#curiositykilledthecat

Adrien

Dr. Meyers

- Hasonló - bólintott a fiú a kérdésre. - Viszont míg a pálcák egy erősebb varázsló kezében mindenképp produkálnak valami eredményt, ha a varázsló azt akarja, a hangszer esetében egyáltalán nem volt törvényszerű, hogy meg fog szólalni a kezemben - magyarázta meg, hogy mi is a helyzet. - Ráadásul egy roppant érzékeny szerkezetről van szó, nem véletlen, hogy nem szívesen készítenek üvegből ilyesmit - tette még hozzá.
Nem vette észre, de valójában hatalmas változás volt, hogy egyre többet és egyre szívesebben magyarázott, lassan visszatérve ahhoz a szokáshoz, ami régebben a sajátja volt. Nem valószínű, hogy képes lett volna mindenkivel így viselkedni, de Riley felé elkezdett tényleg megnyílni.
Ezt mutatta az is, amilyen pozitivitással felelt a férfi megjegyzésére.
- Majd ha meggyógyultam megejtjük - eresztett meg egy egészen halvány, bizakodó mosolyt. Fáradt volt és nyúzott, ez tény, de jót tett neki Ru és a zene, és hogy valami mást csinált, mint amiket egyébként szokott. Ráadásul feldobta, hogy a fiú ma vele maradhat, így pedig sokkal könnyebb volt színesebbnek látni a világot és vidámabb helynek.
A legilimenciával kapcsolatos eszmefuttatás viszont elgondolkodtatta, és nem is tudta megállni, hogy ne feleljen rá.
- Igazából ez nem kemény munka. Mármint... nem elhatározom, hogy én most keményen fogok dolgozni azért, hogy megtanuljak valamit, hanem csinálom mert érdekel és mert így látom jónak. És ha valamire ráfókuszálok, akkor nagyon nehéz nem arra fordítanom az időm jelentős részét.
Valószínűleg pont ez jelentette az egyik legnagyobb problémát is, hiába volt nagy segítség a tanulás terén. Ez a fajta szemellenzős fókuszálás akadályozta meg azt is, hogy kiszakadjon az önmarcangoló körökből, és emiatt zárta ki a világot, még ha csak most tudatosította is ezt először.
Mielőtt válaszolt volna Riley következő kérdésére, hezitált kicsit, és némileg bizonytalanul szólalt meg végül.
- Ne vegye magára, de a védelmi varázslatai után... vannak kétségeim - vonta össze a szemöldökét maga elé nézve, mint aki próbál olyan indokokat találni, amikkel megmagyarázhatja magának, hogy miért kellene elhinnie bemondásra, hogy Riley jó okklumentor. Sajnos, hiába igyekezett bízni orvosában, ez egyelőre nagyon nem jött össze bizonyíték nélkül.
- Milyen módon építenénk ezt be a terápiába? - nézett fel aztán végül a másikra.
A következő kérdés azonban meglepő felfedezést hozott, főleg, amikor Riley megmagyarázta és be is mutatta, hogy mire gondol.
- Ezt szokta csinálni Sherlock - realizálta Sebastian, akinek jól látszott az arcán, hogy ezt bizony most tudatosította először. - Tényleg ezt csinálom Rurunak? - pislogott aztán kicsit ijedten Riley-ra, miközben az arcán halvány pír jelent meg. Még jó, hogy ezt nem vette észre, különben a dolog gördült volna tovább, és csakhamar teljesen vörös fejjel ülhetett volna az ágyon. Az az eset ugyebár, amikor már attól pirul az ember, hogy elkezdett pirulni.

Eszterházy Diána

#satisfactionbroughtitback

Adrian

Adrian
//Köszönöm a játékot, isteni vagy*.*//

Dr. Meyers

Figyelmesen hallgatta Riley okfejtését, annak dacára is, hogy olvasott már erről valamelyik könyvben. Néha nehezen azonosította be, hogy miket is  produkál ő maga abból, amivel már leírva találkozott, de hát ezért is volt szüksége orvosra, hogy segítsen neki meglátni azt, amire egyedül vak volt.
A cicafüleken halkan nevetett, mert Riley mindig képes volt meglepni a metamorfmágiájával, ráadásul Sebastian számára az állati kiegészítők számítottak a legmókásabbnak.
- Nagyon selymesnek tűnnek a fülei, Doktor úr - jegyezte meg enyhén élcelődő hangsúllyal, de kicsit sem bántón, csupán tovább gördítve a viccet. Viszont Riley szavaitól csakhamar átfókuszált.
Nem tagadhatta volna, hogy mélységesen meglepődött a felvetésen. Miután átbeszéltek mindent, neki többé nem volt szándékában felhozni a témát, és nem is igazán tudta, hogy hogyan reagáljon erre. Hiszen ha nem nézheti meg, hogy milyen erősek a falak, akkor nem sok értelme van a legilimenciával próbálkozni, nem igaz?
Összehúzott szemekkel döntötte picit oldalra a fejét, miközben Riley arcáról próbált leolvasni valamit, bármit. Az eszével tudta, hogy orvosa szándékai mögött nincs semmi rossz, mégis olyan érzése volt, mintha valahol csapdát kéne sejtenie.
Szerencsére a magyarázat feloldotta ezt a hirtelen görcsöt, és ismét ellazulva hümmögött egy sort.
- Át kell még gondolnom, hogy szeretnék-e élni vele - felelte végül kimérten, mert talán a fáradtsága miatt, de hirtelenjében nem jutott eszébe semmilyen alternatív tesztelési mód.
A hunyorgásos téma viszont ismét csak odébb terelte a gondolatait, és egészen érdekes kísérletnek érezte, hogy megnézze, vajon más is kap-e a macskaszeretlekből.
- Rendben - bólintott aztán egy kis mosollyal az instrukciókra. - Viszlát legközelebb - köszönt, de ahelyett, hogy Riley hátát figyelte volna, miközben távozott, inkább Ru felé kukucskált.
Mikor odaért a fiú, és Sebastian érzései szerint már a pszichológus sem volt hallótávolságon belül, akkor rögtön beszélni kezdett.
- Képzeld, azt mondta, hogy hunyorgok rád, mint a macskák arra, akit kedvelnek - mesélte, miközben felmérte, hogy milyen étel érkezett a fiúval. Krumpli és sajt, némi zöldséggel, meg leves, ami feltehetőleg kapott egy bűbájt a manóktól, mert bárhogy is lépett a fiú, meg se rezzent a tálban. Igazán előrelátó.
- Gyere - csinált helyet gyorsan az ágyon, óvatosan odébb túrva a dolgokat, hogy Ru is le tudjon ülni, illetve a tálcát is legyen hova tenni. - Köszönöm a vacsorát. Te készítetted? - kérdezte kicsit reménykedve, mert tudta, hogy akkor finom fűszeres lesz minden. A manók is jól főztek, de ők kicsit általánosabb ízlésvilágot voltak kénytelenek követni, Ru viszont remekül bánt a különféle fűszerek harmóniájával.

Benedek

Elhagyván az Akváriumot, Benedek tanácsára a Társalgó felé igyekeztek. Pálma még nem járt arra, de szívesen fedezett fel új helyeket, pláne ilyen jó társaságban. Belépvén a társalgóba, Pálmi hirtelen megtorpan. Egy hatalmas szoba tárul eléjük, főként a kék szín dominált, aminek P. levitásként nagyon megörült.
- Szóval ez lenne az. Hűha...leülünk? - indul el egy kanapé felé.
- Nahát, az ott egy kandalló? - mutat jobbra.
Nagyon tettszett neki ez a hely, le sem tagadhatta volna. Jó ötlet volt Benedektől, hogy ide jöjjünk.
- Köszönöm, hogy elhoztál ide, imádom. - odalép a sráchoz, és megöleli.
Viszont gyorsan észbe kap és hátrébb lép egyet, nem akart rámenős lenni, csak nagyon örült, és az egész csak úgy jött. Kellemetlenül érzi magát, hisz még csak nemrég ismerik egymást, és nem akart betolakodni a srác személyes szférájába. Reméli hogy nem haragszik rá emiatt.
- Bocsi, tényleg. Bocsánat. Ne haragudj.
Reméli hogy nem tett tönkre mindent.

Pálma

Benedek nem haragszik rá, ennek nagyon örül. Tényleg nem akarta tönkre tenni a barátságukat.
Váratlan dolog érte Pálmát, a srác visszaölelte, ráadásul elég hosszan. Hűha... Nem tudta, hogy mit tegyen. Végül amellett döntött hogy viszonozza. Elég merész cselekedet volt tőle. Egy kis idő múlva viszont hátrébb lépet egy kicsit, úgy érezte, hogy egy barátsághoz ez lehet hogy egy kicsit túlzás. Pedig nagyon örült, hogy a fiú viszonozta az ölelését.
- Szóval... akkor....ömm... leülünk? - váltott témát gyorsan.
Remélte hogy most sem sértette meg Benedeket, bánná ha elvesztené. Közel került hozzá, és ugyan vannak barátai a kastélyban, de kevés ilyen barátja van.

Pálma

Leült Benedek mellé az egyik kanapéra. Reméli hogy a fiú nem bánja.
- Nem voltál tolakodó, ugyan már. - nyugtatja a srácot.
Örült a fiú ölelésének, kellemes érzéssel töltötte el. Bár nem tudja még hova tenni ezt az érzést. Általában a fiatalabb srácok nem szokták érdekelni, de ez most mintha másként lenne. Viszont nem akar túl tolakodó lenni, fél, hogy esetleg elveszítené a fiút, pedig olyan jó kapcsolat alakult ki közöttük, kár lenne tönkretenni. Ráadásul lehet hogy Benedek nem egy idősebb lánnyal akar lenni, hanem inkább egy vele egy időssel vagy egy nála fiatalabbal. Nem tudja, hogy képes lenne e kockáztatni ezt a barátságot.
- Remélem nem bánod hogy melléd ültem, átülhetek a szemben lévő fotelbe is ha gondolod.
Kíváncsian várja a srác reakcióját.
- Nem csodálkozom, hogy ez az egyik kedvenc helyed itt, engem is rögtön megfogott. És még egyszer köszönöm, hogy elhoztál ide, igazán jó ötlet volt tőled. - mosolyodik el.
- Remélem még sok ehhez hasonló helyet tudsz majd mutatni nekem. - kacsint.

Pálma

Benedek

Benedek azt mondta ne üljön át, hanem maradjon mellette. Ez igazán kedves volt tőle.
A srác megnyílt előtte, és jól estek a szavai Pálminak. Ő is pont ugyanúgy érez.
- Rendben, köszi, akkor maradok. Én is pont így érzem a dolgokat, és örülök, hogy minden ilyen jól alakul.
Nagyon is örült. Hogyne örült volna?? Legvadabb álmaiban sem gondolta volna hogy egy ilyen sráccal fog itt találkozni. Tetszik neki a fiú stílusa, kevés ilyen fiú van manapság mint Benedek.
- Miért utasítanék vissza egy ilyen jó társaságot? - nevet.
Nagyon is örült a srác válaszának és vétek lett volna visszautasítani. Reméli még sok helyet barangolnak majd be együtt.
Mindeközben Benedek érdekes dolgot tett. Elkezdte ugyanis simogatni Pálma kézfejét. P.-t ez váratlanul érte, de ugyanakkor örült a fiú érintésének. Érezte azonban, hogy kezd egyre vörösebb és vörösebb lenni. Még nem igazán tudta eldönteni, hogy mit is szeretne pontosan a srác.
Nem sok ideig volt a fiú keze az övén, de mégis Pálmi remélte, hogy örökké tart majd ez a pillanat.
- És..ömm...nos...milyen helyeket is szeretnél ajánlani?
Próbálja terelni a témát, azért, hogy leplezze zavarát, amit a srác keltett benne.

Pálma

Benedek

- Szeretem a titkokat, kíváncsian várom a helyszínt. - mosolyodik el.
A fiú újabb ötletekkel áll elő, jobbnál jobbakkal.
- Persze, szívesen mennék sétálni, de a teát sem utasítom el. Bár be kell hogy valljam inkább az az otthon teázós közben könyvolvasós és versírós típus vagyok, de miattad kivételt teszek, és ha gondolod beülhetünk valami helyre.
Pálma még nem nagyon volt lent idén a faluban, de ez egy jó alkalom lehet arra hogy pótolja. A társasága pedig egész jónak ígérkezik.

Pálma

Nahát, végre egy srác aki szeret olvasni, sajna elég kevés Benedekhez hasonló fiúval találkozott eddig.
- A kakaót is szeretem, szóval nem tudsz mellényúlni. Könyvek terén amúgy szerintem eléggé mindenevő vagyok, viszont mostanában a nagy kedvenceim a történelmi jellegűbb könyvek lettek. És te? Milyeneket szeretsz? - kíváncsian várja a fiú válaszát.
Hmm, szóval összebújós olvasós estét szeretne... érdekes.
- A parti igazán jól hangzik, ha zártkörű akkor pedig még jobb. És tudod amúgyis nagyon fázós vagyok... Szóval ezt veheted egy igennek. - kacsint.
Előző kijelentése után Benedek nem győz elnézést kérni, pedig nem sértette meg Pálmát.
- Nem sértettél meg, nem kell bocsánatot kérned, tényleg. Nekem is jól esik veled lenni. - pirul bele saját mondandójába.
Kíváncsian várja hogy hogy alakulnak majd a továbbiakban a dolgaik.

Pálma
 
 

Szereti a szépirodalmat, ez hihetetlen, Pálma már most odavan érte már csak emiatt is.
- A Sci-fivel kapcsolatban egyetértek, nekem sem az a legnagyobb kedvencem.
És egy újabb közös pont.
- Gondolom van már ötleted a helyszínnel kapcsolatban is, jól sejtem? Én rád bízom a döntést. Választásod, biztos vagyok benne, hogy tökéletes lesz számomra is. Már alig várom. - mosolyodik el.
A srác mélyen Pálmi szemeimbe nézett gyönyörű barna szemeivel, szinte megigézte.
Pálma még nem tudja, hogy vajon lesz e közöttük valami, de reméli hogy igen. És már borzasztóan várja a közös kis estéjüket. Nem is tudja elképzelni, hogy mivel érdemelte ki ezt az egészet, hiszen borzasztóan boldog. Talán két hónap után először és számára is hihetetlen, de a korkülönbség sem izgatja. Jelen pillanatban csak igyekszik minél jobban kiélvezni a történéseket, és a Benedekkel töltött páratlan időt.

Pálma

Benedek

Pálmi tudta, hogy Benedeknek van egy pár ötlete a helyszínnel kapcsolatban, nem lepte meg.
- Tudtam, hogy vannak ötleteid. A gondolatolvasás pedig csak egy időnkénti képesség, de ebben az esetben határozottan a közös hullámhossz jele.
A srác röviden kifejti az érzéseit Pálmával és a találkozásukkal kapcsolatban, majd gyengéden megsimogatja a felkarját.
- Én is nagyon örülök, igazán jó társaságra sikerült szert tennem személyedben. - mosolyodik el.
- Én is biztos vagyok benne, nagyon jó kis esténk lesz. Köszönöm, de elég ha te ott leszel, a társaságod amúgy is mindig felvidít. Ugyanmár, nem vagyok ilyen különleges. - pirul el.
P. már egyre jobban várja azt a bizonyos estét, ráadásul nem tagadhatja, hogya fiú egyre kíváncsibbá teszi. Reméli,  hogy a srác is ugyanígy érez iránta, mint ő a srác iránt, ugyanakkor nem akar semmit sem elsietni.

Pálma

Benedek

Pálma elpirul, amint a srác kimondja hogy számára különleges. Ezt nem gondolta volna, és azt sem hogy ilyen jól fog sikerülni ez a találkozás. És fura, de szeretné ha egyszer majd több is lehetne közte és a fiú között, de ez még a jövő zenéje.
- Köszönöm, tényleg. - pirul el és érzi hogy könnyes lesz a szeme.
Nem is számított volna ilyenekre, de nagyon örült. Borzasztóan kedves és őszinte dolog volt Benedektől, hogy elmondta ezeket. Reméli, hogy a fiú komolyan gondolja, bár ismervén őt szinte biztos benne hogy amit mond azt komolyan is gondolja.
- Milyen meglepetés? Ugye tudod hogy nem szükséges meglepned, tényleg,nem kell semmivel.
Nem szeretné, hogy a srác a közeljövőben pénzt áldozzon rá, a társasága számára bőven elég. Bár azt el kell ismernie, hogy Benedek titokzatossága nagyon is imponált neki.

Pálma

Benedek szavai most is meghatják, hihetetlen srác, tényleg.
- Igazán nem kell, de úgy látom meggyőzhetetlen vagy ezzel a témával kapcsolatban, én pedig nem akarok veled vitatkozni. Ez igazán kedves tőled, én is készülni fogok ám valamivel és lesz benne sok szeretet, ezt garantálhatom. - mosolyodik el.
Még most sem hiszi el hogy mindezek vele, pont vele történnek meg. Kicsit olyan számára mintha egy tündérmesébe csöppent volna.
- Igen, engem is meglepett ez az egész, de nagyon örülök hogy most itt vagyunk. Jó veled lenni, megnyugtat a társaságod.
A srác megcsókolta, igaz nem tartott sokáig, de nagyon meglepte Pálmát. Nagyon boldog lett, olyannyira hogy összeszedte minden bátorságát, átölelte a srácot, és megcsókolta, hosszabban mint azt Benedek tette. Hirtelen megszűnt körülötte a világ, nem gondolt másra csak az adott pillanatra. Ennyire bátor talán még egész életében nem volt, de a fiú ezt is kihozta belőle.  

Pálma