A kontinensen zajló játékok színhelye - a kezdő hozzászólásban jelezzétek, melyik országban is jártok.

- Megadom neked a lehetőséged, hogy elmond, mi történt, a te szemszögedből.
Bármennyire is erős kezű asszony, bármennyire is képes végletekig elmenni a gyermekeiért, unokáiért, nem engedheti meg magának azt, hogy csupán csak az egyik oldalt hallgassa meg. Kíváncsi arra is, amit Will tapasztalt, amit tett, amit érzett. A múlt miatt fontos, hogy ismerje azt, ami a fiúban van, a jelen miatt pedig fontos, hogy tényleg mindent megismerjen, hiszen a Flaviuk eléggé határozottak, és a nehézség ebben, hogy egy gyermeke, és négy unokája is már ezt a nevet viseli, ez nem csak William helyzetét befolyásolja, de a saját családjáét is, hiszen Alexandra, ha megkérdezik, képes teljesen Flaviunak vallani magát, a gyermekei pedig olyan szinten apásak, egyet leszámítva, aki anyás, hogy nem is kérdés, mind hova húznak majd, és ez nem egy elhanyagolható tény. A család pozícióját a társadalomban az is befolyásolja, hogy milyen viszonyban van azokkal a családokkal, akikhez gyermeket adott, így ez a mostani, nem első eset, igen sok részen rengetné meg az egész családot.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=865637#post865637][b]Mesélő - 2023.07.22. 13:33[/b][/url]

- Megadom neked a lehetőséged, hogy elmond, mi történt, a te szemszögedből.
Bármennyire is erős kezű asszony, bármennyire is képes végletekig elmenni a gyermekeiért, unokáiért, nem engedheti meg magának azt, hogy csupán csak az egyik oldalt hallgassa meg. Kíváncsi arra is, amit Will tapasztalt, amit tett, amit érzett. A múlt miatt fontos, hogy ismerje azt, ami a fiúban van, a jelen miatt pedig fontos, hogy tényleg mindent megismerjen, hiszen a Flaviuk eléggé határozottak, és a nehézség ebben, hogy egy gyermeke, és négy unokája is már ezt a nevet viseli, ez nem csak William helyzetét befolyásolja, de a saját családjáét is, hiszen Alexandra, ha megkérdezik, képes teljesen Flaviunak vallani magát, a gyermekei pedig olyan szinten apásak, egyet leszámítva, aki anyás, hogy nem is kérdés, mind hova húznak majd, és ez nem egy elhanyagolható tény. A család pozícióját a társadalomban az is befolyásolja, hogy milyen viszonyban van azokkal a családokkal, akikhez gyermeket adott, így ez a mostani, nem első eset, igen sok részen rengetné meg az egész családot.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=865638#post865638][b]William Martin Krise - 2023.07.22. 13:47[/b][/url]

Amikor az ember azt hinné, már nem lehet rosszabb...
Az ujjait ropogtatva nézi az alacsony asztalkán álló, teával gőzölgő bögrét. Előre görnyed ültében, a térdein könyököl, már hosszú, néma percek óta. Az ablakon túli az eső szomorkásan pattog a tágas verandán, a mindig kimérten hűvös kúria nappalijának sarkában egykedvűen ropog a kandalló tüze.
Hányingere van. Szeretne lefeküdni és a fejére húzni a takarót, de tudja, hogy a nagyanyja előtt viselkednie kell. Az sem volt kérdés, hogy jönnie kell, ha hívják - a Krise família már csak így működik. Madlen szól, a többiek ugranak.
   -  Adél anyjának is megmondtam, hogy nem történt semmi.
Halkan és kimérten válaszol. Csak egy pillanatra sandít fel, a szemén azonban szinte nyomban visszakapja az érintetlen bögrére.
   -  Összevesztünk... valamin. Ő provokálta ki. Elviselhetetlen volt mostanában.
Egy pillanatra elhallgat. Ha Madlen fülébe jutott, hogy Adél ismét válni akar, akkor talán...? Nem, a nagyanyja nem kertelne ilyesmivel. Hacsak nem akarja végképp megkínozni őt.
   -  Szóval szó szót követett, én pedig... de nem lett semmi baja, csak túlreagálja az egészet.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=865677#post865677][b]Mesélő - 2023.07.24. 19:14[/b][/url]

Két könyökét az asztalra támasztja, hosszú, csontos ujjait lassan és kimérten igazítja össze, miközben a fiút hallgatja.
- A hazugság hazugság marad, attól még, hogy nem nekem mondtad, hanem az anyósodnak.
Márpedig nyilvánvalóan valaki mondott annak a nőnek valamit, a heves és túlzott gesztikulációjából ez jött le. Madlen nem szereti a heves gesztikulációt, sokkal inkább szereti lassú, kimért mozdulatokkal, érzelemmentes reakciókkal kínozni azt, aki nem úgy cselekszik, ahogy ő szeretné. Legutóbb Esther megtöréséhez is egészen közel került, ám a lánynak fene nagy pajzsa lett, és önálló gondolatai. Most meg még Victoriát is odaédesgette abba az elátkozott faluba... bosszantóan nem tudott áthatolni, éppen ezért szeretné ha William esetében sikere lenne.
- Tételezzük fel, hogy mégis baja lett. Ha biztosan tudjuk, hogy hogyan végződött a történet, egy sérüléssel, felháborodott rokonokkal, akkor hogyan szólna a történet, William?
Még most is cseng a füle Adél anyjának sipításától, és az a legbosszantóbb az egészben, hogy valamit ő is elhallgat. Madlennek vannak ötletei, de közelebb kell kerülnie, hogy kiválassza a legbiztosabbat, vagy, találjon egy teljesen újat.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=865678#post865678][b]William Martin Krise - 2023.07.25. 03:26[/b][/url]

A hazugság hazugság marad. Hátradől és mélyen belesüpped a kanapéba - pontosan úgy, mint négyévesen, nyolcévesen, tizenhat évesen, ahányszor Madlen magához rendelte őt. A nagyanyja sosem bántotta őt fizikailag, ha megráncigálásra volt szükség, a nő is valószínűleg tudta, hogy Belphengardtól megkapja majd. Mégis, a nagyapjától sosem félt annyira, mint Madlentől.
Ő ugyanis emlékszik arra hogy milyen arcot vágott a nő, amikor egyszer rajtakapta az ikrekkel a padláson, vagy amikor a tárgyalásán kimondták az ítéletét. Ugyanilyet, mint most - teljesen semlegeset.
És ez ezerszer rosszabb, mintha ordibálna vele.
Lesütött szemmel tovább ropogtatja az ujjait maga előtt. Tudja. Madlen tudja. Adél anyja elmondta neki, most pedig csak a bomba robbanására várnak... ha az bekövetkezik egyáltalán. Futólag emlékezteti magát, hogy a Krise család nem ugrott a nagynénje segítségére akkor sem, amikor Petre bácsi kezet emelt a nőre. Ez a gondolat ad erőt neki ahhoz, hogy lehajtott fejjel fölsandítson a nagyanyjára.
   -  Hát ha baja lett volna, akkor... - az önbizalmát elvesztve, a mondata vége motyogássá korcsosul. Majd új lendületet véve mély levegőt vesz és határozottságot erőltetve a hangjában folytatja: - De én nem tudtam, hogy terhes! Nem szólt, csak akadékoskodott és ő ütött meg először. Ha tudom, akkor nyilván nem vágom hasba, ez nem az én hibám, jó?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=865679#post865679][b]Mesélő - 2023.07.25. 05:27[/b][/url]

Vannak azok a pillanatok, amikor még a legtökéletesebb színész is hibázik, és legyünk őszinték, minden, amit Madlen tesz, puszta színjáték, csakhogy egyetlen ember előtt képes csak érzelmileg nyílt lenni, és az a férje. Nem a gyerekei, nem az unokái. Mindet arra tanította, hogy az érzelmeink kitárulkozása fegyverként szolgál a másik kezében. Amikor egyedül vannak, lehetnek önmaguk, vagy akkor, ha olyan bizalmast találnak, aki egy életen át a társuk lehet. Ez egy védelem, nem érti, hogy miért nem élnek vele. A gyermekeinek...mindnek az érzelmek lettek a vesztei. Ha egy nap Johnatan megörököl mindent ott a felesége fog irányítani, az, aki a törvénytelen lánya óta térdre kényszerítette a fiát, aki nem volt elég erős. Abból is mi lett. Féltestvérek fattya. Aki éppen a kertben játszik, és egyelőre még nem mutatkozott meg erősen rajta az őrület, de csak idő kérdése. Samantha jó házasságot kötött, jó kapcsolattal, de mostanra elveszített mindent, ami ehhez a családhoz tartozóvá tette őt, és helyette teljesen Radetzky lett, Alexandra hibát hibára halmozott onnantól, hogy szerelmet kezdett érezni és közvetíteni, pedig milyen idilli volt az a kapcsolat is az elején, és Martin...legkedvesebb gyermeke éppen az érzelmei súlya miatt hagyta el ezt a világot. Nem, Madlen Cadington-Krise sosem lesz képes beismerni azt, hogy a fia betegsége időzített bomba volt, ahogy azt sem, hogy hajlamos megfeletkezni legkisebb gyermekéről, Isabelle-ről, aki szintén szerelemből házasodott, és a férjének adományozta a nevét. Nem érti, hogy hol rontotta el, és bár azt hitte, hogy az unokáit jobban fogja majd, rendre kudarcot vall. Hogy bosszantja-e? Mérhetetlenül.
Ezért is van egy szemvillanásnyi pillanat, amikor az érzelmein ő maga sem képes uralkodni, szemei ellágyulnak a gyermek hallatára, majd vonásai túlontúl megfeszülnek. De ott van a pillanat, a remény pillanata, mely olyan kedvesen lopakodott a szívébe. És melyet Will a következő pillanatban olyan szinten fojt meg, hogy szinte érezni lehet a kettejük közé puffanó hulla súlyát.
- Semmilyen körülmények között sem ütünk meg egy nőt, William. És nem azért, mert nő, mert a gyengébbik nem, semmi ilyen évszázados baromság miatt. Azért nem ütünk meg nőt, mert a nő provokálja, hogy bántsd, azért, hogy aztán kénye-kedve szerint szaladjon és válást kiáltson. Eleve nem szerencsések ezek a válások, ha valaki özveggyé válik, az ideális, idővel új férje vagy felesége lehet, olyan, aki jobban funkcionál, akivel jobb egyetértésre léphet, tanulva a múlt hibáiból, de egy válás, az megbélyegez. Az túl sok rizikóval jár. Az a lány egy elkényeztetett picsa, határok és fegyelem nélkül, egy olyan anyával, akire szintén ez igaz. Valaki, aki nem képes előnyt kovácsolni a helyzetéből, és aki nem képes keretek között tartani a férjét.
Nem valószínű, hogy Madlen Cadington-Krise életében bármikor ennyire nyíltan és őszintén beszélt volna az unokájával, ennyi szenvedéllyel és érzelemmel, de most mégis, úgy érzi, hogy itt az ideje, hogy lássák a szigorú páncél mögött azt, akit rejteget, az aggódó nagymamát. A gyerekeinél elbukott, az unokái felénél szintén. Már akkor is volt némi "olvadás", amikor Esther olyan keservesen sírt, és úgy érzi, hogy itt az idő, hogy engedjen, hogy őszinte legyen ezzel a gyerekkel. Egy erős örökös fontos lenne, egy fiú, aki végre a Krise nevet vinné tovább. Hátha most kivételesen neki kedvez a szerencse, mert eddig csak egy törvénytelent tud felmutatni. Victoria esetében őszintén reménykedik, hogy özvegységre jut, és új esélyt ad magának, egy új férj oldalán, Esthernél, hogy a bolydulása idővel csillapodik, bár, ha jól is megy férjhez a neve elveszik, és Nathaniel... kimondottan ő az, akiben a leginkább reménykedik, hogy továbbvisz mindent, de a múltból építkezve, már nem kockáztathat.
- Mindkettőtök hibája, mert nem szabtatok határokat. Az a lány hatással van rád, mert képes arra, hogy felbosszantson, és onnantól nem tudsz uralkodni magadon. Ez a probléma, William.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=865680#post865680][b]William Martin Krise - 2023.07.25. 11:14[/b][/url]

Nem számít rá, hogy Madlennél bármit elér a rimánkodásával. Gyerekkorában sem segített, később sem. Madlen mindig megértő, de könyörtelenül igazságos volt vele, akit nem lehetett megingatni könnyekkel, vagy agresszióval cselekvésre bírni. A megtörhetetlen, türelmes szigor az anyjára emlékezteti, aki szintén nem emelte fel a hangját sem Martinnal, sem vele szemben.
Összekulcsolja a kihűlt ujjait maga előtt és az ölébe ejti azokat. Épp hogy elkapja a meglágyuló arckifejezés közönybe fordulását, ezzel együtt pedig alig láthatóan, de mélyebbre süpped a kanapén.
Mentálisan már felkészült rá, hogy kicsekkoljon a beszélgetésből és elengedje a nő szidalmait a füle mellett, miközben azt képzeli, valahol egészen máshol jár. Az első néhány mondatnál így mogorván félre is pillant a kandalló felé, meghunyászkodón de passzívan, azonban a figyelme szinte azonnal visszaugrik a nagyanyjára.
Az arca először csodálkozva simul ki, majd ahogy a nő tovább beszél, tőle szokatlan hevességgel, ő is ismét előre hajol, hogy rosszat sejtve ismét a térdére könyököljön.
  -  Szóval szerinted meg akarja tartani magának?
Leszűri az egyetlen információt, ami érdekli: a nagyanyja szerint Adél a korábbi bizonygatása ellenére tényleg válni akar. Ha pedig válik, akkor...
   -  Le akar lépni és viszi magával igaz? Nem nem nem nem... azt nem teheti meg, ugye? Azt meg tudod akadályozni, nem? Te, vagy az ügyvéd, vagy bárki.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=865681#post865681][b]Mesélő - 2023.07.25. 18:13[/b][/url]

- Igen.
Nem igazán van értelme annak, hogy olyan gondolatot ültessen el, ami nem valós, ami talán megnyugtató lenne, de aztán csak nehezítené a helyzetüket. A tényekre és a tapasztalatokra kell hagyatkozni. Mindenre, ami a múltban történt.
- Te mit tennél a helyében? Veszteség, sikertelenség, depresszió és kilátástalanság között őrlődve egyszercsak ott a vágyott fény. Hagynád, hogy oda legyen, vagy foggal-körömmel küzdenél? Ha Adél, aki jól ismer téged, akarná, hogy a gyermek életében szerepet játssz, akkor hozzám jött volna, velem beszélt volna, és tőlem kért volna segítséget, szövetséges kellett volna neki, de ő az anyjához ment, háborút szított. Az anyja fékezhetetlen.
Talán a kislány nem gondolta, hogy ekkora problémát okoz majd, hogy ennyire elszánt lesz az anyja. Ha annakidején, mikor a másik eset volt, győztesen jöhettek volna ki a csatából, egyetlen pillanatig sem habozott volna azon, hogy a lányát védje. Azonban Madlen anno felmérte a lehetőségeket, és a tényt, hogy Alexandra hozzá, és nem a férjéhez fordult. Hiba volt, mely jól jött ki akkor. Ha James-hez fut, nem biztos, hogy Petre életben lenne még, az viszont bizonyos, hogy nem nyúlhatott volna többé a lányukhoz, és az igen sajnálatos eset volna.
- Nem kell lelépnie, elég, ha nem jön ki Hévízről. A család megvédi. Mivel egy terhes nőt ütöttél meg, a tény, hogy nem tudtál a terhességéről, teljesen jelentéktelen lesz. A te szavad az övé ellen. A gyámoltalan nő, akit az anyja kinevelt, és akinek az emlékezetét felfrissíti, szemben az agresszív féllel, a börtönviseltel.
Ugyan ezt a szót nem szokták használni, és Madlen habozik is előtte, mégis tudja, hogy ki kell mondania, hogy William megértse, mennyire rossz a helyzete. De nem akarja teljesen elkeseríteni. Mélyen beszívja a levegőt, majd lassan ki, és közben számba veszi a lehetőségeket.
- Nos hát, itt az ideje, hogy megtudjuk, mit is szeretne Adél, mint a ház úrnője. Milyen férjet kíván, milyen apát. Mit vár el tőled, őszintén. Ha ismered a vágyait, ha egyre többet és többet fed fel belőle, megismered a kiskapukat is, a gyenge pontokat, melyek jó kihasználásával, láthatatlanul felülkerekedhetsz. De neked is őszintének kell lenned vele, a kezébe kell adnod ezt a lehetőséget, hogy azt érezze, bízhat benned. Hiszen, elviselhetetlen lenne számodra, ha elveszítenéd a feleséged, nem?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=865682#post865682][b]Esther Rebecca Krise - 2023.07.25. 19:11[/b][/url]

Nem tudom megmondani, hogy pontosan mióta is vagyok ott, besüllyedve a falba, lélegzetvisszafojtva hallgatva mindazt, amiről odabent szó van. Nem állt szándékomban így tenni, nem akartam hallgatózni, csak a nagypapa szobájáig szerettem volna eljutni. Az évnek ebben a szakában mindig elmegyünk mooncalfokat lesni, a különös állatok a közös szenvedélyünk voltak mindig is, ha a nagypapi úgy érezte, nagyon elfáradtam, elvitt egy-egy kirándulásra, olyan közegbe, ahol önmagam lehettem. A múltkor, mikor itthon jártam, azt mondta, elfáradtam, de akkor próbálnom kellett, nem mehettem, most viszont, hogy van egy hét szünet az előadásokban, az első dolgom volt hazajönni. Neki is megüzentem, de azt nem sejtettem, hogy Will is itt lesz, és ahogy hallom, ő sem számított arra, hogy itt lesz most. A hátam a felnek vetve, lehunyt szemmel hallgatom a nagyit, az ismerős szavakat, amiket nekem is mondott, hogy özvegynek lenni kiváltság, hiszen vannak lehetőségeid, sokkal jobb, mintha elhagytak volna. Nekem is milyen sokszor elmondta abban az évben, amikor gyászos feketét viseltem.
Nem kellene ezt tovább hallgatom, mégsem tudok mást tenni, mint csak állni ott, és azon gondolkozni, hogy sosem akarom ezt megtapasztalni. Sosem akarok taktikusan gondolkozni a másikkal való kapcsolatomban, sosem akarok harcmezőt az életembe, és ami a legfontosabb, sosem akarok erőszakot. Adélból nem néztem volna ki az agressziót, azt pedig különösképpen nem, hogy képes lenne a bátyámat bántani. Felmérgesít, érzem, ahogy felpofoznám, de közben ott a tény, hogy kisbabát vár, és inkább az aggodalom fog el, hogy nem láthatjuk majd őt. Olyan jó volt Noah is, szerettem babusgatni, és olyan jó lenne egy új kisbaba, békét teremtene egy kicsit. Csak bár ne alakoskodás lenne minden, ami körülvesz minket, bár őszinte lenne az, ahogy egymáshoz állnak az emberek. El kellene mennem innen, vár a nagypapa és a holdborjúk, az éjszakai túra, a nyugalom, de mégsem tudok mozdulni. Nem megy, nem vagyok képes elszakadni attól, amit hallok, tudni akarom, hogy mi történik, pedig tudom, hogy jobb lenne tudatlannak lenni, és nem belefolyni, nem tudni minderről.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=865689#post865689][b]William Martin Krise - 2023.07.26. 02:48[/b][/url]

Madlen nem kertel: igen.
Érzi, hogy a kezeiből kifut a vér. Tehát végig ez volt a terve annak a kis kurvának - ki tudja, lehet, már legutóbb is, csak akkor az ágyhoz láncoltsága nem engedte, hogy elmeneküljön. Ha igazán belegondol, Adél akkor is Hévízre menekült, egyenesen az anyja szárnyai alá, és emlékszik, mennyire fojtogatta a nő állandó, kérlelhetetlen jelenléte. Hogy lehetett ekkora marha, hiszen így, hogy Madlen rávilágított, annyira egyértelmű minden: Adél hirtelen, számára is érthetetlen pálfordulása a gyerekvállalással kapcsolatban, a túlontúl ragaszkodó viselkedése, majd a totális elutasítás, miután megkapta, amit akart. Hát ezért nem mondta el neki az elején, hogy terhes, hát ezért provokálta és ezért ment az após klinikájára annak ellenére, hogy kifejezetten megkérte rá, ne tegye.
Mindannyian benne vannak. A legelejétől fogva.
A térdei közt lógatott kezei egyike lassan ökölbe szorul. Nem merül fel benne, hogy ne higgyen a nagyanyjának és ne hallgassa megrettent rezignáltsággal a szavait. A nő mindent látott előre eddig is és különben is, miért akarna ártani neki?
A börtönviselt szónál pislog először hosszan. A Krise birtokon óvatosan került téma a büntetése, és talán sosem jött szóba nyíltan köztük, mintha az egész incidens nem is létezne a telekhatárok között. Azonban ez a gyöngéd emlékeztetés ismét megerősíti abban, hogy eleve vesztett helyzetből indul. Hiába absztrakt elképzelés az apaság egyelőre, ha pedig teheti, nem gondol bele a kelleténél jobban, azt anélkül is tudja, hogy egy válás esetén esélye sincs bármiféle felügyeleti jogra.
   -  Ha nem írok alá semmit, akkor nem mehet sehová - válaszol halkan és bizonytalanul, a kijelentés azonban inkább kérdésnek hat. - Mit csináljak? Felhívtam, bocsánatot kértem, de nem jött vissza. Azt mondta, hogy gondolkodnia kell, meg felnőnünk a feladathoz, meg csupa ilyen baromság. Hát de mégis azt hogy képzeli, hogy ha bezárkózik Hévízre?!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=865702#post865702][b]Mesélő - 2023.07.26. 19:03[/b][/url]

- Ne légy ostoba, az élet és a nők nem ilyen egyszerűek.
Ez nem más, mint puszta tény. Bárcsak annyi volna, hogy nem ír alá semmit, látszik rajta, hogy jelen pillanatban ennek bebiztosítása érdekében tőből lerágná a saját kezeit is, csak, hogy biztos ne lehessen rá mód, ne játszhassák ki. De nem, ez sajnos nem ennyi, egy aláírás ma már nem kihívás, azonban meg lehet nehezíteni a dolgot. Miközben kívül próbál nyugodt maradni, Madlen fejében nagyon sok fogaskerék pörög, próbálja összerakni a tökéletes tervet.
- Egy ideig a birtok vendégszeretetét kell élvezned, hiszen összetörtél attól, ami történt, és rettegsz attól, hogy ártottál a gyermekednek.
Ez a jelenet nagyon emlékezteti egy múltbélire. Akkor is ugyanígy ült, összekulcsolt kezekkel, és ugyanígy volt egy fiú, mélyen belesüppedve a fotelbe, aki aggódott azon, hogy egy lány, akivel éppen csak együtt volt, elveheti a gyermekét. A fiú mára ködös szemek mögötti emlék lett, mása pedig épp olyan rossz testtartással, mint elődje, kísértetiesen hasonlítva rá, nézi őt. Egy pillanatra Madlen talán látja is legkedvesebb gyermekét, ahogy nála, úgy Willnél is felmerült benne a gondolat, hogy miért nincs egy rendes fodrász a közelükben. A női elme rejtelmei, a gondolatok, melyek nehéz pillanatokban rá-rátörnek az emberre, és melyeknek sem értelmük, sem idejük nincs az adott szituációban, habár...
- Esetleg hanyagolhatnád a borotváltkozást, néhány napig.
A látszatra mindig olyan nagy gonddal adó Magda elé egy szomorú, bántott férfit kell prezentálnia, nem olyat, mint amilyet mások vinnének, nem a visszahódítás lesz az ürügy a találkozásra, hanem egy tárgyalás, mely új alapokat ad a jelen helyzetnek, melyet nem ők, nem a gyerekek, hanem a nagyanyák vívnak majd meg egymással. De, természetesen mindez alatt egy másik háború is kezdetét veszi majd, az, amelyikben Willnek vissza kell hódítania Adélt. Hogy melyik a nehezebb? Azt hiszem, jelen pillanatban vitatkozhatnánk.
- Neked egyetlen feladatod lesz, hogy rám hallgass, és ne a saját fejed után menj. A többit én megoldom. Minimum a gyerekre megyünk, de jelen helyzetben, ha tetszik, ha nem, célszerű lesz a leendő anyát is visszaszerezni. Azt az átokverte Hévízet meg porig kéne rombolni, hogy ne legyenek többé védőfalak a lány körül.
A végét fogait összeszorítva, ironikusan közli, mely hangot ritkán enged meg magának, ahogy a szemforgatást is, amivel tolla után nyúl, hogy hosszú, íves betűivel rövid üzenetet írjon egy fejléces papírra, Magdának címezve. Nem áll rajta sok, csak annyi, hogy William itt van, de nem beszél, majd kis elgondolkozást imitálva hagyja, hogy egy tintacsepp lehulljon, és mint aki sietősen, utólag meggondolva magát, izgatottságában kissé másként kanyarítva a betűket, de amúgy rezignált arccal hozzáteszi: még.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=865714#post865714][b]William Martin Krise - 2023.07.27. 07:15[/b][/url]

Ismét csak az ujjait ropogtatja a másik keze öklén, mint mindig, ha ideges és megpróbálja leplezni azt. Amikor megérkezett a birtokra, legfeljebb frusztrált volt amiatt, hogy a nagyanyját is belekeverték a magánügyeibe és biztos volt benne, hogy egyedül is elsimítja ezt a sajnálatos intermezzót. Madlen azonban elültette benne először a kétely, majd a pánik magvait. Mi van, ha Adél tényleg nem jön vissza? Mi lesz, ha ismét egyedül marad abban a házban, most már Júlia nélkül?
A gyomra is felkavarodik a gondolattól. Gyorsan, megrettenve bólint: igen, pontosan azt fogja tenni, amit Madlen mond, betűről betűre. Madlen majd elintézi ezt is, ahogy elintézte azt, amikor tizenöt évesen teherbe ejtette azt a lányt az Ilvermornyban. Nem kellett mást tennie, mint rémülten pislogni a sarokban, a nő megírta a csekket, Belphengard pedig már elintézte a többit. Most ismét tinédzsernek érzi magát.
Némán nézi végig a nő ténykedését. A dohányzóasztalon lassan kihűlő tea után nyúl, az ujjai azonban épp csak érintik a finom porcelánt, amikor megtorpan a mozdulatban.
   -  És mi lesz, ha Adél beszélni fog? Mindenről? Mert én megmondtam, hogy nem megyek vissza a börtönbe - a mondata vége kétségbeesett motyogássá halkul. Ha Adél kitálal arról, amit tett, nem csak most, hanem általában, akkor csakhamar ismét a Zengőben találhatja magát. - Rendben, itt maradok, én nem fogok beszélni vele, de akkor ki fog? Az anyja megmérgezi az agyát. Különben is, jogom van vele lenni, sőt, meg is mondhatnám neki, hogy jöjjön vissza, nem? Legalább legyen már valamire jó, hogy elvettem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=865749#post865749][b]Mesélő - 2023.07.27. 20:50[/b][/url]

- Drágám, Adél egy szegény, összezavarodott kisleány, aki a hormonjai miatt olyan csúnya képzelgések áldozatává vált, melyekkel félő, hogy veszélyezteti a gyermeke életét. Képtelen históriákat ad elő, mindenféléről. Kérlek, hiszen, hol is a mi drága Adélunk nem is olyan rég? Pihennie kellett egyet, nem igaz?
Nem kimondottan kedveli a vélavérűeket, azonban ez egyszer kapóra jön, hogy Adél is az, hiszen köztudott, hogy a vélák nehezen viselik a stresszt, eltorzult fejjel, idegbajjal küzdenek. Milyen szomorú, roppant mód szomorú. Még sóhajt is egyet, ami stresszlevezetés annak okán, hogy ne akarja azonnal felpofozni a fiút, amikor az újra kinyitja a száját.
- Jogod akkor van, William, ha nem vered a feleséged. Jelenleg egy szakadék szélén egyensúlyozunk, és csak úgy maradhatunk fent, ha a másik partner ebben, ha ő nem kockáztatja az életét. Ha a mélybe veti megát, megnézve, hogy tényleg olyan mély-e, mi is ott pusztulunk. A házasságotok egy vékony fonal, mely összetartja a két családot, és mely egyetlen rossz lépéssel a mélybe ránt.
Ráadásul a Flaviukkal nem először. A korábbi esetnél, valami csoda folytán a levegőben maradtak, míg híd nem épült közöttük, ám Adél és Will a találkozásuk percében lángra lobbantották a masszív építményt, és lett megint a peremen keringőzés a program.
- Én leszek az, aki beszél vele. Személyesen. Hogy az anyjával vagy nélküle, azt majd Adél eldönti, lássa, hogy tárt karokkal és megértéssel fogadom. Hogy mikor és hol találkozom vele, az az én ügyem, de, ha hajlandó vagy a feleséged visszaszerzéséért némi áldozatot hozni, akkor jó eséllyel visszahozom őt neked. Az én célom az örökös. Egy lehetőleg épeszű, nem vérfertőzésből született fiú gyermek. Ehhez pedig Adél kell. Csak bízz benne, hogy a vállalkozásom sikeres lesz.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=865753#post865753][b]William Martin Krise - 2023.07.28. 06:50[/b][/url]

Hajlamos megfeledkezni a róla, hogy Magda és a nagyanyja egész más ligában játszanak, mint ő. Adél vérszegény szárnypróbálhatásaihoz szokott, így összezavarja Madlen hidegen számító válasza. Mégsem ad hangot neki, annyira nem ostoba, így csak végül maga elé húzza a csészéjét és étvágytalanul beleiszik a teába. Az előjogaival kapcsolatban szintén nem vitatkozik, bár...
A nagyanyja kegyetlenül őszinte szóhasználata különös, keserű ízt hagy a szájában. Ő nem érzi magát asszonyverőnek, hiszen az incidensben, akárhogy nézi, Adél aktívan partner volt. A felesége többször esik neki tíz körömmel, mint viszont, arról pedig már nem ő tehet, hogy történetesen erősebb nála, nem?
A vérfertőzés említésére kénytelen egy szórakozott szusszanással reagálni, valószínűleg pedig el is röhögné magát, ha nem lenne szorul ót helyzetben. Mennyire abszurd. Ahogy az is, hogy olyan körökben mozog, ahol ez tényleges probléma.
   -  Rendben. Nem beszélek vele és nem beszélek senki mással sem - egyezik bele engedelmesen. A csésze ismét koppan a dohányzóasztalon, ő pedig feláll a kanapéról.
   -  Végeztünk? Mehetek? Megmutatja valaki, melyik szobát kapom meg?
A szülei halálát közvetlenül leszámítva sosem lakott huzamosabb ideig a házban, így nincs dezignált szobája sem. A vendégszobák egyikét szokta kisajátítani időlegesen a birtokon való tartózkodása alatt, egyszer pedig az apja régi lakrészében aludt, de ez nem tartozik a legkedvesebb emlékei közé.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=865804#post865804][b]Mesélő - 2023.07.30. 08:24[/b][/url]

- Nagyszerű. Hidd el, egy nap, remélhetőleg nem is olyan sokára, minden elrendeződik majd, és nyugodt életet élhetsz, előítéletek és negatív események nélkül. Én ezt szeretném, Will, és erre fogok törekedni. Az unokám vagy, nincs olyan, amit ne tennék meg érted.
Fontosnak érzi elmondani, hogy kész harcolni érte, bármi legyen is az ár. Az unokái, különösen Martin gyermekei nagyon fontosak a számára, és szeretné mindegyiket jó helyzetbe tudni, jó körülmények között. Sokszor megharcolt már, különösen Williamért, nem most fog másként cselekedni. Főleg, hogy ebben a pillanatban ennyire hasonlít a szeretett fiúra. Ennyire talán még sosem látta őt azonosnak az apjával. Bárcsak ne lett volna Adél túl jó opció az adott helyzetben. Bárcsak találtak volna nyugodtabb lányt neki. Túl kevés idő volt arra, hogy rendesen megfontolják az opciókat.
- Menj csak. A legutóbbi szobádat készítette elő Clara a számodra, remélem megfelel.
Ezzel pedig részéről el is engedi a fiút. Muszáj gondolkoznia, egyedül lennie, így egy disaudio társaságában teljesen kivonja a hangokat a szobából. Csak a saját gondolatait szabad most hallania. Fel kell építenie egy megfelelő stratégiát Magda ellen.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=865805#post865805][b]Esther Rebecca Krise - 2023.07.30. 11:39[/b][/url]

Képtelen vagyok mozdulni, és a nagypapa se jött még értem, hogy megnézze, hol késlekedem, pedig tudom, hogy szóltak neki. Egyszerűen csak hallgatom mindazt, amit ismerek, de sosem éltem még át igazán, az a taktikus, hideg, őszinte nőt, aki felnevelt, aki engem is hideggé tett, és a bátyámat, akit nem is ismerek igazán, pedig minden vágyam, hogy megismerjem, hogy tudjam és értsem őt, meg azt, hogy mi is az, ami vele történik. Ez egy rossz házasság, én is menekülni akarnék belőle és a babámat védeni, nem a közelében maradni, de olyan nehéz elképzelni, hogy Will bárkit is képes lenne bántani.
Éppen ezért, amikor kilép az ajtón, és találkozik a pillantásunk, rögtön a szám elé teszem a mutatóujjam, némán kérve, hogy ne szólaljon meg, és intek neki, hogy kövessen. Jobb ötlet híján a szobámba vezetem, a csupa fehér, tiszta világba, amit annyira megszoktam már, hogy Bogolyfalván is ehhez ragaszkodtam. Az ajtót óvatosan behúzom, de megszokásból nem csukom be, furcsa lenne bárkit a szobámban tudni úgy, hogy zárva van az ajtó. Furcsa az is, hogy bárki van itt.
- Adél tényleg terhes? Miért ütött meg téged?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=865806#post865806][b]William Martin Krise - 2023.07.30. 11:58[/b][/url]

Megenged egy vérszegény, udvarias mosolyt. Abban nem kételkedett, hogy a családja mellé áll majd, mint mindig, azonban a nagyanyja közvetlen, kedves gesztusára képtelen érdemben reagálni. Gyerekkora óta rajong a nőért és egyszerre retteg tőle, a kapcsolatuk pedig sosem volt igazán közvetlen, ami megengedné, hogy most ugyanilyen odaadóan viszonozza a szavait. Így hát csak bólint, pár pillanatot tétovázik, majd egy elmotyogott köszönöm kíséretével kisétál a nappaliból.

Csodálkozva torpan meg, a szája pedig azonnal szólásra nyílik, Esther mozdulata azonban belefojtja a szavakat. Az arca megfeszül. Mindenhol máshol most azonnal számon kérné a lányt: hallgatóztál, te kis szaros? A birtok sajátos varázsa azonban, hogy ez most szinte udvarias bólintásba fordul. Madlen közelében viselkednie kell, viselkedni is szokott.
Némán követi a lányt a futószőnyeggel fedett folyosón, mielőtt pedig belépne a nyomában a szobába, még egyszer hátrapillant a válla fölött. Emlékezete szerint sosem járt erre, a küszöbön egy pillanatra azonban elfogja az ideges hányinger. Végül az évek tapasztalata elnyomja azt.
   -  Igen, tényleg az, és örülök, hogy itt a falnak is füle van - válaszol csöndesen, de az elfojtott hangján érződik a sürgető feszültség. Nagyszerű. Alig telt el huszonnégy óra, de már mindenki és annak az anyja is tudja, mi történt. Alig várja, hogy ezek után találkozzon Nathaniel önelégülten tudálékos képével.
Megemeli, majd flegmán leejti a vállait.
   -  Nem tudom, tőle kérdezd, hátha veled beszél.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=865807#post865807][b]Esther Rebecca Krise - 2023.07.30. 12:06[/b][/url]

- Nem csináltál semmit, és mégis bántott?
Döbbenten pillantok rá, mert ez olyan hihetetlen, ahogy az is, hogy valaki titkolja a terhességét. Riasztó dolog a házasság, és én úgy képzeltem el, hogy ha valaha babát fogok várni, azonnal el szeretném majd mondani a férjemnek. A könyvekben, amiket szeretek olvasni is a legtöbb nő szinte azonnal közli, vagy a férfi előbb megsejti, mint, ahogy a nő biztos lenne a dolgában. Nekem az idealizált, tökéletes házasság az, ami a leginkább való, mégis olyan valótlannak gondolom ilyen alkalmakkor. Arra, hogy a falnak is füle van, eleve legyintek, mert most már mindegy, már hallottam, ezt nem lehet visszacsinálni.
- De a nagyi megoldja, ugye? Képes rá? Visszahozza Adélt?
A kisbaba ténye lázba hoz, olyan jó lenne ölelgetni, és azt a finom babaillatot szagolni. Amikor McK volt terhes, alig vártam, hogy megszülessen a baba, és babázhassak vele. Ő itthon szült, és segíthettem neki, akkor döntöttem el, hogy meg akarom tanulni szakszerűen, hogy ezzel szeretnék foglalkozni, csak az élet és a nagymama közbeszóltak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=865808#post865808][b]William Martin Krise - 2023.07.30. 12:16[/b][/url]

   -  Majd ha megházasodsz, akkor meg fogod érteni.
A tekintete röviden elidőzik a lány arcán, majd továbbvándorol mögötte a szoba többi részére. Annyira fehér. Annyira steril. Hasonlónak képzelte el, Esther pedig most sem tartogatott meglepetéseket. Azzal már jobban, hogy a kelleténél jobban érdekli a téma most.
Ő az, aki tesz két lépést, majd bezárja a résnyire nyitva hagyott ajtót. Így annak hátat fordítva fordul a lány felé.
   -  Adél magától is vissza fog jönni. Tudja, hogy ez a dolga és ezt akarja majd. Csak össze van zavarodva és az a kurva családja mindenfélével telebeszéli a fejét. De miért érdekel ez téged annyira?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=865809#post865809][b]Esther Rebecca Krise - 2023.07.30. 12:23[/b][/url]

- Nem valami vonzó dolog házasnak lenni.
Felelem őszintén, mert lássuk be, eddig nem arról szól az ő házasságuk, amiről hittem, hogy fog. Azt gondoltam, hogy mostantól minden rendben lesz, és olyan családi vacsoráink lesznek, mint a hozzánk hasonló családoknak, akik ünnepekkor összegyűlnek, lassan szükségessé válik a gyerekek asztala, folyamatosan bővül az asztalnál ülők létszáma. Azt hittem, hamarosan Nate is megházasodik, majd én is, és mindannyiunknak gyerekei lesznek majd, és komoly, felnőttes beszélgetéseket folytatunk majd. Ez azonban olyan távolinak tűnik.
- Mert fontos vagy nekem, Will, igazán fontos.
A tekintetem róla az ajtóra siklik, nem igazán érzem jól magam attól, hogy becsukta az ajtót. A torkomban kezd el dobogni a szívem, és ösztönösen menekülési utat keresek. Micsoda ostobaság ez, nem is értem magam.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=865810#post865810][b]William Martin Krise - 2023.07.30. 12:36[/b][/url]

A keze egy ideig a kilincsen marad. Magában a mozdulatban nem volt igazi szándékosság, csak reflex ebben az istenverte házban, ahol soha, senki és semmit nem tart titokban. Azonban pillanatok alatt rájuk szakad a csönd.
Valami megváltozott. Látja a szemének rebbenésében, az ajka mozgásában. Mint egy őz a reflektorfényben, mintha megrettent volna valamitől, szinte már aranyos. Szinte...
A keze lecsúszik a kilincsről, végül pedig ellép az ajtótól is. A tekintete bútorról bútorra kúszik, majd a lágy függönnyel keretezett ablakra. Végül pedig akkor tér vissza a lányra, amikor elsétált mellette és előzetes kérdés vagy engedélykérés nélkül leült a takarosan bevetett ágy szélére.
   -  Ettől függetlenül kerülsz engem mostanában. És nem tudom az okát - félrepillant, a számtalan krém fehér díszpárna egyikét lepöcköli a szőnyegre maga mellett. - Még mindig azon vagy megsértődve, amit a nagyanyánknak mondtam? Megmondtam neked is, hogy a te érdekedben volt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=865811#post865811][b]Esther Rebecca Krise - 2023.07.30. 12:43[/b][/url]

Ahogy elhalad mellettem, érzem az illatát, és a pánik még erősebben kezd el dolgozni. Nem jó ez így, nagyon nem jó. Nem lett volna szabad becsukni az ajtót. Darabosan fordulok felé, és lépek közelebb, majd végül letelepedek az ágyra én is, és a kezeimet tördelve pillantok rá.
- Nem erről van szó, van itt valami más is.
Csak hogyan mondod meg neki, hogy tudod, hogy mi történt, hogy mit tett veled, csak éppen nem emlékszel, és úgy véled, hogy az emlékezettörléssel nem csak a tudatod szabadult meg, de sérült is, olyan módon, hogy már nem tudsz rendesen érezni? Hogyan mondod meg, hogy mit tett, amikor igazi bizonyítékod csak a bátyád szava, akinek hiszel, de akinek a másik fél nem fog hinni.
- Csak nem tudom, hogy hogyan fogalmazzam meg.
Felelem őszintén, és lehajtott fejjel nézem az ujjaimat, amiket az ölembe ejtve tördelek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=865813#post865813][b]William Martin Krise - 2023.07.30. 13:00[/b][/url]

A szemöldöke megemelkedik a kusza haja alatt. Persze, hogy van itt valami más. Hiszen láttam tudta, érezte ő, hogy mennyire máshogy viselkedett a lány ott az étteremben, amikor étvágytalanul turkálta a salátáját, de közben a lelkesen ködös terveiről zagyvált. Lehet, hogy tényleg összeszedett valakit, de még Madlen előtt is titkolja? Nem, az nem lehet, az öregasszony házhoz rendelte és kifaggatta a lányt bő hónapokkal ezelőtt, mivel pedig Esther még mindig ugyanabba az iskolába jár és ugyanúgy felügyelet nélkül, valószínűleg nem találtak semmi terhelőt.
   -  Hmm-hmmm...
Elpillant az ajtó felé. Töprengve az ajkába harap, miközben a kezeire támaszkodik a szépen hímzett ágytakarón.
   -  Lazíts már. Mindig be vagy feszülve. Nem iszol valamit? Tudom, nagyapa hol tartja a borait.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=865814#post865814][b]Esther Rebecca Krise - 2023.07.30. 13:06[/b][/url]

- Nem tehetek róla.
Vajon akkor is ezt mondtam? Gyerekként is azt mondtam, hogy nem tehetek róla? Én jó kislány vagyok. Mindig ezt mondtam. Most is ezt szeretném. A nagymama mindig azt kérdezte, hogy "ugye jó kislány vagy, Esther?" és én mindig azt válaszoltam, hogy "igen, én jó kislány vagyok". Ez annyira belém rögzült, belém feszült, hogy a mai napig csak erre vagyok képes gondolni. Én jó vagyok. Mi lehet a baj?
- Nem.
Csak ingatom a fejem, miközben úgy megszorítom az ágytakarót az ujjaim között, hogy azok vége elfehéredik. A bőröm felforrósodik, és érzem, hogy megfulladok. Ki kell nyitni az ajtót. Ki kell nyitni. Fel kellene kelnem, és mégsem mozdulok, gyenge a térdem, érzem, hogy összecsuklanék.
- Nem szabad.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=865815#post865815][b]Mesélő - 2023.07.30. 13:21[/b][/url]

Mostanra már a lánynak a dolgozószobájában kellene lennie, sőt, lassan indulási idő van, ő mégsem bukkant fel. Talán felesége tartotta fel? Beles a dolgozószobába, de hiába szól hozzá, nem hallja, majd nem sokkal később érzékeli a mágiát is, vagyis esélye sincs. Nem érzi problémának, tudja, hogy akkor tesz így, amikor igazán csendre van szüksége, helyette tovább indul, hogy Esther-nek szóljon, most már igazán jönnie kéne. Az ajtó zárva, ahogy benyit, úgy kopog, és köszönne, de a látvány, ahogy a két gyerek az ágyon ül, túl közel egymáshoz, egy csukott ajtó mögött, a torkára forrasztja a szót, és érzi, ahogy elönti a düh.
- MÉGIS MIT KÉPZELTEK TI?!
Nem csak az egyik, vagy a másik, mind a kettő. Megmondta, hogy nem jó ötlet, és úgy néz ki, igaza van. Aki egyszer megtette, megint megteszi, és pontosan sejtette, hogy ez lesz egy nap, hogy minden tiltás és távolság ellenére újra meg fog történni. Ő még emlékszik arra, hogy milyen keservesen sírt a kislány, ahogy meztelen teste összegömbölyödve rázkódott. Nem, ezt megint nem fog megtörténni. Becsapja maga mögött az ajtót, és dühösen lép közelebb hozzájuk.
- Ebből most már legyen elég.
Lépései alatt a zsebében lévő kulcscsomó egyik kiálló fémjével, amit ezer éve le kellett volna már szednie róla megsebesíti a gyűrűsujját, és amikor eléjük ér a véres ujjbegyét a pecsétgyűrűjéhez nyomja, amin a hold nappá válik, és a kavargó, ezüstös háttér kiáramlik, hogy helyette aranyos szín vegye át a helyét. A gyűrű eredeti kinézete, és bármilyen látványos is a pillanat, mégsem szabad megfeledkezni az ezüstös távozókról, a vékony fonalakról, melyek most két fiatal halántékába fúródnak minden ellenkezésük ellenére is. Hiszen hozzájuk tartoznak, csak hazatértek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=865816#post865816][b]William Martin Krise - 2023.07.30. 13:37[/b][/url]

Türelmetlenül megforgatja a szemét, a távolabbi karját elemeli a matracról, hogy törzsből a lány felé forduljon, a szája válaszra nyílik, ekkor azonban lényegében megnyílik alatta a föld. Így érzékeli legalább is a hirtelen, a semmiből felcsattanó kiáltást, amitől egész testében összerándul, a kezei pedig az arca elé emelkednek, mintha arra számítana, megütik. Riadt értetlenséggel kapja a fejét az ajtó és az azon beviharzó nagyapja felé.
   -  Mi a...
A zavarodottságot lenyelve ingerülten emelné a hangját, vele együtt fel is állna az ágyról, hogy verbálisan szembeszálljon James-sel, a gyűrű villanása azonban rákényszeríti arra, hogy megrettenve visszahuppanjon a helyére. Fogalma sincs, mi történik, az első, logikus gondolata pedig természetesen az, hogy a nagyapja az Adéllal történteket fogja megtorolni rajta.
James sosem bántotta. Még csak igazán fel sem emelte a hangját, és Madlen vagy Belphengard volt az, akik rendre utasították. Reflexből, zavarodottan emeli meg a kezét, hogy hátra húzódva elhessegesse a felé nyúló ezüstszálat, míg a jobbja a zsebében kitapogatja az öngyújtót, hogy megvédje magát. Nem gondolkodik a mozdulaton, arra sincs terve, mit fog tenni, hiszen az egész annyira... abszurd és hirtelen.

Aztán csönd lesz.

A mellkasa hosszan megemelkedik, majd kisvártatva süllyed. Kihúzza a kezét a zsebéből. Majd anélkül, hogy megszólalna, mélyzöld szeme a lány felé fordul.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=865817#post865817][b]Esther Rebecca Krise - 2023.07.30. 13:53[/b][/url]

Eleve nem vagyok nyugodt, amire nincs magyarázatom, vagyis, de az már van, csak képtelen vagyok hivatkozni rá. Nem megy, egyszerűen nem megy, éppen ezért, mikor a nagypapa berobban, sikkantva húzódok hátrébb, mintha attól félnék, hogy megüt. Pedig sosem tett ilyet. Egész életemben barátságos, kedves, mesélő hangú, türelmes nagypapám volt. Csak jó emlékeim vannak róla. Nem gondoltam sosem erős kezűnek, hangosnak, éppen ezért riaszt meg olyan nagyon az, ahogy bejön. Riadtan húzódok hátra, próbálom elkerülni azt, ami történik, miközben akaratlanul is kiszakad belőlem egy mondat, amit nem értek, hogy miért mondok.
- Én nem csináltam semmit!
Nem is feltételezhette, nem is értem, hogy miért mondom, mégsem tudok mit csinálni, az ezüst dolog belém száll és felsikítok riadalmamban. Egy percig csak sötétséget érzek, aztán hirtelen úgy robban be a tudatomba minden, ami hiányzott, mintha egy sötét szobában hirtelen ezek tévét kapcsoltak volna be különböző adókra, mégis, lenne közöttük összefüggés. Értem, hogy mi történik, érzem, hogy mi történik. A mellkasom olyan gyorsan emelkedik és süllyed, hogy félő, kettétörik, miközben pislogni se merek. Kék szemeim hatalmasra tágulnak, a könnyek folynak belőlük, miközben érzem, hogy szúrni kezdenek, lassan kiszáradnak, de én mégsem tudom becsukni őket. Nem látom az engem körülvevő világot, csak azt, ami a szemeim előtt játszódik.
A szívem belezsibbad a fájdalomba, az érzésekbe, abba, ahogy ott fekszem, ahogy körülvesznek, a padlás, ahova képtelen voltam felmenni, és azt hittem, egy buta gyerekkori rémtörténet miatt csak. Látom Willt, látom Nate-et. Nate...hát te is ott voltál. Ez a részlet valahogy elsiklott a legutóbbi beszélgetésünk során. Érzem, ahogy a hányinger erősödik bennem, és reszketek. Rosszul vagyok, és nem akarok itt maradni. Nem akarok ezek között az emberek között lenni.
- Nem vagytok a családom.
Rázom meg hevesen a fejem, ahogy felkelve az ajtó felé sietek, és csak akkor, amikor elérem, akkor fordulok vissza.
- Nekem nincs családom. Én nem tartozom ide. Én nem. Ezt nem. Nem kell tőletek semmi, soha többet.
Nem akarom a nevüket viselni, nem akarok ide jönni többet, feltépem az ajtót, és csak rohanok, el innen, messzire, hátra se nézve, amíg a birtokhatárt el nem érem, hogy elhoppanálhassak innen. Régen nem csináltam már, féltem tőle Alexander esete óta, és most, ha meghalok is, akkor sem akarok máshogy menni, csak ne érhessenek utol, ennél még a halál is százszor jobb.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=865818#post865818][b]Mesélő - 2023.07.30. 14:00[/b][/url]

Talán elhamarkodott lépés volt, de most jött el az a pont, amikor elege lett abból, hogy sosem magyarázzák meg ennek a kettőnek, hogy miért kell kerülniük egymást, hogy mi az, ami miatt mindenki idegessé válik, ha egy helyen tudják őket. Talán nem kellett volna ezt tennie, de már belefáradt ebbe az egészbe, és unja a saját frusztráltságát a témában. Talán önző lépés volt, talán most először cselekedett helyesen. Ez nem most fog kiderülni, hanem idővel, amikor elválik, hogy az első érzelmi sokk után, ami Esthernél a menekülés, miként éreznek majd. A fiúra néz, és kicsit megingatja a fejét.
- Hát ezért lettetek teljesen szétválasztva.
Teszi hozzá még a kapott emlékekhez, ha ez nem lenne világos a fiúnak.
- Minden igaz, nincs megmásított emlék benne, az emlékeiteket nekem kellett őriznem, mert rám senki se gondol, hogy bármit is titkolok.
James a maga módján minden unokáját nagyon szereti, és mérhetetlen fájdalommal tölti el mindaz, amit Esther mondott az előbb, de reméli, hogy idővel meggondolja magát, megenyhül majd az irányukba.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=865819#post865819][b]William Martin Krise - 2023.07.30. 14:13[/b][/url]

Különös dolog az emléktörlés.
Kissé ahhoz hasonlít, mintha valaki a múltját rendezetlenül kiborította volna elé egy öreg dobozból, amiről már rég megfeledkezett. A képek, illatok és hangok egy kupacban néznek vissza rá, mégis, furcsa mód mindegyiknek megvan a maga helye és egyáltalán nem esik nehezére időrendbe helyezni őket. A történetek nem idegenek, mintha tévében nézné őket, hanem, mintha mindig az agyához tartoztak volna - a mozdulatokkal és az eseményekkel együtt a saját gondolatait is hallja, érzi, ahogy a félelmet, izgatottságot, haragot is.
You trust me, right?
Felismeri a szobát. Hiszen tudja, hogy járt itt, csak annyira másképp nézett még ki akkor. Emlékszik, hogy lengedezett a Mardekár zöld sálja az ágy keretén az esti szellőben.
Just breathe.
Megrázva magát pislog néhányat, kénytelen elfordítani a fejét, vissza a nagyapja felé. Csak érzi, hogy a lány súlya megemelkedik az ágyról, hallja a kiabálást, ami szinte sírásba fullad, majd James higgadt, mindig annyira megnyugtató hangját is. Az ő gondolatai azonban máshol járnak.
Stay still and I will not hurt you.
   -  Én azt hiszem most...
Motyog, kapkodva feláll, majd lesütött szemmel elsiet James mellett és ugyanarra, amerre a lány távozott, ő is elhagyja a szobát.