:28[/b][/url]

Minden erejét kiszívta a nap és Edgár, de a mai napot jókedvűen fejezték be. Médire ráfért már a kiruccanás, még ha nem is hitte volna, hogy ez sikerülhet egy Eddie-hez hasonló emberrel.
Mielőtt elhoppanáltak volna, még azért rá akart szólni a kézfogással kapcsolatban - ennyire nem érzi jónak a barátságukat.
- Be kellett volna húznunk a függönyöket reggel - állapítja meg a szállára visszaérve. Partnere tesz róla, hogy ne süljenek meg és ne kelljen egy bugyiban rohangálniuk egész este, amiért megereszt felé egy hálás mosolyt. Míg a szőke hajból hullik a homok, addig Médi előszed magának pár tiszta ruhadarabot tértágított hátizsákjából.
- Hm? - hümment visszakérdezés helyett, homlokát ráncolja. Mégis mi változott volna? A hőmérsékleten kívül mást nem észlelt. - Talán csak megkedveltelek - vállrándít, mosolyog és közelebb sétál. Belefúrja ujjait a férfi tincseibe, de szinte azonnal meg is bánja, amikor a szemébe néz. Valami hasonlót érzett az utcán is, mikor Eddie a nyakába hajolt. El is húzza a kezét onnan. - Megmutattál valami mást is magadból, azt hiszem ennyi történt. Na meg elég kitartóan zaklattál, mondhatjuk, hogy én vagyok a jutalom. A barátságunk - somolyogva biccent felé egyet, aztán a fürdőszoba felé hátrál. - Lezuhanyzok. Itt maradunk és kártyázunk?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=879287#post879287][b]Elsie Rose Krise - 2024.06.04. 20:11[/b][/url]

Nem érzem én igazságosnak feltételeket szabni úgy, hogy még csak azt se tudom, mi az, amit hozott.
Felsóhajtok. Igazából ennek olyannak kellene lennie, hogy utána következik a kérdés: "csak ennyi?", de nem jön a kérdés, helyette lehetetlenül tekintek a velem szemben ülő bátyámra.
- Komolyan Dami. Miért erőlteted? - a kérdés halk, talán kicsit megtört is, és a poharam is egyből érdekesebb lett, mint a bátyám barna szemei. Ez van. Vannak témák, amik felett könnyedén elsiklik, mint a leendő felesége, és vannak témák, amik újra és újra előkerülnek, mint... mint a család. Sose fogom megérteni.
- Mégse kell a varsói lakás? - teszem fel a kérdést óvatosan, ahogy meglátom a kulcsot. Még a homlokom is ráncolom, meg sem próbálva leplezni az értetlenségem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=879292#post879292][b]Damian B. Krise-Flaviu - 2024.06.04. 21:34[/b][/url]

Aprót von a vállán a kérdésre, ő pedig nem fordítja el a tekintetét. Az, hogy mit miért csinál, legyen az ő dolga és problémája, akkor is, ha a motivációja meglehetősen egyszerű.
A vasárnapokat szinte mindig a családjával tölti. Hol az anyját viszi ebédelni, hol az apját kíséri el a pályára, hol pedig a szőlőligetben találkozik a nővéreivel, ha azok szintén hazalátogatnak (bár, mivel a másik három testvére egy ideje házas és a legidősebb nővérének két gyereke is van, ez utóbbi már viszonylag ritka). Ezekről a hétvégékről azonban Elsie hiányzik - ő pedig évek óta látja a tekintetekben a hiányt, különösen az édesanyjukéban.
   -  Mi? Dehogy.
Könnyedén elneveti magát.
   -  A lecsonkolt kezem merev ujjaiból sem fogod kicsavarni a varsói lakás kulcsát. Nem, Elsie, ez a sajátod, a faluban. Amit megígértem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=879298#post879298][b]Elsie Rose Krise - 2024.06.04. 22:20[/b][/url]

Nem mondom, hogy nem értem a motivációt. Nem mondom azt sem, hogy mikor ódákat zengtek az én anyámról, nem dagadt büszkén a mellkasom, és nem játszottam el a gondolattal, hogy lehetünk mi akár normális család is. Aztán újra és újra rájövök, talán sose leszünk. Annak viszont határozottan örülök, hogy a bátyámból nem vesztek még ki az idealista nézetek.
- Havi egy - váltok nyelvet hát, és természetesen alkudozni kezdek. Kezem is a boros pohár után nyúl a kulcs helyett, és a szemöldököm is felvonom.
Lehet nem kezelem túl jól, hisz normális esetben most a bugyimból kellene kiugranom, de örülni azt tudok később is.
- Karrierista dolgozó nő lettem, Damian. Nincs nekem annyi időm - húzom ki magam, noha ez a mondat beillene viccnek is tekintve, hogy az én jelenlétem abban az irodában inkább hátráltató tényező.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=879299#post879299][b]Damian B. Krise-Flaviu - 2024.06.04. 22:27[/b][/url]

Látja, hogy a lány a kulcs után nyúl, pontosabban... pontosabban először úgy tűnik, a mozdulat azonban a pohár üvegén fejeződik be. Ő ezzel egyidőben vonja fel a szemöldökét, nem rosszallóan, de tényleg meglepődve. Azon nem csodálkozik, hogy a lány alkudozni kezd, hiszen abban jó, azt megszokta tőle. Azonban hogy honnan jön ez a különös, szinte tárgyilagos hűvösség? Fogalma sincs.
   -  Els, nem. Ebben nem vagyok rugalmas. Anya és apa szeretnek téged, te pedig nem fogsz belehalni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=879300#post879300][b]Elsie Rose Krise - 2024.06.04. 22:58[/b][/url]

- Annyira magabiztosan állítod, de.... Miből gondolod? - soha nem tettem még fel ezt a kérdést. Mindig csak a szándék volt meg, de letudtam egy horkantással. Persze, tudom én. Megkérdőjelezni a szülői szeretetet baromi hálátlan dolog, de Merlin bocsássa meg, hogy ez az évek után már felmerül bennem.
Oldalra biccentem a fejem, miután kortyoltam a borból, hisz tényleg érdekel, de persze megvannak a magam érvei is, amikkel meg tudom cáfolni azt a kijelentést.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=879301#post879301][b]Damian B. Krise-Flaviu - 2024.06.04. 23:10[/b][/url]

Az eddig derűsen semleges kifejezés az arcán, ha nem is sötétül el, de eltűnik. Hátradől a székén.
   -  Nem kell elhinned nekem, én pedig belefáradtam, hogy megpróbáljalak meggyőzni. Ha könnyebb, akkor fogd fel így: a lakás ára az, hogy időt töltesz velük. Na ennyire nem vagy képes azokért, akik felneveltek, akkor nekem úgy is megfelel. A te döntésed.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=879302#post879302][b]Elsie Rose Krise - 2024.06.04. 23:18[/b][/url]

A kulcsért nyúlok, nem veszem el, csak magam felé húzom, mert amúgy ki a franc ne akarna kiszabadulni abból a nyamvadt toronyból, vagy... vagy egy fürdőt, amin nem kell osztoznia.
Igen. Itt tartunk, kérlek. Ennyire alacsonyak lettek az igényeim, de... Damian Flaviu mesterien játsza ezt, és tudja, mivel adjon nekem sakkot.
- Az meg sem fordult a fejedben, hogy esetleg.... Ők nem akarnak velem időt tölteni? - én jogosnak tartom a kérdést. Miért kellene olyanokkal lennem, akik lábujjhegyen lépkedve várják azt, hogy mikor robbanok, vagy csukódik be mögöttem az ajtó?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=879303#post879303][b]Damian B. Krise-Flaviu - 2024.06.04. 23:44[/b][/url]

Irritáltan szusszan egyet és a tekintetét a plafon felé emeli.
   - Igen, pontosan, Els, téged mindenki gyűlöl.
A mondata nem igazán a lánynak szól, helyette inkább türelmetlen sóhaj. Úgy érzi, évek óta futják ezeket a céltalan köröket, neki pedig kezd őszintén és maximálisan elege lenni belőle. Az anyja minden hétvégén őt faggatja Elsie mindennapjairól, a lány pedig szintén őt fárasztja ezekkel az önbizalomhiányos kérdésekkel.  
Szeretett volna egy könnyed délutánt eltölteni a húgával. Úgy tervezte, hogy odaadja neki a kulcsot, utána pedig, ha Elsie szeretné, el is kíséri a faluba, hogy megmutassa neki a lakást, amit ő választott ki és Alexandra kezeskedett a berendezéséről. De ez nyilván naiv elképzelés volt, hiszen most itt ülnek egymással szemben, az ebédje lassan kihűl, de már étvágya sincs igazán ahhoz, hogy befejezze.
   -  Ha nem kell a lakás, add vissza a kulcsot. Ha kell, akkor ez a feltétele. Nem akarom ezt tovább ragozni és őszintén szólva, elegem van belőle, hogy villámhárító legyek a viszonyotokban. Nem most, de hamarosan döntened kell róla, hogy a család taja akarsz-e lenn, vagy nem. Én örülnék, ha úgy döntenél, hogy igen. Mert ha nem, abban én nem fogok asszisztálni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=879304#post879304][b]Elsie Rose Krise - 2024.06.04. 23:57[/b][/url]

Én teljesen nyugodtan fejezem be az ebédet. A hasam pedig végtelenül hálás Daminak, hogy jut bele normális étel, nem is fogom veszni hagyni.
- Senki nem mondta, hogy villám hárítónak kell állnod. Végtelenül szomorú ez az egész helyzet. Jó, legyen a két hét - ezzel pedig zsebre vágom a kulcsot, épp csak az örömittas mosoly marad el, noha... tényleg örülök.
- Miről beszélsz? Miért kéne ilyesmiről döntenem? - ezen a ponton rendesen ráncolom is a homlokom. Ha valamit tudok, akkor az az, hogy Dami elejtett megjegyzései mögött mindig áll valami. Valószínűleg most egy eljegyzés, amibe szintén nem akarok belemenni, mert ezzel én is szélmalom harcot vívok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=879305#post879305][b]Damian B. Krise-Flaviu - 2024.06.05. 01:44[/b][/url]

Jó, legyen két hét.
Egyetlen ártatlan, rövid mondat. Bármilyen más beszélgetésben súlytalan lenne, sőt, már-már pozitív, hiszen Elsie a mozdulattal, amivel a zsebébe ejti a kulcsokat, beleegyezett a Damian által szabott feltételekbe.
Mégis most kénytelen szaporán pislogva a pohara után nyúlni, hogy a fehér borral leöblítse azt a hányingert, amit ez az egyetlen mondat hagyott. Mintha nem csak abba egyezett volna vele félvállról és vonakodva, hogy találkozik a szüleikkel és mintha nem egy komplett lakást kapott volna cserébe érte, mint kenőpénzt.
Nem válaszol azonnal a kérdésére. Rövid ideig az asztal túloldaláról még Elsie szemébe néz és megpróbálja felidézni azt a lányt, akire gyerekkorából emlékezett és akit évek óta egyre nehezebb megtalálni ebben a tekintetben.
   -  Mert már nem vagy gyerek. És nem lesz örökre ingyen ebéd.
Étvágytalanul a kezébe veszi a villáját, amit még azelőtt tett le a tányérja mellé, hogy először megszakította volna a lány szavait azzal, hogy felhozza a lakás témáját.
   -  Szívesen különben. Remélem tetszeni fog a lakás. De most örülnék, ha összeszednéd magad és elmennél.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=879306#post879306][b]Elsie Rose Krise - 2024.06.05. 02:59[/b][/url]

Egyre sűrűbben esik meg, hogy már Damival se találom meg a közös hangot, ami talán nem is baj. Mindig voltak súrlódások, mindig sikerült összevesznünk valamin, amin aztán könnyedén túlléptünk.
Talán tényleg velem van a baj, hogy egyszerűen nem tudom megjátszani se a hálát, vagy nem kenőpénzként tekinteni a kulcsra, ami immár a zsebemben van.
- Köszönöm Dami. Tényleg hálás vagyok. És biztos eszméletlen, ha anyu keze is benne van - felsóhajtok, és szerelődzködni kezdek, aztán felállva egy ponton mégis ránézek.
- Még ki is ugrottam volna a bugyimból, ha feltételek helyett, azt kapom, hogy nem is tudom... "Tudjuk, hogy mennyire rossz neked ott..." Igen, az úgy tényleg nagyon jól esett volna. De kezdem belátni, tényleg velem van a baj, hogy csak egy kis figyelmért pitizek, mert tudod Dami... Ahhoz, hogy engem boldoggá tégy, nem kellenek kulcsok, aláírt számlák sem feltétlenül. Igazán boldog akkor voltam, mikor felhívtál, hogy együnk itt. Vagy mikor mondtad, hogy nézzük meg azt az új klubbot.... Sajnálom, hogy ezt nem értitek meg. Jó ha van pénz, de az valahogy még jobb, mikor Blanka küld valami holt unalmas cikket, vagy Alina egy screent valaki sztorijából.  Vagy amikor apu felrobbantja a közös csoportot a hülye mémjeivel - megvonom a vállam, ennél jobban már tényleg nem tudom kifejteni, mi az ami boldoggá tesz, amire vágyom és amit Aidentől meg is kapok. Magamra veszem a blézerem, majd odalépek hozzá, és puszit adok az arcára nem foglalkozva azzal sem, H esetleg elhajol, vagy fintorog.
- Akkor majd vasárnap - veszem fel a táskám, aztán kilépve az étteremből, megyek is a hopp állomásig.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=879364#post879364][b]Sigrid Agnes Sjölander - 2024.06.07. 21:01[/b][/url]

valahogy így | Sjölander-birtok | Gotland, Svédország


- Igeeen - válaszolja lelkesen, még a szája is fülig szalad. Elég sokat beszél mondjuk az apukájáról, ezt ő is tudja, de nem mindenki jegyzi meg a részleteket. A legtöbbet Wout tudja róla talán az iskolában, az ő apukája viszont családi barát, szóval olyan előnye van a Navinésnek, mint senki másnak. Közös születésnapozások meg nyaralások, rendszeres látogatások, csak ne lenne olyan kínosan unalmas szegény meg érdektelen. Ezen viszont nem rágódik most sokat, mert a hangok alapján egyre biztosabb benne, hogy az apukája ért haza máris. - Hegedül. Tőle kaptam Hieronymust, az övé volt előtte, előtte meg a dédié - magyarázza a becses és galleonban mérve is értékes hangszerét szóba hozva, közben meg az órájára pillant, azt is meglesve, hogy időben is reális-e a dolog, hiszen mégsem százhúsz százalékra biztos a dologban, csak olyan nyolcvanra. Mindenesetre ha tévedne netán, akkor is a családja valamelyik tagja érkezett haza, és mindenképpen be szeretné mutatni neki Timit, őt meg Timinek. Bizony, még az anyukáját is, még a viszonylag rideg viszonyuk ellenére is. Ismét elmosolyodik arra, hogy nem untatja őt, és eddig is csak azért tűnt el rövid időre a mosolya, mert annyira koncentrált a lenti hangokra, hogy megállapítsa, igaza van-e, ám végül csak a kezét nyújtja Timi felé.
- Gyere - közli lelkesen, nagy elánnal, és már siet is ki a folyosóra ruganyos léptekkel, éppen csak nem szalad le a lépcsőn is, hogy aztán tényleg az apukájával találja szembe magát.
- Hejdå, pappa - vált ösztönösen svédre, ami kicsit mindig is közelebb állt a szívéhez különös pörgésével, részben talán azért is, mert bár az apja folyékonyan beszél magyarul, mégis ez az ő közös nyelvük. - Jag saknade dig. Och hon är min flickvän, Timi - közli máris, a nála egy fejjel magasabb, egyentalárt viselő, szőke férfi  nyakába vetve magát. Eszébe sem jut, hogy érdemesebb lenne magyarul beszélnie, hogy barátnője is értse, éppen bemutatta az apjának.
- Nessie, szívem, én is örülök, hogy hazaértél egyben, és azt hiszem, jobb lenne, ha magyarul beszélnénk, hogy a vendéged is értse, nem kibeszéljük éppen - közli az apja, puszit nyomva a máris vörösödő Sigrid feje búbjára, aki csak zavartan hebeg-habog éppen, aztán kezet nyújt Timi felé, barátságos mosoly kíséretében. - Axel Sebastian Sjölander, örvendek. Nyugodtan szólíts csak Axelnek, és mi, északiak nem igazán magázódunk. Tudom, hogy a magyar egy kicsit más kultúra, de örülnék, ha ezt átugranánk. Heimdall hozott, és remélem, jól fogod érezni itt magad - mondja, és felnyomja orrán a szemüvegét. - Ettetek már? Kértek valamit? Jól utaztatok?