A tanári szoba rögtön az első ajtó jobb kéz felől, amit az ember ér. Mögötte a falakon végig szekrények sorakoznak, az asztalok pedig középen összetolva alkotnak egy kört. Mivel a legtöbb tanár csak óraadó, valószínűleg kevesen tartózkodnak csak egyszerre itt, ám ennek ellenére mindenkinek biztosított, névre szóló asztala van, ahol a személyes anyagait tudja tárolni. A terem világos, nyitott barátságos. Az ajtóval szemben egy másik ajtó található, mely
mögött az igazgatói szoba van. A szoba bútoraiban keveredik a múlt és a jelen, ugyanis az igazgatóváltás utáni káosz most látszik rendeződni.



A bölcsisek számára két szoba van kialakítva. Az egyikben alszanak, míg a másikban játszanak. A helyiségekben rengeteg szín van, és sokféle játék, mely ebben a picike korban segíti a fejlődést. Ők közvetlenül a tanári szoba után következnek. A folyosó végén pedig az ovisok két szobája található. A felosztás hasonló, az egyik arra szolgál, hogy pihenjenek a lurkók, míg a másik arra, hogy a rengeteg játékkal játszani tudjanak. Ebben a korban
elkezdődik már az iskolára való nevelés is, így hetente négy alkalommal különféle foglalkoztatók vannak számukra.



Az épület jobb szárnyának első emeletén találhatóak a tantermek, melyekből négy van, a négy osztálynak. A diákok mindig a saját osztálytermükben vannak órán, azonban nyáron az is gyakran elő szokott fordulni, hogy a tanárok az árnyékos udvarra viszik őket. A tantermeket minden évben a diákok és osztályfőnökük maguk díszítik, sőt az ünnepek közeledtével a
díszítés is megváltozik. Minden osztályban a korosztályi sajátosságnak megfelelő méretűek és elrendezésűek az asztalok és a székek. Az első két osztályban még a körbeülés, míg a második két osztályban már a padtárs megoldást alkalmazzák, így szoktatva a kicsiket a magasabb tanulmányoknál elvártakhoz.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2539&post=722932#post722932][b]Kálnoki-Payne Norina - 2018.05.10. 19:38[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2539&post=725485#post725485][b]Kyle Donovan - 2018.06.12. 22:08[/b][/url]

Azt hiszem, hogy az emberek nagy része nem várna egy csaknem két méter magas pasit az ovisok mellett dolgozni. De ettől függetlenül minden egyes percét élveztem és afféle plusz, fix jövedelem volt a pálcakészítés mellé. Persze, minden pálca külön kihívás és egy álom, de főleg csak a tanévkezdésekkor nagy a forgalom, a többi időszakban pangás van, nekem pedig kellett a plusz elfoglaltság.
Szóval ma is bejöttem korábban, még meg akartam tartani az utolsó kreatív szakkörömet, mielőtt azt leadom. Az már sok volt egy kicsit a jóból, úgy, hogy két tárgyam van és még egy csoportom is. Mindenkinek csináltam egy személyre szóló bögrét, ma meg sütidíszítés volt az ucsó program, mert az finom is, meg mókás is.
A nagy, illatozó papírtasakkal érkeztem meg végül a tanáriba is, ahol lepakoltam a cuccaim a helyemre és csak utána pillantottam alaposabban körbe. Volt bent egy nő, nem tudtam pontosan, ő mit is tanít, lehet, hogy csak a takker néni álruhában. Annyi biztos, hogy itt volt Norina is.
- Halihó! - köszöntem nagy lelkesen, még kicsit integetve is, mielőtt oda indultam volna hozzá. - Mi jót csinálsz épp? Tanóra?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2539&post=725784#post725784][b]Oravecz Tatiana - 2018.06.16. 07:43[/b][/url]

Cel

Most éppen művészek leszünk, emellett még mindig él a bájitalkészítési mánia is, mert ahogy az édes gyermekem mondja, a bájitalkészítés is művészet. Imádom, amikor a könyököm alatt mászkáló korosztály kioktat, ilyenkor szívem szerint összecsomagolnám, és odaadnám az apjának, hogy élvezzék egymás társaságát, de aztán mindig rám néz azzal a nagyon kék szemével, és odadugja az orrát a nyakamhoz, és egészen ellágyul, és olyankor nem akarom már odaadni Maxnak, mert ő az én kicsikém. Idáig is eljutottunk, szinte hihetetlen. Oké, ennek a mostani változások is betudhatóak, de akkor is, nagyon komolyan gondolom, és végre úgy érzem magam, hogy kiegyensúlyozott vagyok. Mondjuk milyen lennék ennyi időt töltve Bercivel? Csakis kiegyensúlyozott.
A gondolatra boldog mosoly ül ki az arcomra, ahogy eszembe jut, és kezdem úgy érezni magam, mintha nem lennék normális, és be kell vallanom, eléggé bejön a dolog, így most is, amikor belépek az előkészítő ajtaján kedvesen köszönök a portásnak, aki valószínűleg frászt kap tőlem, mert a múltkor leüvöltöttem a fejét. Jó, kicsit feszült voltam, amiért koraeste a hatévesemet irányba állította és hazaküldte, csak mert kettő perccel később értem ide. Most viszont nem állok le vele vitatkozni, bocsánatot meg amúgy sem fogok kérni, mert nekem volt igazam.
Most még van vissza negyed óra, így a táskámat átvetve a vállamon, hátrahúzom, hogy ne zavarjon, és elsétálok a megfelelő teremhez. Más még nincs ott rajtam kívül, az ajtó viszont nyitva van, így bedugom a fejem egy pillanatra, hogy meglessem, élvezi-e a kölyök az alkotást, de elvan, mint a befőtt, szóval minden remek. A maxiszoknyámat kicsit megemelve ülök le a padra, és veszem elő a nálam lévő könyvet, a Muglisság Műhelymunkáját, hátha tudok belőle valami tananyagot gyártani.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2539&post=725788#post725788][b]Celestyna M. Czerny - 2018.06.16. 09:17[/b][/url]

Kicsit megint úgy éreztem, hogy fenekestől felfordult az életem. Jó, itt vagyok legalább egy hónapja, a suliban éppen csak kezdek beilleszkedni, a tanárok és a szülők is kezdik elfogadni a létezésemet. Erre? Kiülök D-vitamint gyűjteni a térre és bumm. Westwood.
Aztán azóta a gondolataim megint egy kicsit más irányban járt, mint egész addig, olyan álmodozósban voltam. De kellett az idő, hogy feldolgozzam, ahelyett, hogy rögtön a nyakába varrnám magamat.
Ma ugyan órám csak egy volt, de délután kellett szakkört tartanom, így az időm azzal ment el a két elfoglaltság között, hogy befejeztem az amúgy félkész gipsz-állatkákat. Volt köztük cica, kutya, ecca ecca eccarvú, de madárka és még vidra is! Magamnak egy rókát csináltam, bármily meglepő is.
A hajam elhúzva az arcomból elkötöttem egy lilás-vöröses festett kendővel. Sötétkék, fehér pöttyös háremnadrágot húztam és hozzá a kedvenc pólóm, amire én csináltam a mintát. Szivárvány színű foltok voltak rajta, benne fehér hajszálvékony mandalák és egy béke szimbólumban szintén fehér maradt. Igazából elég sok időbe telt megcsinálni, de azóta is rengeteget hordtam.
Ugyan pár percet késtem, de csak ketten vártak a terem előtt és már nem is tűntek durcásnak, mikor a gipsz-állatkák előkerültek a táskámból, hálistennek ép és sértetlen állapotban.
Az idő sebesen nyargalt el mellettem, mint a szél, született egy kék kutyánk, fehér pöttyökkel, egy arany eccarvú, egy fekete-fehér foltos kotku - a kis realista -, illetve egy félig pink, félig barna vidra, amit Eszti azzal magyarázott, hogy őt éppen egy főzet színezi át. Szóval olyan gyönyörű, egyenletes átmenetet festettünk a kis állatka teste felénél, még kis alu-csillagot is kapott rá, mert szerintem nagyon ügyes volt.
Talán pár perc eltelt, mire észrevettem az érkezett nőt, megilletődve össze is préseltem az ajkaimat.
- Szép napot! Bocsánat csak... festék mindenütt - nevettem el magam kicsit, jobb kezemmel az előrelógó tincsek közé túrva, azt is színpalettává varázsolva egy pillanat alatt. El is kaptam a kezem nevetve, szerintem egy katasztrófa vagyok. - Hogy vagy? Mi jót olvasol?
A vállam felett hátra-hátra pillanthattam, de a lépéseim a nőhöz vezettek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2539&post=725789#post725789][b]Oravecz Tatiana - 2018.06.16. 09:27[/b][/url]

- Nem akarok ám zavarni.
Pillantok fel rá zavartan, mert tudom, hogy még vagy tizenkét perc van a mai foglalkozásból, csak éppen így jött ki a lépés, pedig még vásárolni is voltam, így roppant mókásan nézhetek ki, ahogy az oldaltáskámból petrezselyem lóg ki. Igen, már vannak virágok a kertben, de azért ott még nem tartok, hogy veteményesem legyen. Bár, ha így haladok, ki tudja. Eléggé sokat olvasok mostanában a bio cuccok hatékonyságáról.
- A muglisság műhelymunkája, de ez egy akkora szaaaaarvas nagy hiba volt, amikor megvettem, hogy csak na.
Oké, gyerekek, mégsem mondhatom azt, amit akarok, pedig nagyon szívesen kifejteném a véleményem erről a könyvről, annyira nagyon, hogy hú. Felbosszantott, de helyette inkább csak átnyújtom a lánykának.
- Tele van eléggé nagy blődségekkel. Nem igazán értem, hogyan adhattak ki ilyet. Inkább csak azért olvasom, hogy hátha eszembe jut róla valami reális, meg az irodalmi hivatkozásokat néztem, amik között viszont van eléggé komoly mű is. Nem értem.
Értem én, hogy nyitott szemléletmódok, de akkor sem értem. Tényleg nem. Szerintem ez egy szenny, nem több. Akkor sem ajánlanám, ha az életem múlna rajta. Illetve, de, akkor igen, csak nagyon égne a fejem, hogy én ilyet ki merek ejteni a számon.
- Jól viselkedett a kis művészem?
Térek át inkább a könyvről a gyermekemre, aki még most is zavartalanul alkot. Más gyereket nyilván megborítana az anyja jelenléte, de ez a kis nyünny nem igazán zavartatja magát ezzel kapcsolatban. Én meg örülök neki, hogy így tesz, mert nem akartam megzavarni a tevékenységet.
- Egész nyugodtan, meglepően kellemes ez a hét. Feléd minden rendben van? Imádom a pólódat, ha kinövöd, szívesen hordom én tovább.
Persze ez csak olyan kijelentés szokott lenni, de tényleg nagyon tetszik, imádom, és nagyon kedvelem ezt a megjelenést. Szerintem nagyon ott van.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2539&post=725790#post725790][b]Celestyna M. Czerny - 2018.06.16. 09:32[/b][/url]

- Nem zavarsz, már majdnem végeztünk, ügyesek, megállnak a maguk lábán. A sajátom már szárad, ők meg szólnak, ha valamiben még tanács, vagy segítség kell - mosolyodtam el szélesen, hátra-hátra pillantva a vállam felett, majd feltoltam magam a mellette lévő padra. Ez a hátránya annak, ha alacsony vagy. Mindehova úgy kell felmásznod. Mi az előnye? Akárhol lógálhatod a lábadat kedvedre.
- Nem hallottam róla jókat, a suliba azt mondták, hogy teljesen kontár az ember, aki írta.
Még le is biggyesztettem az ajkamat, nem értettem, hogy is engedhetnek olyasmit publikálni, amit olyan írt, aki még csak hozzá sem tud szagolni a témához. Közben az egyik kislány megmutatta, hogy ő bizony végzett, szóval elkezdi lelakkozni.
A pillantásom Eszti felé surrant, és elégedetten elmosolyodva bólintottam egy aprót. Láttam benne a lehetőséget, tényleg lelkes volt és még csak nem is teljesen fantáziátlan.
- Jajj nagyon, egy vidrát festett, ami éppen rózsaszínné transzformálódik. Kapott rá csillagot is - lógáltam a lábaimat elégedett mosollyal pillogva közben-közben a kislány felé. Apu is anno mindig örült nekem, mikor valamit sikerült úgy csinálnom, ahogy az a nagykönyvben meg van írva. Kedveltem őket, mind a ketten olyan lazák voltak.
- Jaj, hát... olyan... csodás, azt hiszem. Nem tudom eldönteni, hogy jó-e. Találkoztam valakivel, aki egy időben nagyon fontos része volt az életemnek - vontam meg a vállamat, olyan lazán, miközben elfújtam az eperszőke, átszíneződött tincseket az arcomból. Lepillantottam a pólómra, majd csillogó szemekkel rá, kicsit meg is huzigálva az anyagot. - Tetszik? Szívesen csinálok neked is, ha gondolod.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2539&post=725791#post725791][b]Oravecz Tatiana - 2018.06.16. 09:48[/b][/url]

- Mit festettél?
Szeretem, hogy Eszti benne volt ebben a foglalkozásban is, sőt, mostanra imádja is. Szerettem volna valami olyat, amihez hozzá is tudok szólni, mert értem én, hogy bájitalok, de az inkább Max terepe, én maximum bólogatni tudok, és feltűnésmentesen megmérgeződni.
- Undorító. Ez tényleg egy szenny.
Nem is értem, komolyan nem, hogy ki volt az, aki ezt jóváhagyta, és ami még ennél is rosszabb, van olyan iskola, ahol ebből tanítanak. Rendesen, oktatnak. Csodálkozik ezek után az ember, hogy a társadalmunk ott tart, ahol?
- Bájitalokkal?
Kérdezem a szám szegletében bujkáló mosollyal. Ilyen az én lányom most éppen, viszont, hogy vidrát választott, azzal egyszerűen levett a lábamról, nem gyenge ez a kiscsaj, komolyan mondom. Imádom. A vidrákba még múlt nyáron szeretettem bele, amikor az állatkertben néztük, ahogy egymás kezét fogva, a hátukon lebegnek, aztán persze, amikor elvittem strandra, ott nekünk is úgy kellett lebegnünk. Nem hittem volna, hogy ez a szeretet ilyen kitartó lesz, de ezek szerint mégis. Örülök, mert ilyenkor úgy érzem, hogy valami jót is adok ennek a kis törpének.
- Ha még mindig úgy érzed, hogy fontos, és ha megvan valami halvány abból, ami akkor fontos volt, akkor mindenképpen jó. A fontos emberek mindig azok maradnak.
Mielőtt idejöttem, én is néha hónapokig nem tudtam találkozni Bercivel, és hiányzott, és akartam őt, és amikor újra ott volt, mintha mi sem történt volna. Most pedig hihetetlen, de azt hiszem, komolyan össze fogunk házasodni.
- Imádom, nagyon király.
Még bólogatok is a tetszésemhez, és amikor azt mondja, hogy csinál, elvigyorodom.
- Imádnám, komolyan. Köszönöm.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2539&post=725794#post725794][b]Celestyna M. Czerny - 2018.06.16. 10:27[/b][/url]

- Rókát... egy ideje hanyagoltam őket, valahogy nem töltöttek el túl sok pozitív érzéssel, de most... csak úgy éreztem, kell - mosolyodtam el kicsit, vonva egyet a vállamon. Jó, persze, szerettem csinálni, meg édes állatok voltak, de egyből eszembe jutott róluk, hogy a patrónusom is az, onnan meg egyenes út vezet addig, hogy milyen emlékkel is idézem azt meg. Túl sok a memento.
- Akkor miért van nálad? Ugye nem adtál érte pénzt? - kissé bizalmatlan pillantást vetettem a könyvre, hátha a gerincén ott van a könyvtárba való tartozását jelző címke, de egyelőre nem láttam belőle semmit, így csak grimaszoltam egy kicsit.
- Hát, ezt mondta, szóval azt hiszem, igen.
Legalábbis, a történet, amit előadott róla, arról szólt, hogy megitta a bájitalt és most szépen lassan teljesen rózsaszín lesz, egy-két óra leforgása alatt és hogy ő eközben örökítette meg.
Nem is vagyok benne biztos, hogy miért is szóltam Axelről, nem éreztem úgy, hogy biztosan Tatival kellett volna ezt megosztanom. De ha úgy vesszük, akárki is láthatott minket, mind a cukrászdában, mind az előkészítő előtt, így azt hiszem, hogy ez nem... akkora tragédia.
- Semmi nem változott, azt hiszem. Nyolc év és még mindig ugyanolyan gombóccá gyűrődik a gyomrom - nevettem el magam, felemelve a kezem és ökölbe szorítottam az ujjaim, hogy mutassam, mekkora kis csomó lesz az egészből.
Tényleg tetszett neki a pólóm, amire nagyon lelkesedtem, mert szeretem, mikor valami, amit én csináltam, másoknak is elnyeri a tetszését. Szerettem is csinálni, megnyugtatott és boldoggá tett, így azt hiszem, hogy szívesen megismételtem volna.
- Csak majd valamikor küldj Esztivel egy pólót, mert nem tudom a méretedet... gondolom hasonló lehet, mint nekem. De azért jobb szeretek biztosra menni. - Még bólintottam is rá kis mosollyal, a lábaimat hintáztatva a padon ülve. - Jövő héten cake pop-ot akarok velük csinálni, majd aláírod te is a papírt, amin összeszedem, ki és mire allergiás? Csak, nehogy legyen valami...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2539&post=725801#post725801][b]Oravecz Tatiana - 2018.06.16. 11:55[/b][/url]

Cel

- Akkor ez a tökéletes alkalom, hogy visszatérj hozzájuk.
Bár nem vagyok teljesen biztos benne, hogy ez most csak a rókák alkotására szóló tanácsom, de a másikra is tökéletesen illet. Én csak pletykákat hallok, és elég jól össze tudok rakni dolgokat, így aztán úgy vélem, ezzel a kijelentéssel egy cseppet sem ártottam. Aki meg attól tart, hogy nem tudom, mivel is áll szemben, megnyugodhat, én is voltam idősebb férfi házastársa, és nem volt az olyan rossz, sőt. Én nem féltem, ráadásul, ha igaz, amit beszélnek, még csak nem is látszik annyira a dolog.
- Nem, dehogy. Pontosabban egy ilyen hajléktalanokat segítő szervezetnek adtam érte pár sarlót. Most nekik jó, a karmámnak jó, csak a lelkemet kínzom.
Nem hittem volna, hogy egyszer csak tényleg elkezdek tanítani, sem azt, hogy ennyire meg fog viselni a dolog.
- Igen, sejtettem. Az apja hatása, azt hiszem ez így az alkotásával jött.
Az alkotásánál időzőjelekbe vágtam az ujjacskáimat, hogy érzékelje, mennyire nagyon nem és mégis úgy gondolom. Nem alkotás volt, inkább csak valami fellángolás, és bumm, a szervezetem meg az égiek tudták, hogy sokadszor, de most utoljára és így lett Esztike.
- Akkor ez az. Ha ilyen pici lesz a gyomrod. Legalább nem leszel stresszevő. Vagy stresszivó, egyik sem szerencsés, elcsapja a hasad. Aztán majd alakul ám ez, és egyszer csak majd minden olyan szuper lesz, és görcsmentes.
Azt hiszem, nekem már most az agyamat kezdte el támadni a nyugimágia, de legalább sokkal, de sokkal kedvesebb vagyok, mint előtte, és nem érzem azt, hogy feltétlenül mindenre ironikus megjegyzést kell tennem. Ez azért már jó, nem?
- Szerintem is egy, de azért küldök, mert van ilyen izém a pólóanyaggal kapcsolatban. A nővérem szerint szimplán csak elszáll gyökszi vagyok, de hát tényleg van.
Vannak olyan anyagok pl, amiket mindenki szeret és imád, én meg rosszul vagyok, ha csak felpróbálom. Valószínűleg tényleg gyökkencs vagyok.
- Persze, aláírom. A gyerekem csak arra allergiás, hogy becsukja a száját és ne egyen többet a kelleténél. Mondjuk, most, hogy ezt így mondod, azt hiszem, meg kellene kérdeznem az apját, hogy nincs-e náluk valami gebasz...
~ Az örökletes bunkóságon kívül.~
És íme, a tökéletes változás, mert ezt már csak magamban mondom ki.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2539&post=725884#post725884][b]Celestyna M. Czerny - 2018.06.17. 18:50[/b][/url]

- Remélem is, túl sok időt töltöttem el mostanság B vágányon az életemmel - grimaszoltam kicsit. Csak őszinte voltam, nem éreztem úgy, hogy ez lenne a megfelelő vonal, amin halad az életem. De kicsit mintha ismét alakulni látszottak volna a dolgaim, ez pedig boldoggá tett, méghozzá felhőtlenül.
- Az jó, jól hangzik, néha én is szoktam ilyen szervezeteknél segíteni. Tavaly voltam kint pár nagyobb ilyen rendezvényen is, amin jótékony célokra ment a belépő ára, pár napot önkénteskedtem is, szeretem az ilyeneket. - Apám azt mondta anno, hogy túlzottan is érdekelnek az efféle elfoglaltságok és saját maga cipeli vissza a cuccaimat Amerikába, ha anyám meg meri engedni, hogy kimenjek fél évre házakat építeni egy harmadik világbeli országba.
- Szerintem rendben van ez így. Mármint, ha az ember örököl valamit a szüleitől.
Én mondjuk nem sok dolgot mondhattam a magaménak, legfeljebb apám jelleméből pár vonást és az arcából is, amit nem is nagyon haboztak a tudtomra adni. Mindenkiben volt valami porcelánfigurás a családban és ez a fotókon nagyon ki is ütközött. Noahról sose mondta volna meg senki, hogy kviddicses,ameddig nem volt válogatott. Magas, szálkás, a haja göndör és valahol félúton van az eperszőke és a tejfehér közt.
- Stresszivó? Ilyen is van? - kérdeztem meglehetősen meglepetten, mert nem hallottam még erről a fajta betegségtől. Mert ugye ez az, nem lehet azt mondani, hogy probléma, ez mentális betegség.
- Nem gond, nyugodtan küldd csak el, a többit én megoldom majd, amint lesz is rá ténylegesen időm - bólintottam párat elégedett mosollyal az arcomon. - Én is válogatós vagyok, nem különösebben szeretem a poliésztert.
Muszáj volt Tatinak szólnom a lapról is, mert tényleg fontos volt, hogy az allergiákra tekintettel legyek, mikor receptet keresek, meg mikor utána a dekorokkal is óvatosan bánjunk. Kicsit megnyugtató volt, ő volt a harmadik szülő, aki jelezte, hogy semmilyen shady dologra nem kell figyelni.
- Jaj, ügyelek majd rá, ha minden igaz, mindenkinek három lesz, meg egy, amit hazavisz - bólogattam apróbbakat, de ugye, odakint még üzletelhetnek meg csereberélhetnek, szóval nem tudom teljes mértékben befolyásolni az ügyek menetét. - Lehet, hogy nem lenne rossz.Korán jöttél amúgy kicsit. Szabadidő?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2539&post=748456#post748456][b]Bornemissza Luca - 2019.02.02. 18:10[/b][/url]

Egy apócska test robog végig a kihalt folyosókon, karján egy jókedvű, vigyori babával. Vörös haja ezer felé száll, egyik tincsét Bence szopogatja éppen, az amolyan fix pont, a többi meg csak vándorol, követi a leány gyors, sietős lépéseinek ringását.
Aztán végre megtalálja az ajtót, szabad kezét oda is teszi az íráshoz és fennhangon felolvassa, hogy biztos legyen a dolgában. A tanári, végre végre megtalálta.
Bekönnyezik a szeme és hezitálás nélkül kap a kilincs után, hogy kivágja az ajtót. Beront, körbetekint kutatón, majd felcsillan arca mikor meglátja amit már több mint fél órája keres.
- TÁNYÁ! - kiált fel. Senki más nincs a helyiségben, így csak a felszólított nézhet rá furcsán, ám Luca neki sem ad sok időt, mert oda is lép hozzá és azzal a lendülettel már a kezébe is nyomja a babát.
- Jaj olyan kis sózsák, nem az én kezemre méretezték - rázza meg kezét majd mélyet sóhajt.
- Annyira sokáig kerestelek, így elbújni, úgy örülök, hogy megvagy! - megöleli a nőt örömében, baba ide vagy oda, a vöröske nem tudja vékezni magát ha egyszer érzelmei felszínre törnek.
- Hűű... itt van az asztaloknak neve? - nyílván még az ölelést sem fejezi be, figyelme máris elkalandozik és rohan az asztalokhoz, hogy egyenként felolvassa a kis névtáblákat.
- Stella, Hannah, Emma, Ármin...Ármin? -  megrázza a fejét  - De ez elég halvány színű asztal, meg olyan kis kecses, szerintem női név kéne rá. Mondjuk Odett... Átírhatom Odettre? -  már keresné a tollat mikor meglát egy másik nevet.
- Na ne már, van egy asztal akit úgy hívnak mint téged? Ez kellemetlen, így honnan tudjátok mikor kihez szólnak? - igazán formában van ma is a lány, az, hogy miért jött, már ezer éve elfelejtette, most agya minden részét lefoglalják a nevet viselő asztalok, sőt arról is megfeledkezik épp, hogy Tánya, akihez jött amúgy egy teljességgel utált személy volt az elmúlt x időben és hogy mikor corgiként találkozott fele folyton megmorogta meg nagyon csúnyán nézett rá, amennyire egy corgi, a világ legédesebb pofijú kutyafajtája, durcásan tud nézni, ám Luca tényleg mindent megpróbált.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2539&post=748668#post748668][b]Ardai Tánya - 2019.02.03. 21:20[/b][/url]

Még mindig a nap eseményein kattogott az agyam. Egyszerűen csak újra meg újra lejátszotta őket, mintha nem lehetne megállítani. Aztán egyszer csak bumm. Valakinek sikerült.
Ugrottam egyet a székemben, és hirtelen bekapcsolt minden érzéskszervem - és nem mellesleg mindegyik pirosan villogott, hogy hagyjam el a süllyedő hajót. De a kíváncsiságom ott tartott. Amint megláttam ki csörtet felém, még inkább. Már épp mondtam volna neki, hogy Kirill nincs itt, amikor a gyereket a kezembe nyomta. Szerencsére volt már dolgom kicsikkel, így előbb megfogtam, minthogy leejtettem volna, de egyebet nem tudtam, hogy mit kéne vele kezdenem. A vörös ölelése pedig még ennél is jobban meglepett tán.
Csak néztem, ahogy a kicsi nő ide-oda pattog, és közben magyaráz, mint akibe nem férnek a szavak és ezért ki kéne mondania őket. - Nem, az nem az asztalok neve, hanem azoké, akik ott ülnek. Ezért van az én asztalomon az én nevem... - magaráztam, és közben elkezdtem ringatni a kis legényt a karomban, hogy legalább ő ne kezdjen el sírni még pluszba.
- De úgy hiszem, hogy nem azért vagy itt, hogy fogjam a fiad, vagy hogy az asztalok neveiről tárgyaljunk - próbáltam témára terelni a vöröskét. - Kirill nincs itt, szóval nem tudok segíteni szerintem - vontam vállat, hiszen ez tűnt a legegyértelműbb válasznak. Legalábbis mivel kettőjüknek gyereke van, amit valami furcsa oknál fogva én tartogattam, az volt a logikus, hogy őt keresi. Még akkor is, ha előtte az én nevemet ordibálta a folyosón.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2539&post=748771#post748771][b]Bornemissza Luca - 2019.02.04. 19:57[/b][/url]

Bólogat a magyarázatra, igen, igen, így már sokkal logikussabb az egész, persze ezerszer unalmassabb is. Mármint, most már nem varázsasztalok akiknek nevük van, csak uncsi, hétköznapi izék. Sehol semmi, ezért hát Luca figyelme sem tünteti ki őket tovább, hanem helyette Tányára pillant.
- Jaj tudom, hogy nincs itt. Mással van nem veled, mással - bólogat eszébe sem jut, hogy esetleg Tánya nem úgy érti, hanem lényegében Kirill munkahelyére jött be a lökött kis mama. Közben a könnyei is elkezdtek lassan potyogni, még mosolyog de már látszik, hogy nemsokára lekókad az ajka.
- Épp ezért jöttem. Én, nekem nincsenek barátnőim, se senkim akihez fordulhatnék, van egy dadánk de elfelejtettem hol hagytuk, de amúgy sem hiszem, hogy meghallgatna. És és már nem tudok mit kezdeni ezzel az érzéssel - szipog egyet, krokodilkönnyei záporszerűen csepegnek ruhájára és vörös hajára.
- Anyhira hiányzik - egy pillanatra eltör a mécses úgy igazán, amitől nyílván Bencénél is.
- Na, na, ne sírj - motyogja és átveszi a babát Tányától, majd odaad neki egy tincset amivel játszhat, mert a cumit is otthon felejtette. Közben próbálja visszafolytani könnyeit.
- Tudod így egész egyszerű, Bence folyton figyelmet akar, de amikor ágyba kerülök az olyan hideg és sötét és érzem, hogy valami hiányzik belőlem, valami sötétség tátong idebenn - mutogat mellkasára - és azt hiszem, hogy már soha többet nem kelek fel és belehalok. Mert úgy érzem haldoklok. Nem kapok levegőt, fulladozom. Aztán reggel lesz és minden kezdődik előről nap nap után, én ezt...bele fogok őrülni, hogyan kell megszüntetni? - már nem tudja visszafolytani érzelmeit zokog, Bence is zokog, egy óriási, hangos bagázst alkotnak az elkeseredett, összetört szívű anyuka és a fürtöket szopogató babócka.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2539&post=749401#post749401][b]Ardai Tánya - 2019.02.09. 22:51[/b][/url]

A kicsi elkezdett mozgolódni a karjaimban, mire dajkálni kezdtem. Piciket rázogattam, és közben ide-oda fordultam, de be kellett vallanom, jobban lefoglalt az, amit Luca hadobált össze.
- Mással.... - ismételtem meg a szót egyszerre értetlenül, és rosszallással a hangomban. Még mindig nem tudtam hova tenni az egészet. Nem velem és nem Lucával, hanem....azt a rohadt.
Ahogy az apró pattogva folytatta a problémájának a nem épp szakszerű körülírásását, hirtelen leesett a tantusz. Átvette a síró gyereket, de tovább magyarázott, mintha nem lenne ami megállítsa. Amikor az érzelmek is hozzájöttek a magyarázathoz, csak még egyértelműbb lett. Pontosan olyan volt, mint nekem volt.
A kis babára vigyázva öleltem át a lánykát. Szorosan, hogy érezze, hogy nincs egyedül, hogy legalább egy kicsit megszünjön az érzése, hogy egyedül maradt. Úgy álltunk ott egy kicsit, majd elengedtem.
- Na jó, ülj le, és mesélj el mindent. Ez most történt? És merre fogsz most lakni? Van helyed? És mi lesz Bencével? Hozzám jöhetsz, de nem hiszem, hogy ő is tudna porral vagy bármivel utazni Pécsre - hadartam, miközben egy széket húztam Luca popója alá. Hoztam magamnak is egyet, nem akartam az asztal túloldalán lenni, az túl távol lett volna. Leültem, és bólintottam neki, hogy kezdheti. Minden idegszálammal őt figyeltem, és már egyáltalán nem foglalkoztatott a többi téma, amik aznap nem tudtak békén hagyni. Ez most egy sokkal nagyobb vészhelyzet volt annál.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2539&post=749535#post749535][b]Bornemissza Luca - 2019.02.10. 19:33[/b][/url]

Lucából kifakad minden, ami csak eddig benne volt, egyik kezével törölgeti szemecskéjét a másikkal meg fogja Bencust aki szerencsére már megnyugodott. Nem egy sírós, kényes baba, mindkettejük örömére, így még a Luca szinten való babatudománnyal is megvan oldva nagyjából minden.
Tánya jól fogadja az egészet, nem kergeti el, sőt még meg is öleli, ami nagyon jól esik Lucusnak, mert mióta nincs Kirill nem igazán ölelgeti senki sem. Ő minden nap megszorítgatja Bencust de még a gyerkőc túl pici ahhoz, hogy visszaölelje vagy egyáltalán felfogja, hogy a mama miért puszilgatja és ölelgeti agyon.
- Annyira sajnálom, hogy folyton morogtalak, nem is vagy gonosz! - ül le a székre, amit előzőleg odatoltak a popója alá majd ráülteti térdére a kis kölyköt, mert a keze már igen el van fáradva.
- Van, van helyünk, a mama meg a papa bérelnek nekünk egy lakást ez is benne van a megálapodássa a bíróságon, mert máskülönben elvennék a gyereket ha utcára kerülnék. Azt meg nem akarom. Kirill akarta de én már nem tudnék kettejük nélkül élni, egy nélkül is nagyon rossz. Ha Bencét elvenné én... - itt megint eltörik a mécses és sírva fakad magához ölelve a picit aki csak tovább nyálazza és rágcsálja a nő haját teljes lelki békével.
Kell egy pici idő míg összeszedi magát, megtöröli ruhája ujjával orrát majd belekezd abba amit Tánya feltehetőleg eleve is hallani akart.
- Semmi előjele nem volt. Sokat dolgozott, még a kezem is megkérte meg minden, aztán egyre többet és többet dolgozott, meg folyton leszidott, hogy miért nem tudom rendesen nevelni Bencét. Kicsit nehezen tanulok ilyen téren. Mármint, vannak olyan buta szabályok, hogy ne etesd a babát csokival és pizzával, ne hurcold körbe a szobába a kezénél fogva, ne nyomd össze.  Pedig én csak a legfinibbet akartam adni neki, nem azt az undi tápot... - sóhajtott.
- Aztán egyszer csak azt mondta beszélni akar velem, és sokáig magyarázott valamit amit nem értettem, de végül azért csak megérette velem, hogy nem szeret többé. Pedig azt hittem ez olyan mint a bicikli, hogy nem lehet soha elfelejteni, de ő elfelejtett engem szeretni és megtanult egy másikat és... - itt újra nekikezd sírni de már hangosan mint a gyermekek szoktak amitől már a kisBoros is rázendített anyját sajnálva.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2539&post=749578#post749578][b]Ardai Tánya - 2019.02.10. 21:35[/b][/url]

Miután kiderült, hogy minden rendben a lányka lakhelyét illetően, megvártam, míg magától elkezdett mesélni. Nem akartam sietettni, hiszen nekem sem volt más dolgom. Vagyis lett volna, de nem olyan, ami ezt felülmúlta volna. Szívszorító volt látni, ahogy a tőlem is pár évvel fiatalabb Luca a fiával a kezében ücsörög, és azt se tudja mihez kezdjen most az életével.
Ha nem lett volna olyan nagyon komoly az ügy, talán el is nevettem volna magam azon, ahogy elképzeltem, hogy a vöröske megpróbálja megetetni a picivel a pizzát. Közelebb hajoltam, és megfogtam a lány kezét, hogy érezze, hogy ott vagyok neki. Nagyon mérges voltam Kirillre, hiszen az egy dolog, hogy velem ezt megteszi, de a gyereke anyjával egészen más. És Luca amúgy is egy teljesen más eset. Törékeny és naiv. És a férfi most éppen ezt kezdte el összetörni benne.
- Kirill szeretett és valószínűleg még mindig szeret. Csak másképp. Neki nem való az elköteleződés. Képtelen rá. Viszont te sokkal jobbat érdemelsz. Hidd el, egy idő után be fogod ismerni, hogy nem kell neked Kirill. Most hiányzik, és szeretnéd, hogy az egész csak egy álom legyen... - mondtam, és közben újra visszatértek az emlékeim abból az időből. Szinte a bőrömön éreztem milyen fájdalmat okozott minden egyes alkalommal a férfi látványa. Hogy nem úgy nézett rám, mint előtte, ha pedig mégis, akkor csak egy pillanatra tért vissza, csak egy csók erejére. Csak játszott velem. -... de hidd el nekem, hogy van egy férfi odakint a világban, aki pont egy olyan nőre vár, mint te. - Rámosolygtam bíztatóan a lányra. Olyan fiatal és törékeny volt. Szinte biztos voltam benne, hogy Kirill volt az első szerelme. Az első nagy csalódása, és emellett a legnagyobb is. Csak mint nekem. Viszont Lucának volt egy örök emléke róla. Bence. A kisfiú, aki most is ott játszott hosszú tincseivel.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2539&post=749688#post749688][b]Bornemissza Luca - 2019.02.12. 18:21[/b][/url]

Luca hálás amiért a másik ennyire megértő vele szemben és ezt azzal fejezi ki, hogy mikor odateszi kezére Tánya  a kezét még inkább elkezd sirdogálni, már félig örömében is, amiért érezi a másik szeretetét és támogatását.
- Szeret? Lehet olyan mint régen? - felcsillan a szeme, azonnal fellelkesül az ötletre, elvégre Luca annyira szereti a férfit, hogy akármit el tudna neki nézni, talán fel sem fogja igazán, hogy az egykori párja mit tett ellene, hogy mennyire haragudnia kellene rá, hogy mennyire nem jó az, ami vele történt. Ő csak annyit érzékel az egészből, hogy többet nem lehet a férfi mellett, amitől darabjaira törik a szíve.
- Máshogy... - kezd újra elkeseredni a szája, aztána  végére amikor a rossz álomról beszél a másik már hevesen bólogat kiázott, vörös szeméből patakokban folyik a könny. Először meg is próbálta felébreszteni magát, még vízbe is dugta a fejét, mert tényleg biztos volt abban, hogy ilyen nem történhet meg. Sőt, azóta minden nap azt várja, hogy felébredjen az ágyban, Kirill mellett és kuncogva elmesélje, hogy milyen ronda álma is volt, erre pedig a férfi szelíden magához vonná és egy csók után megnyugtatná, hogy soha míg világ a világ nem történhet meg ilyen.
- De...de a mesékben sincs második pár - törölgeti a szemét szomorúan - mindig úgy volt, hogy megtalálták egymást és boldogan éltek amíg meg nem haltak, de én nem akarok meghalni! - itt kifakad és szinte visítani kezd, a kisbaba úgyszintén, kiköpi a hajszálat amit eddig rágcsált és elkezd torkaszakadtából ordibálva bőgni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2539&post=750399#post750399][b]Ardai Tánya - 2019.02.19. 19:54[/b][/url]

Összeszorult a gyomrom, ahogy megláttam a sóvárgó pillantását a lánynak, és ezerszer boldogabb lettem volna, ha a történetet azzal folytathattam volna, hogy minden rendben lesz, csak meglát és újra azt akarja, hogy az övé legyél. Akartam, hogy ne ugyanazokkal az érzelmekkel telitődve nézzen rám most Luca, amikben magamat ismertem fel. Bolond voltam. De soha többé. Nem ám. Nekem aztán nem kellenek őrült férfiak, akik összezavarják a gondolataimat is.
- Nem fogsz meghalni, ne beszélj butaságokat - korholtam meg kicsit a lányt. Kellett ez is neki, hiszen nem is figyelne rám rendesen, ha nem tenném. - A mesék csak befejezetlen történetek. Mármint némelyik. A magyar népmesék vége az, hogy hét éjszakán és hét nappalon zajlott az esküvő. Ennyi. De szerinted mi van utána? A csillagszemű juhász megunja az életet a kastélyban a királylánnyal, és visszamegy a birkáihoz. A királylány erre nagyon szomorú lesz. Sír, és vissza akarja kapni a szerelmét, épp mint te. De aztán egy holdfényes éjszakán, mikor a palotában bált rendeztek, egy daliás legény felkéri a hercegnőt egy táncra, és addig pörgeti, míg egymásba nem gabalyodnak, és onnantól kezdve nincsen, aki szétválassza őket. A te daliás legényed pedig még nem talált meg. Kirill csak egy csillagszemű juhász, aki vágyik a birkái után - kerekítettem ki egy mesét csak Luca számára. És hiába próbáltam magam győzködni, közben újra meg újra eszembejutott a végzős bál éjszakája. De Robi is csak egy juhász. Semmi több.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2539&post=750498#post750498][b]Bornemissza Luca - 2019.02.20. 10:39[/b][/url]

-Nem? - kicsit megnyugszik, hogy Tánya szerint nem fog meghalni és a babót is megnyugtatja, hogy ne sírjon, kicsit megdajkálja, megcsiklandozza és máris röhög a kölyök.
Aztán pedig a mesére figyel, kikeredő szemekkel, mert ő még soha nem hallotta ezt a vég utáni véget.
A mese nagyon fellelkesíti fel is pattan és, hogy szabadabban mozoghasson a gyerkőcöt újra lepasszolja Tányának.
- Tehát akkor nincs is vége a mesémnek? Még csak a közepén vagyok? - ez egy nagyon jó hír számára, aki szinte semmi reményt nem látott, hogy újra mesebeli legyen az élete, most azonban annyira de annyira logikusnak tűnik az egész, hát nyílván soha de soha nincs szomorú befejezés, ezért hát ez nem is lehet a vég, hanem csak a mese közepe, ami után majd minden jobbra fordul ám mikor valami eszébe ötlik hirtelen megáll a nagy pattogásban, izgatott ugrándozásban és nagy komolyan Tányára néz.
- De az a daliás bácsi meddig fog maradni? Ő is rám fog unni egyszer? -ajkába harap mert a sírás kerügleti, ahogy belegondol, hogy még egy ilyenen át kell esnie mint most Kirillel, vagy ki tudja, lehet még százon, és mindegyikben nagyot fog esni a végén és ha mindegyikből babója lesz, akkor lesz vagy száz.
- Én nem bírok el száz babóval - kezd el bepánikolni - hát egyet is alig bírok el a karomon, hát mit csináljak a másik 89-el? Jaj egekre egekre.... - az fel sem merül benne, hogy Bencus esetleg fel fog nőni, az meg pláne nem, hogy ez éppenséggel teljesen lehetetlen dolog. Ő csak az előző kapcsolatát élte meg, ezért minden kapcsolatot olyannak gondol, mint ami az övé volt és Kirillé.
- De Kirill mostantól kerülni fogom - szögezi le dobbantva egyet - nem megyek olyan helyre, ahol felbukkanhat! Nem akarom látni se! Ugye nem akarom? - kérdez rá kicsit halkabban, mert ebben nem biztos.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2539&post=750924#post750924][b]Dr. Wittner Erik Benjamin - 2019.02.26. 07:15[/b][/url]

Nagyon szeretek az előkészítőbe járni, hiszen mindig olyan vidám zsivaj fogad itt, mégis, mikor meglátnak, mind illemtudóan köszönnek. Imádom őket, lelkesek, őszinték, nyitottak a világra. Imádom őket, mert ártatlanok. Éppen ezért is fáj most ide jönnöm, szomorú ügyben érkeztem, szinte kiszakadt a szívem, amikor meghallottam a hírt. A temetésen mind a ketten megjelentünk, később azonban csak én tudtam az örökössel beszélni, de nem volt egy hosszú, vagy kellemetlen beszélgetés, eléggé határozottan és gyorsan jutottunk el a lényegre, igazából az ő elképzelései majdnem hogy összecsengtek az enyémekkel, csak az övéi jobbak voltak.
A hivatalba már nem tervezek visszamenni, nem tudom, hogy ez közöttünk meddig fog tartani, de úgy döntöttem, hogy nincs most bent olyan feladat, ami ne várhatna meg. Holnap is van nap. Április után meg ki tudja, hogy mi leszek, polgármester vagy jogász vagy festő. Rokonszakmák. Végül is, azt hiszem, minden vagyok, csak kétségbeesett nem. Így hát, túllendülve a problémán intézem a mindennapjaimat. Most például aktatáskámat a balomban tartva, jobb kezemmel kopogok az igazgató ajtaján, abban a percben, amit megbeszéltünk, és az engedély megadása után belépek.
- Szia. Hihetetlen, hogy meghallottad a kopogásom ebben a hangzavarban.
Biztos van valami hetedik érzékük erre, hogy valaki kopogtat az ajtón. A tanáriba is simán bejutottam, most ide is. Hihetetlen. Gyorsan leveszem a kabátom, és helyet foglalok a nővel szemben.
- Beszéltünk az alapítványról meg az iskoláról. Több opció is felmerült, hogy mi legyen. Az biztos, hogy államosítani nem szeretnék, ami jó hír nekünk, hiszen továbbra is magánkézben marad.
Nem hiszek valahogy az állami dolgokban, ami eléggé ironikus így, hogy a kevés teljesen mágusok lakta falu egyik vezetői tisztségét töltöm be. Viszont mindig örömmel töltött el, hogy ha azt vesszük, akkor a miénk, és nem az övék.
- Az alapítvány gondozását azonban szeretné, ha olyan látná el, aki benne van az iskola életében, és én azt mondtam, hogy erre te vagy a legalkalmasabb személy.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2539&post=750934#post750934][b]Hannah Schwarz - 2019.02.26. 15:35[/b][/url]

A munka nem, de előbb vagy utóbb egy szülő el fog minket temetni, ha ezek a tarthatatlan állapotok így uralkodnak tovább. Hála az Égnek mindenre van megoldás, így bár belekerült pár napba és munkaórába, de sikerült összeegyeztetnem egy jónak mondható ételalapanyag beszállítóval és egy konyhai stábbal, akiknek utána is néztem természetesen. A jelenlegi kosztra rengeteg panasz érkezett, sok érzékeny és allergiával küzdő gyermek maradt éhesen, így valamerre mozdulnunk kellett. Az egészséges a jó út egyébként is, és ehhez nem megoldás valami undorító, zöldséglevesnek eladott dolgot eléjük tolni, amire egy magvakra allergiás kisfiú befulladt. Nem is akarom tudni! Természetesen a tegnapi volt az utolsó napjuk a dolgozó hölgyeknek, akik arrogánsan távoztak és a felbontott szerződés a korábbi alapanyagosokkal is már előttem volt. Nem boldogok és nagyjából egy havi ködbér lesz, amit éppen próbáltam összetenni, de hosszútávon kedvezőbb az új ajánlat, és a legutóbbi igazgatói ülésen mindenkivel egyet is értettünk ebben. Ezrát el is küldtem pár dolgot lefénymásolni, majd megkértem ugorjon be az osztályomhoz, mert osztályfőnökit kellene tartanom, de van egy fontos találkozóm. Persze vállalta, hálás is vagyok.
- Szia. Nem is - nevettem el magam - a madarak csiripelték - böktem a fejemmel az asztal sarkában ülő kis figurára. A tanáriban is vannak, és amelyik asztalnál éppen ülnek szólnak ha az ajtóra koppintottak. Hasznos kis tárgyak, jobb, mint egy csengő.
Teljesen feldobódtam, hogy minden remekül megy, szóval még egy mosoly is dukált az üdvözlésem mellé, majd egyből a szék felé mutattam, hogy Erik nyugodtan üljön is le. Még aláírtam egy beszámolót majd félretolva dőltem a székem támlájának.
- Köszönöm először is, hogy megoldottad egyedül. Ez pedig remek hír. Átveszi Milan a kurátori pozíciót is vagy? - hagytam nyitva a kérdést, de elmosolyodtam a lelkességen, mert már folytatta is én pedig a teljes figyelmem szenteltem neki.
- Oh - lepődtem meg egy pillanatra, hiszen eddig is segítettem a kuratórium munkásságát, de azért a vezetőtestület fejévé válni egy egészen más pontja ennek. Egyszerre megtisztelő és éppen meglepő is. - És Milan mit mondott a család részéről? Arról is sikerült beszélni, hogy a jelenlegi helyzet milyen? az utolsó két gyűlés elmaradt a kérésükre.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2539&post=751552#post751552][b]Ardai Tánya - 2019.03.10. 00:01[/b][/url]

Hihetelen, de a kisbaba már megint hirtelen a kezemben kötött ki. Egyik percről a másikra váratlanul. Csak most legalább nem sírt, hanem csak nevetett. Ez pedig be kellett vallanom, hogy sokkal jobban tetszett.
- Pontosan. A történetekben mindig van egy mélypont, amit majd felold a megoldás. És akkor érkezik el a boldog vég - erősítem meg a lányt. A kisfiú a hajamért nyúlt, de túl rövid volt, egyszerűen nem érte el. Pedig még puha volt az alja, hiszen nem rég vágták. Biztos élvezte volna, hogy olyan más.
- A daliás legény az nem megy el. Innen tudod megkülönböztetni a juhászt és a legényt. Mindenki életében van egy daliás legény, csak idő mire megtaláljátok egymást, és addig képesek a juhászok portyázni - húztam el a szám a gondolatra. Tényleg hittem benne, hogy így működik a világ. Hogy mindenkinek jár egy férfi, akivel csak össze kell kerülniük, és egyszerűen csak remélni mertem, hogy fel fogom ismerni, ha itt lesz.
- Nem lesz olyan sok. Nem minden juhász akar picikét, csak az igazán nagy csalók - Látszódott a grimaszomon, hogy nagyon nem tetszik az, ahogy Kirill elbánt Lucával. Mármint hogy gyerekük lett, és utána félrelépett. Bármennyire is önző amit gondol, hirtelen csak azt hallja az agya hátsó részében, hogy milyen jó, hogy ez nem vele történik.
- Nem, te látni sem akarod. És ha véletlenül összetalálkoznátok, akkor a lehető legdühösebb arcoddal nézz rá. Hogy érezze, mennyire nem jó, amit tett veled - adtam további remek tanácsaim a lánynak.
- Most pedig fogd a picit, menj haza és mind a ketten aludjatok egy jót. Rátok fér. És ha kellek, akkor csak egy bagoly, és ott vagyok rendben? - kérdeztem a lehető legőszintébben. Semmi esetre sem akartam most magára hagyni a vöröskét, de minden mellett tényleg pihenésre volt szükségük.
Nyúltottam a kisbabát a lánynak, hogy vegye el, és lehetőleg azonnal menjen a puha ágyikójába.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2539&post=751761#post751761][b]Bornemissza Luca - 2019.03.12. 21:40[/b][/url]

Nagyon de nagyon figyelmesen hallgatja Tányát és közeben fel és alá járkál, hogy jobban menjen a gondolkodás.
- Megoldás ,megoldás. De az csak úgy az ölbe pottyan? Vagy keresni kell? Átnézni a falut? Kukákban, pad alatt... - a felsorolás idejére sem áll meg, csak kis kezecskéjén mutatja a dolgokat. Persze a juhászokra már nagyon orrol, mert szégyelljék magukat, mit vannak ott, ha egyszer elmennek, és meg is fogadja Luca, hogy ha kiderül, hogy valaki juhász a környezetében akkor akármeddig rimánkodik is amaz, soha de soha. Szóval SOHA nem ad majd neki se a sütijéből, se a nasijaiból. Bizony, semmit sem kap.
- Elég a juhászokból, nekem legény kell - morgolódik és rácsap az asztalra, majd nyüszítve kapja fel kezét és rázza meg a levegőbe - juj juj juj - veszi be a szájába, mint mikor megégeti magát az ember.
- Kirill akkor Juhász volt a juhászok között? - kérdezi s kicsit megörül, hogy azért nem úgy működik a babásdi ahogy ő elgondolta, mert nagyon de nagyon fájt neki.
- Csúnyán, nagyon csúnyán...de mi van ha köszön? Én nem tudok csúnyán köszönni - aggodalmaskodik majd mélyet sóhajt, már ő is érzi, hogy itt csúnya viselkedésből bajok lesznek mert nem igazán tudja játszani a sértődöttet valaki olyannal szemben, aki bármit is tett vele, de ő szereti őt teljes szívéből.
A babát visszakapja azonban mozdulni nem igazán mozdul, hezitálva körbenéz.
- Nem is tudom, itt biztonságosnak tűnik, de mi van ha az utcán összefutok vele? Nem várhatnám meg itt mondjuk az éjfélt és akkor aztán hazakommandózunk. Csak kellenek fekete ruhák. Nincs fekete ruhád? Bármi jó, minden az én méretem...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2539&post=752195#post752195][b]Ardai Tánya - 2019.03.17. 23:35[/b][/url]

Néztem a lányt, ahogy rója a köröket, szinte én magam is beleszédültem közben. Meg akartam állítani, de aztán rájöttem, hogy egy pici baba csüng a karjaimon. Lehetetlen helyzet.
- Nem kell keresni. Majd rád talál. Ha keresed, akkor csak a juhászok dolgát segíted elő, mert könnyebben bedőlsz nekik - állapítottam meg nagyon elmésen, és csak hogy megerősítsem amit mondtam, még egyet bólintottam is.
Tetszett neki Luca határozottsága. Olyan naiv és jólelkű volt, hogy öröm volt nézni milyen gyorsan túljut a szerelmi bánatán. - Pontosan. A legrosszabbak közül való. Sunyi, és csak a végén jössz rá, mit is tett - körítettem még a helyzetet, csak hogy Luca is biztosan tudja hogy áll a helyzet.
- Nem csúnyán kell köszönni, hanem hidegen. Olyan kimérten. Hogy érezze, hogy te már túl vagy rajta. Hogy nem érdekel, hogy mit csinál, akár fejre is állhat az utca közepén, te akkor sem mész vissza hozzá. - Úgy belejöttem a szónoklásba, hogy észre sem vettem, hogy kicsit elkezdtem össze-vissza mocorogni, meg a karomat is jobban lóbálni. Bár úgy tűnt a pici élvezte, azért nem akarom teljesen felkavarni a gyomrát, vagy bármi hasonlót.
- Fekete ruhám éppenséggel lenne, és kölcsön is adnám, de ez messze nem a legkirillmentesebb hely, amit találhatsz - mutattam Kirill névtáblájára három asztallal mellettem. - Tudod, ő is itt dolgozik ám, nem csak én - húztam el a számat. Nem szerettem én játszani a rossz embert, de valakinek meg kellett mondania a lánynak. - Sőt, valószínű, hogy nem kerülheted el a találkozást vele Bence miatt. Biztos vagyok benne, hogy meglátogathatja ő is a kicsit, ha úgy van. Viszont ha úgy érzed nem menne még, akkor csak szólj. Komolyan. Mi lányok tartsunk össze - fogtam meg a lány kezét, hogy a szemembe nézzen még egyszer, aztán hagytam, hogy elviharzon az ijedségtől, ami valószínűleg rátört attól, hogy Kirill megjelenhet.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2539&post=752379#post752379][b]Dr. Wittner Erik Benjamin - 2019.03.21. 07:50[/b][/url]

- Óóó, hát így könnyű!
Vidáman elmosolyodom, holott mostanában valahogy megint inkább a befelé fordult művészt kezdtem el magamban felfedezni. Rendesen elhiszem már, hogy tudathasadásom van, pedig eddig azzal nyugtattam magam, hogy nem, csak másként kezelem az érzelmeimet, mint a nagy átlag. Viszont a madarak aranyosak és praktikusak, így mindenképpen megérnek egy vidám mosolyt.
Biccentve fogadom el a leülés lehetőségét, és a zakómat kigombolva foglalok helyet. Nem akarom sokáig rabolni az idejét, de ahogy mondani szokás, ezeken a bizonyos kötelező rosszokon jobb is, ha gyorsan túlesünk. Szeretném, ha ezt most megbeszélhetnénk, és utána beállna a rend. Szeretem, hogy Hannah lett a vezető, mert minden működik. Nincsen csapongás, minden precíz, pedig ki gondolta volna, ugye? Bevallom, én is tartottam tőle, hogy jó ötlet-e ez, mostanra azonban nem maradt bennem egy szemernyi kétség sem, sőt nagyon remélem, hogy nem találja ki egyik pillanatról a másikra, hogy ez neki nem kell, mert félek, akkor összedől itt minden.
- Ó bizony.
Értek vele egyet én is, de szerintem nagyon is logikus lépés. Milan bízik bennünk, én bízom Hannah-ban, szóval nagy baj nem lehet. Eddig is nagyon ott volt mindig, amikor kellett, tényleg olyan ember, aki százhúsz százalékon kezdi el a minimum teljesítést, és innen csak felfelé vezet az a bizonyos út.
- Egyelőre még nem szeretnénk ülést. Ha lezárul a tanév, elkészülnek a költségvetések az elmúlt és az elkövetkezendő tanévre, illetve feláll a végleges dolgozói állomány, akkor szeretnének egy tájékoztatót kapni, illetve megnézni, hogy minden rendben van-e.
Nekem úgy jött le, hogy ebbe az egészbe Elisabeth fián kívül senki sem kíván beleszólni, meghagyják neki, hogy intézkedjen, ő pedig a kötelezőkön kívül nem kíván ránk szállni.
- Ezenkívül lesz egy kiállításom, hamarosan, ahol szokás szerint az alapítvány részére gyűjtünk majd. Ez nem lesz olyan, mint a legutóbbi a vándorfestői kiállítás, ott eléggé félrenézte a volt titkárnőm a képek milyenségét. Ezeket viszont én festettem, teljesen megbízhatóak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2539&post=752858#post752858][b]Hannah Schwarz - 2019.03.23. 23:36[/b][/url]

- Mindenkinek kell egy kis segítség - mondom mosolyogva, aztán persze nem térve ki semmire. Egyáltalán nem áll szándékomban célozgatni senkinek, mikor piszkálódom vagy belemászok valaki dolgaiba, az elég konkrét, így inkább általánosan látom most mindezt. Ha nem ismerne valaki eléggé, még azt mondhatná megváltoztatott a munka. Valójában kevesen láttak kifutók színfala mögött, egy ingatlanüzlet tervezésekor vagy a pénzem befektetési döntéseinek meghozatalakor. Van egy személy, aki mindháromban állt már mellettem, és egy, aki talán egyet kihagyott eddig és ennyi. Furcsa módon mégis látják szerintem rajtam, hogy ez az iskola nem csak egy munka, én tényleg jól érzem magam itt, engem is meglep!
- Ez megtiszteltetés, most a formalitáson kívül tényleg. Logikus lenne egy családtag, aki szán rá évi két napot, azt hiszem ezért lepett meg - magyarázkodtam, mintha szükségünk lenne rá, de nyilván nem volt. Életemben folyt át elég hivatali papír és pénz a kezemen, amivel Erik is tisztában van, hogy ne legyen kérdés az alkalmasságom. Egyszerűen kicsit nagy lépésben eszem az életet megint. Még az igazgatói székem is csak egy éve fix, előtte ugye érthetően a diplomát megelőzően próbán voltam.
- Apropó. Erről már akartam veled beszél, a dolgozókról. Idén hét tanárunk távozott, és valahogy úgy érzem kettőnél rezeg a léc, hogy elmegy szülni, világgá vagy csak máshová, szóval én úgy láttam ezt tekintve, hogy 3 képzett pedagógus, és két szakoktató vagy foglalkoztató mellé beleférne. Utóbbi helyekre van is egy jelentkező, az egyik ispotályi gyógyító - toltam is a papírt Erik elé, ahogy lassan meglett, amit kerestem. Blossom nagyon szimpatikus volt, ahogy határozott elképzeléssel keresett meg. Bájitalszakkör a két nagy osztálynak? Why not? Támogattam, bár türelmét kértem a döntésig, mindenképpen beszélni akartam a többiekkel a költségek miatt, ha megvan mennyi emberem lehet, nyilván egyszerűbb már.
- Mit gondolsz? - érdeklődtem, ahogy vártam a véleményét, majd figyeltem is fel, mikor említette a jótékonysági dolgot. - Lesz egy leköszönő kampányom az anyámék kozmetikai cégénél, amit egy puccos bállal akarnak zárni, már elkezdtem elintézni, hogy a szokásos bevételi 40%-om mehessen adománynak, de ez május elsejéig nem érkezik be. - Utána viszont nyilván jól fogunk állni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2539&post=752909#post752909][b]Egervári Léda - 2019.03.24. 17:36[/b][/url]

Tudtátok, hogy a hippogriffek igazából tök félelmetesek? Pánt leszámítva természetesen. Most mesélt róla az egyik tanítónéni töri órán, hogy miket csináltak a varázslóháború alatt.
Léda teljesen elhűlve, Pánt magához szorítva sétált a folyosón ki a cókmókjaihoz. Ez volt az utolsó órájuk, de ő még fejben ott volt a csatatéren meg a hippogriff karmai között. A többiek már régen kirohantak, vagy a bentlakók vissza a hálótermeikbe vagy ki az udvarra játszani. Ő meg. Hát ő meg egyedül totyogott végig kongó folyosón, miközben a kongó folyosó a Kongói esőerdők is lehettek volna.
Nem csoda hát, hogy felsikkantott, mikor közveten mellőle valami csattanásszerűség volt. Még jó, hogy nem egy átok! Pánt még jobban magához szorítva tett két lépést hátra. Még levegőt sem mert venni. Olyan volt, mint mikor először találkozott a baltás bácsi Jackkel. Akkor is lassan közelítette meg úgy, mint most a szekrényt.
- Jól van, Pán te elintézed, ha egy mumus az, oké? - suttogta a plüssállat fülébe, majd nagy levegőt vett és szélesre tárta az ajtót, miközben rá akart kiabálni a szörnyetegre. De az a szörnyeteg egy csupa haj valami volt a szekrény aljában. Igazából ha a vörös tincsek mögé próbált nézni, talán még meg is látta volna a nénit, aki mögötte rejtőzött. Nem volt elég neki a szekrény, még egy nagy adag hajat is előrebocsátott, hogy tutira eltűnjön. Vagy meglepjen valakit. Mint például Lédát.
- Mit csinálsz ott?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2539&post=752927#post752927][b]Bornemissza Luca - 2019.03.24. 20:06[/b][/url]

Lucának Tánya rengeteget segít, hogy ne legyen annyira rosszul, a férfi miatt. Ő a második legnagyobb támasza, fia után, s emiatt, gyakran fel is keresi, általában teljesen random, egy hirtelen ötlettől vezérelve, ahogy most is tette. Igen ám, csakhogy azzal már nem számol, hogy Tánya és Kirill egy helyen dolgoznak, s most is már trappol a tanári felé, hogy feltépje az ajtót és elüvöltse magát, hogy ' TÁNYA! DE BAJ VAN, MEGTALÁLTAM AZ EGYIK PÓLÓJÁT MOST DOBJAM KI VAGY ADJAM A KÖVETKEZŐNEK HA LESZ? " mert ugyebár ez nagy dilemma, mert szerette azt a pólót, de Kirillen szerette azt a pólót, de mi van ha másnak meg nem olyan mérete lesz, mint az a póló, vagy nem akarja felvenni, és hát ilyenkor mi a szokás, ám nem ér el a tanáriig. A folyosó végén ugyanis megtorpan, mert megpillantja azt a bizonyos tanár bácsit, akit neki kerülnie kellene. Torkába gombóc dagad, Gyomra felfordul, s már hátrál is, hogy aztán elviharozzon egészen, míg meg nem lát egy óriási szekrényt. Nyilván egy normális ember nem dobál ki mindent belőle és bújik bele eltakarva a kezét arcával, követve azt az elvet, hogy ha te nem látod őt, ő se lát téged. Luca azonban nem éppen olyan, mint mindenki más. Hangos csattanással vágja falhoz az utolsó gumikesztyűt, mert az meg ő már együtt tutira nem férnének meg, majd bebújik és magára húzza az ajtót.
Mindenhol vörös tincsek kúsznak, orra előtt is, ahol lyukat hagyott ujjai között, hogy levegőhöz jusson - mert Lucus okos nagylány, nem fullad bele a saját tenyerébe már - s habár sokáig kibírja, hogy ne tüsszentsen, végül egy óriásit prüszköl.
Ezután nem is csoda, hogy valaki egen hamar felfedezi rejtekhelyét. Női, vékony hang, nem Kirill, vagy nagyon megfázott. Ujjai között kiles és végigméri a lánykát. Pici, sötét hajú, karján plüssel, amit kutyaként nagy lelkesedéssel hozna vissza, azonban most épp bujkál. Ilyenkor nem hangoskodik.
- Pszt, ne kérdezz ennyire hangosan, még meghallja. Épp bújkálok. Ha beszélni akarsz velem, neked is be kell bújnod, tudod? Ez így működik - és már csúszik is arrébb, hogy helyet szorítson maga mellett a kislánynak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2539&post=753074#post753074][b]Bornemissza Luca - 2019.03.25. 18:31[/b][/url]

- Akkor elbújok, úgy találjanak aztán rám! - vágja rá határozottan, de úgy el fog bújni, hogy még a dada is csak nagyítóval tudja majd megtalálni. Csak be kell vinni néhány kelléket majd a lakásba. Takarókat, amikből rejtő sátrakat készíthet, plussz ágyakat, amik alá bebújhat, meg plussz szekrényeket is. Néhány asztalt, egy-két széket, meg ilyesmit. Az ám, csak a lakás nem olyan nagy, még négy ágy, és már be se lehet lépni.  
~ Bár az is egy újabb biztonsági dolog, hogy aki nem jut be, nem talál meg ~ tanakodik magában.
- Azért megnézném, hogyha fejen állna - motyogja zavartan, mert amíg vele lakott, addig soha nem csinált ilyesmit. Se kézen, se fejen, sőt, még cigánykerékre sem volt kapható vagy tigrisbukfencre.
- Miii? Itt dolgoziik? - kiált fel a lány és mást már nem is hall, azonnal átváltozik corgivá és kiront az ajtón. Nagyjából öt perc múlva jön vissza, gyorsan Luca lesz, hogy aztán elvegye a babát Tányától, mert út közben rájött, hogy véletlenül itt hagyta, majd vele együtt húzza el a csíkot, nyilván végig kiáltva az utat, hogy Tánya pontosan hallhassa azt, hogy Luca mikor fordul be a sarok az egyre csökkenő hangok miatt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2539&post=753260#post753260][b]Egervári Léda - 2019.03.26. 22:28[/b][/url]

Mázlija volt. Nem mumus. Vagyis inkább Pánnak volt mázlija, mert nem kellett senkit sem elintéznie, szóval nyugodtan vizslathatta azt a borzalmasan nagy vöröses dolgot bent a szekrényben. Ami ugye megszólalt. Vagyis élt is. Mint az a hajasbaba az Adams familyben. Csakhogy ennek Léda értette a mondatait.
- Hogy bemenni? Jaja, oké. - Ilyenkor nem számított, hogy bizony a suli végével Zalán keresni fogja. Jönni fog érte és ott fogja várni a játszótérnél, vagy az udvaron. Ő meg itt kuksol majd a szekrényben.
Mindenféle kérlelés nélkül már mászott is be néni... Néni? Lányka. Nem. Se nem néni se nem lányka. Mindegy. Vöröske. Így fogja hívni. Vörös. Szóval próbált nem a hajára lépni, de hát ugye szűk volt a hely, meg Pán egyébként is sok helyet foglalt, és nem ment ám olyan egyszerűen, mint ahogyan gondolta.
Jobb lábával megcsúszott a hajon, ahogyan a bal oldalát próbálta beemelni, mire előrelendült. KEzével visszalökte magát a szekrány hátfalától, de akkor meg a Vörösnek meg neki. Végül addig addig forgolódott, hogy összegabalyodott lábaival kénytelen volt lecsücsenni az egyetlen szabad kis lyukba a Vörös mellé.
Sóhajtott egy nagyot, talán még kellő zajt is csapott, de mielőtt még nekikezdett volna a beszédnek, kifújta magát. Nehéz küzdelmen vannak túl a titkosügynökök. Az igazi akció pedig csak innentől kezdődik.
- Szóval ki után nyomozunk? - suttogta, miközben az ajtó résein próbált kilesni a fénybe. Egészen közel hajolt, de a szembe lévő falon kívül nem látott senkit és semmit. - Ellenéges földönkívüli? Vagy valami sötét varázsló? Úúú, koboldok után nézelődünk, ugye?