Czukorvarázs Cukrászda (est. 1808)





Tulajdonos: Dobrádi Írisz

Nyitva tartás:
H – Cs: 7:00 – 20:00
P – Szo: 7:00 – 22:00
V: 7:00 – 19:00

Executive chef - Széles Veronika
Ő áll a cukrászda élén, egyfajta igazgató, ahova hosszú évek és komoly munkatapasztalat után jutott el. Ténylegesen nem dolgozik a konyhán, sőt ritkán jelenik meg, de jobb kezei mindig elérhetőek. Menedzserként veszi ki a részét a munkából; feladata többek közt felügyelni, ahogy az alatta dolgozók az új fogásokat megalkotják, az étlapot kitalálják, egyeztetnek a beszállítókkal és a büdzsét kezelik, amit ő maga határoz meg.

Head chef - Harriet O. Wallace
Mivel nincs jelen az executive chef, ő irányít mindent, ami a cukrászdával történik. Általában nem dolgozik aktívan a konyhán, de tapasztalata van benne és eszerint cselekszik. Az ő feladata, hogy gördülékenyen folyjék a munka, ő felel a rendelt friss alapanyagokért, irányítja a személyzet munkáját és felügyeli a betanításukat. Gondoskodik róla, hogy rend és higiénia legyen a munkahelyen. Hozzá tartozik az adminisztráció is. Több év kitartó munkájával szerezte tisztségét.

Pastry chef (cukrászséf) - Harriet O. Wallace
Tulajdonképpen helyettes, a head chef-fel együtt döntenek új emberek szükségéről és felvételéről. Ha szükséges akár a head chef, akár az executive chef helyére is be kell állnia döntésekben önállóan. Napi szinten veszi ki a részét a konyha irányításából, ő vezeti a munkálatokat, az ételek elkészítéséhez tartozó irányítási és tervezési feladatkörök, a munkafolyamatok konkrét levezénylése szintén a vállát nyomja. Feladatokat ad az egyes részlegek séfjeinek, irányítja a konyhai személyzetet. Az a munkakör, ami önállóságot, kreativitást és precizitást is követel attól, aki betölti ezt a pozíciót. Folyamatosan egyeztet az executive cheffel a desszertekről, új süteményeket, desszerteket, pékárukat talál ki az étterem számára.

Patissier (cukrász) - Hazel Shaw
A legtöbb munkával járó pályának tartják, ami a tényleges folyamatot és kétkezi részt illeti, ráadásul, mikor a cukrászda frissen sült pékárut is készít, akkor ők kezdenek a legkorábban, és általában ők fejezik be legkésőbb a műszakot. A minőség és az íz eltalálása a legnagyobb feladatuk

Glacier (fagylaltkészítő; fagylaltárus) - Frank Martina Luna
Azon személy megtiszteltetése ez, aki az áprilistól - szeptemberig tartó időszakban felel a friss, minőségi, különleges és frissítő hideg édességek létéért és árusításáért. Új ötleteket valósíthat meg a pastry chef-fel együtt, továbbképzésekben részesül és minden pult körüli teendőt maga végez. A szezonon kívül (október - március) olyan különlegességekkel foglalkozik besegítőként, mint a sültfagyi, a fagylaltos sütemények és pohárkrémek.

Bartender (italkészítő; pultos) - Balić András Dorián
Az ő feladata nem csupán az italok szakszerű elkészítéséből áll. Olykor komplett show-t varázsol a bárpult mögé, látványosan dobálja a rendelkezésére álló bár eszközöket, shakert, italos üvegeket. Tehát amellett, hogy finom koktélokat készít, a show és a vendégek szórakoztatása is rendkívül fontos. Általában elhívatott, odafigyelő és gyors emberek kerülnek ezen pozícióba. Mindemellett precizitásra és jó memóriára is szüksége van az adott személynak, hiszen számtalan koktélreceptet kell észben tartania, s a vendégkör miatt is fontos. Érdemes megjegyezni a törzsvendégek kedvenc italait.

Commis chef (kukta; cukrásztanonc) - Scarlett Conroy
Az az elhivatott szakácstanonc, akinek mindent meg kell tanulnia a konyhán folyó munkáról. Egyeztet a beszállítókkal, előkészít a különböző pályákon, felel a higiéniáért, tálal, alapanyagokat rendszerez és mér ki szükség esetén.

Aide de cuisine (cukrászdai kisegítők) - Ava Sophia Volkov, Hadrévi Rebeka
Azon személyek, akik a pakolásban, takarításban, mosogatásban, eszközök rendben tartásában és a pult makulátlan szépségének tartásában segédkeznek. Ide tartoznak továbbá a felszolgálók és a pultban az eladásért felelő személyek is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=387&post=873210#post873210][b]Ava Sophia Volkov - 2024.02.04. 14:40[/b][/url]

Vidáman elnevetem magam a kritikájára, tényleg nagyon rosszul hangzott kimondva, de fejben azért eléggé tetszett. Muszáj előbb eljutnom egy szintre, hogy a kimondott gondolataim menők maradjanak és ne legyenek ennyire gázosak.
- Dehogy! Kim a bölcs nő, én csak a próféta vagyok, aki terjeszti az igét.- Teszem a szívemre a kezem, és pillogok párat az irányába. Méghogy én a bölcs nő, eszembe se jutna Kim szavaival ékeskedni. Ő tudja a Kardashian, de legfőképp Kim mániámat, neki el mertem mondani, hogy mennyire nagyon szeretem, és, hogy ő az én példaképem. Sosem lesz olyan szép alakom, mint neki, de egyelőre még tartok attól, hogy mondjuk plasztikáztassam a fenekemet, már annak is örülök, hogy az apukám révén a főbb színeim megegyeznek Kim színeivel. A szemem és a hajam tökéletes lenne a családba. Jobban beleillenék, mint például Khloe. - És, ha én hívom el? Megkérem, hogy segítsen nekem, mert az ő zsenije kell, és örökké hálás leszek neki, ő eljön, és te meg már itt leszel? Vagy, csinálhatjuk mondjuk ezt a kívánságos teremben is. A konyhán összekészítek nektek egy jó kis randi alapot, és akkor nem kell kimozdulni a kastélyból sem. Láttam egy csomó ilyen műsort, profi szervező lennék. - ez a téma mondjuk tényleg érdekel is, szervezhetnénk mindenféle eseményeket, szerintem bejönne az embereknek. Ne vessük ezt el, ha egyszer jövőt terveznék. - Nem csinálhatod mindig alkohollal, mert akkor, hát alkoholista leszel. És az rossz. - bölcs intelem, mint mindig.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=387&post=873746#post873746][b]Valuska Mihály - 2024.02.14. 19:34[/b][/url]

Miután látja, hogy egy pincérlányka int, hogy hamarosan jön a lányra pillant.
- Oh hát tudja, ha mindenkinek megfelel a Kornélia nem akarok én sem különcködni - legyint, igazából neki nem is számít. Persze hosszas diskurzust tudna folytatni a nevek fontosságáról, mégis, számára annyira mindegy, hogy eszik-e vagy isszák, az a lényeg akit a névvel jellemeznek. Most pedig ez a kis kapkodós, édes gyermek a fontos, akinek fiatal szájacskájából valami olyan izgalmas keringő felhívásra számít a bácsi, amire már régóta fáj a foga.
Amíg amaz mesél Mihály óhatatlan csak hallgatja és hallgatja, érdeklődő szemeit le sem véve a másikról. Olykor-olykor még egy bólintással is jelez a másiknak, semmi gond, itt van, figyel, csak mondja. Ezt üzeni az apró gesztus.
Szomorú a kis csemete életútja, mint oly sok boszorkányé és varázslóé. Bár különösebben nem hatja meg Misát, mert a múlton rágódni sohasem szeretett és ezt sem tartja többnek mint egy régen elmúlt előzménytörténetet, azért elkönyveli magába, hogy sok mindent fizessen ennek a szegény lánynak, hogy legalább tele hassal legyen árva.
A pincér kislány ekkor lép oda melléjük, bájos copfba kötött hajacskája még ingaórát utánozva ring mögötte.
- Kedvesem, kérek egy americanot meg hozzá valami nagyon édes, habos süteménykét. Magának? Amit akar, ne szerénykedjen - legyint.
Ha Kornélia leadja a rendelését és a pincér tovább siet, a férfi átveszi a szót.
- No, hát a szülein nem tudok segíteni, viszont a kis árnyékán talán igen. Ne gondolja, hogy fogalmam van az átokról, túl régóta vesznek el ilyesmi információk ahhoz, hogy könnyű legyen felkutatni egyet is, de készséggel segítek magának, ha évekig tart is. Mit szól? Társul velem? - már akkor eldöntötte, hogy a lányt választja maga mellé, mikor elhívta a teaházba, így nem is látja értelmét tovább csűrni-csavarni a dolgokat. Minél előbb túlvannak a hivatalos kellemetlenségeken, annál gyorsabban jutnak el a valódi motyókhoz.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=387&post=873873#post873873][b]Sean Warren - 2024.02.18. 15:15[/b][/url]

Mindenhol szívek meg szerelmek, ezen a napon a túlcsorduló pénztárcák azok, amik olyan igazán nagyon tudnak dominálni, mindenki rózsákkal meg bonbonokkal szaladgál, és hirtelen mélyen szerelmes lesz. Az egész olyan gejl. Egyedül az ingyen süti érné meg, de ahhoz ugye két ember kell. Tekintetem végigsiklik az egyedül haladó embereken, vagy ismerem őket, de házasok, idősek, fiatalok vagy férfiak. Én pedig határozottan a lányokat szerető típus vagyok. Így nehezen lesz ingyen süti, pedig...áh! Atala! Gyorsan szedve a lépteimet a lány előtt termek, és szélesen elmosolyodom.
- Szia. - amikor kiderült, hogy évfolyamtársak leszünk, akkor anyukám megtanított nekem pár alapvető jelelést, és még elsőben bevallottam neki, hogy nem vagyok profi, de próbálkozom, szívesen tanulok, és tanultam is. Nem vagyok profi, de sohase mond, hogy nem jutsz el arra a szintre. - Van kedved sütizni? - kérdezem, majd ujjammal a nagy felirat felé mutatok, ami azt hirdeti, szerelmespárok meglepetés sütit kapnak. Az elmúlt hetekben tele voltam szomorúsággal és tehetetlenséggel, most szeretnék kicsit nem önmagam lenni, hanem valaki, aki egy kedves lánnyal sütizik.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=387&post=874292#post874292][b]Agárdi Kornélia Auróra - 2024.03.03. 15:30[/b][/url]

X TessenRámNézni X FLØRE - WITCH X találkozási X Aladáranyomomban X tessenengemválasztani

Ugyan félénksége miatt nehezen kezdett bele, végül a a professzor úr érdeklődő szemei és egy-egy bólintása önbizalommal töltötték meg, így sokkal gördülékenyebben ment a mesélése. Több dologra kitért, de maradt leginkább a tömör lényeg vonala mellett. Kezeit az asztal alatt birizgálta, önmaga nyugtatása érdekében s fejben valahol arra is gondolt egy szóbelin sem izgul úgy, mint amikor meg kell nyílnia valakinek a családi hátteréről.
- … Szóval ez az én történetem. Nem egy Disney mese, inkább Andersen - még mindig biztos volt benne, ha nem is tarthatja már a kapcsolatot szüleivel, szerették és szeretve nevelték, mniden hülyeségük ellenére is. Aztán, mintha a pincérlány megvárta volna a végszót, megjelent mellettük. Kornélia még egyszer átfutotta a kínálatot, majd kiválasztotta a sajátját.
- Egy espresso macchiato szeretnék - mosolygott a lányra, majd miután az felvette a rendeléseket útjára indult. Kornélia szemei ekkor villantak vissza, a professzorra. Mosolya lankadhatatlan volt, pláne, amikor meghallotta a nagy kérdést.
- Igen! Nagyon szeretnék segíteni! Ha még esetleg elballagok pár éven belül, attól függetlenül tudjuk tartani a kapcsolatot? Majd… majd megoldom, hogy visszajöhessek az iskolába látogatóba!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=387&post=874409#post874409][b]Rónaky Atala Kamilla - 2024.03.07. 16:06[/b][/url]

Elég vegyesek az érzései ezzel a valentin nappal. Egyrészről szereti nézni, hogy egyes párok milyen aranyosan képesek kifejezni az egymás iránt éreztt szerelmüket. És ezt olyan szépnek találja, hogy valakik így tudják szeretni egymást. Másrészről kicsit bosszantja, hogy ilyenkor egy egész napra teljesen megbolondul a világ, mintha soha semmi más sem létezett volna. És harmadrészről kicsit elfogja a szomorúság is, mert ő ismét kénytelen egyedül tölteni. Ezek a kamaszos érzelmek, nem szereti őket.
Ilyesmi gondolatokkal a fejében igyekszik haza, amikor Sean váratlanul, enyhe szívbajt hozva rá elétoppan. - Szia! - mosolyog rá végül. Noha soha senkitől nem várta, várja el, hogy a kedvéért elsajátítsanak egy egész új nyelvet, kedveli azokat, akik mégis komoly erőfeszítéseket tesznek a könnyebb kommunikáció érdekében. Megmelengeti a szívét, hogy valakinek ez fontos, még akkor is ha tudja, hogy nagyon sokan csak kíváncsiságból vagy felvágásból vágnak bele. - Szóval azt mondod, hogy adjuk ki magunkat egy párnak, hogy kapjunk egy ingyen sütit? - Röpke három másodpercre úgy tesz, mintha elgondolkodna az ajánlaton. - Naná, menjünk. - Végtére is, mi kell hozzá, hogy elhigyjék, hogy együtt járnak? Kézfogás? Ölelés? Egy arcrapuszi? Simán rendben van. Ennyit végülis egy ingyen süti mindig megér. - Na és mi a helyzet veled mostanában? - Esetlen kérdés, talán a legbénább amit feltehet, de ha már így alakult a dolog úgy érzi, beszélgetést kell kezdeményeznie.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=387&post=874660#post874660][b]Sean Warren - 2024.03.10. 08:13[/b][/url]

Bólintok egyet, amikor azt kérdezi, hogy játsszuk-e el, hogy egy pár vagyunk, hiszen az ingyen süti, az ingyen süti, és elégedetten elmosolyodom, amikor látom, hogy benne van a játékban. Végre valami, amire azt mondhatom, hogy jó. Az utóbbi időszak igazi lejtmenet volt. Biccentek a fejemmel, hogy induljunk el befelé és közben válaszolok a kérdésére is. - Eltemettem az apámat. Nem találom a helyem, de szeretnék egy kellemes délutánt eltölteni veled. - kinyitom az ajtót és előre engedem, majd belépve szusszanok egyet, ahogy körbepillantok. - Jó sok szerelmes van itt, vagy mások is rájöttek a trükkre, hogy szerelmesnek kell mutatni magukat. - vonom meg a vállam, majd a kezem a derekára téve, óvatosan a pulthoz kormányzom, ahol kérek maguknak egy boxot, ahol jól láthatjuk egymást. A lányt, aki kiszolgál minket, láttam már, tudom, hogy a nevét is tudom, de ez lényegtelen most, ő érti, hogy miért kérem ezt, és egy tökéletes helyre vezet minket, ahol segítek Talának leülni, majd én is elhelyezkedek szembe vele. - Mit szeretnél inni? A vendégem vagy. - én forrócsokit választok, vaníliás ízben, megvárom, amíg ő is kitalálja, aztán, ketten maradunk újra. - Veled mi a helyzet?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=387&post=876599#post876599][b]Frida L. Bergstein - 2024.04.08. 18:46[/b][/url]

Azt hiszem jól döntöttem a túrótortát illetően. Jól esett a könnyű krém, az erdeigyümölcs pedig épp elég ízt kölcsönzött neki. Valaki egyszer megjegyezte korábban, hogy le sem tagadhatnám, úrilányként neveltek, hiszen még enni is különleges finomsággal tudok. Sosem próbáltam ezen változtatni, miért is tettem volna? Néha azonban eszembe jut.
- Azt hiszem az ispotály érdekesebb volna számomra. Amikor eljöttem otthonról, nyugalomra vágytam, de azt megkaptam Párizsban, meg az első itt töltött évemben. Most már vonz a nyüzsgés és azok a helyzetek, amiket a munka adhat az ispotályban. - Szívesen meséltem, hiszen kérdezett, én pedig nem szeretek titkokat őrizni. Időbe telt, de megtanultam nem szégyenként megélni, hogy dolgozó asszony vagyok, ráadásul a férjem nélkül. Csak ezért tudtam olyan könnyeden beszélni.
Az ő történetét épp olyan figyelemmel hallgattam, mint ahogy előtte ő hallgatott engem. Még a halvány mosol is visszakúszott az arcomra. Szépnek találtam, hogy így tisztleg a bátyja emlékezetének. Az ő gyásza teljesen más lehetett, mint az enyém. Három húgom van, de el sem tudom képzelni, milyen volna egyiküket elveszíteni. Valójában, nem pedig úgy, ahogy megtettem a kapcsolat megszakításával.
- Korábban soha nem is tervezted, hogy tanítani fogsz? - érdeklődtem. - Nekem valahogy mindig egyértelmű volt, hogy egyszer tanárnak fogok tanulni, a gyógyítás pedig a képességemből adódott. De sosem gondoltam volna, hogy tényleg évekig csak a tanítás lesz az életem. Mindig úgy képzeltem, hogy elsősorban feleség és anya leszek. - Halvány mosoly ült a szám sarkában, finoman még a vállamat is megvontam hozzá.
A sütemény közben egyre fogyott. A jó tortát könnyű gyorsan eltűntetni, és mondják, hogy jó társaságban repül az idő. Regi pedig egyértelműen jó társaságnak volt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=387&post=877529#post877529][b]Návay Regina - 2024.04.25. 18:21[/b][/url]

- Az az ispotályban biztosan van, és az a helyzet, hogy jobb is, ha az iskolai gyengélkedő nyugis hely marad, vagy még a végén nem marad diák - jegyzem meg kissé kesernyés humorral, elvégre már volt szerencsém vagy inkább szerencsétlenségem néhány olyan eseményhez itt, aminek következtében több diákot is kivettek az aggódó szülők végül. Meghallgatom a történetét, aztán én is elmesélem, hogyan kötöttem ki az iskolában újra, most már tanárként.
- Nem igazán - válaszolom megrázva a fejem. - Gyerekként arról álmodtam, hogy művész leszek, aztán amikor a bátyám meghalt, úgy tűnt... nem is tudom... jó döntésnek tűnt az aurori, mert úgy éreztem, hogy attól mindig közelebb fogom érezni kicsit magamhoz, és az akadémián ugyan voltam tanársegéd, de úgy nem igazán a pedagógián van a hangsúly. Az kiképzés. Viszont... tulajdonképpen, még ha nem is élvezem, nem bánom, hogy belevágtam ebbe a pedagógia képzésbe. A család még várhat, ott... azt tudom, hogy egyszer lesz legalább egy gyerekem, és vagy Viktor lesz vagy Viktória, de hogy mikor... az majd elválik - mesélem még két falat sütemény között a kérdésére is válaszolva. Az az igazság, hogy nem látom magam egy komoly kapcsolatban senkivel sem. Meglehetősen önálló vagyok, ami még nem is lenne baj, az viszont megnehezít mindent, hogy nehezemre esik igazán kötődni olyan szinten, mint amit például a szüleimnél látok. Igaz, az időnként elhangzó kommentárok ellenére sem sietek, előbb most a karrieremen van a hangsúly, aztán majd jöhet ez is, ha más nem, hát egyedül, mert az, hogy gyerekem lesz egyszer, az még a bakancslistámon is szerepel. Elfogy lassan a sütemény az én tányéromról is közben, aztán nemsokára már mi is mehetünk, a fizetést követően. Remélem, még sikerül összefutni, barátkozni, mert Frida kellemes társaság.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=387&post=878353#post878353][b]Herczeg B. Ákos - 2024.05.12. 09:07[/b][/url]

Jó pár nap eltelt azóta, hogy utoljára magamtól jártam volna emberek között, egészen pontosan egy hónap és egy nap. Úgyhogy ma, amikor észleltem, hogy minden maradék étel elfogyott vagy megromlott, hosszú sóhajok árán erőt vettem magamon, felöltöztem, kiléptem a fényre és elindultam vásárolni. A piac, az interakciók, a mosolyok sokkal jobban elindították a pozitív gondolkodást, mint hittem volna, így hazafelé menet még a cukrászdába is bekanyarodtam, hogy valami édeset egyek. És akkor ott volt ő, az idősebbik azok közül, akiket nagyon messzire elkerülnék. De az ajtó már becsukódott, így mit volt mit tenni, mintha minden normális lenne, besétáltam, és végig a másik pultban állót nézve, odaléptem, jelezve, hogy tőle kívánok rendelni. Ezt követően egy távolabbi helyet kinézve elhaladtam mellettük, hogy leülve gondosan körbepakoljak minden ülőhelyet, bevédve magam a lehetőségeimhez mérten. Lehet, hogy sértett gyerekként viselkedem, de jogom van ilyennek lenni.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=387&post=878354#post878354][b]Dobrádi Írisz - 2024.05.12. 09:18[/b][/url]

Herczeg B. Ákos
___________________________

Teljesen új számára ez az egész. Ő gyógyító és nem érti, hogy mégis mit keres itt, egy cukrászda irodájában a papírhalmazok felett ücsörögve. Csilla rendesen megkavarta az életét azzal, hogy záradékot tett a végrendeletére, kvázi tovább feszítve a húrt közte és a férje között.
Dusánt hetek óta nem látta, a férfi dolgozik, éli azt a világot, amelyet elképzelt. A cukrászda a legkevésbé sem érdekli, néha eszébe jut, érdeklődik egy üzenetben és ennyi. Írisz pedig már elfáradt a harcban, tudja jól, hogy hiába a válási papírok, azt a másik fél még egy év és tizenegy hónapig biztosan nem írja alá.
Patthelyzet.
Végtagjainak kinyújtóztatása és elméjének frissítése a cél, amikor kilép a kiszolgáló térbe, hogy egy kávét és valami szénhidrátot szerezzen. De ezekre a legkevésbé sincsen szükség, mert az Ákostól érkező villámok, elérik annyira, hogy a fáradtság érzetet átvegye a zavar és talán némi sajnálat.
Tudja, hogy nem kellene, mégis elveszi a felszolgálótól a tálcát, mellyel a férfi asztalához indulna és ő maga teszi le elé.
- Jó étvágyat - egy apró mosolyt megereszt és elindul vissza a pult mögé, hogy két kávét készítsen.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=387&post=878386#post878386][b]Herczeg B. Ákos - 2024.05.12. 19:42[/b][/url]

- Hmph. - morgok összefüggéstelen mássalhangzókat, ami se nem köszönet, se nem szidalom, hiszen végül is ő nem tehet róla, hogy ilyen húga van, és valahogy mégis haragszom rá. Nem is kicsit. Szóval összességében előre meredek és nézem a süteményt lerakó kezét, miközben mélyet nyelek, főleg azért, hogy ne alázkodjak meg annyira, hogy feltegyem a kérdést: Ő hogy van? Kit érdekel, hiszen gyakorlatilag ő az, aki ki tudja, hogy mióta átvert engem, és én vagyok az, aki most egy házban él, amit megálmodott a másik, és süllyedek a saját depressziómba. Persze nem kellene, tudom, nem érdemli meg, de tizenhárom évig ő volt a társam, az hosszú idő, az életem fele. Eszek egy falatot, de valahogy nincs étvágyam, pedig eddig vágytam az édességre, de most csak azt érzem, hogy inni akarok. Amit nem kellene. Eddig tisztán mentek a napok, de látva Íriszt, akiben könnyű felfedezni a húgát, inni akarok, nagyon is. Eltolom magamtól a tányért, és összekulcsolt kezekkel, előre hajolva vizslatom, várom, hogy megjöjjön újra a vágy iránta, és ne az alkohol iránt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=387&post=878439#post878439][b]Dobrádi Írisz - 2024.05.14. 12:45[/b][/url]

Herczeg B. Ákos
___________________________

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=387&post=878590#post878590][b]Herczeg B. Ákos - 2024.05.19. 06:49[/b][/url]

Érzem, hogy ide fog jönni, úgy érzem ezt, mint ahogy nem éreztem meg, hogy a nő, akire feltettem az egész életem hazudott és el fog hagyni. Akkor szerelmes voltam, most meg realista. De ha most felkelek, amit nagyon szívesen megtennék, akkor egyértelműen én fogok kijönni sértettként, amit nem akarok, még akkor sem, ha én vagyok a sértett fél. Sóhajtva pillantok le a kávéra, majd fel rá, és biccentek egyet, végül a kérdését követően a szembe lévő ülőalkalmatosságra mutatok, hogy foglaljon csak helyet.
- Tudod, ha az ember házat épít és jegygyűrűt vesz, azt komolyan gondolja. Ha a másik közli vele, hogy jó ideje félrekúr és azt izgalmasabbnak tartja, akkor meg inni kezd, hogy gyorsabban kitörölje az emlékeiből azt a tizenhárom rohadt évet, amit egy nőre áldozott. - a hangomban nem kis keserűség van, mert én tényleg nagyon szerettem a húgát és tényleg mindent megtettem azért, hogy neki jó legyen. De végül szó szerint egy másik farok nyert. - Na és te? Jobban vagy itt?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=387&post=878602#post878602][b]Dobrádi Írisz - 2024.05.19. 12:28[/b][/url]

Herczeg B. Ákos
___________________________

Ha nem kínálná hellyel a másik, akkor eszébe sem jutna az, hogy a kelleténél tovább tukmálja magát rá. Még így is elgondolkozik azon, hogy valóban helyet foglaljon -e, de mire agya megállíthatná, teste már mozdul és egy köszönöm elrebegtetése közben, leül.
- A szerelem vak - húzza el a száját kelletlenül és ez a három szó nem feltétlenül Ákos és a húga kapcsolatáról szól, hanem inkább a saját tapasztalata van benne.
- Tudom, hogy erre van a legkevésbé szükséged, de sajnálom - ezt pedig nem csak azért mondja, mert ilyenkor ez a szokás, hanem azért, mert végtelenül igazságtalannak tartja, hogy Ákost így megszivatta a húga.
- Jobb. Nincsenek a nyakamon- ezt kifejezetten élvezi, Dobrádiék békén hagyják, ez pedig a lelki béke számára. - Azt még szoknom kell, hogy enyém lett ez a hely - sóhajtja halkan a szavakat, miközben tekintetét lassan körbejáratja.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=387&post=878606#post878606][b]Herczeg B. Ákos - 2024.05.19. 13:08[/b][/url]

- És egy hatalmas rohadék is. Azt se felejtsük el. - pillantok rá nyugodtan, miközben a kávéért nyúlok, amit hozott. Ez tényleg jobb most ebben az állapotban. Pedig reggel jól voltam, aztán egyetlen pillanat, és ő a látómezőmbe, és vége. Pedig Írisz nem Liliom, határozottan nem ő tette velem mindezt, hanem a húga. - Elmondta, hogy ki..., hogy kivel van együtt? - amióta kiderült, mindenki ellenség. A postás, az eladók, az utcai járókelők, mindenki, akinek farka van potenciálisan alkalmas arra, hogy a menyasszonyomba legyen. Vagyis, a volt menyasszonyomba. Ha tudnám ki, talán egyszerűbb lenne nem utálni az összes többi férfit.
- A képedre formálhatod. Szerintem kell is, nem igazán tükröz téged. - nincs annyira mély ismeretségünk, de még én is meg tudom állapítani, hogy ez egy örökölt és nem egy átformált hely. - Kezd apróságokkal, amik tükrözik a személyiségedet.- hozzátehetném, hogy a húga is pont így kezdte nálam átvenni az uralmat, de az igazság az, hogy ő sem bántott engem, akkor én miért tenném?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=387&post=878624#post878624][b]Dobrádi Írisz - 2024.05.19. 21:16[/b][/url]

Herczeg B. Ákos
___________________________

Egyetértő bólintással ad igazat a férfi szavainak. A világ egyik legalattomosabb és legmocskosabb játékosa a szerelem, mert bárkit képes átformálni olyasvalakivé, kinek létezéséről addig nem is tudott.
Írisz is vak volt, ráadásul olyannyira, hogy kétszer is beleesett ugyanabba a gödörbe. Szerencsétlenségére másodjára nem tudott kimászni belőle, ennek köszönhetően beszélgetnek most itt.
- Nem tudom. Állítólag nála egy tíz, tizenöt évvel idősebb férfi. De nem mondta el senkinek, hogy kiről van szó - nem ferdít, ha tudná elmondaná, mert véleménye szerint Ákosnak joga van tudni. De csak ennyit tud róla és van egy sejtése, hogy nem véletlenül. - Szerintem házas és ezért nem mond nevet - aztán lehet van gyereke is és így tovább minden. Persze ez csak találgatás, de nem nagyon jut eszébe más, hogy miért kellene ezt titkolni.
- Hmm. Igazad lehet - vezeti vissza a tekintetét némi nézelődés után a másikra. Csilla iránti tiszteletből eddig erre nem gondolt, de ha már a nő volt olyan "kedves", hogy gyakorlatilag ideláncolta, hát akkor fene vigye el a tiszteletet.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=387&post=878828#post878828][b]Herczeg B. Ákos - 2024.05.25. 07:01[/b][/url]

- Pfff. - ennyi az ösztönös reakcióm arra, hogy egy negyven pluszos farokra gerjed. Méghogy izgalmasabb nemi élet, hagyjuk már. Maximum attól izgalmasabb, hogy titoknak kell lennie. Gondolom feleség, gyerekek, boldog családkép, meg egy ostoba szerető, aki azt hiszi, hogy majd megváltja a világot, tudok neki gratulálni. - Sok könyv szól a férfiak életközépi válságáról. Idővel a csávó észhez tér, a családját választja, Liliom meg a két szék között a pad alá esik. Vagy, megmarad mellette, a csávó kivénhedt lesz, minden téren, jönnek a kék bogyók és ő igazából egy pénzért csillagpatrikozó nő lesz. - elképesztő tárgyilagossággal fejtem ki a véleményem, pedig odabent ordítani tudnék, hiszen a ténnyel, hogy egy negyvenes faszival kavar, kvázi a saját teljesítményemet még erősebben kritizálta, mint hittem, hogy teszi.
- Hogy van  Auróra? Mit szólt ehhez a váltáshoz? - mert lássuk be, nagyon nagy váltást eszközölt éppen a nő.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=387&post=878847#post878847][b]Dobrádi Írisz - 2024.05.25. 11:20[/b][/url]

Herczeg B. Ákos
___________________________

– Ákos - kissé bátortalanul teszi meg, de végül Ákos kezéért nyúl, mellyel a kávés bögrét fogja. – Ez már nem a te gondod lesz – tudja, hogy szavai aligha veszik el a csalódást, fájdalmat és minden negatív érzelmet, amit ez a férfi a húgától kapott. Mégis néhány pillanatig még fogja a kezét – ha az nem húzta el egyből -, aztán visszahúzza a sajátját, mikor már azt érzékeli, hogy még éppen nem kínos a helyzet.
Nem szól azért, mert csúnya szavakkal illeti Liliomot a másik, joga van hozzá, csupán egy valamit nem ért az Ákos által használt szavakból. – Ne haragudj meg, ha ostobaságot kérdezek. De mi az a csillagpatrikozó nő? – és szemeit lehunyja, mert tényleg úgy érzi magát, mint aki öreg ehhez a szóhoz, pedig a lánya mellett igazán napra késznek igyekszik lenni.
– Szerencsére nem hagyta, hogy a nagyszülei túlságosan elrontsák – húzza mosolyra  száját. – Én elég őszinte vagyok vele. Elmondtam neki, hogy az apjával már nem jó a kapcsolatunk, látta is az elejétől kezdve ezt. Megkérdezte múltkor, hogy miért nem válok el? – kissé meglepte a telibe feltett kérdés, ugyanakkor kifejezetten büszke volt a lányára. Sokkal életrevalóbb, mint ő valaha is volt. – Elmondtam neki, hogy én szeretnék, de az apja és a nagyszülei csak akkor kapják meg Csilla pénzét, ha két évig mi vezetjük ezt a helyet.. Nos.. Láthatod, én itt vagyok. Mondjuk, legalább édességgel teli börtönöm van – kissé keserédesen sóhajtja a szavakat, talán nem kellene Ákosra zúdítania ezeket, hiszen van neki elegendő gondja. - Ne haragudj, felejtsd is el. A kávé jobb, mint a süti?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=387&post=878870#post878870][b]Herczeg B. Ákos - 2024.05.25. 18:52[/b][/url]

Nem sok vígaszt jelent, hogy nem az én problémám lesz már, így csak elhúzom a számat a tényre, és kelletlenül bólintok. Na igen, tizenhárom év után ez is egyfajta váltás, amihez hozzá kell szokni. Én azt hittem, hogy a következő változás az lesz, hogy férj leszek, nem pedig az, hogy egyedülálló. Hagyjuk a szinglit, az olyan gyökér szó.
- Nem tudod? - pillantok rá csodálkozva, egy szalvétát húzok magamhoz meg egy tollat veszek elő a hátizsákomból. Először magát Patrikot rajzolom fel a szalvétára, majd egy meztelen nőt, aki pont úgy van kiterülve, mint Patrik alakja. Jól rajzolok, végül is a szakmám része, de én nem maradtam meg a házaknál, mindent elég arányosan és jól tudok megörökíteni. Felé csúsztatom a szalvétát, és a tollal mutatom az összefüggéseket. - Szétveted a karjaidat és a lábaidat, aztán jön a csávó és ügyködik, te meg csak vagy, hagyod neki a dolgot. Sokan egy ponton túl nem sok mindent visznek bele a dologba, csak túlesnek rajta. Meg hát ha öregebb a faszid, akkor ugye idővel lassul a menetideje és a részeredményei is. - ez egy keserű vígasz lehet, hogy a másik szar az ágyban, mert ugye elvileg éppen ezért lettem elhagyva. - Tőlem neked, a mai nap emlékére. - ugyan csak vonalrajz, de nem mondhatja, hogy nem látja bele a saját vonásait és alakját.
- Szóval zsarolnak? Ez nem legális. - nem mintha a zsarolókat ilyen dolog érdekelni szokta volna. Ez nagyon kellemetlen, és nagyon aljas, ráadásul Írisz ebben a családban az egyik legnormálisabb. A bocsánatkérését figyelmen kívül hagyva kicsit előre hajolok. - Mennyi van még vissza a két évből? - bár gyanítom, hogy sok, mert nem olyan rég még az ispotály egyenruhája volt rajta, nem kiskötény, hogy a ruhája eleje ép maradjon.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=387&post=878872#post878872][b]Dobrádi Írisz - 2024.05.25. 19:32[/b][/url]

Herczeg B. Ákos
___________________________

Elkerekedett szemekkel nézek rá, miközben rajzol és aztán magyaráz. Közben pedig rá kell jönnöm, hogy tényleg öreg vagyok én ehhez, mert ezen a néven még tényleg nem hallottam a dolgot. - Először is, ez siralmasan hangzik. Másodszor pedig, kérlek, ne öregezz le többször - mert, ha nem is nyíltan, de burkoltan megtette, mikor a vele egykorú férfit, akivel Liliom összejött, most öregnek nevezte. Igen, idősebb, mint Ákos vagy a húga, de azért bántja a lelkét hallani a dolgot. - Köszönöm, ez lesz az új dizájn első bekeretezett képe - és ezt képes teljesen komolyan gondolni, amire a legnagyobb bizonyságot úgy adja, hogy nem gyűri össze a papírt, hanem maga elé húzza és egy ideig csendben nézegeti, mielőtt neki állna a saját történetének.
- Annál okosabbak - húzza félszeg mosolyra a száját. - Nem próbálkoztam Dusán elé letenni a papírokat, mert tisztában vagyok vele, hogy nem írná alá - ezt nem is kell kimondani, nincs szükség zsarolásra, mert ismeri már a Dobrádi családot. Abban is egészen biztos, hogy nem a férje ötlete, hanem az anyjáé, aki lássuk be, több évtizede nem szívleli Íriszt. - Már kerek egy hónap eltelt. Tiszta szerencsés vagyok - fújja ki lassan a levegőt és most emeli szájához a kávéját, amit gyakorlatilag egyben el is tüntet.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=387&post=879073#post879073][b]Lónyay R. Hargita - 2024.05.28. 20:08[/b][/url]

Még mindig nem hiszem el teljesen, hogy végre az öcsém látogat meg itt. Néhány képe bekerült a hamarosan megnyíló természetfotós kiállításra, és ennek örömére most én is láthatom hosszú hónapok után. Annyi mindent kell mesélnem, amit a ritkán váltott levelekben nem írtam le, és szerintem ez vele sincs másként. Még Mátét is szeretném, ha megismerné ez alatt a pár nap alatt, de egyelőre még jobbnak láttam először csak kettesben találkozni. Nem hiszem, hogy Ambrusnak bármi kifogása lenne, arról nem is beszélve, hogy ettől egyébként is aligha változnának az érzéseim Máté iránt, de mégis jobbnak látom, hogy először meséljek róla egy süti mellett, akárcsak a közös vacsora lehetőségéről a Pillangóvarázsban. Kicsit talán még izgulok is ezen az egészen hirtelen, ezért valamivel korábban sikerül a cukrászdához érnem, mint amit megbeszéltem vele. Az egyik ablak közelében foglalok helyet addig is, amíg várok rá, és kíváncsian nézegetem a választékot, hátha találok valami olyat, ami nem kifejezetten édes, és se mákot, se mogyorót, se kivit nem láttot messziről sem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=387&post=879076#post879076][b]Lónyay E. Ambrus - 2024.05.28. 20:57[/b][/url]

Alig várom, hogy újra láthassam Gittát. Sajnos nagyon régen találkoztunk utoljára, az elmúlt időszakban meg mindig máshol voltam, ezért a baglyok is gyakran eltévedtek a levelekkel csőrükben. Igazándiból még sosem jártam a faluban, amiről annyit mesélt korábban a nővérem. Most meg már muszáj, hiszen nem minden nap döntenek úgy, hogy kiállítják néhány fényképemet a művelődési házban. Hihetetlen, hogy beválogattak párat a hamarosan megnyíló kiállításra... A kategóriámban az ötödik legjobb vagyok, de szerintem az is szép eredmény. Az első utam rögtön Budapestre vezetett, ahonnan egy rövid városnézést követően indultam csak el Bogolyfalvára, a változatosság kedvéért vonattal. Sajnos az ablak üvege zavaróan tükröződött, néhány fotót azonban még így is sikerült készítenem az idevezető tájról. Ha más nem, az emlékalbumomba jó lesz.
Miután leszállok, a vállamra csapom a hátizsákomat, benne minden szükséges holmimmal. Izgatottan sietek el a cukrászda irányába, és rövidesen meg is látom a kirakat mögött ülve a testvéremet. Arcom széles mosolyra húzódik, miközben már messziről integetni kezdek felé. Hát megjöttem...
- Hellooo! - köszönök angolos hangsúlyozással, miután beviharzottam a cukrászdába, és adok neki egy hatalmas, hosszan elnyújtott ölelést. Még szemügyre se veszem a helyet igazán, hanem inkább helyet foglalok vele szemben az asztalnál, és lerakom a mellettem lévő szabad helyre a táskámat. - Hát mi újság van? Féltem, hogy nem találok ide... De élőben nem tűnik nagynak ez a hely - fújom ki a levegőt, mert egy kicsit még a sietség hatása alatt vagyok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=387&post=879084#post879084][b]Lónyay R. Hargita - 2024.05.28. 22:09[/b][/url]

Kiszélesedik a mosolyom, amikor a menüről felpillantva meglátom az utcán Ambrust integetni. Beérve pedig már csak pillanatok kérdése, hogy megöleljem, és noszogatni őt sem kell. Nagyon rég láttam, éveknek érzem hirtelen, pedig tudom, hogy Karácsonykor biztosan találkoztunk Londonban.
- Szia - köszönök, még mindig nem engedve el, de aztán hátrébb lépve egyet végig nézek rajta. - Te nőttél? Változtál, mióta nem láttalak. Kezd olyan igazán Lónyay kiállásod lenni, mint apunak - állapítom meg, de azért még a mutatóujjamat ugyanúgy nyomom az orrának, mint amikor még csak kiskamasz volt. Ettől mindig fülig szaladt a szája, még a rosszabb napokon is.
- Jaj, gyere, még egy ölelésre. Már azt se tudom, mikor találkoztunk utoljára. Egy örökkévalóságnak tűnik - jelentem ki, már a vállára téve a kezem, és újra megölelem, még ha ezúttal rövidebben is. Leülök aztán a székre, hagyva, hogy beszéljen végre.
- Tényleg nem az, ha jól emlékszem, épp meghaladja az ötszáz lakót vagy ötszázötvenet tán, de hangulatos kis városka. Szerintem tetszeni fog neked. Fotózhatsz boglyokat, amikről a nevét kapta. Újság meg nem sok. Majdnem minden a régi, még táncolok, éppen próbálunk az új előadásra, dolgozom a teázóban, tanítok az előkészítőben, és... majd szeretnék bemutatni valakit valamelyik este. Ő az, akit már említettem. Máténak hívják - mesélem széles mosollyal az arcomon. Nem részleteztem neki semmit igazából a leveleimben, csak említettem, hogy megismertem valakit, és most meg nem kerülgetem sokáig a témát. - Na és vele mi a helyzet? Jól utaztál? Meggondoltad magad már, hogy nálam aludj? Tényleg nem kényelmetlen a kanapé, és Esther is rég látott már téged.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=387&post=879087#post879087][b]Lónyay E. Ambrus - 2024.05.28. 23:18[/b][/url]

Kicsit ilyenkor olyan, mintha nem is a nővérem, hanem a nagynéném állna előttem egy családi összejövetelen. Hátra tett kézzel, kiegyenesedve hagyom, hogy tetőtől talpig felfedezze rajtam az elmúlt hónapok változásait. Huszonegy évesen nem hiszem, hogy még növésben vagyok... Csak neki tűnik így, mert alacsonyabb nálam. Maximum ráncosabb lett a képem a sok mosolygástól. Behunyt szemmel, felvont vállakkal grimaszolok egyet, amikor megnyomkodja az orromat. Jó testvérként tűrnöm kell ezt, még ha kínos helyzetbe is hoz mások előtt.
- Hát a szülinapodon! - emlékeztetem őt lelkesen. Az enyémet sajnos nem tudtuk megünnepelni a családdal. Utaztam ugyanis. És most, hogy leülök, meg is kérdezem, hogy van, de nem illemből, hanem őszintén. Ő pedig nem győzi utolérni magát a mondandóival. Egy futó pillantást azért vetek a süteményespultok felé, de úgy tűnik, az még várhat egy kicsit.
- Máté? - csúszok előrébb a székben, próbálva megjegyezni a nevet. - Hű, akkor úgy látom, komolyodnak a dolgok - vigyorgok csillogó szemekkel. Ez kicsit hirtelen ér, nem gondoltam volna, hogy ennyi minden mellett még az ismerkedés terén is ilyen jól halad.
- Esetleg a megnyitó után valamikor? Azt hiszem, ráérek... - nevetem el magam a meglepettség és izgatottság zavarától átitatott arccal, mert eleve nagyon izgulok a kiállítás miatt, de most már azon is izgulhatok, hogy a nővérem bemutatja a barátját. Ezt is megéltük... Nagyon kíváncsi vagyok, hogy kit talált, hiszen nem igazán volt még ilyenre példa az életünkben. Azt sem tudom, hogyan kell viselkedni ilyenkor... És ha nem jövünk ki jól, akkor kit fog választani? Egy csomó kérdés villan át az agyamon...
- Aha, már teljesen hozzászoktam az utazásokhoz - bólintok egy nagyot derűsen. - Nem akarok a terhetekre lenni. De Estherrel is szívesen találkoznék. Fáradtan, de megvagyok amúgy. Majd ha kipakoltam, megmutatom a legújabb képeimet- ásítom el magam, aztán újból a pult felé nézek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=387&post=879094#post879094][b]Lónyay R. Hargita - 2024.05.29. 00:06[/b][/url]

- De csak mert a tied idén nem Húsvétra esett és hol is voltál éppen? Peruban? - kérdezek vissza, ha már kiemeli, hogy a születésnapom Karácsonykor volt, ezért közösen is ünnepeltük. Jövőre talán majd az övére is sikerült összeülni, és nem lesz valahol a világ másik végén. El se hiszem, hogy az öcsikém, akire még mindig úgy emlékszem, mint amikor fognom kellett a kezét, hogy el ne szaladjon minden katicabogár és lepke után, amit meglát - lehetett vagy ötéves -, már felnőtt férfi. Kiköpött apu egyébként is, pont olyan, mint ő a régi fotókon. És most már kiállítják a képeit is. Igazán büszke vagyok rá. A kérdésére válaszul aztán már azonnal megemlítem Mátét is, meg azt, hogy bemutatnám. Bólintok, amikor visszakérdez a nevére, és mosolygok, mint mindig, amikor csak eszembe jut.
- Tudod... azt hiszem, olyan ő nekem, mint apu volt anyunak... fél éve ismerem, de sokkal többnek érzem, és pontosan tudom, hogy vele akarom leélni az életemet - válaszolom neki, közben felkönyökölve az asztalra, és arcomat a két tenyerembe támasztom. Az a gyanúm, hogy kicsit el is pirulok, de sebaj.
- Rendben. Szerintem majd elmegyünk arra, legalábbis én mindenképp ott szeretnék lenni, és biztos vagyok benne, hogy elkísér, utána meg majd beülhetnénk akkor a Pillangóvarázsba vacsorázni - tervezek máris, pedig még a bemutató sem holnap lesz, ha jól tudom. Megrázom aztán a fejem. - Ugyan, mikor voltál a terhünkre? Már elő is készítettem. Itt meg még nem is jártál, nehogy már a panzióba költözz be - győzködöm kitartóan. - Ó, azokat meg mindenképp. Kíváncsi vagyok, miket fotóztál, meg merre jártál pontosan. Otthon is jártál?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=387&post=879103#post879103][b]Lónyay E. Ambrus - 2024.05.29. 11:55[/b][/url]

- Aha - vágom rá a kérdésére egy lendületes bólogatással párhuzamosan. Peru nagyon érdekes hely volt. Sosem gondoltam, hogy egyszer el fogok jutni oda. Vagy ha igen, akkor nem ilyen fiatalon. A legolcsóbb ételeket próbáltam enni, és többágyas szobákban aludtam, sokszor varázstalanokkal, ahol a megbűvölt fényképezőgépem rejtegetése volt az igazi művészet. De megérte. Annyi élményben volt részem, hogy még mindig az utazások hatása alatt vagyok, és leszek is egy darabig.
Gitta fülig szerelmes, ezt le sem tagadhatná. Nekem még nem lépett be az életembe a hercegnőm, ezért zavarba hoz a kijelentéseivel, de nagyon örülök a boldogságának. A leveleiben még nem fogalmazott ennyire nyíltan és egyértelműen... Tudom, hogy apáéknak sem volt egyszerű, mégis milyen boldogok tudnak lenni anyával. Ez nagyon jó lenne, ha tovább öröklődne a családban. Azonban féltem is őt, hogy nem vakítja-e el túlságosan a rózsaszín köd. Elvégre, ők már nem anya és apa, hiába tűnik most úgy, hogy hasonlít a történetük.
- Na és mit kell még tudni róla azon kívül, hogy oda meg vissza vagy érte? - könyökölök fel én is az asztalra az egyik karommal, tenyeremben megtámasztva az államat. Nagyon kíváncsivá tett.
- Ez tök jól hangzik! Nagyon örülnék, ha ő is jönne. Igazándiból kicsit izgatott vagyok, hogy hányan lesznek. Még sosem volt ilyesmiben részem... - sütöm le a szemeimet zavartan egy pillanatra. Nagyon tetszik a közös éttermezés gondolata is. - Hát jó... - dörmögöm szófogadóan Gittának, ha tényleg elférünk. Legrosszabb esetben még mindig ott a panzió, de ha nem muszáj, nem költök rá, és így legalább több időt tölthetünk együtt. Nem akartam ám csak úgy berobbanni az életükbe, hiszen mindenkinek megvan a maga munkája, tanulmányai, magánénélete, csak én vagyok ennyire eleresztve, hogy rontom a levegőt, mert nincs normális állásom.
- Arról órákig tudnék mesélni. Na, de rendeljünk is valamit! - kuncogok halkan. - Egy hétvégére igen, apával megszereltük az egyik kertkaput. Nem volt egyszerű a sok védővarázslattól hozzáférni. De főleg csak Jutka nénihez ugrottam be - mesélem derűsen.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=387&post=879113#post879113][b]Lónyay R. Hargita - 2024.05.29. 21:28[/b][/url]

- És jó volt? Egyszer most már tényleg el kell mesélned, merre is jártál pontosan - vetem fel, mert azért az országokat még ha említi is, a levelezésünk általában egészen kurta összefoglalókra szokott szorítkozni. Ő gyakran valami olyan eldugott helyen van, ahol még a madár se jár, én pedig csak rohanok folyamatosan, és amikor meg netán mégse, azt az időt mostanság Mátéval töltöm. Ez nem jó kifogás, tudom, de nem is használnám annak. A beszámolói élőben mindig érdekesebbek, ha még a képeket is mutatja mellé, akkor főleg. Be is számolok róla is Ambrusnak, úgyis nagyon szeretném neki bemutatni is. Anyuéknak is, persze, de azt még meg kell majd szervezni, hogy mindenki egyszerre legyen Londonban.
- Háát... testnevelést és környezetismeretet oktat az előkészítőben, a nagyszülei még itt élnek Bogolyfalván, egyébként szeret utazni, és a szülei temetésére jött haza, aztán miattam maradt. Mire vagy kíváncsi még? - kérdezem a rövid felsorolást követően. Tudnék mesélni, rengeteget, de nem hiszem, hogy az öcsém tényleg minden részletet szeretne tudni mindenről, ellentétben Estherrel, akivel egyébként is igazán bármit megbeszélhetek. Az mégiscsak más. Szóba kerül a kiállítás is, amiért valójában ideutazott, és én meg már ígérem is, hogy rám mindenképp számíthat, de szinte biztosra veszem, hogy Mátét sem kell sokat győzködnöm majd arról, hogy elkísérjen. Utána pedig a Pillangóvarázsban egy vacsora tökéletesen hangzik. Már jegyzetelek is gondolatban magamnak, hogy például az asztalt intézzem, amint tudok dátumot is. Persze otthon is le lehetne ülni ehhez, és főzök, de azt úgyis fogok amúgy is, az étteremben meg legalább Ambrus sikerét is illendően ünnepelhetjük meg.
- Akkor majd mesélhetsz, találok rá időt - válaszolom. Például a telehold alkalmával egy egész szabad estém is lesz, és úgyis megígértem Máténak, hogy lefoglalom, nehogy eszébe jusson éjszakai fotózásra indulni. - Rendben. Csak annak örömére, hogy itt vagy, kipróbálom majd ezt a meggyes rétest, abban úgy látom, semmi olyan nincs, amiért aggódnom kellene. Válassz nyugodtan, elég sok finomság van itt - mondom, és érdeklődve hallgatom aztán, mit mesél, járt-e otthon. - Na, az jó, ha azért sikerült benézni hozzájuk is. Majd én is tervezek menni valamikor, csak úgy szeretném szervezni, hogy Mátét is be tudjam mutatni majd. Annyira várom, hogy legalább te megismerd. A világ legaranyosabb embere, akit csak ismerek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=387&post=879125#post879125][b]Lónyay E. Ambrus - 2024.05.30. 13:41[/b][/url]

- Ühüm, csak néha kicsit zavaró volt a sok turista. Lassan már mindenhol ott vannak. Végül a helyiektől kellett segítséget kérnem, hogy olyan útvonalakon menjek, ahol nyugodtan tudtam koncentrálni a tájra - idézem fel az emlékeimet. Az inka romok megtekintése, az amazonasi őserdőkben és a vicces nevű Titicaca-tó környékén való barangolás felejthetetlen élmények számomra. Alig várom, hogy további kontinensekre jussak el, és új kultúrákat ismerjek meg. Mindenki nagyon nyitott és barátságos volt az út alatt. Talán néhányukkal még a jövőben is tartani fogom a kapcsolatot. Ezeket olyan nehéz levélben átadnom. Egyébként sem vagyok jó írásban, és azért szónoknak se születtem. Néha nehéz kifejeznem a gondolataimat. Ezért is jó, hogy tudok fotózni, mert azok talán jobban át tudják adni a mondanivalómat.
- Minden másra - vágom rá nevetve a kérdésére, de azért próbálok tapintatos lenni. Mégiscsak ő az idősebb, ezért inkább fordítva várhatná el, hogy kitárulkozzak a magánéletemről. - Például, akkor az előkészítőben ismerted meg őt? Eredetileg hová valósi? Ki hívott randira kit? És mik a hobbijai? - sorolom fel komótosan a kérdéseimet, előtte jól átgondolva őket. Megmarad az is, hogy a szüleit jött temetni, és itt maradt, de ez elég tragikusan hangzik, ezért nem akarom megbolygatni a témát, meg hogy sokat utazik, akkor biztosan hasonlít rám egy kicsit legalább ebben, ami jó jel.
- Karamellás kávétortát szeretnék - jelentem ki határozottan, amint végignyálazom magam a kínálaton, és egy kis türelmet kérve felállok a székemtől, és a pultnál leadom a rendelésem. Mikor visszatérek, hagyok neki időt, hogy ő is így tegyen. Közben mosolyogva hallgatom meg terveit a családi bemutatásról.
- Jaj, egyre kíváncsibbá teszel ezekkel a kijelentésekkel - nevetek, és tényleg egyre türelmetlenebb vagyok, hogy végre megismerjem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=387&post=879137#post879137][b]Lónyay R. Hargita - 2024.05.30. 18:59[/b][/url]

- A lényeg, hogy megoldottad a gondot - válaszolom neki mosolyogva. Azt hiszem, nekünk egyébként is ez a szuperképességünk ilyen családi szinten, hogy minden problémát meg tudunk oldani. Ha nem így lenne, nem lenne egy személyi asszisztensként dolgozó anyukánk, meg egy gondnokként mindenre is képes apukánk. Volt kitől örökölnünk a problémamegoldó képességünket, vagy éppen tanulni, akárhogyan is hagyományozható át. Büszke vagyok egyébként az öcsémre nagyon, hiszen ügyes fotós lett belőle, egyedül is remekül feltalálja magát és már megjárta a fél világot, amíg én javarészt csak álmodoztam erről sokáig. Röviden összefoglalom a szerintem legfontosabb dolgokat Mátéról nem sokkal később, majd érdeklődve hallgatom a kérdéseit, ha már én vetettem fel, hogy mondja csak, mire kíváncsi.
- Lássuk csak... szólj, ha valamit kihagynék. Először is, nem, nem az előkészítőből ismerem, az teljesen független, de mindjárt visszatérek erre. Az úgy volt, hogy a Pillangóvarázsba jött be, tudod, a teázó, ahol dolgozom. Már elég régóta megvan, bár tulajdonost váltott párszor, de ő még az eredeti tulajdonost ismeri, aki megálmodta a helyet, és bejött szétnézni, akkor kezdtünk beszélgetni. Kiderült, hogy szeret világot látni, sok mindent mesélt, és aztán ebből az lett, hogy utána hetekig minden hétfő este együtt teáztunk, vagy éppen vacsoráztunk, és rengeteget beszélgettünk közben. Aztán másfél hónapja kihagyott egy hétfő estét, mert nem érezte jól magát, aggódtam érte, és főztem neki a nagyi húsleveséből. Tudod, amit mindig főzött ő is, meg anyu is, ha beteged voltunk, és igazából... azóta tart. Nem is tudom, ki hívott el ki, technikailag talán én őt, de ez nem is számít szerintem. Mit is kérdeztél még? Ó, igen, budanekeresdi, meg Szalamantonban is laktak, de bogolyfalvi kötődése is van. Ééés... hobbik... szeret utazni, meg sportol... - fejezem be a nem is olyan hosszú áradozást végeredményben, tovább is tarthatott volna. Esthernek szoktam amúgy is, kellőképpen hosszan, például arról is, hogy milyen szépen kidolgozott izmai vannak, de erről nem érzem szükségét éppen az öcsémnek beszámolni, ahogy egyelőre arról sem, hogy mellékesen vérfarkas. Ambrusnak sikerül közben szintén kitalálni, mit szeretne enni. Megvárom, amíg rendel a pultnál, majd én is megteszem ugyanezt a kört, és visszatérve ott folytatjuk, ahol abbahagytuk. - Egy igazi szőke herceg, de komolyan. Jó, nem tiszta szőke a haja, de szőkés... - válaszolom továbbra is mosolyogva, közben kipillantva az ablakon, mintha csak azt várnám, hogy felbukkanjon, csak mert annyit emlegetem éppen. - A gyerekek is imádják amúgy, Esther mesélte, hogy elég sokat lelkendeztek a gyerekek, hogy Máté bácsit mennyire szeretik. De már eleget beszéltem, szóval mesélj csak te. Meddig maradsz? Mik a terveid?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=387&post=879138#post879138][b]Herczeg B. Ákos - 2024.05.30. 19:29[/b][/url]

- Nőkben ez máshogy van. A női életkor számítás az olyan, hogy több évig vagytok ugyanannyi idősek. - vonom meg a vállam nyugodtan, főleg, mivel őszintén így is gondolom. Ha nekem azt mondja, hogy ő most harminc, akkor simán nem ellenkezek vele. A nők tudnak akár tíz évig is harminc évesek lenni. - Óóó, ha tudom, hogy ez a terved, akkor sokkal jobban odateszem magam. Szerintem, ha modellt csillagpatrikozol nekem, akkor még a pubos csókákat is átcsábíthatod ide. - sőt, családegyesítő funkciója is lenne, mert az apukák hirtelen szívesebben jönnének ide. Én látom benne az üzleti lehetőséget, de nem kizárt, hogy ő teljesen elborzad majd tőle, így hát figyelem minden mozdulatát, mielőtt hozzámvágna valamit.
- Akkor már csak alig huszonhárom? Szerezz egy jó szeretőt és fél lábon is. Nincs is jobb, mint egy elégedett mosollyal távozás a válás után. - hiszen, ha jól értettem, ő éppen arra hajt, hogy két év múlva szabaduljon onnan. - De komolyan, Írisz, tőlem még a házamat is kölcsönveheted erre. Esküszöm, hogy még senki se szexelt benne. Felavathatod. - az ember ott segít, ahol tud, és mi elég sokáig voltunk annak a szélén, hogy rokonok legyünk. Tizenhárom évig minden ünnepen ott evett a fene náluk, legalább egy kicsit törlesztek neki.