A tanári szoba rögtön az első ajtó jobb kéz felől, amit az ember ér. Mögötte a falakon végig szekrények sorakoznak, az asztalok pedig középen összetolva alkotnak egy kört. Mivel a legtöbb tanár csak óraadó, valószínűleg kevesen tartózkodnak csak egyszerre itt, ám ennek ellenére mindenkinek biztosított, névre szóló asztala van, ahol a személyes anyagait tudja tárolni. A terem világos, nyitott barátságos. Az ajtóval szemben egy másik ajtó található, mely
mögött az igazgatói szoba van. A szoba bútoraiban keveredik a múlt és a jelen, ugyanis az igazgatóváltás utáni káosz most látszik rendeződni.



A bölcsisek számára két szoba van kialakítva. Az egyikben alszanak, míg a másikban játszanak. A helyiségekben rengeteg szín van, és sokféle játék, mely ebben a picike korban segíti a fejlődést. Ők közvetlenül a tanári szoba után következnek. A folyosó végén pedig az ovisok két szobája található. A felosztás hasonló, az egyik arra szolgál, hogy pihenjenek a lurkók, míg a másik arra, hogy a rengeteg játékkal játszani tudjanak. Ebben a korban
elkezdődik már az iskolára való nevelés is, így hetente négy alkalommal különféle foglalkoztatók vannak számukra.



Az épület jobb szárnyának első emeletén találhatóak a tantermek, melyekből négy van, a négy osztálynak. A diákok mindig a saját osztálytermükben vannak órán, azonban nyáron az is gyakran elő szokott fordulni, hogy a tanárok az árnyékos udvarra viszik őket. A tantermeket minden évben a diákok és osztályfőnökük maguk díszítik, sőt az ünnepek közeledtével a
díszítés is megváltozik. Minden osztályban a korosztályi sajátosságnak megfelelő méretűek és elrendezésűek az asztalok és a székek. Az első két osztályban még a körbeülés, míg a második két osztályban már a padtárs megoldást alkalmazzák, így szoktatva a kicsiket a magasabb tanulmányoknál elvártakhoz.

Egy apócska test robog végig a kihalt folyosókon, karján egy jókedvű, vigyori babával. Vörös haja ezer felé száll, egyik tincsét Bence szopogatja éppen, az amolyan fix pont, a többi meg csak vándorol, követi a leány gyors, sietős lépéseinek ringását.
Aztán végre megtalálja az ajtót, szabad kezét oda is teszi az íráshoz és fennhangon felolvassa, hogy biztos legyen a dolgában. A tanári, végre végre megtalálta.
Bekönnyezik a szeme és hezitálás nélkül kap a kilincs után, hogy kivágja az ajtót. Beront, körbetekint kutatón, majd felcsillan arca mikor meglátja amit már több mint fél órája keres.
- TÁNYÁ! - kiált fel. Senki más nincs a helyiségben, így csak a felszólított nézhet rá furcsán, ám Luca neki sem ad sok időt, mert oda is lép hozzá és azzal a lendülettel már a kezébe is nyomja a babát.
- Jaj olyan kis sózsák, nem az én kezemre méretezték - rázza meg kezét majd mélyet sóhajt.
- Annyira sokáig kerestelek, így elbújni, úgy örülök, hogy megvagy! - megöleli a nőt örömében, baba ide vagy oda, a vöröske nem tudja vékezni magát ha egyszer érzelmei felszínre törnek.
- Hűű... itt van az asztaloknak neve? - nyílván még az ölelést sem fejezi be, figyelme máris elkalandozik és rohan az asztalokhoz, hogy egyenként felolvassa a kis névtáblákat.
- Stella, Hannah, Emma, Ármin...Ármin? -  megrázza a fejét  - De ez elég halvány színű asztal, meg olyan kis kecses, szerintem női név kéne rá. Mondjuk Odett... Átírhatom Odettre? -  már keresné a tollat mikor meglát egy másik nevet.
- Na ne már, van egy asztal akit úgy hívnak mint téged? Ez kellemetlen, így honnan tudjátok mikor kihez szólnak? - igazán formában van ma is a lány, az, hogy miért jött, már ezer éve elfelejtette, most agya minden részét lefoglalják a nevet viselő asztalok, sőt arról is megfeledkezik épp, hogy Tánya, akihez jött amúgy egy teljességgel utált személy volt az elmúlt x időben és hogy mikor corgiként találkozott fele folyton megmorogta meg nagyon csúnyán nézett rá, amennyire egy corgi, a világ legédesebb pofijú kutyafajtája, durcásan tud nézni, ám Luca tényleg mindent megpróbált.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2539&post=748456#post748456][b]Bornemissza Luca - 2019.02.02. 18:10[/b][/url]

Egy apócska test robog végig a kihalt folyosókon, karján egy jókedvű, vigyori babával. Vörös haja ezer felé száll, egyik tincsét Bence szopogatja éppen, az amolyan fix pont, a többi meg csak vándorol, követi a leány gyors, sietős lépéseinek ringását.
Aztán végre megtalálja az ajtót, szabad kezét oda is teszi az íráshoz és fennhangon felolvassa, hogy biztos legyen a dolgában. A tanári, végre végre megtalálta.
Bekönnyezik a szeme és hezitálás nélkül kap a kilincs után, hogy kivágja az ajtót. Beront, körbetekint kutatón, majd felcsillan arca mikor meglátja amit már több mint fél órája keres.
- TÁNYÁ! - kiált fel. Senki más nincs a helyiségben, így csak a felszólított nézhet rá furcsán, ám Luca neki sem ad sok időt, mert oda is lép hozzá és azzal a lendülettel már a kezébe is nyomja a babát.
- Jaj olyan kis sózsák, nem az én kezemre méretezték - rázza meg kezét majd mélyet sóhajt.
- Annyira sokáig kerestelek, így elbújni, úgy örülök, hogy megvagy! - megöleli a nőt örömében, baba ide vagy oda, a vöröske nem tudja vékezni magát ha egyszer érzelmei felszínre törnek.
- Hűű... itt van az asztaloknak neve? - nyílván még az ölelést sem fejezi be, figyelme máris elkalandozik és rohan az asztalokhoz, hogy egyenként felolvassa a kis névtáblákat.
- Stella, Hannah, Emma, Ármin...Ármin? -  megrázza a fejét  - De ez elég halvány színű asztal, meg olyan kis kecses, szerintem női név kéne rá. Mondjuk Odett... Átírhatom Odettre? -  már keresné a tollat mikor meglát egy másik nevet.
- Na ne már, van egy asztal akit úgy hívnak mint téged? Ez kellemetlen, így honnan tudjátok mikor kihez szólnak? - igazán formában van ma is a lány, az, hogy miért jött, már ezer éve elfelejtette, most agya minden részét lefoglalják a nevet viselő asztalok, sőt arról is megfeledkezik épp, hogy Tánya, akihez jött amúgy egy teljességgel utált személy volt az elmúlt x időben és hogy mikor corgiként találkozott fele folyton megmorogta meg nagyon csúnyán nézett rá, amennyire egy corgi, a világ legédesebb pofijú kutyafajtája, durcásan tud nézni, ám Luca tényleg mindent megpróbált.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2539&post=748668#post748668][b]Ardai Tánya - 2019.02.03. 21:20[/b][/url]

Még mindig a nap eseményein kattogott az agyam. Egyszerűen csak újra meg újra lejátszotta őket, mintha nem lehetne megállítani. Aztán egyszer csak bumm. Valakinek sikerült.
Ugrottam egyet a székemben, és hirtelen bekapcsolt minden érzéskszervem - és nem mellesleg mindegyik pirosan villogott, hogy hagyjam el a süllyedő hajót. De a kíváncsiságom ott tartott. Amint megláttam ki csörtet felém, még inkább. Már épp mondtam volna neki, hogy Kirill nincs itt, amikor a gyereket a kezembe nyomta. Szerencsére volt már dolgom kicsikkel, így előbb megfogtam, minthogy leejtettem volna, de egyebet nem tudtam, hogy mit kéne vele kezdenem. A vörös ölelése pedig még ennél is jobban meglepett tán.
Csak néztem, ahogy a kicsi nő ide-oda pattog, és közben magyaráz, mint akibe nem férnek a szavak és ezért ki kéne mondania őket. - Nem, az nem az asztalok neve, hanem azoké, akik ott ülnek. Ezért van az én asztalomon az én nevem... - magaráztam, és közben elkezdtem ringatni a kis legényt a karomban, hogy legalább ő ne kezdjen el sírni még pluszba.
- De úgy hiszem, hogy nem azért vagy itt, hogy fogjam a fiad, vagy hogy az asztalok neveiről tárgyaljunk - próbáltam témára terelni a vöröskét. - Kirill nincs itt, szóval nem tudok segíteni szerintem - vontam vállat, hiszen ez tűnt a legegyértelműbb válasznak. Legalábbis mivel kettőjüknek gyereke van, amit valami furcsa oknál fogva én tartogattam, az volt a logikus, hogy őt keresi. Még akkor is, ha előtte az én nevemet ordibálta a folyosón.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2539&post=748771#post748771][b]Bornemissza Luca - 2019.02.04. 19:57[/b][/url]

Bólogat a magyarázatra, igen, igen, így már sokkal logikussabb az egész, persze ezerszer unalmassabb is. Mármint, most már nem varázsasztalok akiknek nevük van, csak uncsi, hétköznapi izék. Sehol semmi, ezért hát Luca figyelme sem tünteti ki őket tovább, hanem helyette Tányára pillant.
- Jaj tudom, hogy nincs itt. Mással van nem veled, mással - bólogat eszébe sem jut, hogy esetleg Tánya nem úgy érti, hanem lényegében Kirill munkahelyére jött be a lökött kis mama. Közben a könnyei is elkezdtek lassan potyogni, még mosolyog de már látszik, hogy nemsokára lekókad az ajka.
- Épp ezért jöttem. Én, nekem nincsenek barátnőim, se senkim akihez fordulhatnék, van egy dadánk de elfelejtettem hol hagytuk, de amúgy sem hiszem, hogy meghallgatna. És és már nem tudok mit kezdeni ezzel az érzéssel - szipog egyet, krokodilkönnyei záporszerűen csepegnek ruhájára és vörös hajára.
- Anyhira hiányzik - egy pillanatra eltör a mécses úgy igazán, amitől nyílván Bencénél is.
- Na, na, ne sírj - motyogja és átveszi a babát Tányától, majd odaad neki egy tincset amivel játszhat, mert a cumit is otthon felejtette. Közben próbálja visszafolytani könnyeit.
- Tudod így egész egyszerű, Bence folyton figyelmet akar, de amikor ágyba kerülök az olyan hideg és sötét és érzem, hogy valami hiányzik belőlem, valami sötétség tátong idebenn - mutogat mellkasára - és azt hiszem, hogy már soha többet nem kelek fel és belehalok. Mert úgy érzem haldoklok. Nem kapok levegőt, fulladozom. Aztán reggel lesz és minden kezdődik előről nap nap után, én ezt...bele fogok őrülni, hogyan kell megszüntetni? - már nem tudja visszafolytani érzelmeit zokog, Bence is zokog, egy óriási, hangos bagázst alkotnak az elkeseredett, összetört szívű anyuka és a fürtöket szopogató babócka.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2539&post=749401#post749401][b]Ardai Tánya - 2019.02.09. 22:51[/b][/url]

A kicsi elkezdett mozgolódni a karjaimban, mire dajkálni kezdtem. Piciket rázogattam, és közben ide-oda fordultam, de be kellett vallanom, jobban lefoglalt az, amit Luca hadobált össze.
- Mással.... - ismételtem meg a szót egyszerre értetlenül, és rosszallással a hangomban. Még mindig nem tudtam hova tenni az egészet. Nem velem és nem Lucával, hanem....azt a rohadt.
Ahogy az apró pattogva folytatta a problémájának a nem épp szakszerű körülírásását, hirtelen leesett a tantusz. Átvette a síró gyereket, de tovább magyarázott, mintha nem lenne ami megállítsa. Amikor az érzelmek is hozzájöttek a magyarázathoz, csak még egyértelműbb lett. Pontosan olyan volt, mint nekem volt.
A kis babára vigyázva öleltem át a lánykát. Szorosan, hogy érezze, hogy nincs egyedül, hogy legalább egy kicsit megszünjön az érzése, hogy egyedül maradt. Úgy álltunk ott egy kicsit, majd elengedtem.
- Na jó, ülj le, és mesélj el mindent. Ez most történt? És merre fogsz most lakni? Van helyed? És mi lesz Bencével? Hozzám jöhetsz, de nem hiszem, hogy ő is tudna porral vagy bármivel utazni Pécsre - hadartam, miközben egy széket húztam Luca popója alá. Hoztam magamnak is egyet, nem akartam az asztal túloldalán lenni, az túl távol lett volna. Leültem, és bólintottam neki, hogy kezdheti. Minden idegszálammal őt figyeltem, és már egyáltalán nem foglalkoztatott a többi téma, amik aznap nem tudtak békén hagyni. Ez most egy sokkal nagyobb vészhelyzet volt annál.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2539&post=749535#post749535][b]Bornemissza Luca - 2019.02.10. 19:33[/b][/url]

Lucából kifakad minden, ami csak eddig benne volt, egyik kezével törölgeti szemecskéjét a másikkal meg fogja Bencust aki szerencsére már megnyugodott. Nem egy sírós, kényes baba, mindkettejük örömére, így még a Luca szinten való babatudománnyal is megvan oldva nagyjából minden.
Tánya jól fogadja az egészet, nem kergeti el, sőt még meg is öleli, ami nagyon jól esik Lucusnak, mert mióta nincs Kirill nem igazán ölelgeti senki sem. Ő minden nap megszorítgatja Bencust de még a gyerkőc túl pici ahhoz, hogy visszaölelje vagy egyáltalán felfogja, hogy a mama miért puszilgatja és ölelgeti agyon.
- Annyira sajnálom, hogy folyton morogtalak, nem is vagy gonosz! - ül le a székre, amit előzőleg odatoltak a popója alá majd ráülteti térdére a kis kölyköt, mert a keze már igen el van fáradva.
- Van, van helyünk, a mama meg a papa bérelnek nekünk egy lakást ez is benne van a megálapodássa a bíróságon, mert máskülönben elvennék a gyereket ha utcára kerülnék. Azt meg nem akarom. Kirill akarta de én már nem tudnék kettejük nélkül élni, egy nélkül is nagyon rossz. Ha Bencét elvenné én... - itt megint eltörik a mécses és sírva fakad magához ölelve a picit aki csak tovább nyálazza és rágcsálja a nő haját teljes lelki békével.
Kell egy pici idő míg összeszedi magát, megtöröli ruhája ujjával orrát majd belekezd abba amit Tánya feltehetőleg eleve is hallani akart.
- Semmi előjele nem volt. Sokat dolgozott, még a kezem is megkérte meg minden, aztán egyre többet és többet dolgozott, meg folyton leszidott, hogy miért nem tudom rendesen nevelni Bencét. Kicsit nehezen tanulok ilyen téren. Mármint, vannak olyan buta szabályok, hogy ne etesd a babát csokival és pizzával, ne hurcold körbe a szobába a kezénél fogva, ne nyomd össze.  Pedig én csak a legfinibbet akartam adni neki, nem azt az undi tápot... - sóhajtott.
- Aztán egyszer csak azt mondta beszélni akar velem, és sokáig magyarázott valamit amit nem értettem, de végül azért csak megérette velem, hogy nem szeret többé. Pedig azt hittem ez olyan mint a bicikli, hogy nem lehet soha elfelejteni, de ő elfelejtett engem szeretni és megtanult egy másikat és... - itt újra nekikezd sírni de már hangosan mint a gyermekek szoktak amitől már a kisBoros is rázendített anyját sajnálva.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2539&post=749578#post749578][b]Ardai Tánya - 2019.02.10. 21:35[/b][/url]

Miután kiderült, hogy minden rendben a lányka lakhelyét illetően, megvártam, míg magától elkezdett mesélni. Nem akartam sietettni, hiszen nekem sem volt más dolgom. Vagyis lett volna, de nem olyan, ami ezt felülmúlta volna. Szívszorító volt látni, ahogy a tőlem is pár évvel fiatalabb Luca a fiával a kezében ücsörög, és azt se tudja mihez kezdjen most az életével.
Ha nem lett volna olyan nagyon komoly az ügy, talán el is nevettem volna magam azon, ahogy elképzeltem, hogy a vöröske megpróbálja megetetni a picivel a pizzát. Közelebb hajoltam, és megfogtam a lány kezét, hogy érezze, hogy ott vagyok neki. Nagyon mérges voltam Kirillre, hiszen az egy dolog, hogy velem ezt megteszi, de a gyereke anyjával egészen más. És Luca amúgy is egy teljesen más eset. Törékeny és naiv. És a férfi most éppen ezt kezdte el összetörni benne.
- Kirill szeretett és valószínűleg még mindig szeret. Csak másképp. Neki nem való az elköteleződés. Képtelen rá. Viszont te sokkal jobbat érdemelsz. Hidd el, egy idő után be fogod ismerni, hogy nem kell neked Kirill. Most hiányzik, és szeretnéd, hogy az egész csak egy álom legyen... - mondtam, és közben újra visszatértek az emlékeim abból az időből. Szinte a bőrömön éreztem milyen fájdalmat okozott minden egyes alkalommal a férfi látványa. Hogy nem úgy nézett rám, mint előtte, ha pedig mégis, akkor csak egy pillanatra tért vissza, csak egy csók erejére. Csak játszott velem. -... de hidd el nekem, hogy van egy férfi odakint a világban, aki pont egy olyan nőre vár, mint te. - Rámosolygtam bíztatóan a lányra. Olyan fiatal és törékeny volt. Szinte biztos voltam benne, hogy Kirill volt az első szerelme. Az első nagy csalódása, és emellett a legnagyobb is. Csak mint nekem. Viszont Lucának volt egy örök emléke róla. Bence. A kisfiú, aki most is ott játszott hosszú tincseivel.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2539&post=749688#post749688][b]Bornemissza Luca - 2019.02.12. 18:21[/b][/url]

Luca hálás amiért a másik ennyire megértő vele szemben és ezt azzal fejezi ki, hogy mikor odateszi kezére Tánya  a kezét még inkább elkezd sirdogálni, már félig örömében is, amiért érezi a másik szeretetét és támogatását.
- Szeret? Lehet olyan mint régen? - felcsillan a szeme, azonnal fellelkesül az ötletre, elvégre Luca annyira szereti a férfit, hogy akármit el tudna neki nézni, talán fel sem fogja igazán, hogy az egykori párja mit tett ellene, hogy mennyire haragudnia kellene rá, hogy mennyire nem jó az, ami vele történt. Ő csak annyit érzékel az egészből, hogy többet nem lehet a férfi mellett, amitől darabjaira törik a szíve.
- Máshogy... - kezd újra elkeseredni a szája, aztána  végére amikor a rossz álomról beszél a másik már hevesen bólogat kiázott, vörös szeméből patakokban folyik a könny. Először meg is próbálta felébreszteni magát, még vízbe is dugta a fejét, mert tényleg biztos volt abban, hogy ilyen nem történhet meg. Sőt, azóta minden nap azt várja, hogy felébredjen az ágyban, Kirill mellett és kuncogva elmesélje, hogy milyen ronda álma is volt, erre pedig a férfi szelíden magához vonná és egy csók után megnyugtatná, hogy soha míg világ a világ nem történhet meg ilyen.
- De...de a mesékben sincs második pár - törölgeti a szemét szomorúan - mindig úgy volt, hogy megtalálták egymást és boldogan éltek amíg meg nem haltak, de én nem akarok meghalni! - itt kifakad és szinte visítani kezd, a kisbaba úgyszintén, kiköpi a hajszálat amit eddig rágcsált és elkezd torkaszakadtából ordibálva bőgni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2539&post=750399#post750399][b]Ardai Tánya - 2019.02.19. 19:54[/b][/url]

Összeszorult a gyomrom, ahogy megláttam a sóvárgó pillantását a lánynak, és ezerszer boldogabb lettem volna, ha a történetet azzal folytathattam volna, hogy minden rendben lesz, csak meglát és újra azt akarja, hogy az övé legyél. Akartam, hogy ne ugyanazokkal az érzelmekkel telitődve nézzen rám most Luca, amikben magamat ismertem fel. Bolond voltam. De soha többé. Nem ám. Nekem aztán nem kellenek őrült férfiak, akik összezavarják a gondolataimat is.
- Nem fogsz meghalni, ne beszélj butaságokat - korholtam meg kicsit a lányt. Kellett ez is neki, hiszen nem is figyelne rám rendesen, ha nem tenném. - A mesék csak befejezetlen történetek. Mármint némelyik. A magyar népmesék vége az, hogy hét éjszakán és hét nappalon zajlott az esküvő. Ennyi. De szerinted mi van utána? A csillagszemű juhász megunja az életet a kastélyban a királylánnyal, és visszamegy a birkáihoz. A királylány erre nagyon szomorú lesz. Sír, és vissza akarja kapni a szerelmét, épp mint te. De aztán egy holdfényes éjszakán, mikor a palotában bált rendeztek, egy daliás legény felkéri a hercegnőt egy táncra, és addig pörgeti, míg egymásba nem gabalyodnak, és onnantól kezdve nincsen, aki szétválassza őket. A te daliás legényed pedig még nem talált meg. Kirill csak egy csillagszemű juhász, aki vágyik a birkái után - kerekítettem ki egy mesét csak Luca számára. És hiába próbáltam magam győzködni, közben újra meg újra eszembejutott a végzős bál éjszakája. De Robi is csak egy juhász. Semmi több.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2539&post=750498#post750498][b]Bornemissza Luca - 2019.02.20. 10:39[/b][/url]

-Nem? - kicsit megnyugszik, hogy Tánya szerint nem fog meghalni és a babót is megnyugtatja, hogy ne sírjon, kicsit megdajkálja, megcsiklandozza és máris röhög a kölyök.
Aztán pedig a mesére figyel, kikeredő szemekkel, mert ő még soha nem hallotta ezt a vég utáni véget.
A mese nagyon fellelkesíti fel is pattan és, hogy szabadabban mozoghasson a gyerkőcöt újra lepasszolja Tányának.
- Tehát akkor nincs is vége a mesémnek? Még csak a közepén vagyok? - ez egy nagyon jó hír számára, aki szinte semmi reményt nem látott, hogy újra mesebeli legyen az élete, most azonban annyira de annyira logikusnak tűnik az egész, hát nyílván soha de soha nincs szomorú befejezés, ezért hát ez nem is lehet a vég, hanem csak a mese közepe, ami után majd minden jobbra fordul ám mikor valami eszébe ötlik hirtelen megáll a nagy pattogásban, izgatott ugrándozásban és nagy komolyan Tányára néz.
- De az a daliás bácsi meddig fog maradni? Ő is rám fog unni egyszer? -ajkába harap mert a sírás kerügleti, ahogy belegondol, hogy még egy ilyenen át kell esnie mint most Kirillel, vagy ki tudja, lehet még százon, és mindegyikben nagyot fog esni a végén és ha mindegyikből babója lesz, akkor lesz vagy száz.
- Én nem bírok el száz babóval - kezd el bepánikolni - hát egyet is alig bírok el a karomon, hát mit csináljak a másik 89-el? Jaj egekre egekre.... - az fel sem merül benne, hogy Bencus esetleg fel fog nőni, az meg pláne nem, hogy ez éppenséggel teljesen lehetetlen dolog. Ő csak az előző kapcsolatát élte meg, ezért minden kapcsolatot olyannak gondol, mint ami az övé volt és Kirillé.
- De Kirill mostantól kerülni fogom - szögezi le dobbantva egyet - nem megyek olyan helyre, ahol felbukkanhat! Nem akarom látni se! Ugye nem akarom? - kérdez rá kicsit halkabban, mert ebben nem biztos.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2539&post=751552#post751552][b]Ardai Tánya - 2019.03.10. 00:01[/b][/url]

Hihetelen, de a kisbaba már megint hirtelen a kezemben kötött ki. Egyik percről a másikra váratlanul. Csak most legalább nem sírt, hanem csak nevetett. Ez pedig be kellett vallanom, hogy sokkal jobban tetszett.
- Pontosan. A történetekben mindig van egy mélypont, amit majd felold a megoldás. És akkor érkezik el a boldog vég - erősítem meg a lányt. A kisfiú a hajamért nyúlt, de túl rövid volt, egyszerűen nem érte el. Pedig még puha volt az alja, hiszen nem rég vágták. Biztos élvezte volna, hogy olyan más.
- A daliás legény az nem megy el. Innen tudod megkülönböztetni a juhászt és a legényt. Mindenki életében van egy daliás legény, csak idő mire megtaláljátok egymást, és addig képesek a juhászok portyázni - húztam el a szám a gondolatra. Tényleg hittem benne, hogy így működik a világ. Hogy mindenkinek jár egy férfi, akivel csak össze kell kerülniük, és egyszerűen csak remélni mertem, hogy fel fogom ismerni, ha itt lesz.
- Nem lesz olyan sok. Nem minden juhász akar picikét, csak az igazán nagy csalók - Látszódott a grimaszomon, hogy nagyon nem tetszik az, ahogy Kirill elbánt Lucával. Mármint hogy gyerekük lett, és utána félrelépett. Bármennyire is önző amit gondol, hirtelen csak azt hallja az agya hátsó részében, hogy milyen jó, hogy ez nem vele történik.
- Nem, te látni sem akarod. És ha véletlenül összetalálkoznátok, akkor a lehető legdühösebb arcoddal nézz rá. Hogy érezze, mennyire nem jó, amit tett veled - adtam további remek tanácsaim a lánynak.
- Most pedig fogd a picit, menj haza és mind a ketten aludjatok egy jót. Rátok fér. És ha kellek, akkor csak egy bagoly, és ott vagyok rendben? - kérdeztem a lehető legőszintébben. Semmi esetre sem akartam most magára hagyni a vöröskét, de minden mellett tényleg pihenésre volt szükségük.
Nyúltottam a kisbabát a lánynak, hogy vegye el, és lehetőleg azonnal menjen a puha ágyikójába.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2539&post=751761#post751761][b]Bornemissza Luca - 2019.03.12. 21:40[/b][/url]

Nagyon de nagyon figyelmesen hallgatja Tányát és közeben fel és alá járkál, hogy jobban menjen a gondolkodás.
- Megoldás ,megoldás. De az csak úgy az ölbe pottyan? Vagy keresni kell? Átnézni a falut? Kukákban, pad alatt... - a felsorolás idejére sem áll meg, csak kis kezecskéjén mutatja a dolgokat. Persze a juhászokra már nagyon orrol, mert szégyelljék magukat, mit vannak ott, ha egyszer elmennek, és meg is fogadja Luca, hogy ha kiderül, hogy valaki juhász a környezetében akkor akármeddig rimánkodik is amaz, soha de soha. Szóval SOHA nem ad majd neki se a sütijéből, se a nasijaiból. Bizony, semmit sem kap.
- Elég a juhászokból, nekem legény kell - morgolódik és rácsap az asztalra, majd nyüszítve kapja fel kezét és rázza meg a levegőbe - juj juj juj - veszi be a szájába, mint mikor megégeti magát az ember.
- Kirill akkor Juhász volt a juhászok között? - kérdezi s kicsit megörül, hogy azért nem úgy működik a babásdi ahogy ő elgondolta, mert nagyon de nagyon fájt neki.
- Csúnyán, nagyon csúnyán...de mi van ha köszön? Én nem tudok csúnyán köszönni - aggodalmaskodik majd mélyet sóhajt, már ő is érzi, hogy itt csúnya viselkedésből bajok lesznek mert nem igazán tudja játszani a sértődöttet valaki olyannal szemben, aki bármit is tett vele, de ő szereti őt teljes szívéből.
A babát visszakapja azonban mozdulni nem igazán mozdul, hezitálva körbenéz.
- Nem is tudom, itt biztonságosnak tűnik, de mi van ha az utcán összefutok vele? Nem várhatnám meg itt mondjuk az éjfélt és akkor aztán hazakommandózunk. Csak kellenek fekete ruhák. Nincs fekete ruhád? Bármi jó, minden az én méretem...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2539&post=752195#post752195][b]Ardai Tánya - 2019.03.17. 23:35[/b][/url]

Néztem a lányt, ahogy rója a köröket, szinte én magam is beleszédültem közben. Meg akartam állítani, de aztán rájöttem, hogy egy pici baba csüng a karjaimon. Lehetetlen helyzet.
- Nem kell keresni. Majd rád talál. Ha keresed, akkor csak a juhászok dolgát segíted elő, mert könnyebben bedőlsz nekik - állapítottam meg nagyon elmésen, és csak hogy megerősítsem amit mondtam, még egyet bólintottam is.
Tetszett neki Luca határozottsága. Olyan naiv és jólelkű volt, hogy öröm volt nézni milyen gyorsan túljut a szerelmi bánatán. - Pontosan. A legrosszabbak közül való. Sunyi, és csak a végén jössz rá, mit is tett - körítettem még a helyzetet, csak hogy Luca is biztosan tudja hogy áll a helyzet.
- Nem csúnyán kell köszönni, hanem hidegen. Olyan kimérten. Hogy érezze, hogy te már túl vagy rajta. Hogy nem érdekel, hogy mit csinál, akár fejre is állhat az utca közepén, te akkor sem mész vissza hozzá. - Úgy belejöttem a szónoklásba, hogy észre sem vettem, hogy kicsit elkezdtem össze-vissza mocorogni, meg a karomat is jobban lóbálni. Bár úgy tűnt a pici élvezte, azért nem akarom teljesen felkavarni a gyomrát, vagy bármi hasonlót.
- Fekete ruhám éppenséggel lenne, és kölcsön is adnám, de ez messze nem a legkirillmentesebb hely, amit találhatsz - mutattam Kirill névtáblájára három asztallal mellettem. - Tudod, ő is itt dolgozik ám, nem csak én - húztam el a számat. Nem szerettem én játszani a rossz embert, de valakinek meg kellett mondania a lánynak. - Sőt, valószínű, hogy nem kerülheted el a találkozást vele Bence miatt. Biztos vagyok benne, hogy meglátogathatja ő is a kicsit, ha úgy van. Viszont ha úgy érzed nem menne még, akkor csak szólj. Komolyan. Mi lányok tartsunk össze - fogtam meg a lány kezét, hogy a szemembe nézzen még egyszer, aztán hagytam, hogy elviharzon az ijedségtől, ami valószínűleg rátört attól, hogy Kirill megjelenhet.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2539&post=753074#post753074][b]Bornemissza Luca - 2019.03.25. 18:31[/b][/url]

- Akkor elbújok, úgy találjanak aztán rám! - vágja rá határozottan, de úgy el fog bújni, hogy még a dada is csak nagyítóval tudja majd megtalálni. Csak be kell vinni néhány kelléket majd a lakásba. Takarókat, amikből rejtő sátrakat készíthet, plussz ágyakat, amik alá bebújhat, meg plussz szekrényeket is. Néhány asztalt, egy-két széket, meg ilyesmit. Az ám, csak a lakás nem olyan nagy, még négy ágy, és már be se lehet lépni.  
~ Bár az is egy újabb biztonsági dolog, hogy aki nem jut be, nem talál meg ~ tanakodik magában.
- Azért megnézném, hogyha fejen állna - motyogja zavartan, mert amíg vele lakott, addig soha nem csinált ilyesmit. Se kézen, se fejen, sőt, még cigánykerékre sem volt kapható vagy tigrisbukfencre.
- Miii? Itt dolgoziik? - kiált fel a lány és mást már nem is hall, azonnal átváltozik corgivá és kiront az ajtón. Nagyjából öt perc múlva jön vissza, gyorsan Luca lesz, hogy aztán elvegye a babát Tányától, mert út közben rájött, hogy véletlenül itt hagyta, majd vele együtt húzza el a csíkot, nyilván végig kiáltva az utat, hogy Tánya pontosan hallhassa azt, hogy Luca mikor fordul be a sarok az egyre csökkenő hangok miatt.