38. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaBoglyas térBogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház

Oldalak: « 1 2 ... 5 ... 13 14 [15] 16 17 ... 21 22 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Helvey Belián Balázs
KARANTÉN


grey wind | disney princess
offline
RPG hsz: 1003
Összes hsz: 4926
Írta: 2019. augusztus 26. 22:12 | Link

.hivatal, reggel 10.
𝕊𝕙𝕒𝕪𝕝𝕖𝕖𝕟


Miért?
Nem gyerek már, mégis, mostanság kevésbé kedveli a változást. Lehet látni, hiába teheti össze mancsait kezeit azért, mert tetőt kapott a feje fölé és még az ő igényeire van szabva, a szájíze kellemetlen. Aztán persze megérti, mert feljebb lépni és új felé nyitni mindig kellemes és kihívó. Annak nem, aki évek óta egy helyzetbe ragadt bele és toporog, az irigy és dühös, morcos, mint valami kisgyerek. Lehet most éli a másodikat?
Aztán elmúlt a harag, ahogy a vacak ciklus is, és talán megint magában keresi a hibát és az okot. Persze, nem foghatja örökké a kezét, nem vezetheti a nyugdíjas évei felé sem, mert akkor ő is beragad, magával rántja, egymást rántják, és... Már megint túlgondolja, jellemzően. Csak egy kicsit kellene engednie, nem makacsként ragaszkodnia ahhoz, aki annyit segített. Hálásnak kell lennie, mégis, mellkasa nehéz és benne ül egy szomorú madár, bánatosan csapkodva szárnyaival. Kellemetlen, mint ahogy reggel a fogkrém mentolos aromájára ráhúzta a narancslevet, vagy amikor kilépve tornacipője kapásból átázik, mert pocsolyába lép.
Már nem fordult vissza, remélhetően nem cuppog vészesen, nem néz ki idiótán, hogy farmerben és fehér pólóban jelenik meg, mert oké, hivatalos szerv, de mennyire? Elszokott ezektől, amikor valahova ment, cipelték, senkit sem érdekelt, hogy mit visel. Most mégis, idegesen simítja ki a gyűrődést a póló alján és csak ezután lép be. Aztán rájön, hogy a fésűt megint elfelejtette, így azzal bajlódik az ajtóban. Szép bemutatkozás...
Bejelentkezik, kitölti a lapot és leül. Vár. Persze, talán ő jött előbb, vagy már el is késett. Talán nem is ma van. Meg van zavarodva. Tudja jól, hogy hozzá kell szoktatnia magát ismét ahhoz, hogy emberek jönnek-mennek, hogy emberek vannak és léteznek körülötte, még ha önmagában manapság megint nem a legbiztosabb, mióta feljött a komolyabb tanulás témája. Bizonyára az volt a pont az egészre, így inkább mély levegőt vesz, felölti a kellemesebb ábrázatát és próbál nem úgy ülni, mint aki menten felugrik és világgá szalad.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Catherine Shayleen Black
INAKTÍV


kalitkába zárt madár
offline
RPG hsz: 229
Összes hsz: 750
Írta: 2019. augusztus 27. 09:47 | Link

Belián

Finoman szólva is meglepte a megkeresés. Bár most már hónapok óta Bogolyfalván vert tábort és az iskolában látja el a gyógyítói feladatokat, nem számított arra, hogy a Minisztérium megkeresi majd egy ilyen üggyel. Tulajdonképpen fogalma sincs, hogy mire vállalkozik, elvégre a hivatal egy kvibli vérfarkast kíván óvó kezei közé adni, hogy figyeljen oda rá. Felügyelje. Ha őszinte akarok lenni, ebből a szempontból nem is választhattak volna alkalmasabb embert a feladatra. Shayleen egész életében felügyelt. A diétájára, a sportra, a súlyára, az őt körülvevő emberek ignorálására... Vagy inkább az őt körülvevő emberek véleményének ignorálására. A szótárban ennél a szónál minden bizonnyal a lány neve szerepelne, már amennyiben lehetne névvel definiálni egy fogalmat.
Nem öltözik ki különösebben, egy egyszerű fehér pólót vesz fel, melyet betűr egy hosszában fekete-fehér csíkos nadrágba és egy övvel koronáz meg. Lábára csak egy fekete sarut húz, haját pedig hagyja hullámosan a vállára omlani. Nem túl business, de nem is az a hétköznapi, ráadásul ebben a szerelésben pont nem látszik az utóbbi időben leadott két-három kiló. Itt azért leszögezném, hogy ez betudható az Adriannel való konfliktusának, de már dolgozik az ügyön, főleg mert pár napja Aiden is meglátogatta... Ez kellően elég erőt ad neki, hogy mindent átvészeljen.
Ahogy belép, csak biccentenek neki és már küldik is tovább az irodába, ahol leülvén az ügyintézővel kissé feszengve hallgatja, mi mindent várnak el tőle. Csak arra tud gondolni: szegény alany, akárki is legyen. Még csak azt sem tudja, fiúról vagy lányról van-e szó, teljes homályban igyekeznek tartani. Aztán nyílik az ajtó és a folyosóról beszűrődik, ahogy egy fiút küldenek be hozzájuk. Shayleen kíváncsian fordul meg, arcáról semmi sem olvasható le. Azt ugyan nem tudja, hogy Belián mit várt - mondjuk valami festett vén banyát vagy valami NDK-s birkózót, aki jól megrendszabályozza -, mindenesetre annyi bizonyos, hogy nem egy vékonyka, törékeny nőt, szomorú, mélybarna szemekkel, smink nélkül, egyszerű voltában. Mert Shayleen ilyen. Nagyon sok szempontból pőre és sebezhető, ezért is különös, hogy pont őt kérték fel erre a feladatra. Ki tudja, talán úgy látják, hogy ez a fajta lágyság lesz a kulcsa annak, hogy a fiú is könnyen kezelhető legyen.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Helvey Belián Balázs
KARANTÉN


grey wind | disney princess
offline
RPG hsz: 1003
Összes hsz: 4926
Írta: 2019. augusztus 27. 18:51 | Link

.hivatal, reggel 10.
𝕊𝕙𝕒𝕪𝕝𝕖𝕖𝕟


Amit még jobban utál bárminél, az a várakozás. A céltalan ücsörgés és kínzó percek, ahogy vánszorog előre a mutató és neki nincs semmi dolga, mint azt bámulni. Már komolyan örülne a gyereksaroknak is, ahonnan csórhatna egy színezőt és lilára pingálhatna valami virágot vagy állatot, amúgy is azt mondják, hogy ez manapság divat és tök jó stresszoldó. De semmi olyat nem lát, amellyel leköthetné magát és ujjait, így jobbára egy szál cérnát talál meg pólója szegélyéből kilógva és azzal szórakozik szép csendben. Ez legalább előnye, hogy néha ha lerakod, ott marad és hangot sem ad ki, aztán meg menne, mint akit felhúztak. Talán érezték is az utóbbit, hogy most mióta lazábbak a határok és messzebb került, mégis kifelé kacsintgat. Persze, ott a tanulás meg minden, de simán még mindig elindulhatna, elfoglalt kiszabottja nem is biztos, hogy azonnal észrevenné. Mert nincs kedve újra előröl kezdeni az egészet, kezet rázni, elmagyarázni, mi a franc ez és miért van rá szükség. Nem dedós, csak felelőtlen, meg igazából, tudja, hogy anélkül a vacak lötty nélkül valakinek baja esne. Nagy baja. És az egyetlen, amit valaha is igazán kíván a saját boldogságán, a saját életén kívül, hogy már ne szopja már be ennyire és így, mint ő. Ez tartja csak itt, motiválja arra, hogy elvégezze ezt az egészet és majd csak azután menjen világgá. Lerágja a karját ha kell, de megszabadul ettől a vacaktól és visszabújik a saját világába, a gondra pedig, majd kitalál valamit. Maximum állatkert mellé költözik és bérel egy ketrecet. Az unalom megint hülyeségeket szül, a cérna pedig elszakad, addig húzza kifelé. Tessék, most már toprongy.
- Most már fogadják Önt – csendül fel a nő hangja, akinek a papírokat töltötte ki és aki leültette. Épp időben.
- Remek, köszönöm – biccentve áll fel, szinte pattan ki a fotelből és kiropogtatja a tagjait. Mint egy öregember. Néha az is. Nagy levegőt véve, ujjait lerázva indul meg az ajtó felé, majd belépve már azon nyomban az ott tartózkodókat bámulja. Ösztönösen az idősebb felé tekint, mint lehetséges, eddig férfiakkal volt dolga, változó korban, most talán más lesz a felállás? Kíváncsi. Aztán mégis, tekintete a fiatal őzikeszemű lányra téved, aki az asztal azon felén ül, ahol a jelentkezők szoktak a munkafelvételin. Szemöldöke kissé magasabbra csusszan, de különösebb jelét nem adja annak, hogy mit gondol.
- Jó napot – vagy jobbat. Kinek mi. Ajtót becsukva lépked közelebb, majd a kizárásos alapon maradt székre dobja le magát és feléjük és kíváncsi tekintete szinte válaszokat követel.
- Tulajdonképpen, azt hiszem, sejtem már a választ.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ombozi Bertalan
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 20
Összes hsz: 31
Írta: 2019. szeptember 3. 21:58 | Link



Az ötlet, hogy számban az üvegházból lopott (talán) mérgező fekete rózsaszállal becsempésszem magam az Eridon toronyba, és Eminemet dúdolgatva(!) felverekedjem magam az összes lépcsőfokon, aztán meg féltérdre ereszkedve belökjem a leányrészleg összes szobaajtaját, hátha sikerül megpillantanom életem asszonyát, hogy a sikításoktól hangos folyosó végén végül utoljára - már fájós ízületekkel, de még egyszer - letérdeljek, és nyughatatlan sóhajjal megrázzam a fejem, majd benyissak, hogy aztán ujjaimat az övéi közé csúsztatva rohanni kezdjek vissza, végig a folyosón, le a torony csigalépcsőjén, ki a kastélyból, át a réten, egyenesen a falu felé, nos, valószínűsíthetőleg valahonnan a ma estéből származik. Nem tudom, mi változott, hogy miért vagyok ilyen felszabadult és izgatott, hogy a bátyámmal való találkozás vagy az üveg whisky-e az oka, de le se tagadhatnám, fordult egyet velem a világ.
- Gyere, fogd a kezem, felhúzlak - adom ki a parancsot a hivatal első emeleti tetőszerkezetén térdelve, hátsófelemet az ég felé meresztve, természetesen, jobbommal az ereszcsatornában támaszkodva, és miután a szál rózsát biztonságba helyeztem, a hátam mögé, ki tudja melyik két tetőcserép közé, lehajolok, hogy fejemet átdugva az ereszen nyújtsam le balomat a fémkonténer tetejére állított csajomnak. Míg ő odalent tetvészkedik, én romantikus hangulatba kerülvén oldalra billentem a fejem. A szemeim alkoholmámortól csillognak a Hold fényében, és én csak nézem őt, Merlin se tudja meddig. Ha haragszik, ha hisztizik, ha nevet, ha duzzog, ha sír, ha beszél, ha nem... Olyan gyönyörű! - Borzasztó erotikus vagy, még így a szemetes tetején is, mondtam már?
Utoljára módosította:Ombozi Bertalan, 2019. szeptember 3. 22:17 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Vajda Eszter
Auror, Animágus, Legilimentor, Végzett Diák


bossy
offline
RPG hsz: 181
Összes hsz: 903
Írta: 2019. szeptember 4. 11:56 | Link

P A N I N I  H E A D
x i can be your princess and bro at the same time

Sok mindenre nem számítottam ma, viszont az, hogy valaki felkelti az egész házat, aztán megszöktet miközben én a lehető legkevésbé vonzó változatomban, az öcsém pólójában - amit még az előtt nyúltam le, hogy lelépett volna és én megharagudtam rá -, az egyik melegítőmben, meg a legközelebb eső cipőben próbálok nem eltaknyolni a fűzőben, határozottan viszi a prímet.
Nem mintha bármi okom lenne panaszkodni, valahol rém Rómeó és Júliát idéző jelenet ez, a végén még elkezdek gyanakodni, hogy érdekli őt a világirodalom.
Azt persze már nem kötöm az orrára, hogy így egy évnyi képzéssel és túlélési alapismeretek terepgyakorlattal a hátam mögött magamtól is képes lennék felmászni mellé (bár kétszer átgondolva már akadnak fenntartásaim a pillanatnyi egyensúlyérzékével), sőt, szinte - dehogy szinte - igénylem is, hogy ne úgy viselkedjen velem, mint egy aurortanonccal, hanem mint a barátnőjével (bár ezzel egyelőre nincs baj).
- Amúgy miért nem belülről jövünk fel? Nincs neked ide kulcsod? - fülem mögé simítom hajam, ahogy leguggolok, hogy végre be tudjam kötni a cipőm is. Rövid fintorral konstatálom, hogy a többszörös fűzőre taposásnak meg is lett az eredménye, ugyan könnyen eszközölni lehetne a problémát, ha nem hagytam volna fenn a pálcám. Azzal dolgozunk hát, amink van. - Tiszta hülye vagy - felé fordítom fejem, ahogy felegyenesedem, megingatva fejem sóhajtok fel.
- Ja, pont úgy nézek ki mint egy mosdottabb csöves - azért elmosolyodom, érződik a hangomban is, miközben felé nyújtom kezem, jobb lábam a falnak támasztva, hogy legyen ahonnan lendületet vegyek. - Nem számít ez, nem is tudom, illegálisnak?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

but sometimes girls just want to have fun, the poetry inside of me is warm like a gun
Catherine Shayleen Black
INAKTÍV


kalitkába zárt madár
offline
RPG hsz: 229
Összes hsz: 750
Írta: 2019. szeptember 4. 13:54 | Link

Belián

Nem igazán tudja, mire készüljön és ez akkor sem változik különösképp, mikor már az irodában ül. A kiszabadult hajtincseit igazgatja újra és újra, pedig biztos vagyok benne, hogy nem lebbentette meg őket semmi és ugyanott vannak, ahová a legutóbb kanyarintotta őket. Pontosan jól tudja, milyen felelősségteljes feladat ez, de ő és a felelősség az utóbbi jó pár évben hadilábon állnak. Ha felelősségteljes lenne, nem esne vissza mindig az anorexiájába, könnyebben kontrollálná az életét és... Nem, nem szabad ilyen gondolatokkal traktálnia magát, már csak azért sem, mivel épp hozzá beszélnek. A fenébe! Vajon mi mindenről maradhatott le?
Arról bizonyosan, hogy nyílik az ajtó, így hát oda fordítja fejét. A belépőt vizslatja, de őszintén szólva nem igazán tudna róla megállapítani semmit. Minden bizonnyal ugyanolyan kellemetlenül érzik magukat mindketten, csak éppenséggel míg ezt Shayleen és Belián megérzi, a szobában ülők fel sem fogják, ami épp zajlik. Ahogy a fiú arcáról nem leolvashatóak a gondolatok, úgy a lányon sem tűnhet fel elsőre, hogy kissé értetlenül szemléli az eseményeket. Érti ő, hogy Belián vérfarkas, de ránézésre egy légynek se tudna ártani.
- Nos, ha már ilyen in medias res belevágott a tárgyba, akkor igen. A Minisztérium Catherine Shayleen Black-et jelölte ki az Ön felügyelőjének, ez pedig tudja, hogy mivel jár - jelentőségteljes pillantás érkezik a komoly arcú férfitól, aki minden bizonnyal a részleg vezetője lehet. Ellentmondást nem tűrően közli az információt, tehát ha úgy alakulna, hogy ők ketten jobban gyűlölnék egymást, mint Harry és Voldemort, akkor is együtt kéne működniük. Ezt egyébként senki sem tartaná jó ötletnek a Minisztériumon kívül, de hát ugye ők az atyaúristen. - Felhívom a figyelmüket, hogy bármiféle szabályszegés vagy rendbontás súlyos következményeket vonhat maga után. Remélem nem kell ecsetelnem, hogy az elsődleges feladatunk az, hogy az Ön beilleszkedését Bogolyfalván zökkenőmentessé tegyük, kérem ehhez tartsák magukat! Most pedig, hogy megismerkedtek, akár útjukra is mehetnek - egy kedvesnek szánt vicsor jelenik meg arcán, elvégre a papírmunkán már rég túl vannak, a két idegen pedig ezennel már ismerős. Láthatóan ők innentől kezdve levették kezüket Beliánról - és Shayleenről is -, nekik az a fontos, hogy amennyiben baj történik, ne őket tegyék felelőssé. A lány lesüti szemeit és biccent egyet, elmormolva egy köszönömöt és kisétál az ajtón, hogy a folyosón bevárja Beliánt.
- Szia, Shayleen vagyok - ártatlan barna szemeivel a fiúét keresi és kinyújtja kezét, hogy a másik megrázhassa. Ő tényleg szeretné jól csinálni és nem csak azért, mert mindketten megüthetik a bokájukat. Közel sem. Nem tudja, hogy eddig a fiúnak milyen élete volt, bár az aktáján lévő ujjai már szinte elfehérednek, annyira szorítja magához. Ideges.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ombozi Bertalan
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 20
Összes hsz: 31
Írta: 2019. szeptember 4. 22:42 | Link



De, van. Felelhetném könnyedén, de azzal elismerném, hogy okosabb nálam, és bár tudvalevő, hogy minden férfi életében elérkezik a nőjének tett rút vallomás ideje, ami mind tudjuk, semmi másról nem szól, csak az asszony - sohasem megkerülhető, teljességgel kivédhetetlen - biztosításáról, hogy őt, a nőt, természetesen több IQ-val áldotta meg a jó sors, mint szerencsétlen önmagunkat.
A mi kapcsolatunk azonban még nem tart itt. Legalábbis jó benne hinni, hogy Eszti egyelőre csak szebb, és nem szebb és okosabb is nálam. Ha kérdezik, rendületlen tartom magam ahhoz, hogy kettőnk közül én képviselem az észt, az erőt meg nem azért, hogy felvágjak, de fifában is jobb vagyok, ő viszont cserébe mindennek, megtestesíti a szépséget, az elegáns, finom, nagybetűs Nőt, aki mindig tudja, hogy aktuálisan melyik üzletben lenne vicces lerongyosodnom anyagilag. Csapatmunka, easy.
- Nincs nálam kulcs, dude, hát nem írtam, hogy Zlatannal találkozom a pubban? - pislogok le értetlenül Esztire, mintha minimum minden lélegzetvételemről tudnia kellene, aztán, mikor felnéz, és pillantásunk találkozik, Brad Pitt-féle széles mosolyra húzom a számat. - Nem tehetek róla! Ilyen hatással vagy rám. Ál-lan-dó-an.
Vele együtt sóhajtok fel én is, éppen csak, hogy hangosabban, mint ő, és a fejemet is csóválni kezdem, éppen csak, hogy látványosabban, mint ő teszi. Imádom utánozni, kifigurázni, egyszerűen csak szívni a vérét, főleg, ha ő is partner benne. Közben gyengéden ráfogok a kezére, és mikor lábával megtámaszt a falon, súlyemelőket megszégyenítő, színpadra született nyögésekkel kezdem felfelé húzni. Nem, amúgy nem nehéz, és a vaságyat is az Eridon toronyban hagytuk, csak jól esik játszani az eszemet.
- Vajda Eszter, mint csöves, biztos izgalmas címlapsztori lenne - jegyzem meg mellékesen, míg tenyeremet a hátán tartva megvárom, hogy mellém üljön. Aztán... - MIIIICSOOODAAA?!
Hatalmasra nyitott szemekkel fordulok felé, és eltátott szájjal, csalódottságot imitálva kezdek aprókat bólogatni. Jól van.
- Illegális? Szépséges Merlinkém! Erről a kifejezésről még életemben nem hallottam - jelentem ki összerezzenve, és balomat szavaim megerősítéseképpen közénk emelem. - Hát hogy kerülnék úgy apád szeme elé, ha kiderülne, hogy ez illegális? A törvény embereként, ühm, á, nem, nope, nope.
Elpillantok a kastély irányába, és míg felhúzom, majd átkarolom a térdem, azon gondolkodom, vajon mennyire számít gáznak, hogy pont ide hoztam bámulni a Holdat, a nadrágom zsebe meg tele van ciginek valóval? Azután, már jóval nyugodtabban, arcomon halvány mosollyal nézek vissza rá a vállam fölött.
- Nem lesz baj. Wittnert megkérdeztem, hogy egyik este felhozhatlak-e, azt mondta minden gond nélkül - váltok át komolyra, alkoholmámoros tekintetem Eszter arcán ragad.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Vajda Eszter
Auror, Animágus, Legilimentor, Végzett Diák


bossy
offline
RPG hsz: 181
Összes hsz: 903
Írta: 2019. szeptember 9. 12:16 | Link

P A N I N I  H E A D
x i can be your princess and bro at the same time

Zlatan nevének említésére épp csak egy árnyalatnyival komolyodom el, és épp csak egy pillanattal tovább nem nézek fel rá, mint az normális lenne – nem feltétlenül feltűnő ez az időhúzás, nem is túldramatizált, egyszerűen csak nem szeretem, ha róla van szó és az, hogy az öccse orrára kössem ezt, szintén nem szerepel a terveim között. Jobb ez így. Nyugodtabb.
Valószínűleg eleve én reagálom túl.
- De. – Apró szusszanással emelem felé fejem, mosolyát követve hasonlóan húzódnak szét ajkaim, ezzel pedig tovább is lendültem a Zlatan témán. Röviden, de igazán őszintén nevetem el magam, ahogy utánozni kezd, újra, akaratlanul megingatom fejem, de nincs ebben semmi rosszallás, semmi sértődésről nyomot hagyó árny, hiszen valóban nem érzem rosszul magam tőle. Sőt.
- Szerintem is. Mondanám, hogy máris szaladj vele az Edictumhoz, de attól tartok az iskolaújság túl kevés lenne ehhez a hírhez. – kinyújtva lábaim ülök le mellé, kicsit előre görnyedve roppantom ki ujjaim is, majd megtámasztva kezeim magam mellett fordulok felé.
- Nehéz sorsod lesz így a szakmában – fejem finoman oldalra billen, a szám szegletében bujkáló mosoly elárulja, hogy véletlenül sem gondolom komolyan. Nevezhetnénk akár adok-kapok csipkelődésnek is, de hozzá képest az én hanghordozásom közel sem ilyen színpadias. Ettől még élvezem, ahogy a vele töltött időt is, csak ez azért mégis túl idegenül hangzana az én számból. – De nem kell mindenről tudnia apámnak sem. – Állam kissé feljebb emelkedik, ahogy az előbbi mosoly kisebb vigyorrá szélesül. Persze más kérdés, hogy ettől függetlenül mégis mindig, mindenről tud, nem is áltatom azzal magam, hogy ez adott esetben nem történne így, ám maga a mondat sem kifejezetten a helyzet illegalitásának szól.
Megint csak mosolygok, ahogy tekintetünk találkozik, jobbom kinyújtva felé, ujjaim hátával simítok végig arcélén, pillanatokkal később már tenyerem simítva az enyhén borostás bőrfelületre ismétlem meg a mozdulatot hüvelykujjammal.
-  Nagyon tetszik. Köszönöm.
Utoljára módosította:Vajda Eszter, 2019. szeptember 9. 12:17 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

but sometimes girls just want to have fun, the poetry inside of me is warm like a gun
Martin Romberg
Minisztériumi dolgozó, Végzett Hallgató, Bogolyfalvi lakos


osztályvezető úr
offline
RPG hsz: 236
Összes hsz: 637
Írta: 2019. szeptember 9. 15:40 | Link

Winnie

- Igen, így már rémlik. Nem gondoltam volna, hogy egyszer itt találkozunk. Hogyhogy éppen Magyarországra jöttél? - nyúltam a kért iratok felé, hogy magam elé téve átrágjam magam rajtuk, bár nem feltételeztem, hogy hamis okmányokkal érkezett volna.  - Már ha nem vagyok túl tolakodó... - tettem hozzá gyorsan és tisztelettudóan, elvégre az ilyen jellegű kérdések feltétele nem része a munkámnak, én mégis szeretek átfogó képet kapni az ismerőseimről. Ami pedig a varázstárgyakat illeti, igencsak alapos és szabálykövető vagyok olyan tekintetben.
- Ezt mégis hogy értsem? - vontam fel a szemöldökömet, óvatosan magam felé húzva az asztalra helyezett, kisebb méretű csomagot. Nyilván nem a törékeny részre gondoltam, de azért jó lett volna tudnom, hogy mégis mire számíthatok, hiszen bár az ismeretlen tartalmú csomagok felnyitásának megvannak az eljárási szabályai, túl sok kedvet nem éreztem magamban egy rakat védőbűbáj elkántálására a procedúra előtt.
- Remélem van egy listád arról, hogy mit adtál át. Minden dokumentálásra kerül - közöltem vele unottan, majd egy nagyobb sóhajtás közepette kutakodni kezdtem az asztal fiókjában formanyomtatvány után. - Erről jut eszembe, a korábban leadott tárgyaid bevizsgálása sikeresen megtörtént, ezeket visszahoztam, úgyhogy nyugodtan használhatod őket a továbbiakban. Külön engedélyre nem volt szükség, de a biztonság kedvéért tartsd magadnál a tanúsítványt. Ez majd igazolja a szakszerű vizsgálat tényét, ha mégis kérdőre vonnának - nyújtom át neki a papírost, miután egy elegáns mozdulattal lepecsételtem a saját kis bélyegzőmmel és ráfirkantottam az aláírásomat. - Ide pedig egy aláírást kérnék a most átvett tárgyaidról. Megpróbálom minél hamarabb visszajuttatni.
Elsétáltam a szekrényhez, mely pálcaintésemre engedelmesen kinyílt, majd kivettem belőle egy kisebb méretű dobozt, benne a lány korábban leadott holmijaival. Letettem az asztal egyik szabad végébe, majd visszaültem. Sajnáltam szegényt, amiért ilyen sok adminisztrációval jár az átkerülése. Sajnos ez az ország nincs felkészülve a távoli országokból érkező idegenek fogadására, de eddig elismerésre méltóan vetette magát alá az ügyintézésnek.
- Elnézést a hosszadalmas várakozási időért, általánosságban nincsenek jó tapasztalatai a Minisztériumnak az Afrikából érkező tárgyakról.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Vajda Richárd
INAKTÍV


kisvajda||fontosabb, mint a globális felmelegedés
offline
RPG hsz: 219
Összes hsz: 567
Írta: 2019. szeptember 17. 16:04 | Link

Brightmore
a Napra lehet nézni... | 09.15.


Már jó néhány perce a hivatal előtti padon görnyedek, egyik kezemben telefon, a másikban egy szál cigi, és Miami Heat-Utah Jazz meccset nézek felvételről. Igaz, láttam már párszor, de ha van időm, szívesen visszajátszom egy-egy meccs kedvenc pillanatait, mint most Dragić vagy Meyers Leonard alázását. A nagy hármas - amúgy teljesen érthető - eligazolása óta persze már nem az igazi a csapatmorál, de én azóta is minden meccsüket online streamen követem. Néztem már NBA-döntőt Felagund óráján, lagziban és randi közben is, elmondom, valójában semmit sem befolyásol a dolog. Mondjuk ha a Miami Heat nő lenne, már elvettem volna.
Felemelem a szálat, és ajkaim közé csiptetve azt kotorászni kezdek a dzsekim zsebében. Kell egy rágó, nem mintha Wittner úr, akit épp az előbb láttam kinézni az ablakon, ne tudná, hogy rendelkezem néhány káros szenvedéllyel, de azért nem fogok kátrányt lehelni az arcába, ha nem muszáj. Egyik zseb, másik zseb, közben felpillantok a hivatal épületére, majd ellenőrzöm az órámat, és ahogy visszafordulnék a telefonomhoz, a szemem sarkából meglátom az utca túloldalán siető legjobb haveromat.
Csak idő kérdése volt, nemde?, érkezik is az első gondolat, míg halkan morranva felnevetek. Ez káprázatos! Akármennyire is szeretné a Minisztérium, Bogolyfalva még nem elég nagy ahhoz, hogy az ember ne fusson lépten-nyomon kellemetlen személyekbe, meg olyanokba, akikkel a csaja szabadidejében csókolózgat. Üdítő találkozás. Ja, hogy nem az, én kérek elnézést.
Szűkülő szemekkel harapok rá a cigaretta végére, míg a kezemben tartott telefon képernyője elsötétül. Aztán visszagörnyedek, könyökeimet észrevétlen támasztva meg combjaimon. A pillantásom követi a srácot, bár a nyakam mintha befeszült volna egy kicsit.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Denis A. Brightmore
Tanár, Mestertanonc Tanár, Elemi mágus, Legilimentor, Egyetemi hallgató, Okklumentor, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Fél-gyilkos | csattanó maszlag | házas
offline
RPG hsz: 686
Összes hsz: 3852
Írta: 2019. szeptember 17. 16:39 | Link

Vajda - 2019.09.15. - meztelenség

Ez a búcsú dolog kettőnk között tényleg kezd olyan mértékű kellemetlenséget okozni, hogy én is érzem. Pedig isten látja lelkemet, én ezeket pont nem szoktam érezni, de nekem is feltűnt. Túl sokszor kellett elbúcsúznunk, és az ezelőtti alkalom pont olyan volt, ahol nem volt biztos; élve visszatérek. Mert nem akartam, hogy biztos legyen. Azt akartam, hogy még én se tudjak arról élve visszatérek-e bárhova. Az élni akarás akkor dőlt el, amikor egy neccesebb szituból az elemem rángatott ki minket. Mi volt a hálám? Hazatértem élve, de drogfüggő lettem, az elemim irányítását teljesen elhagyva. A gyógyszerek még meg vannak - muszáj nekik -, de már igyekszem tartani az adagot, hiába remegek érte. Az elemeim kezdenek magukhoz térni, a stabilitás talán lassan helyreáll, és ebben ez a walesi kiruccanás segíthet a legtöbbet.
Megtorpanok az út közepén, zsebemből előturkálom cigarettámat, majd könnyedén meggyújtom azt. Pár másodpercig játszok csak a lánggal, csodálattal nézem, ahogy tényleg olyan, amilyennek én akarom, ahogy meghajlik az akaratom előtt, ahogy azt teszi, amit kérek tőle. Engedelmeskedik nekem ismét. Mélyet szívok az égő cigarettából, amikor beüt az érzés. Néznek. Nem kell sokáig keresnek a tekintet tulajdonosát, rögtön szembe tűnik, ahogy cigarettájára harapva görnyed a padon, akár egy ugrásra kész ragadozó. Akkor játszunk, bárki is vagy, hiszen nem véletlen nézel, nemde? Mosolyogva indulok meg felé, táskáimat a földre dobom. Nem sietek, Cath-nek hazudtam, a vonat indulásáig még van vagy másfél órám.
- Kiafaszomvagyte-szettes srác - biggyesztem ajkaim közé cigarettámat, hogy jobb kezemet felé nyújthassam. - Denis Brightmore - rögtön folytatnám, ha nem lennék kíváncsi arra, amiért néz. Nem hiszem, hogy sokáig magában tudná tartani, így türelmesen, kezemet felé nyújtva mosolygok le rá, mintha legjobb barik lennénk. Kivéve, hogy fogalmam sincs ki ő, pedig biztos láttam már valahol.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


RÉDNÜT CSÓTÁNY
Vajda Richárd
INAKTÍV


kisvajda||fontosabb, mint a globális felmelegedés
offline
RPG hsz: 219
Összes hsz: 567
Írta: 2019. szeptember 18. 09:22 | Link

Brightmore
a Napra lehet nézni... | 09.15.


Vele együtt figyelem a bőréből előcsalogatott aprócska lángokat; azok nem csak őt, engem is lenyűgöznek. Az elemi mágusokban egyébként is van valami, valami megmagyarázhatatlan, ami egyszerre bűvöli el az embert és kíván magának cirkuszt. Amúgy nem tudok sokat a srácról, de azért nem vagyok teljesen hülye, és az már ebből a kis bemutatóból is kiderül, hogy ha úgy akarná, könnyűszerrel megölhetne. Mondjuk leszarom, a pokolban úgyis égni fogok, akkor meg? Most mit majrézzak?
Aztán felém fordítja az arcát, és már indul is; mosolyog, mintha legalábbis az ezer éve nem látott legjobb cimbijét ismerte volna fel bennem. Pedig úgy tűnt, siet... ja, hozzám. Körbepillantanék, hogy van-e itt rajtam kívül más is, de egyrészt képtelen vagyok levenni róla egyre szűkülő tekintetem, másrészt pedig pontosan tudom, hogy néhány JóskaPistáról pletykáló öregasszonyon kívül senki sincs a környéken. Illetve dehogynem van, bocsánat; Wittner úr talán most is az ablakban áll, és azt gondolja, Brightmore-ral kezelünk egyet, elszívunk még egy gyors cigit, aztán leszek kedves megtisztelni őt azzal, hogy külön kérvény benyújtása nélkül feltolom hozzá végre a seggem.
Miafasz.
Nem tudja a nevem, mi? Vicces ez a fiú. Pillantásom arcáról a felém nyújtott kezére esik, mire halkan, a lassan csikké égő darabbal a számban nevetni kezdek. Ej, ej, hát itt tartunk, Denisem, te meg én, csóválom a fejem, majd balra billenő arccal, hunyorogva nézek vissza rá.
- Tudom, ki vagy - mondom nyugodtan, miután szabaddá teszem a számat. Nyelvem hegyével végigsimítok a fogaimon, aztán sóhajtok egy aprót. Wittner figyelő szemeit, mint egy vaskos konyhakést, a hátamban érzem; itt balhénak esélye sincs. Így hát úgy döntök, akárcsak ő, én is úriember leszek, aztán meglátjuk, leszünk-e még mi jóbarátok. Jobbommal ráfogok a kezére, miközben vonástalan arccal és tónustalan hangon megszólalok. - Vajda Richárd.
Személyesen.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Denis A. Brightmore
Tanár, Mestertanonc Tanár, Elemi mágus, Legilimentor, Egyetemi hallgató, Okklumentor, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Fél-gyilkos | csattanó maszlag | házas
offline
RPG hsz: 686
Összes hsz: 3852
Írta: 2019. szeptember 19. 16:36 | Link

Vajda - 2019.09.15. - meztelenség

Spancizás netovábbja vagyok, kezdem így érezni. Hah, vicces gyerek vagy Brightmore, ne erőltessük, főleg, mert az előtted - egyelőre - ülő ismerős valahonnan, de kurvára nem tudod honnan. Mondanám cikinek és kellemetlennek, de nem az. Legalábbis nekem semmiképpen sem. Miközben a csodára várok, mélyet szívok cigarettámból, hogy legalább a nikotin adagom meg legyen ebben a három percben, ha már a gyógyszeradag ugye, nos... mondhatjuk, hogy leredukálódott egy emberi mennyiségre. Engedjük el, én is éppen azt próbálom tenni. A srác nevetni kezd, ami annyit eredményez, hogy jobb szemöldököm sarka egy éppen aprót megremeg, nehogy képen töröljem véletlenül. És nem győzöm hangsúlyozni az utolsó szót. Kezemet már éppen visszahúznám valami nagyon kedves "akkor baszódj meg" mondattal, amikor közli tudja ki vagyok, megtisztel a kézfogásával, és elmondja a nevét.
Vajda Richárd. Legalább ő tudja, hogy én ki vagyok, mert egyelőre még a nevének tudása sem könnyít... ó! Vajda Richárd. Vajda Eszter testvére, akivel egy időben állandóan ki volt plakátolva minden.
- Ah! - harapok rá cigarettám füstszűrőjére, ahogy elengedjük egymás kezét, majd egy vigyor kerül fel arcomra. - A plakátokon jobban néztél ki - táskáimat ledobom a földre, kérdezés és mindennemű zavartság nélkül huppanok le mellé a padra. Az egyik táskából - oké, elfelejtettem - Cortez dugja ki a fejét álmosan, gyűrötten és olyan undorral néz rám, mint a mellettem ülőre. Igen, ezért jó, ha az ember mellett van egy olyan élőlény, aki támogatja és melle áll, amikor az elemi mágia használatára kerül a sor, nem pedig mérhetetlen megvetést látsz a szemében. Ja várj, de. Akkor mindegy is, haladjunk tovább.
- Sejtem miért tudod ki vagyok - nyújtom ki lábaimat az egyik táska mellet, miután faszán berobban agyamba Révay arca. Várható volt, hogy egy ekkora falucskában előbb vagy utóbb összefutunk, csak a tököm sem gondolta volna, hogy pont most, amikor lenne jobb dolgom is - nem -, mint megbeszélni, hogy milyen technikával csókol a barátnője. De ilyen ez, ezt kaptam mára, elfogadom, élek vele. Nyomjuk, Vajda!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


RÉDNÜT CSÓTÁNY
Merkov Szkilla
INAKTÍV


Phoenix
offline
RPG hsz: 211
Összes hsz: 268
Írta: 2019. szeptember 19. 17:37 | Link

Állásinterjú #1 - Dr. Wittner Erik Benjámin


 
Légy közel a tűzhöz, hogy melegedhess. Talán emiatt az új és merész gondolat miatt vagyok most itt. Felrúgva a saját magam alkotta szabályomat, miszerint be kell olvadnom még a munka fajtáját tekintve is oda ahol épp élek. Az újságban olvastam, hogy titkárnőt keresnek a hivatalban. És akkor bekattant, hogy ez nekem jó lehet. Emberekkel foglalkozni és közben mégis kerülni a személyes kontaktust. Eddig is ilyesmiket csináltam. Takarítás, konyhai munkák, raktárban pakolászás. Mind olyan, ahol el lehet tűnni, ahol láthatatlanná lehet válni, mégis van betevőre való. Egy egyszerű fekete szoknyát és fehér blúzt viselek, hozzá - tekintettel a hűvös időre - egy kissé talán sportosabb kabáttal és egy kényelmes alig pár centi sarkú cipővel. Mostanában nem hordok körömcipőt, mert abban nem lehet futni és én sosem tudhatom mikor kényszerülök rohanni. Hajam egyszerű kontyba fogtam és semmi sminket nem tettem fel. Ami azt illeti ilyesmit még be sem szereztem. Alig pár napos ittlétem óta voltak kardinálisabb kérdések számomra.
 Meglepetésemre a felvételi elbeszélgetést maga a polgármester tartja. Az ajtaja előtt állva a gyomrom bukfenceket vet és a tarkómat is bizseregni érzem. Mi van, ha valahogy kiderül, hogy az irataim ugyan nem hamisak, de a személyazonosságom igen? Vajon azonnal le fog nyomozni? Istenem én nem vagyok normális! Kihívom magam ellen a sorsot! Az agyam még csak itt tart de kezem már kopogásra lendül és a hang térít magamhoz pánikomból. Ha meghallom a másik oldalról a választ belépek a helységbe. - Jó napot! - köszönök kissé félszegen és megállok egyik kezemmel táskám pántjába, mint biztosítókötélbe kapaszkodva, míg másik kezemet testem mellett lógatom. Félek, hogy őrültséget csinálok, hogy most vágom át képletesen szólva a saját torkomat. Vagyis jelen esetben Szkilláét, de mint azt már magamban is tudatosítottam, mi már én vagyunk. Mindig is úgy éreztem, hogy a metamorf mágia valahol az őrülettel határos. Úgy önmagadnak maradni, hogy bármikor lehetsz bárki: Pokolian nehéz. Különösen nekem, aki kénytelen időről-időre más emberré átváltozni.
Utoljára módosította:Merkov Szkilla, 2019. szeptember 20. 17:17 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Helvey Belián Balázs
KARANTÉN


grey wind | disney princess
offline
RPG hsz: 1003
Összes hsz: 4926
Írta: 2019. szeptember 19. 20:45 | Link

.hivatal, reggel 10.
𝕊𝕙𝕒𝕪𝕝𝕖𝕖𝕟


Attól sem lesz jobb, ha szinte le tudná most írni a forgatókönyvet. Nem kell sokat keresnie a díszletek között, bizonyára előttük hevernek a papírjai, a valóság és minden, amit leírtak róla, mióta leltárba vették és kezelni kezdték a kellemetlen mulatság után. Erre csak a székben kezd mocorogni, tehát, akkor már ismertették a nővel a dolgokat, úgy mindent. Olyan pőrén érzi magát egy ilyen után, mintha még bőrét is itt-ott megkezdték volna, hogy biztos mindent lásson, olvashasson belőle akárki. Ilyen volt egy új orvos, gyógyító, vagy akárki más, vagy épp akár előző felügyelője is, akihez szintúgy idő kellett, sokkal nehezebb helyzetben kapta meg az ügyét, mint ami a mostani. Mondhatni, hogy ez kész szerencse, már nem egy idegroncs egy elmekezelés után, talán nem is lesz olyan, mint egy hegyi menet, méretes hátizsákkal, mint visszahúzó erő. Egy nagyot sóhajt, kicsit agresszívabban kezdett, mint szeretett volna, ujjával akaratlanul kapargatni kezdi a kényelmes kéztámlát, miközben a felszólaló férfira tekint. Végül is, minél hamarabb, annál jobb. Felnőttek, felelősségük van és bizonyára nem most kezdték a beszélgetést, neki meg nem kell ugye elismételni mit és hogyan. Bár még mindig szar, hogy váltani kell, ezt le kell nyelni. Ezt is.
- Természetesen tudom. A napokban beszéltem egy utolsót az elődjével, felhozta, hogy egyelőre ha nem is olyan fojtogatóan, de megtartaná ezt a felállást – vagyis inkább a „jobb lesz így neked” szavakat használta, de a személy hangnemet nem kell felfednie, az a kettőjük dolga volt. Nem válnak el végleg, tartják amit lehet, azonban nem várja el azt sem, hogy örökké a fejében járjon. Egyszer el kell válni, a hivatalos dolgok egy idő után nyomasztóak. Majdnem gúnyosan horkan fel a férfi szigorú szavaira, úgy néz ki, a feszült helyzetek egy kicsit eltemetik a csendes és árnyékba űzött felét, viszont nem szólal fel és hangot sem ad ki, csupán egy apró bólintásba fojtja az egészet.
- Biztosíthatom, hogy továbbra sem miattam kell aggódniuk – vagyis, reméli. Nem neki fogja bevallani, hogy gyomorgörcse van az emberek közötti élettől így első körben. - Tartani fogjuk magunkat. Köszönjük a segítséget, élnénk is a menetlevéllel – biccentve áll fel, ennek a férfinek utolsó vágya az, hogy a kettősüket nézze, ez süt róla. Elég dolga van bizonyára, vagy épp szar otthoni helyzete, ahova mégis siet, sosem tudni, vagy egyszerűen így vetette ki a pokol, hogy még egy kört randalírozhasson. A fontos papírjai nála vannak, hasonlóan a lányhoz, ő is távozni készül. Ajtót is nyitna, azonban fürgébben kisurran, mint várta, így rá marad, hogy azokra csukja az ajtót és egy hatalmas sóhajjal adja ki azt, amit benntartott és benn is marad. Nem a másikra akarja önteni a szart.
- Jaj, ne haragudj – elbambult kicsit, de végül felé fordul teljesen és megfogva a törékeny ujjakat, kezet is ráznak. - Belián, Balázs, amelyiket preferálod – engedi el és zsebre dugja kezeit, miközben  igazából tarthatnának kifelé is, de csak kínos csendben állva nézik a másikat. Még mindig sajnálja. De az élet ilyen.
- Figyelj, nem vagyok ám balhés meg minden, csak... - hú, mit mondjon? Mit illik ilyenkor mondani? Csak egy hülye? Egy áldozat? Púp? Vagy köszönjön, mert elfelejtette? Fogalma sincs. Oké, berozsdásodott.
- Menjünk ki a friss levegőre szerintem. Elkél mind a kettőnknek.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Eördögh Lars Tobias
INAKTÍV


Eat the rude | bloodhound
offline
RPG hsz: 287
Összes hsz: 3461
Írta: 2019. szeptember 21. 17:54 | Link

a vallatott



Az arc-váltása nem ment olyan jól, mint tervezte, pontosabban jobban ment, feltűnőbb volt a folyamat és a végeredmény emiatt kifejezetten felkavaró lehet. Mintha valakiben kattant volna egy kapcsoló, s egy másik személyiség lépett elő. Ezen még dolgoznia kell. Most igyekszik természetesen viselkedni, ami elég nehéz, mivel nagyon természetellenes ez az egész helyzet számára, ő meg nem a legjobb színész a világon. Ujjaival beleszánt a bozontjába, hátrafésülgeti a folyton homlokába bomló tincseket. Pótcselekvés, ami a lány figyelmét talán elvonja, az övét viszont egyáltalán. Figyeli a másik reakcióját, mint eddig, s így nem marad kétség sem benne, hogy igazat beszél. A lány habozása mögött gondolkodás és nem hazugság áll, válasza bizonytalan, de realisztikus. Ezt mondta az eladó is, bár ő kevésbé biztosan, amikor néhány órával ezelőtt kikérdezte őt is. Sok vásárló fordul meg nála. A levitás lányra is csak azért emlékszik, mert ügyetlen és szemmel szokta tartani, mielőtt a fél üzletet romba döntené. Arra sajnos nem tudott választ adni, hogy vásárolt-e akkor vagy sem, volt-e nála táska vagy sem. De azt határozottan állította, hogy a diák soha nem keveredne olyan körökbe. Jó emberismerő - hangzott az enyhén öntelt, de valószínűleg megalapozott kijelentés. Tanúnak azonban édeskevés ennyivel.
Felmerül benne újra az igazságszérum gondolata, mint annyiszor szokott, de tudja, hogy azzal törvényt is sértene, meg ki is rugatná magát. Semmi értelme nem lenne. Az egyetlen alkalmazható igazságszérum az empátiája.
- Hiszek neked - közli hirtelen, néhány pillanatnyi csend után. Nem most lett meggyőzve, csak épp eszébe jutott közölni ezt a lánnyal is. Ideje is volt. - De a véleményemet nem osztja mindenki.
Megdörzsöli a homlokát, ezúttal nem szándékos figyelemelterelés. Végighúzza a tenyerét fáradt arcán, aztán leengedi az asztalra.
- Jelenleg szállítónak hisznek, egy köztes embernek, fogaskeréknek egy sokkal nagyobb gépezetben.
Ha ő őszinte, talán a lány is jobban feloldódik, s ha feloldódik, talán valami használhatót is talál benne. Kell valami fogás ezen, hogy átfordíthassa az ügyet, elterelje a nyomozási vonalat a lányról a tényleges elkövetők irányába.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Dr. Wittner Erik Benjamin
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 88
Összes hsz: 144
Írta: 2019. szeptember 22. 15:19 | Link

Merkov Szkilla


"Köszönöm, majd értesítjük."
Olyan hatszor mondtam már ezt, majd fogtam finoman kezet egy-egy nővel és egy férfival - jó, vele rendesen fogtam kezet -, mielőtt Richárd kikísérte. A Vajda fiú, ha úgy tetszik, az új kedvenc játékszerem, bár ez nagyon rosszul hangzik, de Karcsi a művházból így ítélte meg a piszokszőke srác funkcióját, így hát az ő kifejezésének engedtem. Persze csak magamban, néha, amikor nem hallja. Mint most is, amikor nincs itt. Valami családi ügyet kell intéznie. Legalább nem a hivatal előtt ülve bagózik és beszélget a Brightmore gyerekkel, ezt értékelem.
Szóval egyedül vagyok, de ettől még nem állhat meg az élet, főleg, hogy szükségünk van valakire, aki egyben tartja a hivatali életünket, tudja a találkozóinkat, megfogalmazza a leveleinket. Kell valaki, akinek köszönhetően életünk női vacsorával várnak otthon és ölelő karokkal, nem pedig serpenyővel és eltorzult arccal. Egy pillanatig sem tartom fairnek egyik nővel szemben sem, hogy hetek óta nem találnak otthon minket tíz, de sokszor éjfél előtt sem. Kiszólok, hogy szabad, és amikor a nő belép, előtte termek, gyors, rövid kézfogással.
- Üdvözlöm, Wittner Erik vagyok, kérem, foglaljon helyet.
Mutatok a kanapéra, én pedig újra helyet foglalok a fotelben, a sötétkék öltönyöm alsó gombját kigombolva. Ujjaimat összefonom magam előtt, és végigmérem a nőt. Ideális titkárnő alkat, feltűnő, bájos mosollyal, kellemes megjelenéssel. Egész jól kezdünk.
- Kérem mondjon pár szót magáról Merkov kisasszony.
A neve érdekes. Szkilla. Nem gyakran neveznek el így embert, a vezetéknevével gyorsan kimondva pedig nem tudok elvonatkoztatni a "Merkovszky" névtől, bár ezt egyelőre csak a saját elmémben tartom roppant érdekesnek. Az egy szomorú történet, ha jól sejtem, a nő nem is tudja miért. Inkább csak koncentrálok rá.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Merkov Szkilla
INAKTÍV


Phoenix
offline
RPG hsz: 211
Összes hsz: 268
Írta: 2019. szeptember 23. 17:28 | Link

Dr. Wittner Erik Benjamin


A lehető legrövidebben fogom meg a férfi felém nyújtott jobbját. A testi kontaktusokat ahogy csak tudom kerülöm, mert rossz emlékeket ébresztenek bennem. Valahol a tudatalattimban még mindig él Károly ütéseinek emléke ennyi év után is, és nem igazán tudom kezelni a helyzetet. Zavartan húzom vissza a kezemet, majd leülök oda, ahová mutatja. A kanapé kellemes, a polgármester tekintete már kevésbé. Végigmér, szinte vesébe látóan. Vajon felismert valahogyan? Ilyen hamar eljutott volna ideáig a hírem? Ennyi besúgója és kapcsolata lenne? Nem! Az nem lehet! Csak pánikolok! Meg kell nyugodnom! Szükségem van erre az állásra. Alig észrevehetően felsóhajtok. Ekkor teszi fel az első szokásos rutinkérdést. A bujkálással töltött évek alatt megtanultam, hogy a magamról mesélt hazugságoknak a valóságon kell alapulnia, különben nehezen azonosulok velük. Emellett annak, aki - hiába csak kényszerből, de - hazudik annak jó memóriára van szüksége. - A nevem Merkov Szkilla, huszonnyolc éves vagyok. Nemrég érkeztem a városba. Végzettségemet tekintve F.B.O oklevéllel rendelkezem, amit vendéglátás-kommunikáció szakirányon szereztem meg. Ez előtt dolgoztam már hasonló pozícióban és úgy gondolom képes lennék itt is ellátni egy titkárnő feladatkörét. - fejezem be bemutatkozásomat, aminek jó része valós információkon alapszik, de épp csak annyin, amitől hiteles maradok. Izgalmam még mindig bukfencezésre készteti a gyomrom, de igyekszem higgadtnak és magabiztosnak látszani. Szkilla vagyok, aki ilyen. Nem fél, nem aggódik, csak teszi amit helyesnek érez. Ujjaimat egymásba fonva nyugtatom kezeimet ölemben. Mellettem a táskám, benne egy kézzel írt önéletrajzzal és azokkal a néhány napos iratokkal, amiket beszereztem, hogy bizonyíthassam létezésemet.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Zippzhar Mária Stella
Tanár, Mestertanonc Tanár, Animágus, Legilimentor, Világalkotó, Végzett Hallgató, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


minden lében villa
offline
RPG hsz: 673
Összes hsz: 6322
Írta: 2019. szeptember 23. 20:35 | Link

Mi a manó?
Én

Tök jóban vagyok az eladóval. Ez igazából még kicsit meglepő is, ha azt nézzük hány árújukat tettem már tönkre - becsületemre legyen mondva mindet megjavítottam vagy kifizettem. Odáig viszont még nem jutottunk el, hogy meghitelezze nekem az apróságokat, így nem is próbálkoztam ezzel amikor rájöttem, hogy a pénzem a táskámban maradt. Cseverészni is szoktunk, orrfújós időszakjaimban mindig megbeszélgetjük, hogy "hát igen, ez a hideg" meg hogy "hű de rossz bizony". Már-már olyan mint egy szomszédnéni.

Egy mosoly rebben az arcomra, és egy reszketeg sóhaj is elhagyja számat. Bár nem tudom mit követtem el, vagy mi az amiért hisz nekem, de a helyzet egy teljesített vizsgához hasonlít, így egyértelműen megkönnyebbülök. A zavartság nem tűnik el az arcomról, de már nem érzem annyira feszélyezve magam. Ez egészen addig marad így amig nem folytatja gondolatmenetét, szóval nem igazán van időm kiélvezni a helyzetet, mit ne mondjak. Hirtelen azt sem tudom mit mondjak, de nemis vár tőlem semmit, végre részleteket is tár elém. Ez most jó jel lenne akkor? Hiszen azt mondta hisz nekem, most meg megosztja velem a részleteket... Most jön az a rész, ahol mehetek a magam dolgára?
- Köszönöm? - motyogom bizonytalanul, kicsit megkésve válaszom. Én örülök neki, tényleg, hogy nem gondolja, hogy bármit tettem volna, de egyáltalán miért merült fel a nevem?
 
Ha Anya nem lenne mugli még annyira se érteném mit mond mint jelenleg. Így ismerem a fogaskereket, meg minden ilyesmit, és igyekszem a metaforáikra koncentrálni. Mit hisznek mibe keveredtem én bele? Döbbenetem arcomra is kiül, ami nem is csoda tekintve, hogy én erről most tudok először. Groteszk módon beugrik, hogy talán azoknaka bizonyos embereknek illett volna szólniuk, hogy tudjam, hogy beszerveztek, de ez hamar el is hal, valahogy nincs kedvem most poénkodni.
- Hát - nézek a másikra - most erre én akkor is csak annyit tudok mondani, hogy fogalmam sincs miről van szó.
Vállat vonok kicsit, de nem flegmán, inkább tényleg tanácstalanul. Tudom, hogy mindig mindenki annyit mond a filmekben, hogy "de nem én voltam!", és legszívesebben nekem is ez csúszna ki a számon. - Mi lesz most? - kérdezek azért rá, kicsit bátrabb hangon, ami bárhogy is hangzik, azért messze van még a magabiztostól.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

RAWRR :3

*-*-*-*-*-*-*-*
 I  I III I  I
  I  IIIII  I
    IIIIIII  
    IIIIIII~~~~~~
     II II
Dr. Wittner Erik Benjamin
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 88
Összes hsz: 144
Írta: 2019. szeptember 27. 11:07 | Link

Merkov Szkilla


Nyugodtan hallgatom a nőt, pedig odabent annyira nem vagyok nyugodt, és nem feltétlenül tudnám megmagyarázni, hogy miért nem. Valahogy nem érzem, nem is tudom, talán nem érzem biztonságban magam. Igen, azt hiszem itt a biztonság a legjobb szó. Pedig azok alapján, amit mond, nem nagyon van okom rettegni. Talán többet kellene aludnom.
- Miért nem a vendéglátást választotta inkább?
Teszem fel a következő, érdeklődő kérdésemet, mert szeretném tudni, hogy mennyire határozott abban, hogy a titkárnőm lenne. Évekre tervezek, legalábbis erre a ciklusra, mert szeretek polgármester lenni, túl persze azon, hogy hiányzik azért a régi munkám, de egy-két barátnak hála ott is be tudok segíteni. Ami igazán hiányzik, az a festésre szánt idő, mert szívem szerint mindig csak festenék. A velem szemben ülő, nyugodt nő is vászonra illő szépség, akinek hamvas fehér bőrét, izgalmas vörös haját szívesen ötvözném bézzsel és méregzölddel. Persze ez most nem olyan dolog, amibe mélyen el kéne vesznem, inkább csak egy olyan kis érdekesség, ami megragadta a figyelmem. Ahogy lelki szemeim előtt kezdek el kísérletezni egy alternatív kékes-feketés iránnyal is, figyelem a válaszát is. A festészet, a színek segítenek a koncentrációban.
- Az igazság az, hogy ez a hely se jobb, sokszor, mint a pub. Korán kezdünk, későn végzünk. Jelenleg több tanácstag is kisgyermekkel rendelkezik, így van, hogy eléggé lehetetlen időpontokat választunk mi magunk is ülésezésre, sőt, olyan is, hogy a gyermekek is itt vannak.
Nem elijeszteni akarom, eszemben sincs, de a tények makacs dolgok, szeretem tisztázni őket. Volt olyan, aki éppen a gyerekek jelenléte miatt nem vállalta az állást, még ha ez minimális eset is. De megesik, hiszen például Norina férjét bármikor behívhatják, nem tud előre biztosat mondani.
- Ami a legfontosabb, hogy elsősorban az én titkárnőm lenne, másodsorban a tanácsé. Természetesen ez fizetéskompenzációban is megjelenik. Velem szorosan Vajda Richárd dolgozik együtt, ha elvállalja az állást, megkérem, hogy jöjjön be bemutatkozni. Főleg kettőnknek kell a segítség.
Mindenkinek, tény, de inkább nekem, és a velem most már egy irodában helyet foglaló ifjabbik Vajdának, aki eddig hősiesen tűri, hogy az életét most már inkább velem, mint a párjával tölti.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Merkov Szkilla
INAKTÍV


Phoenix
offline
RPG hsz: 211
Összes hsz: 268
Írta: 2019. szeptember 27. 18:47 | Link

Dr. Wittner Erik Benjamin


A polgármester békésen hallgat és figyel amíg beszélek. Talán túl nyugodtan is, ami ugyan nem baj, de kételyeket ébreszt bennem. Lehet már le is buktam, csak nem mutatja jelét? Lehet, amikor kilépek az épületből Károly egyik fogdmegje vár majd rám? Őrlődöm a köztünk beállt csendben. Politikus, emlékeztetem magam végül, még mielőtt bepánikolnék és kiszaladnék az irodából. Azt mondják az államigazgatásban dolgozók mind ilyenek. Nyájasak és pókerarcúak. Ekkor a férfi megszólal, ismét egy kérdést téve fel. - Az élet hozta így. Munkára volt szükségem és elvállaltam ami jött - felelek megint az igazsághoz közelítő hazugságot. Csak azután dolgoztam, miután elszöktem és mindig olyasmit, amivel be tudtam olvadni. Semmi különleges, semmi presztízzsel járó, csak mosogatás, takarítás és hasonlók. - És talán azért sem, mert az iratokhoz jobban értek. Azokhoz nem kell szív, csak precizitás - csúszik ki a a számon a válasz folytatása és egy pillanatra megdermedek. Való igaz ezt őszintén mondtam. Nem vagyok undok vagy rideg másokkal. Már nem. Kegyetlen sem vagyok. Igazság szerint az soha nem is voltam. Csak egyszerűen zárkózott vagyok és a felmosó vagy a konyharuha érintésétől nem rázkódik meg a belsőm, míg az emberekétől, különösen a férfiakétól igen. Jobb szeretem messze elkerülni az ilyesmit. Amíg válaszolok úgy érzem leendő munkaadóm megint méreget engem. Lehet feltalálták a metamorf mágia visszaállítására szolgáló bűbájt? Az ajtajába bűvölték és a valódi arcomat látja mióta csak átléptem a küszöbén? Talán még ismerős is vagyok neki? Megint mélyet kell lélegeznem, hogy lecsillapodjak. Közben szerencsére elmeséli, hogy mire számíthatok, ha felvételt nyerek az állásra. Halvány mosoly árnyéka suhan át ajkamon a gyermekek említésére. Emlékszem mennyire szerettem volna régen anya lenni. De akkor most a kicsivel kellene bujkálnom, ami minden lenne számára, csak megfelelő életkörülmény nem. Szóval összességében jobb, hogy nem maradt hús-vér kötelékem Károllyal. A sors kegyes volt hozzám. - Értem - bólintok, amikor kijelenti, hogy főleg az ő ügyeit kellene intéznem és csak másodsorban mindenki másét. Ennek örülök, mert ez azt jelenti, hogy sok dolgom lesz.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Dr. Wittner Erik Benjamin
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 88
Összes hsz: 144
Írta: 2019. szeptember 28. 09:11 | Link

Merkov Szkilla


- Ez becsülendő.
Bólintok is a kimondott szavakhoz, mert valóban így gondolom. Vannak ismerőseim, akiknek tudom, hogy kell a pénz, de mégsem képesek elmenni dolgozni. Akiknek minden munka valamiért nem felel meg, és mindegy, hogy az mosogatás vagy irodai munka lenne. Amit pedig szeretnének, az a munka egyszerűen nem létezik. Ezek az emberek azok, akiken bármennyire is szeretnék segíteni, nem tudok, hiszen tudom, hogy semmi sem lesz jó, és csak saját magamat hozom kellemetlen helyzetbe, ha beajánlom őket.
- A szív sem árt, de valóban a precizitás az első.
Megint nem tudok vitatkozni, hiszen ez a nagy helyzet. Itt az elsődleges szempont az, hogy tudja mi merre van, az iratok rendbe legyenek, tudjunk mihez nyúlni bármelyik napszakban, és ha kérdésem van, meg tudja válaszolni. Más kívánalmam nincs, csupán csak ennyit szeretnék tökéletesíteni a hivatalomban. Úgy érzem, hogy a hozzáállása nagyon elhivatott lesz, hogy jó segítségem lesz, hogy könnyen és precízen tudunk majd együtt dolgozni.
- Adok egy listát azokról, akik soron kívül jöhetnek be, ilyenek az iskolaigazgatók, a titkáraik, titkárnőik, illetve a gyermekeim, akik meg vannak nevelve, csak nem nagyon szeretnek ezzel a ténnyel élni.
Bár mostanában inkább szétesett a családunk és nem is tudom, hogy össze lehet-e egyáltalán még szedni, mégis szeretném azt hinni, hogy igen. Csak nem találom az a pontot, ahol ez az egész elkezdődhetne, de meg fogom találni, csak legalább életem egy része legyen rendben, hogy figyelmet tudjak fordítani mindenki másra.
- A fizetés száznegyvennyolc galleon, tizenkét sarló és huszonegy knút. Van természetesen túlóra pénz is, illetve a tanácstagi segítésért huszonöt galleont fizetünk még. Van esetleg kérdése?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Merkov Szkilla
INAKTÍV


Phoenix
offline
RPG hsz: 211
Összes hsz: 268
Írta: 2019. szeptember 28. 14:56 | Link

Dr. Wittner Erik Benjamin


Tisztelem az olyan embereket, akik nem nézik le azokat, akik kemény munkával töltik az életüket. A polgármester reakciója pontosan ilyennek tűnt. Ennek örülök. Szívesen dolgoznék neki, most már egyre biztosabban érzem. Főleg, hogy azon sem botránkozott meg, ami kicsúszott a számon a szív szükségességét illetően. Minden esetre egy halvány mosoly megjelent ajkam szegletében, egyetértésem jeleként. Van nekem szívem, csak tüskés páncél védi. Csendben hallgatom tovább, ahogy azt ecseteli, hogy kiket kell csak úgy beengednem hozzá. Ez azt jelentené, hogy sikerült? A bizalom körében lennék? Vajon minden jelöltnek ennyi információt ad meg? Gondolom megint túl az elhangzottakat. Megjelöli a fizetést, ami tökéletes összeg. Túlórát bármikor vállalhatok, hiszen nincs kihez és miért haza sietnem, de ezt persze neki felesleges tudnia. Csak a könyvem vár haza mindig, amit olvasok. Gyors fejszámolással készítek egy költségvetést, és elégedetten nézek a férfire, aki nekem szegezi az interjú eddigi legfontosabb, mondhatni sorsdöntő kérdését. - Mikor kezdhetek? - felelek rá olyan egyszerűen, mintha naponta tennék fel nekem és megengedek magamnak ismét egy halvány mosolyt. Nincs mit szégyellnem. Tényleg kell a munka és a pénz. Jobban meggondolva pedig, hol is lehetnék nagyobb biztonságban pálca nélküli, üldözött boszorkányként, mint egy hivatalban, amit bűbájok és képzett őrmágusok védenek. Tökéletes hely számomra. Ettől függetlenül a késem továbbra is a táskámban marad és a magassarkú felejtős. Kivéve, ha olyan esemény lesz, ami megkívánja. De egy pálcát mindenképp be kell szereznem! Ez lesz az új célom. Hiszen a fedél a fejem felett és a kenyérre való a zsebemben már úgy tűnik megvan. Legalább is remélem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Dr. Wittner Erik Benjamin
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 88
Összes hsz: 144
Írta: 2019. szeptember 28. 19:49 | Link

Merkov Szkilla


Van valami, amiért azt mondanám, hogy nem akarom őt, de nem tudom megmondani, hogy miért nem. Minden elvárásnak megfelel, talán a neve zavar a leginkább ez a név nekem annyira nem hiteles, hogy érzem, ha kimondom, borsódzni kezd tőle a hátam. De nem minden rossz előjel valóban rossz is, nem kizárt, hogy elmém csupáncsak megtéveszteni kíván, és valójában nincs semmi a név mögött, csak egy nő, aki élete minden knútjáért keményen megdolgozott. Ez a valószínűbb, így ezt a bizonytalanságot nem is szeretném közvetíteni. Nekem munkaerőre van szükségem, olyanra, aki tud és akar is dolgozni, és aki nem azt várja el, hogy majd hozzá igazodjanak az elvárások. Ez a nő pedig ilyen. Egyetlen ponttal sem szállt vitába. Ezt pedig nem tudom figyelmen kívül hagyni.
- Hétfőn reggel. Még előttünk a hétvége, élvezze ki.
De hétfőn már mindenképpen szükségünk van rá, most nem is vesztegetném az idejét olyasmivel, hogy még áthívom Richárdot, majd elmondom neki a jó hírt, és hétfőn amúgy is találkoznak majd, akkor ha van kedve, akár beszélgethet is az új kolléganővel, bár valljuk be, nem az a fajta ember, akinek ez szokása. Szóval nem kellenek a felesleges körök, különben is, ma még vacsorára kell mennem az anyósomékhoz. Már majdnem elfelejtettem, hogy ma van a napja annak, hogy ebben a minőségben is bemutatkozzam. Igazán érdekes élmény lesz azt hiszem.
- Akkor ezek szerint igent mond az ajánlatra?
Azért még mindenképpen rákérdezek, hogy biztos-e, mert akkor nem csak úgy kikísérem és meglepődök, ha hétfőn nem jön be. Hátfőn még a hr-es is kell, aki elkészíti a szerződését, el ne felejtsek neki is szólni, hogy jönnie kell. Ha nincs több kérdése, és elégedett a válasszal, valamint igent mondott, felállok, és az ajtóhoz kísérem.
- Örülök, hogy megismertem, és akkor hétfőn találkozunk.
Nyújtom búcsúra a kezem, hogy egy gyors kézfogással válljunk el. Nem tudom, hogy mi nem tetszik benne, talán tényleg csak ideges vagyok a vacsora miatt, vagy fáradt, és rémeket látok.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Catherine Shayleen Black
INAKTÍV


kalitkába zárt madár
offline
RPG hsz: 229
Összes hsz: 750
Írta: 2019. szeptember 29. 21:38 | Link

Belián

Ő még csak megközelítőleg sem olyan interaktív, mint Belián, ami nem meglepő, nem szokott hozzá, hogy a minisztériumi fejesek behívassák és feladatot adjanak neki. Hogy ez jó dolog, vagy rossz, nehéz lenne megmondani. Egyrészről pozitív, mert bőven elég neki, hogy Aiden miatt felsőbb körökben is meg kell fordulnia, másrészt viszont negatív, mert pontosan tudja, hogy az MM sohasem oszt ilyen komoly eseteket zöldfülűre. Azért egy vérfarkasra vigyázni nem épp feleltethető meg mondjuk azzal, hogy kiscsoportos óvodásokat elvigyen színházba. Egyetlen baki elegendő lehet ahhoz, hogy mindketten megüssék a bokájukat, bár arról egyelőre fogalma sincs, mit tehetnének vele. Sem befolyása, sem vagyona nincs, viszont Aident ellehetetleníthetik, vagy akár Shayleent is kirúghatják a kastélyból, elintézve, hogy sehol se kapjon munkát. Nos, akkor mégis csak tudnak vele mit kezdeni.
Kiérve a fullasztó közegből végre ismét megtelik tüdeje oxigénnel. Úgy utálja az ilyen megbeszéléseket és láthatóan a fiú sem rajong értük, úgyhogy az első közös pont, a mumus már meg is van. Ha csak ezen a vonalon indulnak el, már jók. Éppen ezért bizakodó mosollyal nyújtja kezét, hogy pályafutásukat megalapozhassa. - Nos, akkor Belián - igen különleges név és meg is kérdezné, hogyan kaphatta, de tudva a fiú háttér történetét, nem biztos, hogy jó ötlet rákérdezni erre. Ki tudja, ha tényleg jóba lesznek és összebarátkoznak, ilyesmiről is esik majd szó, de addig nem akarja feszegetni sem a család, sem a vérfarkas témát. Amúgy is van egy olyan sejtése, hogy az aktában mindent megtalál róla, még azt is, egy nap hányszor jár WC-re.
- Óóó, én nem... Nem gondoltam, hogy... - attól, hogy a fiú zavarba jött, vele is ez történt, így már ketten hebegnek. Nem is csoda, hogy a friss levegő ötletére azonnal egyetértően biccent és gyors léptekkel jut ki a szabadba. A Hivatal előtt állva már valamivel távolabbinak tűnnek az elmúlt fél óra eseményei. Vesz pár mély lélegzetet és ismét a sráchoz fordul, aki immáron az ő felelősségére van bízva. Nem biztos, hogy készen áll erre. - Figyelj, nem szeretnék a terhedre lenni. Bízom benned egészen addig, míg okot nem adsz az ellenkezőjére - kedvesen mosolyog Beliánra, aki érezheti, hogy a vasszigor egészen addig nem fog eljönni, míg nem tesznek egymás alá. Tulajdonképpen egyiküknek sem érdeke, hogy a másiknak baja essék vagy netán belekeveredjen valamibe, hiszen rántja vele saját magát is. Egymásra vannak utalva az elkövetkezendő időkben, ezt jobb, ha már most tudatosítják magukban.
- Merrefelé laksz? Veszünk neked pár dolgot és akár beszélgethetnénk is, ha nincs nagyon más dolgod.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Merkov Szkilla
INAKTÍV


Phoenix
offline
RPG hsz: 211
Összes hsz: 268
Írta: 2019. szeptember 30. 18:57 | Link

Dr. Wittner Erik Benjamin


El sem hiszem! Megkaptam a munkát! Természetesen igent mondtam az ajánlatra. És ahogy kimondtam ezt a bizonyos sorsdöntő igent - ami arra emlékeztetett, amit sok éve egy teljesen más szituáció végén mondtam ki - és ő rá is bólintott a gyomrom, ami eddig az aggodalomtól bukfencezett, most a boldogságtól hányt cigánykereket. Nagyon elégedett és büszke vagyok, de ez az arcomon csak egy, az eddigieknél jobban látható mosoly formájában jelenik csak meg. Nem volna jó azzal elrontanom az interjú végét, hogy átmegyek infantilis kurjongató tinibe, bár most legszívesebben tényleg felkiáltanék, hogy: Ez az! Megcsináltam! Wittner úr még mond néhány dolgot, amiket figyelmesen végighallgatok, majd elbúcsúzunk. Főnökömmel újra kezet fogunk, amit én ismét olyan röviden teszek meg, ahogyan csak a helyzet engedi. - Viszont látásra hétfőn! - búcsúzom el tőle, majd kilépek irodája ajtaján. Ahogy a nehéz fa nyílászáró becsukódik mögöttem akkorát sóhajtok, hogy talán még ő is hallja odabentről. Lassú, szinte hitetlen pillantásokkal nézek körül új munkahelyemen, hogy ezután komótos léptekkel de annál szorgosabban járó aggyal induljak el lakásom felé. Rengeteg a dolgom. El kell mennem egy orvosi szűrővizsgálatra. Ez a rutin ahogy a férfi nem sokkal ezelőtt fogalmazott. Emiatt kicsit aggódom, de remélem minden rendben lesz. Eddig a sorsom alakulása nem lehet panaszom. Bízom benne, hogy ez így is marad. Minden esetre a betevő megszerzése miatt már nem kell idegeskednem és ezért hálás vagyok.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Helvey Belián Balázs
KARANTÉN


grey wind | disney princess
offline
RPG hsz: 1003
Összes hsz: 4926
Írta: 2019. október 6. 15:33 | Link

.hivatal, reggel 10.
𝕊𝕙𝕒𝕪𝕝𝕖𝕖𝕟


Rövid és velős, ennyi volt az egész, mégis, miután kinyitotta a száját, majdnem fel is szisszen az egészre, hogy talán kicsit túl velős és őszinte is volt ezzel az egésszel. Noha nem a haragját akarja itt bárkire vetíteni, mégis, kicsikét sikerült. Remek bemutatkozás már csak a másik félre nézve is, még a végén azt hiszi, mindenért így fog vele pörölni – van az a hangulat – pedig aztán ő alapvetően általában fejet hajt. Nem is volt mindig így, a legtöbb alkalommal csak némán ült egy-egy szerv asztala előtt és csak bólogatott, vagy épp első körökben rettegett is, mintha csak a rendőrség termében kellett volna megjelennie, az sem kellemesebb, akármennyire jampi valaki, ott már csak kevesek mernek bármit is. Mindegy. Hosszas sóhajjak zárja le az egészet, vissza sem néz, nincs több kérdése, még ha kicsit akadna is. Majd, egyszer, nem fontos. Amúgy is úgy látta, hogy inkább látnák az ajtón kívül, mintsem még kérdezősködjön. Nem, ezek itt nem a kellemes arcok, ebben már biztos.
És akkor kettesben maradnak, amint az ajtó bezárul mögöttük. Már nem szájal, már nem morog és tekintete sem olyan, mint odabent, mintha vádlóan méregette volna azokat, akik eldöntötték a dolgokat, mert ebben nem volt sok minden megbeszélnivaló, csak azért kellett bejönnie, hogy ne mondhassa azt, vele ezt senki nem beszélte meg. Mosom kezeimet szituáció.
- Igen? - pillant felé, neve hallatán, hiszen úgy hiszi, lesz is tovább. Tessék, amennyire bent tudta a forgatókönyvet, idekint elveszíti és várja a csodát talán. Fogalma sincs, mennyire bújt bele az aktákba, meddig ment el és a többi, lesz rá ideje. Nem vidám mese, nem is a legrosszabb. Majd meglátja, talán nem menekül el előle hisztérikusan. Mindegy is. Az a fontos, ami a valóság meg a jelen.
- Nem azért mondom, mert gondoltad. Csak tudod... így előre... - még mutogat is. Oké, egyelőre nem kell ezt tovább fokozni. Igazából meg akarta kicsit nyugtatni, hogy nem lesz ez olyan nehéz – hahaha – mint gondolta odabent, vagy mikor behívták és közölték vele, nem azért kell figyelni, mert már holnap kész lesz felforgatni a falu életét. Kiérve sem rúg fel egy kukát sem, pedig tekintetéből az irodában még ezt lehetett kiolvasni, inkább csak ő is az oxigént és a kellemetlen tekintetek megszűnését élvezi újra. Nem volt bent sokat, mégis úgy érzi, hosszú órák teltek el azóta.
- Ezt inkább én mondhatnám. Bizonyára megvannak a magad dolgai is ugye, aztán most jövök én, akire pluszban figyelni kell. Ne haragudj így utólag, hogy akaratlanul bele lettél keverve – bizalom, szép dolog, akkor is dolog van és ha nem is látják egymást minden nap, valamikor kérnek tőle jelentést és szavakat, mit sikerült kihoznia. Arra meg nem is akar gondolni, hogy ha a szerv nem látja azt, amit akar, elő is vehetik. És akkor az a kellemetlenség is miatta. Ehh..
- Lakni? Öhm... gondolkodtam valami motelen vagy min, ha van erre, addig, míg nem találok valamit. Nem hagytak nekem sok pénzt, így míg nincs munka, azt hiszem meghúzom a gatyamadzagot lesz az én bevásárlásom. De szívesen beszélgetek – mosolyt is mutat, mert miért ne, de tényleg nem akarja szórni azt, amije van, mihamarabb kell megoldást találnia, vagy jöhet megint ide kalapolni azért, hogy adjanak már neki szállást is, ne csak felügyelőt. Akkor hogy fogják utálni! Bár tény, akárhova megy, a mágiamentesítést mindenképp kérni fogja, ahogy azt tanácsolták neki. Annyit csak megérdemel.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Merkov Szkilla
INAKTÍV


Phoenix
offline
RPG hsz: 211
Összes hsz: 268
Írta: 2019. október 8. 21:54 | Link

Dr. Wittner Erik Benjamin


Azt hiszem a múltkori kiborulásom az oka annak, hogy ma ilyen későn még benn vagyok. Az irodában már csend honol, de én még lázasan kutatok. Keresem a mentsvárakat, a bizonyítékokat, a nyomokat. Mindent, ami esetleg arról szólna, hogy Károly itt is rám talált. Nem hagy nyugodni annak a madárnak a megjelenése. Az az okos, szinte emberien intelligens tekintete, ahogy nézett rám ott a sikátorban. Azóta vagy százszor visszanéztem gondolatban a jelenetet. Akár egy film pörgött le előttem a szituáció és az abban tanúsított paranoid viselkedésem. Talán ideje volna mégis beavatnom valakit? Talán nem kellene tovább egyedül viselnem ennek az egésznek a terhét mert legközelebb tényleg összeroppanok? Talán itt tudna valaki segíteni nekem, ha bevallom az igazat? Ezeken gondolkozom, miközben egy vaskos irathalmot nézek át éppen, mely az eltűnt személyek fotóval ellátott körözvényeiből áll. Ahogy sorban lapozgatom át a papírokat egyszerre saját valódi nevemmel és arcommal nézek farkasszemet. - Istenem, ez nem lehet igaz...- szakad fel belőlem a megdöbbenés. Hosszú pillanatokig fürkészem igazi, a jelenlegitől nem sokban különböző arcomat és érzem, ahogy könnyek gyűlnek szemem sarkában, hogy útjukat fakó arcomon azonnal meg is kezdjék. A nevem, mind a leánykori, mind az asszony szerepel a lapon. A dátummal együtt, amikor kimásztam férjem lakásának ablakán. Az éjszakáé, amikor magam mögött hagytam őt és mindent, ami egykor az életemet jelentette. Olyan életekért cserébe, mint a mostani, Szkilláé. Észre sem veszem, hogy remegek. Egész testem rázkódik és nem csak a valósággal való letaglózó szembesüléstől. Vegyül ebbe mindenféle érzelem. Harag, düh, félelem. Vágy, hogy ismét az lehessek, akinek születtem. Valódi arcomra nézhessek a tükörben. Újra azt a nevet viselhessem, amit megtaláló orvosaim adtak nekem. Mélységes kétségbeesés, hogy talán ezeket soha sem tehetem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Vajda Richárd
INAKTÍV


kisvajda||fontosabb, mint a globális felmelegedés
offline
RPG hsz: 219
Összes hsz: 567
Írta: 2019. október 9. 19:09 | Link

Brightmore
a Napra lehet nézni... | 09.15.


Pillantásomat lesütöm, míg dzsekim belsőzsebéből komótosan előveszem aranyozott szegélyű csikkgyűjtőmet. Nem sietek, sőt, mondhatni, imigyen húzom az időt. Az előttem egy percig sem kérdéses, hogy ha az ablakban álló Wittner nem figyelné minden mozdulatom, akkor az imént a nevemet az öklöm követte volna, már csak betyárbecsületből is - akkor is, ha cserébe Denis porrá éget, ha megfosztja tőlem az életbenmaradásomhoz elengedhetetlen oxigént, akkor is, ha ezért térdre kényszerülök előtte, ott a kavicsos járda kövén, és kiguvadt, véreres szemekkel kell felnézzek rá. Mert a szemébe néznék.
Aztán a gyűjtő fémesen kattan, és miután visszacsúsztatom a helyére, oldalasan pillantok át a mellémtelepedőre. Elmosolyodom; könnyedén összesimuló ajkaim kiszélesednek, és bár belül majd' belepusztulok a ténybe, hogy érintette, hogy hozzáért az énhozzám tartozó nőhöz, feszültségnek nyoma sincs rajtam.
- Kérlek - nevetek fel hangosan, a gesztus azonban inkább cseng udvariasan, mintsem őszintén. Leszarom, mit gondol a külsőmről. Tőlem gondolhat akár a világ legrondább alakjának is vagy nézhet rám áhítattal, egyik sem érdekel. Egyik sem tesz hozzá az életemhez. Az igazság egyébként is az, hogy bár éppenséggel tudok ezt-azt Lili korábbi kapcsolatairól, ergó van fogalmam az ízléséről, engem az sem zavarna, ha csupán a pénzem kellene neki, és tényleg fikarcnyit sem számítana az, hogy valójában én ki vagyok.
- Szóval sejted, mi? - kérdezek vissza, miután halkan, az előzőnél jóval élesebben hallatok valami gúnyos nevetésfélét. - Ez vicces... mert hát ne is haragudj, öregem, de nem kell gigászi IQ-fighternek lenned ahhoz, hogy sejtsd, miért ismerem a neved.
Teljes testemmel szembe fordulok vele, és míg bal alkaromat a pad kopott támláján támasztom meg, addig fél lábamat is feljebb húzva dőlök kissé előrébb. A szemem sarkából épp látom az ablakpárkányon könyöklő polgármestert, és még ha Liliről is van szó, nem szeretném azt a benyomást kelteni benne, hogy bármelyik pillanatban a másik torkának tudnék ugrani. Egészen közelről, alulról pillantok fel Denisre.
- Ott voltam a kibaszott esküvődön, ember! - habár suttogok, úgy érzem, mintha fröcsögve ordítanék vele; a szemeim vérben forognak -  Lili az oldalamon ült, mikor te örök hűséget fogadtál Catherine-nek, aztán meg belemászol a szájába?!
A szívem hevesen ver, míg kék tekintetem egyre mélyül Brightmore-éban. Talán megbánást, indokot vagy egyszerűen csak mentséget keresek bennük, mentséget neki és Lilinek, valamit, ami megváltoztatja a mostani helyzetet, valamit, ami miatt végre lezárhatom magamban ezt az egészet.
Soha többé nem fogok bízni a lányban, ezen sajnos eldöntetett, de a hozzáállásomon még talán van esély formálni egy keveset.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Dr. Wittner Erik Benjamin
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 88
Összes hsz: 144
Írta: 2019. október 10. 19:35 | Link

Szkilla

Ha valamit nem fogadtam meg, akkor az az volt, hogy ezentúl minden másként lesz. Mert tudom, hogy nem lesz az, hiszen, ha másként volna, akkor most nem itt lennék, hanem otthon, a terhes nejem mellett, és nem mondtam volna azt neki, hogy politikusfeleségként talán jobb lenne, ha több időt töltene Richárd barátnőjével. Nem leszek mintaférj, ahogy minta apa sem, de tudva ezt vállalta az egészet. Tudom, hogy ez nem illendő. Ilyet kijelenteni. De legalább nem ígérek felelőtlenül. Ott akarok lenni, tévedés ne essék, hiszen szeretem őt, az életet, amit megteremtünk magunknak, hogy együtt teremtjük meg, csak előtte haladni akarok annyit, hogy tényleg együtt legyünk, hogy ott tudjak lenni neki, és ehhez az kell, hogy most kétszer olyan gőzerővel csináljam a dolgokat, mint előtte.
Ezért is vagyok hát most itt, mert még el kell küldenem néhány baglyot, és elvinném a jelenleg eladó ingatlanok listáját, hogy elkezdjük megnézni őket, melyik ideális a számunkra. Gyorsan igyekszem dolgozni, azért, hogy még ébren találjam őt, de nem ígértem semmit, tudom, tudom. Borzalmas ez a mondat. Le kell szoknom róla.
- Szkilla?
Szólítom meg finoman a nőt, mert meglep, hogy még itt van, azt hittem, én vagyok az egyetlen mazochista, aki nem tud időben hazamenni. Megállva az ajtóban, az ajtófélfát támasztom, kezeimet zsebre dugva nézem őt, ahogy ott ül és láthatóan nem boldog. Néz valamit, de nem akarok belekontárkodni, nem szokásom vájkálni, de ha elmondaná, szívesen meghallgatom, persze, lehet, hogy nem, és nem akarok bizalmat veszteni, hiszen jó munkaerő, olyan, akire vártunk. Pontosan, szépen és precízen dolgozik, idő előtt teljesít mindent, egy kincs.  

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: « 1 2 ... 5 ... 13 14 [15] 16 17 ... 21 22 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaBoglyas térBogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház