5 éve | a Hiba | mosoly

Nem a korai kelésről híres, ma mégis úgy alakult, hogy a nap első sugaraival ébredezni kezdett. Kellemes, lusta érzéssel nyújtózott, még csukott szemmel gondolta át, hol is van és mi történt az éjszaka. Egy kis ideig nem merte kinyitni szemét. Nem akarta, hogy vége legyen, hogy a férfi már ne legyen mellette.
Kellemesen csalódott a másik szuszogását hallva, majd fejét felé fordította. Nyomott egy csókot vállára mielőtt még kikelt volna az ágyból. Figyelt, nehogy felébressze. Az ablakhoz sétált, kinézett a kis réseken. Még így is sikerült olyan helyet találniuk, ahol az ablak a hátsó kertre néz és egészen kellemes látványt nyújt.
Néhány percig csendben nézi az alvó férfit, mosolyog és visszagondol az estére. Újra megtenné. Talán az egyik legjobb estéje és éjszakája volt eddigi élete során, pedig ő pont olyan gyerek volt, aki kiélvezte az idejét, kipróbált mindent.
Épp csak Nimród pólóját veszi magára mielőtt kilép a szobából, szándékában áll visszatérni, de két bögrével a kezében. Mindkettejüknek szüksége van a reggeli kávéra, ezt az együtt töltött idő alatt már megtanulta. Azon mondjuk lehetne vitatkozni, melyikük a hisztisebb, ha rosszul indul a nap.
Nimród bögréjét az éjjeliszekrényre rakja, sajátját magánál tartva visszasétál az ablakhoz és felül a párkányra. A pólóra már nincs szüksége, így csendben, a fényt a bőrén élvezve bámul kifelé, figyeli a virágokat, az udvaron játszó macskákat és vár. Várja, hogy a másik felébredjen és realizálja, hol is van. Bori pedig felé fordítja fejét és rámosolyog.
- Kávé az éjjeliszekrényen - szinte suttogja.

5 évvel ezelőtt - a Vörös - zene

5 éve | a Hiba | mosoly

Egész életében emlékezni fog a tegnapi koncertre és az időre, amit kettesben töltöttek. Csak ők ketten, a felesleges bandatagok és az őket körberajongó csajok nélkül. Figyeli őt, figyeli a nyár szépségét odakint. Sosem akar tovább állni.
Tovább ül ott csendben míg Nimród ébredezik, kortyolgatja a kávét, melyből életet merít erre a napra. Egy újabb út áll előttük, egyelőre azonban csak a pillanatnak él. A bőrét égető tekintetnek, a mosolynak. Simogatja a férfi hangja és nem kell sokáig várnia, hogy a távolság lecsökkenjen.
Bori lassan, csípőjét ringatva sétál oda az ágyhoz. Bögréjét leteszi a szekrényre, majd négykézláb a másik fölé mászik. Mosollyal az arcán hajol a nyakához, apró, elnyújtott csókokkal halad a füléig, majd finoman fogai közé fogja.
- Elég közel vagyok? - teszi fel a kérdést, de a következő mozdulattal lefordul róla és hanyatt elterül az ágyon, karjai a puha párnákon nyúlnak el. Jól esően sóhajt fel.
- Elmentél volna, ha te ébredsz előbb fel? - vigyorogva, de érezhető kíváncsisággal kérdezi. Nem okolná, ha így lenne, de nem örülne, ez biztos és abban is biztos, hogy ezt a férfi is tudja. Elvégre ha csak egy estéről szólna, már Bori is itt hagyta volna. Ez viszont egy nyárról szólhat.

♚

Üdítősmasina, majd Mr Hello
Frankie | május 10, Mágusvasutak, Pécs |  Na még mit nem...

A  hihetetlen   hölgy
SleepyBear - 10th May; too early - Ki az aki tiltja?

Üdítősmasina, majd Mr Hello
Frankie | május 10, Mágusvasutak, Pécs |  Na még mit nem...

♔ | ♪ | ☞ Hiper-szuper költői

A  hihetetlen   hölgy
AttractedBear - 10th May; too early - Ki az aki tiltja?

Mr Hello
Frankie | május 10, Mágusvasutak, Pécs |  Na még mit nem...

5 évvel ezelőtt - a Vörös - zene

A  hihetetlen   hölgy
AttractedBear - 10th May; too early - Ki az aki tiltja?

5 éve | a Hiba | mosoly

Még most is úgy érzi, megszűnt körülöttük a világ. Mintha a szoba falai elszigetelnék őket a nagyvilágtól térben és időben egyaránt. Az udvar, a játszadozó állatok mind-mind egy másik világ kitalációi. Talán ők is. Az éjszaka is. Az is, amit most érez, amikor bőrük újra összeér és felelevenednek benne a friss emlékek.
- Lusta - jegyzi meg vigyorral és igazából nem is akar ennél többet hozzáfűzni. Épp csak arra vár, hogy Nimród bögréje a szekrényen landoljon és úgy kap ajkai után, mintha az élete forogna kockán. Kezei automatikusan elkalandoznak a férfi testén, míg egy pillanatra sem engedi eltávolodni.
Bosszankodva nyög fel, majd túr a hajába. Nem is tudnának jobban időzíteni, pont akkor kell mindenkinek belezavarni a képbe, mikor a legjobb következne. Szemét forgatja a név hallatán. Úgy tűntek el az este, hogy egy szót sem szóltak senkinek. Borit nem, de Nimródot biztosan keresték és hiányolták, főleg azok a csajok, akiknek ezen az estén nem jutott belőle.
Bori követi a másik mozdulatait, majd mosolyogva támaszkodik fel. Annak ellenére, hogy nincs végtelen idejük, úgy érzi, bőven van annyi pillanat, hogy kihasználja mindet. Egy kis ideig nézi a férfi arcát, szemeit, s ujjaival végigsimít álla, majd ajka vonalán. Előbb nyakába csókol, aztán egyre feljebb halad. Hosszan, egyre hevesebben csókolja és egy hirtelen mozdulattal helyezkedik fölé. Most övék az egész délelőtt.

// //

Mr Hello
Frankie | május 10, Mágusvasutak, Pécs |  Na még mit nem...

Bence
#frankie | Pécs, nappali

Ivana
újra velem

Számszéle remeg folyamatosan, ahogy végig nézem a sertepertélésedet a sütőnél a pizzával. Mosolyogni akarok mindig, főleg, amikor lehajolsz érte és szemem legeltethetem idomaidon, de nem szabad. Visszafogom magam, és inkább felpillantok a plafonra, mintha valami k*rva érdekes dolog lenne ott. Inkább a plafon bámulása, ahogy mélyet szívok cigarettámból, mintsem olyat tegyek, amit nem szabadna, mert nem illik. Igazából fogalmam sincs, hogy illene-e vagy nem, mert ahogy rám nézel tudom, hogy mindenben benne vagy, amit csak kiejtek a számon. És ezt szeretem. És megérdemlem. És akarom.
Szemöldököm megemelkedik. Nem voltál még Olaszországban, én barom meg pont az eldugottabb részekre kérdeztem rá. Miért is? Remek kérdés, majd megválaszolom, ha nem lesz ennyire kellemetlen, és csak remélhetem, hogy nem kérdezel jobban bele.
- Majd felmelegítelek - lépek hozzád közelebb, hogy hátulról átölelhesselek, amíg elkezded felvágni a pizzát. Államat válladra teszem, szemeimet behunyom. Nem akarom bevallani se magamnak, se másnak, de egy ilyen nyugodt és tiszta pillanatban seperc eltudnék aludni. Kicsit, mintha fáradt lennék, ami egyáltalán nem meglepő. Leszív minden mostanában. Mélyet sóhajtva lépek el tőled és engedlek ki karjaim közül, hogy felhuppanjak a pultra egy pizzát fogva kezembe, miközben a csikket reflexszerűen a mosogatóba pöckölöm. Mire felfogom mit is csináltam, már mindegy, és bűnbánó tekintettel nézek rád.
- Izé... - dörzsölgetem tarkómat szabad kezemmel. - Bocs - emelem rád tekintetem, és elmosolyodom, amikor tele szájjal kívánsz jó étvágyat. Egy biccentéssel viszonzom, és beleharapok. Eddig észre sem vettem mennyire éhes is vagyok valójában, így a pizza első falatja jólesően csúszik le torkomon, azonban mielőtt beleharapnék megint eltekintek rólad.
Mégis belemegyünk jobban, és nem tudom mit is válaszolhatnék. Te nem tudod, hogy miért járok oda. Te nem tudod milyen vagyok valójában, mert még nem találkoztál a valódi Brightmore-ral. Melletted nem vagyok önmagam, mert nem lehetek és nem is tudok az lenni. Aki valójában vagyok, az ilyenkor meghúzza magát és csak röhög a markába, ahogy szokott. Fogalmam sincs hány perc telhet el csöndben, de még most sem tudok válaszolni a kérdésre. Tetszenek az olaszok, válaszolnom kéne arra a kib*szott kérdésre. Hazudjak? Az jól megy, lehet ki sem derülne soha, hogy hazudtam, mert leginkább olyanok tudják ezeket, akikkel nemigen beszélsz. Az a kemény két ember.
- Öm... - szemöldökömet kicsit összehúzom, ahogy megpróbálom keresni a megfelelő szavakat, hogy ne tűnjön olyan szörnyűnek. - Gyakran jártam oda a családommal. Gyerekkoromban felfedeztem az eldugottabb részeket - vonok vállat könnyedén. Büszke vagyok magamra, mert nem hazudtam. Vagyis ez nyilvánvalóan nem az igazság, de nem hazudtam, mert így van. Ez lett a vesztem.

♔ | ♪ | ☞ 

Ivana
újra velem

Nem követtem el nagy hibát, amiért nem mondtam el az igazat, ugye? Mert ennyi történt. Nem hazudtam, csak inkább egy morzsát mondtam el a múltamból, minthogy felfedjem a csúf igazságot. Ahhoz nincs elég közeli kapcsolatunk, bár ebben sem vagyok százszázalékosan biztos. Mostanában miben is vagyok? Még én mondtam Lorinnak - és tisztán emlékszem rá -, hogy azért mert nem tagadta, hogy Payne a családneve, még nem hazudott senkinek, aki azt hitte, csak nem tagadta le a többiek ostobaságát. Így, hogy kiderült, hogy Brightmore, minden sokkal egyszerűbb lett, senki nem meri bántani.
Érzem, ahogy szemöldököm ráncolom, így gyorsan rendezem vonásaimat. Nem bántja Lorint senki. Nem bánthatja senki, amíg vagyok neki, amíg ő van nekem. Végre. Ismét.
- Igen - biccentek egy aprót, majd az újabb megkezdett pizzaszelet felét visszadobom a dobozba. Az elmosogatott holmik közül kikapok egy poharat és megtöltöm vízzel, a felét le is húzom azonnal. Hátat fordítva a pultnak támaszkodom rá. Így nézem végig, ahogy szinte szó nélkül indulsz el a hálószobád felé. A mosoly, ami eddig ékesítette arcomat, fintorba torzul, ahogy tényleg a konyhában hagysz egy szó nélkül. Szemeimet lehunyom, nehogy olyat mondjak vagy tegyek, amit később biztosan megbánok. Jobbommal markolom a pult szélét, annyira, hogy ujjaim vége elfehérednek. Itt hagytál. Volt merszed itt hagyni, és velem még senki nem csinált ilyet. Nem kértél meg, hogy maradjak, nem kértél meg, hogy menjek el. Nem mondtál semmit, csak hátat fordítottál és illegetve tökéletes tested kisétáltál. Elsétáltál tőlem.
Elengedem a pultot, a maradék vizet komótosan kortyolgatva tüntetem el. Sóhajtok egy mélyet, és elindulok a hálószoba felé, hogy felöltözzem. Erre a fordulatra én számítottam a legkevésbé, nem is értem miért, hiszen mindig ez volt. Megtörtént, aminek meg kell, és elváltak útjaink. Mégis, most valahogy jobban... zavar. Igen, zavar.
Belépve a hálószobába rögtön az alsómért nyúlok, amit fel is rántok magamra, de akaratlan rád esik a pillantásom, ahogy csinálod a dolgod a szobában. A nadrágot visszaejtem a padlóra.
- K*rva életbe - motyogom az orrom alatt, és csak remélhetem, hogy nem hallottad meg. Hassal az ágyba vetem magam, egy elbűvölő mosollyal nézek rád, és tárom ki feléd karomat. - Gyere ide - amint tudom, hogy kényelmesen elhelyezkedtél, szinte rögtön elnyom az álom. Még hogy én merítettelek ki téged...

// //

Jazzye
#nightmare × Pécsi ispotály × május 17.

Frankie | február 14 | Szabadkikötő

Jazzye
#nightmare × Pécsi ispotály × május 17.