Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

- Tök mindegy, törött kar, törött kar mindkét esetben. - Flegmán vállat von, a mozdulat elején még mind a két válla mozdul, a felénél azonban az egyik megbicsaklik, ahogy rájön, hogy hoppá, ahhoz sérült csontok kapcsolódnak. Lassan kifújja a levegőt. Viszonylag magas a fájdalomküszöbe, emiatt nem aggódik különösebben, de még úgy sem kellemes. Kinyújtva hagyja a karját, úgy, hogy ne érje nagy terhelés. Sőt, tulajdonképpen semmilyen terhelés ne érje. Most még viszonylagos türelménél van, jót tett, hogy levezethette az energiáit az Eridonoson.
- Össze is forraszthatom, csak akkor kénytelen lennék jelezni az iskolavezetőség felé, hogy a gyengélkedő szarra sem alkalmas. - Nem mintha valaha venné a fáradtságot, hogy tényleg megkeressen bárkit, akárkit az ügyben, de a szenvtelen, kilengések nélküli hangtónus, amellyel a szavakat ejti kifejezetten hitelessé teszik akarva-akaratlanul. Számára egyszerű a kérdés: a gyengélkedő, mint helyszín és annak "alkalmazottai" azért vannak, hogy ellássák a sérüléseket. Akár tetszik, akár nem. Azt pedig nem áll szándékában a fiúval megosztani, hogy az ilyesfajta varázslatok számára nem opciók.
Az érzéstelenítő bűbáj hatására először csak enyhén bizseregni kezd a karja, aztán nem sokat érez abból, amit a másik ténykedik, csak tompán szűrődnek át az érzékelésén az ingerek.
- Jól hangzik. - némi szkepticizmus kiérződik a hangjából, a három hely azért némileg kellemetlen váratlansággal éri. Érezte ő, hogy fáj, mint a pokol, de legfeljebb kettő helyet tippelt volna meg. Lehetett volna rosszabb is, ez hamar begyógyul - érkezik a kommentár a gondolatai közt, amely lehetne a sajátja is a maga kifacsart nemtörődömségével, de csak állandó "utastársa" fűz megjegyzést a dolgokhoz. Lepillant a mostmár nem is tudja hanyadjára a karján matató kezekre és.. tényleg szükség van erre? Eh. A napja-estéje már így is el van rontva, jól ismeri, hogy megy ez itt, most még benn fogják estére tartani, amíg legalább annyira nem forrnak össze a csontok, hogy szabadabban mozgatni tudja a sínbe tett kezét.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Fanni végül észreveszi, és a lábait is arrébb húzza, hogy Nyeste kényelmesen az eridonos testi épségét nem fenyegetve tud az ágyra ülni. Igaz továbbra sem tudja, hogy mit is mondhatna, meg hogyan, de szerencsére a másik mindig is a fecsegősebb fajta volt, és úgy tűnik a beszédtől a gyengélkedő sem vette el a kedvét. Igaz a válasz, hogy nincs túl jól, nem annyira tetszik Nyestének el is húzza a száját, aztán meg csak megcsóválja a fejét. Hallott ezt-azt, de hogy mennyi igaz belőle azt nem tudja... Inkább nem részletezné. De azért megjegyzi:
- Nnnn....nem nem-nem tu...tu..tudom mmmm...mi ig...gggaz és mi n...n...nnnem. - Kezeivel is tesz egyfajta mozdulatot, ami azt jelzi fogalma sincs elhiggy-e a pletykákat vagy sem. Aztán pedig válaszol Fanni másik kérdésére is.
- Sz...sz...szerintem nnnnnnem aka...aka...akadt ki csak csak csak fff..ffffélt.
Reméli érthető, mert hosszabban nem szívesen fejti ki. Várja is a másik reakcióját, addig meg tovább agyal, hogy mit csinálhatna, vagy mondhatna, hogy feldobja Fannit. Mert bár kapott egy mosolyt már tőle, azért érzi Nyeste, hogy a lány, akinek az ágyán ül, nem a mindig derűs, vadul pörgős, tüzes Fanni, akit megismert, amikor az iskolát kezdték.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

A helyzet az, hogy örülök, hogy nem maradtam egyedül, vagy hogy Léda rám ijesztett. ijesztőbb lenne egyedül kóborolni mindenfelé. Még az is lehet, hogy megvárjuk a reggelt itt, bujkálunk az őrjáratok elől és úgy megússzuk a büntetést. Persze nem az életét, mert olyan fáradtak leszünk, hogy fel kell locsolni minket majd egy ébresztőbűbájjal, már ha létezik olyan. Viszont valami felpörgető ital, igazán jó lenne, hogy legalább az órákon ne vegyék észre az utolsó padban a szuszogásomat. Utána a következő nap órák utáni idején úgyis a gólyalakban fogok szundizni... ahogy ismerem magam másnap reggelig. Na, de ez még soká lesz, szóval nézzük a játékot!
- Hú, hát akkor a lány vagy, az tuti igaz. A csillagjegyed nem tudom, de mivel nagyon nézted a képeket, szereted a művészeteket. Tehát a csillagjegyed nem szűz. Na, jó vagyok, vagy jó vagyok? - karba font kezekkel várom az ítéletet, miközben az én kérdéseimet próbálom összevakarni. Gyorsan meg is találom, szóval Lédát nehézségek elé állítom!
- Nézzük csak. Kergettem egy kakaóscsigát a folyosón, megcsókoltam egy lányt az erkélyen és van egy cukimuki tündéri Cruppom, Marci névvel - nos, ebből kettő tényleg igaz, szóval nem lesz egyszerű dolga, hogy megtalálja a hamist. Addig is felállok és körbejárkálok még.
- Amúgy milyen a sárgáknál? - kérdezem, hiszen még csak a saját körletemet láttam, és elvileg ez így is marad, mindig. Roppantul érdekelnek a többi háznál milyen közösségi helyek vannak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Ryan

Aki rosszban sántikál ugye, esélyes, hogy megbotlik. Nekem ez meg úgy sikerült, hogy még csak rosszban sem sántikáltam, csak valahogy túl sok könyvet akartam a könyvtártól a hálószobámig eljuttatni. Ennek eredményeként az egyik lépcsőt pedig vagy benéztem, vagy ahogy léptem, úgy gondolta, hogy megviccel és elbújik. Nem tudom, hogy mi történt pontosan, de mindenesetre egy pillanattal később már gurultam lefelé, aztán bumm, filmszakadás. Mikor megint kinyitottam a szemem, csak Will szőrös vigyorát láttam, és szépen kis is oktatott arról, hogy a tudás nem egyenlő a mértéktelenséggel. Hát valóban egy picit erős készletet halmoztam fel, és kicsit sem figyeltem az intő jelekre. Csak tanulni akartam, hogy majd a vizsgákon minél jobb eredményt érjek el.
Ehhez képest most tölthetem a hétvégét a gyengélkedőn. Nem kellene, ha a nagy bizonygatás közben, hogy nincs bajom, ne pattantam volna fel, és miközben Will elkapott, ne hánytam volna le a cipőjét. Még jó, hogy ő és nem Adrian. Az nagyon égő lett volna. Remélem éjjel is Will lesz inkább itt velünk, és nem cserélődnek, vagy ha igen, akkor sem Mr. Blackre. Nem akarom, hogy Cole megtudja, mennyire szerencsétlen vagyok.
A hányás után jó ideig megint szundítottam, csak most vacsoraidőben tértem magamhoz, talán egy öt perce. Éhes vagyok, és ma sültkrumpli is volt a menün, láttam, és már nagyon rákészültem, de tuti az ilyen begyógyszerezett, bebájitalozott, bekötött fejűeknek, mint amilyen én vagyok, nem jár más, csak kórházi koszt. Nem akarok trutyit enni, bár nem hiszem, hogy nekem, aki bármiből bármennyit meg tudna enni, éppen most kezdene el problémám lenni ezzel. Egyelőre viszont csak várok, és nézem az ajtót. Jó lenne elmenni innen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Hát persze, tök mindegy. Megeresztek egy mosolyt, de ez már kevésbé őszinte, mint az előzőek - mint ahogy már oly sokszor bebizonyosodott, ezen a gyakorlaton nem a szakmai részek esnek nehezemre, hanem az emberekkel való bánásmódot kell megtanulnom. Gyakorolni, gyakorolni.
Jó ötlet volt gyógyítónak menni úgy, hogy a legtöbb embert valamiért nem kedvelem. Persze, nagyon jó ötlet volt. Ezt minden alkalommal elismétlem magamban, mikor Dantéhoz hasonló egyedekkel találkozom.
Amikor ismét arrogánsan szól, pár pillanatig nem válaszolok, csak végzem a dolgomat. Idegőrlő lehet panaszkodó kamasznak lenni. Saját magának nehezíti meg az életét.
- A fenébe, még a végén be kellene zárnunk a Gyengélkedőt - jegyzem meg szarkasztikusan, de még mindig a mosollyal a szám szegletében. Szerencsére már nem kell sokáig elviselnem ezt a srácot, mindjárt készen vagyunk, de a fejemet merném tenni rá, hogy találkozott már ez a gyerek Sebbyvel, amikor Sebby olyan korú lehetett, mint ő. Egyszerűen túl sok a hasonlóság. A különbség az, hogy neki nem ugorhatok vicsorogva minden egyes szavára.
Nem mozog, így hamar fel is kerül a sín a karjára, előveszem a pergament, hogy feljegyezzem a dolgokat - mert igen, ez az adminisztráció is a gyakorlathoz tartozik, és ha ennyit fognak íratni velem a továbbiakban is, az én eddig precíz írásképem is "doktorossá" fog válni.
- Akkor végeztünk. Az éjszakát itt kell töltened, reggelre már be fognak forrni annyira a csontok, hogy biztonsággal elengedjünk. Kérdés? - szegezem még oda, csak hogy ne maradjon semmi véletlenül sem megvitatlanul, majd ha Dante úgy dönt, nem szeretne tovább zaklatni, leülök egy székre, hogy rendesen megírjam ezt a rohadt papírt. Is.
Az éjszaka általában eseménytelenül telik, a meleg időre való tekintettel azonban nekem sokszor szenvedés az egész. Még szerencse, hogy van beépített légkondim, nevezetesen én magam - mikor a legtöbben már az igazak álmát alusszák idebent, megrezegtetem a leget, pár fokkal levéve a szoba hőmérsékletét. Pokoli meleg van. Kiskoromban nem ehhez szoktam hozzá, s azóta sem tudtam akklimatizálódni...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Jonathan Gerhard Van den Bergh

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

A szerelmem randevúra hívott a társalgóba. Van egy olyan mondás, hogy ha kuplerájba mész, ne csodálkozz, ha... nos tudjátok. Ugyanez a helyzet most. Mármint nem az, hogy kuplerájba mennék és ott történne, ami történne, hanem hogy a lány tetézi az amúgy is fennálló pletykákat azzal, hogy elhív engem egy ilyen mélyinterjúra. Ráadásul ilyen nevet is ad neki. Nem tudom, ezek után mire számít.
- Szia édes - köszönök rá a kanapén terpeszkedve, tenyérbemászóan negédes mosollyal edictumos szerkesztőtársamra, egyetlenemre, szívem választottjára. Elképzelésem sincs, miért élvezem ennyire ezt az eszement szóbeszédet, ami a cikk nyomán ütötte fel a fejét. Biztosan az szórakoztat, hogy látom a navinésen, mennyire kivan tőle.
- Mesélj, mit hoztál nekem! - nézek a papírokra és fordulok oldalvást a helyemen, hogy rákönyökölhessek a háttámlára és arcomat öklömre támaszthassam, ezzel még csábítóbb testhelyzetre váltva, szinte duruzsolva a leányzónak. Aztán persze jól elvigyorodom a játékon.
- A kávét két cukorral és egy kevés tejjel iszom - közlöm vele, immáron visszaváltva saját, valódi, hamisítatlan, lenéző és parancsolgató stílusomra. Hiszen ilyesmiket ígért. Kávét meg süteményt. Nem mintha ne kaphatnám meg bármikor bármelyiket. Csak meghúzom a csengőt a szobámban és jön a házimanóm. Ami az iskola házimanója, csak én kisajátítottam, de ez most mellékes. Elég az hozzá, ez a felajánlás inkább egy gesztus, viszont ami jár az jár. Én pedig behajtom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Jonathan Gerhard Van den Bergh

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Még hogy szolgáljam ki magam! Úgy nézek én ki, mint aki csinált már ilyesmit valaha életében? Látszik rajtam, hogy nem igazán akarom befogadni ezt a javaslatot. Kifejezetten semennyire. Inkább körbenézek és észereveszem azt az eridonos fruskát, aki olyan nagyon pillogott felém a múltkor a folyosón. Most is találkozik a tekintetünk. Rámosolygok.
- Hoznál nekem egy csésze kávét tejszínnel és két cukorral? - kérdezem tőle nemes egyszerűséggel, elbűvölő hangon, bármiféle üdvözlés vagy akármilyen magyarázat nélkül. Tudom, hogy egyikre sincs szükség. A szöszi főnix nem foglalkozik most olyan elhanyagolható részletekkel, mint hogy ott van előttem egy kanna az asztalon, valószínűleg kávéval benne és csak el kéne készítsem magamnak; vagy hogy miért pont őt kérem erre. Helyette pislog párat, mert teljesen megilletődik attól, hogy csak így hozzászóltam, aztán már készíti is el az italt a saját készletéből. Mindezt kicsit ügyetlenül, de végül a kezemben köt ki a csésze.
- Köszönöm - bólintok neki egy kacsintással, miközben kiejtem azt a szót, amit egyébként ritkán szoktam, dehát kezdetben muszáj jobban bevonni mézzel azt a madzagot. Dobok még egy mosolyt felé, aztán már kortyolok is a kávémból és hallgatom a navinést.
- Mármint a viselkedés-elemző egy mugli, vagy valaki, aki a muglik viselkedését elemzi? - kérek némi pontosítást, szemöldökömet értőn összevonva.
- Előbbi esetben nem is érdekel, mivel foglalkozik. Utóbbiban viszont, gondolom, megfigyeli a varázstalanok viselkedését, szokásait, mozdulatait, kifejezéseit és levon belőle bizonyos következtetéseket a csoport egészére nézve. Mint amikor állatokat tanulmányoznak - vonok vállat és látszik rajtam, hogy nem hogy egy szemernyit sem zavar, hogy a mulgikat állatokhoz hasonlítottam, de pontosan ezt is akartam tenni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Jonathan Gerhard Van den Bergh

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

- ¤ -
Rozsos Annamária
- ¤ -
A kávémat kortyolgatva, elegáns lazasággal üldögélek a kényelmes kanapén. Egyik lábam a másikon átvetve. Éppen csak a kisujjamat nem tartom el a csészétől. A navinésnak pedig alig lehet még halvány fogalma róla, micsoda csemegét fogott magának az én személyemben. Ha úgy egy éve interjúvolt volna meg, koránt sem adtam volna olyan érdekes válaszokat. Diplomatikus lettem volna. Mióta azonban az apám a tudtomra hozta, hogy véleménye szerint semmi érzékem a politikához és csak ahhoz értek, hogy bálokon fényezzem magam, azóta csúszok lefelé a lejtőn. Bár ki tudja, mások szerint ez talán fejlődés. A lényeg, hogy már nem áhítozom a régen vágyott babérokra és nem szándékozom tovább édelegni boldog-boldogtalannal. Nincsen már gátam, kimondom, amit gondolok. Vagy amit azt hiszem, hogy gondolok. Ezek a gondolatok pedig általában lenézőek, bántóak és kirekesztőek.
A következő kérdésekre adott első válaszom nem más, mint egy elszélesedő mosolyból kitörő, őszinte nevetés. Mintha csak a világ legjobb viccét mesélte volna el nekem a lány. Még körbe is nézek közben, vajon más is hallotta-e ezt az eszméletlenül szórakoztató felvetést.
- Biztos van létjogosultsága, azt viszont kizártnak tartom, hogy ez abban állna, hogy egy varázsló tanuljon egy muglitól. Inkább csak rávilágít arra, mi az, amitől legjobb óckodnunk - felelem, kávémmal kis köröket írva le, miközben magyarázok, aztán kortyolok ismét, hogy végül a csészémet letegyem elénk az asztalra.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Jonathan Gerhard Van den Bergh

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

A kényelmes kanapén heverésztem Cilivel és a golymók-családommal a Társalgóban. Mindenhová követnek, és elég nehéz rábírnom őket arra, hogy maradjanak a szobában. Mivel a szobatársaim nem voltak bent, a napi limitált tanulásomat megcsináltam, nem volt kedvem egyedül kuksolni, úgyhogy inkább kiültem a társalgóba. Mi van ma, emberek, hogy itt se lézeng senki? Ez így dögunalom.
Ez a hétfő délután ritka pocsék, vagy csak én lövöm be rosszul a célirányokat. Olvasni marhára nincs kedvem, úgyhogy csak hallgatom a cicám, Cili dorombkoncertjét, és simogatom a hátát, meg az új kedvenceimet. Nem tudom, kitől vannak, de biztos, hogy nem hagyom cserben őket, és a picuroknak találok gazdit. Anya csak egyet engedélyezett megtartani, az anya-golymókot. Olyan édi, bolyhos és rózsaszín, egyből levettek a lábamról.
Hétköznap délután lévén, a legtöbb diák biztosan magol, én viszont nem tartoztam a magolósok közé. Semmi értelme a magolásnak, pláne, ha az órákig tart. Az maximum a rövid távú memóriámban tárolódna, és nem mennék vele sokra a dogáknál, vizsgáknál. Amúgy se lesz mindenre szükségem abból, mait megtanulok, noha nem árt, ha minél többet tudok, de annyira nem vagyok kitartó ebben.
Világos, mi az én problémám: hobbi&elfoglaltság-hiány. Nagyon kéne egy szabadidős tevékenység, ami ezt a felesleges időhalmazt hasznosra és tevékenyre váltja fel, és még az én felesleges energiatömegemet is levezetné. A kviddics megfelelő lenne, ha nem tojnék ennyire a magaslati helyeken.
Most unalom a köbön van, hacsak nem agyalok ki valami jó kis apró balhét, ami nem annyira illegális, és több ember is bevonható. Gyűlölöm a semmittevést, amikor semmi nem történik.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Merlinre, meg vagyok mentve! - Ő, helló, igen. Te is?
Na, ez jó gyenge eresztés volt a részemről, de már kezdtem kevés híján elaludni Cili dorombolásának hangjára. Lehet, ha tíz perccel később jön ez a srác, és szólít meg, addigra horkoltam volna, vagy csámcsogtam volna, vagy egyszerre a kettőt.
Kíváncsi lennék, Lilith és Rebi hogy tudnak tőlem aludni... vagy tudnak-e egyáltalán. Rájuk kérdezek, ha eszembe jut valamikor. Valaha. A távoli jövőben, ismerve a memóriámat.
- Van valami ötleted, mivel lehetne elüldözni az unalom-szörnyikét? - Oooké, Dina, ha eddig nem nézett idiótának, most már biztosan. Pedig nem is vagyok szöszi, vörös vagyok. Most már megint, kivasalt hajjal. Hát, nem lett valami egyenes az eredménye, de azért elégedett vagyok vele. Ettől egyenesebb úgy sem lesz, és mire felérek a toronyba, valószínűleg visszagöndörödik.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Na, már nem vagyok egyedül az unatkozással. Hihetetlen, hogy még egy eridonos számára is létezhet olyan, hogy unalmas nap. Valahogy nehéz elhinnem, hogy az állandó pörgések közepette tényleg létezik olyan, amikor csak le kéne lassulnom, de valahogy képtelen vagyok erre. A pörgés a lételemem, engem nem kötnek le pepecselős, lassú elfoglaltságok. A kaland, az izgi éltet. Hogy történjen végre valami.
- Nincs túlzottan. A séta jó lesz, ha nem zavar ez a mini-állatkert – mutattam Cilire, és a kis golymókjaimra. Heten vannak, az anyagolymókkal, Fluffy-val együtt. A kicsiket szeretném lepasszolni, nem azért, mert nem lennének aranyosak, sokkal inkább azért, mert igaza van az anyukámnak. Nem tudok ennyi állatért felelősséget vállalni, pláne, hogy egyszerre két suliban is tanulok, az egyiken levelezőn, úgyhogy duplán lemerít a szellemi elfoglaltság, és még mellettük emberi kapcsolatokra is kell időt szánnom.
Valahogy meg kéne tanulnom jobban menedzselni az időbeosztásomat.
- Merre menjünk?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Miközben a kis navinés interjúztat, az idő nagy részében egyáltalán nem is rá nézek. Inkább figyelem a társalgó többi népét, még akkor is, amikor éppen mondjuk felelek egy kérdésre. Mikor végzek a kávémmal elfintorodom magán a tényen, és visszalebegtetem az üres csészét az asztalra. Nem fogok előre hajolni, olyan kényelmesen vagyok.
- Mintha a muglik képesek lennének két gallyat keresztbe rakni, ha elromlik valamelyik elektórnokis kütyüjük - horkantok és gondolom, mindenki sejti, hogy nem a paródia kedvéért vagy bármi hasonló okból mondtam az elektronikust így, ahogy, hanem bizony azért, mert ilyen szinten nem vagyok otthon a varázstalan dolgokban és megnevezéseikben. Csakazértsem akarok semmit tudni róluk.
- Attól kell félnünk egy ilyen helyzetben, hogy lesüllyedünk egy bizonyos szintre, ahol ott is tartanak minket - világosítom fel róla, most kivételesen rápillantva, és minden szavamat áthatja a végtelen sekélyesség. Talán kicsit már én is unom a saját szövegemet, a hangomat viszont egyáltalán nem, ahogy azt sem, hogy én legyek a középpontban, szóval ez valamicskét javít a beszédem elcsépelt mivoltán.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Jonathan Gerhard Van den Bergh

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

- Mm? - pillantok vissza a lányra, unott arccal. Elmerengtem kicsit és nem teljesen jutott el hozzám a kérdés, azonban valahogy visszaidéződik valahonnan hátulról a fejemben, így mégis tudok rá válaszolni.
- Arra, hogy ha sok időt töltünk velük, a végén még elkezdünk leszokni a varázslásról, ezzel eldobva magunktól a lényegünket - magyarázok, hevesen gesztikulálva, ami főleg azt jelenti, hogy köröket írok le a kezemmel, csinos ábrázatom viszont továbbra sem tükröz semmiféle elhivatottságot vagy lelkesedést.
- Mondjuk - állok le szép lassan a válasszal, ezzel az elhúzott szájú kis szóval fejezve be nagy kifejtésemet a témáról. Ezzel egy időben nekiállok szabályosan felhúzni magam azon, mennyire nem hiszek abban, amiről beszélek, vagyis hát azon, milyen mérhetetlenül nem érdekel ez.
- Mit tudom én? - vonok vállat, fintorogva, nyeglén, egyszersmind ingerülten, majd körbenézek a társalgó népén. Sok bájolgó, vidámkodó bugris. Kezd herótom lenni tőlük meg a fene nagy jókedvüktől, vagy éppen a nyávogásuktól az óráik meg a tanulás miatt. Mégis kit érdekelnek?
- Ugye értelmes kérdéseid is lesznek? - förmedek a navinésre. Végülis ő van a legközelebb. Övé a megtiszteltetés, hogy belé törlöm a lábam.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Jonathan Gerhard Van den Bergh

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Különös állapotban vagyok. Az elmúlt nagyjából egy évben egyre inkább abban vagyok. Amolyan félállapotban. Őrzöm még azt a stílust, azt a mázt, ami eddig az életem része volt, azonban egyre inkább le is vetkőzöm azt. Nem akarok már megfelelni, nem akarok már jópofizni, csak a megszokás hajt még ilyen cselekedetek felé. Ugyanígy fáraszt az is, hogy úgy tegyek, mintha kemény véleményem lenne dolgokról, amikről különben egyáltalán nincs.
- Nem - adom meg meglepő válaszomat egy unott vállrántással és csak nézem a társalgóbelieket. Én, Jonathan Gerhard Van den Bergh, Gerhard Hendrik Van den Bergh fia az imént kijelentettem, hogy nem olyan nagy baj, ha egy varázsló muglikkal vegyül és esetleg távolabb kerül a mágiától. Nem tudom, hol vannak ilyenkor az újságírók (szóval a szerkesztőtársaink), hogy lejegyezzék ezt a történelmi és igencsak megdöbbentő pillanatot. Akármilyen lagymatagnak és jelentéktelennek is tűnik.
- Mert szeretem, ha kérdésekre válaszolhatok - mosolygok rá a lányra, kimondva a teljes igazságot. Ez ennyi. Nem a tudományt akartam szolgálni, nem a navinés lektornak akartam kedveskedni, egyszerűen szeretem jártatni a számat. Szeretem, ha figyelnek rám. Ilyen egyszerű.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Jonathan Gerhard Van den Bergh

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Egy egész kilót híztam ez elmúlt hét alatt. Undorító. Ösztönösen húzom le a kézfejemre a pulóver ujját, ami amúgy lötyög rajtam, mégis úgy érzem, mintha kicsi lenne, mert alatta akkora vagyok attól a kilótól, mint egy elefánt. Már attól is elmegy az étvágyam, hogy eszembe jut, hogyan gömbölyödött a mérleg számlapján az a hatos az eddigi karcsúbb ötös helyén, és kedvem támad felköhögni mindent, amit ma lenyeltem. Csakhogy nem tehetem. Azt sem tehetem meg, hogy nem eszek, mert amióta elájultam múlt héten a mágiatörténet órán kisebb riadalmat okozva a csoporttársaim körében, a gyógyító egyszerűen nem hisz nekem. Pedig Emily elment. Olyan egyszerűnek tűnt már az egész, hiszen nem volt kinek hazudnom, Grétát ez nem érdekli, nem szól bele a dolgaimba, Ervint pedig leköti a munka és különben is akkorra tartogattam a kalóriákat, amikor együtt eszünk. Azok a sütik sokba kerülnek. Nem pénzben, hanem kilókban és felülésekben meg guggolásokban számolva. Félek tőlük, de Ervint meg nem bántanám meg. A Rose a kedvencem. Olyan kis egyszerű és finom és nekem találta ki, szóval nem mondok rá nemet. A múlt héten is így kezdődött. Randira hívott, hát szép akartam lenni neki, meg megőrizni a számokat akkorra, hogy sütit egyek vele, csak aztán a gyengélkedőn kötöttem ki. Hiába mondtam, hogy bizonyára valami kósza vírus lesz az oka az egésznek, a gyógyítónak elég volt a szemembe nézni, tudta, hogy nem igaz. Tudta, hogy a hazugság már olyan mértékben része az életemnek, hogy én is elhiszem, hogy a levegő is tud tápláló lenni, akárcsak a víz. Beszélgettünk. Vagyis ő beszélt, én hallgattam, és azóta folyamatosan a nyomomban jár egy gyógyító tanonc, hogy ellenőrizzen, meg itt eszem. Egy egész tányérnyi krumplipüré van előttem spenóttal és csíkokra vágott csirkehússal. Ránézni is alig bírok, de itt ülök, amíg meg nem ettem. Egy hete már csak így megy. Reggelire egy egész palacsintát kellett legyűrnöm, délben a sajtot meg a rizst, és most ezt, amit éppen a villámmal piszkálok. Kénytelen kelletlen falok be egy falatot. Kellene egy kés, hogy minél apróbb falatokra vághassam az egészet, de Hanna nem ad. Azt mondja, valamikor ő is átment ezen és van kiút. Kár, hogy én nem látom. Lassan rágom azt is, amit tulajdonképpen nem kellene rágni, hiszen szétolvad a számban, ez már inkább csak a megszokás. A fülem mögé tűröm a hajam, majd megküzdök egy újabb falattal. Hanna eltűnik valamerre, amíg nem figyelek, de ez úgysem jelent semmit. Meg kell ennem. Itt másképp nem fog eltűnni az étel, próbálkoztam már, nem sok sikerrel.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Nyugtalanul aludt a gyengélkedő egyik ágyán, álmaiban teljesen összefüggéstelen képek villantak fel, mindegyike főként a robbanáshoz volt köthető, néha akadt egy-egy oda nem illő elem, mint például az álombéli önmaga előtt elugrándozó rózsaszínű nyúl. A nagy részük rossz érzéssel töltötte el őt, és ez annyira valósághű volt, hogy Jae szinte el is hitte, nem álom ez, hanem a valóság.
Levegő után kapkodva ébredt végül fel, és ahogy megpillantotta a plafont, rögtön rájött arra, hol is van. Az emlékképek sorra követték aztán ezt a felismerést. Ahogy Jin ott hagyta őt a szobában, a robbanás, az üvegszilánkok, a kétségbeesés, és végül ahogy egymásra találtak testvérével. Minjae nem hitt akkor a szemének, hogy tényleg bátyját látja, mikor már a fájdalomtól elbódultan szinte feladta a reményt. De Jinnie állt ott mégis, könnyes szemekkel, ahogy Jae is ugyanígy nézhetett ki, amikor felismerte az idősebbet. Aztán volt ám könnyekkel teli, sebek miatt felszisszenős ölelés a testvérek között. Azután, hogy megmenekültek és a gyengélkedőre kerültek, Minjae-t rögtön elnyomta az álom. Persze, csak miután megbizonyosodott arról, hogy Jinnie is rendben lesz.  
Normalizálta légzését, miközben feljebb csúszott az ágyon. Egy ponton felszisszent, a gerince még mindig ellenkezett a hirtelen mozdulatok ellen, szóval lassabban folytatta a fiú a helyezkedést. A támlának helyezett párnának dőlve megdörzsölte szemeit, majd megtapogatta arcát. Egy-két sebhelyet még érzett magán, valamint gyógyszerillatot - valószínűleg azt, amivel kezelték a szilánkok okozta vágásokat.
Nem érezte túl jól magát, de nem is igazán a fizikai fájdalom terhelte most meg. Az álomból visszamaradt rossz érzés csak nem akaródzott eltűnni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő