A könyvtár. Ódon, végtelen, és mint minden a kastélyban, ez is ugyanolyan varázslatos.
Az egyik vaskos könyvért nyúlok. Nézegetem, forgatom a kezemben. A lapok benne már sárgák, a címe félig kopott, de úgy látszik, hogy valami mágikus kalandregény lehet.
Leülök a nyikorgó fapadlóra, a köteget felütöm egy véletlenszerű oldalon és olvasni kezdek. Elmerülök benne. Az idő csak múlik és észre sem veszem.
Becsukom a könyvet és magamhoz szorítom. Biztos, hogy ezt ma még kiveszem.
Folytatom a kutakodást a kötetek milliói között. Rutinosan mozgok, mindig meg tudom találni, amit keresek.
Régen is sokat jártam könyvtárba, bár ez csak az általános iskolám kicsi terme volt, amiben körülbelül száz-kétszáz darab könyv foglalt helyet. Hetente mentem kölcsönözni, és amikor nem Nightmarerel voltam, vagy nem az ablakon bámultam kifelé, általában olvastam.

Egy aranyborítású könyvvel szemezek, amikor valaki megszólít. Egy barna hajú lány, akit láttam már a klubbhelységben. Úgy tudom prefektus. Miért talált meg pont engem? Tudtommal nem követtem el semmi rosszat... Még a kezdő varázsigéket sem nagyon használtam, a rontásokat meg végképp nem mormoltam.
Kicsit feszengve állok mellette, zavarba hoz a vidámsága és közvetlensége. Irányomba nem szoktak ilyen viselkedést tanúsítani, sőt, inkább elkerülnek.
- Szia - válaszolok - Valami rosszat tettem?
Rögtön a számra csapok és elfordítom a fejem. Hogy lehetek ilyen idétlen? Léda szedd össze magad. A kommunikáció ugyan nem az erősséged, de ennél tudsz normálisabban is viselkedni.

Lóránt Bence

Sosem csináltam még ilyet. Egy új érzés járja át a testem. Ijesztő, de élvezem.
Óvatosan haladok a kastély ódon falai között. A kinti táj már az este sötét feketéjébe bugyolálta be magát. Jóval takarodó után járhat már. Tudom, hogy ha elkapnak, az ront a tanulmányaimon, de egyszerűen nem bírtam. Ki kellett jönnöm megnézni, milyen este a Bagolykő. Nem is bánom, a látvány elképesztő.
Hirtelen lépteket hallok. Halkan, akár egy macska osonok tovább és bebújok az első ajtón amit kitapintok.
Ahogy betoppanok, a terem kékje vakítja el sötéthez szokott szemeimet. Nem törődök vele és elrejtőzöm az első adandó tárgyba amit meglátok. A választott rejtekhelyem egy ósdi szekrény, tele evőeszközökkel és tányérokkal.
Hevesen lélegzem, miközben fülemet a gardrób ajtajának nyomva hallgatózom. A csend kicsit megnyugtat és megkönnyebbülve hunyom be a szemem.
Az agyam kattog. Vajon meddig maradhatok itt? Nem akarok egy egész éjszakát egy rozoga szekrényben tölteni!
Az összes bátorságomat összeszedem és résnyire nyitom a szekrényajtót. Ekkor látom, hogy egy fiú nyúlik el az egyik fotelon, s mint ki jól végezte dolgát nyugodtan falatozik.
Bár nem vagyok egy nagy emberszerető, de ebben a pillanatban még is vágyom a társaságra. Frusztráló egyedül a nagy kastélyban éjszaka. Ha már bajba kerülök érte, legyen kivel.
Hosszas mérlegelés után, eldöntöm, hogy felhívjam magamra a figyelmét, megijesztem. Csendesen kinyitom a szekrényt és ninja módjára a szőkeség mögé osonok, majd némán, de ördögien mosolyogva a vállára teszem a kezem.

Lóránt Bence

A trükköm elérte a megfelelő hatást. A fiú ijedten ugrik fel és a pálcáját nekem szegi, majd miután észreveszi, hogy ember vagyok (valami olyasmi), akkor lejjebb engedi.
- Nem prefektus vagyok, csak gondoltam eljövök egyet sétálni - nézek rá és közben alig bírom visszatartani a nevetést. Ez az éjszakai kirándulás kellően feldob és nyitottá tesz. Talán nem leszek szörnyeteg addig, amíg nem kérdez a családomról. Remélem nem fogja megtenni, szimpatikusnak tűnik.
- Ismerős vagy...Melyik házba tartozol? - érdeklődöm, majd leülök az egyik kanapéra és egy pogácsáért nyúlok. Csendesen majszolgatom, miközben próbálom felidézni, hol láttam már a fiút. Sokat ülök a folyosón egyedül a sarokban, figyelve az embereket, szóval lehet, hogy egyszer-egyszer elment előttem.
Szórakozottan körbenézek a szobán. Most látom csak, mennyire hatalmas ez a hely. A falakat mindenféle színű és mintázatú festmények borítják. Ami embert vagy állatot ábrázol, mozog. Egy puccosan felöltözött, molett hölgyet veszek észre, aki épp a lehető legtöbb megvetést sugározza felém. Arca fehér a sok púdertól és roppant magabiztos kisugárzással rendelkezik. Elmosolyodok, majd a fiúra nézek.
Azt már észre vettem, hogy szőke a haja, de azt még nem tanulmányoztam milyen rikító kék szemekkel rendelkezik. Az övéihez képest az én szürkéskékes árnyalatú íriszeim roppant csúnyák.

Lóránt Bence

- Valahogy fel kell hívnom magamra a figyelmet, ez az én módszerem. Rémült kisfiúkat ijesztek halálra - kacsintok rá és egy széles mosollyal ajándékozom meg. Nem bírok magammal, túl jó kedvem van. Mondjuk most előnyömre válik a kommunikáció, ha esetleg lebuknánk, akkor nem kéne egyedül bűnhődnöm.
- Dobai Léda vagyok, a Navinéből, örvendek! - biccentek neki mosolyogva.
Nézem, ahogy a dáma felé fordul.
- Hát igen, mint látod népszerű vagyok! Egy csomó barátom van! - húzom ki magam büszkén. Még a rideg valóság sem szomorít el, most nem. Megengedem magamnak, hogy kicsit élvezzem az életet.
Feltesz egy kérdést. Picit elkomolyodom, de a csintalan vigyor nem akar eltűnni az arcomról.
- Az a helyzet, hogy fogalmam sincs hol vagyunk. Viszonylag újnak számítok én is, viszont határozottan élvezem a helyzetet - nevetem el magam - Esetleg neked van valami ötleted?
Egy bögréért nyúlok és forrócsokit töltök bele, majd iszogatni kezdem.

Lóránt Bence

Bencének is jó kedve van. Úgy érzem jól kijövünk egymással. Élvezem a társaságát.
Játékot emleget. Valóban, el kéne ütnünk itt valamivel az időt. De mit is csináljunk? Áhh, megvan!
- Mit szólnál ahhoz, ha felváltva mondanánk 3-3 állítást magunkról és a másiknak ki kell találni melyik a hamis! - mosolygok rá, majd karba teszem a kezem, nem várom meg a reakcióját - Én kezdek! Lány vagyok. A csillagjegyem szűz...és hmmm...Szeretem a művészetet!
Elég egyszerű állításokat mondtam neki, de később garantálhatom, hogy nem fogom megkönnyíteni a helyzetét!
Igazából, nagyon fesztelenül érzem magam vele. Remélem ez megmarad...Szeretném, ha megmaradna...
Lerakom a forró csokival teli bögrét az asztalra és a térdemen könyökölve veszem jobban szemügyre a fiút. Honnan lehet ismerős? Egyre jobban foglalkoztat a kérdés. Azon se lepődnék meg, ha a rejtélyes családom tagja lenne, azok után, hogy létezik varázslat, úgy hiszem bármi lehetséges.