A kontinensen zajló játékok színhelye - a kezdő hozzászólásban jelezzétek, melyik országban is jártok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=865484#post865484][b]Bánki-Bontovich Sára - 2023.07.16. 21:26[/b][/url]

Az égre emelem a tekintetemet, mert a témánk pont nem egy ilyen szituációba való. Az biztos, hogy már most minden porcikám érzi, hogy meg kell majd őt védenem. Kell egy terv ennek beadagolására. Azt hiszem a legjobb taktika majd az lesz, ha Mirellával kezdjük, mert ő szépen megpuhítja Mártont. Ha Márton megvan, Laurán keresztül ugyanígy Miksát is meg lehet, talán.. a többi meg nem számít.
Ezen mosolyogva figyelek arra, amit mond az eskető, s mikor kérdez, válaszolok, aztán boldogan csókolom meg Botondot, aki nem tudom, hogy csinálta, de főnixmadárként élesztette újjá az egész dolgot közöttünk.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=865486#post865486][b]Bánki Botond - 2023.07.16. 21:27[/b][/url]

Az sem érdekel, ha tényleg meghalok, ha Miksa megfojt, nem, nem tenné, ő inkább a lassú kínzást választaná, de nem baj, akkor többet élek majd a Földön Saci férjeként, így boldogan csókolom meg a tökéletes pillanatban, és mosolyom akkor is töretlen marad, amikor gyűrűvel az ujjunkon elsétálolunk.
- A ruha a tiéd, nem csak kölcsönöztem.
Nem mentünk el sok helyre, így maradt pénz, amit nyilván a jövőnkbe is fektethettem volna, végül is…olyasmi.
- Jól kiegészíti majd az özvegyi nyugdíjat.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=865487#post865487][b]Bánki-Bontovich Sára - 2023.07.16. 21:27[/b][/url]

- De miért pazaroltad a pénzed erre? - mert ez pazarlás, simán jó lett volna egy egyszerű, a bőröndjében is található ruha. Botond túl sokat ad és ezzel szemben ő meg semmit. Ezen nagyon sürgősen változtatnia kell.
- Bolond vagy már megint - rázza meg nevetve a fejét. - Nem leszek Bánki, remélem azt azért tudod - meg Bánkiné sem, mert az olyan öregasszonyos, de ezt már ki se mondom, mert szerintem anélkül is tisztában van a dologgal.
- Szóval Zorka tudja.. Nyilván Albert is - simítom meg az öltönyét, majd az arcát. - Egyesével szeretnéd végigjárni a sort vagy pedig egyszerre, hogy egy este alatt kapd a nyakadba a Bontovich család átkait?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=865488#post865488][b]Bánki Botond - 2023.07.16. 21:28[/b][/url]

Megvonom a vállam, nem igazán tudom megmagyarázni, hogy miért, csak így akartam, hogy maradjon meg. Mondom, egy év múlva simán ülhetünk lagzit még.
- Kötőjellel? Akkor az enyém is leszel és a Bontovich identitásod is megmaradna. Ha gyerekeink lesznek, náluk például szeretném, ha mind a két nevet viselnék. A tanárok időben készüljenek fel arra, hogy az Isten csapásai érkeznek.
Mert szerintem így tekintenek ránk, de nem bánom, én élvezem ezt a szerepkört.
- Sőt, én is felvehetem a tiédet, és akkor mind a ketten lehetünk Isten csapásai.
Azt, hogy né legyen, nem szeretném, az olyan furcsa nekem. A szüleinknél még rendben volt, de a mi generációnk már nem olyan.
- Igen, ők tudják. Jó kérdés, hogy mi lenne a jobb. Én szívesen eléjük állok, és túlesek rajta egyszerre. Meg anyukádon. Rendezhetnénk egy családi vacsorát, nála, mert ott jó sok hely van.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=865489#post865489][b]Bánki-Bontovich Sára - 2023.07.16. 21:28[/b][/url]

- Bánki - Bontovich Sára - elmondom vagy háromszor, de talán négyszer is, ízlelgetve a dolgot. Kicsit hosszú, de az biztos, hogyha ezt így egyben bárki meghallja egyből lesznek előítéletei. Jó az nekem, ha bárhova belépek, a nevem alapján már berangsorolnak valahova? Mondjuk, nem tudom milyen szintre emelnének ezzel a kettőssel. - Jajj ne, ne vedd fel, halálod napjáig szekálnának érte, nem akarok céltáblát csinálni belőled - nagyon kedves és szívet melengető ötlet, hogy felvenné a nevem, de azért ennyire ne durvuljunk be, elég ha a gyerekeink tényleg majd ezt viselik.
- Hmmm, nem tudom, hogy ez mennyire jó ötlet. Anyu lehet szívrohamot kap, bár az, hogy jobb egyben letudni az egészet, kétségkívül nem rossz - és nekem anya még eszembe sem jutott. Istenem, micsoda balga vagyok. Szegény nő teljesen össze lesz törve, hogy a legkisebb gyermeke megházasodott és ott sem lehetett. Még az is megeshet, hogy nem én leszek özvegy, hanem Botond.
- Készültél még valamivel? Vagy innentől csak sodródunk?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=865490#post865490][b]Bánki Botond - 2023.07.16. 21:29[/b][/url]

- Nekem tetszik.
Én is kimondom párszor, egész könnyen jön a számra, mintha mindig is ott lett volna a helye. Reálisan nézve, a legtöbb lány, aki Bontovich-hoz meg hozzá, felveszi a nevét, lesz egy csomó Bontovich a jövőben, és az ő gyerekeik is Bontovichok lesznek, mi viszont, akárcsak ezzel az esküvővel is, már kívülállónak számítunk.
- És ha hozzá mennénk, elmondanánk, hogy mi volt, hogy elvettelek, és szeretném a családnak egyszerre elmondani, lehetőleg úgy, hogy már jó magyar szokás szerint kigombolt nadrággal üljenek az asztalnál és egyiknek se legyen annyi energiája, hogy lelő?
Szerintem ez kivitelezhető, és ha ott életben maradunk, akkor jöhet az én családom, ha meg nem, legalább tudják, hogy miért nem.
- Sajnálom a visszalévő időben meg kívánom kezdeni az uncsi férj szerepemet. Meg aztán, ez igen nagy dobás, nem? Hova fokozzam még?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=865491#post865491][b]Bánki-Bontovich Sára - 2023.07.16. 21:29[/b][/url]

- Kitaláljuk, csak ülepedjen le, mert még én sem igazán értem, hogy mi történt itt - de tényleg. Nézem a gyűrűt, a ruhát, Botondot, ezt az egészet és nem tudom ép ésszel felfogni, hogy mi a fene van. Most tényleg még az alapképzés befejezése előtt hozzá mentem?
- Most tehetetlennek tűnök, ugye? - nevetem el magamat kissé zavartan. Nem erről van szó, csak tudni szerettem volna, hogy a továbbiak is tervezetten haladnak-e vagy nem. Mert, ha nem akkor nincs mit elrontanom, hiszen semmi sincs kőbe vésve. - Szeretlek és tudom, hogy nem lennél képes uncsi férj lenni - ő egyáltalán nem az a típus, inkább mondanám azt, hogy mindig zabszem van a fenekében. - Mártózunk még egyet a tengerben?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=865492#post865492][b]Bánki Botond - 2023.07.16. 21:29[/b][/url]

Csak vigyorgok arra, hogy nem fogja fel, hogy mi is történt, nem is baj, mert még a végén elkezdene pánikolni miatta.
- Majd a nyolcvanadik évfordulónkon visszatérünk rá, hogy milyen férj voltam.
Ez a nyolcvan év együtt nagyon berögzült, tudom, de nem vagyok az a fajta ember, aki nem szereti kimaximalizálni a dolgokat. Persze, ha valami szar jön, ott is a maxot tolom. Nem vagyok én puhány gyerek.
- Ruhástól?
Kérdezem pofátlanság csapó vigyorral. Rajtam nem a saját ruhám van, miért is félteném? Albertnek meg egy csomó ilyenje van, egyet tud nélkülözni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=865493#post865493][b]Bánki-Bontovich Sára - 2023.07.16. 21:29[/b][/url]

- Olyan édes vagy, hogy azt gondolod nyolcvan évet kibírsz mellettem - szerelemtől ittas tekintettel nézek rá. Tudom, hogy Zorkának köszönhetően van már némi tapasztalata egy hozzám hasonlóval, de szokták mondani, hogy lakva ismerszik meg igazán az ember. Szerintem Botond nem gondolta át teljesen ezt a nyolcvan évet.
- Viccelsz? Az én ruhám az özvegyi örökségem… - válaszolok neki nevetve, majd megcsókolom. - Visszamehetünk átöltözni vaaagy fehérneműben megyünk a vízbe - mondanám, hogy pucérkodjunk, de lehet, hogy mások nem értékelnék.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=865494#post865494][b]Bánki Botond - 2023.07.16. 21:30[/b][/url]

- Optimista vagyok az iránt, hogy a bátyád nem öl meg nyolcvan órán belül.
Mert, ha maradunk annál, hogy előbb elmegyünk az anyukájához, elmondjuk, hogy mit tettünk, megnyugtatjuk, megszervezzük a közös étkezést, majd bedobjuk a bombát, akkor az még nyolcvan órán belül lesz, tehát nem is biztos, hogy a házasságomat ilyen hosszan élvezhetem.
- Fehérneműben. Zárjuk a nyaralást különlegesen. Utána úgyis csomagolnunk kell, és vissza kell mennünk a való világba.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=865495#post865495][b]Bánki-Bontovich Sára - 2023.07.16. 21:30[/b][/url]

Boti

- Vajon felosztják egymás között a kínzási módokat vagy aki elsőnek elér az nyeri meg a jogot, hogy kibelezzen? - szerintem Márton és Miksa közösen esik neki. Úristen, Márton! Hát amilyen öreg a szíve még szívrohamot is kap. Muszáj lesz Mirellával beszélni előbb, hogy mindenképpen felkészítse.
- Milyen jó, hogy a csomagolás egyetlen pálca mozdulattal kivitelezhető - de komolyan, mennyi időt megspórol nekünk. Csóró muglik meg napokig pakolnak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=865496#post865496][b]Bánki Botond - 2023.07.16. 21:30[/b][/url]

- Szerintem felírják ilyen kis cetlikre és mindig velem fogják kihúzatni, hogy ki és milyen kínzást alkalmazzon. Aztán megkínoznak azért, ha valaki kevesebbet kínzott. Albert csak megpaskolta a vállam, és annyit mondott, hogy “jó barát voltál”, szóval ő már elköszönt tőlem.
Mondjuk ez kicsit morbid, mert a jelen állás szerint ő haldoklik, és mégis én leszek az, aki meg fog halni, de megérte, már most tudom, hogy megérte.
- De kitaláltam, hogy majd azt mondom nekik, hogy na, most már nem ciki nektek sem nősülni, mert már nem csak a meleg testvéretek előzött be titeket, de az éppen csak nagykorú hugotok is.
Valójában ez a mondat lesz a szög a koporsómon, tudom én, de azt is, hogy amilyen gyökér vagyok, tényleg ezt fogom mondani.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=865497#post865497][b]Bánki-Bontovich Sára - 2023.07.16. 21:30[/b][/url]

Boti

- Micsoda fantáziád van, atyaég - annak ellenére, hogy a téma egyébként szörnyű, muszáj nevetnem. - És addig vajon engem hova tesznek? Végignézhetem? - ha mondjuk példát akarnak statuálni és elrettenteni a továbbiakban a férfiaktól, akkor biztos, hogy nézhetem, ahogy kivéreztetik szerencsétlent. De remélem legalább lesz eszük arra, hogy a pálcát elveszik, mert képes lennék átkokat szórni rájuk.
- Jézusom, te tényleg meg akarsz halni, ha ezt odamondanád nekik - lehet nem is a testvéreit, hanem Bánkit kéne átokkal megtisztelnie, minden lassan kialakuló gondjuk megoldódna.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=865498#post865498][b]Bánki Botond - 2023.07.16. 21:30[/b][/url]

- Szerintem végignézheted. Szeretném, ha ott lennél, hogy lásd, micsoda komoly kitartás van bennem kettőnk iránt.
Elnevetem magam, ahogy kimondja, hogy tényleg szeretnék meghalni, és elkezdek vetkőzni, hogy felfedjem a titkom, én egész végig fürdőnadrágban voltam, mert pontosan így számoltam. Rossz vagyok, tudom.
- Segítsek levetkőzni, Bánkiné?
Kérdezem egy kis játékos éllel a hangomban, miközben megforgatom a gyűrűmet az ujjamon. Kicsit még szokatlan, de örülök, hogy sikeres akció eredménye.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=865499#post865499][b]Bánki-Bontovich Sára - 2023.07.16. 21:31[/b][/url]

- Mekkora köcsög vagy - bukik ki belőlem, mikor meglátom rajt a fürdőnadrágot. Eszem megáll, hogy volt pofája ezt bejátszani. Hát lassan válunk is.
- Anyukádhoz beszélsz? - kérdezek vissza bele sem gondolva abba, hogy azért ez eléggé szarul hangzik. Na de, ha már van olyan mocsok, hogy Bánkinénak hív, érezze azt, hogy ez mennyire nem én vagyok.
- Légyszi, a hátsó cipzárt nem tudnám megoldani - fordítok neki hátat és még meg is mutatom, hogy számomra mennyire esélytelen a dolog.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=865500#post865500][b]Bánki Botond - 2023.07.16. 21:31[/b][/url]

- Hatalmas. Csak köcsög lépéseim voltak az utóbbi időben.
Tudom, tudom, nem is kell mondani. Beleszeretni a legjobb barátod húgába egy olyan lejtő, amin ha elindulsz, nincs megállás. És tényleg, az ujján lévő gyűrű bizonyítja ezt.
- Ez több volt, mint beteg, Sára.
Imádom az anyámat, de rettegek attól, hogy valaha ilyen helyzet alakuljon ki. Mármint, nem elkattanok és a szeretőmmé fogadom, hanem, hogy olyan beteg lesz, hogy nekünk kell gondoskodni róla. Nem állok még erre készen, és ahelyett, hogy ebbe a gondolatba elmerülhetnék, inkább közelebb lépek, és lassan, nagyon lassan elkezdem lehúzni a cipzárt, és közben nem vagyok rest csókolni ott, ahol elválik egymástól az anyag.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=865501#post865501][b]Bánki-Bontovich Sára - 2023.07.16. 21:31[/b][/url]

Boti

- Igen, bocsánat. Csak érzékeltetni akartam, mennyire nem tetszik a megszólítás, de nem gondolkoztam - csak úgy kapásból jött. De ha jobban átrágom magam rajta, akkor azért én is tudom, hogy ezt rohadtul nem kellett volna.
Ezért is jön jól a vetkőzés téma, amiben Botond aljas módon segít. Ahogy megérzem ajkait a bőrömön, lehunyom szemeim és halk sóhaj szakad ki belőlem. Lehet, hogy nem is fürdeni kéne menni? Olyan fura számomra, hogy ilyen közvetlen csinálja ezt. Nem rossz, sőt.. most, hogy már tudom mit hiányolt, teljesen másképpen értelmezek minden ilyen érintést. Mikor a ruha már könnyedén esik a földre, kilépek belőle, megfordulok, hogy csókot nyomjak ajkaira, majd gyorsan inkább elkezdek befelé futni a vízbe, mielőtt még itt a parton ugrunk egymásnak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=865502#post865502][b]Bánki Botond - 2023.07.16. 21:32[/b][/url]

A csókjára elmosolyodom, mintha máris sokkal bátrabban adná, mint korábban. Talán nem is lesz ez olyan nehéz akkor, amikor hazaérünk, és szembe kell nézni mindenkivel. Nem hagyom, hogy fájjon neki ez a döntés, hogy bárki olyan megjegyzést tegyen, ami nem illő. Védeni fogom őt, azonban ez a jövő, ami miatt ebben a percben egyáltalán nem szeretnék aggódni. Nevetve futok utána a vízbe, és hogy mi minden történik estig, amíg haza nem kell indulnunk? Nos, az maradjon a mi titkunk.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=865637#post865637][b]Mesélő - 2023.07.22. 13:33[/b][/url]

- Megadom neked a lehetőséged, hogy elmond, mi történt, a te szemszögedből.
Bármennyire is erős kezű asszony, bármennyire is képes végletekig elmenni a gyermekeiért, unokáiért, nem engedheti meg magának azt, hogy csupán csak az egyik oldalt hallgassa meg. Kíváncsi arra is, amit Will tapasztalt, amit tett, amit érzett. A múlt miatt fontos, hogy ismerje azt, ami a fiúban van, a jelen miatt pedig fontos, hogy tényleg mindent megismerjen, hiszen a Flaviuk eléggé határozottak, és a nehézség ebben, hogy egy gyermeke, és négy unokája is már ezt a nevet viseli, ez nem csak William helyzetét befolyásolja, de a saját családjáét is, hiszen Alexandra, ha megkérdezik, képes teljesen Flaviunak vallani magát, a gyermekei pedig olyan szinten apásak, egyet leszámítva, aki anyás, hogy nem is kérdés, mind hova húznak majd, és ez nem egy elhanyagolható tény. A család pozícióját a társadalomban az is befolyásolja, hogy milyen viszonyban van azokkal a családokkal, akikhez gyermeket adott, így ez a mostani, nem első eset, igen sok részen rengetné meg az egész családot.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=865638#post865638][b]William Martin Krise - 2023.07.22. 13:47[/b][/url]

Amikor az ember azt hinné, már nem lehet rosszabb...
Az ujjait ropogtatva nézi az alacsony asztalkán álló, teával gőzölgő bögrét. Előre görnyed ültében, a térdein könyököl, már hosszú, néma percek óta. Az ablakon túli az eső szomorkásan pattog a tágas verandán, a mindig kimérten hűvös kúria nappalijának sarkában egykedvűen ropog a kandalló tüze.
Hányingere van. Szeretne lefeküdni és a fejére húzni a takarót, de tudja, hogy a nagyanyja előtt viselkednie kell. Az sem volt kérdés, hogy jönnie kell, ha hívják - a Krise família már csak így működik. Madlen szól, a többiek ugranak.
   -  Adél anyjának is megmondtam, hogy nem történt semmi.
Halkan és kimérten válaszol. Csak egy pillanatra sandít fel, a szemén azonban szinte nyomban visszakapja az érintetlen bögrére.
   -  Összevesztünk... valamin. Ő provokálta ki. Elviselhetetlen volt mostanában.
Egy pillanatra elhallgat. Ha Madlen fülébe jutott, hogy Adél ismét válni akar, akkor talán...? Nem, a nagyanyja nem kertelne ilyesmivel. Hacsak nem akarja végképp megkínozni őt.
   -  Szóval szó szót követett, én pedig... de nem lett semmi baja, csak túlreagálja az egészet.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=865677#post865677][b]Mesélő - 2023.07.24. 19:14[/b][/url]

Két könyökét az asztalra támasztja, hosszú, csontos ujjait lassan és kimérten igazítja össze, miközben a fiút hallgatja.
- A hazugság hazugság marad, attól még, hogy nem nekem mondtad, hanem az anyósodnak.
Márpedig nyilvánvalóan valaki mondott annak a nőnek valamit, a heves és túlzott gesztikulációjából ez jött le. Madlen nem szereti a heves gesztikulációt, sokkal inkább szereti lassú, kimért mozdulatokkal, érzelemmentes reakciókkal kínozni azt, aki nem úgy cselekszik, ahogy ő szeretné. Legutóbb Esther megtöréséhez is egészen közel került, ám a lánynak fene nagy pajzsa lett, és önálló gondolatai. Most meg még Victoriát is odaédesgette abba az elátkozott faluba... bosszantóan nem tudott áthatolni, éppen ezért szeretné ha William esetében sikere lenne.
- Tételezzük fel, hogy mégis baja lett. Ha biztosan tudjuk, hogy hogyan végződött a történet, egy sérüléssel, felháborodott rokonokkal, akkor hogyan szólna a történet, William?
Még most is cseng a füle Adél anyjának sipításától, és az a legbosszantóbb az egészben, hogy valamit ő is elhallgat. Madlennek vannak ötletei, de közelebb kell kerülnie, hogy kiválassza a legbiztosabbat, vagy, találjon egy teljesen újat.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=865678#post865678][b]William Martin Krise - 2023.07.25. 03:26[/b][/url]

A hazugság hazugság marad. Hátradől és mélyen belesüpped a kanapéba - pontosan úgy, mint négyévesen, nyolcévesen, tizenhat évesen, ahányszor Madlen magához rendelte őt. A nagyanyja sosem bántotta őt fizikailag, ha megráncigálásra volt szükség, a nő is valószínűleg tudta, hogy Belphengardtól megkapja majd. Mégis, a nagyapjától sosem félt annyira, mint Madlentől.
Ő ugyanis emlékszik arra hogy milyen arcot vágott a nő, amikor egyszer rajtakapta az ikrekkel a padláson, vagy amikor a tárgyalásán kimondták az ítéletét. Ugyanilyet, mint most - teljesen semlegeset.
És ez ezerszer rosszabb, mintha ordibálna vele.
Lesütött szemmel tovább ropogtatja az ujjait maga előtt. Tudja. Madlen tudja. Adél anyja elmondta neki, most pedig csak a bomba robbanására várnak... ha az bekövetkezik egyáltalán. Futólag emlékezteti magát, hogy a Krise család nem ugrott a nagynénje segítségére akkor sem, amikor Petre bácsi kezet emelt a nőre. Ez a gondolat ad erőt neki ahhoz, hogy lehajtott fejjel fölsandítson a nagyanyjára.
   -  Hát ha baja lett volna, akkor... - az önbizalmát elvesztve, a mondata vége motyogássá korcsosul. Majd új lendületet véve mély levegőt vesz és határozottságot erőltetve a hangjában folytatja: - De én nem tudtam, hogy terhes! Nem szólt, csak akadékoskodott és ő ütött meg először. Ha tudom, akkor nyilván nem vágom hasba, ez nem az én hibám, jó?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=865679#post865679][b]Mesélő - 2023.07.25. 05:27[/b][/url]

Vannak azok a pillanatok, amikor még a legtökéletesebb színész is hibázik, és legyünk őszinték, minden, amit Madlen tesz, puszta színjáték, csakhogy egyetlen ember előtt képes csak érzelmileg nyílt lenni, és az a férje. Nem a gyerekei, nem az unokái. Mindet arra tanította, hogy az érzelmeink kitárulkozása fegyverként szolgál a másik kezében. Amikor egyedül vannak, lehetnek önmaguk, vagy akkor, ha olyan bizalmast találnak, aki egy életen át a társuk lehet. Ez egy védelem, nem érti, hogy miért nem élnek vele. A gyermekeinek...mindnek az érzelmek lettek a vesztei. Ha egy nap Johnatan megörököl mindent ott a felesége fog irányítani, az, aki a törvénytelen lánya óta térdre kényszerítette a fiát, aki nem volt elég erős. Abból is mi lett. Féltestvérek fattya. Aki éppen a kertben játszik, és egyelőre még nem mutatkozott meg erősen rajta az őrület, de csak idő kérdése. Samantha jó házasságot kötött, jó kapcsolattal, de mostanra elveszített mindent, ami ehhez a családhoz tartozóvá tette őt, és helyette teljesen Radetzky lett, Alexandra hibát hibára halmozott onnantól, hogy szerelmet kezdett érezni és közvetíteni, pedig milyen idilli volt az a kapcsolat is az elején, és Martin...legkedvesebb gyermeke éppen az érzelmei súlya miatt hagyta el ezt a világot. Nem, Madlen Cadington-Krise sosem lesz képes beismerni azt, hogy a fia betegsége időzített bomba volt, ahogy azt sem, hogy hajlamos megfeletkezni legkisebb gyermekéről, Isabelle-ről, aki szintén szerelemből házasodott, és a férjének adományozta a nevét. Nem érti, hogy hol rontotta el, és bár azt hitte, hogy az unokáit jobban fogja majd, rendre kudarcot vall. Hogy bosszantja-e? Mérhetetlenül.
Ezért is van egy szemvillanásnyi pillanat, amikor az érzelmein ő maga sem képes uralkodni, szemei ellágyulnak a gyermek hallatára, majd vonásai túlontúl megfeszülnek. De ott van a pillanat, a remény pillanata, mely olyan kedvesen lopakodott a szívébe. És melyet Will a következő pillanatban olyan szinten fojt meg, hogy szinte érezni lehet a kettejük közé puffanó hulla súlyát.
- Semmilyen körülmények között sem ütünk meg egy nőt, William. És nem azért, mert nő, mert a gyengébbik nem, semmi ilyen évszázados baromság miatt. Azért nem ütünk meg nőt, mert a nő provokálja, hogy bántsd, azért, hogy aztán kénye-kedve szerint szaladjon és válást kiáltson. Eleve nem szerencsések ezek a válások, ha valaki özveggyé válik, az ideális, idővel új férje vagy felesége lehet, olyan, aki jobban funkcionál, akivel jobb egyetértésre léphet, tanulva a múlt hibáiból, de egy válás, az megbélyegez. Az túl sok rizikóval jár. Az a lány egy elkényeztetett picsa, határok és fegyelem nélkül, egy olyan anyával, akire szintén ez igaz. Valaki, aki nem képes előnyt kovácsolni a helyzetéből, és aki nem képes keretek között tartani a férjét.
Nem valószínű, hogy Madlen Cadington-Krise életében bármikor ennyire nyíltan és őszintén beszélt volna az unokájával, ennyi szenvedéllyel és érzelemmel, de most mégis, úgy érzi, hogy itt az ideje, hogy lássák a szigorú páncél mögött azt, akit rejteget, az aggódó nagymamát. A gyerekeinél elbukott, az unokái felénél szintén. Már akkor is volt némi "olvadás", amikor Esther olyan keservesen sírt, és úgy érzi, hogy itt az idő, hogy engedjen, hogy őszinte legyen ezzel a gyerekkel. Egy erős örökös fontos lenne, egy fiú, aki végre a Krise nevet vinné tovább. Hátha most kivételesen neki kedvez a szerencse, mert eddig csak egy törvénytelent tud felmutatni. Victoria esetében őszintén reménykedik, hogy özvegységre jut, és új esélyt ad magának, egy új férj oldalán, Esthernél, hogy a bolydulása idővel csillapodik, bár, ha jól is megy férjhez a neve elveszik, és Nathaniel... kimondottan ő az, akiben a leginkább reménykedik, hogy továbbvisz mindent, de a múltból építkezve, már nem kockáztathat.
- Mindkettőtök hibája, mert nem szabtatok határokat. Az a lány hatással van rád, mert képes arra, hogy felbosszantson, és onnantól nem tudsz uralkodni magadon. Ez a probléma, William.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=865680#post865680][b]William Martin Krise - 2023.07.25. 11:14[/b][/url]

Nem számít rá, hogy Madlennél bármit elér a rimánkodásával. Gyerekkorában sem segített, később sem. Madlen mindig megértő, de könyörtelenül igazságos volt vele, akit nem lehetett megingatni könnyekkel, vagy agresszióval cselekvésre bírni. A megtörhetetlen, türelmes szigor az anyjára emlékezteti, aki szintén nem emelte fel a hangját sem Martinnal, sem vele szemben.
Összekulcsolja a kihűlt ujjait maga előtt és az ölébe ejti azokat. Épp hogy elkapja a meglágyuló arckifejezés közönybe fordulását, ezzel együtt pedig alig láthatóan, de mélyebbre süpped a kanapén.
Mentálisan már felkészült rá, hogy kicsekkoljon a beszélgetésből és elengedje a nő szidalmait a füle mellett, miközben azt képzeli, valahol egészen máshol jár. Az első néhány mondatnál így mogorván félre is pillant a kandalló felé, meghunyászkodón de passzívan, azonban a figyelme szinte azonnal visszaugrik a nagyanyjára.
Az arca először csodálkozva simul ki, majd ahogy a nő tovább beszél, tőle szokatlan hevességgel, ő is ismét előre hajol, hogy rosszat sejtve ismét a térdére könyököljön.
  -  Szóval szerinted meg akarja tartani magának?
Leszűri az egyetlen információt, ami érdekli: a nagyanyja szerint Adél a korábbi bizonygatása ellenére tényleg válni akar. Ha pedig válik, akkor...
   -  Le akar lépni és viszi magával igaz? Nem nem nem nem... azt nem teheti meg, ugye? Azt meg tudod akadályozni, nem? Te, vagy az ügyvéd, vagy bárki.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=865681#post865681][b]Mesélő - 2023.07.25. 18:13[/b][/url]

- Igen.
Nem igazán van értelme annak, hogy olyan gondolatot ültessen el, ami nem valós, ami talán megnyugtató lenne, de aztán csak nehezítené a helyzetüket. A tényekre és a tapasztalatokra kell hagyatkozni. Mindenre, ami a múltban történt.
- Te mit tennél a helyében? Veszteség, sikertelenség, depresszió és kilátástalanság között őrlődve egyszercsak ott a vágyott fény. Hagynád, hogy oda legyen, vagy foggal-körömmel küzdenél? Ha Adél, aki jól ismer téged, akarná, hogy a gyermek életében szerepet játssz, akkor hozzám jött volna, velem beszélt volna, és tőlem kért volna segítséget, szövetséges kellett volna neki, de ő az anyjához ment, háborút szított. Az anyja fékezhetetlen.
Talán a kislány nem gondolta, hogy ekkora problémát okoz majd, hogy ennyire elszánt lesz az anyja. Ha annakidején, mikor a másik eset volt, győztesen jöhettek volna ki a csatából, egyetlen pillanatig sem habozott volna azon, hogy a lányát védje. Azonban Madlen anno felmérte a lehetőségeket, és a tényt, hogy Alexandra hozzá, és nem a férjéhez fordult. Hiba volt, mely jól jött ki akkor. Ha James-hez fut, nem biztos, hogy Petre életben lenne még, az viszont bizonyos, hogy nem nyúlhatott volna többé a lányukhoz, és az igen sajnálatos eset volna.
- Nem kell lelépnie, elég, ha nem jön ki Hévízről. A család megvédi. Mivel egy terhes nőt ütöttél meg, a tény, hogy nem tudtál a terhességéről, teljesen jelentéktelen lesz. A te szavad az övé ellen. A gyámoltalan nő, akit az anyja kinevelt, és akinek az emlékezetét felfrissíti, szemben az agresszív féllel, a börtönviseltel.
Ugyan ezt a szót nem szokták használni, és Madlen habozik is előtte, mégis tudja, hogy ki kell mondania, hogy William megértse, mennyire rossz a helyzete. De nem akarja teljesen elkeseríteni. Mélyen beszívja a levegőt, majd lassan ki, és közben számba veszi a lehetőségeket.
- Nos hát, itt az ideje, hogy megtudjuk, mit is szeretne Adél, mint a ház úrnője. Milyen férjet kíván, milyen apát. Mit vár el tőled, őszintén. Ha ismered a vágyait, ha egyre többet és többet fed fel belőle, megismered a kiskapukat is, a gyenge pontokat, melyek jó kihasználásával, láthatatlanul felülkerekedhetsz. De neked is őszintének kell lenned vele, a kezébe kell adnod ezt a lehetőséget, hogy azt érezze, bízhat benned. Hiszen, elviselhetetlen lenne számodra, ha elveszítenéd a feleséged, nem?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=865682#post865682][b]Esther Rebecca Krise - 2023.07.25. 19:11[/b][/url]

Nem tudom megmondani, hogy pontosan mióta is vagyok ott, besüllyedve a falba, lélegzetvisszafojtva hallgatva mindazt, amiről odabent szó van. Nem állt szándékomban így tenni, nem akartam hallgatózni, csak a nagypapa szobájáig szerettem volna eljutni. Az évnek ebben a szakában mindig elmegyünk mooncalfokat lesni, a különös állatok a közös szenvedélyünk voltak mindig is, ha a nagypapi úgy érezte, nagyon elfáradtam, elvitt egy-egy kirándulásra, olyan közegbe, ahol önmagam lehettem. A múltkor, mikor itthon jártam, azt mondta, elfáradtam, de akkor próbálnom kellett, nem mehettem, most viszont, hogy van egy hét szünet az előadásokban, az első dolgom volt hazajönni. Neki is megüzentem, de azt nem sejtettem, hogy Will is itt lesz, és ahogy hallom, ő sem számított arra, hogy itt lesz most. A hátam a felnek vetve, lehunyt szemmel hallgatom a nagyit, az ismerős szavakat, amiket nekem is mondott, hogy özvegynek lenni kiváltság, hiszen vannak lehetőségeid, sokkal jobb, mintha elhagytak volna. Nekem is milyen sokszor elmondta abban az évben, amikor gyászos feketét viseltem.
Nem kellene ezt tovább hallgatom, mégsem tudok mást tenni, mint csak állni ott, és azon gondolkozni, hogy sosem akarom ezt megtapasztalni. Sosem akarok taktikusan gondolkozni a másikkal való kapcsolatomban, sosem akarok harcmezőt az életembe, és ami a legfontosabb, sosem akarok erőszakot. Adélból nem néztem volna ki az agressziót, azt pedig különösképpen nem, hogy képes lenne a bátyámat bántani. Felmérgesít, érzem, ahogy felpofoznám, de közben ott a tény, hogy kisbabát vár, és inkább az aggodalom fog el, hogy nem láthatjuk majd őt. Olyan jó volt Noah is, szerettem babusgatni, és olyan jó lenne egy új kisbaba, békét teremtene egy kicsit. Csak bár ne alakoskodás lenne minden, ami körülvesz minket, bár őszinte lenne az, ahogy egymáshoz állnak az emberek. El kellene mennem innen, vár a nagypapa és a holdborjúk, az éjszakai túra, a nyugalom, de mégsem tudok mozdulni. Nem megy, nem vagyok képes elszakadni attól, amit hallok, tudni akarom, hogy mi történik, pedig tudom, hogy jobb lenne tudatlannak lenni, és nem belefolyni, nem tudni minderről.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=865689#post865689][b]William Martin Krise - 2023.07.26. 02:48[/b][/url]

Madlen nem kertel: igen.
Érzi, hogy a kezeiből kifut a vér. Tehát végig ez volt a terve annak a kis kurvának - ki tudja, lehet, már legutóbb is, csak akkor az ágyhoz láncoltsága nem engedte, hogy elmeneküljön. Ha igazán belegondol, Adél akkor is Hévízre menekült, egyenesen az anyja szárnyai alá, és emlékszik, mennyire fojtogatta a nő állandó, kérlelhetetlen jelenléte. Hogy lehetett ekkora marha, hiszen így, hogy Madlen rávilágított, annyira egyértelmű minden: Adél hirtelen, számára is érthetetlen pálfordulása a gyerekvállalással kapcsolatban, a túlontúl ragaszkodó viselkedése, majd a totális elutasítás, miután megkapta, amit akart. Hát ezért nem mondta el neki az elején, hogy terhes, hát ezért provokálta és ezért ment az após klinikájára annak ellenére, hogy kifejezetten megkérte rá, ne tegye.
Mindannyian benne vannak. A legelejétől fogva.
A térdei közt lógatott kezei egyike lassan ökölbe szorul. Nem merül fel benne, hogy ne higgyen a nagyanyjának és ne hallgassa megrettent rezignáltsággal a szavait. A nő mindent látott előre eddig is és különben is, miért akarna ártani neki?
A börtönviselt szónál pislog először hosszan. A Krise birtokon óvatosan került téma a büntetése, és talán sosem jött szóba nyíltan köztük, mintha az egész incidens nem is létezne a telekhatárok között. Azonban ez a gyöngéd emlékeztetés ismét megerősíti abban, hogy eleve vesztett helyzetből indul. Hiába absztrakt elképzelés az apaság egyelőre, ha pedig teheti, nem gondol bele a kelleténél jobban, azt anélkül is tudja, hogy egy válás esetén esélye sincs bármiféle felügyeleti jogra.
   -  Ha nem írok alá semmit, akkor nem mehet sehová - válaszol halkan és bizonytalanul, a kijelentés azonban inkább kérdésnek hat. - Mit csináljak? Felhívtam, bocsánatot kértem, de nem jött vissza. Azt mondta, hogy gondolkodnia kell, meg felnőnünk a feladathoz, meg csupa ilyen baromság. Hát de mégis azt hogy képzeli, hogy ha bezárkózik Hévízre?!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=865702#post865702][b]Mesélő - 2023.07.26. 19:03[/b][/url]

- Ne légy ostoba, az élet és a nők nem ilyen egyszerűek.
Ez nem más, mint puszta tény. Bárcsak annyi volna, hogy nem ír alá semmit, látszik rajta, hogy jelen pillanatban ennek bebiztosítása érdekében tőből lerágná a saját kezeit is, csak, hogy biztos ne lehessen rá mód, ne játszhassák ki. De nem, ez sajnos nem ennyi, egy aláírás ma már nem kihívás, azonban meg lehet nehezíteni a dolgot. Miközben kívül próbál nyugodt maradni, Madlen fejében nagyon sok fogaskerék pörög, próbálja összerakni a tökéletes tervet.
- Egy ideig a birtok vendégszeretetét kell élvezned, hiszen összetörtél attól, ami történt, és rettegsz attól, hogy ártottál a gyermekednek.
Ez a jelenet nagyon emlékezteti egy múltbélire. Akkor is ugyanígy ült, összekulcsolt kezekkel, és ugyanígy volt egy fiú, mélyen belesüppedve a fotelbe, aki aggódott azon, hogy egy lány, akivel éppen csak együtt volt, elveheti a gyermekét. A fiú mára ködös szemek mögötti emlék lett, mása pedig épp olyan rossz testtartással, mint elődje, kísértetiesen hasonlítva rá, nézi őt. Egy pillanatra Madlen talán látja is legkedvesebb gyermekét, ahogy nála, úgy Willnél is felmerült benne a gondolat, hogy miért nincs egy rendes fodrász a közelükben. A női elme rejtelmei, a gondolatok, melyek nehéz pillanatokban rá-rátörnek az emberre, és melyeknek sem értelmük, sem idejük nincs az adott szituációban, habár...
- Esetleg hanyagolhatnád a borotváltkozást, néhány napig.
A látszatra mindig olyan nagy gonddal adó Magda elé egy szomorú, bántott férfit kell prezentálnia, nem olyat, mint amilyet mások vinnének, nem a visszahódítás lesz az ürügy a találkozásra, hanem egy tárgyalás, mely új alapokat ad a jelen helyzetnek, melyet nem ők, nem a gyerekek, hanem a nagyanyák vívnak majd meg egymással. De, természetesen mindez alatt egy másik háború is kezdetét veszi majd, az, amelyikben Willnek vissza kell hódítania Adélt. Hogy melyik a nehezebb? Azt hiszem, jelen pillanatban vitatkozhatnánk.
- Neked egyetlen feladatod lesz, hogy rám hallgass, és ne a saját fejed után menj. A többit én megoldom. Minimum a gyerekre megyünk, de jelen helyzetben, ha tetszik, ha nem, célszerű lesz a leendő anyát is visszaszerezni. Azt az átokverte Hévízet meg porig kéne rombolni, hogy ne legyenek többé védőfalak a lány körül.
A végét fogait összeszorítva, ironikusan közli, mely hangot ritkán enged meg magának, ahogy a szemforgatást is, amivel tolla után nyúl, hogy hosszú, íves betűivel rövid üzenetet írjon egy fejléces papírra, Magdának címezve. Nem áll rajta sok, csak annyi, hogy William itt van, de nem beszél, majd kis elgondolkozást imitálva hagyja, hogy egy tintacsepp lehulljon, és mint aki sietősen, utólag meggondolva magát, izgatottságában kissé másként kanyarítva a betűket, de amúgy rezignált arccal hozzáteszi: még.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=865714#post865714][b]William Martin Krise - 2023.07.27. 07:15[/b][/url]

Ismét csak az ujjait ropogtatja a másik keze öklén, mint mindig, ha ideges és megpróbálja leplezni azt. Amikor megérkezett a birtokra, legfeljebb frusztrált volt amiatt, hogy a nagyanyját is belekeverték a magánügyeibe és biztos volt benne, hogy egyedül is elsimítja ezt a sajnálatos intermezzót. Madlen azonban elültette benne először a kétely, majd a pánik magvait. Mi van, ha Adél tényleg nem jön vissza? Mi lesz, ha ismét egyedül marad abban a házban, most már Júlia nélkül?
A gyomra is felkavarodik a gondolattól. Gyorsan, megrettenve bólint: igen, pontosan azt fogja tenni, amit Madlen mond, betűről betűre. Madlen majd elintézi ezt is, ahogy elintézte azt, amikor tizenöt évesen teherbe ejtette azt a lányt az Ilvermornyban. Nem kellett mást tennie, mint rémülten pislogni a sarokban, a nő megírta a csekket, Belphengard pedig már elintézte a többit. Most ismét tinédzsernek érzi magát.
Némán nézi végig a nő ténykedését. A dohányzóasztalon lassan kihűlő tea után nyúl, az ujjai azonban épp csak érintik a finom porcelánt, amikor megtorpan a mozdulatban.
   -  És mi lesz, ha Adél beszélni fog? Mindenről? Mert én megmondtam, hogy nem megyek vissza a börtönbe - a mondata vége kétségbeesett motyogássá halkul. Ha Adél kitálal arról, amit tett, nem csak most, hanem általában, akkor csakhamar ismét a Zengőben találhatja magát. - Rendben, itt maradok, én nem fogok beszélni vele, de akkor ki fog? Az anyja megmérgezi az agyát. Különben is, jogom van vele lenni, sőt, meg is mondhatnám neki, hogy jöjjön vissza, nem? Legalább legyen már valamire jó, hogy elvettem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=865749#post865749][b]Mesélő - 2023.07.27. 20:50[/b][/url]

- Drágám, Adél egy szegény, összezavarodott kisleány, aki a hormonjai miatt olyan csúnya képzelgések áldozatává vált, melyekkel félő, hogy veszélyezteti a gyermeke életét. Képtelen históriákat ad elő, mindenféléről. Kérlek, hiszen, hol is a mi drága Adélunk nem is olyan rég? Pihennie kellett egyet, nem igaz?
Nem kimondottan kedveli a vélavérűeket, azonban ez egyszer kapóra jön, hogy Adél is az, hiszen köztudott, hogy a vélák nehezen viselik a stresszt, eltorzult fejjel, idegbajjal küzdenek. Milyen szomorú, roppant mód szomorú. Még sóhajt is egyet, ami stresszlevezetés annak okán, hogy ne akarja azonnal felpofozni a fiút, amikor az újra kinyitja a száját.
- Jogod akkor van, William, ha nem vered a feleséged. Jelenleg egy szakadék szélén egyensúlyozunk, és csak úgy maradhatunk fent, ha a másik partner ebben, ha ő nem kockáztatja az életét. Ha a mélybe veti megát, megnézve, hogy tényleg olyan mély-e, mi is ott pusztulunk. A házasságotok egy vékony fonal, mely összetartja a két családot, és mely egyetlen rossz lépéssel a mélybe ránt.
Ráadásul a Flaviukkal nem először. A korábbi esetnél, valami csoda folytán a levegőben maradtak, míg híd nem épült közöttük, ám Adél és Will a találkozásuk percében lángra lobbantották a masszív építményt, és lett megint a peremen keringőzés a program.
- Én leszek az, aki beszél vele. Személyesen. Hogy az anyjával vagy nélküle, azt majd Adél eldönti, lássa, hogy tárt karokkal és megértéssel fogadom. Hogy mikor és hol találkozom vele, az az én ügyem, de, ha hajlandó vagy a feleséged visszaszerzéséért némi áldozatot hozni, akkor jó eséllyel visszahozom őt neked. Az én célom az örökös. Egy lehetőleg épeszű, nem vérfertőzésből született fiú gyermek. Ehhez pedig Adél kell. Csak bízz benne, hogy a vállalkozásom sikeres lesz.