Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Na persze, mert a baglyok sokkal értelmesebbek a macskáknál...
- Ha azt hiszed, hogy nem találnám fel magam ebben a kastélyban... - kezdte a kis monológját, de tény, hogy fogalma sem volt, mit merre talál ebben a hatalmas épületben. Mikor vizsgázni jöttek, akkor is elvezették őket a tantermekhez, majd ki a bejárathoz. Bezzeg Tánya... Neki a mániája lett ez a hely, úgyhogy biztos jobban vágta az egészet, mint ő. Kolos sosem vette komolyan, hogy egyszer tényleg itt fognak tanulni.
A megszólításra azonban a hideg is kirázta.
- Mondtam, hogy ne szólíts így, ha ideértünk - szűrte a fogai között Kolos, és lenézett jóval alacsonyabb nővérére. Élvezte a magasságot, de azért nem akarta minden hülyeségüket magával hozni otthonról. - Épp elég, hogy anyáék is így kezdtek hívni, nem kell, hogy itt is rászokjanak!
Ettől függetlenül ki nem állhatta a becenevét. Ha már egyszer egy ilyen nevet adtak neki, legalább használják normálisan. Tányától már megszokta. Amióta megnyúlt, szinte csak így hívja, de utazás előtt direkt kikötötte, hogy hanyagolja ezt az iskolában.
Tánya felajánlását azonban hálásan fogadta. Szét is tépte volna az ideg, ha itt kellene szobroznia, hogy megvárja a felmentősereget, akik elkísérik őket a megfelelő helyükre. Már csak az hiányzott volna, hogy be is takargassák őket, miután lefektették a két Ardait. Na nem, nem ezért jöttek ebbe az iskolába!
- Menjünk - vonta meg a vállát nyugodtan, és elindult a szemben lévő folyosó felé. Ahogy Tányát ismeri, bármennyire is lemarad tőle az apró lábaival, fél perc után már kilométerekről fog neki hátrakiáltani.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

- Csak tessék!-*Roppant előzékeny, bár hogy ez a vonás honnan ragadt rá, rejtély - mindenképp eltúlozta az udvariaskodást, mozdulatai inkább kicsit bohózattá fokozták az egyébként nem gunyoros gesztust.
Ezúttal követi Grétát, titokzatosnak szánt arccal, állát behajlított mutatóujjára támasztva lebeg a lány mellett, mint aki magában értékeli a teljesítményét. Gréti igen alapos, mindent megtapogat, megsimogat, bár a pálcáját kevéssé használja, ami határozott gyengéje. Sok átjáró ugyan pálca nélkül is használható, azonban néhány komolyabban elrejtettet csak és kizárólag azzal lehet kinyitni. Ezt azonban nem siet az orrára kötni, hagyja, hogy tanuljon szépen a saját fejével, elvégre senki sem úgy pottyant a világra, diplomával meg tudással az ölében. Igen, így többet kell érte dolgozni, de egész biztosan nem fogja elfelejteni, ráadásul szemfülesebbé válik és könnyebben észreveszi majd máshol is az árulkodó részletek. Úgyhogy végeredményben megéri a belefektetett erőt.
Persze, Teó ennyire nem bonyolítja túl a dolgokat, inkább csak tudja, hogy így kell, mert így jobb. A lány egyre kedvetlenebb arca láttán mondjuk aggódik egy kicsit, hogy játszópajtása mindjárt faképnél hagyja, azonban Grétát jobban leköti az átjáró rejtélye és Eridonosabb annál, semhogy feladja, így végül győzedelmeskedik.*
- Ász vagy!-*Teó tapsol és perdül egyet a tengelye körül, míg a szobor talapzatánál láthatóvá válik egy keskeny csúszda - ha fentről nyitják az átjárót, így néz ki, lentről viszont lépcső.*
- Akkor merre tovább?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Nyilván nem költözött be tegnap a többiekkel az irodába. Ennek számos indoka lehetne, ilyen az idő, a kedv hiánya, Gabrielnek viszont nincs oka beszámolni erről a munkatársainak; éjjel a faluban lévő szállóban aludt és most az egyik varjúval előreküldte a pakkját. Ő csak néhány percre fog benézni - amíg átnézi, rendben megérkezett-e minden és amíg elborzad azon, milyen undorítóan kényelmetlen ágyakkal rendezték be az iroda alvófülkéjét. Mindig ez van.
A kastélyba már elegánsan, kifogástalan ruházattal lép be; a cipője fénylik, a haja selymes, az öltözéke vasalt, a kezében pedig egy jókora hamburgert tart - de ez nagy eséllyel bőven elfogy, mire az irodába ér. Utána azonban indulnia kell az évnyitóra, amivel aztán hivatalosan is megkezdődik itteni alkalmatla...munkájuk.
Bár a kastélyt meglehetősen bonyolult felépítésűnek gondolják, valójában nem az. Nem valószínű, hogy eltéved - az utóbbi hetek, melyek a kastély előzetes át/felülvizsgálatával teltek, már engednek némi rálátást az épület felépítésére. Ha tartani kell valamitől, akkor inkább attól, hogy a hamburger undorító befalása után nem tud majd eleget enni a vacsorából. Miközben az intézmény gazdasági adatait nézte át, folyamatosan csak arra gondolt, mennyi pénzt költenek itt feleslegesen ezekre a drága ételekre, melyeknek a fele se fogy el. Pazarlás.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

 - Jó, akkor nem mondtad eddig, hogy akarod.
Ismétlés a tudás anyja. Nem igazán tudtam rá mit reagál, mert bár kiforgatta a szavaimat, igaza volt. Nem mondott se igent, se nemet. Kezdem azt érezni, hogy valójában az én hibám volt és ha hamarabb tisztáztuk volna a dolgot, akkor elkerülhettük volna ezt az egészet. De én úgy féltem ettől a beszélgetéstől, mint a tűztől. Nem akartam tudni, hogy mit gondol rólunk és én sem akartam végiggondolni pontosan mi ez. Olyan jó volt, nem akartam tönkretenni. Erre ő teszi tönkre. Korábban biztosan örültem volna, ha valaki, aki ennyire közel áll hozzám, ilyen módon fejezi ki az érdeklődését, de most már más volt a helyzet. Öregnek, fáradtnak és életuntnak tűntem mellette.
Fáradtan sóhajtottam fel, amikor elvette a tányérokat. Magamban szitkozódtam. Talán nem kellett volna ennyire hevesen reagálnom, de nem igazán gondolkodtam, ösztönös volt. Még mindig úgy hiszem, hogy nem érdemlem ezt, valószínű az én dolgom az, hogy minden testvérem gyerekének a hóbortos nagynénje legyek, aki megtanítja, hogy fogják az ecsetet és, hogy a festék nem ehető. Talán lesz egy-két macskám is, biztos ami biztos. Kisvártatva elindultam a kihúzott szék felé, leültem és megvártam, amíg betolja alattam a széket. Nem meglepő, tudtam, hogy ez is benne lakozik, sok minden mással együtt ami nagyon imponáló volt, mondhatni odavoltam a rejtett tulajdonságaiért. Bámultam az elém rakott ételt, de nem már voltam éhes. Nem gondolhatja komolyan, hogy ezek után majd jóízűen nekiállok a húsnak. Úgy ültem ott, vele szemben, mint valami leszidott kisgyerek, félig lehajtott fejjel, bűnbánó tekintettel.
 - Sajnálom.
Azt, hogy mit, azt én sem tudom pontosan. Semmiképpen sem azt, hogy itt vagyunk, talán azt, hogy olyan idiótán reagáltam. Végig kellett volna gondolnom, de éles helyzetben ez nagyon nehéz. De sosem késő újrakezdeni. Veszek egy nagy levegőt, hosszan kifújom majd kinyitom a szememet és a tekintetemmel Bencéét keresem.
 - Szóval, mit is szeretnél pontosan?
Kezdjük elölről, az a biztos. Óvatosan a villámért nyúlok, de csak felállítom az asztalra az ujjaimmal, nem nyúlok az ételhez.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

- Bálint, Botond - szólítja bátyait a kislány. Lehet, felveri a fél iskolát, de meg kell találni a két fiút, mert azok elvették a talárját és az fontos részét képezik az öltözékének. Nemsokára elkezdődik az évnyitó ünnepség, amire nagyon készült, bár teljesen biztos benne, hogy a Levitába fog kerülni, ahogy mindenki más. Nem volt rest lenyúlni egyik testvére nyakkendőjét, csak a móka kedvéért, hogy kipróbálja neki, hogy áll. Éppen azt próbálgatta bekötni, mikor az egyik iker lenyúlta a köpenyét. Már mindenhol kereste őket, de nem találta, ahogy Bendét se, aki meg tudja őket fegyelmezni. Ha nem szerzi vissza a ruhadarabot, nem sétálhat be az évnyitóra, mert nem lesz megfelelő az öltözéke. Már a gondolatra is lekonyul a szája, mert mindennél jobban várta az első évét és, ha nem kezdheti el nagyon szomorú lesz.
- Botond, Bálint - kiállt újra, immáron a bejáratnál. A fiúk szeretnek kint lenni, lehet most is errefelé kóborolnak valahol. A kislány nem szokott árulkodni, de ezt elmondja majd az anyukájuknak, aki biztos meg fogja büntetni a két testvérét. Aztán megpillant valakit, aki nem tűnik diáknak. A lányka úgy gondolja, hogy egy tanár lesz, és emiatt meri megszólítani a férfit.
- Jó napot kívánok! Nem látott két fiút, akik ilyen magasak és barna hajuk van, meg ugyanolyan színű szemük. És kék talárt és nyakkendőt viseltek, olyat, mint ez - mutatja a dolgokat, természetesen az illedelmes köszönés helyett. Otthon megtanították neki, hogy hogyan kell viselkedni egy felnőtt társaságában, meg kell adni neki minden tiszteletet. Kíváncsian pillant a férfire, hátha tud neki segíteni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Melegebben is öltözhetett volna, de amikor elindult, nem volt még hideg. Nem otthonról jött, a faluban volt vásárolni, aztán eszébe jutott, hogy valamit fent hagyott a kastélyban. Nem lenne olyan sürgős a dolog, de most van ideje, akkor miért ne menne el érte. Alig múlt el nyolc óra, ilyenkor a diákok is még a kastély folyosóit róják. Hallotta, hogy pár minisztériumi tag a kastélyban járkál, és a szabályokat próbálják szigorítani, de rá ez már nem vonatkozik, nem tanul már ott. Viszont, ha úgy látják jónak, akár jövőre is ott maradhatnak, ami már érinti, mert szeretne mestertanoncként tovább tanulni. Vajon a másik szőke lány tud a dolgokról? Gwen nem hallotta, hogy az évnyitón szó esett róluk, ő csak a diákoktól értesült, akikkel tartja a kapcsolatot. És neki semmi rejtegetnivalója nincs.
A kapuhoz érve köszön az ismerős arcoknak, a legtöbben vissza is köszönnek, de egy pár tanuló nem tud rá figyelni, mert más foglalja le a figyelmüket. Talán az Eriodnba is fel fog nézni, meg kell látogatnia a pirosakat, de legelőször az Edictum szerkesztőségéhez megy, aztán jöhet a szórakozás. Annával is szeretne beszélni a kviddicset illetően. Sokan most ballagnak és, ha nincs elég jelentkező, akkor bajban lesz az Eridon, ahogy régebben a Navine is volt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Alaposan körbejárta a kastélyt és nem talált semmilyen kirívó dolgot. Egyenesen megnyugvással tölti el, hogy lassan hazamehet és csak holnap kell visszatérnie a kastélyba. Nyomasztja az egész hely, bár indokot nem tudna rá mondani.
Zsebre vágott kézzel lép ki a kellemesen hűvös áprilisi estébe, vele szembe azonban valaki magabiztos léptekkel közeledik. Fejében egészen hosszú lista pereg arról, kiknek adtak engedélyt, erre a lányra viszont nem emlékszik, meg hát, amúgy is kötelessége megkérdezni, hová ilyen sietősen. Megáll és a friss levegőre való tekintettel mély levegőt vesz, mielőtt elállja az érkező útját. Persze nem tolakodó, sosem lenne az, nem lép be a lány intim szférájába, de ennyi is elég ahhoz, hogy megállítsa, minden valószínűséggel.
- Ne haragudjon kisasszony, hogy megállítom, de láthatnám az engedélyét? - rekedtes, mély hangján szólal meg, morózus megjelenésének élét azonban egy halvány görbe tompítja. Nem szeretne ő kellemetlenséget, csak megnézi a papírost, amit minden bizonnyal magánál szorongat a lány, ha van egy kis esze, máskülönben vehet egy száznyolcvan fokos fordulatot. Mi lenne, ha akárki ki-, besétálgathatna a kastélyba? Lehet, hogy ez eddig szokás volt, de mint tudjuk, épp itt az ideje, hogy mindez változzon.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

A napja nyugodtan telt, attól sem félt, hogy esetleg Elena újra elmegy. A lánnyal is találkozott a mai nap, ettek egy kis édességet, illetve Kevin társaságát is élvezhette. Délután kezdett keresni egy papírt, aztán rájött, hogy a suliban hagyta, még a múltkori ott jártakor, a miatt tart most odafele. Hallotta a kastélyban történő dolgokat, de azzal nem számolt, hogy esetleg találkozik is valakivel. A férfi hirtelen megállítja, ő pedig értetlen arccal néz rá. Milyen engedély?! Eddig semmi olyasmi nem kellett, főleg nem neki. Szabadon járhatott kelhetett az iskolában, leginkább az Edictum szerkesztése miatt, de az eridonosok is szívesen látják.
- Milyen engedély? - kérdezi még mindig értetlenül. Elképzelni sem tudja, miről van szó, de biztos fontos, ha megállítják. Amint hazaér telefonálni fog Ellának, hátha ő tud valamit erről, hiszen a minisztériumban dolgozik. Neki kell erről tudnia valamit.
- Én csak a szerkesztőségbe szeretnék menni, hagytam ott egy papírt, ami most kellene  - magyarázza, hogy miért indult a kastélyba, és minél előbb letudná a dolgot. Nincs kedve itt cseverészni egy idegen minisztériumi emberrel. Megérti, hogy fontos az az engedély, de egy újságszerkesztővel nem lehet baj. Adamnek is fog küldeni egy baglyot, hogy akkor mi legyen, mert, ha nem járhat a szerkesztőségbe, nem fog tudni cikket írni, és az nem jó.
Egyik lábáról a másikra ugrál, már menne, de a férfi nem akarja engedni. Ennyire szigorúan venni ezeket a dolgokat, pf! Ha ilyen lesz aurornak lenni, inkább meggondolja a dolgot és mégis kviddicses lesz.
- És hol lehet ilyen engedélyt szerezni? És mikor? - érdeklődik, amilyen kedvesen csak lehet. Idegesíti a helyzet és az, hogy ha most nem csinál semmit, akkor egy ideig nem találkozhat a barátaival. Mi lesz Kevinnel? Hol fog aludni a srác, ha nem otthon? Az nem történhet meg, Kevin csak akkor aludhat másnál, ha olyan dolgokat csinál, amit Gwen nem szeretne tudni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Harsogó portrék folyosója

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Harsogó portrék folyosója

Furcsa. Jóformán menekült, hogy itt lehessen, hogy a káoszban lelhessen nyugalmat, hogy a gondolatai végre kissé elcsendesedhessenek. Most viszont már voltaképp zavarónak találta a hangzavart, most csak egyedül akart volna maradni a kusza gondolatainak áradó tengerével és a lánnyal. Nem, ebben viszont nem volt semmi hátsó szándék, csupán a kíváncsiság. A fehéren vibráló sziluett felkeltette az érdeklődését, adott valamit, amit szeretne mélyebben megismerni. És ezen törekvésében az immár bosszantóan harsogó képek igen megnehezítették a helyzetét. Bár tény, hogy ez a kis kellemetlenségérzet egyáltalán nem ült ki az arcára sem, olyan volt ez, mint a szúnyogcsípés; csak akkor veszi észre az ember, ha tudatosan odanéz.
Épp csak hozzáért a lány puha kézfejéhez jelzésértékűen, de azt is csupán pár másodperc erejéig. Nem híve a fizikális kontaktusteremtésnek, ő inkább a szavak embere, ha választani kéne... Viszont a megjegyzést inkább le se reagálta, csak a festmények felé pillantott. Sosem tartotta magát annak, épp csak magától következtette ki, az alap udvariassági formulákat. Ennél többre nem is igen képes. Ahhoz már egyfajta kötődésnek ki kéne alakulnia és túlságosan kevés embert enged közel magához. Csak benő egyszer majd a feje lágya...
- Ehm... - Habozva nyújtja ki a kezét és óvatosan fogja meg a lányét. A kis malőrön meg épp csak meggörbül kissé a szája széle, de tova is suhan a mimika egyből. - Ha... Eg... Bence. - Általában az emberek legalább a saját nevüket el tudják mondani reflexből... Ő viszont már nem tudja, hogy pontosan kihez is tartozik. Jobbára senkihez.
Olyan gyorsan húzza vissza végül a kezét, amilyen gyorsan csak tudja. Zavartan pislog el oldalra és süt róla, hogy némiképp zavarban is van. Nem akart hülyét csinálni magából... Viszont nincs mit tenni, ami megtörtént, az megtörtént, amit egy sóhajjal nyugtáz is végül.
A kérdésre is csak hümmög kissé meg bólint, hiába tudja, hogy az utóbbi feleslegesnek mondható. A gondolatai ismét ostromolják, túlüvöltik a folyosón uralkodó káoszt, hogy belefájdul a feje is. Csermely megjegyzése rángatja vissza a valóságba és kissé közelebb is hajol, hogy szemügyre vegye az ékszert. Egy darabig nem is szól semmit, csak csendben elemez és keresi a logikát.
- Hogyan segít? Elmondja mi merre van? - Legalábbis erre tudna hirtelen következtetni. Végül csak lassan egyenesedik ki újra és a lány reakcióján kénytelen kissé gúnyosan elmosolyodnia.
- Kétlem. - Gondolkodás nélkül szalad ki a száján. Egy pillanatra csupán sikerült belesüppednie a világvége életérzésbe. - Sajnálom, csak... kiszaladt a számon...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Nem szívleli a kötelező procedúrákat, az Évnyitó sem épp kivétel ez alól. Feleslegesnek tartja mindet, de igazából egy rossz szava sincs emiatt. Magára ölti a talárt, ha szükséges és szokásos fapofájával végigállja/üli a kötelező tiszteletköröket, meg az új tanév iránti hatalmas lelkesedést és a szép köntösbe csomagolt elvárások hadainak súlyát, ami egész évben nyomhatja a diáksereg vállát.
Viszont most lehetett volna érdekes, sőt, igazából az is volt. Hallani lehetett a morajt, ami végigsöpört a termen az újdonsült vendégek miatt. Ez talán még őt is kibillentette volna kissé a nyugodt lelkiállapotából, ha  nem tudta volna már korábban is. Itt van már a kastélyban legalább egy hete, így nem volt nehéz informálódni az eseményekről. Ezzel szemben viszont elég feltűnő volt Nette reakciója. Nem is távolodott el tőle, sejtette, hogy jobb, ha ott van mellette.
Nagyot sóhajt, ahogy végre kijutnak a teremből, de egyből megy arra, amerre a lány szeretné. Félig felvont szemöldökkel néz rá, ahogy haladnak, érzi a remegést. Viszont addig nem szólal meg, míg mondhatni biztonságos távolságba nem érnek a többi diáktól.
- Nyugodj meg. - Ő kérem szépen maga az állóvíz, a nyugalom mintapéldánya. Mint az esetek nagy százalékában...
- Több száz ember van itt még rajtunk kívül, Nette. Kétlem, hogy pont amiatt csinálnának ekkora hűhót. - Azt nem teszi hozzá, hogy ő már beszélt az egyik felügyelővel, bár teljesen más okokból. Látta ám a házirendet és ha más nem is, na az megborzolta azt a bizonyos vizet.
- Emlékszel? Azt mondtam, hogy megoldjuk. Ez egy olyan dolog, ami nem tartozik másra. Nem is tud róla senki más. - Nyugodt hangon beszél, miközben hátát a hideg falhoz nyomja. Jól esik neki a szilárd fal mögötte.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Me... Kelemen úr
Péntek, 3 óra

Épp csak elkezdődött az év, máris egymást érik az események, ami őt igen érzékenyen érinti. Szereti az állandóságot, a mindennapok kellemes egyhangúságát, de most mindennek lehetne hívni, csak ennek nem. De nem, őt leginkább nem a felügyelők jelenléte bosszantja, ahhoz még egészen hozzá lehetne szokni. Idővel, de lehetne. Nem, őt a házirend módosításai zavarják legjobban. Nem is az összes, csupán egyetlen egy...
Szóval kivételesen kénytelen volt a sarkára állni és ténylegesen cselekedni, ha változtatni akar a változáson. Csupán a konyhát szeretné visszakapni, a többi nem érdekli. Naponta lejár ide, nem foszthatják meg ettől. Így Misiék ötlete is pont kapóra jött neki. Na meg tény, hogy eddig sem kellett nekik noszogatni, ha hasonlókat terveztek.
Valamivel három előtt lép be a helyiségbe és elégedetten szusszan egyet, hogy ő ért ide hamarabb. Pedig kivételesen még fésülködött is, hogy normálisabb benyomást tehessen, pedig ezzel a részével nemigen szokott foglalkozni. Látszik is, elég sokáig tartott a művelet.
Lassú léptekkel indul meg a pult felé, majd az egyik székre dobja le magát. Pár manó máris körülötte sürög-forog, de már meg sem kell szólalnia, tudják, hogy mit szeretne; egy bögrét tolnak elé és már mennek is tovább a dolgukra.
Lassan végigjáratja a tekintetét a helyen, ahogy ujjai a langyos bögre köré fonódnak. Próbálja az ezernyi gondolatszál közül kiválasztani csupán azokat, amikre szüksége lesz a következő... mondjuk fél órában. A legjobb formáját kell nyújtania, hogy minél hamarabb mehessenek tovább a dolgukra mind a ketten. Na meg, hogy az alku rá eső része is ténylegesen beteljesüljön.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Havasi Bence Milán
Péntek, 3 óra

Két perccel három előtt fordul be a folyosó végén, ráérősen sétálva a megegyezett helyszín irányába. Futólag rápillant az órájára, mert bár a tanévnyitón valószínűleg nem azt a benyomást keltette, de azért még nem szeret késni. Igaz, korábban érkezni sem, mert az meg a várakozás kellemetlenségével jár, és határozottan nem időmilliomos. Pont időben szeret érkezni, így annak tudatában, hogy van még kerek két perce közel tíz méternyi folyosószakaszra a konyha ajtajáig, egyáltalán nem siet. Az ajtó előtt megáll egy pillanatra, elnézi, hogy ezt aztán itt nagyon elrejtették a diákok szeme elől. Tán csak nem azt hitték, ha szem előtt hagyják az ajtót, akkor tanteremnek vélik a diákok és elkerülik? Végül lenyomja a kilincset és pontban háromkor be is lép az említett helyiségbe, ahol már várnak is rá. Elismerően görbül felfele szája szeglete annak tudatában, hogy a fiatalember komolyan vette az ígéretét, és nem késett el a megbeszélt találkozóról. Jó jelnek veszi, és bár elég korainak érez még bármiféle következtetést, azért ez megérdemel egy egész kis piros pontot részéről.
- Jó napot, kedves Havasi úr - köszön, bevezetésként leróva a szokásos udvariassági köröket. Na ez már egész olyan, mint egy kihallgatás, leszámítva a sok manót, akik körülveszik őket. Egy csésze kávét is kér, ha már ennyire kedvesen érdeklődnek a kis lények az iránt, hogy mit óhajt, majd alaposan körülnéz, mielőtt helyet foglalna a fiúval szemben, az asztal másik oldalán.
- Tulajdonképpen egy üres tanterem jobban megfelelt volna erre célra, de legalább látom, mi szíve vágya - jelenti ki, miközben a közöttük az asztalon fellelhető ételre pillant. Az elé helyezett csészét megköszöni, majd visszafordul a fiú felé.
- Meséljen csak, miért olyan fontos zavarni a kedves manók munkáját. Talán nem elég a napi háromszor nyújtott bőséges étkezés, amit a Nagyteremben kínálnak? - érdeklődik szemöldökét kérdőn felfonva, felettébb kíváncsian pillantva a rellonosra, aki képes volt megkeresni azzal, hogy mesélne, csak a konyhába bejárása legyen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Kelemen úr
Péntek, 3 óra

A bögréjének tartalmát szürcsölgeti csendben, miközben a felügyelőre vár. Nem figyeli, hogy mennyi az idő, valahogy egyértelműnek tartja, hogy nem fog késni, hisz ő sem tette. Na nem mintha bármi kapcsolat fennállna a kettő között... De végül neki lett igaza. Alig pár percet kellett várakoznia.
- Jó napot. - Lassan fordul az ajtó felé, majd aprót biccent is a férfi felé. Nem fél attól, hogy bárki más toppant volna be a helyiségbe, nem tartja valószínűnek, hogy épp most akarna bárki is szabályt szegni. Nincsenek még elég régóta itt a felügyelők, hogy ki lehetett volna már tapasztalni hogy meddig lehet elmenni. Na nem mintha ő végül is nem emiatt lenne most itt.
Némán követi a tekintetével Kelemen úr útját az asztalig, majd tekintete lesiklik a szorgoskodó manókra. Felpislognak rá is, hogy kér-e mást is, de ő csak megrázza a fejét. Tökéletesen megvan egyelőre a bögrényi boldogsághormonjával.
- Én speciel itt jobban érzem magam. - Ó igen, csak úgy süt a kifejezéstelen arcáról az öröm és boldogság... De ez csupán az alapállapot, teljesen önmagát adja.
A feltett kérdésen kissé elgondolkodik, nem is válaszol rögtön. Elnéz oldalra a manók felé és bele is veszik a szorgos kezet munkájába.
- Nincs szándékomban zavarni őket, eddig sem tettem. - Csak egyszer. Csak egyszer zárták be őket, de akkor még mondhatni a kultúrsokk miatt történt. Hisz nem egyszerű egyik pillanatról a másikra egyik világból átkerülni a tucatnyi könyvben megelevenített fantáziába csöppenni hús-vér emberként.
- Szeretem az itteni nyugalmat... Kevés diák jár ide, a Nagyteremmel ellentétben. A szobánk is zsúfolt már, ott sem lehet nyugta az embernek. Mondhatná megoldásként a Könyvtárat, de ott meg nem lehet enni. - Félig felvont szemöldökkel tekint vissza Kelemen úrra. - Itt már egy szavamba sem kerül, tudják, hogy mit szeretnék. Na meg gyakran jó érzés, ha magamnak készítem el az ételt. Erre úgyszint nincs lehetőség egyik előbb említett helyen sem. - Pár pillanatig mozdulatlanul néz a szemébe, majd csak lassan a szék támlájának dől és kortyol a bögréjéből.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Havasi Bence Milán
Péntek, 3 óra

A konyhába belépve örömmel látja, hogy mindössze egyetlen fiatalember tartózkodik ott, aki bizonyára nem lesz más, mint a rellonos, aki meglepően hamar felkereste bagolyposta útján az ajánlatával. Ez már nem is bátor, hanem inkább vakmerő döntés szerény véleménye szerint, elvégre akár pellengérre is állíthatná azért, hogy ilyen javaslatokkal áll elő. Az csupán mérhetetlen nagy mázli eredménye lehet ennyire rövid idő után, hogy neki címezte a levelet, őt pedig túlságosan is érdekli, mi lehet annyira értékes információ, amiért cserébe neki tulajdonképpen kivételeznie kellene. Még egyáltalán nem biztos, hogy bármit is tesz a kérés teljesítése érdekében, hiába mondta, hogy megfontolja. Természetesen, megfontolja, ebben azonban az is benne van, hogy nem tartja elég értékesnek az ellenszolgáltatásként vele megszokott információkat és egyszerűen nemet mond. Semmi sem lehetetlen. Jelen pillanatban azonban még kíváncsian áll az egész üzlet elébe, hiszen ez nem más, mint üzlet. Gazdagabb lesz néhány fontos tudnivalóval, ami a munkáját segíti, cserébe pedig enged egy kicsit, elnéz valami apróságot, ami senkinek sem árt. Első benyomása különben is az, hogy a konyhalátogatás, amennyiben nem tömeges zarándoklatot jelent, hanem csupán annyit, hogy egyetlen ember időnként itt tartózkodik, nem zavarja túlságosan a manókat dolguk végzésében. Ami azt illeti, itt tartózkodni még egészen kellemes is, hiszen elég csak kimondania, mit kér, máris sok kis apró teremtmény siet a szolgálatára, lesve minden további kívánságát.
- Végül is azt nem csodálom. Kellemes hely - ért egyet, elismerő pillantással követve nyomon a manók sürgölődését, majd tekintete visszatér a fiú arcára. Hümmögve veszi tudomásul az újabb kijelentést. Nincs honnan meggyőződnie az igazságalapjáról, de egyelőre nem vitatja, sokkal inkább kíváncsi amúgy is a miértre.
- Nos, valóban kellemetlen, ha mindettől hirtelen megfosztják az embert, de mint ígértem, amennyiben olyan információval szolgál, ami előmozdítja a munkánkat, megmozgatok néhány követ - válaszolja végül. Közben kavar néhányat kávéján, amit egy kanál cukorral kellőképpen édesnek érez, majd a kiskanalat a csészealj szélének támasztva, felemeli a csészét és belekortyol.
- Ez a kávé isteni, vagy mondják ezt ma még? - érdeklődik a megállapítást követően, aztán, ha letette a csészét, felkönyököl az asztal szélére és állát megtámasztva kézfején, érdeklődve pislog a fiúra.
- Végképp nem csodálom, hogy szeret ide járni. Ellenben lássuk, mit tud ajánlani nekem, amiért megéri vállalnom a fáradtságot, meg természetesen a kockázatot - közli végül, és ezzel ő át is adta a szólás jogát. Figyel.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

- Uff. Egy pillanatra megijedtem, hogy beszorulsz.-*Ami roppant kínos lehet, mert nem minden járat hajlandó akármikor oda-vissza működni, ami azt jelenti, hogy segítséget kell hívnia. Jó, mondjuk Radúz tuti nem lenne zabos, de abban sem lehetett teljesen biztos, hogy ki tudja hozni a lányt. Szerencsére egyelőre nem kell ilyesmiken törnie a fejét.*
- Akkor menjünk! A kívánságok terme is arra van. Tök fura hely, megpróbálja teljesíteni, amit kigondolsz!-*Az Eridonosok hírhedten túltengő fantáziájával mondjuk nem mindig bírt lépést tartani (a mágiának vannak határai, az előbbivel szemben). A sok itt eltöltött időnek köszönhetően Teó olyan volt, mint egy élő GPS - mindig ő tudta először, ha valahol új terem jelent meg vagy egy eltűnt, ráadásul nem is nagyon lehetett őt távoltartani semmitől. A lányok zuhanyozóját leszámítva, mert azt a sikítozást még a faluban is hallani lehetett... Na oda azóta se tette be a lábát.*
- Mhm. Lefelé a lépcsőn, aztán jobbra.-*Adja ki az instrukciókat, mert az elsőről le kell battyogniuk a földszintre, és bár megtehetné, hogy csak átlebeg a padlón, mégsem szeretné magára hagyni Grétát. Úgyhogy addig is tovább csivitel gyerekhangján, válogatás nélkül szórva a gondolatait a világba, míg a leányzó mellett lebeg - most egy kicsit fejjel lefelé.*- Amúgy nem fura, hogy az erőnlét terme nem emeleten van? Azt hinné az ember, hogy aki edzeni akar, nem bánja azt a kis bemelegítést.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok