Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Hiába olvasom a betűket, és hiába formálnak értelmes szavakat, mégsem állnak össze mondatokká, nem megy. Ha mégis, akkor meg nem fogja fel az agyam. Nem fáradtság ez, csupán figyelmetlenség, ha nem érdekel a téma, nem érdekel a történet,akkor kényszeríteni sem tudom magam, hogy odafigyeljek. Elsőbe még minden tárgyat felvettem, ma már csak azok vannak meg, melyek tényleg érdekelnek. Na meg persze a VAV, a rettegést kínáló záróvizsga, a varázstani alapok. Fogalmam sincs, miképp fogom teljesíteni.
Nézem a belépőket, nézem a kisétálókat. Figyelem az embereket, érdekes, hogy az, aki tavaly még elkerülte a másikat, most mit meg nem ad azért, hogy egy kicsit közelebb férkőzhessen ahhoz, aki nagy valószínűség szerint hozzásegíti majd az eredményes vizsgákhoz. És mi lesz azután? A szünetben? Ki tudja.
Újabb arc érkezik, egy lány, akit eddig még nem láttam, érződik rajta, hogy új, nem olyan határozott a járása a közegben, mint amikor már visszajáró az ember, a társalgó meg egy olyan hely, ahova sokszor visszajár az ember. Itt köttetnek a legjobb új kapcsolatok. Mivel óráról jön, így még az egyenruhájában van, vagyis azt is könnyedén meg tudom állapítani, hogy egy házba járunk. Figyelem, ahogy az ablakhoz megy, leül, egyedül van. Remek!
Elégedetten összecsapom a könyvet, ami úgyis csak azért volt a kezembe, hogy ne üljek itt olyan szerencsétlenül, felkelve végigsimítok a felsőmön. Anyától csórtam, neki olyan nagyon jól állt, hát gondoltam, majd nekem is nagyon jól fog. Hát nem. Persze szerencse, hogy legalább bénán nem áll, de testalkatilag látványosan mások vagyunk. Nem baj, majd legközelebb felpróbálom, mielőtt lenyúlom. Ezt meg azt hiszem, ha hazamegyek, majd simán csak bedobom a mosásba. Most viszont ez másodlagos, inkább a lány felé lépek, és leülök a vele szembe lévő székre.
- Szia, látom új vagy itt. Mina vagyok.
Nyújtom felé a kezem, széles mosollyal, kedvesen. Szeretek új ismeretségeket kötni, és szeretek segíteni is. Ez pedig sokkal izgalmasabb, mint a rúnatan.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Kuncogva legyintek arra a kijelentésére, hogy igyekezett titkolni. Az nem olyan egyszerű, főleg nem egy olyan vén rókával szemben, mint amilyen én vagyok, de ezt nem tudhatja. Érezhető, hogy magán a mundaton, és nem rajta kuncogok. Az nem én lennék.
- Áááh, az szinte lehetetlen.
Na jó, nekem helyzeti előnyöm volt mivel már tíz évesen e falak között voltam, mint a pszichológus és a defenzor lánya, aztán tanárok lánya, majd házvezető - helyettesek lánya. Észre se vettem, és olyan karriert futottak be a szüleim, hogy még, mialatt én felnőttem. Valahogy az is csak úgy megtörtént. Rengeteg idő telt el azóta, és így belegondolva, ez ijesztő.
- Örülök, hogy megismerhetlek, Aislinn. Milyen érdekes a neved, még sosem hallottam, honnan származol?
Mondjuk a név sok esetben teljesen mindegy, hiszen az én nevem is, írásában magyar, holott apám nevét viselem, aki amerikai. Csak így lehetett, persze Sean már rendesen használja. Furcsák a jogszabályok, mondjuk a lényeg nekem főleg az, hogy apa nevét viselem.
- Levita.
El is felejtettem hirtelen, hogy rajta ott az egyenruha, ami segít nekem, rajtam viszont nincs semmi, ami segítene neki, hiszem még a felsőm is lila és fehér volt, a nadrágom meg fekete, talán csak a medál a nyakamban sejtetném amit apától kaptam, de az meg természetesen a ruhám alatt van ilyenkor.
- Mióta vagy itt? Milyenek az első napok?
Látszott rajta, hogy nem a legfrissebb, gondolom neki több órája volt ma, mint nekem. Én jelenleg kicsattanok az energiától, hála a délutáni alvásnak, ő viszont, szegény nincs ilyen jó helyzetben, és ha nem lett volna az a mindent kiűző két óra pihenés, hát akkor bizony elég nagy gondban lennék most én is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

- Tényleg? Sokan nem szeretik, de akkor ebben egyezünk - válaszoltam neki mosolyogva, majd a barátok szó hallatán felhúztam a szemöldökömet és visszakérdeztem:
- Ó! Barátok?
Nagyon meglepődtem, mert az itt tartózkodásom során még sosem történt velem ilyen, hogy valaki szinte rögtön a barátom akart lenni. Most találkoztunk először és ez a lány máris a bizalmába akart fogadni. Még sosem volt dolgom hasonló jelenséggel, mindenesetre hízelgő volt, hogy ennyire szimpatikus voltam neki. Úgy gondoltam, hogy megér egy próbát az egész, hiszen nagyon pozitív benyomásom volt róla így elsőre, aztán reménykedtem benne, hogy ez továbbra sem fog változni.
- Benne vagyok, miért is ne? - feleltem neki lelkesen egy széles mosollyal az arcomon, így láthatta, hogy valóban komolyan gondoltam ezt. Nem voltam az a nagy érzelemkinyilvánítós típus, főleg nem elsőre, így nem ugrottam külön a nyakába, hogy kimutassam az örömömet, mert arra gondoltam rögtön, hogy nem biztos, hogy ezt ő díjazná. Annyira még nem ismertem ezen a téren, így nem tudtam, hogy mennyire zavarja őt, ha valaki elsőre belemászik a személyes szférájába, mivel ahhoz olyan körülmények kellettek és olyan passzban kellett lenni hozzá, ami ezt lehetővé teszi - mármint az én esetemben mindig is így volt.
- Tanítanak, de odáig még nem jutottunk el - mondtam neki kicsit pironkodva, hiszen neki teljesen természetes volt, hogy Potter itt nagyon híres és népszerű.
- A mugli világban csupán mesehős - tettem hozzá, hogy értse, pontosan mire is gondoltam.
A varázstalan család kifejezésre kissé elfintorodtam, ez nekem elég kényes téma volt, amit még a mai napig nem sikerült teljesen feldolgoznom. Próbáltam neki diplomatikus választ adni, hogy azért tisztában legyen a helyzetemmel, de mégse tudjon meg túl sokat.
- Félvér vagyok, a mugli világban nevelkedtem. Szóval még mindig sok újdonságot tartogat számomra ez az univerzum. Na és te? - kérdeztem vissza, hiszen megütötte közben a fülemet az "is" szócska, ezek szerint nem egy aranyvérűvel volt dolgom, aki már jártas ezen a területen, ettől pedig egy kicsit megkönnyebbültem, hogy akkor talán ebben is hasonlítunk.
- Persze, ez sem utolsó szempont - feleltem neki immár jobb kedvűen, majd hozzátettem:
- Csak azt sajnálom, hogy muszáj viselni az egyenruhát, de ez ellen úgysem tudunk semmit tenni.
Nem repdestem az örömtől az egyenruha kötelező viselését illetően, de benne volt a szabályzatban, úgyhogy nem volt mese, muszáj volt hordani.
- Te aztán tudsz élni! - mondtam neki lelkesen, amikor a hobbijaira terelődött a téma. Látszott a lány alakján és a mozdulatain is, hogy balettozott, hiszen elképesztően kecsesen mozgott és remek formában volt.
- Szeretek olvasni, sétálni, úszni, futni és verseket írni. Tudom, csupa hétköznap, unalmas elfoglaltság - húztam mosolyra a számat, majd feltettem Rosie-nak egy újabb kérdést:
- Na, és melyek a kedvenc tárgyaid? Azt már tudom, hogy a művészet is köztük van. Szörnyen rajzolok, de fotózni szeretek - tettem még hozzá ezt az információt a mondandómhoz.
- Nagyon tetszik a balett, bár még sosem próbáltam, az tény, hogy gyönyörű és nagyon kifejező tánc. Hány éve balettozol? - érdeklődtem, mert egyszerűen kíváncsi voltam rá, hogy mióta műveli a táncművészet ezen formáját.
- Nos, én az írás klasszikus formáját használom, tudod én még főként még mindig mugli fejjel gondolkodom. Papír, penna, ihlet és a gondolataim - nekem csupán ez kell ahhoz, hogy megalkossak egy verset, nem foglalkozom ezen a téren mágiával - válaszoltam neki őszintén. Nekem ez épp elég volt ahhoz, hogy alkossak, nem volt szükségem ehhez semmiféle sajátos mágiára, de ezt a lány már kitalálhatta a válaszomból is.
- Te írtál már verset? - kérdeztem tőle, mert kíváncsi voltam rá, hogy hogyan áll ezzel a területtel Rosie.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

- Nagyon szép jelentése van, megvallom őszintén, a sajátomat nem is tudom, hogy mit jelent.
Valahogy sosem kérdeztem meg anyát, hogy én miért éppen Mina lettem. Azt tudom, hogy nem sok hozzám hasonló van, mondjuk anya neve sem éppen gyakori, de neki legalább a felmenői miatt lehet magyarázni.
- Hogyhogy ilyen későn érkeztél?
Eléggé elcsodálkozott, amit mondott, de igyekeztem nem a leesett állammal folytatni a beszélgetést. Vannak később csatlakozók, mert később mutatkozik meg a mágiájuk, vagy éppen máshol tanultak, és ide költöztek, vagy mert a szülők viaskodtak, elég sok minden közre szokott játszani ebben. Egy biztos: Szegénynek van mit behoznia, hiszen lassan itt az év vége, mintjárt jönnek a vizsgák. Nem csodálom, hogy kimerült, első nap elkezdeni sem könnyű, hát még akkor amikor valaki belecsöppen a dolgok közepébe.
- Umm... anyukám anyai részről orosz származású, apukám pedig magyar. Akkor találkoztak, amikor a dédnagypapám a vélákat kutatta. Nagypapám segített neki, és a nagymamámmal a megismerkedésükkor egymásba szerettek.
Azt persze nem teszem hozzá, hogy azért ismerkedtek meg, mert a nagymamám is véla volt, innen következik, hogy anyukám félig, én pedig negyed részt örököltem ezt a "csodálatos" képességet.
- Apukám pedig amerikai, amikor anyukám vézett a Bagolykőben, kiutazott egy nyárra Amerikába, eltévedt egy erdőben, apukám kimentette, és közel tíz hónapra rá megszülettem.
Bizony, a kis barátkozás után szinte azonnal megfogantam, ezzel csúnya útra terelve a szüleim kapcsolatát. Ennek mondjuk annyira nem örülök, hiszen nálam jobban senki sincs, aki végre azt várja, hogy jöjjenek rá, mennyire jó nekik együtt, és öregedjenek meg együtt.
- A kezdetektől fogva. Anyukám is a Levita ház tagja volt. Már tíz éves korom óta a kastélyban, illetve a faluban lakom. Anyukám Önismeretet tanít és az iskolai pszichológus, apukám pedig defenzor, vagyis ő védi az iskolában a rendet. Úgyhogy én amolyan tanárgyerek vagyok.
Kicsit megvonom a vállam, néha jó és néha rossz ez, vannak tanárok, akik mondjuk összerúgták a port apámmal, és ezért rajtam vezetik le a felesleges morgásukat vagy csak simán tudják, hogy tanárgyerek vagyok, és ki vannak élezve ránk.
- Milyen tárgyakat vettél fel?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Sóhajtva fordulok hátra, hogy bevárjam a lányt, aki lohol utánam. Nem tudom, mit akarhat, és miért csinálok ilyet, nincs kedvem az emberekhez, mégis megállok. Talán érdekel miért kiabálja mindenki előtt egy ismeretlen, ázsiainak szánt nevet. Megbizonyosodom róla, hogy nekem szólt, avagy én lennék az a bizonyos Chi. Összehúzott szemöldökkel pillantok le rá, majd válaszolok kérdésére.
- Daisuke vagyok, és nem én vagyok, mert nem úgy neveztek el a szüleim. De látom te is kevered az ázsiaiakat, ahogy az Európaiak többsége – újabb sóhaj hagyja el ajkaimat, nem értem mi ebben olyan nehéz, vagy a többi ember, akik felismerik a különbségeket, ők túl különlegesek és nem átlagosak, ez is megeshet. Gwennek olyan egyszerűen megy, Szofi sem erőlteti meg magát, Lanetta sem kevert össze eddig senkivel, akkor nem lehet olyan nehéz. Mindegy, nem gondolkozom ezen, még a végén felhúzom magam.
Szája lefelé görbül, mire engem elfog az emberség. Néha tudok kedves lenni, ez azon egyik pillanata lesz, mikor egy idegennek segítek, nem barátnak. Kiveszem kezéből a füzetet, és magam elé tartva próbálom elolvasni az írást, viszont ez nagy problémát okoz, olyan ronda. Nem mondom, hogy fiú írta, lányok is tudnak így írni, azonban több mint valószínű.
- Ezért nem szabad odaadni a füzeted olyannak, akit nem ismersz jobban – mondom a lánynak, miközben belelapozok, hátha van benne árulkodó jel. Nem találok ilyesmit, ezért visszaadom neki a papírból készült tárgyat, és felajánlom segítségemet. Ma nagyon jó kedvemben lehetek, nem gyakran teszek ilyet, szóval becsülje meg a lányka, máskor nem biztos, hogy lesz ilyen.
- A Rellonban nem ismerek mást, aki lehetne, a Levitában kell lennie, ahol van több ismerősöm is, ha akarod, megkérdezhetek egyet, kettőt, hogy tud-e valamit – nem tudok ennél többet tenni érte, Zalánnak kommunikálok ezzel kapcsolatban, neki biztos lesz ötlete ki ez a titokzatos Chi, és nem, most nem jut eszembe a kékek prefektusa, akinek hasonlóan hangzik a neve, az túl egyszerű lenne. Elindulok a szfinxek klubhelyisége felé, remélve, hogy követ, ha nem, nekem az is jó, megyek a saját dolgomra.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Csi vagy Csu, vagy Csa… Majának nagyon nem a név számított abban a pillanatban, bár határozottan előrébb lett volna, ha megjegyzi. De tudja, hogy azért nem jegyezte meg, mert ki se tudta mondani. Szóval ezen hamar átlépett és kérdően figyelte a srácot – igen, miután hallotta a hangját ebben legalább biztos volt -, aki még be is mutatkozott neki. Erős koncentrálás közepette ráncolta a homlokát, és formálgatta a szót szájával. Úgy hangzott a név mint valami halfajta… vagy rosszabb, egy régi autómárka, amit kivontak a forgalomból! Na mindegy, látott itt már jó sok fura nevet, nem ezen fog megakadni, majd ő jól kimondja! Természetesen.
- Daske…Daiskskske. Dé. Te leszel a nagy Dé. Rendes a szüleidtől, bár nem tudom melyik a jobb. Többen is vagytok kettőnél itt? - Kitágult pupillákkal meredt a fiúra, egy kicsit közelebb is hajolt, hogy jól megnézze az arcát, hátha őt legalább megjegyzi majd, könnyebb lenne az élete. – Mert tökre hasonlítotok. Nincs egy ikred? Vannak különbségek?
Tett fel egy újabb adag kérdést, mert addig se kellett a világ végét feszegetnie magában, mert most nagyjából úgy érezte magát, mintha az közeledne. Eddig sem volt éltanuló, szó se róla, de ha még ezt a viszonylag jó eredményét is elkezdi rontani, biztos, hogy leszedik a fejét, és nem Domi bácsi büntetése lesz az egyetlen, amitől majd szenvednie kell. Semmifélétől nem tenné, ha lehet. Pláne most, holnap délután is edzés, aztán meg megy haza a nagy vacsira. Abba inkább bele se gondol, mert ennél is jobban kétségbeesik. Sóhajtott egyet, mire a fiú megjegyzésére csak bólogatott. Bár ő csak rendes akart lenni, mert állítólag a fiú lemaradt, gondolta lemásolja és visszaadja az órai jegyzeteit, aztán bumm, mégse. Vagyis ez így nem igaz, adott neki egyet, csak rosszat.
- Hát… annak nagyon örülnék, de szerinted meglehet még? Az ebéd utáni második órára kelleni fog már, alig van idő, ez meg tök nagy hely. - Lemondóan fonta össze karjait maga előtt, aztán Csi után pillogva elindult lassan. – Én egyébként Maja vagyok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Lilith küldött egy baglyot, hogy hogy találkozzunk a társalgóban egy kis csevegésre a jóslással kapcsolatosan. Nem volt ellenemre a dolog, egyébként is örültem, ha megvitathattam olyasvalakivel ezt a témát, aki maga is részese ennek. A lány is tanonc volt, így legalább már volt egy közös vonásunk, bár más szempontból kevésbé ismertem. Felvettem a fehér pulcsimat, az egyik sötétebbik farmernadrágomat, tornacipőt választottam a szettemhez, aztán elindultam a társalgó felé. Szokás szerint én értem oda először, bár természetesen megint jóval a megbeszélt időpont előtt hagytam el a szobámat. A társalgóban nem voltak túl sokan, ez már a sokadik alkalom volt, hogy nyugodtan tudtam válogatni a helyek között. Miután körbenéztem és felmértem a terepet, bele is vetettem magam az egyik szimpatikus fotelba. Az ölembe vettem az egyik piros színű kispárnát és kényelmesen elhelyezkedve, azt szorongatva vártam a diáktársamat. Ahogy telt-múlt az idő egyre lejjebb csúsztam a fotelban, kissé elkapott az álmosság, de próbáltam azért nem bealudni, úgyhogy pár ásítás után erőt vettem magamon és visszahuppantam a helyemre. Belegondoltam, hogy már nagyon rég találkoztam Timivel, csupán írni szoktunk egymásnak, de örültem volna, ha a téli szünetben el tudtam volna látogatni hozzá, bár nem úgy alakultak teljesen a dolgok, ahogy elterveztem. Először kicsit mérges voltam rá, és nem értettem, hogy miért fontosabb neki a fellépés, minthogy lásson engem, aztán amikor újból tiszta fejjel tudtam gondolkodni, akkor beláttam, hogy mégiscsak egy igencsak lényeges eseményen adta elő a többiekkel a táncát, ezért nem tudtam rá tovább haragudni. Egyébként is nagyon lelkes volt, amikor írta nekem, hogy fellépnek, arról pedig nem tehetett, hogy rossz volt az időzítés. Nagyon hálás voltam neki, hogy befogadott és új otthonra leltem, de a szívem mélyén nem voltam képes a valódi otthonomnak tekinteni a helyet, pedig ha ő nem hoz el arról a szörnyű helyről, akkor bizonyára nem így alakult volna az életem. Örültem, hogy a lányának tekintett, de sose tudtam anyának hívni, nekem mindig csak Timi maradt, pedig igazán megérdemelte volna, hiszen mindent megtett értem, nem úgy mint az, aki megszült, aztán magamra hagyott. Igazából saját magamat sem értettem, de nem is akartam hamis, ámító érzéseket táplálni magamban. Aztán ott voltak az álmaim, is, amikkel egyáltalán nem volt egyszerű megbirkóznom, de szerencsére kaptam hozzá segítséget, azt pedig tudtam, hogy rajtam áll, hogyan élek vele. Miután visszatértben gondolataimból a valóságba, ránéztem az órámra és láttam, hogy idő van, vagyis Lilith bármikor betoppanhat a helyiségbe.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Úgy tűnt, elkerülhetetlen az a szituáció, amiben Myra az elesett, védtelen hercegkisassonyt, míg Kolos a megmentő szőke herceget játssza. Kapcsolatukban valahogy nem is lehetne más dinamika. Pedig Kolos nem éppen úgy ismerte meg Myrát, mint aki nem tud egyedül megtenni pár lépcsőfokot. Persze akkor még nem volt szó hidegről, jégről és befuccsoló bűbájokról.
Amint megkapta a baglyot, már indult is Myra szobájába, hogy előkészítse szegény betegnek a terepet, majd magához vett egy kevés narancsot, hisz abban sok a C vitamin, és az bizony ha a törésre nem is a legjobb, de betegnek azt kell adni és pont. Aztán már indult is a gyengélkedőre.
Kivételesen nem siette el a dolgot. Jól mulatott a szituáción, hisz így Myra bármennyire is hívják, kénytelen lesz egy ideig a négy fal között maradni valaki olyannal, aki majd a gondját látja.
Megállt az ajtóban, és onnan vigyorgott a lányra, majd a narancsot egyik kezéből a másikba passzolva indult el Myra ágya felé.
- Most azt kellene mondanom, hogy meglepődtem? - tette fel óvatosan a kérdést.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Sosem voltam arról híres, hogy nyugodtan bírtam volna ülni a fenekemen egy helyben. Igazi örökmozgónak számítok még a pirosak körében is. Hosszútávon nem igazán sikerült bárkinek is lekötnie engem, még Lazriellnek sem, akivel amúgy nagyon sokat rajzoltam, még amikor idekerültünk. Sajnos mostanában már annyiszor nem találkozunk a kastélyban. Lehet, problémái vannak, csak fél őket elmondani másnak. Sajnálom, mert segítenék neki, csak az a baj, hogy az iskolán kívül nem igazán kéne bajba kerülnöm, vagy valami hasonló. Ez a tanúvédelmi program igencsak megköti a kezem, de talán jobb is így. Mármint nem úgy, hogy nem csinálhatok olyan sok izgis dolgot, csak… ha azok a halálfaló figurák elkapnak, apa térdre kényszerül, velem meg kitudja mi lesz. Áh, nem is gondolok ilyesmire, nem szabad! Csak a jót szabad bevonzani, csak a jót!
Szóval ja, leestem vagy mit csináltam a fotelről –mindenesetre fájt- ám kincset találtam. Legalábbis a magamfajta egy kopott ceruzát is úgy kezel, mintha ezreket érő műtárgy lett volna. Ráadásul Scart hallva a bandanév öletem sem igazán jött be neki, Will pedig pártatlannak vallotta magát vagy mi. Ám amikor mondta, hogy valami varázslény bigyó jól hangozna benne, elkezdtek forogni a fogaskerekeim.  Sajna a cerkát nem értem el, felültem lebiggyesztett szájjal nyüszögve, hogy a cerkát nem kaparintottam meg, és nem is tudom megkaparintani. Aztán felnéztem és máris megpillantottam, ahogy Will nekem próbált segíteni nekem. DRÁGA MAUNI, DE KEDVES! Pont jó szögben billentette meg a bútort, hogy a vékonyka kis kezemmel gyorsan kimarhassam a porcicák szerető öleléséből.
- ÚRISTEN, DE IMÁDLAK! – fokozatosan elvékonyodott hanggal jelentettem ki, fülég érő mosollyal. Úgy beszéltem, mintha folyamatosan fogyott volna el a levegőm, s én hülye elfelejtenék lélegezni. Ekkor felálltam, leporoltam a térdeim és visszahuppantam a helyemre, ahol tüzetesebben megvizsgáltam a ceruzát, grafit volt.
- Persze, hogy rajzolok, csak mond kit-mit és egyezkedünk! – hevesen bólogattam, majd tekintetemet Scarletre irányítottam – Egyébként nekem az Own Way vagy mi annyira nem tetszik, oké az illik mindenkire, de nekem annyira tömeghatása van, bocsesz. Viszont a Will ötlete tetszik, hogy beletegyünk mágikus lények nevét, ha már varázslók és varázslinák vagyunk, csapassuk bele! – kacsintottam egyet.
- Esetleg a „Manti-kór” hogy tetszik? Vagy a „#KAPPA”? – a kappának több jelentése is volt, legalábbis én többet ismertem. Amit a mi nevünk jelentett volna, azt a szarkazmust jellemezné, amit a fiatalok gyakran használnak az interneten. A nyári szünetben, amikor LoL-oztam sokszor láttam a chaten, hogy ironizáltak a másik statisztikájával kapcsolatban, ráadásul a kappa egy varázslény is. Végtelen kreativitás, kappa.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

Mint egy nagy fekete lény, úgy terpeszkedik a szobán az illúzió. Annak hála, hogy réteget rétegre halmoznak, formálnak, átalakítanak, hol egyikük, hol másikuk mágiája dolgozik dominánsabban, szinte súlyosnak hat a levegő ennyi mágikus aktivitástól. Mégis, ha valaki megszokta ezt, majdhogynem otthonos ez a kis, cseppet sem kellemetlen nyomás. Mint a váladék a torkon, amire meg kell köszörülni a torkot, annyi különbséggel, hogy ettől van, aki nem szívesen szabadulna meg, és inkább vállalná a rekedtséget helyette.
Nem sieti el a választ, hagyja, hogy Seth varázslata kiteljesedjen - aztán arra is kíváncsi, hogy az illúzió fenntartása hogyan megy neki. Mennyire rezdületlen, kihívást jelent-e vagy már elbírja a koncentrációja ezt a terhet annyira, hogy ne is hasson nehéznek. Van az a pont, hogy egyszerűen megszokja az ember. Megtanul úgy gondolkodni, úgy érezni az illúzió létrehozása és fenntartása közben, ahogy megtanulja úszás közben is a profi úszó a teljesen más jellegű levegővételt, mint ami a hétköznapokban megszokott.
- Hmh. - Mély orgánumú, rövid hümmentés, a jellegzetesen ki-tudja-mit-rejt semmitmondással. Viszont rögtön követi ezt a saját válaszreakciója. A szoba közepén, ahol korábban mindennek a kiindulópontja kialakult mintha egy láthatatlan erő kezdene dolgozni. Seth először csak halványan érezheti a tömegvonzás csalóka hatását, aztán ahogy telnek a másodpercek, az első ösztönös reakciója a kapaszkodás lesz, amikor már ténylegesen úgy érezheti, hogy egy szívó erő kényszeríti a szoba azon pontja felé. A falakról lassan leolvad a végtelen tér képe, és mintha porszívóval szívnák fel a festékcseppeket, úgy közelednek a feketében pettyeződő csillagok, minden egyetlen hógömbnyi térbe összpontosulva. Ezzel együtt Seth, mint mostmár értő szem, láthatja, érezheti, hogy bár nem törték meg az illúzióját, de akár egy kutya a nyájat, úgy terelgeti össze abba az irányba, ahogy a férfi gondolja.
- Nem is olyan könnyű bánni az illúzióival.. - Vérszegénynek ható épp csak látható mosoly bukkan fel a szögletes arcon.
- Érezni az energiát és elhivatottságot, amit belefektetett a tanulásba.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

A mogorva Myra válaszára még mindig csak mosolyog, és előtte megállva méregeti a lányt, szakértő szemmel vizslatva a fejét.
- Akkor szépen helyretettek, pont olyan a fejformád, mint előtte volt. - Óvatosan fölé hajolt és nyomott rá egy puszit, biztos ami biztos. Rosszabb csak nem lesz tőle.
Elhátrált egy lépést, és éppen nyitotta volna a száját, hogy beszámoljon arról, milyen szépen előkészítette a szobát az elkövetkezendő jó hosszú időre, amíg a beteg kénytelen lesz ágyban maradni. Már előre eltervezte, hogyan fogják együtt elütni az időt, és hogy ideiglenesen kénytelen lesz beköltözni hozzá, hisz valakinek csak ápolnia is kell őt.
Aztán tessék. Myrának jött ez az örült ötlete, és Kolos ahelyett, hogy segített volna felállni, csak felnevetett a hihetetlen elképzelésen.
- Hogy te? Edzésre? Ugyan már! - Ráérősen elkezdte meghámozni a kezében dobált narancsot, miközben folytatta. - Egyrészt a gyógyító a lelkemre kötötte, hogy ne engedjelek sehova. Másrészt meg amúgy sem engednélek ki azokhoz a vadállatokhoz. A végén még leesel a seprűről, vagy levernek egy gurkóval, vagy Merlin tudja, mit csinálnak ott veled! - Myra felé nyújtott egy gerezdet, majd ő is bekapott egyet. - Röviden: ne is álmodj arról, hogy az elkövetkezendő hetekben megszabadulsz a társaságomtól.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Myra válaszára először csak megforgatja a szemét. Főleg az "izmos pasik" kijelentésen. Még fel is szisszent egy aprót. Inkább tovább választotta szét a gerezdeket. Hát lehet ilyen nehéz felfogású szegény lány? Fogjuk a fejsérülésre.
- Nem csak hogy akarok, de fogok is - vigyorgott szélesen, miközben lehajolt hozzá, hogy szemük egy magasságban legyen. - Ettől pedig bármennyire is jó az indokod, nem tágítok. - Egészen közel hajolt hozzá, majd mielőtt még megcsókolta volna, felmutatta a következő cikk narancsot, és leült szorosan Myra mellé.
- Tudod Myra... - kezdett bele elmélyülten maga elé bámulva - mindig is csodáltam a lelkesedésed meg a kitartásod. Éppen ezért... - izgatottan megfordult, egyik térdét fel az ágyra fektetve, hogy pontosan a lánnyal szembe kerüljön. - Kidolgoztam egy edzéstervet. Úgy hívják, hogy "Maradj a fenekeden, Kolos terápián vagy" - jelentette ki, majd egy pillanatra elgondolkodott. - A néven még dolgoznom kell.
Myra olyan váratlanul állt fel, hogy Kolos is csak késve pattant fel, mikor látta a lányt megszédülni. Kész szerencse, hogy ott volt neki legalább a szék. Mögé állt, és átkarolta mindkét vállát, csak hogy biztosan álljon a lábán.
- Én egy hónapra gondoltam. És hidd el, neked is az lenne a legjobb - súgta a fülébe, majd megpuszilta a nyakát.
- Nincs vita, egyeztettem erről a gyógyítóval - jelentette ki, miközben gyorsan összeszedte Myra holmiját az indulásra. Egyszerűen semmi sem tudta elvenni a jókedvét.