A tanári szoba rögtön az első ajtó jobb kéz felől, amit az ember ér. Mögötte a falakon végig szekrények sorakoznak, az asztalok pedig középen összetolva alkotnak egy kört. Mivel a legtöbb tanár csak óraadó, valószínűleg kevesen tartózkodnak csak egyszerre itt, ám ennek ellenére mindenkinek biztosított, névre szóló asztala van, ahol a személyes anyagait tudja tárolni. A terem világos, nyitott barátságos. Az ajtóval szemben egy másik ajtó található, mely
mögött az igazgatói szoba van. A szoba bútoraiban keveredik a múlt és a jelen, ugyanis az igazgatóváltás utáni káosz most látszik rendeződni.



A bölcsisek számára két szoba van kialakítva. Az egyikben alszanak, míg a másikban játszanak. A helyiségekben rengeteg szín van, és sokféle játék, mely ebben a picike korban segíti a fejlődést. Ők közvetlenül a tanári szoba után következnek. A folyosó végén pedig az ovisok két szobája található. A felosztás hasonló, az egyik arra szolgál, hogy pihenjenek a lurkók, míg a másik arra, hogy a rengeteg játékkal játszani tudjanak. Ebben a korban
elkezdődik már az iskolára való nevelés is, így hetente négy alkalommal különféle foglalkoztatók vannak számukra.



Az épület jobb szárnyának első emeletén találhatóak a tantermek, melyekből négy van, a négy osztálynak. A diákok mindig a saját osztálytermükben vannak órán, azonban nyáron az is gyakran elő szokott fordulni, hogy a tanárok az árnyékos udvarra viszik őket. A tantermeket minden évben a diákok és osztályfőnökük maguk díszítik, sőt az ünnepek közeledtével a
díszítés is megváltozik. Minden osztályban a korosztályi sajátosságnak megfelelő méretűek és elrendezésűek az asztalok és a székek. Az első két osztályban még a körbeülés, míg a második két osztályban már a padtárs megoldást alkalmazzák, így szoktatva a kicsiket a magasabb tanulmányoknál elvártakhoz.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2539&post=716050#post716050][b]Dr. Wittner Erik Benjamin - 2018.03.10. 13:38[/b][/url]

Nagyon könnyű azt mondani, hogy majd lesz valahogy, akkor, amikor nem te vagy benne. Én sem estem kétségbe a rám váró feladattól, amikor polgármesternek jelentkeztem, hiszen nem kellett akkor mást tennem, mint mosolyognom, és megnyerően elmélyedni a másik fél szemében, azt bizonygatni, hogy velem jól jár. Hogy én majd elhozom ide a változást. Aztán megnyertem a választást, és azóta nem tudom, hogy mit tudok felmutatni. Találkoztam a fiammal párszor, bérelek egy szobát, és minden nap rendelek ételt magamnak, ezzel hozzájárulva a gazdaság fejlődéséhez. Ez nem valami nagy eredmény.
A munkatársaimat már ismerem, megtanultam a nevüket, és minden adatot, amit érdekes lehet róluk. Ez nem bizalmatlanság, de új ember vagyok itt, pontosan tudom, hogy ilyenkor az emberek megpróbálnak minden kis stiklit. Nem zavar a dolog, én is megpróbálnék azt hiszem elsütni még egy vagy két plusz gyereket, nagymamát vagy háromlábú kutyát, ha arról lenne szó.
Most azonban, hogy őket már ismerem, elindultam tovább. A boltosok és alkalmazottaik jó részével is találkoztam, és kaptam javaslatokat, észrevételeket tőlük is. Itt az ideje, hogy meglátogassam hát a falu fájó fogát, vagyis az előkészítőt, mely az ifjú boszorkányok és mágusok elméjét hivatott pallérozni. Fájó fog, mivel igazgató nélkül maradt, és nem tudom, hogy mi lesz vele, míg nem találunk megbízható embert. Az elsődleges probléma a tavaszi szünet környékig jó lenne, ha megoldódna, ám jelenleg még nem látom azt a bizonyos fényt az alagút végén. Ettől függetlenül megpróbálom legalább az itt dolgozókat megismerni.
Miss Schwartz osztályának ajtajában megállva nézem, ahogy a hölgy segíti a gyermekeket, és azt is, hogy a kicsik milyen lelkesen állnak hozzá a tanár személyéhez. Az egyik kislány sokadszor is felpillant rám, én pedig intek neki egyet, de nem akarom zavarni a munkálkodást.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2539&post=716053#post716053][b]Dr. Wittner Erik Benjamin - 2018.03.10. 14:17[/b][/url]

- Üdvözlöm.
Bevallom, eléggé zavarba jövök, amikor lebukok, de nem nagyon jelenik meg érzelem az arcomon. Csak kellemetlen, mert már éppen készültem vicces arcot vágni, már majdnem élveztem egy pontját a mai napnak, aztán visszarángattak a valóságba, és most egy kicsit még át kell szoknom a komoly felnőtt szerepre.
- Nem, nem tudok róla. Vagyis, nem, ilyen korú példánnyal nem rendelkezem.
Képzeletben köhintek egyet, mintha ez kellene ahhoz, hogy teljesen átváltsak, de rendben van, megérkeztem önmagam bőrébe, remek. Beljebb lépek, ha már engedélyt kaptam rá, és most, hogy így rákérdeztek, elmerengek azon, milyen is volt, amikor a gyermekeink még csak ekkorák voltak. Valahogy jobban működött minden, most azonban, hogy nagyrészt itt vannak, rájöttünk, hogy valójában minket nem tart együtt semmi. Megint, de félek utoljára.
- Wittner Erik vagyok, Bogolyfalva új polgármestere.
A hangom fokozatosan halkul le, amikor a titulusomat mondom, mintha nem akarnám, hogy rajta kívül más is hallja. Nem akarom feltétlenül, hogy a gyermekek hazatérve azt mondják, hogy ma meglátogatta az iskolájukat a polgármester, felesleges pletyka lenne csak. Vagy nem, de pánikkeltésnek kiváló.
- Szeretném megismerni azokat az embereket, akik nap, mint nap részei a falunak, és érdekelne a véleményük. Szeretném, ha fejlődnénk, és ha meghallhatnám a valós panaszokat.
Félek, hogy vannak olyanok, akik a saját számukra fontos részeket kiemelik, míg számos problémát, ami gátat vetne az ő fejlődésüknek, elsikálják. Tudni akarom a titkokat.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2539&post=716061#post716061][b]Dr. Wittner Erik Benjamin - 2018.03.10. 15:52[/b][/url]

- Kisebb sincs, mindenki elérte a Bagolyköves kort.
Furcsa belegondolni, hogy a legkisebbem, az én kis csalafinta hercegnőm is olyan idős lett, hogy már az iskolába járjon. A nagyfiam auror, a Dávidom meg dolgozik is, tanul is, ideális átmenet. Meg vagyok én áldva a nagycsaládos kedvezmény minden formájával. Sőt, a nagyobb fiam még a végén eléri azt is, hogy legyen mégiscsak egy kisebb, csak ő apuka helyett papának hív majd. Borzalmas, hogy milyen tempóba képesek öregedni, miközben én csak stagnálok. A korral meg ugyebár egyre jóképűbbé válok, de ezt senki sem mondogatja mostanság.
- Szevasz prücsök.
Pillantok utána, ahogy éppen csak egy pillanatra látom az alkotását is. Nem semmi a gyerekek energiaszintje, és hihetetlen, de mi is voltunk ilyenek. Aztán, ahogy nő az ember, és egyre több hülyeséget követ el, valahogy az energiaszintje is úgy csökken le. Pedig néha szívesen meghemperegnék a hóban, de akkor biztos idiótának titulálnának, mert nekem, akinek ilyen komoly hivatalom és életkorom van, nem tisztségem már a hóban hentergés. Néha csak úgy jó lenne ezen a szinten állni. Finoman szorítom csak meg a kezét, üdvözlőn, de nem erőszakosan, és nem hosszan. Nem vagyok a feleslegesen túlspilázott fizikai érintkezés híve, és ez meglátszik azon is, hogy milyenek lettek a gyerekeim is. Ezt a részét még valóban sajnálom is.
- Én is ettől félek, éppen ezért nem is bízom meg az ilyen információban.
Tudom, milyen az, ha az embernek lehetősége nyílik ilyen kinyilatkoztatásra. Minden szentnek maga felé fordul a keze. Bár nem kérek külön engedélyt rá, dehogy ne csak úgy ott álljak, mint valami faszent, hát én is nekitámaszkodok az asztalnak.
- Igazgató… ne is mondja, teljesen frászba vagyok, hogy mi lesz, ha nem találok senkit, aki alkalmas lenne erre a posztra. Várom a csodát, persze, hogy jelentkezik valaki, vagy visszatér Mr. Everett, vagy Mrs Felagund mondja azt, hogy megunta az unokázást. De nem tudom, talán inkább igazgatónak kellett volna pályáznom, és nem polgármesternek.
Mindenki jobban járt volna, mert akkor élhetnék a magam kis világában, nem kellene mindig öltönyt húznom, és nem lenne baj az sem, ha festékes lenne a pólóm csücske, hiszen gyerekek között vagyok, megesik az ilyesmi.
- Könyvek, iskolaszerek. Beszéljen az iskolai könyvtárossal, rendeljenek megfelelő könyveket, a pénz ne legyen akadály, küldök majd én is egy baglyot. Ha jól tudom, ott épp most zajlik végbe egy személyi változás, de bízom az igazgató bölcs döntésében. Az iskolaszerekre is ki fogunk találni valamit. Nem akarok tandíjat emelni, de talán vannak ismerőseim, akik tudnak valamit kezdeni a helyzettel.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2539&post=719019#post719019][b]Dr. Wittner Erik Benjamin - 2018.04.01. 09:57[/b][/url]

- Önnek nagyon határozott világlátása van, ha nem tévedek. Nem szeretne igazgató lenni?
Kötve hiszem, hogy egyetlen ajtón besétálással meg is oldanám a problémát, ami jelenleg fennáll. Nem ismerem még az itteni tanárokat, nem is tudom, hogy az idősebb kollégák hogyan fogadnák ezt a bájos, ifjú hölgyet, akit a polgármester rábökéssel választott. Valószínűleg rossz szájízzel, rossz májúan és rengeteg pletykával körítve. Azt meg nem szeretném, hogy egy olyan valakit, akit kedvelnek a gyerekek, kicsináljanak. A még igazán el sem kezdődött pályafutásom nagyon mély pontja lenne ez.
- Is-is. Alapvetően jogász vagyok, nem annyira alapvetően pedig művészettörténetet tanítok a Grosserliebben. Dorottya kedves ismerősöm, én vagyok a társalapító.
A negyedik, és eléggé vegyes érzésekkel kezelt gyermekem a művészeti iskola. Szerettem a nőt, az ötletet, és azt hittem, megvalósul. Nem így történt. Ma az egyik állandó munkatársam felesége. Az élet nem könnyű, de magára az iskolára, és arra, hogy megvalósult hihetetlenül büszke vagyok, tényleg úgy tekintek rá, mintha az egyik gyermekem lenne, éppen ezért szívesen beszélek róla.
- Van, még Elisabeth alapította. Azt hiszem azért is nem volt eddig szükség a komolyabb megjelenésére, mert ő is és Everett úr is nagylelkű összeget tettek bele, valamit utóbbi ahogy hallottam, hajlamos volt csak úgy is vásárolni, könyveket, berendezési eszközöket. Viszont azt hiszem, ha összefogunk, mind a ketten tudnánk kellő anyagi forrást felkutatni. Mit szólna, ha ön lenne az alapítvány vezetője? Szabad kezet kapna.  
Ha igazgatót nem is tudok azonnal előhúzni a kalapból, de már legalább a pénzkérdés megoldott lenne.
- Gondolom, addig amíg nincs megoldás, én felelek az intézmény működéséért. Ennek mindenképpen utánanézek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2539&post=750924#post750924][b]Dr. Wittner Erik Benjamin - 2019.02.26. 07:15[/b][/url]

Nagyon szeretek az előkészítőbe járni, hiszen mindig olyan vidám zsivaj fogad itt, mégis, mikor meglátnak, mind illemtudóan köszönnek. Imádom őket, lelkesek, őszinték, nyitottak a világra. Imádom őket, mert ártatlanok. Éppen ezért is fáj most ide jönnöm, szomorú ügyben érkeztem, szinte kiszakadt a szívem, amikor meghallottam a hírt. A temetésen mind a ketten megjelentünk, később azonban csak én tudtam az örökössel beszélni, de nem volt egy hosszú, vagy kellemetlen beszélgetés, eléggé határozottan és gyorsan jutottunk el a lényegre, igazából az ő elképzelései majdnem hogy összecsengtek az enyémekkel, csak az övéi jobbak voltak.
A hivatalba már nem tervezek visszamenni, nem tudom, hogy ez közöttünk meddig fog tartani, de úgy döntöttem, hogy nincs most bent olyan feladat, ami ne várhatna meg. Holnap is van nap. Április után meg ki tudja, hogy mi leszek, polgármester vagy jogász vagy festő. Rokonszakmák. Végül is, azt hiszem, minden vagyok, csak kétségbeesett nem. Így hát, túllendülve a problémán intézem a mindennapjaimat. Most például aktatáskámat a balomban tartva, jobb kezemmel kopogok az igazgató ajtaján, abban a percben, amit megbeszéltünk, és az engedély megadása után belépek.
- Szia. Hihetetlen, hogy meghallottad a kopogásom ebben a hangzavarban.
Biztos van valami hetedik érzékük erre, hogy valaki kopogtat az ajtón. A tanáriba is simán bejutottam, most ide is. Hihetetlen. Gyorsan leveszem a kabátom, és helyet foglalok a nővel szemben.
- Beszéltünk az alapítványról meg az iskoláról. Több opció is felmerült, hogy mi legyen. Az biztos, hogy államosítani nem szeretnék, ami jó hír nekünk, hiszen továbbra is magánkézben marad.
Nem hiszek valahogy az állami dolgokban, ami eléggé ironikus így, hogy a kevés teljesen mágusok lakta falu egyik vezetői tisztségét töltöm be. Viszont mindig örömmel töltött el, hogy ha azt vesszük, akkor a miénk, és nem az övék.
- Az alapítvány gondozását azonban szeretné, ha olyan látná el, aki benne van az iskola életében, és én azt mondtam, hogy erre te vagy a legalkalmasabb személy.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2539&post=752379#post752379][b]Dr. Wittner Erik Benjamin - 2019.03.21. 07:50[/b][/url]

- Óóó, hát így könnyű!
Vidáman elmosolyodom, holott mostanában valahogy megint inkább a befelé fordult művészt kezdtem el magamban felfedezni. Rendesen elhiszem már, hogy tudathasadásom van, pedig eddig azzal nyugtattam magam, hogy nem, csak másként kezelem az érzelmeimet, mint a nagy átlag. Viszont a madarak aranyosak és praktikusak, így mindenképpen megérnek egy vidám mosolyt.
Biccentve fogadom el a leülés lehetőségét, és a zakómat kigombolva foglalok helyet. Nem akarom sokáig rabolni az idejét, de ahogy mondani szokás, ezeken a bizonyos kötelező rosszokon jobb is, ha gyorsan túlesünk. Szeretném, ha ezt most megbeszélhetnénk, és utána beállna a rend. Szeretem, hogy Hannah lett a vezető, mert minden működik. Nincsen csapongás, minden precíz, pedig ki gondolta volna, ugye? Bevallom, én is tartottam tőle, hogy jó ötlet-e ez, mostanra azonban nem maradt bennem egy szemernyi kétség sem, sőt nagyon remélem, hogy nem találja ki egyik pillanatról a másikra, hogy ez neki nem kell, mert félek, akkor összedől itt minden.
- Ó bizony.
Értek vele egyet én is, de szerintem nagyon is logikus lépés. Milan bízik bennünk, én bízom Hannah-ban, szóval nagy baj nem lehet. Eddig is nagyon ott volt mindig, amikor kellett, tényleg olyan ember, aki százhúsz százalékon kezdi el a minimum teljesítést, és innen csak felfelé vezet az a bizonyos út.
- Egyelőre még nem szeretnénk ülést. Ha lezárul a tanév, elkészülnek a költségvetések az elmúlt és az elkövetkezendő tanévre, illetve feláll a végleges dolgozói állomány, akkor szeretnének egy tájékoztatót kapni, illetve megnézni, hogy minden rendben van-e.
Nekem úgy jött le, hogy ebbe az egészbe Elisabeth fián kívül senki sem kíván beleszólni, meghagyják neki, hogy intézkedjen, ő pedig a kötelezőkön kívül nem kíván ránk szállni.
- Ezenkívül lesz egy kiállításom, hamarosan, ahol szokás szerint az alapítvány részére gyűjtünk majd. Ez nem lesz olyan, mint a legutóbbi a vándorfestői kiállítás, ott eléggé félrenézte a volt titkárnőm a képek milyenségét. Ezeket viszont én festettem, teljesen megbízhatóak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2539&post=755912#post755912][b]Dr. Wittner Erik Benjamin - 2019.04.20. 08:00[/b][/url]

- Határozottan egyetértek.
Ki hogyan látja a segítséget. A magam részéről a segítség jelenleg a festés, pontosabban az, amikor a négy fal között tudhatom magam Alexandrával, beszélgethetünk mindenről, anélkül, hogy egymásról bármit is tudnánk. Ha akartam volna, megnézhettem volna, hogy ki ő, és azt hiszem, ő sem tette meg ezeket a lépéseket. Mind a ketten kívül hagyjuk a mások által kialakított képet, és őszintén tudunk kérdezni egymástól, még ha az a kérdés balgaság is. Élvezem, hogy van egy sziget, ahova visszavonulhatok, és jelenleg ez a sziget, ez a fiatal lány és a jelenléte a minden nekem. Nem vágyok másra, csak hogy ennyi idősen legyen egy kellemes személy az életemben. Hamarosan vége, mind a ketten tudjuk, indokolatlan okokkal nyújtom, de véget fog érni. Előre gyászolom magamban ezt, de kifelé sosem mutatnám. Boldog vagyok, ott és akkor igazán boldog. Minden más csak formalitás.
- Igen, egyszerűbb lenne, de ahogy kihallottam, nekik más problémáik is vannak. Néha elnézem a kis Charlotte-ot az utcán, és úgy gondolom, hogy valami meghúzódik még a háttérben. Furcsa, de nekünk mindenképpen így a legjobb most, így nem keveredik ez az egyéb dolgaikkal. Nem tudom, hogy milyen dolgok, nem akarok messzemenően téves következtetéseket levonni, csak érzem, hogy jobb ez most. Én segítek neked mindenben.
Felajánlom, de ez inkább formalitás, mert a nő határozottsága és átlátóképessége olyan, ami elárulja, hogy ő egy igazán jó vezető, és jó szervező is, az élet minden egyes területén. Bízok benne, és bízok a döntéseiben is. Megvallom, meglepett, amikor először találkoztunk, felületes voltam, és ezt az illetlenséget azóta már százszor megbántam, hiszen ez a nő nagyon logikus és nagyon határozott. Emellett pedig, természetesen, könnyen célt ér, de az nekünk sosem rossz.
- Hét. Merlinre.
Összevonom kicsit a szemöldökeimet, balommal megkönyökölöm a karfát, szám elé helyezem a kezem, és a szakállam piszkálásával igyekszem végiggondolni, azt, amit mond. Kezembe véve a papírt, futom át az önéletrajzot. Nem kell hozzá sok idő, mert ismerem, Payne doktor is nemrég mutatta, amikor a teljes gyógyítói gárdáját áthozta.
- Szimpatikus kishölgy, ha téged meggyőzött, engem is.
Leteszem az asztalra a papírt, és visszacsúsztatva pillantok rá. Értem a problémát, lesz pénz, mert mind a ketten azon dolgozunk, de későn, és az a lényeg, hogy működjön az iskola. Nézem őt egy pillanatig, arcomra lassan ül ki a mosoly.
- Egy éve nem vettem fel a fizetésem, ott van a tartalékokban, átcsoportosítom, te pedig tudsz felvenni embereket. Nézzünk körül a tanodába, biztos vannak olyanok, akik egy kis pluszért eljönnének hozzánk dolgozni. Nem teljes bérért, nem teljes foglalkoztatásban. Ha nem kell kifizetnünk a diplomás bért, jobban állunk. Szeretném, ha a gyerekek megismerkednének a tanodabeliekkel. Illetve beszélhetek Dorottyával, hátha van olyan végzőse, aki szívesen jönne el.
Agyam egy hátsó szegletében jegyzem ezeket, megjegyzek mindent, hiszen ez valóban fontos.