A kontinensen zajló játékok színhelye - a kezdő hozzászólásban jelezzétek, melyik országban is jártok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=670775#post670775][b]Lewy Bojarski - 2017.03.28. 02:53[/b][/url]

Die einzige Frau 💗
nem-éppen-így-kinézési | gyűrű
Nálam :3, München, Németország ♥

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=670777#post670777][b]Czettner L. Maja - 2017.03.28. 03:39[/b][/url]

Az elképzeléstől is próbál mereven elzárkózni, hogy esetleg valami nagyon-nagyon-nagyon komoly történik egyszer odafent a magasban. Olyan, amihez kevés egy csúnyán nézős doktor néni vagy éppen bácsi; esetleg a varázsvilág legtöbb csodája is. Ez elborzasztó és marhára lehangoló is, ami most biztosan nem a legjobb lenne. Próbál ó lelkes maradni, de egyre több olyan jut néha eszébe, amitől inkább megrémül, mintsem örül, hogy hopp, ilyen is van. Bár most talán a helyzetnek, vagy az igyekvésnek hála, a koncentrációja nem tud erre kiterjedni, így minden porcikájában boldogan lépeget mezítláb a padlón egészen a konyháig. Egy tanácstalan sóhaj kíséretében ráncolta össze a homlokát és pillogott Lewyre. A kacsíntásra szélesen elvigyorodott a fogait is megvillantva, csak aztán kezdett bele.
- Hátőőőizé. Epret már csóriztam. Kóla, pezsgő? De azt csak saját felelősségre adhatsz, mert aludni akkor tuti nem fogok, és akkor te se tudsz.
Milyen kis okod okfejtések hagyják el néha Maja száját, az az igazán meglepő. Bár előbbi felpörgeti, utóbbival még mindig nem tudja hányadán áll. Olyan ritkán van ilyenekhez köze alapesetben. Bár Lotti meg mindig azt mondja, hogy egyszer mindent el kell kezdeni. Sosem érti igazán. Látványosan bizergálja az asztalt aztán végül, ha nagyon kell, rábök a kólára. Amúgy is, ha Lewy csak eszik, így a jó.
- Boldog születésnapot még egyszer.
Közben mosolyogva figyelte, ahogy megérkezik mellé, majd segítve magukon emelkedett meg, hogy az ölébe ülve lóbálhassa a lábait. Közelebb húzta a másik tányért és a villát, aztán az első falat után rábökte volna az egyik fél eprecskét, ha az nem csúszkált volna arrébb minden alkalommal. Kezdte feladni ezt az együnk szépen villával dolgot, végül nem zavartatta magát és kézzel megfogta, aztán hám, elpusztult. Lenyalta az ujjáról a tejszínt aztán a drágára pillogott, mert büszke volt magára. Azt mondjuk csak remélte nem lélekkímélő dicséret ez. Hitte, hogy nem az. Szeretettel készült, az meg finom dolog, ugye?
- Szeretsz itt lenni Münchenben? Vagy hiányzik Lengyelország? Mármint... hol a legjobb lenni? - Nem csak üres fecsegésnek szánja, tényleg érdekli Maját a dolog. Jól körülnéz, kíváncsi, vannak dolgok, amiket nem igazán tud még, pedig szeretne Róla. Ő nem különösebben volt soha röghöz kötve, mindig volt egy hely, ami az "otthon" jelentést kapta, de... de itt mintha több is lenne, közben meg egy igazi se?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=670778#post670778][b]Lewy Bojarski - 2017.03.28. 04:08[/b][/url]

Die einzige Frau 💗
nem-éppen-így-kinézési | gyűrű
Nálam :3, München, Németország ♥

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=670779#post670779][b]Czettner L. Maja - 2017.03.28. 04:36[/b][/url]

Az már biztos, hogy a mai sem lesz az a nap, mikor Maja egy kicsit összekapva magát határozott nőként elkezd válaszolgatni, úgy bármire. De semmi gond, majd egyszer annak is eljön az ideje, hogy valamiben teljes bizonyossággal, riadalom és megállás nélkül döntsön. Vagy legalábbis ezt az utópikus célt kitűzte már ő is magában, egyelőre elég gyérül áll viszont. Az már sokkal jobban ment, hogy kedveskedjen, így a köszöntés is. Szóval csak szépen kivárta, még minden a helyére kerül. A torta a tányérra, a villa a kézbe, ő meg Lewy ölébe. Hát, ha valaki mondjuk az év első napján ezt mondja neki – nem pedig azt, amit akkor kapott – vélhetően csak még inkább elsírja magát, és megkéri az illetőt ne beszéljen zöldséget meg gyümölcsöt, nem a piacon vannak.
- Ez érthető, ahol sokat van az ember, az azért mély nyomot tud hagyni. - És ezzel valahogy ő is így volt, közben az epren nyammogva elvette egy teliszájat összecsukós nagy mosollyal a felajánlott gyümölcsöt. Nagyjából egy hörcsög is megirigyelte volna, ahogy a tömött pofival próbált vigyorogni. És az evésnek hála, meg mert átment az alatta ülő motyogóba csak pillogott, kicsit München után. Nem süket csak… furán hangzott az egész végül. - Hm?
Aztán el is gondolkodott, mert mint mindenben, ebben sem tudna dönteni. Aztán sóhajtva nyelte le az utolsó falatot és az egyik kezével a poháron dobolt, a másikkal beletúrt Lewy hajába, de csak egy kicsit.
- Nem igazán tudom már. A suliban nem érzem se otthon, se feltétlenül jól magam. Az egyszerűen eddig egy szükséges plusz volt. Pécs nagyon jó hely, de mióta ott lakunk, azóta ingázok még többet városok, házak, emberek között. Tihany az volt, de az már csak múlt idő. Szóval csak így van valahol biztos…

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=670781#post670781][b]Lewy Bojarski - 2017.03.28. 05:12[/b][/url]

Die einzige Frau 💗
nem-éppen-így-kinézési | gyűrű
Nálam :3, München, Németország ♥

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=670960#post670960][b]Czettner L. Maja - 2017.03.28. 21:56[/b][/url]

Figyelte, ahogy a pohár lassan közelebb csusszan az asztalon, miközben húzta, aztán ivás helyett inkább villáért nyúlt és viszonylag kulturáltan próbált enni. Amúgy tényleg nagyon szépen és illedelmesen szokott, rá lett nevelve, csak nem, mikor egyedül van sem szokta magát visszafogni. És egyre megdöbbentőbb, hogy Lewy mellett se kellett kénszeresen megfelelni, túlzottan alkalmazkodni újhoz, vagy éppen változni. Ezért, ha sosem mondta, akkor is hálás volt. Tényleg, akárhányszor hallotta, hogy nem baj, hogy ilyen, vagy, hogy tudja és nem zavarja, a lelke mindig nyugodtabb lett a szíve meg egy nagyobbat dobbant. Még a hörcsög jelzőre is csak szenvelgett egy kört, aztán inkább lenyelte a falatot, és a villával a tortának állt neki.
- Ühhüüüm - nyújtotta el a hangadást, miközben már meg is kezdte a hajtaperoláshoz mozdulást. - Szeretlek, és nem szeretem, mikor nem lehetek veled, de nem lóghatok rajtad folyton. Milyen fura lenne már.
Még grimaszolni is próbált kicsit, bár egyáltalán nem gondolta komolyan, ami azt illeti ő képes lett volna csak úgy bárhol és mindenhol ott lenni, ha nincsenek olyan fölösleges kötelességei, mint az iskolába járás. Hogy ki találta ezt ki? Szörnyű. Másfelől eléggé rá is szokott, ha elég konkrétak akarunk lenni, hogy Lewy van, szeretet van, boldogság van, ölelés van és minden.
- Még csak végig se nyeh - a hanghatás mellé nyelvét kidugva nyalt a levegőbe látványosan a buksija mellett - nyaltam, hogy olyan legyen. De megmosom neked szívesen, ha akkora proooobléma.
Vigyorgott rá angyalian, különben tényleg képes lett volna rá, borzalmas mik fel nem merülnek benne. Aztán szépen lassan picit elkomolyodott, mert szomorúnak nem mondaná magát, de azért annyira nem is jó, amiket most így kimondva magában is tisztázott.
- Hogy akkor már ketten keressük hol van az otthon? - Mennyire kis kompatibilis emberek léteznek, hihetetlen. Nevetgélve kérdezte, mert nem akart valahogy erről negatívat kerekíteni. - Vigyázz az ilyenekkel, mert egyszer megjelenek és bumm, nem tudsz kidobni… mondjuk jó, erős vagy, ez lehet fizikailag megkérdőjelezhető… de azért mindent megtennék.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=670997#post670997][b]Lewy Bojarski - 2017.03.28. 23:28[/b][/url]

Die einzige Frau 💗
nem-éppen-így-kinézési | gyűrű
Nálam :3, München, Németország ♥

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=671006#post671006][b]Czettner L. Maja - 2017.03.29. 00:34[/b][/url]

Mondhatta volna, hogy furcsán érzi magát, de ez jelenleg kicsit sem igaz a helyzetére. Bár nem éppen a legmenőbb ember a társalgásban, azért, ha nem sokan, é nem rossz emberek kerülnek mellé, egy idő után megy az. Itt is ez a helyzet. Ismeri már a háztársát, szurkolt nekik, járt az öltözőben gratulálni az egyik meccsük után, szóval azért nem csak úgy lézengenek itt.
- Iiigen, a kiscsapatnál, ifi tudod. Még októberben kaptam a lehetőséget, amivel éltem, ezért is nem maradhattam kapitányként a navinében.
Amit amúgy őszintén sajnált is, ez hallatszott a hangján. Szerette a csapatot, onnan indult minden, azért ez minden emberben mély nyomot hagyna, pláne Majában. Lévén nehezen visel minden újat, azt meg sikerült megszokni és meg is szeretni. De ilyen ez, nem hozott rossz döntést, tudja ő, sokat fejlődött és a lehetőségei is megszaporodtak, mondjuk nem is könnyű.
- Ugyan, én se gondoltam, hogy bármi van bennem, mikor hirtelen belecsöppentem a javába, aztán a munka meghozta a gyümölcsét. A tehetség is kevés, ha valaki nem akarja eléggé.
Mintha olyan bölcs lenen, pedig nem, csak ezt belé is annyit táplálták már, ne adja fel, hogy megragadt. Bár nem a kviddics terén, ott ilyen mély gondolatok sosem gyötörték, de a tánc… az túl sok álmatlan éjszakát követelt tőle már. Közben bemutatta a csapat apraját és nagyját. Mire pedig kifejezte vágyait, a sípszó is elhangzott, mire egyből keményen oda is tették magukat a hajtók. Az első pontok is megestek mindkét oldalról, szoros kezdésnek tűnt, és mintha a hazaiak terelői aludnának, vagy az öltözőben felejtették volna magukat, csak lebegtek.
- Remélem, hogy az lesz, mert ez a kezdés nagyon elszomorító, sokkal jobban szoktak teperni… - Maja az arcát a kezébe temetve fújtatott, mikor a gurkókat elvesztette tekintetével. Bah, amúgy mennyivel egyszerűbb lenne, ha nem akarná kikaparni annak a játékosnak a szemét is, aki csak csúnyán néz. Aztán mire felnézett ígéretes támadásban voltak Lewyék, amit a lengyel értékesített is ő pedig egyből fel is pattant éljenezni a környezettel együtt. A kviddicses hullámvasút elindult.
- Ú, láttad ugye? Imádom. - Már nem a gólt, nyilván a vőlegényét, de az neki tökre fel se tűnt, hogy erre nem is utalt, csak beszél itt össze meg vissza. - Van amúgy kedvenced köztük? Vagy ennyire nem néztél még utánuk?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=671007#post671007][b]Czettner L. Maja - 2017.03.29. 03:36[/b][/url]

- De most miért nézel így? Ne nézz így… - mondja már majdnem kétségbeesetten. Pedig nem akart ő rosszat mondani, és most rávágná, hogy nem, nem érti. De, az olyan rossz. Sosem tudja ő maga sem, mit szeretne, pláne nem mit akar, így ezeket olyan nehéz kipréselnie magából szavak formájában. Nem is foglalkozott vele, hogy ragacsos vagy tejszínes a keze, csak mikor megállt a mozdulatban, hogy megsimítsa az arcát, a haja után nem akarta, csak na, úgy sikerült. Így inkább elhúzta, aztán sóhajtva mosolygott rá. - Én szeretnék a világon a legeslegjobban veled lenni minden percben, de így is van egy csomó dolgod, ami mind-mind sokkal fontosabb. Ha mindig ott lennék, most még csak a terhedre lennék, ha nem is mondod.
Mert ezzel még Maja is tisztában van, hogy félre löködne pár dolgot a drága, ha arról van szó, a navinés lányka meg aztán mindent képes arrébb pakolni, vagy majdnem mindent, de ez nem így működik. Sajnos. Ezt még neki is realizálnia kell. Ennek ellenére azért azt a boldogságot, amiben most úszkál, így sem sikerült letörni.
- Boldogulsz? De szívesen mosom meg, tök buli lehet, meg ha már összekentem… Visszaadni? Naaaaaaa.
Próbált egy picit elhúzódni nevetve, de már mindegy volt, csak átkarolta a nyakát, és amíg éppen nem volt a szája elfoglalva mással közelebb hajolt, hogy megcsókolhassa. Csókból születik a boldogság s abból, hogy valaki gondol rád.
- Hát azért nem lenne jó úgy járni, mint múltkor. Egyszer elfogynak a ruháim, muszáj hazamenni… Hát nem nálad lakom.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=671008#post671008][b]Lewy Bojarski - 2017.03.29. 04:40[/b][/url]

Die einzige Frau 💗
nem-éppen-így-kinézési | gyűrű
Nálam :3, München, Németország ♥

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=671009#post671009][b]Czettner L. Maja - 2017.03.29. 05:30[/b][/url]

Kicsit megrázta a fejét, mert attól, hogy valamit szeretnének, nem jöhet rögtön. Ezt ő sajnos nagyon jól ismeri, azt is, milyen mikor az a majd se jön el. Legalábbis nem a jó értelemben. Talán azt lehetne mondani, hogy a nyugodtsága mellé ettől még van némi türelmetlensége, de nem most és nem ebben. Nem akar rosszat, és tart tőle, ha valami hiba csúszik a folyamatba, vagy elszúr valamit, akkor baj lesz.
- De ha vannak, nem lehet őket csak úgy betenni a fiókba, becsukni azt és eldobni a kulcsot. Hú, mondjuk bárcsak lenne ilyen, de nincs. - Az a pillanatnyi kitérője hirtelen nagyon sok dolgot lezárna magában és az életében. Csak betenné mondjuk a gyógynövénytan óra látogatását és többet ki se venné. -  És ezentúl is ott leszek, tudod te is. Fontos vagy nekem. Viszont ami engem illet, fele ennyi dolgom sincs. Vagy jó, mondjuk a fele, de ismersz…
Lesütötte a szemeit, aztán át is lépett ezen. Azért nem teljesen igaz ez, ha úgy rendesen tartana minden kötelességet és hobbit számon, rájönne, hogy marhára nincs annyi ideje, mint hiszi, de ez korábban sosem tűnt fel neki. Hiszen nem kellett mire legyen. Nincs nagy szociális élete, és Lewy előtt nem is volt kire szánni. Aztán… Nem igazán van még képben, hogy tud ez jól működni, de nem is akar például az iskolarésszel foglalkozni. Sokkal inkább a vőlegényével.
- Úúú, jó. A pancsi jó. - Ennél többre nem futotta, mert már egészen másra figyelt, nagy nehezen akart csak elszakadni, csak vigyorgott, még végül felvetette a problémáit. A reagálás meg is lepte, meg nem is. Tény, hogy bárminek a legnagyobb akadálya Vesznától indul, aki jelenleg úgy érzi Maja, a rosszullét és a klinikai halál beállta között fog ingázni pár napon belül. Viszont az is, hogy fogalma sem volt, hogy állna ehhez Lewy. Hát nem olyan régen még ott tartottak, hogy senki nem tudja, hol is lakik igazán. Nem még közösen menjen. - Még?
De a figyelme elég hamar elterelődött, megint sikerül nagyon elcsendesednie, ami hirtelen jön és megy nála, pláne ma. Aztán a hirtelen váltást érezte, hogy az asztal széle a hátának feszül, bár nem volt különösebben zavaró. Az első érintésre csak beharapta az alsó ajkát, aztán lévén enyhén – vagy nem is annyira enyhén – csiklandós, hamar kacagni kezdett. Finoman a lengyel hajába túrt, majd végigsimított annak tarkóján. Mintha játék lenne az egész, lehet, hogy az is. Fogalma sincs, de tetszik neki, vicces.
- Most ragad az egész hasam… szörnyű vagy.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=671010#post671010][b]Lewy Bojarski - 2017.03.29. 05:54[/b][/url]

Die einzige Frau 💗
nem-éppen-így-kinézési | gyűrű
Nálam :3, München, Németország ♥

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=671011#post671011][b]Czettner L. Maja - 2017.03.29. 06:18[/b][/url]

Felvillanyozódott teljesen és ezer wattos vigyort villantott a viszont kijelentésre, legalább ebben biztosan egyet tudnak érteni. Nem félt tőle, hogy másban előbb-utóbb nem, csak inkább jó ez így, amúgy sem a nagy, komoly beszélgetéseket kell most lefolytatni, érzi ő. Meg nem mellesleg túl komolytalan ehhez. Szülinap van, ő meg kívánságokat akar teljesíteni, vagyis próbál, nyilván van, amihez tuti kevés lenne. Nem baj.
- Csak furcsa volt, nem megcáfolni akartam ám. Nem tudtam, hogy már eszedbe jutott-e valami módon.
Aprót rántott a vállán a dologra, valóban nincs képben szinte soha, mi jár Lewy fejében, pedig úgy fordul velük néha a világ, hogy nem tuja mellette merre van az előre, vagy a balra. Bár ezek leginkább szórakoztatják, vagy boldoggá teszik, vagy jó értelemben meg is lepik - mikor és mi. Kicsit elgondolkodott azért azon, hogy eddig hosszabb távon az anyukáján kívül csak Ririvel lakott együtt, aki el is viselte őt, azért nem nagyon tudja ebből eldönteni mikor és mi ideális.
- Igazából… de. Viccesnek tűnik. De ettől még az vagy. - Nem tehet róla, de nem tudott rá, az arcára, a tekintetére figyelni, teljesen elvonta azt a keze, ami éppen szemléltette is, aminek hangot adott. Aztán nagyobbacskát nyelve nézett fel, még levegőt is máshogy vett talán, mint addig. Nagyon szépen tudott pillogni, mikor éppen nem nagyon tudta hogyan, meg mi jöjjön ki a száján. Mármint szavakon kívül. Magánhangzók mellé mássalhangzókkal vegyítve. - Öhm, üh… hát nem tudom, de most már úgy is ragadok. Szóval… szeretnéd?
Kicsit bátortalan volt a kérdés, csak a végére sikerült újra mosolyognia, ahogy végigsimított a vőlegénye alkarján. Nem voltak fenntartásai, ha kettesben voltak, akkor meg még annyira a zavartsága is kezelhető volt. De azért érezte ismeretlen terepen mennyire nehéz lavírozni. Pedig érdeklődő volt, nem csak segítőkész elég sokszor.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=671013#post671013][b]Lewy Bojarski - 2017.03.29. 06:36[/b][/url]

Die einzige Frau 💗
nem-éppen-így-kinézési | gyűrű
Nálam :3, München, Németország ♥

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=671057#post671057][b]Eördögh Lars Tobias - 2017.03.29. 17:38[/b][/url]

Addig húzta maga fele a lányt, amíg csak merte, nem akarva fájdalmat okozni. Frusztrált szusszanással engedi el a kezét; ez így nem megy.
- Oké - borostás arcát vakargatva végigméri a lány körüli havat. - Azt hiszem, a legjobb lesz, ha megolvasztam a havat körülötted, aztán ha kijutottál, megszárítlak. A biztonság kedvéért fogd közben a szabad kezem - kinyújtja felé a balját, aztán a másikkal előveszi a kabátzsebéből a pálcáját és óvatosan, kizárólag a hóra koncentrálva, olvasztani kezdi azt. Biztosan találhatott volna erre okosabb megoldást is, hisz így nem látja, mit olvaszt, a hó meddig tart, nincs-e alatta egy hatalmas gödör. Erősebben kezdi tartani Tányát, de aggályairól nem szól egy szót sem. Nincs értelme fölöslegesen bepánikoltatni, csak azért, mert ő mindig a legrosszabbra gondol. Miért is lenne itt egy gödör? Gyakran sétálnak erre a helyiek, ahogy azt a közelben kikötött halász csónakok is jelzik. Nem, nincs gödör, minden rendben lesz.
A hó már lassan egy nagy latyakos pocsolyává kezd alakulni, ahonnan már nyugodtabban próbálja meg kimenteni a lányt - aki most térdig vizes, de két varázsló csak megoldja ezt a kis problémát. Bíztatóan rámosolyog Tobias, mielőtt nekifogna a mentési akciónak.
- Megpróbáljuk megint, jó? - zsebre dugja a pálcáját, hogy a másik kezével is húzhasson. - Szólj, ha nem mozdul, vagy ha fáj - igyekszik olyan magabiztosan és nyugodtan nézni, ahogy csak az ő nyúzott arcával egyáltalán lehetséges. Kutyatekintetével is rásegít kicsit a helyzetre. De a lányból zsugárzó aggodalom összefacsarja a belsejét és össze kell szorítsa a fogait, hogy legyűrje a pánikot. A sajátja is bőven sok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=671059#post671059][b]Czettner L. Maja - 2017.03.29. 17:52[/b][/url]

Egyetértően bólogatott, most valahogy egyébként sem tudott volna ehhez hozzátenni vagy éppen elvenni belőle. Ez azért olyan dolog volt, ami csak nem dőlhet el egyik percről a másikra - bár sok dologról hitte már ezt, aztán bumm. Azért jó alaposan megjegyezte a dolgot, de egyelőre még nem tudott különösebben átgondoltat nyilatkozni, és úgy is volt vele, hogy lesz erre még idő. Kicsit azért a meglepődése megmaradt, de emésztgetve alábbhagyott. Illetve teljesen kikapcsolt a buksi, a kerekek kihagytak pár fordulatot, mire a beszédig ért. Baj az nem volt, csak Majánál a szokásos pause gomb aktiválódott, és mintha lassítva esne bele egy eseménybe. De ott van, jelen van, érzékeli.
- Én sem… - ingatta meg rosszallóan a buksiját, de nem tartott ez olyan sokáig. A mellkasában való dübörgés minden próbálkozását elnyomta, kicsit a már jól ismert bambaság ült ki az arcára, aztán közelebb húzódott, immáron szemben vele. Pár pillanatig hezitálva hol Lewy szemébe nézet, hol a kviddicses vállán pihenő saját kezére, végül picit megemelkedve egészen közel csúszott, a homlokát az övének döntötte, aztán csak vigyorogva simult hozzá úgy karolta át a nyakát és adott egy rövid csókot neki.
- Nem részletkérdés, komolyan mondtam. Maaajd, ha elfogy a kívánságot teljesítő tündérporadagom, szólok, jó? - Igen, ez Maja nyelvén felért azzal, hogy most legalább biztos volt magában és abban is, hogy ezzel teljesen jól van. Szusszant egyet, aztán picit félrebillentette a fejét, tudja ő is, hogy nehéz vele. Biztos elég bizarr lehet, ha valami újabb dolog jön jó lassan boothol be, pedig igekszik.
- De én is kérek még a tejszínből!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=671082#post671082][b]Eördögh Lars Tobias - 2017.03.29. 19:46[/b][/url]

| Bryggen, Berger, Norvégia | március eleje | ♫

Örömmel fogadja, hogy a lány is azt tartja érdekesnek, amit ő. Nem mintha meglepődött volna. Anne lelkesen csillogó tekintete ugyanazt tükrözi, amit az ő kékes zöldjei, amelyek jelenleg inkább napsütötte, tavaszi ég kékjébe hajlanak.
- Vannak még errefele izgalmas helyek, de gondoltam, inkább ennél s innál előtte - meg ő is éhes, de az mellékes. A reggelit kihagyta, a hoppanálás mindig jobban megviseli a gyomrát, ha van benne valami. Most viszont nem bánja annyira, hogy mindjárt érkezik eléjük valami táplálék, bármi legyen is az.
- És két teát - kiált meg a férfi után annak anyanyelvén. Tudja, hogyha italt kért volna, akkor azt is kapnak. Jó erős sört, vagy jobb esetben lágyabb almabort. A helyiek csak akkor isznak teát, ha betegek, de szerencsére ismerik a fogalmát, és mindig van kéznél egy-két teafű. Már csak a konyha ajtajából kap egy morgást válaszképp, amivel be is éri.
A kérdés kicsit kibillenti ebből a kellemes kis hangulatból, amibe engedte magát belesüppedni. Válasz helyett inkább megszabadul a kabátjától és táskájától, mindkettőt lepakolja maga mellé az asztalra, aztán előbányássza a pálcáját s leteszi az asztalra, hogy kézügyben legyen.
- Két éve jártam itt először - kezd aztán bele a történetbe. Nem egy olyan történet, amire különösképp büszke lenne, de ez nem is volna az első eset, hogy olyasmit osztanak meg a másikkal, amit jobb szeretnének maguk is elfelejteni. - Kerestem valakit… de aztán nem találtam meg. Egy hetet töltöttem a városban, ki-be jártam a mugli és mágus negyedek között, reménykedve. A második estén tévedtem erre, éneklés és egy lantkíséret szűrődött ki az utcára. Olyan… mesebeli volt. Öntudatlanul behozott a lábam s hajnalig ültem, hallgatva az éneket, az idegenek történeteit, a nevetést… - merengve elpillant a parázsló sziget felé. Azon az estén vidáman táncoltak a lángok, körülötte emberek ültek, beszélgettek. A hely tele volt. Ő már csak egy hátsó asztalnál kapott helyet, de nem is bánta, magától is oda ült volna. Egy idegen arra gondolhatott volna, hogy valamilyen ünnep van. Vagy valaki fizeti sorra a köröket. De nem. Egy egyszerű este volt, semmivel sem különb a többinél. Az emberek mégis úgy ittak, nevettek, szerettek, mintha az utolsó este volna a világon. Ábrándos kis mosoly gyúl ki az arcán.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=671318#post671318][b]Lewy Bojarski - 2017.03.31. 02:23[/b][/url]

Meine Prinzessin 💗
nem-éppen-így-kinézési | gyűrű
Nálam :3, München, Németország ♥

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=671545#post671545][b]Czettner L. Maja - 2017.04.01. 01:52[/b][/url]

Próbálkozik ő, bárki bármit is mondjon, egyszerűen csak néha erején, de inkább gyakorlati tudásán felüli minden, ami éri őt. Két szusszanás között próbálta az agyát sebességbe tenni és valahogy a testi reakcióival összehangolni, de rövid úton belátta, tuti gyárihibás. Egyszerűen nem ment ilyenek mellett a gondolkodás, persze amúgy sem szereti ezt a tevékenységet nagyon űzni, de most elővette volna, hogy ne csináljon bajt. Aztán… Legalább nem keseredett el a ténytől, kapacitása se volt rá mondjuk. A csók után csak figyelmesen várta a már előre megérzett helyesbítést, aztán inkább csak lehunyta a szemeit és úgy pillogott, mint aki minimum most törte össze a nagyi nyolc generáció óta öröklődő étkészletét. Pedig csak egyszerűen tényleg jót akart és adni, de ilyenkor mindig jön a friss szellő ébreszteni. Hogy ne. Nem szereti ezt a szót, egyre jobban érzi.
- De miért nem akarsz önmagad lenni? Én sem szeretem, ha azt kell végig nézned mennyire béna vagyok, vagy éppen lusta, vagy elkeseredett, mégis azt mondod nem baj.
Legalább azzal felhagyott, hogy meggyőzze, ő itt van és bármihez szívesen asszisztál. Viszont azzal akadtak fenntartásai, hogy miért ne lehetne önmaga. Ő sosem akarta azt, hogy miatta más legyen, és ez azért most megütötte a buksiját. Csak akkor mosolyodott el jó szélesen újra, mikor a hab a kacsójára került. De mielőtt valami kismacska módjára lenyalta volna, inkább a másik kezét oda húzva az ujjával kanalazta fel. Elég jól elvolt vele, evés közben amúgy sem illik beszélni, meg a hallgatásban, ha csak Lewy mellett nem nyílt ki a csap, igen jó.
- Köszönöm, te nem kérsz? - Tolta felé a kezét, mert még maradt egy kicsi azért, aztán hirtelen nézett a plafonhoz valami hihetetlen rémült arccal. - Bakker. Elfelejtettem. Úúúú, mindjárt, várj.
Azzal a lendülettel mászott ki az öléből, és indult - volna - el, csak előbb még megfordult, hogy a kóláért nyúlva igyon egyet, aztán a pólójába törölgetve a kezét kicsit bizonytalanul bebotorkált a szobába és kihalászta a táskájából az ajándékdobozt, majd vissza szökdécselve beforgott a konyhába és Lewy ölébe tette vigyorogva a csomagot.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=671604#post671604][b]Lewy Bojarski - 2017.04.01. 12:37[/b][/url]

Meine Prinzessin 💗
nem-éppen-így-kinézési | gyűrű
Nálam :3, München, Németország ♥

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=671789#post671789][b]Czettner L. Maja - 2017.04.02. 00:24[/b][/url]

Technikailag majdnem lehetetlen lett volna, hogy most megnézze a saját nyakát tükör nélkül, így próbálta csak a hallottakból elhinni a probléma forrását. Bár ami azt illeti, ő megpróbálta volna szívesen, de csak a vállára volt képes pillantani, aztán csak vissza a drágára. Továbbra is a magába fordult kiskutya szemekkel meredt, de azért elmosolyodott egy picit. Elhiszi ő, de egyszerűen képtelen ezen fennakadni, haragudni, vagy problémázni. Nem is érti miért kellene.
- Nem is gondoltam, hogy egyenlő, csak nem hiszem, hogy ha nekem elnézel lassan bármit, nekem ilyenekből nagy gondot kéne csinálni. Nem bántottál, nem tettél semmi rosszat...
Már persze erre értendően, igazság szerint Maja próbálta megértetni, hogy nem tett benne szerinte kárt. De nem próbálkozott tovább, inkább szépen elcsendesedett a habba felejtkezve. Egészen addig, amíg nem jött a megvilágosodás. Ajándék! Nem is nagyon volt ideje magára figyelni, vagy bármire, csak szedte a lábikóit, aztán sietett is vissza. Megirigyelnék néha a random felmerülő aktivitását, ebben egészen biztos.
- Na, csssss. De, jó ez így. - Nem nagyon szereti, ha nem örülnek, vagyis inkább csak nem nagyon akarják a kis apróságait. Bár itt nem ez a helyzet és nem is apróság, egyszerűen csak szeretetből jött és azon van, hogy úgy is adja. Ehhez pedig fölösleges a plusz kör holmi "nem kellett volna" körítéssel. Vigyorogva figyelte a bontogatás még közelebb araszolt, meg persze Lewy arcát, aztán mikor a várt reakció is megjött, tenyereit összeszorítva emelte az arcához és vigyorgott rá. Úúúú, örül és tetszik, totálisan célt ért.
Aztán nagy boldogan sétált oda, belecsókolt a hajába. Igen, az a tejszínes dolog őt nem hatotta meg, majd szépen visszacsücsült az ölébe, vele szembe, közelebb csúszva átkarolta a nyakát aztán kicsit bambán meredt rá.
- Azért finom lett a hajad.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=671790#post671790][b]Lewy Bojarski - 2017.04.02. 00:52[/b][/url]

Meine Prinzessin 💗
nem-éppen-így-kinézési | gyűrű
Nálam :3, München, Németország ♥

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=671801#post671801][b]Czettner L. Maja - 2017.04.02. 06:12[/b][/url]

Veszna említésére csak egy pillanatra elhúzta a száját és gondolkodóba is esett. Persze, nagyon sok dolgot tudna ő is felidézni, mai az édesanyja számára világi probléma, mégsem teszi. Kicsit kezdett úgy lenni mindennel, hogy ez a kettejük dolga kellene legyen. Nem azért mert elzárkózna, nem azért mert ne viselné el a szülőanyját, egyszerűen csak így tűnt normálisnak. Nekik kell a másikkal lenni, létezni. Ehhez azért vannak elképzelései, de azt is tudja, hogy az anyukája elég erős tényező, hiába majdnem tizenhét éves. Neki ezzel még semmit nem mondtak, sőt, eléggé el tudja képzelni, mi vár majd rád.
- De nem ő kell, hogy veled legyen, hanem én. Én meg örülök, ha neked jó.
Mert tényleg így van, és ezt nem tudja már másként kifejezni, vagy elmondani. Egyszerűen csak nem. És bár mielőtt a tejszínfelajánlás célba ért volna, ő elsuhant, a visszatérése jóval kellemesebbre sikerült. Önmagát is meg sikerült lepni, hogy ez ilyen lett. Bár a buksijában kicsit elkalandozott a tényen, hogy talán egy kicsit össze kéne szedje magát végre.
- Csak egy kicsit? Milyen más? - Nagyon nagy vigyorral érdeklődött, végül egy kicsit halványult, miközben rábólintott a végére. Hát ha így akarja. Bár igazából most már túl kíváncsi volt ahhoz, hogy teljesen csendben maradjon láthatóan. - Szeretlek Szívecske, mi legyen akkor?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=672199#post672199][b]Hannah Schwarz - 2017.04.03. 01:14[/b][/url]

Még mindig nehezen békéltem meg a gondolattal kivel is vagyok itt, mit is csinálok éppen és hogy mi fog ebből kisülni. Párszor csak lemondó sóhajjal ráztam volna a fejem, majd egy vagy két övön aluli beszólás után megvártam volna még elszalad sírva, mégsem tettem. Azt hiszem érthetetlen módon kezdtem ő utána magam is tolerálni. Legalább részben sikerült átlépnem azon az instant agyi görcsön, amit kaptam a legjobb barátom bejelentésétől. Nem bejelentésétől. Inkább a ruhadarabokra koncentráltam, igyekeztem olyan színeket találni, ami a típusának jó lesz. Szerencsés is vagyok, meg nem is, hogy dolgoztam hasonló kaliberű lánnyal már életem során, láttam miket aggatnak rájuk, hogy mutassanak is valahogy. Ebből építkezve kerestem egy-két szimpatikus darabot, majd mikor hirtelen megjelent mögöttem a kissé lecsúszott napszemüvegem felett néztem ki rá.
- Hát... nem vészes, megnézhetjük. Rosszabbra számítottam volna. Többivel is haladtál? Ezeket is visszük. A szoba ehhez ott van hátul és balra. Menjünk.
Rutinosan mutattam meg ujjammal az útvonalat, aztán noszogatva őt a vállainál fogva kezdtem kicsit tolni, hogy mozogjunk. Határozottan ahhoz a részéhez értünk a napnak, amit imádtam. Vásárlás, ruhák, próbák, válogatás, kritizálás. Mintha a Mennybe mentem volna azelőtt, hogy át kellett volna élnem valami szörnyű halált. Bár ha megkérdeznénk pár ismerősömet, bármennyire is angyali tudok lenni, és jól állnak a szárnyak, biztos hogy a pokolban fogok sörözni pár ismerőssel. Ilyen ez.
- Megleszel odabent, vagy segítsek összerakni is a szetteket?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=672274#post672274][b]Hannah Schwarz - 2017.04.03. 21:02[/b][/url]

Bele kellett gondolnom, hogy nem vagyok piskóta, és hiába vagyok tisztában vele, hogy nem vagyok a legjobb passzban, semmit sem tettem ennek ellenére. Heves, bár gúnyos bólogatással tudtam le az egészet, mert vérig akart a lelkecském sértődni a ténytől, hogy jótékonyságnak fogná fel azt, amit rá szánok. Nem így értettem, egyszerűen kényszeresen elcseszem az összes beszélgetésünk az elmúlt hetekben, vagy ha nem én teszem, neki sikerül olyan szemeket mereszteni, amitől a falnak megyek. Leginkább ha a téma az esküvő, a menyasszonya, az én magánéletem, vagy az, hogy nekünk mi bajunk is van éppen. Ezen kívül aztán semmi gondunk, tök normális, nem? Ha az egész életünk ignoráljuk, teljesen működik a dolog.
- Nem akarok, nem igazán hiszem, hogy szükségem van ott bárkire. – Illetőleg de, de a vendéglistán már szerepel mindenki, egyelőre ezt azonban jegeltem. Ha lehetne az egész akkori napra nyomnék egy továbbot és megvárnám, még kiheveri mindenki ezt a természeti csapást. Másnap amúgy is mehetek temetésre, ha nem így lesz. De ezen már csak akkor agyaltam, mikor ő visszavonult öltözni. Nem hagyott sok dolog nyugodni, ilyenkor meg nem vagyok rest beszélni, ami szüli az érdekes kérdéseket. Azonban egy percre csak elhallgattam, ahogy megjegyzést tett a modoromra. Tipikus hisztis nőként fontam össze a karjaim magam előtt, még grimaszoltam is mellé. Mintha visszamentem volna tíz évet az időben és a szüleim lecseszését hallgattam volna.
- Nem morgok, egyszerűen nem értek egyet sok dologgal. Ennyi a dolog nyitja.
Bár sajnos a nem egyetértésnek még csak kis szelete volt milyen is a kedves hölgyike, igaz én sem akarom inkább átgondolni, mi lehet még mögötte. Egy mély sóhajjal megint inkább odaléptem mellé, hogy a nyakkendő csomózására ingassam a fejem, majd helyre tegyem azt.
- Sok a változás, majd elmúlik. Ne foglalkozz vele. Sajnálom. - A végét már inkább csak halk suttogás formájában mondtam, nem volt kenyerem ilyeneket lépni, ha úgy éreztem igazam van, viszont nem bírtam volna nézni a megbántott kiskutyaszemeket, ha tovább folytatom. Közben még beszéltem hátrébb léptem, majd a mutatóujjammal jeleztem is a kérésem. Még vigyorogtam is rá, ami azért nem volt egyszerű, de vásárolni vagyunk az vidám elfoglaltság kéne legyen! - Fekete akkor, az kellőn elegáns. Te pedig nagyon jól festesz ebben… fordulj csak körbe!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=672315#post672315][b]Sebastian Sieger - 2017.04.03. 22:22[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=672345#post672345][b]Szelniczky Mínea - 2017.04.04. 00:26[/b][/url]

És akkor Ian az orra előtt hullik apró darabokra.
Nos, erre aztán végképp nem volt felkészülve. Hogy bűntudata van- e? Végtére is, ez miatta van. Legszívesebben látványosan facepalm-olna egyet, amiért Mr. Tökéletesnek durván húsz év kellett, hogy rájöjjön, AZTA! Ő is tud hibázni.
Azért a fiú arcán tükröződő érzelmeket és a neki szánt pillantást látva öklömnyire zsugorodik a gyomra, és hirtelen az egész teste nehézzé válik – legfőképp a légzés, mintha valami (mondjuk egy gurkó?) apránként nyomná össze a mellkasát. Hogy aztán hirtelenjében végigbizseregjen a gerince mentén a tehetetlen düh jól ismert hulláma.
Ah, Ian, te idióta! Legszívesebben felpattanna, és a fiúhoz hasonlóan hisztériázva felborítana mindent, ami a keze ügyébe kerül, sőt, süket fülekre találó szavak helyett inkább valami keményebbet vágna a másik fejéhez. A szék pont megfelelne a célnak. A párna túl puha, a többit meg már elpocsékolta Őrokkantsága. Állkapcsa megfeszül, száját szorosan összepréseli, még mielőtt valami meggondolatlanságot tenne. Vagy annak már végül is... mindegy?
A kicsapódó ajtó hangja egy egészen józanító pofonnal ér fel, Ian szavait csak megkésve rakja helyükre; automatikusan fel is kel az ágyról, és egészen határozottan indul el, kivételesen mintha szót fogadna. Végül persze megáll a fiú mellett, keze mozdul, hogy háztársa ép felkarjához érve magára vonja a figyelmét, de tudva, hogy az érintése, sőt még a jelenléte sem kívánatos, hamar meggondolja magát.
 - A sérülésed nem a világvége. Szedd össze magad! Nem ismerek olyat, aki nálad jobban utálná a mártírkodást. - Mindeközben hallja a folyosóról érkező lépteket, úgy fest, ha az ordibáláshoz egészen hozzá is szoktak az ápolók, az ajtócsapkodás már felkeltette a figyelmüket. Nem tervezi kivárni az esetleges érkezőt.
 - De hát, honnan is tudhatnám... Ennyire azért nem vagyunk jóban.
Keserűen idéz a fiútól, le is zárva ennyivel az egész, láthatóan teljesen felesleges parádét, és magára hagyja a fiút önsanyargatásban bugyborékolva. Az elkeseredett indulat hajtja, a hopp-állomásig feltehetően meg sem áll. Marhára nem így tervezte, talán jobban tette volna, ha be sem jön. Ez van. Ha az egekig magasztalta volna, sem végződött volna szebben ez az ártatlannak induló látogatás – vagy csak szeretné ezt hinni. Nem érzi úgy, hogy egy percig is bizonygatnia kellene bármit, valahol mégis frusztrálja az egész. Nem szereti, ha kiesik a kezéből az irányítás – nyilván csak ennyi. Ettől függetlenül a családja teljes vagyonát tenné arra, hogy Ian merészsége sokkal többet fog számítani leigazolásnál, minthogy szimplán nagyszerű játékos.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=672347#post672347][b]Lewy Bojarski - 2017.04.04. 02:03[/b][/url]

Meine Prinzessin 💗
nem-éppen-így-kinézési | gyűrű
Nálam :3, München, Németország ♥

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=672378#post672378][b]Czettner L. Maja - 2017.04.04. 17:23[/b][/url]

Mosolyogva bújt csak még egy kicsit, meg még egy kicsit, meg még egy kicsit jobban bele abba az utolsó ölelésbe, mielőtt elszelelt. Igazság szerint, ha nem ilyen ultra-hiper-mega-giga fontos dolgot felejtett volna el, lehet nem jut eszébe rohangálni. De így azért pörgették őt a gondolatai is, ami nem volt sűrű eset, így inkább igyekezett élni ezen ritka alkalommal. Boldog volt, hogy minden ennyire szépen sikerült, és hogy végre ha jól számolgat magában minden előre tervezett meg nem is ajándékként átadásra került. A lelkiismerete elismerően simogatta Maja buksiját, hogy ügyes volt, pedig máskor is az ám, de azért jól esik neki, hogy tényleg nem rontott úgy el semmit. Pedig azon azért izgult kicsit, hogy a tortát fel ne kenje a földre idefelé, vagy össze ne törje a bögrét.
- A kicsi pont elég nekem. - Nem egy nagyravágyó lányka, tény, és nagyon kis minimálissal beéri, bár van amiből el tudna viselni még. Néha nyünnyög a kismanó a fejében is, hogy: Karolj, ölelj, szeress, etess méééég, és ne hagyj el. Viszont egy picit sikerült megint a zavarba jött Majával szembe találkozni, hogy ő maga is a kék szempárt kereste a válaszra. Nem nevetett vele, inkább csak úgy kezdte érezni, hogy ezen a máson nem most kell törnie a fejét, mert biztos, hogy megint belemászik valamibe. De azért még beszéd közben a becézés után egy percre bele mert kontárkodni, hogy gyors puszit nyomjon az ajkaira, aztán vigyorogva figyelje.
- Iiiigen, most már a kezem is olyan, mintha sziruppal kenegetném testápoló helyett. - Engedelmesen és segítőkészen mászott arrébb, aztán a felszólításra átkecmergett - mert minek átlépni, könnyebb mászni rajta - a köztes széken, hogy kövesse őt. Csak előbb még a kóla, mi más! Na de a fontossági sorrendbe miután ivott villámgyorsan alulra csúszott és Lewy került legeslegelőre.
- Azért itt el fogok tévedni előbb vagy utóbb. - Jegyezte meg ahogy nézelődne, ha többet látna. Otthon is képes néha magát Veszna szobája előtt felejteni, bár az inkább attól van, hogy nem tudja miért indult. Itt csak a hova a probléma, jó az.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=672384#post672384][b]Kornai Viktória - 2017.04.04. 17:42[/b][/url]